A 89 forintos lecsókolbász országa

Részletek

Készült: 2017. március 04. szombat, 03:19

Találatok: 1731

Óriásplakát terpeszkedik a hipermarketet is rejtő plázával szemben, rajta egy bolthálózat reklámja bujtogat, hogy most vásároljak náluk. Tíz deka lecsókolbászt adnak 89 forintért.

Ilyenkor rohadt nehéz büszkének lenni bármire, irgalmatlanul nehéz nem mások helyett is szégyenkezni. 

Minden Egyes Eleme a plakátnak az üvölti, hogy ELRONTOTTUK! Eleve az a termék, ami ott satnyul a plakáton, ugye. Ez a szemétszafaládé, ez a hulladékhurka, ez a furcsán narancssárga, bizonytalan összetételű féregnyúlvány-nyesedék, ez egy kollektív szégyen. A híres magyar gasztronómia, a pompás magyar alapanyagok, mi? Miféle maradék izékből lehet összerakva, ha kilóját 890 forintért legyártották, elszállították a boltba, és még plakátra is tették; ja, és 27% áfát is belekalkuláltak? 

A kekeckedők kedvéért: igen, lehet ehető lecsókolbászt csinálni. De nem ennyiből. Száz éve a virsli és a parizer is prémium ételnek számítottak, de akkor azokat még nem takonyból (hivatalos nevén mechanikusan szeparált húspépből) készítették. 

Ma viszont esetleg a hulladék lecsókolbásszal (illetve a mögötte álló, tömeges szegénységgel, összetöpörödéssel) is foglalkozhatna a magyar kormány, mielőtt azon hupákol már féltucat miniszter és államtitkár, hogy a nemzetközi mogyorókrém az ugyanolyan kellemes textúrával bír-e Budapesten, mint Nápolyban, meg hogy milyen sört tiltsanak be Hódmezővásárhelyen a romániai sörgyártásra reagálva. 

Ugyanis, és ez a másik szégyen, hogy ma egyre többen vannak, akiknek rohadtul mindegy ám, hogy a márkás mogyorókrém meg a csokitábla milyen összetevőkből áll, hiszen se így, se úgy nem érinti, mivel nincs rá pénze.

Ahogy se csíki, se csillagos sörre. Dobozos sörimitátumra, pillepalackos, alsópolcos műborra, meg lecsókolbászra van. A 89 forintosra. És figyeljünk minden elemre: a hirdető a tízdekás árat írja ki a plakátra, nem a kilósat - ez pedig azért fontos, mert gazdasági érdeke fűződik ahhoz, hogy tudja, ebből az olcsó borzalomból is csak tízdekánként vásárol az átlagmagyar. Az, akivel ezermilliárdokat akartak kifizettetni olimpiára, ne feledjük. Az, akit halszagú Magyarország-dáridóval győzködtek arról, hogy micsoda győzelmet és felemelkedést hozott 2010 fülkeforradalma. Az, aki milliárdos üveghidat kell finanszírozzon a semmi közepén. 

Itt az ideje beismerni, hogy ezt elrontottuk. Eltagadhatatlan a hét éve kormányzó társaság kiemelt felelőssége, de ne mentsük fel magunkat, magyarokat azzal, hogy egy szűk bűnözői kör kizárólagos hibájává hazudjuk a közelmúlt történelmét. Pláne, hogy ha egy poszt-Polt időszakban majd eljár a hatóság velük szemben, a pártucat döntéshozónak kiosztott szabadságvesztések után is itt fogunk állni mintegy kétmillió olyan honfitársunkkal, akik többször is ezt választották. Szóval ez egy közös ügy. Mind hibásak vagyunk, hogy az éhhalálhoz sok, de az emberhez méltó élethez kevés közmunka is kiváltsággá lett, hogy evidencia a romlás, a visszacsúszás, hogy amikor kirakják a lecsókolbász mellé a másik plakátot, miszerint Magyarország erősödik, akkor mind hiányoljuk a kiegészítést, hogy "korrupcióban".

Az óriásplakátra rakott, 89 forintos lecsókolbász országa lettünk. Erre pedig nem válasz az, hogy Orbán, takarodj. Hogyne, a kormányváltás szükséges előfeltétele a változásnak - de pont ez a változás nem fog bekövetkezni, ha céllá tesszük az eszközt. Milliók vágyakoznak arra (és mondok egy meglepőt: a beborultan szektás, és/vagy a húsosfazék közvetlen közelében állókat kivéve még a fideszesek is), hogy legyen végre JÓ. Hadd érezzük és tapasztaljuk végre, hogy ma jobb élni, mint tegnap volt. 

