- Részletek
-
Készült: 2017. május 07. vasárnap, 20:03
-
Találatok: 1883
A CEU sorsa még nem dőlt el, de a botrány máris helyrehozhatatlan károkat okozott. A Graphisoft alapítójának írása.
Néhány hete megjelent egy írásom arról, hogy az informatika napjainkban zajló forradalma milyen hatalmas, évezredenként talán csak egyszer adódó lehetőséget jelent Magyarország számára. Ebben a kontextusban háborogtam a nemzeti jövedelmünkből oktatásra fordított hányad egyre zsugorodó mérete miatt, de a cikket végül egy pozitív statisztikai adattal zártam: az oktatásra fordított, és összességében sajnos csökkenő arányon belül a magánszféra beruházásának aránya növekszik, és a világon az egyik legmagasabb nálunk. Mindezek alapján a cikkem némi optimizmust sugallt, hiszen a befektetők többnyire előrelátóbbak a kormányoknál, látják az oktatásban rejlő óriási értéket és hasznot, a világban szabadon mozgó tőke pedig oda áramlik legszívesebben, ahol van mire építeni. Nálunk pedig még van.
Ebbe a halvány reménybe rondított bele a lex CEU. Semmi sincs ugyanis, ami jobban elriasztja a befektetőket, mint a jogbizonytalanság. Ők nem azt látják, hogy Orbán miniszterelnök szemében szálka a liberális ellenzéket támogató Soros György, hanem azt, hogy egy adott jogszabályi környezetre épített, dollármilliárdos nagyságrendű befektetést alig titkoltan testre szabott törvénnyel egyetlen pillanat alatt tesz tönkre a kormány.
Az okozott károkat, mint cseppet a tengerben, saját felsőoktatási vállalkozásom sorsán már közvetlenül látom. Ezt a vállalkozást tíz évvel ezelőtt azért hoztuk létre, hogy szoftvermérnök-hallgatók részére a matematikai tárgyakat kiegészítsük a tudás hasznosításához szükséges üzleti ismeretekkel és humán tárgyakkal is. Korábbi cégem tapasztalatai alapján láttam ugyanis, mennyire hiányzik ez a szempont a mérnökképzésből, nemcsak nálunk, de még Amerikában is. A célcsoport – a magyar diákok mellett – az Egyesült Államok legjobb egyetemeinek hallgatói, akik egyszemeszteres részképzésre külföldre utaznak. Az amerikai diákok magas, amerikai szintű tandíjat fizetnek, biztosítva a vállalkozás hosszú távú profitabilitását, és lehetővé téve a magyar diákok tandíjmentes fogadását is. Az ő számukra nemcsak a magas szintű kiscsoportos képzés az érték, hanem az itt tanuló amerikai diákokkal kialakuló barátság is felbecsülhetetlen kapcsolati tőkét jelenthet későbbi karrierjük során.
Bojár Gábor - Fotó: © Kiss-Kuntler Árpád
A vállalkozás nyolc év folyamatos befektetés után tavaly termőre fordult, és a külföldről közel kétszeres túljelentkezés kihívásával néztünk szembe. Nehéz volt a válogatás, hiszen a nálunk jelentkező diákokat a legjobb amerikai egyetemekre vették fel (Princeton, MIT, Yale, Harvard, és az összes többi „Ivy league” elit intézmény). De a siker fölött érzett büszkeség nem tartott sokáig. A lex CEU elfogadása után szinte minden partnerünk megkérdezte, hogy ez hogyan érint minket. Természetesen joggal válaszolhattuk, hogy sehogy, hiszen nem vagyunk külföldi egyetem, és diplomát sem adunk, csak krediteket, amiket az amerikai partneregyetemek saját belátásuk szerint fogadnak el sajátjukként – de mindez nem sokat segített. A jogbizonytalanság feletti aggodalmukat nem sikerült eloszlatni, és a lex CEU elfogadása óta eltelt időben a jelentkezők száma (ami nyolc év alatt töretlen növekedést mutatott) alig fele a tavalyinak. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 06. szombat, 14:36
-
Találatok: 1884
Milyen döntést várunk attól a közösségtől, ami ezt a szart eszi?
Két fontos vita folyik ma párhuzamosan. Az egyik, hogy hány szavazót veszített a Fidesz.
A másik, hogy Soros György megölte-e az anyját, vagy csak akarta.
