Ezer éve a Nyugat nyomában, de soha nem értük utol Európa legfejlettebb régióit
- Részletek
- Készült: 2017. november 17. péntek, 22:16
- Találatok: 1519
Ha van vezérfonala a magyar történelemnek, akkor az nem más, mint hogy a kereszténység felvétele óta igyekszünk követni Nyugat-Európa modernizációs törekvéseit – nyilatkozta a 168 Órának Romsics Ignác történész annak apropóján, hogy megjelent Magyarország története című átfogó munkája. Ebből kiderül: bár soha nem tartoztunk a kontinens élenjáró országai közé, mégis akadtak olyan periódusok, amikor az adottságainkhoz képest kihoztuk magunkból az optimumot. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent kötet 550 oldalba sűríti a magyar állam ezer évének legfontosabb mozzanatait.
– Alaposan elkalandozott szakterületétől, a 20. századtól. Nem orroltak meg önre történészkollégái?
– Nincs miért neheztelniük. Senkinek a kezéből nem ütöttem ki a tollat. Inkább csodálkozást, értetlenkedést tapasztalok. A barátaim nyíltan meg is kérdeznek a munka születésének okairól, a többiek pedig magukban vagy egymás között morfondíroznak.
– Miért merészkedett mások felségterületére? Minden korszakhoz ért?
– Nem hiszem, hogy a magyar vagy akár az európai történelem felségterületekre lenne osztható. A pálya mindenki számára szabad. Természetesen nem értek egyformán minden korszakhoz, mint ahogy a korábbi és ezutáni összegzések, régió- és országtörténetek szerzői sem értettek, illetve értenek. Az ilyen típusú munkák elkerülhetetlenül az egyes korszakok és témák szakkutatóinak monográfiáin és tanulmányain alapulnak. A feladat ez esetben nem új kutatási eredmények bemutatása, hanem a meglévők szelektálása és szintetizálása. A megcélzott olvasók természetesen nem a szaktörténészek.
– Hanem kik?
– Diákok, tanárok, értelmiségiek – mindenki, aki érdeklődik a magyar történelem iránt. Jó értelemben vett tudományos-ismeretterjesztő jellegű könyvet szerettem volna írni, ehhez igazodik a tematikája és a nyelvezete is. Nem tagadom viszont, hogy egy picit magamnak is írtam, puszta kedvtelésből. Olyan korszakokban is el kellett valamennyire mélyednem, amelyekkel utoljára egyetemista koromban találkoztam, akkor is stresszhelyzetben, a vizsgákra készülve. Az utóbbi években viszont megtehettem, hogy higgadtan és nyugodt körülmények között olvassam végig történészkollégáim kiváló tanulmányait, amelyekből sok esetben egy általam eddig alig ismert világ tárult föl. Szóval a kíváncsiság motivált leginkább. De volt egy másik, kevésbé személyes okom is. Azt gondolom, nem mindegy, mit olvasnak a magyar emberek a magyar történelemről. Márpedig az elmúlt időszakban olyan kiadványok is nagy számban eljutottak a közönséghez, amelyek nem feltétlenül törekedtek a higgadtságra, a józanságra és a tényszerűségre. Remélem, hogy a Magyarország története megfelel ezeknek az általam fontosnak tartott kritériumoknak.
– Azért annyi ideje aligha volt, hogy ezer év történetének teljes szakirodalmát áttanulmányozza.
– Erre nem is volt szükség. Néhány évvel ezelőtt európai kontextusba ágyazva áttekintettem a magyar történetírás történetét (Clio bűvöletében, 2011). Ennek során elég pontos képem alakult ki arról, hogy egy-egy korszaknak kik a legavatottabb szakértői. Tudtam, hogy kinek a művét kell feltétlenül levennem a polcról, és kiét nem. Másrészt ugyancsak néhány évvel ezelőtt a magyar történelem több vitatott eseményének, illetve személyiségének – a magyarok eredetétől Dózsán és Mohácson át egészen Horthy Miklósig – a historiográfiájában is elmélyedtem (A múlt arcai, 2015). 
Nem egész pályás letámadással, hanem apró trükkök sorozatával veszi át a bíróságok irányítását a NER. Ahhoz sem kell különösebb fantázia, hogy lássuk: mi lesz a vége, amikor Orbán kezében egyesül a három hatalmi ág.
Semmilyen büntetőeljárás nincs ellenem. Aki mást állít, az hazudik. Ez az ellenzék szánalmas vesszőparipája, csakhogy egyetlen hivatalos szerv sem támasztotta alá – jelentette ki fennhéjázóan a Lungo Drom ismét megválasztott elnöke.
A Simicska Lajos tulajdonában álló Magyar Nemzet főszerkesztője a Kaya Ibrahim és Josip Tot ügyekben elhíresült Schlecht Csaba lett. Kaya Ibrahim fogalommá vált, a demokrácia és a jogállam elleni egyik legsúlyosabb támadás volt az ügy, amelynek végén a felelősségre vonás elmaradt. Pedig itt kellett volna megállítani Orbán Viktort és bűnszervezetét.
Miután a francia államtanács úgy határozott, hogy a bretagne‑i kisváros, Ploërmel főterén álló, II. János Pált ábrázoló szobor tetejéről el kell távolítani a keresztet, a magyar kormányzat rég nem látott bel- és külpolitikai aktivitásba kezdett. A kormány bejelentette, hogy – vállalva az összes felmerülő költséget, az adminisztrációs terheket és a szállítási nehézségeket – Magyarországra hozza a keresztet. A külügy már megtette a lépéseket, s immár csak azon folyik a vita, hogy egy budaörsi iskola, avagy Csepel legyen a befogadó.
Mindennel meg fatyok elegedve, mondá a császár és apostoli király az Osztrák-Magyar Állandó Értekezleten, és a mondá a kirájiparitanuló a Várkert Bazárban, mely az utóbbi időkben kiemelt jelentőségre tett szert, vélhetően biztonsági megfontolásokból. Talán azért, ha a jövendő király majdan alászáll a karmelita kolostorból a nép közé (szervusz nép), és elhatalmasodik rajta a pánikbetegség, legyen számára egy alagút, melyen menekülni tud, mint hajdan az Operaházból, mikor nagy győzelmét ünnepelte felhőtlenül.
Az igazán nagy gond akkor lesz, amikor az emberek százezrei fognak kérdéseket feltenni és nem lesz türelmük a válaszra 30 napot várni.
Kornai János szerint azonban a rezsim felkészült a lázadásra is. - A HVG-nek Kornai János azt mondja, Látlelet című könyve tárgyilagos, csak az előszó szubjektív, mert valóban dühös. Nemcsak azokra haragszik, „akik a rosszat művelik, hanem azokra is, akik eltűrik, hallgatnak, lapulnak”.
Kissé tisztult a kép a magyar letelepedésikötvény-programmal kapcsolatban, miután több hónapnyi titkolózás után a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal (BMH) megtörte a csendet, és megosztott egy adatmorzsát Demeter Márta LMP-s országgyűlési képviselővel.
Titkos a kötvényes bevándorlók pontos száma
