Először is, hadd legyek megértő Putyinnal. Nagyon nehéz és egyre nehezebb lenne Oroszországot - minden adottságával és képtelenségével - versenyképessé tenni a globális világban. Kis leegyszerűsítéssel ezért Putyin úgy döntött, inkább tönkreteszi a világot maga körül. Kicsiben ugyanez játszódott le Orbán agyában is, aki a saját személyes céljait, pszichéjét és tudását nem tudta összekapcsolni az ország felemelésével, ezért - Shakespeare-rel szólva - úgy döntött, gazember lesz.
Senki se higgye, hogy jobban hiszi a mai sódert, mint a húsz évvel ezelőttit – mindössze a mai sóder jobban illik a machiavellizmusához.
Putyin döntése akár érthető is lenne a saját országát illetően, ha éppen a versenyképességgel szemben lehetne más épkézláb stratégia, ami nem egy nép anyagi süllyedésével, háborús szenvedéseivel és további civilizációs lemaradásával járna. De nincs. Ám Oroszország “megreformálásába” már a cároktól Sztálinon át Gorbacsovig mindenkinek beletört a bicskája. Ez egy évszázados projekt lenne, amire érthetően nem vállalkozik egy – főleg nem az adott KGB-s stb. akkulturáción átment – ember. Oroszország objektíve nehéz helyzetben van.
De Magyarország nincs, azt le kell(ett) zülleszteni. Orbán projektje a maga nevében gonoszabb, mint a Putyiné, mert egy olyan országot tesz tönkre, amelynek nyugati affinitása tagadhatatlan, és néhány parlamenti cikluson belül kulturálisan is felzárkóztatható lett volna. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországnak az amerikai vagy a holland síkság mentalitását kellene felvennie az alföldi és a pesti helyett. Nem kívánom magunknak egyiket sem. De Magyarországból lehetne (lehetett volna?) gazdag, és mégis magyar országot csinálni.Ehhez persze civilizált embereket kellett volna a vezetőinkké tenni, amit elmulasztottunk.
Amikor Orbán a saját kulturális szintjén és ebben a kis országban Putyint akar játszani és játszhat, az nem Putyinra és az oroszokra vet rossz fényt, hanem rá és ránk. Ha imponál neki a három alternatív gépen és egy titkosszolgálati hadsereggel érkező Putyin, az nem Putyinról állítja ki a bizonyítványt, hanem róla. A (pl.) sokkal kézenfekvőbb dán mentalitás helyett cezaromániával felruházva a magyar kormányzati kultúrát semmit nem old meg abból, amit elől menekül. A világ logikája se Putyinnal, se Trumppal nem fog megváltozni, Orbánnal meg még kevésbé: az lesz a győztes, aki értéket tud termelni a világ számára. Miniszterelnökként is. És ez az ország egyre kevésbé tud, a miniszterelnöke utoljára talán 2000 környékén tudott, ezért szükségszerűen el fog bukni a projektje. (Nota bene, a protekcionista, etnicista Trump belépésével még hamarabb.)
Egészen elképesztő kis műsorra akadtam a zinterneten. Van egy ATV nevű csatorna ahol ezek szerint igazi konfrontatív műsort is lehet látni, persze fiatalosan csak post hoc, a neten, de végülis tökmindegy, ez ha jól látom nem egy olyan nagyon sietős ország, na, én meg rendes magyar ember vagyok, ha hazaáruló is lettem ezzel a cikkel. Meg még sok másikkal is – úgy látszik a hazát sokáig lehet árulni na meg sokszor is.
Szóval az volt itt, hogy két baloldali és két jobboldali figura próbált volna értekezni közéleti kérdésekről, de nem igazán sikerült nekik, mivel gyakorlatilag az első két percben átment a dolog kabaréba, amiben azért volt néhány igen érdekes mozzanat.
Például az, hogy három újságíróval szemben valaki olyan ült – igen, ez volt Gulyás Márton – akiről mindösszesen az derült ki, hogy nem tudjuk, mi a foglalkozása. Na jó, még az is, hogy fehérebbek a fogai, mint a többieknek, fiatalabb náluk 20-50 évvel, és a jelek szerint az IQ-ja is magasabb egy fejjel, mint a vele üvöltöző jobbos notabilitásoknak (Kovács Zoltánról, az ÉS főszerkesztőjéről, aki messze a legvállalhatóbb figura volt az egész brancsból most nem szólunk külön, csak annyit, hogy respect nekije).
Történt ugyanis, hogy a beszélgetés egy igen korai pontján vitapartnerei azzal kívánták diszkvalifikálni Gulyást, hogy ő nem szakember, nem ért semmihez, és egyáltalán mit tanult, milyen jogon szól bele közéleti kérdésekbe.
Nos, ez azért volt külön érdekes, mert – ha figyelmesen nézzük a műsort - azt fogjuk látni, hogy Marci barátunk kb kétszer olyan tájékozott volt valamennyi felmerülő témában, mint hitelességét firtató jobboldali barátaink, és általában véve is választékosan, szakszerűen és világosan fejezi ki magát. S bár vitapartnerei, a meghívott tudós urak, díszdoktorok és lovagok rendre méltatlannak érezték, hogy vitába szálljanak vele, mégis úgy tűnt, hogy az értelmes felvetések kizárólag Gulyás oldaláról érkeztek.
