- Részletek
-
Készült: 2017. január 12. csütörtök, 10:11
-
Találatok: 1644
2016 fekete év volt a magyar sajtószabadság történetében - értékel Martin József Péter. A Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója szerint a gyakorlatban úgy szűkül a nyilvánosság, hogy a kormányhoz hű oligarchák vásárolják fel a médiumokat, így az ellenzéki identitású és/vagy pártatlan lapok egyre nehezebb, sőt ellenségesebb környezetben kénytelenek működni. Mindez nemcsak a sajtószabadságot, hanem Magyarország fejlődését is veszélyezteti, hiszen a nyilvánosság korlátozása kedvez a korrupció terjedésének, ami végső soron a gazdasági teljesítményben is tükröződik, vagy tükröződni fog.
- Korruptabbak vagyunk, mint négy éve?
- Igen, ha azt vesszük, hogy a rendszer, amelyet a Fidesz 2010-ben elkezdett kiépíteni, mostanra megszilárdult. A korrupciós csatornák kiépültek, így ezeken vélhetően ma több közpénz folyik el, mint négy éve. A Transparency International (TI) Korrupció Érzékelési Indexe is azt mutatja, hogy folyamatosan romlik Magyarország helyzete. Nem is annyira nominálisan, tehát a pontszámok tekintetében, mint inkább a relatív pozíciót tekintve, hiszen Magyarország már a közép- és kelet-európai országok közül hátulról a harmadik a rangsorban, tehát térségünkben csak Románia és Bulgária korruptabb. Az egyetlen terület, ahol némi javulást látunk, az néhány kis vagy utcai korrupciós forma, például az adataink szerint kevesebben fizetnek kenőpénzt rendőröknek.
- Az utóbbi években az intézményesült korrupció kifejezést szokták használni a hazai helyzet jellemzésére. Eltér a mai korrupció a 2010 előttitől?
- Pontosítok: a TI már 2008-ban, tehát még a baloldali kormányzás idején kimondta, hogy intézményesült a korrupció Magyarországon. Ma pedig azt mondjuk, hogy rendszerszintűvé vált. A korrupció természete 2010 után megváltozott. Hangsúlyozom: a vesztegetések mértéke 2010 előtt is óriási volt. Ugyanakkor a mai helyzet jellemzője, hogy az államot foglyul ejtették bizonyos politikai szereplők, illetve a hozzájuk kötődő oligarchák. Ezáltal a korrupció legalizálttá vált, a részrehajlás mindennapos lett, s olyan közpénzosztó rendszerek épültek fel, amelyeket kifejezetten korrupciós szándékkal hoztak létre. Más megfogalmazásban: míg 2010 előtt a korrupció jobbára diszfunkciója volt a rendszernek, addig mára több tekintetben a rendszer részévé vált.
- Ezt tetten érhettük tavaly is bizonyos jogalkotási szándékokban, illetve megvalósult törvényekben. Mi volt a legsúlyosabb ügy?
- Kettőt említenék; az egyik a letelepedési államkötvények, a másik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügye. Mindkettő jogállami nonszensz. A nyugati világban nincs példa ilyen letelepedési államkötvény-konstrukcióra. Persze több helyen léteznek úgynevezett "golden visa" konstrukciók, amelyekkel kedvezményesen jutnak letelepedési lehetőséghez a vásárlók, de ezek mind arról szólnak, hogy az adott állam végső soron jól jár az eladásukkal, mert a befektetőktől a letelepedésre is jogosító kötvényért cserébe működő tőkéhez jut, netán munkahelyek teremtését is elvárja. Ezzel szemben Magyarországon az állam rosszul jár, s csak a közvetítő cégek, meg azok ismeretlen tulajdonosai gazdagodnak a kötvények értékesítésével. A konstrukció létrehozásának módja és működtetése jó példája a rendszerszintű korrupciónak.
Hasonlóképpen a jegybanki alapítványok ügye. A TI számos közérdekű adatigénylési pert nyert az utóbbi időben, ezek egy része éppen a jegybanki alapítványok költését firtatta.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 10. kedd, 23:10
-
Találatok: 2263
Gyurcsány, Vona és Molnár is nagyon jól tudja, hogy a jelenlegi választási rendszerrel a Fideszt nem lehet legyőzni 2018-ban, vagyis folyamatosan ámítják a választóikat, amikor kormányváltást ígérnek számukra – állítja Haraszti Miklós, az EBESZ volt médiabiztosa, számos választási misszió vezetője, aki egy speciális, bojkott-fenyegetéssel megtámogatott választójogi összefogást javasol az ellenzéknek.
