- Részletek
-
Készült: 2018. május 08. kedd, 22:30
-
Találatok: 1812
Ezt is megértük. Áder János környezetvédő, horgász és hobbi-köztársasági elnök felkérte Orbán Viktor amatőr focistát és befejezetlen ügyvédet – akit onnan ismerhet a köznép, hogy ő az ország leggazdagabb emberének a szomszédja -, hogy legyen kedves és alakítson kormányt. Miután régi ismerősök ők ketten, Orbán Viktor hajlik a kérésre és alakít. Azt mondta – nyilván könnyek között, de én sajnos nem voltam rajta az eseményre meghívottak listáján, így csak a fantáziámat hívhatom segítségül -, hogy a kétharmados felhatalmazást a háromharmad érdekében fogja felhasználni. Na, itt a baj!
Mármint ott, hogy hanyatlik az oktatás színvonala. Orbán Győző bányatulajdonos és vállalkozófenomén kicsi fia nem tegnap koptatta az iskolapadot, mégis úgy tudja, hogy a kevesebb, mint fele valaminek azonos ugyanannak a valaminek a kétharmadával. Hogy a kevesebb mint fél az a többség. Pedig nem, de a matektanár alighanem elhanyagolta a feladatát. És az vagy 45 évvel ezelőtt történt, mára már sokkal drámaibb a helyzet. Mutatom azoknak, akiknek szintén gondjai vannak a számokkal, de a vizuális információkat képesek valamennyire befogadni. Olyanokat, mint például azok a szép nagy plakátok, amiken drótvágóval felszerelt rosszarcú illetők ácsorognak. Az is bejött, mert sokan megértették belőle, hogy támad az ellenség és meg kell védeni Mészáros Lőrinc vagyonát. Na, ilyen színes képeket mutatok én is.
Olvasni is tudóknak elmagyarázom, jó? A rendszerváltás előtt más volt az oktatási rendszer. Érettségit csak gimnáziumban lehetett szerezni, viszont gimnáziumba bejutni igen nehéz volt. A grafikon felső harmada ezt mutatja. Majd változott az oktatás rendszere, dinamikusan növekedni kezdett az érettségizők száma. Itt jegyzem meg, hogy a középiskolák jellemzően négy évesek, tehát aki mondjuk 2010-ban érettségizett, az 2006-ban kezdte az iskolát. Ez a középső harmadban figyelhető meg. Az utolsó, harmadik harmadban pedig az látható, hogy bár már szinte minden iskolatípusban lehet érettségit szerezni, az érettségizők száma folyamatosan csökken. Mégpedig az Orbán-kormány második, 2010-es eljövetele óta. Nézzük, mi a helyzet a felsőoktatással.
A 2007-2008-as visszaesés magyarázható a súlyos gazdasági válsággal és azzal, hogy Magyarország a 2006-2007-es tanévben tért át a bolognai rendszerre. A 2012-től kezdődő visszaesés egyáltalán semmivel nem magyarázható, ha csak azzal nem, hogy bár lelkesen mentek a népek a Fidesz vezetésével tüntetni a tandíj ellen, valahogy sikerült bevezetni azt, csak más néven és tízszer olyan mértékben, mint amit a második Gyurcsány-kormány be akart vezetni. Van ugyan bizonyos számban és bizonyos szakokon államilag finanszírozott képzés, de aki olyan szakmát választ, ahol nincs ilyen, vagy már nem fér bele a kormány által meghatározott keretszámokba, az súlyos áldozatok árán tud csak diplomához jutni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 08. kedd, 03:07
-
Találatok: 1510
Orbán Viktor hisztizett egy méretesen egészségeset, akárha dagadt, kantáros óvodás volna. De nem a friss húsok ősi ösztönétől vezérelve, amely akkor tör elő, ha elveszik nekik a játékukat vagy a málnás nyalókájukat, hanem messzire ható és igen aljas indokokból. Hogy legyen oka a bírókat és bíróságokat kicsinálni mintegy, mert ők azok, akik a nemzet elalélt boldogságának útjában állanak. Azaz hazaárulók.
