Hírek

Kevés ételt kapnak a határvédelemre kivezényelt rendőrök, és van, hogy az is penészes

hatarkAz ORFK szerint a rendőrök megfelelő körülmények között teljesítik szolgálati feladataikat, amihez képest tudunk olyan rendőrről, akit egy hétre rendeltek a határhoz, aztán a harmadik héten már a szülei vittek neki ételt és váltóruhát. Árad a panasz.

Az Országos Rendőr-főkapitányság következetesen cáfolja, hogy drasztikus lenne a hiány a rendőrségi állományban, és állítják, hogy elég rendőr van Magyarországon, a Belügyminisztérium tájékoztatása szerint pedig idén fél év alatt összesen 8,5 milliárd forint túlórapénzt fizettek ki a rendőrségi állománynak. Ezért érdeklődtünk arról az ORFK-nál, hogy a meglévő állományban milyen körülmények között dolgoznak a rendőrök. Válaszukban azt írták, hogy „megfelelő körülmények” között teljesítik szolgálati feladataikat.
 
Ehhez képest a körülményeket jól ismerő forrásaink szerint a határvédelemnél három év alatt sem sikerült megoldani a szolgálatot teljesítő rendőrök ellátását. Rengeteg panasz érkezik például az ételre, mind a mennyiséget, mind a minőséget illetően.

Remekül szemlélteti ezt a Magyar Rendőrök és Katonák, Veletek Vagyunk Facebook-oldalára feltöltött fotó is a penészes ételről, amelyet a határvédelemnél szolgálatot teljesítő Készenléti Rendőrség tagjai kaptak.
 
Ugyancsak a határvédelemnél szolgáló rendőr kapta ellátmányként azt az első ránézésre sem bőséges szendvicset, paprikát és valamilyen tejterméket, amit a zacskóban lévő patkány már megkezdett. Az állat a szálláson mászott a zacskóba.

Túlórapénzük jelentős részéből ezért a határhoz rendelt rendőrök a saját ellátásukat fedezik. Ahogy télen a kötelezően előírt egyenruha aláöltözetét is saját maguknak kell megoldaniuk. 168ora_logo

Bővebben ...

Egyre olvad a magyar középréteg

eltaposElkezdődött a bűnbakok kiterjedt keresése? - A felső és az alsó csoportok nagyobb arányban bővülnek, mint a középső szegmenshez tartozók – állapította meg a KSH egyik nemrégiben kiadott elemzése. A tulajdonosi középosztály is veszített erejéből, amiért a miniszterek a hazai vállalkozásokat hibáztatják.

Minden korábbinál nagyobb mintán igyekezett a magyar osztályszerkezetet négy évvel ezelőtt feltérképezni a GfK. Arra jutottak, hogy hazánkban a mai napig nem alakult ki a középosztály. Érdemes átböngészni a felállított kategóriákat, így bárki meg tudja állapítani, ő hová is sorolható be (az ezt tartalmazó cikk itt található). A GKI tavaly azt nézte meg, hogy a jelenlegi kormányzat alatt miként alakult a különböző társadalmi csoportok összes jövedelemből való részesedése, illetve hogyan változott a reáljövedelmük.
 
A kutatók kimutatták, hogy igazak az előfeltevések: valóban a szegények kárára híznak itt a gazdagok. Nem minden írható azonban a Fidesz számlájára. A középosztály jövedelme több mint egy évtizeden át stagnált. A lecsúszások a KSH a magyar foglalkozási szerkezet változásairól nemrégiben közzétett elemzéséből (ezt teljes terjedelmében itt olvasható) is kitűnnek. Mint a tanulmányban megállapították: hosszabb időtávot tekintve a rétegszerkezet polarizálódik, a felső és az alsó csoportok nagyobb arányban bővülnek, mint a középső szegmens. 
 
Ennek megfelelően kimondták, hogy a 2011. (a legutóbbi népszámlálás) óta eltelt öt évben bővült a foglalkozási szerkezet felső szegmense, amiben az alkalmazottként dolgozó felső értelmiségiek, valamint az alsószintű vezetők körének bővülése játszott szerepet. A rétegstruktúra középső tömbje szűkült. Jelentős veszteségeket szenvedett el a szakképzett szolgáltatási és kereskedelmi foglalkozásúak tábora.
 
A válság által leginkább sújtott szakképzett ipari munkásság kissé erőre kapott, amihez azonban az járult hozzá, hogy körükben a legjellemzőbb a külföldi munkavállalás, 5,4 százalékuk dolgozik az országhatáron kívül. A betanított munkát végzők aránya stagnált, míg az egyszerű munkát végzők köre tovább bővült, már közel 10 százalék volt 2016-ban.
 

