- Részletek
-
Készült: 2018. július 22. vasárnap, 21:25
-
Találatok: 1628
“Újabb tüntetést tartottak a Soros-szervezetek”. “Soros civiljei nem vesznek el, csak átalakulnak – Újabb tüntetéshullám kezdődik a Parlamentnél” – adta hírül a Magyar Idők és a Pesti Srácok a pénteki otthonápolási díj emeléséért tartott tüntetés után.
„Néhány tucatnyi civil vett részt az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) épületénél tartott demonstráción péntek délután, amit az ápolási díjak miatt hirdettek meg. Az eseményt az aHang mozgalom hirdette meg, a platformhoz olyan jól ismert szereplők csatlakoztak, akik a migrációtól a fakivágásokon és a miniszterelnök-jelölti vitákon át az otthonápolási munkaviszony ügyéig emelték már fel szavukat a kormány ellen.”
– sorolja a Magyar Idők szerzője, miféle kétes ügyekben vettek részt a tüntetést szervező civil szervezetek.
„A migránssimogatás után, és saját finanszírozásuk és embercsempészetet segítő tevékenységük védelmezése után, amelyhez nem igazán sikerült még minimális társadalmi támogatottságra sem találni, most igyekeztek valami szívhez szólóbb témát találni. Mi más is lehetne meghatóbb, mint a beteg szeretteiket otthon ápoló szegény emberek sorsa?”
– írja a Pesti Srácok.
Mivel a kormányközeli média boldog-boldogtalant sorosozik, nehezen ugorja már meg az ember ingerküszöbét a menetrend szerinti rágalmazás – a pénteki tüntetés után megjelenő kormányközeli cikkeken mégis megakadt a szemem.
Tisztázzuk, kikről is van szó valójában: olyan anyákról, apákról, férjekről, feleségekről, akik saját szeretteiket ápolják otthon gyakorlatilag teljes munkaidőben, sőt, azon is túl.
A valamilyen súlyos rendellenességgel születő, megbetegedő vagy balesetet szenvedő családtagjaikat otthon ápolók 24 órás műszakot teljesítenek az év 365 napján. Nincs betegség, nincs nyaralás, nem lehet elfáradni.
A beteget nem lehet magára hagyni, így az otthonápolók nem tudnak munkát vállalni sem. Szerencsésebb esetben van valaki a családban, aki tud pénzt keresni, de így is egy fizetéssel kevesebb jut nekik, sokan pedig egyedül kénytelenek megküzdeni a problémákkal.
Az EMMI szerint viszont nincs itt semmiféle probléma:
„A legsúlyosabb állapotú hozzátartozót gondozók ellátása 2010 óta 63 százalékkal, 37 050 forintról 58 680 forintra nőtt. Ezenfelül idén januártól bevezették a tartósan beteg gyermeküket legalább húsz éven át otthon ápoló idősek számára az 50 ezer forintos nyugdíj-kiegészítést. Az is fontos előrelépés, hogy a bruttó díjakból nyugdíjjárulékot is fizet az állam, ez azt jelenti, hogy az érintettek nyugdíjjogosultságot szereznek. ” – írja a minisztérium a tüntetésre reagálva.
Igen, az EMMI komolyan azzal érvel, hogy az ápolási díj 58 680 forintra emelkedett, ami gyermekesek esetében a családi pótlékkal kiegészülve is csupán 75 810 forint, illetve azzal is eldicsekszik, hogy azok az idős emberek, akik 20 éve ápolják a tartósan beteg gyermeküket, kapnak 50 ezer forint nyugdíj-kiegészítést.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 21. szombat, 18:31
-
Találatok: 1524
Hetek óta zajlik a Nagy Magyar Nemzeti Kulturkampf (NaMaNemKult), dagad és hömpölyög, elégedett mosolyt csalva a köztünk élő történelmi tanúk arcára, akik a hajlott korú veteránok nosztalgikus derűjével ismernek rá a mostani harci állapotokban ifjúságuk idejének végleg eltűntnek vélt nyomaira. Azokra az évekre-évtizedekre, amikor a hatalom kézből etetett káderei és ideológiai elkötelezettjei mondták meg, milyen legyen az ország kultúrája, miként és miről kell gondolkodnia a munkás–paraszt hatalom vezette tudós értelmiségnek, s hogyan kell látni és láttatni a balsorstól oly gyakran sújtott, ámde mostanra a progresszív fejlődés útjára lépett ország történelmét.