Bővebben ...

Megvárják, ameddig lövöldözni kezd, vagy elég, ha megharapja a takarítónőt?

Részletek

Készült: 2017. március 03. péntek, 06:09

Találatok: 1453

Ideje lenne – bár már tegnap is késő lett volna – kötelező vizsgálatnak alávetni minden olyan közhivatalt ellátó személyt, aki akár egyetlen fillér közpénz, illetve életek, sorsok alakítása felett diszponál. Ez nem aljas támadás, nem gonoszság, hanem teljesen jogos elvárás. Ha úgy tetszik, önvédelem.

Valakik a Magyar Nemzeti Bankot szerették volna felhasználni arra, hogy bankpánikot keltsenek Magyarországon 2015 áprilisára (…) egy olyan nagy NATO-szövetséges ország budapesti nagykövetségéről folytatott kormánybuktató és jegybankbuktató tevékenységhez illeszkedik, ami 2014 őszén indult el (…) egy titkosszolgálati és katonai forgatókönyv alapján a Magyar Nemzeti Bankot egyesek, szövetségeseink és barátaink, föl akarták használni arra, hogy megbuktassa a jegybank a kormányt.

Igen, ezeket a mondatokat Matolcsy György nyomta ki magából a február 22-i parlamenti beszámolójában. Mint kiderült, egyetlen egy szó sem bizonyítható, az pedig eléggé valószínű (már az elhangzáskor is az volt), hogy az egészből semmi nem igaz. Ezt az index.hu írta meg a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szerdai ülését követően. Mondjuk én akkor lepődtem volna meg, ha bármi is bizonyítást nyer.

Az azonban feltétlenül aggasztó és ideje lenne elkezdeni izgulni miatta, hogy a jegybankot egy olyan ember vezeti – súlyos milliárdok fölött diszponálva – aki vagy hazug, vagy paranoiás, vagy egyéb mentális betegségben szenved, vagy ezeket kombinálja. És itt most nem Matolcsy erkölcsi kicsinységéről beszélek – pedig akár arról is lehetne, mert aki éveken át képes hazudni annak az embernek, akinek hűséget fogadott, az bármikor, bárkinek, bármiről képes hazudni – és még csak nem is a sutyerák, pitiáner ügyeskedéseiről, amikor közpénzből fizette a szeretőjét és annak rokonságát. Az egy dolog, hogy valaki morális romhalmaz – és erre is érdemes lenne jobban odafigyelni -, de amikor eléggé egyértelműen kiderül, hogy ugyanez a valaki mentálisan is – fogalmazzunk szépen – kihívásokkal küzd, akkor én nem tudom, hogy mire van még szüksége akár a társadalomnak, akár a felettes szerveknek. Megvárják, ameddig lövöldözni kezd, vagy elég, ha megharapja a takarítónőt?

Hinni nem akarom, hogy ne legyen természetes dolog ilyen pozícióban megfelelő szakorvosi vizsgálat. Éppen elég aggasztó dolog, hogy nyílt titok: Matolcsy György retteg a nyolcas számtól, de például az emberektől is, ezért kellett megszüntetni a látogatóközpontot. Egyéb vonalon sem lehet minden rendben körülötte, mivel saját testőrséget állított fel, vásárolt számukra annyi kézifegyvert és töltényt, amivel egy kisebb banánköztársaság egészen jól elháborúzgatna egy darabig. Kérdezni nem lehet – illetve a parlamentben lehet, csak válaszolni nem hajlandó, már amennyiben a blöffblöffblöff című kukorékolást nem minősítjük válasznak. És ne minősítsük, mert nem az.

Az áldott, békés bejglit mindenkinek, illetve a japán-magyar közös ősök bizonyítása a csecsemők seggén lévő – vagy nem lévő – piros pöttyök segítségével, szerintem mindenkinek megvan. Ha végigtekintünk Matolcsy György emberi kvalitásain, szakmai munkásságán és komolyanvehetőségén, erkölcsi tartásán és hozzáadjuk ezeket a se nem apró, se nem megnyugtató részleteket, joggal eshetünk pánikba.

Bővebben ...

Megvalósulhat Orbán álma - Feladta a labdát Brüsszel

Részletek

Készült: 2017. március 02. csütörtök, 01:24

Találatok: 1787

Jean-Claude Juncker az Európai Bizottság elnöke felvázolta az EU jövőjére vonatokozó lehetőségeket az Európai Parlamentben szerdán, amelyet a tagállamok vezetői a római uniós csúcson vitathatnak meg, a Római Szerződések 2017. március 25-i hatvanadik évfordulóján.

