Hírek

Mátyás Győző A politizálás kiváltsága

Részletek: Készült: 2018. augusztus 19. vasárnap, 21:19; Találatok: 1749

4902 Politizálni bűn, legalábbis a hatalom szerint, ha nem ő csinálja. - A jó kormányerők (s hű alattvalóik) egy ideje már a politizálás varázsszavát úgy forgatják, mint valami bunkót mindenkivel szemben, aki pisszenni mer, ellenszegül, jogaiért kiáll, véleményt mond, kritikát fogalmaz meg, vagy pusztán létezik, csak nem éppen NER-kompatibilis módon.

A napokban az MTA-t billogozták meg, csak azért mert a tudományos „céh” nyilvánosan akarta megvédeni autonómiáját, amit a kormány elég tulok módon igyekszik felszámolni. Azért a cinizmusnak elismerésre méltó foka, amikor a hatalom megpróbál lehengerelni egy prominens szervezetet, majd amikor az védekezni merészel, megvádolja azzal, hogy politizál. Nem teszi, de amúgy – indirekt módon – miért ne tenné? Az akadémiát érintő vita olyan kérdésben folyik, amelyet törvény rögzít. A szakmai érvek és javaslatok, − már ha bárki figyelemre méltatná őket − szükségképpen öltetnének politikai formát is.

De tapasztaltuk ezt a stigmatizálást már a civilszervezetekkel kapcsolatban, aztán rásütötték a pecsétet a művészekre, alkotókra, most már e tekintetben a tudományra is rájár a rúd (a gender studies meg egyenesen közellenség lett).

Fotó: Merész Márton

Amikor a lucidus elméjű kormányszóvivő még nem tartott ott, hogy világhírű tudóst öreg (súlyos ageizmus! Kovács szóvivő a CEU-n vélhetőleg hallott ilyesmiről) bigott kommunistázzon, akkor arról hagymázolt, hogy ezeket a civilszervezeteket senki nem választotta meg, és mégis politizálnak. Ami azt jelenti, hogy a szóvivő úr egyfelől igen szűken értelmezi a fogalmat, másfelől meg azt, hogy gőze sincs a szólás- és véleményszabadságról. Merthogy a görögöktől tudjuk: az ember zoon politikon. (Vagy Arisztotelesz egy nyamvadt libsi lett volna?) A szóvivő úr ugyanis mintha azt gondolná – nem csekély mértékben megvetve saját szavazóikat is –, hogy a nép négyévente eljátszogathat ott a fülkében, onnantól viszont miénk a homokozó.

Ha egy jogvédő szervezet, teszem azt, a hatalmi túlkapások áldozatát képviseli, az semmiképpen sem politizálás abban a manipulatív értelemben, ahogyan a kormány érti. Viszont ezzel az akcióval a jogvédő szervezet azért is küzd, hogy hosszabb távon megváltoztassa a közfelfogást, és ekként a hatalom számára kínos, sőt lehetetlen legyen megsérteni az emberi jogokat. (Nálunk ez meddő küzdelem, más táján a világnak így működik a demokrácia). Nem beszélve a civilszervezet képviselőinek arról a jogáról, hogy a véleményüket kifejtsék az országban uralkodó állapotokról. Már ameddig tehetik a mindinkább egyszínűsödő médiavilágban.

Valami nagyon hasonló történik mostanában a művészet területén, ahol a mostani kulturkampf iniciálói azzal vádolnak alkotókat, hogy kritikus mondatokat fogalmaznak meg a kormányról, amelyik pedig itten a nyugat védőbástyájának fellegvára, a kereszténység őrlángjának zászlóshajója, valamint a civilizáció utolsó kanóca, miközben … miközben mi? Egy kicsit megfordítva a logikát, érzékelhető a felvetés képtelensége. Mi köze van egy a hazának, nemzetnek dicsőséget hozó – lásd például: Testről és lélekről – műalkotás esztétikai értékéhez az alkotó magánvéleményének, ha mégoly sarkos is? (S ez fordítva is igaz, lásd Celine vagy Ezra Pound.) Az alkotó, ha állami támogatást kap, automatikusan zengje dicsét az jó fejedelemnek és bölcs hatalomnak? Mennyire nem ért semmit a kánonképződés természetrajzából, a művészet filogenezeséből az, aki így közelíti meg a területet!

A gender studies kapcsán pedig egészen példátlan jelenségnek lehettünk tanúi, amint a hatalom sáncai mögül sokan a tudatlanság sorozatvetőivel kezdtek el lövöldözni egy tudományos diszciplínára.

Bővebben ...

Jé és nahát

Részletek: Készült: 2018. augusztus 18. szombat, 18:24; Találatok: 2000

201408271529 Jé. – mondta Pálinkás József – Nahát. – tette még hozzá, akárha babos ruhás kamasz kislány volna eltartott ujjú teadélutánon a hétfejű sárkány szalonjában, ahol halomban fekszenek a hullák. Akár tiszteletre méltó is lehetne ez a jámbor józanság, és mégsem az, hiszen ő is csak akkor szólalt meg – a’la Simicska – amikor a saját háza égett. Ahogyan a vezér leváltotta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal éléről, azonmód döbbent rá, hol is él. Hogy milyen mocsokban.

