Az uniós támogatások tartották a víz felett a magyar gazdaságot az első, 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban. A támogatások nélkül csökkent volna a GDP és az ország nem került volna ki a túlzottdeficit-eljárás alól sem. A beáramlott 14 ezer milliárd forint támogatás ellenére a magyar gazdaság versenyképessége romlott, a munkaerő elvándorolt.
Nagy reményekkel tekintett a magyar kormány és a társadalom jelentős része a 2004-es uniós csatlakozás után indított első teljes uniós támogatási ciklusra. A várható pénzesőtől az ország gazdaságának modernizálását, kedvező társadalmi változásokat, az életszínvonal és életminőség javulását vártak. A kitűzött célokból szinte semmi nem teljesült, a 14 ezer milliárd forintnyi támogatás arra volt elég, hogy a magyar gazdaságot a víz felszíne felett tartsa, de érdemi változásokra már kevés volt, azok nem megfelelő felhasználása miatt. Így Magyarország felzárkózása lelassult, sőt visszájára is fordult - ez derül ki abból a tanulmányból, amit Miniszterelnökség felkérésére KPMG Tanácsadó Kft. és a GKI Gazdaságkutató Zrt. készített a 2007 és 2013 közötti európai uniós támogatási programokról.
A magyar gazdaság 2006 és 2015 között mindössze 4,6 százalékos gazdasági növekedést produkált, ám ha nem lettek volna uniós források, 1,8 százalékkal csökkent volna a GDP ebben az időszakban - derül ki a tanulmányból. A jelentést a Miniszterelnökség publikálta, igaz csak azt követően, hogy az uniós forrásokról tartott vitanap véget ért a parlamentben.
A lakossági fogyasztás a vizsgált időszakban 5,3 százalékkal csökkent, uniós források nélkül 11 százalékkal esett volna vissza. A legkomolyabb függés a beruházásoknál tapasztalható: a befektetések az uniós pénzdömping ellenére is csak 2,8 százalékkal nőttek, enélkül viszont 31,3 százalék lenne a visszaesés. A magyar gazdaság kóros függése az uniós támogatásoktól közismert, ám ez az adat drámai módon hívja fel a figyelmet erre a tényre.
Válságra válság, romló versenyképességgel
A vizsgált időszakra esett a 2006-tól kezdődő magyar költségvetési válság, 2008-tól pedig a globális pénzügyi válság - a két válság egymásra épülése miatt 2008-2009-ben mélyrepülésbe váltott a gazdaság, amit az uniós pénzek beáramlása sem tudott fékezni. Az elemzés szerint minden 1000 forint uniós támogatás ugyan 501 forinttal növelte a magyar GDP-t, de ez a V4-es tagállamok összehasonlításában átlagosnak nevezhető.
Interjú Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával - A Transparency Internacional tavaly 22. alkalommal készítette el Korrupció Érzékelési Indexét, amely a világ 176 országát a közszektor korrupciós kitettsége szempontjából rangsorolja, és amely szerint Magyarország – egyetlen év alatt hét helyet csúszva lefelé – most ebben a rangsorban az 57. helyen áll. Ez a „teljesítmény” ugyanezen index szerint az Európai Unió 28 tagállama között a 24–25. helyre teszi Magyarországot – holtversenyben Romániával. Erre a zuhanásra azonban, illetve arra a kérdésre, miért egyedi korrupciós szempontból Magyarország az Európai Unióban, a TI magyarországi jogi igazgatója szerint a korrupciós esetek száma vagy milyensége önmagában nem ad választ.
(Az interjú március második hetében készült.)
– Nem könnyen találtunk alkalmas időpontot a beszélgetésünkhöz, a héten két napot is a bíróságon tölt. Milyen ügyekben?
– Számos eljárást kezdeményeztünk a közérdekű adatok megismerése érdekében, ezeknek a pereinknek van egyfajta – mondjuk úgy – stratégiai húzásuk. Szűkösek az erőforrásaink, ha nem így lenne, akkor persze végtelenül nagy számú pert indítanánk. A fókusz jelenleg a letelepedési államkötvényekre, a Magyar Nemzeti Bank dolgaira és a társaságiadó-kedvezményre jogosító sporttámogatásokra jut.
– A tegnapi tárgyaláson kik voltak az alperesek?
– Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzetgazdasági Minisztérium, és a per, illetve percsalád tárgya ezúttal a társaságiadó-kedvezményre jogosító sporttámogatások, közkeletű elnevezéssel a tao-pénzek részleteinek feltárása volt. A pert első fokon elvesztettük, és ez volt az első tárgyalás másodfokon, az Ítélőtáblán. Már csak az ítélet kihirdetése van hátra, március 21‑én lesz a kezünkben a döntés. (A bíróság végül jogerős ítéletében elrendelte az adatok nyilvánosságra hozatalát. – a szerk.)
