- Részletek
-
Készült: 2017. október 30. hétfő, 01:10
-
Találatok: 1615
Évek óta alig közeledett a magyar gazdaság ahhoz az ambiciózus célhoz, amelyet a kormány az iparosítással kapcsolatban megfogalmazott. A célszám egyre elérhetetlenebb, mint ahogy az is, hogy elfoglaljuk a „minket megillető helyet” az Európai Unióban.
Az Orbán-kormány tagjai az elmúlt években előszeretettel "dobálóztak" az újraiparosítás szóval, amelyre volt is lehetőségük, hiszen valóban számtalan új üzemátadón, gyáravatáson vehettek részt mind ebben, mind pedig az előző kormányzati ciklusban.
Az iparosítás azonban nem csupán azt jelenti, hogy minél több összeszerelő üzem települjön Magyarországra, hanem azt, hogy az ipar minél nagyobb szeletét adja a nemzeti összterméknek. Ehhez pedig magas hozzáadott értékű beruházások kellenek, azonban az ipar szerkezete - legalábbis az elmúlt években - nem ebbe az irányba mozdult el.
Az MNB a 2015 márciusi inflációs jelentésében meg is állapította, hogy nagyon szétnyílt az olló az ipar kibocsátása és a hozzáadott értékének alakulása között. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az egyre dominánsabbá váló autóipar hozzáadott értéke a feldogozóipar átlagánál alacsonyabb. Emellett a kőolaj-feldolgozás hozzáadott értéke is csökkent.
A KSH definíciója szerint a kibocsátás az értékesítés nettó árbevétele korrigálva a saját termelésű készletek állományváltozásával, míg a hozzáadott érték a kibocsátás és a folyó termelőfelhasználás (termékek és szolgáltatások előállításához felhasznált inputok értéke) különbsége.
A kabinetet ugyanakkor ez a tény sem korábban, sem pedig később nem korlátozta abban, hogy igen ambiciózus célokat fogalmazzon az iparosítással kapcsolatban.
Orbán Viktor miniszterelnök például 2013 novemberében
azt állította, hogy
"Magyarország a 3-4. helyen áll az európai uniós tagállamok sorában az iparnak a GDP-hez való hozzájárulási arányát tekintve."
Az Eurostat adatai szerint 2012-ben és 2013-ban is a 10. helyen álltunk. Persze módszertani eltérések lehetnek a számításban, de ekkora különbséget nem magyarázna.
Még 2014 márciusában a kormányfő egy gyáravatáson már
azt mondta, hogy
"a következő négy évben azt szeretnénk elérni, hogy Európa legiparosodottabb országa legyünk, ehhez a jelenlegi 23 százalékról 25-26-ra kell növelni az ipari termelés hozzájárulását a nemzeti össztermékhez."
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 29. vasárnap, 00:16
-
Találatok: 1500
A hivatalos propagandával szemben, nem kevesebb, hanem több lett a közteher, érdemben korszerűsödtek az adótechnikai megoldások, de átláthatatlanabbá vált, hogy mi történik az adófizetők pénzével - mondta Pitti Zoltán közgazdász, tudományos kutató a Népszavának.
- Orbán Viktor miniszterelnök 2010-ben az adócsökkentés kormányának nevezte kabinetjét és azt ígérte, egy söralátét is elegendő lesz az adóbevalláshoz. Vezető fideszes politikusok a legutóbbi napokban is adó, illetve járulékcsökkentésről beszéltek. Mi valósult meg ezekből az ígéretekből?