Mint kíváncsi ember hát utána néztem, kicsoda Gulyás Márton. És tényleg, nem találtam. Annál szerencsésebb voltam viszont akkor, amikor tudós vitapartnereit, kétségbevonhatatlan renoméjú argumentatív antagonistáit próbáltam beazonosítani. Ők ugyanis mindketten egyetemi oktatók, sőt egyikük – mint azt többször is hangsúlyozta – egyetemi docens! Hű a mindenit neki, hiszen a docens az már valami, már majdnem professzor, vezető oktató, tudományos tótumfaktum. Jó esetben.
Hamar kiderült ugyanis, hogy a méltóságára oly büszke Stefka István docens úr egészen pontosan 0, azaz 0 darab publikációval rendelkezik, legalábbis azon MTMT adatbázis szerint, amelybe minden egyetemi oktató köteles felvinni a munkásságát. 0. Semmi. Nada. Die Null. Félreértés ne essék: egy tanársegédnek, de még egy doktorandusznak is publikálnia kell nem azért hogy taníthasson – az majd később jön – hanem már a doktori szigorlathoz is. Na mármost az az én naiv kérdésem: mi a lófaszra olyan büszke a docens úr, hogy vele földi halandó le nem ülhet beszélgetni, ha a docensi kinevezéshez szükséges feltételek 1 százalékának sem felel meg?
Na de nézzük a másik versenyzőnket, aki egy ponton olyan méltatlannak érezte a Kicsoda ez a Gulyás Mártonnal való vitatkozást, hogy még az asztalt is elhagyni készült. Őt, a politológust, a szaktekintélyt, egyetemi adjunktust, a máltai lovagrend kitüntetettjét, aki azt javasolta Gulyásnak – és ezzel, mint minden közepesnél is kisebb intellektus, belesétált egy nagyon csúnya csapdába – hogy inkább menjen közmunkásnak, még az is értelmesebb, mint az aktivizmus? Ki ez az ember? Csak nem a Kik támadják Magyarországot és miért? című tudós mű egyik szerzője? De bizony, maga Zárug Péter Farkas! Megnéztük hamar az ő szakmai profilját is, de nem nagyon estünk hanyatt tőle.
Ez a rendszer a robbanás felé tart, és nem tudjuk, mikor és kit hogyan talál meg. Orbánnak mennie kell. Ezt az írást eredetileg másutt szerettem volna közölni, de ott – a szerkesztők fönntartásai miatt – nem jelenhetett meg. Köszönöm, hogy itt helyet szorítanak neki (HVG).
Az aggodalmak, amelyeket szóba hozok, politikaiak ugyan, de mindenki számára érthetők és átérezhetők, beleértve a jelenlegi kormány őszinte, meggyőződéses támogatóit. Soraim hozzájuk is szólnak, bár én persze baloldali vagyok, ha nem is a Magyarországon közkeletű (szocdem/liberális) értelemben. Elég nagy a baj – benyomásom szerint – ahhoz, hogy előzetes föltételek nélkül megbeszéljük, anélkül, hogy elvi ellentéteinket (ha indokoltak) föladnánk.
A pillanatnyi politikai helyzet kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak látszik. Azok a honfitársaink, akik szavazni szeretnének egyáltalán, többségükben a kormány, elsősorban Orbán Viktor miniszterelnök hívei – ám az ország teljes lakossága körében csak kisebbséget jelentenek (igaz, a viszonylag legnagyobb kisebbséget). Orbán úrnak a pillanatnyi állás szerint kényelmes mandátumtöbbsége lesz a következő Országgyűlésben is. Orbán úr szavazótábora osztja a miniszterelnök mostanában hirdetett nézeteit; számos fontos gondolatát – mindenekelőtt a menedékkérők, a külföld és bizonyos hazai kisebbségek tekintetében – az ellenzékkel rokonszenvező honpolgárok nem csekély része is gondolja.
Én ezekben a kérdésekben helytelenítem a közvélemény többségének az állásfoglalását és magatartását: a többséggel tartani, ha az ember ezt erkölcsileg elfogadhatatlannak tartja, nem más és nem több, mint konformizmus. De tudom, hogy kisebbségben vagyok. Az érvényes játékszabályok szerint tiszteletben tartom a többség véleményét, bár az ellenkező meggyőződésem nagyon erős.
