- Részletek
-
Készült: 2017. október 23. hétfő, 05:29
-
Találatok: 1672
Mindjárt lesz itt nekünk ez az ünnep, illetve a sok politimókusnak lesz, akik nagy részének halovány fingja sincs arról, miért vannak zárva a boltok ezen a napon. Hős népek meg orosz tankok kavarognak a tudatában, ebből fakadóan az egyik oldalon az lesz az egészből, hogy komcsik, migráncsok, Soros, amihez nem kell feltétlenül huszonharmadikának lenni. Alkalmas a terep a böszmeségre akármely hónap elsején vagy tizenharmadikán ugyanúgy, mint azt érezhetjük is a bőrünkön meg az agyunk mélyén permanensen.
Az ellenérdekelt fél pedig megrendült szívvel, és a himnusz eléneklése után, élire vasalt sötét gatyában, Rolex-szel a hóna alatt jut el az állandó végkövetkeztetéshez, hogy jó lenne, ha Orbán eltakarodna a picsába. Ehhöz sem kell éppen katonai tiszteletadás, se nem ünnepi pillanatok, ez az óhajtás, s főleg az érte való tevés – ami nincs – a legközönségesebb hétköznapok babramunkája, csöndben dolgozni viszont ezeknek zsenánt. Pedig tényleg jó volna Orbánt elsüllyeszteni a történelem pöcegödrébe, mert alapos bajok vannak itt, minálunk.
Elkészült egy tanulmány a Jó Állam Jelentés mellékleteként, amely a NER családjainak pénzügyi helyzetével bíbelődik, és egészen elképesztő dolgok derülnek ki belőle, amit sejtettünk, de nem tudtunk, vagy tudtuk ugyan, de nem hittük el. Azt mondják ezek a papírok – sok más ocsmányság mellett -, hogy a magyar lakosság hatvanhárom százaléka annyi tartalékot sem tud összeszedni, hogy egy hónapig fenn tudja tartani mostani életszínvonalát, ha megszűnnek a rendszeres bevételei.
Ezt nem fogja elmesélni nekünk az emegy híradó, se nem a meccsek szünetében abszolvált egypercesek, de voltaképp fölösleges is lenne. Hiszen ez a hatvanhárom százalék, amely duci ujjainkon kiszámolva, szorozva és osztva, az egyszerűség kedvéért hatmillió háromszázezer pöttyös seggű magyar proletárt jelent, ami már tényleg kétharmad, még csak trükközni sem kell hozzá. Ma, Magyarországon ennyien élnek emberhez méltatlanul, örökös fenyegetettségben, összeszorult gyomorral, ég és föld között mondhatni.
Mert minden olyan dolog, amely az élet természetes velejárója, betegség, halál, akármi gond, a jómunkásember végét jelenti. Éhen hal, utcára kerül, vagy elmegy rőzsét és kakaós csigát lopni. Az ilyesmi pedig zavarja az emelkedett ünnepek fényét, kordont kell állítani, hogy a szónok ne érezze az alattvalók szagát. Nem ma derült ki, de ide tartozik, hogy a magyarok kétharmada él a létminimum alatt. A létminimum az, tudják, amikor a rabszolga újra tudja termelni a munkaerejét, hogy el tudjon menni dolgozni, hogy újra tudja termelni a munkaerejét, beleveszve egy ördögi körbe.
Kétharmad magyarnak ennyije sincsen, ami mocskosságot nem kell körberagozni. Így hát további sóhajtozások és átkozódások helyett azt teszem, hogy a Füst Milán-féle költészethez fordulok bemutatva a magyar panelproli sorsát azzal az útra bocsátással, hogy mindenki bekaphatja.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 22. vasárnap, 00:13
-
Találatok: 1812
Bár nem bevándorláspárti, a nemzeti konzultációt és a Soros György elleni propagandát is tragikomikusnak tartja, miután a letelepedési kötvények révén szerinte bűnözőket is beenged az ország az Európai Unióba – erről és az agresszív diplomácia hátrányairól is beszélt lapunknak Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere.