Még Juncker beszéde előtt kiszivárgott dokumentumokból lehetett tudni, hogy az Európai Bizottság elnöke öt hosszú távú fejlődési utat vázol fel az EU maradék (brexit utáni) 27 tagállamának.

Ezek egy teljes föderális Európától egészen egy laza szabadkereskedelmi övezetig terjednek. Juncker azonban azt már jó előre egyértelművé tette, hogy a tagországok vagy több eszközt, több kompetenciát adnak át az uniónak, vagy ha nem, akkor ne várják el, hogy az majd megoldja problémáikat.

Juncker az európai parlamenti felszólalásában hangsúlyozta, hogy az EU jövőjével kapcsolatban általában több vagy kevesebb EU-ról beszélnek, ez azonban a dolgoknak túlságosan leegyszerűsített megállapítása.

A fehér könyv megvizsgálja, milyen változások előtt áll Európa a következő évtizedben, az új technológiák társadalmat és munkahelyeket érintő hatásától kezdve egészen a globalizációval kapcsolatos kétségekig, a biztonsági aggályokig és a populizmus térnyeréséig. Egyértelműen kimondja, milyen választás előtt állunk: sodródunk az árral, vagy a magunk hasznára fordítjuk ezeket a folyamatokat, és élünk a bennük rejlő új lehetőségekkel.

Európa népessége és gazdasági súlya csökkenőben van, míg a világ más részeié nő. Tagállamaink egyike sem lesz akkora 2060-ra, hogy kitegye a világ népességének akár 1 százalékát, ami akár nyomós érv is lehetne az együtt maradás mellett, hiszen együtt többet érhetünk el - emeli ki az Európai Bizottság közleménye. Miközben Európa jóléte kedvező hatással van az egész világra, ez a jólét továbbra is azon múlik, mennyire marad nyitott Európa és milyen erős kapcsolatokat tart fenn partnereivel.

A dokumentum által felvázolt szcenáriók a következők:

• "Az eddigiek folytatása": a 27 tagú Európai Unió az eredményközpontú reformprogramjának végrehajtására koncentrál, amelyhez a bizottság Új kezdet Európa számára című 2014-es programja, valamint a 27 tagállam 2016-os Pozsonyi nyilatkozata szolgál alapul. Ez azt jelenti egybek mellett, hogy 2025-ig a fókusz továbbra is a munkahelyteremtésen, a növkedésen és a beruházásokon lesz az egységes belső piac megerősítésével, valamint a digitális gazdaságba, a közlekedésbe és az energiaipari infrastruktúrákba történő beruházásokkal. További lépések történnek az euró megerősítésére, a terrorizmus elleni harc annak függvényében halad előre, hogy a tagállamok mennyire hajlandóak együttműködni. A tagállamok döntenek a pénzügyi szolidaritás kérdéséről és arról, hogy az EU-nak legyen valamilyen védelmi képessége. Ebben az esetben a tagállamok "közös hangon beszélnének a külpolitikában", aktívan keresi a lehetőséget az EU a világon a kereskedelmi megállapodásokra - akárcsak most. A hatáellenőrzés főleg a tagállamok felelőssége lenne. A bizottság ezzel kapcsolatban azonban arra is figyelmeztet, hogy a határvédelemben folyamatos fejlesztések szükségesek a jelentkező kihívások kezelése érdekében. Ha ez nem történik meg, akkor néhány tagállam fettarthatja a célzott belső ellenőrzéseket. Ennek a szcenáriónak az előnye az lenne, hogy a közös célokra alapozott pozitív cselekvési terv továbbra is eredményeket hoz, az állampolgárok jogait az uniós jog továbbra is garantálja. A 27-ek egysége szintén megmarad, de a főbb viták továbbra is nagy kihívások elé állítják őket. A papíron megjelenő ígéretek és az állampolgári elvárások közötti különbséget csak egy kollektíven elhatározott, közösen kivitelezett megoldás oldhatja fel.

Bővebben ...

Orbán nagydolgozik

Részletek

Készült: 2017. március 01. szerda, 01:43

Találatok: 1601

Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György jegybankelnök és Parragh László MKIK-elnök részvételével zajlott kedden a Gazdasági Évnyitó. Megvilágosodtunk végre, ami nem is csoda, ha a minőségi előadók névsorát szemügyre vesszük, csupa-csupa nemzetközi szaktekintély.