Pálinkás régi vágású úriember, aki belekeveredett egy galeribe, és még most is ilyen cizelláltan – “az általa is vallott értékeket bizonyos, magukat jobboldalinak tartó körök igyekeznek felhasználni, kiforgatni, nevetségessé tenni” – mesél a kurvaanyázás közepette. Nem baj ez, ettől is vagyunk emberek a vérzivatarban, csupán azért fals a sopánkodás, mert ugyanakkor az Orbán-féle első ciklust, – amelynek tevőleges részese volt -, pedig komilfónak találja, és ezen a ponton akár el is feledhetnénk egymást.

Ahogyan Simicska – úgy ő is – most elcsodálkozik, hogy kígyót melengetett a keblén, pedig nagyobb a baj. Mindketten a tojásokon ücsörögtek, és saját testmelegükkel segítették világra a sátánt. Ez bocsánatos bűn is lehetne, de azért ne áltassuk egymást. Egyébként is, Pálinkásnak már a politikába való belépése is magában hordozta a kudarcot és a csalódást. Az MDF dohos szagú ténykedése, ahogyan Antall szétverte a magyar gazdaságot az uram-bátyám világ felélesztése oltárán, na, az volt az eredendő bűn, amely a mai pokolhoz vezetett.

De ennek is hallgatólagos részese volt Pálinkás, ahogyan aztán útja az MDNP-n keresztül egyenesen iramlott az elkurvult Fideszbe, és Orbán oktatási miniszteri székébe. Aki nem valami varázsszemüvegen keresztül nézte a nagyvilágot, akkor is tudta, hová vezet ez az egész a korona úsztatásával, a hosszú bájtok éjszakájával és Torgyán Józseffel együtt. Minderre andalodva gondolni erősen eufemisztikus cselekedet, még, ha máma szintet is lépett a téboly.

Az, hogy Pálinkás most kezdte rosszul érezni magát, nem jelenti azt, hogy a nagy többségnek jobb lenne, sőt, a plebs immár egy évtizede kapkod levegőért, és szó szerint az életben maradásért küzd. És azon a napon, amikor a devizahiteleseket sokadjára is halálra ítélte Orbán Viktor és udvartartása, hogy még tárgyalni sem volt hajlandó az ügyükről, miközben félájult nőket cibáltak ki a lakásukból, nos, ezen a napon a jobboldali értékek kiforgatása fölött keseregni számomra visszatetszőnek tűnik.

Kinek mi fáj, persze. Író embernek a betűk elkurvulása, tudósnak a pártalapú periódusos rendszer, Jolán néninek pedig a bütyke, és egyik sem alábbvalóbb a másiknál. Csupáncsak – ha lehet még ilyen – kajánul nézem, ahogyan látszólag értelmes emberek rácsodálkoznak, mit is segítettek világra. S nemhogy a kígyót a keblükön melengették volna, és most nézik, mi is ez, hanem egyenest a feneketlen gyomrából ordibálnak kifelé, csak most már késő, mert lement a Nap. Derék dolog Pálinkás – és az összes többi – megvilágosodása, de már minek.

Továbbá abban sem kellene ringatnia magát – mint ahogyan meg is teszi -, hogy ez az egész majd magától összeomlik. Rossz hírem van, nem fog. Az ő hajdani székében máma már egy Kásler ül, és lesz ez még rosszabb is, efelől kétségeink ne legyenek. És ahogyan – annak ellenére, hogy nem vagyok látnok, de már – ’98-ban is tudtam, hová vezet ez, most is elmesélem, azt is, mi lesz ezután. A rezsim még hosszan bírja magát, s amikor mindent csontvázig lezabált és megemésztett, húsz év múlva enged a szorításán. Konszolidálódik, úgymond.

És akkor úgy egy évszázad alatt föl és újra épül az, ahol Orbán uralma előtt tartottunk. Csak azt se Pálinkás úr, se nem én és még sokan mások sem érik/jük meg. Így baszta szét Orbán az életünket. Ez az igazi jé és nahát, nem a nevetségessé tett jobboldali értékek. Csak, hogy világos legyen.

Bővebben ...

Pálinkás József: Ez a politika csődöt fog mondani

Részletek: Készült: 2018. augusztus 17. péntek, 16:25; Találatok: 1685

far_7697 A populizmus, az ösztönökre ható politika hosszabb távon biztos, hogy nem működik. A kérdés sokkal inkább az, hogy mikor mond csődöt – mondta a Magyar Hangnak adott interjújában Pálinkás József. A hivatala éléről nemrég menesztett tudós szerint ha gazdasági problémák adódnak, az a tömeg, amely csupán pillanatnyi érdekeire figyel, rendkívül gyorsan elfordul bárkitől – a Fidesztől is. Részletek a Magyar Hang 14. számában megjelent interjúból.