Haraszti abból indul ki, hogy a 2010-es hatalomváltás után kétszer is hatalmasat hibázott az ellenzék. Először akkor, amikor a T. Házban eltűrte, hogy a kommunizmus óta először egyetlen párt diktálja a választási törvényt. Másodszor pedig akkor, amikor az eddiginél is aránytalanabbul torzító törvény alapján mégis részt vettek a 2014-es választásokon, s ezzel legitimálták a választók valódi akaratát meghamisító parlamenti eredményt.
A választók többsége észre sem veszi, hogy a szavazatok húsz százalékát „áttették” a Fideszhez.
A választási szakértő szerint az aránytalanságot célzó trükkök – az egyfordulós, egyszerű többséges választás, a körzethatárok újrarajzolása, a győztes kompenzációja, a külföldön dolgozó magyarok levélszavazatának megakadályozása – összeadódnak.
Koalíciós kényszer
2014-re a Fidesz szavazóinak majd 10 százalékát elvesztette, ám az új törvény alapján már 45 százaléknyi szavazatával is megszerezhette az Országgyűlési mandátumok több mint kétharmadát. Baloldali összefogással vagy anélkül, pontosan ez vár ránk 2018-ban is, ha a mai rendszerben szavazunk – mondja a szakértő.
Arányos rendszerben viszont érvényesülne a választói akarat, tehát a Fidesz csupán a valódi támogatottságának megfelelő képviseletet birtokolhatna az országgyűlésben. Ha pedig nincs abszolút parlamenti többsége, akkor nem tud egyedül kormányt alakítani. Leendő partnere – akármelyik mai ellenzéki párt legyen az – nyilvánvalóan csak olyan koalícióba menne bele, amelyet nem Orbán Viktor vezet. Tulajdonképpen ez a koalíciós kényszer, s vele a magyar politika új útra terelése lenne Haraszti ötletének legnagyobb hozadéka.
Az egyetlen esély?
Mivel a Fidesz jogosulatlan túlhatalmát olyan választójog szavatolja, amelyet az összes többi párt akarata ellenére vittek keresztül a parlamenten, Haraszti nem érezné túlzásnak, ha az ellenzék, tanulva 2014-ből, a 2018-as választásokon való részvételt egy új, arányos és konszenzusos szabályozás elfogadásától tenné függővé.
Haraszti nem győzi hangsúlyozni, hogy szó sincs választási, politikai együttműködésről.
Ezt joggal utasítja el mind a baloldal, mind a jobboldal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 09. hétfő, 22:09
-
Találatok: 1695
Látszólag nincs különösebb baj a magyar gazdasággal, a költségvetés soha nem állt olyan jól, mint most, a GDP bár lassan, de nő, a lakosság elkezdett fogyasztani, megtakarítani, a nemzetközi intézetek felminősítették az országot. Ugyanakkor a kormány alig költ egészségügyre, oktatásra, voluntarista gazdaságpolitikája pedig a külföldi és a hazai befektetőket egyaránt elriasztja. Politikai eszközökkel vagyonbirodalmakat hoznak létre, feudális viszonyok épülnek ki – állítja lapuknak adott interjújában Palócz Éva, a Kopint-Tárki kutatóintézet vezérigazgatója.
– Óriási, 15 százalékos minimálbér- és 25 százalékos szakmunkásbér-növekedés lesz idén. Azt írta egy tanulmányában, hogy a bérek radikális és hirtelen emelése bizonyos vállalati körökben drámai következményekkel járna. Mik ezek?
– Feleslegesen sok csőd várható. A magyar gazdaságban óriási a szakadék a fejlett technológiát alkalmazó, termelékeny, jellemzően nagy-közepes vállalatok és az alacsony termelékenységű kisvállalatok között, amelyek nagy számban alkalmaznak minimálbéres munkaerőt. Számukra a 15–25 százalékos emelés a szociális hozzájárulási adó csökkentése ellenére is a bérköltség és ezen belül az adóteher olyan jelentős növekedésével jár, amelyet sokan nem fognak tudni kigazdálkodni. A baj tehát nem a béremelés tényével, hanem a mértékével van, s azzal, hogy nem hagynak sem időt, sem alkalmat arra, hogy a kisvállalkozások alkalmazkodni tudjanak a változó környezethez.
– Vagyis hogy javuljon a termelékenységük és a technológiai fejlettségük?