Persze könnyű nekik, hiszen a miniszterelnök irányt mutat, miként hajdan Ceaușescu tette, nekik pedig csak végig kell menni a fényesre nyalt csapáson, alátámasztva a miniszterelnöki bölcsességeket, melyek száma végtelen.
Bár a hála nem politikai kategória, mindahányan jól tudják, hogy nincs a világon még egy olyan államszervezet, melyben ők hasonló pozíciót kaphatnának, ezért hát elemi érdekük, hogy a gazdaállat jól érezze magát, ők pedig zavartalanul élvezhessék az életet.

Hogy a szolgák miről csacsogtak, az szinte mindegy is, a lényeg a kormányfői kinyilatkoztatás volt.
Az étteremben sem érdekel senkit, hogy mi a véleménye a kuktáknak az étolaj minőségéről, a séf véleménye érdekes a libáról, hiszen ő írja alá a fizetési jegyzéket, tehát véleménye sokkal fontosabb még a zavaró tényezőt képező vendégek véleményénél is.
De aggodalomra semmi ok, egybehangzó véleményük szerint a magyar gazdaság teljesen rendben van, már majdnem puma.
A miniszterelnök persze kissé óvatosabban fogalmaz, szerinte a helyzet nem jó, a helyzet biztató, a mostani állapotot el is lehet rontani.
A prognózistól kivert a hideg veríték, merthogy ezidáig látható volt, hogy a magyar gazdaság egy olyan autóbusz-roncsra hasonlít, mely lefelé rohan egy lejtőn, de a sofőr még berreg és tekergeti a kormányt, erre most kiderül, hogy a kormány olyan, mint a hajdani körhintán a kisautóban - tekergetheted, de minek?
Miután magyar gazdaság gyakorlatilag nem létezik, ez az egész arra emlékeztet, mint amikor a halott ágya felett konzíliumra gyűlik össze a főorvosi stáb, és optimista nyilatkozatokat ad ki - a néhai Lajos bácsi kicsit büdös ugyan, de van még remény, majd adunk neki nagy feladatokat és felpattan, mint a rugós-krampusz a dobozból.

Merthogy az olimpiai álmok bukása után itt ülünk nyakig a kishitűségben, ilyen mentalitással soha nem fogunk kitörni a közepesen fejlett országok csapdahelyzetéből, maradunk örökre középhatalom, ami helytelen, hiszen országunkban benne van a nagyhatalmi státusz lehetősége, csak élni kellene vele.
Nagy álmok kellenek, nagydolgozzunk hát bátran, az eredmény mindent megér majd!
Tíz pontban foglalta össze, mi a teendő,  majd mind a tíz ponton végigment, és amelyiket megemlítette, azt teljesítettnek is vette, jóllehet leginkább csak a bankszektor államosítására lehet büszke, mely azzal jár, ha bármilyen gond mutatkozik, hát majd fizethetsz te, kedves adófizető, és ebben a rendszerben bármilyen gond bármikor adódhat.
Amúgy meg a munkaalapú társadalmat favorizálta, szavaiból az derült ki, hogy fogalma sincs arról, merre megy a világ és miért spekulálnak sokat egy mindenki számára járó alapjövedelem bevezetéséről.
Láthatólag meg van győződve arról, hogy a világ a kényszermunka-alapú társadalom felé tart, emellett nagy szükség van a kamarák áldásos tevékenységére is, de hát ezt már Benito Mussolini óta mindenki tudja, ugye...

Mindenesetre a rendezvény remekül sikerült, megtudhattuk, hogy Magyarország egy tiszta, zöld ország, továbbá etnikailag homogén, habár a cigókkal állandóan baj van, például van egy kommunisztikus, szocialisztikus, gyurcsányisztikus gondolkodás, hogy adjunk mindenkinek alapjövedelmet - mondta. 
Magyarországnak az etnikai viszonyai bonyolultak, ezért ez egy nem könnyű kérdés, mondá sajátos bájjal.

Bővebben ...

Magyar adok-kapok: Brüsszelben meccselt a kormány a civilekkel

Részletek

Készült: 2017. február 28. kedd, 01:10

Találatok: 1519

Az Európai Parlamentben ismét Magyarország volt a téma, pontosabban az alapvető jogok hazai helyzete. Elsőként Trócsányi László beszélhetett, aki elmondta: a magyar kormány a párbeszédben érdekelt. Majd a civilek következtek. Mintha két országból érkeztek volna.