– Taxner-Tóth Ernővel együtt alapította 1995-ben a Professzorok Batthyány Körét. Milyennek látja akkori politikai, társadalmi céljaikat, a polgárosodó Magyarországról szőtt elképzeléseiket a mai helyzet tükrében?

– Illuzórikusnak. A társadalom a politikai erők hathatós közreműködésével a kilencvenes évek óta még inkább elfordult az értékektől. A mai Magyarországon szinte kizárólagosan az anyagi érdek dominál. Pozitív nemzeti minimum nincs, a társadalom végzetesen szétszakadt. A teljesítményeken alapuló világ ideájától egyre távolabb kerülünk. Autonóm, szellemi értelemben felnőtt, a polgárság gerincét adó középosztály legfeljebb nyomokban létezik. Az általam is vallott liberális konzervatív értékeket ugyanakkor bizonyos, magukat jobboldalinak tartó körök igyekeznek felhasználni, kiforgatni, nevetségessé tenni. A véleményüket szabadon elmondókat sokszor szégyenpadra ültetik, megalázzák. Ez történik tudósokkal, értelmiségiekkel, vagy akár olyan intézményekkel, mint a Magyar Tudományos Akadémia. Ennek alapvető oka, hogy a politikai hatalom legitim gyakorlói körül kialakult egy réteg, amely úgy véli, ő is „választást nyert”, és otromba stílusban ítélkezhet a tudományban, a művészetben, választhatja el az értékest az értéktelentől, nélkülözve mindehhez a kellő szellemi hátteret, a műveltséget, a képzettséget, az intelligenciát. Nevezhetjük ezt a szellemi középszer diadalának is. Következményeként Magyarországon olyan hangulat uralkodott el, amely egy egészséges lelkületű társadalomtól idegen kellene, hogy legyen. Jó lenne megérteni, hogy politikai választások megnyerése a törvényhozásra és a kormányzásra ad felhatalmazást, a sport, a tudományos, a művészeti és a gazdasági tevékenységek eredményességének és értékeinek megítélésére nem.

– Az első Orbán-kormány munkájában államtitkárként és miniszterként vett részt, 2002 után pedig megalapította és vezette a Fidesz kulturális tagozatát. Belülről figyelve az eseményeket, mit gondol, milyen metamorfózison ment át a Fidesz a kilencvenes évek második felétől?

– Amikor a Professzorok Batthyány Körét megalakítottuk, azt hittük, a Fidesz ugyanazt a polgári ethoszt képviseli a politikában, mint ami előttünk is ideálként lebeg. 1998-ban úgy éreztem, segíteni tudok a tapasztalataimmal az akkor harmincas éveiben járó politikusgárdának. Az első Orbán-kormány szerintem jól dolgozott. A 2002-es megrendítő választási sokk, ami ezt a politikai közösséget és meghatározó egyéniségét, Orbán Viktort érte, rengeteg mindent megváltoztatott. Nyilvánvalóvá lett, hogy jelentős anyagi háttér nélkül még sikeres kormányzás esetén is nehéz nyerni. 2003-ban az Orbán Viktorral való beszélgetések arról győztek meg, hogy a Fidesznek sokkal erősebb kapcsolatot kell kiépítenie a szellemi élettel. Létrehoztuk a kulturális tagozatot, amely viszont néhány befolyásos politikus szerint „túl jól” működött. Utóbb az is elhangzott, hogy „ne erőltessük nagyon a dolgot”. Akkoriban vált egyre erősebbé a Fideszben az az irányzat, amelyik azt képviselte, hogy nem a hosszabb távon, nagyobb összefüggésekben gondolkodó néhány tízezer értelmiségi az érdekes. A választásokat közérthető, elsősorban az ösztönökre alapozó ígéretekkel kell megnyerni. Kétségtelen, a stratégia bevált, jelentősen hozzájárult a három kétharmados sikerhez.

magyarhang.org

Puha selyemzsinór, bársonyos zabola… / 2018.06.24.
Mostanság a holdudvarban jó néhányan görccsel a gyomorban lapoznak bele reggel a kormánypárti lapokba.

Bővebben ...

A politika elveszítette a tisztességet – Koncz E. Katalin: Az igazi üzenet a megfélemlítés

Részletek: Készült: 2018. augusztus 16. csütörtök, 22:12; Találatok: 1999

KonczKatalinOSF A nyitott társadalom definíciója nem bűnös dolog, hanem a megértésre való törekvés, a megbeszélést és az abból fakadó folyamatos javulást jelentő társadalomműködés – mondja az augusztus 17-én budapesti irodáját bezáró Nyílt Társadalom Intézet (OSI) vezetője. Koncz E. Katalin nem költözik Berlinbe, 25 év után befejezi a közös munkát Soros Györggyel. Van mit feldolgoznia. Például azt, hogy éppen azok miatt, akikkel a rendszerváltás idején még maga is együtt dolgozott, a magyar társadalom bezárkózik, egyre inkább a félelem határozza meg, hogy az emberek miként beszélnek egymással.

– Hogy van?

