A baj az, hogy lehetett volna Orbán lánya is
- Részletek
- Készült: 2018. október 26. péntek, 00:50
- Találatok: 1732
Demeter Márta nem járt el körültekintően, amikor bejelentette, hogy a Magyar Honvédség repülőgépe valamikor Orbán lányát szállította haza külföldről. Megesik az ilyen a legjobb és legóvatosabb oknyomozó riporterekkel is, de itt szerepet játszhatott az is, hogy a történet nem volt elképzelhetetlen. Senkinek nem jutna eszébe, hogy ez lehetetlen.
Kezdjük azzal, hogy már maga Orbán is törvénytelenül veszi igénybe a honvédség repülőjét és használja magángépeként (már amikor nem az általa pénzelt stróman oligarchái nevére írt gépével repked). Ez a bűnszervezet háborodik fel egy ilyen feltételezésen, amely semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy a kormány közbeszerzésein milliárdokat kereső oligarcha a magángépén utaztatja a miniszterelnököt (feltéve, hogy a gép nem Orbáné, mert akkor a gép lopott pénzből származik. Egyébként így is).
Vajon ki csodálkozna azon, hogy valamelyik újabb Orbán-gyerek használja az állami gépet, ha Orbán Gáspárért a hírek szerint a TEK ment Afrikába, hogy onnan hazavigye az apjához. Miért lenne elképzelhetetlen ez, ha Orbán Ráhel a fatolvaj férjével már Bahreinben tárgyalt a magyar kormányt érintő ügyekről? Szerencse, hogy nem írt alá államközi egyezményt. Ki csodálkozik, ha Orbán Ráhel megkapta ajándékba, apuci ajándékaként a magyar turizmust, szállodákkal, kastélyokkal, kempingekkel és a fél országgal együtt?
Az senkit ne tévesszen meg, hogy még nincs a nevére írva, hanem valamelyik stróman és strómancég kezeli a vagyont, mert azt mindenki tudja, hogy az övé. Ez a mocskos banda háborodik fel, amelynek képmutató maffiavezére még az államcsíny előtt is azt mondta, hogy “ne mi kapjuk a legtöbbet”. Ez azóta úgy változott, hogy “minden a miénk”. Az egész ország az Orbán-család tulajdona, szőröstül-bőröstül. A honvédség is, a repülőgép is.
Senki meg se lepődne azon, ha nemcsak Orbánt, hanem a családtagjait is azon reptetnék. Ezért érthetetlen a műfelháborodás, mert naponta ilyen esetek történnek, ez a gyakorlat. Ez a koszos banda háborodik fel, akik szerint rendben van, hogy a madárgyilkos sátánfajzat Semjén olyan ember pénzén gyilkol magántulajdonban levő háziállatokat Svédországban, akinek a miniszterelnök-helyettes kormánya százmilliós vissza nem térítendő támogatást adott, és az abból felújított szállodáját Semjén nyitotta meg?
Ezek beszélnek nemzetbiztonsági kockázatról egy kérdést intéző parlamenti képviselővel kapcsolatban, akik a letelepedési kötvénybiznisszel orosz és egyéb kémek tucatjait dobták be az Európai Unióba? Akik állami konzulátuson uniós vízumokat adtak orosz titkosszolga irányításával? Ezek pofáznak nemzetbiztonsági kockázatról, amikor a miniszterelnöküket bármikor magához rendelheti Putyin, és aki egy ilyen alkalommal egy nap alatt aláírta azt a paksi atomegyezményt, amivel száz évre eldöntötte Magyarország sorsát?
Ezek beszélnek, akik nem tudnak elszámolni a baltás gyilkossal, a baltás gyilkosért kapott pénzzel, és azzal, hogy Orbán ki által és mennyire zsarolható emiatt? Németh Szilárd akar itt bárkit felelősségre vonni, amikor ezek a bűnözők megdöntötték még az alkotmányos rendet is? Az a szégyen és gyalázat, hogy egy neandervölgyi ősember agykapcitását idéző Németh Szilárd a honvédség államtitkára lehet. A felcsúti disznóleveldébe sem szabadna felvenni, mert arra sem alkalmas.
Ráadásul, nem is Demeter Márta hozott nyilvánosságra bármiféle bizalmas információt az ügy kapcsán, hanem a HM. De milyen bizalmas titka van ennek az államnak, amit még nem adott át az oroszoknak, vagy ne tett volna hozzáférhetővé? Amikor még a NATO-ban is titkolózniuk kell a magyarok előtt, mert azok mindent az oroszok kezére játszanak, s ezt a nyugati lapok is megírták.
Abba a cseppet sem vicces helyzetbe kerültünk, ami pedig a kabarétréfák világából való, hogy nem Orbán lánya volt (ezúttal), de lehetett volna. Ez a legijesztőbb, hogy lehetett volna. Talán még rosszabb, mintha meg is történt volna, mert ez azt jelenti, hogy minden belefér ezek országlásába. 
Orbán megüzente Kijevbe: nem tekinti érvényesnek a magyar-ukrán határt garantáló, Kárpátaljáról lemondó 1992-es alapszerződést
- Részletek
- Készült: 2018. október 25. csütörtök, 01:12
- Találatok: 1609
Történelemhamisítás, újfasiszta induló és az ukrán-magyar alapszerződés felmondására, Kárpátalja visszafoglalására tett utalás a központi állami ünnepségen.
