Hírek
Ebbe a tükörbe néz bele naponta az ájulás szintjéig mérgezett, az erkölcsi immunrendszerét tekintve porig zúzott magyar társadalom
- Részletek
- Készült: 2018. december 02. vasárnap, 22:38
- Találatok: 1642
I’m not coming from the elite, I’m coming from a small village. Ismerős a dallam? Hát persze, alig pár napos, talán még nem esett zuhant ki nyomtalanul a nagylyukú szűrőhöz hasonlatos nemzeti kollektív memóriából. Hogyan is tudnánk feledni a drága plebejus, magát utcai harcosnak képzelő miniszterelnök úr álszerénykedő, egyben lesújtó önjellemzését, amellyel Chuck Norris amerikai akciófilmhős és karete-világbajnok budapesti látogatásából igyekezett pár percnyi rivaldafényt kisajtolni önmaga számára. Hogyan tudnánk feledni, hogy ő sosem volt, sosem lesz vagyonos ember?
Mi más juthatna az ember eszébe erről a csodálatos, brilliáns figuráról, erről a ritka, de leginkább párját ritkító államférfiúról, aki egy milánói kulturális eseményre (amelyhez hasonlókon nem sűrűn fordul elő kultúr- és egyéb harcai közepette) is a honvédség fene tudja hány fős csapatszállítójával röpteti magát, mint minden földhöz ragadt, a vidéki mangalicatrágyából sikertelenül kivakarózott mezei polgár?
Nem azért hozom szóba a dolgot, mert leszakadt volna a NER mennyezete, amikor fény derült arra, hogy az általa közpénzzel kitömött strómanjai luxusrepülőin járkál szotyolát köpködni a világ bármely tetszőleges pontjára, ahol gyógyíthatatlan rögeszméje, a futball (legtöbb esetben a magyar futball) a főszereplő. Nem zavarta össze a rajongótábort, legfeljebb a hivatalos propaganda torpant meg egy múló pillanatra. Igaz, nem először, de legalább mindenfajta következmények nélkül. Miután azt hazudták korábban, hogy a sokmilliárdos Airbusokat a honvédség fogja használni, és nem Orbánnak veszik azokat (ez azért jó, mert így azt sem tudhatja meg az adót fizető polgár, mennyibe fáj neki egy-egy ilyen út), minden plebejusok példaképe kivágta magát a turulfekáliából: ő 30 éve így utazik, és e tekintetben ezután sem lesz változás.
Neki jár, mert ő nem az elitből jön, ugye. Vagy annak ellenére. Mint ahogy Szijjártónak is jár a tonik, csoki, zizi, ropi a szolgálati autója fedélzetére, hiszen ő sem az elitből jön, a kocsmai diplomácia koronázatlan hisztéria mestere a teremfutball világából jön, ahol tonik és mogyorós Ritter csokoládé nélkül fel sem ment a pályára.
Kis ügyek ezek ahhoz képest, hogy 27 év után egy sikeres, világszerte elismert felsőoktatási intézmény elköltözik Magyarországról. Meg ahhoz képest is, hogy a lánctalpas korrupció és a frusztrált kultúrharc jegyében kivéreztetett színházak árnyékában milliárdok ömlenek számolatlanul, már a hatályos törvényekhez képest is illegálisan a sikeres magyar futballba, és pláne ahhoz képest, hogy miközben csaknem kétmillió magyart fenyeget a szegénység, még mindig le lehet húzni néhány réteg bőrt a rabszolgának nézett és valójában úgy is viselkedő, hajlott gerincű népről.
