- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 10. csütörtök, 16:29
-
Találatok: 1502
Szlovénia szerencsés ország. Van neki majdnem háromezer méteres hegye, meg tengere is, viszont soha nem volt ellentengernagya, akinek máma szobrot akarna állítani. Sőt, nem irtotta ki a világra jövetelekor kapott nevéből a második tagot, és még mindig így néz a Napra: Republika Slovenija. Ebből is kitetszik, hogy semmit sem ért az univerzum unortodox és illiberális fejlődési vonalából, meg is nézheti magát, meg mi is őt.
Vérecskében született 1991. június 25-én, amikor kikiáltotta Jugoszláviától való függetlenségét. A JNA, tehát a Jugoszláv Néphadsereg csak kicsit volt morcos, kétheti lövöldözés után csönd lett, és véget ért a tíznapos háború. Srebrenica messzire volt, meg különben is, Pusztai Gyula, a Vas Megyei Közgyűlés akkori szoci elnöke elsőként ismerte el a szlovén államot, az ellen meg mit tehettek a tankok? Semmit se, ugye.
Szlovéniának eurója van, úgy általában vigyorog, nem akarja sem a szerbek, sem a horvátok torkát átharapni, nincsenek diktátor cimborái, és nem jár nyári egyetemet tartani se Ausztriába, se Olaszországba, hogy onnan üzengessen haza, Ljubljanába. Egyáltalán nincsen benne a történelem fő sodrában, senkit nem hajt el az anyjába a külügyminiszterük, és olyan élhetetlen népség, hogy a harcias hírekben alig is szerepelnek.
Tegnap megtört a nagy csend, mert az elnökük, ez a Borut Pahor nekilátott sétafikálni az országában a fiacskájával meg két újságíróval, hogy jövő hétfőre, napi negyven kilométert poroszkálva átszelje kies hazáját, és megérkezzen a tengerhez. Induláskor el is mondta, hogy ő kampányol, meg különben is, a szabadsága alatt azt tesz, amit csak akar. Ez valahogyan jobb módszer, mintha Hodostól Koperig teleszarná kék plakátokkal a hegyeket, erdőket meg az anyja valagát is.
Akik szeretik ezt az elnököt, dicsérik a sportosságát, de a népszerűségen kívül más előnye is van a gyaloglásnak. Fitneszguru honlapok szerint ettől lesz lapos a has, és feszes a fenék. Nekünk is van közjogi méltatlanságunk, akire ráférne egy kis séta, nem csak a mangalica termet miatt, hanem orvosi szempontból is. Azt mondják a tudós doktorok, hogy a gyaloglás minden mozgások szent grálja, ezért egyetlenünknek is meg kéne fontolni, hogy egyszer az apostolok lován szeli át a birodalmát, de hát, azt várhatjuk.
Pedig egy ilyen túra a számos lehangoló tapasztalat mellett rengeteg előnnyel is járna. A gyaloglás csökkenti a szívbetegségek és a stroke kockázatát, megelőzhető vele a cukorbetegség. A gyaloglás során javul az ember erőnléte, rugalmasabbá válik a teste, és növekszik az állóképessége. Segít a fogyásban és az ideális súly megőrzésében, emellett hozzájárul a jó alváshoz, a fokozott szellemi tevékenységhez, sőt még a depressziós érzések leküzdésében is támaszt nyújt.
Továbbá, gyaloglás közben endorfinok szabadulnak fel az agyban, olyan vegyi anyagok, melyek fájdalomcsillapítóként működnek, és segítenek lazítani, a nyugalom és a jóllét érzésével töltve el az embert.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 10. csütörtök, 01:13
-
Találatok: 1588
Bitang, mert elbitangolt, alapításkori céljaitól, eszméitől!
Bitang, mert szájára vette a nemzeti jelzőt, miközben annak ellenére tett bizonyítottan, amikor útszélén hagyta azokat, akiknek semmije sincs.
Bitang, mert a nyócévezésben mindent elkövetett annak érdekében, hogy a másképp gondolkodók kormányzását ellehetetlenítse!