– Ön szerint van „Soros-terv”? Visszaküldi a nemzeti konzultációt?
– Nem küldöm vissza, mert szégyenteljesnek tartom, hogy ennyire lenézik a magyar választók intelligenciáját. Biztos, hogy nincs Soros-terv. Soros Györgynek vannak változó elgondolásai, de azok az állítások, amiket a szájába adnak, hazugságok. Aki ezeket a rémmeséket elhiszi, az megtévesztés áldozata lesz, de annyira átlátszók a szövegek, hogy azon csak sírni vagy nevetni lehet. Nem kedvelem Sorost, aki 1990 előtt sok jó ügyet és személyt támogatott, utána viszont kemény, sokszor unfair ellenfele volt az Antall-kormánynak. Sok mindenben, például a bevándorlás ügyében eltér a véleményünk, de ettől még tragikomikusnak tartom, hogy már másodszor teleplakátolják vele az országot.
– Menekültügyben éppen lakossági fórumok százain riogatják az embereket.
– Egyfajta büszkeséggel vallom, hogy az egész migrációs válság kezdete óta ugyanazt mondom. A gyökerénél kell kezelni a problémát. Veszélyes, ha egyszerre több százezer más kultúrájú, integrálódni nem akaró ember jelenik meg Európa bármelyik országában. Ez kezelhetetlen. Már negyven éve is voltak lázadások London külvárosaiban, akkor is azt gondoltam, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem vagyok bevándorláspárti, nem jó megoldás, hogy szerencsétlenek millióit hívjuk ide és fogadjuk be, elsősorban otthon kell őket segíteni, hogy ne legyen okuk menekülni. Az Iszlám Államot sokkal gyorsabban el kellett volna törölni, Szíriában pedig tárgyalások útján vagy szankciókkal rég véget kellett volna vetni a polgárháborúnak. A mai európai álláspont közelebb van a kezdetektől képviselt magyar állásponthoz, de ezt nagyobb viták nélkül is – racionálisan érvelve, és meggyőzve akár Angela Merkel asszonyt is – el lehetett volna érni, és akkor a baráti hangnem is megmaradt volna.
mno.hu
Félrevezető az új konzultáció Sorosról és tervéről / 2017.09.28.
November elejéig az összes háztartásba eljutnak az új nemzeti konzultációs kérdőívek, amelyek a kormány által csak Soros-tervnek nevezett koncepcióról, azaz a bevándorlókkal és menekültekkel kapcsolatos elképzelésekről kérik ki a választók véleményét.
.– Brüsszel azonban a kormányzati kommunikációban Magyarország ellenségévé lépett elő. Mit gondol, az uniós tagságunk veszélyben van?
– Nincs veszélyben, de a jóindulat igen, és ez a 2020 utáni támogatások mértékében még gondot okozhat. A kötelező kvóta – úgy tűnik – lekerült a napirendről. De ott érzékelek egy ellentmondást, hogy igazolt menekülteket nem fogadunk be, ellenben letelepedési kötvényt vásárló gyanús figurákat igen. Távol kell tartani a terroristákat, de a bűnözőket is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 20. péntek, 14:17
-
Találatok: 1915
Hollik István minden bizonnyal egy jóravaló fiatalember, aki olykor leviszi a szemetet, vasárnap, mise után pedig meglátogatja a mamáját. Olykor-olykor (elég gyakran) viszont szól is neki a szája, amit nem kéne annyira erőltetni, mert elrontja a rózsaszínű idillbe hajló összképet.
Az Agymenőkben, amikor Sheldon a saját személyiségéről akart értekezni, Leonard frappánsan állította le a kibontakozni készülő szózuhatagot. Azt mondta a kényszeres fizikusnak, hogy neki nincsen személyisége, csak kedvenc sorozatai vannak.
