- Részletek
-
Készült: 2017. november 22. szerda, 03:31
-
Találatok: 1904
Hogy mi igaz az ún. nemzeti konzultáció Soros Györggyel kapcsolatos állításaiból, azt legjobban vélhetőleg maga Soros György tudja. Nos, a magyar származású amerikai üzletember most tételesen cáfolta a magyar “kormány” gyűlöletkeltés és félrevezetés céljából indított kampányát, melyre az adófizetők rengeteg pénzét herdálták el. A szöveget szó szerint idézzük:
“Az október 9-i magyarországi nemzeti konzultációs kérdőív cáfolata November 20, 2017
2017. október 9-én a magyar kormány nemzeti konzultációs kérdőívet küldött mind a nyolcmillió választásra jogosult magyar szavazónak, arra kérve őket, hogy mondjanak véleményt az úgynevezett „Soros tervről”. A nemzeti konzultációs kérdőív állításai csúsztatásokat és nyilvánvaló hazugságokat tartalmaznak, amelyek célja, hogy szándékosan félrevezessék a magyarokat Soros György bevándorlókra és menekültekre vonatkozó álláspontjáról. A magyar kormány képviselői szintén tévesen állítják, hogy Soros György irányítja az Európai Unió döntéshozatali folyamatát. Valójában a migrációs válság kezelésére vonatkozó döntéseket az EU tagállamai, intézményei hozzák, ezeknek részese a magyar kormány is.
Miközben Magyarország egészségügyi és oktatási rendszere aggasztó állapotban van és a korrupció mindent áthat, a jelenlegi kormány külső ellenséget kreál, hogy ezekről a problémákról elvonja állampolgárai figyelmét. A kormány Soros Györgyöt választotta ki erre a célra, és nagyszabású Soros-ellenes médiaháborút indított, amelynek költsége több tízmillió euróra rúg az adófizetők pénzéből, felszítja az iszlámellenes hangulatot és olyan antiszemita szófordulatokat használ, amelyek az 1930-as éveket idézik. A nemzeti konzultáció azon propagandakampány része, amely 2015 májusában kezdődött és magában foglalta az „Állítsuk meg Brüsszelt” konzultációt 2017 tavaszán, valamint a 2016-os, a bevándorlók és menekültek ellen irányuló népszavazást.
Soros György az 1980-as években kezdte meg jótékonysági tevékenységét Magyarországon, és 1984-ben alapítványt hozott létre. Azóta a magyaroknak juttatott segítsége nagyjából 350 millió eurót tesz ki, és ezt az összeget ösztöndíjakra, egészségügyi szolgáltatásokra és humanitárius erőfeszítésekre fordította: többek között 1 millió eurót juttatott a 2010-ben bekövetkezett vörösiszap katasztrófát követő újjáépítésre. Jelenleg a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek oktatásához, a hajléktalanság problémájának kezeléséhez és a vidéki Magyarország közlekedésének fejlesztéséhez járul hozzá.
Aggódó polgárként Soros György rendszeresen közöl kommentárokat világszerte, amelyekben több témában is kifejti véleményét és megoldásokat szorgalmaz, ideértve a migrációs válságot is. Ezek mindenki számára elérhetőek a következő honlapon:
www.GeorgeSoros.com.
A Nemzeti Konzultáció 1. állítása:
Soros György arra akarja rávenni Brüsszelt, hogy évente legalább 1 millió bevándorlót telepítsen az Európai Unió területére, így Magyarországra is.
HAMIS
Egy 2015-ös kommentárban Soros György azt mondta, hogy a Szíriában folyó háború miatt az Európai Uniónak „az előrelátható időszakban legalább egy millió menekültet kellene befogadnia évente. És hogy ez megoldható legyen, a terhet igazságosan kell elosztani” (“Rebuilding the Asylum System,” Project Syndicate, 2015. szeptember). Egy évvel később, miután a körülmények megváltoztak, azt javasolta, hogy az Európai Unió vállaljon kötelezettséget arra, hogy „csupán 300 000 menekültet fogadjon be évente” (“Saving Refugees to Save Europe,” Project Syndicate, 2016. szeptember 12).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 21. kedd, 00:18
-
Találatok: 1814
A parlamenti közvetítések már nem smakkolnak az illiberális államot építő kormánypárti alakulatnak, így aztán nincs azon semmi csodálkozni való, hogy az RTL sem teheti be a lábát az ország házába, mert Kövér onnan kitiltotta. Sovány az indok, mondhatnám semmitmondó – a mögöttes szándék viszont egyértelmű. Ez a csatorna minden egyes alkalommal esti híradójában felhívja a kormány, vagy holdudvarának „viselt” dolgaira a figyelmet és ez számukra nem kívánatos.
