- Részletek
-
Készült: 2017. november 25. szombat, 00:45
-
Találatok: 1631
Hadházy Ákos és Szél Bernadett LMP-s képviselők egy hónapos küzdelemmel elérték, hogy a betekinthessenek a kormánynak visszaküldött nemzeti konzultációs ívekbe. A kormány szerint már "1,7 millióan mondtak véleményt a Soros-tervről", és ezzel a minden kérdésében kamuzó kérdőív lett minden idők legsikeresebb nemzeti konzultációja. De erről nem volt eddig semmilyen elérhető adatbázis.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda nagyon igyekezett, hogy ne legyen átlátható a konzultációs ívek kezelése. Tegnap alig másfél órát adott Hadházynak, hogy a délutáni csúcsforgalomban három különböző budapesti helyszínen betekinthessen a nemzeti konzultációs ívek feldolgozásába, a médiát pedig kizárták mindenhonnan. De azért így is kiderült pár dolog:
- A Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. egyik VIII. kerületi telephelyén elismerték, hogy nincs nyilvántartás a beérkező nemzeti konzultációs ívekről.
- A második meglátogatott telephelyen szintén nem tudtak nyilvántartást mutatni, viszont Hadházyék azt látták, hogy ha valaki akar, akkor könnyen babrálhat az ívekkel.
- Végül a konzultációs ívek számítógépes feldolgozását végző Kopint Datorg Kft. irodájába mentek, ahol szintén nem volt nyilvántartás.
Hadházy mindezek után
azt mondta, kilencvenkilenc százalékig biztos benne, hogy kamu a kormány által bemondott szám, és nincs 1,7 millió a visszaküldött ívek száma. „Ha a dobozok számát nézem, és tényleg valódi ívek voltak bennük, akkor lehet, hogy láttam 900 ezer ívet. Rendkívül zavarba ejtő volt, hogy az egyik helyszínen sem volt egyetlenegy kockás papír vagy valamilyen nyilvántartás.”
A HírTV péntek este
lejátszott egy hangfelvételt, amin Hadházy az egyik ügyintézővel beszélget. A férfi azt mondja, hogy november 13-ig legfeljebb 400 ezer ív érkezett be, miközben a konzultációt szervező Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára november 14-én
azt posztolta a Facebookra, hogy egészen pontosan 1.125.318 kérdőívet kaptak.
Részlet a hangfelvételen elhangzott beszélgetésből
A hangfelvételen végül az ügyintéző is elismeri az adatok közti eltérést, de azt mondja, hogy biztos az online kitöltött kérdőívek adják ki a különbséget. Csakhogy korábban maga Tuzson Bence szóvivő állította azt, hogy az eddigi nemzeti konzultációkon a beérkező válaszok mindössze 5 százalékát kaptán az interneten keresztül. Ugyanazon a
sajtótájékoztatón azt is elismerte, hogy a neten annyiszor tölti ki valaki a kérdőívet, ahányszor akarja.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 24. péntek, 07:44
-
Találatok: 1513
Az egyik fapados légitársaságnál utaskísérőként dolgozó ismerősöm mondta a minap: nagy tétben merne fogadni, hogy a londoni, az amszterdami, a párizsi, a frankfurti, a zürichi, az oslói, a koppenhágai, meg a római járataikra az idősebb utasok többsége nem azért vesz jegyet, hogy megtakarított nyugdíjából világot látni induljon. Nagypapák, nagymamák utaznak unokanézőbe.
Innen nézve már érthető az a hirdetés is, amelyet a kerületi lap egyik legutóbbi számában találtam: a közösségi házban ingyenes számítógépes tanfolyamot szerveztek nyugdíjasoknak. A munkaügyi központok a hasonló tanfolyamoknál a táblázatkezelést és a prezentáció szerkesztést hangsúlyozzák, itt a skype és a facetime használatát emelték ki. Nem írták oda, de alighanem kimondatlanul is arra gondoltak a szervezők, leginkább ilyen ismeretekre van szükségük az itthon „árván” maradt nagypapáknak, nagymamáknak.