– Nem jól. Majd jól leszek, de most még 25 évet kell lezárnom és elengednem, s ez mindenkit megviselne. Épp 25 éve kezdtem felépíteni egy intézetet, amit most szét kell szednem. A legrosszabb azt nézni, ahogy sivataggá válik az iroda: dobozok mindenfelé, mindenki csomagol, s eltűnnek a kollégáim.

– Aki indul, költözik Berlinbe, előre gondolkodik, tervez. Ön nem megy.

– Eszembe sem jutott elmenni. Persze mindenkinek komoly magánéleti döntéseket kellett meghoznia, de ha megérkeznek Berlinbe, ott már biztonságban és egy csodálatos irodában, jó körülmények közt lesznek. Új lendülettel, új energiával folytatódhat a munka. De ezek az emberek nem maguktól határoztak úgy, hogy elmennek Magyarországról. Én viszonylag korán eldöntöttem, ha nem tudjuk a tevékenységünket folytatni, akkor számomra itt a vége, nem megyek tovább.

Fotó: Merész Márton

– Mit szólt ehhez Soros György?

– Megértette, nem kellett nagyon megmagyaráznom. Elfogadta, és amennyire ismerem, azt gondolta, ez a helyes döntés. Én ebben a környezetben szocializálódtam, itt dolgoztam még akkor is, amikor Magyarország már csak parányi szelete volt az OSI működésének. Magyar vagyok, itt éltem át a rendszerváltás reményteli korszakát, s itt követtem végig azt a folyamatot is, hogyan megy el a magyar társadalom egy egészen más irányba. Ez az irány nem az én irányom.

– A támadássorozatra egy alkalommal reagált, egy véleménycikkben, melyben egyértelművé tette, Soros György nem változott, mint ahogy az önök elvei sem: mindig ki akarták nyitni a társadalmat. Nem sikerült, vagy épp most zárul be újra?

– Azt hiszem, a magyar társadalom kezdett kinyílni. Az, hogy egy társadalom nyitott, azt jelenti, megférnek egymás mellett a különböző vélemények. Egyszerűen csak megférnek, mert lehet úgy is együtt élni, hogy nem mindenben értünk ugyan egyet, de tiszteletben tarjuk, ha a másik másként gondolkodik, esetleg megtárgyaljuk a nézeteltéréseket, vitatkozunk róluk, mert tudjuk, ez olyan folyamat, amely jobbá teszi a közösségünket, végső soron az egész társadalmat. A nyitott társadalom definíciója nem bűnös dolog, hanem a megértésre való törekvés, a megbeszélést és az abból fakadó folyamatos javulást jelentő társadalomműködés. A nyitott társadalom eszméjének sosem volt a társadalmat gyengíteni vágyó, ártó szándéka.

– Akkor miért éppen önöket pécézték ki?

– Azért, mert ez a hatalom nem fogadja el, hogy különböző nézetek létezzenek egymás mellett. Itt csak egyetlen ideológia, egyetlen megközelítési mód létezhet a társadalomfelfogásban, a szakpolitikákban vagy a tudományban. És azoknak, akik ezt nem fogadják el, nincs többé helyük ebben a társadalomban. Most a magyar társadalom egyre jobban bezárul.

Bővebben ...

Balavány György: Már miért ne volna fasiszta az Orbán-rezsim?

Részletek: Készült: 2018. augusztus 15. szerda, 22:52; Találatok: 2303

mar201803156 Az Orbán-rezsim fasizmusáról írni vagy beszélni szentségtörés, de legalábbis illetlenség, úgy veszem észre. Aki az Orbán-rezsim fasizmusáról ír vagy beszél, ■ elveti a sulykot, ■ nincs tisztában a fogalmakkal, ■ elvakítják az érzelmei, hisztériázik vagy dühöng, ■ farkast kiált, ■ nem tud elszakadni a 20. századtól.

Az Orbán-kormány fasizmusát emlegetők, úgymond, azért is rettentő ártalmasak, mert árkot ásnak, megbénítják a „párbeszédet”, meg aztán: ha az Orbán-kormányra mintegy elpazaroljuk ezt a jelzőt, adott esetben nem tudunk mit mondani az igazi fasisztákra. Szokás még vélelmezni, hogy a fasizmust emlegetők a holokauszt direkt vagy indirekt elszenvedői, ezért látnak fasisztát minden bokorban.

Fenti vélekedések közös nevezője, hogy a bokorban márpedig nincsen fasiszta.

Kibékülés a zsarnoksággal

E tekintetben Filippov Gábor 24.hu-n megjelent kitűnő, tág merítésű, impozáns tudásanyaggal alátámasztott írása, A hibrid ellenforradalom kora üdítően hatott: teljesen más logikába ágyazta a(z) – egyébként szerintem téves – vélekedést, miszerint az Orbán-kormány nem fasiszta.

