Hírek

Ez már a család pénze

Részletek: Készült: 2018. augusztus 23. csütörtök, 22:03; Találatok: 3966

ovi_csalad Ritka eset, hogy egy hír egyszerre vállrándítást sem érő evidencia, és korszakhatárt jelentő fejlemény. Most mégis ez a helyzet.

Tiborcz István BDPST Zrt. nevű cége megvásárolta Mészáros Lőrinc Konzum PE magántőkealapjától az Appeninn Holding Zrt, 20,59 százalékát. A részvénycsomag értéke hatmilliárd forint körül van.

„A BDPST Group hosszú távú, stratégiai befektetésként kezeli az Appeninn Nyrt.-ben szerzett tulajdonrészét, és a nagytulajdonosok a jövőben közös befektetéseket terveznek a régiós ingatlanpiacon. Céljuk az, hogy az Appeninn legyen a régió legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező ingatlan-befektetője.”

Nyíltan

Ahogy a G7 írja, először került Mészáros-vagyon nyíltan az Orbán-családhoz, rögtön hatmilliárd forintnyi. Ami egyfelől a tájékozott olvasókból jogosan nem vált ki semmi mást, mint hogy

„Na ne, tényleg??? Mészáros-vagyon az Orbán-családnál? Hát ezt nem gondoltam volna!!!”

A legfinomabb kifejezés talán az, hogy eddig is közszájon forgott a feltételezés, hogy Mészáros Lőrinc vagyona és Orbán Viktor között valamiféle kapcsolat van. A nyilvánosság klasszikus fórumain viszont körül kellett táncolni ezt a témát olyan kifejezésekkel, mint hogy Orbán Viktor szomszédja, gázszerelője, szövetségese, jóbarátja, szurkolótársa, satöbbije gazdagodik évente százmilliárdokkal.

A jó hír, hogy ezt a finomkodást már úgy lehet az út szélére hajítani, mint a használt pelenkát. Mert a fent idézett címből a nyíltan szó azért mégiscsak elég fontos fejlemény. Ez a vagyon mostantól nyíltan a családé.

Volt idő, amikor titkolni kellett

Utólag visszanézve egészen abszurdnak tűnik, hogyan próbálták ezt titkolni korábban, és hogy nyomozták ki a részleteket újságírók vérrel-verítékkel. Először Tiborcz Istvánból kellett milliárdost csinálni maffiamódszerekkel eltérített közbeszerzései tendereken, majd kastélytulajdonost, nem túl ügyesen lepapírozva, közben mindent végig, következetesen tagadva. Ugyanez a táncot járta körül a NER Mészáros Lőrinc médiapiaci területszerzésével: Fidesz-mikrofonállványok tagadták sorra még a feltételezést is, hogy ő lenne az üzletszerzések mögött, míg elő nem lépett, és nyílttá nem vált az egész.

A logikus következő lépés az volt, hogy egyesüljön a két szál, amihez éppen csak azt kellett megvárni, hogy megszilárduljon az uradalmi berendezkedés Magyarországon.

A titkolózásnak persze megvolt a funkciója. Ha néhány évvel ezelőtt megkérdezték volna a Fidesz-szavazókat, hogy végig kívánják-e tapsolni, ahogy Orbán Viktor családja milliárdos lesz, nem biztos, hogy olyan lelkesek lettek volna. A NER-közeli vállalkozók terjeszkedése ugyan le volt öntve a „magyar érdek védelme” ideológiájával, de ez a fajta nyílt területszerzés korábban talán még sok lett volna.

Gengszterizmusból birodalom épült

Az utat Simicska Lajos politikai gengszterizmusa taposta ki, és dramaturgiailag ugyan szép, hogy Simcsikát a saját módszereivel söpörték le a pályáról (ki gengszterizmust ragad, gengszterizmus által vész el), de Magyarország sorsa szempontjából végső soron teljesen mindegy, hogy mi a neve azoknak a figurának, akik valószínűleg épp ezekben a pillanatokban is bekopogtatnak valakihez, hogy hallom, eladó a céged. A módszert Simicska kezdte, követői pedig mindennapi gyakorlattá tették. Miközben az így átcsatornázott vagyon törvényesült, tőzsdei birodalom, legális vállalkozások lettek belőle.

Bővebben ...

Az uniós támogatások 100 százalékát kiosztotta már a kormány, de az EU csak az ötödét utalta

Részletek: Készült: 2018. augusztus 22. szerda, 21:42; Találatok: 2024

unios Szélsebes tempóban hívja le Magyarország az európai uniós támogatásokat. A 2014-2020-as uniós költségvetési ciklusban Magyarországnak 8923 milliárd forintnyi uniós fejlesztési forrás áll rendelkezésre, amit a kormány lényegében el is költött.