A harciasan felgyűrt ingujjú, leginkább a fényes szelek Nékosz-generációjára emlékeztető, dagadó keblű és tomboló becsvágyú ifjak a Fidesz egymást követő három nagy politikai győzelmének dicsőségében lubickolva most utat mutatnak, s kimondják a célt: konzervatív korszak megteremtésére van szükség. Konzervatív kulturális dekolonializációt kell végrehajtani, az MTA, az egyetemek, a könyvkiadás, a színházak, a zenei élet és a galériák elfoglalásával, miután a liberális gondolat kimerült, romlottá, silánnyá, cinikussá és közömbössé vált, érvényes világmagyarázattal és hiteles narratívával kizárólag a konzervatív, nemzeti-keresztény jobboldal szolgál. A politikai struktúrához ki kell találni és hozzá kell szabni az új korszakot, annak kultúrájával, tudományával, ikonikus műveivel, épületeivel, mítoszaival, egységes emlékezetpolitikájával és közösre gyúrt történelmi örökségével együtt. „Mi vagyunk a jövő!” – írja egy kulturális pionír, nem mellékesen a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója.
Szép, harcias gondolatfutam, amelynek adekvát tartalmát a történelmi ismeretek meglehetős hiányossága és a használt fogalmi készlet tetszés szerinti tartalommal való megtöltése biztosítja.
Mindenekelőtt szögezzük le: a „korszak” fogalom sosem a jelen, mindig az események elmúltával, az „utánból” visszatekintő s az „elmúltat” értelmező történelmi szemlélet eszmei képződménye. Nem is fordulhat elő, hogy valamely, bármely korszak bonyolult összetettségét a jövő mérnöke a tervasztalon dolgozza ki, mintegy harmonizáltatva a kor uralkodó politikai nézeteivel és hatalmi törekvéseivel. Voltak persze ilyen jellegű próbálkozások, a jakobinusok még a naptári rendszert is átpolitizálták és átszabták, s a Robespierre megalkotta Legfőbb Lény kultuszával még a transzcendens-metafizikai érzületnek is igyekeztek új, forradalmi keretet biztosítani, teljes összhangban a politikai változásokkal. Mindez nem maradt, nem is maradhatott tartós, miként nem vált sikeressé sem a Harmadik Birodalom kultúrájának korszakos igényű átalakítása, sem a szovjet típusú államszocialista diktatúra korszakteremtő igyekezete, jóllehet a kultúra és a tudomány teljes dekolonializációját itt is, ott is, sokaknak tetsző módon, ám legalábbis kétségesnek nevezhető sikerrel abszolválták.
Egy korszak sohasem monolitikus. Nem attól „korszak”, mert hordozója vagy megjelenítője, kifejezője vagy plebejus népszerűsítője egy vagy akár több hatalmi struktúrának. A reneszánsz időszakának politikusai, mondjuk a Mediciek vagy II. Gyula pápa nem kultúrpolitikát műveltek, hanem gazdag és jó kvalitásérzékkel rendelkező mecénásokként koruk legtehetségesebb alkotóit igyekeztek megnyerni, s támogatásukkal, természetesen személyes érdekeltségből fakadóan, alkotási lehetőséget biztosítani. De az Erzsébet-kori angol dráma- és színházkultúra sem a politika fennálló kulturális vetülete volt, miként a Napkirály időszaka sem, s a dualizmus korszaka a maga hihetetlen gazdagságával és sokszínűségével, megannyi remekművel és legalább annyi fércmunkával szintén nem a politika messzire érő csápját jelentette.
„Mi, nemzetiszocialisták – fejtegette Goebbels – nem vagyunk régimódiak, mi testesítjük meg az új modernitást, nem csupán a politikai és társadalmi kérdésekben, hanem magában a művészetben és a tudományban is.” Ennek jegyében nevezték „elfajzott művészetnek” (entartete Kunst) az általuk cinikusnak, közömbösnek vagy a régi világhoz tartozónak kikiáltott Picassót, Chagallt és a többieket, s ennek jegyében, hiszen „mi vagyunk a jövő”, vetették tűzbe a korabeli „dekadens”, „cinikus” és „közömbös” szerzők, Stefan Zweig, Franz Werfel és mások műveit.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 21. szombat, 00:15
-
Találatok: 1645
Péntek délutáni ülésén az Országgyűlés több fajsúlyos törvényt és törvénymódosítást is elfogadott. A 2019-es költségvetés mellett a kormánypárti többség megszüntette a béren felüli juttatások rendszerét, törvényben védte meg a politikusok magánéletét, bevezette a bevándorlási különadót, és elfogadta az új gyülekezési törvényt is.
Szinte mindegyik jogszabályhoz és módosításhoz kapcsolódik valamilyen botrány vagy tiltakozás.
