Hírek

Itt a lista, hogy milyen lépésekkel gyalulhatja le Magyarországot Orbán az újabb kétharmad birtokában

Részletek: Készült: 2018. április 12. csütörtök, 21:19; Találatok: 1631

ovi_somoly Nemcsak a civilek, hanem az önkormányzatiság, a megmaradt független sajtó, vagy épp a bírói testület autonómiája is hamar sorra kerülhetnek a Fidesz-KDNP parlamenti felhatalmazásával. Milyen tervekről tudni?

Az eddigi adatok szerint a Fideszre 2 559 192, az ellenzési pártokra 2 614 176 szavazó voksolt vasárnap, vagyis 100 ezren többen szavaztak a változásra. De nincs még csak összemérhetően erős ellenzéki erő, így noha tudjuk, a kétharmadban óriási a szerepe a győztest nagy arányban kompenzáló magyar választási rendszernek, valójában a Fidesz-KDNP nagyon is stabil (nem egymandátumos) alkotmányozó többségre tett szert.

Alaposan meg is dolgozhattak érte. Már 2017 őszén egyértelművé tette Orbán Viktor, hogy nagyon vágyna a kétharmadra, amikor a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének parlamenti ülésén azt találta mondani:

„Csak a következő választásig kell kitartani, és minden korábbinál nagyobb felhatalmazást kell adni azoknak, akik az országot meg akarják védeni.”

Noha csak most szombaton lesz hivatalos végeredménye az április 8-i választásoknak, a miniszterelnök múlt vasárnap magabiztosan szerénykedett:

„Most kell szerénynek lenni, mert most van mire”.

Tényleg van, hiszen a Fidesz jelenleg már 134, ha a német nemzetiségi képviselőt is hozzávesszük, 135 mandátumot birtokol a 199 fős, május 7-én megalakuló új Országgyűlésben. Alaposan kihasználhatják tehát a régi-új kormánypártok azt a bizonyos, minden korábbinál nagyobb felhatalmazást.

Fotó: Merész Márton

A választásokat e fölénnyel megnyerő Fidesz-KDNP-nek ugyanis most ismét zavartalan törvényalkotási lehetőséget biztosít a megszerzett kétharmad: az ellenzékkel való együttműködési kényszer nélkül tudják majd módosítani az alaptörvényt, vagy kedvükre változtathatják az alaptörvényben kétharmados törvényként, illetve sarkalatos törvényként meghatározott jogszabályokat.

Nem tudni, milyen nagyobb reformokat tervez a választásnak program nélkül nekivágó kormányoldal, az azonban már biztos, hogy a korábban elvesztett kétharmados parlamenti fölény milyen tervek végrehajtásában akadályozta Orbánt és pártjait. Most már semmi sem áll az útjukban ezekhez, arról pedig érdemes nem elfeledkezni, mit is jelenthet valójában az az orbáni kijelentés:

„A választás után természetesen elégtételt fogunk venni. Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is."

Na de mire kell számítani?

1. STOP SOROS

A negyedik Orbán-kormány első intézkedéseinek egyike a Stop Soros törvénycsomag elfogadása lesz, amire várhatóan már májusban sor kerülhet, ezt a Fidesz szóvivője, Halász János nyilatkozta a választás éjszakáján.

Bővebben ...

Orbán ellenzékének három lehetséges útja

Részletek: Készült: 2018. április 11. szerda, 22:02; Találatok: 1489

19831627_58m Mi történik az ellenzéki oldalon a Fidesz újabb kétharmados győzelme után? A Fidesz tarolt az országban, pedig a számok alapján az ellenzéki szavazók sincsenek kevesen. A pártokban most jönnek a belháborúk, tisztújítások, de fontosabb, milyen stratégiát választ a teljes ellenzéki oldal. Három ilyen utat vázoltunk fel.

Orbán Viktor és a Fidesz–KDNP sorozatban harmadszor is kétharmados többséget szerzett a parlamenti választáson. A Fidesz tarolt az országban, 91 egyéni választókerületet nyert a kormánypárt. Budapesten ugyan gyengébben szerepelt az egyéni körzetekben, de vidéken akkora volt a Fidesz-túlsúly, hogy az ellenzék összesen mindössze három választókerületet volt képes megnyerni.

A Fidesz tarolása és az ebből adódó parlamenti kétharmada ugyanakkor nem jelenti, hogy az ellenzék egyáltalán nem létezik ebben az országban. A Fidesz listán 49 százalékot szerzett, és bár a második helyezett Jobbik jócskán le van maradva a maga 19 százalékával, a baloldali pártok pedig a bejutással küzdöttek,

ÖSSZESSÉGÉBEN A TUDATOSAN ORBÁN ELLEN SZAVAZÓK IS (JOBBIK, MSZP-PÁRBESZÉD, LMP, DK, MOMENTUM, EGYÜTT) IS 47 SZÁZALÉK KÖRÜL SZEREPELTEK.