Nemzeti pátosztól dagadozva kezdődött, és kampánybeszédként végződött Orbán Viktor beszéde a Schmidt Mária Terror Háza nevű intézményénél összegyűlt, zömében nyugdíjasokból álló párezres közönség előtt.
A Fidesz elnöke már a jövő májusi európai parlamenti választásokra hangolta a közönségét, amikor is a globalista, spekuláns, bevándorláspárti, multikulturális olvasztótégelyt és egységes európai birodalmat akaró erők állnak szemben a (szerinte) öröktőlvaló nemzetek különállását védőkkel.
A voltaképpen apropót, a diktatúra elleni lázadást alig többel intézte el, mint hogy
"a kommunista diktatúra alatt éltünk, ahogy tudtunk."
Azt már nem tette hozzá, úgy tudtak élni, hogy egészen azonosultak vele és beépültek a rendszerbe:
az apja párttitkár volt, ő maga meg az iskola élkommunistája: gimnáziumi KISZ-titkár.
A történelem teljes meghamisításának újraértelmezésének gondolatát a Fidesz elnöke előtt az LMP tulajdonosa, Schmidt Mária alapozta meg, aki a bősz kommunistázása közepette azt bírta állítani, hogy
"az 1989-es rendszerváltás antikommunista forradalom volt."
Ami legalábbis érdekes interpretációja egy tárgyalásos folyamatnak, amikor a legitimáció nélküli állampárt megegyezett a szabad választások kiírásáról a szintén legitimáció nélküli ellenzéki társaságokkal. Ahol ráadásul a frontvonalak sem voltak kifejezetten élesek: az antikommunista forradalom mostani hangoztatóinak oldalán tűnt fel később a kommunista tárgyalófél legerősebb alakja, Pozsgai Imre vagy Szűrös Mátyás. (Nem beszélve a választásokon rendre a Fideszt segítő Thürmer Gyula kommunista pártjáról, akinek a nemrég meghalt fia is a kormánypropaganda fizetési listáján volt.)
A központi ünnepségnek nemzetközileg a 2 legjelentősebb üzenete volt.
- Az egyik: betétdarab alatt az Avanti Ragazzi di Budapest kezdetű olasz neofasiszta induló szólt, ami mostanság az SS Lazio focicsapata szintén szélsőjobboldali szurkolóinak kedvence. Üzenet az európai politika jobbszélének.
- A másik: a magyar állam központi ünnepségén látta jónak Orbán súlyt adni egy kárpátaljai szónok (Orosz Ildikó, a beregszászi főiskola rektora) azon véleményének, hogy a helyi magyarok állítólagos megfélemlítésével, üldözésével, kollektív jogainak elvételével Ukrajna felmondta az 1992-es, még az Antall-kormány alatt, de a kormánypárti képviselők jelentős részének tiltakozása mellett, az ellenzék támogatásával elfogadott ukrán-magyar alapszerződést.
Mint az közismert, annak lényege az aktuális magyar-ukrán határ tiszteletbenntartásának, az egyértelműen ruszin-ukrán többségű Kárpátaljáról való magyar lemondás deklarálása volt. Most viszont a magyar központi-állami ünnepségen, a miniszterelnök beszédét megelőzően üzenték meg Kijevbnek, hogy az Orbán-rezsim - szerintük Ukrajna lépéseire adott válaszként - 
Kósa szerint míg Moszkva tankokkal, Brüsszel jelentésekkel ront az országra / 2018.10.23.
Fogadtunk magunkkal és nyertünk: a kormánypártnak megint sikerült összemosnia az EU-t a Szovjetunióval.
“Nembeszilünk”
- Részletek
- Készült: 2018. október 23. kedd, 23:52
- Találatok: 1810
“Nembeszilünk, ünnepülünk” – szokta volt mondani anyai nagyanyám az idők kezdetén, amikor valamiféle nagy-nagy napon (karácsony, születésnap, temetés, ilyenek), amikor a család örülni gyűlt össze, s értelemszerűleg két perc alatt robbanásközeli állapot alakult ki, mint az bevett szokás a keresztényi embercsoportoknál. Matriarchális családunk volt nekünk, a csúcsain nagyanyóval, aki vaskézzel irányított mindent, így fojtotta el rendre a kitörni készülő veszekedéseket és lázadásokat, amitől az elhallgatottak nem utálták kevésbé egymást, viszont a mimikájuk felért egy bánatos bohócéval.
És mégsem családregényt írok, hanem azért jutott eszembe éppen nagyhatalmú öreganyám családon belüli országlása és az ünnepekkel kapcsolatos taktikája, mert máma is ilyen nagy-nagy nap van, csak országos. Sőt, azt is megtudhattuk már, hogy az egész pusztulásra ítélt planéta a magyarokat dicséri, mint az urat, a hősöket és a pernahajdereket, hogy vége lenne a világnak, ha mi nem volnánk. Mert ez valami genetikus defekt, az a fals idea, hogy a pöttyös seggünk szarta a spanyolviaszkot, ahogyan most is egymagunkban óvjuk az egész nyüves Európát a romlástól, pedig még azt sem tudjuk, kik vagyunk.
