Ez ezt jelenti, hogy a bankokban az itt elhelyezett pénzek, saját erő mellé a kormány nem ad a jövőben harminc százalékot kitevő összeget, vagyis az intézmény megszűnik. Az indokolás az, hogy a kezelő szervezetek extraprofitra tesznek szert.
Megint a hülyék idegrendszerének átmosására szolgáló szómágia. Orbán, és bandája egyszerű, kiismerhetően primitív. és a módszereik is azok. Ezért sikeres az egyszerű,kiismerhetően primitív magyarok esetében is. Az első elv, hogy mond ki a hívószavakat, a varázsszavakat, amitől a sötét híveid azonnal hanyatt dőlnek, és mindent elfogadnak. Pl. haza, magyarság, rabló extraprofit, védjük meg!
Most a lakástakarékot kezelő bankok extraprofitálnak. Korábban a rohadt nyugdíjpénztárak tették ugyanezt, luxus beruházásokra költötték a nép pénzét, ezért el kellett venni tőlük a nyugdíjak kezelését. Tudjuk, hogy ebből semmi nem volt igaz, csak lenyúlták a nyugdíjkasszát, hogy ezzel csökkenthessék az államháztartás hiányát. Munkahelyi, és minden más fenyegetéssel vették rá az emberek a kilépésre, ha önként nem akartak. Azt is tudjuk, hogy a magánnyugdíjpénztárak mostanra jelenős hozamot hoztak ügyfeleiknek, tehát aki bent maradt, az nagyon jól járt. A lenyúlt állami nyugdíjrendszer pedig dűl össze.
elveszi a “zemberek” pénzét, extraprofitál, és máris elhiszi a hülye, hogy minden igazságos, jogos. A kormány megmenti a hazát. Ugyanezt az egyszerű módszert alkalmazták a közüzemi szolgáltatók állami tulajdonba vételekor is, a szemét külföldiek extraprofitja volt a hívószó. Most is van extraprofit, pl. a gáz ára a nemzetközi piacon 40 százalékkal csökkent azóta, de a kormány nem csökkentette ennek megfelelően az árat, pedig mostanra magyarok a szolgáltatók. Tehát ha az ő zsebükbe folyik, akkor nincs baj. Persze föl lehet hozni, hogy az legalább magyar zseb. Ez akkor lenne igaz, ha minden magyar polgárt elszállítana állami pénzekhez jutó magántársaság tulajdonosa repülőjén a kedvenc csapata meccsére. De Józsi bácsit a Platánból erről még nem kérdezték meg,hogy menne-e? Meg a Az MVM az Unió ellen tüntetőket támogat, akik a pénzen Brüsszelbe utaznak tüntizni, kircsizni. Engem sose kérdeztek, elmennék-e pl. Párizsba kurvaanyázni Macront? Vajon miért nem? Pedig megnézném az Öreg Hölgyet.
amely gazdagokat,tehetőseket, értsd. Fidesz közelieket preferálja, és az általuk szeretett folyósító cégeket. Pl. a Rogán által futtatott Central NOK Szervező Zrt.-t. Vagyis nem csak az állami támogatások, hanem a lakossági befektetések kezelését is hozzájuk csatornázzák be. A hülye magyar pedig megint tapsol, pedig fogalma sincs, hogy az itt képződő nyereséget milyen külföldi számlákra juttatják ki talányos szerződéshálókon keresztül. Meg ők ülnek a felügyelőbizottságokban, igazgatóságokban, és már most loptak annyit, hogy unokájuk is igen jól fog élni. Persze mindez teljesen törvényes, a haza üdvét szolgálja. Csak nem a mienket.
A másik módszert, hogy amit el akarsz érni, azt fogd rá a másikra, démonizáld, a saját célodat pedig, ami ugyanez a lopás, magasztosítsd! A geci kisboltos eddig azért árulta a pénztárnál a cigit, hogy megmérgezze a magyarságot, tönkre tegye a hazát. El kell venni tőle. Majd mi megmondjuk, ki árulhat dohányt a szép magyar földön.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. október 15. hétfő, 00:13
-
Találatok: 1723
Írók, színészek, ismert gondolkodók demonstrálnak vasárnap a Kossuth téren, hogy egy mondattal álljanak ki az utcán élőkért – azokért, akik holnaptól már elkövetőnek számítanak a keresztény szellemiségű Magyarországon.