Hollik keresztényi manusnak sincsen saját arca, ám sorozatai sem, az ő agyát nem a scifi meg a húrelmélet, hanem a párt zabálta föl. Neki kedvenc orbáni hagymázai vannak, amelyeket hirtelen-váratlan a legszokatlanabb helyeken böfög fel, arra ügyelve, hogy legyen a közelben mikrofon.
Nem róhatjuk meg ezért igazán, ilyen az összes. A már nem is tudható hányadik fideszvonal a permanens csatában, akiken távolról szaglik a kontraszelekció. Hol vannak már a pokornik és társaik? Elfújta őket a szél, és eljött a némethszilárdok kora, ami hasonlítással minden magasságot és mélységet sikerrel megmutattam.
És akkor Soros.
Róla annyit kell tudni holliki megközelítésben, hogy be fog lépni a magyar választási kampányba. A bazi sok dollárját ezért utalta a saját alapítványának, amely, s innen szó szerint: „…eddig is bőkezű és intenzív pénzforrása volt azoknak az illegális bevándorlást támogató szervezeteknek és politikusoknak, akik rendszeresen beavatkoznak a magyar közéletbe, és megpróbálnak nyomást gyakorolni a magyar kabinetre.”
És még: „…ezek az NGO-nak nevezett, nem kormányzati szervezetek és politikai támogatóik az Orbán-kabinet elleni támadásokhoz is minden eszközt felhasználtak, tüntetéseket szerveztek, Brüsszelbe jártak feljelenteni Magyarországot. Brüsszeli politikusok vannak a zsebükben, akiken keresztül üzengetnek és fenyegetnek.”
Továbbá: „… A kormánnyal szemben ellenséges civil szervezetek időközben országjárásba kezdtek – bevallásuk szerint uniós pénzből –, amit az általuk vallott ideológia terjesztésére igyekeznek felhasználni.” Látjuk, hogy ökörségeket beszél, két fogalom azonban megragadta kalandozó figyelmemet, úgymint kampány és ideológiák.
De először a pénz.
Mai árfolyamon saccperkábé négyezer milliárd forintot csoportosított át Soros, ami a Fidesznek kurvára fáj, de nem tudni miért. Gyuri uraságnak ez a lóvé a sajátja, ha úgy szottyan kedve, még a seggét is kitörölheti vele. Amivel a Fidesz kurválkodik, az viszont nem az övé, hanem közös. Ez az egyik.
A másik pedig, hogy fölösleges visongani, Pártunknak is van közel ennyije, csak be kell nyúlni a bugyelláris mélyére, és előkotorni a nyugdíjak lerablásából származó háromezer milliárdot – ami valami rejtélyes módon már senkinek sem fáj -, és máris kiegyenlítődtek az erőviszonyok.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 19. csütörtök, 03:26
-
Találatok: 1848
Magyarországon egyszerűen nem tudni, pontosan hányan kapnak el valamilyen kórházi fertőzést, s ennek következtében hányan halnak meg. Az OEK honlapján nyilvánosságra hozott adatok ugyanis nem teljes körűek, az intézmények egy része nem jelenti az eseteket, ami semmilyen szankciót nem von maga után - állította az IME infekciókontrollal foglalkozó konferenciáján Barcs István, a Semmelweis Egyetem epidemiológiai tanszékének vezetője.
Egyetlen ország egészségügyi intézményrendszere sem képes nullára redukálni a kórházi fertőzések számát, vagy ha mégis egy nagyon alacsony számot közöl, az azt jelenti, nem deríti fel az eseteket, ami még sokkal veszélyesebb, mint egy magas fertőzési arányszám. Az egyes adatközölések viszont korántsem biztos, hogy a valós viszonyokat mutatják, így magukból a számokból nehéz kiindulni - vázolta az infekciókontroll dilemmáit az IME egészségügyi konferenciáján Barcs István.
Szavait az Egészségügyi Világszervezet (WHO), és más nemzetközi szakmai szervezetek jelentéseivel támasztotta alá: 100 francia kórházi betegből például 5, 100 svájciból 8,8, 100 magyarból 4,5 beteg kap el valamilyen kórházi fertőzést, ez a szám azonban önmagában egyáltalán nem alkalmas arra, hogy, az egészségügyi rendszer minőségét jellemezze - fejtegette az előadó.