A választási rendszer logikája miatt azonban a Fidesz ellen csak akkor lett volna esélyük, ha teljes a béke, harmónia, összefogás, és a szavazólapon a Fidesz–KDNP karikája mellett egy NEM Fidesz karika szerepel. Pont ahogy Hódmezővásárhelyen láttuk februárban. Itt Márki-Zay Péter alatt összeállt a legteljesebb ellenzéki összefogás, és a pártok nem egymás fúrásával, akadályozásával, nyilvánosság előtti szapulásával voltak elfoglalva, hanem a jelölt építésével, segítésével.

Az ellenzéki szavazók csalódottsága is pont a hódmezővásárhelyi választás miatt alakult ki. Míg 2014-ben, pláne 2010-ben az ellenzékiek magabiztos Fidesz-győzelem tudatában voksolhattak, ezúttal némelyekben – és némely politikai vezetőben is – kialakulhatott a remény, hogy van esély megszorítani a Fideszt. Ebből az ellenzéki álomból aztán jött az újabb Fidesz-kétharmad.

Az ellenzéki pártoknál – hétfőn bárkivel beszéltünk – most egy nagyon hasonló hangulatot tapasztalhattunk: letargia, kilátástalanság, értetlenség. A pártvezetők egyelőre annyira nem látják, nem tudják a történések irányát, hogy a kódolható egymásra mutogatás, viszály, veszekedés is egyelőre csak kibontakozóban van.

A Jobbik elnöke, Vona Gábor a 2014-esnél rosszabb szereplés miatt (százalékban biztosan) lemondott a posztjáról, majd hétfőn a parlamenti mandátumáról is. Így biztosan jön a tisztújítás. Kérdés, ki lesz, aki új irányvonalat ad a pártnak, és mennyire fordítja vissza a néppártos fordulatot. A radikális szárnyhoz tartozó Toroczkai László alelnök hétfőn már nekiment Vonának, miszerint kivégzi a Jobbikot, ha nem mond le. Majd délután Novák Előd posztolta a Facebookra, hogy „a Jobbik számára most tehertétel lett az ő személye”. Vagyis ők azért bejelentkeztek arra a szerepre, hogy más karaktert adjanak a pártnak. Nem tudni, mekkora lesz a belháború, de az új jobbikos vezetés dolgát nehezíti, hogy az Állami Számvevőszék 660 milliós bírságát be kell fizetni.
Karácsony Gergely, Széll Bernadett és Vona Gábor a Független Diákparlament szervezésében létrejött miniszterelnök-jelölti vitán 2018. március 12-én / Fotó: Huszti István

Bővebben ...

A népet nem lehet leváltani

Részletek: Készült: 2018. április 10. kedd, 18:24; Találatok: 1467

ovkezcsok Minden racionális gondolat dacára az ember már csak olyan, hogy reménykedik a csodában, jóllehet csodák nincsenek - most is éppen az történt, amire számítani lehetett. Mégis, tele vagyok csalódottsággal, mert ami történt, az a legrosszabb változat - a nép áldását adta a rablóvezér uralmára, és kinyilvánította, hogy számára minden éppen úgy jó, ahogy van.

Az is fényesen kiderült, hogy a magyar nép, mellyel kapcsolatban szerettem volt illúziókat táplálni, egyszerűen szolganép, mely szereti, ha verik, melynek természetes állapota a zsellér-lét, mely állapotában úgy dagonyázik, mint disznó a pocsolyában.

A magyar falu pazarul vizsgázott, a mai béresek és cselédek csókkal illették uruk szentséges seggét, miközben kifejezték egyetértésüket azzal a a politikával, melynek következményeként sárba tiporjuk a magyar falu XX. századi fejlődését, eredményeit, és visszatérünk térdenállva Horthy korának társadalmi viszonyaihoz.

Az ostoba öregasszony, aki kézcsókkal illette néhány évvel ezelőtt a rucaseggű miniszterelnököt, mindössze látnok volt, aki megelőzte egy ütemmel korát, a saját mentalitása szolgaságában megőszült idióta férfi szintúgy, de ezzel még nincs vége a dolognak, hamarosan kézcsók jár a polgármesternek és a nagygazdának is, hogy úszkáltak volna kis cápák a magzatvizükben anno...

