- Részletek
-
Készült: 2018. április 11. szerda, 22:02
-
Találatok: 1513
Mi történik az ellenzéki oldalon a Fidesz újabb kétharmados győzelme után? A Fidesz tarolt az országban, pedig a számok alapján az ellenzéki szavazók sincsenek kevesen. A pártokban most jönnek a belháborúk, tisztújítások, de fontosabb, milyen stratégiát választ a teljes ellenzéki oldal. Három ilyen utat vázoltunk fel.
Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP sorozatban harmadszor is kétharmados többséget szerzett a parlamenti választáson. A Fidesz tarolt az országban, 91 egyéni választókerületet nyert a kormánypárt. Budapesten ugyan gyengébben szerepelt az egyéni körzetekben, de vidéken akkora volt a Fidesz-túlsúly, hogy az ellenzék összesen mindössze három választókerületet volt képes megnyerni.
A Fidesz tarolása és az ebből adódó parlamenti kétharmada ugyanakkor nem jelenti, hogy az ellenzék egyáltalán nem létezik ebben az országban. A Fidesz listán 49 százalékot szerzett, és bár a második helyezett Jobbik jócskán le van maradva a maga 19 százalékával, a baloldali pártok pedig a bejutással küzdöttek,
ÖSSZESSÉGÉBEN A TUDATOSAN ORBÁN ELLEN SZAVAZÓK IS (JOBBIK, MSZP-PÁRBESZÉD, LMP, DK, MOMENTUM, EGYÜTT) IS 47 SZÁZALÉK KÖRÜL SZEREPELTEK.
A választási rendszer logikája miatt azonban a Fidesz ellen csak akkor lett volna esélyük, ha teljes a béke, harmónia, összefogás, és a szavazólapon a Fidesz–KDNP karikája mellett egy NEM Fidesz karika szerepel. Pont ahogy Hódmezővásárhelyen láttuk februárban. Itt Márki-Zay Péter alatt összeállt a legteljesebb ellenzéki összefogás, és a pártok nem egymás fúrásával, akadályozásával, nyilvánosság előtti szapulásával voltak elfoglalva, hanem a jelölt építésével, segítésével.
Az ellenzéki szavazók csalódottsága is pont a hódmezővásárhelyi választás miatt alakult ki. Míg 2014-ben, pláne 2010-ben az ellenzékiek magabiztos Fidesz-győzelem tudatában voksolhattak, ezúttal némelyekben – és némely politikai vezetőben is – kialakulhatott a remény, hogy van esély megszorítani a Fideszt. Ebből az ellenzéki álomból aztán jött az újabb Fidesz-kétharmad.
Az ellenzéki pártoknál – hétfőn bárkivel beszéltünk – most egy nagyon hasonló hangulatot tapasztalhattunk: letargia, kilátástalanság, értetlenség. A pártvezetők egyelőre annyira nem látják, nem tudják a történések irányát, hogy a kódolható egymásra mutogatás, viszály, veszekedés is egyelőre csak kibontakozóban van.
- Részletek
-
Készült: 2018. április 10. kedd, 18:24
-
Találatok: 1494
Minden racionális gondolat dacára az ember már csak olyan, hogy reménykedik a csodában, jóllehet csodák nincsenek - most is éppen az történt, amire számítani lehetett. Mégis, tele vagyok csalódottsággal, mert ami történt, az a legrosszabb változat - a nép áldását adta a rablóvezér uralmára, és kinyilvánította, hogy számára minden éppen úgy jó, ahogy van.
Az is fényesen kiderült, hogy a magyar nép, mellyel kapcsolatban szerettem volt illúziókat táplálni, egyszerűen szolganép, mely szereti, ha verik, melynek természetes állapota a zsellér-lét, mely állapotában úgy dagonyázik, mint disznó a pocsolyában.