– Azért alacsony a termelékenység, mert alacsony a technológiai fejlettség és a munkaerő felkészültsége. A kis magyar cégek túlnyomó része nem foglakozik innovációval, nem tud piacot szerezni, nem költ salesre, marketingre, megél abból a kis tudásból, amit a rendszerváltozás után egy nagy cégből kiprivatizált műhelyben pénzre tud váltani. Hosszú távon nyilván nem tartható, hogy „bocsánat, mi ennyit tudunk, ehhez ilyen alacsony bért kínálunk, és tessék ezt a piacnak és a munkaerőnek elfogadnia”. A mai, súlyos munkaerőhiány közepette az emberek, ha csak tehetik, elmennek ezektől a vállalkozásoktól. Ez a folyamat már megindult, az utóbbi egy-két évben elkezdett a munkaerő a termelékenyebb cégekhez áramlani, amelyek magasabb bért tudnak kínálni. Makrogazdasági szinten ez egészséges folyamat, bár rövid távon kétségtelenül fájdalmas alkalmazkodást követel.
– A kikényszerített minimálbér-emeléssel tehát nem jól avatkozott be a kormány?
– Az állam egy olyan folyamatba avatkozott be erőszakosan, amely piaci alapon már megkezdődött és ígéretesen alakult. 2016 első tíz hónapjában a vállalkozások által fizetett bruttó bérek több mint 5 százalékkal emelkedtek, és az év egészében a bérnövekedés feltehetőleg még nagyobb lesz. A kormány viszont most úgy tett, mint a rezsicsökkentéskor, mintha rajta múlt volna a világpiaci olajárak esése. Vagyis a minimálbér emelését úgy kommunikálja, mintha azt az állam adná, miközben a terheket az amúgy is gyenge kisvállalkozások fizetik. A szakmunkásbér-minimum kötelező emelése minden egyes alkalmazott után 33 ezer forinttal emeli a vállalatok havi bérköltségét, amelynek csupán kétharmadát kapja a dolgozó és egyharmadát az adóhivatal. A dolog tehát úgy áll, hogy a munkát terhelő járulékok csökkentésének költségvetési terhét jelentős részben a kisvállalatok pótlólagos adóbefizetése finanszírozza. Ez aránytalan teherelosztás. Ami viszont a bérekre rakodó járulékokat illeti, annak csökkentésére már régen szükség lett volna. A magyar vállalkozók és munkavállalók kiemelkedően magas járulékokat fizetnek, azaz nálunk különösen magas az úgynevezett adóék és az egykulcsos személyi jövedelemadó miatt messze a legmagasabb az alacsony jövedelmi kategóriákban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 09. hétfő, 04:02
-
Találatok: 1568
Mit lehet tenni, ha a mocsokról is megpróbálják elhitetni, hogy az a tisztaság? Vélemény. - A mennyiség minőségbe csap át – a pofátlanság tekintetében is. Ha a pofátlanság olyan következetesen, folyamatosan és töretlenül gyakoroltatik, mint Orbán Viktor táborában sok éve, akkor az már nem is pofátlanság. Hanem maga a pofa.
A lopásra és a korrupcióra nézvést a 2010 óta uralkodó rezsim nem csupán a mérték és a szervezettség tekintetében hozott új minőséget, hanem abban is, hogy ezen tevékenységeket beépítette a világ helyes rendjébe.
A 2010 előtti két évtizedben a lopással és korrupcióval kapcsolatos vádakra, akár ültek, akár nem, hatalmi helyzetből is érdemben reagálni kellett. Cáfolni, magyarázni, magyarázkodni, (át)értelmezni, bizonykodni, pirulni, megbánni, párton, koalíción belül meghasonlani, megtisztulást ígérni és kezdeményezni... Vissza is lehetett támadni, de nem lehetett csak arra szorítkozni. Most lehet. Ki lehet és ki kell söpörni a hatalom kommunikációjából minden defenzív elemet. A cáfolat csupán lakonikus deklaráció, a lopás és a korrupció valamennyi területét lefedik a pozitív, kincstári kommunikációs tartalmak. Ahol a valóságban a nagyok földet rabolnak, ott a kicsik földhöz jutnak a kincstári kommunikációban.
Sokáig gondolhattuk, hogy ez pusztán nagyon következetes és egységes kommunikációs stratégia. De végtére be kell látnunk, a társadalmi rend egészére vonatkozó stratégia ez: nem cáfoljuk, amivel vádolnak minket, hanem elfogadtatjuk. Egy új rend alapjaként. A formális cáfolatot tartalmazó kincstári fedőszöveggel együtt. Nem bizonygatjuk, hogy amit teszünk, törvényes, hanem megszoktatjuk, hogy mi nem a törvények hatálya alá tartozunk, hanem azok urai és meghatározói vagyunk.
