Hírek

A nagy magyar bérrobbanás: fele sem igaz?

Részletek: Készült: 2018. szeptember 06. csütörtök, 22:51; Találatok: 2228

Udv_alattvaloim A munkaerőpiaci statisztikák szerint az elmúlt három évben a reálbérek 21%-kal emelkedtek Magyarországon. A gazdaság termelékenysége (az egy foglalkoztatottra vagy munkaórára jutó GDP) azonban csak szerény 3-4%-kal növekedett, így az alacsony hatékonysággal együtt járó, s a közgazdasági elmélettel makacsul szembeforduló "nagy bérrobbanás" szinte már a gazdasági csodák kategóriájába tartozik.

Nem meglepő ezért, hogy a munkaerőpiaci fejleményeket számos hazai és külföldi közgazdász meghökkenve, s rendkívül érdeklődéssel figyeli. Ha azonban a bérek alakulását nem a munkaerőpiaci statisztikák alapján, hanem a nemzeti számlákban szereplő adatokat használva vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy nincs itt semmiféle közgazdasági csoda: a tények és a közgazdasági elmélet kifejezetten jóban vannak egymással.

A közelmúltban Magyarországra látogató világhírű közgazdász, Williem Buiter a hazai béralakulás tekintetében a következőképpen fogalmazott a Portfolio-nak adott interjújában:

"Magyarország pedig ebben a környezetben egy kis csoda. Soha nem láttam olyan országot, amely kétszámjegyű bérinflációval rendelkezik, és sikerül tartania az inflációt a cél alatt."

Való igaz, mivel a termelékenység növekedése a fejlett és közepesen fejlett országokban általában nem haladja meg az évi 4-5%-ot, ezért a nominális bérek kétszámjegyű emelkedése - pontosabban a termelékenység növekedését meghaladó része - nem magasabb reálbérekben, hanem magasabb inflációban csapódik le, ami az inflációs cél elérését valóban nehézzé teszi. Buiter kijelentése tulajdonképpen ekvivalens azzal, hogy a reálbérek növekedésének a termelékenység változásához kell igazodnia, attól jelentősen és tartósan nem térhet el, hiszen az egyet jelentene a vállalati jövedelmezőség számottevő és permanens romlásával.

Nálunk viszont az elmúlt években - nagyjából 2015-től kezdődően - a munkaerőpiaci statisztikák rendkívül gyors reálbérnövekedést - valóságos bérrobbanást - jeleznek, miközben a termelékenység növekedése - mind korábbi önmagunkhoz, mind régiós versenytársainkhoz képest - kirívóan gyenge volt. Bár a reálbérek alakulását a termelékenység alakulásától rövid távon számos tényező eltérítheti (a szerző a közelmúltban minderről részletesen írt itt), a nálunk megfigyelhető jelentős mértékű elszakadásra csak elvétve lehet gazdaságtörténeti példát találni.

A reálbérek alakulását első lépésben érdemes a KSH nemzeti számláiban, illetve a munkaerőpiaci statisztikáiban meglévő adatainak segítségével egyaránt szemügyre venni. Mint azt rögtön látni fogjuk, jó okunk van arra, hogy határozott különbséget tegyünk a 2010 előtti, illetve a 2010 utáni időszak között, ezért először fókuszáljunk az ezredfordulót követő évtizedre.

Az ábrán láthatjuk, hogy a bérek alakulásáról számot adó munkaerőpiaci statisztikák adatai és a nemzeti számlákból származó béradatok meglehetősen szorosan együttmozognak. Ez az együttmozgás persze nem tökéletes, amit módszertani eltérések magyaráznak: a döntő különbség az, hogy míg a munkaerőpiaci statisztikák a (legalább öt főt foglalkoztató vállalkozásoknál, költségvetési intézményeknél) teljes munkaidőben alkalmazásban állók béralakulását veszik alapul, addig a nemzeti számlás adatokon alapuló számítások a GDP jövedelmi oldalán megjelenő bértömegből és a keresők számából (wage and salary earners) vezetik le az egy munkavállalóra jutó bér alakulását, de emellett persze más módszertani eltérések is léteznek.

Bővebben ...

Spiegel: a magyar kormánymédia folyamatosan „fake news-t” terjeszt

Részletek: Készült: 2018. szeptember 06. csütörtök, 01:23; Találatok: 1720

Ovi_ter A német Spiegel internetes kiadása szerdán a magyar kormánymédiáról közölt cikket, melyben a szerző kifejti, a közmédia és a Fidesz-párti sajtótermékek következetesen csúsztatnak és hazudnak a németországi állapotokról annak érdekében, hogy a kormány bevándorlásellenes nézeteit alátámasszák. A cikk ezt számos példával alá is támasztja.

