- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 30. szerda, 04:13
-
Találatok: 1929
A finn iskolarendszer vagy a reformpedagógiai alternatívák tudnak olyan iskolarendszert csinálni, ahova a gyerekek szeretnek bejárni – mondta Vekerdy Tamás a Hír TV Egyenesen című műsorában.
Hozzátette, a hetvenes években a fejlett államok mind rástartoltak arra, hogy minél tovább tanulhassanak. Vannak ma már olyan kutatások, amik azt mutatják, hogy akár félbehagyott egyetemi vagy főiskolai tanulmányok is jót tesznek a diáknak és a társadalomnak egyaránt.
Van olyan közoktatási rendszer, aminek középpontjában a gyerek és a leendő felnőtt áll, és olyan is, aminek centruma az egyetlen állami akarat: megmondom, mit tanuljon, mondta.
Vekerdy szerint egy társadalom akkor lesz ép, ha mindenki egyformán jelen tud lenni benne.
Ma már mindenki azt mondja, hogy a jövőben két dolog lesz fontos: a kreativitás és a kritikai érzék.
Hozzátette, “porosz iskola” ma már nálunk, Romániában és Oroszországban van, hazánkban pedig egyértelműen alattvalóképzés folyik.
A pszichológus nemrég egy Facebook-bejegyzésben írt arról, hogy miért fontos a gyerekeknek, hogy fára másszanak.
A göttingeni egyetem vizsgálata is megállapította, hogy manapság azért problematikus bizonyos neuronpályák kiépülése a gyermeki agyban, mert a gyerekek nem mozognak eleget. Kevés a nagy és kis mozgás, nem elég jó a finom koordináció. Például – idézve a vizsgálatvezető professzort – „a gyerekek nem másznak fára”. A fára mászás sokféle mozgás összerendezését igényli, gondot okozhat, ha ez hiányzik. Régen a mezőn, a nagy udvaron, az autóközlekedést nélkülöző, széles falusi utcákon rengeteg mozgás volt.
Azt írta, hogy azért van mostanában annyi beszédhibás gyerek, azért szorulnak egyre többen logopédusra, mert egyre kevesebbet mozognak.
A képernyő előtt ülő gyereknek nincs módja a mozgásra, ami önmagában is duzzasztja az agressziót. Nem tud játszani, nem tudja kanalizálni, levezetni az aktivitását, így feszült és agresszív lesz.
Vekerdy vitatja, hogy az oktatás átalakításával a kormány helyes utat választott volna.
Elvettük az iskola, a fenntartó, az igazgató, a pedagógus autonómiáját. Autonómia nélkül szellemi dolgok nem működnek.
Szerinte ha ezek nem lesznek visszaosztva, akkor minden marad a régiben. Vekerdy úgy látja, hogy a mostani rendszerben semmi esélye egy olyan tehetséges gyereknek, aki nem hozza az iskola által “elvárt pontszámot”, ez pedig nemzeti öngyilkosság.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 29. kedd, 00:32
-
Találatok: 1764
A közszolgálati médiaszolgáltatás Magyarországon átláthatatlanul működik. A médiatörvény olyan sajátos konstrukciót alakított ki, hogy a valódi pénzköltés felett nincs társadalmi kontroll, a törvény szerint definiált közszolgálati médiaszolgáltató pedig tavaly mindössze 5,5 millió+áfa forintot költött műsorbeszerzésre, illetve gyártásra. Urbán Ágnes összefoglalója.
A közszolgálati média intézményrendszerének átalakítása nem igazán érte el a szélesebb közvélemény ingerküszöbét. A médiatörvényekkel szembeni tiltakozási hullámnak 2011 elején még része volt a közszolgálati média átalakítása is, de a törvény 2015-ben hatályba lépett módosítása már teljesen visszhangtalan maradt. Sokan nem is tudják, hogy akkor megszűnt a magyar médiatörténet három emblematikus intézménye, a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és az MTI. A márkanevek ugyan részben megmaradtak (az MTI-vel naponta találkozhatunk), de a cégek már nem léteznek.
A szervezeti átalakítás azonban egyáltalán nem volt véletlen. Már a törvényjavaslat megjelenésekor sejthető volt, hogy mi készül – ezt egykorábbi blogban meg is írtuk –, két év után pedig tisztán látszódik, hogy a törvényalkotók elérték céljukat. Sikerült elrejteni a közszolgálati média működését, pénzügyi folyamatait, ráadásul úgy, hogy ez szinte senkit nem zavart. Ugyanez már benne volt a 2011-es törvényben is, de nem ilyen nyilvánvaló formában és az akkori, a médiatörvény körüli nemzetközi felháborodással szemben ezúttal nem lett botrány.