Bevallom, magam is hasonló cipőben járok. Ha a nyári vakáció két hetét leszámítva szeretnék egy kis időt gyorsan cseperedő unokáimmal tölteni, kénytelen vagyok elővenni a bőröndöt, és elindulni vagy Hollandiába, vagy Svájcba. Én még csak beérem azzal, ha esténként megcsörgetjük a „kintieket”, és a hatéves, félig holland „uncsim” elcsicsergi sajátos magyar nyelvén - de szabatosan -, mi történt vele aznap az iskolában, és megmutatja, mit rajzolt a nagyinak. Közben meg egyáltalán nem csodálkozom, ha rendre a Svájcban élő nagyobbik srác veszi fel apja vagy anyja telefonját, és azonnal beavat abba, mi újat fedezett fel aznap - hétévesen - a kezéből ki sem eső okos telefonján vagy tabletjén. Az „internetes nagymama” szerepét a feleségem viseli nehezebben, mert ő arra készült, hogy ha majd eljön az ideje, süt-főz az unokáknak, meg segít kicsit könnyíteni a gyerekeink életén, ahogyan annak idején nekünk is segített az édesanyja, miközben ő nyugodtan dolgozhatott akár napi tíz, tizenkét órát is az „ország üdvéért”.
Persze az elárvult nagymamák leleményessége nem ismer határokat. Köztudott, hogy Nyugat-Európában nem bánnak túlzottan nagyvonalúan a szabadsággal, s ha összecsapnak a lányom vagy a menyem feje felett a hullámok, és az iskolában, óvodában éppen szünet van, szólni sem, kell, máris keresi valamelyik nagymama a neten a legolcsóbban kínált repülőjegyet, és utazik bébiszitternek.
Ezzel mások is így vannak. Legutóbb már beindították a repülőgép motorját, amikor a mellettem ülő idős hölgy még egy utolsó gyors üzenetet küldött. Nem illik leselkedni a másik telefonjába, de nem tudtam megállni, belepillantottam. „Drágáim, nemsokára megint jövök. Esténként puszilgassátok meg helyettem is a kicsiket. Én majd Skype-on mesélek nekik. Nagyi”. Kikapcsolta a telefont és eldörzsölt egy könnycseppet a szeme sarkában.
Nem tudom, milyen járatokon szoktak utazni döntéshozó politikusaink, de azt tanácsolnám nekik, egyszer nézzenek körül beszállás előtt a várakozókon. Hátha észreveszik: ha így megy tovább, unoka nélküli ország leszünk. Tartok tőle, aki valóban tehetne ez ellen, az általában a VIP-váróból indul.
Somfai Péter
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 23. csütörtök, 08:49
-
Találatok: 1681
A világgazdasági helyzet adott az euró bevezetéséhez, 10-16 éves csúcson vannak Európában a konjunktúraindexek, jó ideje nem voltak ennyire optimisták a gazdasági vezetők. Ráadásul aki most lép be, az euróövezet reformját is érdemben befolyásolhatja – mondta Vértes András a GKI Gazdaságkutató elnöke csütörtökön a GKI Az euró bejövetele a magyarokhoz című konferenciáján.
Vértes elmondta, rengeteg érv van az közös európai fizetőeszköz bevezetése ellen és mellett is, de a bevezetésről szóló döntés végül nem szakmai, hanem politikai lesz. Vértes a bevezetés melletti érvek között sorolta fel, hogy Magyarország, az Európai Unió és az egész világ kedvező gazdasági helyzete miatt mostanában könnyebb lenne teljesíteni a csatlakozás feltételeit, ugyanakkor pont ez a bevezetés elleni érv is, ugyanis felmerül, hogy ha a közös pénz nélkül is tud a gazdaság növekedni, akkor az euró bevezetése sem feltétlenül szükséges.
Európában ráadásul jelentős társadalmi elégedetlenség van és a tagállamok eltérő érdekei megnehezítik az eurózóna átalakításának folyamatát, megakadályozhatják a lényeges reformok véghezvitelét. Ezen kívül Vértes szerint bár jelenleg jól megy a magyar gazdaságnak, az euró bevezetésével együtt járó költségvetési és pénzpolitikai mozgástér szűkülése nehezítheti az ország helyzetét, ha mégis valami baj lenne a gazdasággal.