Múlt héten a németországi Chemnitzben szélsőjobboldali tüntetések és baloldali ellentüntetések is voltak, miután egy német férfit meggyilkoltak augusztus 26-án. Az ügyben a helyi rendőrség egy iraki és egy szíriai férfit letartóztatott. A kormánypárti média erről többnyire úgy tudósított, hogy Németország fellázadt Merkel és a „Willkommenskultur” ellen (a Magyar Idők például kedden „Németország alkonya” címmel jelentetett meg cikket, az Origo „Elegük lett a németeknek: így szabadították el a migránsok az erőszakot” címmel, a 888.hu „Elegük van a németeknek, újabb tüntetés jön Chemnitzben” címmel). Eközben a baloldali ellentüntetőkről „kegyeletsértőkként” írtak.

A Spiegel cikk kiemeli, hogy a chemnitzi események ürügyén a kormány kedvelt biztonságpolitikai szakértője, Georg Spöttle a Kossuth Rádiónak adott interjút, melyben a szakember horrorisztikusnak nevezi a németországi helyzetet. „A gyilkosságok száma száz százalékosan megugrott, a menedékkérők minden nap százával követnek el súlyos bűncselekményeket és erőszakos cselekedeteket, sok nő már ki se mer menni az utcára” – foglalja össze a Spiegel Spöttle mondandóját.

„Újra és újra, a magyar kormánymédia „fake news-t” terjeszt” – írja a Spiegel cikk.

Konkrét példaként a münsteri támadást hozza fel, amit a közmédia terrortámadásként állított be még azután is, hogy biztosan kiderült, nem arról volt szó. A Spiegel arra is emlékeztet, hogy májusban az M1 egy olyan riportot közölt, ami azt állította, Essen városát a ramadán idejére átnvezik Fastenre – csakhogy ezt egy szatirikus oldal cikkére hivatkozva tették.

Nem a Spiegel az első német oldal, ami a magyar kormánymédia hazugságaira hívja fel a figyelmet: nemrég a Correctiv híroldal írt cikket arról, hogy az M1 az országgyűlési választásokat megelőzően több riportot is levetített, melyben „átlagnémeteknek” beállított megszólalók beszéltek arról, hogy a bevándorlók lassan kiszorítják őket a városaik egyes részeiből. Csakhogy többen a megszólalók közül valójában a jobboldali Alternative für Deutschland párt politikusai voltak.

A köztévé hírhamisításáról egyébként maguk az MTVA munkatársai vallottak a Guardiannek még áprilisban, amikor többen névtelenül arról nyilatkoztak az angol lapnak, hogy a Fidesz tudatosan használja a közmédiát arra, hogy saját politikai üzeneteinek megfelelő atmoszférát alakítson ki.

A Spiegel szerint a chemnitzi eseményekre adott reakciók tipikus példái a kormány és a kormánypárti média szimbiózisának: míg Orbán Viktor és a kormány taktikusan hallgat, addig a Fidesz-média Orbán szócsöveként működik.

Bővebben ...

Gyerekfaragás

Részletek: Készült: 2018. szeptember 04. kedd, 22:59; Találatok: 2044

soltesz Soltész Miklós a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára. Mit lehet ilyenkor mondani? Az embert megbélyegzik, hogy prejudikál, de ennek a manusnak mégis csak a címében van a végzete, hogy szép lehet, de okos és ráadásul jó ember az biztosan nem. És így is lett. Viszont éppen ezért a gyerekekről levehetné azt a mocskos mancsát, mert, ha én érintett szülő lennék – ami nem vagyok, hála a nagy Manitunak -, akkor eltalálnám őtet a lába között.

A kölkek atyjai és anyjai viszont, akiknek az elsőszülöttjét vagy sorban az N-ediket készül most épp megrontani ez a rossz ember, mint a Párt mindenható küldötte, szóval a jelenlegi szülők hallgatnak. Erről a nagy kussolásról majd későbben még ejtek pár szót. Ebben a konstellációban az az érdekes, hogy ez a végzettségét tekintve városgazdász mókus, akinek annyi az érdeme orbánilag, hogy a Regnum Marianum tagja, amely szervezet az ország “újraevangelizálására” esküdött fel, tehát hittérítők, s nem más egyebek, hogy ő készül molesztálni a kisdedeket, oszt csönd van mégis. De még mekkora.

