- Részletek
-
Készült: 2017. október 18. szerda, 04:32
-
Találatok: 1933
Magyarországon tavaly 2 millió 540 ezer ember, köztük gyermekek százezrei éltek nyomorogva. - Egyre kevesebb a nyomorgók aránya Magyarországon, de még így is kétszer annyi, mint Csehországban. Januártól változik a számítás módszere.
A gazdasági, pénzügyi válság hatására 2009 és 2012 között a kontinens népességének negyede élt szegénységtől fenyegetve, s csak az utóbbi két évben javultak a mutatók az Európai Unió 28 tagállamában, köztük Magyarországon is. A szervezet központi statisztikai hivatala, az Eurostat a szegénység elleni küzdelem keddi világnapjára időzítve hozta nyilvánosságra a tavalyi összesítést, amely szerint az uniós lakosság 23,4 százalékát, 117,5 millió embert fenyegetett a nélkülözés és a társadalmi kirekesztés veszélye.
Magyarországon 2008-ban 2 millió 790 ezer, tavaly pedig 2 millió 540 ezer volt a veszélyeztettek száma, amivel hátulról a kilencedik helyen állunk. Erre akár azt is lehetne mondani, hogy a középmezőny tisztes végén helyezkedünk el, de jobb, ha nem csapjuk be magunkat: az uniós átlagnál rosszabbak a legfontosabb mutatóink.
Tagadhatatlan, hogy a tavaly mért 26,3 százalékos magyar szegénységi arány a 2008-ban rögzített 28,2 százalékhoz képest javulás, és nagyságrendekkel jobb eredmény, mint Románia 38,8 százalékos, vagy Bulgária 40,4 százalékos mutatója a sor végén, és az is igaz, hogy megelőzzük Ciprust, Spanyolországot, Lettországot, Horvátországot, Litvániát, és a görögöket is. A félremagyarázások akkor kezdődnek, amikor ennél is nagyobb sikerként mutatják fel a kormányzati szereplők, hogy a relatív szegénységi mutatóban a németeknél vagy az angoloknál is jobban vagyunk. A relatív jövedelmi szegénység számai azonban csak azt jelentik, hogy a népesség hány százaléka él a magyar átlagjövedelem 60 százaléka alatt, hány német pedig az ottani átlag 60 százaléka alatt. Az összehasonlítás tehát kizárólag országon belül történik, így lehetséges, hogy míg nálunk 14,5 százalékos volt tavaly ez a mutató, addig a németek 16,5 százalékának a jövedelme nem érte el a német átlagjövedelmet, miközben a bolgárok majdnem 30, a románok 25 százaléka élt a saját országa szegénységi küszöbe alatt. A jövedelmünk vásárlóértéke alapján már nem sok dicsekedni valónk van.
A valódi rangsor felállítása nehéz, mert nincs egységes módszertan. A világ fejlett országait tömörítő OECD másképp számolja, hogy mekkora összegből tud megélni egy egyedülálló, egy házaspár, egy gyermeket nevelő család vagy egy nyugdíjas – hangsúlyozta Havasi Éva statisztikus egy nemrég megrendezett fórumon. A jövedelem mellett fontos szempont, hogy egy kilenc tételt tartalmazó listából mit kell nélkülöznie az illetőnek és családjának. Ha a kérdésre, például van-e színes tv-je, mosógépe, el tud-e utazni évente egy hétre nyaralni, legalább négyszer nem a felelet, akkor is nagy a szegénység kockázata, ahogyan a lecsúszás szinte biztosra vehető, ha valakinek nincs munkahelye.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 17. kedd, 01:54
-
Találatok: 1986
Orbán Viktor fényes és hosszú távú programot hirdetett a Turizmus Summit 2017 konferencián. A program lényegét egy mondatban foglalta össze: „Magyarország mára már világraszóló eredményeket mutathat fel, most már csak fejleszteni kell, és akkor a fejlesztések nyomán elfoglalhatja méltó helyét a világ turisztikai térképén is.” Ennek a mondatnak az értelmezésébe én most nem szívesen bocsátkoznék bele, mindenki tegye meg azt a maga ízlése és aktuális hangulata szerint.