- A tény az, hogy míg 2010 előtt a bruttó hazai termék (GDP) arányos adóterhelés 37,5 százalék volt, addig a legutóbbi teljes évben, 2016-ban ez az arány már elérte a 39,8 százalékot. Az emelkedés magyarázata részben új adónemek meghonosításában, részben az adóalapok szélesítésében rejlik. Sokat mondó adat az is, hogy míg kormányváltás előtt 60-62 adónem létezett Magyarországon, addig napjainkban 82 féle közteherviselési jogcímet tart számon az adóstatisztika. Az a bizonyos söralátét mára alaposan megnőtt és vitathatatlanul a fogyasztható "sörmennyiség" is gyarapodott. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint a GDP értéke a 2010. évről a 2016. évre 8 200 milliárd forinttal gyarapodott, ugyanezen időszak alatt az adó- és járulékterhelés 3 900 milliárd forinttal emelkedett. Más megközelítésben azt is mondhatjuk, hogy míg a folyó áron számolt GDP növekedés 30 százalékos, addig az adó és járulékterhelés emelkedése ennél lényegesen gyorsabb, vagyis valamivel több mint 38 százalékos. S mindez úgy, hogy a számított adóból érvényesíthető adókedvezményeket, például a TAO pénzeket nem is vettük számításba.
- Az adó- és járulékterhelés mértékének emelkedése ellenére mégiscsak a Fidesz-kormány nevéhez fűződik az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, majd mérséklése. Az elmúlt majd' 8 év tapasztalatai alapján milyen következményei voltak ennek a lépésnek?
- Az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) nem az Orbán kormány találmánya. Ezt - nemzetközi példákra hivatkozással - először a szabad demokraták vetették fel, majd az akkori koalíciós kormány fokozatos átállás mellett döntött. Első lépés volt az szja kulcsok mértékének csökkentése, majd áttérés egy kétkulcsos szja alkalmazására 32 és 17 százalékos kulcsokkal, ám a folytatás - a 2008. évi pénzügyi és gazdasági válság következményei miatt - elmaradt. A 2010. évi kormányváltást követően azonban a Fidesz egy csapásra megvalósította az elgondolást, nem törődve annak társadalmi és gazdasági következményeivel. A 16 százalékos adókulcs alkalmazása és az adójóváírás kivezetése miatt a legalacsonyabb jövedelműek adóterhe 130 milliárd forinttal emelkedett, ugyanakkor a korábban 32 százalékos adókulcs alá tartozók adóterhe 16 százalékra mérséklődött, vagyis 510 milliárd forint többlet jövedelmük keletkezett. A kettő egyenlege 380 milliárd forint, vagyis a költségvetésen ekkora léket ütött ez a változás. A jövedelmek ilyen jellegű átcsoportosítását nevezi Ferge Zsuzsa "perverz" újraelosztásnak, tekintve, hogy az új középosztály erősítését célzó jövedelemátrendezés az alacsony jövedelműek terhére történik.
- Milyen eszközökkel igyekezett befoltozni a kormány azt a méretes költségvetési lyukat?
- A költségvetés veszteségének pótlása az adórendszer belső szerkezetének módosításával, a termelési- és termékadók, valamint a fogyasztást terhelő adók jelentős emelésével történt - meglepő találékonysággal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 28. szombat, 06:31
-
Találatok: 1804
Az a helyzet állt elő, kedves sorstársaim a napi elmegyógyintézeti fennforgásban, hogy mozognak a nyulak a bokorban. És ez nem minden: szövögetik ők a hálójukat is serényen. Ezt onnan lehet tudni – meg azt is, hogy a nyulaknak van hálójuk -, hogy a kedves nemzetvezető mondta az ő aranyszájával. Lényegében azért kelt fel ma reggel korábban, hogy lerántsa a leplet a póknyulakról. Mert ha nem jut minden egyes napra egy ordas képzavar, egy retardáltaknak is befogadható, bárgyú, ámde jól hangzó semmitmondás, netán egy raklapnyi lábszagú féligazság, akkor nem ér semmit sem a magyar virtus, sem a magyar gógyi.
Ez nem valamiféle honi állatállomány, hanem a homo brüsszelicusok családjába tartozó kártékony faj. Onnan lehet felismerni, hogy utálja Orbán Viktort, el akarja venni a szuverenitását és meg akarja mondani neki, hogy kit engedjen be Mária országába, és kit ne.