A fentebbi cinikus nagyvonalúság, amellyel a fennforgást nekiálltam lefösteni, álca csupán. Valójában visong és hörög a lelkem, amint arrafelé andalodik, micsoda okádás egy hely ez az ország, s legfőképp, hogy még milyen lesz. Mert lesz, efelől kétségünk ne legyen szemernyi sem. Nyolcadikán indul útjára a gyönyör, de nem átmeneti módon, hanem négy évre vagy évszázadra, hogy beleremeg az édes magyar anyaföld és vért verítékezik, hogy vörösmartys fogalmazási eszközökkel éljek.
„Egyértelműen és súlyosan beavatkozott a választásokba a Kúria, miután elvett egy mandátumot a kormánypártoktól.”
– Ezt hisztizte a prostisrácoknak Orbán Viktor, miután ő és a bandája mindenféle monyákokkal és ráolvasásokkal, amelyet közkeletűleg csalásnak neveznek, szarrá nyerte magát. És még neki áll feljebb, hogy Jolán néni módján mutassuk be a sunyi helyzet fonákságát. Viszont semmi sincs véletlenül a NER-ben, mint az tudvalévő.
Orbán Viktor ezzel a kijelentésével bemérte a bíróságokat, amelyek már ott vannak a célkeresztben, csak a tűzparancsot kell kiadni, amely aktusnak egyelőre az Unió útját állja, de Isten és a Párt segedelmével megoldják ezt is. Muszáj lesz a diktatúra evolúciója miatt. Amit most tapasztalhatunk, az a korlátlan hatalmat helyenként zavaró, idegesítő bíróságok megregulázását előkészítő cinikus és felelőtlen médiaakampány aktuális epizódja.
Lesz még néhány.
A Kúria ugyanis több mint négyezer határon túli szavazatot érvénytelenített arra hivatkozva, hogy azokat saját címzésű és nem előre gyártott borítékban adták postára, vagy, mert sérült volt a boríték. Ez szerintem is ölég nagy baj, annak ellenére, hogy állítólag a választási eljárási törvényben egyetlen szó sem esik a borítékok elvárt formájáról és kinézetéről. De, mint tudjuk, mindenféle törvényben kizárólag arról esik szó, amit a Fidesz csak akar.
Ha úgy akarja, legközelebb söralátéten is lehet szavazni annak, akit ő erre kijelöl – ez a söralátét kedvenc ügyintézési módja úgyis NER-ünknek -, mások viszont, akiknek nem tetszik a pofája, egyáltalán nem szavazhatnak majd. Ehhez képest akár boldogok is lehetünk, de valahogyan mégsem vagyunk azok. Egy bizonyos Szánthó Miklós ugyanis, aki az Alapjogokért Központ igazgatója vagy mi a rosseb, már kiadta a sorvezetőt, mondván, ezt „bírói államnak” hívják.
Itt a kulcsfogalom, hogy az eljövendő időben milyen indokkal lehet nekimenni a bíróságoknak, az itt maradók utolsó reményeit is felszámolva, Törökországgá vagy Harmadik Birodalommá válni. Mindebben az az elborzasztó, hogy a kába berlini polgárok is bambán mosolyogtak mindaddig, amíg hullni nem kezdtek a fejükre a bombák. Ezek után képzeljük el, amint Németh Szilárd rákattan erre a „
bírói állam” szókapcsolatra, és elkezdi terjeszteni két recept között. Üde egy dolog lesz, nagyon.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 06. vasárnap, 17:02
-
Találatok: 1423
A kormány idén és a rákövetkező négy évben is négyessel kezdődő GDP-növekedést vár, derült ki a tegnap közzétett konvergenciaprogramból (pdf). Ez nagyon sok, az utóbbi évtizedben csak 2014-ben és 2017-ben sikerült elérni vagy meghaladni a 4 százalékos szintet. Ha hihetünk a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, 2022-re már ötvenezermilliárd forintnál is több lesz folyó értéken az országban megtermelt hozzáadott érték.
De mennyire reális ez? Az biztos, hogy a kormány hirtelen sokkal optimistább lett, 2017 végén még ők is lényegesen gyengébb növekedéssel számoltak. Pedig az NGM már a korábbi prognózisával is kirívóan derűlátó volt, a többi mértékadó intézmény (IMF, Európai Bizottság, OECD, sőt, a kormánnyal szorosan együttműködő Magyar Nemzeti Bank is) egyértelmű lassulást várnak a legfrissebb előrejelzéseik szerint.