Biztos vagyok benne, hogy a fiatalok egy része elkezd most gondolkodni azon, hogy világgá megy, ami teljességgel érthető is - épeszű ember nem szeretné utódait a virágzó feudalizmus viszonyai között sem világra hozni, sem felnevelni, és bár a nyugati világ sem matyóhímzés, mégis ezerszer jobb, mint, ez a szánalmas balkáni-ázsiai diktatúra a maga Kossuth nótát (felettébb hamisan) éneklő némethszilárdjaival és rogántónijaival.

Ami meg a hazát illeti, én hálás lehetek a sorsnak, mert élhettem olyan korban is, melyben büszkeség volt irigyelt magyarnak lenni, olyan korban, melyben az Egyesült Államokból hozzánk jártak tanulmányozni a társadalombiztosítást, Kínából a gazdasági modellt, olyan korban, amikor ugyanez a nép jóllakott, békés és elégedett volt, és a gyűlölködést hírből sem ismerte.

Ma nincs már mire büszkének lenni, szégyenre valamivel több az okunk.

Mindkét társadalmat ugyanaz a nép élte és lakta, mégis, mennyire más a világ.

Amikor ez a szerencsétlen utána kiabált a kivonuló oroszoknak, hogy vonuljanak ki, azt gondoltuk, hogy a fiatalság hozza ki belőle ezeket a marhaságokat, különös tekintettel a fölé boruló belügyminiszteri védőernyőre, de ma már láthatjuk, hogy az emberek manipulálása volt a cél akkor is és ma is az maradt.

Nem tudom, hogy el lehet-e ezt az embert békés úton takarítani, attól tartok, hogy nem.

Egy másik út viszont drága mulatság lesz az országnak, erkölcsileg-gazdaságilag egyaránt.

Már így is nagy lesz az ára annak, hogy megtanította az embereket gyűlölködni, gyanakodni, egymással szembefordulni - a mai állapotok kiheveréséhez is kell fél évszázad, és még távol az Orbán-rendszer vége...

Még ha a legbékésebb körülmények között is elharapja a nyelvét és elvérzik, vagy elviszi a bubópestis, akkor sem lehet egyik napról a másikra visszaállítani a demokráciát, hiszen szolgái és ágyasai ott ülnek minden kulcspozícióban, ezekkel feldíszíteni a Körutat is időigényes lenne, mert először egymással fognak leszámolni...

És hát a libasültet is beletelik kis időbe rávenni, hogy újra a tarlón sétálgasson...

Aki azt hiszi, hogy azzal, hogy gyűlöljük a cigányokat és a migránsokat, továbbá sunyin, fű alatt a zsidókat, az téved.

Ebben az országban volt már időszak, mikor éppen a svábok voltak soron, és aki németül beszélt, azt lenézték, a német neveket magyarosítani kellett - ekkor lett Hautzinger Gusztávból Jány Gusztáv, Knausz Ferencből Szombathelyi Ferenc - szóval senki se higgye, hogy neme fogja a golyó.

Ami az ellenzéket illeti, az csúfosan leszerepelt.

A konzekvenciákat egyesek levonták, mások meg nem, de én azért nem ringatnám magam illúziókba, most lesz kis jammerolás, aztán minden megy tovább, míg csak az erdőkerülő el nem hajtja valamennyi résztvevőt a francba.

Bővebben ...

Súlyos problémákat és visszaéléseket neveztek meg az EBESZ választási megfigyelői

Részletek: Készült: 2018. április 09. hétfő, 22:10; Találatok: 1502

30414871_100 A kormány és Fidesz kampánya nemcsak anyagi, hanem tartalmi értelemben is összefolyt, ami szemben áll Magyarország EBESZ-vállalásaival. És ez csak egy a választási megfigyelők megállapításaiból.

Március 5. óta tartózkodik és dolgozik Magyarországon az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ). Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) választási megfigyelő csoportja annak érdekében, hogy megértse és kiértékelje a magyar választási rendszert, a választás folyamatát, és tisztaságát – számolt be Douglas Wake, a delegáció vezetője, aki megtiszteltetésnek nevezte, hogy ő irányíthatta ezt a csoportot.

Elmondta azt is, 16 EBESZ-tagállamból érkeztek megfigyelő pártatlan és objektív módon vizsgálják a magyar választási folyamatot, megfigyeléseik alapján pedig az EBESZ ODHIR végül összegző jelentést készít majd arról, hogy vajon megfelelt-e a demokratikus jogállamiság legfőbb kritériumának, azaz hogy szabad volt-e a választás.