Vértes megemlítette, hogy az utóbbi években a költségvetési helyzet érdemben javult, az államadósság még a kormány és az Eurostat közötti elszámolási ügyek magyar fél számára
kedvezőtlen végződése esetén is csökkenő pályán van, ugyanakkor egy főre eső GDP és munkatermelékenység tekintetében a visegrádi négyekhez képest lemaradtunk az elmúlt 10 évben, amiért szerinte a jelenlegi és a korábbi politikai vezetés is felelős.
index.hu
Mégis megnő az államadósság, csak később / 2017.11.17.
A Portfolio szerint a KSH beleegyezett, hogy a választások után teljesebben mérje az államadósságot.
A többi visegrádi országhoz képest a világexportból való részesedés tekintetében is lemaradtunk. A GKI elnöke szerint az, hogy Szlovákia, Észtország és Litvánia is jó gazdasági teljesítményt nyújt az euró bevezetése óta, miközben Szlovénia az euró bevezetése ellenére is gyengélkedik, arra utal, hogy végeredményben az eurón kívüli tényezők is meghatározzák egy ország gazdasági sikerességét, nem kizárólag az eurón múlik minden.
Surányi: Bevezetjük az eurót, vagy szépen lassan elbúcsúzunk az EU-tól
Surányi György, volt jegybankelnök azzal kezdte az előadását, hogy elmondta: neki korábban az volt az álláspontja, hogy nem kell sietni a csatlakozással.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 22. szerda, 03:31
-
Találatok: 1715
Hogy mi igaz az ún. nemzeti konzultáció Soros Györggyel kapcsolatos állításaiból, azt legjobban vélhetőleg maga Soros György tudja. Nos, a magyar származású amerikai üzletember most tételesen cáfolta a magyar “kormány” gyűlöletkeltés és félrevezetés céljából indított kampányát, melyre az adófizetők rengeteg pénzét herdálták el. A szöveget szó szerint idézzük:
“Az október 9-i magyarországi nemzeti konzultációs kérdőív cáfolata November 20, 2017
2017. október 9-én a magyar kormány nemzeti konzultációs kérdőívet küldött mind a nyolcmillió választásra jogosult magyar szavazónak, arra kérve őket, hogy mondjanak véleményt az úgynevezett „Soros tervről”. A nemzeti konzultációs kérdőív állításai csúsztatásokat és nyilvánvaló hazugságokat tartalmaznak, amelyek célja, hogy szándékosan félrevezessék a magyarokat Soros György bevándorlókra és menekültekre vonatkozó álláspontjáról. A magyar kormány képviselői szintén tévesen állítják, hogy Soros György irányítja az Európai Unió döntéshozatali folyamatát. Valójában a migrációs válság kezelésére vonatkozó döntéseket az EU tagállamai, intézményei hozzák, ezeknek részese a magyar kormány is.
Miközben Magyarország egészségügyi és oktatási rendszere aggasztó állapotban van és a korrupció mindent áthat, a jelenlegi kormány külső ellenséget kreál, hogy ezekről a problémákról elvonja állampolgárai figyelmét. A kormány Soros Györgyöt választotta ki erre a célra, és nagyszabású Soros-ellenes médiaháborút indított, amelynek költsége több tízmillió euróra rúg az adófizetők pénzéből, felszítja az iszlámellenes hangulatot és olyan antiszemita szófordulatokat használ, amelyek az 1930-as éveket idézik. A nemzeti konzultáció azon propagandakampány része, amely 2015 májusában kezdődött és magában foglalta az „Állítsuk meg Brüsszelt” konzultációt 2017 tavaszán, valamint a 2016-os, a bevándorlók és menekültek ellen irányuló népszavazást.
