Hírek

Egy kis görög sziget megcsinálta, amire egész Európa képtelen volt

a_000_s501l6Kedden Magyarország elvesztette a kvótapert, azaz az Európai Bíróság döntése szerint Magyarországnak is be kellene fogadnia 1294 menekültet. Két évvel ezelőtt az EU Belügyminiszterek Tanácsa fogadott el egy döntést arról, hogy 120 ezer menekültet osztanak szét a tagállamok között.

 
Az Európai Bizottság legfrissebb adatai szerint 2017 első negyedévében 164 ezren kértek menedékjogot az Európai Unió országaiban. Magyarországon a 2016-os mérések szerint 9,8 millióan laknak, azaz az 1294 menekült a lakosság 0,01 százaléka.
 
Ezzel szemben egy apró görög szigeten, Tiloson mindössze ötszázan élnek, de már több mint ötven menekültet befogadtak az idén tervezett százból, ami akárhogy is nézzük, a lakosság 20 százaléka. A sziget pedig nem pusztán befogadja a száz menekültet, hanem gondoskodik arról, hogy az érkező emberek társadalmi és pénzügyi hozzájárulást is jelentsenek a sziget számára.
 
Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, a szigeten szükség van a SolidarityNow nevű görög civilszervezet munkájára. A szervezet az Európai Unió és az ENSZ menekültügyi bizottságának támogatásából jött létre, a menekültek elszállásolásáért felelős Fay Koutzoukou azt mondja:
 
Leszbosz szigetével ellentétben Tiloson a helyiek is a kezdetektől fogva a mi oldalunkon állnak.
 
Hozzátette, hogy ugyan Leszboszra rengeteg menekült érkezett, de ott semmilyen szándék nem mutatkozott az integrációjukra, hanem egyszerűen táborokba szállásolták el őket. Koutzoukou szerint ez nem egy működőképes modell.
 
A SolidarityNow egy háromlépcsős rendszert fejlesztett ki.
  • Az első lépés, hogy a helyi lakossággal elfogadtassák a menekültek jelenlétét.
  • A második lépés, hogy a görögök segítségével biztosítsák az érkezőknek a helyi nyelv elsajátítását.
  • A harmadik pedig, hogy munkára fogják őket.
Ahogy a szervezet honlapján is írják:
reméljük, hogy Tilos a szolidaritás modelljévé válhat, ami egész Görögországban elterjed majd, mivel bizonyítja, hogy különböző nemzetiségű emberek képesek sikeresen együtt élni.
A civilszervezet munkatársa is elmondja, hogy a civilszervezetek nem támogathatják feltételek nélkül a menekülteket. Mi több, csak az alkalmazásuk biztosítja hozzájárulásukat a befogadó társadalom működéséhez.
 
Tilos szigete egyébként rendkívül kedvelt nyaralóhely a turisták körében, és mint kiderült, a nyári hónapokan annyi külföldi érkezik a szigetre, hogy szükségük van plusz munkaerőre. A SolidarityNow pedig felvetette a helyieknek, hogy
miért alkalmaznának valakit például Athénból, amikor nekik fizetni kellene az utazási költségeket és a szállást is, miközben itt helyben is vannak emberek, akik készek munkába állni.

24.hu

Bővebben ...

Viktor király és a 11 tyukodi torony: német lap mondott ciki magyar népmesét

b48307f11a1A Die Zeit tudósítója utánajárt, mit jelent a valóságban az a forradalmi változás, amit Orbán Viktor ígért pártja 2010-es választási győzelme után. A lap szerint Magyarország ma egy uniós pénzből élő autokrácia, ahol a kulcsterületek, így a média, a bíróságok valamint az egyetemek Orbán és pártja kezében vannak.

