Terror van itt, ez nem is kérdés. Küzd ellene a fideszes tábor, mint disznó a jégen, de mindhiába. El vannak nyomva, meg vannak félemlítve és meg vannak gyalázva minden irányból.
- Részletek
-
Készült: 2018. november 29. csütörtök, 21:24
-
Találatok: 2012
Van nekünk itt két papír a tarsolyunkban. Az egyik csokis, maszatos, talán nyálfoltos és gyűrött is. A másik írólap, levélpapír, merített, famentes, vagy milyen típusok vannak még ebben a digitális világban, én nem tudom. Tán mindegy is. E két papírdarab közös tulajdonsága, hogy mindkettőt a végső kétségbeesés kínja lengi körül, és az, hogy én most mesélni fogok róluk. Nem jókedvemben, hanem, mert késztetést érzek rá, tisztára ilyen okulárés nagyapó vagyok már, hogy itt napra-nap be nem áll a szájam.
Négy éve lesz már annak a gyalázatnak, mint emlékezhetünk – és soha nem is feledjük -, hogy készült elfogadni ez a galeri a TrafikMutyi 2.0-s törvényt, bájos szokás szerint veszélybe sodorva (jó)néhány ember, (jó)néhány család megélhetését Krisztus és az összes aprószentek nevében. A dohányipari dolgozók odakint tüntettek a mínuszokban, és beküldtek a Parlamentbe egy csokit, rajta ezzel a szöveggel:
„Én azt szeretném az angyalkától, hogy a szüleink ne veszítsék el a munkájukat. Segíts kérlek tejesíteni! Szavazz nemmel a dohányipart érintő törvényekre!”
Mint az ismeretes, a csokit két pofára fölzabálta Orbán Viktor Mihály és egyes számú csicskása, Semjén Zsolt, a szöveget el nem olvasták, a törvényt pedig megszavazták. A dohányipari dolgozók pedig hazamentek a hidegből dolgavégezetlen, közmunkásnak álltak vagy éhen dögöltek, ez a kettő pedig elégedetten böfögött, mert ez egy ilyen ország. Ez nem sok, csupán egy szimbolikus történet arról, hogy milyen iszonytató lelke van ezeknek. Tudtuk is, de nem árt felidézni, építgetni tovább az embertelenség szobrát, hogy elérjen az égig.
Viszont fölbukik a kérdés, hogy mit olvasnak ezek, ha egyáltalán. Azóta foglalkoztat ez engemet, amikor egy kávéházi szegleten – de tényleg, volt olyan, hogy még lehetett vele beszélni – diskuráltam interjúilag Orbán Viktor Mihállyal, és rákérdeztem a szőlei dolgára, hogy hogyan is van az, hogy ne ők nyerjék a legtöbbet. Akkor még ilyen szerény volt a vágyaiban, viszont erről irkált az ÉS meg zengett az ország. Azt felelte akkor nekem ez a mókus, hogy ő ilyen sajtótermékeket, mint ÉS, egészségügyi okok miatt nem olvas, nem érti hát, miről is beszélek. Pofán kellett volna vágni, helyette csak nyugtáztam, hogy szaralak.
Már akkor látszott a szemében a hatalom végtelen akarása. Szinte csak az látszott, s ez a rögeszme mára eszelős tébollyá terebélyesedett, másból sem áll a manus. Ez a kór ma is rányomja bélyegét az olvasási szokásaira, és most ne arra gondoljunk, hogy szokott-e hetvenhét magyar népmesét zümmögni az unokájának, vagy verseket dúdolgatni magában. Hanem, hogy az elébe tett, neki gyártott hülyeségeken kívül, amelyeket lelkesítő célzattal felolvas a bamba és rajongó tömegeknek, hogy az ilyeneken kívül találkozik-e esetleg a valósággal, vagy megóvják attól az orvosok.
Mindez azért vált aktuálissá épp, mert tegnap kiderült, hogy szegény jámbor és egészen naiv CEU hallgatók mire készülnek szintén végső elkeseredésükben, mint annak idején a dohányiparosok. Egymást buzdítgatják ezek a szerencsétlenek, hogy írjanak levelet Orbán Viktor Mihálynak, számoljanak be neki arról, milyen szar is má’, hogy csuklóztatja az egyetemet, hogy ettől ők rosszul érzik magukat. Én, jó Istenem! Most cinikusan – de nagyon – megkérdem, tényleg olyan jó tanintézet ez a CEU, ha ilyen mókusokat képez, akik azt hiszik, buzgalmuknak bármi értelme is van?