Az IMF becslése szól a leghosszabb időhorizontra, és ahogy telik az idő, annál gyengébb növekedést jósol Magyarországnak a valutaalap. 2022-re például már majdnem kétszer akkora bővülést vár az NGM, mint az IMF.
Ez nem független attól, hogy az IMF április végén megjelent
világgazdasági kitekintése szerint most lehet a világgazdaság a ciklus csúcspontján, mivel rengeteg fejlett ország a potenciális növekedési üteme felett bővül, és az ilyen időszakok általában nem tartanak a végtelenségig. Közben rengeteg kockázat leselkedik a globális gazdaságra, a populista protekcionizmustól kezdve az óriásira nőtt hitelállományon át a várható kamatemelésekig. Az ilyen fajta kockázatok és a várható lassulás különösen érzékenyen érinti a világgazdaságnak nagyon erősen kitett országokat, mint amilyen Magyarország. Az NGM ezzel szemben arról ír a konvergenciajelentésben – többek között az IMF fél évvel korábbi jelentésére hivatkozva -, hogy a világgazdaság “érett szakaszában” van a növekedés szempontjából, és ugyan vannak kockázatok, de a külső folyamatok alapvetően “támogató környezetet” teremtenek a magyar növekedésnek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 05. szombat, 21:13
-
Találatok: 1630
Mi a különbség, netán épp a hasonlóság Orbán, Kaczynski vagy Erdogan populizmusa között? Kik és miért szavaznak rájuk? A jobboldali populizmusról beszélgettünk Jan-Werner Müllerrel, a Princetoni Egyetem politológiaprofesszorával, aki könyvet is írt a témáról, és több fejezetet szánt a magyar miniszterelnöknek. A Mi a populizmus nemrég megjelent magyarul is.
– A könyvéből vett hasonlattal élve: a populisták olyanok, mint a részeg vendégek az étteremben. Feldúlják a helyet, esetleg az üzletvezető feleségével is flörtölnek. Csakhogy míg ezeket a vendégeket rövid úton kidobják az étteremből, a populista politikusok népszerűsége világszerte töretlennek látszik. A közéleti szereplők eltérő viselkedése miért lehet sokaknak ennyire vonzó?
– Ezt mástól idéztem, és nem is osztom maradéktalanul. Sok elemző szereti leegyszerűsíteni a populizmus kérdését a részeg vendég szintjére, mondván, ezek demagóg, hazug politikai vezetők, akiknek egyetlen szavuk sem említésre méltó. De a valóság sokkal árnyaltabb és összetettebb. Ezek a toposzok csak felerősítik a populisták önmagukról alkotott szintén torz képét, miszerint náluk van a bölcsek köve, csak ők értik az emberek valós problémáit, ezért kizárólag ők tudnak megfelelően reagálni is ezekre. Miközben egyértelmű: a liberális politikai erők is válaszolnak a társadalmat leginkább foglalkoztató problémákra, hiszen hozzájuk is elérnek a meghatározó vélemények, a legfőbb aggályok. Csakhogy a populisták gyakran felerősítik az egyes ügyek jelentőségét, vagy akár saját ügyeket kreálnak. És ebből születnek az olyan fals következtetések, hogy a Fideszre azért szavaztak sokan, mert a magyarok nem akarnak menekülteket.
– De ez tényleg hatásos eleme volt a választási kampánynak, nem? Világszinten is az látszik: főként érzelmi manipulációval tudnak sikeressé válni ezek a pártok.
– Egyszerűsítő általánosítás, hogy a populisták szavazói érzelmi mélyponton vannak, és ezért hihetnek abban, hogy végre igazi népképviseletet nyernek a választott politikusok által. Emlékezzünk Hillary Clinton elhíresült, becsmérlő mondására Donald Trump szavazóiról: szerinte egy részük „a szánnivalók kosarába” tartozik. Miközben, ha megnézzük például a franciaországi Nemzeti Frontot, látható: jól megalapozott, stabil szavazóbázissal rendelkező pártról van szó. Túl egyszerű lenne annyival elintézni, hogy ők tömörítik a dühös, frusztrált szavazókat, akiket érzelmileg manipuláltak. Sokféle okból szavaztak a Fideszre is: akár azért is, mert úgy tűnhetett, ők képviselik Magyarországon a kereszténydemokrata értékeket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 04. péntek, 21:35
-
Találatok: 1738
Brüsszel megállíthatja Budapestet, csak nem tudja, hogy kéne. Megszorítással nem fog menni.