Ha az 1998 és 2002 közötti ciklust nem számítjuk, akkor hét éve kormányoz már Orbán Viktor. Ez idő alatt úgy megváltoztatta az országot, ahogy előtte egyetlen választott politikus sem: a demokráciát nem számolta fel teljesen ugyan, de megváltoztatta, autokráciába fordította Magyarországot, ami csendben kezd diktatúrává alakulni. A fontosabb területek már Orbán és pártja ellenőrzése alatt vannak. Az állam szüntelen átformálásának módszerét ráadásul a kritikák ellenére a jelenlegi lengyel kormány is átvette - összegezte a helyzetet a Die Zeit újságírója.

Steffen Dobbert a kis magyar valóság néhány olyan furcsaság története segítségével próbálta ábrázolni Magyarország átalakulását, amelyekre az EU is felfigyelt. Már csak azért is, mert egy részüket uniós pénzből finanszírozták, és hasznosságuk erősen megkérdőjelezhető.

Az egyik ilyen furcsaság Orbán Viktor szülőfalujának új kisvasútja, amely a helyi arénát köti össze egy erdővel, oda-vissza ingázik a nagyjából hat kilométeres pályán. Majdnem kétmillió euró uniós pénzt költöttek rá, naponta nagyjából 25 ember utazik rajta, de legalább van vasút a felcsúti arénához, ami máris a jelenlegi hatalom egyik emlékműve.

A Budapesttől jó négyórányi autózással elérhető szabolcsi kisfalu, a román-magyar-ukrán hármashatárnál fekvő Tyukod egyik lakója, neve vállalása nélkül, királynak nevezte Orbán Viktort, aki valóban úgy kormányozza már az országot, mint egy király. És éppen Tyukodon is tudnak példát mutatni arra, hogyan lehet hasznavehetetlen beruházásokra elverni uniós pénzt, illetve hogyan működik Orbánék rendszere. A Hír TV után a Die Zeit is utánajárt a tizenegy, EU-támogatásból épített kilátónak, amelyek tetejéről nem nyílik különleges panoráma, turisták egyiket se nagyon látogatják, de valamire el akarták költeni az elkölthető ingyenpénzt - és elköltötték.

A magyarországi riportban emlékeztetnek: Magyarország ellen az EU kötelezettségszegési eljárások tömegkelegét indította már, Orbánék ugyanakkor nyugodtak, mert tudják, hogyan lehet következmények nélkül átvergődni ezeken úgy, hogy közben az EU előnyeit is élvezhessék.

 

Bővebben ...

Bruck András: Kinek a himnusz, kinek a dzsídípí

21192118_170Nekem írják, mondják, üzenik. - Majd akkor olvaslak megint, ha megmondod, mit csináljunk. Nem akarok több pesszimizmust, reménytelenséget, téged olvasva a hús leválik a csontról. Jó-jó, de miért csak az az alternatíva, hogy melyik karomon vágjam fel az eret?

Megértem őket.
 
Azért nem volt mindig így. Egy időben például külföldi, főleg amerikai történeteket kevertem a szövegeimbe, mert azt gondoltam, van értelme elmondani, mitől sikeresek mások. Hittem benne, hogy Magyarország képes lesz élni az ölébe hullott lehetőséggel, fokozatosan európai minőségű országgá válik, és előbb-utóbb, húsz évre saccoltam, végre mindannyian valóban nyugati állampolgárnak tarthatjuk magunkat. 
 
Csakhogy közben eltelt majdnem harminc év, és most vajon hány magyar érzi magát nyugati polgárnak, vagyis egyenlőnek az itt kószáló, gondtalanul eszegető-iszogató skandináv, német, amerikai turistákkal? 
 
Vajon a villamoson, metrón utazó mogorva, szegényesen öltözött, gyorsan irritálható tömeg nyugati polgárrá vált attól, hogy négyévente szavazhat? És az, amelyik az orvosi rendelőben megrohanja az ajtót, amikor kijön az asszisztens, aztán receptet, leletet lobogtatva próbál magának kicsikarni egy kis előnyt, figyelmet, valamit, amit a „rendszer” ezek szerint magától nem ad meg neki? 
 
Én úgy tapasztaltam, hogy a nyugati polgár többnyire bízik a „rendszerben” és a buszon mellette ülőben. 
 