A nagy nemzeti cél százezer új munkahely megteremtése és a családbarát turizmus fellendítése. A kitűzött fejlesztési program pedig a most nyilvánosságra hozott Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia alapján valósul meg. A stratégia a 2030-ig hátralévő 13 (!) évet – további 3 választási ciklust! – magába foglaló időszakra vonatkozik, és a kormány csak az abban megfogalmazott célokra, és területekre ad pénzt. Mára öt kiemelt turisztikai fejlesztési terület van: a Dunakanyar, a Balaton és környéke, Sopron-Fertő térség, Tokaj-Felső Nyírség, Debrecen-Hajdúszoboszló- és a Tisza-tó térsége. Jó hír, hogy a kormány nem tűri a leszakadókat, a kiemeltek mellett középtávon az ország minden szeglete be lesz vonva a fejlesztésbe.
Még egy számot meg kell jegyeznünk, ez pedig könnyű, mert nem más, mint a három, akárcsak a magyar igazság. Ennyi stratégiai területen fogjuk fellendíteni a magyar turizmust: a sport, a kultúra és az egészségturizmus.
Ehelyt jegyezzük meg kegyes alázattal, hogy a kulturális turizmus témakörébe jól illeszkedik a keresztyéni vallási turizmus is, hiszen 2020-ban Budapest ad otthont a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak (NEK). Éppen szeptember 12-én értesülhettünk a szívünknek oly kedves hírről, hogy Erdő Péter bíboros, prímás megáldotta a világeseményt szervező titkárság székházát, az egykori Oltáriszentség-plébánia épületét, a Vörösmarty utcában. Az áldásra szükség is lesz, mert valószínűleg és várhatóan kevés bevételt fog generálni a rendezvény. De sebaj, mert annál többet visz a felkészülés a remek eseménysorozatra. Tán még a szentatya is tiszteletét teszi nálunk.
Visszatérve a felkészülésre, a hajdan szebb napokat látott plébánia felújítása már most 108 millióba fáj az adófizetőknek. Ne álljunk meg itt, beszéljünk a többi, eddig ismertté vált kiadásról is: az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye további fejlesztéseire a Magyar Közlönyben megjelentek szerint 2018-ban 8,544 milliárd forintot kell beterveznie a nemzetgazdasági miniszternek, 2019-ben pedig 7,81 milliárd forintot. A főegyházmegye területén kollégiumfejlesztésre kétmilliárd forintot terveznek (2018-2019), továbbá katolikus táborhely kialakítására egymilliárdot. A lakótelepi templomok felújítására 750-750 millió forintot költenek 2018-2019-ben; továbbá a szabadtéri közösségi terek és játszóterek infrastruktúrájának kialakítására, eszközök beszerzésére két év alatt egymilliárdot. Összességében az egyházi javak mintegy 20-25 milliárd forint értékben gyarapodnak. (A Medián felmérése szerint valamilyen egyház tanítását követi: 13%, és ennek megoszlása: 8% katolikus, 2% református, 1% evangélikus, 1% egyéb felekezetű.)
Olimpia nem lesz, de lesznek majd világversenyek Budapesten. Tudjuk: sport! Hogy a sportközgazdászok szerint ma már nem lehet nyereségesen vagy akárcsak gazdaságosan Világ- és Európa-bajnokságokat rendezni? Ki törődik vele? Lehet stadionokat, mindenféle pályákat építeni, és ez jó, mert aki épít, az sokat tud lopni. Szóval pályázunk mindenért, ami másnak még véletlenül sem kell.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 16. hétfő, 08:00
-
Találatok: 1808
A Közös Ország Mozgalom október 23-ára, az ’56-os forradalom emlékére, az ellenzékinek tartott pártokat közös demonstrácóra szólította. A Lehet Más a Politika – amely megszületése óta minden tettével azt igazolja, hogy Nem Lehet Más a Politika – ugyanakkor meghitt kapcsolatot ápol a szélsőjobboldali pártokkal, nem közösködik senkivel.