Pontosabban a gyakorlatban még nem fizette ki ennek az összegnek a nagy részét, csupán felcímkézte. Közel kilencezer milliárd forintról lehet tudni, hogy melyik céghez, vagy szervezethez fog kerülni. A legfrissebb adatok szerint egészen pontosan 8960 milliárd forint sorsáról döntött Magyarország, vagyis ennyi pénzről szerződtek a pályázókkal. (Az önmagában normális, hogy egy tagállam több pénzt ítél oda, mint ami járna, mert a projektek egy része úgysem fog megvalósulni. Ezzel az adott tagállam elkerülheti az uniós forrásvesztés veszélyét.)

Ebből június végéig már 5271 milliárd forintot ki is fizettek, ámde ennek csak egy töredékét, nagyjából 1500 milliárd forintot utalt át Magyarországnak az Európai Bizottság – derült ki egy parlamenti válaszból, amit az Innovációs és Technológiai Minisztérium adott Tóth Bertalan MSZP-s képviselő írásbeli kérdésére.

Magyarul 3771 milliárd forintot a magyar kormány a hazai költségvetés terhére előlegezett meg a pályázaton nyertes cégeknek.

Ennek az oka, hogy az Európai Bizottság rengeteg ügyben vitában áll a magyar kormánnyal az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban. Ezeket a vitákat vélhetően még idén fel fogják oldani, igaz, várhatóan lesz némi magyar forrásvesztés is. Egy vitás kérdésben a kormány már meghátrált júliusban, és megszüntette a Miniszterelnökség és az ÉSZ-ker Zrt.-vel, illetve az SBGK Ügyvédi Irodával kötött 3,5 milliárd forintos tanácsadói szerződést.

Emellett rendszerszintű problémákat is lát az Európai Bizottság Magyarországon, például hogy indokolatlanul szűkítették a közbeszerzések körét, sok esetben elmaradt a nyílt eljárás meghirdetése. A bizottság 29 projektet nézett át tavaly szúrópróbaszerűen, és ebből 24 esetben találtak szabálytalanságot az ellenőrök.

Az is nyitott kérdés, hogy ha a kormány ilyen brutális sebességgel hívja le az uniós támogatásokat, azok milyen hatékonysággal hasznosulnak. Erős a gyanú, hogy a pénzek egy részét a kormány elégeti – vagy legalábbis hagyja elégni -, pedig az uniós gazdaságfejlesztési támogatások elsődleges célja, hogy megteremtsék a későbbi növekedés lehetőségét. Ez az előző, 2007-2013-as uniós támogatási időszakban sem sikerült.

Az Orbán-kormány megrendelésére készült KPMG-tanulmány arra jutott, hogy az előző hétéves ciklus forrásait hatékonytalanul költötte el a magyar állam. A tanulmány legfontosabb megállapításai szerint az uniós támogatások nélkül csökkent volna a GDP, a beáramlott 14 ezer milliárd forint támogatás ellenére a magyar gazdaság versenyképessége romlott, a munkaerő elvándorolt, az EU-s források nélkül a gazdaság lényegében összeomlott volna.

Bővebben ...

János pap országa

Részletek: Készült: 2018. augusztus 21. kedd, 22:01; Találatok: 1831

3ee952e6-3ff Tegnap megkezdődött kies hazánk gyarmatosításának végső szakasza. Miután a földi javak elrablása rend szerint lezajlott és szinte tökéletesen, ezúttal, mintegy koronaként népeinek lelkét akarja a köpcös, ezért az összes hülyéje átment misszionáriusba. Mondhatni, amióta – hogy ki ne vágják a Néppártból – a fasiszta rezsimjét illiberálisból átnevezte kereszténydemokráciának, teljesen megvadultak a fiatalok, és még a seggükből is böjti szelek fújnak.

És ez egyáltalán nem tréfadolog. Mondom, valami nagy ünnep volt, amikor szintet lépett a téboly, s ennek nem az volt a kizárólagos jele – amin ösztönös elborzadással horkant föl mindenki, aki még agyban valahogyan bírja magát -, hogy az ország házának falán suttyomban, ámde jól láthatóan megjelent a kereszt. Ez is, ámde ez csak a képi megjelenítése volt annak, ami mindeközben az országban szanaszét az államalapítás örve alatt zajlott, hogy szétkenődött az égbolton valami pátoszos takony, és ott is ragadt.

Az államalapításból fideszi olvasatban mára csak Szűz Mária maradt, így az összes muftinak ájtatosan fönnakadt a szeme. És kiderült Orbán országának igazi arca, amikor egy voltaképp állami ünnepből is nagymisét celebráltak, véglesen eltüntetve a szekularizáció összes nyomát is. Sőt, jogot formálva arra, hogy a jövőben konkvisztádorként viselkedjenek, pedig nem is vagyunk benszülöttek csonttal az orrunkban és tollal a seggünkben. Aztán úgy tekintenek a többségre mégis, de most már baszhatjuk.

