- Részletek
-
Készült: 2017. október 03. kedd, 01:10
-
Találatok: 1802
..., hogy legyen honnan feltápászkodni, mondják a sokat megélt harcosok. Ez így igaz, és most roppant időszerű is, merthogy visszatért Botka realitásérzéke, és lemondott a Szocialista Párt miniszterelnök-jelölti címéről és vérmes ambicióiról. Jó döntés volt, habár tudom, vérző szívvel hozta, és neki sem tudok mást ajánlani, mint Churchill életrajzának tanulmányozását. Persze van közelebbi példa is, mindjárt kettő is, olyan politikusok, akik rettenetes vereség után is képesek voltak feltápászkodni - az egyiket Obánnak, a másikat Gyurcsánynak hívják.
Vannak emberek, akiket egy kudarc agresszívabbá, van, akiket bölcsebbé tesz és megerősít, de vannak olyanok is, akik feladják, és vereségük óta a labdarúgást tanulmányozzák, hogy értsenek végre hozzá - ha már a politikához nem is annyira, ugye...
Vessünk hát egy bánatos búcsúpillantást a szocialisták leamortizálódott reménységére, és vígasztaljon bennünket az a tudat, hogy leomlásával egyidőben magasodott fel Pákozdon Miska huszár száz tonnás szobra, mely akár az ő emlékművének is tekinthető, mégiscsak jobb, mintha egy Miska-kancsó láttán jutna az emberek eszébe.
Természetesen most mindenki elkezd aggódni, hogy na jó, de akkor most hogyan tovább, és mindenkinek elindul az agya, már ha van.
Indokolt az útkeresés, hiszen, mikor végre kikerül egy szekér a kátyúból, a kocsis körülnéz, utat keres, nehogy tíz méter megtétele után egy másik kátyúban üljön a szekér, ő meg nyakig a sárban, és hiába a pántlikák, meg a sallangos lószerszám, soha el nem ér a lakodalomba, a menyasszony meg más vőlegény után néz.
Nem könnyű egy ilyen helyzet.
A mai magyar politika olyan, mint egy láp, a távolról üde rét könnyen elnyeli az embert kocsistól-lovastól, észnél kell lenni.
Ha nekem kellene döntenem, megpróbálnám a helyzet számtalan hátránya mellett megtalálni előnyeit is.
Egyrészt mindenkinek tiszta lappal lehet indulni.
Természetesen ma már nem lehet új ernyőszervezetet gründolni, a politikai nagyszínpadon a mai szereplőkkel kell megoldani az előadást, lehetőleg közönségsikerrel.
Tehát mindenkinek saját lista, minden körzetben egyetlen ellenzéki jelölt, a legesélyesebb.
Mindegy, hogy demokrata, szocialista vagy jobbikos, csak legyen elkötelezett a gonosz Hókuszpók eltávolításában.
És most jön a neheze: kell egy olyan miniszterelnök-jelölt, akit minden érdekelt elfogad.
Miért kell?
Ugyanazért, amiért
a L'Oreal Palvin Barbit alkalmazza - hogy eladhatóbbá tegye a terméket, hogy legyen kit felidézni, ha a kormányváltókról beszélünk - legyen listásan is kire szavazni.
Olyan valakit kell kiválasztani, aki vonzó, okos, tapasztalt, rugalmas - és az se baj, ha jó megjelenésű.
Elég ezek közül egy-két tulajdonság, Golda Meier sem a szépségéről volt nevezetes, mégis jobb miniszterelnöke volt népének, mint Palvin Barbi valaha is lehetne...
A tetejébe ezt a személyt nem lenne szabad a választás előtt egy héttel össznépi pankráció szabályai szerint keresgélni, és félre kellene tenni a tradicionális szocialista castingot is.
Legalább ennek a kiválasztási folyamatnak demonstrálnia kellene azt, hogy a kormányváltó oldal képes hatékony együttműködésre - például a jelöltet mindegyik párt listavezetőként szerepeltethetné, üdítő változatosságként a torzsalkodások után.
Természetesen a tárgyalásoknak zárt ajtók mögött illene folyni, lehet, be is kellene falazni a terem ajtaját és minden nap felére csökkenteni az ételmennyiséget, változtatva kissé a minőségen is.
Első nap egy sült liba és a szekszárdi Schieber Pincészet 2012-es Tabu cabernet sauvignonja, egy hét után kétszersült és bodoglári arzénes víz, nitráttal dúsítva.