Az illetékesek szerint szakmai okok miatt döntöttek a parlamenti élő tévés közvetítések megszüntetése mellett. Ezen okok „részletezése az egész társadalom részére több platformon szolgáltatásokat nyújtó cég esetében meghaladja egy ilyen cikk kereteit” – fogalmaztak, konkrétumok nélkül. Ma a HírTV véletlenül élőben közvetítette a „parlamenta” első felét, ahol kormányzati képviselőket alig lehetett látni. Akik meg ott voltak, azok végig az önfényező kampányszlogenjeiket gajdolták. Ezek azt tesznek, amit csak akarnak. Nem hívnak meg nem kívánt médiumokat a sajtótájékoztatóikra, amelyeket a szokásos jogászi trükközéssel sajtónyilatkozatnak kereszteltek el, csak azért, hogy a köztévén kívüli távoltartást indokolhassák. Szóval, kényükre-kedvükre azt tesznek, amit csak akarnak, habonyizált értékrendjüknek megfelelően!
Orbán majd ismét levelet ír minden háztartásnak, amelyben a magyarok védelméről beszél, meg Európa megsegítéséről. Újra tacepaózzák az országot, hogy lám ugye mi megmondtuk, íme, itt a példa, az ékes bizonyíték, hogy Európa nem hallgatott ránk, mert a migráns-politikájukkal kígyókat melengettek. Ezek lassan már Ferenc pápát és Merkel kancellárt is baloldali liberálisnak kiáltják ki, Sorossal és a váci püspökkel együtt – mindazokkal, akik a világban kritizálni merészelik illiberális politikájukat!
A hajdan volt liberális ifjú titán, felcsúti kisvasutas kificamodott világszemlélete mögött hatalommániája áll. Bármiben is sántikál manapság, minden cselekedete ezt bizonyítja. Trükkös cselekkel kísért pávatánca az Európával történő szakításhoz vezethet, amelytől már csak az tántoríthatná el, ha becsvágyát kielégítenék a kontinens első számú vezetőjének való megválasztásával. Mert úgy viselkedik most is, mintha nála alkalmasabbat úgysem találnának erre a posztra.
Ő aztán képes lenne újra íratni az EU alapszerződését is, miközben nagyarcúsággal kommentálja azt a kötelességszegési eljárást, amelyet az EU folytat a lengyel magatartás és kormányának a paksi szerződéskötést illető módszerei miatt, lakonikusan kijelentve, hogy ahol hús van, ott légy is van. Szépen vagyunk, nem mondom! Beképzeltsége határtalan. Azt hiszi magáról, hogy büntetlenül megtehet bármit. Itt az ideje, hogy az OLAF a körmére nézzen a kormány és holdudvara viselt dolgainak! Itt az ideje, hogy a honi ellenzék feljelentsen minden gyanús ügyletet Brüsszelben, hiszen az arra illetékesekhez hiába is fordulna idehaza, a jelenlegi körülmények miatt, amelyek azt igazolják, hogy a jogállam csak képletesen létezik, valójában halott! Itt az ideje, hogy a ma érkezett EU auditorok alaposan körülnézzenek!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 19. vasárnap, 20:41
-
Találatok: 2108
Amint tegnap megtudhattuk, Orbán Viktor nem éppen otthonülő alkat, sőt. Mondjuk ez alapvetően még nem volna baj, utazzon, ha dolga van, kérem, csak kicsit furán utazgat. Mintha nem is miniszterelnök volna, hanem Szindbád, a Messzeutazó. Bár mondjuk Szindbád legalább mesélt arról, merre járt, Orbán mélyen hallgat, mint a sír – legalábbis egyes útjairól.