A megfigyelők legfőbb megállapításai:

Az állam- és kormánypártok jelentős anyagi túlsúlya határozta meg a kampányt, nem volt egyenlő a pártverseny.
A választóknak ugyan volt választási lehetősége, de a gyűlöletkampány elvitte a figyelmet az érdemi vitákról.
A választások technikai kivitelezése szakszerű és átálátható volt.
Az információhoz való hozzáférés korlátozott, nemcsak a választási szabályok, lehetőségek, hanem a pártverseny, azaz a jelöltek versengését illetően is.
A választási folyamat demokratikus joggyakorlás volt, de több esetben és módon csorbult a magyar állampolgárok választáshoz fűződő joga.
A magyar választási törvények alapelvei ugyan megfelelnek a demokratikus választás megrendezését érintő kritériumoknak, de a legutóbbi jogi változtatások megalkotásakor nem vették figyelembe sem a társadalmi nyilvánossághoz fűződő, sem pedig az EBESZ ODIHR által javasolt követelményeket.
A választási szervek vezetőinek és tagjainak kinevezési mechanizmusa rendben lévő, ám a megválasztásuk módja, s a jelöltek pártatlansága megkérdőjelezhető volt.
Több ponton sérülhetett a választójog egyenlőségének az elve. Itt a delegációvezető a határon túliak és külföldön élő magyar állampolgárok közötti különbségtételt emelte ki.
Összesen 1796 jelölt, 23 lista, 1643 egyéni jelölt indult ugyan a választáson, ám az összes jelölt mintegy 30 százaléka volt nő, azaz roppant alulreprezentáltak.
Bár sokan indultak, sokan nem is fejtettek ki érdemi erőfeszítéseket a szavazók megnyerésére, így fennáll a gyanú, hogy csak a kampánypénzért indultak.
A kampány élénk volt, de a gyűlöletkampány korlátozta a valódi vita és az érdemi információhoz való állampolgári hozzáférés terét és lehetőségeit, ami vélhetően csökkentette az érdeklődést.
A kormány és Fidesz kampánya nemcsak anyagi, hanem tartalmi értelemben is összefolyt, ami szembenáll Magyarország EBESZ-vállalásaival.
Az egyenlő esélyeket jelentősen rontották a kormánykampányok hatalmas költségei, amelyek a kormánypártot, azaz a Fidesz-KDNP kampányát is gazdagították.
Az állampolgárok a kampány – kampányfinanszírozás kérdéseiben is meg voltak fosztva a valódi tájékoztatástól, így nem szerezhettek arról pontos információkat, hogy bizonyos jelöltek csupán az állami támogatások érdekében szálltak versenybe.

Bővebben ...

Külföldi lapok: a magyar politikai kultúra mélypontja volt ez a kampány

Részletek: Készült: 2018. április 09. hétfő, 07:46; Találatok: 1636

ef3ae47eba5 Számos jelentős külföldi napilap számolt be hétfőre virradóra az Orbán Viktor vezette Fidesz nagyarányú választási győzelméről.

A Neue Zürcher Zeitung (NZZ) című svájci napilap egyebek között rámutatott, hogy bár minden ellenzéki erő Orbán megdöntését tűzte ki célul, a baloldal és a jobboldali szélsőséges Jobbik párt közötti együttműködés csődöt mondott. A lakosság jelentékeny részének kormánnyal szembeni elégedetlensége - ahogy azt a közvélemény-kutatók utóbb újra és újra megállapították - rekord magas választási részvételben nyilvánult meg. A svájci lap kitért arra, hogy a választás olyan kampányt zárt le, amely a politikai kultúra mélypontjának tekinthető Magyarországon a rendszerváltás óta. A Fidesznek sikerült a választási kampányát szinte kizárólagosan a migráció témája köré fonni, eközben Orbán a keresztény Magyarország megmentőjeként tüntette föl magát, aki győzelmével szétzúzza az ellenzéket - olvasható a lapban.

A kormányellenes erőket Orbán a Soros György által irányított külföldi összeesküvőkként kezelte, s ezzel az érveléssel megtagadta, hogy akár csak egyetlen vitát is folytasson ellenfeleivel, miközben pártja nem terjesztett elő választási programot.

Független szakértők úgy vélik - írta a konzervatív NZZ -, hogy a magyarországi választás szabad, de nem tisztességes volt. "Az EBESZ megfigyelői már négy évvel ezelőtt is erre a megállapításra jutottak, de az utolsó törvényhozási ciklusban a helyzet csak tovább éleződött. Túl azon, hogy a választási törvény döntően a Fidesznek kedvez, a tömegtájékoztatási eszközök kevés kivétellel Orbán bizalmasainak a kezében vannak" - olvasható a svájci lapban.

A Politico brüsszeli hírportál megállapította, hogy Orbán eleve erős helyzetből indult neki a választásoknak, a mostani földcsuszamlásszerű diadal mégis meglepetésként érte az ellenzéket. A "korrupciós botrányok" sorozata, magas rangú kormányzati tisztségviselők állítólagos bűnei felvetették a kérdést, hogy a konzervatív szavazók és a bizonytalan magyarok az ellenzék felé fordulnak-e. Történelmi méreteket ért el a részvétel, s ez az elején táplálta az ellenzék reményeit.