Elszívják mindenki elől a levegőt, de elviselhetetlennek tartják a fuldoklást

A tulajdonosi középosztály szintén veszített erejéből, de a csökkenés a KSH szerint inkább a kevésbé stabil, bizonytalanabb helyzetű vállalkozókat érintette. Mi úgy véljük viszont, hogy ebben nagy szerepet játszhat, hogy egy kitűntetett réteg mindent visz, a fideszes gazdasági elit elszívja mindenki elől a levegőt. Azután a kormányzat szemrehányást tesz, amiért az érintettek az oxigénhiány jeleit mutatják.
 
Az Index.hu beszámolója szerint egészen elképesztő módon két miniszter is hosszan szidta a korábban sokat dicsért magyar vállalkozásokat. Nyilván nem a kormány szívéhez közel (rakétákkal segített) rétegről, hanem a többiekről beszéltek. Varga Mihály pénzügyminiszter szerint „egy holland munkás kétszer annyi értéket állít elő, mint egy magyar, itt hatékonysági problémák vannak”. Palkovics László, a magyar kormány innovációs és technológiai minisztere úgy látja, hogy a nyugatiakhoz viszonyított hatékonyságbeli különbséghez hozzájárul az innovációs képesség hiánya a magyar tulajdonú vállalkozásoknál.
Úgy tűnik, kezd divattá válni a mutogatás. A pénzügyminiszter és az újonnan létrehozott innovációs tárca vezetője a „főbűnösöket” a magyar vállalkozásokban látja, a Számvevőszék elnöke pedig a már régen szoros állami ölelésbe vett kórházak vezetőit hibáztatja azért, mert nem jobb a hazai egészségügyi ellátás. Felelősek a tanárok (erről már többször esett szó), és talán mindenki más is. Eljuthatunk oda, hogy ezt a nagyszerű kormány meg sem érdemeljük. Kérdés persze, hogy ebből hosszabb távon mi következik majd.

Bővebben ...

Az ezredforduló generációjának új szocializmusa

sanders-oca7Szerkesztői jegyzet: az alábbi cikk Ben Judah írásának közepesen laza fordítása. Az angolszász, elsősorban brit és amerikai baloldal újjászületéséről és lendületéről szól. Elsőre sok fogalom paradoxonnak fog tűnni (pl. fiatal szocialisták…?), de éppen ezért lehet érdekes nekünk, magyaroknak is. Ami az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában lejátszódott az elmúlt pár évben, korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna — és semmivel sem volt kisebb csoda, mintha ugyanez Magyarországon történt volna (vagy történne) meg. Éppen ezért fontos, hogy ne is csodaként tekintsünk rá.

Már az első jelek alapján fel lehet ismerni: rózsa-emotikonok, kirohanós podcastok, Jacobin-előfizetések, és Alexandria Ocasio-Cortez-retweetek. Ez az ezredforduló generációjának szocializmusa. De miben különbözik a régitől?
 
Spoiler: mindenben. Az Y-generáció szocializmusa ugyanis — Jordan Peterson és társai neosztálinista „kulturális marxizmust” emlegető ijesztgetéseivel szemben — teljesen más és új ideológiai alapokra épül.
 
Ennek a vakmerő, fiatal baloldalnak új osztálytudata, forradalmisága és demokratizmusa van.
 

I. Osztály

Ennek a generációnak az elsődleges küzdelme nem a szülőktől örökölt osztályharc. A korábbi generációk számára a szocializmus elemi része volt, hogy azt egy hegeli szellemben idealizált munkásosztály valósítja meg. Az ellenség a középosztály és a polgárság volt, a maga hatalmasságával és gőgjével — pontosan tükrözve Marx 19. századi leírásait az osztályhatalomról. Ez ma már nincs.
Az ezredforduló generációjának szocializmusát a „mi vagyunk a 99%” szlogen határozza meg.
„Egy dologban biztos vagyok”, mondja David Graeber, a Bullshitmunka c. könyv szerzője: „amikor azt javasoltam, hogy nevezzük magunkat ’a 99 százaléknak’, pontosan tudtam, mire gondolok.” A Zuccotti Park-béli tüntetések [azaz az Occupy Wall Street — a szerk.] nyomán híressé vált szlogen új értelmet adott az osztályhatalomnak.
 