– Mire számít?
– A bíróság azon az állásponton van, hogy annyit van jogunk tudni, mennyi az állam, az adókassza összes vesztesége a társaságiadó-kedvezmény miatt, tehát hogy a kormány, az állam mekkora adóbevételről mond le a sportcsapatok javára. Szerintünk viszont azoknak a cégeknek a neve sem lehet adótitok, amelyek – az állami adóbevételeket csökkentve – sportcsapatokat támogatnak. Nem azt vitatjuk, hogy milyen sporttámogatási rendszer van Magyarországon, hiszen a sport támogatása, ha az állam fizetné, ugyanennyibe kerülne, csak akkor legalább látnánk a költségvetési törvényben, hogy a Fradi ennyit kapott, a Felcsút annyit, a Diósgyőr emennyit, a Haladás meg amannyit.
– Tehát azt, hogy melyik cég mennyivel támogatja például a miniszterelnök szívéhez és házához közelálló csapatot, vagy a Tállai államtitkár városában, Mezőkövesden épülő stadiont, vagy például Seszták fejlesztési miniszter városának a csapatát...
– Felcsút volt az abszolút bajnok a maga 9,2 milliárdjával, ami kétszázszorosan haladta meg az átlagos támogatási mértéket, és ez még csak a közel két évvel ezelőtti adat, amihez 2016‑ra ígérvényben további 3 milliárdot húzott be, és ebből már realizált több mint kettőt. Felcsút tehát egy 11 milliárdos csapat, és rajta kívül Szolnok, Kisvárda és Mezőkövesd is komoly privilégiumokban részesül, aminek két magyarázata lehet: vagy ők a legjobb pályázatírók, vagy a cégek érzik úgy, hogy jól teszik, ha „hűbéri pénzeket” fizetnek nekik.
Miért ellenségei a magyar rezsimek az ország felzárkózásának? - A magyar politika immáron száz éve akadályozza az ország felzárkózását. Szorongó, a túlélésükben bizonytalan rezsimek uralták az országot az elmúlt évszázadban, amelyek a következő rendszerváltástól való rettegésükben csak a saját uralmuk meghosszabbítására koncentráltak. Utóbbihoz viszont pénz kellett, nagyon sok pénz.
Publius Hungaricus írásai
„A magyar elit tagjainak döntő többsége, bizony, konzerválta a nyolcvanas évek világát. Nem tények, hanem benyomások alapján formálnak véleményt; imádják a nagy ívű elképzeléseket, de képtelenek kidolgozni a részleteket hozzájuk; univerzálisan fogalmaznak, de szinte semmit sem ismernek a közvetlen környezetükön kívül; folyton terveket és programokat gyártanak, de soha nem sikerült valamit igazán jól megvalósítaniuk. Mind azt gondolják, hogy az, amit akkor, az aranykorban megtanultak, ma is elég."
Tíz éve, 2007. március 26-án jelent meg az Indexen a nagy visszhangot kiváltó A féltudású magyar elit c. esszé Publius Hungaricustól, amit később több folytatás is követett, de a Száz év szorongást a szerző, Orbán Krisztián már saját nevével jegyzi.
A finanszírozást valamennyiük először a hazai vagyonok einstandjával, majd külföldi szponzorok bevonásával oldotta meg. Az einstand aláásta a fejlett országgá válás alapkövetelményét, a tulajdonbiztonságot, és végső soron bölcsőjében fojtotta meg az ország évszázados álmát, a nyugati felzárkózást. A gazdaságilag szintet lépni nem tudó, az erőforrásokat a saját fenntartására pazarló, így egyre kiszolgáltatottabb rezsim lejárati idejét végül a külső finanszírozó helyzete határozta meg. Amikor pedig megbukott az aktuális rezsim, jött egy rákövetkező, amelyik ismét ezt az utat járta végig, a szorongástól az einstandon és a függésen át a biztos bukásig.
Ebben a közegben a féltudású intellektuális buherálás nagyon is természetes reakció az elit tagjai részéről. Ezekben a rezsimekben ugyanis az önbecsülésen kívül semmi nem ösztönöz a nemzetközi színvonalú teljesítményre, a releváns tudás megszerzéséhez szükséges erőforrások viszont épp azok számára érhetők el könnyen, akiket nem az alkotás vágya hajt. A szorongó rezsimek és a féltudású elit így kölcsönösen újratermelik egymást. Előbbi lehúzza az utóbbit, amaz pedig intellektuális szürkeségében képtelen megakadályozni, hogy a következő rendszerváltás ismét csak szorongó berendezkedést hozzon létre.