A nemes nem adócsaló, hanem a nyomorult adófizető nép, a misera plebs contribuens fölött áll. Az urak osztják a jogot, a kiváltságot, a népnek pedig nincs köze ahhoz a világhoz, amelyben ők élnek, kegyeltek, kegyosztók, kegyvesztettek lesznek. A pártállamban sem lehet rákérdezni a pártvezetők és rokonságuk életkörülményeire, villáira, dácsáira, bankszámláira. A hierarchikus fölépítésű egyházak lojális hívei sem tekintik magukat illetékesnek az egyházi vezetők anyagi helyzete tekintetében. Sokféle feudális és diktatórikus változata van annak a rendnek, amelyben egy vezetésre hivatottnak tételezett elit kiemeli magát a vezetettekre érvényes jogrendből. A polgári demokrácián kívül minden rendszer ilyen.
Amikor az első Orbán-kormány első évében Torgyán József a rokonságát lukratív légügyi pozíciókba helyeztette, Kávássy Sándor kisgazda politikai államtitkár kifejtette: „Ősi hagyomány, hogy a nemesi rangot kapott ember egész atyafiságára kiterjednek az előjogok, ezért természetes, hogy a vezető politikusok rokonai is vezető pozíciókat töltenek be állami cégeknél.” Orbán tábora akkor még nem állt készen arra, hogy ezzel a felfogással azonosuljon. De most már igen.
A vezetettek a vezetők dolgában illetéktelenek. Ilyen vezető réteg és ilyen vezetett társadalom alapítása folyik. Aki ezt meggyőződésből vagy/és személyes érdekből pártolja, tudja, hogy ehhez az kell, ami a jogállamban lopásnak és korrupciónak minősül.
„A nép zöme alkalmatlan arra, hogy helyesen hasznosítsa a választójogot”; „az úr [...] hivatva van elmaradt faját nevelni, tanítani, istápolni”; „a falu józan népe nem akar illetéktelenül nagy befolyást az ország kormányzására”. Ez volt Horthy Miklós és a mögötte álló úri rend meggyőződése. Ennek jegyében hajtották végre a választójogi puccsot 1922-ben. Ennek elvtársi változatával semmisítették meg a választójogot és általában valamennyi politikai jogot egy emberöltővel később. Hosszabb távon a vezetők és vezetettek rendi elkülönülése nem fér össze a valóságos tartalommal bíró választójoggal, sem a szabadságjogokkal, sem a jogegyenlőséggel. Mindezeket le kell építeni a kiváltságos rend fölépítésével párhuzamosan.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 08. vasárnap, 00:44
-
Találatok: 1719
Orbán szereti Gyárfást, Gyárfás szereti Orbánt: senki nincs ám itt hülyének nézve, dehogy. Tegnap az Országházban fogadta Orbán Viktor Gyárfás Tamás leköszönt úszóelnököt. „Orbán Viktor a találkozón hangsúlyozta, hogy a sportdiplomata itthoni és nemzetközi tevékenységére a jövőben is kiemelten számít…” – idézi a hvg.hu Havasi Bertalan miniszterelnöki szóvivőt.
A portál interjút is készített az elcsapott (pardon, önként lemondott) elnökkel, ahol Gyárfás azt bírta mondani, hogy politikáról ugyan nem beszélt Orbánnal, de a miniszterelnök az úszás terén támogatta őt. „A miniszterelnök úr politikáról soha nem beszélt velem, miért is tette volna. A sportban az úszás viszont minden támogatást megkapott tőle, mint ahogy én is.”
Szóval itt van ez a két fidélis cimbora, esznek egymás tenyeréből „a jövőben is kiemelten”.
Az úszó-vb ára mindeközben rendületlenül
kúszik fölfelé, 8 milliárdról indult (ezt az összeget anno épp Gyárfás dobta be), aztán lett 14 (ez a kormány felől érkezett), majd valaki összeadta a kettőt, s lett 22, kisvártatva 49, valamivel később 64 milliárd lett, végül már mindenki 90-100-ról beszél, az egész gyalázat itt elolvasható.
De van ennek egész történetnek egy mozzanata, ami mikroszkopikus pontossággal mutatja meg, hogy mi is folyik ott a legnyíltabb orcátlansággal. S ez nem is az, hogy az eredetileg belengetett úszó mesepalota helyére végül valami rettenetet húztak fel ebből a pénzből, hanem tényleg csak valami apróság.