Ugyan nem kéne erőlködni annyira, amikor mára október 23. az annyit tesz, hogy Dózsa László 1942-. Ilyen felszereltséggel csakis böszmeségek hangozhatnak el emelkedetten és pátoszosan, mert valahogyan úgy tűnik, számunkra az az ünnep, ha résnyire szorítjuk a szemünket, úgy nézünk a világba, hajunk csattog a szélben, viszont nemzeti nagylobogónk meg bánatosan lafog a rúdon. Soha nem jött össze – és nem is fog – egy normális ünnep, amikor arról sincs konszenzus, mi az anyám valagát ünneplünk, mert ki ezt, ki meg amazt, a legtöbben meg semmit se. Tényleg jobb volna hallgatni.
Főleg, hogy a Fidesz már tegnap elkezdte a cirkuszt egy vonulással – ezek ebben merülnek ki, erre futja nekik, hogy gyalogolnak, mert ebben érzik valami miatt az erőt, ami szerintük velük van, pedig, mint tudjuk csakis Yoda mesternél -, szóval gyalogoltak, és Boross Péter beszélt meg mondott szavakat. Azok voltak, ez kétségtelen, de valahogyan nem álltak össze értelmes mondattá:
“Hány szakember került az ÁVH karmaiba, akkor, amikor ez is ahhoz kellett, hogy minél radikálisabban és gyorsan létrejöjjön az a társadalmi struktúra, amelyet létrehoztak.”
– Hát, vagy én vagyok a hülye, vagy pediglen más.
És máma fokozódni fog a helyzet. Ezek szétrajzanak az országban, a kontinensen, sőt, az egész földgolyón, és ilyenekkel fertőzik a levegőt, sőt, azon keresztül a polgártársak zaklatott tudatát. De, ha az ellenérdekelt oldalt nézzük, amelyik pedig valami különös ok miatt úgy véli, hogy ilyen napokon lehet tűzbe és lázba hozni a bávatagságba zuhant elégedetleneket, akik azt sem tudják igazából, hogy most akkor rossz nekik vagy jó, ezért szarnak az egészre. Sőt és pláne, mint olvasható volt, már megint azon ment a cirkusz, hogy emellé nem állok a színpadon, mert ez büdös, nos, akkor mégiscsak igaza van a nagyanyónak, hogy a legjobb dolog a kussolás.
Viszont ilyen szerencsénk nekünk nem lesz. Délutánra az egész internet betelik azzal, melyik hülye hol, milyen ökörséget mondott. A bűnös főváros száz helyszínétől a legutolsó tanyáig mindent megül a hazugság sztaniolba csomagolva, majd egy hétig megy a rugózás azon, miért mondta, amit mondott, holott ilyen nem történt, csak a szája járt, ami nem egyenlő a tagolt szöveggel. Valaki okos – most nincs érkezésem fölkutatni melyik – egyszer azt mondta, ha nincs miről beszélni, akkor hallgatni kell. Milyen igaz. Ez is megerősíti bennem a hajnali meggyőződést, hogy nagyanyó for president, illetve, halál miatti akadályoztatás miatt lelkünkben inkább forduljunk Lao-ce felé. Jó dolog az a tao, és ezt Micimackó is tudja. 
444.hu
Kósa szerint míg Moszkva tankokkal, Brüsszel jelentésekkel ront az országra / 2018.10.23.Fogadtunk magunkkal és nyertünk: a kormánypártnak megint sikerült összemosnia az EU-t a Szovjetunióval.
Az állam arra készülhet, hogy az egész pénztárszektorra rátenyereljen
- Részletek
- Készült: 2018. október 22. hétfő, 16:41
- Találatok: 1592
Az egészségügy és a nyugdíjrendszer két olyan terület, amelynek problémáit a rendszerváltás óta képtelenek megoldani a kormányok. Közös a két rendszerben, hogy előbb-utóbb még a mostani feltételek mellett is finanszírozhatatlanná válnak (amellett, hogy már most is rengeteg pénzt lehetne beléjük ölni). A májusi parlamenti választás óta azonban több olyan dolog is történt, amely abba az irányba mutat, hogy a kormány megpróbálja ezt a két alrendszert rendbe tenni. Csak nem azon a módon, ahogyan azt várni lehetett volna.
Mára világossá vált a kormány döntéshozói előtt, hogy az egészségügyi ellátást többszintűvé kell tenni, tehát az ingyenes állami rendszer mellett lennie kell egy fizetős magánegészségügyi rendszertnek is. Ez már csak azért is így van, mert ha a kormány nem lép ebben, akkor spontán módon is kétszintes lesz az egészségügy. Csak az a kérdés, hogy az állam beszáll ebbe a játékba vagy kívülről nézi végig, ahogy a szintek elkülönülnek.
A magánegészségügyi szolgáltatások kínálata és piaca gyorsan nő, egyszerűen azért, mert – különösen az alapszintű állami szolgáltatások gyenge színvonala miatt – van rá igény, és újabban már pénz is. A módosabb magyarok jelentős része láthatóan hajlandó valamilyen formában több pénzt fizetni a jobb ellátásért. Sőt, most már nem csak a gazdagok, hanem az alacsonyabb keresetű rétegek is érezhetően megjelentek a magánrendelőkben.
