Hírek

Annak a sornak minden évben rövidebbnek kellene lennie. De nem az. Nem az

Részletek

Készült: 2016. december 22. csütörtök, 06:22

Találatok: 2012

Amikor az emberség nem melldöngetve, nem harsonaszóval és öntömjénezéssel, hanem csak úgy van. Nem, nem csak úgy. Nem felülről lenézve, hanem alázattal kezet nyújtva.

„Karácsony alkalmából az Ételt az Életért Alapítvány, egyházunk humanitárius programja 10 ezer adag meleg ételt és 6000 tartós élelmiszercsomagot oszt ki országszerte a rászorulóknak. Az akciók csúcspontja a 3 napos karácsonyi ételosztás a fővárosban. Itt naponta 1500 db, több mint 20 összetevőből álló csomag, 1600 adag ebéd, tea és édesség várja az érkezőket, ami a családoknak komoly megtakarítást jelent.

Az ételosztást évről évre hírességek segítik, kifejezve elhivatottságukat az Ételt az Életért karitatív tevékenysége iránt: Fischer Iván, Marjai Judit, Moldvai Kiss Andrea, Réz András, Vadon Jani, Vasvári Csaba és mások, de velünk lesz a NOÉ Állatotthon is.

»A legnagyobb kihívás ilyenkor a hideg, ezért a gyors kiszolgálás érdekében évek óta dupla osztósoron szolgáljuk ki vendégeinket – mondja Szilaj Péterné szóvivő. – A helyszínre érkezők sorszámozott karszalagot kapnak, ami garantálja, hogy nekik biztosan fog jutni a csomagból és az ételből. A karszalagokat 9 órától lehet átvenni, így kérjük, senki se fagyoskodjon hajnaltól a téren. Az egyetlen, amit az Ételt az Életért munkatársai ilyenkor kívánnak, hogy legyen jó idő. De ha szakad a hó, mi akkor is ott leszünk, hisz ez a kötelességünk«.

Az Ételt az Életért ünnepi ételosztásaiban napi 120-150 önkéntes segédkezik. A szakácsok reggel 4:30-kor kezdik a főzést, napi 250 liter teát, 160 liter darapudingot és 800 liter meleg egytálételt készítenek. Az ételre bárki jogosult, aki végigállja a sort."

Én emeltem ki három gondolatot a közleményből. A közlemény sajnos nem fért be az MTI által leközölhető kategóriába – vagy eleve sem oda küldték -, az Országos Sajtóiroda (OS) hozta le. Ahová én is küldhetek közleményt, ha akarok és azt is lehozzák.

Vendégeket vár a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége. Nem rászorulókat, hanem vendégeket. És mindenki vendég, aki végigállja a sort. Nem kérdezik, miért, hogyan került oda. Ha van elég, akkor adnak. Ez az a közösség, akikről én még soha nem hallottam egy rossz szót sem. Nincsenek botrányok körülöttük. Nekik valahogy mindenki jószívvel ad. Biztosan többen emlékeznek, a pólólicit is a javukra ment. Nem jött egyetlen jelzés sem, hogy mégsem nekik kellene, mert ezt, vagy azt beszélik róluk. Ott jó helyen van, ebben nincs vita.

De jó helyen vannak azok az emberek ott, a sorban? Ott kell lenniük? Azok a gyerekek. Nem hajléktalanok, többségük láthatóan nem az. Az jobban megtöri az embert, kiül az arcára.

Csupa lepusztult, munkakerülő alkoholista, ugye? Nem. Bárki lehet. A szomszéd, te, én. Bárki, bármikor. Lehet, hogy tegnap, egy hónapja, egy éve még a pult túlsó felén állt a szürke kabátos nő, a szakállas úr. Az a fiatal srác. Most pedig…

Hideg van. Ocsmány hideg abban a sorban. Akik ott állnak, nemrégen még meg tudták venni a kabátot is, az ételt is. Talán – szinte biztosan – van lakásuk. A négy fal között nélkülöznek. Mert csak azért, senki sem áll be órákra a sorba és nem fagyoskodik, mert ingyen van a keksz, a narancs, a tál meleg étel.  Az ételre bárki jogosult, aki végigállja a sort.

Bővebben ...

Etetés

Részletek

Készült: 2016. december 21. szerda, 01:15

Találatok: 1998

Magyarország erősödik, nem hiába vezeti az országot egy erőművész, legszebb reményeink szerint nem a szakadék felé, bár sokak szerint ez a parttalan optimizmus nem segíti elő a tisztánlátást. Idáig csak jobban teljesítettünk, mondjuk a plakátokon nem fejezték be a mondatot, mely eredetileg így hangzott: Magyarország jobban teljesít, mint Banglades, de a mondat még így csonkán, mint ez a virágzó kis ország is lelkesítő volt, csak a nagy migráns-áradatban kissé feledésbe merült. Mondanivalója is megkopott, így aztán a Habony Művek nekiveselkedett és kreatív lett, mint a róka a libaól ajtajában, szórja a kukoricát a sok baromfinak, hadd zabálják, ha már hinni akarnak.