Történetesen az, hogy Gyárfás Tamás, mint ennek a csodálatos sportünnepnek a legfőbb előkészítője, 28 millió forintból (ugye, pimf tétel ez a nagy egészhez képest) felújíttatta a szép emlékű Nap TV Angol utcai székházát, hogy az majd milyen rohadt jó lesz főhadiszállásnak vagy mi az anyja kínjának, a tőle a francba messze megrendezendő világbajnokságnak. Ő aztán 1 forintért úgy bérbe adja a jó ügy oltárán, mint a sicc.
Aztán – hogy, hogy nem: fellázadt Hosszú Katinka vagy az összes magyar uszoda – Gyárfás lemondott az úszóelnökségről, lemondott az Angol utcai főhadiszállásról, alkalmasint Mészáros Lőrinc tett neki visszautasíthatatlan ajánlatot. Aki aztán bele is ült a készbe – a régi jó Fidesz-módi szerint. Hamarosan innen virágoztatja fel az Echo TV-t, amit ugyancsak készen vett egy hasonszőrű figurától, Széles Gábortól.
Ismerik a viccet Don Corleonéval,
meg az ő énekes keresztfiával (Johnny Fontaine), illetve a zenekarvezetővel, aki nem akarta elengedni a pacsirtát? Talán csak annyi a különbség, hogy Gyárfás nem zenekarvezető, bár ha ebben az orbáni, mészárosi kontextusban azt mondjuk rá, hogy szintén zenész, nem tévedünk nagyot (csak jóval kisebb a hangszere, úgyszólván egy tilinkó).
Tehát volt itt némi elszámolási vita, lerendezték. Persze, a maguk módján. De legyen, még azt is értjük valahogy, hogy most van képük kiállni a nyilvánosság elé, s az egyik veregeti a másik hátát, az meg odanyal egyet – ők így csinálják. De azt már végképp fel nem foghatjuk, hogy miért kellett ebbe a mocsokba a sportolókat is belekeverni. Hacsak nem merő romlottságból.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 07. szombat, 00:48
-
Találatok: 1465
A mosolygós kampány mögött nagyon is kitapintható Magyarország lassú, de biztos hanyatlása. Vélemény. - A Fidesz az első perctől fogva állampárt megvalósítására törekedett, és nagy erőket vetett be, hogy visszaszorítson minden erőt, amely gátat szabhat a hatalom gyakorlásának. A hatalmi erőszak a múlt évben új fordulatszámra kapcsolt, amely azonban azt mutatja, hogy a Fidesz-hatalom nagyon is sérülékeny.
Nem csupán az alkotmány módosítása, a médiatér szűkítése, az iskolarendszer központosítása, vagy a TEK létrehozása szolgálta azt, hogy a kormány a hatalmát kiterjeszthesse. A Fidesz-kormány a megállapodások demokratikus rendszere helyett kezdettől fogva egyeduralkodásra törekedett, ha kellett kényszerekkel, megfélemlítéssel. Vaskézzel szerezte meg a trafikokat és a kiskereskedelmet, és vaskézzel ragadta magához a legfontosabb tulajdoni és érdekeltségi viszonyokat a bankszektorban vagy a turisztikai szolgáltatásokban is. 2016-ig azonban nem volt példa arra, hogy a hatalom nyílt erőszakhoz folyamodjék. Az elmúlt év új fejezetet nyitott.
A Fidesz állampártja persze nem karhatalmi erőkkel támad. A Fidesznek az 1989-es hagyomány látszatának fenntartásához óvatosnak kell lennie a nyílt állami erőszak alkalmazásával. Orbán Viktor ravaszabb, és már korábban kipróbált módszerekhez folyamodik. A piszkos munkát a B-középben edződött verőemberek és őrző-védő cégek alkalmazottai végezték el.
Kopaszok kellenek nekik
Az első nyílt atrocitás a vasárnapi zárva tartással kapcsolatos népszavazási kezdeményezés megakadályozásánál történt. Az ellenzék egyik képviselőjét kopasz verőlegények akadályozták meg abban, hogy kezdeményezését leadhassa. A vasárnapi boltzár kérdésében kiírt népszavazás veszélyes volt a kormány számára, úgyhogy nagy tétje volt ennek a kérdésnek. Miután a Fidesz legálisan nem tudta ezt megakadályozni, verőlegényekhez folyamodott. És bár egyértelműen bűncselekmény történt, az ügyészség futni hagyta az elkövetőket.
