- Részletek
-
Készült: 2018. május 25. péntek, 16:39
-
Találatok: 1422
Orbán Viktor Mihály, mint az szokás vagy késztetés a bűnözőknél, visszatért a tett helyszínére. Míg március utolsó és április első napjaiban szavazatszerzési, most köszönetnyilvánítási szándékkal járja a kerek világot, s úgy vélte, az elhíresült óvodai látogatás ért neki annyit, hogy ezúttal egy zsák labdával meg focikapukkal fejezze ki háláját a kis hugyosoknak a kétharmadért.
Egyrészt mi mással, ugye, mint fodballabdával, véletlenül sem egy nyüves könyvvel, de még kifestő sem jut az eszébe, ha ismer ilyet. Másrészt ez meg valami perverzió a lelkében, vagy mi a rosseb, hogy nem bír leszállni a kisdedekről. Vagy csak odaszúrt az NVB elnök Patyinak, hogy most büntessél meg baszki, ha tudsz. Van ennyire pitiáner, mint az tudvalévő.
A diktátorok, azok ilyen monyolósak nagy általánosságban, szeretik a sérelmeiket őrizgetni, aztán törleszteni, hogy szálanként tépik ki a hajat a delikvens koponyájából, ilyenek. Ám ez az egész már olyan régen volt a választópolgár szürkén zakatoló életében, hogy el is felejtette, ezért elmondom megint ezt az óvodásat.
Az úgy volt, hogy Orbán Viktor Mihály április elején vagy március végén beállított kéretlen és váratlan egy dadi óvodába, ott fotózkodott a kölkekkel, míg azok visongtak. Ilyet nem lehet, főleg nem kampányban, ezért a házibohóca, ez a Patyi megbüntette őtet háromszáznegyvenötezer forintra, szügyig belegyalogolva miniszterügynök úr kócos kis lelkébe.
Nem is bírt kellőképpen elnézést kérni aztán: „Nagyon sajnálom, Miniszterelnök úr!” – így, miközben földig hajolt, de a gyalázat megtörtént, megfelezte a félretett pénzecskéjét a Mihálynak ez a Patyi, viszont, mint kitetszik, megérte a beruházás, még labdára is futja. De azt is megnézném, milyen pénzből. Bár tök mindegy, ez a miniszterügynök életében nem dolgozott, csak a közöset költi.
Így hát, drágám, te fizetted a büntetését meg a labdákat is, de hát, ez a szokás illiberáliában, a keresztényes demokráciában meg pláne. De elmélkedjünk azért ezekről a kisdedekről még egy, kicsit. Az ő szüleik nem tudták, hogy fotózkodik velük ez a jampi, azt meg, hogy szanaszét is kürtöli a világban, pláne nem. És ez baj.
Az óvónők elütötték azzal, hogy ez a Mihály a szemközti egyházi épületbe ment, a gyerekek pedig a kerítésen keresztül nézték a nagy fekete autókat, és integettek nekik. Orbánt ekkor, s ezért (aha) invitálták be az óvodába, ahol örömmel látták és szerintük a szülőknek sem volt ellene utólag kifogásuk. Vagy ha igen, akkor kisnyúl.
Sajátos szimbiózis van itt szülők, gyerekek, óvónők és miniszterügynök et. életében. Az óvónő van a legnagyobb szarban, hiszen a főnökét a párt, őt a főnöke meg a szülő is sakkban tartja, és ő szegény cidrizik, mi a jobb, ha kirúgják a munkahelyéről, vagy egy szülő rúgja tökön. Az állásféltés szokott győzni érthető okokból, viszont csak arra akartam rámutatni, hogy Orbán Viktor Mihály szavazatszedő buzgalma hogyan cseszi szét az emberek életét.
Meg ezek a labdák is. Egyáltalán nem biztos, hogy minden szülő örül, ha a gyerekét politikusok zaklatják az óvodában, mert nem azért hordja oda a kölkét. Az is duma, hogy az első látogatáskor a kölkek visongtak a nagy, fekete autóknak, muszáj volt hát beinvitálni az egész ügyosztályt. Ha egy cirkusz halad arra, az elefántnak meg a bohócnak jobban visítottak volna a kisdedek, mégsem nyertek volna meghívást arra a nyüves udvarra.
S erről ennyi elég is. Viszont kitetszik, miniszterügynök úr milyen otthonos most a világban megint. Ezt én már elcsitult lélekkel nézegetem, ahogyan végleg belakja az országot, és szenvtelenül veszem tudomásul, ahogyan a számára kialakított politikai piacot letarolja. Úgy lesz vége ennek is, mint a begyelegi kilátónak, amely most épült, és máris zár életveszély miatt.
Ilyen árnyékvilágot építenek ezek. Miniszterügynök úr is sütkérezik a fényben, labdákat oszt, avat, aztán hirtelen életveszélyes lesz a világ, azt sem tudni, mitől. Az óvónő azt mondja, csessze meg, nem jön be az udvaromba. A választópolgár meg, hogy de unom én ennek a pofáját. Telített lesz az oldat a kémia nyelvén, Lenin előadásában meg az alul lévők nem akarnak a régi módon élni. Mert ilyen ez az élet, minden elmúlik egyszer.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 23. szerda, 18:54
-
Találatok: 1458
Az Európai Bizottság május elején közölte a tavaszi gazdasági előrejelzését, ma pedig nyilvánosságra hozta az ebből következő ajánlásait. Ebben a brüsszeli testület figyelmeztetést adott hazánknak, és azt javasolja, hogy az Európai Tanács fogadjon el ajánlásokat Magyarországgal szemben.