Szerencsére azonban az erkölcsi lúdtalpnak nyomás alatt sem hajlik földig az ága (ugye, hogy én is tudok marhaságokat kitalálni?), áll rendületlenül – mint honvéd a Hargitán – és nem köt kompromisszumokat. Hülye is lenne így választások előtt 100 méterrel. Elemi érdeke, hogy a – valószínűleg semmire megoldást nem jelentő – menekültkvóta kérdésének tisztázását egyik miniszterelnöki csúcstól a másikig rugdossák maguk előtt a balfasz brüsszelicusok, bőven ráér, ha májusra alakul ki valamiféle konkrét döntés. Addigra Orbán Viktor – aki addig is minden pillanatban ezzel a felfokozott ostromállapottal zsibbaszthatja hülyére az övéit – már túl lesz árkon, bokron és a hálóját szövögető nyúlon is. De leginkább a zsinórban harmadik választási győzelmén.
A világért sem szeretném megzavarni a békésen agonizáló ellenzékinek nevezett pártokat abban, hogy egymást cseszegessék, és pontosítsák, hogyan és miért nem hajlandóak ők sem kompromisszumra jutni egymással, de azért megjegyezném, nehogy elfelejtődjön: elemi felelősségük van abban, hogy a tudatrepedt küldetéstudat ezzel a gyalázatos tudatmódosító takarmánnyal zabáltatja az országot örökkévalóságnak tűnő évek óta.
Miközben az állampárt összes bevethető boldog-boldogtalanja energiát nem kímélve ezekben a napokban is országszerte mérgezi az agyakat a nem létező Soros-tervvel, és a kapcsolódó, féligazságokra épülő összeesküvés-elméletekkel, az ellenzék meg sem próbálta ugyanezzel a pénzt nem annyira, de energiát annál inkább megkövetelő aprómunkával elérni a kéményen dolgozó kisembert és a szájába rágni, nevetségessé tenni, megsemmisíteni a kormányzati hazugságokat. Mondom: aprómunkával, esőben, hóban, sárban, szélben a végeket járva.
Egymás szopatása helyett kurva fontos lett volna azért is, hogy most, a választások vadhajnalán a mélyen hülyének nézett, tájékozatlan polgárt az ország sorskérdései hozzák lázba, és ne a nap 24 órájában nyomatott
mindmeghalunkdehálásanköszönjükhogymegteccikvédeniminket típusú agymosás. A migránsmentes övezettel, Soros György hálózatával és tervével, amiről tényként (!) nemzeti konzultálnak (miközben a nemzetvezető
ma nyögte be: az, hogy Navracsics Tibor uniós biztos nem hallott a Soros-tervről, tökéletes érv amellett, hogy utánajárjunk és meggyőződjünk róla, hogy valóban létezik-e), a Soros által meg- és felvásárolt európai képviselőkkel/újságírókkal, Soros nemzetbiztonsági kockázatot jelentő ténykedésével és egyéb csúsztatásokkal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 26. csütörtök, 17:07
-
Találatok: 1801
Két univerzum találkozott szerdán Budapesten a FinnAgora magyarországi finn intézet által szervezett oktatási konferencián. Az egyik a finn oktatási rendszer képviselői, akik annak ellenére elégedetlenek saját eredményeikkel, hogy az egész világ őket csodálja, a másik pedig a magyar digitális oktatási vezető, aki úgy csökkentené a különbséget a fejlett és a lemaradt magyar iskolák között, hogy bevonná az oktatásba a gyerekek és a tanárok mobiljait illetve egyéb digitális eszközeit – tudósított a Pénzcentrum.hu. Hogy mi lesz pont a szegény iskolákkal, ahol a gyerekeknek nincsenek ilyen eszközeik? Erre sajnos nem hangzott el megoldás.