Volt már ilyesmi, pápaválasztáson, be is vált annak rendje-módja szerint.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 01. vasárnap, 04:25
-
Találatok: 1833
Tusnádfürdő, Kötcse, Őcsény. Kicsi települések, akárcsak Felcsút, ahonnan a magyar miniszterelnök származik. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének korlátoltságát, pitiánerségét mégis ez a négy falu jelzi a legjobban. Ilyen parányi településekről küldi ugyanis egyre szélsőségesebb üzeneteit Orbán Viktor a nagyvilág felé azt a látszatot keltve, hogy minden magyar gyűlöli a menekülteket, ellenséges az idegen kultúrákkal és a segítségre szorulókkal szemben. A kormányfő minden magyar nevében akar rasszista lenni, ugyanakkor azzal áltatja magát, hogy a közösen felépített demokráciánk értékeit is az egyetértésünkkel rombolhatja le.
A történet talán mindenki számára ismert, de azért érdemes felidézni azok kedvéért, akik nehezen hiszik el, hogy a kormány utóbbi években folytatott szisztematikus gyűlöletkampánya ilyen „eredményes” lehetett. A Tolna megyei Őcsényben egy panziótulajdonos szeretett volna vendégül látni Magyarországon befogadott menekült családokat. A tervből azonban nem lett semmi, mert amikor kitudódott, összehívtak egy falugyűlést, ahol a helyiek leüvöltötték a vállalkozót, megfenyegették, hogy levágják a fejét. Később a biztonság kedvéért téglát is dobtak a kisbuszára, amellyel szállította volna a Magyarországon legálisan tartózkodó menekülteket.
A nyilvánvaló bűncselekményt nem követte rendőri intézkedés, a magyar kormány illetékesei nem ítélték el az atrocitást, nem szólították fel a helyieket mérsékletre, sőt Lázár János még mentegette is azokat, akik fékezhetetlen gyűlölködésük miatt szégyent hoztak egész Magyarországra. Azonban ami ez után történt, már a magyar történelem legsötétebb időszakait idézi. A magyar miniszterelnök is megszólalt, és lényegében dicséretben részesítette azokat, akik fröcsögő gyűlöletükkel a magyar állam maradék tisztességét is félresöpörték. Nemhogy a hazánk védelme alatt álló menekültek érdekében nem szólt egy szót sem, de az atrocitásokat és konkrét anyagi károkat elszenvedő vállalkozót sem biztatta semmi jóval. Mintha azt akarta volna üzenni Orbán Viktor, hogy így jár mindenki, aki némi szolidaritást, megértést tanúsít embertársai iránt.
Orbán Viktor szelet vetett, és most arra készül, hogy vihart arasson.
Orbán Viktor már nem csak a humanitárius segítség elutasítása mellett foglalt állást, de zöld lámpát villantott azok felé is, akik hajlandóak akár tettlegességig is elmenni, ha valaki a menekültek érdekében próbál bármit is tenni. Mintha nem arról vizionált volna Rogán Antal és Kövér László, hogy utcai zavargásokra készül a magyar ellenzék az ősz folyamán, erre egy kis magyar faluban életveszélyesen megfenyegetnek mindenkit, aki nem osztja a kormány kirekesztő, sőt (mondjuk nyíltan) olykor rasszista politikáját. A visszájára fordult minden, azokat vádolják erőszakkal, akik épp az erőszakmentesség jegyében próbálnak tenni valamit egy olyan országban, ahol súlyos milliárdokból mérgezik az emberek elméjét idegengyűlölő propagandával. Az nem is olyan bújtatott üzenete ennek a kormányzati magatartásnak, hogy az állam csak azokat a polgárait védi meg, akik egyetértenek a kormány ideológiájával.