Könyöröghetnek nekik bármilyen összefogásért, a feljelentgetéseiről híres pártelnökük, majd az ő nyomdokait követő utódja és társelnöknője hajthatatlanok. Nem, nem, soha – bizonygatják újból és újból. Még meg sem érkezett a meghívó, máris nemet mondtak. Kistestvérük, a még bölcsődés korú – saját jövőjüket előre megjósoló, maguknak fölöttébb találó nevet találó – Momentum szintén azonnal elhatárolódott. Nem szeretnek ők senkit, aki olyan rosszul időzítette a világra jövetelét, hogy az elmúlt harminc évben már életben volt. Elképzelésük szerint mindenki tűnjön el, szívódjon fel, majd ők megteremtik az élhető, boldogságban úszó Magyarországot, melyet a reálisan felmért 1-2 százalékos támogatottságukkal fognak elérni.
Ezek után gyorsan és határozottan nemet mondott, a Külön, pardon, Együtt nevet viselő párt, amely szintén a szóló előadást preferálja, amit visszaigazol híveik alig vagy egyáltalán nem mérhető száma. Azonnal csatlakozott hozzá a Monológ, pardon, Párbeszéd becenévre hallgató pártocska, amely szintén hatalmas 1 százalékos tömeget tudhat maga mögött. Magányban az erő – vallják ők mindannyian, s készülnek lázasan a nagyítóval is alig látható táborukkal a grandiózus, eget rengető, történelmi kormányváltásra.
A nagy múltú magyar demokrácia rendelkezik még néhány egyfős párttal, de elnézést kérünk tőlük, ha velük most nem foglalkozunk, inkább megvárnánk, amíg megduplázzák a taglétszámukat.
Viszont ne feledkezzünk meg az ellenzéki oldal széles kínálatában található Demokratikus Koalícióról sem, melynek nevében a koalíció szót nemigen tudjuk értelmezni, mivel pártelnökük személye miatt – okkal vagy ok nélkül –, velük senki sem kíván egy légtérben tartózkodni. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban a legfőbb, leghatalmasabb baloldali pártról, a 10 százalékos Magyar Szocialista Pártról is ejtsünk szót. Igaz, hogy Magyarországon nincs miniszterelnök választás, mégis minden párt kinevezett valakit miniszterelnök-jelöltnek – ami elég vicces – ám a szocialisták jelöltje, – akinek egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága, hogy magas (khm, khm…, értik, ugye?) – nem húzta ki a választásokig sem, hanem idő előtt lemondott a megtisztelő és fényes sikerekkel kecsegtető megbízásról.
E két pártnak már sem ideje, sem alkalma nem volt lemondani a közös fellépést október 23-án, mert a szervezők lefújták a megmozdulást. A Közös Ország Mozgalom szerint a visszalépések miatt nem sikerült volna felmutatni az eredeti elképzelést: a konszenzust. Tényleg! Ezzel mi sem tudunk vitatkozni.
1956-tal ellentétben, 2017-ben érdeklődés, összefogás és közös ország hiányában elmarad a forradalom. De jobb is így, hiszen ki szeretne vért látni? Marad a magyar társadalom többsége számára oly kedves, békés, megnyugtató és biztonságos önkényuralmi rendszer.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 15. vasárnap, 01:28
-
Találatok: 1738
Az egykor a Fidesz gazdasági holdudvarához tartozó közgazdász úgy véli, a kormányt le kell váltani, mert rossz irányba viszi az országot. - Széles körű támogatással győzné le fideszes ellenfelét körzetében a konzervatív közgazdász. Mellár Tamás a Magyar Nemzetnek adott interjúban hangsúlyozta, hogy nem a sértettség munkál benne. Részletek az interjúból:
“– Mennyit gondolkodott, mielőtt megegyezett Bokros Lajossal, a Modern Magyarország Mozgalom (Moma) vezetőjével, hogy a párt támogatásával indul a Baranya megyei 1-es körzetben az országgyűlési választáson?