„A ’mi vagyunk a 99%’ egy kompakt, önmagát magyarázó osztályelmélet az elpénzügyiesedett politika világára. Egy új módja annak, hogy osztályhatalomról beszéljünk a pénzügyi kapitalizmus kontextusában. A lényeg: a legfelső 1%-on kívül mindenki rosszul jár — ez teszi lehetővé, hogy túllépjünk a hagyományos baloldali politizálás begyepesedett határvonalain és egy új egységet kínálhassunk mindenkinek.” Az 1%-ot nevezték meg ellenségként, és ezzel tágra nyitották a baloldal kapuit. Bárki lehetett szocialista — kivéve Sheldon Adelsont [milliárdos amerikai republikánus donor].
„Már egy ideje szó volt az 1% gondolatáról,” mondja Graeber. „Az Occupy idején az fogott meg minket igazán, hogy az az 1%, amely a gazdasági növekedés minden gyümölcsét élvezte, ugyanaz az 1% volt, amely szinte az összes politikai kampányt finanszírozta. Az lett a meghatározásunk, hogy ’ők’ azok, akik a hatalmukat vagyonra fordítják, és a vagyonukat hatalomra.”
Ez az újfent népszerű szlogen több évtizednyi szocialista gondolatot tört meg. A lemorzsolódó középosztály többé nem a gazdagok természetes szövetségese volt; nem élvezte a felső tízezer védelmét. A legfelső 1% áldozatai között voltak azok az emberek is, akik középosztálybelinek néztek ki, középosztálybeliként gondoltak magukra, és középosztálybeli munkával keresték a kenyerüket — és akiket újabban fojtogatott a lakáshitelük és a gyerekeik bizonytalan jövőjének finanszírozása.
 
„Szerintem nincs ezen elég nagy hangsúly: az Occupy hatalmas változást hozott a köztudat osztály- és kapitalizmusképében,” mondja Graeber.
 
A Zucotti Park-béli tüntetések egy hosszú, lassan érő változást indítottak el a baloldalon.

Bővebben ...

Fábián András: Hazugságok vására

d-tt20120612Mindenkinek van valami becsípődése. Miért pont nekem ne lenne? Mindenkinek lehet egy jóképű konteója. Miért pont nekem ne lenne?

Egyszer- kétszer ki is fejtettem, meg is indokoltam, a magam csekély képességeivel érveltem is a saját teóriám mellett. Hitték is, nem is. Inkább nem is, mert nem akarták elhinni, olyan jó volt a rózsaszín babaszobában ébredni, körülöttünk új játékok, szép babák, kisautó, kis fizetés, kis izé. Boldogság, más orra alá bors törés, izgatott készülődés a szebb jövőre, kormányzati álmok dédelgetése. Közben az események mentek előre a maguk útján, mind a végkifejletig.
 
A nulladik naptól datálódik ez az egész történet. A G-napról van szó, igen. A két nagy ember cserepekre tört barátságáról, nyílt és örök szakításáról. A látványos és botrányos összezördülésről. Mit zördülés?! Robajlás volt az. Hónapokig másról sem beszélt az ország, máig mosolyogva emlegetik az Orbán ellenzékeként nyilvántartott különböző rendű és rangú, más-más pártállású kárörvendők.
 
2015 február 6-án történt, hogy Simicska kirúgott minden orbánistát a „médiabirodalmából”. Bemondta a nagy G-t, de sem akkor, sem soha később nem indokolta meg igazán, hogy mi is volt az a kettejük kötélbarátságát éles pengével kettévágó nézetkülönbség, ami ilyen végletes megoldásokra sarkallta. Mondta, hogy Orbán lefeküdt az oroszoknak (tudtuk, senki nem dőlt tőle a kardjába), mondta azt is, hogy Orbán elárulta ifjúságuk édes eszméit és álmait (de mennyit keresett ezen Simicska, akinek akkoriban ez még nem fájt annyira). Megtudtuk, hogy Orbán jelentett róla a sorkatonai szolgálatuk alatt a zalaegerszegi katonai elhárító tisztnek (azért elég jól megvoltak ezzel 34 évig).
 
Szóval volt itt minden, mint a tanyasi búcsúban, de leginkább köd és titokzatosság, mint a garabonciás diák mindent elrejtő köpönyegében. Amikor „elmúlt a barátság”, akkor az odáig nagy kegyben álló Simicska birodalom elkezdett szeretetmegvonástól szenvedni. Plakátháború, kirekesztés a közbeszerzésekből, majd perek után morcos, kényszeredett korrekció. Nem fogom e véres háború minden momentumát felemlegetni, legyen elég annyi, hogy aki jól figyelt, az láthatta, hogy e nagy haragban továbbra is csurrantak cseppentek tízmilliárdok a Közgépnek. Figyelmeztető jelnek kellett volna lennie, hogy az állítólagos bosszú perceiben, 2015 júliusában, a Közgépet három évre kizárták az állami közbeszerzési tenderekről, azonban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015 szeptemberben felfüggesztette a kizárási határozatot, míg decemberi elsőfokú ítéletében a Közgép javára döntött, mert a kizárás az ítélet szerint jogszerűtlen volt. Az sem volt egy percig sem titok, hogy Simicska legközvetlenebb munkatársa és bizalmasa, Nyerges Zsolt, milyen közel állt továbbra is Orbán Viktorhoz. Kellett egy megbízható összekötő. Ennek érdekében még egy állítólagos Simicska-Nyerges ütésváltás is felkerült az alul futó hírek sorába, amit persze mindkét fél azonnal cáfolt.
 