Még a szakma sem fér hozzá
A
magyar adatok például egyáltalán nem teljes körűek, még a szakma sem fér hozzá részletes, megbízható, valid számokhoz. Ugyan többféle kórokozó okozta fertőzés esetében is kötelező a kórházaknak jelenteni az eseteket, de ezeket nem ellenőrizi senki, a jelentéstétel elmaradását pedig nem szankcionálják, így az összesítések legfeljebb egyfajta tájékozódásra alkalmasak, a fertőzéseket csökkentő program készítésére már nem - hangsúlyozta Barcs István.
Az érdemi infekciókontrollhoz nem mellesleg infektológus szakemberekre is szükség lenne, ám ez hiányszakmának számít, s mint kiderült, a Semmelweis Egyetemen infektológiát nem tanítanak az alapképzés keretében, így a frissen végzett orvosok infektológiai ismeretek nélkül kerülnek a betegágyak mellé. A vidéki orvosi egyetemeken féléves, felvehető tárgyként elérhető, azonban sem a tananyag, sem a vizsga nem követ egységes tematikát.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 18. szerda, 04:32
-
Találatok: 1987
Magyarországon tavaly 2 millió 540 ezer ember, köztük gyermekek százezrei éltek nyomorogva. - Egyre kevesebb a nyomorgók aránya Magyarországon, de még így is kétszer annyi, mint Csehországban. Januártól változik a számítás módszere.
A gazdasági, pénzügyi válság hatására 2009 és 2012 között a kontinens népességének negyede élt szegénységtől fenyegetve, s csak az utóbbi két évben javultak a mutatók az Európai Unió 28 tagállamában, köztük Magyarországon is. A szervezet központi statisztikai hivatala, az Eurostat a szegénység elleni küzdelem keddi világnapjára időzítve hozta nyilvánosságra a tavalyi összesítést, amely szerint az uniós lakosság 23,4 százalékát, 117,5 millió embert fenyegetett a nélkülözés és a társadalmi kirekesztés veszélye.
Magyarországon 2008-ban 2 millió 790 ezer, tavaly pedig 2 millió 540 ezer volt a veszélyeztettek száma, amivel hátulról a kilencedik helyen állunk. Erre akár azt is lehetne mondani, hogy a középmezőny tisztes végén helyezkedünk el, de jobb, ha nem csapjuk be magunkat: az uniós átlagnál rosszabbak a legfontosabb mutatóink.
Tagadhatatlan, hogy a tavaly mért 26,3 százalékos magyar szegénységi arány a 2008-ban rögzített 28,2 százalékhoz képest javulás, és nagyságrendekkel jobb eredmény, mint Románia 38,8 százalékos, vagy Bulgária 40,4 százalékos mutatója a sor végén, és az is igaz, hogy megelőzzük Ciprust, Spanyolországot, Lettországot, Horvátországot, Litvániát, és a görögöket is. A félremagyarázások akkor kezdődnek, amikor ennél is nagyobb sikerként mutatják fel a kormányzati szereplők, hogy a relatív szegénységi mutatóban a németeknél vagy az angoloknál is jobban vagyunk. A relatív jövedelmi szegénység számai azonban csak azt jelentik, hogy a népesség hány százaléka él a magyar átlagjövedelem 60 százaléka alatt, hány német pedig az ottani átlag 60 százaléka alatt. Az összehasonlítás tehát kizárólag országon belül történik, így lehetséges, hogy míg nálunk 14,5 százalékos volt tavaly ez a mutató, addig a németek 16,5 százalékának a jövedelme nem érte el a német átlagjövedelmet, miközben a bolgárok majdnem 30, a románok 25 százaléka élt a saját országa szegénységi küszöbe alatt. A jövedelmünk vásárlóértéke alapján már nem sok dicsekedni valónk van.