A jövő évi költségvetésben – melynek amúgy is az oktatás lesz az egyik nagy vesztese – a kormány magához rendeli a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti költségvetésének egy jelentős részét, mindezt úgy, hogy előbb kész tények elé állította az MTA-t, majd úgy egyeztetett vele, hogy semmiben nem engedett az Akadémia szempontjainak. Tiltakozásképp Lovász László, az MTA elnöke nem is írta alá a költségvetés MTA-ra vonatkozó rendelkezéseit. A tiltakozások azonban a kormányzati akaratot nem hatották meg.
Ugyancsak tiltakozást váltott ki, ezúttal a szakszervezetek részéről, hogy a kormány megszünteti a béren kívüli juttatások adómentességét, és ezzel gyakorlatban teljesen szétveri a több mint kétmillió embert érintő kafetériarendszert. Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke elmondta: bár a Nemzeti Bank sem tartja jó ötletnek a kafetéria ellehetetlenítését, a kormány mégis megteszi, a döntés mögött ugyanis személyesen Orbán Viktor áll.
Ugyancsak ma fogadták el a magánéletről szóló törvény módosítását, amely többek között a politikusok magánéletét is fokozottan védi.
Az új jogszabály hatására nehezebbé válhat olyan botrányok feltárása, mint például Rogán Antal helikopterezése vagy Semjén Zsolt rénszarvasvadászata. Bár ezek sokszor közpénzt, de a közhatalom gyakorlását mindenképp érintő ügyek, melyek mostantól szigorúbb törvényi védelmet élveznek.
És nem ez az egyetlen ilyen jellegű döntés: a parlament elfogadta Czunyiné Bertalan Judit Btk-módosítását is, amelynek értelmében akár két év börtön is kiszabható, ha valaki hivatalos személyt hivatali tevékenységével össze nem egyeztethető helyen vagy időben „zaklat”. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) álláspontja szerint ez akár azt is jelentheti, hogy börtönnel fenyegetve próbálnák ellehetetleníteni a politikus házánál rendezett tüntetéseket, vagy akár meg is büntethetnék a tüntetőket.
Az új gyülekezési törvény is elfogadásra került, melynek megítéléséről az elmúlt hetekben itt a Mércén is vita folyt. Bár a törvény maga inkább szükséges pontosításokat tartalmaz, több jogvédő szervezet, köztük a TASZ és az Eötvös Károly Intézet is úgy véli, a gumirendelkezések akár a gyülekezési jog korlátozására is alkalmasak lehetnek.
A bevándorlási különadóról is döntött a Ház: 25 százalékos adóval sújtják a „bevándorlást segítő tevékenységet” végző szervezeteket. A rendelkezés korábban a Stop Soros csomag keretén belül szerepelt, de a választások után a Fidesz kivette azt a nemrégiben elfogadott törvénycsomag rendelkezései közül és külön nyújtotta be. A különadó a törvény szövege szerint érinti a „bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda tevékenységet”, a bevándorlással kapcsolatos média kampányokat, szemináriumokat és a bevándorlást segítő hálózatok építését és működtetését.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 19. csütörtök, 23:34
-
Találatok: 1950
A végén majd csak egy elnyújtott, hosszú, artikulálatlan üvöltés hallatszik a hangszóróból, aztán sercegés és néma csend lesz, az egyazászló pedig kókadtan csüng majd, mint a disznó hasa, és senki nem találja az injekciós tűt, mert azt is ellopták.
Pedig voltaképp szépen indult a nap a birodalomban. Olyan kerek volt a világ, a bamba madarak danásztak, Lőrinc barát barna csuhában megvette a fák mögött megbúvó kiskutya redves farkát is, az ennek tövében rejtőző bolha fingja még nem volt az övé, de elégedetten sóhajtott fel a jachtján: meglesz az is, mert a kemény munkának mindig megvan a jutalma. Főleg a kétkezinek.
Reggel nyolc óra volt, amikor kiderült, hogy a zUnijó aszonta, hogy eddig és ne tovább, mert tele lett a töke neki az illiberális álmokkal. És még aszt is onta, hogy bíróság elé citálja az egész redves bagázst. Igaz – mert olyan neki az ügymenete -, majd csupán a vezér saját lábán ácsorgó kisunokája kap intést száz év után, hogy ugye, kicseréled majd a nagytata szaros pelenkáját, és ő rávágja majd, perszepityu, és most jó? És a zUnijónak jó lesz, de nagyon.
Ennyire nem lát előre azonban a rencer, és mondta is legott – miközben habzott neki a kicsi szája – a Halászjani, a pecás, akit azért hagytak életben, hogy jártassa a száját de mindig, hogy a Sorosmegin. Hogy az egész nyüves világ aztat védi, sőt, a zUnijó meg egyenest az ezer éves bütykeit nyalogatja, mert ez a mániája neki, hogy vénembereket gyömöszöl, hogy a kedvükre tegyen, és persze, hogy a nagyvezírt meg bosszantsa, ezt a mienkét. Azzal cukkolódnak minduntalan, mert a világon még nem született olyan, aki értené a zsenijét, ahogy ő látja a világot, olyan magának valóan egyedi módon.