Ugyanakkor a baloldaliaknak meg kell érteniük a konzervatív középosztály ugyancsak erős érzéseit. Mohács és 1918 között a magyar nemzet (azaz sokáig: a magyar nemesség) gondja az önálló magyar államiság hiánya volt, illetve az idegen dinasztiával való ellentmondásos kapcsolat, a félelem a nemzet föloldódásától a birodalmi közegben. A nemzeti függetlenséget a tragikus trianoni békeszerződés hozta el végül, amely egyben véget vetett a „történelmi” Magyarországnak. Pár év kényszerű, kikényszerített függetlenség után, 1938 óta Magyarország előbb a Harmadik Birodalom, majd a Szovjetunió árnyékában élt. Sok embernek főleg, de nem kizárólag a jobboldalon úgy tetszett, hogy most meg az Európai Unió (és általában a nyugati hatás) teszi illuzórikussá a magyar függetlenséget, ami az új szociális attitűdökkel – feminizmus, a melegek egyenjogúsága, antirasszizmus, ökológia, az „improduktív” underclass iránti együttérzés, kommersz-populáris tömegkultúra, „közösségi” médiák befolyása, stb. – együtt a nemzet hagyományos „szellemi alakjának” a veszélyeztetettségét is jelenthette. Az Orbán-rendszer ideológiája visszhangozza ezeket a mély konzervatív aggodalmakat (nem tudni, menyire őszintén, de ez végül is mellékes) – ennek is köszönhető a sikere, a konzervatívok között is terjedő kételyek ellenére. (Én nem tartom helyesnek a magyar történelemnek ezt az értelmezését, de nem tagadom, hogy legalább egy tekintetben van valóságalapja: senki nem vonhatja kétségbe, hogy a nemzeti függetlenség fontos és reális probléma. Ezt – többek között – Antonio Gramsci figyelmes olvasói is jól tudják.)
A rendszer stabilnak tetszik, Magyarországon – kisebb morgásoktól eltekintve – csönd van.
Ugyanakkor egyre többen tesznek föl (egyelőre főként saját maguknak) megválaszolhatatlan kérdéseket.
Hogyan lehetséges az, hogy üzleti tevékenységet soha nem folytatott, a termeléshez, a tőkepiachoz, a gazdálkodáshoz, a kereskedelemhez semmit se értő politikusok és barátaik milliárdos vagyonokat halmoznak föl pillanatok alatt?
A szabadság OK, hisz én eddig még sosem voltam ilyen szabad soha. Önkényuralom nincs, hisz felettem nem áll senki, és az Alaptörvényt saját képemre formáltam.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Jani!! És Bajuszkirály!
Szép hétvégét kívánok mindenkinek, legfőképp magamnak és kedves családomnak, oligarcháimnak itt, Budapesten, Felcsúton, Alcsúton, Csúton innen, Csúton túl! Ugyan pár éve még azt mondtam, hogy a „hogyan szabaduljunk meg a kommunistáktól” örökzöld kérdését már idejét múlt feldobni, de mint tudjuk, egyrészt nem kell azzal foglalkozni, hogy mit mondok, másrészt meg mégis a legjobb adu a kezemben az ellenzék ellen, ezért hát engedtessék meg nekem, hogy most is azzal indítsam mondandómat, hogy ideje lenne végre megszabadulni tőlük.
Múlt évben még kétmillió-hatszázezer fiatal – rendszerváltás idején még nem éltek – miatt kellett felhoznom ezt a témát, mára csak kétmillióan maradtak, a többi kalandvágyból szétszéledt a mocskos, uniós nyugati tagállamokban, na, ők nem tudhatják mi is volt az a bizonyos kommunizmus, ami állítólag nem is volt soha magyar honban, csak előszobája, a szocializmus, de ezt nem kell az orrukra kötni gyermekeinknek, a kommunistákkal sokkal jobban lehet ijesztgetni. Ők, az akkor még tíz év körüli, vagy még meg sem született fiatalok azt sem tudják hála a magasságosnak, hogy mi, fiatal demokraták is a rendszer talpát nyaltuk akkoriban. Jó magam KISZ-titkárként, Házelnök Úr pártfunkcionáriusként, Elnök Úr pedig úgyszintén KISZ-titkárként rohasztottuk a rendszert az átkosban. Örülnünk kell, hisz az akkori iparpolitikai kérdések helyett ma már a közfoglalkoztatási forradalom feszegeti ajtónkat. Az állami tervgazdaság meghaladása helyett azon agyalunk, hogyan építhetnénk mind több stadiont, rendezhetnénk vizes vb-t, pályázhatnánk az olimpiára, mely egytől-egyig fejlődésünk abszolút zálogai. Fejtörést ma már csak az okoz hogy merre araszoljunk ki az Unióból, előtte persze alaposan megcsapolva a közös kasszát. Elszaladt az idő. Sok stadion felépült azóta az országban.
Hol tart ma Magyarország, a Kárpát-medencei magyarság? A szabadság OK, hisz én eddig még sosem voltam ilyen szabad soha. Önkényuralom nincs, hisz felettem nem áll senki, és az Alaptörvényt saját képemre formáltam. A népet úgy etetjük be, ahogy akarjuk, minden eszköz a kezünkben van hozzá. A vélemény és a szólás szabad, én mondhatok mindent, bárhol, és bármikor. Más meg kit érdekel? Az egyesületeket megfincogtagjuk, és végre újra találtunk egy nagy-nagy ellenséget Soros György személyében. Pedig évekkel ezelőtt még azt hittem, hogy a Gyurcsányozást nem lehet felülmúlni. Ámde mint látjuk, fáradozásunkat siker koronázta. Végre ismét egy zaftos gumicsontot dobhattunk a népnek.
De hol is tart most Magyarország? Hol tartok én? 30 éve szívom a véretek, és immár töretlen lendülettel építjük birodalmam, és az illiberális Magyarországot. Az én Hazámat. Meg a tieteket is. Önökét is!
