Két befolyásos magyar üzletember szállt fel egy Moszkvába tartó repülőgépre néhány héttel a 2010-es parlamenti választások előtt. Mindketten Orbán Viktor legszűkebb köréhez tartoztak. Az egyikük Simicska Lajos volt, Orbán régi barátja és hosszú ideig szoros gazdasági szövetségese a Fidesz építkezésében. A másik Nyerges Zsolt volt, aki az Orbán-házaspár barátjaként került be a Fidesz gazdasági holdudvarába mintegy 20 évvel ezelőtt, majd Simicska jobbkezeként vett részt a pártközeli cégbirodalom irányításában.
Moszkvába érkezve a két üzletember az orosz főváros egyik leghírhedtebb helyének számító Ljubljanka térre ment. Az ott álló hatalmas, sárgás színű épület volt a rettegett szovjet titkosszolgálat, a KGB székháza, most pedig itt működik az FSZB néven ismert utódja. Ennek a szervezetnek az egyik magas rangú vezetőjével volt találkozója Simicskának és Nyergesnek.
Az utazás összefüggött Orbán Viktor néhány hónappal korábbi oroszországi látogatásával, amikor a kormányzásra készülő Fidesz-vezér 2009 novemberében személyesen találkozott Vlagyimir Putyinnal Szentpéterváron. Az a találkozó a két politikus ismerkedését szolgálta, Simicskáék későbbi utazására pedig azért került sor, hogy megtörténjen az üzleti jellegű kapcsolatfelvétel is. Azóta ugyan nagyon elmérgesedett a viszony Orbán és Simicska között, de akkoriban még elválaszthatatlannak tűnő szövetségesek voltak. Rendszeresen megbeszélték egymással a fontosabb politikai és kormányzati lépéseket, köztük az orosz kapcsolatépítéssel összefüggő ügyeket is.
Simicskáék 2010-es moszkvai útjáról korábban semmi nem jelent meg a nyilvánosságban, de terjedtek róla információk fideszes körökben, és tudtak róla az akkor még MSZP-s vezetésű kormány külügyi szerveinél is. A Direkt36 három egymástól független forrásból értesült a találkozóról. Simicska nem reagált a kérdéseinkre, Nyerges pedig közölte, hogy soha nem nyilatkozik a sajtónak. Orbán hivatala nem válaszolt arra a kérdésre, hogy mit tudott Simicska és Nyerges útjáról.
Az oroszoknál az állami kötődésű üzletekben gyakran szerepet játszanak a titkosszolgálatok is, Simicskáéknak ezért kellett az FSZB tisztviselőjével tárgyalnia. A találkozón a források állítása szerint nem született semmilyen érdemi megállapodás. Egyikük úgy írta le, hogy ez egy "bemutatkozó látogatás" volt, egy másik pedig úgy fogalmazott, hogy az oroszok jelezték, hogy ha kell segítség üzleti ügyekben, "akkor rájuk lehet számítani". A találkozó azonban így is megmutatta, hogy Orbán Viktor és legszűkebb köre milyen közeli kapcsolatokra törekedett Oroszországgal már a Fidesz kormányra kerülése előtt is.
Azóta világszerte feltűnést keltett, hogy ez a viszony milyen rendkívül szorossá vált. A legtöbb nyugati vezető által veszélyes ellenfélnek tartott Putyin mára rendszeres vendégnek számít Budapesten, és a két ország több fontos üzleti megállapodást is kötött, köztük a Magyarország energetikai és külpolitikai pályáját évtizedekre meghatározó szerződést a paksi atomerőmű bővítéséről.
Itthon és külföldön egyaránt sokan találgatják, hogy a korábban Oroszországgal szemben kifejezetten harcias Orbán miért alakított ki ennyire közeli viszonyt Vlagyimir Putyinnal. A Direkt36 az elmúlt hónapokban több mint harminc olyan emberrel beszélt, akik ráláttak arra, miként alakult ez a viszony a magyar oldalról. A téma érzékenysége miatt mindannyian azzal a feltétellel adtak információkat, ha nem írjuk le a nevüket.
A beszélgetésekből az derült ki, hogy Orbán a saját környezetének azzal magyarázza az oroszokhoz való közeledést, hogy így akar erősebb pozíciót szerezni Magyarországnak a nemzetközi porondon. Szerinte gazdasági előnyök származnak az orosz kapcsolatból, és a velük kialakított szoros viszony javíthatja az ország alkuhelyzetét a nagyobb nyugat-európai országokkal és az amerikaiakkal szemben is.