A valódi rangsor felállítása nehéz, mert nincs egységes módszertan. A világ fejlett országait tömörítő OECD másképp számolja, hogy mekkora összegből tud megélni egy egyedülálló, egy házaspár, egy gyermeket nevelő család vagy egy nyugdíjas – hangsúlyozta Havasi Éva statisztikus egy nemrég megrendezett fórumon. A jövedelem mellett fontos szempont, hogy egy kilenc tételt tartalmazó listából mit kell nélkülöznie az illetőnek és családjának. Ha a kérdésre, például van-e színes tv-je, mosógépe, el tud-e utazni évente egy hétre nyaralni, legalább négyszer nem a felelet, akkor is nagy a szegénység kockázata, ahogyan a lecsúszás szinte biztosra vehető, ha valakinek nincs munkahelye.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 17. kedd, 01:54
-
Találatok: 2026
Orbán Viktor fényes és hosszú távú programot hirdetett a Turizmus Summit 2017 konferencián. A program lényegét egy mondatban foglalta össze: „Magyarország mára már világraszóló eredményeket mutathat fel, most már csak fejleszteni kell, és akkor a fejlesztések nyomán elfoglalhatja méltó helyét a világ turisztikai térképén is.” Ennek a mondatnak az értelmezésébe én most nem szívesen bocsátkoznék bele, mindenki tegye meg azt a maga ízlése és aktuális hangulata szerint.
A nagy nemzeti cél százezer új munkahely megteremtése és a családbarát turizmus fellendítése. A kitűzött fejlesztési program pedig a most nyilvánosságra hozott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia alapján valósul meg. A stratégia a 2030-ig hátralévő 13 (!) évet – további 3 választási ciklust! – magába foglaló időszakra vonatkozik, és a kormány csak az abban megfogalmazott célokra, és területekre ad pénzt. Mára öt kiemelt turisztikai fejlesztési terület van: a Dunakanyar, a Balaton és környéke, Sopron-Fertő térség, Tokaj-Felső Nyírség, Debrecen-Hajdúszoboszló- és a Tisza-tó térsége. Jó hír, hogy a kormány nem tűri a leszakadókat, a kiemeltek mellett középtávon az ország minden szeglete be lesz vonva a fejlesztésbe.
Még egy számot meg kell jegyeznünk, ez pedig könnyű, mert nem más, mint a három, akárcsak a magyar igazság. Ennyi stratégiai területen fogjuk fellendíteni a magyar turizmust: a sport, a kultúra és az egészségturizmus.
Ehelyt jegyezzük meg kegyes alázattal, hogy a kulturális turizmus témakörébe jól illeszkedik a keresztyéni vallási turizmus is, hiszen 2020-ban Budapest ad otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak (NEK). Éppen szeptember 12-én értesülhettünk a szívünknek oly kedves hírről, hogy Erdő Péter bíboros, prímás megáldotta a világeseményt szervező titkárság székházát, az egykori Oltáriszentség-plébánia épületét, a Vörösmarty utcában. Az áldásra szükség is lesz, mert valószínűleg és várhatóan kevés bevételt fog generálni a rendezvény. De sebaj, mert annál többet visz a felkészülés a remek eseménysorozatra. Tán még a szentatya is tiszteletét teszi nálunk.
Visszatérve a felkészülésre, a hajdan szebb napokat látott plébánia felújítása már most 108 millióba fáj az adófizetőknek. Ne álljunk meg itt, beszéljünk a többi, eddig ismertté vált kiadásról is: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye további fejlesztéseire a Magyar Közlönyben megjelentek szerint 2018-ban 8,544 milliárd forintot kell beterveznie a nemzetgazdasági miniszternek, 2019-ben pedig 7,81 milliárd forintot. A főegyházmegye területén kollégiumfejlesztésre kétmilliárd forintot terveznek (2018-2019), továbbá katolikus táborhely kialakítására egymilliárdot. A lakótelepi templomok felújítására 750-750 millió forintot költenek 2018-2019-ben; továbbá a szabadtéri közösségi terek és játszóterek infrastruktúrájának kialakítására, eszközök beszerzésére két év alatt egymilliárdot. Összességében az egyházi javak mintegy 20-25 milliárd forint értékben gyarapodnak. (A Medián felmérése szerint valamilyen egyház tanítását követi: 13%, és ennek megoszlása: 8% katolikus, 2% református, 1% evangélikus, 1% egyéb felekezetű.)