Mert most épül, most épülhet az ország Miattam, Általam, amit polgári Magyarországnak, polgári berendezkedésnek,polgári háznak, polgári életnek, nemzeti-keresztény korszaknak, magyar országnak gondolunk, csak magyarokénak.
Az, hogy még mindig csak ott tartunk, ahol – az egyértelműen Árpád vezér, István a király, aztán a többiek, Mátyás, a Habsburgok, Horthy, és természetesen a kommunisták hibája. Több ezer év hánykódásait, rossz intézkedéseit nem lehet 5-6 év alatt helyrehozni.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ami az 1990 utáni huszonhat évünket illeti, itt kéne megmagyaráznom, miért lettünk mostanra sereghajtók.
Hibátlan kezdeményezés a Momentum-népszavazás, nem tudunk olimpiát rendezni súlyos veszteségek nélkül – mondja Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere az atv.hu-nak adott interjúban. Szerinte Orbán Viktor nem tudja Trumpot másolni. A Putyin vizit kapcsán a Corvinus professzora figyelmeztet: nem vagyunk alkupozícióban, az orosz pillanatnyi érdekek dominálnak. A történelmi fejlődésünk bázisa Nyugat-Európa, az nem megoldás, hogy az európai uniós integrációs kereteket Orbán Viktor szétrobbantsa.
Olimpiapárti? Ez most aktuális kérdés. Igen, én olimpiapárti vagyok, mert magam is sportember, majd sportvezető voltam, jártam nézőként olimpián, Londonban. Magyarán szólva érzelmileg az olimpia mellett vagyok...
De?
…de nem tartom reálisnak azt, hogy egy ilyen helyzetben lévő ország, mint mi, súlyos veszteségek nélkül meg tudjunk rendezni egy olimpiát.
3 ezer milliárd a tét. Olvasta a PricewaterhouseCoopers 2024-es olimpia budapesti megvalósíthatósági tanulmányát?
Igen, átnéztem az egészet, mintegy 1300 oldal, s gondosan tanulmányoztam a gazdasági részét. Dicsérni tudom a PwC tanulmányát, ha elfogadjuk, hogy őnekik nem kell politizálni. Ezen belül gondos, minden fontos kérdésre kiterjedő munka. Összességében, gazdasági szempontból viszont egy szélsőségesen optimista álláspont jelenik meg a tanulmányban, miszerint ha azok a dolgok mind pozitívan sülnek el, amik kérdőjelesen vagy feltételes módban vannak náluk megfogalmazva, akkor lehetséges, hogy az olimpia gazdaságos legyen.
Ön szerint? Én azt gondolom, hogy nem lehetséges. Nem lehetséges, hogy 2024-ben Magyarország, Budapest gazdaságosan rendezzen egy olimpiát, és nemcsak a sokszor emlegetett korrupciós kockázat miatt.
Mik a kockázatok?
Az első számú kockázat az, hogy a költségek az eddigi tapasztalatok alapján mindenhol mérhetetlenül megemelkednek.
Általában 179 százalékosra - a Forbes magazin egy 2012-es oxfordi tanulmányra hivatkozva számolt be arról, hogy az olimpiák büdzséje mindig elszáll. Külföldi összehasonlításban is, meg a saját nagyberuházásainkat illetően is azt látjuk, hogy van egy ilyen igen erős tendencia. Nem látok okot most arra, hogy ez másképp alakuljon az olimpián. Másrészt legalább ennyire problémás, hogy az 1.043 milliárd elköltése olimpia specifikus fejlesztésekre nem lenne egy szerves fejlődés része.
Tehát hiába mondja azt valaki, hogy azokat a létesítményeket, amiket az olimpiára felépítünk, utána hasznosítjuk, arra az a válaszom: lehet, akár még ezt is elfogadom, bár erre sincs bizonyíték, mert Görögországtól Kanadáig sok más helyen csődbe mentek ezekkel a létesítményekkel. A probléma az, hogy ezek nem az ország tényleges szerves igényei szerint épülnek, hanem az olimpia igényei szerint. Vagyis, nem arra költjük a pénzt, amire szükség lenne, köztük a lehet, hogy untig, de nagyon indokoltan emlegetett oktatásra és az egészségügyre.
Jó ötlet a népszavazás? A Momentum Mozgalom, a „semmiből” felbukkanó fiatalok kezdeményezték.
Ez egy hibátlanul értelmes kezdeményezés. Azért is, hogy ne csak akkor kérdezzük meg az embereket, ne csak akkor lehessen népszavazást rendezni, amikor a kormánynak éppen kedve van hozzá. Nagyon jónak tartom, hogy a mozgalom ezzel mutatkozik be.
Ma csak azok dolgoznak a baloldal és a liberalizmus újjászervezésén, akik e célra dedikált, önálló politikai közösségeket, pártokat építenek. Vélemény.