Hogy érzékeltessék a magyar és a finn oktatási rendszer közötti különbségeket, beidézték a 2015-ös PISA-felmérés eredményeit, mely szerint a magyar diákok mind a három fő kategóriában (tudományos műveltség, matematika és szövegértés) jóval az OECD-átlag alatt, míg Finnország jóval e felett teljesített.
24.hu
Soha nem teljesített még ilyen rosszul a magyar oktatás / 2016.12.06.
Úgy zuhan a színvonal, mintha kötelező lenne neki. Itt vannak a legújabb PISA teszt eredményei.
A finnekre érdemes odafigyelni, ha oktatásról beszélnek, még akkor is, ha természetesen nincs a birtokukban tökéletes recept, vagy egy az egyben lemásolható példa.
"Minden ország keresi a válaszokat arra, hogy a helyi oktatási rendszerek, hogyan feleljenek meg a modern világ kihívásainak. Az egyik legnagyobb probléma, hogy fogalmunk sincs, hogy milyen lesz a világ, amikor a gyerekeink felnőttek lesznek"
– hangzott el Leena Pöntymen finn oktatási szakembertől szerdán, a Budapest Music Centerben rendezett konferencián, ahol magyar és a finn oktatási szakértők és tanárok gyűltek össze. Az egyik nagy kérdés, hogy az oktatási rendszer egyáltalán meg fogja-e tudni becsülni azt, hogy amikor a diákok elhagyják az iskolát, rendelkeznek-e azokkal a készségekkel, amelyekre szükségük van, ugyanis a jelenlegi, lexikális tudás értékelésére épülő dolgozatrendszer nem feltétlenül alkalmas erre.
A jövőre való felkészülés egyik kulcsa az oktatásban a digitalizáció, ám ez sokkal többet jelent a számítógép-használatnál. Azt kell átgondolni, hogy a számítógépek hogyan fogják elősegíteni, hogy a gyerekek azt tanulják meg, amit tanítani szeretnének nekik. A konferencián hangsúlyos szerep jutott emellett a tanári szerepek átalakulásának is.
A konferencia másik előadója Pekka Peura matematika és fizika szakos tanár volt, aki többek között elmondta, szerinte milyen fontos a tanári autonómia.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 24. kedd, 21:24
-
Találatok: 1667
Nem is volt különösebb ötletük, hogy mit mondjanak, ki mondja, ennek az október 23-nak még annyi üzenete sem volt az ellenzék számára, mint az eddigieknek. Mert korábban volt legalább valami aktuális ügy, ami kivitt embereket. Még szerencse, hogy a meteorológiai szolgálat becsapta őket, mert a levegőben semmiféle érdeklődés nem volt. Az nem jutott eszükbe, hogy ha valódi veszély lenne, akkor Orbán is lemondaná. Hülyét csinált belőlük.
Korábban sem ezek a pártok, hanem mindig civilek szerveztek nagyobb megmozdulásokat, egyes esetekben még az is kérdés volt, hogy pártpolitikus megjelenhet-e a tömegben. Az ellenzéki pártoknak soha nem volt sem igazi mondanivalójuk, sem arra érdemes vezetőjük, sem elég támogatójuk, hogy komolyan vehető nagygyűlést hozzanak létre.
Erejük csak arra volt, hogy kinyírjanak minden civil mozgalmat, vagy pedig a civilek vezetői lettek árulók, és a pénz a pártpolitikába vonzotta őket is. Ne mondjunk neveket, tudhatja mindenki. Most is egy civil szerveződés lett volna a házigazda, de olyan civil szerveződés, amely a pártokra és a pártok hazug választási részvételére építette volna a “tömeggyűlést”, ezért ez volt minden eddiginél érdektelenebb készülődés.
Az mindent elmond e pártok pénzért való vetekedéséről, hogy még egy közös gyűlésre sem nagyon akartak összeállni, de attól is joggal tartottak, hogy nem lesz elég ember. Így nem lehet lehazudni, hogy mennyire utálják őket, még azok is, akik nem látva más lehetőséget, esetleg elmennek a csaló, az Orbánt csak bebetonozó választásra, rájuk szavazni.