Soros György az 1980-as években kezdte meg jótékonysági tevékenységét Magyarországon, és 1984-ben alapítványt hozott létre. Azóta a magyaroknak juttatott segítsége nagyjából 350 millió eurót tesz ki, és ezt az összeget ösztöndíjakra, egészségügyi szolgáltatásokra és humanitárius erőfeszítésekre fordította: többek között 1 millió eurót juttatott a 2010-ben bekövetkezett vörösiszap katasztrófát követő újjáépítésre. Jelenleg a tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek oktatásához, a hajléktalanság problémájának kezeléséhez és a vidéki Magyarország közlekedésének fejlesztéséhez járul hozzá.
Aggódó polgárként Soros György rendszeresen közöl kommentárokat világszerte, amelyekben több témában is kifejti véleményét és megoldásokat szorgalmaz, ideértve a migrációs válságot is. Ezek mindenki számára elérhetőek a következő honlapon:
www.GeorgeSoros.com.
A Nemzeti Konzultáció 1. állítása:
Soros György arra akarja rávenni Brüsszelt, hogy évente legalább 1 millió bevándorlót telepítsen az Európai Unió területére, így Magyarországra is.
HAMIS
Egy 2015-ös kommentárban Soros György azt mondta, hogy a Szíriában folyó háború miatt az Európai Uniónak „az előrelátható időszakban legalább egy millió menekültet kellene befogadnia évente. És hogy ez megoldható legyen, a terhet igazságosan kell elosztani” (“Rebuilding the Asylum System,” Project Syndicate, 2015. szeptember). Egy évvel később, miután a körülmények megváltoztak, azt javasolta, hogy az Európai Unió vállaljon kötelezettséget arra, hogy „csupán 300 000 menekültet fogadjon be évente” (“Saving Refugees to Save Europe,” Project Syndicate, 2016. szeptember 12).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 21. kedd, 00:18
-
Találatok: 1631
A parlamenti közvetítések már nem smakkolnak az illiberális államot építő kormánypárti alakulatnak, így aztán nincs azon semmi csodálkozni való, hogy az RTL sem teheti be a lábát az ország házába, mert Kövér onnan kitiltotta. Sovány az indok, mondhatnám semmitmondó – a mögöttes szándék viszont egyértelmű. Ez a csatorna minden egyes alkalommal esti híradójában felhívja a kormány, vagy holdudvarának „viselt” dolgaira a figyelmet és ez számukra nem kívánatos.
Az illetékesek szerint szakmai okok miatt döntöttek a parlamenti élő tévés közvetítések megszüntetése mellett. Ezen okok „részletezése az egész társadalom részére több platformon szolgáltatásokat nyújtó cég esetében meghaladja egy ilyen cikk kereteit” – fogalmaztak, konkrétumok nélkül. Ma a HírTV véletlenül élőben közvetítette a „parlamenta” első felét, ahol kormányzati képviselőket alig lehetett látni. Akik meg ott voltak, azok végig az önfényező kampányszlogenjeiket gajdolták. Ezek azt tesznek, amit csak akarnak. Nem hívnak meg nem kívánt médiumokat a sajtótájékoztatóikra, amelyeket a szokásos jogászi trükközéssel sajtónyilatkozatnak kereszteltek el, csak azért, hogy a köztévén kívüli távoltartást indokolhassák. Szóval, kényükre-kedvükre azt tesznek, amit csak akarnak, habonyizált értékrendjüknek megfelelően!
Orbán majd ismét levelet ír minden háztartásnak, amelyben a magyarok védelméről beszél, meg Európa megsegítéséről. Újra tacepaózzák az országot, hogy lám ugye mi megmondtuk, íme, itt a példa, az ékes bizonyíték, hogy Európa nem hallgatott ránk, mert a migráns-politikájukkal kígyókat melengettek. Ezek lassan már Ferenc pápát és Merkel kancellárt is baloldali liberálisnak kiáltják ki, Sorossal és a váci püspökkel együtt – mindazokkal, akik a világban kritizálni merészelik illiberális politikájukat!
A hajdan volt liberális ifjú titán, felcsúti kisvasutas kificamodott világszemlélete mögött hatalommániája áll. Bármiben is sántikál manapság, minden cselekedete ezt bizonyítja. Trükkös cselekkel kísért pávatánca az Európával történő szakításhoz vezethet, amelytől már csak az tántoríthatná el, ha becsvágyát kielégítenék a kontinens első számú vezetőjének való megválasztásával. Mert úgy viselkedik most is, mintha nála alkalmasabbat úgysem találnának erre a posztra.