Nem szeretnék nagyobb bajba keveredni, mint amilyenben amúgy is vagyok – de bármennyit is kutattam, nem találtam arra vonatkozó megbízható információt, hogy vajon a társadalmi és a nemzeti konzultáció ugyanaz lehet-e, avagy valamelyik magasabb rendű, mint a másik: bocsássatok meg, amiért kételyek között gyötrődve kell tovább élnetek…
Ígérem, amint összefutok valahol Palkovics álomtitkárral, netán Kovács szóvivővel, vagy Kocsis Mátéka Hidvéghi kommunikációs igazgatóval, azonnal kifaggatom, és értesítek mindenkit. Amúgy szinte mindegy is – na jó, ez így liberálisan flegma, hiszen hogyan is lehetne mindegy (Schmidt kormánybiztos) Mária országában, ahol kétségkívül a legfontosabb nemzet-, bel- és külpolitikai kérdés, szerepelhet-e vörös csillag egy sör címkéjén (mely csillag egyébként már akkor is ott virított, amikor a kormány stratégiai partnernek nyalta be magát a gigamultinál), avagy sem, szabad-e ily módon, e szörnyűséges látvánnyal a zegyszerű magyar zemberek identitását szétizélni, szívét megrepeszteni… na, erről majd a jövő héten… most legyen elég annyi, naná, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel és alanyi költővel egyetemben tudván tudom, cseppet sem mellékes, hogy valami nemzeti, avagy társadalmi-e: no de én azért mégis azt hiszem, viszonylag kevés Borsod-mélyi kiskocsmában robban ki majd ezen közérdeklődésre számot tartó verekedés.
No, a lényeg a konzultáció: vagyis e kormány egyik legsúlyosabb kamuja a sok között. Merengjünk kicsit vissza a nem kevésbé sötét múltba, amikor például az első nemzeti konzultációkkal elkápráztatták az alanyi jogon agyhalottakat – mert hát micsoda Kancsendzöngája már az az alkotmányos, azaz, puff, barom, ütök a számra, szóval az alaptörvényes demográfiának, tisztesség ne essék szólván, nertársak, hogy a kormány nem csak úgy kormányoz ám, hűbeleferenc módjára, de azonmód kikéri a zemberek véleményét a (szerinte) fontos döntések előtt. Megkérdezték például ugye a nyugdíjasokat, még 2010-ben, hogy izé.
Ön szeretné-e, hogy magasabb legyen a nyugdíja? No csak… és mennyivel? El fogja tudni költeni? Amúgy jóval több most a nyugdíja, mint amikor, ugye emlékszik, a geci kommunisták elvették régebben magától az egészet, és de most mi visszaadtuk és megtízszerezzük nemsokára múltkor? Örül ön nekünk? És aztán jött a szociális konzultáció… és a gazdasági… és a bevándorlásról meg biztonságról szóló – ha jól emlékszem, megkérdezték például, hogy Ön szívesen venné-e, ha erőszakos bantu néger tenoristák mindennap felrobbantanák a lépcsőházt? Hát nem és nem, ki innen: én kérném a harmadik sor kerítést is, és igen, szeretnék bele áramot, jó sokat, de rezsicsökkentettet persze, hogy jó legyen énnekem, biztonságos, tiszta, száraz.
Fektess fel az asztalra és pelenkázz be, édes Viktor bácsi, púderozd be a popókámat, és mutasd meg Matolcsy bácsinak a kis piros pontomat, hadd nézze meg jól valamelyik szemével, lássa, hogy faszán magyar vagyok. A kezdetektől roppant szimpatikus nekem ez a kvaterkázás, nem is pont először dödögök róla ezeken a hasábokon – mintha a sebészorvos szikével a kezében kilépne a műtő előtti váróba, és kiosztaná az épp ott lévőknek az ikszelős papírt: „Ön szerint ezt a kép szélén jobbra lévő kékes eret vágjam át, vagy inkább azt a kis pirosat, ami a sarokban látszik?”; vagy, hogy maradjak a saját kuplungfámnál, mintha indulás előtt körbekérdezném a buszon a kedves utasokat, szerintük hogyan is jutunk el Hartyánfalvára – aztán a legtöbb szavazatot kapó itiner szerint mennénk. Majd csak eljutunk. Valahova.
Amúgy meg: kit is érdekel… Hát igen – az előbbiek ugyanis szigorúan arra az esetre vonatkoznának, ha a kérdezők tényleg kíváncsiak volnának valaki(k) véleményére: szakügyileg mondjuk azzal se lenne sokkal jobb csengése a dolognak, de legalább azt gondolhatnánk, a lelkes amatőrök próbálnak népszerűsködni. Rohadtul nem így van.
