Lengyel László: a szabadság törékeny óraszerkezete
- Részletek
- Készült: 2018. október 20. szombat, 19:39
- Találatok: 1793
Az képes legjobban elárulni minket, aki önmagát már elárulta. 1956 forradalmát az 56-os Kádár János tudta igazán elárulni. 1989 rendszerváltását csak a 89-es Orbán Viktor tudja őszintén cserben hagyni. Az oroszokat mindig az hívja be önként, aki ellenük szavalt. Ellenforradalmi, tekintélyuralmi rendszert az képes hatékonyan építeni, aki látott diktatúrát összeomlani.
Az alkalmas egy népet saját korábbi eszméinek elárulására, tisztességtelen megalkuvásra, sunnyogó meghátrálásra, a zsarnokság ünneplésére késztetni, aki magában ezt képes volt végigvinni. Azok tudnak a legjobb kádáristákká lenni, akik azt hitték magukról, hogy a legkiválóbb anti-kádáristák.
Ez egy ellenforradalmi rendszer. Mint ilyen tagadja 1789, a felvilágosodás, a szabadság, egyenlőség, testvériség, az emberi jogok forradalmának eszméit. Méltó örököse az erre következő európai reakciónak. Tagadja az 1848-as márciusi szabadság szellemét. Örököse az 1850-es évek neoabszolutizmusának. Tagadja 1918 polgári demokratikus forradalmát. Örököse az 1919-es Horthy ellenforradalomnak. Tagadja az 1956-os szociális forradalmat. Örököse az 1956. november 4-i Kádár-ellenforradalomnak. Gyűlöli az 1968-as életforma-forradalmat, a nyílt társadalmat, a nemi, faji, etnikai, vallási megkülönböztetés elleni fölkelést. (Ellensége a 2008-cal kezdődő obamai Yes We Can világának, Isztambul, Kairó, Moszkva, Szentpétervár, Kijev, Hongkong „tavaszainak”.) Teremti és védi a zárt társadalmat, a nemi, faji, etnikai és vallási megkülönböztetést, képviseli az életforma-ellenforradalmon alapuló kultúrharcot. Uszít a kelet-európai 1989 ellen, amely liberális parlamenti demokráciát, piacgazdaságot, Európához és a fejlett világhoz való csatlakozást akart. Élén jár a nacionalista és populista ellenforradalmi hullámnak, képviseli a centrális erőtérnek nevezett egypártrendszert, a tekintélyelvű illiberalizmust, a diktatúrákhoz, a Kelethez, Moszkvához húzást. Ez két magyar út, két történeti hagyomány.
„A szabadság törékeny óraszerkezet, / össze- és szétszerelnünk egy élet kevés, / összetörnünk elég egy pillanat…” – írta Orbán Ottó a kilencvenes évek elején. 1956-ban és 1989-ben a magyar nemzet történelmi pillanatok alatt összeszerelte a szabadság törékeny óraszerkezetét. Én is ismerem Ralf Dahrendorf bölcs mondását, a „politikai rendszerváltáshoz elegendő hat nap, de már a gazdaságihoz hat év és a társadalmi átalakuláshoz hatvan év kell”. Kádár és a szovjet csapatok szempillantás alatt összetörték az 56-os szabadságot. Az orbáni ellenforradalmi rendszer nyolcadik éve a 89-es szabadság összezúzásán dolgozik. A társadalmi átalakulásból még hátravan, ki tudja, hány év, évtized. Régen volt ennyire szükség egy politikai és társadalmi forradalomra!
Ez egy ellenreform rendszer. Nem csináltam, nem csinálok és nem fogok reformokat csinálni – ez az Orbán-rendszer jelszava. Minden ízében ellene van a nemzeti liberális Reformkornak, Széchenyi és Kossuth, Eötvös és Deák szabadelvű reformáló szellemének, ámde híve a fölülről vezérelt, központosító adminisztrátori rendszernek. Tagadja az 1867-es kiegyezés utáni Deák, Eötvös, Csemegi és társaik reformjait. Tagadja az 1953-54-es Nagy Imre-reformok, a 68-as és a nyolcvanas évek reformnyitásának szellemét és tetteit. Semmibe veszi a rendszerváltozás utáni valamennyi reformot. Megfojtja az egészségügy, oktatás, nyugdíj, szociális rendszer minden reformját. Ellenzi és minden eszközzel akadályozza az Európai Unió integrációs reformjait. Soha nem volt ennyire szüksége Magyarországnak, mint most, reformokra!
Az uralom gravitációs pontjának változásai
Egy autokrata rendszer, épüljön akár a demokratikus választás, akár az államcsíny felhatalmazására, az uralmi ötszög valamelyikén találja meg nehézkedési pontját: párt, állam, hadsereg, titkosszolgálat, vezér. Putyin pókként a titkosszolgálatok hálójának közepén ül, Hszi gravitációs pontja a párthatalom, míg elődjeié az államhatalom volt, Sissié a hadsereg, Orbáné a vezéri környezet.