Ha az őcsényi eset és az azt követő cinikus miniszterelnöki reakció nem ébreszti fel a magyar társadalmat baloldalon, jobboldalon, középen, fent és lent, elől és hátul, és bárhol, ahol a szolidaritás még nyomokban ott van az emberek lelkének legmélyén, akkor tényleg az önkény, az erőszak és a sötétség korszaka köszönt ránk. Orbán Viktor szelet vetett, és most arra készül, hogy vihart arasson. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 29. péntek, 23:13
-
Találatok: 1959
Ha egyszer megírják ezeknek az éveknek a történetét, egy hosszabb fejezet fog szólni a magyar értelmiség szűklátókörűségéről és kártékonyságáról. A rendszerváltás során ez az értelmiség két lépésben magához ragadta a kezdeményezést. Az első lépéssel a letűnt rendszer üldözötteinek nyilvánították magukat, a következő lépéssel meg orákulumnak, és ebből a státuszukból csak a kis mucsai tahó tudta kibillenteni őket, aki hokedlire mászott, és magasról tett az ő bölcsességeikre. A harcnak itt vége is lett, mert abban a pillanatban, ahogy a gonosz törpe megkaparintotta a pénzesládikó kulcsát, értelmiségünk metamorfózison ment át. Véleményvezéreink elkezdték levakarni róla a koszt, és azzal biztattak, hogy hamarosan kiderül, színarany van alatta. Nem volt.
Nem voltak túl sokan, nem is nagyon vitatkoztak egymással, békésen felosztották maguk között a médiát és körbeállva énekelték:
Uram, egy zseni veszett el Önben!
Úgy, mint Önben, nemkülönben!
Aztán kit elhajtottak a hervadásba, ki valahogy megkapaszkodott, kit meg megvettek kilóra, mint a libát, de egy ideig még azért előadta a pártatlan elemzőt, majd leszármazottjára hagyva politikai kapcsolatrendszerét nyugalomba vonult.
Volt, hogy véleményük használt, többnyire inkább ártott, a régi jó magyar szokás szerint klikkesedő politikai térben hol ide csatlakoztak, hol oda, de azt azért mindig tudták, honnan fúj a szél.
A csapat emblematikus figurája Lengyel László, aki Tamás Gáspár Miklós szerint fordított Cassandra, mert jövendölései soha nem válnak be, viszont mindig hallgatnak rá.
Most is ez történt.
Botka az ő találmánya, ő volt az, aki úgy vélte, a szavlejárt politikust át lehet csomagolni, ami talán nem is volt téves elképzelés, de a technológiába hiba csúszott, a primadonna belépőjébe hamis hangok csúsztak.
Botka se szereti Gyurcsányt - egyrészt hogy mer belerondítani az ő magassági privilégiumába, másrészt meg hogy mer jobb szónok lenni, mint ő, és ami legfőképpen zavarja, az a politikai szexepil...
A szexepil a szellemes megfogalmazás szerint megmagyarázhatatlan, leginkább a vonzizé alkalmas a magyarázatára, nőben akinek ilyenje van, az lehet csúnya, mint a világháború, mégis koslatnak utána a férfiak.
Gyurcsányt is le lehetett önteni dézsából szarral, mégis maradtak követői, pedig hát ő is követett el hibákat és voltak tévedései is, csőstül.
És mégis.
Ha azt mondom, hogy Lengyel László úgy utálja Gyurcsányt, mint Harangláb a kukoricagölödint, nem mondtam semmit, ezt a magasságot a neves értelmiségi helyből megugorja, sőt, túl is szárnyalja, mint Orbán Ausztriát.
Az ember saját meggyőződése okán gyakran von le téves következtetéseket, meg aztán az is előfordul, hogy nem ismer fel ok-okozati összefüggéseket.
Lengyel sem ismerte fel, hogy az általa megszólítani szándékozott választói réteg számára Gyurcsány politikai szerepvállalása már nem annyira kardinális kérdés, mint neki, így aztán levonta a következtetést, Gyurcsányt kell támadni, ez a siker titka...
Úgy tűnik, tévedett, a célcsoport nem széthúzásra, hanem összefogásra játszik, és ellenszenves minden, ami ennek ellentmond.
Ennek következtében a sufnipártok se ültek vele egy asztalhoz, mert ezzel az akciójával alapjaiban kérdőjelezte meg a választási győzelem lehetőségét.
Lengyel azt hitte, hogy a választó olyan, mint az ő viszonyítási csoportja, a kinyúltpulóveresek népe, de ebben is tévedett, a választó a maga módján következetes.
Így aztán nem masírozik az új gúnár után, mint a libák, hanem először elnézegeti, hogy milyen is az új versenyző.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 29. péntek, 05:10
-
Találatok: 1921
Csütörtökön zöld jelzést adott az Európai Parlament belügyi, állampolgári és igazságügyi szakbizottsága is
a határokon átnyúló korrupciós és csalási bűnesetek felgöngyölítését végző Európai Ügyészség létrehozásához.