Állítottam és állítom tehát, hogy ez az egész Simicska-Orbán balhé nem volt egyéb porhintésnél. Nézzük meg az előzményeket. Nem bonyolult. Egyetlen tényező volt, ami megrettentette Orbánt, s amelyre Simicska gyógyírt ajánlott. Ez pedig nem volt más, mint a Jobbik 2014-es szereplése és a választások utáni további erősödése. Ezt a csomót kellett Simicskának, teljes ravaszságát latba vetve, keresztülvágnia. Simicska feladata a Jobbik semlegesítése és kiiktatása volt. Kisebb tisztet itt nem lehetett bevetni. Az operációhoz nagy pénzekre volt szükség, és egy olyan dúsgazdag pártfogóra, aki egy ekkora vállalkozást feltűnés nélkül tud finanszírozni. A Lajos, aki valószínű, amúgy is unta már a folytonos útépítéseket meg a közös focimeccseket, felvállalta a munkát. Adott plakáthelyeket (a Jobbik azóta is kapkodja a fejét, hogy honnan fogják kifizetni az ÁSZ-büntetést), adott új ideológiát (cukiság-kampány, néppártosodás), kaptak választási stratégiát (senkivel sem szövetkezni, semmi összefogás), adott újságot, tévét. A Fidesz ezekre a juttatásokra ráerősített: a “G-nap” után Kövér László a Magyar Nemzetet és a Hír TV-t ellenzékinek minősítette, a kormánypárti szavazóknak pedig „nem javasolta ezen médiumok további fogyasztását”. Nem volt olyan rendezvény, ahol a vezető kormánypárti korifeusok ne demonstrálták volna jó hangosan, amikor nyilatkozatot kért a Hír TV riportere: maguknak nem nyilatkozunk! huppa

Bővebben ...

A csempedíler esete az Akadémiával (ananászposzt)

fogombaszParragh László csempe- és szaniterkereskedő elmagyarázta Krúg Emíliának (ő az ATV műsorvezetője) az alapkutatást. A mibenlétét nekije, hogyan látja ő, a csempe- és szaniterkereskedő az alapkutatást.

Gondoltam, hogy én meg elmagyarázom Parragh úrnak a szaniterkereskedést. Nem, nem tudom mi az a szaniter, és most nincs kedvem megguglizni. Azt nem hiszem, hogy ez akadálya lenne a magyarázatnak, esetleg egy hosszabb tanulmány írásának, vagy a Nemzeti Szaniterkutató Intézet megalapításának. Ha Parragh elmagyarázhatja az alapkutatást, akkor én miért ne oszthatnám meg a világgal szaniterelméleti gondolataim.
 
Nem lehet elmagyarázni az alapkutatást. Általában azzal szoktak próbálkozni, hogy nem lehet azt most tudni, hogy mely kutatásból lesz majd mobiltelefon. Ezt szoktuk mondani, hogy a "Mari néni" is értse. "Mari néni"-t már régen Anitának hívják, jogosítványa van, kétszer volt abortusza, és süldőlány korában Piramis koncertre járt, nem skanzenben élünk. Nem azért nehéz elmagyarázni neki az alapkutatást mert ő a nép romlatlan egyede, aki csak ahhoz ért, hogy lepirítsa a hagymát, hanem azért, mert ezek a dolgok valóban végtelenül bonyolultak. Sokkal egyszerűbb dolgokat is teljesen reménytelen elmagyarázni. 
 
Valamiért a kicsiny Izrael nem akarja beszántani az alapkutatását, a teljesen absztraktnak tűnő kombinatorikai és  elméleti számítógéptudományi kutatásait sem, amelyekben n tart a végtelenhez, miközben még egy Parragh is sejti, hogy az n az csak a fejünkben tud tartani a végtelenhez, ha egyáltalán. Izrael hat darab ERC-grantet kapott számítógéptudományból a múlt héten, ezeknek a kutatásoknak az eredménye pedig valószínűleg cikk lesz, papíros, még az is lehet, hogy n-ek fognak slattyogni a végtelen felé. Nagyon nehéz megmutatni azt a pontot, ahol a világhírű kombinatorikai és elméleti számítógéptudományi iskolákból hirtelen a Vaskupolát irányító szoftver lesz. A kultúra a lényeg, próbálom elmagyarázni egy fidesznyiknek, falra rizibizi, a kultúráról. A kombinatorikai, elméleti számítógéptudományi kultúra az a közeg, amelyben kinevelődnek azok a fiatalok, akiknél az n már nem tart a végtelenbe, hanem inkább megnézi, hogy mi lesz az ebéd az Iráni Forradalmi Gárda központjában. Az alapkutatás leginkább ennek a közegnek a fenntartásáról szól. Nincs olyan ország, amelyik sikeres tudott lenni ezen közeg nélkül. Az alapkutatás eredményei globálisak, a közeg az továbbra is meglehetősen lokális. 
 