Amikor még 1998 és 2002 között valódi többpártrendszer és liberális demokrácia működött, Orbán hatalma első volt az egyenlők között. Létezett ellensúlya a Fidesz pártban, Stumpf kancelláriája pedig a kormányban. Az autokrácia felé vezető ellenforradalmi úton Orbánnak először a Fideszt, mint pártot kellett megsemmisítenie, Berlusconi-mintájú választási mozgalommá, belső kommunikációs hálóvá, címlistává változtatnia. 
Füstbe ment terv
- Részletek
- Készült: 2018. október 19. péntek, 18:42
- Találatok: 1842
Lázár János beszabadult a porcelánboltba, és meglóbálta a mocsok nagy ormányát, amely most is leng. Most, hogy így látjuk a nagyszerű képet, már semmi nem akadályoz meg abban, hogy elmeséljem – bár úgyis tudod, drága nyájas -, mi vetítette az üvegedényembe Lázárt, mint elefántot. Bár azok a jószágok értelmesebbek, mint vizsgálatunk tárgya és alanya, de még mennyire. Ám mindegy is ez.
Ilyen dohányzásügyi tótumfaktumnak tette meg őt a legfőbb genyó, hogy mért, azt senki se tudja. Tán, hogy ellegyen vele, monyákolgasson, míg zajlik körülötte a szabadrablás és az ország fölégetése. Emberünk azonban hiperaktív, elemi erővel dolgozik az élet megrontásán, és mértéket sem ismer. Fölidézhetjük például intő példaként, hogy akinek nincsen béjemvéje vagy kastélya az erdő alján, az annyit is ér szerinte.
Vagy, midőn vadászott és fácánra ment, akkor nem néhányat vagy egy tucatot tett el láb alól, hanem százszámra feküdtek ott a szárnyasok kiterítve, miközben mindent belepett a vérszag, a gyilkosok pedig a kastélyban, kandalló tüze mellett örültek a nagy diadalnak. Ezt csak azért meséltem el, hogy lefössem, úgy tűnik, hősünk egyáltalán nem ismeri a mértéket, ha valami nincs, akkor neki egyáltalán nincs, ha meg igen, akkor eget rengetően van.
Középút nem létezik a forgatókönyvben. Ilyen habitussal komoly dolgot – kisvasúton kívül akármit – rábízni hazárdjáték. Ezt is csak a legfőbb genyó teheti meg, és meg is teszi, mert mit neki az alattvalók. Ahol egy vajákos, ájtatos és kétes tudatú, sámánságba ojtott szentfazék, valamint trutymós körmű Kásler miniszter lehet, ott minden mindegy. Ehhöz képest Lázár dohányügyi biztossága maga a lottó ötös vagy fizikai Nobel díj.
Viszont ez is hülye, ezen nincs mit szépíteni. Itt, a szemünk előtt abszolválta első megnyilatkozását bagóilag, és rögtön le is szakadt a mennybolt. Aszonta tök komolyan, úgy képzeli az életet, hogy aki 2020. január elseje után született, az egyáltalán ne vehessen már cigit. Ha nagy lesz és okos, akkor se. Így akar Lázár a nem is olyan távoli jövőben füstmentes országot előállítani a kerítések mögött. Ez bírt az eszébe jutni neki.
Tisztelettel megkérem ezen a ponton a bagófüstöt elemi ösztönből gyűlölőket, ne tapsoljanak most hangosan, hogy úgy van, helyes, jól van. Nem azért, mert magam szívesen pöfékelek. Most is például, szól a halk muzsika, balról a kávé, jobbról a cigi, szemben meg a monitor, és senki kutyafaszát nem érdekli, hogy a szobám mélyin én ettől érzem magam komfortosan, és senkit nem zavarok, a szomszéd Józsit se például. Pláne, sőt, nem emiatt lesz mindjárt szmogriadó, ugye.
Mindenki fölhozhatja a maga érvét, hogy kinek mért jó füsttel vagy anélkül, itt most nem erről van szó, hanem az intézés módjáról, hogy ez a Lázár, mint NER mindenható hogyan képzeli el egy probléma megoldását. Tilt és üldöz. Megbélyegez és börtönnel fenyeget minden olyat, ami az ő világképébe nem illik bele. Szezonja van most a hajléktalanok sorsa fölötti sóhajtozásnak, és jogosan. De gondolj csak bele drága nyájas, ők is csak ezt példázzák.
Mert mi történt? Voltaképp betiltották a hajléktalanságot, és üldözik, börtönnel fenyegetik. Így gondolkoznak ezek az élet felől és így oldják meg a problémákat, erőből és csípőből. Lenyomják a delikvens és a társadalom torkán az akaratukat, és ezek vagy kisebb vagy nagyobb tragédiákat okoznak. Így építgetik az egyenvilágot, senki nem hajléktalan, senki nem dohányzik, a nők szülnek, a férfiak meccset néznek, a gyerekek pedig a lövészetet gyakorolják. És a talpaik egymásra lépnek, ezt se feledjük
Így, s emiatt érthető egyébként az is, hogy a liberálistól mért irtóznak annyira. Az színes, gondolkozik, ábrándozik, ilyenek. Sok oldala van neki, amelyeket lehetetlen lecsiszolni egyformára, s az ilyen nem illik a kirakósba. 