Ő aztán képes lenne újra íratni az EU alapszerződését is, miközben nagyarcúsággal kommentálja azt a kötelességszegési eljárást, amelyet az EU folytat a lengyel magatartás és kormányának a paksi szerződéskötést illető módszerei miatt, lakonikusan kijelentve, hogy ahol hús van, ott légy is van. Szépen vagyunk, nem mondom! Beképzeltsége határtalan. Azt hiszi magáról, hogy büntetlenül megtehet bármit. Itt az ideje, hogy az OLAF a körmére nézzen a kormány és holdudvara viselt dolgainak! Itt az ideje, hogy a honi ellenzék feljelentsen minden gyanús ügyletet Brüsszelben, hiszen az arra illetékesekhez hiába is fordulna idehaza, a jelenlegi körülmények miatt, amelyek azt igazolják, hogy a jogállam csak képletesen létezik, valójában halott! Itt az ideje, hogy a ma érkezett EU auditorok alaposan körülnézzenek!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 19. vasárnap, 20:41
-
Találatok: 1986
Amint tegnap megtudhattuk, Orbán Viktor nem éppen otthonülő alkat, sőt. Mondjuk ez alapvetően még nem volna baj, utazzon, ha dolga van, kérem, csak kicsit furán utazgat. Mintha nem is miniszterelnök volna, hanem Szindbád, a Messzeutazó. Bár mondjuk Szindbád legalább mesélt arról, merre járt, Orbán mélyen hallgat, mint a sír – legalábbis egyes útjairól.
De hát lássuk a tényeket. A Hír TV (gondoltuk volna ezt négy éve?) számol be a listáról, amit a Külgazdasági és Külügyminisztérium tett közzé, közérdekű adatként a kormányfő külföldi útjairól. A főbb adatok igen érdekesek, ugyanis a magyar miniszterelnök csak ebben a kormányzati ciklusban 109 alkalommal utazott külföldre, összesen kilencven millió forintért.
Hát nem mondom, mobilis típus. Szindbád a maga hét utazásával maximum biciklis postás lehetne hozzá képest, esetleg Nemo kapitány rúghatna még labdába ezen a pályán – ha Nemo országokba látogatott volna, és nem marad meg a víz alatt. De hát mi végre ennyi út?
Nyilván, ezek hivatalos utak, egy részük még érthető is, bár tény, hogy magyar kormányfő ennyit még sosem mászkált. Ugyan vannak olyan kiruccanások is, amiknek, hogy úgy mondjuk, másodlagos a diplomáciai jelentőségük, első sorban kellemesek voltak, például a riói olimpia megtekintése, bár oda kicsit drága volt az út. Különgépet kellett bérelni, ha még tetszenek emlékezni, és arra a jegy 5,647 millió forint volt, mármint Orbánnak, ugyanis a többi kormányzati politikust jóval olcsóbban, 700 ezer forintért is ki lehetett vinni. De nem különgéppel, ez tény.
Jó, mondjuk az olimpia más tészta, mint a többi út. Egy olimpiára szurkolni megy az ember, ez nekünk, mint a jelek mutatják, minden pénzt megér (hangsúlyoznám, a szóba kerülő összegek csak az útiköltséget tartalmazzák, mondjuk a szállást, étkezést nem). De hát ne legyünk szűkkeblűek, például korábban a kazanyi vizes VB-re a mi kis sportbarát miniszterelnökünk alig másfél millió forintért röppent el, igaz, ott találkozott Medvegyev kormányfővel is egy füst alatt.
Szóval sportmérkőzésre járni jó és hasznos, az ember sosem tudhatja, kivel fut össze a VIP-páholyban, edzi az izmot és jókedvet ád, maximum nem igazán olcsó mulatság. De miért járt Orbán Viktor egy időben olyan sokat Svájcban?