Régi paradoxona a magyar politikának: az igazán gyűlölettel teli, magukat viccesen demokratáknak hívók (lásd még a másik oldalról: „Béke”-menet, nyugdíjak „megmentése”) egyszerre hordják el mindenféle gazembernek az ellenzék más szereplőit, hogy ugyanekkor a legszorosabb, önfeladó összefogósdira kiabálják fel őket. Az elmúlt hetek artikulálatlan üvöltése is erről szólt – de most elmondom, miért örülök ennek, és miért lehet pozitív végkicsengése a legújabb őrjöngésüknek.
Kezdődött azzal, hogy a magyar politikai élet benkelacibácsija, az MSZP megint hozta a formáját. Bár tavaly nyáron jól odaégette a Botkáját, fél év elteltével mégis föltálalná. Kapargatja az elszenesedett részeket. Lacipecsenye. Kiderült, hogy nincs más a hűtőben. A többinek lejárt a szavatossága, átcsomagolva, kiforralva, sok ecettel se jó. Arra persze nincs válaszunk, hogy a tavaly június óta tartó totojázáshoz minek kellett kirúgni az előző elnököt, hiszen ennyire Tóbiás is tudott volna produkálni... Oké, a pompás Hiller-interjúk a kormány propagandalapjaiban talán nem lennének. Vagy de.
Egy biztos: a madárlátta Botka újrahasznosítása hihetetlen felzúdulást okozott a „demokraták” körében – és ez hasznos düh. Szeretném, ha még magasabbra csapnának az indulatok. Annál jobbat ma nem lehet tenni egy ellenzéki párttal, mint amikor az összefogósdi tálibok fatvát mondanak rá, kiátkozzák a Másodjára Biztosan Sokkal Jobb Lesz Összefogásból.
Az első ilyen esélyt egyébként Fodor Gábor kapta meg. A legjobb ajánlólevél lett volna a bizonytalan szavazók megszólításához, hogy maga Gyurcsány Ferenc nem akart vele összefogni – ezért is szomorú, hogy önálló liberális párt építése helyett az MLP elnöke már megint összefogós felhívásokkal jelentkezik. Mehet majd szépen a P mellé, ami a Magyarország Legnaivabb Pártja Lovagkereszt birtokosa: még mindig nem vették észre, hogy az általuk (de miért?) kezdeményezett összefogós tárgyalások épp meghaltak.
Ami fontos, hogy az összefogósdival megmérgezett, kommentelő-betelefonáló, hangos kisebbség rögvest elkezdett üvölteni: hogy képzelik a szocik Botka jelölését? Micsoda pofátlanság: a legnagyobb ellenzéki párt azt meri állítani, hogy talált a soraiban 1 db olyan embert, aki szerinte alkalmas lenne az ország irányítására! Hisz a legfontosabb politikusi posztot egy nem-politikusnak kéne betöltenie! Ne az orvos gyógyítson, ne az autószerelő nézzen a motorháztető alá, a pártok pedig adják oda (pardon?) a szavazóikat olyan embereknek, akik még soha nem győztek meg semmilyen politizáló közösséget saját alkalmasságukról.
Ez az üvöltés hasznos is lehet, ha eléri a fortissimo tetejét, megadva az MSZP-nek a Fodor-kártyát: nincs velük összefogás. Botka jelölésére különösen érzékenyen reagált a DK, hiszen a hivatalosan deklarált „nekünk minden megoldás jó, nem az összefogás technikai részletei, hanem a tartalmi ügyek a fontosak” stratégiájuk csak addig él, amíg 5% fölött vannak, és az aktív szoci szavazók elszívása sikeres. Botka viszont jó eséllyel meg tudná állítani pártja szavazóinak DK felé történő áramlását, sőt, párat vissza is fordíthat az úton, ha képes Orbán kihívójaként megjelenni.
Ugyanakkor a DK-ban Botkát ütve sem tolhatják túl az összefogósdit, nem hozhatják vissza hirtelen a 2013-as taktikájukat, hisz ekkor az eddig összekapart szavazóikat mégis be kéne dobni a közösbe, és abból nehezebben lesz Gyurcsány-frakció.
Fentiek azonban még mindig ugyanannak a gittnek a rágicsálását jelentik, amin 2012 nyammog az ellenzék. Az összefogva vagy külön kérdés megválaszolása után talán elkezdhető lenne a munka.
Mostantól már én is tudom, hogy Magyarország erősödik. Onnan tudom, hogy bedobták a postaládánkba. Vannak ismerőseim, akik már napok óta tudják, irigyeltem is őket emiatt. Szerencsére, nem éltek vissza a megszerzett tudással, ha megkérdeztem volna őket, hogy mondjatok már valamit erről az erősödésről, bizonyára válaszolnak.Nem rajtuk múlott, hogy nem kérdeztem tőlük semmit.
Mostantól tehát nálam is itt van a különbejáratú bizonyosság. Kis kék brosúra, fehér betűkkel.
Hajrá MTK!
Jó, hogy jött ez a kis füzet, már kezdtem elbizonytalanodni. Nem mintha nem tudtam volna, hogy mi van, nézek én híradót. A híradóban erősödés van, amerre a szem ellát.
Az én szemem leginkább Mészáros Lőrincig lát el. Garancsi Istvánig, Vajna Tímea férjéig, Orbán Viktor vejéig. Majdnem fejét írtam, pedig Orbán fejéig nem látok el. Az a fej nem arra lett kitalálva, hogy én és a hozzám hasonlók ellássanak addig.