A Corriere della Sera olasz napilap internetes oldalán ugyancsak emlékeztet arra, hogy a rendkívül nagyarányú részvétel az urnáknál bizonytalanná tette a szavazás kimenetelét. A lap utal arra, hogy a kampányban elkeseredett küzdelem folyt, melynek során Orbán a nemzet védelmezőjeként, illetve a keresztény és nyugati kultúra bajnokaként lépett fel, aki szembeszáll az afrikai és a közel-keleti iszlám invázióval. Erre tette fel a tétet, s ez bejött neki - írja tudósításában az újság.

Az ugyancsak olasz La Repubblica úgy fogalmaz: "Orbánnak tehát még egyszer sikerült", egymás utáni harmadik mandátumot is nyert, így folytathatja kemény politikáját, amely elutasítja a bevándorlást, akárcsak az Európai Unió "állítólagos diktátumait", noha Budapest is jelentős segítséget kap az EU-tól a kohéziós alapokon keresztül. A magyar vezető sikere fontos a szuverenisták számára mindenütt az EU-ban - fűzi hozzá a lap.

Bővebben ...

Olyan káosztól, ami kártékonyabb Orbán rendszerénél, nem kell tartani

Részletek: Készült: 2018. április 08. vasárnap, 04:39; Találatok: 1477

urbaanlaci-4 Addig nincs lehetőség a kormányváltásra, amíg az ellenzék pártjai nem ismerik fel, hogy ez a választási rendszer azt követeli tőlük, hogy összeálljanak – mondta Urbán László közgazdász a G7 beszélgetésekben.

Urbán 1959-ben született, közgazdász, a kezdeteknél a Fidesz gazdasági szakértői csoportjának a vezetője volt, később országgyűlési képviselő lett, 1998-ban Orbán Viktor pénzügyminiszter-jelöltjeként merült fel a neve. Dolgozott Washingtonban a Világbank munkatársaként, a Postabank üzleti vezérhelyetteseként, a Citigroup New York globális termékfejlesztésekért felelős vezetőjeként, a Magyar Nemzeti Bank igazgatójaként, az OTP vezérhelyetteseként, és az EBRD igazgatósági tagjaként is. Az Eötvös Csoport egyik alapítója.

A jelenlegi ellenzéki politikusoknál a tapasztalataik, életútjuk, anyagi megfontolásaik miatt ennek a felismerése nem elég domináns. Amíg ez így marad, addig hiába van matematikai esély a kormányváltásra, a valós esély nagyon csekély – mondja Urbán.

Arra ne számítsunk, hogy bármilyen politikai rendszerben a politikusok fogják megoldani a problémáink túlnyomó részét. Ez a legalapvetőbb és legtévesebb várakozás. Abban bízzunk inkább, hogy egyszer egy olyan politikai rendszerben élhetünk, amiben a politikusok korlátozva vannak abban, hogy bármit megtegyenek.

A Fidesz káosszal riogat, ha az ellenzékiek nyernének, de olyan káosztól nem kell tartani, ami kártékonyabb annál az erőskezű, autokratizmusba hajló, az állami pénzeket szisztematikusan magánzsebekbe csatornázó kormányzástól, mint ami most zajlik. Kisebb veszély ma már az, ha a pártok kicsit szétforgácsoltabbak, önmagukban nem annyira kormányzóképesek, viszont egymást is ellenőrizve segítik azt, hogy senki ne tudjon kontrollálatlan módon hosszabb ideig hatalmon maradni.

Az ellenzéki miniszterelnökjelöltek között nincs most olyan, aki igazán alkalmas lenne erre a feladatra, de nem azért, mert nincs egyetlen karizmatikus, eléggé “orbánviktoros” jelölt, hanem mert nincs egy olyan se, aki a széles spektrumot lefedő ellenzéki pártcsoport élén nagy valószínűséggel jól tudna szerepelni, ami egy igen nehéz feladat lesz.

Az EU-hoz való felzárkózásunk beláthatatlan távolságban van, a kérdés, hogy maradunk-e egy közeli, integrált állapotban, ahol legalább az egyéni lehetőségek a személyes kitörésre és felzárkózásra adottak maradnak. Ha marad a kormány, a perifériára szorulva az integrálódásunk is lazulni fog, ami a felzárkózás esélyét tovább csökkenti.