A lényeg pedig az, hogy ezek miként függnek össze.
Én azt nem tudom, hogy aki kitalálta, megírta, megszerkesztette, adásba engedte, felkonferálta és beolvasta ezt a rágalmat, az megölte-e már az anyját, vagy csak tervezi. Esetleg nem volt még rá lehetősége, vagy előbb mások anyján gyakorolna, netalán egyéb tervei vannak a saját anyjával.
De az biztos, hogy belefér nekik. Egy egész ország agyhalálára játszanak ugyanis. Az volna nekik az optimális eredmény.
Mérjük meg ennek a hadműveletnek a hatását két fókuszcsoporton. Az egyik azt mondja erre, hogy hát aranyoskám, ha egyszer a tévé bemondja, akkor biztos megölte volna ez a Soros az anyját, hallottuk róla korábban, hogy igen gonosz fajta, az ilyen, az rámegy az anyjára simán.
A másik csoport minimum szkeptikusan fogadja az információt, és él a gyanúval, hogy őt éppen manipulálni próbálják. Ehhez nem kell érettségi sem, elég néhány krimi megtekintése, és egészséges kétely a fentvaló hatalomban. Az már csak bónusz, ha arra is rájön, hogy kik és miért hazudnak neki ilyeneket, és mire lenne jó nekik, ha elhinné.
A következő kérdés az, hogy melyik csoportból választanánk szívesen munkatársat, párt vagy főnököt. Mert nem kell elvitatni alapvető emberi jogokat egyiktől se, de mégiscsak az az igazság, hogy aki eztet elhiszi, az sajnos hülye. Hülyének lenni is állampolgári jog egyébként, ahogy Simicska Lajos szíveskedett rávilágítani. De attól még nem szerencsés, ha olyan emberekre bízunk bármi fontosat, akiknek ennyi eszük van.
Ugyanilyen szintnek szól a Simicska elleni kampány is. Ott nem az a vízválasztó, hogy a ripacs vérvád képtelenségét felismerje az alany, hanem hogy kiterjed-e az emlékezete csak három-négy évre. Mert ha igen, úgy kénytelen lesz végiggondolni, hogy ha ez a Simicska ekkora bábjátékos, hogy zsinóron rángat politikai csicskákat, akkor... Úristen, akkor mi egy nagyon durva melegpornót néztünk végig! A rendszerváltástól egészen a G-napig!
Hát ez a perverz oligarcha hol bedugta a seggébe a kedvenc, Viktorka nevű bábját, hol meg elővette. Az meg hálás volt érte, és elhalmozta ajándékokkal. És ha valaki kérdezte, miért csicskáskodik Simicskának, akkor megmondta kereken, hogy ez igaz szerelem, azazhogy nemzeti nagytőke. Eléggé zavarbaejtő ez a féltékeny tányércsapkodás most, hogy Lajos talált másik legjobb barátot.
Plakátra tenni őt mint bábmestert, az csakis olyanoknak szólhat, akik totál amnéziások, és nem ismerik a saját koruk történelmét.
Hülyíts és uralkodj
Szóval a kormányzás – mert hiszen mindezek a támadások azt hivatottak helyettesíteni – már bevallottan és célzottan a lehető legsötétebb, az egyes szavak jelentését éppenhogy felfogó idiótákat célozza. Egyetlen céljuk maradt: megtartani vagy kitenyészteni annyi sült hülyét, amennyivel hatalmon lehet maradni. Az aljának talán elég ez a teljesítmény. Senki más nem számít.
Nem fontos a prüszkölve és nyíltan kihátráló értelmiség, a sajátjuk sem. Inkább kitalálják, hogy értelmiség nincs is, sőt az a bolond, aki fennakad ilyen kis trükkökön. Nem fontos a nemzetközi közvélemény.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 05. péntek, 02:15
-
Találatok: 1869
Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a csengeri járási tanuszoda avató ünnepségén. Az eseményt 11 órától élőben közvetítjük.
A magyar belpolitikával foglalkozó újságírók idővel persze perverzzé válnak, de a kormany.hu ajánlója még ezzel a beteges mércével mérve is riasztónak tűnt, én azonban saját magamra sem hallgatva felvettem a fülhallgatót, és megnyomtam a play gombot. Mit mondjak, nem bántam meg!