Nem olyan egyszerű "nyugativá" válni, az mindenekelőtt egy érzés, amit pusztán a szabadságjogok nem adnak meg. Az alapja talán az egymáshoz és az államhoz való viszony. Ha azok tele vannak gyanakvással, félelemmel, és nálunk tele vannak, akkor számomra érdektelen, hogy itt is van PayPass.
 
Akárhogy is, „érfelvágó” pesszimizmusom azzal a felismeréssel párhuzamosan kezdett burjánozni, hogy Magyarországnak csak az egyszerűbb problémát sikerült megoldania: a demokratikus intézményeket ugyan létrehozta, de helyesen és tartósan működtetni nem tudta őket. Hiányoztak hozzá a polgárok: az ingatlanhirdetések „polgári lakásaiban” csak a belmagasság és a stukkók voltak hozzá meg. 
 
Így ma már eszembe se jutna megírni, hogy, mondjuk, annak idején én hogyan, milyen makulátlanul tiszta mechanizmusokon keresztül lettem az amerikai kormány rádiójának, Amerika Hangjának a munkatársa. Vagy azt, hogy holland barátom sem haverság, viszontszívesség, pártkötődés révén nyerte el egy évi 30 millió euróval gazdálkodó amszterdami kulturális intézmény igazgatói állását. 
 
Pedig a „demokratikus folyamatokon” múlik minden, és ahol a társadalom ilyen fair elveken nyugszik, ott magasra nő a dzsídípí – és vele a jó élet meg biztonság.
Vagy ne jöjjek én itt a hollandokkal, akiknek királyuk születésnapján a holland követségeken ki kell osztani a himnuszuk szövegét, hogy mindenki biztosan el tudja énekelni?
Kinek a himnusz, kinek a gdp. Az egyik nép énekel, a másik termel. Döntse el mindenki maga.
De azért nem mindegy, hogy abban az „operettországban” Deutsch Tamás nem lehetne egy olyan sportbirodalom tulajdonosa, mint amit Magyarországon a testvérével közösen elnököl és irányít (MTK), és ott milliárdos is aligha volna, közpénzből pedig, ahogy itt, egész biztosan nem. 
 
Egy országban, ahol a kormányon lévők zsebre dugott kézzel, iszonyatos bűneikbe bele sem izzadva felszámolhatták a demokrácia két alappillérét: a jog uralmát és az elszámoltathatóságot, ahol nap nap után háborítatlanul írathatják saját nevükre az ország egy-egy darabját, ott a magamfajta számára kevés hasznos teendő akad.

Bővebben ...

A Carnegie Intézet szerint a magyar és a lengyel kormány tönkreteszik az EU-t

2017-09-04_tAz amerikai központú Carnegie Endowment Institute for Peace a világ egyik legbefolyásosabb külpolitikai kutatóintézete, 1910 óta igyekszik befolyásolni az USA külpolitikáját, és azóta nyílt már központja Moszkvában, Bejrútban, Pekingben, Új Delhiben és Brüsszelben is. 

Az utóbbi, európai témákra specializálódott irodája jelentette meg hétfőn Az EU értékeinek védelme Lengyelországban és Magyarországon című tanulmányát. A cikk egyik szerzője Stefan Lehne, aki korábban az osztrák kormány befolyásos diplomatája volt, illetve az Európai Tanácsban irányította a Közép-Európával és a Nyugat-Balkánnal foglalkozó főigazgatóságot. A másik szerző Heather Grabbe, aki a Nyílt Társadalom Intézet európai politikával foglalkozó részlegét vezeti, korábban pedig az EU bővítési biztosának volt főtanácsadója.
 
A szerzők felszólítják az EU tagállamainak a vezetőit, hogy egységesen és keményen menjenek neki a magyar és a lengyel kormánynak, mert ha engedik őket tovább rombolni a jogállamiságot, akkor maguk is az EU széteséséhez járulnak hozzá.
 