Bitang, mert kijelentette, hogy ne arra figyeljenek, amit mondanak, hanem arra, amit tesznek! Ezzel elismerte, hogy a szöveg csak a tömegek bizalmának elnyerésére való, a tett meg a szívatásukra azért, hogy hatalmukat bármi áron is, de megtarthassák!!
Bitang, mert kiadta hőssé a hazánkban kegyetlenséggel gyilkoló azerit!
Bitang, mert úgy tett, mintha neki semmi köze sem lenne a devizahitelesek tragédiájához!
Bitang, mert civil szervezeteket támadva Sorosozik, maffiabaloldalazik, bukott baloldalazik, előítéletes politikai epilepsziás rohamaiban Európára vetítve árokásó baloldali ellenességét!
Bitang, mert csókosait, a magyar történelemben soha nem látott módon elvtelen és jogtalan előnyben részesíti!
Bitang, mert ugyanolyan személyi jövedelemadóval sújtja a kis keresetűeket, mint azokat, akik havi jövedelme azokénak többszöröse, ezáltal még inkább kövérre hizlalva őket, az arra rá nem szorulókat!
Bitang, mert a kétharmadra való hivatkozással ráerőltette a nemzetre az alkotmányozásban, a köztársasági elnök kinevezésében, a TEK létrehozásában, a fékek és ellensúlyok rendszerének megszüntetésében, a képviselők egyéni indítványinak előterjesztéseiben, és minden három és fél év alatti ténykedésükben, a törvénygyári sorozatgyártásban létrehozott hibás termékeik gyártásában előállítottakat! Tette mindezeket úgy, hogy a postaládákba bedobott hamis, álságosan nemzetinek nevezett konzultációkon kívül mellőzte a társadalommal az érdemi, valós egyeztetéseket! Megölte a párbeszédet, konzultációnak hazudva ez irányú kezdeményezéseit.
Bitang, mert bosszúálló módon a baloldalt, a szocialistákat komcsizva, liberálbolsevikozva akarta meglovagolni 1989 vértelen átmenetét úgy, hogy személyes sorsában minden hozzájuk tartozó elit abban a „rohadt” átkosban szerzett diplomát, lakást, adott esetben a megtagadott párthoz tartozó munkahelyet!
Bitang, mert megfelelési kényszerben tartja a hatalmi ágakat éppúgy, mint az un. „nemzeti” testületeket. Bitang, mert habonyizált közéleti gigolókkal veszi körül magát, mészárosokat hizlal, poltokat tenyészt és bayereket istápol, matolcsykat nevel és oltalmaz!
Bitang, mert álszentekkel, Janus-arcúakkal és ahogyan a régi görögök mondták, olyanokkal veszi körül magát, akik miközben a legcsodálatosabb beszédeket tartják, a legmocskosabb dolgokat művelik!
MAGYAROK! Térjetek észhez! Meg vagytok vezetve! Kísérleti nyulaknak néznek benneteket!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 08. kedd, 23:32
-
Találatok: 1778
A keleti értékközösség, köszöni szépen, jól van. - Ilham Aliyev azeri elnök, a sajtó nagy barátja július 22-én ingyen lakásokat osztogatott újságíróknak. Az alkalmat, mint minden évben, az adta, hogy 1875-ben ezen a napon törte szét a nemzet az orosz nyelvű sajtó rabigáját, és jelent meg az első azeri nyelvű napilap, a szabadság jelképe. Ez tehát nagy ünnep, bár a törpe ellenzék és a nyugatias külvilág szerint a jelkép annyira üres, hogy már szinte kong.
Csak tavaly történt, hogy Amal Clooney libanoni ügyvéd, George Clooney felesége kihozta a börtönből azt a Khadija Ismayilovát, aki oknyomozó újságíróként az Aliyev család üzelmeit pertraktálta a Szabad Európa helyi adásában, igaz, nem sokáig. A rádió irodáját 2014-ben átkutatták, lezárták – Ismayilova akkor már ült. Szabadulásakor egyébként úgy nyilatkozott, hogy a rendszer olyan, mint egy vadnyugati kocsmaajtó: minden lengésnél börtönbe megy három firkász, egy meg kijön.