– Sokat. Korábban, amikor megkerestek a pártok, mindig elhárítottam a lehetőséget azzal, hogy közgazdász vagyok, nem politikus. Ám mára az ország gazdaságilag, társadalmilag és politikailag egyaránt olyan időket él, amikor nem lehet elugrani a felelősség elől. Sorsfordító kérdések dőlnek el a következő években, és nem lenne jó, ha az Orbán-kormány maradna, mert rossz irányba viszi az országot. Egyrészt az Európai Unióban jelentős átalakulások fognak végbemenni. Mélyül a monetáris unió, és a kormány nem akarja észrevenni, hogy ebből nem lehet kimaradni, mivel akkor a kétsebességes EU-ban a külső körre szorulunk. Másrészt nem szabad megépíteni az új paksi erőművet, ami az ország GDP-jének több mint tíz százalékát vinné el. A beruházás az Oroszországtól való energiafüggőséget erősíti, ezzel az energiaforradalomból is kimaradhatunk, a jövőben ugyanis a megújulók veszik át a vezető szerepet. Harmadrészt az Ady által megénekelt „kompország” nyugatról kelet felé indult. Ezzel szemben az az érdekünk, hogy abban a nyugati közösségben maradjunk, amelybe a rendszerváltás után bekerültünk. Ezek mellett az elmúlt években annyi párt és civil szervezet biztosított már a támogatásáról, hogy azt gondoltam, próbára teszem őket. Független jelöltként, széles körű támogatással reális lehetőség van a fideszes jelölt legyőzésére.”
“…Hadházy Ákos, az LMP társelnöke már támogatásáról biztosított. Remélem, hogy az MSZP és a DK, sőt a Jobbik is támogatni fog, még ha utóbbi párttal nagyon sok mindenben nem értek is egyet. Az indulásom azért lehet fontos, mert ezzel próbálok mintát adni a pártoknak.”
“Jó pár olyan körzet van, ahol a pártok jelöltjei megfelelők. Sok helyen nem lehetne széles körben ismert, független jelöltet találni. De ahol van ilyen személy, ott mögé kellene a pártoknak felsorakozniuk.”
“A legszívesebben nem politizálnék, hanem olyan könyvet írnék, amire a szakma odafigyel.”
“– Az ellenzéknek továbbra sincs közös miniszterelnök-jelöltje. Ha a DK-tól a Jobbikig felsorakoznának ön mögött a pártok, vállalná a kormányfőjelöltséget vagy akár miniszteri pozíciót?
– Egyiket sem. Talán valamelyik nemzeti intézménynél valamilyen tisztséget, mert az szakmai feladat. Miniszterként, pláne kormányfőként rengeteg érdeket kell egyeztetni, és 14-16 órákat dolgozni. Erre 63 évesen nem volnék képes. Amikor a Központi Statisztikai Hivatal elnöke voltam az első Orbán-kormány idején, azt is azért vállaltam, mert nem pénzelosztó hely volt. Így nem kellett érdekeket kiszolgálni. Szakmai alapon működhetett. Ez ma nincs így.”
“– Dacára az elmúlt hetek történéseinek – a szocialista miniszterelnök-jelölt Botka László visszalépése, a Jobbikot ért számvevőszéki feljelentés – alapján lát esélyt a kormányváltásra?
– Még mindig van realitása. Ahogy a gazdaságban, úgy a politikában sem lehet lineárisan leírni a történéseket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 13. péntek, 08:11
-
Találatok: 1751
Chikán Attila közgazdász szerint az oktatásból nemcsak a pénz hiányzik ahhoz, hogy eredményesebb legyen, hanem a szemléletváltás is. Az egyetemi tanár az InfoRádió Aréna című műsorában a magyar gazdaság versenyképességéről úgy fogalmazott: elsősorban az intézményrendszer iránti bizalmatlanság fogja vissza.
A magyar oktatási rendszerből hiányoznak azok a szellemi mozgások, amelyek nem tudnak lábra kapni a központosított irányítás miatt - fogalmazott Chikán Attila.
„Óriási probléma az a szemlélet, amely szerint a gazdaság igényeinek megfelelő oktatást kell végrehajtani, miközben
fogalmunk sincs arról, hogy a mostani tanulók mit fognak dolgozni
a pályájuk csúcsán, hiszen teljesen más munkakörök lesznek. Túlságosan arra koncentrálunk, hogy a mai feltételeknek megfeleljen a képzés” - mondta a közgazdász, és úgy látja, hogy az oktatási rendszerben szemléletváltásra is szükség lenne.
„Van egy unokám, kislány, Anni-Panni, most lett elsős. Egy hét után azt mondta, tulajdonképpen
nem rossz dolog az iskola, egy probléma van vele, semmi olyat nem csinálnak, amit a kisgyerekek szeretnek.
Ez egy szomorú mondás, és annyira leírja a helyzetet, hogy nem adekvát az, amit kapnak a gyerekek, ahhoz képest, ahogy folytatni szeretnék az életüket.”