Európa azt a mennyiségű menekültet, amennyi néhány éve ránk zúdult nem tudja integrálni, sem gazdaságilag, sem kulturálisan. Viszont van több európai ország, amely működésképtelen lenne az eddig oda érkezett bevándorlók nélkül. Aki meg akarja tanulni a helyi nyelvet, be akar illeszkedni és dolgozni akar, azokat be kell fogadni. A menekültek tömeges beözönléséről beszélni viszont tisztán hangulatkeltés, ami kizárólag választási célokat szolgál. Az pedig a végső és elfogadhatatlan uszítás, amikor a menekülteket a bűnözőkkel és a terroristákkal mossák össze.

Bővebben ...

Megőrizzük vagy eláruljuk a demokratikus politikát április 8-án?

Részletek: Készült: 2018. április 07. szombat, 09:13; Találatok: 1694

zaszlofelvos A 2018-as választások fordulópontot jelenthetnek Magyarország legújabb kori történetében – vagy jelentéktelen állomásnak bizonyulhatnak egy csak évtizedek múlva megbukó diktatúra kiépülésében. Hogy melyikre kerül sor, rajtunk múlik, választópolgárokon. A felelősségünk nagyobb, mint eddig bármikor – a politika, a saját életünk keretfeltételei fölött gyakorolt hatalmunk utolsó még el nem rabolt morzsáit most arra kell felhasználnunk, hogy saját és közös életünket kiszabadítsuk az elnyomás és embertelenség szorításából, szabad levegőt adva az országnak, honfitársainknak és magunknak. Ám, hogy pontosan miként, és hogy ez mit is jelent, koránt sem nyilvánvaló.

Az ellenzék legnagyobb része szerint az első és jórészt egyetlen célunk a minden áron való kormányváltás kell, hogy legyen. A kormányváltás alapfeltétele ugyanis annak, hogy a demokrácia visszaépítésének és emberi méltóságunk visszaszerzésének munkája egyáltalán megkezdődhessen.

Ha nem lesz kormányváltás, a jelenlegi kormány bevégzi a független média, a civil társadalom, az oktatás beszántását, az ellenállás lehetőségei végképp elapadnak. Ezt a végkimenetelt minden áron el kell kerülnünk.

Minden áron – mit jelent ez pontosan? Az idei választások alapvető dilemmája az, hogy a kormányváltás sikerének biztosítása az egyenlőség- és épp ezért demokráciaellenes, idegengyűlölő és erőszakos nacionalista erőkkel való együttműködést követeli a pártoktól. Az egyes szavazók számára a dilemma abban áll, hogy a jelenlegi kormánypárt túlhatalmának korlátozásához, vagy az esetleges kormányváltáshoz az visz a legközelebb, ha minden választópolgár legalább egyéniben a legesélyesebb ellenzéki jelöltre adja le a voksát. A legesélyesebb ellenzéki jelöltek azonban sok helyen épp ezen egyenlőség- és demokráciaellenes erők képviseletében lépnek fel.

Fontos látnunk, hogy itt nem csak a Jobbikkal való együttműködésről, illetve a rá való átszavazásról van szó, jóllehet önmagában már ez is kellő mennyiségű problémát vet fel. Az úgynevezett demokratikus ellenzék maga is jócskán él az egyenlőség- és demokráciaellenes retorikával, és meglehetősen szabadon veszi át a kormány propagandájának néhány igen aggasztó elemét különösen a migráció kapcsán: minden ellenzéki párt hangsúlyozza a határkerítés szükségességét és a migráció kérdését ugyanabban a határvédelmi – és nem humanitárius vagy gazdaságpolitikai – keretben tárgyalja mint a kormány, elismerve az invázió alatt álló Európa hamis és idegengyűlölő narratíváját, ezzel pedig hozzájárulva a társadalom militarizálásához.

E körülmény fölött sokan könnyű szerrel szemet hunynak: a politikai szükség és a „közjó” mindenkitől áldozatot követel, sokaktól azt, hogy adják fel erkölcsi fanyalgásukat, befogott orral, de támogassák az antidemokratikus erőkkel együttműködő a pártokat, politikusokat, mert az alkotmányosság és demokrácia intézményei csak így nyerhetők vissza. A határkerítés ellen felszólalni, a kormány migrációs politikáját kritizálni a jelen helyzetben politikai öngyilkosság volna, a politikai realitás azt diktálja, hogy tegyük félre a Jobbik rasszizmusával, a DK idegengyűlöletével és antidemokratikus retorikájával, az MSZP-Párbeszéd és LMP migrációval kapcsolatos kritikátlan megjegyzéseinek embertelenségével kapcsolatos aggodalmainkat.

Vegyük észre, hogy ez az érvelés erős osztálydimenzióval bír: a befogott orral való szavazás és az erkölcsi fanyalgás félretevésének felhívása olyan társadalmi rétegekben fogalmazódik meg, amelyeket ezek az antidemokratikus erők közvetlenül nem fenyegetnek.

Bővebben ...