A vendégségből épp távozó szlovák nagykövet is – valami Kácer, a neve is má’ milyen – ezt ordította vissza az ajtóból, hogy hülyék ezek meg aljasok, a királyukon bohócsipka van, és megváltónak hiszi magát, pedig csak egy nyomorult féreg. Sőt, azt is visszaüvöltötte, hülye az, aki egy vénembert démonizál, akibe hálni jár a lélek, így búcsúzott el a díszes kompániától ez a Kácer.
Ott ücsörgött persze a sarokban egy srác, aki prosti volt, és hozzávágta volna a távozóhoz a cipőjét, de olyanja nem volt, nehogy kárt tegyen magában. Tehát cselekedet helyett szóval hadakozott, és a Kácer után sercintett, hogy a falon folyt a takonnyal elegyes nyál, hogy hülye, aki mondja. Volt ilyen monomániája ennek a prostisrácnak, hogy a vezérét a népek választották ki a feladatra, hogy vezesse ki őket a pusztaságból, s egyrészt ez nem így volt, másrészt nem is vezetett ez sehová sem, csak a Lőrinc baráttal sutyorgott a sarokban egyfolytában, és csörgették az aprót a zsebükben.
Fél tizenegy volt talán ebben az idillben, amikor a tarajos, de nem a sül, szólásra emelkedett, nézett ki a szemüvege lukán, és, mint, aki meglelte a bölcsek kövét, azzal a bizonyossággal adta elő, hogy a ‘zország kiiramodik az ENSZ-bűl, messzire tőle, a globális csomagból, mert attól van veszélybe’ a haza.
Lett is öröm, a vezír kibújt a Lőrinc barát seggéből, égnek hajigálta a csörgős sipkáját, és ordított, minta a fába szorult pondró és akárha, hogy kilépni, az egész univerzumból kilépni, én vagyok a ‘zisten csakis. Éljeneztek neki, megminden, a plafon leszakadt, de nem esett le, csak himbálózott, mint a hajnali nyál, mert gumiból volt.
És az ápoló benézett az ajtó lukán, de nem röhögött, csak elsírta magát. Kiegyenesítette a táblát, melyen ez állt: Magyarország, zárt osztály. – Filctollal még odasrejbintotta, hogy kényszerzubbony kapható, és lekapcsolta a villanyt nagy kegyesen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 19. csütörtök, 00:12
-
Találatok: 1566
Orbán Viktor Mihály mostanság utazgat, rohangál, mint egy mérgezett egér vagy lökött nyúl. Úgy is mondhatnánk, hogy rángatják a drótját neki, ő pedig ennek megfelelően mozgatja a végtagjait, de legfőképpen az ajkait. Oroszba’ is vót, és eltátotta a száját, hogy jé, valamint örült is nagyon, hogy “az európai civilizáció két ékkövében” – úgymint Moszkva és Szentpétervár, magyarul Leningrád – eltölthetett kis időt az Anikó meg a Gáspár nélkül méla boldog-magányban.
Putyin cibálta oda egyébként, a rosseb se tudja miért. Egészen biztosan nem azért, hogy mint elvetélt Neymart köszöntse őtet – a habitusa ennek a nyikhajnak felel meg leginkább -, bár kapott egy udvarlást a KGB-stől, “mindannyian tudjuk, mennyire szereti a futballt, jó futballistaként ismerjük”. De, hogy ki az a mi, hány hacker, vagy az egész végtelen lelkű orosz nép, arra nem derült fény, de ez mindegy is. A lényegesebb, hogy mi a súlya az alaknak, nem kilóban gondolva természetszerűleg.
A mi vezénylő csillagunk védjegye a világban, hogy jó futballista volt. Nos, ez is annyira igaz, mint, hogy forradalmár lett volna, viszont azt mindenki láthatja, hogy most micsoda is. Egyeseknek isteni természetű megváltó, a többségnek patás patkány, de mindenképp egy szétfolyt, orálisan fixált, gyenge jellemű és nulla akaraterejű bábu, akit a gyógyszerei még összetartanak úgy-ahogy, de, ha az egyszer ez szétfolyik, medveanyám, mi lesz itt.
De máma nem erről beszélgetünk igencsak kedélyesen, hanem, hogy elöntötte a kultúra a csillagunkat, és megrótta az ő NER-i népét, hogy mért nem jár hetente Moszkvába operába. Pedig ő sem ott volt – pedig lehetett volna -, hanem meccsen volt a drága elvtárs. De aszonta az ő NER-i népének mintegy megrovón, “nem is érti azokat a magyarokat, akik elmennek a bécsi operába, de nem akarják megnézni a moszkvai Nagyszínházat.”