Dudva lenne a dudvák közt az ananász - írta valaki, akit ma kiszerkesztenének a Magyar Időkben.  Ez az ország sohasem volt Ananászország, de lehetne, jó, a legjobb piña coladát talán nem belőlünk csinálnánk, és akkor mi van. Ezek Dudvaországot akarnak csinálni Magyarországból, talán azért, mert harminc évvel ezelőtt valaki megigazította egy vidéki fiatalember nyakkendőjét.
 
P.S.  Ma felszámolták a Heti Választ, az utolsó magyar konzervatív lapot. Szeretném kifejezni szolidaritásom a lap összes munkatársával. 
 

Parragh: „Ideje volt nekimenni az Akadémiának” - 2018.08.04. - Ideje volt nekimenni az Akadémiának, ezt mondta Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke az ATV-n. Szerinte ugyanis sok olyan kutatásra költöttek, amiből később semmi sem lett. A kormány a jövő évi költségvetéssel az MTA állami támogatásának majdnem háromnegyedét az innovációs minisztériumhoz utalta. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/parragh-ideje-volt-nekimenni-az-akademianak

Bővebben ...

Tállai András képes volt azt állítani, hogy a tízmilliárdos veszteséget hozó letelepedési kötvények bevételeiből fizették vissza az IMF-hitelt

tokaAz adópolitikai államtitkár kicsit kiakadt azon, hogy Varju László rávilágított, a letelepedési kötvényes bevándorlóknak fizetni tervezett kötvényhozamból kiegyenlíthető lenne a kórházi adósságállomány is. Itt vannak a tények, így károsították meg a magyar adófizetőket a programmal, és fizetnek fejenként 9 millió forintot a valódi gazdasági bevándorlóknak.

„Az Ön pártelnöke, Gyurcsány Ferenc IMF-hitelekkel adósította el 2008-ban az országot. 2013 közepén, amikor a letelepedési kötvényprogram bevezetésre került, az IMF-hitel kamata 4,09 százalék volt. Sokkal több, mint a letelepedési kötvényeké.
 
Így Önök vettek fel IMF-hitelt drágán, és többek között a letelepedési kötvények segítették Magyarországot, hogy az Önök által felvett drága IMF-hiteleket vissza tudjuk fizetni!"
 
– írta Tállai András adópolitikai államtitkár Varga Mihály pénzügyminiszter nevében és megbízásából Varju Lászlónak.
 
A DK alelnöke azért fordult írásbeli kérdéssel a miniszterhez, hogy megtudja, miből akarják ifizetni az elmúlt években betelepített bevándorlók kötvényhozamait az Orbán-kormány. Felidézte, hogy miután öt évvel ezelőtt indították el a letelepedési kötvényprogramot, amivel több mint húszezer ember érkezett Magyarországra Kínából, Oroszországból, Észak-Afrikából és számos arab országból, most súlyos fizetési kötelezettsége fakad a programból Magyarországnak.

Tállai András szerint 2013-ban egyetlen hónap alatt hozzásegítette az IMF-hitel kifizetéséhez az államot a korrupciógyanús kötvényprogram. Az államtitkár téved / Fotó: MTI/Vajda János

„Ezek az emberek nem háború vagy üldöztetés elől menekültek, befogadásukra sem emberiességi megfontolások, sem nemzetközi egyezmények nem kötelezték Magyarországot. Ők azonban éltek a Fidesz letelepedési kötvénye által fölkínált lehetőséggel, hogy mintegy 90 millió forintnak megfelelő euró busás hozamra történő kölcsönzése ellenében családostul szabad beutazási és letelepedési engedélyt szerezhetnek Magyarországra és ezzel az EU-ba. Bár a kötvényeken nem a magyar állam keresett, hanem a Rogán Antal kijelölte offshore cégek,
 
most a költségvetésnek kell 35 milliárd forintot kifizetnie kötvényhozamként az így betelepítetteknek.
 