Kiszámítható, hogy előbb-utóbb csak annyi újságíró marad szabadlábon, ahány új lakás van, feltéve persze, hogy megfelelnek Aliyev politikai elvárásainak, aki, mint már céloztunk rá, a sajtó nagy barátjának hívja magát, de a parttalan szólásszabadság, ami sehova sem vezet, nem a kenyere. Viszont ad lakást, amit egy azeri riporter amúgy 23 év alatt vehetne meg a fizetéséből, természetesen csak akkor, ha közben nem eszik, nem iszik, nem nemz gyereket és egyetlen pár cipőben jár.
Más kérdés, hogy a Riporterek Határok Nélkül (RSF) szervezetének 2017-es úgynevezett World Press Freedom-indexe szerint Azerbajdzsánban a sajtó semennyire sem szabad, az ország a száznyolcvanas listán a 162. helyen van, előtte Kazahsztán és Törökország tömörül, sőt hozzá képest még Oroszország is a szabad lélegzet hona a maga 148. helyével. Vonakodva írjuk ide, hogy az örökös listavezető skandináv államok után a fejlődő régiókból az élen áll Costa Rica (6.), Suriname (20.) és Szamoa (21.), bár a rossz nyelvek szerint ez azért lehetséges, mert ott egyáltalán nem létezik sajtó. Ami nyilván nincs így Mongóliában sem, amely a 69. helyen áll. Magyarország a 71.
Fotó: MTI / Ujvári Sándor
A keleti, déli és még ki tudja, hányféle nyitás tehát másképpen belőtt viszonyítási pontokkal is elképzelhető lenne, a jamaicai szint elérésével például (8. hely). Az Orbán-rezsim baráti körében azonban más, sokkal tutibb helyek szerepelnek, a már említett Oroszország és Azerbajdzsán, mellettük a 155. Törökország s a 157. Kazahsztán, ahol az újságírók letartóztatása a RWB szerint mindennapos.
Ez az a háttér, fogalmi keret vagy akármi, amiben a hatalom őszre beharangozott újabb civil- és sajtóellenes hadjárata, annak okai és módszerei kellő mélységet kaphatnak, új dimenziókba rendezhetők, és már messze nem az európai értékek tartománya, amihez nyilvánvalóan nincs semmi közük.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 07. hétfő, 14:53
-
Találatok: 1726
A magyar lakosság magatartása ellentmondásos, ugyanis nem érzi, hogy már félig az Európai Unión kívül vagyunk. A közösségnek tele van a zoknija velünk - mondta Róna Péter, az Oxfordi Egyetem tanára.
- Brüsszelt természetesen nem lehetett "megállítani" - amint a Fidesz-kormány úton-útfélen propagálja. A következő uniós gazdasági ciklustól valóban nehezebb lesz támogatáshoz jutni?
- A 2020 utáni korszakot nem látom sötéten, persze sok függ az akkori világgazdasági helyzettől. Van esély arra, hogy akkor már az Európai Unió egy erős növekedési periódusban lesz. Mindamellett az uniós finanszírozás részletei még nem ismertek. De lehet, hogy nem is a támogatások szűkülése jelenti majd a fő gondot Magyarország számára. Ennél súlyosabb probléma az, hogy a kormány a lakosság oktatásába, képzésébe alig fektet be pénzt. Az iskolák gyenge állapotban vannak, a diákok felkészítése olyan, hogy emiatt a magyar munkaerő már nem tud lépést tartani a nemzetközi versennyel. A multik befektetési szándékainak a jövőben a legnagyobb korlátja éppen a képzett munkaerő hiánya lesz, aminek az oka kettős: a nem megfelelő képzés, és emellett az, hogy a felkészültebb munkaerő elmegy az országból.
- Amíg a kormány küzdeni próbál az Európai Unióval, addig az európai integráció elől vajon elbújhatunk-e?