Mégpedig azért, mert alaptörvényben rögzített immár a kereszténység védelme. Ebből fakadóan például engemet ezért, mert itt kifejtem, hogy unom az ájtatos képüket, a korrupt, molesztáló, pénzéhes papjaikat, már vihetnek is a máglyára. Ennek hiányában közmunkára a hajléktalanok mellé, vagy dutyiba, ahogyan a gusztusuk óhajtja. Mondjuk, leszarom, még mindig jobb, mint a Boldogasszony anyánkat sipítozni a leszedált népekkel abban az elcseszett jövőben, amit István örvén idedeliráltak nekünk.

Mindennek – ami az országgal és annak lakosaival történik – azért is kéne elemi erejű ordítást kiváltania, mert akár vért is hugyozhat a köpcös, akkor sem talál kétmillió keresztény hívőnél többet a Kárpátok alatt. Ebből fakadóan megint csak a kisebbség akarja rákényszeríteni az akaratát a többségre, és most is kuss van. Hogy a javaiból kiforgatták, röhögve szolgává tették, és hallgatott, azt sem lehet megérteni, de, hogy a lelkét is el akarják venni, és ez sem zavarja a népeket, ez már elég feltűnő, de egyben magyarázat arra is, mért tartunk ott, ahol.

Énnekem az agyamon kívül tényleg semmim nincs, így engedtessék meg, hogy erősen, mint egy hős mókus, fölhorgadjak, ha ezt is el akarják venni. Nem adom. Éppen elég volt megőrizni az identitásomat és a józan eszemet a messzi múltba veszett kölökkoromban, amikor szülői terrorral vonszoltak el a templomba öregasszony-sipítást hallgatni, miután a Brunner plébános hittan örvén gyalogolta szét az agyamat. És mégis itt szuszogok, de immár öreg vagyok én ahhoz, hogy permanens körmenetekkel gyalogoltassanak el János pap országába.

Ez – mint bizonyára ismeri a nyájas olvasó – egy sosem volt földrajzi hely a középkori setétben, a földi Paradicsom leképezése, amely egy távoli, erős, keresztény hitű ország a pogányok uralta földeken túl, illetve azok gyűrűjében. Ezt buzgón keresték is a hívek, de soha nem találták meg természetesen. Nem tudták ugyanis, hogy ezer év múlva megszületik egy elvetemült alak, aki hatalmi és lopási megfontolásokból nemhogy keresni fogja ezt, hanem egyenesen meg is óhajtja valósítani a kvantumfizika korában, az ősrobbanás tizennégymilliárdadik évében. Ahogyan ez kinéz, sikerülni is fog neki, ebből viszont kösz, nem kérek. Kiszálltam.

Bővebben ...

Évszázadokkal ezelőtt megfejtették, miért veszélyes Orbán mostani politikája

Részletek: Készült: 2018. augusztus 20. hétfő, 18:04; Találatok: 2065

612c082ec67 Az alkotmányos jogállam leépítését próbálja Orbán Viktor megideologizálni, amikor a liberális demokrácia végéről elmélkedik.

„Nyugaton az a helyzet, hogy liberalizmus van, demokrácia meg nincsen” – fejtegette tusnádfürdői beszédében Orbán Viktor, mert szerinte „a liberális demokrácia átfejlődött liberális nem demokráciává”. A beszéd e részében Békés Mártonnak, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatójának egy írása köszön vissza, éppen úgy, mint amikor egy új korszak eljöveteléről tartott eszmefuttatást a miniszterelnök. Békés idén tavasszal írta a mandiner.hu portálon, hogy „az antidemokratikus liberalizmus korszaka után a nem liberális demokráciáé következik”. Az orbáni orákulummá s egyben a magyar alt-right egyik inspirálójává előlépett Békés ehhez még hozzátette, hogy „egy politikai rendszer minél kevésbé liberális, annál demokratikusabb”.

Ez tökéletesen rímel Orbán 2014-ben elővezetett, az illiberális államról szóló gondolatára, amely helyett egy ideig ugyan megpróbált szalonképesebb jelzőket használni, ám Tusnádfürdőn újra hangsúlyosan illiberálisnak minősítette az általa favorizált államszervezési irányt. Ez azonban az Európai Unióban továbbra is szalonképtelen gondolat, hiszen a liberális demokrácia fogalma lényegében az alkotmányos jogállamot takarja. Ha Orbán ezt akarja leépíteni – márpedig egy ideje erősen dolgozik rajta –, az a nyugati kultúrkörből való kilépést jelenti.