A közgazdász szerint a felsőoktatás is nagyon komoly problémákkal küzd.
„A duális képzés számomra egyfajta szimbóluma a hibás útnak.
A magva az, hogy bevisszük a gyerekeket a mai vállalatokhoz, megnézik, ma mit csinálnak, megtanulják azt, hogy egy-egy multinacionális cégnek kiváló munkásai legyenek. Ezt a gazdasági felsőoktatásban az alapoktatás színvonalának rovására csinálják, amelynek a színvonala olyan mértékben esett vissza az elmúlt 20-25 évben, hogy azt leírni nehéz.”
A fiatalokat elsősorban tanulni kellene megtanítani, hogy alkalmazkodni tudjanak az előttük álló változásokhoz - mondta az egyetemi tanár az InfoRádió Aréna című műsorában.
Versenyképesség
Magyarország az elmúlt években két-három hellyel visszaesett a versenyképességi rangsorban - mondta Chikán Attila.
„A Világgazdasági Fórum legutóbbi versenyképességi rangsorában 60-ak vagyunk a világon. 2001-ben a 29-ek voltunk. Az OECD vagy az Európai Unió országai közül már csak négyen vannak mögöttünk, a volt szocialista országok, Romániát kivéve, mind mögöttünk vannak, tehát nagyon
súlyosan visszaesett a versenyképességünk.”
A versenyképesség növekedésének legnagyobb akadálya az intézményrendszer iránti bizalmatlanság - mutatott rá a közgazdász.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 11. szerda, 21:46
-
Találatok: 1633
Van egy ország, ahol tök mindegy ki, milyen ügyben és mikor tett/tesz fel kérdést a miniszterelnöknek, az rendre úgy válaszol, ahogy.
Először is: nem válaszol. Nem szokása. Ehelyett azt teszi, ami az ottani kormányzati körökben egyébként is dívik: mint a sarokba szorított patkány, visszatámad. Noha a felvetések jó része még csak nem is minősül támadásnak, inkább az elemi logika mentén megalkotott következtetésnek. Visszatámadni tehát csak az fog, aki veszélyeztetve érzi a pozícióját, vagyis a létét. Mi több: már akkor beletaposnak a másik félbe, ha az csak veszi a levegőt a kérdés feltevéséhez. Vagy vécébe zárják. Vagy megrángatják. Effélék.
Egy másik/normális ország másik/normális parlamentjében az efféle kérdésekre a legrosszabb esetben azt felelik, már csak az időhúzás miatt is, hogy fontos a kérdés, amit a honatya felvetett, ehhez képest meg is fogják vizsgálni a dolgot. Hogy aztán tényleg megtörténik-e és mi lesz a végeredménye, az már egy másik történet. Az is igaz, hogy egy normális országban nem lopnak, csalnak, hazudnak a kormánypártok, így aztán ebben a furcsa országban akad kérdés van bőven, általában variációk a Hol a zsé? mondatra, de a válaszokkal mindörökre adósak maradnak, a kérdezőt azonban, ahogy csak a csövön kifér, szétalázzák.
Hogy az ország huszadrangú senkijei mit olvasnak fel az eléjük tett papírból, szinte mindegy is, a tizenkilenced-rangú senkik írják a szöveget, és a kompetencia-sorban elfoglalt helyük erősen hajaz arra a felállásra, ami az észosztáskor kialakult.
De hogy egy miniszterelnök úgy válaszoljon rendre a parlamentben, mint egy útszéli tahó, az az ország szégyene. Az ország félelme pedig az, hogy a határon belüli megnyilvánulásai nem a honpolgároknak szóló színjáték, hanem a személyisége részei, és ez a személyiség olykor azért találkozik olyan kultúremberekkel is, akiknek volt gyerekszobájuk, vagy ha nem, menet közben berendeztek neki egyet.
De ha valakinek csak stadionokat rendeznek be gyermekkori frusztrációjának buzgó mérsékelésére, az nem sokat segít a problémán, a labdát odapöccintve vagy a szotyit messze köpve az ember kevés olyan dolgot tanul meg, amit aztán később egy ország élén kamatoztatni tud, ha például diplomáciai kihívásra kerül sor.