- Az európai integrációt teljes mértékben támogatom, ugyanakkor hibának tartom, ha ebből az egészből csak egy-egy elemet ragadnak ki, ugyanis az integrációt szolgáló elemek együttesét egyszerre kell nézni. Most azonban Magyarország számára alapjában véve a 2018-as választás tétje a legjelentősebb tényező. A választópolgároknak el kell majd dönteniük: kívánnak-e továbbra is az Európai Unió tagjai lenni vagy nem! Ez ilyen egyszerű: igen vagy nem! Ugyanis az Orbán-kormány politikája nem szolgálja a tagságot. A magyar lakosság magatartása ugyanakkor ellentmondásos, ugyanis nem érzik, hogy már fél lábbal már az Európai Unión kívül vagyunk. Azt a tényt, amit én mindennap érzékelek Nyugat-Európában járva, hogy Magyarország már egy nem kívánatos tagja az Európai Uniónak, a magyar társadalom nem érti. Pedig ennek Berlin, Bécs, Párizs, Róma és Brüsszel rendszeresen hangot is ad, aminek kommunikálása a magyar sajtóban viszont meglehetősen gyér.
- Mennyiben hat ez ki a külföldiek befektetési szándékaira?
- Kevésbé befolyásolja, mert az egy más dolog. Alapjában véve arról szól, hogy az alacsony hozzáadott értéket termelő viszonylag gyengén képzett, és nemzetközi összehasonlításban kifejezetten olcsó magyar munkaerő a nemzetközi cégek érdekeinek megfelel. A multinacionális cégeknek mindaddig megéri a befektetés, amíg a magyar bérek nemzetközi összehasonlításban jóval az európai átlag alatt vannak. Magyar szempontból az a gond, hogy mi bebetonoztuk magunkat ebbe a viszonylag alacsony hozzáadott értéket termelő gazdasági struktúrába. A multinacionális cégek - egy-két kivétellel - olyan műveleteket helyeznek ki Magyarországra, amelyekre ez a jellemző, a magas hozzáadott értéket termelő tevékenységet nem hozzák ide! Sőt a sokszor büszkeségnek tartott szolgáltatóközpontoknak sincs komoly hozzáadott értéke, ami van azt a multinacionális cégek lefölözik azzal, hogy a szolgáltató központ informatikájának az értékét külföldre viszik. A módszer: a szolgáltató cég idejön működtet egy olyan informatikai rendszert, ami nem az övé, hanem valamelyik off-shore cég tulajdona. A magyarországi szolgáltató cég ennek a használatáért royalityt fizet a rendszer tulajdonosának, tehát itt nem marad semmi, csak a bér.
-
Oxfordi egyetemi tanárként a brit viszonyokat közvetlenül követheti. Hol tart a szigetország távozása az Európai Unióból? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 06. vasárnap, 16:26
-
Találatok: 2441
"A miniszterelnök magánprogramjaival, illetőleg a személyi védelmével kapcsolatban nem tudok információt adni"
– ezt Havasi Bertalanka, a miniszterek elnökének sajtófőnöke válaszolta pár napja a sajtó ama megkeresésére, hogy vajon idén hol nyaral az ország első embere. Miután már tavaly is titkolták, mert – semjénül szólva – evidentikus, hogy az alattvalóknak már nincs közük ahhoz, hogy hol lógatja a lábát a legnagyobb magyar, gondoltam szóba hozom a dolgot.
Nem, nem azért, mert nekem az erkélyen kell nyaralnom idén (is), és megöl a sárga libsi irigység, meg a demagógia fa árnyékában nem hagy nyugodni, hogy hány tucat golyóálló testőrrel kerül többe ez a nyaralás az országnak, mintha csak egy földhözragadt normális miniszterelnök menne nyaralni nem tudjuk hova. Szar ügy lehet úgy élni, hogy miniszterelnökként a tyúkszaros kis életéért kelljen állandó jelleggel aggodalmaskodnia valakinek, hogy állandóan bujkálnia, sunnyognia kelljen, mert soha nem lehet tudni, hol jön szembe egy hazaáruló liberális. Vagy egy kecskebaszó migráns. És külön Soros György.