Orbán Viktor Tusnádfürdőn. Eddig tartott / © Máté Péter

A liberális demokráciával szemben „Európában 2018 a népakarat helyreállításának éve lesz” – jelentette ki Orbán a tavasszal, a német Keresztényszociális Unió (CSU) szövetségi parlamenti képviselőinek tanácskozásán. A „plebejus népszuverenitás” – ahogyan Békés nevezte – középpontba állítása azért fontos Orbánnak, mert ezzel meg tudja ideologizálni, hatalma gyakorlása során miért iktat ki minden „féket és ellensúlyt”. A katolikus konzervatív gondolkodó, John Lukacs pontosan látja egy ilyen terv következményeit. „Ha a népakarat feltétel nélkül érvényre juthat, vagyis ha nem korlátozzák szabadságjogok a népszuverenitást, ha nincsenek a többségi akaratnak fékei és ellensúlyai, akkor a demokrácia puszta populizmussá silányul” – írta egyik könyvében.

A népakaratra vagy népszuverenitásra hivatkozni egyébként is álságos. A képviseleti demokrácia önmagában már korlátozza a népakaratot azáltal, hogy a hatalmat átengedi a választottaknak. Orbán ezt úgy értékeli, felhatalmazást kapott arra, hogy a népre hivatkozva a saját elképzeléseit erőltesse rá az országra. Az orbáni „bármit megcsinálhatunk, mert többségünk van” olyan álláspont, amelyet a mai nyugati államrendszer alapjait másfél–két évszázada kidolgozó gondolkodók is pontosan értettek – és elvetettek. Már a modern demokrácia születésénél rájöttek ugyanis arra, hogy az Orbán által most vázolt elképzelés milyen veszélyekkel jár. Úgy értékelték, hogy alkotmányos eszközökkel korlátozni kell a mindenkori, demokratikus úton megszerzett hatalmat is, mert ha a hatalmat korlátozó alkotmányos intézményeket lebontják, akkor az uralom könnyen zsarnokságba is fordulhat. S hogy Orbánék miért morális alapon kezdték indokolni a népszuverenitás figyelembevételének szükségességét, azt Alexis de Tocqueville francia gondolkodó már a XIX. század közepén pontosan megfogalmazta: „Mi sem olyan ellenállhatatlan, mint a nép nevében parancsoló zsarnoki hatalom, ez ugyanis a többségi akarat erkölcsi erejével van felruházva.”

Bővebben ...

Mátyás Győző A politizálás kiváltsága

Részletek: Készült: 2018. augusztus 19. vasárnap, 21:19; Találatok: 1728

4902 Politizálni bűn, legalábbis a hatalom szerint, ha nem ő csinálja. - A jó kormányerők (s hű alattvalóik) egy ideje már a politizálás varázsszavát úgy forgatják, mint valami bunkót mindenkivel szemben, aki pisszenni mer, ellenszegül, jogaiért kiáll, véleményt mond, kritikát fogalmaz meg, vagy pusztán létezik, csak nem éppen NER-kompatibilis módon.

A napokban az MTA-t billogozták meg, csak azért mert a tudományos „céh” nyilvánosan akarta megvédeni autonómiáját, amit a kormány elég tulok módon igyekszik felszámolni. Azért a cinizmusnak elismerésre méltó foka, amikor a hatalom megpróbál lehengerelni egy prominens szervezetet, majd amikor az védekezni merészel, megvádolja azzal, hogy politizál. Nem teszi, de amúgy – indirekt módon – miért ne tenné? Az akadémiát érintő vita olyan kérdésben folyik, amelyet törvény rögzít. A szakmai érvek és javaslatok, − már ha bárki figyelemre méltatná őket − szükségképpen öltetnének politikai formát is.

De tapasztaltuk ezt a stigmatizálást már a civilszervezetekkel kapcsolatban, aztán rásütötték a pecsétet a művészekre, alkotókra, most már e tekintetben a tudományra is rájár a rúd (a gender studies meg egyenesen közellenség lett).

Fotó: Merész Márton

Amikor a lucidus elméjű kormányszóvivő még nem tartott ott, hogy világhírű tudóst öreg (súlyos ageizmus! Kovács szóvivő a CEU-n vélhetőleg hallott ilyesmiről) bigott kommunistázzon, akkor arról hagymázolt, hogy ezeket a civilszervezeteket senki nem választotta meg, és mégis politizálnak. Ami azt jelenti, hogy a szóvivő úr egyfelől igen szűken értelmezi a fogalmat, másfelől meg azt, hogy gőze sincs a szólás- és véleményszabadságról. Merthogy a görögöktől tudjuk: az ember zoon politikon. (Vagy Arisztotelesz egy nyamvadt libsi lett volna?) A szóvivő úr ugyanis mintha azt gondolná – nem csekély mértékben megvetve saját szavazóikat is –, hogy a nép négyévente eljátszogathat ott a fülkében, onnantól viszont miénk a homokozó.