Igazából azért reménykedtem, hogy jó lesz, mert a politikusok 12 egy tucat jellegű rutineseményein sokkal több szokott kiderülni róluk, mint a fontosnak nevezett sajtómegjelenésekkor, amikor sokkal jobban odafigyelnek ők is.
Csengeren, ebben a Maros Szamos-parti szatmári kisvárosban vigasztalanul zuhogó csapóesőben állt ki a Makovecz Imre irodája által tervezett tanuszoda elé Forján Zsolt polgármester, Kovács Sándor parlamenti képviselő, Szabó Tünde sportállamtitkár és Orbán Viktor.
Mármint a politikusok az eresz alatt álltak, a mazsorettek meg a lakosság áztak az esőben. Meglepetés: a három, az épület felszentelésére érkezett papot is kint áztatták az esőben, hogy a Legfontosabb Emberek zakóját nehogy víz érje.
Amikor bekapcsolódtam, egy rakás kislányt pillantottam meg piros zászlókat lengetve. Bár a későbbiekben kiderült, hogy ez a kontextusából kiragadott pillanat tökéletesen adta vissza az egész esemény hangulatát, nemsokára újabb gyerekek jelentek meg, fehér, majd zöld zászlókkal.
Azt énekelték, hogy
életfán rügyező águnk / szép felhő, amelyen szállunk
Később megnéztem: a Szkítia együttes Örökké lobogjon című számával fogadták a miniszterelnököt, ami így kezdődik:
Piros szín olyan, mint vérünk,
Ezüsttel díszíti vértünk,
Ellene sohasem vétünk,
Ha látjuk, mindent megértünk!
Fehér szín őstisztaságunk,
Életfán rügyező águnk,
Szép felhő, amelyen szállunk,
Istenes-pogányos álmunk!
Választhatták volna azt is a Szkítiától, hogy
Fölséges Istenünk, tisztelettel kérünk,
Oltalmazd sokáig, jó szittya-hun népünk.
Ez a nép a múltját őrzi, óvja, védi,
Származása szerint rendkívüli s régi.
De végül nem emellett döntöttek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 04. csütörtök, 03:14
-
Találatok: 1522
Nézegetem a televízióban a május elsejei közvetítést, hallgatom a szónokot, aki kifejti, hogy május elseje nem kommunista ünnep, és nem Kádár János ünnepe. Bizony nagy bölcsesség ez, habár igen ostobának kellene annak lenni, aki egy ilyen állítással ellenkezőt megfogalmazna, nincsenek is ilyenek sokan. De azért van ezzel a kissé feleslegesnek tűnő cáfolattal kis baj, mert aki korrekt, az úgy fogalmaz, hogy nem csak a kommunisták és nem csak Kádár ünnepe, mert ettől a kis szócskától válhat igazzá az állítás.
Abba már bele se mennék, hogy ki a kommunista, hiszen a kor pártjának neve is Magyar Szocialista Munkáspárt volt, mely kongresszusain maga is leszögezte, hogy nem a kommunizmust, hanem a szocializmust építi.
Nyolcszázezren voltunk, akiket ma kommunistának hívnak, ifjúkommunista ugyanennyi.
A szónok előtt ott áll zömében ősz hajú. ráncos arcú közönsége, Kádár árvái.
Nem csak ez előtt a szónok előtt állnak, de szinte minden párt mindenféle szónokai előtt is, hiszen a társadalom gerince ma belőlük áll, a rendszerváltás idején harminc-harmincöt éves, és ennél idősebb emberekből, akik tudják, hogy amikor Kádár koráról beszélünk, akkor miről is van szó.
Ők azok – mi vagyunk azok – akiket cserbenhagyott a történelem.
Ma ezek az emberek nyugdíjba készülnek, vagy már nyugdíjasok, és amikor arról hallanak, hogy Görögországban csökkenteni fogják a nyugdíjakat, kiveri őket a hideg veríték.
A világ összement, ami megtörténik ma Görögországban, az megtörténhet holnap Magyarországon is…
Kádár népe, mely hajdan saját országának tulajdonosa és legfontosabb szereplője volt, ma megtűrt, lesajnált ember saját hazájában, jóllehet mai urai még most is azt a vagyont fosztogatják, melyet ő halmozott fel, melyet ő épített, melyért az ő körme kopott.
Leértékelt nemzedékek, megtűrt – vagy lassacskán már meg se tűrt – személyiségek, akiknek a nagypofájú utódok elvették a múltját, elvették a jövőjét is, és akinek jelene oly siralmasan különbözik a Kádár-kor létbiztonságot adó állapotaitól.