Guy Verhofstadt: Orbán Viktor ma már nem keresztény és nem is demokrata
- Részletek
- Készült: 2018. október 18. csütörtök, 20:54
- Találatok: 2002
Elhatárolódni Orbántól, és oda küldeni, ahová tartozik: a politika trágyadombjára, új, populista barátaival együtt. Guy Verhofstadt szerint ez lenne a felelősségteljes döntés az Európai Néppárt részéről. A legújabb magyar kormányzati kampány célkeresztjébe állított belga politikus, országa volt miniszterelnöke 2009 óta az Európai Parlament tagja, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) frakcióvezetője. Lapunknak nyilatkozva Verhofstadt reagál az orbáni propaganda vádjaira, elmondja, miről szól a Sargentini-jelentés, és kifejti, hogy a valódi tét Európa egyben tartása. Verhofstadt tudja, hogy Orbán leghangosabb európai parlamenti kritikusaként kiváló célpontja a propagandagépezetnek. Mégsem tervezi, hogy hallgat.
– Ön lenne személyesen az Európai Parlament „bevándorláspárti többsége”, ahogyan azt a legújabb magyar kormányzati kampány állítja?
– Az Európai Parlament a jogállamiság és a demokrácia magyarországi helyzetéről szavazott szeptemberben, és ennek semmi köze a migrációhoz. A képviselők több mint kétharmada, köztük Orbán saját pártcsaládja, az Európai Néppárt frakciójának többsége riasztónak és elég érettnek tartotta a helyzetet arra, hogy Európa beavatkozzon. Csak a Fidesz az, amely téves következtetést vont le ebből a történelmi szavazásból, és azóta mindent meg is tesz, hogy akként ábrázolja, mintha ez a voksolás a migrációról szólt volna, nem pedig a jogállamiságról.
– Az önt démonizáló kormányzati kampányra reagálva azt írta: „Orbán az adófizetők forintjait és euróit hazugságok terjesztésére költi.” Nem éppen az ilyen típusú közpénzköltés szerepel a Sargentini-jelentésben felsorolt problémák egyikeként?
– A jelentés hosszasan sorolja azokat a problémás ügyeket, amelyeknek az Orbán-kormányt arra kellene késztetnie, hogy egy pillanatra megálljon, és kritikus önvizsgálatot tartson. Az egyik ilyen kérdés valóban az a feltűnő félelem, gyűlölet és intolerancia, amit hamis nemzeti konzultációkon és megtévesztő médiakampányokon keresztül gerjeszt a kormány azért, hogy bebetonozza a Fideszt a hatalomba. Ha körülnézünk Európában, nincs még egy olyan kormány, amely hagyta magát ennyire messzire sodródni a valóságtól egy hazugsággyár által, amit ráadásul nagyrészt az adófizetők pénzéből építettek fel. Elég csak megnézni a híreket a magyar állami műsorszolgáltató, az MTVA csatornáin ahhoz, hogy képet kapjunk arról, miféle párhuzamos univerzumot hozott létre a Fidesz, hogy elhitesse a szavazóival, valójában abban élnek.
– Épp a magyar állami média állítja azt, amit a mostani kormányzati kampányvideó, jelesül, hogy ön csak azért bírálja a magyar kabinetet, mert az ellenállt az EU bevándorláspárti többségének. Ön támogatja a bevándorlást?
– Amit mindig is támogattam, az az ellenőrzött és legális lehetősége annak, hogy külföldiek jöjjenek Európába, és éljenek itt, hozzájárulva ezzel a gazdaság teljesítményéhez. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene gyorsítani vagy meg kellene könnyíteni a bevándorlást, ahogyan azt a legújabb álhírpropaganda-videójában a magyar kormány állítja. De azt gondolom, érdemes egy pillantást vetnünk más sikeres nemzetekre, megvizsgálni, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában vagy Ausztráliában mit tesznek ezen a területen, és létre kell hoznunk a saját rendszerünket arra, hogy a legtehetségesebbeket Európába vonzzuk.
Guy Verhofstadt szerint vita közte és Orbán Viktor és pártja között azért vált személyessé, mert a Fidesz azt akarja, hogy személyes legyen / Fotó: European Parliament
Hiába a rengeteg pénz, egy helyben toporog a magyar gazdaság versenyképessége
- Részletek
- Készült: 2018. október 17. szerda, 22:41
- Találatok: 2316
Elképesztően szerencsés időszakban van a magyar a gazdaság. Alacsonyak a kamatok, konjunktúra van a világgazdaságban, bőséges mennyiségben állnak rendelkezésre fejlesztési források az uniós támogatásoknak köszönhetően.
De ez önmagában még nem jelenti azt, hogy ezt a sok pénzt értelmesen költenék el, tehát hogy a többi országhoz képest hatékonyabban tudna értéket előállítani a gazdaság. Ez utóbbit többek között a versenyképességi rangsorokon lehet lemérni. Ma megjelent ezek közül is a legnépszerűbb, a Világgazdasági Fórum (WEF) listája, és ez alapján úgy tűnik, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar gazdasággal.