Tóta W.: A néma tartomány

Részletek: Készült: 2018. április 05. csütörtök, 22:08; Találatok: 1625

a26d8befcfa A közvélemény hallgat. Nem tudjuk, mi lesz, de eldönthetjük. - Háromezer embert kérdez meg a jó nevű közvélemény-kutató, mire összeszed egy ezres mintát azokból, akik hajlandók elárulni, hova szavaznának most vasárnap. Kétharmad csapja le a telefont, hajtja el a kérdezőbiztost. Aki válaszol, arról nem tudhatjuk, mennyire őszintén nyilatkozik.

Félnek ugyanis, és erre jó okuk van. Különösen vidéken, ahol a helyi elvtárs élet-halál ura. Honnan tudhatná a kiszolgáltatott tanár, közmunkás vagy buszvezető – és az ő családtagjaik –, hogy nem a polgármester teszi éppen próbára? Hogy aztán odakerüljön a nevük mellé az apró firka, miszerint megbízhatatlanok, idegen ügynökök, esetleg terroristák.

Nyilván megfeszített munkával igyekeznek a kutatók kihámozni ezekből a torz adatokból, hogy mi a valóság. Tiszteletre méltó erőfeszítés, de már bocsánat, ilyen adatfelvétellel egyetlen tudomány sem merne dolgozni. Legalábbis nem vonna le következtetéseket a megmérhetetlen halmazra.

Mondjuk vegyünk egy rokkant ornitológust egy szál lepkehálóval. Nyilván nem tudja megvizsgálni a fecskét, a kócsagot és a fülesbaglyot sem. Viszont nem is áll elő azzal a tétellel, hogy a madarak mind röpképtelen, elhízott, gyámoltalan állatok, akik tagadják Ausztrália létezését.

Márpedig a közvéleménynek ma csak az a része mérhető, amelyik nem fél. A szuverén polgárok, akiknek nincs félnivalójuk, illetve a fideszesek, továbbá akik annak mondják magukat.

Sötétben tapogatózunk, de ettől még lehet, hogy helyesen tapogatjuk ki a sötétet, és a fideszes többség valós. A nem válaszolókról ugyanis csak azt tudjuk, hogy félnek Orbántól. De azt nem, hogy akarnak-e szavazni bárki másra. Ahogy azt sem, hogy nem pont félelemből, megfelelési kényszerből fognak-e rá szavazni. Hogy ha már elkerülhetetlen ez az uralom, legalább egy kicsit részesei legyenek. És felvonulhassanak május elsején.

Bármi lehetséges a kétharmados folytatástól a csúfos, menekülésbe torkolló vereségig.

Így borít szemfedelet az országra a túlhatalom. Nem látjuk már egymást, nem tudunk egymásról, és félünk egymástól. Mert nem tudjuk azt sem, ki lesz a következő, aki lepaktál, átáll, belesimul.

Nem volt ez mindig így, tehát nem szükségszerű. Volt – és még lehet – itt olyan ország, ahol az ember vállalhatta a véleményét, és nem kellett attól tartania, hogy ezért a hatalom elégtételt vesz. Elfértek az országban balos, jobbos, szélsőjobbos és liberális tudósok, vállalkozók, művészek egymás mellett. Szeretniük nem kellett egymást, de a hangjukat lehalkítani se. Mérhető volt az ellenzék, és ez egyébként fontos visszacsatolás minden kormánynak.

Ezért hülyeség akkora bátorságot feltételezni bárkiről, hogy nekilátna lebontani a kerítést.

Ez a szabadság helyreállítható. Az a kormány, amelyet fair és arányos választások, végső esetben népszavazások, a hétköznapokon pedig megbízható közvélemény-kutatások tartanak sakkban, az nem fog a nemzetére rontani, akármilyen színű. Nem azért, mert jóindulatú, hanem mert belebukik. Kénytelen ugyanis elfogadni, hogy vannak más színek. Kiegyezni velük, és nem csak a saját tábornak játszani.

Vagy talán elég nekünk az alamizsna, amit a dicsőséges nagyurak odavetnek a helikopterről. És nem sajnáljuk tőlük a tízmilliárdokat, mert ez az élet rendje. Lehet, hogy tényleg olyan kormányunk van, amilyet megérdemlünk. Lehet, hogy ez lett a komfortzónánk. Lehet, hogy már szeretünk félni.

Amorf, rejtélyes, ijesztő felhővé igazgatta az országot a félelem. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, mi lesz. Viszont eldönthetjük.

Bővebben ...

A mi vízigótunk

Részletek: Készült: 2018. április 04. szerda, 23:27; Találatok: 1722

sorovi Még néhányat alszunk, aztán mehetünk az urnákhoz, ami tulajdonképpen már maga az optimista változat, hiszen mehetnénk kötvetlenül akár az urnákba is. Mindenesetre a hatalom be van sz@rva, méghozzá annyira, hogy már az egész országot belengi a bűze.