Egy valamire azért jó. Ha szabálytalankodsz, akkor dobd el magad és hangosan szidd az ellenfelet, hátha annyira hülye/vak a bíró, hogy elhiszi, nem te voltál a hunyó.
Szerintem
ebben a bizonyos országban lassan nem kéne összehívni a parlamentet. menjenek ki egy stadionba, és játsszák le a meccset. De akkor ne kíméljék.
hirtv.hu
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 11. szerda, 05:29
-
Találatok: 1654
Az idő, a figyelem és a bizalom hiánya ad egyre nagyobb teret a magán-egészségügyi szolgáltatásoknak Magyarországon. A lakosság hatvan százaléka keresi itt a gyógyulást, mintegy 904 milliárdot költve el itt – derült ki a Portfolio Private Health Forum 2017 címmel meghirdetett konferencián. Eközben lesújtó képet is kaphattunk az állami ellátási rendszerről: Magyarország egyre inkább leszakad a várható élettartamban és a megelőzhető halálesetek tekintetében, ordítóak a területi egyenlőtlenségek és az egészségügy lényegesen rosszabbul teljesít, mint az a gazdasági mutatók alapján elvárható lenne.
Az időnk drágább, mint magánúton fizetni az egészségügyi ellátásunkért – talán ez az egyik, pénzügyi szempontból leginkább megfogható evidenciája annak, miért fordulnak mind többen és költenek mind többet a magán-egészségügyben. Ezt ma már mindenki látja, még a munkaadók is: nem kell ötször, hatszor szakrendelésre járni, vagy hosszú órákat várni, könnyebben kivédhető az is, hogy táppénzre kelljen mennünk, triviális, mégis teljesen logikus cáfolatául annak, hogy a magán-egészségügy luxusszolgáltatás lenne.
Ez volt az egyik azoknak a következtetéseknek a sorából, amelyeket a Portfolio Private Health Forum 2017 hallgatósága levonhatott a csaknem egész napos konferencián. Magánszolgáltatók, egészségpénztárak vezetői adtak elő és ültek le beszélgetni a mára kialakult helyzetről és próbálták találgatni a jövőt. Azt mindannyian érzékelik, hogy a kereslet egyre nő, s mind nagyobb a szükség az átlátható, kiszámítható és pontos minőségi mutatókon alapuló gyógyításra. És arra is, hogy legyen egyértelmű, hol van a határ a magán- és a közfinanszírozott ellátás között, mert ez ma sokszor a szürke zónában van, átláthatatlan az átjárás a két rendszer között. És miért is van ekkora szükség a magánszektorra?
Orosz Éva egészségügyi közgazdász az előadásában lesújtó képet festett Magyarország egészségügyéről. A rendszerváltás óta csak nőtt a lemaradásunk a többi EU-tagországtól, mind a várható élettartamban, mind a halálozási mutatóinkban. De még országon belül is óriásiak az eltérések.
,,A különbségek nemcsak az EU15-ök vagy a V4-ek, Csehország, Szlovákia és Lengyelország vonatkozásában ijesztőek, hanem az országon belül és az iskolázottságot tekintve is. Ma egy képzetlen 40 éves férfi 11 évvel rövidebb élettartammal számolhat, mint az, akinek diplomája van. Az idő előtti halálozási ráta csaknem kétszerese az uniós átlagnak, a kivédhető halálesetek pedig háromszor gyakrabban fordulnak elő, ha a legjobb helyzetben lévő országokat nézzük” – kezdte előadását Orosz, aki szerint tolerálhatatlan a leszakadás és a területi egyenlőtlenségek is. „Ha a diagnosztikus vizsgálatokat nézzük, Szlovákiában hetven, Lengyelországban harminc százalékkal több CT- és MRI- vizsgálat készül Vagy itt egy mutató Magyarországon belül: négyszeres-ötszörös a várakozási idők közötti különbség, de például szürke hályog esetén tizenegyszeres. Az alapellátást tekintve is ordítóak az eltérések, pedig ezzel a kórházi ápolások jó része elkerülhető lenne, ebben hazánk helyzete a legrosszabb” – emelte ki a szakértő, akinek a számításai szerint mintegy 1800 milliárd forint hiányzik a rendszerből, ezt pedig a lakosság érzi.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 09. hétfő, 23:24
-
Találatok: 1868
Nagyot ment Semjén Zsolt a Vasárnapi Újság című műsorban a Kossuthon, bizonyára sok tömjént szívott a misén, viszont ilyen állapotban nem kéne osztani az igét. De mégis megtette, delirálásában pedig eljutott a szabadkőművesekig meg az égő külvárosokig, ami, valljuk meg, új szint a NER tébolydájában.