A magyar falu pazarul vizsgázott, a mai béresek és cselédek csókkal illették uruk szentséges seggét, miközben kifejezték egyetértésüket azzal a a politikával, melynek következményeként sárba tiporjuk a magyar falu XX. századi fejlődését, eredményeit, és visszatérünk térdenállva Horthy korának társadalmi viszonyaihoz.
Az ostoba öregasszony, aki kézcsókkal illette néhány évvel ezelőtt a rucaseggű miniszterelnököt, mindössze látnok volt, aki megelőzte egy ütemmel korát, a saját mentalitása szolgaságában megőszült idióta férfi szintúgy, de ezzel még nincs vége a dolognak, hamarosan kézcsók jár a polgármesternek és a nagygazdának is, hogy úszkáltak volna kis cápák a magzatvizükben anno...
Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok egy része elkezd most gondolkodni azon, hogy világgá megy, ami teljességgel érthető is - épeszű ember nem szeretné utódait a virágzó feudalizmus viszonyai között sem világra hozni, sem felnevelni, és bár a nyugati világ sem matyóhímzés, mégis ezerszer jobb, mint, ez a szánalmas balkáni-ázsiai diktatúra a maga Kossuth nótát (felettébb hamisan) éneklő némethszilárdjaival és rogántónijaival.
Ami meg a hazát illeti, én hálás lehetek a sorsnak, mert élhettem olyan korban is, melyben büszkeség volt irigyelt magyarnak lenni, olyan korban, melyben az Egyesült Államokból hozzánk jártak tanulmányozni a társadalombiztosítást, Kínából a gazdasági modellt, olyan korban, amikor ugyanez a nép jóllakott, békés és elégedett volt, és a gyűlölködést hírből sem ismerte.
Ma nincs már mire büszkének lenni, szégyenre valamivel több az okunk.
Mindkét társadalmat ugyanaz a nép élte és lakta, mégis, mennyire más a világ.
Amikor ez a szerencsétlen utána kiabált a kivonuló oroszoknak, hogy vonuljanak ki, azt gondoltuk, hogy a fiatalság hozza ki belőle ezeket a marhaságokat, különös tekintettel a fölé boruló belügyminiszteri védőernyőre, de ma már láthatjuk, hogy az emberek manipulálása volt a cél akkor is és ma is az maradt.
Nem tudom, hogy el lehet-e ezt az embert békés úton takarítani, attól tartok, hogy nem.
Egy másik út viszont drága mulatság lesz az országnak, erkölcsileg-gazdaságilag egyaránt.
Már így is nagy lesz az ára annak, hogy megtanította az embereket gyűlölködni, gyanakodni, egymással szembefordulni - a mai állapotok kiheveréséhez is kell fél évszázad, és még távol az Orbán-rendszer vége...
Még ha a legbékésebb körülmények között is elharapja a nyelvét és elvérzik, vagy elviszi a bubópestis, akkor sem lehet egyik napról a másikra visszaállítani a demokráciát, hiszen szolgái és ágyasai ott ülnek minden kulcspozícióban, ezekkel feldíszíteni a Körutat is időigényes lenne, mert először egymással fognak leszámolni...
És hát a libasültet is beletelik kis időbe rávenni, hogy újra a tarlón sétálgasson...
Aki azt hiszi, hogy azzal, hogy gyűlöljük a cigányokat és a migránsokat, továbbá sunyin, fű alatt a zsidókat, az téved.
Ebben az országban volt már időszak, mikor éppen a svábok voltak soron, és aki németül beszélt, azt lenézték, a német neveket magyarosítani kellett - ekkor lett Hautzinger Gusztávból Jány Gusztáv, Knausz Ferencből Szombathelyi Ferenc - szóval senki se higgye, hogy neme fogja a golyó.
Ami az ellenzéket illeti, az csúfosan leszerepelt.
A konzekvenciákat egyesek levonták, mások meg nem, de én azért nem ringatnám magam illúziókba, most lesz kis jammerolás, aztán minden megy tovább, míg csak az erdőkerülő el nem hajtja valamennyi résztvevőt a francba.

Bővebben ...