Kádár népe hallgatja a fennkölt szólamokat, közben elnézegeti, hogy a kőbányász fia, a lófelcser unokája hogy lopja az ország vagyonát, és miként próbálja ellehetetleníteni az iszákos apa mellett gyerekeit tisztességesen felnevelő gyári munkás Katus fiát, miközben kéz a kézben szidják felmenőiket.
Merthogy amikor a Kádár-rendszert szidják, szüleik életét értékelik le, az ő munkájuk értelmét vonják kétségbe, miközben ők is, követőik is ezidáig még csak Európa alamizsnájáért nyújtogatták a kezüket, és hárommillió nyomorgót adtak az országnak.
Kádár árváinak nincs ma képviselete ebben az országban, pedig ők vannak többségben, csak sajnos megettek minden maszlagot, melyet eléjük villáztak, és megmérgezték a lelküket.
A liba is be tud rúgni, ha rohadt gyümölcshöz jut, mi is meg tudunk részegedni a hazugságoktól, hiszen a sok hazugság ad valamiféle felmentést számunkra, mikor azt kérdezzük magunktól, hogy miként lehettünk olyan ostobák, hogy hagytuk kiénekeltetni a szájunkból a sajtot.
Leírtak bennünket, és ezt felettébb nehéz tudomásul venni annak az embernek, aki egész életében dolgozott, alkotott, hiszen abban a korban volt munka, volt munkahely, és a munkának is, a munkásnak is volt becsülete.
Most meg állunk a különféle tribünök előtt és hallgatjuk, hogy mekkora barmok is voltunk, mert dolgoztunk, neveltük a gyerekeinket, kuporgattunk a Trabantra és évente két hétre elmentünk a szakszervezeti üdülőbe nyaralni.
Megérdemeljük persze, hiszen mi is eltűrjük, hogy gusztustalan nyilatkozatokat tegyenek arról a korról és névadójáról, aki mellesleg az elmúlt néhány évszázad legtisztességesebb és legnormálisabb politikusa volt, csak azért, mert néhány mai politikus úgy véli, hogy nagyobb lesz, ha Kádárt kicsinyli. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 03. szerda, 02:54
-
Találatok: 1411
Néhány keresetlen szó Komócsin Zoltán méltó utódaihoz.
Nagyjából egy hete jelentette be a kései KISZ-titkárok és ifjú trafiktulajdonosok szervezete, a Fidelitas, hogy „országos, figyelemfelhívó plakátkampányt” indít, azaz a hatalom mögül kikandikálva igyekszik ellenzéki politikusokat lejáratni. Büszkén még azt is hozzátette, hogy erre magától, a gazditól kapott pénzt, gondolom, két csaholás között, és ha ügyik lesznek, akkor még a fülük tövét is megvakarja majd a Fidesz országos elnöksége. Elámulok, hogy mi minden aljamunkára kapható ember, pláne fiatalember, aki nagy nyilvánosság előtt vállalja, hogy sem önérzete, sem önálló akarata, sem saját véleménye nincs, csak csúszómászó kiszolgálója nagyobb kaliberű tolvajoknak. Az meg egyenesen bámulatos, hogy éppen az a Fidelitas igyekszik Simicska Lajossal kompromittálni a Jobbikot, mely szervezet Simicska nélkül (pártközeli publicisták szíves közlése szerint) már 2006-ban a gazdatesttel együtt kimúlt volna. De mindegy, ez legyen a pártok dolga, az MSZP és a Jobbik is meg tudja magát védeni, ha akarja, nem az a legnagyobb gond velük, hogy a Fideltas támadja őket.
Azonban a parazitakommandó nem állt meg óriásplakát-helyek tövében és parlamenti pártirodáknál, tagjai odatekergőztek szerkesztőségek elé is, hogy kimatricázzák a szerintük „csicska párt” médiáját. Ahogy írják: „a Simicska-médiabirodalomhoz tartozó Index, Hír Tv és egyéb médiumok székházainál tájékoztató matricákat helyeztünk ki. A matricákon Simicska Lajos arca és az »Ez is az enyém!« felirat látható”. Elintézhetnénk az egészet annyival, hogy merő pazarlás az egész, amit stréber hülyegyerekek kiraktak, azt felnőtt emberek majd leszedik, csak a ragacs marad, ehhez viszont nem kellett volna matrica. Például összeenyvezni a szerkesztőségeket lehetett volna úgyis, ha a fidelitasosok puszta tenyerükkel végigsimítják az ajtófélfát.