A magyar kormány mindig a párbeszédben hitt, így oldották meg az elmúlt idők vitáit Brüsszellel - kezdte tízperces hozzászólását Trócsányi László, majd a magyar igazságügyminiszter a megváltozott európai helyzetről kezdett beszélni. Szerinte a migráció a legégetőbb kérdés Magyarország számára, amelynek külső schengeni határa van. Trócsányi elmondta, hogy újra kell értelmezni a "menekült" és a "biztonságos ország" fogalmát, mert meg kell különböztetni például az Aleppóból menekülőket az észak-afrikai bevándorlóktól.

A civil társadalom jelenlétét üdvözöljük, mert mi mindig nyitva vagyunk a párbeszédre

- mondja Trócsányi (…és közben nem sült ki a szeme - a szerk.), aki szerint egyes civil szervezetek Budapesten nem hajlandóak leülni a kabinettel, de ők Brüsszelig elmennek, hogy az eszmecsere lehetővé váljon.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója kap 10 percet a miniszer után. Pár szóban felfesti a "magyar helyzetet", illetve általában a demokrácia helyzetét. Mindenkit megnyugtat, minden elemében működik a demokrácia hazánkban. Az Alaptörvény létrehozása a demokratikus normák szerint jött létre 2011-ben. Szántó a demokrácia különböző európai megvalósulásait és azok különbségeit ecseteli. Ami közös: a választások, a hatalmi ágak elválasztása, a kormány hatalomgyakorlása. A hatalmi ágak elválasztása bekerült az Alaptörvénybe is.

A tagállamok a saját demokratikus hagyományaik szerint alakítják ki az intézményeket – hangsúlyozza. Az alapjogokat ideológiai kérdések alapján ítélik meg az EU-ban, nem jogilag. Szántó belemerül a szuverenitás és annak mértéke kapcsán folyó viták és megközelítések sorolásába – a nemzeti identitás mellettiek csapnak össze a szupranacionalisták, az egyesült európai államokat képviselők között. Az EU nem cél, hanem eszköz, a tagállamok alakítják a saját jogi kereteiket – mondta Szántó.

A következő hozzászóló, Gárdos Tódor az Amnesty International részéről, aki a civil aggodalmakat sorolja. Bírálja a magyar médiaszabályozást és a szexuális kisebbségek helyzetét. Szerinte a kormány nehezíti a menedékjog megszerzését, a civil szervezeteket zaklatják, megbélyegzik. A szakbizottság éppen ezen bírálatok alapján vetette fel a meghallgatást.

Bővebben ...

Nyeretlen kétévesek

Részletek

Készült: 2017. február 26. vasárnap, 22:23

Találatok: 1552

A kifejezés a lóversenyek világából származik. A telivérek kétéves korukban kezdenek versenyezni, a kifejezés erre utal. De van jelentése a szlengben is - a fiatal, tapasztalatlan emberre szokták némi pejoratív felhanggal alkalmazni. Magyarországon nincs nagy tradíciója a lóversenyzésnek, Széchenyi is hiába erőlködött, jobban járt volna, ha az "Itt a piros-hol a piros" nevű szerencsejátékot népszerűsíti, ez sokkal közelebb áll a magyar néplélekhez, mint az olyan fogadások, ahol a tehetség és a rátermettség is szerepet kaphat.

De nyeretlen kétévesek azért vannak, akik nálunk komoly eséllyel indulhatnak a politikai pályán, merthogy a magyar választópolgár szerint ők még szűziesen ártatlanok, és a választó szerint van rá esély, hogy azok is maradnak, még ha miden tapasztalat ennek ellenkezőjét is erősíti.
Hogy miért hiszi azt a magyar választó, hogy egy ilyen ifjú politikus megváltást hozhat az országra, az maga a rejtély.
Különösen akkor, ha az egyik ilyen megváltó már kilopta a nép szemét is, ezt mindenki tudja is róla, hiszen iparszerűen kleptomániás.
Ma már az államalapító szent ereklyeként őrzött kezén is csak négy ujj van, mióta Vezérünk a körmeneten kezet nyújtott neki.
A Szent Koronán a drágakövet - Rejtő által megihletve - egy kerékpár macskaszemével helyettesítette, éppen csak nem villog a kanyarban.