Lassan már olyan a helyzet, mint a westernekben a pókerjátszma, melyben az egyik fél - elfogyván a zsetonja - lecsatolja és bedobja az óráját meg a gyűrűjét, és aggódva várja a lapot.

Itt is aggódva várja Orbán és bandája az utolsó lapot, miközben az asztal alatt mindkét csizmaszárában, az inge ujjában és a kalapja alatt is néhány csupa ászból összeállított pakli lapul, nemmellesleg egyedül neki van coltja a társaságból.

Mégis retteg, pedig már migránsozott, cigányozott, fenyegetőzött és pénzt hajigált bávatag tekintetű rohamnyuggerei közé - lassan elfogynak az eszközei, persze a nyílt erőszak kivételével.

Ne reménykedjen senki, miként Hari Sheldon mondá az Alapítvány-trilógiában, az erőszak a gyengék végső menedéke, és ez a fázis se fog kimaradni egy vesztes választás után.

Érezhető a Fidesz ellenes, kormány és rendszerváltó hangulat, és ha ez mégsem következik be, akkor - immáron többedszer - nem a Fidesz fog nyerni, hanem mi fogunk veszíteni.

Beérett a hatalom vetése, a külöféle pártokban és pártnak nevezett felforgató csoportocskákban a Fidesz ügynökei elérték, hogy ha két ellenzéki találkozik az utcán, akkor üdvözlés gyanánt leköpjék egymást.

Ma is folyik még az "egyeztetés" arról, hogy ki lépjen vissza, kinek a javára, jóllehet a választásokig hátralevő idő pár nap mindössze, és ez már magában megkérdőjelezi a dolog értelmét.

Vannak a folyamatban olyanok, akikkel szóba se lenne szabad állni, ilyen például az LMP, mert egyértelműen a Fidesz teremtménye és szekértolója, vannak magukat politikusnak tartó, közepesen infantilis személyek, akiket valaha, valamilyen esemény - például a Milla tüntetések valamelyike - a felszínre dobott, és azóta nagy lelkesedéssel keverik a sz@rt az ellenzéki térfélen, és vannak a kamupártok, melyek talán csak tized-százalékokat csippentenek le a demokratikus tömbről, de annyian vannak, hogy ez akár el is döntheti az egyébként is központilag manipulált választást.

És hát persze itt vannak határontúli véreink, akik jobban tudják, hogy mi a jó nekünk, mint mi, akik kalandvágyból itt élünk...

Van még egy óriási tévedés: a demokrata politikusok képtelenek kiakadni a Kádár-éra párt-modelljéből, azt gondolják valamilyen rejtélyes oknál fogva, hogy az adott párt választói egyúttal párttagok, akiket köt a demokratikus centralizmus pártfegyelme.

Hiba ezt gondolni, mondhat ugyanis az adott párt bármit is, szavazóinak egy része ökölbe szorított kezét behajlított karja végén lengetve mosolyog a buzgalmon, mondván, arra szavazok akire akarok "ezekre" meg majd akkor, ha Orbán Viktort hibátlan árja származása okán felveszik a Waffen-SS-be, vagy amikor a szépségversenyen Szél Bernadett lenyomja Monica Beluccit.

Az MSZMP-re emlékeznek, de a Hazafias Népfrontra nem annyira.

Kár.

Az a baj, az inga általában kileng a szélső pontjáig, és ha az elmúlt harminc évet nézzük, akkor éppen ez várható - jobb esetben, de persze nem bánkódnék, ha tévednék.

Egyetlen reményem van, hogy Pocakkirályt az átlag magyar választó már annyira utálja, hogy elmegy leváltani.

Erre sincs sok esély, mert a választó fél, hogy láthatatlan tintával rá van írva a szavazólapra a neve, hogy nem kap közmunkát, hogy a munkahelyét veszélyezteti egy rossz állásfoglalás, hogy elveszik a lakását, földjét, - meg hát, természetesen, hogy jönnek a migránsok.

Nincs min csodálkozni, hiszen a múlt század harmincas éveiben is tömegpánikot okozott New Yorkban Orson Welles rádiójátéka, mely a marslakók támadásáról szólt.

Az ember száz év alatt szinte semmit nem fejlődik, nem tanul semmiből, ugyanolyan marad, mint voltak ősei száz évvel ezelőtt.

Ami még súlyosabb, hogy a történelem időnként ismétli önmagát, és szerencsénk van, ha a tragédiát bohózat szintjén ismétli.

Bővebben ...

További cikkeink...

284. oldal / 489