Soltész Miklós ugyanis, meg a csatlósai és csuhás pribékjei, illetve hát, az egész fasiszta berendezkedés el akarja venni a gyerekek lelkét. Csorgó nyálú, fönnakadt szemű, tömjén illatú, ájtatos és pátosztól vonagló alattvalókat óhajt előállítani belőlük, s erővel. Erre utal a címében végzete ember kijelentése, miszerint: “Az iskolának, a pedagógusoknak, az egyháznak és a szülőknek közösen kell egy irányba nevelniük a gyermekeket, közösen kell őket csiszolni és faragni.” – Hát, nem, vazze, ne faragd, vazze, mondom kevéssé jámboran, és én kérek elnézést. Köszönöm.

Leginkább a Száz év magány Ursulájának jogos fölhorgadása mutatná meg, mi volna a ideális reakció a szülők részéről ebben a fennforgásban: “…Ha már meg kell őrülnöd, őrülj meg magadnak – kiáltotta. – De a fiaid fejét ne tömd tele azzal a cigánymaszlaggal…” – Ilyenről azonban csak ábrándol az ember, tehát haladjunk sorjában:

Az egyháznak az a szerepe tehát, ha van neki egyáltalán – az én szemüvegemen keresztül minden társadalom rákja az összes, de ott egye rospic -, szóval annyi a funkciója, hogy a segítse a veszett lelkek útját Istenhez. Ebből az is fakad, hogy aki mindezt önerőből képes megtalálni, azt békén hagyja. Megmutat egy metódust, hogy a világot lehet szemlélni így is, de megengedi, hogy szabad úgy is. Mert tudja, hogy determinált világban élünk ugyan, de az embernek mégis van szabad akarata. Sőt, amikor a mindent elárasztó gonoszság miatt megkérdik a csámpás lelkűek, hol az Isten, ezzel a szabad akarattal takarózik épp.

Ordítanék, nyafognék, de most már késő, hogy az egyház egyáltalán ne nevelje az én kölkemet, ne farigcsálja őtet valami torz és gonosz Dzsepettóként, mert jó abból nem származhatik. Legfőképpen azért, mert az a hibás alapvetése van az egyházfiknak, hogy vallás nélkül nincs etika, amire azt felelem, lófaszt, mama. Akkor van csak igazán és szívből, akkor van irgalom és szeretet igazán, nem pedig büntetésektől menekülve, örök gyönyörökben reménykedve, amire jó példa mondjuk a Semjén, aki ugyan – állítólag – vallásos, és mégis milyen gonosz. Az ilyenek a legrosszabbak, a báránybőrös farkasok. Illetve nem farkas ez, inkább mondjuk bűzösborz.

Mindemellett e helyt kell szót emelni a kirekesztés ellen, amit a nem templomjáró népek kénytelenek elszenvedni. Akinek a seggéből fújnak a böjti szelek, visong, hogy az ő vallását kigúnyolják, mégis éppen ő az, aki megvetően tekint, mint alacsonyabb rendű fajra arra az embertársára, aki a pátoszos cirkuszukat kívülről szemléli. S amiatt nézi le a vallásában buzgólkodó az azt leszaró felebarátját, mert az a torz meggyőződése, hogy aki magában hordja az istenét, nem faragott képekben, az jó ember nem lehet. Pedig épp ellenkezőleg. Aki nem presszió, hanem saját belső ereje miatt ember, alaposabban az, mint bármely aprószent.

Bővebben ...

Nincs vége az amerikai nagykövet elleni tiltakozásnak

Részletek: Készült: 2018. szeptember 03. hétfő, 22:17; Találatok: 1747

ivanyi-10680 Nem várt felháborodási hullámot indított el David B. Cornstein, az új budapesti amerikai nagykövet a Szombat című zsidó magazinban adott interjújával, amelyben azt állította, hogy Magyarországon nem sérülnek a demokratikus jogok, mindenki elégedett, és senki nem panaszkodott a jogállami normák megsértésére.

Mindez mégsem meglepő, mert ez az állítás olyan mértékben hamisítja meg a valóságot, és éppen a demokrácia hazája, az Egyesült Államok negykövetének szájából, ami méltán vált ki döbbenetet. Mint megírtuk, David Cornstein nem mondott igazat akkor sem, amikor azt állította, hogy egyetlen vallási vezető sem panaszkodott a vallásszabadság sérelmére, mert Iványi Gábor szóban és írásban is elmondta a vallásszabadság korlátozásának mértékét.

Információink szerint a nagyköveti nyilatkozat után Iványi Gábor látogatásra hívta meg az amerikai nagykövetet, hogy személyesen még egyszer felvilágosítsa arról, hogy az Orbán-kormány egyházak szerzett jogait megvonta, egyházi státuszukat megszüntette, egyházi jellegüket eltörölte. Nem hajtja végre az erre vonatkozó európai bírósági határozatokat sem.