Egyébként sejtettem én, hogy erősödünk. Így többes számban. Mert ami nekik jó, az nekem sem lehet rossz. Én tudok örülni a mások sikerének, jobban, mint a sajátomnak. Ha Mészáros Lőrinc vesz egy újságot, nekem az olyan, mintha én kettőt vettem volna. Úgyhogy nekem most két Népszabadságom van.
Így vagyok a tévével, a jachttal is. Annyi van már nekem ezekből, hogy több nem is kell.
Mondhatnám erre, hogy Mészáros Lőrinc, Garancsi István, Vajna Tímea férje, a Nemzet Veje és a többi urak egytől egyig az én strómanjaim. Az én pénzemből, nekem vásárolnak. Csak hogy ez utóbbi nem igaz. Egyik zsebemből kiveszik a pénzt, és nem teszik bele a másikba. Úgyhogy csak félig a strómanjaim.
A kiadvány, amelyből megtudtam, hogy Magyarország erősödik, a hátsó borítón meg is szólít engem. Megtiszteltetés ez, gyorsan körül is néztem: valóban hozzám szóltak? Hátha csak tévedés az egész, és később felelősségre vonnak, amiért megtévesztettem a kormányt.
De, nem csalás, nem ámítás: kormányunk velem szeretne kapcsolatban maradni.
Nem tudom, mi haszna van neki ebből, mert nem vagyok nagyvállalkozó, aki visszapergetne az elnyert tenderekből, sem kigyúrt kopasz, hogy megakadályozzak egy népszavazási kezdeményezést.
Mindegy, ő tudja, miért akar velem kapcsolatban maradni. Talán tetszem neki. Mondták már, hogy szép vagyok. Meg azt is, hogy nagyon okos. Néha azzal áltatom magam, hogy írni is tudok valamennyire. Mondjuk a kormány az ilyenre nem nagyon vevő, ő azokat szereti, akik bólogatni tudnak. Lelkesedni, hinni.
Ezekben nem vagyok jó, de az, aki a kormány részéről kapcsolatban kíván velem maradni, ezt bizonyára nem tudja. Honnan is tudhatná, hiszen nem is ismer engem. Ezért is szeretné megtudni a nevemet és a lakcímemet. A telefonszámomat, ha vezetékesem van, azt is. Meg az e-mail címemet és hogy hány éves vagyok.
A bankkártyám PIN-kódját nem kérdezi. (Lehet, hogy tudja?)
Mindegy, szemben sok honfitársammal, én nem dobom ki ezt a brosúrát, hanem elteszem valami nagyon jó helyre. Számomra ugyanis ez a könyvecske helyettesíti a családi ezüstöt: ha levert vagyok, fáj a fejem, vagy csak attól van rosszkedvem, hogy látom, mi van körülöttem, előveszem a kormánytól kapott brosúrát, s máris kész a varázslat. Még háromig sem számolok, már meg is szeretem Orbán Viktort, és erősödőnek látom Magyarországot.
Bocsánatot kérek az ázsiaiaktól, köztük a magyarok elődeitől is, hogy Nagyurunkat ide soroltam, jóllehet, ő nem a távoli sztyeppék gyermekeinek leszármazottja. Ettől persze lehetne még rendes ember is, de láthatólag egyre jobban elhatalmasodik rajta a kór, mely elméjét rágja kitartó szorgalommal, meggátolva abban, hogy népének kedvező módon irányítsa azt a szerencsétlen országot, melynek hasonló kórban szenvedő népe enyves kezeibe adta a hatalmat. Ma igét hirdetett a Magyar Nemzeti Bank Lámfalussy-konferenciáján.
Sokan állították már, hogy ambíciója erőszakosságával egyenes, míg politikai tehetségével fordítottan arányos, azt is, hogy beszédei hallatán az az érzete támad hallgatójának, mintha a kisember már kinőtte volna ezt az országot, és most éppen a Világ Meghatározó Politikusa címre hajtana. Nem kell ezen csodálkozni, hiszen ha azokhoz méri magát, akikkel körülvette magát, még indokoltnak is tűnhet a törekvése, és mint tudjuk, az ember viszonyaiban az, aki - Kukatörpéhez képest sokan érezhetik magukat óriásnak. A baj csak az, hogy abban az országban, melynek itthon élő népességének fele szegénységben, harmada nyonorban él, arra lenne szükség, hogy a politikát a józan racionalitás irányítsa, a politikus ne ábrándozzon, ne kóvályogjon fellegekben, mint a szotykos körtétől berúgott liba.
Nagyurunk sajnos elégedetlen volt számos diszciplinára kiterjedő szakértelmének terjedelmével, jóllehet már jelen állapotában is bátran felvehette a versenyt Sztálinnal és Elena Ceausescuval, de ő a társadalomtudományban is maradandót akar alkotni. Ennek okán időről időre alapot vet és igét hirdet, jelen esetben átfogó jelleggel, hadd okosodjon a buta világ, hadd nyíljon ki a nép csipás szeme.
Első alapvetése, hogy olyan, hogy európai nemzet nem létezik, Európa egy utópiát hajszol, mellyel sürgősen le kell számolni.