A konstrukció lényege, hogy a médiatörvény a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt-t definiálja közszolgálati médiaszolgáltatóként (médiatörvény 84§ (1)), holott gyakorlatilag a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) tölti be ezt a szerepet. A törvény szerint az MTVA nem médiaszolgáltató, hanem egy „elkülönített vagyonkezelő- és pénzalap”, amelynek feladata a közszolgálati médiaszolgáltatás támogatása, a közszolgálati célú műsorszámok gyártása és támogatása (médiatörvény 136§ (1)).
A két szervezet mérete jól mutatja, hogy melyik végzi az érdemi tevékenységet. Az MTVA2016 évi kiadásainak összege 87,6 milliárd forint volt, ezen belül a Duna Médiaszolgáltatónak mindössze 1,8 milliárd forint jutott. Hasonlóan árulkodó, hogy azMTVA létszáma 2016 negyedik negyedévében 2032 fő volt, míg a Duna Médiaszolgáltató 2016 évi átlagos létszáma 110 fő (forrás: Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt 2016 évi éves beszámoló, Kiegészítő melléklet). A pénzügyi és létszám adatokból jól látszódik, hogy bárde jurea Duna Médiaszolgáltató a közszolgálati médiaszolgáltató,de facto azonban az MTVA.
Ennél is fontosabb, hogy az MTVA-nál gyártják/rendelik meg a műsorokat, hiszen itt áll rendelkezésre a szükséges költségvetés is. A Mérték Médiaelemző Műhely által a közelmúltban beadottközérdekű adatigényére adott válaszból kiderült, hogy a Duna Médiaszolgáltató 2016-ban összesen csak 5,5 millió+áfa forintot költött műsorbeszerzésre és műsorgyártásra, ami meglehetősen vicces összeg egy törvény által definiált közszolgálati médiaszolgáltatótól.
Természetesen ez a szervezeti konstrukció egyáltalán nem véletlen, a törvényalkotó lényegében meghekkelte a közszolgálati intézményrendszert. Van egy olyan szervezet, a Duna Médiaszolgáltató, amely felett van felügyeleti rendszer, a működését egy többpárti kuratórium ellenőrzi, de lényegében alig csinál valamit. A műsorgyártásra/műsorbeszerzésre költött összeget egy aránylag jól kereső magánszemély éves jövedelme is fedezhetné. Emellett azonban van az MTVA, amelynek nincs felügyeleti rendszere, szó sincs többpárti ellenőrzésről, a vezérigazgatót a fideszes Médiatanács elnöke nevezi, illetve hívhatja vissza. Nem véletlen, hogy a kimittud adatigénylő portálon eddig az MTVA-hoz126 közérdekű adatigény érkezett és már számtalan per indult: az intézmény működése átláthatatlan, a szerződések nem ismertek, de gyakrangyanúsan túlárazottak. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 28. hétfő, 08:17
-
Találatok: 1820
A Debreceni Egyetem leendő díszdoktora elfoglalta egy szuverén ország Krím nevű félszigetét. Politikájába 10 ezren haltak bele Kelet-Ukrajnában.
Nincs is szebb annál, mint amikor a polgári demokráciában négyévenként az urnákhoz járulnak a felvilágosult és felvilágosított polgárok, hogy voksaikkal kifejezésre juttassák párt- és személyi preferenciáikat, véleményt mondjanak az előző kormányról és válasszanak a kormányzásra ajánlkozók közül. Ennél csak az szebb, amikor négyévenként Magyarországon választanak.
A nem létező polgárok itt is négyévente szavazni mennek. Árpád népe azonban nem felvilágosult és még kevésbé felvilágosított. A regnáló hatalom – talán nem is alaptalanul – annyira hülyének nézi őket, hogy csak óriásplakátokon vagy ócska focimeccsek szünetében felolvasott egyperces kijelentő mondatokban kommunikál velük. A plakátokon: „Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!” és „Ha Magyarországra jössz, tiszteletben kell tartanod a kultúránkat!” vagy „Ha Magyarországra jössz, ne vedd el a magyarok munkáját!” máshol „Üzenjük Brüsszelnek, hogy ők is megértsék”.