Beröffent az uniós hadigépezet, Brüsszel nekilát megállítani Budapestet. A haditervet ismertük:
megvágják a támogatásunkat, ha nem lesz itt jogállam.
Mélyen tisztelt Európa, akkor elmesélem, hol téved Ön.
Szinte bármelyik Budapestre akkreditált nagykövet megmondaná, mi lesz ebből, de az a szerencsétlen helyzet állt elő valahogyan, hogy Magyarországon a finn vagy a holland diplomácia nemcsak aktívabban tájékozódik, de láthatóbban is nyilvánul meg, mint az Európai Unió.
Minden uniós kezdeményezés Orbán Viktor értelmezésében kerül majd a magyarok asztalára. Ugye megmondta, hogy Brüsszel ellenünk van! Büntetik a magyarokat, mégpedig csakis azért, mert nem akarnak ide egymillió migránst. Valamint légből kapott vádakkal dobálóznak, miközben Polt Péter a garancia arra, hogy itt senki semmit nem lop, az Orbán-család meg pláne nem. Lesz ebből plakátkampány, nemzeti konzultáció, esetleg népszavazás is. Végre itt egy igazi ellenség.
Ja és az a pénz nekünk jár a Boci csokiért cserébe, örökkön örökké.
Ebből újabb parázs vitákat lehet majd rendezni Strasbourgban, a magyarok többsége pedig annyit fog látni, hogy az a randa Verhofstadt már megint köpködi a hazánkat. Biztos migráns. És ez az egész nem más, mint a Soros-terv.
Mélyen tisztelt Európa, elmondanám azt is, mit tenne bármelyik ország, szövetség, birodalom vagy akár civil szervezet ebben a helyzetben, amennyiben nem töketlen idióták irányítják.
Get up stand up
Kinyitná a száját, és szembeszállna a magyar kormány narratívájával. Nem elsősorban az Európai Parlamentben, hanem Magyarországon. Megtenne mindent, hogy az ő álláspontját is megismerje a közönség, amely előtt teljes erővel gyalázzák, szavait kiforgatják, földszintes hazugságokkal rágalmazzák.
Amikor Norvégia volt a soros, a norvég nagykövet elment a tévéstúdiókba, nyilatkozott, állást foglalt, és ettől mindjárt kiderült egy csomó Emőkének, hogy Norvégia tényleg létezik, ha Ausztrália nem is.
Európa adós még a létezése bizonyításával.
A kohéziós támogatás százmilliárdos tétel; a kifogásolt magyar korrupció szintén. Ha Európa nem képes sikeresen szembeszállni azokkal, akik az asztalra köpnek, lenyúlják az étkészletet, és aztán távozóban még be is intenek, akkor lesz ez a probléma még súlyosabb is. Kelet- és Nyugat-Európában is ugrásra készen állnak azok, akik szívesen csinálnák ugyanezt, csak eddig úgy tudták, hogy nem szabad.
Orbánra tekintenek vezérlő csillagként. Most folyik a próbája annak, hogy nyugodtan meg lehet gazdagodni az Unió fosztogatásával, hatalmon maradni gátlástalan manipulációval és full rasszista gyűlöletkampánnyal, és le lehet verni mindenkit az országban, aki ellenáll vagy akár szót emel.