Németh Szilárd már megint magához igazította a világot, és egy nagyot feredőzött is benne. Pétfürdőn tartott előadást a saját, jól bejáratott közönségének, ebből fakadóan pedig egészen jól meg is értették egymást, így a szeánsz tanulsága az volt, hogy a részeges bölcsészek fölöslegesek a munka alapú társadalomban, mert elszívják a ’zoxigént és fölzabálják a felesleges zabot.
Nem árt betűhíven idézni a rezsi koronázatlan királyát, mert szavai a végtelenbe mutatnak. Valami fortyogó fideszmasszába, amelyből munkás dolog a menekvés, olyannyira, hogy sokaknak egyáltalán nem is sikerül, és így hülyülnek meg Németh Szilárddal együtt, szegények. Ezt mondta a mi bálnánk:
„Ma már mindenkitől elvárás, hogy diplomája legyen, de olyan egyetemek meg főiskolák vannak, hogy annyit érnek, mint vászontarisznyán a lakat, némelyik. Avval nem lehet elhelyezkedni, a magasba néző diplomával nem lehet elhelyezkedni. Egyáltalán, semmi ilyen nincs. Hát ne vicceljünk.” – ezek után kavarta ide a tetőfedőket, mondván: „attól, mert valaki tetőfedő, még nem hülye, és mennyivel jobban is jön a szakértelme.”
Most én kérek elnézést kies honunk mindahány tetőfedőjétől, hiszen ők is láthatják, nem én vertem a farkukkal a csalánt, hanem az alelnök és birkózóisten, valamint konyhatündér.
Hogy teljes legyen a káosz, a lelkes közönség azt is megtudhatta tőle, hogy a nyugati országok leszoktatták az embereket a munkáról az elmúlt évtizedekben. Ha ehhez pásszítjuk az überminiszter bécsi kis színesét a keringők rothadó városáról, totális lesz a csőd.
Itt már csak a hit játszik, polgártársak. Olyas, mint amikor Brian a jó édesanyjával nézi és hallgatja a prófétát és megváltót, aki – szerintük – a sajtkészítők boldogságáról értekezik. Ilyen tudással felvértezve aztán követik is Brian tökét és papucsát a népek, és még azt is megkérdezik tőle, hogyan menjenek a picsába.
Mindez nagyon mókás ott a filmen, 2018-ban személyesen átélni nem annyira. Mert a totális sötétségben azért mutatkozik némi rendszer is, a gyűlölet filozófiája. Hogy a péti szerencsétleneket az egyetemisták ellen uszítja épp, a dologtalanok ellen, akik a dolgozó nép vérét szívják, az élősködők.
Fel nem bírom sorolni, hogy ki mindenki ellen lett már kiadva a napiparancs, és már nem is érdemes, mert mindenki ellen, aki rajtuk kívül áll. Véletlenszerűen kiválasztott rétegek, személyek, intézmények, mindenki és minden, aminek a végén szinte logikusan jut el odáig Kövér et., ha nem ők nyernek, akkor Magyarország megszűnik létezni.
De ez már megtörtént. Míg szegény J. A. nem tudott mást, mint szeretni, görnyedve terhei alatt, ezek ugyanígy vannak a gyűlölettel, és egy ilyen országban nem, hogy nem lehet, nem is érdemes élni.
Ezért tényleg az van, mint amit Bödöcs Tibor is elmesélt, amikor kérdezték tőle, Gyurcsánnyal mért nem volt annyira kérlelhetetlen, mint most Orbánnal. Azt felelte, az nem volt élet-halál kérdés. És milyen igaza van. S ha már nála járunk fössük le az ő szavaival a némethszilárdok világát:
„Fájdalmasan hatalmas, mély magyarsággal köszöntöm ribizliszemekként szétgurult hun-morzsalék népemet a Camden Town-i lángosostól a St. Thomas boncnokáig. Én, magyar ember, magyar férfi, magyar gerinchúros emlős, hím organizmus. Gyere haza, fiatal! Mert Magyarország a bicikliútnak az a része, ahol nem kell tekerni. Magyarország az, hogy nem koccintunk sörrel, hogy állva a Himnuszt, hogy hétfőre azt ígérték, kész lesz.
A centrális erőtér kivédi a politikai és gazdasági ellentéteket, a centrális erőtér maga a 21. századi fasizmus definíciója, amely nem azonos az eredetivel, de lényegét tekintve az lesz. A különbség abban áll, hogy “illiberalizmus” néven olyan diktatúra jön létre, mely látszólag törvényes, holott nem az. A demokrácia hamis látszatában valósítja meg ugyanazt, amit a régi fasiszta diktatúrák erőszakkal és terrorral. De a vége ennek is erőszak lesz.