Viszont egyedül a magyar nép olyan intelligens – nyugodtan mondhatom, mert nem túlzás – egyedül olyan zseniális, hogy ezekből az üzenetekből is képes kikövetkeztetni, hogy 2018-ban, a soron következő parlamenti választáson kikre kell szavazni. Az ország egyik fele szerint csak ezekre nem, a másik szerint, csak azokra, akik ezeket a plakátokat nyomatják. Más – nálunk kevésbé intelligens népek lakta – országokban az ilyen választási plakátokból a választó képtelen lenne tájékozódni, és nem tudná eldönteni, hogy ki a bánatos francra kell szavazni és főleg miért.
Van országunkban 2,5 millió, az átlagosnál is intelligensebb ember, akinek ennyi is bőven elég. Ennyi meggyőzi őket. Az urnáknál habozás nélkül arra szavaznak, aki ezeket a – mások számára – rejtjeles, – megint mások számára – gyűlöletes üzeneteket küldözgeti. Persze nem kell kétségbeesni! Nagyobb népeknél sem jobb a helyzet. Vegyük a 330 milliós Egyesült Államokat! Ott azzal nyert egy bizonyos Donald Trump elnökválasztást, hogy: „Make America great again!” vagy „I am your voice”! (Tegyük Amerikát ismét naggyá, A te hangod vagyok) ja és a legtartalmasabb: „America first” (Amerika az első). Mennyivel együgyűbb ennél a „megvédjük Brüsszeltől a rezsicsökkentést?”
Viszont az Amerikai Egyesült Államokban bele lehet bukni, ha kiderül az ország első emberéről, hogy Vlagyimir Putyinnal kollaborálgat, esetleg az oroszok bele-bele nyúlnak a választásokba és kompromittáló információkkal segítik plusz szavazatokhoz az egyik elnökjelöltet. Nem kell ahhoz mindjárt a Harvard vagy a Standford, esetleg Yale egyetem díszdoktorává avatni Putyint, hogy különleges ügyészt uszítsanak az elnökre, pedig Trump nem is vett atomerőművet az oroszoktól.
Budapestről nézve teljesen érthetetlen, mi a bajuk az amerikaiaknak ezzel a rendes, fekete öves dzsúdóssal, egykori szimpatikus KGB-és ezredessel, akit mi nem győzünk évente többször is vendégül látni és ajándék euró milliárdokkal kényeztetni. Brüsszel pénzéből atomerőművet, metrószerelvényt vásárolunk tőle, csakhogy az Európai Unió adófizetőinek pénze még véletlenül se kerüljön vissza valamilyen uniós ország, Franciaország, Németország vagy a hozzájuk hasonló lator országok vállalatához.
Bár a franciák, a németek és még több tucat nyugati ország az oroszoknál jobb metrókocsikat és atomerőműveket gyártanak, de azok – sajnos – olcsóbbak, mint az oroszoké.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 27. vasárnap, 03:11
-
Találatok: 1850
Jobbik, MSZP, DK, Együtt, Párbeszéd, Modern Magyarországért Mozgalom, Momentum Mozgalom, Új Kezdet, Polgári Világ, LMP, Kétfarkú Kutya pártok
Tisztelt Elnök Asszonyok, Elnök Urak!
Az évek során egyenként is megismerve az Önök véleményét az ellenzéki pártok választási együttműködésének lehetőségéről és látva a múlt gyakorlatát azzal a sürgető kéréssel fordulok Önökhöz, hogy a 2018-as választásokhoz közeledve, éppen az elmúlt napok történéseinek fényében gondolják újra az álláspontjaikat.
Önök nyilván eljutottak már legalább addig a felismerésig, hogy külön-külön nem nyerhetik meg a választást. Ám ha Önöknek valamilyen illúzióik lehettek még arról, hogy érdemesebb 2018-után ellenzékben lenni, mint ma feladni az önképükből és szövetségi lehetőséget keresni minél többünkkel a választások megnyerése érdekében, akkor világosan cáfolta Önöket az elmúlt néhány nap. Két olyan -- önmagában nem túl lényeges, de a helyi értékükön túlmutató -- esemény történt a héten, amelyek világosan bizonyítják, hogy mire számíthat a magyar nép 2018 után. Felhívom a figyelmüket az Önök kötelességére a magyar néppel szemben, ami jóval túlmutat a saját hatalmi szempontjaikon. De ha ez nem elég, akkor azt is hozzáteszem, hogy egy 2018-ban minősített többséggel felálló Fidesz-kormányzásban olyan szerepe lehet csak az ellenzéknek, amit -- biztos vagyok benne -- Önök közül senkinek sem lesz kedve eljátszani.