Olimpia nem lesz, de lesznek majd világversenyek Budapesten. Tudjuk: sport! Hogy a sportközgazdászok szerint ma már nem lehet nyereségesen vagy akárcsak gazdaságosan Világ- és Európa-bajnokságokat rendezni? Ki törődik vele? Lehet stadionokat, mindenféle pályákat építeni, és ez jó, mert aki épít, az sokat tud lopni. Szóval pályázunk mindenért, ami másnak még véletlenül sem kell.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 16. hétfő, 08:00
-
Találatok: 1832
A Közös Ország Mozgalom október 23-ára, az ’56-os forradalom emlékére, az ellenzékinek tartott pártokat közös demonstrácóra szólította. A Lehet Más a Politika – amely megszületése óta minden tettével azt igazolja, hogy Nem Lehet Más a Politika – ugyanakkor meghitt kapcsolatot ápol a szélsőjobboldali pártokkal, nem közösködik senkivel.
Könyöröghetnek nekik bármilyen összefogásért, a feljelentgetéseiről híres pártelnökük, majd az ő nyomdokait követő utódja és társelnöknője hajthatatlanok. Nem, nem, soha – bizonygatják újból és újból. Még meg sem érkezett a meghívó, máris nemet mondtak. Kistestvérük, a még bölcsődés korú – saját jövőjüket előre megjósoló, maguknak fölöttébb találó nevet találó – Momentum szintén azonnal elhatárolódott. Nem szeretnek ők senkit, aki olyan rosszul időzítette a világra jövetelét, hogy az elmúlt harminc évben már életben volt. Elképzelésük szerint mindenki tűnjön el, szívódjon fel, majd ők megteremtik az élhető, boldogságban úszó Magyarországot, melyet a reálisan felmért 1-2 százalékos támogatottságukkal fognak elérni.
Ezek után gyorsan és határozottan nemet mondott, a Külön, pardon, Együtt nevet viselő párt, amely szintén a szóló előadást preferálja, amit visszaigazol híveik alig vagy egyáltalán nem mérhető száma. Azonnal csatlakozott hozzá a Monológ, pardon, Párbeszéd becenévre hallgató pártocska, amely szintén hatalmas 1 százalékos tömeget tudhat maga mögött. Magányban az erő – vallják ők mindannyian, s készülnek lázasan a nagyítóval is alig látható táborukkal a grandiózus, eget rengető, történelmi kormányváltásra.
A nagy múltú magyar demokrácia rendelkezik még néhány egyfős párttal, de elnézést kérünk tőlük, ha velük most nem foglalkozunk, inkább megvárnánk, amíg megduplázzák a taglétszámukat.
Viszont ne feledkezzünk meg az ellenzéki oldal széles kínálatában található Demokratikus Koalícióról sem, melynek nevében a koalíció szót nemigen tudjuk értelmezni, mivel pártelnökük személye miatt – okkal vagy ok nélkül –, velük senki sem kíván egy légtérben tartózkodni. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a legfőbb, leghatalmasabb baloldali pártról, a 10 százalékos Magyar Szocialista Pártról is ejtsünk szót. Igaz, hogy Magyarországon nincs miniszterelnök választás, mégis minden párt kinevezett valakit miniszterelnök-jelöltnek – ami elég vicces – ám a szocialisták jelöltje, – akinek egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága, hogy magas (khm, khm…, értik, ugye?) – nem húzta ki a választásokig sem, hanem idő előtt lemondott a megtisztelő és fényes sikerekkel kecsegtető megbízásról.
