- Részletek
-
Készült: 2017. március 13. hétfő, 04:18
-
Találatok: 1858
A Nemzeti Alapjövedelem bevezetésével egy időben a politikai elit az újraelosztás mértéke és arányai feletti diszponálás lehetőségét veszítené el. - A Kamara évadnyitó rendezvényén a miniszterelnök megszólalt alapjövedelem ügyben. Kommunisztikus törekvésekről vizionált, holott ilyesmiről szó sincs. A kapitalizmus, a piacgazdaság, a verseny marad, csak a verseny ötvenezerről indul. Ez a valódi szociális piacgazdaság. Ennyit mindenki kap, hogy ne fagyjon meg és ne haljon éhen. Akinek ez elég, hiszen a segélyeknek ezzel vége, éljen ennyiből, szíve joga.
A feltétel nélküli alapjövedelem gyökerei a múlt század ’60-as éveibe nyúlnak vissza. Két Nobel-díjas tudós, Friedrich August von Hayek (1899-1992) és Milton Friedman (1912-2006) nevéhez köthető a gondolat. Mindketten érezték a növekvő társadalmi egyenlőtlenségben rejlő gazdasági és szociális veszélyeket, amik idegengyűlöletben, rasszizmusban nyilvánulhatnak meg, majd újkori tömeges népvándorlásba torkolhatnak. Sajnos jövőbe látásuk valósággá vált. Receptjük a lehetséges problémák kezelésére a feltétel nélküli alapjövedelem gondolata volt. Egyikük sem vetette el a kapitalizmust, a piacgazdaságot és a versenyt, csak az állították, hogy a piaci szabályzó rendszerek nem képesek a gerjedő szociális feszültségek kezelésére, ezért új módszerek után kell kutatni. Szerintük a normális világ számára elfogadhatatlan, hogy a Föld lakosságának elenyésző, tized százalékokban mérhető része birtokolja a világ vagyonának több min kilencven százalékát. (Aktuális hazai példa erre Mészáros Lőrinc, aki tíz év alatt megezerszerezte jövedelmeit egy olyan országban, ahol a lakosság negyven százaléka létminimum alatti jövedelemből él, és a társadalmi felzárkózásra teljességgel esélytelen.)
A feltétel nélküli alapjövedelem neve már önmagában számos elutasítható elemet hordoz. A feltétel nélküli kifejezést a magyar nyelv zömében a vereséghez kapcsolja, leggyakrabban a megadás, feladás fogalmakhoz köti ezt a jelzős szerkezetet. Pedig a feltétel nélküliség ebben az esetben a szűrők, az elbírálók a rendszerből való teljes kizárását jelenti. Egyetlen feltételnek kell teljesülnie, ez pedig hazánk vonatkozásában a magyar állampolgárság. Az, hogy ez a születésből vagy az állampolgárság megszerzéséből fakad-e, mindegy.
Lévén Magyarországról, és magyar állampolgárokról szó, az elnevezés lehet akár Nemzeti Alapjövedelem is. Ez a név – amellett, hogy a jelzős szerkezet negatív asszociációit kiszűrné - már utalna a kifizetés jogcímére is. A jogcím pedig nem más, mint a politikai közösség felelősségvállalása minden egyes polgára iránt. A társadalmi szolidaritás legszebb, legmagasztosabb megtestesülése. Nem véletlen, hogy az intézmény bevezetésére csak magas társadalmi tőkével rendelkező országok, mint például Svájc vagy Finnország törekednek. Olyan országok, ahol a feltétel nélküli alapjövedelemre alig van szükség, hiszen a társadalmi igazságosság társadalmi egyetértés mellett teljesül.
Most pedig válaszoljuk meg a leggyakrabban felmerülő kérdéseket.
1. Mi a Nemzeti Alapjövedelem célja?
Az, hogy Magyarország egyetlen polgára se haljon éhen, vagy fagyjon meg. Sem hajléktalanként, sem a fűtetlen otthonában. A Nemzeti Alapjövedelem csak a legszerényebb megélhetési feltételek biztosítására lehet hivatott.