De amíg ezt a magasságot sikerült elérnie, Navracsics Tibort hazaárulózta le burkoltan és fű alatt, aki így megtapasztalhatta, hogy korábbi kártékony ténykedése nyomán micsoda debilitás telepedett meg azon az országon, amelyet ő már csak távolról szemlél. Viszont mi meg itt vagyunk, következésképp neki sem bocsátunk meg soha.
Semjén arra intette a tékozló fiút, hogy tartson önvizsgálatot, és legyen hűséges a hazájához, következésképp a pártjához elsősorban, bizonyítva, hogy a fejében nem sok minden van. Esetleg szenteltvíz lötyög benne, ami a mi tragédiánk. Újólag bebizonyosodott, hogy a NER-ben, aki meg akarja őrizni a józan eszét, az áruló, mert kilóg az egyenmasszából, mint Navracsics is.
Vele pedig nem történt egyéb, mint egy kicsit távolabb kerülve a sokkoló géptől, megvilágosodott, és egyből csak a baj van vele. Viszont az is egy szint, hogy az ember merengő nosztalgiával gondol már Navracsicsra is, aki létezésének csúcspontján Abadonnaként járta a birodalmat jéghidegen, de legalább volt benne logika, a gyűlölet logikája.
Utána azonban megjelentek a degenerált zenebohócok, némethszilárdok meg a többiek, és nyargalásznak a manézsban mindenféle fék nélkül. És ez a szint, amint és ahogyan egyre inkább felpörög az őrület, még csökkenni is fog, mert ez a természete a dolgoknak. A józan ész ugyanis régen odaveszett, a híveknek viszont kell a szellemi táplálék, és akkor jön Semjén a szabadkőművesekkel.
Voltaképp logikus a lépés, hiszen a szögmérősök a középkor ellen születtek erre a világra, amit viszont Semjén csököttül képvisel, olyannyira, hogy szíve szerint máglyát rakna például Navracsics segge alá is, akivel pedig nem történt egyéb, mint Brüsszelbe érve meglágyult, mert megtapasztalta a normalitást, vagy, mert öregszik.
A fővadász szerint viszont a migráció oka és indoka a szabadkőművesség, amelynek volt jakobinus és bolsevik verziója, és a sokadik leágazása a Soros-féle szélsőliberális dolog, amely szívéből gyűlöli a keresztény hagyományokat és a nemzetállamokat. Viszont itt álljunk meg egy szóra tanár úr, mert Semjén bácsinak zsidózni is tetszett, bár lehet, nem is tud róla a hülyéje.
Az van ugyanis, hogy az Első Világháború és a Téli Palota után megerősödött az a nézet, amely szerint a szabadkőművesség a zsidókkal és a bolsevizmussal összeesküdve gyakorolja a világhatalmat. Ez napjainkig is élő felfogás, amely mára kiegészült a szabadkőművesség cionizmussal való összefonódásának, valamint a globalizációban játszott szerepének hangsúlyozásával. Itt tart Semjén is éppen.
Anélkül, hogy mélyebben elmerülnénk ebben az egészben, annyit jegyezzünk meg, hogy például a reguláris szabadkőművességben a tagság számára alapvető követelmény az Istenbe vetett hit. Ennek a hitnek a megnyilvánulását – azaz hogy ki mely vallás szerint hisz Istenben – a reguláris szabadkőművesség nem firtatja tagjaitól, hiszen a reguláris páholyokban vallási és politikai témák megvitatása tilos.
Ettől fél Semjén, meg attól, hogy úgy nagy általánosságban a szabadkőművesség azonosul a felvilágosodás célkitűzéseivel, vallja a szellem, a vallás, a politikai nézetek szabadságát, és a páholytagok vagyoni és társadalmi helyzetétől független egyenlőségét a szervezeten belül.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 08. vasárnap, 22:07
-
Találatok: 1843
Végre - meglehet későn, de mégis - megjött a Szocialista Párt józan esze. "Az MSZP nem állít önálló miniszterelnök-jelöltet, de kész támogatni egy kívülről jött civilt egy szélesebb együttműködésben. Az is biztos, hogy egyetlen politikai párt miniszterelnök-jelöltje mögé sem állnak be – ezt mondta a párt elnöke a választmányi ülés után. Hiller István választmányi elnök szerint reális és elérhető cél, hogy a demokratikus oldalon mind a százhat egyéni választókörzetben csak egyetlen jelölt legyen."