Nem vagyok annak híve, hogy a tehetséget a korral szoros korrelációba hozzuk, van, ugye öreg zenész, meg van jó zenész, de azért a kiskutya sem tud eltekinteni az ugatás gyakorlásától, a politikusi pálya meg kimondottan olyan, hogy be kell érni rá, ha valaki nem csak sikeres, de hasznos is szeretne lenni.
Namármost az érés nem keverendő össze a megrothadással, amit remekül tanulmányozhatunk a mai politikus-generációkon, melyekben már sem szemérem, sem mértéktartás nincs.
Ezek - kis "e"-vel -  ma már, ha libát lopnak, akkor elbontják és ellopják a libaólat is, és bekopognak a tulajdonoshoz gyufáért, hogy meggyújtsák a libaól deszkájából rakott  tüzet, melyen a lopott libát sütik.
És lám, a magát nagyon okosnak és ravasznak tartó magyar nép képtelen mértéktartással kezelni, ha elépottyantanak tíz-tizenöt fiatalt, azonnal felismerik bennük a megváltót.
Merthogy ezek még nem loptak.
Hogy aztán ez magas erkölcsiségük okán maradt el, vagy csak nem fértek hozzá a javakhoz, az már mindegy is, habár könnyű erkölcsösnek maradni annak a szépasszonynak, akit bottal sem piszkál meg senki...

Az emberek zöme szeret hinni, én meg azt hiszem, hogy ezzel a hatalom rútul visszaél.
Az új megváltók léte elhanyagolható momentum az ország életében, a lényeg itt az, hogy nem kellett belegyalogolni egy eleve vesztes olimpiai pályázatba, nem kellett viselni ennek presztízsveszteségét, viszont az előkészítésre szánt pénzből le lehetett csippenteni annyit, hogy elégedetten hajthassák álomra fejüket azok, akik a nagyüzemi rablásra specializálódtak.
Könnyes szemmel nézzük a megtért fideszes fiatalt, könnyeinken át elfelejtjük észrevenni, hogy a háttérben már harmadikat fordulnak a kamionok, melyek a lopott pénzt szállítják.
Meghatottan hüppögünk, mikor látjuk, hogy a mozgalom, mely inkább izgalom volt, falujárásra indul Mécs Imre gyerekének ütős szatírájával abban az országban, melyben minden mondatot szó szerint értelmeznek, legalábbis, ha a hatalom érdekei úgy kívánják. De legalább a szerző észrevenné, hogy hülyére vették, de nem, továbbra is büszkén hirdeti, hogy nem kedveli a parasztokat, nagy kedvet csinálva a vidék népének a csatlakozáshoz.

Bővebben ...

Üzenet Orbán Viktornak: Nekem is volt egy álmom!

Részletek

Készült: 2017. február 25. szombat, 23:33

Találatok: 2062

Volt egy álmom. Szerettem volna idős koromban a megtakarításomból megélni, ezt akkor abban a nyóc évben meg úgy hívták: magánnyugdíj. Jött egy marék fülkeforradalmár és ellopta az egészet.

Volt egy álmom. Szerettem volna a lakás hitelem rendesen fizetni, nem családi összefogásból rendezni. Jött pár barom a hülye nyilatkozatával, és bedőlt a forint. Kösz Kósa, kösz Szíjjártó, anyátokba szorult volna a fejetek.

Volt egy álmom. Szerettem volna a munkámból megélni, főleg az érte kapott bérből és fizetésből kijönni legalább elsejéig. Jött a kormány az új munka törvénnyel, és egyből csökkent a fizum, már csak két napig volt elég. Nesze neked egykulcsos adó, meg a többi f@szság.

Volt egy álmom. Ha elvesztem a munkámat nem szerettem volna megtanulni megélni havi negyvenhétezerből. Jött a kecske Pintérrel, meg a kis Zsiga Marcell, és azt mondták ebből meg lehet élni nekik naponta, én is meg fogom tanulni ezt egy egész hónapban.

Volt egy álmom. Szerettem volna a gyermekem elküldeni a nagy magyar ingyenes felsőoktatásba, de nem tudtam megfizetni az ezért járó tandíjat. Pár okoskodó pártfarok szépen elmagyarázta mi miatt lett elzárva a szegény ember gyermeke a tudástól, és csak véletlenül nem mondták ki: Orbán Viktor nem akarja, hogy az én gyerekem okos legyen.

Volt egy álmom. Azt szerettem volna, ha beteg leszek, vagy bármelyik hozzátartozóm kórházba kerül, ne attól kellejen rettegnem, lesz-e neki ott orvos, nővér, gyógyszer, kötszer, ellátás, fűtés, kaja. Arról nem álmodtam, a kórházakból szép kilátás lesz a stadionokra.