2. Miért kapják a gazdagok is?
Azért, hogy ne kelljen nagyon drágán, nagyon rossz hatékonysággal működő szervezeteket fenntartani annak elbírálására, ki a szegény és ki a gazdag. Emlékezzünk a ’90-es évek idején munkanélküli járadékért folyamodók Mercedesekkel érkező, arany ékszerekkel feldíszített seregére. A gazdagabbaktól az adórendszeren keresztül, különös tekintettel a vagyonadó intézményére, a kifizetett összeg visszafolyhat a költségvetésbe. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. március 12. vasárnap, 00:09
-
Találatok: 1793
Nemrég vált elérhetővé az Európai Bizottság által Magyarországról kiadott 2017-es országjelentés. A jelentés a Bizottság hivatalos álláspontját tükrözi, egyfajta osztályzat a tagországok számára. Az értékelés nem a Bizottság elvárásairól szól, hanem arról, hogy azok hol tartanak a közösen megfogalmazott, az Európai Tanács, (állam- és kormányfők), és az Európai Parlament által elfogadott célokhoz képest. A célokat az Európai Unió „Európa 2020” elnevezésű, 10 évre szóló foglalkoztatási és növekedési stratégiája tartalmazza.
Az országjelentés az Európa 2020 végrehajtásának ellenőrzési folyamatában készül el évről évre és alapját képezi a Bizottság ajánlásainak. A Bizottság ugyanis, mint a közösségi stratégia végrehajtásáért felelős testület, a jelentést alapján ajánlásokat fogalmaz meg a nemzeti kormányok számára, hogy mit tegyenek annak érdekében, hogy közelebb kerüljenek a közösen deklarált célok eléréséhez.
A friss országjelentés átolvasása után van jó hírünk és vannak kevésbé jó híreink. Összességében három fontos megállapítást tehetünk.
1. A magyar gazdaság helyzete a rövid távon jónak mondható.
Közgazdászul szólva a makrogazdasági egyensúly rendben van. Ezt a megállapítást támasztja alá a 3% felett várható növekedés, az enyhén emelkedő infláció, az alacsony államháztartási hiány és a csökkenő államadósság-mutató (adósság/GDP) is. A fentiekhez hozzájárul az adószedés hatékonyságának növekedése (online kasszák) éppúgy, mint a sikeresen lehívott EU-s források, vagy a tartósan gyenge forintárfolyam, ami kedvez az exportőröknek így növeli külkereskedelmi többletet (export - import). Az ország rövid távú, spekulatív tőkét vonzó képességét növeli a leszállított társasági adókulcs, amely a legalacsonyabb az EU-ban (9%).
2. A magyar gazdaság növekedése hosszú távon problémás, a hosszú távú feltételei nem biztosítottak.
Az elvándorlás miatt a magyar gazdaságnak növekvő munkaerőhiánnyal kell szembenéznie.
Munkaerőhiány, illetve a be- és elvándorlás Európában; forrás: 24.hu, economist
A korai iskolaelhagyók aránya magas, ellenben a felsőfokú végzettséggel rendelkezőké alacsony.
Felsőoktatásban hallgatók létszáma (ezer fő) forrás: vg.hu, KSH
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. március 10. péntek, 21:46
-
Találatok: 1543
Azt kérdezték tőlem, hogy elhiszem-e, hogy a határon a vitézurak püfölik a migránsokat, és amikor azt mondtam, hogy igen, akkor felettébb csodálkozva néztek rám. Pedighát, sok csodálkoznivaló nincs. A határon szolgálatot teljesítő fiatalok jelentős részben alig kiképzett állomány tagjai, ami kiképzést kaptak, az csak arra elég - remélhetőleg, hogy saját magukat halomra ne lőjék,
Ott punnyadnak a semmi közepén, unatkoznak is cefetül, merthogy minden ellenkező híresztelés dacára több nyulat látnak, mint határsértőt, viszont a média meg a politika tömi a fejüket a magasztos gondolatokkal.
Ők a keresztény Európa védelmezői, a modern végvári vitézek, azzal a differenciával, hogy ha esik az eső, nekik nincs vár a fejük felett és a végvári vitézeket nem mérgezték meg rendszeres időközönként szalmonellás libacombbal saját várkapitányaik.
Ha elhiszi a propaganda süketelését, akkor azért, ha nem, akkor meg csak unalmából veri azt, akiről úgy gondolja, hogy valami csúnyát mondott neki, vagy csak csúnyán nézett rá, merthogy nem valószínű, hogy ezekben a fékezett habzású vitézekben egy-egy szinkrontolmács veszett volna el...
Az agresszió minden fegyveres testületben jelen van ilyen-olyan mértékben, hiszen erőszakszervezetekről beszélünk, az állam erőszak-monopóliumának birtokosairól.
Az állami hivatalnokok is, de a rendészeti feladatokat teljesítők méginkább ki vannak téve a kísértésnek, hogy éreztessék hatalmukat, hogy tudassák a gaz migránssal, hogy hol a helye a táplálkozási láncban, merthogy, ugye az erő velük van.