Az új plakátok arról okosítják fel a népet, hogy Magyarország erősödik, ennek pedig - lássuk be - hírértéke van, hiszen idáig az egész világ úgy tudta, hogy a seggünk kilóg a gatyából.
De lám, most, hogy végre levettek a bóvlilistáról, és ismét érdemes, csak nem ajánlatos befektetni nálunk, most azonnal kiderült, hogy erősödünk, lenyomjuk Chuck Norrist, és ezentúl mi sem hordunk karórát, mi mondjuk meg, hogy mikor mennyi is az idő.
Erősödünk, sőt, már erősek is vagyunk, mint a borecet, ennek bizonyítására pedig "Magyarország erősödik" plakátokba öltöztetjük az országot,Battonyától Nemesmedvesig, a plakáton a Fidesz-szavazó látható, csak a gyerek kevés, de még nem késő.

Büszkék vagyunk.
Ingyenes étkezés 318 ezer gyermeknek - nem semmi, még akkor sem, ha a plakát szövege kicsit hazudós, akkor sem.
Mint tudjuk, ingyenleves nincs, ugyanígy nincs ingyenes étkezés sem, azt bizony ki kell fizetni valakinek, és abban te hóttbiztos lehetsz, hogy nem Viktor és tettestársai állják a cechet - nem hülye ő, hanem miniszterelnök!
Hanem akkor ki?
Hát te, kedves olvasóm, bizony te fizetsz, mint a katonatiszt.
Igaz, ezt nem veszed észre, mert a pénzt előbb kiveszik a pénztárcádból, mint hogy beleérkezett volna, de ettől még te fizeted, mint ahogy a stadionoktól Orbán újévi malacáig mindent.
Ez a legjobb buli, kifizetteted a szomszédoddal a medencefűtéssel felturbózott gázszámládat, majd adsz neki két tuskót - fűtsél vele, te tuskó.
Ami a pénzedből visszakerül hozzád, az mind-mind kegyosztás keretében történik: legyél hálás, hogy a Nemzet Atyja gondolt rád, és megállta, hogy ezeket a juttatásokat ne lopja el, vagy ne lopassa el valamelyik pereputtyával.
Azért csodálkoznék rajta, ha az iskolai ebédet Felcsúton nem Mészáros Lőrinc valamelyik cége főzné...

Ami ebben vérfagyasztó az nem az "ingyenebéd" ténye, hanem az, hogy ma, Magyarországon háromszázezer gyermek szorul rá arra, hogy szüleik helyett az állam adjon nekik enni.
Hihetetlenül magas ez a szám és hihetetlenül nagy a nyomor, ha már ezek is elszánták magukat erre az akcióra, hiszen önzésben és harácsolásban verhetetlenek.
Ez a sok kisgyerek megkapja az egészséges ételeket, nincsenek túletetve, hiszen az iskolai étkeztetés nem hizlalda, kalóriából sincs túl sok az ételekben, hiszen egészséges táplálkozáshoz szoktatjuk őket, sok zöldség, kevés zsír, aztán menjenek haza a fűtetlen lakásba, ettől lesznek egészségesek.
Ha nagyon kopog már a szemük, nézzenek az égre, láthatnak még libát is, könnyebb lesz elképzelni a libasültet, de képzeljenek ám hozzá vöröskáposztát is!
Végtére is Ceaușescu is harcolt a lakások egészségtelen túlfűtése ellen, mi sem maradhatunk le az egészségtudatos életvitel terén.
Ha eljön a hétvége, vége van a dínom-dánomnak, akkor kezdődik ugyanis a kísérlet, - tud-e egy kisgyerek evés nélkül élni?
Sajnos, nagy a gyanúm, hogy némelyikük úgy jár majd, mint a cigány lova, amelyik már majdnem leszokott az evésről, de a cél elérése előtt egy perccel égnek dobta a patáit.
Hétvégén - péntek estétől-hétfő reggelig - nincs étkeztetés, helyette éhezés a program.
Nem is kívánok én mást, csak azt,  Nagyurunk unokája éljen olyan körülmények között csak egy évig, mint ezek a gyerekek.

Bővebben ...

A hazaáruló liberálisok cselszövése és hamis propagandája az egész

Részletek

Készült: 2016. december 20. kedd, 00:52

Találatok: 1395

Lassan ideje lenne kideríteni, hogy hányan maradtunk az országban. Azt most ne feszegessük, hogy minek. Mivel lassan elérkezünk az idei év végéhez, érdemes megnézni, valóban mindenki lépett-e egyet előre. Azt fogjuk látni, hogy feltétlenül. Sőt! Sokan nem is egyet, hanem többet léptek. Ez néhány honfitársunknak annyira jól sikerült, hogy már régen el is hagyták az országot lépegetés közben. Léteznek tükörstatisztikák és más számítási módszerek, amelyekkel igyekeznek megbecsülni a külföldön élő és dolgozó honfitársaink számát.