Csak összehasonlításként: ebből az összegből ki lehetne fizetni annak az adósságának a felét, amelyet csak kórházi adósságnak szoktak nevezni, holott azt az adósságot a magyar kormány halmozta föl azzal, hogy nem finanszírozza az egészségügyi beavatkozások tényleges költségeit, és hárította át a kórházakra" – írta Varju, aki ezek után részletekbe menően – jogosnak tűnő – kérdésekkel fordult, az egyébként alaptörvényből fakadóan válaszadási kötelezettséggel rendelkező Varga Mihályhoz:
 
  1. Miből fogják kifizetni az elmúlt években betelepített bevándorlók kötvényhozamait?
  2. Szerepel-e erre fedezet a költségvetésben, és ha igen, melyik soron?
  3. Mennyi pénzt vontak el a bevándorlók hozamaira a családtámogatásoktól, az oktatástól és az egészségügytől? 168ora_logo
  4. Bővebben ...

Süketen, vakon, bénán

nyerges_oviA Hír Tv nélkül is felkelt a nap, a madarak éppen úgy csicseregnek, mint tegnap, a hőség sem változott semmit. Miért is kellene görcsölnünk? Amikor az Origót elfoglalta a Fidesz, akkor sem történt semmi rendkívüli. A vajaskenyér íze nem változott, a busz éppen úgy rázott, amikor nem tudta megkerülni a kátyút. A Magyar Nemzet beszántása után is tovább nőtt a hajunk, a körmünk, télen hó esett, nyáron villámlott és érett a barack. A 168 óra továbbra is megjelenik, csak picit más lett, de a túrós palacsinta íze nem változott semmit és továbbra is folyik a víz a csapból.

 
Az emberek életén nem változtat az, ha vannak kormánykritikus médiafelületek, vagy ha nincsenek. Igazából mindössze annyi történik, hogy néhány embernek megszűnik a munkahelye, de ez naponta előfordul, semmi rendkívüli nincs benne. Miért is kellene hogy érdekelje Kovácsékat Lajosmizsén a kormánykritikus média léte, vagy nemléte? Őket nem érinti közvetlenül, az ő életük éppen olyan nehéz, vagy könnyű, nem ettől függ, hogy ki tudják-e cserélni a tönkrement bútort, hogy találnak-e a gyereknek nyelvtanárt és meg tudják-e fizetni a különórákat.
 
A hírek és publikációk ingyen jönnek. Akiknek az a dolguk, hogy leüljenek a számítógép elé és megírják, vagy beüljenek a stúdióba és elmondják, azok a dolgukat végzik. Az interneten minden hozzáférhető, szinte semmi nem kerül pénzbe, csak a pornóoldalak és a játékoldalak, de az természetes és különben is sok mindenhez hozzá lehet férni okosban, csak egy kis furfang kell hozzá.
 
Az ember észre sem veszi, ha az egyik fülére kicsit tompábban hall. Oda fordul a másik fülével, jobban koncentrál. Aztán megtanulja az agy szelektálni a dolgokat és természetesnek veszi, hogy kiszűrje azokat a hangokat, amelyeket már nem képes feldolgozni, mert nem hallja, csak valami távoli moraj számára. A látás romlásához is hozzá lehet szokni. Alkalmazkodik az ember. Távolabb tartja a könyvet, vagy közelebb hajol, szemüveget vesz fel, előkeresi a nagyítót is. Aztán leszokik az olvasásról mert túlságosan megerőltető, majd pedig kivitelezhetetlen.
 
Mire majdnem teljesen megvakul és megsüketül, már nem éli meg traumaként. Megszokta. Természetes állapot lesz számára, hiszen minden nap csak egy picit lett rosszabb, nem arról van szó, hogy tegnap még tökéletes volt, ma pedig már sötét és néma csend van.
 
Ez történik most. Egy országot vakít és süketít meg Orbán. Egy ország fogja azt olvasni, látni és hallani, amit a bűnbanda el akar neki mondani. Tudom, hogy sokan, akik megtalálják a számukra fontos híreket (még megtalálják) nem értik és sokszor szóvá is teszik, hogy miért foglalkozunk az Origó, a 888, a PS, a Magyar Idők híreivel. Ne foglalkozzunk vele, úgysem olvassa azokat senki. Mi lényegében reklámot csinálunk nekik.
 