De hát lássuk a tényeket. A Hír TV (gondoltuk volna ezt négy éve?) számol be a listáról, amit a Külgazdasági és Külügyminisztérium tett közzé, közérdekű adatként a kormányfő külföldi útjairól. A főbb adatok igen érdekesek, ugyanis a magyar miniszterelnök csak ebben a kormányzati ciklusban 109 alkalommal utazott külföldre, összesen kilencven millió forintért.
Hát nem mondom, mobilis típus. Szindbád a maga hét utazásával maximum biciklis postás lehetne hozzá képest, esetleg Nemo kapitány rúghatna még labdába ezen a pályán – ha Nemo országokba látogatott volna, és nem marad meg a víz alatt. De hát mi végre ennyi út?
Nyilván, ezek hivatalos utak, egy részük még érthető is, bár tény, hogy magyar kormányfő ennyit még sosem mászkált. Ugyan vannak olyan kiruccanások is, amiknek, hogy úgy mondjuk, másodlagos a diplomáciai jelentőségük, első sorban kellemesek voltak, például a riói olimpia megtekintése, bár oda kicsit drága volt az út. Különgépet kellett bérelni, ha még tetszenek emlékezni, és arra a jegy 5,647 millió forint volt, mármint Orbánnak, ugyanis a többi kormányzati politikust jóval olcsóbban, 700 ezer forintért is ki lehetett vinni. De nem különgéppel, ez tény.
Jó, mondjuk az olimpia más tészta, mint a többi út. Egy olimpiára szurkolni megy az ember, ez nekünk, mint a jelek mutatják, minden pénzt megér (hangsúlyoznám, a szóba kerülő összegek csak az útiköltséget tartalmazzák, mondjuk a szállást, étkezést nem). De hát ne legyünk szűkkeblűek, például korábban a kazanyi vizes VB-re a mi kis sportbarát miniszterelnökünk alig másfél millió forintért röppent el, igaz, ott találkozott Medvegyev kormányfővel is egy füst alatt.
Szóval sportmérkőzésre járni jó és hasznos, az ember sosem tudhatja, kivel fut össze a VIP-páholyban, edzi az izmot és jókedvet ád, maximum nem igazán olcsó mulatság. De miért járt Orbán Viktor egy időben olyan sokat Svájcban?
Mert ebben a ciklusban ötször is volt az alpesi országban, és három látogatásának részleteiről semmit sem tudunk. Sőt, járhatott ő többször is ott, inkognitóban. Ugyanis néhány kiszivárgott fotó alapján már eléggé köztudott volt korábban is, hogy egyes esetekben egyszerűen vonattal ment, nem repülőgéppel. Horribile dictu: másodosztályon!
Olyan is volt, hogy repülőgéppel ment, vonattal jött, mint például 2014. októberében, Lausanne-ból, Zürichen keresztül. Pedig az jó tizenkét óra döcögés.
Hát a vasútnak egy előnye van a légiközlekedéshez képest, és ez az, hogy a vonatjegy nem névre szól, nem kell annyit adminisztrálni, ha valaki kerülni kívánja a feltűnést, mindenképpen jó megoldás. És ha Orbán nem is Szindbád, de egy másik ezeregyéjszakai alak bőrébe bújva kipróbálhatta, milyen érzés Harun al-Rasidként elvegyülni a vasúti másodosztály népe között. Jó, hát nem Magyarországon vegyült, hanem Svájcban, mert itthon két perc alatt ismerték volna fel – de vegyült. Persze felvetődik a kérdés, hogy ő, akit hazai útjan a szerető és óvó gondoskodás megannyi jele vesz körül (valamint egy kisebb hadsereg) hogyan szabadult meg a testőreitől ennek a kalandnak az időtartamára, de ügyes ember, valahogy elintézte.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 18. szombat, 16:58
-
Találatok: 2297
Az egyenlőtlenség a jelenkor egyik legégetőbb társadalmi problémája. Sokat beszélünk róla, ám arról viszonylag kevesebbet, hogy mit tehetnénk ellene. A neves közgazdász, Anthony B. Atkinson már régóta az egyenlőtlenségek egyik vezető kutatója, mindent megtett azért, hogy megértsük az egyenlőtlenség fogalmát; miért fontos, hogyan változott az idők folyamán és mit tehetünk, hogy befolyásoljuk jövőbeli alakulását.