A kormánykommunikáció lehetőleg hallgat erről a témáról, ha mégis megszólal, egészen eltérő adatokat lehet hallani. Az utolsó becslések 250 – 400 ezer közé teszik azoknak a számát, akik túlteljesítettek a Nemzeti Előrelépés Rendszerében. Vannak azonban olyan adatok, amelyeket érdemes összhasonlítani.

2015-ben több, mint 1000 milliárd forint érkezett a kint dolgozó magyaroktól. Ez – ha elfogadjuk a 400 ezres számot, fejenként és havonta bőven 200 ezer forint feletti hazautalást jelent.

Miután kicsi a valószínűsége annak, hogy minden honfitársunknak sikerült hirtelen egy jól prosperáló vállalkozást felépítenie Londonban, Bécsben, Berlinben, vagy akárhol és az sem hihető, hogy azonnal vezető pozícióban helyezkedett el mindenki, valami nem stimmel az egyenletben.

Az utalt összegben túl sok tévedési lehetőség nincsen, hiszen banki adatokra épül. Marad a kétséges létszám, hiszen erre vonatkozó tényleges adatok nincsenek, csupán becslések. Ha az 1000 milliárd (nem, nem tévedés. Ezer milliárd forint évente) fedi a valóságot, akkor a külföldön élő és dolgozó (mi több, pénzt kereső, nem csak dolgozó) honfitársaink száma egészen biztosan nem 400 ezer, hanem ennek minimum a kétszerese. Vagy több. Ha ehhez hozzávesszük a gazdaságilag inaktív (kiskorú gyermek, nem munkavállaló családtag, kismama, esetleg már nyugdíjas szülő) családtagok számát, akkor egészen elborzasztó jövő elé nézünk. Összevetésként: az 1000 milliárd forint hazautalt pénzhez képest a külföldön dolgozó lengyelek hazautalásai nem teszik ki a magyar felét sem, a román vendégmunkások kicsit több, mint a felét utalják haza a magyar összegnek. Miközben elméletileg ötször annyi román állampolgár dolgozik külföldön, mint magyar.

Ezzel párhuzamosan Magyarországon egyre égetőbb a munkaerőhiány. Igaz ugyan, hogy a kormány – szokása szerint – igyekszik ezt a saját hasznára fordítani és azt kommunikálni, hogy a száguldva fejlődés eredményeként szívta fel a munkaerőpiac a munkavállalókat. Sőt – propagandaügyileg legalábbis – a remek gazdasági teljesítmény eredménye a bérnövekedés.

Ezzel a fantasztikus és minden idők legjobb gazdasági teljesítményével párhuzamosan a vidéki élelmiszerboltok állami segítséget kérnek a dolgozói bérek emeléséhez, máskülönben be kell, hogy zárjanak. Az országos béremelés egy jókora része – pedagógusok, egészségügyi dolgozók, egyéb közalkalmazottak – központi költségvetésből (közpénzből) történik, ehhez nem sok köze van a gazdasági teljesítménynek. Sértődősöknek: nem azt állítom, hogy ne érdemelnék meg a közalkalmazottak a béremelést, mert de. Azt sem állítom, hogy nem dolgoznának meg minden fillérért és nem hoznak létre értéket, mert de. Ettől technikailag még igaz, amit állítok, a fizetésüket nem a versenyszférában termelik meg.

A kikényszerített béremelés – majdnem mindegy, hogy a közszféráról beszélünk, ahol az elégedetlenség és a szakmaelhagyás mértéke nem hagyott más lehetőséget a kormánynak, vagy a versenyszféráról, ahol egészen drámai méreteket ölt a munkaerőhiány – nem valós gazdasági teljesítmény következménye. És ezt sem azért állítom, mert le akarom húzni a kormány és szorgos népünk teljesítményét, hanem azért, mert nem vagyok vak, túlzottan hülye sem.

Bővebben ...

Zsúrpubik és zsírpubik

Részletek

Készült: 2016. december 19. hétfő, 02:21

Találatok: 1779

Megtetszett neki a szó, olyan jó csengése van. Oda lehet szinte köpni, amúgy magyarosan sercintve, hogy csak úgy freccsen, ebből mindenki érezheti, hogy akiről szó van, a Isten tudatmódosult állapotában létrehozott gyermeke, egy senki, egy noperson, az evolúció tévedése.