Az Orbán házaspár az elmúlt években többször nyaralt Horvátországban, akkor maga a miniszterelnök adott hírt erről az örvendetes tényről közösségi oldalán (Fotó: Facebook/Orbán Viktor)
Nekem persze tökmindegy, hol szopkodja befele a kolbászt és a pálinkát Orbán Viktor. Ha fussa abból a 740 ezer forintos megtakarításból, felőlem a Seychelle-szigeteken is ehetné a fene. Mondjuk ennyi pénzből, remélem azért óvatosan utazgat a plebejus, sosem volt vagyonos ember miniszterelnök úr. Már feltéve ha egyáltalán a saját keményen és keservesen összevakargatott forintjaiból pihen.
De nem is ez a lényeg. Erről az egész nagyfene titkolózásról legalább három dolog jutott eszembe. Az egyik az, hogy a migránsapokalipszis idején szerencsére így sincs magára hagyva ez a drága ország. Rezsiszilárd, Balog, Kósa egészen biztosan a helyén van, és bár igaz, hogy Szijjártó Erdogannál Törökországban nyaral, a többieket meg össze lehet valahonnan rántani a Balatonról, ha kitör a forradalom. (Ja, nem. Olyan nem sűrűn szokott előfordulni mifelénk.)
Másodsorban az is eszembe jutott, hogy a világ legnagyobb gazdasági nagyhatalmainak politikai vezetői érdekes módon nem titkolják, hogy mikor, mibű, merre. Itt van például rögtön példaképünk a tuskóságban, bunkóságban és határtalan ripacsságban, a mi egyenesen beszélő Donald Trump-unk, a legmagasabb világi hely ura. Akiről tudni lehet, hogy 17 napos szabadságát saját, különbejáratú, privát, New Jersey mellett található golf klubjában tölti. Nem titok.
Aztán itt van Angela Merkel német kancellár, aki konkrétan a világ negyedik legerősebb gazdasági nagyhatalmának vezetője, aki mint a korábbi években is tudható volt róla, Olaszországban, egészen pontosan Dél-Tirolban pihen (hegyet mászik, túrázik) férjével együtt. Az külön értékes információ, hogy nem a Lázár-Rogán-féle rongyrázás szellemében nyaral. Amellett, hogy bármikor elérhető pihenőszabadsága három hete alatt, egy négycsillagos szállodában szállt meg, ahol ebben az időszakban szobatípustól függően személyenként 86-98 euróba, azaz kb. 26-29 ezer forintba kerül egy éjszaka. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 06. vasárnap, 05:50
-
Találatok: 2083
Miképp lehetséges, hogy szegény és kiszolgáltatott emberek nem olyanokra szavaznak, akik azt ígérik nekik, hogy nagyobb részt kaphatnak majd a közösből, hogy bőségesebb lesz a közös kosár, hiszen a gazdagok többet tesznek majd bele? Miért állnak a nélkülözők azok mellé, akik az amúgy is tehetőseknek ígérnek adócsökkentést?
E kérdéseket tette fel magának néhány éve Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus, és a választ az evolúció során szabálykövető közösségi lénnyé vált ember természetében találta meg. Arra jutott, hogy a morális, igazságos viselkedésről vallott véleményünk alapjai genetikusan programozottak. A gondoskodásra való készség az utódok felnevelésének feltétele. Az igazságosság elve segít a közösségeknek a haszonleső potyautasok kiszűrésében. Ezt tudják a jobboldaliak és a balliberálisok is. A konzervatív elvekre hivatkozó politikai oldal azonban mást is felismert: szabálykövetés nélkül nincsen emberi társadalom. Genetikusan adott a lojalitás, a tekintélytisztelet és a szentség iránti igény is. Csányi Vilmos humánetológus szerint nagyot tévednek azok a politikusok, akik ezen adottságokat szeretnék meghaladni.
– Miért lehetséges, hogy választások idején néha hatásosabb felmutatni a nemzeti zászlót, mint arányosabb közteherviselést ígérni? Miért működik jobban, ha valaki az ország függetlenségére, egyszer volt nagyságára hivatkozik, mint ha erősebb szociálpolitikát ígér?