Mert ebben a ciklusban ötször is volt az alpesi országban, és három látogatásának részleteiről semmit sem tudunk. Sőt, járhatott ő többször is ott, inkognitóban. Ugyanis néhány kiszivárgott fotó alapján már eléggé köztudott volt korábban is, hogy egyes esetekben egyszerűen vonattal ment, nem repülőgéppel. Horribile dictu: másodosztályon!
Olyan is volt, hogy repülőgéppel ment, vonattal jött, mint például 2014. októberében, Lausanne-ból, Zürichen keresztül. Pedig az jó tizenkét óra döcögés.
Hát a vasútnak egy előnye van a légiközlekedéshez képest, és ez az, hogy a vonatjegy nem névre szól, nem kell annyit adminisztrálni, ha valaki kerülni kívánja a feltűnést, mindenképpen jó megoldás. És ha Orbán nem is Szindbád, de egy másik ezeregyéjszakai alak bőrébe bújva kipróbálhatta, milyen érzés Harun al-Rasidként elvegyülni a vasúti másodosztály népe között. Jó, hát nem Magyarországon vegyült, hanem Svájcban, mert itthon két perc alatt ismerték volna fel – de vegyült. Persze felvetődik a kérdés, hogy ő, akit hazai útjan a szerető és óvó gondoskodás megannyi jele vesz körül (valamint egy kisebb hadsereg) hogyan szabadult meg a testőreitől ennek a kalandnak az időtartamára, de ügyes ember, valahogy elintézte.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 18. szombat, 16:58
-
Találatok: 2186
Az egyenlőtlenség a jelenkor egyik legégetőbb társadalmi problémája. Sokat beszélünk róla, ám arról viszonylag kevesebbet, hogy mit tehetnénk ellene. A neves közgazdász, Anthony B. Atkinson már régóta az egyenlőtlenségek egyik vezető kutatója, mindent megtett azért, hogy megértsük az egyenlőtlenség fogalmát; miért fontos, hogyan változott az idők folyamán és mit tehetünk, hogy befolyásoljuk jövőbeli alakulását.
Sir Anthony Barnes Atkinson (1949–2017), brit közgazdász; több mint negyven évig tanított a világ legkiválóbb egyetemein, több mint negyven könyvet írt és szerkesztett. Számos angol és nemzetközi egyesület elnöke, vezetője, kormányzati tanácsadó testületek tagja vagy elnöke volt. Angliában lovaggá ütötték, ami csak egy a számtalan kitüntetése közül, mint amilyen a francia becsületrend is.
Hatása szinte felmérhetetlen. Ő alapozta meg tudományosan a mára világméretűvé táguló egyenlőtlenség- és szegénységkutatást, szinte a semmiből hozva létre egy új szakterületet. A közgazdaságtan társadalomtudományi összefüggésekbe ágyazott erkölcsi töltésű gondolatrendszer volt számára. Ezért nem állt meg a diagnózisoknál, hanem mindig a társadalmi igazságosság megoldásához közelebb vivő megoldási lehetőségeket kereste a public economics, a gazdasági közpolitika eszközeinek segítségével.
Minden erőfeszítését visszaigazolja a jelen: ma tényleg az egyenlőtlenség, a szegénység, a létbiztonság, a kirekesztés váltak életünk meghatározó tényezőivé és egyben lokális és globális feszültségek, potenciális tragédiák alapjává.
Most elméleti és gyakorlati ismereteinek teljes arzenálját latba veti, hogy megoldást kínáljon erre a szerteágazó problémakörre. Szakpolitikai intézkedések egész sorát ismerteti, mert nem elég új adókat kivetni a gazdagokra, hogy a meglévő programokat finanszírozhassuk, friss és új ötletekre is szükség van. Atkinson öt területen tesz javaslatot új és ambiciózus szakpolitikai programokra. Ezek: a technológia, a foglalkoztatás, a társadalombiztosítás, az osztozás a tőkében és az adózás. Javaslatait megvédi a hagyományos ellenvetésekkel és kifogásokkal szemben, amelyek tétlenkedésre kárhoztatnak.