Ifjúság, bolondság. Értem én, meg a lelkesedést is, de, ha tényleg ennyire ismerik csak az életet, akkor bajok vannak. Ugyan egyben szégyellem is magam, mert mit tehetnének mást, mint, hogy a józan ész tiszta szavával szólalnak meg, egyebük nincsen ugyanis, aztán mégis. Olyan ez a levélírás, mint valami lányregények romantikus illúziója, mert nem, hogy megfontolná, nem is olvassa, elébe sem kerül, a közelébe nem ér, más dimenziókban létezik az ipse ugyanis. Ezt nem ártana tudni, ha már olyan okos az ember. És ez itt, kedves jámborak, egyáltalán nem a diákok bírálata.
Magam, vénöreg emberként például tanácsolhatnám azt, hogy a kétségbeesés levelébe csomagoljanak egy kis kolbászt, házi töltésűt, az odajut, azt megkapja.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. november 28. szerda, 22:26
-
Találatok: 1738
Tisztelt Pártgyűlés, kedves barátaim!
Újabb megoldandó kihívások előtt állunk. Ezekre várom az ötleteimet!
Már annyira kevés migráns érkezik Magyarországra, hogy diplomataautókkal kell belopnunk őket. Rá is kattantak egyből a népek. De semmi baj. Külföldön Peti, mint Gyakori Kukori fog szokás szerint mindent kikérni magunknak, amiből aztán amit tudunk, meg is tartunk magunknak. Itthon nem kell a Hende-bandázás, rászabadítjuk Szilust, mint Audiorális Herkulest a közvéleményre. Ezen kívül még Schmidt Mária, az ország fő amneszteziológusa úgy fogja átírni a történetet, ahogy tetszik. Nekem.
Persze nem kell szégyellősnek lennünk. Ezért erre is ráteszünk még 1-2 lapáttal. Miután úgyis pályázni fogunk a 2026-os téli olimpiára is, ezért már most megépítjük Felcsúton a Gruev Ski Centert, ahová természetesen majd külön kisvasút-megálló is kelleni fog, úgyhogy az ország Leglölöményesebb vállalkozójának továbbra sem kell majd éhezni.
Ehhez azért igénybe kell majd venni némi keleti segítséget is, de majd Vlagyimir kiszámolja, hogy köRUBELül mennyibe fog kerülni.
Szerencsére jól sikerült a falusi emberek orbanizációja. Ennek, illetve az internetnek, valamint a Facebooknak köszönhetően kitört a kommentizmus. Ezeken a fórumokon híveink állandóan üvöltik az éterbe, hogy NERre van az arra. Ahogy a régi dakota mondás tartja: „Kannibáliában sok a nyárspolgár”. Ők majd biztosítják, hogy Poltomiglan miniszterelnök lehessek. Akinek ez nem tetszik, annak Árpi Habonyosra veri a tojásait.
Ehhez kapcsolódik, hogy az új adórendszer tovább csökkenti a terheket, mostantól mindenki megtarthatja magának a 100%-át a véleményének.
További fejlesztés, hogy megépítjük a magyar turistaparadicsomot, aminek a neve Csabaculco lesz. István lesz a vezérigazgató, így biztos, hogy ott nem lesz vejetlenség. Ezt persze NERmetikusan lezárjuk azok elől, akik nem rám szavaztak.
Addigra elkészül majd az életnagyságú 200 méteres szobrom is, amit a megnyitón fognak leleplezni, de Polt gyorsan meg is szünteti az eljárást bűncselekmény hiányában.
Valamint akkorra lesz kész a Felház székesegyháza is, amire mindenki kap meghívőt.
A tiltakozások, petíciók, népszavazás kezdemények miatt nem kell aggódni. A jog jobblétre Henderedett. Nincs ebben semmi NERkívüli.
Azt sem fogják tudni megakadályozni, hogy újra hatalmas hadsereget építsünk, aminek természetesen én leszek a főnarancsnoka.
Mint ahogy ahhoz sem szóltak semmit sem, hogy Matusovits Andrea bayer hercegnő legyen az Országos Vérellátó Szolgálat vezetője.
Végül örömmel jelenthetem, hogy újabb korábbi ellenzéki médiákat is sikeresen a magunk képére formáltunk. Bár Lajos szerint degecre zabáltam magam, végül csak sikerült elsimicskáznunk a nézeteltéréseinket.
Béke poraira.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. november 28. szerda, 00:54
-
Találatok: 1969
Felháborodott ellenzéki felszólalásokkal és üres kormánypárti padsorokkal kezdődött el a túlóráról és munkaidőkeretről szóló új törvénymódosítás vitája ma este a parlamentben.
A Fidesz részéről csupán az egyik beterjesztő, Kósa Lajos vett részt a plenáris ülés vitáján, ezt több ellenzéki, Harangozó Tamás MSZP-s, Szél Bernadett független, Csárdi Antal LMP-s és Volner János független képviselő is élesen tette szóvá.
