- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 09. szombat, 01:21
-
Találatok: 1833
Kedden Magyarország elvesztette a kvótapert, azaz az Európai Bíróság döntése szerint Magyarországnak is be kellene fogadnia 1294 menekültet. Két évvel ezelőtt az EU Belügyminiszterek Tanácsa fogadott el egy döntést arról, hogy 120 ezer menekültet osztanak szét a tagállamok között.
Az Európai Bizottság legfrissebb adatai szerint 2017 első negyedévében 164 ezren kértek menedékjogot az Európai Unió országaiban. Magyarországon a 2016-os mérések szerint 9,8 millióan laknak, azaz az 1294 menekült a lakosság 0,01 százaléka.
Ezzel szemben egy apró görög szigeten, Tiloson
mindössze ötszázan élnek, de már több mint ötven menekültet befogadtak az idén tervezett százból, ami akárhogy is nézzük, a lakosság 20 százaléka. A sziget pedig nem pusztán befogadja a száz menekültet, hanem gondoskodik arról, hogy az érkező emberek társadalmi és pénzügyi hozzájárulást is jelentsenek a sziget számára.
Ahhoz, hogy ez létrejöhessen, a szigeten szükség van a SolidarityNow nevű görög civilszervezet munkájára. A szervezet az Európai Unió és az ENSZ menekültügyi bizottságának támogatásából jött létre, a menekültek elszállásolásáért felelős Fay Koutzoukou azt mondja:
Leszbosz szigetével ellentétben Tiloson a helyiek is a kezdetektől fogva a mi oldalunkon állnak.
Hozzátette, hogy ugyan Leszboszra rengeteg menekült érkezett, de ott semmilyen szándék nem mutatkozott az integrációjukra, hanem egyszerűen táborokba szállásolták el őket. Koutzoukou szerint ez nem egy működőképes modell.
A SolidarityNow egy háromlépcsős rendszert fejlesztett ki.
- Az első lépés, hogy a helyi lakossággal elfogadtassák a menekültek jelenlétét.
- A második lépés, hogy a görögök segítségével biztosítsák az érkezőknek a helyi nyelv elsajátítását.
- A harmadik pedig, hogy munkára fogják őket.
reméljük, hogy Tilos a szolidaritás modelljévé válhat, ami egész Görögországban elterjed majd, mivel bizonyítja, hogy különböző nemzetiségű emberek képesek sikeresen együtt élni.
A civilszervezet munkatársa is elmondja, hogy a civilszervezetek nem támogathatják feltételek nélkül a menekülteket. Mi több, csak az alkalmazásuk biztosítja hozzájárulásukat a befogadó társadalom működéséhez.
Tilos szigete egyébként rendkívül kedvelt nyaralóhely a turisták körében, és mint kiderült, a nyári hónapokan annyi külföldi érkezik a szigetre, hogy szükségük van plusz munkaerőre. A SolidarityNow pedig felvetette a helyieknek, hogy
miért alkalmaznának valakit például Athénból, amikor nekik fizetni kellene az utazási költségeket és a szállást is, miközben itt helyben is vannak emberek, akik készek munkába állni.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 07. csütörtök, 22:11
-
Találatok: 2155
A Die Zeit tudósítója utánajárt, mit jelent a valóságban az a forradalmi változás, amit Orbán Viktor ígért pártja 2010-es választási győzelme után. A lap szerint Magyarország ma egy uniós pénzből élő autokrácia, ahol a kulcsterületek, így a média, a bíróságok valamint az egyetemek Orbán és pártja kezében vannak.
Ha az 1998 és 2002 közötti ciklust nem számítjuk, akkor hét éve kormányoz már Orbán Viktor. Ez idő alatt úgy megváltoztatta az országot, ahogy előtte egyetlen választott politikus sem: a demokráciát nem számolta fel teljesen ugyan, de megváltoztatta, autokráciába fordította Magyarországot, ami csendben kezd diktatúrává alakulni. A fontosabb területek már Orbán és pártja ellenőrzése alatt vannak. Az állam szüntelen átformálásának módszerét ráadásul a kritikák ellenére a jelenlegi lengyel kormány is átvette - összegezte a helyzetet a Die Zeit újságírója.
Steffen Dobbert a kis magyar valóság néhány olyan furcsaság története segítségével próbálta ábrázolni Magyarország átalakulását, amelyekre az EU is felfigyelt. Már csak azért is, mert egy részüket uniós pénzből finanszírozták, és hasznosságuk erősen megkérdőjelezhető.
Az egyik ilyen furcsaság Orbán Viktor szülőfalujának új kisvasútja, amely a helyi arénát köti össze egy erdővel, oda-vissza ingázik a nagyjából hat kilométeres pályán. Majdnem kétmillió euró uniós pénzt költöttek rá, naponta nagyjából 25 ember utazik rajta, de legalább van vasút a felcsúti arénához, ami máris a jelenlegi hatalom egyik emlékműve.