Atkinson könyve nem egyszerűen programot ad a változások végrehajtásához, valójában azt a reményt és tudással alátámasztott optimizmust sugározza, hogy van mód politikai cselekvésre.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 17. péntek, 22:16
-
Találatok: 1439
Ha van vezérfonala a magyar történelemnek, akkor az nem más, mint hogy a kereszténység felvétele óta igyekszünk követni Nyugat-Európa modernizációs törekvéseit – nyilatkozta a 168 Órának Romsics Ignác történész annak apropóján, hogy megjelent Magyarország története című átfogó munkája. Ebből kiderül: bár soha nem tartoztunk a kontinens élenjáró országai közé, mégis akadtak olyan periódusok, amikor az adottságainkhoz képest kihoztuk magunkból az optimumot. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent kötet 550 oldalba sűríti a magyar állam ezer évének legfontosabb mozzanatait.
– Alaposan elkalandozott szakterületétől, a 20. századtól. Nem orroltak meg önre történészkollégái?
– Nincs miért neheztelniük. Senkinek a kezéből nem ütöttem ki a tollat. Inkább csodálkozást, értetlenkedést tapasztalok. A barátaim nyíltan meg is kérdeznek a munka születésének okairól, a többiek pedig magukban vagy egymás között morfondíroznak.
– Miért merészkedett mások felségterületére? Minden korszakhoz ért?
– Nem hiszem, hogy a magyar vagy akár az európai történelem felségterületekre lenne osztható. A pálya mindenki számára szabad. Természetesen nem értek egyformán minden korszakhoz, mint ahogy a korábbi és ezutáni összegzések, régió- és országtörténetek szerzői sem értettek, illetve értenek. Az ilyen típusú munkák elkerülhetetlenül az egyes korszakok és témák szakkutatóinak monográfiáin és tanulmányain alapulnak. A feladat ez esetben nem új kutatási eredmények bemutatása, hanem a meglévők szelektálása és szintetizálása. A megcélzott olvasók természetesen nem a szaktörténészek.
– Hanem kik?
– Diákok, tanárok, értelmiségiek – mindenki, aki érdeklődik a magyar történelem iránt. Jó értelemben vett tudományos-ismeretterjesztő jellegű könyvet szerettem volna írni, ehhez igazodik a tematikája és a nyelvezete is. Nem tagadom viszont, hogy egy picit magamnak is írtam, puszta kedvtelésből. Olyan korszakokban is el kellett valamennyire mélyednem, amelyekkel utoljára egyetemista koromban találkoztam, akkor is stresszhelyzetben, a vizsgákra készülve. Az utóbbi években viszont megtehettem, hogy higgadtan és nyugodt körülmények között olvassam végig történészkollégáim kiváló tanulmányait, amelyekből sok esetben egy általam eddig alig ismert világ tárult föl. Szóval a kíváncsiság motivált leginkább. De volt egy másik, kevésbé személyes okom is. Azt gondolom, nem mindegy, mit olvasnak a magyar emberek a magyar történelemről. Márpedig az elmúlt időszakban olyan kiadványok is nagy számban eljutottak a közönséghez, amelyek nem feltétlenül törekedtek a higgadtságra, a józanságra és a tényszerűségre. Remélem, hogy a Magyarország története megfelel ezeknek az általam fontosnak tartott kritériumoknak.
– Azért annyi ideje aligha volt, hogy ezer év történetének teljes szakirodalmát áttanulmányozza.
– Erre nem is volt szükség. Néhány évvel ezelőtt európai kontextusba ágyazva áttekintettem a magyar történetírás történetét (Clio bűvöletében, 2011). Ennek során elég pontos képem alakult ki arról, hogy egy-egy korszaknak kik a legavatottabb szakértői. Tudtam, hogy kinek a művét kell feltétlenül levennem a polcról, és kiét nem. Másrészt ugyancsak néhány évvel ezelőtt a magyar történelem több vitatott eseményének, illetve személyiségének – a magyarok eredetétől Dózsán és Mohácson át egészen Horthy Miklósig – a historiográfiájában is elmélyedtem (A múlt arcai, 2015).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 17. péntek, 01:21
-
Találatok: 1585
Nem egész pályás letámadással, hanem apró trükkök sorozatával veszi át a bíróságok irányítását a NER. Ahhoz sem kell különösebb fantázia, hogy lássuk: mi lesz a vége, amikor Orbán kezében egyesül a három hatalmi ág.