Tehát miközben Orbán az általa meghajlított valóságban mindenféle hírességekre felkapaszkodva hazudja, hogy a nép egyszerű gyermeke ő, és alighanem el is hiszi magáról, hogy ez így van, a való világban már semmiféle látszatra nem ad, mindenféle egészséges gátlás kiveszett belőle. Ezért aztán – médiaholding ide vagy oda – egyre izzadságosabb meló a betanított propagandistáknak megmagyarázni, hogy ami történik, az rendben van, és balliberális elfajzás meg hisztéria bármit is számonkérni a teljhatalmú küldetéstudaton. E tudományos-fantasztikus alkotások sorából is kitüremkedik az a minapi fércmű, amelyben az udvari költő Angela Merkelbe törli bele a kilógó nyelvét, bizonyítandó, hogy micsoda undorító hisztéria Orbánon vagy Szijjártón számon kérni a nemzeti rongyrázást:
Angela Merkel menetrend szerinti járattal repült Argentínába a G-20-as országcsoport pénteken kezdődő Buenos Aires-i csúcstalálkozójára. Ismeretes, a kancellár magángépe kényszerleszállást hajtott végre egy műszaki hiba miatt, ami kapóra jött neki, mert be tudta bizonyítani, jobb a magyar miniszterelnöknél, aki a haladó liberális hisztérikák álmaiban Gruevszkitől kapott rejtélyes luxusrepülőkkel jár dolgozni.Hogy Angela Merkel szimpatikus karakterét kihangsúlyozzák, – ha már így alakult – szereztek is egy utast, aki véletlenül szívesen beszélt arról, hogy a kancellár mennyire hétköznapi és csodálatos – ez biztosan amiatt lehet, mert Tonikot, kekszet, egész mogyorós csokit nem kért a világ leghatalmasabb női vezetője az első osztályra. (PS)
Nem mondom, hogy nem kínos, mert de. Mármint annál alapvetően sem túl sok kínosabb dolog van, mint hogy egy egész kormány és a csatolt propagandagépezete hetek óta egy elítélt bűnözőt menteget. Aztán mélységesen szánalmas dolog a köztudottan mindig spontán Orbán Viktor feddhetetlenségét és tisztességét (aki lassan egy évtizede spontán módon nem mer emberek közé menni, ha csak nem a sajátjairól van szó, és legalább 8-10 biztonsági ember nem alkot sorfalat körülötte) ilyen hajuknál fogva rángatott, übergagyi összeesküvés-elméletekre alapozva (Merkel gépe kvázi azért hibásodott meg, hogy utána menő propagandacikkeket írathasson arról, hogy ő jobb, mint Orbán és ehhez beépített embereket is beszerveztetett), másokra mutogatva és bezzegezve illusztrálni, de ha már nem bírják elengedni a haladó liberális hisztérikákat, akkor szögezzünk le néhány dolgot.
Zárójel: erre a spontán, véletlen akcióra emlékeznek?
Vagy mondjuk erre (a kettő között és az azóta eltelt időt, külön Bözsi nénit hagyjuk is):
Az első, hogy valahányszor Merkelt patás ördögként köpködik az ettől spontán orgazmusban kitörő híveknek , mindig elfelejtik hozzátenni, hogy Merkel Orbán csapattársa az Európai Néppártban. Tehát Merkelt mocskolni (ez érvényes amúgy Junckerre is, akiről könyvtárnyi fikaanyagot gyártottak az évek során) nem kicsit visszás, főleg ha arra gondolunk, hogy az ő akarata hangsúlyosan kellett ahhoz, hogy Orbán még mindig kedvére bomlassza Európát. Az Európai Néppárt bomlasztásán keresztül.
Másrészt egészen lenyűgöző, hogy már megint (a propagandában nem mellesleg naponta megbukó) Merkelig kell menni azért, hogy valahogy megálljon a lábán Orbán számonkérhetetlensége. Ha nem Soros, ha nem Gyurcsány, Macron vagy az arctalan gazember Brüsszel bármelyik figurája, akkor Merkel. Akitől egy pillanat alatt jut el a költő a német diplomatákat szállító gépek tömeges meghibásodásáig és a szánalmas, megvetendő német haderő állapotáig, ami természetesen megmagyarázza a magyar kormány valamennyi öblös hazudozását és titkolózását Orbánnal kapcsolatban. Nem, nem magyarázza meg, sőt ez egyre kínosabb. És egyáltalán nem az a baj ezzel, hogy valaki hűséges a gazdájához és a becsülete, a gerince kitépése, és az élete árán is képes védeni a védhetetlent.
Ebben az a tragikus, hogy ebbe a tükörbe néz bele naponta az ájulás szintjéig mérgezett, lebutított, az erkölcsi immunrendszerét tekintve porig zúzott magyar társadalom. Amelyik már régen elhitte és normálisnak tartja, hogy minél erkölcstelenebb, gátlástalanabb valaki, minél hangosabban vonyít és mutogat másokra annál inkább legitim az, hogy kénye-kedve szerint szíjat hasogat az alattvalói hátából. Nem az a tonik vagy az a rohadt mogyorós csokoládé a baj, hanem ez az impertinencia. Hogy a vidéki suttyó, aki mai napig azzal menőzik, hogy ő nem az elit része, hogy ő az elithez tartozó pénzemberek és háttérhatalmak legnagyobb ellensége, minden kontrollt elveszített saját magával kapcsolatban. Igen, ez általában a bukás előszobája szokott lenni, bár az nagyon nem mindegy, hogy milyen hosszú az az előszoba.
Kapcsolódó cikkeink:
Két papír / Készült: 2018.11.29
Van nekünk itt két papír a tarsolyunkban. Az egyik csokis, maszatos, talán nyálfoltos és gyűrött is. A másik írólap, levélpapír, merített, famentes, vagy milyen típusok vannak még ebben a digitális világban, én nem tudom. Tán mindegy is. E két papírdarab közös tulajdonsága, hogy mindkettőt a végső kétségbeesés kínja lengi körül, és az, hogy én most mesélni fogok róluk. Nem jókedvemben, hanem, mert késztetést érzek rá, tisztára ilyen okulárés nagyapó vagyok már, hogy itt napra-nap be nem áll a szájam.