Akik ezt mondják, szándékosan takarják el a szemüket, dugják be a fülüket hogy még azt a keveset se lássák-hallják, ami eljuthat hozzájuk. Tessék tenni egy kísérletet. Csak három napig kizárólag kormányportálokat olvasni, propagandát nézni. Aztán elgondolkodni azon, mennyivel egyszerűbb és főleg mennyivel kellemesebb hinni a saját kiválasztott, nagyszerű, zseniális, különleges mivoltunkban, mennyivel jobb hinni abban, hogy mi egy egészen fantasztikus nép vagyunk, soha, semmiben nem hibáztunk, minden esetben áldozatai lettünk másoknak, de mégis itt vagyunk és küzdünk, miközben minket tisztel a világ. Mennyivel egyszerűbb elhinni, hogy veszélyben a kontinens, de ez a kicsi ország egyedüliként megvédi magát, pontosabban megvédi az országot Orbán Viktor, mi itt biztonságban, boldogan élhetünk az ő áldozatos munkájának következtében. Mennyivel felemelőbb hinni azt, hogy napról napra fejlődik az ország, holnap egy picivel jobban élünk, mint ma és ez a folyamat megállíthatatlan, csupán hatalomban kell tartani Orbán Viktort.
 
Elég három olyan nap, melyben csak ezeket a híreket fogyasztjuk és az agymosás hatékonyságát le tudjuk mérni önmagunkon. Érezni fogjuk a hálát a védelemért, a rettegést a migránsoktól és a gyűlöletet azokkal szemben, akik ezt a biztonságot és jólétet el akarják rabolni tőlünk.

Bővebben ...

TGM: A Hír TV fejfájára

38212489_19nA Hír TV keletkezése, átalakulása, visszaalakulása az Orbán-rendszer egyik strukturális hiányosságának a kiküszöbölését jelenti.

 
A hivatalos-nyilvános-alkotmányos államtól és a magánvállalatoktól az (informális) orbáni „mély állam”-hoz került (ellenszolgáltatás nélkül kisajátított) vagyonelemeket – a jognak tett szimbolikus szívesség gyanánt – az Orbán Viktor magyar miniszterelnök udvarához tartozó megbízottak nevére szokás íratni.
 
(Kérem a fönti mondatot alaposan megfontolni, drága olvasó.)
 
Formailag nem, de a gazdasági-politikai valóságban e vagyonelemek fölött Orbán Viktor miniszterelnök úr és apparátusa rendelkezik, a kegyencek személyi luxusán túl (ami pénzben lényegtelen apróság) a vagyon hatalmi-politikai célokat szolgál. Ezt a vagyont a költségvetésre vonatkozó (bár iszonyúan laza, és így is kijátszott) megkötések nélkül használhatja a nemzet vezetője népe irányítására, és a kormánypártot helyettesítő párhuzamos hatalom („mély állam”) költségeinek fedezésére. (A sajtó is az államapparátus egyik válfaja, még plurális rendszerekben is.)
 
Ezt a megvesztegetően egyszerű szerkezetet egyetlen kockázat fenyegeti: a jogilag birtokon belüli megbízott föllázad, hűtlenné válik, mint Simicska, és saját párhuzamos államot (paraállamot, „mély államot”) kezd építeni magának. (Ez már a korai hűbériség, a patrimoniális királyság korában is gond volt: ezek a szisztémák hasonlítottak Orbán Viktor úr mai innovációira.)
Mivel az orbáni „mély állam” lényege az informalitás (jogon és nyilvánosságon kívüliség), nyilvános jogszabállyal nem lehet biztosítani a nemzet vezetőjének a kisajátított (esetleg „királyi adományként” a kegyenceknek haszonélvezetre átengedett) vagyonok, vállalatok, nagybirtokok, erdők, vadászterületek, üzemek, bányák, üdülővárosok, médiák, szállodák, kastélyok, ingatlanüzletek, építőipari és kereskedelmi, turisztikai, közlekedési cégek stb. fölötti abszolút rendelkezését. Világossá kell tenni, hogy ezek dr. Orbánéi.
Ehhöz állandóan fönnálló fizikai fenyegetésre van szükség. Most nyilvánvalóvá tették, hogy így van. Simicska urat nem könnyű megijeszteni. Az, hogy lemondott összes vállalatairól (kivéve egy kecskefarmot), mutatja: helyreállt a rend, senki nem használhatja Orbán ellen az Orbán ellenőrzése alá beterelt párhuzamos népgazdaságot és „mélyállami” hálózatot, mert különben.
 
Szeptemberben a nemzet vezetője szerint a leszámolások újabb sorozatára kerül sor, a médiarendezésen túl nyilván tudomány- és kultúraszabályozást várhatunk a határokon átívelő, teljes duna-medencei pofabefogás, hapták és engedelmesség rendszerbe foglalása és tökéletesítése érdekében.
 