Tavaly Magyarország a 60. helyen végzett. Az új módszertan szerint a WEF ismét elkészítette a tavalyi felmérést. Eszerint a 48. helyen végzett Magyarország, vagyis ugyanott áll, ahol az idei, legfrissebb felmérésen is került. Az új mérés eközben jó pár olyan országot hátrébb sorolt, ahol a versenyképesség alapvetően a természeti erőforrásokra vagy kizárólag az olcsó és képzetlen munkaerőre épül.
Az idei WEF rangsor szerint Magyarországon összességében semmit sem javult a versenyképesség, miután ugyanúgy a 48. helyen állunk, mint tavaly. Legújabb versenyképességi jelentésében a Világgazdasági Fórum megváltoztatta a “globális versenyképességi index” összeállításának módszertanát. Erre azért volt szükség, mert olyan változások mentek végbe a világon, ami miatt máshogy kellett súlyozni egy-egy eredményt, adatot, trendet.
A versenyképességi indexet adó 12 mutatóból egyedül az infrastruktúrában vagyunk viszonylag jók, miután a 28. helyen állunk.
A WEF versenyképességi indexe elég bonyolultan áll össze, összesen több mint száz mutatót sűrítenek bele. Ezek között vannak, amik a meglévő statisztikákat használják fel, és vannak, amik vállalatvezetők kérdőíves válaszai alapján születnek. A mutatókat 12 olyan pillér alá sorolják, amelyek a termelékenység befolyásolásán keresztül meghatározzák egy ország versenyképességét, majd az egyes pilléreknek még fejlettségtől függően is külön súlyt adnak.
Egészen elkeserítő a helyzet az egyészségügy (69.), az áru- és munkaerőpiac esetében is (82., illetve 83. hely). Nem állunk jól az intézményrendszernél sem (66.), ez leginkább az állammal, és a bürokráciával kapcsolatos tapasztalatokat tükrözi. (Egy ilyen versenyképességi felmérésben kifejezetten nem mutat jól az olyan kormányzati tevékenység, ahol 48 óra alatt el lehet egy egész ágazat működését lehetetleníteni, ahogy ez történt a lakástakarék-pénztárakkal, és számos más esetben az utóbbi években.)
Alakul ez – náci hírünk a világban
- Részletek
- Készült: 2018. október 16. kedd, 21:05
- Találatok: 1798
Görögországban labdarúgott minden pénzt megérő fodballválogatottunk szombaton. Mint ahogyan az ebben a globalizált cirkuszban szokásban van, követték őket nemzeti érzelmű ifjak, akiket valami különös ok következtében szurkolóként tart nyilván a nemzeti emlékezet. Megverték őket görög, antifasiszta nemzeti érzelmű fiatalok mindközönségesen, és ezt hírül adták a nagyvilággal is egy közzé tett videóban.
Azt írják ez alatt az antifasiszta érzelmű görög nemzeti fiatalok, hogy a magyar nemzeti érzelmű fiatalok nacionalista tartalmú transzparenst feszítettek ki, náci karlendítésekkel szórakoztatták a közönséget, ezért ruházták meg őket. Így megy ez, ha a náci ifjúságot nem dédelgeti a hatalom. Emlékezhetünk most Dávid Ibolya dicső miniszterségére, mert ő is találkozott ezzel a felemelő jelenséggel.
Az MTK pályán az akkori nemzeti érzelmű ifjak szintén nácilag lengették a karjukat, és azt skandálták zsidó honfitársaiknak, hogy indul a vonat. Ezzel a máma szentté avatott Horthy kormányzó idején történő vagonírozásokra utaltak, mint újra vágyott eseményre. Erre mondta azt az igen csinos miniszter asszony, hogy ő nem ért a focihoz. Máma annyival is jobb nekünk, hogy ezeket az ifjakat a kormányzó Párt székházvédelemre, népszavazási dolgok meghiúsítására használja. – Viszont a görög fiatalok a jelek szerint értenek a labdarúgáshoz, és alaposan.
Szombaton volt ez a görög fodballmeccs, vasárnap pedig Felcsúton avatott miniszterügynök elvtárs egy új makoveczi sportkócerájt, mint kiemelt nemzeti ügyet. Ott volt szíves kifejteni, és ezt szó szerint érdemes, hogy “erőközpontot hoztunk létre, ahol reményeink szerint hősök születnek és nőnek fel”. Ezt maga Himmler elvtárs se mondhatta volna szebben, amikor felavatta a nácikeltető Wewelsburgot az egész világ örömére és hasznára.
Miniszterügynök elvtárs egyébként szeret kokettálni az újnácikkal. Mint emlékezhetünk, levélben hálálkodott éppen a görög Arany Hajnal neonáci alakulatnak, hogy Sargentini ügyben kiálltak mellette. Az egy dolog, ha ez nem tetszik a Néppártos – hajdani – cimboráinak, de mi lesz, ha a magánröpcsijén barátilag görög-szittya fodballmeccsre iramlik, és az antifasiszta görög ifjak ezt zokon veszik, és a kevlárja ellenére meggyakják? Ezek nem szoktak cicózni ugyanis.
Mindenesetre erre a magyarverési ügyre a külügy még nem reagált. Ez nem Ukrajna, ugye, nem tudhatjuk, Putyin cár hogyan viszonyul a görögökhöz, fáj-e a foga egy-két szigetre vagy sem. Sorvezető nélkül pedig Szijjártó sem tudja, kinek ordítsa le a fejét, vagy kinek kell látogatást tenni a valagában. De ez csak mellékszál, kósza gondolat a vérzivatarban.