Európa a végét járja, de szerencsére van nekünk egy Orbán Viktorunk, akit időnként kölcsön szoktunk adni a vén kontinensnek, hogy megaszondja a tutit, megoldja a gondokat és kijelölje az ösvényt, amin haladva biztonságban tudhatja minden ország a maga népét.
Európát csak akkor lehet rendbetenni, ha minden nép gondoskodik saját hazájának biztonságáról és jólétéről.
Ezt most mondta jótevőnk, mégpedig Rómában. És mennyire rohadtul igaza is van neki! Ezt kell csinálni! Francba a közösködéssel, együttműködéssel, közös tervekkel. Az sehová nem vezet. Mindenki kaparja ki magának ami kell, s a haza fényre derül.
Én ezen a nyomvonalon haladva – mert mindenben hallgatok a vezérre – ezennel be is fejeztem az együttműködést. Mivel én nem vagyok egy egész ország, csak egy ember, akinek családja van, mostantól leszarom Magyarországot és kizárólag a saját családom biztonságáról és jólétéről vagyok hajlandó gondoskodni. Nem önzésből, hanem hazaszeretetből. Mert Magyarország akkor fog felvirágozni és az ország lakói akkor élhetnek biztonságban és jólétben, ha az én családom már úgy él.
Mostantól egy büdös fillér adót nem fizetek. Áfát sem. Ugyanis azt a pénzt én a családomra tudom költeni és az a pénz nem kevés. Ki tehetne hányást az én szememre azért, mert a sajátjaimról gondoskodom? Senki. Na ugyehogy? Nem fizetek továbbá útdíjat, illetéket, járulékot, biztosítást sem. Semmit. Ezzel szemben áramot húzok a kerítésbe. Ha agyonbassza a szomszédot, vagy a postást, az ő bajuk. Minek nyúlkálnak hozzá? Nekem jogom van megvédeni a saját portámat.
Ha ezekkel megvagyok, igényt tartok minden kedvezményre, támogatásra és segélyre, ami csak elérhető. Nem önzésből, hanem mert ez nekem jár – Magyarország lényegében az én bankom, ahová betettem a pénzt és amikor szükségem van rá, akkor meg kiveszem (nem ismerős valahonnan?) -, miután Magyarország azzal csak jól jár, ha én itt élek a családommal. Megnyitottam a családi piacaimat, nekem tudja értékesíteni az ország a termékeit, ezért az állami pénzek nekem járnak. Hogy azt a többi adófizető adta össze? Érdekel az engem? Nem hát.
Belügyeimbe való beavatkozásnak tekintem az adóbevallást, a különféle közvéleménykutatásokat, a népszámlálási kérdőívet, a rendőri igazoltatást. Nem tűröm, hogy kívülről, más családok beleszóljanak a mi életünkbe. Mindenki boldoguljon, ahogy tud. Az Orbán család éppen úgy, mint a Lázár, vagy Mészáros család. Ne az én pénzemből akarjanak ők jól élni.
Társadalombiztosítást sem fizetek mostantól, mert úgyis magánorvoshoz kell fordulnom, ha nem akarok hónapokat várni egy vizsgálatra. Akkor inkább félreteszem a havonta fizetendő TB-t és ha kell, felhasználom. Senkinek semmi beleszólása, mert az én családom, én döntök.
Ha valamelyik törvény, vagy jogszabály nem tetszik, azt átírom olyanra, ami nekem megfelel. Ha valaki kritizálni meri a családomat – pláne engem – azt feljelentem és a be nem fizetett adómból létrehozok egy lejárató-szakosztályt. Ennek az lesz a feladata, hogy az én érdekeim védelmében mindenfélét hazudjon másokról.
Én viszont jogot formálok arra, hogy bárkiről bármit nyilatkozhassak, mindenféle hazugságot terjeszthessek, ha az én érdekem ezt diktálja. Elvárom, hogy tiszteljék a családomat, a jogaimat, a magánéletemet, a véleményemet és akaratomat, de én senkire nem leszek tekintettel, senki érdekei nem érdekelnek.
Az idősebb testvér szeretetével és bölcsességével fordulok hozzátok, mert látom arcotokon a zavarodottságot, olvasom újságjaitokban a rémületet és a hitetlenkedést, hallom a távolból, ahogy hosszú és segélykérő WTF?!-otok felém száll, én pedig segíteni akarok, mert ismerem a betegséget, amitől szenvedtek és szeretlek benneteket, mint partizán a frissen zsákmányolt katyusáját.