Mögöttük a magyar állam áll, míg a migráns mögött csak a felesége, meg a kisgyereke - nem azonos pozíció, ez kétségtelen.
Amúgy is, az emberek jelentős része összekeveri a határozottságot meg a durvaságot, a kettő megkülönböztetésének megtanulására kevés az a három hónap, mely alatt annyi mindent meg kellene még tanulni.
Utána meg már a kollégáktól tanulnak el mindent - jót-rosszat vegyesen, és hát persze, imponál a fiatalnak, mikor a férfias példakép nyakoncsapja a nem elég sebesen mozgó migránsokat.
Amikor a férfi vállán egy gépkarabély lóg, az jelentősen meg tudja emelni a bátorságot, melyet a kiszolgáltatott helyzetben levő ember ellenállásának hiánya tovább fokoz, különösen, ha semmiféle retorziótól nem kell tartani.
Orbán egyébként is kísérleti patkányként kezeli az ország népét, most éppen a hírhedt stanfordi börtönkísérletet ismétli országos méretekben és kétségkívül eredményesen, hiszen - úgy tűnik - reprodukálni tudja a kísérlet eredményeit.
Nem a fiatalokat kell hibáztatni, hanem a rendszert.
A rendszert, melyben ez előfordulhat, melyben amikor fény derül a hatalommal való visszaélésre, akkor a hatalom vad tagadásba kezd, ahelyett, hogy az igazságot akarná felderíteni.
Azt mondják, egy bolond százat csinál, de a mi bolondunk hatékonyabb, ezrekből hoz elő olyan érzelmeket, melyek létéről nekik maguknak sincs tudomásuk, és ha valaki mondaná nekik, kikérnék maguknak a gyanúsítást.
Persze minden önkényuralomnak olyan emberek kellenek, kik "önként ölnek, nem csak parancsra", és minden önkényuralom ki is termeli ezeket az embereket, átmosva agyukat, hazafias szólamok mögé bújtatva a barbárságot.
Így lesz egy magát barátságos és vendégszeretőnek tartó népből olyan fogvicsorító, gyűlölködő tömeg melyre ötven éve nem volt példa, mert nem volt olyan a politika, hogy igényt támasztott volna rá.
De - a sportszerűség kedvéért - tegyük fel, hogy az állam mond igazat, és a kékre-zöldre vert migránsok saját magukat verték meg. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. március 09. csütörtök, 22:19
-
Találatok: 1651
Jelentés a magyar illiberalizmusról. - Lezárult a németországi székhelyű Democracy Reporting International (DRI) Magyarország-projektje, a demokráciák állapotát és az emberi jogok érvényesülését vizsgáló nonprofit szervezet öt pontban foglalta össze vizsgálódásának eredményeit a magyar illiberalizmusról.
1. 2010 óta két és félszeresére nőtt a politikailag érzékeny ügyekben a kormány számára kedvező alkotmánybírósági ítéletek aránya. 2010 májusa és 2016 szeptembere között 45 kiemelkedő jelentőségű alkotmánybírósági döntést vizsgáltak meg, 24 esetben felelt meg a döntés a kormányzat feltételezett politikai érdekeinek, 21 esetben ellentétesek voltak azzal. Az eloszlásban viszont fordulópont 2013 áprilisa – ekkor kerültek többségbe a fideszes egypárti bírák a konszenzussal jelölt bírákkal szemben. Ez előtt az időpont előtt a döntések 20, utána 70 százaléka már a kormányzati érdeknek kedvezett.
2. 1177 százalékkal nőtt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához benyújtott magyar keresetek száma. 2016-ban 5569 keresetet adtak be Magyarországról. A szervhez benyújtott összes kereset tíz százaléka magyar. Egy főre vetítve Magyarországon a legnagyobb a folyamatban lévő ügyek száma Európában.
3. A közmédia nem nyújt elfogulatlan tájékoztatást. Az őszi kvótanépszavazási kampányban az M1 műsorideje 95 százalékában a kormány álláspontját jelenítette meg.
4. Aránytalanul magas összegek mentek el egy megkérdőjelezhető népszavazásra. Ha a 9,8 milliárdos költségvetéssel számolunk, akkor egy magyarországi lakosra vetítve négyszer olyan magas volt a kampányköltség, mint amennyi egy brit állampolgárra jutott a Brexit-kampány „árából”.