Azt javasolják, hogy
  • Az európai kormányok nyíltan és egyértelműen, közös állásfoglalásokkal támogassák az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárásait e tagállamok ellen. (Magyarországgal szemben ilyen eljárás van többek között a lex CEU, a civil törvény, a menekülteket tranzitzónába záró törvény és az 1294 kvótamenekült visszautasítása miatt. Lengyelországgal szemben például a bíróságok politikai irányítása és az alkotmánybíróság átalakítása miatt vannak a jogállamiságot érintő eljárások.)
  • Ezt külön-külön, a háttérben is nyomatékosan mondják meg a magyar és a lengyel kormány képviselőinek. Ebben legyenek aktívak a nagykövetek is.
  • Külön fontos, hogy a közép-európai kormányok is fellépjenek, nehogy kettős mércével vágjanak vissza az érintettek.
  • Az eddigieknél sokkal szigorúbban ellenőrizzék az EU-s támogatások elköltését ezekben az országokban, és támogassák, hogy a következő pénzügyi ciklust (2020-tól) eleve szigorúbb szabályokkal kezdjék.
  • Az európai néppárt gyakoroljon nyomást Orbán Viktorra, továbbra is fenyegesse kizárással a Fideszt.
  • Amikor a lengyelek és a magyarok azzal jönnek, hogy más EU-s országokban is vannak hasonló szabályok, mint amelyeket éppen hoznak, akkor az érintett európai igazságügyi- és belügyminiszterek határozottan utasítsák vissza ezeket az állításokat.
  • Ha a magyarok és a lengyelek nem vesznek vissza, és a 7-es cikkely alapján eljárás indul e tagállamok ellen, akkor az Európai Tanács összes kormánya támogassa ezt. (Az EU alapszerződésének 7-es cikkelye alapján lehet büntetni azt a tagállamot, amelyik nem tartja be az EU alapvető értékeit. A büntetés akár az is lehet, hogy felfüggesztik a renitens kormány szavazati jogát. A módszerrel még soha senki ellen nem éltek, és az eljárás igen hosszadalmas és bonyolult. Jelenleg az Európai Parlament kezdeményezett ilyen eljárást Magyarországgal szemben, és az Európai Bizottság fontolgat ilyet Lengyelországgal szemben. A tagállamok négyötödének támogatása kellene ahhoz, hogy tovább haladjon az ügy, ám a tényleges szankció elrendeléséhez már mindenkinek együtt kell szavaznia. Mivel a magyar és a lengyel kormány előre megígérte, hogy vétózzák a másik elleni szankciót, ezért büntetés kivetése a cikkely alapján irreális a tanulmány szerzői szerint is, viszont szerintük fontos üzenet lenne, ha a két kormány egyedül maradna mindenki mással szemben.)

Bővebben ...

Hallgass a szívedre, szarjál a Fideszre!

orban-kerit7Közelednek a 2018-as választások, a Fidesz bár nem most először, de ismételten kimaxolta a kampányretorika bunkóságának a csúcsát. Ma ezzel az összetett kampányüzenettel sikerült bejelentkezniük a Facebookon:

Figyelemreméltó, hogy a 2018-as választások tétje ezek szerint Orbán Viktor vagy a kerítés lebontása, miközben nagy eséllyel mindegyik párt meghagyná a határ menti kerítést. Megint nagyot léptünk előre, már nem a Fideszre, hanem a narancsos gépezet mindenhatójára kell szavazni, minden és mindenki más már lényegtelennek tűnik a cseppet sem agymosó szándékú üzenet szerint. Igen ő rá kell szavazni, a kis emberre nagy cipővel:

 
Mondjuk Kósa Lajos már 2010-ben is kijelentette, hogy a Fidesz egyenlő Orbán Viktorral. Bár Orbán meg arról értekezett egy másik alkalommal, hogy Magyarország egyenlő a Fidesszel. “A haza nem lehet ellenzékben” szlogen, ugye még mindig sokaknak beugrik?
 