Ott azonban még nem tartunk, egyelőre a centrális erőtér kiépítése zajlik. Ennek lényege, hogy minden szabad és független intézményt, szervezetet ki kell szorítani, vagy meg kell szüntetni, esetleg belülről átalakítani, a NER uralma alá vonni. Minden vagy megszűnik, és eltűnik, vagy a centrális erőtér bekebelezi. A bekebelezett szervezeteket, sajtót, intézményt nem kell formálisan is Orbán alá rendelni, ezek egy része megmarad látszólag ellenzékinek, csak Orbán finanszírozza, kontrollálja, és tartja fenn őket.
A NER akkor lesz befejezett egész, amikor Orbánnak ő maga lesz az ellenzéke is. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének látszólag és a közhiedelem szerint ellenzéki lapok, újságok, és ellenzéki pártok, csak ezeket mind Orbán tartja el, ennél fogva ő kontrollálja, közvetve ő irányítja. Ez nem jelent közvetlen napi beavatkozást, hanem ő húzza meg az ellenzékiség határait, amelyek egyre szűkebbek lesznek.
Ezért mérges Orbán Lázárra, és zavarta el kampányolni, mert Hódmezővásárhellyel azt a látszatot keltette, mintha legyőzhető lenne a Fidesz, és lehetne olyan ellenzék, amelyet nem ő tart a kezében. Szerencsére az ellenzék ragaszkodott a tőle kapott pénzhez és nem mondta fel a vele kötött informális szövetséget, amikor felesküdött a NER alaptörvényére, és a parlament bojkottálása helyett az “állami pártfinanszírozást”, magyarán Orbán pénzét választotta.
Ezért neki most valóban ez a harc lesz a végső, még egyszer ilyen szorult helyzetbe nem kerülhet. Ezt a választást megnyeri, de nem lehet biztos az állandóra beállított kétharmad megszerzésében. Viszont a következő négy év a NER végleges bebetonozásának ideje lesz. Ebben a következő négy évben megszüntet mindent, amit nem ő finanszíroz, nem irányít egy beépített emberen keresztül, ami nem tőle függ. Civil szervezeteket, sajtót, pártokat.
Először a struktúra véglegesítése következik, utána a gyeplő szorosabbra húzása, határok kijelölése még keskenyebb keretek között. Hogy világos legyen, a 444.hu most megírta, ami nyílt titok volt, hogy a Népszavát Orbán finanszírozza, Orbán tartja el, és Puch Lászlón kerestzül ő kontrollálja. A Népszava ellenzéki sajtó látszatának van fenntartva, ellenzéki is lehet addig a határig, amit Orbán kijelöl. Ez a határ jelenleg az, hogy a maffia családjáról, az Orbán-családról, és annak saját lábukon álló tagjairól nem lehet írni.
De maga az MSZP is a Fidesz kezében van, egyrészt éppen úgy a Fidesz finanszírozza, mint a Népszavát, s Orbán emberei akkor buktatnak meg egy elnököt vagy akár miniszterelnök-jelöltet, amikor akarnak. Ezt nagyon világosan és pontosan megmondta Soros György, s az is nagyon fontos volt, hogy megmondta. Ez csak látszólag volt hátrányos az ellenzéknek, a NER ellenfeleit legalább az ellenzéki pártok ne tudják becsapni, legyenek csak tisztában a helyzettel.
Ennek megfelelően az Orbán által kontrollált álellenzéki média része a Köves Slomóhoz és az EMIH-hez tartozó Klubrádió, a 168 óra, a kilóra megvásárolt hitgyülis Németh Sándor tulajdonolta ATV és még ki tudja, mi minden. Ez a folyamat felgyorsul a választás után, a már bejelentett Sajtókamara, a “Stop Soros!” (SS) törvény kiegészül még nyilván azokkal a törvényekkel, amelyek megakadályozzák a külföldi támogatásból élő sajtó működését.
Egy biztos, hogy a “sportszerű” Orbán, aki még kedvenc sportágában a futballban sem tűri a szabad versenyt, még ott sem lehet olyan csapattulajdonos, akinek nem ő engedi meg, a politikában sem tűr független és szabad sajtót, független, szabad ellenzéket, mely nem tőle függ, nem ő finanszírozza, nem az ő beépített vagy zsarolt emberei által kontrollált.
A kormány szerint az Európai Bizottság a választásokba akar beavatkozni, noha éves jelentése átfogó képet fest az oktatás és az egészségügy jelenlegi állapotáról. Az Európai Bizottság szerdán közzétette szokásos éves jelentését az unió minden tagországáról, így Magyarországról is. Mivel a jelentés nem épp pozitívumokkal van tele, Kovács Zoltán kormányszóvivő el is mondta, hogy az EU-s jelentés nem más, mint politikai és kampányjelentés, aminek jellegzetessége, hogy csak negatívumokkal van tele.