5. A Fidesz-közeli oligarchák hatalmas közbeszerzési megbízásokat kapnak, az eljárások nem átláthatók. Garancsi István, Mészáros Lőrincz, Simicska Lajos és Tiborcz István érdekeltségei 2010 és 2015 között összesen 401 közbeszerzési megbízást nyertek el 585,4 milliárd forint értékben. Ráadásul a közbeszerzések Magyarországon átlagosan 25 százalékkal vannak túlárazva.
A berlini székhelyű DRI független, nonprofit szervezet, célja az állampolgári részvétel növelése, az állam elszámoltathatóságának elősegítése, a demokratikus intézmények erősítése világszerte. A DRI a mostani vizsgálódás egyes részeinél az Eötvös Károly Intézettel, a Mérték Médiaelemző Műhellyel és a Transparency Internationallel dolgozott együtt. A teljes anyag itt érhető el: http://democracy-reporting.org/ 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. március 09. csütörtök, 02:17
-
Találatok: 1787
A hivatalban lévő magyar miniszterelnök (más fölfogás szerint: a nemzet örökös vezetője), Orbán Viktor országgyűlési képviselő úr, a határvadászok eskütételén azt mondta, hogy a napi híradások néhány száz „illegális határátlépőről” (magyarul: menedékkérőről) szólnak. A magyar rendőrség – a magyar állam! – hivatalos adatai szerint (amint a B1 blog emlékeztet rá) 2017 márciusának első hat napján 14 (tizennégy) menekült érkezett Magyarország területére. A miniszterelnök úr – hogy az udvarias brit kifejezést alkalmazzam – szűkmarkúan bánik az igazsággal.
A miniszterelnök úr szerint a menedékjogért folyamodók elleni rendőri brutalitásokat illető bírálat (vö. előbbi írásommal) „szépelgő, emberi jogi handabanda”. A menekültek gumibot által okozott sérüléseit bemutató fényképfölvételek nem szépelgők, sőt: nem szépek.
A Magyar Országgyűlés 2017. március 7-én törvénymódosítást fogadott el, amelynek értelmében a hazánkba érkező menekülteket ezentúl fogva kell tartani az ún. tranzitzónákban fölállítandó műanyag vagy fémkonténerekben, vagyis szabálytalan és jogellenes börtönben (fogházban), amelyből csak egy út vezet kifelé: vissza Szerbiába. A törvénymódosítás egyben maradék jogaiktól is megfosztja a menedékkérőket (többek között a gyermekvédelmi törvény módosításával). Ez persze ellenkezik a nemzetközi joggal és a magyar joggá vált nemzetközi szerződésekkel és kötelezettségvállalásokkal; tiltakozott is mindenki, többek között az ENSZ ebben illetékes szervezete. De az ilyesmit az olyan jelentős magyar államférfiak, mint Kósa Lajos úr, a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezetője, egyszerűen Soros György (a gazdag filantróp és mecénás, egyben diabolikus világszellem) cselvetésének szokták betudni, az elterjedt paranoia alapelveinek megfelelően: márpedig amit Sorossal kapcsolatba lehet hozni – bárminő laza képzettársítással: márpedig tudjuk jól, hogy a gravitációért is a zsidó világösszeesküvés a felelős –, az nem lehet normális közügyi eszmélkedés tárgya. ENSZ, EU, EBESZ, Európa Tanács: ez mind Soros-ügynökség, nem számít. Az emberi jogi szervezeteket meg üldözzük, zaklatjuk, külföldiügynöközzük, akár példaképeink: Putyin elnök úr, Erdoğan elnök úr és Netanjahu miniszterelnök úr. (A törvénytelen ciszjordániai telepeket ellenző és a miattuk meg a palesztinokat és izraeli arabokat sújtó diszkrimináció miatt büntetőintézkedéseket sürgető személyeket a jeruzsálemi parlament, a Kneszet, éppen beutazási tilalommal sújtja meg nem felelő nézeteik miatt. Ez igen! Derék dolog, szeretett zsidaink!)
Amikor Orbán miniszterelnök úr százezres, milliós menekültáradatról delirál – közelebbről szemügyre véve ez 14, azaz tizennégy embert jelent, aki persze terrorisztikus trójai faszamár –, akkor csakugyan szabadságharcot vív: harcot a saját maga abszolút cselekvési szabadságáért, amelyet sem a szintén fajüldözésbe hanyatló Nyugat, sem a saját félrevezetett népe nem korlátozhatand.
Ámde a magyar nemzeti kormányt már jól ösmerjük.