Az EP sajtószolgálatának közleménye szerint az új szerv bizonyos feltételek mellett jogosult lesz a nyomozások és vádhatósági eljárások lefolytatására a strukturális alapokat érintő csalások és áfacsalások, valamint az unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb bűncselekmények esetében. A cél: az uniós pénzek hatékonyabb védelme. A tervek szerint az Európai Ügyészség kiegészíti majd az OLAF, az unió csaláselleni hivatalának, és az Eurojust, az uniós ügyészségi együttműködési szervezetnek a munkáját.
Trócsányi László igazságügyi miniszter Fotó: Mohai Balázs
A luxemburgi székhellyel felálló hivatal leghamarabb a három év múlva kezdheti meg működését.
Eddig 18 EU-tagállam csatlakozott a megerősített együttműködéshez, ettő pedig már jelezte szándékát, Magyarország nincs köztük.
Trócsányi László igazságügyi miniszter azzal indokolta az MTI-nek, hogy a kormány nem támogatja az új ügyészség felállítását, mert
- jelenleg is vannak olyan intézmények, mint Eurojust), vagy az OLAF, amik elvégzik a kívánt feladatot,
- illetve az Európai Ügyészség mint önálló intézmény létrehozása Magyarország esetében az Alaptörvénnyel való összhang kérdését is felveti, miután az Alaptörvény szerint a magyar ügyészség az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítője.
Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a Vál-völgyi kisvasút elsõ szakaszának átadásán Felcsúton 2016. április 30-án. Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs
Az ellenzéki EP-képviselők szerint persze másról van szó. A DK politikusa, Niedermüller Péter szerint az, hogy
"a magyar kormány nem vesz részt az uniós forrásokkal való visszaélések elleni európai összefogásban, nem meglepő, hiszen eddig sem tett semmit az uniós pénzek eltüntetése ellen."
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 28. csütörtök, 03:03
-
Találatok: 1851
Egy Tolna megyei kistelepülésen, Őcsényben nagy vihart kavart, hogy a hétvégére üdülni mentek volna a faluba a magyar állam által már menekültként elismert emberek. A falugyűlésen a táborozást szervező MigrationAid képviselője, és az üdülés helyszínéül szolgáló panzió vezetője el se tudta mondani az érveit. Záporoztak a kormány propagandájából ismert tételek, ezek terroristák, bántani fogják a nőket, stb. Miközben háború elől menekülő emberekről van szó, akik csak pihenni szeretnének.
Megállhatnánk itt, és elintézhetnénk annyival a dolgot, hogy undorító a kormány propagandája, ezek pedig mind buta, gonosz emberek. De nem érdemes. Nem érdemes, mert utóbbi nem igaz, előbbi pedig pont az igazság fele.
Az őcsényi emberek azon része (hiszen a helyi polgármester elmondása szerint nem az egész falu üldözné el a menekülteket), akik így álltak a menekültekhez, valószínűleg nem gonoszabbak, az is lehet, hogy nem is tanulatlanabbak, mint az országos átlag. Az viszont biztos, hogy félnek. És a félelmek összeadódnak. Senki sem azért kezd a félelmei alapján dühödt vagdalkozásba, mert megijesztették az utcán. A különböző félelmek, az anyagi félelem, a kilátástalanság és a jövőtől való félelem egymásra rakódnak, és együtt tudnak létrehozni olyan pánikhelyzetet, amiben már embertársaik ellen is fordulnak az emberek.
A helyzet nem fekete és fehér, nem a jók és a gonoszak ütköznek meg. A helyzet az, hogy itt mindenhol emberek vannak, akik ártanak egymásnak, lenézik egymást, gyűlölik egymást, mert számtalan félelemmel pakolta meg őket a politika. Lássuk be, mi is félünk, például attól félünk, hogy a fenti félelem többségben van. És lássuk be azt is, ebben lehet, igazunk van.
Pont ezért könnyű és gyenge megoldás lenne azt mondani, hogy mocskos Fidesz. És elintézni ennyivel ezt a történetet.
A falu polgármestere azt mondta, azért szomorú, mert rossz Őcsényben az oktatás és az egészségügyi ellátás is, és mégsem ez akasztotta ki az embereket. Ismerős országosan is ugyanez, nem?