Ha egy jogvédő szervezet, teszem azt, a hatalmi túlkapások áldozatát képviseli, az semmiképpen sem politizálás abban a manipulatív értelemben, ahogyan a kormány érti. Viszont ezzel az akcióval a jogvédő szervezet azért is küzd, hogy hosszabb távon megváltoztassa a közfelfogást, és ekként a hatalom számára kínos, sőt lehetetlen legyen megsérteni az emberi jogokat. (Nálunk ez meddő küzdelem, más táján a világnak így működik a demokrácia). Nem beszélve a civilszervezet képviselőinek arról a jogáról, hogy a véleményüket kifejtsék az országban uralkodó állapotokról. Már ameddig tehetik a mindinkább egyszínűsödő médiavilágban.

Valami nagyon hasonló történik mostanában a művészet területén, ahol a mostani kulturkampf iniciálói azzal vádolnak alkotókat, hogy kritikus mondatokat fogalmaznak meg a kormányról, amelyik pedig itten a nyugat védőbástyájának fellegvára, a kereszténység őrlángjának zászlóshajója, valamint a civilizáció utolsó kanóca, miközben … miközben mi? Egy kicsit megfordítva a logikát, érzékelhető a felvetés képtelensége. Mi köze van egy a hazának, nemzetnek dicsőséget hozó – lásd például: Testről és lélekről – műalkotás esztétikai értékéhez az alkotó magánvéleményének, ha mégoly sarkos is? (S ez fordítva is igaz, lásd Celine vagy Ezra Pound.) Az alkotó, ha állami támogatást kap, automatikusan zengje dicsét az jó fejedelemnek és bölcs hatalomnak? Mennyire nem ért semmit a kánonképződés természetrajzából, a művészet filogenezeséből az, aki így közelíti meg a területet!

A gender studies kapcsán pedig egészen példátlan jelenségnek lehettünk tanúi, amint a hatalom sáncai mögül sokan a tudatlanság sorozatvetőivel kezdtek el lövöldözni egy tudományos diszciplínára.

Bővebben ...

Jé és nahát

Részletek: Készült: 2018. augusztus 18. szombat, 18:24; Találatok: 1974

201408271529 Jé. – mondta Pálinkás József – Nahát. – tette még hozzá, akárha babos ruhás kamasz kislány volna eltartott ujjú teadélutánon a hétfejű sárkány szalonjában, ahol halomban fekszenek a hullák. Akár tiszteletre méltó is lehetne ez a jámbor józanság, és mégsem az, hiszen ő is csak akkor szólalt meg – a’la Simicska – amikor a saját háza égett. Ahogyan a vezér leváltotta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről, azonmód döbbent rá, hol is él. Hogy milyen mocsokban.

Pálinkás régi vágású úriember, aki belekeveredett egy galeribe, és még most is ilyen cizelláltan – “az általa is vallott értékeket bizonyos, magukat jobboldalinak tartó körök igyekeznek felhasználni, kiforgatni, nevetségessé tenni” – mesél a kurvaanyázás közepette. Nem baj ez, ettől is vagyunk emberek a vérzivatarban, csupán azért fals a sopánkodás, mert ugyanakkor az Orbán-féle első ciklust, – amelynek tevőleges részese volt -, pedig komilfónak találja, és ezen a ponton akár el is feledhetnénk egymást.

Ahogyan Simicska – úgy ő is – most elcsodálkozik, hogy kígyót melengetett a keblén, pedig nagyobb a baj. Mindketten a tojásokon ücsörögtek, és saját testmelegükkel segítették világra a sátánt. Ez bocsánatos bűn is lehetne, de azért ne áltassuk egymást. Egyébként is, Pálinkásnak már a politikába való belépése is magában hordozta a kudarcot és a csalódást. Az MDF dohos szagú ténykedése, ahogyan Antall szétverte a magyar gazdaságot az uram-bátyám világ felélesztése oltárán, na, az volt az eredendő bűn, amely a mai pokolhoz vezetett.

De ennek is hallgatólagos részese volt Pálinkás, ahogyan aztán útja az MDNP-n keresztül egyenesen iramlott az elkurvult Fideszbe, és Orbán oktatási miniszteri székébe. Aki nem valami varázsszemüvegen keresztül nézte a nagyvilágot, akkor is tudta, hová vezet ez az egész a korona úsztatásával, a hosszú bájtok éjszakájával és Torgyán Józseffel együtt. Minderre andalodva gondolni erősen eufemisztikus cselekedet, még, ha máma szintet is lépett a téboly.