Amerikaiak, barátaim, nagyívű és példaértékű demokrácia van mögöttetek, fantasztikus dolgokat tettetek, legyőztétek a nácikat, embert küldtetek a Holdra, mindent elértetek, amit nemzet elérhet, de most kénytelen vagyok a szemetekbe mondani, hogy rábasztatok. Lefejeltétek a szaros seprűt, és soha többé nem lesz semmi ugyanaz, ami ezelőtt volt. Így jártatok. Minek mentetek oda?!
Nem viselkedtem egyébként másképp én sem, amikor először szembesültem azzal, hogy egy tökéletesen alkalmatlan ember, aki demokratikus választások következtében országom élére került, a pofámba hazudik és még ahhoz is hülye, hogy ne bukjon le, gyakorlatilag órákon belül kiderül róla az alkalmatlanság és a hazugság. Ekkor azt mondja, hogy azok hazudnak, akik azt állítják, hogy hazudott, és azok alkalmatlanok, akik alkalmatlannak tartják. Egyébként is jönnek a migránsok! Gyorsan nézzenek oda!
A legszomorúbb azonban az, hogy amikor ilyen esetben az ember körülnéz, látja, hogy egyedül van, mert a többiek, aki mellette, előtte és mögötte állnak, simán beveszik, hogy a migránsok, a liberálisok, a filozófusok, a brókerek, a jogvédők, az amerikaiak (esetetekben, amerikai testvéreim, javaslom ide behelyettesíteni a norvégokat vagy a svájciakat, de tulajdonképpen mindegy), a melegek vagy a háttérhatalom miatt fordult rosszra minden, nem az alkalmatlan elnök miatt.
Meglepődve tapasztalom azonban, hogy Donald Trump népszerűsége rohamosan csökken, mondjuk elég késő már, de akkor is, vegyetek példát rólunk, magyarokról, mert mi akkor is kitartunk alkalmatlan vezetőnk mellett, ha már mindent ellopott, mindenről hazudott és délután fél háromkor megdugott egy vikunyát a Hősök terén, mert a magyar ember nem szélkakas, nem váltogatja a véleményét, mint más a SIM-kártyáját, mi ha egyszer választottunk, akkor kitartunk. A legutóbbi kitartás is milyen jól sikerült! Ne adjátok fel, lehet még rosszabb! Trump a ti elnökötök.
Az alkalmatlanság és a hazudozás természetesen nem a vég. Tudom, mert régebben élek illiberális, illogikus és inkompetens demokráciában, mint ti, lassan nyolc éve figyelem a folyamatokat, és finoman jelezném, hogy a neheze még csak most következik. Mármint nálatok.
A kormányzatnak villámgyorsan el kell terelni a figyelmet arról a kellemetlen tényről, hogy az elnök egy büdös bunkó, aki nem stratégiai okokból hazudik, hanem mert annyira ostoba, mint egy bagolyköpet, és tényleg mindent elhisz, amit a gyíkemberekről és chemtrailről állítanak az általa olvasott és favorizált lapok. Ez hosszú távon kellemetlen lehet, így keríteni kell egy ellenséget, akitől a lakosságnak félni kell.
Az Egyesült Államok ebből a szempontból elég könnyű helyzetben van, mert világszerte rengetegen utálják, nem kell úgy tennie, mint a mi szerencsétlen miniszterelnökünknek, aki éppen képzelt ellenségekkel hadakozik és nyer minden ütközetben, de ezek az aljas képzeletbeli ellenségek sohasem adják fel. Nem, az USA valódi háborút indíthat bárki ellen, bár Svájcot vagy Norvégiát nem javasolnám, mert meglepetések érhetik Trumpot, viszont annyi eldugott, béna és ismeretlen ország van a Földön, hogy azok közül bármelyiket választhatja. Vannak kockázatok, de korántsem annyi, mintha kiderülne róla mindenki számára, hogy szótagolva olvas, és közben mozog a szája. Abba esetleg belebukhatna, de ha lerohanja Vietnámot, akkor mindenki szeretni fogja egy kicsit. Másodszorra menni fog.
A legfrissebb zöldségekből készült, fogyasszátok egészséggel...
A Versenyhivatal rajtaütött a booking.com szállásfoglaló portál magyarországi központján, merthogy az - állítólag - lehetővé tette, hogy a hotelek, szállásadók egyeztessék az áraikat, ezzel korlátozva a szabad versenyt.
A NAV az Airbnb körül kotorászott, ez is szállásfoglaló portál a javából.