Emellett Kertész János, a CEU tanára, nyílt levelet írt a nagykövetnek, amelyet eredeti formájában közlünk magyarul és angolul. Ezek után nem mondhatja David B. Corntsein, hogy neki nem szólt senki, és még nem hallott semmi panaszt a demokratikus jogok és a jogállam csorbulásáról.

“Őexcellenciája David B. Cornstein úr

az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete részére

Tisztelt Nagykövet Úr!

Nagy érdeklődéssel olvastam a Szombat c. folyóiratban az Önnel készített interjút. Mint a CEU tanára, örömmel láttam, hogy egyetemünk sorsát a szívén viseli, és egyik fő feladatának tekinti a magyar kormány által előidézett tarthatatlan helyzet felszámolásában való közreműködést.

Meglepőnek tartom azonban, hogy a demokrácia magyarországi állapotával, a fékek és ellensúlyok rendszerével, a vallásszabadsággal, a sajtószabadsággal, korrupcióval, az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatban semmilyen kifogásolni valót nem érzékelt. Ez meglehetősen ellentétes elődei álláspontjával, akiknek volt alkalmuk hosszabb ideig tanulmányozni a magyar viszonyokat.

Ön azt mondta, hogy csak annak hisz, amit közvetlenül tapasztal, és nem a sajtóból tájékozódik. Ezt csak üdvözölni lehet, ugyanis a magyarországi sajtó döntő mértékben a kormány, illetve a hozzá köthető személyek ellenőrzése alatt áll, így sokszorosan bizonyított módon elfogult. A közszolgálati média (európai intézmény, közpénzből finanszírozva, a pártatlan tájékoztatás feladatával) a kormány propagandagépezetévé silányult, és akár hazugságokat is terjesztve szolgálja a kormány, illetve az azt alkotó pártok érdekeit.

Az Egyesült Államok polgáraként ön nyilván elismeri a fékek és ellensúlyok jelentőségét, hiszen, Orbán Viktor miniszterelnököt idézve, „a fékek és ellensúlyok rendszere az amerikaiak találmánya”. Igaz, ő azt is hozzátette, hogy azt Európa „szellemi középszerűségből” vette át. Nem hiszem, hogy Ön osztaná ezt a véleményt. Sokan vagyunk még Magyarországon, akik a fékek és ellensúlyok rendszerét a demokrácia elengedhetetlen tartozékának tekintjük, és szomorúan látjuk, hogyan bontották le azt szisztematikusan. Az ügyészségtől az adóhivatalig, a számvevőszéktől a Nemzeti Bankig a fontos és függetlennek feltételezett intézményeket a központi hatalom szolgálatába állították. Ennek is következménye, hogy a korrupció korábban nem ismert méreteket öltött, a hatalomhoz közel állók mesés sebességű és mértékű gazdagodása elképesztő. A kormányzat a kisegyházak és a civil szféra területén drasztikus intézkedéseket hozott, és akár rendőri zaklatással is a civil szervezetek megfélemlítésére törekszik. A választások ugyan látszólag szabadok, de az esélyegyenlőség elve komolyan sérül, és a kormánypártoknál közpénz és kampányfinanszírozás összemosódik.

Bővebben ...

Csókolom, náci vagyok

Részletek: Készült: 2018. szeptember 02. vasárnap, 17:11; Találatok: 1753

ovi_somoly1 A vérmesebb nagypofájúak, mint amilyen magam is vagyok Isten segedelmével, már száz éve hajtogatjuk, visítjuk, hogy vezérlő csillagunk, egyetlen örömünk, maga első Orbán Viktor egy fasiszta mókus, mivelhogy ilyen rendszer kialakításán buzgólkodik nagy szuszogva.

A lágyabb szívűek, megengedőbbek később kezdték el mondogatni ugyanezt, de most már egészen pofás összefoglalók és elemzések is születtek a mi szörny államunkról meg annak eltorzult tudatú uráról, és ott tartunk immár, hogy teljes a konszenzus a gondolkodó egyedek körében: Orbán Viktor egy fasiszta, barnainges rágcsáló.

Aki azt sem tudja, mi fán terem az ilyesmi, mert a világ boldogabbik végiben látta meg az Isten torz egét, már az is értesülhetett róla, mert Roger Waters kivetítőn tette közzé koncertjein a tényt. Ez nem történészi alaposságú elemzés eredménye, de Kásler szintű mindenképp, és Waters bácsiról tudjuk, hogy akkor is érzékeny volt a diktatúrákra, amikor utálatának mostani tárgya, azaz Orbán Viktor, még csak álmodozott arról, hogyha nagy lesz, vagy futballista válik belőle, vagy pediglen megzakkant Führer. Ez a két vágya volt neki, az egyik bejött, így újólag érvényes a The Wall, és az ábrázolására segítségül hívott 1984.