Mindezt azonban csak úgy lehet hiánytalanul és sarkosan végrehajtani, ha a „mély állam” irányított gazdaságának olyan ispánjai és gazdatisztjei, mint a „Mészáros Lőrinc” jelképes név alatt ismert Orbán-menedzsment és tulajdonkezelés vezetői tudomásul veszik, hogy a több száz méter mély szakadék szélén eszközölt hazafias ülepen rúgás terhe mellett engedelmeskedniük kell, hiszen síron túl is érvényes hűséggel tartoznak a beléjük életet (és hatalmat) lehelő nemzet- és államvezetőnek, államtulajdonosnak, most és mindörökké.
 
Igen sajnálatos, hogy egyfajta kritikai hang – amelynek a megszólalása közvetve az orbáni államrendszernek, illetve a rendszer egyik kisebb üzemzavarának volt köszönhető – elnémul, akármilyen tisztátalan volt a pénz eredete, amely ezt lehetővé tette. Az üzemzavar elhárult, a körkörös egypártrendszer fejlődik és egységesül, irányítása pedig – a kezdeti nehézségek után – egyre üzemszerűbb, szakszerűbb, már ha az elnyomás szakma.

Bővebben ...

Az új BMW-gyárral még szorosabban öleli magához Magyarországot az autóipar

bmwgyarTíz évvel és egy hónappal a kecskeméti Mercedes-gyár bejelentése után végre új nagyberuházást ünnepelhet Magyarország. Debrecenben épül BMW-gyár 2019-től, jelentette be a cég, az üzemben “több mint ezer” dolgozó gyárt majd évi 150 ezer autót, köztük elektromos, hibrid és belső égésű modelleket is. Négyszáz hektáron épül az új gyár, aminek a felépítése nagyjából egymilliárd euróba, azaz jelenlegi árfolyamon mintegy 320 milliárd forintba kerül majd.

 
Arról nem árult el többet a cég, hogy milyen modelleket fognak gyártani, vagy hogy pontosan mikor kezdik meg a termelést. A gyárterület egy év múlva kerül a bajor prémiumautó-gyártó birtokába, és nagyjából ekkor kezdődhet majd a toborzás is.
 
A BMW a jó infrastruktúrával, a beszállítók közelségével és a helyi képzett munkaerővel magyarázta a választást. Nem véletlenül emlegeti a cég a beszállítókat, például a békéscsabai Csaba Metál gyártja több százezer elektromos BMW váltóházát. A bajor nagyvállalat már évekkel ezelőtt is arról beszélt, hogy valójában van egy láthatatlan autógyára Magyarországon, hiszen az itteni beszállítóinál tízezer ember dolgozik.
 
A képzett munkaerő előkerítése viszont már nagyobb kihívás lehet. Országosan hivatalosan 25 ezer betöltetlen álláshely van a feldolgozóiparban, ennek nagyjából tizede a járműiparban. Ám ezek többsége az ország nyugati felében található. Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében jóval tíz százalék fölötti az álláskeresők (tehát a munkanélküliek és a közmunkások együttes) aránya, amit részben a kevesebb beruházás, részben pedig a munkaerő alacsonyabb képzettsége magyaráz.
 
Az viszont már a most közzétett számokból is jól látszik, hogy ez egy erősen automatizált gyár lesz. A kecskeméti Mercedes-gyárban több mint négyezer alkalmazott gyárt évi közel 200 ezer autót, tehát egy alkalmazottra körülbelül 50 autó jut, a tervezett BMW-üzemben viszont ezer alkalmazott gyárt majd 150 ezer autót, ami egy főre 150 autót jelent. Ennek részben az is oka lehet, hogy az elektromos autók kevesebb részegységből állnak, mint a belső égésű motorral felszereltek.
 
Mindenesetre jól fog jönni az országnak, hogy éppen akkor jön egy piaci nagyberuházás, amikor az uniós forrásokból finanszírozott állami beruházások várhatóan jelentősen visszaesnek majd. (Igaz, egy ilyen magánberuházás máshogyan jelenik meg a makrogazdasági mutatókban, mint az égi áldásként érkező uniós források: a BMW-gyárnak lesz például jelentős importvonzata is a gépek behozatala miatt. Bár persze egy ilyen beruházás sokkal jobban javítja az ország termelékenységét, mint az uniós finanszírozású projektek többsége.)
 
Arról sem volt hivatalos bejelentés, hogy milyen formában támogatja az állam az üzemet. Mivel Szlovákia és Románia részvételével éles verseny zajlott a beruházásért, valószínűleg a kormány mindent megtett a BMW kegyeiért, ami még belefér az uniós szabályokba.
 
Ugyanakkor az óriásberuházás tovább erősíti Magyarország autóipari függését. Ez már most is igen magas, például a járműipari termelés a GDP tizedéről az ötödére emelkedett az utóbbi tíz évben, az exporton belül ugyanezt az ívet járta be a szektor a gazdaságon belül.

Bővebben ...