Kovács nem érti, miért van az, hogy ilyen „vélemények” mindig a kampányok idején jelennek meg. Ám a Bizottság minden évben elkészíti az egyes országokra vonatkozó jelentéseit, és a beszámolót a múlt évben is ugyanígy március elején hozta nyilvánosságra, pedig akkor nem rendeztek országgyűlési választást idehaza.
A beszámoló hosszan ismerteti – egyebek mellett – az oktatás jelenlegi állapotát, és több szempontból is lesújtó képet fest a magyar iskolarendszerről. A Bizottság többek közt arról ír, hogy a 15 évesek képességei Magyarországon jóval az EU-s átlag alatt vannak. A jelentés idézi a 2015-ös PISA-eredményeket, amelyek több területen is lényegesen alulmúlták a három évvel korábbiakat. A magyar oktatást érő egyik legsúlyosabb kritika, hogy
az egész EU-ban nálunk van a legnagyobb hatással a diákok szociális háttere az iskolai eredményességre.
A jelentés kiemeli, hogy az iskola típusa is nagyban befolyásolja a diákok teljesítményét, a három típusú középfokú intézményből – középiskola, szakgimnázium, szakközépiskola – ugyanis a szakközépiskolás diákok teljesítettek legrosszabbul a PISA-teszteken. Az Európai Bizottság beszámolója arra is kitért, hogy 2016-ban már 12,4 százalékra emelkedett a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon, míg az EU-s átlag 10,7 százalék.
Ráadásul amíg ez a mutató az EU-ban mindenhol évről évre fokozatosan csökken, Magyarországon 2010 óta stagnál. A probléma a roma diákok körében a legnagyobb, hiszen amíg nem roma társaiknál a korai iskolaelhagyási ráta 8,9 százalék, addig a náluk ugyanez 59,9 százalék. A dolgozat felhívja a figyelmet a szegregációra is: mint írják, a hátrányos helyzetű fiatalok, köztük a romák, legtöbb esetben olyan iskolákba járnak, ahol ők alkotják az intézmény többségét. Ennek következtében az MTA idei adatai szerint 2008 és 2016 között egyre inkább csökkent annak a valószínűsége, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok találkozzanak a jobb szociális körülmények között nevelkedő diákokkal. Az Európai Bizottság szerint hiába vette át hazánkban az állam az iskolák irányítását az önkormányzatoktól azzal a szándékkal, hogy csökkentsék az egyenlőtlenségeket, a roma gyerekek 61 százaléka még mindig olyan iskolába jár, ahol minden diák vagy legalábbis a többség szintén roma.
A jelentés ezen kívül arra is kitér, hogy ugyan sikeres pedagógiai modelleket dolgoztak ki Magyarországon, csak limitált számú olyan intézmény van, ahol ezeket valóban használják is. A pedagógusok fizetésével kapcsolatban azt írják, a régiós átlagtól nagyobb mértékben nőttek ugyan a bérek 2013 óta, még mindig 31 százalékkal alacsonyabbak más diplomás fizetéseknél. A jelentésben megjegyezték, hogy
Lázár János kiment Bécsbe, és onnan egy hatásvadász tudósítással jelentkezett. Szomorú zongoraszó közepette, a hidegben fagyoskodva azt látta, hogy Ausztria fővárosa borzasztó hely lett a migránsok miatt. János majdnem sírt is.
Szerintem szivatják a Janit, így a kemény hódmezővásárhelyi pofára esés után. Múltkor a pálinkázás, meg a kocsikázós bulvárvideók, most meg takarodj ki Bécsbe. Örülj, hogy nem lehet módosítani a listán, Jani.
Na, itt a videó, amiről a szuperminiszter azt hazudja mondja a Facebook-oldalán, hogy azt a Face törölte onnan, közben valószínűleg csak ő szégyellte szét magát, miután a kommentekben szétkapták két perc alatt.
A videóban próbál a szavazók érzelmeire hatni, ilyenformán rengeteg benne a csúsztatás és kamu. Lázár azt mondja, egy olyan kerületben van épp, ahol 20 éve nem volt bevándorló, most viszont csak a fehér, keresztény idősek maradtak, mindenki más bevándorló. A fiatalok nyilván elmenekültek, ezt csak én teszem hozzá…
“Milyen lesz 20 év múlva Budapest, ha az ellenzék beengedi a bevándorlókat?” – kérdezi.
De kikről is beszél itt János, miféle bevándorlók élnek ott Bécsben, akik ilyen szörnyűek szerinte? A legnagyobb baj az, hogy Bécs 700 ezres bevándorlókolóniájáról Lázár hagyja, hogy azt gondoljuk, az az egész ázsiai vagy afrikai muszlim (ide most a törököket és a bosnyákokat ne keverjük bele ,mert velük nem lehet annyira nyugdíjasokat riogatni).