Ám a wellness-disznóvágásokon edződött nyaloncok nem rongálni akartak, hanem hitelteleníteni. Csináltak is róla videót, amelyen egy mocsok, miközben fölhelyezi a ragaszt, odadugja a fejét, hogy nini, én tényleg ekkora mocsok vagyok. Nem, nem azért jegyzem meg ezt, mert az egykori kitartott beleharap az őt már nem etető kézbe, és ráadásul egyből hótisztának mutatja magát, holott az egyik leggusztustalanabb kifizetőhelye egy szimplán lopásra épülő rendszernek. Ismétlem, nem akarok igazságot szolgáltatni a Fidesz–Simicska-viszályban sem – mert, hogy ennek a Fidelitashoz semmi köze, csak elvégzi a koszos melót a rablóurak helyett. Csakhogy ennek során tagjai odadugják irritáló képüket, ahol semmi keresnivalójuk. Még a Hír Tévében és a Magyar Nemzetben sem, amely orgánumok korábban maguk is élén jártak a lejáratásban, ám azóta rengetegen dolgoznak ott olyanok, akik nem voltak részesei az előző érának, mások magukkal viaskodnak, megint mások változatlanul úgy gondolják, hogy meggyőződésből adták szaktudásukat (a Fidelitas kedvéért lefordítom: egy ember ért valamihez) olyan politikához, amellyel már nem tudnak azonosulni – de Simicska pénzének ebben nincs szerepe, ugyanis mindenki átmehetett volna a Magyar Időkhöz vagy az Echo tévéhez. No, de az Index környékéről végleg húzzon el a Fidelitas.
Az Indexben autonóm lények készítettek és készítenek színvonalas újságot. Azzal tartják el magukat, családjukat, hogy munkát végeznek, gondolkodnak, szóval csupa olyasmit művelnek, amellyel átlagfidelitasos még soha nem találkozott. Többüknek lelkiismereti problémát okoz a tulajdonosváltás (ezt azt hiszem, most föladom, egy élet kevés lenne rá, hogy egy fidelitasosnak elmagyarázzam, mi az, hogy „lelkiismereti probléma”). Pedig bármit is ragaszt rájuk a csicskahad, a lapjuk lehet, de ők soha nem lesznek oligarcha tulajdona. Az Index a versenytársunk, de nincs olyan konkurenciaharc, amelyben ne azt kívánnám nekik, hogy még sokáig tudjanak eredményesen dolgozni, sikeres lapot csinálni. Ugyanitt azért a Fidelitasnak is üzennék valamit, ezt, ni:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. május 01. hétfő, 23:48
-
Találatok: 1536
Bármennyire is úgy tűnt tegnap, hogy Rogán Antonio nincs a helyzet magaslatán, itt egy videó, ami kimaradt nekem, pedig több mint érdekes. Ezen a propaganda felkent minisztere, a bűnözőgyanús helikoptercsászár és feltaláló, a letelepedési kötvényről elhíresült gigakorrupció-gyanús biznisz megálmodója még vigyorgott is a közpénzből fenntartott, híreket hamisító, gyűlöletet terjesztő, lélekmérgező, néphülyítő kanális kamerájába bele:
Nem találtam jobb felvételt, mint ezt, amit Vona Gábor, a Jobbik elnöke osztott meg, és amin azóta is összekuszált szemöldökkel háborog a Fidesszel a szélsőjobboldalon versenyt futó ellenzéki párt. A Fidesz migrációs kérdésekkel kapcsolatos álláspontjáról Rogán ezt mondta szó szerint:
… mi minden részletkérdést hajlandók vagyunk megfontolni. Vannak olyan témák a tranzitzóna kapcsán is, amelyek megfontolhatók. Például a tizennégy-tizennyolc évesek esetében konkrét kérés van felénk, hogy engedjük be őket Magyarország területére. Mi hajlandók vagyunk erre, amennyiben alávetik magukat a DNS-vizsgálatnak, amiből egyértelműen kiderül, hogy valójában mennyi idősek.