Közel nyolcvan író, költő, közíró vett részt a Parlament elé meghirdetett, vasárnap délutáni tüntetésen. Az „Egy mondat. Kortárs írók a hajléktalanságban élők méltóságáért” -címen meghirdetett rendezvényt Erdős Virág költő, Kovács Gábor Tamás, és Udvarhelyi Tessza, A Város Mindenkié csoport egyik alapítója szervezte, a demonstráció lényege pedig, hogy részt vevők egy-egy mondattal tiltakozzanak a Büntető törvénykönyv hajléktalan létformát kriminalizáló módosítása ellen.
Az írók az ígért számban meg is jelentek, és háttal a parlamentnek, mintegy nyolcvan-száz méter hosszú sávban fel is fejlődtek. Lábaiknál a tábla - választott egy mondatukkal. (Az eseményen részt vesz (legalább egy mondat erejéig) Hernádi Judit, Bombera Krisztina, Iványi Gábor, Parti Nagy Lajos, Tamás Gáspár Miklós és Hámori Gabriella is.) A társadalmi szolidaritás kifejezése azonban jóval szolidabb volt, mintegy ezer ember gyűlt a Kossuth térre.
Ráadásul nem lehetett tudni, kit hozott ide a hajléktalanok iránti együttérzés, és kit bedőlt devizakölcsönök miatti elkeseredettség. Ugyanis a téren ott protestáltak a "devizakárosultak". Amikor startolt a fedél nélküliekért tartott demonstráció, a bajba jutott hitelesek szónokai elcsendesedtek. És ekkor beköszöntött a némaság - ugyanis a hajléktalantüntetés nem szolgált beszédekkel egy ideig. Tudósítónk a helyzetet úgy jellemezte: sétálós, beszélgetős dzsembori zajlik a téren. (Amit a rendőrség sem idegeskedett túl, mindössze hat kocsival készült a megmozdulásra.) Aztán persze megérkeztek a beszédek is.
A tüntetés moderátorai Gergye Krisztián és Hajmási Dávid színészek röviden vázolták, miért is van itt mindenki: hogy tiltakozzanak a szabálysértési törvény módosítása ellen, ami ami a hajléktalanokat még az eddiginél is több meghurcoltatásnak teszi ki. Magyarország alaptörvényébe bekerült egy mondat, hogy tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás – emlékeztetett Hajmási, amire szórt fújolás volt a válasz – „ez egy évek óta formálódó, helyezkedő, érlelődő mondat, ami mára kategorikus kijelentésként áll előttünk, gonosz és ártalmas megállapításként”.
A színész szerint a tilalom azt fejezi ki, hogy a hatalomban lévő ember elkövetőnek tartja és büntetni szeretné a hajléktalant – a szabálysértési törvény pedig megmutatja, milyen erőt és módszereket alkalmaz vele szemben.
Amíg van nyelvünk, és vannak saját mondataink, addig ki tudjuk mondani, hogy az alaptörvény hajléktalanokról megfogalmazott kijelentése abszurdum; a hogy a szabálysértési törvény tesz velük, az aljas, gonosz és igazságtalan – addig kimondható, hogy a hajléktalanok nem bűnösök, hanem áldozatok, akik egyenlő esélyeket és szolidaritást érdemelnek, hangzott el a demonstráción.
A hajléktalanok döntéseiről már egy AVM-aktivista beszélt, aki belülről ismerte a problémát: Erdőhegyi Márta albérletről átmeneti szállóra, sátorba költözött – most pedig szociális bérlakásban élhet, de mint mondta, még mindig lakhatási szegénységgel küzd. Az, aki saját otthonában él, bele sem gondol, amikor a konyhában levesz egy poharat, és iszik, vagy leül az asztalához. Az átmeneti szállón jó, ha csak négy emberrel kell osztozkodni egy szobán – és minden mozdulatban, napi rutinban alkalmazkodni kell hozzájuk” - emelte ki Erdőhegyi. Ehhez hozzájárul, hogy sok szállón napi problémát jelentenek az élősködők, amik miatt a hajléktalanok egy része nem is szívesen megy be - vagy éppen ki onnan, ha bent lakhat, hogy ne szégyenüljön meg ismerősei előtt. Munkát vállalni poloskásan, bolhásan szintén a megaláztatással ér fel, emlékeztetett az aktivista, aki bár bizalmat adott ennek a kormánynak, mégsem tőlük, hanem egy civil csoporttól kapott segítséget.