A hatalmi ágak szétválasztása nem holmi liberális hóbort. Könnyű belátni, hogy a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom összpontosulása semmiképp sem ideális állapot. Ugyanis amikor a személy vagy csoport, alkotja a törvényeket, amelyek a betartását felügyelik, illetve a be nem tartása fölött ítélkeznek, akkor ott könnyen elkészül az ítélet, még a per kezdete előtt. Akadtak sajnálatos periódusok a magyar történelemben, amikor ezt volt kénytelen elszenvedni-elviselni-túlélni az ország, és minden jel szerint ugyan ebbe a zsákutcába igyekszik visszafarolni Orbán és rendszere. (Legalábbis erre utal, hogy legutóbb már a törvényhozással mondattak ki ítéletet, meg sem várva, hogy egy ügy bírói szakba jusson. Ilyen mértékű prejudikálás, az alkotmányban rögzített ártatlanság vélelmének semmibe vétele külön bájos a jogászok alapította Fidesztől.)
Természetesen nem kell a naívát játszani: Magyarországon a hatalmi ágak szétválasztása a rendszerváltás óta is csak nyomokban valósul meg. A törvényhozó és a végrehajtó hatalom a legkevésbé sem különül el, személyi összefonódásai okán lényegében el sem választható egymástól. A választásokon győztes pártok 1990-től saját vezetőiket emelték a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány élére, majd éppen aszerint táncoltak a törvényhozásban – az országgyűlésben –, ahogy a kabinetnek megfelelt. Így teljes mértékben kiesett a rendszerből a törvényhozók kontrollja a végrehajtók felett. Sőt, inkább a kormány irányítja saját kedve szerint a jogalkotást.
Épp a fenti helyzet miatt nőtt meg – nem csupán most – a bíróságok függetlenségének fontossága. Legalább a törvények betartását vizsgáló, illetve be nem tartásáért járó büntetés kiszabására hivatott testület álljon minél távolabb az összefonódott törvényhozó és végrehajtó hatalomtól. És épp ezért követ el mindent a Fidesz, hogy felszámolja az utolsó, legalább részben tőle független hatalmi ág önállóságát. (Ennek első lépcsője volt Szájer Józsefné kinevezése a legfontosabb bírói testület élére, ám még Handó Tünde számára is létezik az a szakmai minimum, amely tiltakozik a totális megszállás ellen.)
Most pedig lássuk, miként akarja kesztyűbábbá tenni az Orbán-kormány a bíróságokat:
- kitalálták a közigazgatási bíróságok rendszerét, amelyben közszolgák döntötték volna el, ki élhet a gyülekezési jogával, vagy milyen adatok ismerhetőek meg,
- amikor ezt elkaszálta az Alkotmánybíróság, nekiálltak a közigazgatási perrendtartást hegesztgetni, majd gyorsan kitalálták, hogy a bíróságoknak – Szájerné közreműködésével – legalább 200 új bírót kell munkába állítaniuk,
- megemelték a bírói pályázatokon a közigazgatási gyakorlatért adható pontszámot,
- november elejétől pedig megfelezték a kinevezésekről határozó bírói tanács által adható pontszámokat.
Ha nem megy szemből, majd sikerül kerülőutakon.
Sikerült. Az új gyakorlat eredménye: kormányhivatalnokok minden gond nélkül ülhetnek át a bírói pulpitusra. Olyan emberek, akik korábban azért kapták a kinevezésüket, mert az Orbán-kormány bízott bennük. Az volt a munkájuk, hogy az Orbán-kormány által hozott jogszabályokat az Orbán-kormánynak tetsző módon betartassák. Ezentúl pedig az lesz a dolguk, hogy az Orbán-kormánynak tetsző módon ítélkezzenek. Ezek az emberek, bármennyire is alkalmasak lehetnek szakmailag bírónak, etikailag, politikailag teljes mértékben alkalmatlanok. Csak azt a feladatot képesek végrehajtani, amit az Orbán-kormány nekik adott.
Bővebben ...