Pedig az összetétel borzasztóan vegyes. Afrikai és ázsiai bevándorló mindösszesen 130 ezer él Bécsben, ez a teljes lakosság 10%-át sem teszi ki, ráadásul a nagy riogatás és nemierőszakolózás ellenére, több mint 40%-uk nő.
Nézzünk csak meg egy hivatalos táblázatot a bécsi kormányzat oldaláról a bevándorlók összetételét illetően.
● A magyar gazdaság alapját a KKV-szektor jelentené: ők adják a cégek többségét, és ők foglalkoztatják a legtöbb magyart. ● A magyar kis- és középvállalkozások azonban le vannak maradva, lassan fejlődnek, és nem is hatékonyak. ● Nem csoda: meg kell küzdeniük a terjengős bürokráciával, a magas adókkal és az egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal is. ● Középosztály pedig, amely finanszírozhatná a szektort, már alig van, a magyar vásárló pedig inkább az olcsó és nem a jó terméket akarja megvásárolni.
Ha leugrik a piacra, iszik egy kávét a sarkon, megjavíttatja a cipőjét, vesz egy mobiltartozékot a GSM-boltban vagy este elmegy a non-stopba, mert elfogyott a zsemle, akkor Ön szinte biztosan egy magyar KKV-ban vásárol.
A KKV-k, azaz a kis- és középvállalkozások adják egy ország gazdaságának a gerincét. Hiába hallani mindig multinacionális cégekről (mint a Magyarországon rengeteg embert foglalkoztató GE), Magyarországra telepített német autógyárakról (Audi, Mercedes), vagy a nagy magyar tőzsdei cégekről (OTP, Mol, Richter), mindezek a cégek a kanyarban sincsenek a KKV-k számához, és a KKV-k által foglalkoztatott embertömeghez képest.
Magyarországon a legtöbb ember tavaly nem multiknál, hanem a csupán pár embert foglalkoztató kis cégeknél dolgozott. Nagyon sokan egy olyan cégnél, amelyben csak egyetlen fő dolgozott, ők maguk.
2017-ben közel 700 ezer vállalat működött az országban, ezeknek a 99 százaléka KKV volt (azaz olyan cég, amelynél nem dolgoznak többen 249 főnél). A KKV-kkel a nagypolitika is kiemelten foglalkozik, nincs olyan párt, amely ne azt kommunikálná, mennyire fontosak ezek a cégek a a magyar gazdaságnak.
Ez tulajdonképpen a politika jól felfogott érdeke:
Jó sok embert meg lehet velük szólítani, hiszen ki ne szimpatizálna egy magyar vállalkozóval vagy az ő alkalmazottjával? A kormánynak egy időben még szlogenje is volt, amelyet mintha a KKV-k dolgozókra találtak volna ki: ez volt a keményen dolgozó kisember.
A KKV-ken keresztül egyszerre lehet szólni azok tulajdonosaihoz és munkavállalóihoz. Ez a csoport pedig több mint kétmillió embert jelent.
És mégis, mindezek ellenére a magyar KKV-szektorral valami nagyon nincsen rendben, ez pedig így-úgy, de hatással van az egész gazdaságra.
Hiába dolgozik náluk az összes foglalkoztatott 70 százaléka, a GDP-nek csupán a felét adják. A nagyobb cégek sokkal kevesebb dolgozóval is nagyságrendileg ugyanennyi értéket képesek előállítani. Külföldi exportban pedig végképp elmaradnak a nagy cégektől: a magyar exportnak csak az egyharmadát adják, míg a nagy cégek a kétharmadát.
Ennek nem kellene szükségszerűen így lennie. Az Egyesült Királyságban például a pár főt foglalkoztató mikrovállalatoknak a nagyvállalatoknál is jobbak a temelékenységi mutatói, a nyugat-európai országokra pedig úgy általában jellemző az, hogy a nagyvállalataik mellett a kisebb cégeik is magas hozzáadott értékkel termelnek. Magyarország viszont Szlovákiával és Lengyelországgal a lista végén kullog. Eközben pedig az ország teljes gazdaságának is egyre rosszabbak a versenyképességi mutatói.
Mi akadályozza a magyar gazdaságot, elsősorban a kis- és közepesvállalatokat abban, hogy sokkal jobban teljesítsenek? E köré a kérdés köré szervezett konferenciát múlt héten a Civitas Intézet. Négy közgazdász is elmondta, mit gondol a magyar a gazdaságról és benne a KKV-k helyzetéről. Mindannyian máshová helyezték a hangsúlyokat, de voltak pontok, amelyeket többen is súlyos problémának neveztek.