Egyrészt a reáljövedelmek emelkedésének hatása itt is megjelenik, ha több pénz van az emberek zsebében, akkor hajlamosabbak áldozni az állami egészségügy kikerülésére. Másrészt a munkaerőhiány és a munkaerő megtartás miatt a cégek is nagy számban kezdték adni a munkavállalóiknak a magánegészségügyi biztosításokat.
Ez a céges juttatás, vagyis a biztosítás, amely a magánrendelőkbe csatornázta a munkavállalókat, az elmúlt pár évben adómentes volt, és szépen beépült a fizetési csomagokba. Ma már nem ritka, hogy egy állásinterjún a jelentkező munkavállaló teszi fel azt a kérdést, hogy a fizetéséhez jár-e külön egészségügyi biztosítás.
Igaz, a gyakorlatban a hálapénz miatt már évtizedek óta többszintű az egészségügy (ha borítékot csúsztatok, jobb vagy gyorsabb ellátást kapok), a magánbiztosítások elterjedésével azonban ez legális formát öltött. A kormány azonban nemrég bejelentette, hogy ezt a szépen fejlődő piacot gyakorlatilag kinyírja, jövőre ugyanis megszűnik ennek a juttatásnak az adómentessége. Jövőre a munkaadó szempontjából sokkal egyszerűbb lesz nem adni ezt a juttatást, hanem a nettó értéket beépíteni a dolgozó fizetésébe, ő pedig költse arra, amire akarja.
Ezzel párhuzamosan az egészségpénztári befizetések kedvezményét is kiveszik a cafeteria körből. Ennek ugyanolyan hatása lehet: a munkaadónak nem lesz különönsebben érdeke a pénztárba befizetni, hiszen azzal nem tud többet adni a dolgozóinak, mint a fizetésével.
A nyugdíjnál szintén hasonló irány látszik. Az önkéntes nyugdíjpénztári befizetések cafeteria kedvezménye jövőre eltűnik. Ezek után a helyzet egészen egyszerűvé válik: a munkaadó vagy SZÉP kártyára adja a teljes cafeteriát, vagy fizetést ad a dolgozójának, utóbbit természetesen adó- és járulékvonzattal.
A történet azonban azzal kezd igazán érdekes lenni, hogy pár napja – Barcza György ÁKK-vezető nyilatkozata óta – már azt is tudjuk, valamilyen formában egy állami társaság beléphet a nyugdíjpénztári piacra. Az erről szóló terv a kormány asztalán van. Úgy tudjuk, hogy tavasz óta létezik egy terv az egészségügyben is arra, hogy a biztosítások piacára egy állami hátterű pénzintézet belépjen (annak ellenére is, hogy korábbi cikkünkhöz nyilatkozva a szaktárca ezt cáfolta).
Innentől kezdve
nem nehéz elképzelni azt a forgatókönyvet, hogy létrejön egy állami nyugdíj- és egészségpénztár és/vagy egészségbiztosító,
amely a piaci szereplőkkel versenyzik a tagok befizetéseiért (a nyugdíjpiacra való állami belépés hivatalos indoka éppenséggel a verseny élénkítése). 
Mindenki hiszi, hogy lopják az uniós pénzt
- Részletek
- Készült: 2018. október 21. vasárnap, 19:49
- Találatok: 1701
Hiába a kormány EU-ellenessége, az erről szóló kampányok, a magyarok még mindig az Európai Unióban képzelik el a jövőjüket. Még a Fidesz-szavazók 29 százaléka is úgy véli, hogy a Magyarországra érkező EU-s fejlesztési pénzek jelentős része magánzsebekbe vándorol- írja a Vasárnapi Hírek.
A Publicus Intézet felmérése szerint még a Fidesz- és a Jobbik-szavazók meggyőző többsége sem akarja azt, hogy kilépjünk az unióból, és a válaszadók jelentős problémának tartják az uniós források elherdálását. Az EU tehát – legalábbis a magyarok gondolkodásában – erősebb a Fidesznél.
Miközben a magyar kormány az elmúlt években több 10 milliárd forintot költött olyan kampányokra, amelyeknek Brüsszel, maga az unió vagy az EU-t – a propaganda szerint – kívülről „mozgató” Soros György voltak a célpontjai, a magyar választók soha nem akartak annyira az EU-hoz tartozni, mint most. Ez derül ki abból a reprezentatív felmérésből, amelyet a Publicus Intézet készített a Vasárnapi Hírek megbízásából.