Ezt most hogy, akad fönn az ember szeme, mert ő ugyan ott volt, mégse ment bele a Bolsojba, akkor meg rajtam mér kéri számon, hogy büdös bunkó vagyok, ugye. Nem áll össze a dolog sehogyan. Azt még Lázár képes bécsi beszámolója után megérti az ember, hogy a bécsi opera az mért mellékszál, de azt nem, mért épp az opera jut az eszébe Oroszba’, s nem mondjuk a Tretyjakov Galéria, vagy akármi egyéb.
Sőt, és főleg, mint a kereszténység fénylő és óvó csillaga, mért nem a Megváltó Krisztus Székesegyházat ajánlja bámulásra, amelyet – úgy emlékezek – az ő moszkvai ura és parancsolója újíttatott fel. Akkor melléje tehette volna a bécsi Stephansdomot, rámutatva arra, hogy ez utóbbinak nincsen is hagymakupolája, s a magyarok, ahogy oda sem járnak misére, miért Moszkvába nem mennek inkább. Csapnivaló egy idegenvezető ez az alak.
Törökbe’ is vót, pláne a Gazsi gyerekkel párban, szultánavatáson. Hogy a Jézusokkal táncoló gyerek mit keresett ott, az egy nagy és örök rejtély, senkise érti. Tán a Hagia Szophiát akarta volna újraszentelni ezerötszáz év és Menas pátriárka után, vagy én nem tudom. De erről az útról szót sem ejtett a hívek épülésére, csak befalt egy tál baklavát, és már indult is, pláne vizes hajjal. Most meg Izraelbe ette el a rosseb, és aléló szívvel várom az ajánlatokat, mit érdemes látni, ha arra vetődök épp.
Mindenesetre tanulságos utazások ezek, mielőtt a facén összeáll az a kurva vakáció fölirat. Reszkető szívű népünk bizakodva tudósul arról a mindennapi örömhírekből, a’la emmeggy, hogy fénylő csillagunk, miközben elhozza a világbékét, elsimítja a Föld nevű bolygó összes gondját is, sőt, arra is van érkezése, hogy operát ajánljon miheztartás végett Moszkvából. Hogy ő sem járt ott, az nem baj. A baj az, hogy döglenek a nyulak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 18. szerda, 05:09
-
Találatok: 1702
Ezer hiba kellene ahhoz, hogy felmondják a 4,8 milliárdos külső tanácsadói szerződést. Nem elég hozzá az Európai Bizottság javaslata a több mint 100 milliárdos támogatásmegvonásról.
Sosem költött még ennyi pénzt a Miniszterelnökség a közbeszerzések szabályosságát segítő tanácsadókra, az Európai Bizottság mégis arra jutott, hogy minden eddiginél nagyobb rések tátonganak az ellenőrzés rendszerén, és az uniós támogatásokból minden tizedik eurót indokolt megvonni Magyarországtól.
24.hu
Szégyenprojektek miatt bünteti Brüsszel Magyarországot több mint 100 milliárd forintra / 2018.06.25.
Mészáros-projektek miatt több mint 20 milliárd forint büntetés néz ki, de az uniós pénzosztó csúcsszervezet, a Miniszterelnökség is durván 3 milliárd forint támogatást bukik el.
Mint korábban megírtuk, a kancellária 4,8 milliárd forintot fizet külső tanácsadóknak azért, hogy az uniós támogatások felhasználása szabályos legyen, a brüsszeli auditorok ehhez képest a 29 projektből álló mintában 24 súlyos hibát találtak. Az egyik kifogásolt szerződés éppen a szóban forgó 4,8 milliárdos keretmegállapodás, amelyet maga az uniós támogatásokat menedzselő csúcsszervezet, a Miniszterelnökség kötött.
Felmondja-e, esetleg már fel is mondta a Miniszterelnökség a tanácsadói megaszerződést, tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság a több milliárdos külső segítség bevetése ellenére alsó hangon 103 milliárd forintos támogatásmegvonást javasolt? Ezt firtattuk a kancellárián, amely a vizsgált, 2015. november és 2017. közötti időszakban a közbeszerzési ellenőrzések zömét, a közbeszerzési felügyeleti főosztály ellenőrzési feladatainak 78-91 százalékát kiszervezte, vagyis az auditorok által kifogásolt szabálytalanságok nagyobb részét a külső tanácsadóknak kellett volna kiszűrniük. De nem tették.