Mérlegre tettük, mit adott a magyar energetikának Orbán Viktor, és mit kapott (vitt el) attól két kormányzati ciklus alatt.
Amikor 2013 májusában Ed Davey brit energia- és klímaügyi miniszter Budapesten tárgyalt, egy pillanatig úgy tűnt, hogy London és Budapest mehetne ugyanarra is tovább. Ekkor még szó nem volt arról, hogy Orbán bemegy a spájzba az oroszokért, és egyike volt a kósza választási kampánytémaötleteknek a szeptemberben beharangozott, de valójában csak a 2014-es kampányfinisre kiélesített rezsiharc. A brit energiaminiszter azt szerette volna megtudakolni, megyünk-e velük, mert ők úgy látták, hogy a két ország hasonló problémákra (mint elöregedőben lévő nukleáris termelőerők, jelentős arányú gázimport, karcsú saját energiaforrás stb.) keresi a válaszait, és együtt talán gyorsabban és többre jutunk.
Davey aztán harcosan menetelt is azon az úton, amit a brit kormány akkor kijelölt magának. Végtelenül leegyszerűsítve ez az út arról szólt, hogy a kormány minden lehetséges energiaforrást és termelési technológiát, technikát megvizsgál, paramétereztet és megmér a piacon, és csak a szigetország energetikai önállóságának növelését és biztonságát használták viszonyulási pontként. Így lett az Egyesült Királyság egyszerre a zöldenergia-befektetések európai paradicsoma, a magas szinten stabilizált gázimporté, és ha megroggyanva is, de még mindig atomerőműépítést is támogató ország. A brit példából a magyar kormány egyetlen tételt tett saját alapélménnyé: a menetelés csökönyösségét. Ennek viszont mára az lett az eredménye, hogy London és Budapest energetikai útjai között akkor se lehetne nagyobb a távolság, ha eleve ellentétes pólusokról indulunk el.
Átírják a valóságot azok a kormányzati sikerjelentések, amelyek a munkanélküliségről vagy a foglalkoztatottság helyzetéről szólnak. Pedig most, a hódmezővásárhelyi vereség után épp ezekkel igyekszik büszkélkedni a Fidesz. Róna Péter közgazdász a Vasárnapi Híreknek adott interjúban azt mondta: az ellenzéki oldalon gyors cselekvés, de nem általános összeborulás kell, Orbán Viktor és társai számára pedig a menekülési út egy olyan diktatúra, ami megvédi őket az elszámoltatástól.
– Hódmezővásárhely után – ahol egy fideszes fellegvárban tudott nyerni egy független, de minden ellenzéki párt által támogatott jelölt – lehet jól működő modell a Fidesz ellen?
– Persze, hogy lehet. Kell egy tiszteletre érdemes és hiteles jelölt. Márki-Zay Péter ilyen volt. Ez előfeltétele a sikernek. A választópolgárok át fognak látni a simlis alakokon, és bármilyen összefogás is van egy simlis alak mögött, az nem fog működni. Köztiszteletnek örvendő jelölteket kell kiválasztani. Továbbá a jelöltnek – mint ebben az esetben is láttuk – rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy meghallja és megértse, mit mondanak és mit akarnak a választók.
– Tavaly nyáron beszélt arról: összefogás kell, hogy mindenhol csak egy ember álljon a fideszes jelölttel szemben. Sőt, egy választási párt szükségességéről is beszélt. Az első még összejöhet?
– Technikai-taktikai kérdés, hogy milyen együttműködésre van lehetőség a különböző ellenzéki pártok között egy adott körzetben. De ezt minden körzetben külön-külön kell eldönteni, és nem valamiféle általános elmélet alapján. Amikor azt mondtam, hogy egy választási pártra vagy összefogásra van szükség, akkor nem arról beszéltem, hogy a pártok adják fel a saját identitásukat, hanem arról, hogy hozzanak létre egy struktúrát, amely azután megállapítja körzetenként, mire van szükség. Ezt az egészet úgy lehet elrontani, ha megpróbálnak minden körzetre érvényes szabályokat megfogalmazni. Ez nem fog menni.
– A jelöltállítás hétfőn lezárul, onnantól már csak visszalépések lehetnek. Van esély arra, hogy helyben mindenhol hiteles jelöltet találjanak?
– Most már nagyon késő van. Tavaly nyáron a javaslatomat mindenki lehurrogta, de most kiderült, hogy ez a helyes modell. Arra van szükség, hogy az ellenzék gyorsan lépjen, de hangsúlyozom: nem általános összeborulás kell, hanem választókörzetre szabott megoldások.