Kétharmad az EU mellett
Arra a kérdésre, „Ha most vasárnap népszavazást tartanánk arról, hogy Magyarország belépjen-e az EU-ba?”, a válaszadók 68 százaléka mondott határozott igent és csak 16 százalékuk nemet, a távol maradók aránya pedig 11 százalék lenne (a maradék 5 százalék nem válaszolt). Ez azért is figyelemre méltó, mert tavaly áprilisban a támogatók aránya még csak 59 százalék volt (32 százaléknyi elutasító mellett), 2016 augusztusában pedig 58 százalék. Érdekesség, hogy 5 évvel az uniós csatlakozásunk után, 2009-ben – köszönhetően a többi között valószínűleg a Fidesz akkori folyamatos kormányellenes kampányának – a választók mindössze 48 százaléka mondott volna igent a belépésre, és nagyon magas volt a távol maradók aránya is. Ami mégis meglepő ebben az adatsorban, hogy annak ellenére nőtt az EU iránt elkötelezettek száma, hogy a kormány az utóbbi években szinte folyamatosan Brüsszel ellen próbálja hangolni az embereket – a jelek szerint azonban a máshol oly hatékony kormánypropaganda itt nem járt sikerrel. Sőt a Fidesz „rombolása” kontraproduktív volt, hiszen a közösséghez kötődést erősítette.
Egy másik, bár az előzőtől aligha független megközelítésben is EU-pártibb lett a társadalom. Amikor arra kérdeztek rá, hogy előnyös volt-e Magyarország számára az uniós tagság, a megkérdezettek harmada mondta azt, hogy nagyon előnyös volt, további 50 százalék pedig inkább előnyösnek minősítette. Vagyis a felmérés szerint az emberek 80 százaléka, tízből nyolc válaszoló 2018 októberében úgy véli: összességében jól járt Magyarország a csatlakozással. Összehasonlításképpen: 2016-ban 70, 2015-ben pedig mindössze 57 százalék tartotta előnyösnek a tagságot.
Közeli tapasztalat
Az emberek érzik, hogy az uniós pénzek egy része különböző gyanús, kormány közeli zsebekben landol (erről később részletesebben is), de a válaszokból kiderül, hogy a 2014–20- as fejlesztési ciklusból „ránk eső” több mint 8000 milliárd forint nem tűnt el nyomtalanul. Arra a kérdésre, hogy „A lakóhelyén és környékén körülbelül hány olyan fejlesztést látott, ami uniós pénzből valósult meg?”. 33 százalék 3–6 fejlesztést említett, míg 22 százalék több mint 10-et. A megkérdezetteknek mindössze 8 százaléka állította, hogy nem látott uniós fejlesztést a lakóhelyén és környékén. Tehát az emberek többsége testközelből érzi a tagság bőséges előnyeit.
Szintén kétharmadnyian (65 százalék) gondolják úgy, hogy Magyarországot nagyon komolyan érintené, ha elvennék az uniós támogatás egy részét. Sőt további 28 százalék gondolja, hogy ennek „lenne némi hatása”, miközben csupán 4 százalék állítja, hogy „egyáltalán nem lenne hatással az országra a pénzmegvonás”.
A válaszadók 18 százaléka szerint semmiféle hátrányunk nincsen az uniós tagságunkból, és 42 százalék nem válaszolt erre a kérdésre. Mindössze 13-13 százalék említette negatívumként, hogy „azt akarják, hogy Magyarország fogadjon be menekülteket”, illetve, hogy „beleszólnak Magyarország ügyeibe”. A hátrányok között 6 százalék azt rótta fel, hogy a külföldi termékek kiszorítják a piacról a magyar árukat, és mindössze 1 százalék említette a támogatások ellopását, a túlzott bürokráciát, illetve azt, hogy Magyarországnak „sokba kerül a tagság”. 
Lengyel László: a szabadság törékeny óraszerkezete
- Részletek
- Készült: 2018. október 20. szombat, 19:39
- Találatok: 1697
Az képes legjobban elárulni minket, aki önmagát már elárulta. 1956 forradalmát az 56-os Kádár János tudta igazán elárulni. 1989 rendszerváltását csak a 89-es Orbán Viktor tudja őszintén cserben hagyni. Az oroszokat mindig az hívja be önként, aki ellenük szavalt. Ellenforradalmi, tekintélyuralmi rendszert az képes hatékonyan építeni, aki látott diktatúrát összeomlani.
Az alkalmas egy népet saját korábbi eszméinek elárulására, tisztességtelen megalkuvásra, sunnyogó meghátrálásra, a zsarnokság ünneplésére késztetni, aki magában ezt képes volt végigvinni. Azok tudnak a legjobb kádáristákká lenni, akik azt hitték magukról, hogy a legkiválóbb anti-kádáristák.
Ez egy ellenforradalmi rendszer. Mint ilyen tagadja 1789, a felvilágosodás, a szabadság, egyenlőség, testvériség, az emberi jogok forradalmának eszméit. Méltó örököse az erre következő európai reakciónak. Tagadja az 1848-as márciusi szabadság szellemét. Örököse az 1850-es évek neoabszolutizmusának. Tagadja 1918 polgári demokratikus forradalmát. Örököse az 1919-es Horthy ellenforradalomnak. Tagadja az 1956-os szociális forradalmat. Örököse az 1956. november 4-i Kádár-ellenforradalomnak. Gyűlöli az 1968-as életforma-forradalmat, a nyílt társadalmat, a nemi, faji, etnikai, vallási megkülönböztetés elleni fölkelést. (Ellensége a 2008-cal kezdődő obamai Yes We Can világának, Isztambul, Kairó, Moszkva, Szentpétervár, Kijev, Hongkong „tavaszainak”.) Teremti és védi a zárt társadalmat, a nemi, faji, etnikai és vallási megkülönböztetést, képviseli az életforma-ellenforradalmon alapuló kultúrharcot. Uszít a kelet-európai 1989 ellen, amely liberális parlamenti demokráciát, piacgazdaságot, Európához és a fejlett világhoz való csatlakozást akart. Élén jár a nacionalista és populista ellenforradalmi hullámnak, képviseli a centrális erőtérnek nevezett egypártrendszert, a tekintélyelvű illiberalizmust, a diktatúrákhoz, a Kelethez, Moszkvához húzást. Ez két magyar út, két történeti hagyomány.