Csak a közérthetőség kedvéért, ezt azért kifejtjük részletesebben is: a magyar emberek többsége azért elég rendesen, zsigeri szinten utálja már Orbán Viktort, de a migránsoktól viszont úgy fél, mint a tűztől. Nem elhanyagolandó, hogy a migránsok egyenlőek az ellenzékkel és Soros Györggyel is mint, ahogy tudjuk. Ezért arra buzdítják a népet, hogy a “kisebb” rosszra szavazzanak. Hát ez annyira zseniális, hogy ettől már Finkelsteinnek is erekciója van a másvilágon.

Bővebben ...

A kormányváltás 5 alapvető feltétele

viktorkaA Fidesz első látásra hatalmas előnnyel bír az ellenzékkel szemben, ám ha a számok mögé nézünk, a kormánypárt mégsem tűnik legyőzhetetlennek 2018 tavaszán. A kormánypárt stabilizálta saját szavazótáborát, mely mintegy kétmillió embert számlál, ám a másik oldalon is van legalább ugyanennyi ember, csak elaprózva, megosztva. Nem is az összefogás hiánya a legnagyobb probléma, hanem annak a mintegy egymillió szavazónak a megszólítása, akiknek elegük van az Orbán-rezsimből, ám nem látnak fantáziát a jelenlegi ellenzékben sem. Ha ezeket az embereket nem tudja bevonzani az ellenzék, akkor jó esetben is csak patthelyzetre kényszerítheti Orbán Viktor kormányát.

 
1. Az ellenzéki pártoknak be kell látniuk, hogy támogatóik és a bizonytalanok is végre szeretnék megismerni a kormányváltó erők vezérét, illetve olyan politikusokat, akiket szívesen látnának Seszták Miklós, Fazekas Sándor, Balog Zoltán, Lázár János, Pintér Sándor, és természetesen Orbán Viktor helyén. Ilyen szempontból egyáltalán nem elhibázott lépés a szocialisták részéről megnevezni egy kvázi árnyékkormány tagjait, illetve megismerni a miniszterelnök-jelöltjük programját. Egyelőre azonban ugyanaz zajlik ellenzéki oldalon, mint 2014-ben, amikor sokkal inkább a pozíciófogás kötötte le az ellenzéki pártokat, mint az egység demonstrálása. Amíg a Fidesz egy megbonthatatlan kőtömbként mered fölénk, az ellenzék pedig szétmorzsolódik, mint a száraz agyag, addig nem érzi erősnek magát sem a kormányváltást akaró szavazó, sem a hatalomváltásban érdekelt ellenzéki politikus. Az erő felmutatása lélektanilag nagyon fontos, ezért súlyt le a Fidesz keményen minden olyan kezdeményezésre, amelyben az ellenzéki potenciál megerősödését látja.
 
2. Természetesen a háttérbe kell szorítani ennek érdekében az egyéni ambíciókat, hiszen ha a választók azt látják, hogy az ellenzékiek is csak a zsíros állásokért, fontos kormányzati pozíciókért küzdenek, és velük megint nem törődik senki, akkor legyintenek egyet, és köszönik szépen, nem kérnek a 2018-as választásokból (sem). Persze a Fidesz médiagépezete erősen rásegít arra a képre, hogy az ellenzéket tehetetlenül vergődő, egyéni érdekek mentén kaotikusan működő pártocskákként mutassa be, de azért némi visszafogottsággal a kormányváltásra törő erők csillapíthatnák ennek a kritikának az élét. Tudomásul kell vennie a minden ellenzéki pártnak, hogy meghatározó politikusaikat is alig ismerik, a programjaik között nem tudnak különbséget tenni a választók, és számukra egyetlen fontos kérdés létezik: Ha legyőzik a Fideszt, mit csinálnának jobban elődeiknél? A Fidesz ugyanis borzalmas nyolc évet produkált, de egységes politikai arculattal rendelkezik, irányítja a közbeszédet, tematizálja a közéletet, így vele szemben csakis az erő és a határozott hangvétel lehet hatásos. Aki viszont úgy jelenik meg a szavazók gondolataiban, hogy csak a saját pecsenyéjét sütögeti, az rosszabb opció a fideszes jelöltnél is, mert róla már régóta tudjuk, hogy nincs más motivációja, csak a hatalom előnyeinek kihasználása
 