Vona amúgy jó érzékkel lovagolta meg a témát, még mielőtt én szóhoz jutottam volna. A Fidesz-féle, leegyszerűsített, primitív, ellenben igencsak hatásos kommunikációs üzemmód ez. A kormánypárt által szított gyűlölet magasabb hőfokra emelése, mert még mindig nem elég puskaporos a levegő:
A helyzet az, hogy abban feltétlenül egyet kell értenem a Vonával és a jobbikos médiával, hogy miután Rogánt nem tudták kivágni a közpénzmédia élő adásából, és az interjú lement így, ahogy láttuk, a hazabeszélésbe különösebben nem illeszkedő passzus után rá is hányták a fátylat. Pedig Rogán ma a Kossuth rádió mikrofonállványával csacsogott élőben vagy felvételről, és ott valamiért nem esett szó erről az úgynevezett konkrét felénk érkezett kérésről. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 30. vasárnap, 23:44
-
Találatok: 1635
Nevezhetnénk szánalmasnak és nevetségesnek is az Európai Unió, még inkább az Európai Néppárt viselkedését, azonban botrányosnak és felháborítónak kell nevezni inkább, mert a következményei rendkívül súlyosak lesznek. Azt értékelni, hogy Orbán “legalább” folytat párbeszédet és “tárgyal”, szemben a lengyelekkel, azért is nevetséges, mert a lengyelek sem szenvednek semmiféle hátrányt amiatt, hogy szóba sem állnak senkivel. Mindegy az, hogy a Néppártnak nem tagjai, itt az egész Unióról van szó.
Hét év alatt nem ismerték meg a pávatáncos hazudozót, hogy amikor érzi a bajt, akkor bedob valami hazugságot, átmegy végtelenül alázatosba és visszavonulást mímel, mint a “kalandozó” (valójában európai rablóhadjáratokat folytató) magyarok, majd amikor elmúlik a feje fölül a veszély, azonnal visszatér igazi önmagához, a konszolidálódó helyzetben pedig máshol, máshogy megcsinálja ugyanazt. Gyalázatos, hogy Európa politikusai azt hozzák fel mentségére, hogy minden vitás kérdésben kész
volt a kompromisszumra, sikeresen zártak le minden vitatott kérdést.
A valóságban nem az történt, hogy Orbán bármit is visszavont és az európai értékekhez igazított volna. Egyetlen esetben sem történt ilyen jellegű visszavonulás vagy változtatás. Orbán azt hazudta most is a korábbi ügyekről, hogy “a jogi eljárásokat lezártuk, úgy tűnik, sok képviselő ebben tájékozatlan volt” – mondta Orbán, sorolva a korábbi, ám mostanra lezárt vitákat:
- A magyar alkotmány,
- az MNB függetlensége,
- az igazságszolgáltatás,
- a bírók nyugdíjazása,
- az egyházi törvény,
- a média törvény,
- az atomenergia kérdésében.
“Mindet megegyezéssel vagy bírói döntéssel lezártuk, ezek mögöttük vannak, nem fair úgy csinálni, mintha nyitott kérdésekkel lennénk teli. Egyetlen egy komoly nyitott kérdése nincs Magyarországnak az Európai Bizottsággal” – mondta Orbán.
Soroljuk? A magyar médiahelyzet a sajtószabadság klasszikus példája? Lezárta az ügyeket az EU, de a Freedom House a 2017-es friss jelentésében kimutatta, hogy Magyarországon romlott legtöbbet a sajtószabadság. A 444.hu kiváló tényfeltáró cikkében kimutatta, hogy Orbán és oligarchái vásári kupecek módjára döntenek lapokról, szerkesztőségekről. Ilyenek az EU által lezárt ügyek. Orbán pedig nagypofával azt mondja, hogy “tájékozatlanok” voltak.
Nyugdíjazták végül a bírákat? Igen. Ezzel rombolták az igazságszolgáltatás függetlenségét? Igen. A magyar igazságszolgáltatás független? Senki nem áll törvények felett? Az EU szerint igen. A magyar alkotmány egy jogállami alkotmány? A preambuluma nem egy olyan nemzeti identitást tartalmaz, amely idegennek és hazaárulónak bélyegez mindenkit, aki nem azonos a keresztényfasiszta ideológiával? Ha bárki nyerhetne Orbánon kívül választást, akkor tudna vajon kormányozni? Az EU szerint igen, gyakorlatban nem. Be vannak ültetve Orbán emberei minden olyan pozícióba, ahol lehetetlenné teszik, hogy bárki kormányozza az országot rajta kívül. Ez lenne az európai demokrácia és jogállam? Ezek a lezárt kérdések?