A zsúrpubi a múlt század első feléből ittfelejtett kifejezés.
Orbán családjában tradicionálisan használták, hiszen felmenői mindahányan oly természetességgel vettek részt zsúrokon vagy téán, hogy fel sem  merült náluk a zsúr fogalmi magyarázatának szükségessége.
Tudták, amikor a szobalány bevitte a fiatal Lakatos méltóságos - nekik csak Lajkó - kártyáját az ezüsttálcán a szalonba, amit konyhának hívtak, hát akkor zsúr volt, az úri közönség emelkedett témákról diszkréten társalgott, plusz tánc, tea, aprósütemény - na az volt a zsúr.
A résztvevő elpuhult hímnemű egyedek pedig a zsúrpubik, azzal a tenyérbemászó pofájukkal.
Mai terminológia szerint a zsúrpubi Brüsszelben vagy a Jobbikban fellelhető jó partiarcot jelent, a késsel-villával evés bonyolult tudományának tévedhetetlen ismerőjét, Brüsszelben öltönyt és nyakkendőt, a nőkkel való tiszteletteljes bánásmódot (Clarisse kérem, ide a vállaimra, ha lehet, és elnézést, ha lökdöstem volna...), választékos beszédet, a személyes sérelmek kezelésének kulturált módját.

A zsúrpubi nem eszi kanállal a pörköltet, csak akkor veri a nőt, ha az kiköveteli, nem hányja tele vendéglátója illemhelyét és nem használja toalettpapír helyett a család nyávogva tiltakozó macskáját.
A zsúrpubi ismer néhány írót, nem kap látványosan hányingert a komolyzenei művektől, nem csodálkozik ha a prímás előtt áll egy koma pingvin-jelmezben egy tornazsámolyon és egy bottal fenyegeti azokat, akik nem húzzák elég gyorsan a vonót.
El tud akár két, egymást követő mondatot is mondani a bazzeg kötőszó használata nélkül, és nem eszi ki a citromkarikát a kézmosó tálból.
Ha meg kellene személyesíteni a figurát, hát kormányoldalon kevés esélyünk lenne fellelni ilyet, talán még Rogán közelíti legjobban a fogalmat, aki egy valóságos Bulibáró, Kisgrofó terminológiája szerint.
Ellenzéki oldalon csőstül találunk ilyeneket, ők két ujjuk közé csippentve enyhe undorral tartják maguktól távol a diktatúra excrementumát, orrukat fintorgatják és szofisztikált kritikákat fogalmaznak meg vele szemben, de semmit nem tesznek eltávolítása érdekében, inkább csak ízlelgetik, a kritikáikat pedig sokszor másnap már ők maguk sem értik.
A PC fogalmát imádják, ha valaki kiejti a száján a cigány szót, azt azonnal rasszistának, ha a zsidót, akkor antiszemitának nyilvánítják.

A zsúrpubi népnemzeti ellentettje a zsírpubi.
Ennek archetípusa maga a Vezér, bár magas tisztsége akadályozza abban, hogy a maga természetességének teljében megmutassa példaadó énjét.
A fogalmat képviselői jómagyar keresztény embernek fordítják, ami azt jelenti, hogy egyrészt büdös a lábuk, másrészt kanállal eszik a pörköltet, harmadrészt meg nem bajlódnak gondolataik kulturált formába öntésével.
Ami eszükbe jut, azt a magyar emberre jellemző nyílt őszinteséggel vágják bele a másik ember pofájába, ezt az embertípust ők "kicsit nyers, de őszinte"kifejezéssel szokták illetni.
A nyers náluk a tahó szinonimája, az őszinteség pedig az udvariatlan bárdolatlanságot jelenti.
Az ő zsúrjaikat disznótornak hívják, ahol a döglődő állatot rituálisan körülállják, majd élvezettel hallgatják halálhörgését.
Minden disznajukat Ferinek hívják.

A nőket rendeltetésszerűen alkalmazzák, fegyelmet tartanak körükben, ha visszapofáznak, akkor behívják a vak komondort, másnap reggel pedig az asszonyka akkora napszemüveget visel, mint Sophia Loren fénykorában.
Konfliktuskezelésük verbális és tettleg-fenyegetésekben manifesztálódik, ellentétek esetén a "mi kő köcsög, lerúgjam a fejed, mint a gombát?" kérdéssel iparkodnak közelebb kerülni a kompromisszumos megoldáshoz.

Bővebben ...

Ez egy hazug, szar világ

Részletek

Készült: 2016. december 18. vasárnap, 00:26

Találatok: 1601

Szeretném hinni, hogy nem ilyenek vagyunk, hanem jobbak. Mások. Bátrabbak, összetartóbbak, bölcsebbek, szabadságszeretőbbek. Akarok hinni abban, hogy nem marad ez mindig így, hogy ennél fontosabb számunkra az alig ízlelt demokrácia. Ami most van, az csak átmeneti, hazug kép. Mert.

Mindenkinél okosabbak vagyunk. Akkor is, ha mi magunk az büdös életben nem tapasztaltunk meg valamit, a másik pedig igen. Ebben az országban a nők jobban tudnak borotválkozni, a férfiak pedig gyereket szülni.