A pénzek csökkentése önmagában a lehető legbutább lépés. A büntetést azok érzik meg legkevésbé, akiknek szánják; és legjobban azok, akik szintén szenvednek a rossz kormányzástól. Pár százalékos vágás nem változtat azon, mennyit fog ellopni a miniszterelnök, családja és barátai. Nem fognak borúsan merengeni az olcsó sör fölött, hogy jaj, nem kellett volna illiberáliskodni, most aztán megnézhetjük magunkat. Legfeljebb eladják az országot akciósan Kínának. Vagy még azt se kell. Hiszen számít bármit is, hány iskolát újítanak fel, ha egyébként minden körülmények között nyerik a választást? Ha ez az ára ennek az országos metacsalásnak, akkor azt röhögve kifizettetik a magyarokkal. És annak a kampánynak az árát is, amelyben elmagyarázzák, hogy az Uniónak a kurva anyját.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 03. csütörtök, 21:42
-
Találatok: 1881
A pszichológus ötven éve foglalkozik pszichoterápiával, valamint a versenyszférában dolgozó felsővezetőknek ad tanácsokat. Írásaiban gyakran foglalkozott a hatalom személyiségre, illetve közösségekre gyakorolt hatásaival. Politikai vezetők, köztük Orbán Viktor pszichológiai karakterét is elemezte már. A terapeuta arról is beszélt, hogy a miniszterelnök fél, mint minden diktátor, mert érzi, hogy túlméretezett hatalma előbb-utóbb rá fog omlani.
– Április 8. után sokan zuhantak mély apátiába. Új népbetegség lett a választási depresszió?
– Azokban a körökben, amelyekben én mozgok, inkább sokkot és nagy lehangoltságot tapasztaltam. Én inkább csak meglepődtem. A magas választási részvételt látva egy pillanatra magam is elhittem: itt még történhet valami. De ez csak egy ködös pszichés állapot következménye lehetett. Naivan azt hittem, a csapból is folyó sorosozás már nem folytatható tovább, és az emberek nem dőlnek be annak az eszement propagandának, hogy a történelem menetét egy Amerikában élő öreg magyar tőzsdés irányítja. Tévedtem.
– Elhittük, hogy ilyen választási törvénnyel, ilyen ellenzékkel is lehet győzni. Hiú remények csapdájába estünk?
– Talán kevésbé lepődtünk volna meg, ha szembenézünk a realitással. Ebben az országban hosszú ideje a tébolyda légköre uralkodik. Egészen abszurd dolgok váltak mindennapossá. Én még emlékszem arra, amikor a rendszerváltás után egy fiatalember azt kiabálta a parlamentben: „A kormány hazudik!” Ő volt Orbán Viktor, aki most a kormányzását hazudozásra, gyűlölet szítására és félelemkeltésre alapozza. A gyűlölködés az egész társadalomban ragályosan terjed. Mégis a legabszurdabbnak azt tartom, hogy Orbán, amikor 2010-ben először nyert kétharmaddal, történelmi lehetőséget kapott, de ezzel semmit sem tudott kezdeni.
Fotó: Bazánth Ivola
– Dehogynem! A saját hatalmát építi nyolc éve sikeresen. Harmadjára is kétharmaddal győzött.
– Ha a politika a közügyek normális, racionális intézését jelenti, akkor miniszterelnökünk nem tekinthető politikusnak. Európában a politikusoknak az a dolguk, hogy egészségüggyel, oktatással, gazdasággal, külpolitikával foglalkozzanak. Ezeken a területeken Orbán semmit nem ért el. Az ország pénzügyileg csak azért nem roppant össze, mert az unió fenntartja. A hazai egészségügy, az oktatás romokban, a külpolitikai megítélésünk katasztrofális. Az Európai Parlamentben a legsúlyosabb szankció, a 7-es cikkely Magyarország elleni bevezetését kezdeményezték. A napokban száz nemzetközi hírű akadémikus és író nyílt levélben követelte Merkeltől, hogy lépjen fel Orbán ellen, és indítsa el a Fidesz Európai Néppártból való kizárását.
– Ha ön szerint Orbán nem politikus, akkor micsoda?
– Elszabadult neveletlen fiatalemberként került a hatalomba, és a feladathoz nem tudott felnőni. Amihez csak nyúlt, mindent tönkretett, a keze nyomát legfeljebb az országot elárasztó Stop, Soros!-plakátokon hagyta ott. Ha megszólal, rettenetes lappáliák ömlenek a szájából. És közben egyre inkább elszakadt a valóságtól.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 03. csütörtök, 04:50
-
Találatok: 1789
Szerdán bemutatta az Európai Bizottság, hogy milyen költségvetést javasol 2021-2027 közöttre az EU-nak.