Az, hogy Pálinkás most kezdte rosszul érezni magát, nem jelenti azt, hogy a nagy többségnek jobb lenne, sőt, a plebs immár egy évtizede kapkod levegőért, és szó szerint az életben maradásért küzd. És azon a napon, amikor a devizahiteleseket sokadjára is halálra ítélte Orbán Viktor és udvartartása, hogy még tárgyalni sem volt hajlandó az ügyükről, miközben félájult nőket cibáltak ki a lakásukból, nos, ezen a napon a jobboldali értékek kiforgatása fölött keseregni számomra visszatetszőnek tűnik.

Kinek mi fáj, persze. Író embernek a betűk elkurvulása, tudósnak a pártalapú periódusos rendszer, Jolán néninek pedig a bütyke, és egyik sem alábbvalóbb a másiknál. Csupáncsak – ha lehet még ilyen – kajánul nézem, ahogyan látszólag értelmes emberek rácsodálkoznak, mit is segítettek világra. S nemhogy a kígyót a keblükön melengették volna, és most nézik, mi is ez, hanem egyenest a feneketlen gyomrából ordibálnak kifelé, csak most már késő, mert lement a Nap. Derék dolog Pálinkás – és az összes többi – megvilágosodása, de már minek.

Továbbá abban sem kellene ringatnia magát – mint ahogyan meg is teszi -, hogy ez az egész majd magától összeomlik. Rossz hírem van, nem fog. Az ő hajdani székében máma már egy Kásler ül, és lesz ez még rosszabb is, efelől kétségeink ne legyenek. És ahogyan – annak ellenére, hogy nem vagyok látnok, de már – ’98-ban is tudtam, hová vezet ez, most is elmesélem, azt is, mi lesz ezután. A rezsim még hosszan bírja magát, s amikor mindent csontvázig lezabált és megemésztett, húsz év múlva enged a szorításán. Konszolidálódik, úgymond.

És akkor úgy egy évszázad alatt föl és újra épül az, ahol Orbán uralma előtt tartottunk. Csak azt se Pálinkás úr, se nem én és még sokan mások sem érik/jük meg. Így baszta szét Orbán az életünket. Ez az igazi jé és nahát, nem a nevetségessé tett jobboldali értékek. Csak, hogy világos legyen.

Bővebben ...

Pálinkás József: Ez a politika csődöt fog mondani

Részletek: Készült: 2018. augusztus 17. péntek, 16:25; Találatok: 1663

far_7697 A populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon biztos, hogy nem működik. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Pálinkás József. A hivatala éléről nemrég menesztett tudós szerint ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is. Részletek a Magyar Hang 14. számában megjelent interjúból.

– Taxner-Tóth Ernővel együtt alapította 1995-ben a Professzorok Batthyány Körét. Milyennek látja akkori politikai, társadalmi céljaikat, a polgárosodó Magyarországról szőtt elképzeléseiket a mai helyzet tükrében?

– Illuzórikusnak. A társadalom a politikai erők hathatós közreműködésével a kilencvenes évek óta még inkább elfordult az értékektől. A mai Magyarországon szinte kizárólagosan az anyagi érdek dominál. Pozitív nemzeti minimum nincs, a társadalom végzetesen szétszakadt. A teljesítményeken alapuló világ ideájától egyre távolabb kerülünk. Autonóm, szellemi értelemben felnőtt, a polgárság gerincét adó középosztály legfeljebb nyomokban létezik. Az általam is vallott liberális konzervatív értékeket ugyanakkor bizonyos, magukat jobboldalinak tartó körök igyekeznek felhasználni, kiforgatni, nevetségessé tenni. A véleményüket szabadon elmondókat sokszor szégyenpadra ültetik, megalázzák. Ez történik tudósokkal, értelmiségiekkel, vagy akár olyan intézményekkel, mint a Magyar Tudományos Akadémia. Ennek alapvető oka, hogy a politikai hatalom legitim gyakorlói körül kialakult egy réteg, amely úgy véli, ő is „választást nyert”, és otromba stílusban ítélkezhet a tudományban, a művészetben, választhatja el az értékest az értéktelentől, nélkülözve mindehhez a kellő szellemi hátteret, a műveltséget, a képzettséget, az intelligenciát. Nevezhetjük ezt a szellemi középszer diadalának is. Következményeként Magyarországon olyan hangulat uralkodott el, amely egy egészséges lelkületű társadalomtól idegen kellene, hogy legyen. Jó lenne megérteni, hogy politikai választások megnyerése a törvényhozásra és a kormányzásra ad felhatalmazást, a sport, a tudományos, a művészeti és a gazdasági tevékenységek eredményességének és értékeinek megítélésére nem.

– Az első Orbán-kormány munkájában államtitkárként és miniszterként vett részt, 2002 után pedig megalapította és vezette a Fidesz kulturális tagozatát. Belülről figyelve az eseményeket, mit gondol, milyen metamorfózison ment át a Fidesz a kilencvenes évek második felétől?