Senki, Waters sem, az elemzők pláne, magam pedig sőt, nem a kisujjunkból szoptuk, amit állítunk. A szakirodalom, közte azonban kiemelkedően Umberto Eco – akit még nem talált meg a fülkeforradalom kultúrharca, de majd mindenképp – címszavakba foglalta a fasizmus jellemzőit, amit szíves tanulmányozásra, ím, közzéteszek, de alaposan átnézni, mert kikérdezem:

hagyománykultusz, visszatérés az aranykorba, a dicső múltba nézés, mindehhez a modernizmus, a liberalizmus és felvilágosodás elvetése szükséges;
a vallás vagy legalábbis valamilyen okkultista pótlék beemelése a nemzeti politikába;
a cselekvés kultusza – mindegy, hogy mit lép a politikus, de ne látsszon döntésképtelennek;
az egyet nem értés megbélyegzése, az ellenzék általános hazaárulónak minősítése, ezzel a nemzetfogalom kisajátítása;
félelmek generálása, általában az idegengyűlölet tudatos erősítése;
az ellenzék idegenszívűnek minősítése és minden ellenzéki kísérlet államrenddel szembeni fellépésnek titulálása;
a külső és belső ellenség szerepének, hatalmának és céljainak felnagyítása, torzítása, amiket általában összeesküvés-elméletekkel oldanak meg, ám a kijelölt ellenség mindig kevés reális veszélyt jelent, különben fennáll a veszély, hogy visszaüt;
„a küzdelemért él és nem az életért küzd”, a lényeg a háborús hangulat, a mozgósítás, amivel a híveket ugrásra készen lehet tartani;
„tömegelitizmus”, azaz populista és elitista egyszerre, élen a Vezérrel;
a hősiesség kultusza;
szexizmus, a fasiszta rendszer hangsúlyozza a „férfiasságát”, miközben a nők szerepe a családra redukálódik;
közösségelvűség akár az egyéni szabadságjogok teljes elvetésével, ám a közösség érdekeit egy szűk kör nyilatkoztatja ki;
a fasiszta rendszer mindig a többség akaratára hivatkozik, minden ellenérvet erővel söpör le az asztalról;
a parlamentarizmus elvetése, mivel a többség akaratának érvényesítéséhez elegendő egy szűk uralkodó réteg, amely ismeri a tömegigényeket és ki is elégíti azokat.

Ugyehogy?

Bővebben ...

Az oktatás ugyanúgy a hatalomgyakorlás és az elnyomás eszköze, ne is várjunk tőle változást

Részletek: Készült: 2018. szeptember 01. szombat, 23:08; Találatok: 1788

Oktatas_mine Elkészült az új Nemzeti Alaptanterv tervezete. Hiába előremutató, meg gyerekközpontú, ha egyszerűen mindez szembemegy az Orbán-kormány elnyomó politikájával.

Tulajdonképpen elég lett volna az alábbi, a World Economic Forum listáját kirakni. Más európai országokban az ilyen listák miatt kormányok buknak meg, oktatási miniszterek mondanak le, szülők vasvillával és fáklyákkal tüntetnek a minisztérium épülete előtt.

Magyarország valahol Vietnám és Pakisztán között. Példát mutatunk Európának! (WEF)

Magyarországon mindenki menekül. Vagy beletörődik.

Kijött az új Nemzeti Alaptanterv és mivel nincs semmiféle társadalmi nyomás a kormányon, hogy változtasson a jelenlegi rendszeren, ezért bizonyosan nem lesz jobb a magyar oktatás az új alaptantervtől.

Mindaddig, amíg az Orbán-kormány őshüllői hozzáállással minden önálló gondolatot üldözendőnek tekint, ne várjuk, hogy a magyar oktatási rendszer jobb lesz.

Minden hírportál megírta, hogy nyilvános és olvasható a nemzeti alaptanterv reformtervezete. (PDF)

Mielőtt mindenki fellekesülne, hogy végre, egy gyerekközpontú tanterv, ahol a pedagógust, a gyereket, a szülőt egyenrangú partnernek tekintik, ahol decentralizált oktatási rendszerben, egyéni szükségletek szerint folyik a minőségi tudásanyag átadása úgy, hogy gondolkodásra késztessen - ébredjünk fel és nézzünk körül Magyarországon:

a magyar oktatás nem segíti a társadalmi mobilitást, hanem éppen bebetonozza a jelenlegi társadalmi helyzetet;
aki szegény, de okos és tehetséges, az szegény is marad;
a magyar oktatás szegregál – a kisebbségeket és hátrányos helyzetűeket kizárja, elzárja a többiektől, így egyik fél sem tanul meg alkalmazkodni a másikhoz,
aki teheti, magániskolába, vagy külföldre íratja be a gyerekét iskolába;
feleslegesen agyonterhelt pedagógusok felesleges ismereteket nyomnak le a diákok torkán, ahelyett, hogy modern módszerekkel gondolkodni tanítanák őket (már, ha van tanár egyáltalán);
elhanyagolt a nyelvoktatás és az informatika.