E két pártnak már sem ideje, sem alkalma nem volt lemondani a közös fellépést október 23-án, mert a szervezők lefújták a megmozdulást. A Közös Ország Mozgalom szerint a visszalépések miatt nem sikerült volna felmutatni az eredeti elképzelést: a konszenzust. Tényleg! Ezzel mi sem tudunk vitatkozni.
1956-tal ellentétben, 2017-ben érdeklődés, összefogás és közös ország hiányában elmarad a forradalom. De jobb is így, hiszen ki szeretne vért látni? Marad a magyar társadalom többsége számára oly kedves, békés, megnyugtató és biztonságos önkényuralmi rendszer.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 15. vasárnap, 01:28
-
Találatok: 1760
Az egykor a Fidesz gazdasági holdudvarához tartozó közgazdász úgy véli, a kormányt le kell váltani, mert rossz irányba viszi az országot. - Széles körű támogatással győzné le fideszes ellenfelét körzetében a konzervatív közgazdász. Mellár Tamás a Magyar Nemzetnek adott interjúban hangsúlyozta, hogy nem a sértettség munkál benne. Részletek az interjúból:
“– Mennyit gondolkodott, mielőtt megegyezett Bokros Lajossal, a Modern Magyarország Mozgalom (Moma) vezetőjével, hogy a párt támogatásával indul a Baranya megyei 1-es körzetben az országgyűlési választáson?
– Sokat. Korábban, amikor megkerestek a pártok, mindig elhárítottam a lehetőséget azzal, hogy közgazdász vagyok, nem politikus. Ám mára az ország gazdaságilag, társadalmilag és politikailag egyaránt olyan időket él, amikor nem lehet elugrani a felelősség elől. Sorsfordító kérdések dőlnek el a következő években, és nem lenne jó, ha az Orbán-kormány maradna, mert rossz irányba viszi az országot. Egyrészt az Európai Unióban jelentős átalakulások fognak végbemenni. Mélyül a monetáris unió, és a kormány nem akarja észrevenni, hogy ebből nem lehet kimaradni, mivel akkor a kétsebességes EU-ban a külső körre szorulunk. Másrészt nem szabad megépíteni az új paksi erőművet, ami az ország GDP-jének több mint tíz százalékát vinné el. A beruházás az Oroszországtól való energiafüggőséget erősíti, ezzel az energiaforradalomból is kimaradhatunk, a jövőben ugyanis a megújulók veszik át a vezető szerepet. Harmadrészt az Ady által megénekelt „kompország” nyugatról kelet felé indult. Ezzel szemben az az érdekünk, hogy abban a nyugati közösségben maradjunk, amelybe a rendszerváltás után bekerültünk. Ezek mellett az elmúlt években annyi párt és civil szervezet biztosított már a támogatásáról, hogy azt gondoltam, próbára teszem őket. Független jelöltként, széles körű támogatással reális lehetőség van a fideszes jelölt legyőzésére.”
“…Hadházy Ákos, az LMP társelnöke már támogatásáról biztosított. Remélem, hogy az MSZP és a DK, sőt a Jobbik is támogatni fog, még ha utóbbi párttal nagyon sok mindenben nem értek is egyet. Az indulásom azért lehet fontos, mert ezzel próbálok mintát adni a pártoknak.”
“Jó pár olyan körzet van, ahol a pártok jelöltjei megfelelők. Sok helyen nem lehetne széles körben ismert, független jelöltet találni. De ahol van ilyen személy, ott mögé kellene a pártoknak felsorakozniuk.”
“A legszívesebben nem politizálnék, hanem olyan könyvet írnék, amire a szakma odafigyel.”
“– Az ellenzéknek továbbra sincs közös miniszterelnök-jelöltje. Ha a DK-tól a Jobbikig felsorakoznának ön mögött a pártok, vállalná a kormányfőjelöltséget vagy akár miniszteri pozíciót?