Ezért boldogan fogadták a hírt, hogy eső lesz, vihar lesz, ezért jobb lefújni az egészet, és átengedni a forradalom és a szabadság ünnepét az önkényuralomnak, a pitiáner tolvajnak, a felcsúti törpediktátornak. Akit nem nevezhetünk diktátornak, mert nem lövet, pedig azt is megtehetné. Ez a gazember pedig csak azért nem lövet, mert nincs rá szüksége. Nem kell golyó, elég az eső. Kár beléjük a golyó.
De még eső sem kell, elég az eső híre, hogy a nagy ellenzék megfutamodjon, és lemondja a demonstrációt. Ha lenne egyetlen komoly ellenzéki politikus, akinek van érvényes és nem hazug mondanivalója, az azt mondta volna: nem érdekel, hányan kíváncsiak rám, még az sem érdekel, hányan lesznek jelen. Én ott leszek, és amit el akarok mondani a hazámról, s annak megmentéséről, azt elmondom. De ilyen politikusa nincs Magyarországnak.
Egyedül a cicababa náciknak van mondanivalójuk, üzenetük, nekik van csak lendületük, ami minden kozmetikázás ellenére ugyanolyan nyílt nácizmus, mint volt évekkel ezelőtt. Ezek még jobban sorosoznak, és az még nyíltabb zsidózás, mint Orbáné, de nem félnek az esőtől, széltől, kamu időjárásjelentéstől, nekik van víziójuk. Szálasinak is volt Horthy ellen.
Pedig nincsenek könnyű helyzetben. Orbán olyan szélsőjobboldali uszítást adott elő, amely feladja a leckét a legelszántabb nácinak is. De a Jobbik képes tartani a lépést, és képes az egyetlen elégedetlen réteget kielégíteni, amelynek nem az a baja Orbánnal, hogy fasiszta, hanem az, hogy nem eléggé az.
Gyurcsány tartott a DK-nak összejövetelt, de ehelyett az is jobb lett volna, ha nem mond semmit. Önmagában riasztó, hogy szerinte a DK jobban hasonlít az eredeti Fideszre, mint a mostani Fidesz egykori önmagára, mert ha a DK egy kicsit is hasonlít a Fideszre, az egy tragédia.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 23. hétfő, 05:29
-
Találatok: 1647
Mindjárt lesz itt nekünk ez az ünnep, illetve a sok politimókusnak lesz, akik nagy részének halovány fingja sincs arról, miért vannak zárva a boltok ezen a napon. Hős népek meg orosz tankok kavarognak a tudatában, ebből fakadóan az egyik oldalon az lesz az egészből, hogy komcsik, migráncsok, Soros, amihez nem kell feltétlenül huszonharmadikának lenni. Alkalmas a terep a böszmeségre akármely hónap elsején vagy tizenharmadikán ugyanúgy, mint azt érezhetjük is a bőrünkön meg az agyunk mélyén permanensen.
Az ellenérdekelt fél pedig megrendült szívvel, és a himnusz eléneklése után, élire vasalt sötét gatyában, Rolex-szel a hóna alatt jut el az állandó végkövetkeztetéshez, hogy jó lenne, ha Orbán eltakarodna a picsába. Ehhöz sem kell éppen katonai tiszteletadás, se nem ünnepi pillanatok, ez az óhajtás, s főleg az érte való tevés – ami nincs – a legközönségesebb hétköznapok babramunkája, csöndben dolgozni viszont ezeknek zsenánt. Pedig tényleg jó volna Orbánt elsüllyeszteni a történelem pöcegödrébe, mert alapos bajok vannak itt, minálunk.