Nem vitatkozunk, mert azt nem tudunk. Ahhoz érvek kellenek, az érvekhez tudás kell. Lófaszt! Mi megsértődünk. Azonnal és halálosan. Mert aki ellentmond, az ellenség. Az nekünk akar rosszat.

Valahol ott kell elkezdődnie. Amikor kidobnak egy újságírót a sajtótájékoztatóról, akkor feláll mindenki. Kivétel nélkül. És kimegy mindenki a teremből, magára hagyva a pökhendi faszokat. Amikor nem engedik fotózni az egyiket, mindenki leteszi a fényképezőgépét. Mert a sajtó felelőssége óriási. Az ellenzék felelőssége nem megkerülhető.

Ott kell elkezdődnie, amikor nem elég a mindennapi langyos moslék biztonsága. Amikor nem 1956 emléke fölött tépjük a mellünket. 1956-ot már amúgy is felzabálta a kormány, megerőszakolta Terror Maris, dalba hazudta a halszagtól bűzlő cinizmus.

Nem a múltban élünk, hanem most. A ma fontos és a holnap, nem Verecke, nem Trianon, nem a hátrafelé nyilazó nemzeti kibaszott büszkeség a semmire. Most kell megértenünk, hogy nem jön senki fehér lovon megmenteni minket. Most kellene felfogni mindenkinek, hogy nincs hová futni a saját hülyeségünk, lustaságunk, gyávaságunk, nagyképű ostobaságunk elől.

Ugyanabban a híg fosban ülünk. Kormánypárti és ellenzéki szavazók és azok is, akik szarnak az egészre, mert majd valaki megoldja, nem az ő dolguk. Pont annyira sárba taposott jobbágy az is, aki tapsikolva ünnepli a kormány minden szemét húzását és azt hiszi, most ő győzött, ő van felül. Francokat. Ő ugyanannyira kirabolt, lenézett, semmibe vett tulok, mint mindenki más.

Nincs olyan, hogy most a kormány van hatalmon és mindenki másnak kuss van, mert ez a demokrácia. Nem ez. Ez egy hazug, szar világ. Ebben élünk. És nem, senki más nem tehet róla, csakis mi. Egyenként és együttesen. Azt hisszük, megússzuk, ha lapítunk, ha elfordítjuk a fejünket. Nem fogjuk megúszni.

Bebeszéljük magunknak, hogy normális dolog, ha egy beteg ember és a belőle hasznot húzó kiválasztottak uralkodnak felettünk. Akkor mi a büdös francnak másztunk ki a feudalizmusból, ha nekünk így is megfelel? Minek kellett kínlódni az őseinknek, miért haltak meg az állítólagos szabadságért? Petőfi is élhetett volna 90 éves koráig, az aradi vértanúk is hiába haltak meg, mindenki, aki a honfoglalás óta a szabadságért adta az életét, az egytől-egyig hülye volt. Elpocsékolta az életét, olyasmiért harcolt, ami nekünk nem is kell.

Ady Endre több, mint száz évvel ezelőtt pontosan azok ellen a geciségek ellen emelt szót, amit ma is láthatunk magunk körül. Semmit, semmit nem tanultunk az elmúlt évszázadok alatt. Semmit. Mi nem elzuhanunk a rozsdás, ezerszeresen túltolt biciklivel, mi így szállunk le róla. Pofával szeretünk fékezni. Kinek mi köze hozzá?

Mi képesek vagyunk elhinni, hogy az a normális, ha az állam magára hagyja az elesetteket. Beszoptuk, hogy a szociális biztonság valami kommunista csökevény. Bambán bámuljuk, ahogy egy többszörösen személyiségzavaros akarnok egyik végétől a másikig telifossa az országot stadionokkal, miközben a gyerekeink éheznek, az öregjeink nyomorultul pusztulnak körülöttünk. Mert mi nem vagyunk kommunisták és a kapitalizmusban így megy ez. Aki gyenge, megdöglik.

Bővebben ...

Fehérek közt egy nem európai

Részletek

Készült: 2016. december 17. szombat, 06:31

Találatok: 1534

Elmondtuk már sokan és sokszor: Magyarországnak nem jó, hogy Orbán Viktor a miniszterelnöke. Ezt most megint megismételjük: a nemzet faszagyerekének távoznia kell hivatalából.

Ezúttal nem azért kell eltakarodnia, amit már régen tudunk róla és tettestársairól: hogy szétlopták az országot, lerombolták a jogállamot, padlóra küldték az egészségügyet, az oktatást. Romlott a versenyképességünk, megvetett, lesajnált páriái lettünk a világnak.

Idáig azért kellett volna lemondania, mert mint egy király, a hozzá hű nagyurak között szétosztotta az országot. Csókosok kapták a zsíros falatokat, miközben a népnek még szerény alamizsnának sem nevezhető moslék jutott. Épp csak annyi, hogy ne haljanak éhen. Ennyi ember utoljára Horthy kormányzása idején éhezett és fázott Magyarországon, ekkora nyomor utoljára a múlt század húszas-harmincas éveiben volt.