Az azonban egyáltalán nem, hogy a szintén néppárti Keno Verscek felrótta a mi egyetlenünknek és pártjának, hogy bevallottan antiszemita emberek előtt adózik tisztelettel. Ebből is kitetszik, hogy nem csak a görög antifasiszta fiataloknak tűnik fel, mi folyik ebben az országban, hanem immár közkeletűvé válik, beivódik mintegy a génekbe, hogy a magyar az nem lovas-, hanem náci nemzet.
Így járt például Trócsányi igazságügyi miniszterünk, aki előadott volna a Louvain-la-Neuve-i Katolikus Egyetem és a brüsszeli St-Louis Egyetem közös konferenciáján. Néhány nappal a konferencia előtt a „Centre Communautaire Laic Juif” (CCLJ) elnevezésű belga szervezet honlapján a szervezet elnöke közleményt jelentetett meg, amelynek szövege szerint megdöbbenéssel értesültek arról, hogy a fent említett nemzetközi konferenciára „egy idegengyűlölő, rasszista és antiszemita magyar miniszter” is meghívást kapott.
Emiatt most Trócsányi hápog és perelni akar. Joga van hozzá, mert lehet, hogy ezek a belgák is hülyék. Nem tájékozódtak alaposabban, hogy Trócsányi lehet, hogy nem, csak a kormány, amelynek tagja, az idegengyűlölő, rasszista és antiszemita. Lehet a dolgokat csűrni meg csavarni, kereszténynek nevezni az illiberálist, a végén úgyis minden elfoglalja a helyét a szemétdombon.
Drága, egyetlen Orbán Viktor Mihály áldásos ügyködésével elérte, hogy a nem türk országok pedig csak már mint fasiszta fészekre gondoljanak kies hazánkra, és teljes joggal.
CSOK-olom a lakástakarékot!
- Részletek
- Készült: 2018. október 16. kedd, 00:07
- Találatok: 1779
Már csak a fegyveres kéregetés hiányzik - Orbán megint lop egy kurva nagyot. Bánki Erik, hobbi focista külkereskedő képesítésű parlamenti gazdasági bizottsági elnök terjesztette elő a javaslatot a lakástakarékok felmenő jellegű megszüntetésére.
Erről van itt szó, kérem!
Ez ezt jelenti, hogy a bankokban az itt elhelyezett pénzek, saját erő mellé a kormány nem ad a jövőben harminc százalékot kitevő összeget, vagyis az intézmény megszűnik. Az indokolás az, hogy a kezelő szervezetek extraprofitra tesznek szert.
Megint a hülyék idegrendszerének átmosására szolgáló szómágia. Orbán, és bandája egyszerű, kiismerhetően primitív. és a módszereik is azok. Ezért sikeres az egyszerű,kiismerhetően primitív magyarok esetében is. Az első elv, hogy mond ki a hívószavakat, a varázsszavakat, amitől a sötét híveid azonnal hanyatt dőlnek, és mindent elfogadnak. Pl. haza, magyarság, rabló extraprofit, védjük meg!
Most a lakástakarékot kezelő bankok extraprofitálnak. Korábban a rohadt nyugdíjpénztárak tették ugyanezt, luxus beruházásokra költötték a nép pénzét, ezért el kellett venni tőlük a nyugdíjak kezelését. Tudjuk, hogy ebből semmi nem volt igaz, csak lenyúlták a nyugdíjkasszát, hogy ezzel csökkenthessék az államháztartás hiányát. Munkahelyi, és minden más fenyegetéssel vették rá az emberek a kilépésre, ha önként nem akartak. Azt is tudjuk, hogy a magánnyugdíjpénztárak mostanra jelenős hozamot hoztak ügyfeleiknek, tehát aki bent maradt, az nagyon jól járt. A lenyúlt állami nyugdíjrendszer pedig dűl össze.
Rá kell tehát fogni a másikra, hogy rabló,
elveszi a “zemberek” pénzét, extraprofitál, és máris elhiszi a hülye, hogy minden igazságos, jogos. A kormány megmenti a hazát. Ugyanezt az egyszerű módszert alkalmazták a közüzemi szolgáltatók állami tulajdonba vételekor is, a szemét külföldiek extraprofitja volt a hívószó. Most is van extraprofit, pl. a gáz ára a nemzetközi piacon 40 százalékkal csökkent azóta, de a kormány nem csökkentette ennek megfelelően az árat, pedig mostanra magyarok a szolgáltatók. Tehát ha az ő zsebükbe folyik, akkor nincs baj. Persze föl lehet hozni, hogy az legalább magyar zseb. Ez akkor lenne igaz, ha minden magyar polgárt elszállítana állami pénzekhez jutó magántársaság tulajdonosa repülőjén a kedvenc csapata meccsére. De Józsi bácsit a Platánból erről még nem kérdezték meg,hogy menne-e? Meg a Az MVM az Unió ellen tüntetőket támogat, akik a pénzen Brüsszelbe utaznak tüntizni, kircsizni. Engem sose kérdeztek, elmennék-e pl. Párizsba kurvaanyázni Macront? Vajon miért nem? Pedig megnézném az Öreg Hölgyet.