Ami viszont némileg mégis rökönyítő, az a Magyar Szocialista Párt, amely a menekültellenes törvénymódosítás országgyűlési szavazáskor úgy látta jónak, hogy TARTÓZKODJÉK. Igazán nem akarom megbántani Molnár Gyula pártelnök úr, Tóth Bertalan frakcióvezető úr, Hiller István professzor, választmányi elnök úr nagy múltú szervezetét, amikor annak az óhajomnak adok – visszafogottan és szerényen – hangot, hogy szakadjon rá a reterát.
Remélem, a nyájas olvasó nem hökken meg attól a föltevésemtől, hogy a Fidesz–Jobbik-többséggel szemben ilyen vakmerően síkraszálló szocialista vezetőkre kitűnően alkalmazható a patinás „szociáláruló” kifejezés. (Akárcsak Christian Kern úrra, aki szociáldemokrata színekben úgy látja el – mint osztrák szövetségi kancellár – nemzetvédelmi munkáját, hogy ennek láttán a néhai Engelbert Dollfuss is jót csettintene.) 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. március 08. szerda, 06:16
-
Találatok: 1625
Se nem jobb, se nem bal? Meg a baloldal nem elég nemzeti? Meséljetek még valami vadiújat! Elzúgott olimpiánk, köpjünk egyet utána ennek az emeletes hülyeségnek, és legyünk hálásak azoknak, akik megakadályozták. De az a hála nem biankó csekk, és nem szabadjegy.
„A 21. században nem ideológiák, hanem értékek mentén kell politizálni... nincs szolidaritás a jobboldalon, és nincs pozitív nemzetkép a baloldalon.” Így hangzott a Momentum diadalmas székfoglalója először, és a gólörömben elengedtem a fülem mellett; jól van fiúk, kicsúszott egy büfi, majd holnapra átgondoljátok. Aztán most szembejött megint. Ezek komolyan ennyit gondolnak.
A mozgalom Gyurcsány Ferencnek válaszolt éppen, aki kifejezte örömét a fellépésük miatt. Ez az öröm elsőre álszentnek hangzik, de van alapja. Nyilván egy rivális belépése alapvetően nem jó hír, viszont az olimpiaellenes kampány nemcsak a Momentum, hanem általában a politika felé fordította vissza tömegek figyelmét. Ebből pedig profitálhat mindenki, aki látszik. Az elmúlt években a tehetetlenség alaposan depolitizálta a magyarokat. Változásnak nem látszott esélye, így olyan ügyek mellett is vállvonogatva mentek el a járókelők, amelyek pedig a húsukba vágtak. A korrupció vagy az oktatásügy és egészségügy válsága csak pillanatnyi fellángolásra volt elég, aztán jött a beletörődés.
A legnagyobb nyertes azért persze a MoMo, rá figyel a legtöbb szem, hogy ha ezt ilyen ügyesen elintézte, akkor még mit várhatunk tőle. Nagy lehetőség ez a bemutatkozásra.
És az úgy hangzik, mint fent. Hű, a mindenit, mekkora innováció bontakozik itt ki éppen: valakik végre meg akarják haladni a jobb- és baloldalt egyaránt! Hát ez aztán felfedezés a javából, talán ki is lehetne tűzni egy táblát, hogy Északi Sark, felfedezve a Momentum Mozgalom által. Csak sajnos ezt a fát már körbepisilte minden erre járó kutya a kétfarkún kívül. Nevezték harmadik útnak, nemzeti baloldalnak, meg úgy, hogy „se nem jobb, se nem bal, keresztény és magyar”, aztán van ehhez egy komplett gyűjtemény a néhai LMP hagyatékában. A legáthatóbb szagú jelzés szerint pedig ez itt a centrális erőtér. Meg van haladva jobb- és baloldal, ehhez ti nem kelletek.
Értékek és ideológiák összefüggnek, nem véletlenül forgalmas csatatér az emberi jogok terepe. Lehet belőlük kutyulni valami pillanatnyilag jól eladhatónak tűnő csokrot, csak félő, hogy ez a következetesség rovására megy, aztán belebonyolódik az ember, és jön a szánalmas lavírozás.
Ilyen érték például a szolidaritás, amit joggal lehet számon kérni a mai Magyarországon, csak jó tudni, hogy ebből bizony irányzatok következnek. Nemzetközileg ismert társadalomszervezési modellek, amelyeknek sajnos van már nevük. Előbb-utóbb valamelyiket vállalni kell majd. Úgyis felismerik.