„Isten szemében is tilos életvitelszerűen létezni?”, Babarczy Eszter,

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. október 14. vasárnap, 08:46
-
Találatok: 2175
Azt mondta a drága, egyetlen Jean-Claude Juncker, hogy “Orbán Viktornak nincs többé helye az Európai Néppártban”. Ezt aztán a baloldali médiatúlsúly fölkapta, mint valami szakadt zászlót, és elharsogta kelettől nyugatig. Ez volt a címe az összes tudósításnak, a lipsikomcsi magyar polgár pedig sóhajtott nagyot megkönnyebbülve. Aztán elolvasta az egészet, és lekonyult a farka vagy a füle gusztus szerint.
Ott belül az állt ugyanis: “…Hacsak nem szavatolja nekünk, hogy tiszteletben tartja az EPP alapértékeit és választási programját…” – De szavatolni fogja. Mivelhogy a külügyminisztere kijelentette, hogy belülről óhajtják szétrohasztani, s ha ő mondja, akkor úgy is lesz. Innen is látszik, hogy baj van az összetett mondatokkal, mert mindig van egy második részük, amely kezdődhet “ha”-val, “azonban”-nal meg “de”-vel is, vagy esetünkben “hacsak”-kal, ugye, amiből soha nem sül ki semmi jó.
Itt van nekünk például ez a Heinrich Himmler. Ő ígéretes fiatalember volt, jó nevelést is kapott, erre keresztapja is determinálta szinte. A gőgicsélő kisdedet Wittelsbach Henrik bajor herceg tartotta a víz alá, és ő tett ígéretet arra, hogy ellenáll a gonosznak, és a kis Heinrichet is megóvja annak incselkedésétől. Az ifjú szorgalmas volt és éles eszű, kitűnő tanulmányi eredménnyel, sakkozott, zongorázott, bélyeget gyűjtött és kertészkedett.
Miközben tudjuk miket cselekedett és hagyott cselekedni. Még 1943. október 4.-én, midőn a zsidók kiirtásáról először beszélt nagy nyilvánosság, párt-, és álattársai előtt, akkor is meg volt győződve a saját kiválóságáról, kifejtette nagyszerűségét, így: “…Keménnyé tett minket ennek elviselése, hogy ezzel egyidejűleg tisztességes emberek maradtunk – eltekintve az emberi gyengeségek miatti kivételektől -, és ez egy olyan dicsőséges fejezet, amelyről nem beszéltünk és nem is fogunk beszélni…”
Heinrich Himmler kiváló családapa volt, nagyszerű hazafi, azonban… Látjuk a fonákságot, ugye. Előfordulnak ilyen félreértések, amelyek azonban olykor végzetesek.
Egy bizonyos Keno Verseck is foglalkozott Orbán Viktor Mihállyal megrovólag, és kiemelte: Orbán Viktor miniszterelnök “zéró toleranciát rendelt el a zsidógyűlölettel szemben”, de a politikus és pártja ezzel egyidejűleg “bevallottan antiszemita” emberek előtt adózik tisztelettel. – Megint az a rohadt de, ami mindig a lényeget mutatja meg nekünk.
Ez az orbáni zéró tolerancia juttatja eszembe például, hogy mindemellett és ennek dacára miniszterügynök elvtársunk levélben mondott köszönetet az Arany Hajnal nevű görög szélsőjobboldali, sőt, neonáci alakulatnak, mert megvédték őt az Európai Parlamentben ettől a dúvad Sargentinitől. A Le Soir című lap ennek kapcsán idéz egy EPP képviselőt, aki azt mondja: “Nem akarjuk megszabni Orbánnak, hogy kinek írjon és kinek ne, ez legyen az ő problémája, de az biztos, hogy nem kötelességünk szeretni a barátaink minden barátját”.
Már megint ez a megengedő taknyolás. Ennek kapcsán mindig és újra felötlik bennem 1938. szeptember 29., amikor az akkori lipsik Münchenben odadobták Hitlernek Csehszlovákiát, Chamberlain pedig boldogan lobogtatta a papírját, hogy megőrizte a békét. Aztán egy év sem telt el, és lángokban állt a világ.
Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy Orbán egyívású Hitlerrel – dehogynem -, hanem azon a megengedő gondolkodáson busongok, amely mindig megtalálja a “ha”-kat, “azonban”-okat és a “de”-ket, hogy igazolni tudja a saját töketlenségét. Szijjártó – egyetlenünk szája – kijelentette, hogy szét akarják barmolni a Néppártot, ez a Juncker pedig az értékek betartásáról hadovál és ábrándozik. Nevetséges, de emiatt fogunk megdögleni, és ők is
Orbán Viktor Mihályról is az a vélekedés, hogy jó, jó, kicsit meghízott, kicsit gonosz lett, és lop csöppet, de olyan nagy tudású és nagy formátumú világmegváltó mégis. (Megengedő mellékmondat) Hogy Gyurcsányt idézzük, lófaszt, mama. Dagadt, tehetségtelen, törtető bunkó, gonosz zsarnok és beteg elme. Mindenki kiegészítheti a portrét kedve szerint, mindenféle “de” nélkül. Kijár az embereknek, hogy tisztán beszéljenek előttük.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. október 12. péntek, 21:20
-
Találatok: 2168
A magyar gazdaságba 2007 és 2013 között 3200, míg 2014-2020 között további 3300 millió eurónyi uniós támogatás áramlik, és miközben a kormány deklarálta, hogy az uniós források 60 százalékát gazdaságfejlesztésre kell költeni, az ország nem tud felzárkózni nemcsak az EU magországaihoz, de a régiós társaihoz képest is folyamatosan szakad le. Mi ennek az oka?
Magyarország éves átlagban 2007-2013 között 3200, 2014-2020 között pedig 3300 millió euró uniós forrást kapott, illetve kap. A rengeteg uniós pénz ellenére azonban nem sikerül felzárkóznia az országnak a régi tagállamokhoz, de a régiós társakhoz képest is leszakadóban van - derült ki a
Transparency International Magyarország (TIM) csütörtöki, az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) valamint a Holland Királyság támogatásával rendezett konferencián.

Ennek okai között Martin József Péter, a TIM ügyvezetője részben azt említette, hogy az egész rendszer arra optimalizál, hogy minél gyorsabban költsék el a pénzt, és nem arra, hogy az legjobban hasznosuljon. Így ez a folyamat egyrészt beindítja a járadékvadászatot (különösen a közvetlen céges támogatások esetében).
Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára szerint már maga az a tény is ösztönözheti ezt a magatartást, hogy az uniós pénzeket úgy kezeljük, hogy az "úgysem a mi pénzünk", az úgyis visszamegy a nyugati multikhoz. A közgazdász szerint az uniós transzferek a válság idején hasznosnak bizonyultak például a foglalkoztatás növelésében, de a munkaerőhiányos környezetben ez már egyáltalán nem mondható el, sőt inkább a termelékenység rovására megy.
Az uniós források gyorsított lehívása miatt viszont a hatékonyság romlott és az idő előrehaladtával ez a helyzet még rosszabbá válik: az aggregált kereslet uniós forrásokkal történő növelése ugyanis inflációs hatással jár 2017-től.
Egyre nagyobbra hízik az állam
A munkaerőhiány az EU-ban és a kelet-közép-európai országokban is a vállalkozások számára komoly korlátozótényezőként jelentkezik. Magyarország abban különbözik a visegrádi országoktól, hogy az állam óriásira hízott, miközben a kormányzás minősége jelentős romlásnak indult, legalábbis ezt mutatja a WGI index - sorolta Bod Péter Ákos.
Az államnak egyre nagyobb a szerepe a gazdaságban, ezt jelzi, hogy 2016-ról 2017-re a GDP arányában mérve 5,7 százalékról 9,4 százalékra ugrott a közbeszerzések aránya, amelynek körülbelül már a felét uniós forrásokból finanszírozzák - derült ki Martin József Péter előadásából.
Ezzel párhuzamosan azonban a korrupciós kockázat is egyre nagyobb, ezek között leginkább az egyajánlatos beszerzések EU-átlag feletti aránya, az uniós átlagnál jóval nagyobb arányú hirdetmény nélküli beszerzések, a testre szabás, az összeférhetetlenségi ügyek, illetve - "magyar sajátosságként" - a 3-4 ajánlatos "látszatversenyek" szerepelnek - sorolta a TIM ügyvezetője. A korrupció és a gyenge jogállamiság közötti korreláció is igen magas, legalább 90 százalék, ami azt jelenti, hogy ahol a jogállamiság elve gyenge, ott a korrupciós kitettség is sokkal nagyobb.
Márpedig Magyarországon is jelentős jogállami deficit alakult ki, miután 2010 után folyamatosan kiiktatták a fékeket és az ellensúlyokat a rendszerből. Utóbbi jelenleg a legnagyobb korrupciós kockázat Magyarországon a TI magyarország vezetője szerint.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. október 11. csütörtök, 22:10
-
Találatok: 2016
Mint azt képünk hűen ábrázolja, Erdogan szultán, midőn meghódította a lezárt Budapestet és OVM kicsi kis szívét, Gül Baba türbéjében kamaszos hévvel imádkozásra ragadtatta magát, amivel számos dilemmát hozott elő a fikh (mint a saria tudománya), a teológia, a pedofília és a mi a zisten van itt kérdéskörében. OVM, miként fotónk tanúsítja is, lányos zavarában ettől a felfordulástól a sarokba menekült, onnan nézett ki a fejéből, és golyóálló otthonkájának rojtjait húzgálta.