Azt is megkérdeztük, mi a következménye annak, hogy ilyen nagy hibaarányt talált az Európai Bizottság, milyen garanciákat építettek a külső tanácsadókkal kötött szerződésbe, mekkora felelősségbiztosítást, illetve kötbért írtak elő és mekkora kártérítést érvényesíthetnek?
Szerződésbontás nincs, gyökeres szervezeti átalakítás várható
„Idő előtti” – ezzel hárította el a Miniszterelnökség a 24.hu kérdéseit, de a válaszból egyértelmű volt, hogy nem került sor kenyértörésre. A kancellária értelmezése szerint az auditjelentés egy tervezet, nem az Európai Bizottság végleges álláspontját tükrözi. Ezt a 24.hu által megkérdezett szakértők azzal finomították, hogy ha Magyarország a megadott két hónapos határidőn belül nem tesz észrevételeket, és nem áll elő meggyőző érvekkel, akkor az Európai Bizottság néhány hete megküldött támogatásmegvonási javaslatait kell végrehajtani.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 16. hétfő, 21:24
-
Találatok: 1747
A Fidesz úgy hiszi, ha minimálisra szűkíti az ellátásokat, rá tudja kényszeríteni az embereket, hogy dolgozzanak - mondta Szikra Dorottya, az MTA Szociológiai Intézetének osztályvezetője. A nyugdíjrendszer most még fenntartható, de azon az áron, hogy eltávolították belőle „problémás” elemeket.
– A jövő évi költségvetés, vagy a konvergencia program is azt mutatja, hogy az Orbán-kormány nem tér el a 2010 óta folytatott gyakorlattól, koherens szociálpolitikát folytat. Ez akár dicséret is lehetne, de a Magyar Tudomány júniusi számában megjelent "Távolodás ez európai szociális modelltől – a szegénység társadalompolitikája" című tanulmánya vagy a Kiss Dianával a nyugdíjrendszerünkről írt bővebb angol nyelvű cikke messze nem elismerő. Minek szól a kritika?
– Tavaly jelent meg Ferge Zsuzsa kötete a rendszerváltás óta működő kormányok szociálpolitikájáról és ennek is az az egyik következtetése, hogy a szocialista-liberális kormányoknak nem volt egységes szociálpolitikájuk. Többnyire szociáldemokrata programokkal kezdtek, amit azután neoliberális megszorítások követtek. Ezzel szemben a Fidesz társadalompolitikája következetes maradt a nyolc év alatt, csak éppen szembe megy azzal, amit a jóléti rendszerek eddigi logikájáról tudunk. Egy másik fontos sajátossága az Orbán-kormányoknak, hogy szemben elődeikkel, durva megszorítással kezdtek, aztán valamelyest lazítottak a ciklusok vége felé.
– Miben?
– Vegyük a munkanélküli ellátórendszer reformját. Míg a Gyurcsány-érában minimálbért kaptak a közmunkások, addig a Fidesz bevezette a közmunkás minimálbért, ami a korábbinak mindössze a 60 százaléka lett. Ráadásul, hogy sok embert pörgessen bele a rendszerbe, jelentős részüket részállású közmunkásként „foglalkoztatta” 2010-2011-ben. Mindez elképesztő jövedelem-zuhanást jelentett sok százezer embernél a válság idején, ami a szegénység drasztikus növekedéséhez vezetett 2012-re. Ehhez képest 2013-14-re a Fidesz-kormány már hosszabb távra és teljes munkaidőben foglalkoztatta az embereket közmunkában és a létszámot is megemelte. Ez a 2011-es állapothoz képest mindenképpen javított a munkanélküliek helyzetén.
– Mindeközben nem teljesítette a szociálpolitikának azt az alapvető funkcióját, hogy segítse a társadalmi különbségek kiegyenlítését.
– A szociálpolitika minden területén egységes elveket követett a második és a harmadik Orbán-kormány: munka alapú társadalomról beszélnek. Azt erősítik tovább, akinek bejelentett, stabil munkaviszonya van, akinek sikerült megkapaszkodni a társadalmi hierarchiában. Aki gyengébb és ezt nem tudta elérni, azt szisztematikusan tovább gyengítik. Mindez tökéletesen szembemegy a piacon keletkezett különbségek kiegyenlítésének általánosan elfogadott szociálpolitikai elvével, amit az unió lelkének is nevezett Európai Szociális Modell is megkövetel. Fontos látni, hogy az EU azért is támogatja a leszakadók munkaerőpiaci integrációját, mert ez vezet a fenntartható gazdasági növekedéshez.
– Miért megy ezzel szembe a Fidesz?