24.hu

Filippov Gábor: A hibrid ellenforradalom kora / 2018.07.31.
Elemzés Orbán Viktor politikai építményéről, arról, hogyan írható le és érthető meg a rendszer, mik az ellenzék lehetőségei egy ilyen konstrukcióban. - Nem burokban élünk. Ami Magyarországon és a magyarokkal az elmúlt évtizedben történt (tömören fogalmazva: a demokrácia, illetve a jogállamiság leépülése), távolról sem elszigetelt eseménysor …

A cikk a jelenségek szintjén pontosan leírja, hogy mi zajlik a szemünk előtt. A politológus leszámol az illúzióval, hogy az Orbán-rezsim valamiféle unikális dolog lenne, magyar sors vagy turáni átok; felvázolja a történeti és politikai kontextust, rámutat az ihletőkre és a követőkre, elhelyezi az egészet egy jól áttekinthető világpolitikai koordinátarendszerben, és ami legfontosabb, el is nevezi:

íme, hölgyeim és uraim, a hibrid autokrácia, olyan rendszerek hű mása, mint Oroszország, Botswana, némiképp Lengyelország, és elég erőteljesen Szingapúr.

Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja Orbán Viktor miniszterelnököt a moszkvai Kremlben Fotó: Szecsõdi Balázs / Miniszterelnöki Sajtóiroda / MTI

A hibrid autokrácia lényege – ami Filippov szerint meg is különbözteti a fasizmustól, illetve a „tiszta” totalitárius rendszerektől –, hogy nem alkalmaz nyílt terrort az állampolgárokkal szemben. Az erőszakot stikában játssza le, kiszervezi; jóval inkább lejáratja, megfélemlíti és ellehetetleníti az ellenlábasait, mint hogy bebörtönözné vagy kivégezné őket.

A hibrid autokrácia fenntartja az alkotmányos demokrácia intézményi kereteit, de a maga képére formálja és kisajátítja azokat. Hivatkozási alapja a népakarat, a jogállamiság, a szabad választási rendszer, vagy mondhatjuk összefoglalva: a demokrácia – ám a gyakorlatban e „demokrácia” a vezetői hatalom kiterjesztését szolgálja.

Bővebben ...

Megdögölesszem?

Részletek: Készült: 2018. augusztus 14. kedd, 21:18; Találatok: 1771

tapos-66030 Dögöleszd meg. - Ez volt a kimerítő válasz Lóci kérdésére egy légy sorsáról Szabó Lőrincnél, akit, mint az közismert, O. V. prime minister elvtárs oly igen szeret, hogy képes volt idézni őtet a Terror Kuckójánál, igaz, szarul – ne égj, hogyha nem akarom –, amikor szerelmi költészetből csinált kommunista ellenes jelszót, ami hülyén adja ki magát. Ilyenekkel azonban ő nem igazán törődik, nincs ott honn, nem az ő világa.

Megérhetjük még, hogy – ha már Lőrinc, ha nem is Mészáros –, “A huszonhatodik év” halottsirató mondatát: “Úgy alszom el, hogy, mint csiga a házát, hátamon érzem szíved dobogását” – óvodai altatóéneknek adja el majd a hazafias nevelés jegyében. Ergo, sem neki, sem a fullajtárjainak fingja sincs szépségről – en bloc –, és mégis pofáznak, mert nem tetszik a műalkotó ember képe vagy a szeme állása. A szürkék nem viselhetik a tehetséget ugyanis.

Rombolni, azt tudnak, és még milyen aljasul. Most is, a Kampf jegyében mennek neki nehézfegyverzettel az Art Capital Alapítványnak, amely az orbáni Wölkischer Beobachter (magyaridők) szerint migránssimogató kiállításokat tart. Hogy lássuk, kik is ezek:

“Amíg a kormány emberfeletti erővel küzd a migránsok távol tartása érdekében, addig a képzőművészek tekintélyes része Soros György kottája alapján azt szeretné elérni, hogy minél több afrikai éljen Magyarországon, lehetőleg minél előbb.”

Ilyeneken, ha normális az ember, akkor röhög. Máma viszont nagy időket élünk, akárha Svejk, ami nagy idők nagy embereket kívánnak, és ilyen nekünk Matolcsy az unortodox, pöttyös seggével. Az általa gardírozott műintézmény, az MNB, a forinttal már csak az elbaszás szintjén foglalkozik, sokkal inkább műalkotásokkal, de most már politikai-, és gondolatrendőrség is egyben. Fél nap alatt vizsgálni kezdték az Art Capitalt ugyanis.

“Az MNB semmilyen politikai célzatú, illetve migránstámogató kampányt nem támogat”.

Ez volt az ok és az indok, ami oly bájosan aljas, hogy jelzőt már nem is keres hozzá az ember, és mégis, voltaképp sehol sincs attól, mint ami nívót a magyaridők, és tulajdonképpen a rezsim, és az egész ország magáénak tudhat. Ez, amiben szügyig ücsörgünk, ez a morális nihil, erkölcsi mélyföld és sósivatag.

Mert milyen ország már az, ahol a bakó megkérdezi a gazdát, megdögölesszem, az rávágja, dögöleszd meg, és nekieresztik a tankot meg az úthengert. Nem a magyaridők leprás betűharcosa az, aki a duci ujjaiból szopingálja, hogy kit kell aktuálisan eltakarítani az útból, hanem felsőbb kézmozdulatok és orrfintorgások. A végső megoldásnak sem volt soha írásos nyoma, és mégis milyen flottul ment az egész.