Isten mélán nézte, mi a francot csinál itt ez a kettő meg a sleppjük. Röhögnie kellett volna, de már rég elveszítette ebbéli képességét, mert azt látta csak, tehetetlenül figyelte, ahogyan a nevével kurválkodnak évezredek óta, hogy Jézus meg Allah, illetve Manitu és Kiss József kiáltással az ajkukon fröcsög a vér, gyúlnak a máglyák és tépik ki organizmusok nyelvét meg szívét. És Isten arra gondolt, hogy nem épp ezért gyúrta ő össze ezeket sárból meg agyagból, illetve farigcsált oldalbordát a bugylibicskájával.
Viszont itt épp ő volt az, akire nem is gondoltak egyáltalán képünk hősei. Hanem a mammon járt az eszükben, végtelen rétek, szőlők és birtokok, kastélyok imbolygása és röpcsik suhogása, a Rolex ketyegése meg a kappan vagy bárány íze. Erdogan szultán többszörösen is leszarta, amit neki Mohamed törvényül előírt, hogy miként kellene Istenre gondolva imádkoznia. Úgy kellett volna kezdenie fennhangon, hogy Allahu Akbar! (Allah a leghatalmasabb), ezt azonban nem tehette meg, mert mögötte állt a TEK, aki meg arra van idomítva, hogy az ilyeneket leteperje.
Aztán azt sem tudta ez az Erdogan Szultán, merre vannak Kába tornyai, amelyek felé fordulva tisztelettel és hódolattal úgy kellett volna imádkoznia, mintha maga Allah állt volna előtte. Sőt, el sem végezte az előírt tisztálkodást, s ha még abba is belegondolunk, hogy előtte meg OVM pörküttszaftos kezét szorongatta, akkor már kész is a kárhozat. Ezen túl egy nyamvadt és elcseszett rakát sem végzett el tisztességesen, mert nem akarta, hogy rájuk esteledjen, és úgy járjon, mint amikor felhőkbe hanyatlott a drégeli rom, vagy a Dobó Pista sityakja.
Ez a raka ez cifra dolog, mert az Allahu akbar kurjantás után a szultánnak el kellett volna mondania a Korán első és egy szabadon választott szúráját, aztán csípőből hajlongania, ismét Allahu akbart mondani, majd a földre borulni úgy, hogy a homloka, az orra, a térde, a kezei és a talppárnák viseljék a súlyát. A leborulás után ezt kellett volna mondania az imádkozónak: dicsőség a magasságos Uramnak. Majd felemelkednie, ülőhelyzetben Allahu akbart mondani megint úgy, hogy a bal lábfejét maga alá fordítja és ráül, a jobb lábfej viszont behajlított lábujjakkal áll.
Ilyeneket kellett volna tennie Erdogan szultánnak, ha igazhitű lenne, de nem az. Elkövette azt a főbenjáró bűnt, azért imádkozott, hogy az emberek mondják róla, milyen szépen és jól szereti az urat. A Korán szerint az ilyenek lesznek az elsők a pokolban, viszont Isten azon gondolkozott ezt látván, hogy ez a Mohamed is egy hülye volt, fingja nem volt ugyanis, hogyan mennek a dolgok valójában. Mert ő bárhogyan is vinné mind a kettőt szíve szerint, hatalma az neki sincs fölöttük. Sőt, már senkinek sem.
Mert ránézett arra a másikra is a trottyos gatyájában, aki meg Szűz Mária és Jézus nevében kurválkodik vele, aki egy és ugyanaz, mint a szultán Allahja, hogy nevezték őt már Jahvénak is, sőt, Rának, és Pallasz Athénének, egyáltalán annyi elcseszett neve volt, hogy már azt sem tudja, melyikre hallgasson, így hát nem hallgat egyikre sem. Odahagyta a Föld nevű bolygót, ami úgy is néz ki magunk közt szólván. Viszont most megsértődött itt, a türbében, de rohadtul, és villámot is cikáztatott volna bele, de kiment az égi biztosíték, és nem volt raktáron éppen.