Orbán és társulata megmásítja a múltat, elhazudja a jelent, ellopja a jövőt.

Most azonban van más is. Jelesül az, hogy Orbán utálja az Európai Uniót. Miniszterelnökként zavarja őt, hogy ott a döntések nem vezényszóra, hanem demokratikusan születnek. Nem tárgyalni jár Brüsszelbe, hanem hadakozni. Nem megegyezni akar, hanem ellenkezni.

Brüsszelt gyarmatosítónak tartja, amelyet sötét háttérhatalmak irányítanak.

Ezzel szemben a magyar emberek többsége – a felmérések ezt mutatják – minden gond és nehézség ellenére az Európai Unió híve. A magyar emberek, Brüsszelt akarják, nem Moszkvát. A versenyt akarják, a sokszínűséget, és nem az árvalányhajas, múltba révedő hátrafelé nyilazást.

A magyar emberek egy normális világban szeretnének élni. Nem olyanban, ahol mindenkivel harcban állunk. És azt is tudják, hogyha az Európai Parlamentben leordibálják Orbán fejét, akkor nem Magyarországot sértik meg, nem a magyar embereket bántják, hanem egy öntörvényű, mentális kihívásokkal küzdő embernek mondták a szemébe, hogy mit gondolnak róla.

A magyar emberek Európában akarnak élni, és nem Félázsiában.

Ha Magyarország jelenlegi miniszterelnökének ez nem tetszik, és emiatt ezt nem tudja képviselni, akkor távoznia kell az ország éléről. Az országnak Európára van szüksége. Nem talán volt korokra, hanem a XXI. századra.

Ennek képviseletére Orbán nem alkalmas. Ezt le kell írni százszor, ezerszer – addig, amíg minél többen meg nem hallják: Magyarország miniszterelnöke nem lehet olyan ember, aki a magyar emberek érdekeinek képviselete helyett saját démonaival vív értelmetlen, az országnak felmérhetetlen károkat okozó háborút.

Föld S. Péter /

A nap híre - 2016.12.16. / 2016.12.16.
A műsorvezető Simon András.

Bővebben ...

Vadász János: Jöhet-e újra a bal?

Részletek

Készült: 2016. december 16. péntek, 03:16

Találatok: 1500

Jön a bal? – tette fel reményteli kérdését 1987 januárjában, az akkor még komoly példányszámú, széleskörű terjesztésű Kritikában Papp Zsolt, a kiváló társadalomkutató. S erre, a hozzá méltóan nagy ívű, egész világot átfogó, ám elsődlegesen mégis Európára összpontosító, az angol, német, francia, olasz, spanyol baloldali pártok modernizációit áttekintő esszében válaszolt igennel.

Azóta eltelt harminc év. A tudós várakozásait Európa csak részben, hazánk pedig egyáltalán nem igazolta. Itthon – a kérész-életű, 2002-2004 közötti szocialista program-megvalósítási kísérletet leszámítva – csak elmulasztott lehetőségekről, elszalasztott esélyekről, folyamatos hitelvesztésről szólhat, aki a baloldali politika elvi modernizációját, és kormányzati hatalomban vagy ellenzékben tett cselekvéseit, azok következményeit korrekten elemzi.

A ma kérdésére – jöhet-e újra a bal? – tisztességgel, a mai magyar társadalom főbb jellemzőinek ismeretében csupán azt válaszolhatom: most nem, még nem. Amivel azt is mondom egyben, hogy nincs realitása az 2018-as kormányváltási, pláne „rendszerváltási” álmodozásoknak. S azt is, hogy azok a politikusok, akik ma a „vagy győzünk a következő választáson, vagy megsemmisül az ellenzék” típusú blöffjeiket harsogják a tereken és a rohamosan zsugorodó számú, mind kevésbé hiteles „médiákokban”: vagy nem tudnak semmit a valóságról, vagy – ami ennél is rosszabb – tudnak róla, de gyávák szembenézni e súlyos társadalmi tényekből a baloldali politika számára következő feladatokkal. E helyett, ahogy eddig szokásuk volt, most is csak felelőtlenül handabandáznak.