Sir Anthony Barnes Atkinson (1949–2017), brit közgazdász; több mint negyven évig tanított a világ legkiválóbb egyetemein, több mint negyven könyvet írt és szerkesztett. Számos angol és nemzetközi egyesület elnöke, vezetője, kormányzati tanácsadó testületek tagja vagy elnöke volt. Angliában lovaggá ütötték, ami csak egy a számtalan kitüntetése közül, mint amilyen a francia becsületrend is.
Hatása szinte felmérhetetlen. Ő alapozta meg tudományosan a mára világméretűvé táguló egyenlőtlenség- és szegénységkutatást, szinte a semmiből hozva létre egy új szakterületet. A közgazdaságtan társadalomtudományi összefüggésekbe ágyazott erkölcsi töltésű gondolatrendszer volt számára. Ezért nem állt meg a diagnózisoknál, hanem mindig a társadalmi igazságosság megoldásához közelebb vivő megoldási lehetőségeket kereste a public economics, a gazdasági közpolitika eszközeinek segítségével.
Minden erőfeszítését visszaigazolja a jelen: ma tényleg az egyenlőtlenség, a szegénység, a létbiztonság, a kirekesztés váltak életünk meghatározó tényezőivé és egyben lokális és globális feszültségek, potenciális tragédiák alapjává.
Most elméleti és gyakorlati ismereteinek teljes arzenálját latba veti, hogy megoldást kínáljon erre a szerteágazó problémakörre. Szakpolitikai intézkedések egész sorát ismerteti, mert nem elég új adókat kivetni a gazdagokra, hogy a meglévő programokat finanszírozhassuk, friss és új ötletekre is szükség van. Atkinson öt területen tesz javaslatot új és ambiciózus szakpolitikai programokra. Ezek: a technológia, a foglalkoztatás, a társadalombiztosítás, az osztozás a tőkében és az adózás. Javaslatait megvédi a hagyományos ellenvetésekkel és kifogásokkal szemben, amelyek tétlenkedésre kárhoztatnak.
Atkinson könyve nem egyszerűen programot ad a változások végrehajtásához, valójában azt a reményt és tudással alátámasztott optimizmust sugározza, hogy van mód politikai cselekvésre.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 17. péntek, 22:16
-
Találatok: 1539
Ha van vezérfonala a magyar történelemnek, akkor az nem más, mint hogy a kereszténység felvétele óta igyekszünk követni Nyugat-Európa modernizációs törekvéseit – nyilatkozta a 168 Órának Romsics Ignác történész annak apropóján, hogy megjelent Magyarország története című átfogó munkája. Ebből kiderül: bár soha nem tartoztunk a kontinens élenjáró országai közé, mégis akadtak olyan periódusok, amikor az adottságainkhoz képest kihoztuk magunkból az optimumot. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent kötet 550 oldalba sűríti a magyar állam ezer évének legfontosabb mozzanatait.
– Alaposan elkalandozott szakterületétől, a 20. századtól. Nem orroltak meg önre történészkollégái?
– Nincs miért neheztelniük. Senkinek a kezéből nem ütöttem ki a tollat. Inkább csodálkozást, értetlenkedést tapasztalok. A barátaim nyíltan meg is kérdeznek a munka születésének okairól, a többiek pedig magukban vagy egymás között morfondíroznak.
– Miért merészkedett mások felségterületére? Minden korszakhoz ért?
– Nem hiszem, hogy a magyar vagy akár az európai történelem felségterületekre lenne osztható. A pálya mindenki számára szabad. Természetesen nem értek egyformán minden korszakhoz, mint ahogy a korábbi és ezutáni összegzések, régió- és országtörténetek szerzői sem értettek, illetve értenek. Az ilyen típusú munkák elkerülhetetlenül az egyes korszakok és témák szakkutatóinak monográfiáin és tanulmányain alapulnak. A feladat ez esetben nem új kutatási eredmények bemutatása, hanem a meglévők szelektálása és szintetizálása. A megcélzott olvasók természetesen nem a szaktörténészek.
– Hanem kik?