A két esemény között, amelyre utaltam, az egyik a Fidesz propaganda-gépezetének beindulása a Jobbik elnökének néhány konkrét nyugdíjasra vonatkozó kijelentése miatt, amit a Fidesz általánosítva terjeszt -- közpénzt nem kímélve és az erkölcsi mércét rég maga mögött hagyva -- a nyugdíjasok körében.
A második esemény a távozó holland nagykövet kijelentése volt, akit Önök elfelejtettek megvédeni -- ha nem az ő, akkor az országunk érdekében -- a fideszes hazudozástól és nacionalista indulatkeltéstől. Idemásolom a kormány által nehezményezett sorokat a nagyköveti interjúból:
"Autósmerénylet bárhol történhet, a legtöbb a Közel-Keleten. És akkor most bombázzuk le a Közel-Keletet? Itt egy csoport, amelynek tagjai a globalizáció vesztesei, ezért a szélsőségesség, a fanatikus vallásosság felé fordultak, mert ez ad nekik biztonságérzetet. Ugyanolyan elv mentén kreálnak ellenséget, mint a magyar kormány."
Tehát ez pontatlan ugyan, de igaz. Magyarországon nem a fanatikus vallásosság mentén kreálnak ellenséget a globalizáció vesztesei, hanem a fanatikus nacionalizmus mentén. A dolog alapvetően stimmel, nincs mit szégyellenie a holland diplomáciának. A magyar kormánynak van.
Ezek az események ismét arra utalnak, hogy az Orbán-rezsim gátlástalansága nem ismer határokat, amikor a hatalma megőrzéséről van szó, és az előttünk álló választási kampányban ennek éppen úgy fogják tanújelét adni, mint akik élet-halál harcot vívnak. Mert a felfogásuk szerint ezt vívnak. Holott ez a felfogás az Önöké kellene, hogy legyen. Az Önök élet-halál harcáról van szót, amit csak együtt nyerhetnek meg. Ehhez képest Önök arról vitatkoznak, hogy kinek van menlevele a jövőbe, és kinek nincs. Arról vitatkoznak, hogy ki alkalmasabb és felkentebb jelölt Orbán ellenzékének szerepére. Az Önök vitája megmosolyogtató és naiv, és semmi másról nem szól -- a tapasztalataik vagy éppen a fiatalságuk ellenére --, mint az ötszáz éves magyar haldoklás újabb fejezeteinek előkészítéséről.
Magyarország 2018-ban nem kevesebbről fog dönteni, mint Szent István, Széchenyi és Antall József országának megmaradásáról -- a civilizációnkról. Nagyon világos, hogy 2018 tétje "Európa vagy Oroszország".
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 26. szombat, 00:52
-
Találatok: 2036
Ahogy Orbán külpolitikájában általában, a Putyin-találkozó esetében is minden a stílus, semmi a tartalom. Vélemény. - Augusztus 28-án ismét hazánkba látogat az orosz államfő, ezúttal a dzsúdó-világbajnokság nyitóünnepségére. Putyin, a politikai show nagymestere állítólag pástra is lép majd az eseményen. De ha már itt jár, Orbánnal is négyszemközt tárgyal majd, idén másodszor, Orbán 2010-es hatalomra kerülése óta hetedszer.
Ennyi megbeszélnivalójuk aligha van. Vannak persze közös ügyek – a paksi bővítés, az akadozva közlekedő metrókocsik, a 2019-ben megújítandó hosszú távú gázszerződés –, ám ezek nem igazolják a legmagasabb szinten lényegében évente folytatott eszmecserét. Itt pedig megáll a tudomány. Spekulációk vannak: hogy Putyin zsarolja Orbánt (egy Moszkvában kallódó hatos kartonnal, egy 1994-es kompromattal, egy Gyurcsány által látott valamivel), hogy Orbán Moszkvával akarja finanszíroztatni az országot az EU-ból való kilépést követően, és hasonló zöldségek. Vagy hogy gondok vannak a paksi projekt haladásával, amiről, ha igaz, azért nem fogunk tudni, ha nem, akkor azért.