„A szabadság törékeny óraszerkezet, / össze- és szétszerelnünk egy élet kevés, / összetörnünk elég egy pillanat…” – írta Orbán Ottó a kilencvenes évek elején. 1956-ban és 1989-ben a magyar nemzet történelmi pillanatok alatt összeszerelte a szabadság törékeny óraszerkezetét. Én is ismerem Ralf Dahrendorf bölcs mondását, a „politikai rendszerváltáshoz elegendő hat nap, de már a gazdaságihoz hat év és a társadalmi átalakuláshoz hatvan év kell”. Kádár és a szovjet csapatok szempillantás alatt összetörték az 56-os szabadságot. Az orbáni ellenforradalmi rendszer nyolcadik éve a 89-es szabadság összezúzásán dolgozik. A társadalmi átalakulásból még hátravan, ki tudja, hány év, évtized. Régen volt ennyire szükség egy politikai és társadalmi forradalomra!
Ez egy ellenreform rendszer. Nem csináltam, nem csinálok és nem fogok reformokat csinálni – ez az Orbán-rendszer jelszava. Minden ízében ellene van a nemzeti liberális Reformkornak, Széchenyi és Kossuth, Eötvös és Deák szabadelvű reformáló szellemének, ámde híve a fölülről vezérelt, központosító adminisztrátori rendszernek. Tagadja az 1867-es kiegyezés utáni Deák, Eötvös, Csemegi és társaik reformjait. Tagadja az 1953-54-es Nagy Imre-reformok, a 68-as és a nyolcvanas évek reformnyitásának szellemét és tetteit. Semmibe veszi a rendszerváltozás utáni valamennyi reformot. Megfojtja az egészségügy, oktatás, nyugdíj, szociális rendszer minden reformját. Ellenzi és minden eszközzel akadályozza az Európai Unió integrációs reformjait. Soha nem volt ennyire szüksége Magyarországnak, mint most, reformokra!
Az uralom gravitációs pontjának változásai
Egy autokrata rendszer, épüljön akár a demokratikus választás, akár az államcsíny felhatalmazására, az uralmi ötszög valamelyikén találja meg nehézkedési pontját: párt, állam, hadsereg, titkosszolgálat, vezér. Putyin pókként a titkosszolgálatok hálójának közepén ül, Hszi gravitációs pontja a párthatalom, míg elődjeié az államhatalom volt, Sissié a hadsereg, Orbáné a vezéri környezet.
Amikor még 1998 és 2002 között valódi többpártrendszer és liberális demokrácia működött, Orbán hatalma első volt az egyenlők között. Létezett ellensúlya a Fidesz pártban, Stumpf kancelláriája pedig a kormányban. Az autokrácia felé vezető ellenforradalmi úton Orbánnak először a Fideszt, mint pártot kellett megsemmisítenie, Berlusconi-mintájú választási mozgalommá, belső kommunikációs hálóvá, címlistává változtatnia.
Füstbe ment terv
- Részletek
- Készült: 2018. október 19. péntek, 18:42
- Találatok: 1766
Lázár János beszabadult a porcelánboltba, és meglóbálta a mocsok nagy ormányát, amely most is leng. Most, hogy így látjuk a nagyszerű képet, már semmi nem akadályoz meg abban, hogy elmeséljem – bár úgyis tudod, drága nyájas -, mi vetítette az üvegedényembe Lázárt, mint elefántot. Bár azok a jószágok értelmesebbek, mint vizsgálatunk tárgya és alanya, de még mennyire. Ám mindegy is ez.
Ilyen dohányzásügyi tótumfaktumnak tette meg őt a legfőbb genyó, hogy mért, azt senki se tudja. Tán, hogy ellegyen vele, monyákolgasson, míg zajlik körülötte a szabadrablás és az ország fölégetése. Emberünk azonban hiperaktív, elemi erővel dolgozik az élet megrontásán, és mértéket sem ismer. Fölidézhetjük például intő példaként, hogy akinek nincsen béjemvéje vagy kastélya az erdő alján, az annyit is ér szerinte.
Vagy, midőn vadászott és fácánra ment, akkor nem néhányat vagy egy tucatot tett el láb alól, hanem százszámra feküdtek ott a szárnyasok kiterítve, miközben mindent belepett a vérszag, a gyilkosok pedig a kastélyban, kandalló tüze mellett örültek a nagy diadalnak. Ezt csak azért meséltem el, hogy lefössem, úgy tűnik, hősünk egyáltalán nem ismeri a mértéket, ha valami nincs, akkor neki egyáltalán nincs, ha meg igen, akkor eget rengetően van.