3. Nem elég azonban csak egységet mutatni, kellenek olyan témák is, melyek mögé minden ellenzéki párt beáll, illetve, melyekkel azonosulni tudnak a kormányváltást preferáló szavazók is. A Fidesz riogató politikája ellen (migráció, Brüsszel, Soros, Hollandia, stb) ellen egy nyugodt, rendíthetetlen irányvonal lehet hatásos. Ilyen például egy határozott Putyin-ellenes kiállás, valamint az Európai Unióban való maradás fontosságának hangsúlyozása. Persze van mit ígérni az egészségüggyel kapcsolatban, az oktatás felemelése érdekében, és persze a legmagasabb labda, amit mindenképpen le kell ütnie az ellenzéknek, a kormánypárthoz köthető korrupció.

Bővebben ...

Nagy N. Péter: Miért szeressenek?

orban_a_megeIdegenellenességünk jéghideg adatai még dermesztőbbek, ha a túloldalukról nézzük őket. Ha ugyanis a Gallup augusztus végén egy 138 országban végzett felmérés alapján azt állítja, hogy a magyaroknál (pontosítsunk: a Magyarországon élőknél) mindössze két országban, Macedóniában és Montenegróban tapasztaltak nagyobb idegenellenességet, akkor ennek a fordítottja is fenyeget.

 
Eszerint minket sem kedvelnek világszerte, hiszen az nehezen elképzelhető, hogy mi eltaszítjuk a nem hozzánk tartozókat, ők viszont vonzódnak hozzánk. Egy országban, amely immár sok-sok százezer embert állomásoztat ideiglenesen vagy véglegesen külföldi munkahalyen, ennek nem lehetnek jó következményei. De egyébként sem, ha csak magunkban vagyunk, úgy sem.
 
Ezekre a felmérésekre nem lehet legyinteni, mint sokan teszik máskor. Nagyon messze jutott az előítéletességben ugyanis, aki még egy idegennek, egy kérdezőbiztosnak is bemondja, hogy ő nem akar látni a környezetében, sőt az országban sem, idegent. Az irántuk való tartózkodás, netán a tőlük való idegenkedés – hogy ezt a szójátékot megengedjem magamnak – természetes, ahogy az is, hogy ezt legyőzzük. Ha viszont előre bemondjuk a taszítást, ha ezt adottságnak vesszük, és reflektálatlanul tartjuk magunkban, az komoly bajról vall.
 
Még akkor is, ha a magyarok ígéretesen bizonytalanok e tekintetben. Bő tíz éve még viszonylag jól temperált adatokat produkáltunk. Egy, az idegenellenességben utazó kormány idején viszont már a világ legbarátságtalanabb arcai közé sorakoztunk. Ezen az alapon változhat is ez még.

Saját tapasztalat szerint is. Három óra alatt négy idegenellenes gesztus a belvárosban talán jelentéstelinek mondható. Viszont egyik sem nagyon durva. Csak az állandóságuk bántó.
 
Ahogy az egyik „all you can eat” (amennyit akarsz, annyit eszel az adott árért) vendéglő a sorban állók előtt sütő szakácsa kihívja a kuktáját a pulthoz, hogy megmutassa, a színesbőrű ember mennyire megpúpozta a tányérját, és nyelvi védettsége tudatában átkozódik, miszerint ezek kellenek Magyarországnak, tessék, itt vannak, kérem a következőt… Kicsit később a fagylaltosnál az okozza a testes magyar felháborodását, hogy öt külföldiül beszélő is előtte áll a sorban, gavarit paruszkit kaptak az arcukba a fagylalt mellé, jóllehet ezt speciel nyilván nem értették, majd jött egy ember, és már adekvátabban, bár részegen odaszólt egy csoportnak, mi van, németek, féltek a törököktől, azért jöttök ide, és már csoszogott is tovább, majd a tömött buszon egy lány tényleg kedvesen odaszólt egy másiknak, aki arrébb húzódott a turisták kedvéért, hogy nehogy már ő szoruljon össze itt, aki itthon van.
 