– A kampányban az egészségügy, az oktatás, a korrupció helyett – érthető módon – inkább a biztonságérzetre próbált hatni a Fidesz és azt mondja, hogy megvédi az embereket Sorostól, Brüsszeltől vagy a migránsoktól. Ezúttal ez nem működött. Változóban a társadalom mentális állapota?
– Az emberek részben átlátnak az említett üzeneteken, részben kezd kialakulni az az érzés, hogy a Fideszt valójában nem is érdekli, hogy az emberek mit gondolnak, éreznek, szeretnének. A hatalom a társadalomra tukmál egészen elképesztő kitalációkat, épp azért, hogy ne kelljen odafigyelni arra, ami az embereket érdekli. Ezt megérezték Hódmezővásárhelyen. Riogatnak minket. De valahogy az, amit mi szeretnénk, nem kerül a látókörébe a kormánynak.
– Újra békemenetet hirdettek a Fidesz holdudvarában, Bencsik András pedig arról beszélt – korábbi önmagának is ellentmondva –, hogy hagyni kellene ezt az elemi iskolai szintű sorosozást. Ez egyfajta pánikreakció vagy egy békésebb arc, amivel az emberek esetleg becsaphatók?
– Utóbbi. Semmi olyat nem látok, ami arra utalna, hogy ebből a vereségből őszinte felismerés született volna azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt évek uszító és gyűlöletkampánya alapvető hiba volt.
Elismertségét önazonos személyiségének, őszinte beszédmódjának köszönheti Karácsony Gergely. Ezzel lehet az MSZP megmentője – mondja lapunknak Szentpéteri Nagy Richard.
- Egyszerre sok volt a hatalomnak a hódmezővásárhelyi vereség és az Elios-ügy?
- Még ha a világ legszabályosabb közbeszerzésén indul is a miniszterelnök veje, egy demokratikus, nyugati közvélemény azt sem viseli el. Ha ráadásul bűnszövetkezetben és hatalmas közpénzt eltulajdonítva végzik a munkát, annak híre eljut az emberekhez, még ha sokan nem tudják is, mi az az Elios. A hódmezővásárhelyi polgármester-választás eredményeiben ez is megmutatkozott – sok más jelenség mellett. Mint ahogy az a szabály is egyértelmű lett végre, hogy ha sokan mennek el szavazni, az jó az ellenzéknek, ha pedig kevesen, az nem.
- Mit tanult ebből a Fidesz és az ellenzék?
- Mindkét oldal nehezen tanul. A Fidesz nem sokat tud változtatni azon, ahogy eddig működött, az ellenzék pedig örül a megtalált receptnek, miközben végig egyértelmű volt: ha egy jelölt áll a kormánypárti jelölttel szemben, nyilván könnyebb a győzelem, mint más esetben.
- A fideszes kommunikációs gépezet közben lefagyott, ami az utóbbi évekből kiindulva meglepő.
- Minden kampány lényege az, hogy hogyan sikerül a vége. Ha egy kampány túl korán finisel, vagy túl későn pörög fel, akkor nem sikeres. A sportolónak is az olimpiai döntőben kell a legjobb formában lennie. Ha egy tematikát évekkel a választások előtt elindítanak, akkor nagy a veszélye annak, hogy rosszkor ér el a csúcsra. Éveken át úgy látszott, megérte migránsozni és sorosozni, de várható volt a korai kifáradás. Közben meghalt Orbán Viktor legfőbb tanácsadója, Arthur J. Finkelstein, már nem lehet tőle megkérdezni, jó-e az irány. Korrigálni kellene, de megy a vonat, nehéz átszállni másik szerelvényre.
- 2016-ban kemény szavakkal illette az MSZP-t. Többek között azt mondta, hogy a párt a NER nélkülözhetetlen elemévé vált, Orbán Viktornak pedig jó néhány embere van az MSZP-n belül is.
- Továbbra is fenntartom akkori állításaimat. A pártrendszert magát is a Fidesz hozta létre és tartja el. Érdemes megnézni például a Nemzetbiztonsági Bizottság folyamatos összehívását, amely azt a fideszes célt szolgálta, hogy fontosságban megemelje, s ezzel népszerűségben felhúzza egyik egykori találmányát, az LMP-t, hogy csaknem azonos súlyú riválisok versenyezzenek a Fidesztől balra. Ugyanakkor az ellenzéki szavazó ma már akkor kalkulál helyesen, ha számol az MSZP listájával, még akkor is, ha döntésével olyanokat is bejuttat a parlamentbe, akiknek nincs ott semmi keresnivalójuk. Ez ma kisebb baj, mint az, ha a párt kiesik, és magával visz százezernyi szavazatot a semmibe. A helyzet most azt az áldozatot kívánja a baloldaltól, hogy megtartsa az MSZP-t, amely már többször meghalhatott volna, ha hagyják.