Egyébként azért húzta föl az orrát és jogosan, mert, a trottyos gatyájú sajtója nem számolt be arról, ahogyan a szultán őt Allah formájában imádja. Azért legfőképp, mert a sok böszme magyar, aki a trottyos ténykedése nyomán arról van meggyőződve, az ilyen szultánok azért imádkoznak, hogy azok, akik az Istent Jézus formájában imádják, forduljanak föl, lehetőleg bomba vagy erőszakolás által. Egyáltalán OVM sehogyan sem tudott elszámolni a dologgal, amit összehozott a kerítéssel, migránccsokkal meg a birodalmában imádkozó szultánnal.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. október 11. csütörtök, 06:16
-
Találatok: 1717
Az MTA sorsa akkor pecsételődött meg, amikor 54 percet kapott az elnökség arra, hogy elfogadja költségvetésének drasztikus csökkentését. Ez a megalázó gesztus teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy a kormányt egyáltalán nem érdekli az MTA véleménye és az Akadémia sorsát már régen eldöntötték.
Már akkor is úgy gondoltam, hogy ez a "gesztus" az intézmény vezetése elé dobott kesztyű volt, amelyre az egyetlen adekvát válasz az elnök és az elnökség lemondása, és a köztestületi tagok tiltakozása lett volna. Az akadémikusoktól nem várok semmit, mert a többségüket - tisztelet a kivételnek - folyamatosan a több százezer forintos havi járadékkal tartják függőségben.
Ha bármit keresztül akar verni az akadémikusok testületén a hatalom, akkor nem kell mást tennie, mint belengetni a járadék megvonását. Amely egyébként ebben a formájában valóban csak arra jó, hogy a politika játékszerévé tegye a nagytiszteletű tudósok többségét.

Ha pl. beépítették volna a fizetésekbe és a nyugdíjakba, akkor nem tudná a hatalom ezzel rövid pórázon tartani az akadémikusokat és rajtuk keresztül a tudós társadalmat. Ezért aztán a kormánynak esze ágában sincs változtatni ezen a rendszeren, hiszen remek pórázként szolgál. És hosszú ideje kataton állapotban tartja az Akadémiát (ld. pl. utcanevek véleményezése, MMA létrehozása és az MTA-hoz tartozó Művészeti Akadémia elveszejtéséhez való néma asszisztálás stb.)
Szóval az 54 perc volt a halálos ítélet, ami azóta történik az csak további izomtáncoltatás és a tudós társadalom megalázása, melyhez sajnos az Akadémia különböző vezetői és testületei is tevékenyen hozzájárulnak.
Már az is agyrém volt, amikor maga az Akadémia ajánlotta fel, hogy a pénz és az intézetek sorsáról döntő testületbe a politika is delegáljon képviselőket és hogy némán eltűrte, hogy a hatalom beleavatkozzon, hogy melyek a tudományosan releváns kutatási területek és témák.
Aztán egymást követték a megalázási szándék és a túlteljesítési pánik szülte szégyenteljes lépések. A Tudomány Napján elhangzó előadások politikai szempontok szerinti cenzúrázása, ráadásul kizárólag a címük alapján - az intézmény még nagyobb szégyenére. A Lukács Archívum és más kutatóhelyek politikai szempontok szerinti felszámolása. A Marx konferencia lemondása, csak azért mert Marx neve irritálja a kormányt. Egyes, a hatalom által nem kívánatosnak minősített, ám világszerte elismert és komoly teljesítményt nyújtó diszciplinák diszkriminálása stb. A szakmai szolidaritás teljes felmondása.
Az a legnagyobb baj, hogy még az egyébként nagytudású, felkészült, tisztességes vezetők sem értik még mindig a fideszes hatalom természetét. Pedig nem kellett volna messzire menniük, hogy tanuljanak, csak a CEU példáját kellett volna szem előtt tartaniuk. Ez a kormány nem akar tárgyalni, kompromisszumra jutni, semmi sem idegenebb tőle. Kizárólag az erejét kívánja fitogtatni, megfélemlíteni és megalázni egy-egy társadalmi csoport tagjait, hogy a többiek is értsenek belőle. A célkeresztben az értelmiségi csoportok és a kisebbségek állnak - mivel erre komoly társadalmi igény is van.