Pár hónappal később a Ligetben zajló fakivágások ellen demonstráló civileket is kétes hátterű őrző-védő cég emberei regulázták meg, akik nem riadtak meg a fizikai bántalmazástól. A tettesek ebben az esetben is elkerülték a felelősségre vonást. Hasonlóképpen az október 23-i állami ünnepségen a kormány megbízásából őrző-védő cégek tevékenykedtek, akik tettlegesen akadályozták meg, hogy ellenzéki képviselők a Kossuth téren kifejezhessék véleményüket, és akik nem tudták elejét venni, hogy a demonstrálókat a kormány szimpatizánsai bántalmazzák.
A 2016. évi népszavazási kormánykampányban az erőszak tartalmát és formáját tekintve is tetten érhető volt. A fenyegető üzenetek és a mindent elborító agresszív kampány a hatalom és az erő átható kombinációját sugározták.
Az erőszak nem működik
Azonban sem a politikai életben felbukkanó erőszakos beavatkozások, sem az agresszív népszavazás nem váltotta be a hozzá fűzött állampárti reményeket. A súlyos politikai kudarc és a miniszterelnök személyéig elérő Pharaon-botrány felbőszítette a rezsim vezetőit, és az év vége felé megszaporodtak a megfigyelések tényfeltáró újságírók és ellenzéki politikusok körül. A kormányhű TV2 sunyi lejárató kampányai visszataszító eszköztárral kezdtek el nyomulni.
A kormány lépést váltott a szabad sajtó elhallgattatásában is. Az állami hírek és média központosítása és a televíziós piac letámadása, majd az Origo és a VS hírportál bekebelezése után 2016 őszén egyik napról a másikra felszámolta a Népszabadság teljes szerkesztőségét. Ez nyílt fenyegetés volt mindazok számára, akik ma szabad akaratukból alkotnak véleményt és közvetítik a magyar társadalmi és politikai viszonyokat.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 04. szerda, 22:12
-
Találatok: 1925
Az isten adta nép sír, rí és csikorgatja a fogát, rágja a zablát és rángatja az istrángot, de mindent benyel, amit csak elé raknak.
Magyarországon senki nem sztrájkolt a Fidesz-érában, mert az új szabályok szerint nem szabad. Törvényesen nem lehet a munkabeszüntetés ősi fegyveréhez nyúlni, amit mára már ember sincs az országban, aki akárcsak célra tudna tartani, hiszen cél sincs. Egyedül a magyar, magát demokratikusnak mondó ellenzék tüntet azzal, hogy beszüntette a munkát, nem agitál, nem szervezkedik, nem keres maga mögé tömegtámogatást, nem járja az országot. Nincs füle, hogy meghallja az emberek panaszait, de ha mégis, akkor sem képes azokat fölerősíteni, közös cselekvéssé transzformálni, mert nincs elve, lelke, szíve. Pont úgy, mint a kormányzó pártnak, neki is csak politikai marketing tanácsadója van, aki megmondja, mikor kinek, mit és hogyan kell mondani a szavazat-optimalizáció, a mandátum elnyerése érdekében.
Magyarországot magára hagyta saját értelmiségének jelentős része. Igaz, nem állt át a hatalom oldalára, mert ott nincs szükség értelmes emberekre, ott csak parancsot teljesítő, beszélő robotokra, biodíszletet adó, megvezetett idiótákra, strómanokra, seggnyalókra és jó pénzért bármire képes nemzeti nagytőkésekre van szükség, akik az állami megrendelésekből, az állam által kijelölt térben, senkivel igazán nem versenyezve játsszák a kapitalistát, mintha egy hétig is képesek lennének – még ha csak a magyar piacon is – igazi konkurencia mellett életben maradni. A magyar értelmiség tágra nyitott szemmel nézi, hogy kilopják a szájából a műfogsorát, a zsebéből a pénzét, a segge alól a katedráját, színházából a színpadot, őt magát pedig hülyének nyilvánítják elmeháborodott vidéki svihákok, akik helyette alakítják másodosztályú ripacsként a nemzet lelkiismerete és a haza megmentője ócska szerepét, ami – évszázadokon át – európai mértékkel is kalibrálható magyarok privilégiuma volt. Igaz, szinte mind bele is halt, vagy az elmegyógyintézetben végezte.
Ebben az országban Jézus és Mózes is megbukott volna. Héraklésznek meg sem kottyant Augiász istállója, de csődöt mondott volna, ha Pannóniát akarta volna megtisztítani a korrupciótól, még akkor is, ha a Danubiust vezette volna át az országház épületén. Nincs az a pozitív bibliai vagy görög hős, aki itt – legalább a mondáink világában – legyőzné az elvakult királyt, mert a mi meséinkben a szegény ember legkisebb fia nem megöli a kényurat, hanem elveszi a lányát feleségül, hogy megkaphassa hozzá a fele királyságot. Aztán boldogan él együtt a rendszerrel, amíg meg nem hal. A régi Tiborc még legalább panaszkodott, a mai Tiborcz már – Ráhel oldalán – a király kegyéből építi a saját lábán forgó kastélyát, amiért megdolgoznia nem kell, mert elég azt kiérdemelni.