– Diákok, tanárok, értelmiségiek – mindenki, aki érdeklődik a magyar történelem iránt. Jó értelemben vett tudományos-ismeretterjesztő jellegű könyvet szerettem volna írni, ehhez igazodik a tematikája és a nyelvezete is. Nem tagadom viszont, hogy egy picit magamnak is írtam, puszta kedvtelésből. Olyan korszakokban is el kellett valamennyire mélyednem, amelyekkel utoljára egyetemista koromban találkoztam, akkor is stresszhelyzetben, a vizsgákra készülve. Az utóbbi években viszont megtehettem, hogy higgadtan és nyugodt körülmények között olvassam végig történészkollégáim kiváló tanulmányait, amelyekből sok esetben egy általam eddig alig ismert világ tárult föl. Szóval a kíváncsiság motivált leginkább. De volt egy másik, kevésbé személyes okom is. Azt gondolom, nem mindegy, mit olvasnak a magyar emberek a magyar történelemről. Márpedig az elmúlt időszakban olyan kiadványok is nagy számban eljutottak a közönséghez, amelyek nem feltétlenül törekedtek a higgadtságra, a józanságra és a tényszerűségre. Remélem, hogy a Magyarország története megfelel ezeknek az általam fontosnak tartott kritériumoknak.
– Azért annyi ideje aligha volt, hogy ezer év történetének teljes szakirodalmát áttanulmányozza.
– Erre nem is volt szükség. Néhány évvel ezelőtt európai kontextusba ágyazva áttekintettem a magyar történetírás történetét (Clio bűvöletében, 2011). Ennek során elég pontos képem alakult ki arról, hogy egy-egy korszaknak kik a legavatottabb szakértői. Tudtam, hogy kinek a művét kell feltétlenül levennem a polcról, és kiét nem. Másrészt ugyancsak néhány évvel ezelőtt a magyar történelem több vitatott eseményének, illetve személyiségének – a magyarok eredetétől Dózsán és Mohácson át egészen Horthy Miklósig – a historiográfiájában is elmélyedtem (A múlt arcai, 2015).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 17. péntek, 01:21
-
Találatok: 1788
Nem egész pályás letámadással, hanem apró trükkök sorozatával veszi át a bíróságok irányítását a NER. Ahhoz sem kell különösebb fantázia, hogy lássuk: mi lesz a vége, amikor Orbán kezében egyesül a három hatalmi ág.
A hatalmi ágak szétválasztása nem holmi liberális hóbort. Könnyű belátni, hogy a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom összpontosulása semmiképp sem ideális állapot. Ugyanis amikor a személy vagy csoport, alkotja a törvényeket, amelyek a betartását felügyelik, illetve a be nem tartása fölött ítélkeznek, akkor ott könnyen elkészül az ítélet, még a per kezdete előtt. Akadtak sajnálatos periódusok a magyar történelemben, amikor ezt volt kénytelen elszenvedni-elviselni-túlélni az ország, és minden jel szerint ugyan ebbe a zsákutcába igyekszik visszafarolni Orbán és rendszere. (Legalábbis erre utal, hogy legutóbb már a törvényhozással mondattak ki ítéletet, meg sem várva, hogy egy ügy bírói szakba jusson. Ilyen mértékű prejudikálás, az alkotmányban rögzített ártatlanság vélelmének semmibe vétele külön bájos a jogászok alapította Fidesztől.)
Természetesen nem kell a naívát játszani: Magyarországon a hatalmi ágak szétválasztása a rendszerváltás óta is csak nyomokban valósul meg. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom a legkevésbé sem különül el, személyi összefonódásai okán lényegében el sem választható egymástól. A választásokon győztes pártok 1990-től saját vezetőiket emelték a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány élére, majd éppen aszerint táncoltak a törvényhozásban – az országgyűlésben –, ahogy a kabinetnek megfelelt. Így teljes mértékben kiesett a rendszerből a törvényhozók kontrollja a végrehajtók felett. Sőt, inkább a kormány irányítja saját kedve szerint a jogalkotást.
Épp a fenti helyzet miatt nőtt meg – nem csupán most – a bíróságok függetlenségének fontossága. Legalább a törvények betartását vizsgáló, illetve be nem tartásáért járó büntetés kiszabására hivatott testület álljon minél távolabb az összefonódott törvényhozó és végrehajtó hatalomtól. És épp ezért követ el mindent a Fidesz, hogy felszámolja az utolsó, legalább részben tőle független hatalmi ág önállóságát. (Ennek első lépcsője volt Szájer Józsefné kinevezése a legfontosabb bírói testület élére, ám még Handó Tünde számára is létezik az a szakmai minimum, amely tiltakozik a totális megszállás ellen.)