Nevetségesnél nevetségesebb ügyek vannak: az MNB vajon független a pöttyös fenekű Matolcsyval az élen, aki Orbán jobbkezeként szünteti meg az állami százmilliárdok közpénz jellegét? Az EU által ez is egy lazárt ügy. Verheti Orbán a mellét, rajta van az EU pecsétje. Az egyházi törvény? Hova tűntek a bibliai kisegyházak és más felekezetek? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 29. szombat, 15:42
-
Találatok: 1713
Idehaza többen csalódással vették tudomásul, hogy nem az történt, amire sokan számítottak. Nem kevesen voltak ugyanis, akik abban reménykedtek, hogy szerdán az Európai Parlamentben az ott ülő képviselők végre a sarkukra állnak és nem csupán leordibálják Orbán fejét, mint tették ezt már több alkalommal, de lépnek is valamit.
Olyat lépnek, ami valóban fáj neki.
Magyarán: azt várták sokan, hogy Orbánt és vele a Fideszt kirakják a Néppárt frakciójából, vagy megfenyegetik azzal, hogy elzárják a pénzcsapokat, és felfüggesztik a Magyarországnak szánt fejlesztési pénzeket. Utóbbi lett volna persze a rosszabb opció, ez ugyanis az összes magyar embert hátrányosan érintené, de talán utolsó figyelmeztetésnek ez is jó lett volna.
Akik ebben bíztak, magukat csapták be. Mert bár ismerik ugyan Orbánt, de nem ismerik az Európai Uniót, és annak elsőszámú intézményét az Európai Parlamentet. Az Európai Parlament ugyanis egy demokratikus, és éppen ezért lassú, körülményes, valamint sajnálatos módon bürokratikus szervezet, amely ráadásul teli van külön érdekekkel, mely érdekek még lassúbbá teszik a döntéseket. Velük szemben ott van Orbán, és az ő nemzeti szotyializmusa. A magyar miniszterelnök nem demokratikus, és ebből kifolyólag nem is körülményes. Ha ő valamit kitalál, arról nem kell konzultálnia senkivel.
Ma dönt, holnap megcsinálja.
Ezt nem fogják fel az EU testületeiben. És nem azért, mert a felfogóképességük ezt nem tenné lehetővé, hanem mert ezeket a testületeket demokratikus viszonyok között, demokratikus viták eldöntésére hozták létre.
Amit Orbán képvisel, az a demokrácia világában, az európai kultúrkörben nem értelmezhető, mert kívül esik ezen a tartományon. Nekünk, akik idehaza demokratának valljuk magunkat, és támogatjuk a jogállamot, mert abban látjuk az egyén szabadságának kiteljesedését, szimpatikusak ugyan a diplomatikus és udvarias megnyilatkozások, ám most épp ezek miatt kell megint azzal szembesülnünk, hogy Orbán idehaza úgy állíthatja be brüsszeli kalandozásait, mintha már megint győzött volna.
Miközben Brüsszelben a párbeszéd fontosságáról beszélt, és a közös európai értékek fontosságát helyezte előtérbe, idehaza ismét arról papol, hogy meg kell állítani Brüsszelt, mert rosszat akar a magyaroknak. Ez a megfogalmazás majdnem szó szerint a legújabb nemzeti konzultációban is benne van, vagyis, hogy Brüsszel a mi érdekeinktől idegen dolgokat akar rákényszeríteni a magyar emberekre.
Régóta játssza ezt Orbán, és még játszhatja sokáig. Idehaza van hozzá sajtója, több is, mint elég. A vidéki Magyarországon, ahol még mindig csak kevesen nézik az internetet, és leginkább a közmédiából, valamint Andy Vajna TV2-jének hazugságaiból tájékozódnak, simán beveszik a kormányzati kommunikáció aljas maszlagjait.
Az Európai Uniónak, amely nem harcra, hanem együttműködésre jött létre, most fel kellene venni a kesztyűt, és változtatni a harcmodorán. Észre kellene vennie, hogy Orbán nem érvekkel, hanem széklábbal a kezében támad, vele nem lehet vitatkozni, mert mire az első érv elhangzana, ő addigra már tucatnyi tockost és sallert kiosztott.
Az Európai Uniónak előbb-utóbb fel kell ismernie, hogy a félázsiai nemzeti szotyialistákkal szemben csak akkor van esélye, ha fejbe vágja őket egy péklapáttal.