A gerinctelen magyar milliomosok, az állami megrendelésekkel nagytőkésekké felpumpált Mészáros Lőrincek, Garancsi Istvánok, Csányi Sándorok, Hernádi Zsoltok mind a mi pénzünkből, az állami költségvetés kárára lettek nagyok. Igaz, még így sem: a 9 millió magyar vállára állva sem látszanak ki a Kárpát-medencéből, mert nem formálják és építik – mint az egykori budapesti német-, zsidó és magyar nagytőke – az országot. Fogalmuk sincs, miről is szól a 21. század. Csányi állatokat tart és feltalálta a tehénfejést, a kolbásztöltést, valamint a pénzkölcsönzést kamatra. Garancsi meg hatalmi szóval bekényszeríttette magát egy építőipari vállalatba, ami azóta állami megrendelésekből gyarapítja a tulajdonosok és a korrupt politikusok vagyonát, illetve tartja el a labdába két egyeneset belerúgni képtelen játékosokból álló labdarúgó csapatot, amit a kedves vezető hobbija miatt kellett megvennie, bár – ő is tudja – Orbán Viktor igazán máshol is köpködhetné a szotyolát a legfelsőbb ügyész Polt Péter nyakába, nem csak egy focistadionban. Mennyivel olcsóbb lenne ez nekünk…
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 04. szerda, 00:33
-
Találatok: 1541
Unom a rózsaszín-lelkű, mindig csodálkozó, őzike-tekintetű demokratákat, akik állandóan meglepődnek a kormány egy-egy újabb gonoszsága láttán. Tessék kérem végre tudomásul venni, hogy a jelen idejű Magyarországon az irrealitás a realitás legvalószínűbb megjelenési formája.
Min csodálkozunk egy olyan országban, amelyikben a kormány „jegyajándékul” egyszerűen ellopta a magánnyugdíjpénztárban gyűjtött pénzt, vagy ahol egy Mészáros Lőrinc kaliberű ember lehet a nemzeti burzsoázia egyik legfényesebb csillaga. Hagyjuk most a gázszerelőzést, nem attól olyan ez az amőba-szerű ember-féle amilyen, hanem attól a sötétségtől, ami a fejében van, ahol egyetlen lámpa ég, az viszont reflektorerősséggel. Ez a reflektor egyetlen célt szolgál, mégpedig azt, hogy miként a képregényben Gotham sötét egére, úgy a mi Mészárosunk agyába is felrajzoljon egy sziluettet, csak itt nem bőregérről, hanem egy kis, köpcös emberkéről beszélünk, aki – ha a hasonlatnál maradunk – külső és belső tulajdonságai alapján sokkal inkább Pingvinember, mint Batman.
Ne tessék csodálkozni a mini(szter)elnökünk sikerén! Ő a magyar politikában az egyetlen, aki 1994 óta – azaz több mint húsz éve – egyetlen cél érdekében dolgozik, és ettől a céljától sem vereség, sem a pillanatnyi győzelem mámora nem téríti el, ő a hatalom, méghozzá a minden körülmények közötti hatalom megszállottja.
Orbán – a mi legnagyobb pechünkre – küldetéses ember, aki úgy érzi, a világnak egyetlen lehetősége van a túlélésre, az, hogy az ő elképzelése szerint forogjon. A földi javak pedig kizárólag nála vannak jó helyen, mert mi – a többiek – nem tudnánk jól felhasználni azokat, hiszen azt sem tudjuk, mi a jó nekünk. Orbán nem egyszerűen cinikus és gonosz ember, ő súlyosan beteg. Egy, a valóságtól tökéletesen eltérő, azzal még köszönő viszonyt sem ápoló világban él, és az igazit ahhoz igazítja. Igen, alakítja, mert a folyamat már túl van az „akarja alakítani” szakaszon és csak azért nem közeledik a vége felé, mert Orbán agya – akárcsak a távolugrók az edzésen – ha elért egy bizonyos pontot, új, még távolabbi célt kreál.