Mindaz ami az elmúlt hetekben az Akadémia ügyében történt többet ártott a tudomány és a kutatók presztízsének, mint amennyit a Kádár- rendszer értelmiség ellenes politikája összesen össze tudott hozni. Mert nemcsak azt a közkeletű vélekedést erősítette, hogy a tudósok a társadalom nyakán élősködő ingyenélők, hanem azt is, hogy simán fel lehet törölni velük a padlót, ha a "kiváltságaik" veszélybe kerülnek.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. október 09. kedd, 18:58
-
Találatok: 1972
1848, 1849, Arad, a Pilvax, Világos, Bem apó, meg minden egyéb, ami ehhöz tartozik, azt juttatta Kövér László eszébe, hogy ma a magyarság ellen tudatos kultúrharc folyik változó eszközökkel és módszerekkel. Ezt az éleslátó alapvetést kiegészítette még azzal a delikáttal, hogy “akik támadnak, azok önmagukat haladóknak nevezik, akiket támadnak, azokat maradinak titulálják”. – És elkezdett az eső cseperészni.
Ekkor húztam a hokedlit a szélesvásznú elé, megpukkasztottam egy zacskó popcornt, hogy apám, én innen el nem megyek, amíg tart a buli. Föltűnt a képen Orbán is, aki úgy örült az atomkori szultánnak, olyan felhőtlenül boldogan ragyogott, mint az unokája születésekor sem, igaz, most épp biztonságban leledzett a lehegesztett és kiürített utcákon. Sőt, és ráadásul türk testvér ez az Erdogan, így a magyarság gyökerei a valagába nyúlnak. Miheztartás végett, ugye.
Ez csak a Fidesz magyarkultúr-védése okán jutott az eszembe, de már ugorhatunk is, mint Pósalaki bácsi. Visszatérve így a kövéri axiómához – hogy maradinak érzi magát -, amellett, hogy megállapítható, ebben épp igaza van – mert a bigott komcsi máma nem épp menő -, az is egyre inkább látszik a fiatalokon, hogy eluralkodott rajtuk valamiféle kisebbrendűségi érzés. Hogy sejtik, nem bírják a képüket a klubban, és fintorognak a szaguktól.
Mondjuk, ha egyfolytában belehugyoznak a zongorába, akkor ez nem is annyira különös, ám, ez még mindig nem mutatja nekünk, Kövér elvtárs mitől érzi úgy, vagy mért érzi szükségét annak a hazugságnak, hogy az ő kultúráját támadják, amikor az enyémen nem érzek ilyen nyomást, hacsak nem felőlük. Hogy a NER akarja ledózerolni az agyamat és annak összes tartalmát. Most értettem meg, mi ez a nyomás a mellemen, de most nem az én nyamvadt életemről van szó.
Hanem a miénkről így nagy közösen, hogy mibe adatik belepusztulni, amikor itt ilyen kövérek és az összes magyaridőkös folyományaik védik a keresztényi kultúrájukat, amiről máig nem tudható, mi a rosseb lehet, de, amint kitetszik, a támadás már világméretű. Egy komplex összeesküvés ez a redves élet, a sorosista bitangok fölszámolják a hangsúlyos verselést meg a szinkópát, sőt, coca colával öntik le a matyóhímzést. Így valahogy.
Ott vagyunk megint a Szabolcska Mihálynál, meg a Nyugatba írdogáló zsidócska költőknél. Ezeket a mostani renegátokat is élteti a hanyatló nyugat, míg a mai karikás ustorosoknak meg kell elégedniük azzal, ha egymást tüntetik ki, és azt a plecsnit nem a Gyurcsány kezéből kell átvenni. Ám ez mind csak ilyen elefántcsont tornyos cifra nyomorúság, mert őszintén a szívünkre téve a koszos mancsunkat, be kell látni, hogy senkinek a szomszéd Józsiját ilyen dolgok nem érdeklik egyáltalán.
Viszont a gyerekét már érdekelhetné, meg mind az összesét, ámde nem fogja. Göring birodalmi marsall is, midőn meglátogatta a leigázott Ukrajnát, ahol a szőke kalászszedő leányok felszabadítóként járultak elé a frissen sütött kenyérrel, a marsall pedig a valagukat fogdosva csöndesen megjegyezte, elég, ha a nevüket le tudják írni, aztán dolgoznak nekünk, míg föl nem fordulnak. Ez volt az oktatási programjuk a modernkori rabszolgák számára, és akárha a NER-t látnám meg hallanám.
Mert mi mást is jelenthetne Palkovics miniszter azon kijelentése, hogy az ország összes egyetemén a Corvinus módija lesz az iránymutató, mert, mint ismeretes, itt két év múlva már nem indítanak államilag finanszírozott képzést. Nos, ha az egész ország összes felsőoktatási intézménye így működik majd, az nem lesz más, mint újabb, és bővebb Numerus Clausus, csak a pénz mögé bújtatva. Göringi program ez is, lányok, lehet sütni a kenyereket.