Középút nem létezik a forgatókönyvben. Ilyen habitussal komoly dolgot – kisvasúton kívül akármit – rábízni hazárdjáték. Ezt is csak a legfőbb genyó teheti meg, és meg is teszi, mert mit neki az alattvalók. Ahol egy vajákos, ájtatos és kétes tudatú, sámánságba ojtott szentfazék, valamint trutymós körmű Kásler miniszter lehet, ott minden mindegy. Ehhöz képest Lázár dohányügyi biztossága maga a lottó ötös vagy fizikai Nobel díj.
Viszont ez is hülye, ezen nincs mit szépíteni. Itt, a szemünk előtt abszolválta első megnyilatkozását bagóilag, és rögtön le is szakadt a mennybolt. Aszonta tök komolyan, úgy képzeli az életet, hogy aki 2020. január elseje után született, az egyáltalán ne vehessen már cigit. Ha nagy lesz és okos, akkor se. Így akar Lázár a nem is olyan távoli jövőben füstmentes országot előállítani a kerítések mögött. Ez bírt az eszébe jutni neki.
Tisztelettel megkérem ezen a ponton a bagófüstöt elemi ösztönből gyűlölőket, ne tapsoljanak most hangosan, hogy úgy van, helyes, jól van. Nem azért, mert magam szívesen pöfékelek. Most is például, szól a halk muzsika, balról a kávé, jobbról a cigi, szemben meg a monitor, és senki kutyafaszát nem érdekli, hogy a szobám mélyin én ettől érzem magam komfortosan, és senkit nem zavarok, a szomszéd Józsit se például. Pláne, sőt, nem emiatt lesz mindjárt szmogriadó, ugye.
Mindenki fölhozhatja a maga érvét, hogy kinek mért jó füsttel vagy anélkül, itt most nem erről van szó, hanem az intézés módjáról, hogy ez a Lázár, mint NER mindenható hogyan képzeli el egy probléma megoldását. Tilt és üldöz. Megbélyegez és börtönnel fenyeget minden olyat, ami az ő világképébe nem illik bele. Szezonja van most a hajléktalanok sorsa fölötti sóhajtozásnak, és jogosan. De gondolj csak bele drága nyájas, ők is csak ezt példázzák.
Mert mi történt? Voltaképp betiltották a hajléktalanságot, és üldözik, börtönnel fenyegetik. Így gondolkoznak ezek az élet felől és így oldják meg a problémákat, erőből és csípőből. Lenyomják a delikvens és a társadalom torkán az akaratukat, és ezek vagy kisebb vagy nagyobb tragédiákat okoznak. Így építgetik az egyenvilágot, senki nem hajléktalan, senki nem dohányzik, a nők szülnek, a férfiak meccset néznek, a gyerekek pedig a lövészetet gyakorolják. És a talpaik egymásra lépnek, ezt se feledjük
Így, s emiatt érthető egyébként az is, hogy a liberálistól mért irtóznak annyira. Az színes, gondolkozik, ábrándozik, ilyenek. Sok oldala van neki, amelyeket lehetetlen lecsiszolni egyformára, s az ilyen nem illik a kirakósba.
Guy Verhofstadt: Orbán Viktor ma már nem keresztény és nem is demokrata
- Részletek
- Készült: 2018. október 18. csütörtök, 20:54
- Találatok: 1900
Elhatárolódni Orbántól, és oda küldeni, ahová tartozik: a politika trágyadombjára, új, populista barátaival együtt. Guy Verhofstadt szerint ez lenne a felelősségteljes döntés az Európai Néppárt részéről. A legújabb magyar kormányzati kampány célkeresztjébe állított belga politikus, országa volt miniszterelnöke 2009 óta az Európai Parlament tagja, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) frakcióvezetője. Lapunknak nyilatkozva Verhofstadt reagál az orbáni propaganda vádjaira, elmondja, miről szól a Sargentini-jelentés, és kifejti, hogy a valódi tét Európa egyben tartása. Verhofstadt tudja, hogy Orbán leghangosabb európai parlamenti kritikusaként kiváló célpontja a propagandagépezetnek. Mégsem tervezi, hogy hallgat.
– Ön lenne személyesen az Európai Parlament „bevándorláspárti többsége”, ahogyan azt a legújabb magyar kormányzati kampány állítja?
– Az Európai Parlament a jogállamiság és a demokrácia magyarországi helyzetéről szavazott szeptemberben, és ennek semmi köze a migrációhoz. A képviselők több mint kétharmada, köztük Orbán saját pártcsaládja, az Európai Néppárt frakciójának többsége riasztónak és elég érettnek tartotta a helyzetet arra, hogy Európa beavatkozzon. Csak a Fidesz az, amely téves következtetést vont le ebből a történelmi szavazásból, és azóta mindent meg is tesz, hogy akként ábrázolja, mintha ez a voksolás a migrációról szólt volna, nem pedig a jogállamiságról.
– Az önt démonizáló kormányzati kampányra reagálva azt írta: „Orbán az adófizetők forintjait és euróit hazugságok terjesztésére költi.” Nem éppen az ilyen típusú közpénzköltés szerepel a Sargentini-jelentésben felsorolt problémák egyikeként?