A föderális Európa illúziójával szemben többpólusú Európára van szükség.
Hogy melyek legyenek ezek a pólusok, melyek a pólus természetétől fogva egymással ellentétesek, azt nem fejtette ki, de homokszem legyek a Buckában, ha nem az irányítása alatt álló területi egység lenne az egyik pólus, míg a legyőzött ellenségek a másik, talán a migránsok a harmadik és Mészáros Lőrinc a negyedik - a többiek léte egyelőre még kérdéses.
Érdekes elképzelés. ha hirtelen a Földnek is támadna néhány pólusa még, hát igencsak összeszarhatná magát az emberiség, de ne zárjuk ki Nagyurunk világformáló elképzeléseinek realitását, hiszen II. János Pál is tett csodát, pedighát ki volt ő a mi Büszkeségünkhöz képest?
Ha Európa nem egységes, akkor a kiskakas úr a saját szemétdombján, míg ha föderális, akkor alkalmazkodni kell, le kell mondani mindenféle jogkörökről, nem lehet gyakorolni a pallosjogot és az első éjszaka jogát sem, nem lehet saját képünkre és hasonlatosságunkra szabni a közbeszerzési törvényt, nem lehet lerúgni Gyurcsány fejét, mert a jogkör nem az uralkodói kézben van.
Jelzem, fenti logika alapján amerikai nemzet sem létezik, de ennek a kérdésnek szorgalmas feszegetését elmellőzi a tudós, hiszen Amerikában még több nemzet él együtt, mint Európábam, ha csak a dakotákra és az ő életjelenséget csak elméletben mutató lovukra gondolunk is, melyet folyamatosan sarkantyúz, de az egy tapodtat se halad előre. Pedig kell, hogy vágtasson, hiszen Vezérünk elmondta, hogy hat év alatt sikertörténet lettünk, valószínűleg már megelőztük a Pannon Pumát, és a világ csodálattal tekint ránk. Ezt majd csak akkor fogjuk becsülni igazán, mikor magányosan, az Unión kívül éhendöglik az ország, persze felettünk büszkén lengeti a szél az ötkarikás lobogót.
Azt is mindja a Mi Bölcsességünk, hogy az Unió maga a csalódás, hiszen nem ért el egyet sem kitűzött céljai közül, csak azt nem teszi hozzá, hogy többek között ő, meg a hozzá hasonló nagyeszűek miatt hiúsul meg rendre minden, ami az Uniót erősebbé tenné.
Az államháztartás decemberi egyhavi hiánya 2016 végén minden havi rekordot megdöntve 907,6 milliárd forint lett, így az éves hiány 848,3 milliárd forint volt köszönhetően az előző hónapokban felhalmozott költségvetési többletnek. Csak decemberben 3353,6 milliárd forintot a GDP tíz százalékát költötte el a kormány, annak érdekében, hogy két százalék felett tartsa a tavalyi növekedést.
A két százalékos gazdasági növekedés elérése bármi áron - állítólag ez volt mozgatórugója annak a kormányzati döntésnek, amely az év utolsó hónapjában felborította a költségvetést és több száz milliárd forintot lapátolt ki a gazdaságba - így növelve papíron 2016 GDP értékét. Az NGM most nyilvánosságra hozta a decemberi részletes államháztartási adatokat: amit az előzetes számokból tudható volt, hogy csak decemberben 907,6 milliárddal nőtt az államháztartási hiány, így az éves deficit 848,3 milliárd forint lett, ami az őrületes költekezés után is jóval kisebb a 2015-ben összehozott 1237,2 milliárd forintos hiánynál.
Történelmi többlet helyett történelmi költekezés
Az Orbán-kormány előtt adva volt a történelmi lehetőség, megcsinálhatta volna a modern Magyarország első többletes költségvetési évét, így csökkentve például az államadósságot, amely a következő években a GDP 10-20 százalékával is megugorhat attól függően, hogy csak Paks 2-t építünk vagy olimpiát is rendezünk hozzá. A decemberi pénzköltés a várakozásoknál is vastagabb lett, hisz a most nyilvánosságra hozott adatok szerint az utolsó hónapban 3353,6 milliárd forintot költött el a kormány.
A költségvetési törvény 16 983 milliárd forintig engedélyezte a kormánynak a költekezést, ezzel szemben végül 19 003 milliárd forintot költöttek el december utolsó napjáig. A decemberi 3 ezer milliárdos költés önmagában fedezné vagy Paks 2 építését vagy a komplett olimpiarendezés költségvetést. 2016 novemberében az államháztartás havi kiadásai 1729 milliárd forintra rúgtak, ezzel szemben áll a decemberi 3353 milliárdos számla.
Az NGM által kiadott 20 oldalas tájékoztató kísérletet sem tesz annak megmagyarázásra, hogy a kormány miért engedte el a tavalyi hiányszámot, illetve azt sem hogy milyen gazdasági/társadalmi előnyök származnak ebből a döntésből, mint ahogy az alternatív döntési forgatókönyvekkel sem álltak elő. Így nem tudni, hogy a kormány milyen felhatalmazás alapján döntött a decemberi kifizetésekről.