Egyik élmény sem elviselhetetlen önmagában, csak a sűrűségük és a tendenciájuk tette őket kínossá.
 
Elmúlik, reménykedhetnék, hiszen nyilvánvaló, hogy az idegeneket terroristáknak, fertőző betegségek hordozóinak, étel- és munkahelyvadász élősködőknek beállító kormányzati kampány torzít most az embereken. 168ora_logo

Bővebben ...

Halálos ölelés – Ferenc pápa ellen fordult a magyar klérus, Orbánhoz viszont dörgölőzik

Ovi_egyhNem állítható, hogy a magyar katolikus püspököknek nincs kapcsolatuk a modernitással. ­Veres András győri püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke például legutóbb augusztus 20. ürügyén fejtette ki álláspontját a lombikbébiprogrammal kapcsolatban. A morálteo­­lógus Veres nem támogatja a programot, és a hívő pároknak sem ajánlja. Pedig a hívek fogyatkozóban vannak, a katolikus egyház a rendszerváltozás óta folyamatosan apad.

Ezt már nehéz lenne felróni a kommunista rendszernek, különösen azóta, hogy olyan rezsim van hatalmon, amely „keresztény Magyarországot épít”, és ezt az Alaptörvényben többszörösen is rögzítette. Veres egyébként a nézetei­­vel egyáltalán nem lóg ki az ultrakonzervatív püspöki karból. A magyar egyházban új jelenségnek számít a burkolt vagy nyílt pápaellenesség.
 
– Nem könnyű szabaddá válni – ezt még a rendszerváltás táján mondta egy frissen felszentelt fiatal püspök, Várszegi Asztrik, akit nem sokkal később, 1991-ben pannonhalmi főapáttá választottak. A Vatikán időben kapcsolt, készült a nagy keleti átalakulásra: Várszegivel együtt négy, viszonylag fiatal egyházi férfiút szenteltek püspöknek. (Közülük már csak Várszegi aktív.) Kellett az utánpótlás. Várszegi pozitív példa, Pannonhalma sikertörténet lett. Az általános megújulás azonban elmaradt, a nagy egyházmegyék máig válsággal küszködnek. Ebben komoly felelősségük van a püspököknek.

Orbán Viktor Erdő Péterrel koccint / MTI Fotó: Soós Lajos

– A rendszerváltás körüli püspöki kar vegyes összetétele a Vatikán személyzeti politikájának felszínességét tükrözi – mondja egyik egyházi forrásunk. – Rómának Ferenc pápa előtt egyetlen célja volt, hogy az újonnan kinevezett püspökök a központi akarat hű végrehajtói legyenek. Néha maguk sem tudták, kiket neveznek ki. De elismerem, nem volt könnyű „hozott anyagból” dolgozni, a hazai klérusba képzett és – titkosszolgálati értelemben – folttalan embereket válogatni.
 
Erdő Péter felbukkanása vízválasztó lehetett volna. A bíboros határozott elképzelésekkel érkezett: egyházát távol akarta tartani a politikától, s bizonyos értelemben meg is akarta regulázni. Erdő szabálykövető ember, erőskezű kormányzásra készült, karakteres püspöki karral. De a magyar klérus ma sem mutat önálló arculatot.
 
Az egyházjogilag művelt, teológiailag képzett Erdő nem tudott igazán új ötletekkel előállni. Keménykezűnek akart látszani, de ez mára oda; az, ahogy a magyar egyház első embere szinte eltűnik a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Veres András mögött, nem sok jót sejtet.

168ora_logo

Bővebben ...