Orosz részről világos a történet. Kézzelfogható haszonra ugyan biztos nem számít Putyin – nem ringatja magát abba a hitbe például, hogy Magyarország (egyedül) megvétózza majd az Oroszország elleni EU-s szankciók megújítását –, a szimbolikus haszon viszont jelentős. Putyin belföldi közönségének a magyar kapcsolat bizonyítja, hogy az egyébként a Krím 2014-es annexiója óta eget rengető népszerűségnek örvendő putyini külpolitika nem eredményezte Oroszország teljes elszigetelődését. Az orosz lapok rendre “politikai szövetségként” hivatkoznak a magyar–orosz viszonyra, ezzel relativizálva (vagy kontextusba helyezve) azt a tényt, hogy a katonai szövetséget, amelynek Magyarország tagja (a NATO-t), stratégiai fenyegetésként említik az orosz biztonságpolitikai doktrínában.
Nemzetközileg pedig az adja a budapesti vizit jelentőségét, hogy szemléletesen bemutatja a NATO és az EU megosztottságát: felléphetnek ugyan ezek a szervezetek Oroszország expanzív ambícióival szemben, de nem számíthatnak lojalitásra saját tagjaiktól sem. Ez az “oszd meg és uralkodj” jól ismert elve, amelyet a putyini vezetés előszeretettel képvisel a külkapcsolatokban, kétoldalú megállapodások tömkelegével (köztük egy magyarral) igyekezve megtörni az EU ellenállását például a Török Áramlat néven rebrandelt, a Bizottság által egyszer már elkaszált Déli Áramlat gázvezeték ügyében is.
Magyar részről kevésbé nyilvánvaló, hogy mi motiválja a barátkozást Putyinnal. Ami halovány remény volt gazdasági haszonra az oroszokhoz való közeledésből, az az elmúlt években a szankciókkal és Oroszország meredek gazdasági lejtmenetével lényegében szertefoszlott. (Már a tízmilliárd eurós paksi hitel finanszírozása is kérdéseket vet fel Moszkvában.) Orbánnak nyilván nincsenek illúziói a magyar népesség nyugati elkötelezettségét vagy az EU-s források helyettesíthetetlenségét illetően. Egyensúlyozni próbál – ezt tudják a Kremlben is –, de nyugati elköteleződésünk fényében az egyensúlyozás állandó kompenzációt jelenthet csupán. Ahogy nyilván tudja azt is, hogy a magyar tárgyalási pozíció rendkívül gyenge, legyen szó akár gázról, akár a metróról, akár Paksról, éppen mert a vendégszeretetünkön – és annak szimbolikus jelentőségén, az egység megbontásán – kívül semmit sem tudunk adni az oroszoknak.
Persze Orbánnak is származhat némi belpolitikai haszna a kapcsolat szimbolikájából. Szeretjük vagy sem, Putyin nemzetközi popsztár, és aki vele mutatkozik, egyszerre remélhet haragot és bámulatot. A konkrét kontextusban pedig – amelyet “Brüsszel” és egyéb, a határainkon túli, a maguk megfoghatatlanságában rendkívül hasznos ellenségek kérlelhetetlen ekézése fémjelez, és amelyben nyugati vezetők szinte soha nem látogatnak Budapestre – nem árt egy erős barát.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 24. csütörtök, 21:18
-
Találatok: 2479
Négy év után a napokban távozik Budapestről, és több évtizednyi külszolgálat után nyugdíjba megy Gajus Scheltema, Hollandia magyarországi nagykövete. Interjúkötetet is megjelentetett, amelyben ő kérdez. Ittléte során Orbán Viktorral egyszer sem találkozott, magyar túzokkal annál többször. A kormány által támadott civil szervezeteknek azt tanácsolja: vállalják büszkén, hogy a holland kormány támogatja őket.
– Pakol?
– Az életem érkezésekből és búcsúzásokból áll. Előbbi öröm, utóbbi mindig elszomorít egy kicsit.
– A könyvet nem szomorúan írta.
– Dehogy. Így köszöntem meg az itt töltött éveket, korábbi állomáshelyeimen is megtettem.
– Hogyan választott interjúalanyokat?