Elkészült egy tanulmány a Jó Állam Jelentés mellékleteként, amely a NER családjainak pénzügyi helyzetével bíbelődik, és egészen elképesztő dolgok derülnek ki belőle, amit sejtettünk, de nem tudtunk, vagy tudtuk ugyan, de nem hittük el. Azt mondják ezek a papírok – sok más ocsmányság mellett -, hogy a magyar lakosság hatvanhárom százaléka annyi tartalékot sem tud összeszedni, hogy egy hónapig fenn tudja tartani mostani életszínvonalát, ha megszűnnek a rendszeres bevételei.
Ezt nem fogja elmesélni nekünk az emegy híradó, se nem a meccsek szünetében abszolvált egypercesek, de voltaképp fölösleges is lenne. Hiszen ez a hatvanhárom százalék, amely duci ujjainkon kiszámolva, szorozva és osztva, az egyszerűség kedvéért hatmillió háromszázezer pöttyös seggű magyar proletárt jelent, ami már tényleg kétharmad, még csak trükközni sem kell hozzá. Ma, Magyarországon ennyien élnek emberhez méltatlanul, örökös fenyegetettségben, összeszorult gyomorral, ég és föld között mondhatni.
Mert minden olyan dolog, amely az élet természetes velejárója, betegség, halál, akármi gond, a jómunkásember végét jelenti. Éhen hal, utcára kerül, vagy elmegy rőzsét és kakaós csigát lopni. Az ilyesmi pedig zavarja az emelkedett ünnepek fényét, kordont kell állítani, hogy a szónok ne érezze az alattvalók szagát. Nem ma derült ki, de ide tartozik, hogy a magyarok kétharmada él a létminimum alatt. A létminimum az, tudják, amikor a rabszolga újra tudja termelni a munkaerejét, hogy el tudjon menni dolgozni, hogy újra tudja termelni a munkaerejét, beleveszve egy ördögi körbe.
Kétharmad magyarnak ennyije sincsen, ami mocskosságot nem kell körberagozni. Így hát további sóhajtozások és átkozódások helyett azt teszem, hogy a Füst Milán-féle költészethez fordulok bemutatva a magyar panelproli sorsát azzal az útra bocsátással, hogy mindenki bekaphatja.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 22. vasárnap, 00:13
-
Találatok: 1763
Bár nem bevándorláspárti, a nemzeti konzultációt és a Soros György elleni propagandát is tragikomikusnak tartja, miután a letelepedési kötvények révén szerinte bűnözőket is beenged az ország az Európai Unióba – erről és az agresszív diplomácia hátrányairól is beszélt lapunknak Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere.
– Ön szerint van „Soros-terv”? Visszaküldi a nemzeti konzultációt?
– Nem küldöm vissza, mert szégyenteljesnek tartom, hogy ennyire lenézik a magyar választók intelligenciáját. Biztos, hogy nincs Soros-terv. Soros Györgynek vannak változó elgondolásai, de azok az állítások, amiket a szájába adnak, hazugságok. Aki ezeket a rémmeséket elhiszi, az megtévesztés áldozata lesz, de annyira átlátszók a szövegek, hogy azon csak sírni vagy nevetni lehet. Nem kedvelem Sorost, aki 1990 előtt sok jó ügyet és személyt támogatott, utána viszont kemény, sokszor unfair ellenfele volt az Antall-kormánynak. Sok mindenben, például a bevándorlás ügyében eltér a véleményünk, de ettől még tragikomikusnak tartom, hogy már másodszor teleplakátolják vele az országot.
– Menekültügyben éppen lakossági fórumok százain riogatják az embereket.