A sumák szállásadók ellen kíván fellépni az adóhatóság, míg a szállodások azt követelik, hogy a közösségi szálláshelyekre is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a hotelekre. Az Airbnb-n keresztül foglalt szálláshelyek száma az elmúlt öt évben a hatszorosára nőtt, míg a szállodáké csak a négyszeresére. Miután a médiacézár egyben hotelcsászár is, így érthető az utóbbi időkben megnőtt állami érdeklődés az idegenforgalom iránt, lesz itt üveghíd meg űrközpont, üzleti ellenlábas porba tiporva, szilárdan fog állni saját lábán a neves hotelszakasszony, apuka besegít...
A közösségi szálláshelyek ötlete az volt, hogy ha elmegyünk valahova, akkor olcsóbb egy magánlakást bérelni, mint hotelba menni, ezt a kispénzű embereknek találták ki. A szervezett lebonyolítással tették széles körben elérhetővé, praktikussá. Most meg a szállodások azt követelik, hogy Julcsa a kiadott lakásában lángmentesített függönyt akasszon az ablakra. Az állam meg mindenáron szabályozni akar, mert képtelen elviselni, hogy polgárai nélküle szervezzék életüket, a tetejébe ne tuszkoljanak feneketlen zsebébe kis pénzt.
A Tesco meg befejezi a Heineken forgalmazását, merthogy kapcsolt árúként a kommunizmust is eladná a gyanútlan, ám a minőségi sört kedvelő polgároknak. Idáig legfeljebb Vajnai Attilát vegzálták, meg a jelkép ürügyén boldogan relativizálgattak a nácizmussal kapcsolatban, de a strasbourgi emberi jogi bíróság döntése óta már Vajnaival sem kínlódnak, jóllehet a bíróság döntését, melyet nemzetközi egyezménnyel magunkra nézve kötelezőnek fogadtunk el, szeretett kormányunk nem fogadja el. Sajátos jogértelmezés.
Most viszont belegázoltak a minőségi sörök kedvelőinek lelkivilágába, pedig tudhatnák, hogy már a sajtospogi árának felemelése is mivel járt '89-ben... Viszont megtudhattuk, hogy a Nemzeti Intelligencia képviselője, Németh Szilárd nem iszik ebből a zavaros löttyből, melyet vörös csillag díszít, neki Igazi Csíki Sör kell, márpedig annak nekiment a Heineken, de most megtanulhassa a rohattmigránsmultija, hogy senki nem bánthassa büntetlenül a magyart! Igaz, hogy az ominózus sörmárkát megvette a rohadt multi, de ettől még fertelmes amit művelt, és akkor még ez a vörös csillag is!
Németh Szilárd kémügyileg is szagértő, mivel könyvtáros korában Mattyasovszkyt olvasott (Hód és a ZX-7), ezért aztán nem esett nehezére megítélni Katrein Ferenc, a magyar kémelhárítás egyik volt vezetőjének (2000-2014) interjújának valóságtartalmát. A volt kémelhárító állítása szerint az oroszok zavartalanul folytathatnak kémtevékenységet Magyarországon, mert a hatalom megakadályozza a keményebb fellépést. Szó esett kínai és orosz ügynökökről, befolyásolási kísérletekről, amerikai szerverekről, de nem jelentett semmit, Németh Szilárd szerint a volt kémelhárító pojáca, ők meg, akik alkalmazták ezt a pojácát, maguk a megbízható higgadtság, jóllehet az ex-titkosszolga már csak véletlenül is mondhatott igazat. Az egész magyar titkosszolgálat egyébként egy nagy rakás szar, a Fidesz emberei annyi kárt okoztak, mint még senki, és rettenetesen nehéz lesz a bekövetkezett károkat helyrehozni, különösen hogy még hozzá sem kezdtünk. A magyar kém olyan, mint a seggecském.
És hogy legyen a salátán kis öntet is, legyen az alapja víz - az uszodák világa.
Az oroszok a spájzban vannak, de nyugodtan hozzátehetjük: az amerikaiakkal kézenfogva. Ez meg nem annyira vicces, mint ahogy elsőre tűnik. A reggeli posztban már esett erről szó.
Az Indexen jelent meg egy interjú Katrein Ferenccel, aki 13 évig dolgozott a magyar kémelhárításnak többek közt műveleti igazgatóként, jelenleg külföldön él civilként és nagyon ijesztő dolgokat mondott. Talán nem is az ijesztő a megfelelő szó erre, hanem az elgondolkodtató. De az feltétlenül. Akkor is – vagy pontosabban akkor főleg -, ha Kósa Lajostól a Magyar Időkön át a PestiSrácokig kötelékben próbálják lejáratni Katrein Ferencet.