A Budapesttől jó négyórányi autózással elérhető szabolcsi kisfalu, a román-magyar-ukrán hármashatárnál fekvő Tyukod egyik lakója, neve vállalása nélkül, királynak nevezte Orbán Viktort, aki valóban úgy kormányozza már az országot, mint egy király. És éppen Tyukodon is tudnak példát mutatni arra, hogyan lehet hasznavehetetlen beruházásokra elverni uniós pénzt, illetve hogyan működik Orbánék rendszere. A Hír TV után a Die Zeit is utánajárt a tizenegy, EU-támogatásból épített kilátónak, amelyek tetejéről nem nyílik különleges panoráma, turisták egyiket se nagyon látogatják, de valamire el akarták költeni az elkölthető ingyenpénzt - és elköltötték.
A magyarországi riportban emlékeztetnek: Magyarország ellen az EU kötelezettségszegési eljárások tömegkelegét indította már, Orbánék ugyanakkor nyugodtak, mert tudják, hogyan lehet következmények nélkül átvergődni ezeken úgy, hogy közben az EU előnyeit is élvezhessék. 



Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 07. csütörtök, 07:58
-
Találatok: 1626
Nekem írják, mondják, üzenik. - Majd akkor olvaslak megint, ha megmondod, mit csináljunk. Nem akarok több pesszimizmust, reménytelenséget, téged olvasva a hús leválik a csontról. Jó-jó, de miért csak az az alternatíva, hogy melyik karomon vágjam fel az eret?
Megértem őket.
Azért nem volt mindig így. Egy időben például külföldi, főleg amerikai történeteket kevertem a szövegeimbe, mert azt gondoltam, van értelme elmondani, mitől sikeresek mások. Hittem benne, hogy Magyarország képes lesz élni az ölébe hullott lehetőséggel, fokozatosan európai minőségű országgá válik, és előbb-utóbb, húsz évre saccoltam, végre mindannyian valóban nyugati állampolgárnak tarthatjuk magunkat.
Csakhogy közben eltelt majdnem harminc év, és most vajon hány magyar érzi magát nyugati polgárnak, vagyis egyenlőnek az itt kószáló, gondtalanul eszegető-iszogató skandináv, német, amerikai turistákkal?
Vajon a villamoson, metrón utazó mogorva, szegényesen öltözött, gyorsan irritálható tömeg nyugati polgárrá vált attól, hogy négyévente szavazhat? És az, amelyik az orvosi rendelőben megrohanja az ajtót, amikor kijön az asszisztens, aztán receptet, leletet lobogtatva próbál magának kicsikarni egy kis előnyt, figyelmet, valamit, amit a „rendszer” ezek szerint magától nem ad meg neki?
Én úgy tapasztaltam, hogy a nyugati polgár többnyire bízik a „rendszerben” és a buszon mellette ülőben.
Nem olyan egyszerű "nyugativá" válni, az mindenekelőtt egy érzés, amit pusztán a szabadságjogok nem adnak meg. Az alapja talán az egymáshoz és az államhoz való viszony. Ha azok tele vannak gyanakvással, félelemmel, és nálunk tele vannak, akkor számomra érdektelen, hogy itt is van PayPass.
Akárhogy is, „érfelvágó” pesszimizmusom azzal a felismeréssel párhuzamosan kezdett burjánozni, hogy Magyarországnak csak az egyszerűbb problémát sikerült megoldania: a demokratikus intézményeket ugyan létrehozta, de helyesen és tartósan működtetni nem tudta őket. Hiányoztak hozzá a polgárok: az ingatlanhirdetések „polgári lakásaiban” csak a belmagasság és a stukkók voltak hozzá meg.
Így ma már eszembe se jutna megírni, hogy, mondjuk, annak idején én hogyan, milyen makulátlanul tiszta mechanizmusokon keresztül lettem az amerikai kormány rádiójának, Amerika Hangjának a munkatársa. Vagy azt, hogy holland barátom sem haverság, viszontszívesség, pártkötődés révén nyerte el egy évi 30 millió euróval gazdálkodó amszterdami kulturális intézmény igazgatói állását.
Pedig a „demokratikus folyamatokon” múlik minden, és ahol a társadalom ilyen fair elveken nyugszik, ott magasra nő a dzsídípí – és vele a jó élet meg biztonság.
Vagy ne jöjjek én itt a hollandokkal, akiknek királyuk születésnapján a holland követségeken ki kell osztani a himnuszuk szövegét, hogy mindenki biztosan el tudja énekelni?
Kinek a himnusz, kinek a gdp. Az egyik nép énekel, a másik termel. Döntse el mindenki maga.
De azért nem mindegy, hogy abban az „operettországban” Deutsch Tamás nem lehetne egy olyan sportbirodalom tulajdonosa, mint amit Magyarországon a testvérével közösen elnököl és irányít (MTK), és ott milliárdos is aligha volna, közpénzből pedig, ahogy itt, egész biztosan nem.
Egy országban, ahol a kormányon lévők zsebre dugott kézzel, iszonyatos bűneikbe bele sem izzadva felszámolhatták a demokrácia két alappillérét: a jog uralmát és az elszámoltathatóságot, ahol nap nap után háborítatlanul írathatják saját nevükre az ország egy-egy darabját, ott a magamfajta számára kevés hasznos teendő akad.

Bővebben ...