Magyar szempontból az volt a legizgalmasabb kérdés, hogy tényleg benne lesz-e egy konkrét terv arról, hogy a korrupt tagállamoktól elvehetik a támogatásokat.
Tényleg benne van.
A javaslat szerint ha egy tagállam kormánya
- rosszul működteti a pályáztatással foglalkozó hivatalait,
- ügyészsége és nyomozói nem járnak el alaposan az EU-s pénzekkel kapcsolatos csalások ügyeiben,
- nem garantálja a bíróságok függetlenségét,
- nem előzi meg, illetve nem bünteti a csalásokat és a korrupciót az EU-s pénzek gyanús elköltéseinél,
- vagy nem működik együtt az OLAF-fal és az EU ügyészségével,
akkor jöhet a pénzcsap elzárása, meghatározatlan időre, egészen a korrupt és csaló rendszerek kijavításáig.
Nem a büntetéshez, hanem a büntetés elmaradásához kellene minősített többség az országok között
A pénz elvétele úgy nézne ki, hogy az Európa Bizottság jelez, ha valahol gondot lát, aztán legalább egy hónapot ad a problémás tagállamnak, hogy tegyen valamit, ám ha ez elmarad, vagy ezzel elégedetlen a Bizottság, akkor elveszi a pénzt.
A pénz elvételéhez ráadásul nem kellene a tagállamok kormányait tömörítő tanács kifejezett egyetértése. A pénz elvonását a tanács csak akkor tudná megakadályozni, ha minősített többséggel vétózzák meg a bizottsági büntetést. Ez azt jelentené, hogy a tagállamok legalább 55 százalékának kellene a büntetés ellen szavaznia, de úgy, hogy a vétózok területén éljen az EU lakosságának legalább 65 százaléka.
Ez azt jelentené, hogy Lengyelország és Magyarország nem tudná tovább megvédeni egymást, amikor a többiek a jogállamiság leépítése miatt fellépnének ellenük.
Az állami beruházásoktól vennék el a pénzt
A pénzt csak olyan pályázatoktól vennék el, amelyek állami intézményeket, infrastrukturális beruházásokat érintenének, vagyis például az erasmusos diákoknak nem kellene hazamenniük, és a pályázatokon győztes vállalkozók is megkapnák a pénzüket, ha nem állami építkezésekre nyerték azokat.
A bizottsági javaslatban az is benne van, hogy külön pályázati alapokat nyitnának meg a civileknek, a demokratikus értékek terjesztőinek, a jogállamiságért küzdelmet vívóknak, a kulturális és nyelvi hagyományok ápolóinak. Vagyis csupa olyanra is menne EU-s pénz, ami magyar kormányt a legjobban idegesítette például a norvég alapok körül.
Magyarországot már az összes olyan kifogással megvádolták az utóbbi években, amelyek mind büntetéseket vonhatnak maguk után a mostani javaslat szerint.
Nem általános, de nagyon erős felhatalmazás lenne ez
Fontos ugyanakkor, hogy a javaslat alapján nem általában vizsgálnák a jogállamiság helyzetét, hanem kifejezetten az EU-s pénzek elköltése körüli csalásokat szankcionálnák csak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 02. szerda, 05:13
-
Találatok: 1653
Az a gyanúm, hogy a május elsejei lufi-virsli-sör után közvetlenül beindul a fideszes jajveszékelés. Az Európai Unió egy részének – ha a többségének, akkor van igen nagy baj – alaposan megtelt a szamócamintás napozója az illiberális idiótákkal. Többek között, vagy talán elsősorban Magyarországgal.
Orbán Viktor és népi, valamint nemzeti zenekara ugyan eddig vigyorogva dörzsölgette a markát, hiszen a hetes cikkely bevezetéséhez egyetértés kell, a fővezér azonban megállapodott Lengyelország hasonlóan illiberális vezetésével, hogy jól megvédik egymást, vétóznak és akkor nem lehet megindítani az eljárást.