Pedig a helyzet egyszerű. Azért a menekültkérdés akasztja ki az embereket, mert mesterségesen egy olyan közéletet hoztak létre politikai vezetőink, amelyben a migráció egyébként fontos kérdése még fontosabbá emeltetik. A cél, hogy csak erről a témáról beszéljünk, ráadásul a beszélgetés kerete, az értelmezés tere is egyoldalúan el van torzítva. Magyarra lefordítva: a csapból is a migránsok folynak, és ott is csak úgy engedik folyni őket, hogy úgy nézzen ki, mintha mind terrorista lenne.
De ez nem csak a kormány hibája. És sajnos itt áldozathibáztatásba kell belemennem. Mert igen, a magyarországi ellenzék, a magyarországi civil szervezetek, a magyarországi mozgalmak, Magyarország ellenzéki érzelmű lakossága az elmúlt években mind-mind durván meg lett gyepálva mentálisan, sőt adott esetben fizikailag is. El vagyunk nyomva, és javarészt a sebeink nyalogatásával töltjük az időnket.
Csakhogy ha ez így folytatódik tovább, akkor nem jobb, hanem rosszabb lesz a helyzet.
És hogy ez hogy jön ide? Úgy, hogy Őcsényben még a valóságot sem tudja alakítani az a nagy ellenzék, amibe mindenki beletartozik a Fideszen kívül.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 26. kedd, 20:22
-
Találatok: 1781
Megvan a mesterterv. A Birodalmi Lépegető közkincsé tette az új tervet, mely annyira hasonlít a régire, mondhatni egypetéjű ikre, hogy még szülőatyja sem tudja megkülönböztetni tőle. Mondhatnánk azt is, hogy Botka lepetézett, de az igazság az, hogy itt a választó teszi ezt éppen, rettenetes megilletődésében. Ami a lényeget illeti, azt mondja Botka, hogy odaadja a listás helyek felét a többi, Orbán-ellenes pártnak a közvéleménykutatási eredmények arányában, de persze Gyurcsány nem játszik, ez is az egyszemélyes tömegmozgalom eleganciájának része.
És hát természetesen a Jobbikra sincs szükség, mondjanak bármit is, nem hiszünk nekik - ez pedig a jobboldal eszetlenségének szolgai átvétele, - mondjanak a komcsik bármit, mi nem hiszünk nekik...
Így alakítható ki leghatékonyabban az akcióegység.
A cukrosmadzagot egyedül a liberálisok eszmevezérelt (NER) vezetője nyalta meg, habár feleslegesen - egy ilyen jövőbeni együttműködést a szocialisták traktora egyedül is képes elboronálni, nem kell ehhez a liberális jellemóriás...
Nekem már ez az "odaadja" is nagyon tetszik, olyan rettenetesen demokratikus, mígellenben a felszeletelendő lista minden néphülyítéssel ellentétben nem közös lista, hanem az MSZP - ha jóindulatú akarok lenni, és miért is ne - Botka listája.
Érdekes, hogy ez a tenyeres-talpas mennyire be van oltva a demokratikus módszerek ellen, valószínűleg városvezetési gyakorlatából indul ki.
Még senki nem világosította fel, hogy amíg a polgármesteri hivatal seggnyalóinak fizetését ő állapítja meg, addig egy ilyen pártközi együttműködés létrehozóinak fizetését a tagságuk, leszámítva azokat, akik a prémiumot Orbántól kapják.
Így aztán nem törik össze magukat az iparkodástól, hogy helyeseljenek neki, és így soha nem fogja összeterelni őket, főként nem a saját aklába.
A stílusa emlékeztet annak az őrmesternek a stílusára, akit kiküldtek a hadgyakorlaton meghalt katona feleségéhez, tapintatosan közölni a halálhírt:
Özvegy Kovácsné?
Nem. Én Kovácsné vagyok ugyan, de nem özvegy, csodálkozott a feleség a nyitott ajtóban.
Azt maga csak gondolja, mondta az őrmester, nem a lófaxt nem!
Az elefánt a porcelánboltban prímabalerina Bokához képest.
Amúgy pedig az ördög itt is a részletekben lakozik.