- Az LMP a Fidesz találmánya?
- A párt genezisénél ott volt a Fidesz. Az LMP identitászavarainak ez is az oka. Ugyanakkor bázisdemokráciájukkal nem tudják eldönteni, hogy jobb-, vagy baloldaliak. Az LMP és a Jobbik létrehozására azért volt szükség még a Nemzeti Együttműködés Rendszere létrejötte előtt, hogy majdan megvalósuljon a centrális erőtér. Előbb jött létre az új pártrendszer, és aztán az új politikai rendszer. A Jobbikkal való cél világos volt: így a Fidesznek jobbról is lett ellenzéke, az LMP pedig azért kellett, hogy ha esetleg nincs meg a kétharmad, besegítsen.
- Ehhez képest most úgy fest, mégis tárgyalásokat kezdenek a koordinációról.
- Hódmezővásárhely után az ébredés jelei láthatóak. Az eddigi ellenzéki stratégia abból állt, hogy jussunk be valahogy, úgyis a Fidesz nyer.
Két befolyásos magyar üzletember szállt fel egy Moszkvába tartó repülőgépre néhány héttel a 2010-es parlamenti választások előtt. Mindketten Orbán Viktor legszűkebb köréhez tartoztak. Az egyikük Simicska Lajos volt, Orbán régi barátja és hosszú ideig szoros gazdasági szövetségese a Fidesz építkezésében. A másik Nyerges Zsolt volt, aki az Orbán-házaspár barátjaként került be a Fidesz gazdasági holdudvarába mintegy 20 évvel ezelőtt, majd Simicska jobbkezeként vett részt a pártközeli cégbirodalom irányításában.
Németh Szilárd már megint magához igazította a világot, és egy nagyot feredőzött is benne. Pétfürdőn tartott előadást a saját, jól bejáratott közönségének, ebből fakadóan pedig egészen jól meg is értették egymást, így a szeánsz tanulsága az volt, hogy a részeges bölcsészek fölöslegesek a munka alapú társadalomban, mert elszívják a ’zoxigént és fölzabálják a felesleges zabot.
A centrális erőtér kivédi a politikai és gazdasági ellentéteket, a centrális erőtér maga a 21. századi fasizmus definíciója, amely nem azonos az eredetivel, de lényegét tekintve az lesz. A különbség abban áll, hogy “illiberalizmus” néven olyan diktatúra jön létre, mely látszólag törvényes, holott nem az. A demokrácia hamis látszatában valósítja meg ugyanazt, amit a régi fasiszta diktatúrák erőszakkal és terrorral. De a vége ennek is erőszak lesz.
A kormány szerint az Európai Bizottság a választásokba akar beavatkozni, noha éves jelentése átfogó képet fest az oktatás és az egészségügy jelenlegi állapotáról. Az Európai Bizottság szerdán 
Lázár János kiment Bécsbe, és onnan egy hatásvadász tudósítással jelentkezett. Szomorú zongoraszó közepette, a hidegben fagyoskodva azt látta, hogy Ausztria fővárosa borzasztó hely lett a migránsok miatt. János majdnem sírt is.
● A magyar gazdaság alapját a KKV-szektor jelentené: ők adják a cégek többségét, és ők foglalkoztatják a legtöbb magyart. ● A magyar kis- és középvállalkozások azonban le vannak maradva, lassan fejlődnek, és nem is hatékonyak. ● Nem csoda: meg kell küzdeniük a terjengős bürokráciával, a magas adókkal és az egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal is. ● Középosztály pedig, amely finanszírozhatná a szektort, már alig van, a magyar vásárló pedig inkább az olcsó és nem a jó terméket akarja megvásárolni.
Mérlegre tettük, mit adott a magyar energetikának Orbán Viktor, és mit kapott (vitt el) attól két kormányzati ciklus alatt.
Edward Davey a hvg korábbi interjúján 2013 májusában / © Stiller Ákos
Átírják a valóságot azok a kormányzati sikerjelentések, amelyek a munkanélküliségről vagy a foglalkoztatottság helyzetéről szólnak. Pedig most, a hódmezővásárhelyi vereség után épp ezekkel igyekszik büszkélkedni a Fidesz. Róna Péter közgazdász a Vasárnapi Híreknek adott interjúban azt mondta: az ellenzéki oldalon gyors cselekvés, de nem általános összeborulás kell, Orbán Viktor és társai számára pedig a menekülési út egy olyan diktatúra, ami megvédi őket az elszámoltatástól.
Elismertségét önazonos személyiségének, őszinte beszédmódjának köszönheti Karácsony Gergely. Ezzel lehet az MSZP megmentője – mondja lapunknak Szentpéteri Nagy Richard.