– A neoliberálisnak nevezhető társadalomfilozófia azt hirdeti: ha minimálisra szűkítjük az ellátásokat, akkor az embereket rá tudjuk kényszeríteni, hogy dolgozzanak, s ha nem teszik, az egyéni hiba. A munkanélküli ellátások, a támogató szolgáltatások leépítése ezt a logikát követi.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 15. vasárnap, 23:23
-
Találatok: 1781
Előrebocsátom, hogy szerintem az országgyűlési képviselők munkája nehéz és felelősségteljes. Egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik egy fillért sem adnának nekik, mondván: veszekedjenek a saját kontójukra, ne közpénzből. Ez csak tekintélyes vagyoni cenzus esetén működne, de Gyurcsányt akkor sem úsznánk meg.
Az üresen tátongó padsorok sem feltétlenül közveszélyes munkakerülők után sóvárognak, a képviselőknek ugyanis nem csak a Parlament épülete a munkahelyük. Szóval maradjunk annyiban, hogy jár nekik fizetés. Még akkor is, ha egyikük-másikuk teljesítményét figyelve inkább vele fizettetnénk meg az idegrendszerünkben okozott kárt.
Most, hogy sikerült elrángatni az ország szekerét a szakadék széléről, ahová a már említett balliberálisok taszították, sőt növekedési pályára állt a gazdaság, kiegyensúlyozottá vált a költségvetés, alapvető szükségletté vált a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, az egyenruhások, a tisztviselők, vagyis minden közszolga jövedelmének emelése. Beleértve a képviselőket is, akik szó szerint az utolsók a sorban. Hiszen amíg egyes területeken ötven százalék fölötti bérnövekedésről beszélhetünk, az ő esetükben ez 18,5 százalékot tesz ki a tervek szerint.
Próbáljunk beletörődni, hogy bármilyen
bumfordiak, bármilyen tehetetlenek, bármennyiszer teszik magukat nevetségessé, mégiscsak mi, magyarok választottuk meg őket is. Nyilatkozgassanak, döntsenek bármennyire is összevissza, még nekik is jár az a 18,5 százalék. (
Gajdics Ottó, Magyar Idők)
Időnként naiv módon rácsodálkozik az ember – velem is előfordul -, hogy micsoda remek élete lehet egy jól tartott, első vonalbeli luxuspropagandistának. Mekkora móka lehet azon izzadni hétről hétre, hogy az állampárt nagyobb dicsőségére megnyugtatóan szájbarágja: amit látunk, az nem is úgy van. Az ilyen típusú pártutasított elsikáló-kimagyarázó-felvilágosító irományok sorában is kiemelkedő az, amit a fent említett művész összekínlódott ma reggelre a képviselői béremelés védelmében.
Az elvárás egyszerű: bele kell rágni a kéményen csodálkozó kisember szájába, hogy amit a Fidesz megcselekedett a maga felé hajló, ragacsos kezével (és a tetszőlegesen hajlítgatott valósággal), az a világ legtermészetesebb dolga. Akit ez felháborít, az nem tudja, mit beszél. És/vagy pláne balliberális. Lássuk be, nemes kihívás egy gondolati egységben védeni az állampártot és ostorozni az ellenséget úgy, hogy a béremelés közben párthovatartozástól függetlenül mindenkit érint.
A művész úr viszont kiválóan teljesítette a feladatot: felsorolta az összes NER-lózungot (a szakadék szélétől a
bezzegelmúltnyolcévelőttielmúltnyolcéven át a növekedési pályára állított gazdaságig), megtalálta a felmentést az igen gyakran arcpirítóan üresen tátongó parlamenti padsorokra (nehéz, felelősségteljes munka), és az el nem hajlított valóság valamennyi szálának kibontása nélkül –
a Fidesz tegnapi cinikusan undorító közleményének szellemében – világossá tette, hogy a 200 ezer forintos parlamenti fejpénzemelkedés nem pazarlás, nem disznóság, hanem valami, ami jár. Nekik. Sajnos még a szánalmas, idegesítő, tehetetlen, nevetséges balliberálisoknak is (külön Gyurcsány), akiket egy vérbeli Fidesz-szócsőnek sosem lehet eleget rugdosni.
Külön szeretném felhívni a figyelmet az egy mondatba préselt szolgaság monumentális kifejeződésére, miszerint nem elég, hogy a drága honanyák és honatyák szó szerint utolsónak hagyták magukat a minden szinten jobban teljesítés gyümölcseinek leszüretelésében, de ráadásul még szűkmarkúan is bántak magukkal:
"… amíg egyes területeken ötven százalék fölötti bérnövekedésről beszélhetünk, az ő esetükben ez 18,5 százalékot tesz ki…"
Igen, változatlanul képtelen vagyok felfogni, hogy ezek az emberek vajon miféle elkorcsosult, beteg, erkölcsöt nyomokban sem tartalmazó mérce szerint szívják a levegőt ebben a földi paradicsomban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. július 14. szombat, 23:27
-
Találatok: 1794
A választás után a jelek szerint egyre kevésbé fontosak az idősek a kormánynak. Jövőre 2,7 százalék lehet a nyugdíjemelés, miközben az infláció már most 3 százalék fölött van. Mivel pedig a bérkiáramlás gyors maradhat, a nyugdíjak vásárlóértéke egyre inkább leszakad. Az idősek számára kedvezőbb nyugdíjemelési módszerre nem hajlandó áttérni a kormány. A Vasárnapi Hírek cikkét olvashatja.