– Amikor a Professzorok Batthyány Körét megalakítottuk, azt hittük, a Fidesz ugyanazt a polgári ethoszt képviseli a politikában, mint ami előttünk is ideálként lebeg. 1998-ban úgy éreztem, segíteni tudok a tapasztalataimmal az akkor harmincas éveiben járó politikusgárdának. Az első Orbán-kormány szerintem jól dolgozott. A 2002-es megrendítő választási sokk, ami ezt a politikai közösséget és meghatározó egyéniségét, Orbán Viktort érte, rengeteg mindent megváltoztatott. Nyilvánvalóvá lett, hogy jelentős anyagi háttér nélkül még sikeres kormányzás esetén is nehéz nyerni. 2003-ban az Orbán Viktorral való beszélgetések arról győztek meg, hogy a Fidesznek sokkal erősebb kapcsolatot kell kiépítenie a szellemi élettel. Létrehoztuk a kulturális tagozatot, amely viszont néhány befolyásos politikus szerint „túl jól” működött. Utóbb az is elhangzott, hogy „ne erőltessük nagyon a dolgot”. Akkoriban vált egyre erősebbé a Fideszben az az irányzat, amelyik azt képviselte, hogy nem a hosszabb távon, nagyobb összefüggésekben gondolkodó néhány tízezer értelmiségi az érdekes. A választásokat közérthető, elsősorban az ösztönökre alapozó ígéretekkel kell megnyerni. Kétségtelen, a stratégia bevált, jelentősen hozzájárult a három kétharmados sikerhez.

magyarhang.org

Puha selyemzsinór, bársonyos zabola… / 2018.06.24.
Mostanság a holdudvarban jó néhányan görccsel a gyomorban lapoznak bele reggel a kormánypárti lapokba.

Bővebben ...

A politika elveszítette a tisztességet – Koncz E. Katalin: Az igazi üzenet a megfélemlítés

Részletek: Készült: 2018. augusztus 16. csütörtök, 22:12; Találatok: 1965

KonczKatalinOSF A nyitott társadalom definíciója nem bűnös dolog, hanem a megértésre való törekvés, a megbeszélést és az abból fakadó folyamatos javulást jelentő társadalomműködés – mondja az augusztus 17-én budapesti irodáját bezáró Nyílt Társadalom Intézet (OSI) vezetője. Koncz E. Katalin nem költözik Berlinbe, 25 év után befejezi a közös munkát Soros Györggyel. Van mit feldolgoznia. Például azt, hogy éppen azok miatt, akikkel a rendszerváltás idején még maga is együtt dolgozott, a magyar társadalom bezárkózik, egyre inkább a félelem határozza meg, hogy az emberek miként beszélnek egymással.

– Hogy van?

– Nem jól. Majd jól leszek, de most még 25 évet kell lezárnom és elengednem, s ez mindenkit megviselne. Épp 25 éve kezdtem felépíteni egy intézetet, amit most szét kell szednem. A legrosszabb azt nézni, ahogy sivataggá válik az iroda: dobozok mindenfelé, mindenki csomagol, s eltűnnek a kollégáim.

– Aki indul, költözik Berlinbe, előre gondolkodik, tervez. Ön nem megy.

– Eszembe sem jutott elmenni. Persze mindenkinek komoly magánéleti döntéseket kellett meghoznia, de ha megérkeznek Berlinbe, ott már biztonságban és egy csodálatos irodában, jó körülmények közt lesznek. Új lendülettel, új energiával folytatódhat a munka. De ezek az emberek nem maguktól határoztak úgy, hogy elmennek Magyarországról. Én viszonylag korán eldöntöttem, ha nem tudjuk a tevékenységünket folytatni, akkor számomra itt a vége, nem megyek tovább.

Fotó: Merész Márton

– Mit szólt ehhez Soros György?

– Megértette, nem kellett nagyon megmagyaráznom. Elfogadta, és amennyire ismerem, azt gondolta, ez a helyes döntés. Én ebben a környezetben szocializálódtam, itt dolgoztam még akkor is, amikor Magyarország már csak parányi szelete volt az OSI működésének. Magyar vagyok, itt éltem át a rendszerváltás reményteli korszakát, s itt követtem végig azt a folyamatot is, hogyan megy el a magyar társadalom egy egészen más irányba. Ez az irány nem az én irányom.

– A támadássorozatra egy alkalommal reagált, egy véleménycikkben, melyben egyértelművé tette, Soros György nem változott, mint ahogy az önök elvei sem: mindig ki akarták nyitni a társadalmat. Nem sikerült, vagy épp most zárul be újra?