Föld S. Péter
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. április 29. szombat, 02:55
-
Találatok: 1486
Szabad Európa Rádió azért volt, mert a közleményeket nem hozta le a Szabad Nép.
Fontos fejlődési szakaszba jutott el az Európai Unió. Kicsit lassan tanul, az embergyermekek például kettő-hároméves koruk körül kezdenek beszélni. De éppen európai polgárként tanultuk meg, hogy legyünk türelemmel, és becsüljünk meg mindenkit, ha pedig figyelemzavart, hiperaktivitást, autizmust vagy bármi egyéb problémát észlelünk, akkor próbáljunk segíteni.
Mégiscsak nagy dolog, hogy végre megszólalt. Már mindenki lemondott róla, és elkönyvelte, hogy idehaza úgy kurvaanyázzuk Európát, ahogy a fülünknek kedves, ő meg ujját szopva, édesdeden hallgat. Úgyhogy divattá is vált a brüsszelezés, választást lehet nyerni vele, vagy ami több, akkora történelmi léptékű öntökönszúrást elkövetni, mint a Brexit.
De most az alvó óriás kinyitotta a szemét, megigazította a pelenkáját, és olyan letölthető PDF-et tett közzé a népszerű http://ec.europa.eu honlapon, hogy abba beleremeg a... hát egyelőre csak a pelus, de kezdetnek nem rossz.
Nem lennék most Orbán helyében. Tele minden utcasarok a felemelt, viszkető tenyérrel, miszerint állítsuk meg Brüsszelt, elhangzik naponta minden lenyúlt és rabolt csatornán, hárommillió direktmarketinges levélben csusszan be névre szólóan a hazugságária. És mindhiába, mert ott a PDF, bárki megnézheti, és akkor automatikusan győz az igazság.
Hát, némi reménye azért lehet az így leoltott miniszterelnöknek, hogy mégsem jut el túl sokakhoz a gyújtó hangú európai válasz. A saját médiája például leginkább említést sem tesz róla, nemhogy a tartalmát ismertetnék két brüsszentés között. Igen, a megmaradt független média ad róla hírt, meg belinkeli, de hát éppen az az egyik fő csapásirány, hogy ilyen média lehetőleg ne legyen.
Ehhez a törekvéshez eddig nem szólt hozzá érdemben az Unió, illetve a Bizottság, többek közt ezért is hatástalan, ha kiad egy állásfoglalást. Nem jut el ugyanis a címzetthez, így még annyi hatása sincs, mint a Szabad Európa Rádiónak, amíg létezett. Amúgy az azért jött létre, mert az akkori szabad Európa (és Amerika) még nem volt ennyire töketlen, és rájött, hogy direktben kell kommunikálnia a magyarokkal, mert a Szabad Nép ugyan nem fogja lehozni a közleményeket, vagy ha mégis, akkor imperialista ármányként.
Van ott valaki?
Az Európai Bizottság szóvivője ezzel szemben határozottan kijelentette, kampányt nem óhajtanak indítani, ezzel a részükről megtették a tétjeiket. A többi a magyarok dolga, ők mossák kezeiket.
Hát mi tagadás, valami tényleg bűzlik Európában, ha ennyire képes. Ez valóban elég hervadt, dekadens reakció. Az EU mégiscsak egy államszövetség lenne, amelynek kommunikálnia és érvényesítenie kell legalább az alapelveit a felségterületén. Enélkül még sose sikerült egyben tartani egy birodalmat. Sőt ennél több kell: közös kultúra, amelynek el kell jutnia a tömegekhez. Tudták ezt a szovjetek meg a jugoszlávok is. Az Unió ezekkel szemben önkéntes szövetség, amiből ki lehet lépni békével. Tehát nincs is más eszköze a tagállamok megtartására, mint az, ha felveszi a harcot a sunyi, és amúgy nem túl ügyesen megkonstruált Brüsszel-ellenes uszítással.
A szabad magyar média haldoklik, holott az az utolsó csatornája a külvilágnak, hogy saját szavaival, torzítás nélkül lehessen jelen a magyar közéletben. És Magyarország talán nem túl fontos, de a fertőzés már megindult. A Kelet-Európában formálódó autokráciák mind azon dolgoznak, hogy a szabad sajtó finanszírozását elvágják.
Bővebben ...