Jövőre folytatódhat a nyugdíjak értékének leszakadása, hiszen – a mostani számok alapján – nemhogy az átlagos bérkiáramlást, hanem még az inflációt sem fogja elérni az időskori ellátások év eleji növekedése, írja a Vasárnapi Hírek. Jövőre ugyanis alig 3500 forinttal, azaz 2,7 százalékkal kapnak majd több pénzt az átlagnyugdíjasok (az átlagos nyugdíj jelenleg 130.500 forint), legalábbis ez derült ki a napokban Rétvári Bence válaszából, amit egy ellenzéki képviselő kérdésére adott.
Az erőforrás tárca államtitkára azzal érvelt, hogy 2010-hez képest, az idei emelést is figyelembe véve, már 29,8 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak. – A kormány már háromszor osztogatott 10 ezer forintos Erzsébet-utalványt a nyugdíjasoknak, összesen 81 milliárd forintért, továbbá 2016. novembere és 2018. márciusa között 129 milliárd forint összegű nyugdíj-kiegészítést, nyugdíjprémiumot és egyéb juttatást küldött a nyugdíjasoknak – érvelt.
Csakhogy például nyugdíj-kiegészítést épp azért kellett fizetni az év végén, mert magasabb lett az infláció, mint azt eredetileg tervezték, az Erzsébet-utalvánnyal pedig a választások előtt a csaknem 2,7 milliós csoport szavazatait próbálták megszerezni.
Svájci csavar
Miközben az utóbbi években jelentős, átlagosan 10 százalék körüli volt a bérkiáramlás, a nyugdíjak bővülése ennek alig a negyedét érte el. Azaz hiába érvel a kormány azzal, hogy tavaly – a kedvező gazdasági eredmények miatt – prémiumot fizettek az időseknek, ez alig javít az összképen – fogalmazott lapunknak egy nyugdíjszakértő. Példát is hozott erre: egy 100 ezer forintos nyugdíj esetében az inflációkövető emelés nagyjából 3 ezer forint, vagyis 36 ezer egy évre. Ha viszont a svájci indexálásként emlegetett rendszer lenne, amiről a kormány nem akar tárgyalni, akkor a 10 százalékos átlagos nettó kereset-növekedés felét (5 százalék) és infláció felét (1,5 százalék) kellene adni az időseknek. Ez 6,5 százalék, ami a példánál maradva azt jelenti, hogy havi 6500 forintot kellett volna emelni, ez évente 78 ezer forint.
Ezzel szemben a 36 ezres emelés, a tavaly év végi 10 ezres Erzsébet-utalvány és – a 9 év alatt tavaly először fizetett – nyugdíjprémium (amelynek maximuma 12 ezer forint volt) együtt sem haladja meg az 58 ezret.
Csúcson a drágulás
Aligha marad látható a boltban a nyugdíjemelés, ha a jelenlegi inflációs folyamatok folytatódnak. A KSH adatai szerint 2018. júniusban a fogyasztói árak átlagosan 3,1 százalékkal magasabbak voltak az egy évvel korábbinál, az infláció utoljára öt és fél éve volt ilyen magas, mint most. Nemcsak az üzemanyagok ára nőtt jelentősen, hanem például az élelmiszerek ára 3,4 százalékkal emelkedett, ezen belül a vaj, vajkrém 12,2, a száraztészta 11,2, a tojás 10,1, a tejtermékek 9, a liszt 5,1, a baromfihús 4,6 százalékkal drágult.
Lemaradásban
A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság 2017 januárjában 2,639 millió embernek, a népesség 27 százalékának folyósított nyugdíjat, járulékot vagy valamilyen egyéb ellátást – áll a KSH napokban megjelent, Magyarország 2017 című kiadványában. Az is kiderül, hogy a magyar nyugdíjak vásárlóereje az uniós átlag alatt van, a tagállami rangsor utolsó harmadának elején. Az osztrákoktól óriási a leszakadás, de például a cseh vagy a szlovák nyugdíjak vásárlóereje is nagyobb a magyarénál.
Bővebben ...