A pofáraesés azonban csak késett, nem maradt el. Az Unió jogászai – lám, nem csak a magyar kormányban vannak ilyenek – ugyanis nem a hetes cikkelyre, hanem az alapszerződés 322. cikkére óhajtanak hivatkozni. Ennek alapján az uniós támogatások kifizetésének feltétele az alapjogok betartása és a bírói függetlenség. Ezek hiányában a tagállamok lakosságának 65 százalékát képviselő többség szavazatával korlátozni lehet, vagy akár be is lehet fagyasztani a támogatások folyósítását. Így már kevés lesz, ha lengyel-magyar két jóbarát.
Én nem tudom, mi lesz ennek a vége, azt meg pláne nem tudhatom, mik lesznek a következményei annak, ha valóban visszatartja az Unió a kifizetéseket, de elképzelni remekül el tudom, jó a fantáziám. Az agrártámogatásokat ugyan nem érintené a befagyasztás, tehát az új földesurak továbbra is hozzájutnának a pénzhez, de félő, hogy a fejlesztési források elapadásával a magyar építőipar igen sebesen fejre állna. Ugyanis majdnem teljes egészében uniós pénzekből épül, ami egyáltalán épül. A hangzatos melldöngetésekkel átadott kórházfelújítások, iskolaépítések és felújítások, útépítések, minden franc ebből valósult meg, csak a Fidesz ügyesen úgy kommunikálta, mintha a kormány dobta volna össze rá a pénzt. Közben meg nem.
Ha belegondolunk, hogy szinte minden beruházásban benne van valamelyik (vagy inkább több) oligarcha, stróman, rokon, barát mancsa, ahonnan bőven hasíthatnak és ezek a beruházások megszűnnek, azt a dúskáláshoz szokott pereputty zokon fogja venni.
Miután a kormány ügyesen átalakította a pénzmozgásokat – a belső források jó része az egyházhoz és határon túli mindenféle szervezetekhez vándorolt, az uniós pénzekből zajlanak a belföldi beruházások – érdekes helyzet alakulhat ki. Ha a kormány nem változtat a pénzszivattyúk beállításán, akkor kitör határokon belül a gyalázat. Ha változtat, akkor meg a határokon túl tör ki, ugyanis már szépen berendezkedtek rá, hogy dől a lé. Megoldásként marad a hitelfelvétel, de akkor a költségvetés száll el látványosan.
Miután az nem fordulhat elő, hogy Orbán valaha is elismerje a kormánya bűneit, nem marad más hátra, mint a magasabb fokozatra kapcsolt óbégatás, a háborús retorika tovább spilázása. Ezt a hívek be is fogják nyelni minden kételkedés nélkül, a többieket pedig nem igazán fogja meglepni a dolog, mert eddig is tisztában voltak a valósággal. A kérdés csak az, hogy mikor jön el az a pont, amikor a hívek gyanút fognak. Mert egy ideig lehet azt mondani, hogy nekünk most azért szar, mert a rohadék Unió és Soros György, a liberálisok, a mocskos Brüsszel, egy darabig meg is fogják húzni a nadrágszíjat a hívek boldogan, de sehol nincs akkora tartalék, hogy erre tartósan számítani lehessen.
Márpedig amikor a saját bőrükön valóban érezni fogják Tündérország valódi szépségét, nem biztos, hogy hajlandóak lesznek éhezni is imádott kormányuk és főleg imádott kormányfőjük kedvéért.
Ez még a jövő zenéje, nem tudni, végül hogyan dönt az Unió, mit és mikor szavaznak meg, vezetnek be, de az irány bizony errefelé mutat. Tehát ideje a figyelemelterelő ordibálásnak, vádaskodásnak, hazudozásnak, mert olyan nincs, hogy ne illiberáliséknak lenne igazuk, ne ők csinálnak mindent jól. Kutya világ jön hamarosan, de hát ezt akartuk, ezt szakítottuk, ezt fogjuk szagolni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 30. hétfő, 22:02
-
Találatok: 1609
Csak bátran, elvtársaim! - „Szomorúan olvastuk azokat a cikkeket, amelyek Az idők jelei elnevezésű társadalmi kezdeményezés Újra néven nevezzük című kötetével kapcsolatban láttak napvilágot. A szóban forgó írások olyan színben tüntetik fel a kiadványt, mintha azt a kötet szerzői a jelenlegi kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna. Ezzel a kiadvány szerkesztői és írói nem tudnak és nem is akarnak azonosulni.” (A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Magyar Polgári Együttműködésért Egyesületnek és a Professzorok Batthyány Körének közös közleménye)
Mélyen tisztelt Igazgató úr!