Mert ez nem játék, nem kormányzati belügy, nem vicc és nem néhány ember magánügye. Nem arról van szó, hogy egy, a sok munkától mentálisan kimerült, a kimerültségtől paranoid tüneteket produkáló közgazdasági zseni beszél baromságokat, hanem a kémelhárítás egykori műveleti igazgatója. Márpedig erre a posztra még a mai, meglehetősen sajátos világban sem lehet benyomni valakinek az ideggyenge sógorát, tehát szakemberről beszélünk.
A szokásos sértett kisember, akit kirúgtunk és most bosszút akar állni, de nem szabad vele törődni típusú dumát sem érdemes benyelni, mert igen sok tény támasztja alá Katrein kijelentéseit. Még a nagyon hívők is észre kell, hogy vegyék az összefüggéseket. És még a nagyon hívők is elkezdhetnek aggódni, már amennyiben igaz az, hogy ők valamennyien a Szovjetunió ellenségei voltak mindig is, belülről bomlasztották a rendszert, megszenvedték a komcsik rémuralmát és még a Heineken sört sem isszák meg a csillag miatt. Mielőtt tovább lépnénk, ajánlom megtekintésre az alábbi videót. Nincsenek benne meztelen táncosnők, de mindannyiunkat érintő súlyos kérdések igen. És talán Tarjányi Pétert még a legelvetemültebb Kósa Lajos sem meri ideggyenge sértett kisembernek nevezni.
Érdemes lenne ezt lehetőleg nem az érzelmi, hanem a realitás oldaláról megközelíteni. Putyint lehet kedvelni, vagy utálni, de ő csak teszi a dolgát, ami szerinte a legjobb az országának (és persze ami az ő hatalma szempontjából a megfelelő) minden különösebb indulat nélkül. Nem bosszúra szomjazik Magyarországgal szemben (miért is tenné), nem kiszúrni akar velünk, hanem Oroszország pozícióját akarja erősíteni a világban és így az Európai Unióval szemben. Nincs ebben semmi abnormális, minden ország ezt csinálja valamilyen szinten.
A gond akkor van, amikor az Unió egy tagja (vagy több, de mi most maradjunk magunknál minden szempontból), pontosabban annak vezetői ehhez segítő kezet nyújtanak. Ugyanis Magyarország nem Oroszország tagállama, hanem az Európai Unió része. A mi érdekünk nem Putyin törekvéseinek támogatása, hanem az Unió megerősítése. Ebben az esetben a két érdek ütközik. És az egyik ütköző fél mi vagyunk, nekünk fájdul meg a fejünk tőle. És nem csak Józsinéninek Alsószömörcén, hanem az ő unokáinak is.
Ma Magyarországon nem az a hír fontos, amit hivatalosan megerősítenek vagy bármiféle nyoma van, hanem az, amiről csak úgy beszélnek. Íme a mai legfontosabb "állítólag" hírek:
1. Állítólag eltűnt Csík Zoltán, Mészáros Lőrinc cégügyi desszantosa. A volt gyilkossági nyomozó, aki rendszeren megjelenik azokban a cégekben, amiket később Mészáros megvásárol, összekülönbözhetett a felcsúti polgármesterrel, és állítólag lelépett.
2. Állítólag Zsidai Roy kiesett a húsosfazék mellől: Orbán Ráhel kedvenc éttermesét leváltották a Pannon Gasztronómiai Akadémia éléről, helyére Csapody Balázs került.
3. Állítólag Parragh László tagja lesz a Nemzeti Versenyképességi Tanácsnak. Ugyan még nem tudni, hogy ki az az öt szakember, aki bekerül ebbe a testületbe (amit egy kormányrendelet szerint tavaly október 31.-ig kellett volna felállítani), de gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy az örökös iparikamara-elnök Parragh ne legyen köztük.
4. Állítólag nem csak Világi Oszkárnak és a MOL-nak, hanem Matolcsy Ádámnak is köze van a kormány Igazi Csíki Sör mellett, illetve a Heineken ellen vívott háborújához. A jegybankelnök fia ugyanis állítólag bérbe ad egy ingatlant egy sörfőzdének, márpedig kik húznak hasznot a Heineken elleni támadásból? A sörfőzdék.
444.hu
Állami média az Indexről: „amerikai érdekeket magyar adófizetői pénzekből is kiszolgáló oligarchaportál” / 2017.03.22.