Marad tehát a Fidesz által preferált CSOK, és NOK, az úgynevezett állami lakáslottó,
amely gazdagokat,tehetőseket, értsd. Fidesz közelieket preferálja, és az általuk szeretett folyósító cégeket. Pl. a Rogán által futtatott Central NOK Szervező Zrt.-t. Vagyis nem csak az állami támogatások, hanem a lakossági befektetések kezelését is hozzájuk csatornázzák be. A hülye magyar pedig megint tapsol, pedig fogalma sincs, hogy az itt képződő nyereséget milyen külföldi számlákra juttatják ki talányos szerződéshálókon keresztül. Meg ők ülnek a felügyelőbizottságokban, igazgatóságokban, és már most loptak annyit, hogy unokájuk is igen jól fog élni. Persze mindez teljesen törvényes, a haza üdvét szolgálja. Csak nem a mienket.
A másik módszert, hogy amit el akarsz érni, azt fogd rá a másikra, démonizáld, a saját célodat pedig, ami ugyanez a lopás, magasztosítsd! A geci kisboltos eddig azért árulta a pénztárnál a cigit, hogy megmérgezze a magyarságot, tönkre tegye a hazát. El kell venni tőle. Majd mi megmondjuk, ki árulhat dohányt a szép magyar földön. 
Egy mondat a méltóságról: írók, színészek tüntettek a hajléktalanokért
- Részletek
- Készült: 2018. október 15. hétfő, 00:13
- Találatok: 1805
Írók, színészek, ismert gondolkodók demonstrálnak vasárnap a Kossuth téren, hogy egy mondattal álljanak ki az utcán élőkért – azokért, akik holnaptól már elkövetőnek számítanak a keresztény szellemiségű Magyarországon.
Közel nyolcvan író, költő, közíró vett részt a Parlament elé meghirdetett, vasárnap délutáni tüntetésen. Az „Egy mondat. Kortárs írók a hajléktalanságban élők méltóságáért” -címen meghirdetett rendezvényt Erdős Virág költő, Kovács Gábor Tamás, és Udvarhelyi Tessza, A Város Mindenkié csoport egyik alapítója szervezte, a demonstráció lényege pedig, hogy részt vevők egy-egy mondattal tiltakozzanak a Büntető törvénykönyv hajléktalan létformát kriminalizáló módosítása ellen.
Az írók az ígért számban meg is jelentek, és háttal a parlamentnek, mintegy nyolcvan-száz méter hosszú sávban fel is fejlődtek. Lábaiknál a tábla - választott egy mondatukkal. (Az eseményen részt vesz (legalább egy mondat erejéig) Hernádi Judit, Bombera Krisztina, Iványi Gábor, Parti Nagy Lajos, Tamás Gáspár Miklós és Hámori Gabriella is.) A társadalmi szolidaritás kifejezése azonban jóval szolidabb volt, mintegy ezer ember gyűlt a Kossuth térre.
Ráadásul nem lehetett tudni, kit hozott ide a hajléktalanok iránti együttérzés, és kit bedőlt devizakölcsönök miatti elkeseredettség. Ugyanis a téren ott protestáltak a "devizakárosultak". Amikor startolt a fedél nélküliekért tartott demonstráció, a bajba jutott hitelesek szónokai elcsendesedtek. És ekkor beköszöntött a némaság - ugyanis a hajléktalantüntetés nem szolgált beszédekkel egy ideig. Tudósítónk a helyzetet úgy jellemezte: sétálós, beszélgetős dzsembori zajlik a téren. (Amit a rendőrség sem idegeskedett túl, mindössze hat kocsival készült a megmozdulásra.) Aztán persze megérkeztek a beszédek is.
A tüntetés moderátorai Gergye Krisztián és Hajmási Dávid színészek röviden vázolták, miért is van itt mindenki: hogy tiltakozzanak a szabálysértési törvény módosítása ellen, ami ami a hajléktalanokat még az eddiginél is több meghurcoltatásnak teszi ki. Magyarország alaptörvényébe bekerült egy mondat, hogy tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás – emlékeztetett Hajmási, amire szórt fújolás volt a válasz – „ez egy évek óta formálódó, helyezkedő, érlelődő mondat, ami mára kategorikus kijelentésként áll előttünk, gonosz és ártalmas megállapításként”.
A színész szerint a tilalom azt fejezi ki, hogy a hatalomban lévő ember elkövetőnek tartja és büntetni szeretné a hajléktalant – a szabálysértési törvény pedig megmutatja, milyen erőt és módszereket alkalmaz vele szemben.
Amíg van nyelvünk, és vannak saját mondataink, addig ki tudjuk mondani, hogy az alaptörvény hajléktalanokról megfogalmazott kijelentése abszurdum; a hogy a szabálysértési törvény tesz velük, az aljas, gonosz és igazságtalan – addig kimondható, hogy a hajléktalanok nem bűnösök, hanem áldozatok, akik egyenlő esélyeket és szolidaritást érdemelnek, hangzott el a demonstráción.