– Nem személyeket, inkább történeteket és megfelelő helyszínt kerestem. Utóbbi lett az önök ikonikus Andrássy útja, amely remekül szimbolizálja Magyarország gazdag történelmét. Számos sztorit tudtam hozzákapcsolni, olyan ez, mint egy karácsonyfa a csillogó díszekkel. Tudtam például, hogy a Hopp Ferenc múzeum az Andrássy úton van, igazgatóját, Fajcsák Györgyit nagyon kedvelem. Őt kértem meg, mesélje el, honnan származnak a magyarok. A hollandoknak nincsenek ilyen gyökereik, számunkra ez kevéssé fontos, a magyaroknak viszont nagyon is számít. Szintén az Andrássy úton található a Török Intézet, gondoltam, egy szakember beavathatna a magyar–török kapcsolatokba, hiszen amolyan utálom-szeretem viszony alakult ki a két nép között. Végül Vásáry István professzorral, egykori ankarai nagykövettel interjúztam. A végére sok különféle történet kerekedett: szó volt az 1944-ig Andrássy úton élő zsidókról és az 1945 után innen kitelepített nemesség különös sorsáról is.
– A történetek tényleg színesek, a fotók mégis fekete-fehérek.
– Így kontrasztos, másrészt Magyarországon amúgy is minden fekete-fehér.
– Hogy érti?
– Egy ügyben valaki vagy ezen, vagy azon az oldalon áll, nincs átmenet, így van a politikában is. Hollandiában mi mindig a kompromisszumot keressük: legyen egy kicsi ebből, egy kicsi abból is. A kormánykoalícióban négy-öt párt van, mindegyik enged valamennyit. Lehet, hogy hónapokig húzódnak az egyeztetések, de végül megtaláljuk a kompromisszumot. Itt viszont csak pró és kontra álláspont lehetséges, valaki vagy velünk van, vagy ellenünk. Klasszikus marxista világlátás.
– Ami láthatóan nem szimpatikus önnek.
– Engem nem így neveltek. Diplomataként pedig végképp nem így gondolkodom, mindig a kompromisszumot keresem, és nem azt, hogy kivel harcolhatok. Itt viszont mindenki állandóan az ellenséget kutatja. Ami egybecseng az emberek történelmi tapasztalataival is. Hozzászoktak, ha nem értenek egyet a hatalmon lévőkkel, rögtön ellenségnek számítanak.
Fotó: Bazánth Ivola
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 23. szerda, 22:16
-
Találatok: 1715
Sokan akarják a kormányváltást, de nem elegen - derül ki a friss közvélemény-kutatásból.
Folytatódott a Fidesz támogatottságának hullámzása, ezúttal 24-ről 26 százalékosra nőtt a párt tábora. A Jobbik híveinek aránya három hónapja változatlan, 13 százalékos. Az MSZP támogatottsága az elmúlt hónapban két százalékponttal csökkent, jelenleg a választókorú népesség 10 százaléka sorakozik fel mögéjük. A DK tábora maradt 4 százalékos, az LMP-é kissé emelkedett – 2-ről 3 százalékra. Továbbra is öt párt áll 1 százalékon: a Momentum, az Együtt, a Kétfarkú Kutyapárt, a Liberálisok és a Párbeszéd.
A pártot nem választók aránya valamivel csökkent, a múltkori 38-ról 36 százalékra. A biztos pártválasztók csoportjába a választók alig több mint egyharmada tartozik, ezért a körükben közzétett adatok tájékoztató jellegűek. Ebben a körben a Fidesz 43 százalékot ér el, a Jobbik 20, az MSZP 17 százalékos. Az elkötelezett és aktív szavazók 8 százaléka támogatja a DK-t, 5 százaléka az LMP-t. Az Együtt 2 százalékos, a Momentum, a Kétfarkú Kutyapárt, a Liberálisok és a Párbeszéd 1-1 százalékos - ezek a legérdekesebb eredményei a ZRI Závecz Research Intézet augusztus közepén, az ország felnőtt lakossága körében végzett közvélemény-kutatásának.
Nagyjából nyolc hónappal a parlamenti választások előtt a választópolgárok 32 százaléka azt tartaná jónak, ha a Fidesz maradna kormányon a következő ciklusban is. Ennek a 2,6 milliós csoportnak nagy részét a Fidesz szavazói adják, ők 2,1 millióan vannak. Hozzájuk adódik még a pártokhoz nem kötődők, a bizonytalanok közül 350 ezer fő és más pártoktól 150 ezer fő.
A kormány távozását az emberek 43 százaléka, 3,5 millió ember szeretné. Ez a csoport rendkívül heterogén, sokféle politikai nézet követőit, számos párt híveit találhatjuk meg közöttük. Az ellenzéki pártok támogatóinak túlnyomó többsége – 90-97 százaléka – 2018-tól új vezetést kíván az ország élén látni. A Jobbikosok közül 1 millióan, az MSZP táborában közel 750 ezren szeretnék, ha a Fidesz-kormány a jövő évben elbúcsúzna.