Miért fogalmazok ennyire egyértelműen? Azért, mert az MSZP-nek ahhoz, hogy ’22-re váltópárttá válhasson, először is tudomásul kell vennie a fájó tényt: a XXI. század második évtizedének végére a magyar baloldal széttöredezett, jelentéktelené vált. Kiszorult a közbeszédből. Nincs baloldali közgondolkodás, nincsenek a súlyos társadalmi, gazdasági kérdésekre baloldali válaszok a mindennapi életben, s a közvéleményben. A szocialisták nincsenek vagy csak alig vannak jelen a helyi társadalmak döntő többségében, még városi szinten is. (A 15-30 fős szervezetek a 346 magyar városban csak formálisan tekinthetők ott jelenlévőknek.) S ne vigasztaljon senkit, hogy a többi ellenzéki párt még ezt a szervezettséget se képes felmutatni. Nem elodázható és nem egyszerű feladat mindezzel szembenézni. Kiváltképp az elmúlt évtizedek társadalmi tényeinek ismeretében.Ebben a helyzetben a baloldalnak – ami alatt történelmi gyökerei és országosan még mindig létező szervezettsége miatt csupán az MSZP politikai erőterét értem, de azt is csak lehetőségként (!) – a 2018-as választásra kitűzhető minimális célja mindössze a parlamenti bejutás lehet. A maximális pedig, hogy a leendő, várhatóan csak három pártot befogadó parlamentben (Fidesz, MSZP, Jobbik) a második legnagyobb frakciót alkossa. S ezzel – ám csak a sok évtizednyi, eddig mindig elodázott politikai munka e közbeni elvégzésének eredményeként – esélyt kaphasson a 2022-es választás megnyerésére, azaz, egy új filozófiájú, cselekvésű, a társadalom többségét jól szolgáló kormányzásra.

Tudva arról, hogy ma Magyarországon az emberek több mint 40 százaléka létminimum alatt vagy annak közelében él. S hazánk legtöbb településén (amely az ezer lakos alatti falvakat jelenti) 70-80 százalékos a munkanélküliség. Tudva, hogy vékony az a teljes munkaidőben foglalkoztatott réteg, egymillió alatti – a tanártól, az orvoson, könyvtároson, szociális munkáson át, az önkormányzati, minisztériumi hivatalnokig, rendőrig, katonáig, bíróig terjedő – a közszolgálati dolgozóké, s a másik is csak két és félmilliós – az iparban, a szolgáltatásokban, a kereskedelemben alkalmazottaké –, akikre „középosztályként” hivatkozik a hatalom.

Bővebben ...

Kiadók, hotelek, focicsapat – ezeket zsákolták be Mészáros Lőrinc rokonai, barátai és üzletfelei 2016-ban

Részletek

Készült: 2016. december 15. csütörtök, 08:29

Találatok: 2985

A média és a szállodaipar az a két ágazat, amelyekben Mészáros Lőrinc új belépőként próbált szerencsét az elmúlt évben. Nem aprózta el a terjeszkedést egyik szektorban sem: a vidéki napilappiacon súlyos erőfölényben lévő, s egyéb kiadványokkal is büszkélkedő Mediaworks, illetve az ezoterikus-jobbos Echo TV a fő zsákmány. Frissen megszerzett kastélyai, hotelei pedig egyenként is milliárdos értékűek.

Néhány éve vagyontalan falusi elöjáróként ismerhettük meg Mészáros Lőrincet. Aki ráadásul vigaszágon került Felcsút élére: személyre szabott törvénnyel vadászták le elődjét, a független, később LMP-s Varga Györgyöt 2011-ben.

Mészáros Lőrinc vagyonát 2014 márciusában még „csak” 2,5 milliárd forintra becsülte a HVG. Jelezve ugyanakkor, hogy a növekedés ütemét tekintve Mészáros áll a legígéretesebb jövő előtt az akkor átvilágított oligarchák közül: a hetilap számításai szerint Felcsút polgármestere 2010-2014-ben megötszörözte a vagyonát. A Napi.hu 2015-ben már 15,4 milliárdra, az idén pedig 23,8 milliárdra becsülte Mészáros javainak értékét.

Az idei halmozás alapján megjósolható, 2016-ra még a korábbiaknál is szerencsésebb évként emlékezhetnek majd a Mészáros-famíliában.

Íme a főbb szerzemények.

Mediaworks kiadóvállalat

Az Ausztriában sikkasztással vádolt Heinrich Pecina egykori médiabirodalmának nem erőssége a honlapfrissítés. Cikkünk írásakor, december közepén még a Népszabadság volt a Mediaworks kiadó zászlóshajója a közéleti média portfolióban. Holott a Népszabadságot 60 év megjelenés után október elején botrányos körülmények között bezárták. A balhét még Pecina vitte el, aki a hónap végén túladott a teljes kiadón, benne egyebek mellett 12 megyei napilappal, a Nemzeti Sporttal, a Világgazdasággal, nyomdával és magazinokkal.

A pár hónappal korábbi PLT-Mediaworks fúzió eredményeképp 25 milliárd forintos árbevételű, több mint ezer főt foglalkoztató kiadó jött létre. Ez a számos szegmensben, elsősorban a vidéki lappiacon erőfölényes helyzetű médiabirodalom került október végén a márciusi alapítású Opimus Press Zrt. tulajdonába. Az új tulajdonos anyacége, a tőzsdén jegyzett Opimus Group Nyrt. gyakorlatilag a becsődölt Buda Cash-es vagyon kezelője, s bonyolult személyes szálakkal lehet Mészároshoz kötni.