– A nemzeti zászlót egyszerű megérteni. Az ember kulturális evolúciója során millió éveken át kis csoportokban, közösségekben élt. Ezeknek a belső szerkezete, döntési mechanizmusa, hiedelemrendszere évmilliók alatt rögzült és egy része genetikailag fixálódott. Ma is nagyon szeretnénk közösséghez tartozni. Aztán persze amikor kiderül, hogy ez alkalmazkodást és alkalmanként önfeláldozást jelent, akkor kijelentjük, inkább mégis valami mást szeretnénk. Mindez annak, a természetes körülményei közül kiragadott lénynek a kínlódása, aki egyre csak keresi a csoportját. Az ősidőkben olyan burokban éltünk, amelyet a nagyjából harmincfős család, illetve a nagyobb közösségünkhöz tartozó száz-százötven ember alkotott. Azt gondoltuk, bent minden jó, kint minden rossz, és passz. Most a Földön hétmilliárdnál többen vagyunk, és drámaian nagy szociális távolságokat tehetünk meg. Elutazhatunk más kontinensekre, Kínába vagy az Egyesült Államokba, és jönnek a migránsok, akik új kulturális környezetbe próbálnak beilleszkedni. Ami persze nem megy. Nem azért, mert rosszak vagy gonoszak, hanem azért, mert a velünk született késztetések nem erről szólnak. Nem arra szelektálódtunk, hogy néhány évenként megváltozzék körülöttünk az egész környezet, és nekünk ahhoz kelljen alkalmazkodnunk. Hogy újra és újra át kelljen alakítani kapcsolatrendszerünket, hiedelmeinket, egész magatartásunkat. Az ősi közösség hihetetlenül stabil, egész életre szóló védelmet jelentett. Most nincs ilyesmi, de a már megszerzett kultúránkhoz ma is ragaszkodunk.
– Ha az ember génjeiben azokat a tulajdonságokat és igényeket hordozza, amelyek egy harmincfős családban és egy százötven tagú, nagyobb közösségben működnének megfelelően, akkor hogyan lesz ebből emberi élet a mai tömegtársadalomban?
Ne gondoljuk, hogy a harmincfős nagycsaládban olyan idilli volt az élet! Nem volt menekvés, mindenkit el kellett viselni az összes hülyeségével, rigolyájával, kegyetlenkedésével együtt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 05. szombat, 01:20
-
Találatok: 1994
A hazafias testneveléshez hazafias testekre van szükség, hogy nevelhetőek legyenek. Ez eléggé egyszerű, könnyű belátni.
Ha az ember, teszem azt, lukulluszparadicsomot akar nevelni, beszerez egy-két lukulluszparadicsom-palántát (vagy csatlakozik az interneten fellelhető virtuális paradicsomnevelő közösségek egyikéhez, és paradicsom-tamagocsikat adjusztál), és neveli.
Mondjuk, nem tudom, hogy lehet hazafiasságot nevelni egy paradicsomba (migráns növény ráadásul, bár a lecsóval próbál szépíteni) - de valójában azt sem, hogy egy testbe hogy lehet. Illetve ez utóbbiról eszembe jut ez-az, de inkább másra gondolok, például egy üde réten játszadozó báránykákra. (Egy darabig nyírják őket, azután levágják... mégis valami másra kellene gondolnom inkább).
Szóval testek kellenek hozzá, miszerint emberi erőforrások. Amúgy a gyerekeink (bárányok, bárányok... basszus!)
Nekünk is volt ilyen hazafias testnevelésünk, akkor "szocialista hazafiságnak" hívták: évente egyszer jött egy unott ember, valamit mormogott a cocilizmusról meg Petőfi Lajosról, elkúrtunk néhány gumikézigránátot a bokorba, aztán keresgéltük őket fél napig, azalatt az ember meg szépen berúgott, délutánra már a Székely himnuszt énekelte. Vidáman groteszk program volt, pont elég.
Nem is lettem valami delikát hazafi.