Most pedig lássuk, miként akarja kesztyűbábbá tenni az Orbán-kormány a bíróságokat:
- kitalálták a közigazgatási bíróságok rendszerét, amelyben közszolgák döntötték volna el, ki élhet a gyülekezési jogával, vagy milyen adatok ismerhetőek meg,
- amikor ezt elkaszálta az Alkotmánybíróság, nekiálltak a közigazgatási perrendtartást hegesztgetni, majd gyorsan kitalálták, hogy a bíróságoknak – Szájerné közreműködésével – legalább 200 új bírót kell munkába állítaniuk,
- megemelték a bírói pályázatokon a közigazgatási gyakorlatért adható pontszámot,
- november elejétől pedig megfelezték a kinevezésekről határozó bírói tanács által adható pontszámokat.
Ha nem megy szemből, majd sikerül kerülőutakon.
Sikerült. Az új gyakorlat eredménye: kormányhivatalnokok minden gond nélkül ülhetnek át a bírói pulpitusra. Olyan emberek, akik korábban azért kapták a kinevezésüket, mert az Orbán-kormány bízott bennük. Az volt a munkájuk, hogy az Orbán-kormány által hozott jogszabályokat az Orbán-kormánynak tetsző módon betartassák. Ezentúl pedig az lesz a dolguk, hogy az Orbán-kormánynak tetsző módon ítélkezzenek. Ezek az emberek, bármennyire is alkalmasak lehetnek szakmailag bírónak, etikailag, politikailag teljes mértékben alkalmatlanok. Csak azt a feladatot képesek végrehajtani, amit az Orbán-kormány nekik adott.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 16. csütörtök, 04:49
-
Találatok: 1789
Semmilyen büntetőeljárás nincs ellenem. Aki mást állít, az hazudik. Ez az ellenzék szánalmas vesszőparipája, csakhogy egyetlen hivatalos szerv sem támasztotta alá – jelentette ki fennhéjázóan a Lungo Drom ismét megválasztott elnöke.
A közelmúltban, titokban megtartott Lungo Drom nagygyűlésen – ahová állítólag pár ezer forintért toborozták a résztvevőket – Balog emberminiszter szuperlatívuszokban beszélt Farkas Flóriánról.
Balogh szerint Farkas az első cigány vezető Magyarországon, akivel érdemben lehet és lehetett együttműködni. Az Országos Roma Önkormányzatnak az elmúlt huszonöt évből volt négy „botránymentes” éve, amikor Farkas Flórián volt az elnök.
Csak harsányan röhöghetünk azon, hogy hangsúlyozta: szabálytalanság esetén eljár, vizsgálatot indít, ha kell, feljelentést is tesz, mert „tiszta kézzel lehet csak részt venni” a roma politikában. Kiemelte : akit viszont alaptalanul vádolnak, azt megvédik.
A magát kereszténynek mondó kormány tagja szerint sokkal jobb ma a romák helyzete, mint 2010-ben volt, a problémák sokkal kisebbek. Volt bőr a képén a lelkész úrnak olyat állítani, ami köszönő viszonyban sincs a valósággal. Nemrégen hajdúhadházai romákkal találkoztam, áradt belőlük a panasz. Többnyire nyomdafestéket nem tűrő szavakkal fejezték ki, mit is gondolnak Orbánról és a Fideszről.
Pár nappal a demonstráció után nyilvánosságra került, hogy jelenleg öt nyomozás is folyik az Országos Roma Önkormányzat ellen. A Központi Nyomozó Főügyészség hivatali vesztegetés elfogadása, a Fővárosi Főügyészség a „Híd a munka világába program” körüli visszaélések, a Budapesti Rendőr-főkapitányság pedig csalás, hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt folytat eljárást a szervezet ellen. Az ügyekben a miniszterelnöki biztos felelősségét a hivatalos szervek eddig – valamilyen rejtélyes okból – nem vizsgálták.
Egyébként különös figurája a magyar politikai életnek a Lungo Drom elnöke. Életében számos tisztázatlan ügy van, amelyek ma már a feledés jótékony homályába merültek. Amúgy sem az eszéért tartja a Fidesz. Tökmindegy, hogy esetleg börtönben végezte el a nyolc általánost, fideszes karrierje szempontjából édes mindegy, van-e diplomája.