Sorolhatnánk a problémákat estig. Ahogy az Index is írja: a közoktatáson van mit reformálni, nem kérdés, mert a gyenge minősége lassan az egyik legfőbb gátja a fejlődésnek. Valószínűleg csak körül kéne nézni a sikeres oktatási rendszerű finneknél és különösen az észteknél, és onnan szolgaian másolni: decentralizáció, szabad és független iskolák, önálló gondolkodásra nevelés, esélykiegyenlítés.

Csak mindennek az ellenkezője, ami van.

Bővebben ...

A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat

Részletek: Készült: 2018. augusztus 31. péntek, 16:25; Találatok: 2269

ov_csucsu A kormány drámai gyorsasággal hülyíti el a magyarokat, miközben a 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség – mondja lapunknak Inotai András közgazdászprofesszor, az MTA Világgazdasági Intézetének volt igazgatója. Szerinte már nemcsak szellemi, de bizonyos értelemben fizikai népirtás is folyik, hiszen egyre többeket üldöz el külföldre a rendszer. A gazdaságban és a társadalomban meglévő feszültségeket egyelőre elrejti, hogy látszólag pörög a magyar gazdaság, de mivel a növekedés főleg külső forrásokra támaszkodik, nem pedig javuló és fenntartható versenyképességre, valamint erősödő társadalmi kohézióra, ezért bármikor megroppanhat.

– Azt mondta az év elején egy interjúban, hogy Magyarországon olyan mértékű szellemi népirtás folyik az utóbbi években, hogy ha a Hágai Nemzetközi Bíróságnak lenne ilyenre felhatalmazása, a fizikai népirtás bűntényéhez hasonlóan kellene foglalkoznia vele.

– Nem gondoltam korábban, hogy a „nemzeti önbecsülés és büszkeség” jegyében ilyen ütemben zajlik majd a szellemi népirtás, ahogyan látjuk. Azt hittem, lassul, megállítható, de most azt kell mondanom, hogy drámai gyorsasággal sikerül manipulálni a népet. A 21. században nyitott, szolidáris, a világot megértő, ahhoz alkalmazkodó társadalomra van szükség. Ha egy kormányzat és társadalma nem ilyet épít, akkor az az ország el fog tűnni, gyorsabban, mint gondoljuk.

– Mi mutatja a legélesebben, hogy butulnak a magyarok?

– Nem ismerek olyan magyar kormányt, beleértve az ötvenes évek első felében működőket sem, amelyekben ilyen mértékben dominált volna a bunkóság. Nem is a középszer, hanem a bunkóság. A szinte középkori provincializmus és rövidlátás a felszínen kínálkozó pillanatnyi előnyökért.

Fotó: Merész Márton

– Ez mit jelent?

– Olyan emberek vannak döntési pozíciókban, akiknek fogalmuk nincs arról, hogy néz ki a világ. Van egy rendkívül provinciális beállítottságuk, amit részben urizáló, részben a másként gondolkodókat elnyomó, sőt kiátkozó magatartással próbálnak kompenzálni. Ezzel szemben a globalizáció a 21. században olyan mértékű és gyorsaságú változásokat érlel, hogy ha azt egy ország népe és vezetése nem érti meg és nem készül fel rá, akkor nagyon nagy baj van. Ha pedig a vezetés épp ez ellen lép fel, akkor meg különösen nagy a veszély.

– Luxemburg után Magyarország és Szlovákia a második azon a listán, amely azt mutatja meg, hogy mennyire függenek az államok a világgazdaságtól. Ez a kitettség azt jelenti, hogy ha megtorpan a jelenlegi nemzetközi növekedési ciklus, azt Magyarország az elsők között érzi meg. Ezt azért nem nehéz belátni, nem?

– Van egy „triádom”, amit szerintem a felelősségteljes döntéshozóknak alkalmazniuk kellene. Ennek lényege, hogy a megoldandó kérdések összetettek, egymásra kölcsönösen hatnak, és egyszerre különböző szakmai területeket érintenek. Magyarország ebből a szempontból is speciális. Itt ugyanis gyakorlatilag egyáltalán nem készülnek hatástanulmányok. A fejlett államokban annyival jobb a helyzet, hogy ott csinálják, csak lebutítva. Ha ugyanis születik egy gazdasági döntés, akkor annak felmérik a gazdaságot érintő összes pozitív és negatív hatását. De a politikai, jogi, környezetvédelmi, intézményi, szociális, regionális, pszichológiai következményeit már nem nézik, holott a kép ezekkel lenne teljes. Egyre nehezebb megtalálni a megfelelő megoldásokat a felgyorsult világban, ami egyre több konfliktushoz vezet országokon belül, de az országok között is.