További 10 ellenzéki párt – benne a DK és az LMP – összesen 1 millió kormányváltó támogatóval rendelkezik. Rajtuk kívül még a pártpreferenciával nem rendelkezők közül 800 ezren szeretnék azt, ha a parlamenti választások után más venné át a kormányzást.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 23. szerda, 00:40
-
Találatok: 2181
Sokan megírták már – nálunk is –, hogy a Sukoró-perben hozott jogerős ítélet a politikai akaratot kiszolgáló justizmord. Azt, hogy koncepciós perről van szó, nyomós érvekkel indokolták is. Egy fontos szempont azonban most általában kimaradt a felsorolásból, nevezetesen az, hogy a bíróság bizonyítékként fogadta el a politikailag elkötelezett ügyészség házi szakértőjének erősen megkérdőjelezhető véleményét.
Tátrai Miklósnak, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő volt vezérének pár napja börtönbe kellett mennie, letölteni hároméves büntetését. Helyettesének, Császy Zsoltnak szeptemberben kell börtönbe vonulnia. Azért marasztalták el őket, mert a meg nem valósult sukorói telekcsere a vád szerint kárt okozott volna a magyar államnak.
Az alábbiakban jórészt egy évekkel ezelőtti írásomból fogok idézni, mert bár az internet nem felejt, az olvasók igen.
A vád több sebből is vérzik. Először is, az üzlet nem valósult meg. Már csak ezért sem érhette semmilyen kár az államot a telek árának állítólagos manipulálásával. A Fidesz ugyanis akkor heves támadást indított a beruházás ellen – az ügyészséget is bevetve –, feltehetően azért, hogy a Gyurcsány-kormány ne tudjon valami sikert felmutatni. Tegyük hozzá, hogy a Velencei tó parti telkek helyett ajánlott telkekre szükség volt az M4-es autópálya építéséhez.
Azt is vegyük figyelembe, hogy még az sem lett volna igazi bűn, ha tényleg ráfizet az állam a telekcserére, hiszen ennél sokkal nagyobb kedvezményekkel szokták csalogatni a külföldi befektetőket, többnyire brutális adókedvezményekkel és állami támogatással. Ezt teszi az Orbán-kormány is.
Valójában éppen a turisztikai beruházás (a kaszinó ennek csak egy része lett volna) megfúrása okozott gigantikus károkat. Elmaradt egy egymilliárd eurós beruházás, amely több ezer embernek adott volna munkát, és jelentős bevételt generált volna a magyar államnak.
Engem mégis leginkább az keserít el, hogy a bíróság mérlegelés nélkül elfogadta az ügyészség házi értékbecslőjének megállapításait, miközben az gyökeresen ellentmond más szakértői véleményeknek. A Sukoró-üggyel nem foglalkoztam részletesen, viszont még 2011-ben feltártam egy másik ügyben az ügyészség ingatlan értékbecslőjének hajmeresztő hibáit és torzításait. Ezt most felidézem, mert megvilágítja, hogyan működnek az ügyészség szakértői.
A moszkvai kereskedelmi kirendeltség az ügyészség szerint 52 millió dollárt ért, viszont áron alul, 23,3 millióért adták el egy offshore cégnek. Egy másik, nemzetközi értékbecslő (a Cushman & Wakefield) korábban 20 millió dollárra értékelte az ingatlant, de ez nem érdekelte az ügyészséget.
Nézzük az ügyészség szakértőjének ordító hibáit:
1. Az ingatlan értékébe beleszámították az építmény alatti telket, miközben az végig szovjet, majd orosz állami tulajdon volt.
2. Az értékbecslő szerint az ingatlan „per, teher és igénymentes”. Hát nagyon nem volt az: az orosz államnak lényegében vevőkijelölési joga volt. Egyrészt a telek miatt, másrészt az orosz állami intézmények közelsége, nemzetbiztonsági szempontok miatt. (Vulgáris hasonlattal élve: egy budapesti lakás sem ér annyit, mint egyébként érne, ha alatta a telek valaki másé, aki mindenbe beleszólhat, plusz még mondjuk haszonélvezeti jog terheli.)
3. Az 52 millió dolláros árba beleszámították a lepukkadt épület felújítását is. Csak éppen senki nem újította fel az ingatlant az eladás előtt.
4. Hiányzik a szakvéleményből a tulajdoni lap…
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 22. kedd, 00:36
-
Találatok: 1727
A börtön vagy az átnevelő tábor már csupán a végeredmény.