Nyílt levél a változásra vágyókhoz

bitolaszloA közvélemény-kutatások szerint nagyon sokan és egyre többen vagyunk, akik kormányváltást szeretnénk, mégsem tudunk közös hangot találni, olyat, amely lényegesen eltér a közélet eldurvulását, az egymásnak feszülést eredményező beszédmódtól. Évekkel ezelőtt belekerültünk egy kerékvágásba, amelyből azzal nem tudtunk kizökkenni, hogy a „Gyurcsány, takarodj!”-ot felváltotta az „Orbán, takarodj!”.

 
A 2006-os nyári gyűlöletszítás az őszi véres tettlegességéhez vezetett, amelynek az értelmezését aztán ráhagytuk az elkövetők mögött állókra. Így aztán ma már a szempillánk sem rezdül, amikor ezredszer emlegetik a szemkilövő rendőröket meg a szemkilövető Gyurcsányt, vagy éppen a szocialistákat. Kevesen voltunk, akik szót emeltünk ez ellen a teljesen egyoldalú narratíva ellen, amely meg sem említi a rendőrök elleni atrocitásokat.
 
Persze az is sajnálatos, hogy egyetlen tüntető elveszítette a fél szemét, de az végképp, hogy mára már csak a Fidesz narratívája maradt fenn. Már csak azért is, mert napnál világosabb, hogy idén ősszel erre a narratívára fogják építeni azt az akciójukat, amelyet Kövér László házelnök már beharangozott a Martosi Szabadegyetemen: „Az ősszel leplezetlen koalíció jöhet létre a magyarországi ellenzék és a Soros-féle szervezetek között, hogy utóbbiak a demokrácia intézményrendszere elleni nyílt támadásokkal, utcai zavargásokkal gerjesszenek hangulatot a választások előtt.” Értsd: a zavargások 2006-os rémét felidézve a kormánypárt megint megjelenhet a rend fenntartójaként, hogy biztosítsa magának a harmadik kétharmadot. Arra azonban nem számíthatunk, hogy ezt a tőrbecsalást egykönnyen kivédhetjük: nincsenek megfelelő fórumaink a szócsövek túlnyomó többségét bitorló kormánypropaganda harsogásával szemben, így a nép csak azt fogja meghallani, amit hallani akar.
 
Semmiképpen sem számíthatunk arra sem, hogy mondjuk a korrupcióellenes retorika fokozása lázba hozhatja azokat, akik már immúnissá váltak a fokozatosan emelkedő, heti százmilliós, majd milliárdos nagyságrendekről szóló hírdózisokra. És nem számíthatunk arra sem, hogy gyűlöletszításban fel tudjuk venni a versenyt Orbánékkal. Sőt, jobb, ha meg sem próbáljuk, mert a gyűlölködést nem lehet gyűlölködéssel legyőzni.
 
 
Amerikában a fehér felsőbbrendűségi mozgalmakat (lásd Ku-Klux-Klan) nem Malcolm X-nek a fekete felsőbbrendűségről szóló tanítása győzte le, hanem Martin Luther King, aki azt tanította, hogy a megbocsátás nem egyszeri cselekedett, hanem magatartásforma. De tudom, manapság keveseket lehetne meggyőzni arról, hogy a King-féle elv elfogadásával több szavazatot tudnánk szerezni, mint a bosszú édes mámorának meglebegtetésével.
 
Ezért King tiszteletes ismertebb mondatára szeretnék emlékeztetni: „I have a Dream” - Van egy álmom -, arra a jövőképre, amellyel egy nemzet lelkiismeretét és tettvágyát mozgatta meg, és amely nekünk is segíthet legyőzni választópolgáraink bénító apátiáját és el tudjuk hinni, hogy jövőre mindannyian le tudunk majd ülni a „testvériség asztala mellé”. Nem nyolcévezésre meg gyurcsányozásra és orbánozásra van szükségünk, hanem egy jövőképre: mindannyiunk álmainak sokszínű szőttesére.
 
Kezdjünk el 21. századi jövőképet alkotni, közös álmokat szőni!
 
Bitó László közíró
 
nepszava

Bővebben ...