Hogy a listártól ki kerül be a Parlamentbe, az attól is függ, hányadik valaki a listán, hiszen ha Botka az első negyvenhat helyen a saját jelöltjeit indítja, akkor a többiek esélye igencsak vetekedhet Szálasi esélyével a főtárgyaláson, esetleg még cizellálja is a dolgot, például legyen a listán negyvenhetedik Gyurcsány - már, miután az általa delegált tárgyalók, Molnár és Hiller lenyelték a békát - jelzem, megérdemlik ők is az élvezetet...
Aztán itt van a Jobbik kérdése is.
Velük aztán nem és nem, mert a Jobbik büdös, mint a kolera.
Csak azt felejti el, hogy a Jobbik szavazótábora szerint ez a minősítés leginkább a Szocialista Pártra illik.
Szerencsés tény, hogy jelenleg a büdösségi verseny nyertese Orbán lenne, ha végre sikerülne felhagyni ellenfeleinek ezzel a gyerekes doktrinerséggel.
A politika ugyanis a kompromisszumok művészete, míg a körülményektől független kérlelhetetlenség az ökrök sajátja - lásd: csak az ökör következetes.
A világ változik, a súlypontok eltolódnak, alkalmazkodni kell.
Ma a demokráciára és az országra a legnagyobb veszélyt a Fidesz jelenti, az Orbán elleni harcnak kell az első helyen állni a sorban.
Ha pedig nem lehet elkergetni a Jobbik nélkül, akkor meg kell keresni az együttműködés lehetőségét, tetszik - nem tetszik valakinek, akkor is.
Ha nincs velük együttműködés, akkor belelökik Vonát Orbán szerető karjaiba.
Botka remekül képviseli Orbán megosztó politikáját, ha a Szövetségesek anno így viselkedtek volna, ma már az Etelközben kapálna a magyar, kedvenc kerítése mögött...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 25. hétfő, 00:00
-
Találatok: 1805
A megkérdezettek több mint háromnegyede szerint a nyugdíjasok többsége nehezen tud megélni Magyarországon. A Publicus Intézet a Vasárnapi Hírek megbízásából, szeptember 14 és 18 között, 1014 fő megkérdezésével készített reprezentatív közvélemény-kutatásban vizsgálta a magyar választókorúak nyugdíjasokkal kapcsolatos egyes véleményeit. Némileg többen gondolják úgy, hogy az elmúlt években a nyugdíjasok helyzete romlott. A megkérdezettek több mint háromnegyede szerint a nyugdíjasok többsége nehezen tud megélni Magyarországon.
A válaszadók egyharmada szerint a hazai átlagnyugdíj havi 84 ezer forintnál kevesebb és a válaszok átlaga 98,4 ezer forint. Tíz megkérdezettből majd’ kilenc fő szerint helyes, hogy a nyugdíjasok nagyon kedvezményes áron utazhatnak. A megkérdezett aktívak több mint fele támogatja, hogy a nyugdíjasok helyzetére az állam a jelenleginél többet fordítson. Tíz válaszadóból nyolc szerint még mindig túl sokan vannak, akiknek túl kevés a nyugdíjuk. A megkérdezettek harmada szerint valamelyik Fidesz-kormány tette a legtöbbet a nyugdíjasokért, és ötöde szerint valamelyik MSZP-kormány.
A megkérdezettek fele (49 százalék) szerint a nyugdíjasok helyzete az elmúlt 3-4 évben érdemben nem változott, ám némileg többen gondolják úgy, hogy romlott (26 százalék, 20 ellenében). A Fidesz-szavazók körében többségben vannak, akik szerint inkább javult a nyugdíjasok helyzete (44 százalék, 7 ellenében), azonban a többi párt támogatói és a bizonytalanok is másként látják ezt. Leginkább az MSZP szavazók szerint romlott a nyugdíjasok helyzete ebben a ciklusban (52 százalék, 7 ellenében), de a bizonytalan szavazók körében is háromszor többen látják negatívan a helyzetet (30 százalék, 10 ellenében).
A nyugdíjasok többsége szerint is inkább romlott a helyzetük (37 százalék, 23 ellenében – míg 39 százalék szerint érdemben nem változott), azonban az aktívak körében hibahatáron belül vannak az értékek (19 százalék szerint romlott, míg 21 százalék szerint javult).