– Azt hiszem, a magyar társadalom kezdett kinyílni. Az, hogy egy társadalom nyitott, azt jelenti, megférnek egymás mellett a különböző vélemények. Egyszerűen csak megférnek, mert lehet úgy is együtt élni, hogy nem mindenben értünk ugyan egyet, de tiszteletben tarjuk, ha a másik másként gondolkodik, esetleg megtárgyaljuk a nézeteltéréseket, vitatkozunk róluk, mert tudjuk, ez olyan folyamat, amely jobbá teszi a közösségünket, végső soron az egész társadalmat. A nyitott társadalom definíciója nem bűnös dolog, hanem a megértésre való törekvés, a megbeszélést és az abból fakadó folyamatos javulást jelentő társadalomműködés. A nyitott társadalom eszméjének sosem volt a társadalmat gyengíteni vágyó, ártó szándéka.

– Akkor miért éppen önöket pécézték ki?

– Azért, mert ez a hatalom nem fogadja el, hogy különböző nézetek létezzenek egymás mellett. Itt csak egyetlen ideológia, egyetlen megközelítési mód létezhet a társadalomfelfogásban, a szakpolitikákban vagy a tudományban. És azoknak, akik ezt nem fogadják el, nincs többé helyük ebben a társadalomban. Most a magyar társadalom egyre jobban bezárul.

Bővebben ...

Balavány György: Már miért ne volna fasiszta az Orbán-rezsim?

Részletek: Készült: 2018. augusztus 15. szerda, 22:52; Találatok: 2281

mar201803156 Az Orbán-rezsim fasizmusáról írni vagy beszélni szentségtörés, de legalábbis illetlenség, úgy veszem észre. Aki az Orbán-rezsim fasizmusáról ír vagy beszél, ■ elveti a sulykot, ■ nincs tisztában a fogalmakkal, ■ elvakítják az érzelmei, hisztériázik vagy dühöng, ■ farkast kiált, ■ nem tud elszakadni a 20. századtól.

Az Orbán-kormány fasizmusát emlegetők, úgymond, azért is rettentő ártalmasak, mert árkot ásnak, megbénítják a „párbeszédet”, meg aztán: ha az Orbán-kormányra mintegy elpazaroljuk ezt a jelzőt, adott esetben nem tudunk mit mondani az igazi fasisztákra. Szokás még vélelmezni, hogy a fasizmust emlegetők a holokauszt direkt vagy indirekt elszenvedői, ezért látnak fasisztát minden bokorban.

Fenti vélekedések közös nevezője, hogy a bokorban márpedig nincsen fasiszta.

Kibékülés a zsarnoksággal

E tekintetben Filippov Gábor 24.hu-n megjelent kitűnő, tág merítésű, impozáns tudásanyaggal alátámasztott írása, A hibrid ellenforradalom kora üdítően hatott: teljesen más logikába ágyazta a(z) – egyébként szerintem téves – vélekedést, miszerint az Orbán-kormány nem fasiszta.

24.hu

Filippov Gábor: A hibrid ellenforradalom kora / 2018.07.31.
Elemzés Orbán Viktor politikai építményéről, arról, hogyan írható le és érthető meg a rendszer, mik az ellenzék lehetőségei egy ilyen konstrukcióban. - Nem burokban élünk. Ami Magyarországon és a magyarokkal az elmúlt évtizedben történt (tömören fogalmazva: a demokrácia, illetve a jogállamiság leépülése), távolról sem elszigetelt eseménysor …

A cikk a jelenségek szintjén pontosan leírja, hogy mi zajlik a szemünk előtt. A politológus leszámol az illúzióval, hogy az Orbán-rezsim valamiféle unikális dolog lenne, magyar sors vagy turáni átok; felvázolja a történeti és politikai kontextust, rámutat az ihletőkre és a követőkre, elhelyezi az egészet egy jól áttekinthető világpolitikai koordinátarendszerben, és ami legfontosabb, el is nevezi:

íme, hölgyeim és uraim, a hibrid autokrácia, olyan rendszerek hű mása, mint Oroszország, Botswana, némiképp Lengyelország, és elég erőteljesen Szingapúr.

Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a moszkvai Kremlben Fotó: Szecsõdi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI

A hibrid autokrácia lényege – ami Filippov szerint meg is különbözteti a fasizmustól, illetve a „tiszta” totalitárius rendszerektől –, hogy nem alkalmaz nyílt terrort az állampolgárokkal szemben. Az erőszakot stikában játssza le, kiszervezi; jóval inkább lejáratja, megfélemlíti és ellehetetleníti az ellenlábasait, mint hogy bebörtönözné vagy kivégezné őket.

A hibrid autokrácia fenntartja az alkotmányos demokrácia intézményi kereteit, de a maga képére formálja és kisajátítja azokat. Hivatkozási alapja a népakarat, a jogállamiság, a szabad választási rendszer, vagy mondhatjuk összefoglalva: a demokrácia – ám a gyakorlatban e „demokrácia” a vezetői hatalom kiterjesztését szolgálja.

Bővebben ...

További cikkeink...

302. oldal / 522