De naponta, hazafiasan testnevelni kissé más. Diktatúrák imádják az ilyet, minden hazafias, minden nevelés, egyentestek masíroznak, hazafias matematika (kettő meg kettő öt, vagy három, vagy annyi, amennyit a Haza akar, még akár négy is lehet), hazafias nóták, esetleg a hazafias testneveléssel elegyítve ("Most örömünkben tornaugrálunk, énekelünk, szokásunk szerint, hopsza, hopsza-hopp, tralalla - maga is ott, Smith nertárs!
Látom ám, ahogy a szép színes papírt galacsinba gyűrve a pofájába dugott egy szem savanyúcukorkát! Ugye nem akarja tele szájjal megénekelni Magyarországot?"), hazafias übermindenség.
Ahol minden másból kevesebb van, ott egyre több a hazafiasság. (A hazafiasságnak nem kell tornaterem, reggeli sem kell, iskolaorvos helyett elég az iskolarendőr).
Csak hát egy a gond: a hazafiassághoz - gondoljunk csak a lukulluszparadicsomra - kellene valami hazaféle is. Amihez (amivel, amiért) iaskodni lehet.
A hazát, ha volt, ellopták, kivágták, letérkövezték, röhejessé és fenyegetővé tették. Lózunggá, svájci bankszámlákká, kacsalábakká a stadionok alatt.
Marad az iaskodás, a régi jó új ember kovácsolása. Leventézés, ifjúgárdázás. Mint a mókus, legyen úgy, mint régen volt.
Egyszer láttam egy ilyen kis emlékművecskét egy polgári védelmi raktárban, hogyaszongya, "Van Hazánk, van mit védeni". Már akkor is elmorfondíroztam rajra, hogy helyes kis továbbgondolható felirat ez, lehetne például "Azért van Hazánk, hogy legyen mit védeni", vagy "Hálisten, hogy van Hazánk, mert különben baromira unatkoznánk, csak a pornó meg a zabálás meg a tévé, aztán csak növesztenénk a hájhurkákat a rút szibarita vázunkra".
Márpedig ilyet, ugye, csak nem akarunk. Főleg nem a gyerekeinknek.
Konok Péter 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 04. péntek, 00:32
-
Találatok: 1642
Néhány napja jelent meg egy alapos és több témára kiterjedő közvélemény-kutatás, amelyet az amerikai International Republican Institute (IRI) márciusban készített Magyarországon.
Bár a kutatás nem a hazai pártpolitikáról szól, érdemes megjegyezni, hogy a szervezet elnökének, John McCainnek elég határozott véleménye van Orbán Viktorról: 2014-ben neofasiszta diktátornak nevezte. Amikor a szenátor 2008-ban Barack Obamával mérkőzött az amerikai elnökségért, azt mondta a magyar kormányfő, hogy szerinte nagyobb esélye van nyerni a republikánusnak, mert ő "a szó legősibb értelmében vett nemzeti hős".
Lesújtó jövőkép
A március elején rögzített, de most megjelent kutatásban arra voltak kíváncsiak, hogy mit gondolnak a magyarok az ország belpolitikai és nemzetközi helyzetéről. Az IRI partnere az Ipszos volt, a felmérés ezer fő személyes megkérdezésével készült.
A kutatás legelső diagramja szerint a magyarok fele úgy látja, hogy általánosságban rossz irányba megy az ország, ezzel szemben 38 százalék véli úgy, hogy jó fele tartunk.
Mi ez a szervezet?
A csak nevében republikánus, de pártoktól független szervezetet 1983-ban alapították, a célja, hogy segítse és erősítse a világban zajló demokratikus folyamatokat. A nonprofit szervezet leginkább az amerikai külügyminisztériumtól és az USA fejlesztési ügynökségétől kapott támogatásokból dolgozik. Jelenlegi elnöke John McCain republikánus szenátor.
Még lesújtóbb a közvélekedés, ha arról kérdezik az embereket, hogy szerintük jó kilátásai vannak-e a mostani fiatal generációknak Magyarországon:
- 26 százalék szerint igen,
- 74 százalék szerint nem.