Üdítő kivételként teszik ezt, hiszen ezidáig mindegyik párt azzal próbálkozott - és próbálkozik ma is -, hogy saját jelöltje mögé passzírozza be az egész ellenzéki tábort, ami egészen viccesen hangzik.
Azt ugyan nem tudni, hogy ha most egy hét alatt ennyire megokosodtak a szocialisták, akkor ezidáig miért nem, de ezzel már kár is foglalkozni, akinek az volt a feladata, hogy ellopjon egy évet az ellenzék felkészülési idejéből, az tette a dolgát, majdnem teljes sikerrel.
A kitűzött céldátum vélhetőleg december volt, ezt ugyan nem sikerült elérni, de ez se rossz eredmény.
Most már csak a varázsló címét kellene tudni, aki ilyen rövid idő alatt vissza tudta adni a szocik eszét, hiszen tegnap még fennen hirdették, hogy tovább a botkai úton, ma meg már új szelek fújdogálnak, még nem fényes szellők, de legalább már nem is büdöset hoz a szél.
Nem, nem az a Szél, hiszen az ostoba magyar értelmiségi üdvöskéje szintén arra törekedne, hogy midenki álljon be mögé, és akkor majd ő boldoggá teszi őket, ennek a vége pedig az lesz, hogy aki odaáll, az politikailag megboldogulttá fog válni.
Az LMP pedig - hacsak nem jön megint a segítség, ki fog esni a Parlamentből, mely fejlményt a magam részéről hatfogásos vacsorával ünnepelnék - nem szeretem a Fidesz fiókszervezeteit...
Vona is ezzel a megoldással próbálkozott, de szerintem ez is csak azt mutatja, hogy a magyar politkus vágyvezérelt és a nap huszonnégy órájából huszonnégyben rugaszkodik el a valóságtól.
Itt vagy sikerül mindenki számára elfogadható személyi megoldást találni, vagy minden egyéni megoldás megy a levesbe...
Most a DK reakciója is fontos, hiszen a megüresedett pozíció felettébb vonzó lehet a pártelnöknek, de attól tartok, rettenetes melléfogás lenne azzal próbálkozni, hogy ő legyen a jelölt, habár azt azért elnézegetném, amint beköltözik a Karmelita Kolostorba, kiáll a frissen épített teraszra és onnan lesi a Duna Orbán kiömlő könnyei miatt megemelkedett vízszintjét.
Mégis, ide ma nem pártpolitikus kell ma, hanem a polgári életből jött, de a demokrácia iránt ezer százalékosan elkötelezett, megvásárolhatatlan technokrata.
Nyugodtan el lehet felejteni a pártok - különösen a kormánypárt csatolmányainak eddigi erőlködéseit is, mikor különféle professzorokat akartak meglehetősen átlátszó módon felépítgetni és eladni a társadalomnak, mint függetleneket.
Ide most valóban független személyiség kell.
Ha az ellenzéki pártoknak lenne kis humorérzékük, javasolhatnák Soros Györgyöt is, őt valószínűleg előbb fogadná az amerikai elnök, mint a mi enyveskezű büszkeségünket....
Nem ötletelnék, ötleteljenek a pártok, de valahogy úgy kellene ezt is csinálni, hogy saját listájuk első helyezettjét automatikusan ki kellene hagyni javaslataik közül.
A hír egyébként a mai magyar médiában az agyonhallgatás sorsára fog jutni, hiszen azt támasztja alá, hogy van még esély, - a szocik nem adták fel a harcot, sőt, talán egy jó jelölt mellett megjöhet a harci kedvük is, és saját szervezetük romjain felépíthetnek egy új, a mainál értékesebb és vonzóbb, demokratikusabb szocialista pártot.
Van olyan, hogy a libák sikeres költözését egy rájuk leadott, elhibázott puskalövés indítja el…
Bővebben ...