Stagnáló áfa, megugró céges befizetések
A 2016-os költségvetési év kifejezetten sikeresen alakulhatott volna, hisz a költségvetés bevételei 18 155,3 milliárdra rúgtak, ami 658,2 milliárdos növekedés 2015-höz képest. A legnagyobb mértékben a társasági adóbevételek nőttek, 2016-ban 683,1 milliárd forint folyt be, ami 134,3 milliárd forintos növekedés 2015-höz képest. A dolog szépséghibája, hogy az adóbevételi többlet nem a cégek széleskörű profitnövekedésének következménye, hanem egyetlen cég, az amerikai GE (ex General Electric) adóoptimalizációs célú magyarországi többletadó befizetésből származik. Az áfa-bevételek alig 4,6 milliárddal nőttek, ami 3290,3 milliárdos összbevétel mellett pimf tétel, vagyis kifulladni látszik a fehéredés (online kassza, ekáer) miközben a fogyasztás jelentősen nőtt.
Nőttek 29 milliárd forinttal a személyi jövedelemadó bevételek - így 1717,6 milliárd forintot fizetett be a lakosság. A növekedés egy százalékos szja-kulcscsökkenés mellett következet be. Egyszeri bevételként jelent meg az állami földértékesítés, amiből 100,6 milliárd forint folyt be, ez is a 2016-os költségvetési mozgásteret bővítette.
Először is, hadd legyek megértő Putyinnal. Nagyon nehéz és egyre nehezebb lenne Oroszországot - minden adottságával és képtelenségével - versenyképessé tenni a globális világban. Kis leegyszerűsítéssel ezért Putyin úgy döntött, inkább tönkreteszi a világot maga körül. Kicsiben ugyanez játszódott le Orbán agyában is, aki a saját személyes céljait, pszichéjét és tudását nem tudta összekapcsolni az ország felemelésével, ezért - Shakespeare-rel szólva - úgy döntött, gazember lesz.
Megint itt volt Putyin
Egészen elképesztő kis műsorra akadtam a zinterneten. Van egy ATV nevű csatorna ahol ezek szerint igazi konfrontatív műsort is lehet látni, persze fiatalosan csak post hoc, a neten, de végülis tökmindegy, ez ha jól látom nem egy olyan nagyon sietős ország, na, én meg rendes magyar ember vagyok, ha 
Ez a rendszer a robbanás felé tart, és nem tudjuk, mikor és kit hogyan talál meg. Orbánnak mennie kell. Ezt az írást eredetileg másutt szerettem volna közölni, de ott – a szerkesztők fönntartásai miatt – nem jelenhetett meg. Köszönöm, hogy itt helyet szorítanak neki (HVG).
A szabadság OK, hisz én eddig még sosem voltam ilyen szabad soha. Önkényuralom nincs, hisz felettem nem áll senki, és az Alaptörvényt saját képemre formáltam.
Hibátlan kezdeményezés a Momentum-népszavazás, nem tudunk olimpiát rendezni súlyos veszteségek nélkül – mondja Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere az atv.hu-nak adott interjúban. Szerinte Orbán Viktor nem tudja Trumpot másolni. A Putyin vizit kapcsán a Corvinus professzora figyelmeztet: nem vagyunk alkupozícióban, az orosz pillanatnyi érdekek dominálnak. A történelmi fejlődésünk bázisa Nyugat-Európa, az nem megoldás, hogy az európai uniós integrációs kereteket Orbán Viktor szétrobbantsa.
Ma csak azok dolgoznak a baloldal és a liberalizmus újjászervezésén, akik e célra dedikált, önálló politikai közösségeket, pártokat építenek. Vélemény.
Mostantól már én is tudom, hogy Magyarország erősödik. Onnan tudom, hogy bedobták a postaládánkba. Vannak ismerőseim, akik már napok óta tudják, irigyeltem is őket emiatt. Szerencsére, nem éltek vissza a megszerzett tudással, ha megkérdeztem volna őket, hogy mondjatok már valamit erről az erősödésről, bizonyára válaszolnak.Nem rajtuk múlott, hogy nem kérdeztem tőlük semmit.
Bocsánatot kérek az ázsiaiaktól, köztük a magyarok elődeitől is, hogy Nagyurunkat ide soroltam, jóllehet, ő nem a távoli sztyeppék gyermekeinek leszármazottja. Ettől persze lehetne még rendes ember is, de láthatólag egyre jobban elhatalmasodik rajta a kór, mely elméjét rágja kitartó szorgalommal, meggátolva abban, hogy népének kedvező módon irányítsa azt a szerencsétlen országot, melynek hasonló kórban szenvedő népe enyves kezeibe adta a hatalmat. Ma igét hirdetett a Magyar Nemzeti Bank Lámfalussy-konferenciáján.
Az államháztartás decemberi egyhavi hiánya 2016 végén minden havi rekordot megdöntve 907,6 milliárd forint lett, így az éves hiány 848,3 milliárd forint volt köszönhetően az előző hónapokban felhalmozott költségvetési többletnek. Csak decemberben 3353,6 milliárd forintot a GDP tíz százalékát költötte el a kormány, annak érdekében, hogy két százalék felett tartsa a tavalyi növekedést.