Nagyjából egyenlő arányban gondolkodnak arról az emberek, hogy jelenleg mire lenne szüksége Magyarországnak. 45 százalék szerint stabilitásra és kontinuitásra, azaz arra, hogy a jelenlegi kormány maradjon hatalmon, 50 százalék viszont változást akar. Utóbbiak közül 39 százalék leváltaná a kormányt, 23 százalék csak a Fideszen belül cserélné le a vezetést, és új arcokat hozna be. Viszonylag sokan (38 százalék) pedig alkotmányos, rendszerszintű változást szeretnének.
Ebben a kérdésben nagyon jelentős az eltérés a korosztályok között.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. augusztus 03. csütörtök, 00:19
-
Találatok: 2020
A hamis ideológia kifosztja azokat, akiket felmagasztal! - Úgy látom a közösségi portálokon is, hogy kezd kialakulni két egymással ellentétes áramlat: az egyik forrása a társadalmi többség és a maradék értelmiség, a másik a kormány megroggyant hazai és nemzetközi tekintélye, aminek megjelenése nyilvánvaló jele annak, hogy elmozdulunk lassan a mély politikai, társadalmi lápból.
A kerékkötő, az állam! Valós félelemből még kerékkötője a változásoknak, haladásnak! Fogják, „akasztják a tengelyt” a közjogi holt pontokban, ahol még lehet.
Nem lehet nem észrevenni, a nemzeti, nacionalista, soviniszta álcázással az ország, az emberek millióinak tönkretételét!
A közjogi ostobaságoknak feltartóztathatatlan rothadása körül hajtja ki friss szálait, egyelőre szellemi, kulturális síkon, a társadalom rendezettségének igénye. Látni kell ezt is, a politikai dekadencia őrjöngései mellett!
Kik mertek volna néhány évvel ezelőtt olyasmit mondani, főleg írni: hagyják már abba ezt az álságos nemzetiszínű bolondítását a népnek! Nem látják, hogy egészen más baja van az országnak, az állampolgároknak, nem a nemzetiszínű pántlikákkal van baja, meg azzal, hogy magyarul illik káromkodni, pálinkázás közben a Parlamentben, az Országgyűlésben! Ami nem is az ország háza (mint ahogyan a templom sem Isten Háza, hanem az egyházaké) régóta!
Néhányan, a közösség naivitásával, és a jobb élet iránt érzett reményeivel visszaélve, kisajátították maguknak az ország házát, a nemzetet, a vagyonát, történelmi múltját, persze a pénzét is.
Hogyan tudjuk visszaállítani a közvélemény bizalmát és a parlament tekintélyét?
Az kétségtelen, hogy az országgyűlés tekintélyét elsősorban tagjainak, a képviselőknek a tekintélye biztosíthatja! Törvényhozásunk hőskora olyan időszak, amikor az országgyűlés kiapadhatatlan forrása volt a társadalmi közösségek erejének és tehetségének. Amikor Széchenyi, Deák, Kossuth, Kölcsey, Kazinczy, Wesselényi és annyi sok más művelt, nagyszerű kiválóság hordta a vállán a magyar közéletet.
Amikor a mai parlamentet nézzük, inkább a szégyen és durva felelőtlenség jut eszünkbe, ismerve az ott helyet foglaló politikai személyiségeket. Ez önmagában az egész országgyűlés, a kormány és a politikai intézmények lejáratásának színpada!
Harsány, kormányzati nacionalizmus, az ország „gyarmatosítása” közben.
A nemzeties politika „üvöltözik” még, hogy hagyja abba már mindenki a kényelmetlen kritikát a kormány munkájáról! Nehéz nekik, politikusoknak, ebben a zaklatott légkörben élvezni a mások munkájából „megszerzett” vagyont, lassan már, idegességükben nem is gyönyörködhetnek benne a nemzet vezetői, a ház, az egyház, az országház urai, birtokosai.
Nem tetszik nekik a nyugtalanság az országban. Nem értik mi a baj, amikor ők szépen gyarapodnak, családiasan, rokoniasan és barátiasan. 
Bővebben ...