– A jelentés hosszasan sorolja azokat a problémás ügyeket, amelyeknek az Orbán-kormányt arra kellene késztetnie, hogy egy pillanatra megálljon, és kritikus önvizsgálatot tartson. Az egyik ilyen kérdés valóban az a feltűnő félelem, gyűlölet és intolerancia, amit hamis nemzeti konzultációkon és megtévesztő médiakampányokon keresztül gerjeszt a kormány azért, hogy bebetonozza a Fideszt a hatalomba. Ha körülnézünk Európában, nincs még egy olyan kormány, amely hagyta magát ennyire messzire sodródni a valóságtól egy hazugsággyár által, amit ráadásul nagyrészt az adófizetők pénzéből építettek fel. Elég csak megnézni a híreket a magyar állami műsorszolgáltató, az MTVA csatornáin ahhoz, hogy képet kapjunk arról, miféle párhuzamos univerzumot hozott létre a Fidesz, hogy elhitesse a szavazóival, valójában abban élnek.
– Épp a magyar állami média állítja azt, amit a mostani kormányzati kampányvideó, jelesül, hogy ön csak azért bírálja a magyar kabinetet, mert az ellenállt az EU bevándorláspárti többségének. Ön támogatja a bevándorlást?
– Amit mindig is támogattam, az az ellenőrzött és legális lehetősége annak, hogy külföldiek jöjjenek Európába, és éljenek itt, hozzájárulva ezzel a gazdaság teljesítményéhez. Ez nem azt jelenti, hogy fel kellene gyorsítani vagy meg kellene könnyíteni a bevándorlást, ahogyan azt a legújabb álhírpropaganda-videójában a magyar kormány állítja. De azt gondolom, érdemes egy pillantást vetnünk más sikeres nemzetekre, megvizsgálni, hogy például az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában vagy Ausztráliában mit tesznek ezen a területen, és létre kell hoznunk a saját rendszerünket arra, hogy a legtehetségesebbeket Európába vonzzuk.
Guy Verhofstadt szerint vita közte és Orbán Viktor és pártja között azért vált személyessé, mert a Fidesz azt akarja, hogy személyes legyen / Fotó: European Parliament
Hiába a rengeteg pénz, egy helyben toporog a magyar gazdaság versenyképessége
- Részletek
- Készült: 2018. október 17. szerda, 22:41
- Találatok: 2195
Elképesztően szerencsés időszakban van a magyar a gazdaság. Alacsonyak a kamatok, konjunktúra van a világgazdaságban, bőséges mennyiségben állnak rendelkezésre fejlesztési források az uniós támogatásoknak köszönhetően.
De ez önmagában még nem jelenti azt, hogy ezt a sok pénzt értelmesen költenék el, tehát hogy a többi országhoz képest hatékonyabban tudna értéket előállítani a gazdaság. Ez utóbbit többek között a versenyképességi rangsorokon lehet lemérni. Ma megjelent ezek közül is a legnépszerűbb, a Világgazdasági Fórum (WEF) listája, és ez alapján úgy tűnik, hogy valami nagyon nincs rendben a magyar gazdasággal.
Tavaly Magyarország a 60. helyen végzett. Az új módszertan szerint a WEF ismét elkészítette a tavalyi felmérést. Eszerint a 48. helyen végzett Magyarország, vagyis ugyanott áll, ahol az idei, legfrissebb felmérésen is került. Az új mérés eközben jó pár olyan országot hátrébb sorolt, ahol a versenyképesség alapvetően a természeti erőforrásokra vagy kizárólag az olcsó és képzetlen munkaerőre épül.
Az idei WEF rangsor szerint Magyarországon összességében semmit sem javult a versenyképesség, miután ugyanúgy a 48. helyen állunk, mint tavaly. Legújabb versenyképességi jelentésében a Világgazdasági Fórum megváltoztatta a “globális versenyképességi index” összeállításának módszertanát. Erre azért volt szükség, mert olyan változások mentek végbe a világon, ami miatt máshogy kellett súlyozni egy-egy eredményt, adatot, trendet.
A versenyképességi indexet adó 12 mutatóból egyedül az infrastruktúrában vagyunk viszonylag jók, miután a 28. helyen állunk.
A WEF versenyképességi indexe elég bonyolultan áll össze, összesen több mint száz mutatót sűrítenek bele. Ezek között vannak, amik a meglévő statisztikákat használják fel, és vannak, amik vállalatvezetők kérdőíves válaszai alapján születnek. A mutatókat 12 olyan pillér alá sorolják, amelyek a termelékenység befolyásolásán keresztül meghatározzák egy ország versenyképességét, majd az egyes pilléreknek még fejlettségtől függően is külön súlyt adnak.
Egészen elkeserítő a helyzet az egyészségügy (69.), az áru- és munkaerőpiac esetében is (82., illetve 83. hely). Nem állunk jól az intézményrendszernél sem (66.), ez leginkább az állammal, és a bürokráciával kapcsolatos tapasztalatokat tükrözi. (Egy ilyen versenyképességi felmérésben kifejezetten nem mutat jól az olyan kormányzati tevékenység, ahol 48 óra alatt el lehet egy egész ágazat működését lehetetleníteni, ahogy ez történt a lakástakarék-pénztárakkal, és számos más esetben az utóbbi években.)