Tévedés ne essék, ebben a szörnyű, önsorsrontó játszámában valamennyien bűnösök vagyunk! A közvetlen környezete, a talpnyalói azért, mert a legmocskosabb, önös érdekeiket szem előtt tartva, az ország érdeke elé helyezve nem szóltak neki, amikor még lehetett. Ma már persze a „fortélyos félelem igazgat” minden csókost, mert a kisgömböc elszabadult. Végezetül: mi sem vagyunk kevésbé vétkesek, hiszen vagy rá szavaztunk, vagy amikor kiderült, mire készül, hagytuk, had tegyen, amit akar, és beértük – beérjük – sápítozással, amikor erőszakot tesznek – nem félek a pátosztól – a nemzet testén.
A demokráciáknak a diktatúrákkal szemben a legnagyobb hátránya nem más, mint a finnyásság. Pedig a dolog sokkal egyszerűbb lenne, ha nem azon tökölnének az urak, hogy ki kivel hajlandó együttműködni. Nem, széles összefogással elzavarni, helyreállítani a demokrácia alapjait, és akkor már valóban demokratikus feltételek mellett megmérkőzhetnek önállóan is a politikai erők. Ehhez persze minden energiát, azt is, amit ma egymás lejáratására fordítanak a pártok, egy csatornába kell – a feltételes módok ideje lejárt- terelni azért, hogy a csendes többség is „rábólintson” egy igazi, és nem kamusi mestertervre, mert nélkülük, nélkülünk nem megy, nem mehet.
Tudomásul kell venni végre, hogy ez nem a játszmázgatások ideje, itt most a mi jelenünk, és utódaink jövője is veszélyben forog.
Néró művészi vágya, lantjának pengése csak fellobbantani tudta a Rómát felemésztő tüzet, eloltani nem.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. január 03. kedd, 05:31
-
Találatok: 1496
Vége a régi évnek, kezdődik az új. Amúgy nem, pont abban a pocsolyában ülünk-állunk-fekszünk, mint eddig, de változott az évszám, ezt megünnepeljük.
Elsősorban is azzal, hogy az egész évben valami miatt – ezerkétszáz különféle okból – frusztrált hülyegyerekek betáraznak petárdával, tüzijátékkal és a franc tudja mivel és az nekik az év csúcspontja, hogy ezeket eldurrogtatják. Nem egyszerre, mert azt nem lehet, hogy az egyik balfék-különítmény főműve elnyomja a másikat. Délután öttől hajnal háromig robbantgatnak, mert az annyira jó. Én pedig délután öttől hajnal háromig ölben ringatom a 30 kilós, halálosan rettegő egyik kutyámat, miközben a másik a hónom alatt lapít és igyekszik időnként a bőröm alá bújni félelmében. Én megértem és tolerálom a petárdázókat, csak annyit üzennék nekik: rohadjanak is meg. De ne feledkezzünk azért meg azokról a gazdikról sem, akiket váratlanul ér az éjfél és nem gondoskodnak időben a kutyusnak biztonságos zugról, nem viszik be a lakásba, vagy zárják be olyan helyre, ahol nem eshet baja. Végső esetben az állatorvostól lehet kérni nyugtatót. Az is jobb, mint a sötét országúton elgázolt kedvenc.
Ahogy az biztos, hogy az év végével az idióták robbantgatnak, az is biztos, hogy Hajdú János főtekes felülvizsgál és hosszabbít. Ugyanis 2016 utolsó napján lejárt az Orbán nevű házának különleges és folyamatos védelméről szóló határozat, de mindenki nyugodjon meg; március 31-én éjfélig meghosszabbította Hajdú elvtárs. Konkrétan négy éve folyamatosan érvényben van.
Tehát négy éve fosik a vezér. Illetve régebben, de egyre látványosabban. Az is egy kabaré, ami a Várban történik. Több a rendőr, mint a kőműves, egy centi betont nem lehet kiönteni úgy, hogy ne ellenőrizné valaki. Én elhiszem, hogy retteg az Orbán nevű. Nem véletlen az sem, hogy nem ad interjút, nem jelenik meg nyilvánosan, mindenhol testőrök veszik körül, ellenőrzött közönség előtt mer megszólalni.
Azt is elhiszem, hogy a TEK-nek meg igazolnia kell valahogy a létjogosultságát, hiszen nem kevés pénzünkbe kerül a szervezet fenntartása. De azt jó lenne tudatosítani mindenki fejében, hogy az Orbán nevű nem az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Az égvilágon semmi nem indokolja az ilyen fokú védelmet, kizárólag csak a jól fejlett paranoia. A saját démonaitól senkit sem tud megvédeni sem a betonbunker, sem a TEK. Becsületesen kellene élni, akkor nem kellene rettegni, hogy kiderülnek a disznóságok. Nem túl bonyolult ez.
Bővebben ...