Szomorúan olvastam azokat a felháborító megjegyzéseket, amelyek a „Keresztény elvek egy vállalat vezetésében” című kör email-emmel kapcsolatban árasztották el a vállalatunk üzenőfalát. Mélységesen felháborít, hogy gátlástalan, betegesen hazudozó személyek eme őszinte, jó szándékkal írt írásomból önkényesen kiragadott részletekkel azt bizonygatják, vállalatunk feddhetetlen vezetősége szélhámosokból, erkölcsi hullákból, hétpróbás gazemberekből, valamint idióta dilettánsokból áll.
Ha valaki figyelmesen, kellő jóindulattal és egészében olvassa el azokat az állításokat, melyeket a rám oly jellemző szerénységgel, visszafogottsággal bátorkodtam leírni, azonnal rájöhet arra, én mindezekkel a valótlan rágalmakkal ellentétben pont ezek ellenkezőjét állítottam.
Az igazgató úrnak mindenképpen tudnia kell arról a felháborító tényről, miszerint hitvány ellenségeim, akiket semmiféle erkölcsi gátlás nem korlátoz, aljas támadást indítottak ellenem. Vállalatunk vezetőségére tett ocsmány megjegyzéseiket jómagam mélységesen elítélem, és az igazgató úrhoz hasonlóan, amint módom adódik rá, erkölcsi, jogi és nem utolsó sorban anyagi elégtételt kívánok venni ezen gátlástalan semmirekellőkön.
A mélyen tisztelt Igazgató úr valószínűleg tisztában van szerény személyemmel kapcsolatban azzal, miszerint én minden körülmények között kiálltam az igazságért, bátran felemeltem hangomat az elesettekért, különösen a keresztény árvákért és özvegyekért, bőszen ostoroztam az anyagai javak esztelen hajszolását, ráadásul elítéltem a paráználkodás mindenféle formáját, elsősorban a szodómiát, mely már vállalatunk meghitt, keresztény közösségében is felütötte fejét.
Én, mint jámbor, istenfélő családatya mély megdöbbenéssel értesültem arról, hogy két megtévedt munkatársunk, név szerint Marek Gábor és Simonek Zsolt közös háztartásban élnek, feltehetően bujálkodás céljából.
Az igazgató úrral tökéletes egyetértésben magam is büszkén vallom azt, egy sikeres vállalat működésének alapja dolgozóinak erkölcsi tisztasága, feltétlen hűsége, nemzeti és keresztény értékeink tisztelete, védelme, valamint más, nálunk kicsit nagyobb, de már évtizedek óta hanyatló vállalatok ártalmas befolyásának megakadályozása. A szakértelem ebből a szempontból lényegtelen, úgy is fogalmazhatnék elhanyagolható, valójában csupán megtévesztésül szolgál.
Az általam említett, szigorúan keresztény alapokon nyugvó kör email-emmel kapcsolatban bátran és őszintén szeretném kijelenteni az alábbiakat. Akik ismernek, azok jól tudják, jómagam mindig egyenes, őszinte ember voltam, akit cseppet sem motiváltak egyéni ambíciói. Soha nem kerteltem. Minden cselekedetem, megnyilatkozásom kizárólag azt a célt szolgálta, hogy vállalatunk sikeres és legfőképpen keresztény legyen. Isten segedelmével hatalmas piaci részesedére tehetünk szert és ehhez mindössze buzgó imádság, hozzá szilárd, rendíthetetlen hit szükségeltetik. Valamint az, hogy minél előbb megszabaduljunk ezektől a Marek-, Simonek-féle eltorzult lelkű alkalmazottaktól.
Az említett email-emben található megjegyzésekkel kapcsolatban az alábbi konkrét kiigazításokat szeretném az igazgató úr elé tárni, melyeket, ismervén az igazgató úr végtelen bölcsességét, pártatlanságát, valamint kimagaslóan magas, keresztényi erkölcsét, remélem méltányolni fog.
Bővebben ...