Ezt a gyalázatot az a meggyőződés diktálhatja a rezsimnek, amit már nem is tudom, melyik hülyétől hallottam, miszerint a liberálisok nem mások, mint diplomás kommunisták. Ez annyira kurvajó, hogy bár ökörség, de meg kellett örökíteni az utókor számára. És még azért is, mert bármennyire abszurd is, még igaz is lehet. Viszont ne röhögjünk, hanem forradalmi feladatként magyarázza el mindenki a saját szomszéd Józsijának, mit készülnek tenni a kölkével.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. október 08. hétfő, 15:29
-
Találatok: 1977
Érdemi hasznot nem hozott a letelepedési kötvény az országnak, sőt, 30 milliárd forintot buktak az adófizetők, miközben súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyek jutottak be az országba komoly ellenőrzés nélkül - állapította meg a Transparency International Magyarország és a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapest.
A letelepedési kötvényprogram nem játszott érdemi szerepet az államadósság finanszírozásában, de nagyjából 30 milliárd forint veszteséget okozott a magyar adófizetőknek – erre jutott a Transparency International Magyarország és a Költségvetési felelősségi Intézet Budapest. A két szervezet közös kutatását most mutatják be.
- A letelepedési államkötvényt vásárlók 1 666 millió eurót fizettek, cserébe az országnak 1 844 millió eurót kell majd visszafizetnie. A különbség, 178 millió euró 66,5 millió euróval több, mint amennyibe a letelepedésre nem jogosító, szokványos államkötvények értékesítése került volna.
- Ha pedig úgy számolunk, hogy mekkorát lehetett volna spórolni, ha az Európai Beruházási Banktól kér több hitelt a kormány, akkor a konzervatív, óvatos számítás szerint is kijön a 30 milliárd forintos bukás.
- Eközben azonban nagyrészt offshore hátterű cégek 60 milliárd forinttal gazdagodtak a magyar költségvetés kárára.
- A program keretében 19 855 külföldi, közöttük súlyos nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyek is, érdemi ellenőrzés nélkül jutottak magyarországi letelepedési engedélyhez.
Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója azzal kezdte az elemzés bemutatását: az államvezérelt közpénzszivattyú egyik fontos eleme a letelepedési államkötvény. A rendszerszintű korrupció így szolgál hatalmi érdekeket, a foglyul ejtett állam pedig néhányak mesés gazdagodását szolgálja - tette hozzá.
Bod Péter Ákos: nem létezett az ok, amire hivatkozva bevezették a letelepedési államkötvényt
A rendezvényen az első előadást Bod Péter Ákos tartotta: ő arról beszélt, mi az oka annak, hogy unortodox gazdaságpolitika van Magyarországon, és szükségünk van-e erre. Szerinte akadnak olyan nem szokványos intézkedések, amelyek a gyors válságkezelést szolgálják, "szigetelőszalaggal megkötünk valamit, hogy szét ne essen", de aztán ezeket kivezetik, ahogy vége a válságnak. De sok olyan lehetőség is elképzelhető, amely új teóriának hangzik, mégis valójában régi, akkor vagy bevált, vagy nem bevált ötlet újrahasznosítása.
"Sok kommunista ötlet újrahasznosítását láttam"
- mondta a magyar példáról Bod Péter Ákos. Ilyen például szerinte a munka alapú társadalom ideája, vagy az erőltetett iparosítás.
A letelepedési államkötvények ötlete unortodox volt, de nem volt szükség rá - folytatta. A magyar devizatartalékokat nem kellett feltölteni ezekkel, mert volt belőlük elég. Az Orbán-kormány 2010-ben egy krízisből kilábaló gazdaságot örökölt, és a 2011/12-es visszaesést kivéve azóta is tart a növekedés. Az MNB adatai szerint amennyi mobilizálható devizatartalék volt az országban 2013 és 2017 között, az semmi okot nem adott a devizatartalékok feltöltésére. Az sem érv, hogy válság lenne,
"ha valaki azzal kampányol, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor kéretik eltörölni a válságadókat"
- tette hozzá.
Sőt, azt sem lehet mondani, hogy valami igazán újat, az addig szokásosnál jobban működőt hozott volna a letelepedési államkötvények rendszere, így aztán abból választhat mindenki saját ízlése szerint: ötlettelenségről, dilettantizmusról, vagy nyereségvágyból vezették-e ezt be.

Bővebben ...