A hajléktalanok döntéseiről már egy AVM-aktivista beszélt, aki belülről ismerte a problémát: Erdőhegyi Márta albérletről átmeneti szállóra, sátorba költözött – most pedig szociális bérlakásban élhet, de mint mondta, még mindig lakhatási szegénységgel küzd. Az, aki saját otthonában él, bele sem gondol, amikor a konyhában levesz egy poharat, és iszik, vagy leül az asztalához. Az átmeneti szállón jó, ha csak négy emberrel kell osztozkodni egy szobán – és minden mozdulatban, napi rutinban alkalmazkodni kell hozzájuk” - emelte ki Erdőhegyi. Ehhez hozzájárul, hogy sok szállón napi problémát jelentenek az élősködők, amik miatt a hajléktalanok egy része nem is szívesen megy be - vagy éppen ki onnan, ha bent lakhat, hogy ne szégyenüljön meg ismerősei előtt. Munkát vállalni poloskásan, bolhásan szintén a megaláztatással ér fel, emlékeztetett az aktivista, aki bár bizalmat adott ennek a kormánynak, mégsem tőlük, hanem egy civil csoporttól kapott segítséget.
„Isten szemében is tilos életvitelszerűen létezni?”, Babarczy Eszter,
Ha és de
- Részletek
- Készült: 2018. október 14. vasárnap, 08:46
- Találatok: 2347
Azt mondta a drága, egyetlen Jean-Claude Juncker, hogy “Orbán Viktornak nincs többé helye az Európai Néppártban”. Ezt aztán a baloldali médiatúlsúly fölkapta, mint valami szakadt zászlót, és elharsogta kelettől nyugatig. Ez volt a címe az összes tudósításnak, a lipsikomcsi magyar polgár pedig sóhajtott nagyot megkönnyebbülve. Aztán elolvasta az egészet, és lekonyult a farka vagy a füle gusztus szerint.
Ott belül az állt ugyanis: “…Hacsak nem szavatolja nekünk, hogy tiszteletben tartja az EPP alapértékeit és választási programját…” – De szavatolni fogja. Mivelhogy a külügyminisztere kijelentette, hogy belülről óhajtják szétrohasztani, s ha ő mondja, akkor úgy is lesz. Innen is látszik, hogy baj van az összetett mondatokkal, mert mindig van egy második részük, amely kezdődhet “ha”-val, “azonban”-nal meg “de”-vel is, vagy esetünkben “hacsak”-kal, ugye, amiből soha nem sül ki semmi jó.
Itt van nekünk például ez a Heinrich Himmler. Ő ígéretes fiatalember volt, jó nevelést is kapott, erre keresztapja is determinálta szinte. A gőgicsélő kisdedet Wittelsbach Henrik bajor herceg tartotta a víz alá, és ő tett ígéretet arra, hogy ellenáll a gonosznak, és a kis Heinrichet is megóvja annak incselkedésétől. Az ifjú szorgalmas volt és éles eszű, kitűnő tanulmányi eredménnyel, sakkozott, zongorázott, bélyeget gyűjtött és kertészkedett.
Miközben tudjuk miket cselekedett és hagyott cselekedni. Még 1943. október 4.-én, midőn a zsidók kiirtásáról először beszélt nagy nyilvánosság, párt-, és álattársai előtt, akkor is meg volt győződve a saját kiválóságáról, kifejtette nagyszerűségét, így: “…Keménnyé tett minket ennek elviselése, hogy ezzel egyidejűleg tisztességes emberek maradtunk – eltekintve az emberi gyengeségek miatti kivételektől -, és ez egy olyan dicsőséges fejezet, amelyről nem beszéltünk és nem is fogunk beszélni…”
Heinrich Himmler kiváló családapa volt, nagyszerű hazafi, azonban… Látjuk a fonákságot, ugye. Előfordulnak ilyen félreértések, amelyek azonban olykor végzetesek.
Egy bizonyos Keno Verseck is foglalkozott Orbán Viktor Mihállyal megrovólag, és kiemelte: Orbán Viktor miniszterelnök “zéró toleranciát rendelt el a zsidógyűlölettel szemben”, de a politikus és pártja ezzel egyidejűleg “bevallottan antiszemita” emberek előtt adózik tisztelettel. – Megint az a rohadt de, ami mindig a lényeget mutatja meg nekünk.
Ez az orbáni zéró tolerancia juttatja eszembe például, hogy mindemellett és ennek dacára miniszterügynök elvtársunk levélben mondott köszönetet az Arany Hajnal nevű görög szélsőjobboldali, sőt, neonáci alakulatnak, mert megvédték őt az Európai Parlamentben ettől a dúvad Sargentinitől. A Le Soir című lap ennek kapcsán idéz egy EPP képviselőt, aki azt mondja: “Nem akarjuk megszabni Orbánnak, hogy kinek írjon és kinek ne, ez legyen az ő problémája, de az biztos, hogy nem kötelességünk szeretni a barátaink minden barátját”.