A rabszolgatörvényről írt összes cikkünk
ide kattintva olvasható.
Az új, a lehetséges túlórakeretet közel duplájára (250 óra/évről 400 óra/évre) növelő javaslat a szakszervezetek és érdekvédelmi képviseletek megkérdezése nélkül készült el, és érdemi egyeztetés hiányában is nyújtották be.
Harangozó Tamás MSZP-s képviselő mind a javaslat tartalmát, mind pedig annak társadalmi vita hiányában megkísérelt átverését a törvényhozáson egyértelműen minősítette:
A magyar kormány a magyar dolgozókat eladta a német multiknak és az itthoni oligarcháknak.
Harangozó felhívta a figyelmet, katasztrofális helyzetet teremthet a dolgozók között, ha a javaslatból törvény lesz, az ugyanis a dolgozók maradék hétvégéjét is elrabolná tőlük, mintegy rabszolgává tennék a magyarokat anélkül, hogy mindezért több bért kellene fizetniük.
Szél Bernadett ugyanakkor, ha lehet még élesebben hívta fel a helyzet abszurditására a figyelmet. Amikor ő beszélt, a kormánypárt és kormányzat részéről csupán négy ember volt jelen az ülésteremben este kilenckor.
Kiemelte:
Miközben túlóráztatnák a magyarokat, ők viszont nem hajlandóak túlórázni.
Hosszas, emelt hangú felszólításba került Szélnek az is, hogy a beterjesztő Kósa Lajos egyáltalán rá figyeljen, ne pedig számítógépébe mélyedjen.
Leszögezte, a törvényjavaslat lényege az, hogy miközben a család fontosságára a Fidesz-KDNP folyamatosan felhívja a figyelmet, a mostani, multikat kiszolgáló törvénytervezet még a szombatot is elveszi a legtöbb családtól, a szabadidő megnyirbálásával pedig fáradt, kizsigerelt emberek tömkelegévé változtatja a magyarokat.
Volner János, volt jobbikos képviselő, egyetértve Szél Bernadettel, egyenesen úgy fogalmazott:
A kommunista szombat után most jön a kapitalista vasárnap.
Az ellenzéki képviselők közül többen az Alkotmánybírósághoz, a köztársasági elnökhöz és az alapvető jogok bizotsához utalnák a rabszolgatörvény tervezetét, úgy látván hogy ezeknek a kontrolloknak mindenképpen el kellene azt vetniük.
Varga-Damm Andrea a Jobbik képviselője azt is mondta: normális esetben „emberek tömegei, az utcán tiltakoznának” egy ilyen tervezet ellen. Hangosan megkérdezte,
Hol van most a KDNP? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. november 26. hétfő, 22:47
-
Találatok: 1924
Akinek politikusként a Gruevszki-ügyről (értsd: annak a köztörvényes, elítélt bűnözőnek az ügye, akinek szöktetésében, bújtatásában, örökbe fogadásában a magyar kormány a sorosozó-migránsozó tagadás és toporzékolás ellenére, valamint egyre több egy irányba mutató értesülés szerint aktív szerepet vállalt) Demeter Márta jut eszébe, és aki nép bölcsességekkel, valamint irodalmi művekben fellelhető patetikus nemevidenciákkal indokolja országa honvédelmi politikáját – a magyar hadiipar kiépítése, honvédelmi nevelés, toborzás, fegyverkezés: a kézifegyverek gyártásánál nem állunk meg! -, az vagy egy aljas, dilettáns, kártékony hazudozó, vagy Németh Szilárd, vagy a kettő együtt. Más lehetőség nincs.
Valahogy így tudnám összefoglalni annak a friss-ropogós, interjúnak jóindulattal sem nevezhető monológnak a tanulságait, amelyet Németh Szilárd fideszes kommunikációs verőember és HM-es parlamenti államtitkár előadott a Párt elsőszámú faliújságában. Ez pedig akkor is súlyos lenne, ha az a világbajnoki szintű abszurditás nem hagyta volna el a száját, hogy erős országhoz erős hadsereg kell, vagy ha nyolc évnyi fideszes uralkodás után nem még mindig az ellenzék szemének hányással beborítása lenne az egyik legfontosabb kormányzati programpont.
Miközben a Fidesz orosz haverjai éppen nekiestek újfent Ukrajnának (szerintem ez idő tájt Putyin nem az Egri csillagokból olvas fel Porosenkónak, hanem valószínűleg véresen komolyan gondolja ezt
a háborúsdit, vagy területszerzésesdit, vagy mi is ez), az egészséges magyar konyha első számú reklámarca, a honi gasztronómia koronázatlan állócsillaga az alábbi veretes böszmeségekkel késztette heves szívdobogásra az állampárt híveit:
Magyar Idők: Holnap fog szavazni az Országgyűlés arról, hogy 50 év legyen a hadkötelezettség felső korhatára. Miért van erre szükség?