Szóval az azért nem baj, ha van az embernek világnézete. Oké, hogy már mind foglalt, de az se tartható sokáig, hogy nem gondolunk semmire, mert annyira eredetiek vagyunk. Az elvek megkönnyítik az egyenes beszédet, óvják a személyiség integritását, és elejét veszik az olyan hibáknak, mint amikor a hétmérföldesre nőtt arc odaveti másfélmillió embernek, hogy nekik nincs pozitív nemzetképük.
Jó modor kérdése ezt benn tartani, de amúgy ehhez is elég a közelmúlt történelme. A baloldal hazaárulózása ugyanis nemhogy a rendszerváltásig nyúlik vissza, hanem mindig is sláger volt, ha kell, visszavezethető Jézusig. Van legalább annyi neve, mint a harmadik útnak: idegenszívűség és -szerűség, gyökértelenség, külföldiügynöközés, hígmagyarozás. Ráadásul ebből a suta megszólalásból az is következik, hogy bezzeg a jobboldalon, ott aztán van valami nagyon pozitív nemzetkép. Aham, szóval ott nincs semmi gond a nemzetfelfogással. Nagyon újszerű tudományos kutatás ez, fiúk, meséljetek még!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. március 07. kedd, 07:33
-
Találatok: 2042
A foglalkoztatottság mesterséges növelése elmélyítette a magyar munkaerőpiac problémáit: miközben százezrek végeznek értéket alig teremtő munkát vagy mennek külföldre dolgozni, idehaza már a fejlődést hátráltatja a munkaerőhiány. A kormány nem tud mit kezdeni a jórészt általa előidézett helyzettel. A hozzáértők egy pillanatig sem vették komolyan, amikor Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt egymillió új munkahelyről és a teljes foglalkoztatottság eléréséről beszélt. Utólag visszagondolva hibát követtek el, mert a szakmai törvényszerűségekből indultak ki, abból, hogy a hazai realitásokat, valamint a piacgazdaság működését figyelembe véve részben teljesíthetetlen, részben irracionális célokat fogalmazott meg a kormányfő.
Megfeledkeztek azonban arról, hogy Orbánt ez a legkevésbé sem zavarja, nem fukarkodik a nagyívű ígéretekkel, aztán pedig vagy elfelejti őket, vagy tényleg megpróbálkozik velük és úgy tesz, mintha megvalósultak volna. A foglalkoztatás esetében sajnos az utóbbiról van szó: a jelek szerint komolyan gondolta, hogy elképzelése reális, ezért minden eszközt bevetett a viszonylag gyorsan kommunikálható siker érdekében. A csodafegyver itt a közmunka volt, amely egyszerre tette lehetővé a szociális kiadások drasztikus csökkentését és a statisztikák ugrászerű javulását, mindezt a „munkaalapú társadalom” populista jelszava mellett.
Az „eredmény” nem is maradt el, a papíron kimutatott foglalkoztatotti szám gyönyörűen nőtt, a hivatalos munkanélküliség zuhant, miközben negyedmilliónyi közmunkás dolgozik éhbérért, amire a költségvetés évi közel 400 milliárd forintot költ. Az nem izgatta Orbánékat, hogy közmunkások százezrei estek ki szinte véglegesen a valós munkaerőpiacról és szakadtak le családostul a társadalomtól, ennek minden gazdasági és szociális következményével együtt. Az sem zavarta őket, hogy nagyjából 150 ezren teljesen eltűntek a statisztikákból, mintha nem is léteznének, mert hivatalosan semmilyen munkát nem végeznek és ellátást sem kapnak. Az ordító bajokra minden szakértő kezdettől fogva felhívta a figyelmet, de süket fülekre találtak.
Eközben még nagyobb probléma vált egyre súlyosabbá: a tömeges külföldi munkavállalás. A hazai állapotokból menekülve mind többen, főleg a fiatalok a határokon kívül kerestek boldogulást, ma már a kinti nyilvántarások szerint a hivatalos számuk eléri a 300 ezret, de sokan dolgoznak a szürke gazdaságban is. A kint munkát találók számottevő része képzett szakember, aki egyrészt jobban keres, mint idehaza, másrészt a hazai torz viszonyok helyett máshol keresi a szakmai érvényesülés lehetőségét. Az ő munkájukra és tudásukra itthon lenne szükség, hiányuk egyre több területen okoz súlyos gondot, ami már vállakozások sokaságát és az egész magyar gazdaságot fenyegeti.