A Fidesznek jól jön Farkas és az általa vezetett roma szervezet. Az utóbbi közel húsz év alatt, a Lungo Drom a romák helyzetének jobbításáért szinte semmit sem tett, a vezetők el voltak foglalva saját magukkal. Köteteket lehetne írni a körülöttük keringő botrányokról, kétes ügyekről. A szervezetnek és vezetője számára, 2010 után köszöntött be az igazi aranykor. Farkas Flórián pénz-közelbe került, s mint később kiderült, varázslói képességei is vannak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 15. szerda, 00:25
-
Találatok: 1556
A Simicska Lajos tulajdonában álló Magyar Nemzet főszerkesztője a Kaya Ibrahim és Josip Tot ügyekben elhíresült Schlecht Csaba lett. Kaya Ibrahim fogalommá vált, a demokrácia és a jogállam elleni egyik legsúlyosabb támadás volt az ügy, amelynek végén a felelősségre vonás elmaradt. Pedig itt kellett volna megállítani Orbán Viktort és bűnszervezetét.
Magyarország súlyos erkölcsi romlását és tragikus állapotát mutatja, hogy a nagy múltú Magyar Nemzet főszerkesztője egy súlyos bűncselekmény elkövetője lehet, akinek most kellene szabadulnia nagyjából a börtőnbüntetéséből. Ez bizonyítja, hogy bűnözők kezében van az ország, maffiaháború határozza meg Magyarország sorsát.
A Kaya Ibrahim-ügy lényege az volt, hogy a Fidesz holdudvarába tartozó cégek, amelyek feltőkésítették a pártot és az Orbán-családot, százmilliós nagyságrendű köztartozásokkal eltűntek. Ennek módszere az volt, hogy a cégeket fiktív módon Kaya Ibrahim és Josip Tot nevű emberek nevére íratták, a két férfi papírjainak felhasználásával, s a cégek eltűntek.
Nyilvánvalóan csalárd adásvétel történt, a melynek végén a köztartozásokat senki nem fizette be, ennek ellenére a fiktív eladásokat nem semmisítették meg, és az adócsalással szerzett jövedelem a Fidesz vezetői kezén eltűnt. A fiktív adásvételekre 1995-ben és 1997-ben került sor, a fideszes cégeket Schlecht Csaba adta el papíron a török és horvát fiktív tulajdonosoknak.
Schlecht Csaba annak a zárt körnek volt a tagja, amely Simicska Lajos cégbirodalmának egyes elemeit papíron birtokolta és egymás között adta-vette. A cégek székhelyeinek és a tulajdonosoknak papíron történt változtatásaival köztartozásokat és adót sikkasztottak el. A bűnszervezet Orbán és a Fidesz céljait szolgálta, a szlogenje az volt, hogy “mindenkinek jogában áll hülyének lenni”, mert látszólag magukra káros pénzügyi műveleteket hajtottak végre.
Valójában egyedül a nyomozóhatóság és a bűnüldözés volt “hülye”, amely nem kapta el az Orbán-Simicska páros által irányított szervezett bűnözői csoportot. A bűnüldözésnek nincs joga “hülyének” lenni, de később kiderült, a bűnüldözés sem volt “hülye”, hanem nagyon is tudatosan akadályozta meg évtizedeken át a bűnszervezet felelősségre vonását.
Ennek egyik eszköze a Fidesz bábja, Polt Péter legfőbb ügyész a mai napig, aki a Fidesz megbízásából akadályozza a bűnüldözés munkáját, és politikai alapon irányítja az ügyészi munkát. A bűnügyek eltussolásának másik oka a háttérben működő Fidesz-MSZP paktum volt, amelynek keretében a pártpénztárnokok összejátszottak, az MSZP pedig leállította a Fidesz ügyeiben zajló nyomozásokat (vagy politikai döntés alapján holtvágányra vitte).
Miután Orbán megszerezte Magyarország teljes vagyona fölött a korlátlan rendelkezést, s a saját lábára állt, nem volt szüksége az Orbán családot milliomossá tevő Simicska Lajosra, a Simicska által gyakorolt kontrollra és befolyásra. Ezért a mozgásterét szűkítette, pedig le is lövethette volna. Ez vezetett a G-naphoz, amelynek során az egyik G. legecizte a másikat.