A diktatúrák sem ezzel indítanak, de az előzmények mindenki által jól láthatók: elegáns ügyvédi irodákban készülő törvények, jól szabott öltönyökben udvariaskodó kormányhivatalnokok, mindent – bármit! –megszavazó parlamenti képviselők jelölik ki a börtönhöz vezető utat. A fenyegetőzést és félelemkeltést elvégzik a diktatúra hűséges kutyái. És Magyarországon már mindegyik alkotórészből van elég – ügyvédből, kormányhivatalnokból, kutyából.
Egyedül ellenállásból nincs.
Pedig ma még lehet, és még érdemes is volna elkezdeni őszintén beszélni. Nem biztos ugyanis, hogy jövő ilyenkor is lesz rá mód. Azért akadnak kellemes meglepetések.
Bodnár Zoltán tavaly év végén hagyta ott a Fodor-féle Liberális Pártot. Azóta ritkábban hallani, viszont péntek délelőtt két fontos dolgot mondott ki a Klubrádióban. Az egyik, hogy ami itt van, az par excellence diktatúra, és hogyha Orbánék maradnak, akkor az „országot gazdaságilag is, politikailag is teljesen le fogják gyalulni, megszűnik a nyilvánosság, nem lesz Klubrádió, el fognak tűnni azok a bírák, akik ma még a törvény betűit követik – az égvilágon nem lesz semmi.”
Ez is csak egy vélemény, mégis ez volna az a hang, ami még megmenthetne minket, megmenthetné Magyarországot.
A másik dolog, amit a jeles jogi és pénzügyi szakember kimondott, hogy Fodor Gábor miatt hagyta ott a pártot. Fodor ugyanis szerinte ezt tartja az országot szétrohasztó miniszterelnöki módszerekről: „Orbán kormányoz, és időnként nem olyan eszközökkel, amilyeneket mi szeretünk, vagy amiket mi elfogadhatónak tartunk.”
Szóval, hogy nem kell ebből olyan nagy dolgot csinálni. Igen, biztos mi vagyunk túl finnyásak.
Fodor kétkulacsos játéka régóta nyilvánvaló, tudni róla, hogy elvek nélküli érdekpolitikus, viszont nagyon sok véleményformáló értelmiségi hasonló gondolatmenet mentén védi a rezsimet. Az ő érdekeik rejtettebbek, olykor nincsenek is, és sokszor csupán a félelem vezeti őket, amit viszont ügyesen tálalnak józan, bölcs véleményként. Nekik minden keményebb megfogalmazás meggondolatlanság vagy ostobaság, aminek elítélésére hajlandók is sokkal több energiát fordítani, mint ahányat a rezsim megbélyegzésére eddig összesen szántak.
Amikor például az ÉS-ben pár hete amellett érveltem (Miért nincs itt ellenállás?- 2017. július 14.), hogy a sorsunkat évtizedekre meghatározhatja, sikerül-e átvinni a köztudatba, hogy az Orbán-rendszer ma már inkább diktatúra, mint bármi más, arra a különféle fórumokon gúny, kioktatás, szőrszálhasogatás volt a válasz, a leggyakrabban elhallgatás.
Az említett pénteki adásban egyébként Bodnár egyetértően utalt erre az ÉS-beli cikkemre, és bár a keresztnevemet elvétette, a féloldalas írást pedig lekezelően „kis glosszának” nevezte, mégis köszönöm neki, hogy nem csak osztja nézetem, de még a nevemet is hajlandó volt a nyilvánosság előtt kiejteni.
Külön öröm, hogy a héten Nehéz-Posony Márton ügyvéd is jelezte, az elnyomás nyolcadik évében ő se kíván már terméketlen rendszer-definíciókkal bajlódni, és bátran levezette, hogy az Orbán-kormány „a jogi kontroll teljes felszámolására tör, a hatalom bármit megtehet a polgárokkal, cégekkel és a jogrendszerrel, és hogy egy ilyen rendszer nem tekinthető jogállami demokráciának, nyugodtan lehet diktatúrának vagy féldiktatúrának nevezni.”
Azért ez nagyon más hang, mint a szokásos értelmiségi csűrés-csavarás, amelynek a vége rendszerint az, hogy itt azért van demokrácia, mert az illető szabadon elmondhatja, hogy demokrácia van, igaz, annyit megenged, hogy kisebb szépséghibákkal. 
Bővebben ...