Mindez előre látható és kiszámítható volt, a kormány mégsem tett semmit, csak a javuló adatokról szóló sikerpopagandát, valamint a teljes foglalkoztatás vízióját nyomta tovább. Ez utóbbi semmilyen gazdaságban nem működik: piaci viszonyok között nyilvánvalóan lehetetlen, totálisan állami befolyás alatt pedig – ahogy azt a szocializmusnak nevezett évtizedekben a saját bőrünkön tapasztaltuk – egyszerre jelent burkolt munkanélküliséget és krónikus munkaerőhiányt.
Bármilyen meglepő, mára ugyanide jutottunk: a közmunka lényegében burkolt munkanélküliség, az említett szakemberhiány pedig több ágazatban már-már a működőképességet veszélyezteti. Az egyik oldalon ott a több mint 200 ezer közmunkás, a másik oldalon pedig elemzők szerint nagyjából ugyanennyi munkaerő hiányzik. A baj csak az, hogy a kettő semmilyen szempontból, sem képzettségben, sem területileg nem fedi egymást, tehát az az új kormányzati koncepció, hogy a jelenlegi közmunkások felét néhány év alatt a versenyszférába terelik és ezzel csökkentik a hiányt, csak csekély mértékben működhet. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. március 06. hétfő, 07:46
-
Találatok: 1553
Őszintén remélem, hogy a Momentum párt sikeres lesz a kiábrándult fideszesek és azon választópolgárok megszólításában, akik egyébként az istennek sem mennének el szavazni. Ez ugyanis szükséges lehet az újabb rendszerváltáshoz. A párttá alakulás után a Facebookra kirakott közleményük azonban szerintem két brutális hibát is tartalmaz.
Azt írják, hogy „nincs szolidaritás a jobboldalon, nincs pozitív nemzetkép a baloldalon”, meg azt, hogy „magunk mögött kell hagynunk a 20. századi jobb-bal felosztást”. Ezzel lényegében összemossák Orbán rendszerét és baloldali ellenzékét, sőt, burkoltan egyenlőségjelet tesznek Orbán és Gyurcsány közé.
Szerintem viszont egyáltalán nem szabad összekeverni, ha valaki a demokratikus rendszer keretei között rosszul kormányoz – akár súlyos hibákat is elkövetve –, azzal, ha valaki tudatosan, sőt, elég ügyesen leépíti a demokráciát, éppen azt tartva fő politikai céljának, hogy bebetonozza magát Centrális erőtérként az ellenőrizhetetlen hatalomba.
Ma Magyarországon rég nem a 20. századi jobb-bal felosztás működik, nem a baloldal és az európai értelemben vett jobboldal áll szemben egymással, hanem egy fokozatosan diktatúrába csúszó illiberális rendszer hívei és kiszolgálói, illetve a demokraták tábora, amelyben egyaránt vannak baloldaliak, liberálisok, zöldek és – igen! – jobboldaliak is. Meg persze ügyes és ügyetlen, tiszta és némileg sáros politikusok – de ez most másodlagos. A lényeg, hogy mindannyian ragaszkodnak a demokratikus rendszerhez.
A Momentum Mozgalom párt másik nagy tévedése, hogy bedől a fideszes propagandának és részben magáévá teszi annak szövegeit. Ide sorolom az intenzív gyurcsányozást, a valójában Orbánék által szervezett „2006-os őszi események” értelmezését. De ezeket most nem részletezném, sokszor írtunk már róluk.
Az viszont enyhén szólva is durva, hogy megkérdőjelezik a baloldal nemzeti elkötelezettségét, átvéve azt a fideszes lózungot, hogy a baloldalnak nincs pozitív nemzetképe. Nem kell ezt sokat turbózni, hogy eljussunk a nemzetietlen, vagy akár a ma már naponta pufogtatott hazaáruló jelzőhöz.
A minősítéshez a Momentum egy érvet hoz fel: a 2004-es népszavazást a kettős állampolgárságról. Megfeledkezve két apróságról. Először is arról, hogy ebben a kérdésben a baloldal nem volt egységes. Másrészt arról, hogy a határon túli magyarok állampolgárságát ellenzőknek valójában nem magával az állampolgársággal volt bajuk – már csak az uniós tagság miatt sem –, hanem attól tartottak, hogy a Fidesz majd – akkori ígérete ellenére – szavazati jogot is ad az állampolgárság mellé, ami persze meg is történt. Más kérdés, hogy a baloldali pártok ezt akkor nem tisztázták, ami nagyon komoly hiba volt.