Ahogyan a rendszer működik itt is, az valami elképesztő A magyaridők rárakja a stigmát az elítéltre, utána pedig anyagilag, egzisztenciálisan, erkölcsileg és minden lehetséges módon szíják ki belőle az életet. Ha juhász az ember és létrája van, akkor pedig egészen közvetlen módon, vak osztrák nyugdíjas képében szabadítják meg a földi élet kínjaitól. És mindenkit érhet baleset.

Egészen elképesztő állapotokba süllyedt az ország, mindent megül az aljasság. Ez sem újság, még az újszülöttnek sem. Azonban, hogy mégis kitartóan nyomogatom most a billentyűzetet miatta, az még a határtalan cinizmusba ojtott ökörség, ami miatt tegnap a sok-sok lélekvesztő történés közül volt egy, amely kimondatta velem a varázsigét, hogy szakadna már a búbánatos ég erre az egész elcseszett világra.

És ezt, gyerekek, mi más is szállíthatta volna, mint az emmeggy, amiről már tényleg nem lehet eldönteni, mi a rosseb lehet. Ebben bizonyos Gyarmati István, biztonságpolitikai szakértő, azt szakértette, hogy Németországban és a svédeknél is a lakosság morális hanyatlást érez a migráncsok miatt, akikkel, ha már a kerítésen belül vannak, nehéz bármit is kezdeni.

Erről a morális hanyatlásról mesélhetne még az MNB és a magyaridők tükrében is, illetve és hát az egész szaros országról, hogy hová jutottunk, juttatták ők, illetve jutottak ők maguk, hogy a ganyétól nem látják a Napot. De, ami inkább baj, a józanabbja sem immár. Svéd morális hanyatlás, medveanyám…Egyébként tegnap egy már belül lévő migráncs kifelé igyekezvén akadt fönn a kerítésen.

Bővebben ...

TGM: Huszonegyedik századiak

Részletek: Készült: 2018. augusztus 13. hétfő, 18:00; Találatok: 1630

dbzol2018055 Híre kelt, hogy a XXI. századi magyar pártok (LMP, Jobbik, Momentum) összefognának. A három párt összes hívénél több „követőt” vagy „rajongót” összegyűjtött Puzsér Róbert – aki Budapestet óhajtaná megreformálni – se akar meghátrálni „az országot túszként fogvatartó huszadik század” előtt, ő is XXI. századi. Semmi kétség: az.

Az ilyen ideológiák – amelyeket divatosabb „keretezés”-nek nevezni – , illetve a „keretek” rejtett, bár előre meghatározott nyelvezeteket aktiválnak (ld. erről a „keretezés” [framing] elméletének atyját, George Lakoff professzort, közérthetően), ebben az esetben a „korszerűség”, „modernség”, „újdonság”, „haladás” ismert ideologémáit. Ezek a „huszonegyedik század” kifejezés hallatán automatikusan működni kezdenek, anélkül, hogy valaki elgondolkodnék felőlük.

Ráadásul ezek az ideologémák a Thatcher-Reagan, majd a Blair-Schröder korszakban átestek a versenyelvű transzformáción:

az a korszerű, ami sikeres, illetve az a sikeres, ami korszerű; a szociáldarwinizmus átértelmezésével a természeti-természetes szelekciót a társadalom alapelvévé is tette a korabeli médiapropaganda és „tudománynépszerűsítés” (haute vulgarisation).

Bármi, ami fölülkerekedik, magasabbrendű – írták a kor neokonzervatív szerzői, olykor annak tudatában, hogy ez szelídített (domesztikált), „szoft” fasizmus. (A „survival of the fittest”, a legalkalmasabb túlélésének „elve” akkor szabadkereskedelmi politikával járt együtt, ma meg védővámos politikával: ezt nagy korszakváltásnak tekintik a vezércikkek, holott a kettő váltakozása állandónak mondható a kapitalizmus történetében.)

Ennek a hiperkapitalista legitimációs (apologetikus) ideológiának az egyik még kezdetlegesebb változata az a teljesen nevetséges duma, amely szerint ami kronológiailag későbbi, az a „túlélés” puszta ténye folytán magasabbrendű („menőbb”), mint ami korábban volt. Így aztán Puzsér jobb, mint Voltaire, mert a hülye Voltaire meghalt, a furfangos Puzsér meg él, beee, Voltaire.

Voltaire akkora barom volt, hogy képes volt a XVIII. században élni. Lúzer.

Már a XX. század elején – brrr, XX. század! – a protofasiszta, romantikus mozgalmak (visszájára fordítva a XIX. század, pfuj, XIX. század, azaz 1848 demokratikus lelkesültségét) elkezdték az ifjúság kultuszát (das Recht der jungen Völker, Giovinezza stb.), ahol „az új” fogalmát azonosították a „fiatal” fogalmával, tehát aki később születik (még sokáig fog élni, tehát elevenebb, életerősebb), az újszerűbb. Függetlenül attól, hogy mit gondol (már ha egyáltalán valamit, azon túl, hogy félre az útból, ôte-toi que je m’y mette). Megvolt ennek a baloldali változata is (ne bízz senkiben harminc fölött, és í. t.).