A megkérdezettek több mint háromnegyede (77 százalék) szerint a nyugdíjasok többsége nehezen tud megélni Magyarországon. Ezt minden vizsgált társadalmi csoport eképpen gondolja, még a Fidesz szavazóinak majd’ kétharmada is (61 százalék, 35 ellenében). Leginkább az MSZP és a bizonytalan szavazók vélekednek így (94 és 84 százalék), de a Jobbik szavazók véleménye sem tér el ettől érdemben (82 százalék). Az aktívak és a nyugdíjasok között is hibahatáron belüli a véleménykülönbség ebben a kérdésben.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 24. vasárnap, 00:24
-
Találatok: 1799
Ma már csak a politikai szándéktól függ, hogy Magyarország mikor kéri belépését az eurózóna előszobájába, a csatlakozási feltételeket ugyanis többé-kevésbé teljesíteni tudja. Amikor felteszik a kérdést, akarunk-e a klubhoz tartozni, nehéz lesz nemet mondani, hiszen nemzeti érdek, hogy a magyar gazdaság, a háztartások és az állam erős, stabil, kiszámítható valutát használjon.
A csatlakozás alig néhány tucat embernek – például a kormányfőnek, a nemzeti bank elnökének, a monetáris tanács tagjainak – lenne hátrányos, és ők azt fogják mondani: ez szuverenitási kérdés. Pedig itt a történelmi pillanat – nyilatkozta a 168 Órának Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, volt jegybankelnök.
– Politikai vagy gazdasági kérdés az euró magyarországi bevezetése?
– Most már egyértelműen politikai. De nem az a kérdés, belépünk-e az eurózónába, hanem hogy milyen időpontot választunk hozzá. Amikor Magyarország aláírta az Európai Unióval a csatlakozási szerződést, annak része volt, hogy átvesszük a közös fizetőeszközt. Ez alól átmenetileg kaptunk felmentést, arra az időre, amíg gazdaságilag felkészülünk rá. Most azzal, hogy a britek kilépnek az EU-ból, homogénebb lesz a közösség, s elemzők szerint a német parlamenti választások lezárulta után felgyorsul az EU következő fejlődési szakaszának előkészítése. Abban az euró nem egy ügy lesz a sok közül, hanem az egyik nagy ügy olyanok mellett, mint a határok védelme vagy az unión belüli és a kívülről érkező migráció. Az is megeshet, hogy azoknak az államoknak, amelyek technikailag készen állnak belépni az euró ERM II-nek nevezett előszobájába, vagyis az európai árfolyam-mechanizmusba, heteken belül nyilatkozniuk kell, hogy fejben és szívben is felkészültek-e.
– Magyarország készen áll?
– A feltételeket, amelyek az inflációt, a költségvetés hiányát, a hosszú távú hitelek kamatait jelentik, teljesítettük. A forint árfolyama sem ugrál különösebben, az államháztartás felhalmozott adóssága azonban jóval felette van a megengedett GDP-arányos 60 százaléknak. Rajtunk kívül eddig egyetlen új belépőnek sem volt problémája ezzel a limittel. Kérdés, ha a kormány kérné, milyen engedményeket kapna ez utóbbi ügyben az EU-tól. Különben 2002 környékén az államadóssági mércét bőven teljesítettük, s Orbán Viktor akkori miniszterelnök, még kívül az unión, azt mondta, Magyarország az elsők között szeretne csatlakozni az euróhoz. Meg is nevezett egy teljesíthetetlenül korai, 2005-ös dátumot. De ez már a múlt. Ma hazánk egyébként gyakorlatban már része az eurózónának, hiszen euróban történik a külkereskedelem elszámolása, sok belföldi vállalkozás is euróban üzletel, euróban érkeznek az uniós támogatások.
– Az állam meg a háztartások azonban forintot használnak, gyakori ellenérv az euró bevezetésére, hogy éppen a lakosság szenvedi majd meg legjobban.
– Az új árakat meg kell majd tanulni, ez valóban sokaknak kemény feladat lesz. De ez nem ok a kimaradásra. Az sem, amit gyakran mondanak, hogy a béreink túl alacsonyak. Ez igaz ugyan, de azok voltak Litvániában és Lettországban is, mégis beléptek az eurózónába. A magyarnak megfelelő szintűek voltak a jövedelmek Szlovákiában, amikor jelentkeztek az ERM II-be, majd átvették az eurót. Vagyis a bérek kérdése nem lehet indok a kívülmaradásra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. szeptember 23. szombat, 15:09
-
Találatok: 1410
Szakmányban leplezi le az összeesküvéseket Orbán Viktor. Jobban mondva, valójában mindig ugyanazt az összeesküvést tárja fel: a kötelező betelepítés fondorlatát. A folyton konspirációt orrontó politikus – gyakran csak megjátszott – küldetéstudata pontosan illik egy tekintélyelvű vezető jellemrajzába.