Bővebben ...

Édes hazánk

Részletek: Készült: 2018. augusztus 30. csütörtök, 21:29; Találatok: 2208

732c9ec698cf Vészesen gyorsul az idő. Ahogyan kinéz az ember az ablakon, röpködnek a percek, az órák, a napok, mindjárt ősz van, és a tél is közelít. A NER, ez a tébolyult, részeg és debilis őrmester felvette ezt a ritmust, és úgy tűnik, mindent el akar végezni, mire leesik az első hó.

Azt írja az újság, hogy felpörögtek a kilakoltatások, a második negyedévben 1355 ilyen cuki kis színes történt a bulvárok címlapjaira kívánkozva, de még ők sem bírják az iramot.

Gondoljunk csak bele, egy negyedév az kilencven nap, osztunk és szorzunk duci vagy szálkás, göcsörtös ujjainkon a hátunk megett, és azt adja ki a művelet, hogy átlagosan naponta tizenöt családot szórtak ki az utcára. De nem kerülhet mindenki bele az újságba, nem mindenki lesz híres, Warhol is cseszheti a bölcsességét, na, ugye.

Meg különben is, az átlag csalfa egy dolog, mert eszerint minden egyes magyarnak, a csecsemőkig bezárólag van négymillió megtakarítása. Így a hajléktalanná vált négytagú családnak van tizenhat misije, csupán titkolják, ott van a hónuk alatt, csak fejre állítva meg kéne őket rázni. De ezek direkt rakatják ki magukat az utca kövére, hogy rossz színben tüntessék fel a rendszert, áskálódnak, hazaáruló libsi bitangok, sorosbérencek, akik megérdemlik a sorsot, amelyet számukra a király kínál.

Viszont ez egyáltalán nem ilyen mókás. Sőt, egyenesen tragikus és gyalázatos, főleg, ha belegondolunk abba, még hányan várnak ilyen életre. Hogy az utcára hajigálódó ipar nem bírja az iramot, abból is kitűnik, az Origo nagy örömökkel számolt be arról, harminc új bírósági végrehajtót nevezett ki a miniszter, akik 27-én letették az esküt.

Ebből is látszik, hogy a hatalom nem szarozik, nem cicózik, nála van a slukker, és nem fél használni. Ám megnyugodhatunk, hiszen az új hóhérok magasan képzettek, és prominens vendégek részvétele mellett fogadtak hűséget, csak utána indultak vadászatra. Így nem hagyja az út szélén az alattvalókat az állam, ez a válasza a bajokra, hogy buldogokat nevez még ki a vérontáshoz.

Viszont, ha belegondolunk, a maga módján a kilakoltatottakkal még kegyes is. Egy metszéssel vágja át a torkukat, egyértelművé téve, hogy megfeledkezett róluk, sőt, eztán üldözni is fogja az utcára került állampolgárait. Ahogy eljön az ősz ugyanis, élesedik a hajléktalanokat vegzáló törvény. Mehet mindenki a levesbe tehát, illetve a fogdára, vagy Sopronkőhidára gusztus szerint, vagy, ahol még nincs teltház.

Mindenesetre, az a pár tíz- vagy százezer ember, aki utcára kerül, már minden reményét elveszti. Megszűnik a bizonytalanság tehát, mint amikor a gyilkos is megnyugszik, ha kimondják a halálos ítéletet. A görög tragédiák tempója ez, vagy Shakespeare-é. De vannak itt másféle alakok is, akik meg Ibsen után kiáltanak a permanens szenvedésükkel. Ártunk és ormányunk ugyan nincs nagyon otthon a drámairodalomban, mégis a lehető legváltozatosabb módon, szakmányban gyártja a színpad számára a tragikus hősöket.

Magyarországon 2017-ben a lakosság harminc százaléka élt olyan háztartásban, ahol a családi jövedelem nem érte el a létminimum szintjét, de létminimum alatt élőnek számított a gyermeket nevelő családokban élők negyvenkét százaléka. – Ezt is az újság írja. – Ez kétmillió ember, hétszázezer gyerek.