A dolog még érdekesebb, ha tekintetbe vesszük, hogy a XX. század második fele a példátlan, mondhatni: megdöbbentő mértékű tudományos, technikai, gazdasági, népjóléti, fogyasztási, népoktatási, közegészségügyi és politikai (demokratikus politikai: gyarmattalanítás, a harmadik világ fölemelkedése, sztálintalanítás, nők és színesek emancipációja, gyermekjogok, kisebbségi jogok, munkahelyi beleszólás, szélesedő pluralizmus és szólásszabadság, a konformizmus és tekintélyelvűség visszaszorulása) fejlődés – és az európai béke – félszázada volt, amelybe beleesik a legsilányabb reakció által szünet nélkül gyalázott-rágalmazott, ám dicsőséges 1956 és 1968 és 1989, az autoritárius és zsarnoki rendszerek föllazulása, majd bukása.

És ebbe beleértendő a közműveltség és a magaskultúra virágzása, a cenzúra és filiszterség visszaszorulása.

(Pedig már azt a korszakot is mennyire utáltam, és nem ok nélkül. Viszont…)

Evvel szemben a XXI. század első két évtizede a válság, hanyatlás, sovinizmus, rasszizmus, elbutulás, kulturális tönkremenés, tudatlanság, rossz stílus és rossz modor, környezeti és demográfiai katasztrófa, heveny és idült fasizálódás, preanimista babonák és vérvádak korszaka, a twitter- és instagramműveltség diadala.

Bővebben ...

Populizmus helyett már a törzsies gondolkodás felé haladnak a magyarok

Részletek: Készült: 2018. augusztus 12. vasárnap, 22:35; Találatok: 1791

vv_06726_200 Tekintélyelvűség, feltétlen bizalom a vezérben, a másik törzs elutasítása. Amit eddig populizmusnak hittünk, az egy új tanulmány szerint valami sokkal kártékonyabbá válhat. Ez a tribalizmus, vagyis a törzsi gondolkodás.

A populizmust kezdte kutatni a Political Capital és a lengyel Institute of Public Affairs közös tanulmánya, de annak hátterében valami sokkal érdekesebbet és egyúttal kártékonyabbat találtak: a tribalizmust, vagyis a „törzsies gondolkodás” újjáéledését.

Hogy mit is jelent ez pontosan? A világ több országában, például Magyarországon, vagy Lengyelországban is kialakult politikai rendszer elsőre populistának tűnhet, hiszen vezetői, mint például Orbán Viktor, gyakran a népre, a nemzetre hivatkoznak, és az elittel szemben határozzák meg magukat. Ám a szavazótáboruk – a legfrissebb kutatások alapján – egészen másként gondolkodik.

Békemenet / Fotó: Ivándi-Szabó Balázs

A rettegő törzs

„A tribalizmus már nem a nép hatalmáról és a népszuverenitásról szól, hanem a tekintélyelvű beállítódásról – magyarázta Krekó Péter szociálpszichológus, a Political Capital ügyvezető igazgatója.

„Az ilyen tekintélyelvű rendszerekben a vezető személyébe helyezik a bizalmat. A törzsi gondolkodás lényege, hogy a követők a vezér köré gyűlnek és elutasítják a másik törzset (pártot, politikai/ideológiai eszmét). Ellenük pedig a törzs szemében bármilyen eszköz bevethető, hiszen ők „nem jól látják a dolgokat”. A tribalisták körében

erősebb a hajlam a politikai erőszak támogatására

és a politikai pluralizmus elutasítására. ( Erőszakos retorika volt például Orbán 2017-es „sokaknak viszket a tenyere” kijelentése.) Az ilyen irányzatok vezéralakjai gyakran etnikai érveket hoznak fel és a nemzeti öndefiníciót erősítik híveikben – ez a jelenség megfigyelhető volt a menekültválság során, amikor a kormány szinte civilizációk közötti harcokként írta le a kialakult helyzetet. Ezekben a beszédekben már konkrétan megfigyelhetők voltak a jellegzetes törzsi mítoszok mint:

„nagy hordában érkező idegen népek”
„életerős férfiak, akiktől félni kell”
„területünk elfoglalása”
„asszonyaink megerőszakolása”.

Az ilyen, politikusok által gerjesztett félelem, a morális pánik nemcsak egy szűk rétegre, hanem minden társadalmi csoport tagjaira hat. Ez azzal is összefügg, hogy ezek a félelmek nem gazdasági jellegűek, hanem kulturálisak, civilizációs vagy nemzeti alapon megfogalmazottak így nem nem réteg- vagy osztályspecifikusak. Magyarországon, –a Political Capital felmérése szerint – a tribalisták többsége ( 59 százaléka ), a kormánypártra szavazna.