10/10, 100/100, 1000000/1000000: újságot így még nem osztott ki az állam. - „Az amerikai érdekeket magyar adófizetői pénzekből (lásd 2015-ös index.hu állami reklámköltések, és Olimpiai bannerek) is kiszolgáló oligarchaportálok vádjaira a Közmédia nem kíván reagálni. Ugyan többször is kísérletet tettünk rá, de a nyíltan amerikai érdekeket szolgáló oligarchaportálok a Közmédiával kapcsolatban egyszer sem voltak nyitottak az igazság minden részletének kibontására, ezért a magunk részéről a légből kapott, bizonyítatlan értesüléseikkel sem kívánunk semmit sem kezdeni. Tisztelettel, MTVA Sajtóosztály”
444.hu
Orbán a szombati uniós csúcs miatt nem utazhat a portugál-magyarra / 2017.03.22. A végén mégis mindig Brüsszel diktál. - Nem csak a közügyekre kiváncsi magyarokat, de kormánya tagjait is homályban hagyta a kormányfő, akik pedig lelkesen tervezték az útjukat Lisszabonba. Tállai András nagyobb sleppel, Balog Zoltán unokájával tervezett nekivágni Portugáliának, és Seszták Miklós is csomagolni készült, de bizonyára mind abban bíztak, hogy a miniszterelnök oldalán szoríthatnak.
Az uniós támogatások tartották a víz felett a magyar gazdaságot az első, 2007-2013-as uniós költségvetési ciklusban. A támogatások nélkül csökkent volna a GDP és az ország nem került volna ki a túlzottdeficit-eljárás alól sem. A beáramlott 14 ezer milliárd forint támogatás ellenére a magyar gazdaság versenyképessége romlott, a munkaerő elvándorolt.
Interjú Ligeti Miklóssal, a Transparency International Magyarország jogi igazgatójával - A Transparency Internacional tavaly 22. alkalommal készítette el Korrupció Érzékelési Indexét, amely a világ 176 országát a közszektor korrupciós kitettsége szempontjából rangsorolja, és amely szerint Magyarország – egyetlen év alatt hét helyet csúszva lefelé – most ebben a rangsorban az 57. helyen áll. Ez a „teljesítmény” ugyanezen index szerint az Európai Unió 28 tagállama között a 24–25. helyre teszi Magyarországot – holtversenyben Romániával. Erre a zuhanásra azonban, illetve arra a kérdésre, miért egyedi korrupciós szempontból Magyarország az Európai Unióban, a TI magyarországi jogi igazgatója szerint a korrupciós esetek száma vagy milyensége önmagában nem ad választ.
Miért ellenségei a magyar rezsimek az ország felzárkózásának? - A magyar politika immáron száz éve akadályozza az ország felzárkózását. Szorongó, a túlélésükben bizonytalan rezsimek uralták az országot az elmúlt évszázadban, amelyek a következő rendszerváltástól való rettegésükben csak a saját uralmuk meghosszabbítására koncentráltak. Utóbbihoz viszont pénz kellett, nagyon sok pénz.
Nem szeretnék nagyobb bajba keveredni, mint amilyenben amúgy is vagyok – de bármennyit is kutattam, nem találtam arra vonatkozó megbízható információt, hogy vajon a társadalmi és a nemzeti konzultáció ugyanaz lehet-e, avagy valamelyik magasabb rendű, mint a másik: bocsássatok meg, amiért kételyek között gyötrődve kell tovább élnetek…
Európa a végét járja, de szerencsére van nekünk egy Orbán Viktorunk, akit időnként kölcsön szoktunk adni a vén kontinensnek, hogy megaszondja a tutit, megoldja a gondokat és kijelölje az ösvényt, amin haladva biztonságban tudhatja minden ország a maga népét.
Az idősebb testvér szeretetével és bölcsességével fordulok hozzátok, mert látom arcotokon a zavarodottságot, olvasom újságjaitokban a rémületet és a hitetlenkedést, hallom a távolból, ahogy hosszú és segélykérő WTF?!-otok felém száll, én pedig segíteni akarok, mert ismerem a betegséget, amitől szenvedtek és szeretlek benneteket, mint partizán a frissen zsákmányolt katyusáját.
A legfrissebb zöldségekből készült, fogyasszátok egészséggel...
Az oroszok a spájzban vannak, de nyugodtan hozzátehetjük: az amerikaiakkal kézenfogva. Ez meg nem annyira vicces, mint ahogy elsőre tűnik. A reggeli posztban már esett erről szó.
Ma Magyarországon nem az a hír fontos, amit hivatalosan megerősítenek vagy bármiféle nyoma van, hanem az, amiről csak úgy beszélnek. Íme a mai legfontosabb "állítólag" hírek:
Állami média az Indexről: „amerikai érdekeket magyar adófizetői pénzekből is kiszolgáló oligarchaportál”
Orbán a szombati uniós csúcs miatt nem utazhat a portugál-magyarra