– Egyiket sem. Talán valamelyik nemzeti intézménynél valamilyen tisztséget, mert az szakmai feladat. Miniszterként, pláne kormányfőként rengeteg érdeket kell egyeztetni, és 14-16 órákat dolgozni. Erre 63 évesen nem volnék képes. Amikor a Központi Statisztikai Hivatal elnöke voltam az első Orbán-kormány idején, azt is azért vállaltam, mert nem pénzelosztó hely volt. Így nem kellett érdekeket kiszolgálni. Szakmai alapon működhetett. Ez ma nincs így.”
“– Dacára az elmúlt hetek történéseinek – a szocialista miniszterelnök-jelölt Botka László visszalépése, a Jobbikot ért számvevőszéki feljelentés – alapján lát esélyt a kormányváltásra?
– Még mindig van realitása. Ahogy a gazdaságban, úgy a politikában sem lehet lineárisan leírni a történéseket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 13. péntek, 08:11
-
Találatok: 1779
Chikán Attila közgazdász szerint az oktatásból nemcsak a pénz hiányzik ahhoz, hogy eredményesebb legyen, hanem a szemléletváltás is. Az egyetemi tanár az InfoRádió Aréna című műsorában a magyar gazdaság versenyképességéről úgy fogalmazott: elsősorban az intézményrendszer iránti bizalmatlanság fogja vissza.
A magyar oktatási rendszerből hiányoznak azok a szellemi mozgások, amelyek nem tudnak lábra kapni a központosított irányítás miatt - fogalmazott Chikán Attila.
„Óriási probléma az a szemlélet, amely szerint a gazdaság igényeinek megfelelő oktatást kell végrehajtani, miközben
fogalmunk sincs arról, hogy a mostani tanulók mit fognak dolgozni
a pályájuk csúcsán, hiszen teljesen más munkakörök lesznek. Túlságosan arra koncentrálunk, hogy a mai feltételeknek megfeleljen a képzés” - mondta a közgazdász, és úgy látja, hogy az oktatási rendszerben szemléletváltásra is szükség lenne.
„Van egy unokám, kislány, Anni-Panni, most lett elsős. Egy hét után azt mondta, tulajdonképpen
nem rossz dolog az iskola, egy probléma van vele, semmi olyat nem csinálnak, amit a kisgyerekek szeretnek.
Ez egy szomorú mondás, és annyira leírja a helyzetet, hogy nem adekvát az, amit kapnak a gyerekek, ahhoz képest, ahogy folytatni szeretnék az életüket.”
A közgazdász szerint a felsőoktatás is nagyon komoly problémákkal küzd.
„A duális képzés számomra egyfajta szimbóluma a hibás útnak.
A magva az, hogy bevisszük a gyerekeket a mai vállalatokhoz, megnézik, ma mit csinálnak, megtanulják azt, hogy egy-egy multinacionális cégnek kiváló munkásai legyenek. Ezt a gazdasági felsőoktatásban az alapoktatás színvonalának rovására csinálják, amelynek a színvonala olyan mértékben esett vissza az elmúlt 20-25 évben, hogy azt leírni nehéz.”
A fiatalokat elsősorban tanulni kellene megtanítani, hogy alkalmazkodni tudjanak az előttük álló változásokhoz - mondta az egyetemi tanár az InfoRádió Aréna című műsorában.
Versenyképesség
Magyarország az elmúlt években két-három hellyel visszaesett a versenyképességi rangsorban - mondta Chikán Attila.
„A Világgazdasági Fórum legutóbbi versenyképességi rangsorában 60-ak vagyunk a világon. 2001-ben a 29-ek voltunk. Az OECD vagy az Európai Unió országai közül már csak négyen vannak mögöttünk, a volt szocialista országok, Romániát kivéve, mind mögöttünk vannak, tehát nagyon
súlyosan visszaesett a versenyképességünk.”
A versenyképesség növekedésének legnagyobb akadálya az intézményrendszer iránti bizalmatlanság - mutatott rá a közgazdász.
Bővebben ...