A törzsfőnök hosszú uralma

Az ilyen tribalista irányzatokra, mint amilyen hazánkban is megfigyelhető, két dolog biztosan igaz: a fekete-fehér álláspont, amely élet-halál harc szintűnek mutatja be a politikát; valamint a tekintélyelvűség.

Bővebben ...

Orbán nem elnyomott Európában, hanem a vadkapitalizmus erős embere

Részletek: Készült: 2018. augusztus 11. szombat, 19:33; Találatok: 1679

ovi_posv A balos-liberális média sokszor próbálja azt a látszatot kelteni, mintha Orbán Viktor kirekesztett, elzárt pozícióban lenne a nyugati világelitben, de ugyanezt a képet használja a Fidesz körüli média is, amikor Orbán Viktort Európa lázadójának próbálja beállítani. Pedig sok szempontból, például a nagytőke szempontjából, Orbán az európai mainstreamet képviseli, sőt, politikai hatalmát többek között pont erre építve szilárdítja meg.

Az elmúlt hét két híre jól keretezi azt, hogy az a politika, amit képvisel, és maga Orbán Viktor mennyire elnyomott Európában. Magyarországra hoz üzemet a BMW, Mészáros Lőrinc pedig az ALDI-val üzletel. Persze lehet azt mondani, hogy az üzlet és a politika két különböző dolog, csak a valóság legtöbbször mást mutat. Bár a perifériás, keleti piacokon való befektetést függetlennek tartjuk a politikától, ezekben mindig szerepel politikai döntés is. Ha Orbán valóban pária lenne nyugaton, akkor a legjobb verzió szerint sem bíznának meg benne a „piacok”, és így nem érkeznének ilyen befektetések Magyarországra.

Ezzel szemben az elmúlt években még durvább dolgokat is láthatunk. A német állam által is tulajdonolt Telekom magyar leánycége például simán odaadta az Origót a Fidesznek. A Népszabadság bezáratásához is szükség volt arra, hogy az Axel-Springer és a Ringier egyesítése előtt, miután a GVH ezt sokadszorra sem engedélyezte, eladja a közéleti lapjait a két nemzetközi médiapiaci multi Henrich Pecinának. Hogy ő a Fidesz parancsára pár év múlva bezárassa őket, a frissen vásárolt, illetve a nagy multik fúziójából örökölt megyei lapjait pedig szépen lepasszolja Mészáros Lőrincnek. Korábbról ott van a bankadó vagy a telekom adó, aminek lakosságra való áthárítását lényegében jóváhagyta a kormány (ugye 2017-ben már a magyar bankszektor volt az egyik legjövedelmezőbb Kelet-Európában), és ide vehetjük a devizahitel válság nem megoldását, és a bankok felelősségének lényegében elkenését.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a multik társasági adójának lecsökkentésével, a TAO-pénzekkel milyen adóparadicsomi környezetet hozott létre a Fidesz ezeknek a cégeknek, miközben pluszban még vissza nem térítendő támogatásként kétszer annyi pénzt osztott ki nekik, mint előtte a szocialisták és a liberálisok.

Ehhez pedig vegyük hozzá a munkavállalói jogok magyarországi leépítését, és meg is kapjuk azt, hogyan árulja ki Magyarországot, lényegében hatalomért a Fidesz.

Úgy tűnik, Orbán rájött arra, hogy saját rendszerének stabilitását leginkább úgy tudja fenntartani, ha a tőkén keresztül minél több ország gazdaságát érdekeltté teszi saját fennmaradásában. Így épül fel Paks II. és a Budapest-Belgrád vasútvonal Magyarország számára kedvezőtlen feltétekkel, ellenben a kínaiaknak, oroszoknak, és feltehetően a beszálló német cégeknek kedvező feltételekkel.

Orbán rendszere lényegében semmilyen szabadságharcot nem folytat már Európában. A tőlünk kiszivattyúzott állami adóforintokkal üzletel, és biztosítja saját pozícióját az európai politikában. Ezt a pénzt váltja bajor és német, szlovén és horvát, újabban szlovák politikai tőkére. Majd azt vissza pénztőkére, amiből még több politikai tőkét vehet.

Ehhez pedig a nyugati és keleti tőke szépen asszisztál, de mi mást is tehetne, ha logikája szerint asszisztálnia kell (vagy éppen az oroszok és a kínaiak esetében ez egy mindkét oldal számára elfogadható politikai térfoglalás is). De ez a tőkekitettség biztosítja azt is, hogy Orbán ellen soha ne lépjen fel az EU erőteljesen, hiszen akkor veszélybe kerülnek a nyugati cégek itt elhelyezett pénzügyi akciói is.

Csakhogy mindeközben a magyar gazdaság szerkezete fenntarthatatlan marad. Még mindig egy olyan pályán versenyzünk, az erőforrásaink olcsó eladásának pályáján, ami hosszú távon se erős magyar cégekre épített gazdaságot, se fenntartható jólétet nem fog elhozni az ország számára.

Bővebben ...

További cikkeink...

308. oldal / 527