Simicska önállósult az államtól kilopott vagyonával (nyilván az is zavarta Orbánt, hogy nem csupán neki van százmilliárdos magánvagyona közpénzekből), és beállt a Jobbik mögé. Az eddig nyíltan náci pártként ismert Jobbikból szalonképes náci pártot próbál faragni, és azzal a politikai hatalmat elvenni Orbántól. Nem kérdés, hogy Simicskát nem a demokrácia iránti forró szeretet vezérli Orbán ellen, hanem ugyanarra a szerepre készül egy másik Orbánnal.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 13. hétfő, 19:09
-
Találatok: 1585
Miután a francia államtanács úgy határozott, hogy a bretagne‑i kisváros, Ploërmel főterén álló, II. János Pált ábrázoló szobor tetejéről el kell távolítani a keresztet, a magyar kormányzat rég nem látott bel- és külpolitikai aktivitásba kezdett. A kormány bejelentette, hogy – vállalva az összes felmerülő költséget, az adminisztrációs terheket és a szállítási nehézségeket – Magyarországra hozza a keresztet. A külügy már megtette a lépéseket, s immár csak azon folyik a vita, hogy egy budaörsi iskola, avagy Csepel legyen a befogadó.
Szijjártó Péter külügyminiszter bántó felkészületlenségről tanúskodva, ámde mély felháborodással utalt arra az 1905-ös francia törvényre, amelyre hivatkozva – legalábbis szerinte – eltávolíthatóvá vált a kereszténység legfontosabb jelképe. Csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Mert való igaz, a Nemzetgyűlés megalkotta 1905-ös törvény, rendelkezvén a szeparációról, állam és egyház elválasztásáról, s megtiltván az egyházak közpénzekből történő állami finanszírozását, lefekteti az alapjait a laicitás (laicité) szellemiségére épülő Franciaországnak. Csakhogy az elmúlt jó száz év során történtek egyebek is. Így például hosszú vitákat követően megszületett a vallási jelképek franciaországi viseletét szabályozó 2004-es törvény, valamint ismertté vált a Sociovision intézet 2014-ben elvégzett reprezentatív felmérése, amely – egyebek között –
egyértelművé tette, hogy a franciák tovább szigorítanák a laicitás törvényeit.
A megkérdezettek nagy többsége, mintegy 80 százaléka – az iszlám rapid franciaországi terjeszkedése okán is – „a vallás diszkrétebb formájához” ragaszkodik a közös élet tereiben, az utcákon, a köztereken, az iskolákban és a vállalatoknál egyaránt. Elgondolkodtató, hogy a magyar külügy feje minderről nem tud. Ámde egyenesen érthetetlen, hogy a keresztlevételt elrendelő francia államtanácsi határozatot napjaink tragikus keresztényüldözésének példázataként felidéző külügyminiszter,
szembesülve azzal az újságírói kérdéssel, hogy vajon miként egyeztethető össze a magyar kormány kereszténységet védelmező elkötelezettsége azzal, amikor egy keresztény örmény férfit aljas indokból és különös kegyetlenséggel lemészároló azeri katonatisztet Magyarország átad Azerbajdzsánnak, ahol a gyilkos azonnal nemzeti hőssé magasztosul, Szijjártó azt válaszolja, hogy a fejleményeket nem lehetett előre tudni.
Akkor legalább utólag segítsünk neki.
Azerbajdzsán muszlim hagyományú állam, s noha általában nem üldözi a keresztény kisebbségeket, szignifikáns kivételt képeznek az örmények, akik ellen 1988–90 között számos pogromot hajtottak végre, amelyek közül a legismertebb a szumgaiti volt (1988). Az ellentéteket a túlnyomórészt örmények lakta Karabah (örményül Artzah) tartomány elszakadási törekvései váltották ki. Ezt a tartományt, mely már a 19. században sok viszály tárgya volt az örmények és az akkor még gyűjtőnéven „tatároknak” nevezett kaukázusi muszlimok között, a szovjet korszak hajnalán a bolsevikok Örményországnak ígérték.
Bővebben ...