Szóval, szerintem jó volna, ha a Momentum megértené a mai helyzetet és egyértelműen a Fidesz-rendszer leváltását tekintené fő feladatának. Ha ezt elmulasztja, még a végén akár akaratlanul is besegíthet Orbán G. Viktornak.
Csak nehogy azt kelljen majd írniuk a Facebookra, hogy „Kis lépés a Momentumnak, nagy lépés a Fidesznek”. 
hvg.hu
Párttá alakult a Momentum / 2017.03.05.
Kis lépés a Momentumnak, nagy lépés Magyarországnak - írták a Facebookon. - A Momentum Egyesület tegnapi közgyűlésén hivatalosan is döntést hozott a párttá alakulásról.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. március 04. szombat, 22:46
-
Találatok: 1993
Értelmetlen óriás beruházások helyett a vidék megmentésére kellene fordítani az ország erőforrásait - mondta egyebek mellett a Népszavának Raskó György agrárközgazdász. Paks 2 és a Budapest-Belgrád vasútvonal is felesleges beruházások. A szakember szerint nem a miniszterelnök által hangsúlyozott etnikailag homogén társadalom a megoldás, hanem a befogadás.
- Nem lettünk a vas és acél országa és egyelőre az újraiparosítás sem látszik sikertörténetnek. A mezőgazdaság viszont továbbra is meghatározó szerepet tölt be Magyarországon. Milyen állapotban van jelenleg?
- A magyar agrárium összességében, köszöni szépen, jól van. Az uniós csatlakozás óta pedig aranykorát éli. Rendkívül nagy mértékben javult a jövedelmezősége.
- Mi az eredője ennek az arany kornak?
- Az eredője az uniós támogatás. Jelenleg a magyar mezőgazdaságban a megtermelt jövedelemnek éves átlagban 70-80 százaléka származik a közösségi támogatásokból. Ezek nélkül a nulla felé tartana a jövedelmezőség.
- Hasonló mértékű a függés a versenytársaknál is?
- Rajtunk kívül az osztrákok és a görögök vannak ilyen erős függésben a brüsszeli pénzektől. Hasonló a helyzet a balti államokban is.
- Görögország esetében még érthető, ismerve a gazdasági helyzetét, de Ausztria már kakukktojásnak tűnik ebben a mezőnyben?
- Ennek az a magyarázata, hogy Ausztria nem egy kifejezetten mezőgazdasági ország. Nincsenek nagyüzemi táblák, nem lehet például nagyban termelni gabonát. Támogatás nélkül az osztrák gazdák is jelentős jövedelemhiánnyal küzdenének. A balti országok szintén nem az agrárgazdaságukról nevezetesek. Ha az unió egészét vesszük figyelembe, akkor a közösségi támogatások adják a parasztok jövedelmének nagyjából a 40 százalékát.
- A velünk egy függőségi csoportba tartozó államok az előnytelen mezőgazdasági adottságaik miatt kényszerülnek a brüsszeli "infúzióra", de Magyarországon éppen ellenkező a helyzet. Velünk mi lehet a gond?
- A közvetlen uniós támogatások döntő részben a szántóföldi növények termesztéséhez vannak rendelve. Nálunk rendkívül maga a szántóföldi növények aránya a kertészethez, állattenyésztéshez képest. Ezért kapunk mi más országokhoz képest relatív sokkal nagyobb támogatást.
- S ez miért baj?
- Nem baj, csak éppen azért, mert főleg olyan ágazatokkal foglalkoznak a hazai termelők, amelyek kevés élő munkát igényelnek, ezért viszonylag kevés embernek nyújtanak megélhetést.
- Mi vár akkor a magyar agráriumra, ha 2020. után érdemben megváltozik az uniós agrártámogatási rendszer?
- Ha a mezőgazdaságnak szánt támogatások jelentős mértékben lecsökkennek - bár ennek nem látom igazi veszélyét -, az éppen azokat az országokat érintheti nagyon érzékenyen, amelyek most is erősen függnek ezektől a pénzektől. Ilyen ország Magyarország is. Azok a kisebb gazdaságok, amelyek ma még az uniós támogatások miatt életben vannak, amint elapad ez a forrás, azonnal felhagynak a gazdálkodással. A birtokuk a nagygazdákhoz kerül, hiszen a társaságok nem vehetnek földet. Az agrártársaságok pedig a foglalkoztatottak jelentős részét kénytelenek lesznek elküldeni. A földbérleti díjat fizetniük kell, költségtakarékosan kell gazdálkodniuk.
Bővebben ...
