Persze ha meg lehetne magyarázni, nyilván megtenné(k) – ehelyett csak egy primitív hazugságot kap a publikum: „nincs kastélyom, nem is élek úgy”. Holott a hétvégén az egész ország láthatta a kastélyt (leszámítva természetesen a pártsajtó közönségét: őket bizonyára nem érdekli), az Orbán-família rongyrázó életvitele pedig olyannyira nem titok, hogy jobb időkben maga a családfő szokta mások orra alá dörgölni valamelyik európai stadionbejáratnál: „harminc év óta mindig is így mentem, jövő héten is így fogok menni”. 

 

A mostani rosszabb időkhöz viszont más mondások járnak: „amit nem bír a magyar – joggal – az a hivalkodás, hogyha betolják az arcába, hogy nekem van”. Kicsit talán késő erre 15 olyan év után ráébredni, ami másról sem szólt, mint a törvénytelen úton-módon egy kézbe koncentrált hatalommal, vagyonnal és lehetőségekkel történő hivalkodásból, de sajnos emiatt Magyarországon még nem szoktak választást veszíteni. Ami miatt ugyanakkor (tiszta eszközökkel) gyakorlatilag lehetetlen nyerni, az a miniszterelnök tájékozódó képességének teljes leépülése. Arról az emberről beszélünk, aki 2020 óta a világ összes nagy trendváltását benézte (két konkrét példa, hogy kézzelfogható legyen: 2020 elején új aranykort ígért, akkor, amikor Olaszországban már aratott a járvány, sőt a magyarok is buzgón vásárolták a gumikesztyűt meg a vécépapírt idehaza; Trump esetében pedig nem az volt a kérdés, hogy nyer-e, hiszen a kutatások átlagát nézve mindig ő volt az esélyes, hanem az, hogy lesz-e Trump-hátszél, meg főleg az, hogy lesz-e béke). Azaz, miközben körülöttünk épp felfordul minden, ötödik éve vakon repülünk egy politikai világtalan vezetésével. De hasonlóan súlyos válságtünet a riporternek és riportalanynak egyaránt alkalmatlan Dopeman pódiumra emelése is: ugyanarról a nihilről árulkodik, mint a szolgalelkűen kihagyott kérdések - vagy mint a Fidesz bezuhanásának közvetlen előzménye, a kegyelmi botrány (amit a NER-sajtó a Mandinertől az Indexig azóta sem nevez botránynak: nem is értik, hogyan lehetne botrányos, ha egyszer az övéik csinálták). Maga a reaktivált rapper meg a tökéletes emblémája annak, hogy honnan hova jutottunk: 90-ben a rendszerváltók még sportoló- és színészlegendákat, nemzeti ikonokat igyekeztek a csapatukba igazolni, most viszont ott tart a „morális többség”, hogy az emésztő legaljára is habozás nélkül lemerül néhány kallódó szavazatért.

 

Cikk: https://nepszava.hu/3290214_kastelya-van-ugy-is-el