Már megint ez a megengedő taknyolás. Ennek kapcsán mindig és újra felötlik bennem 1938. szeptember 29., amikor az akkori lipsik Münchenben odadobták Hitlernek Csehszlovákiát, Chamberlain pedig boldogan lobogtatta a papírját, hogy megőrizte a békét. Aztán egy év sem telt el, és lángokban állt a világ.
Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy Orbán egyívású Hitlerrel – dehogynem -, hanem azon a megengedő gondolkodáson busongok, amely mindig megtalálja a “ha”-kat, “azonban”-okat és a “de”-ket, hogy igazolni tudja a saját töketlenségét. Szijjártó – egyetlenünk szája – kijelentette, hogy szét akarják barmolni a Néppártot, ez a Juncker pedig az értékek betartásáról hadovál és ábrándozik. Nevetséges, de emiatt fogunk megdögleni, és ők is
Orbán Viktor Mihályról is az a vélekedés, hogy jó, jó, kicsit meghízott, kicsit gonosz lett, és lop csöppet, de olyan nagy tudású és nagy formátumú világmegváltó mégis. (Megengedő mellékmondat) Hogy Gyurcsányt idézzük, lófaszt, mama. Dagadt, tehetségtelen, törtető bunkó, gonosz zsarnok és beteg elme. Mindenki kiegészítheti a portrét kedve szerint, mindenféle “de” nélkül. Kijár az embereknek, hogy tisztán beszéljenek előttük.
Bármennyi pénzt beleönthetnek a magyar gazdaságba, semmi eredménye?
- Részletek
- Készült: 2018. október 12. péntek, 21:20
- Találatok: 2242
A magyar gazdaságba 2007 és 2013 között 3200, míg 2014-2020 között további 3300 millió eurónyi uniós támogatás áramlik, és miközben a kormány deklarálta, hogy az uniós források 60 százalékát gazdaságfejlesztésre kell költeni, az ország nem tud felzárkózni nemcsak az EU magországaihoz, de a régiós társaihoz képest is folyamatosan szakad le. Mi ennek az oka?
Magyarország éves átlagban 2007-2013 között 3200, 2014-2020 között pedig 3300 millió euró uniós forrást kapott, illetve kap. A rengeteg uniós pénz ellenére azonban nem sikerül felzárkóznia az országnak a régi tagállamokhoz, de a régiós társakhoz képest is leszakadóban van - derült ki a Transparency International Magyarország (TIM) csütörtöki, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) valamint a Holland Királyság támogatásával rendezett konferencián.
Ennek okai között Martin József Péter, a TIM ügyvezetője részben azt említette, hogy az egész rendszer arra optimalizál, hogy minél gyorsabban költsék el a pénzt, és nem arra, hogy az legjobban hasznosuljon. Így ez a folyamat egyrészt beindítja a járadékvadászatot (különösen a közvetlen céges támogatások esetében).
Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint már maga az a tény is ösztönözheti ezt a magatartást, hogy az uniós pénzeket úgy kezeljük, hogy az "úgysem a mi pénzünk", az úgyis visszamegy a nyugati multikhoz. A közgazdász szerint az uniós transzferek a válság idején hasznosnak bizonyultak például a foglalkoztatás növelésében, de a munkaerőhiányos környezetben ez már egyáltalán nem mondható el, sőt inkább a termelékenység rovására megy.
Az uniós források gyorsított lehívása miatt viszont a hatékonyság romlott és az idő előrehaladtával ez a helyzet még rosszabbá válik: az aggregált kereslet uniós forrásokkal történő növelése ugyanis inflációs hatással jár 2017-től.
Egyre nagyobbra hízik az állam
A munkaerőhiány az EU-ban és a kelet-közép-európai országokban is a vállalkozások számára komoly korlátozótényezőként jelentkezik. Magyarország abban különbözik a visegrádi országoktól, hogy az állam óriásira hízott, miközben a kormányzás minősége jelentős romlásnak indult, legalábbis ezt mutatja a WGI index - sorolta Bod Péter Ákos.
Az államnak egyre nagyobb a szerepe a gazdaságban, ezt jelzi, hogy 2016-ról 2017-re a GDP arányában mérve 5,7 százalékról 9,4 százalékra ugrott a közbeszerzések aránya, amelynek körülbelül már a felét uniós forrásokból finanszírozzák - derült ki Martin József Péter előadásából.
Ezzel párhuzamosan azonban a korrupciós kockázat is egyre nagyobb, ezek között leginkább az egyajánlatos beszerzések EU-átlag feletti aránya, az uniós átlagnál jóval nagyobb arányú hirdetmény nélküli beszerzések, a testre szabás, az összeférhetetlenségi ügyek, illetve - "magyar sajátosságként" - a 3-4 ajánlatos "látszatversenyek" szerepelnek - sorolta a TIM ügyvezetője. A korrupció és a gyenge jogállamiság közötti korreláció is igen magas, legalább 90 százalék, ami azt jelenti, hogy ahol a jogállamiság elve gyenge, ott a korrupciós kitettség is sokkal nagyobb.
Márpedig Magyarországon is jelentős jogállami deficit alakult ki, miután 2010 után folyamatosan kiiktatták a fékeket és az ellensúlyokat a rendszerből. Utóbbi jelenleg a legnagyobb korrupciós kockázat Magyarországon a TI magyarország vezetője szerint. 