– Egyfajta büszkeséggel vallom, hogy az egész migrációs válság kezdete óta ugyanazt mondom. A gyökerénél kell kezelni a problémát. Veszélyes, ha egyszerre több százezer más kultúrájú, integrálódni nem akaró ember jelenik meg Európa bármelyik országában. Ez kezelhetetlen. Már negyven éve is voltak lázadások London külvárosaiban, akkor is azt gondoltam, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem vagyok bevándorláspárti, nem jó megoldás, hogy szerencsétlenek millióit hívjuk ide és fogadjuk be, elsősorban otthon kell őket segíteni, hogy ne legyen okuk menekülni. Az Iszlám Államot sokkal gyorsabban el kellett volna törölni, Szíriában pedig tárgyalások útján vagy szankciókkal rég véget kellett volna vetni a polgárháborúnak. A mai európai álláspont közelebb van a kezdetektől képviselt magyar állásponthoz, de ezt nagyobb viták nélkül is – racionálisan érvelve, és meggyőzve akár Angela Merkel asszonyt is – el lehetett volna érni, és akkor a baráti hangnem is megmaradt volna.
mno.hu
Félrevezető az új konzultáció Sorosról és tervéről / 2017.09.28.
November elejéig az összes háztartásba eljutnak az új nemzeti konzultációs kérdőívek, amelyek a kormány által csak Soros-tervnek nevezett koncepcióról, azaz a bevándorlókkal és menekültekkel kapcsolatos elképzelésekről kérik ki a választók véleményét.
.– Brüsszel azonban a kormányzati kommunikációban Magyarország ellenségévé lépett elő. Mit gondol, az uniós tagságunk veszélyben van?
– Nincs veszélyben, de a jóindulat igen, és ez a 2020 utáni támogatások mértékében még gondot okozhat. A kötelező kvóta – úgy tűnik – lekerült a napirendről. De ott érzékelek egy ellentmondást, hogy igazolt menekülteket nem fogadunk be, ellenben letelepedési kötvényt vásárló gyanús figurákat igen. Távol kell tartani a terroristákat, de a bűnözőket is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 20. péntek, 14:17
-
Találatok: 1893
Hollik István minden bizonnyal egy jóravaló fiatalember, aki olykor leviszi a szemetet, vasárnap, mise után pedig meglátogatja a mamáját. Olykor-olykor (elég gyakran) viszont szól is neki a szája, amit nem kéne annyira erőltetni, mert elrontja a rózsaszínű idillbe hajló összképet.
Az Agymenőkben, amikor Sheldon a saját személyiségéről akart értekezni, Leonard frappánsan állította le a kibontakozni készülő szózuhatagot. Azt mondta a kényszeres fizikusnak, hogy neki nincsen személyisége, csak kedvenc sorozatai vannak.
Hollik keresztényi manusnak sincsen saját arca, ám sorozatai sem, az ő agyát nem a scifi meg a húrelmélet, hanem a párt zabálta föl. Neki kedvenc orbáni hagymázai vannak, amelyeket hirtelen-váratlan a legszokatlanabb helyeken böfög fel, arra ügyelve, hogy legyen a közelben mikrofon.
Nem róhatjuk meg ezért igazán, ilyen az összes. A már nem is tudható hányadik fideszvonal a permanens csatában, akiken távolról szaglik a kontraszelekció. Hol vannak már a pokornik és társaik? Elfújta őket a szél, és eljött a némethszilárdok kora, ami hasonlítással minden magasságot és mélységet sikerrel megmutattam.
És akkor Soros.
Róla annyit kell tudni holliki megközelítésben, hogy be fog lépni a magyar választási kampányba. A bazi sok dollárját ezért utalta a saját alapítványának, amely, s innen szó szerint: „…eddig is bőkezű és intenzív pénzforrása volt azoknak az illegális bevándorlást támogató szervezeteknek és politikusoknak, akik rendszeresen beavatkoznak a magyar közéletbe, és megpróbálnak nyomást gyakorolni a magyar kabinetre.”
És még: „…ezek az NGO-nak nevezett, nem kormányzati szervezetek és politikai támogatóik az Orbán-kabinet elleni támadásokhoz is minden eszközt felhasználtak, tüntetéseket szerveztek, Brüsszelbe jártak feljelenteni Magyarországot. Brüsszeli politikusok vannak a zsebükben, akiken keresztül üzengetnek és fenyegetnek.”