Volt egy álmom. Azt képzeltem ha valaki lop, annak levágják a kezét, nem pedig kastélyt vásárol belőle, meg kisvasutat. Ha valaki meg hazudik, annak a nyelvét vágják ki, nem újságot zárnak be érte, és lovagkeresztet kap érte.

Volt még sok álmom de…

Teljesen megértem ha Orbán Viktor most sír az álmai miatt, és gyilkosnak nevezi azt aki ezt elkövette ellene. Egy olimpia miatti népszavazás bűncselekmény lenne, hiszen a hatalom akkor nem tudja az akaratát érvényesíteni az állampolgárokkal szemben. Csak annyit tennék hozzá Orbán Viktor álmaihoz, hogy pont leszarom őket, a nyavalygása nem őszinte számomra. És éppen ideje hogy elmenjen a büdös picsába mielőtt kitekerem a nyakát a sok hazugságért amit nekem mondott, a sok adóforintért ami a közelében elvesztette a közpénz jellegét, és mészárosodott, rogánosodott, vajnásodott, meg a többi fideszes zsebben szépen, nyom nélkül, ráadásul ügyészi felügyelettel eltűnt. Nekem az én álmaim voltak fontosabbak, és azokat ő vette el tőlem. És cserébe nekem még ezt meg is kellene köszönni neki. Egy vasvillával meg is teszem. Vagy egy választással.

Bandita

Bővebben ...

Ha nem javul az oktatás, az ország jövője forog kockán

Részletek

Készült: 2017. február 24. péntek, 22:45

Találatok: 1798

Több gimnazistára és több diplomásra lenne szükség, nem pedig kevesebbre – mondja Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki nem tartja helyesnek a tankötelezettségi kor leszállítását, nem hiszi, hogy csak mérnökökre lenne szükség, és óv a hirtelen reformoktól. A világhírű matematikus szerint lemaradtunk a világtól, az iskolának kreativitásra, csapatmunkára és modern civil ismeretekre is jobban kellene tanítania. Javulóban van az Akadémia és a minisztérium közötti együttműködés, de a korábbi javaslataik az asztalfiókban végezték – derül ki Lovász László Indexnek adott interjújából.

„Gyermekeink jövője a legfontosabb, nyitott, gondolkodni tudó, információkat kritikusan szemlélő fiatalokra van szükség” – mondta korábban. Hogy látja, ebbe az irányba megy a magyar iskolarendszer?

Ha ezt nem valósítjuk meg, az ország jövője forog kockán. Komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy milyen irányba mozduljon el az oktatásunk. De nem örülnék annak, ha kampányszerűen, egyik napról a másikra történne a változtatás, minden munkához nyugodt körülmények kellenek.

A diákok kreativitásának erősítése mindenképpen cél, de a világban való eligazodásuk, kellő tájékozottságuk is. Most mindkettővel van probléma. Egy érettségiző diáknak ma túl kevés az ismerete a jogról, a gazdaságról, a pénzpiac működéséről, így olyan csapdákba fut bele, mint a svájci frankban felvett hitelek. De arra is meg kellene őket tanítani, hogy kreatívak legyenek. Az amerikai oktatási rendszert is sok mindenért lehet kritizálni, de ezt például jól csinálják: a team munka, az együttműködés, vagy általában a projektszemlélet elsajátíttatását: hogy egy feladat nem arról szól, hogy az óra előtti este megtanulom az anyagot, aztán elfelejthetem, többé nem lesz rá szükségem – a tanultakat össze kell tudni kapcsolni. A magyar iskola erre nem igazán készít fel.

A világ haladt el a magyar oktatási rendszer mellett, vagy magunkhoz képest is romlottunk mondjuk a hetvenes évekhez képest?

Ezeket a kifogásokat nagyjából akkor is meg lehetett volna fogalmazni. Inkább mások hagytak le bennünket. Közben pedig a világ is sokkal komplexebb lett, a Kádár-rendszerben például nyilván nem volt szükség ilyen szintű pénzügyi tudatosságra. A közoktatási reform hosszú távú folyamat, az eredmények, lehet, hogy csak 10-15 év múlva lesznek láthatóak. De ez nem jelenti azt, hogy ne kellene azonnal elkezdeni.

„Biztos alapok átadását sem végzi el az oktatási rendszer. Az oktatás helyzete jelentősen leromlott” – fogalmazott korábban. Közben kijöttek az újabb PISA-eredmények, amelyek minden korábbinál rosszabbak. Hol a nagyobb baj, a tehetséggondozással, vagy a skála másik végén, az alapkészségekkel sem rendelkező tanulók tömeges kitermelésével?