N. SZ.: A 40 és 50 év közöttiek korosztálya a legnagyobb létszámú. A népi bölcsesség úgy tartja, ekkorra válnak férfivá az ifjak. Nekik nehezen tudná bárki is bebizonyítani, sőt egyenesen sértésnek vennék azt, hogy háborús védelmi helyzetben egy 45 éves magyar ember alkalmatlan lenne arra, hogy megvédje családját, otthonát, hazáját.
Magyar Idők: Hány katonája lesz jelen állás szerint 2026-ban a Magyar Honvédségnek?
N. SZ.: Most 37 650 főben határoztuk meg a honvédség létszámát, ami 13 700 fős emelkedés 2010-hez képest. Az önkéntes tartalékosok létszáma pedig a 17 főről mára átlépte a 8000 főt, ez pedig 20 000-re fog nőni 2026-ig. Ki kell emelnem: a katonai eskü a legmagasabb szintű elköteleződést jelenti, azt, hogy a katona az élete árán is meg fogja védeni Magyarországot és a magyar embereket. Gárdonyi Géza az Egri csillagok című regényében Dobó István várkapitánnyal mondatja ki a ma is időszerű igaz-ságot: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében.”
Nesze neked, honvédelem és haderőfejlesztés, csak a hazaáruló, a honvédséget leépítő bezzeg elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc év ne lett volna:
N.SZ.: Az akkori döntéshozók fő érve az volt, hogy a NATO majd megvéd minket, ha baj lesz. Hiába figyelmeztettek a katonák, a szakértők, az akkori ellenzék, hogy ez nem így van, hazugság, amit az elvtársak állítanak.
A NATO mi vagyunk, az egyes tagállamok önvédelmi, katonai és együttműködési képessége adja a szövetség erejét.
Bővebben ...
Ha úgy érzed, hogy több időt töltesz munkával, mint bármelyik Nyugat-Európában dolgozó kollégád, akkor valószínűleg nem csal az időérzéked. Megnéztük, hogy az unióban és Norvégiában mennyi a főállású dolgozók éves munkaideje órában számolva, és ebből kivontuk az adott országban érvényes szabadságokra és ünnepnapokra eső órákat. Így megkaptuk azt a rangsort, amely megmutatja, hogy mennyi az az éves alapmunkaidő, amelyre szükség esetén a túlórák rakódnak.
Módszertanilag is nagyon kényes, de több kérdést vet fel, mint amit megválaszol. Aki csak a Nézőpont Intézet számait olvassa, arra a következtetésre juthat, hogy itt minden a legnagyobb rendben van, miközben az elérésen kívüli legfontosabb kérdés továbbra is az, hogy akármekkora is legyen a kormánypárti média részesedése, fogyasztói találkoznak-e kormánykritikus cikkekkel, véleményekkel akkor, ha csak a kormánypárti média ér el hozzájuk.
A NER ormain haligalizó elvtársak kénytelenek voltak belátni, hogy észben kissé gyöngék. Sőt, hogy megaláztatásuk teljes legyen, ezzel a bizonyítvánnyal az EU-hoz fordultak, hogy korrepetálná őket, mert képtelenek megbirkózni olyan kihívásokkal, mint az egészségügy irányításának és megszervezésének rejtelmei és titkai. Lám, lám: hová vezet a kontraszelekció, hová visz az útja, amikor olyan emberre bízzuk az ilyesmit, aki a tízparancsolattal óhajt gyógyítani, és a kézmosástól várja az örök életet. Csak rájön a marhája, hogy ez így nem fog menni.
Nincs mese, be kell látni, hogy a maroknyi még élő liberális olyan mérhetetlen diktatúrát épített ki világ és országszerte, ami szinte lehetetlenné teszi a kereszténykonzervatívfideszesek életét. Durva elnyomásban senyved a kétharmados kisebbség. De mindenki ám, nem csupán néhány publicista, aki a fideszes médiában tolja a teljesen önálló véleményét arról, amit aznap utasításba kap. Igaz ugyan, hogy az irányított reklámokból és pártmegrendelésre írt cikkekből egészen jó fizetést kap szegény és különösebben az ordenáré hazugságok miatt sem kell aggódnia, mert ha szerencséje van, eleve el sem jut a bíróságig az ügy, vagy ha igen, akkor megfelelő bíróhoz kerül, de ha mégis bírság lesz a dologból, azt fizeti a portál közpénzből. A helyreigazítást pedig vidáman le lehet hozni éjjel kettőkor a kulturális rovat valamelyik eldugott zugában, ahol senki nem olvassa.