Továbbá: „… A kormánnyal szemben ellenséges civil szervezetek időközben országjárásba kezdtek – bevallásuk szerint uniós pénzből –, amit az általuk vallott ideológia terjesztésére igyekeznek felhasználni.” Látjuk, hogy ökörségeket beszél, két fogalom azonban megragadta kalandozó figyelmemet, úgymint kampány és ideológiák.
De először a pénz.
Mai árfolyamon saccperkábé négyezer milliárd forintot csoportosított át Soros, ami a Fidesznek kurvára fáj, de nem tudni miért. Gyuri uraságnak ez a lóvé a sajátja, ha úgy szottyan kedve, még a seggét is kitörölheti vele. Amivel a Fidesz kurválkodik, az viszont nem az övé, hanem közös. Ez az egyik.
A másik pedig, hogy fölösleges visongani, Pártunknak is van közel ennyije, csak be kell nyúlni a bugyelláris mélyére, és előkotorni a nyugdíjak lerablásából származó háromezer milliárdot – ami valami rejtélyes módon már senkinek sem fáj -, és máris kiegyenlítődtek az erőviszonyok.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 19. csütörtök, 03:26
-
Találatok: 1798
Magyarországon egyszerűen nem tudni, pontosan hányan kapnak el valamilyen kórházi fertőzést, s ennek következtében hányan halnak meg. Az OEK honlapján nyilvánosságra hozott adatok ugyanis nem teljes körűek, az intézmények egy része nem jelenti az eseteket, ami semmilyen szankciót nem von maga után - állította az IME infekciókontrollal foglalkozó konferenciáján Barcs István, a Semmelweis Egyetem epidemiológiai tanszékének vezetője.
Egyetlen ország egészségügyi intézményrendszere sem képes nullára redukálni a kórházi fertőzések számát, vagy ha mégis egy nagyon alacsony számot közöl, az azt jelenti, nem deríti fel az eseteket, ami még sokkal veszélyesebb, mint egy magas fertőzési arányszám. Az egyes adatközölések viszont korántsem biztos, hogy a valós viszonyokat mutatják, így magukból a számokból nehéz kiindulni - vázolta az infekciókontroll dilemmáit az IME egészségügyi konferenciáján Barcs István.
Szavait az Egészségügyi Világszervezet (WHO), és más nemzetközi szakmai szervezetek jelentéseivel támasztotta alá: 100 francia kórházi betegből például 5, 100 svájciból 8,8, 100 magyarból 4,5 beteg kap el valamilyen kórházi fertőzést, ez a szám azonban önmagában egyáltalán nem alkalmas arra, hogy, az egészségügyi rendszer minőségét jellemezze - fejtegette az előadó.
Még a szakma sem fér hozzá
A
magyar adatok például egyáltalán nem teljes körűek, még a szakma sem fér hozzá részletes, megbízható, valid számokhoz. Ugyan többféle kórokozó okozta fertőzés esetében is kötelező a kórházaknak jelenteni az eseteket, de ezeket nem ellenőrizi senki, a jelentéstétel elmaradását pedig nem szankcionálják, így az összesítések legfeljebb egyfajta tájékozódásra alkalmasak, a fertőzéseket csökkentő program készítésére már nem - hangsúlyozta Barcs István.
Az érdemi infekciókontrollhoz nem mellesleg infektológus szakemberekre is szükség lenne, ám ez hiányszakmának számít, s mint kiderült, a Semmelweis Egyetemen infektológiát nem tanítanak az alapképzés keretében, így a frissen végzett orvosok infektológiai ismeretek nélkül kerülnek a betegágyak mellé. A vidéki orvosi egyetemeken féléves, felvehető tárgyként elérhető, azonban sem a tananyag, sem a vizsga nem követ egységes tematikát.
Bővebben ...
