A jó migránsok
- Részletek
- Készült: 2018. január 18. csütörtök, 00:46
- Találatok: 1502
Dúl a vita, lehet-e aduász a tavaly titokban befogadott 1300 menekült ügye az ellenzék kezében. Az egyik álláspont szerint napjainkban Magyarországon bármit megtehet a kormány, esélye sincs az ellenzéknek. Vannak azonban olyanok, akik szerint – miután a Fideszt ma csak a 2015-ben megkezdett és azóta egyre erősebb menekültellenes kampány tartja hatalmon – ha van eszköz, amely megrendítheti a kormánypártok hatalmát, az a menekültellenes politika hatásosságának és őszinteségének megkérdőjelezése lehet.
A kérdés megválaszolásához érdemes megvizsgálni a Fidesz szavazótáborának átalakulását az előző évtizedben. Amíg a párt a polgári értékeket hirdette és képviselte, addig a középosztály adta szavazói derékhadát. Ám a legprimitívebb populizmus térnyerése, az unióellenes retorika térhódítása, a korrupció államvallássá nyilvánítása, a fékek és ellensúlyok rendszerének szinte teljes lebontása és a folyamatos gyűlöletáradat kiverte a biztosítékot a magukat polgárnak tartók jó részénél. Ezért eszükben sincs a Fideszre szavazni, inkább el sem mennek voksolni. Vannak azonban új szavazói a Fidesznek, akiknek csak a migránskérdésben tetszik a miniszterelnök politikája. Jó példája ennek egy ismerősöm, aki mindig is szocialista szavazó volt, de most azt mondja: egyébként utálom Viktort, de rá kell szavazni, mert nem engedi be a migránsokat.
Ha az ellenzék az 1300 befogadott menekült ügye kapcsán be tudja bizonyítani, hogy hiteltelen a kormány menekültellenes politikája, akkor van esély arra, hogy az új szavazók elbizonytalanodnak, vajon kire is kellene voksolni. Persze nem egyszerű a feladat, hiszen a választásokig folyamatosan a felszínen kell tartani a témát, napról napra új és új muníciót előbányászva, folyamatosan továbbfűzni, hogy miért is hiteltelen a Fidesz uszító retorikája, illetve hogy csupán retorikáról van szó, mert valójában már fejet hajtott Brüsszel előtt a kormány: jöhetnek a migránsok. Persze az ellenzék eddigi produkcióját tekintve kicsi az esély, hogy e feladatot meg tudja oldani.
Pedig érvek akadnak bőven. Hiszen mi ellen is tiltakozik a Fidesz, amikor az uniós betelepítési kvóta ellen kampányol? Az ellen, hogy 1294 menekült esetében lefolytatja a menekültügyi eljárást. Tehát szó sincs arról, amit a kormány sulykol, hogy be kell fogadni 1294 migránst, hanem csak el kell bírálni a kérelmüket. Ennek eredménye az is lehet, hogy egyetlenegyet sem fogadunk be, mert nem felelnek meg a menekültekről szóló előírásoknak.
Egyébként mint most kiderült, nemcsak 1294 menekültügyi eljárás lefolytatásáról döntött a kormány, hanem az utóbbi három évben titokban már be is fogadott 2300 migránst. A magyarázat szerint azonban ők nem olyan migránsok, hanem mások. Politikai menekültek. Miután a Fidesz évekig igyekezett minél jobban összemosni a gazdasági menekültet a politikaival, most azt várja el, hogy az átlagember egy pillanat alatt megértse, mi a különbség köztük. Már csak azért is hiteltelen e magyarázat, mert Orbán Viktor ősszel az őcsényi botrány kapcsán arról beszélt: helyesen teszik az emberek, ha felemelik hangjukat azon politikai menekültek ellen, akiket a magyar állam vett az oltalma alá.
Ám ami most kiderült, nagyon gyanús! Vajon mi lehet emögött? – tehetik fel maguknak a kérdést az emberek, és az ellenzék erre bátran mondhatja, hogy ezek szerint a Fidesz vezette kormány maga is részese a Soros-terv végrehajtásának, és fölöslegesen bolondította az embereket. Ráadásul a nagy „parasztvakítás” részeként több tíz milliárd forintot szórt el a Soros- és Brüsszel-ellenes plakátkampányokra, valamint nemzeti konzultációkra.
Ha sikerül minderre rámutatni, és folyamatosan a felszínen tartani a kérdést, akkor van esély arra, hogy a mesterségesen gerjesztett félelemben tartott százezrek rájönnek, csak kihasználták a tájékozatlanságukat, és csúnyán rászedték őket. 
Rengeteg olyan esemény történt az elmúl hét évben, melyek egy normális társadalomban már régen kiverték volna a biztosítékot, de hát tudjuk, ez nem egy normális társadalom, ez Orbán Magyarországa. Viszont az ellenzéke is olyan, amilyet ez az ország megérdemel, hiszen ha éppen nem egymást püfölik, akkor a propaganda-jelentőséggel bíró ügyeket úgy kerülgetik, mint liba a piros kukoricát, nem használják ki azt, hogy ezeken keresztül rá lehetne mutatni a rendszer jellegére, arra, hogy a szervezett bűnözés átvette a hatalmat az országban.
Nem egyszerű dolog stadiont üzemeltetni Magyarországon: üzletileg eddig kevés elkészült létesítményt sikerült sikerre vinni. Ráadásul egyre inkább úgy tűnik, hogy a hamarosan elkészülő újabb stadionokban sem sokan látnak fantáziát – így végső soron több helyen is az államra vagy az önkormányzatokra maradhat a feladat, és természetesen az esetleges veszteség is.
Grafika: Tóth Róbert Jónás 
Mélységesen megértjük a honi sajtó nagy részét, hogy szinte együttérző aggodalommal tudósított V. Tímea ama 
Április nyolcadika: választásra készülődik Magyarország. A demokrácia ünnepére, ahogy mondják. A küzdelem egyenlőtlennek tűnik, és az is. Az egyik oldalon a politikai élet minden fórumát – az intézményeket, a sajtót, a parlamentet – uraló, állammal egybenőtt monolit tömb, a másik oldalon – valójában nem egy oldal ez, persze – az egymással marakodó, a hatalom által minden lehetséges módon gáncsolt ellenzék.
Rétvári Bencét igazán nem kell félteni, ha frappáns válaszokat akar az ember kapni, elég 
A 
Vége van az átmenet nehézségeinek, megszűntek a működési problémák, bejáratott rendszerben folyik a tanítás, a köznevelés átalakításával jelentős terhet vettek le az önkormányzatok válláról – büszkélkedett Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere.
Demokráciának nálunk a diktatúrák közti átmenetet nevezik – mondja a Kőbéka című új regényével jelentkező író, aki szerint még a szocializmusban is jobban álltunk. Interjú.