A Mediaworks igazgatóságában október 26-én megjelent Liszkay Gábor, aki korábban évtizedekig Simicska Lajos médiabirodalmát irányította. Az Orbán-Simicska háború kitörése után azonban a miniszterelnökkel tartott, és az új kormányszócső Magyar Idők kiadóját vette a nevére.

Bővebben ...

A PISA esete a magyar valósággal

Részletek

Készült: 2016. december 14. szerda, 08:22

Találatok: 1650

Annyi szó esett a napokban a PISA-tesztről − hát fogtam magam és kitöltöttem egyet, életemben először, hogy lássam, van-e még annyi sütnivalóm, mint egy 15 évesnek. A feladatot sikerrel abszolváltam, 100 százalékos eredménnyel. Erre nem büszkülök – egy komolyabb matek érettségi feladatban például most már valószínűleg elakadnék –, de ezt a PISA-tesztet valószínűleg 15 évesen is hibátlanul kitöltöttem volna.

Mert ez nem egy magyarországi érettségi szintje, nem is valami kisérettségi. Rendkívül egyszerű, kis gondolkodási, elvonatkoztatási képességet, minimális logikus gondolkodást és szövegértést feltételező feladatokról van szó. Ha ebben a magyar diákok egyre rosszabbul teljesítenek, akkor nagy baj van.

Persze a PISA-tesztet ne gondoljuk az oktatási minőség egyetlen, alapvető mércéjének. De egy mutatónak mindenképp jó és hasznos – különösen, hogy ugyanazzal a mércével mérhetjük meg vele a magyar diákok és más, világ körüli országok diákjainak képességeit.

A mostani, gyengülő eredményekkel egyébként Izrael, Izland és Luxemburg diákjainak szintjén vagyunk – ez azért nem olyan rossz csoport, benne a világ leggazdagabb, legjólétibb, illetve amúgy komoly oktatással rendelkező országaival. De ne másokra mutogassunk, legyünk csak mi magunk a saját mércénk: a PISA-tesztekben tényszerűen rosszabbul teljesítünk, mint pár éve. És még egyszer: nem atomfizikáról vagy biokémiáról van szó, hanem egyszerű szövegértési, logikai feladatokról.

Ha ez nem megy nekünk elég jól, mire is akarjuk a magasabb tudást alapozni? Mert a 21. századot, a jövőt megnyerni iszonyú nehéz feladat a világ országai, társadalmai számára. Rohamosan haladunk világszinten és az egyes nemzeti társadalmak szintjén is a radikális szétválás felé: lesz egy képzett, versenyképes, vagyonos, kompetens elit és lesz egy leszakadó, elmaradó többség, akinek a kompetenciái nem lesznek alkalmasak a fokozódó versenyben való részvételre.

Lehet itt az általános klasszikus műveltséget siratni (én is siratom). De 2016-ot és nem 1916-ot írunk, és egy kaposvári szolgáltató cégnél, egy sarkadi műhelyben, a kecskeméti autógyárban vagy a Váci úti könyvvizsgálóknál nem a sztoikus filozófiáról vallott nézeteidről fognak faggatni. Ugyanakkor senki nem akadályoz meg persze, hogy szabadidődben ápolgasd az áhított műveltségedet, én is szívesen olvasgatok mostanában Montaigne-t meg Senecát.

Sajnos az új magyar PISA-teszt eredmények nyomán a legrosszabb magyar reflexiók hagyományait is tovább ápolták egyesek. A fejek homokba dugását, a magyar glóbuszba zárkózást, a patópálságot, a magyar ugar további ugaroltatását.

A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete így kommentálta az ügyet: „A Nemzeti alaptanterv újragondolásáig »szüneteltetni kell« a PISA mérésekben való részvételt! Nemzetközileg is lejáratják a magyar gyerekeket a frissen publikált PISA-teszt eredményei... A Nemzeti alaptanterv felülvizsgálatáig nincs értelme az alkalmazásképes tudást mérő nemzetközi vizsgálatokban részt venni.” Világos: ha rossz az eredmény, inkább ne vegyünk róla tudomást, vonuljunk ki a nemzetközi megmérettetésből, mert kínos. Ha nem tudunk a versenyhátrányunkról, majd kellemesebb lesz nekünk, ugye.

A szülőegylet mellé sorakozott fel félreértésben és félremagyarázásban Hoffmann Rózsa, akinek át is adjuk a szót: „...a PISA-feladatok nagyon érdekesek, látványosak, de elég távol esnek attól a klasszikus műveltségideáltól, amely a magyar közoktatás rendszerét hagyományosan jellemzi. Ezért az abszolutizálásuk hiba volna. A magyar oktatási rendszer sosem lesz olyan, de nem is kell, hogy olyan legyen, mint, mondjuk, néhány tengerentúli országé, amely ebben a versenyben látványos eredményt ért el.”

Bővebben ...