Nyilván azért panaszkodunk az elvándorlásra, mert a nemzetközi piac értékeli a tehetséges végzetteinket. Bár területenként különbözik, de ezzel nincs nagy baj. A nemzetközi tapasztalatszerzés elengedhetetlen, itt az a nagy kérdés, hogyan lehet őket visszacsábítani, vagy egy nemzetközi körforgásban más országokból idehozni helyettük tehetséges kutatókat.

Sokkal nagyobb probléma a lemaradó rétegek helyzete, akiknek eszükbe sem jut feltétlenül, hogy a tanulással lehet előrejutni. Az én gyerekkoromban a szüleim mindig azt mondták, csak azt nem tudják elvenni tőled, amit megtanultál.

Bővebben ...

Tóta W.: 10% > 2/3

Részletek

Készült: 2017. február 24. péntek, 05:27

Találatok: 1479

Fut a gyáva, és ehhez még le se kell szavazni. Legyőzhető. Sajátos népszavazási kultúra bontakozott ki Magyarországon. Amint egyáltalán felmerül egy sikeres referendum lehetősége, mindenható miniszterelnökünk hóna alá csapja a farkát, és menekül árkon-bokron át. Olyan gyáva, hogy le se kell szavazni.

Bátran elfutott, el ő. Tele a pelus, a más napokon olyan bőségesen áradó merészség pedig, amivel a világtörténelem szervókormányát pörgeti, ilyenkor elapad. Hétköznapokon ő maga az egész nemzet, de minimum kétharmad. Viszont ezek az igazi ünnepek: amikor pár százezren nemet mondanak, és akkorát pukkan a hólyag, hogy beleremeg a Kárpát-medence.

Nem először történik így. A vasárnapi boltzár ellen elég volt egyáltalán beadni a népszavazási kezdeményezést. Még összegyűjteni se volt idő az aláírásokat, már szavalta is az egész frakció, hogy meggondolták magukat, szánják-bánják, szavazni okafogyott.

Feladták harc nélkül most is. Épp csak rájuk kellett ijeszteni, semmi nem történt még, csak a lehetőség villant fel, hogy alulmaradnak. Ennyi kell nekik, mint minden bullynak: valaki, aki feláll, és nem hagyja magát.

Pedig ha hinnének abban, amit csinálnak az országgal, akkor nyilván kéznél lennének az érvek. De hát mély kuss volt eddig is. Hallgattak az olimpiát proponáló macherek, a kormánypolitikusok, fejvesztve menekült mindenki már egy hónapja. Nincs ellentámadás, nincs érvelés. Pedig most jöhetne a harc, amit állítólag annyira szeretnek. Végre egy kihívás.

Tényleg nemzeti ügy ez? Sorskérdés? Akkor nem lehet nála fontosabb a Fidesz pillanatnyi érdeke, hanem győzelemre kell vinni. Nosza, tessék elmagyarázni, mire is lesz jó az olimpia! Kik fogják auditálni, hogy fel se merülhessen a korrupció vádja? Ajánlhatom a Transparencyt, vagy éppen azért kell őket kitakarítani, mert zavarják a lopást? Mennyi a bevétel, vagy mennyi a maximális veszteség, és kik felelnek, ha nem annyi? Mit rontottak el kábé az összes olimpiával az utóbbi időben, és bezzeg mi hogyan nem fogjuk, továbbá mekkora nézettsége van a szabadfogású kempingbiciklizésnek napjainkban, és abból mennyi profit várható? Nem ördöngösség, plakáthely van, pénz van, semmi akadálya nem lenne, hogy győzzön az igazság. Ha volna.
De nincs. Csak a szégyellős elsompolygás maradt. Ismét.

Magyarország kormánya nem mer a népe szemébe nézni. Alapélményük a szégyen. Szaladnak a mikrofonok, kamerák elől, megfeszülnek, hogy kikerüljenek minden vitát. Vastag a bőrük, de rettegnek a felkérdezéstől, mert tudják, hogy a felkészültségük, az ötleteik, a tetteik, az egész teljesítményük – reménytelenül védhetetlen. Szoronganak és menekülnek előlünk, kiveri őket a hideg veríték, ha álmukban megjelenik egy tízfős civil szervezet, amelyik nem adja fel, és nem lehet őket kirúgni.

Bővebben ...