Új középosztály - vagy kisnyúl...
- Részletek
- Készült: 2018. január 24. szerda, 21:28
- Találatok: 1592
Karácsony van, hirtelen felindulásból. Sok remek szakember és közéleti szereplő állt be a szocialisták és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje mögé, a névsorban átfedések is vannak a Balázs Péter egykori szocialista külügyminiszter nevével fémjelzett Válasszunk! 2018 csoporttal, de ez persze nem baj, sőt.
A névsort elégedetten lehet olvasgatni, ekkora szellemi hátországgal képesnek kellene lenni eredményt elérni, nagy kár, hogy az idő rohan és még mindig nem derült ki, hogy ez a formáció lesz-e az, amelyik az egész ellenzéket képviselni fogja?
De még az sem, hogy a demokratikusnak nevezett ellenzéki csoportot reprezentálja majd, vagy csak a szocialistákat és Karácsony híveit, vagy létrejön végre egy olyan formáció, melyben ott szerepelnek majd a DK jelöltjei is a többiek mellett - horribile dictu esetleg még a Jobbik is képviselteti magát, mint kormány - sőt, rendszerváltásban érdekelt erő?
Mert azt azért soha ne feledjük, hogy a politika elsősorban az érdekekről szól, minden más vélemény csak népbutítás.
Nagy a gyanúm, hogy illúzió lenne teljes körű együttműködést várni, jómagam még a szocialista - Párbeszéd összefogásban sem bízom túlzottan, hiszen az évek során olyan szépeket mondtak egymásra oda-vissza, hogy az egymás iránti rokonszenv feltételezése inkább a humor kategóriájába tartozik.
A választás sikere talán abban merül majd ki, hogy a szocialisták ott maradnak a Parlamentben, Karácsony csont nélkül bekerül és személyében megerősödve kerülhet ki a helyzetből.
A DK nem biztos, hogy örül ennek, hiszen kivülnézetből úgy tűnik, hogy arra játszottak, hogy a végén - potenciális és potens jelölt híján - a többiek ráfanyalodnak Gyurcsányra, aki majd széttárva kezét és némi vonakodás után elfogadja a kihívást.
Szóval, ezt azért túl nagy sikernek nem lehet tekinteni, inkább azt mondanám, hogy az ellenzék kihajigált az ablakon egy választási ciklust, és ott se tart ma, mint 2014-ben tartott.
Orbán eltartott kisujjal szürcsöli a kávéját.
Karácsony pedig okosakat mond, például, hogy új középosztályra van szükség, és ez a tudáson fog alapulni.
Szép elképzelés, csak az a baj, hogy abban az országban, ahol csőcselék is csak egy van, kevés esélye van annak, hogy a létében fennállásakor is meglehetősen gyenge, de legalább széles középosztály helyett egy újat lehet gründolni.
A középosztály elsősorban gazdasági kategória, és a kulturális máz csak erre kenhető rá, de ha nincs gazdasági alap, akkor ez a máz hamar lepattogzik és a középosztály lesüllyed - a hova is?
Merthogy nálunk nincs alsó meg felső középosztály, itt vannak gazdagok meg szegények, és az ő foltozott, de tiszta ruhájukra nem lehet középosztály által dominált társadalmat alapozni.
Ahhoz, hogy itt normális középosztály legyen, át kell rendezni a társadalmi viszonyokat, le kell nyomni az oligarchákat és vazallusaikat, mint Süsü a cölöpöt és ki kell csavarni a kezükből a libacombot, amit persze nagyon szorongatnának dolgos kezükben az érdekeltek.
Durva dolgokat kellene tenni, ezt meg nem meri felvállalni az ellenzék, ellenben tovább szaval a törvényességről, ahelyett, hogy a mai törvények törvényességét kérdőjelezné meg hangosan és határozottan.
Hogy ki mit ígérget enélkül, annak nincs jelentősége, ígérni a bolond is tud, Q.E.D...
Másik kérdés, hogy a középosztály "alapanyaga" már régen Londonban mosogat, és esze ágában sincs hazajönni olyan középosztálynak, mely kevesebbet keres egy londoni mosogatónál, ellenben elemi szabadságjogaiban korlátozzák és mindenféle bunkók napi gyakorisággal megalázzák.
Hacsak nem a közmunkásokat átminősítése lenne a megoldás, ami nem is olyan istentől-embertől elrugaszkodott ötlet, hiszen ebben az országban születtek már kinevezéssel is polgárok, pártjuk is van, kerítésük is.
Csak kultúrájuk nincs, de hát mindene nem lehet az embernek, nem igaz?
Mindenesetre elindultunk az úton, és itt már maga az is eredmény, hogy az egyik lábunkat a másik elé tesszük. 
Létre kell hozni az új magyar középosztályt, mindenkinek esélyt kell adni ahhoz, hogy biztonságban éljen – jelentette ki Karácsony Gergely, a Párbeszéd társelnöke, az MSZP és a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje kedden Nyíregyházán.
Bele kell nyugodnunk abba, hogy a legalacsonyabb fizetésűek között ragadunk az EU-ban? Így alakultak a bérek 2010 óta Magyarországon.
© Túry Gergely
Horn Gyula volt pénzügyminisztere inkább bízik egy, a Macronéhoz hasonló mozgalomban, mint a jelenlegi ellenzék összefogásában, de még ha utóbbi működne is, szerinte azt az állandó háborús hangulatot fenntartó Fidesz nem hagyná annyiban, és akár a szükségállapot bevezetésével is elfojtaná.
A közéleti, politikai viták kilencven százaléka arról zajlik manapság, hogy verhető-e egyáltalán a Fidesz, hogy a különböző ellenzéki taktikák (közös lista, koordinált jelöltállítás, stb.) hozhatnak-e eredményt, „kijöhet-e a matek”, ahogy divatosan mondani szokás.
Elérkezett Polt Péter legfőbb ügyész nagy pillanata, amikor bizonyíthatja, hogy Magyarország jogállam, ő a köz érdekét képviseli, képes független szakértelemmel végezni a munkáját, akkor is, ha Szigetvári Viktor pert nyert ellene, és nyíltan nevezheti fideszesnek. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, az OLAF kényes ügyet firtat, a miniszterelnök családjához köthetőt, s igazságügyi ajánlással fordult a Legfőbb Ügyészséghez. Valamit muszáj lesz lépnie.
Akkor Románia is elveheti a magyar szervezetek pénzét, ugye?
Dúl a vita, lehet-e aduász a tavaly titokban befogadott 1300 menekült ügye az ellenzék kezében. Az egyik álláspont szerint napjainkban Magyarországon bármit megtehet a kormány, esélye sincs az ellenzéknek. Vannak azonban olyanok, akik szerint – miután a Fideszt ma csak a 2015-ben megkezdett és azóta egyre erősebb menekültellenes kampány tartja hatalmon – ha van eszköz, amely megrendítheti a kormánypártok hatalmát, az a menekültellenes politika hatásosságának és őszinteségének megkérdőjelezése lehet.
Rengeteg olyan esemény történt az elmúl hét évben, melyek egy normális társadalomban már régen kiverték volna a biztosítékot, de hát tudjuk, ez nem egy normális társadalom, ez Orbán Magyarországa. Viszont az ellenzéke is olyan, amilyet ez az ország megérdemel, hiszen ha éppen nem egymást püfölik, akkor a propaganda-jelentőséggel bíró ügyeket úgy kerülgetik, mint liba a piros kukoricát, nem használják ki azt, hogy ezeken keresztül rá lehetne mutatni a rendszer jellegére, arra, hogy a szervezett bűnözés átvette a hatalmat az országban.