Nem mintha nem volna valódi és komoly a menekültválság, ám ami Európában ennek kapcsán zajlik, az nem konspiráció, hanem egy súlyos politikai vita nagy erejű társadalmi és gazdasági mozgásokról és következményeik lehetséges kezeléséről. Sokféle érdek ütközik egymással, megdöbbentő helyzetek alakulnak ki, amelyek megrázzák a közvéleményt, mindez mégsem jelenti azt, hogy a „tudjukkik” kiszámított módon irányítanák az eseményeket.
Amikor egy politikus ilyen fajta végső irányítói szerepet lát bele valamelyik ellenfelébe, akkor valójában magának követel akkora hatalmat, hogy a démonikus erejű ellenféllel megküzdhessen. Orbán folyton arra hivatkozik, hogy egy üzletember vagy a civil szervezetek nem rendelkeznek választói felhatalmazással – és persze azzal tényleg nem, hiszen ők nem pártpolitikusok, nem lehet szavazni rájuk –, ám amikor kétségbe vonja a jogukat arra, hogy a társadalmi folyamatokat alakítsák, akkor valójában azt vallja meg: szíve szerint lemetszené a nyilvánosság neki nem tetsző hajtásait.
A legújabb összeesküvés-elméleti formula a „Soros-terv”; vélhetően egy nyári agitprop brainstorming eredménye, ugyanis júliusban lépett vele fideszes politikus először a nyilvánosság elé. Ám azt, mennyire nincs új még a narancssárga nap alatt sem, jelzi, hogy Orbán majdnem két évvel ezelőtt már jó alaposan leleplezett egy „akciótervet”: az európai baloldal és a nemzetközi „nagypénzek” mozgatóinak „beszállítási terve” a világtársadalom és a világpolgárok kozmopolita közösségének koncepcióján alapult a kétségkívül olvasott miniszterelnök szerint. E kifejezésekből az ínyencek ráismerhettek Jürgen Habermas német filozófus és szociológus évekkel korábban megjelent, magyarul is kiadott és a szerző által Budapesten is bemutatott kis könyvecskéjére, ami valóban szólt a világtársadalomról, ám a lényege egyebek mellett éppen az volt, miként lehetne ezt a nemzetállamokkal valamiképp összehangolni. Szóval ha Orbán – vagy a környezetében bárki – valóban olvasta a könyvet, szándékosan tévedett, amikor értelmezte. Igaz, a nemzetek Európájának önjelölt élharcosa számára még annyi kozmopolitizmus is sok, amennyit Habermas tényleg leírt.
Sok nemzeti konzultációs kérdőív lefolyt azóta a Dunán. A legutóbbi konzultáció nem is olyan régen, június végén zárult le, lepődjünk meg, egy Orbán-beszéddel, amelyben a miniszterelnök a civileket és Sorost egyazon „maffiahálózat” részeként állította be. Itt hangzott el a másnap máris plakátra ugró mondat: Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén! Csakhogy hajszál került a feketelevesbe: a magyar kormány elvesztette a saját maga által kezdeményezett kvótapert. Az ítélet közeledtével a magyar illetékesek egyre zaklatottabban adtak hangot szörnyű gyanújuknak, hogy Soros keze betette a lábát az Európai Bíróságra. A kudarc demoralizáló – lenne, ha nem tudnánk, hogy bármely Fidesz-vereség kihozható „politikailag érvényesre”. Az új nemzeti konzultáció célja lényegében az, hogy a kormánypárt a híveivel leszavaztassa a bíróság ítéletét. Soros tervez, Orbán végez.
Miután ezzel alaposan túljárunk az imperialisták eszén – nem lennék most a helyükben –, újabb lépést teszünk az áhított cél felé, hogy, úgymond, ne legyünk bevándorlóország. Bár a magyar kormány minden erejét bevetette azért, nehogy el kelljen bírálnia 1294 ember menekültkérelmét, és most arra vár, hogy értelmezése szerint lejárjon az erre vonatkozó határidő, valójában két másik csodafegyvernek van döntő hatása a bevándorlás elleni küzdelemben.
Bővebben ...