Ők kapták meg most a mézesmadzagot, amikor a Novák nevű államtitkár, mint valami jótéteményt, adta elő, hogy ezen a héten kézhez vehetik a családi pótlékot. Nagy ügy, szeptemberen meg nem kapnak, és az újság azt is írja, hogy ez a kétmilliós réteg az, aki most színes ceruzákra költi a pénzt, szeptemberben emiatt meg enni nem tud. Ördögi kör ez és gyalázatos.

Nem tudom, a nyájas olvasó leledzett-e már olyan igazi pénzhiányban, kilátások nélkül, remegve. Az ilyen létállapot megeszi a lelket, beszűkíti a tudatot, és persze, hogy jótevőként néz így arra, aki odalök neki egy zsák krumplit. Az emberhez méltatlan élet emberhez nem méltó tudatokat gyárt, és kész is a szavazóbázis, még csak különösebben hülyíteni sem kell. A hajléktalanná tett százezrek meg lakcím híján nem szavazhatnak. Íme, hölgyeim és uraim, a hatalom foglalata kifulladásig.

Bővebben ...

Jogi kiskapu mentette meg a Paksi Atomerőművet

Részletek: Készült: 2018. augusztus 29. szerda, 22:06; Találatok: 1676

ovi_putyin2 Tulajdonképpen biztos, hogy lehetett volna hivatalos mérés során is 30 fok feletti hőmérsékletet regisztrálni a Dunában a Paksi Atomerőműtől 500 méterre, de egy jogi kiskapunak köszönhetően végül sikerült ez alatt maradni. A hivatalos mérés szerint 29,88 fok volt a csúcs, ám ezt nem abban a napszakban mérték, amikor a legmelegebb a folyó.

Múlt hét végén lapunk számolt be elsőként róla, hogy ha csak egy kicsit is tovább melegszik a Duna, akkor csökkenteni kellett volna az áram termelését Pakson, sőt akár a létesítmény leállítása is felmerülhetett volna.

A jelenlegi szabályozás értelmében ugyanis az atomerőmű addig működhet gond nélkül, amíg a hűtésére használt víz folyóba engedésének pontjától 500 méterre nem éri el a Duna hőmérséklete a 30 fokot. Efölött vissza kell terhelni (azaz csökkenteni kell a teljesítményét), vagy le kell állítani.

Kovács Antal, az atomerőmű kommunikációs igazgatója lapunknak korábban azt mondta, hogy ettől a legforróbb napon is elmaradtak egy hajszállal, akkor 29,8 fokot mértek. Azóta kiderült, hogy az a bizonyos hajszál ennél is vékonyabb volt. A MVM Paksi Atomerőmű Zrt. ugyanis megküldte a hivatalos mérési adatokat az Energiaklubnak, ebben pedig az szerepel, hogy a 29,8-as értéket többször is átlépték, a csúcs 29,88 volt.

Ezeket az adatokat ráadásul órákkal azelőtt rögzítették, hogy a Duna elérte volna a napon belüli legmagasabb hőmérsékletét. Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója a 24.hu-nak azt mondta, hogy a jelenleg érvényes előírások szerint az atomerőműnek naponta 11 és 14 óra között kell méréseket végeznie az úgynevezett melegvízcsóvában, 50 és 150 centiméteres mélységben.

Augusztusban pedig a mérések jellemzően ennek a három órának az első felében, egészen pontosan 11.30 és 12.30 között voltak. Tehát nem akkor, amikor a Duna a legmelegebb.

Nem túl nehéz megmondani, hogy mennyit melegszik a Duna a nap folyamán, mivel a Vízügyi Főigazgatóság elvileg óránként rögzíti az adatokat. Bár épp a paksi mérési ponton a hőmérő augusztus elején elromlott, így is volt néhány olyan nap az elmúlt három hétben, amikor sikerült több adatot is rögzíteni.

Ezeken a napokon pedig dél és délután kettő között minden alkalommal 0,3 fokot emelkedett a Duna hőmérséklete. Tehát nyugodtan számolhatunk úgy, hogy amikor a viszonylag korai mérésekkel 29,8 foknál magasabb hőmérsékletet rögzítettek, akkor négy órakor már 30 fölötti értéket jelzett volna a mutató. Márpedig az Energiaklubnak megküldött adatok szerint augusztus elején hat ilyen nap is volt.

Ráadásul ez még véletlenül sem a csúcshőmérséklet, kettő után ugyanis még órákig tovább melegszik a víz. A csúcsot jellemzően négy és hat óra között éri el, további 0,3-0,4 fokkal magasabban. Ez azt jelenti, hogy amikor dél körül 29,8 fokot mértek, akkor délután ötre csak a napon belül változás miatt 30,5 fokra emelkedhetett a hőmérséklet.

Bővebben ...

További cikkeink...

306. oldal / 527