Magyarország tartósan megsérti a középtávú költségvetési hiánycélhoz való közeledés szabályát, írja az Európai Bizottság, ami a szakzsargonjukban azt jelenti, hogy a kormány túl sokat költött 2017-ben, és emiatt veszélybe került az évekre előre eltervezett hiánycél-pálya. Ugyanezt egyébként Romániára is megállapítják.
A bizottság szerint míg 2016-ban a hazai költségvetés strukturális egyenlege 1,8 százalékos hiányt mutatott, addigi a tavalyi rendesen elszállt, 3,1 százalék lett a GDP arányában. Ezt az eltérést ítélte jelentősnek a bizottság, és a pénzügyi válság után felállított új szabályok szerint a felelőtlen pénzgazdálkodásnak következményei vannak.
Magyarország azonban durván átlépte ezt a határt, hiszen a kormány 1,7 százalékos középtávú költségvetési hiánycélt vállalt tavalyra az Európai Bizottságnál.
Ennek sikerült majdnem a dupláját tavaly összehozni.
Az Orbán-kormány szóban bár tagadta, hogy 2017-re választási költségvetést alkotott,
írásban már el kellett ismernie ezt. Már a tavalyi költségvetés elfogadásakor kiderült, hogy a kormány által vállalt 2,4 százalékos deficit egy 2,1 százalékos középtávú hiánycélnak felel meg. Ezt a Költségvetési Tanács jegyezte meg a költségvetési tervezet áttekintését követően. A választások előtt a kormány olyan durva osztogatásba kezdett, hogy az eredetileg már módosított középtávú hiánycélt is átlépték egy százalékponttal a GDP-arányában.
Emellett az is közrejátszott a középtávú hiány megugrásában, hogy a gazdasági növekedést egyedi tételek, például az országba áramló uniós támogatások javítják. Ez azonban nem értelmezhető fenntartható növekedésnek, hiszen egy-két év múlva vissza fog esni és akkor a GDP-növekedés is lassulni fog. Az Európai Bizottság éppen emiatt alkalmazza a középtávú hiánycél technikáját, mert ebben a modellben ki lehet szűrni az egyedi tételeket.
A mostani év sem lesz egyszerű, hiszen hozni kell az 1,7 százalékos eredményt, miközben jövőre 1,5 százalékra kell csökkenteni a középtávú, vagyis strukturális hiánycélt. A bizottság javaslatára az uniós pénzügyminiszterek tanácsának kell Magyarországra nyomást gyakorolnia, hogy tegyen lépéseket a középtávú költségvetési egyensúly megteremtése érdekében.
Erre szűk fél éve van Magyarországnak, vagyis még idén csökkentenie kellene a kormánynak az állami kiadásokat, más szóval megszorító intézkedésekről kell döntenie.
A menetrend egészen pontosan úgy lesz, hogy a tanácsnak mostantól egy hónapja van arra, hogy felszólítsa Magyarországot a szükséges költségvetési lépések meghozatalára. Ezt követően öt hónap alatt kell a kormánynak összeraknia egy olyan tervet, amely csökkenti a költségvetési hiányt.
De mivel Magyarország nem tagja az eurózónának, nincs is semmiféle jogi következménye annak, ha nem teljesíti a bizottság elvárásait.
A piacok – kötvény és devizapiacok – azonban büntethetnek, hiszen az Európai Bizottság félévente nyilvánosságra hozza, hogy az egyes tagállamok hogyan haladnak a költségvetési hiány lefaragásával.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 23. szerda, 15:00
-
Találatok: 1414
Nem tündérmese. Nem délibáb győzte meg a magyarokat arról, az a jó, ha szegénységben és félelemben élnek, az a jó, ha esélyük sincs a boldogulásra. Elhitték a mesét, az ország jobban teljesít.
Kételkedem, tehát vagyok
A kételkedés kényszere az emberré válás és az emberiség fejlődésének folyamatos motorja. Hiszen, ha valamelyik ősünk, nem kételkedik abban, hogy természetes dolog a faágak között hintázva haladni, sosem próbálja ki a földön járást. Nem tudjuk ki volt az a kétkedő, aki először gondolt arra, mellső lábait érdemes felemelni a földről, de köszönet jár érte. Köszönet jár annak az ősünknek is, aki nem hitte el, hogy földünk lapos. A kételkedésre épülő vizsgálódás döntött meg számos, korábban megkérdőjelezhetetlen tételt, változtatott meg ősi gyakorlatot, hozott újabb és úabb megoldásokat.
A világ felosztása
A világnak azon részein vannak komoly bajok, ahol az ott élők csoportja jelentős részéből kihalt, ami még rosszabb ki sem alakult a hatalommal szembeni kételkedés igénye. Ennek következménye, nem vitatják a kialakult állapotokat, elfogadják a rájuk osztott szerepet, beletörődve a megváltoztathatatlanba. Nevezzük a világnak ezen részeit kételkedésmentes övezetnek, még akkor is, ha biztos, mindig, mindenkor, mindenütt vannak olyanok, akik kilógnak a sorból, és akkor is, ott is kételkednek a hatalom szavahihetőségében, ahol ez tilos, ahol ezért üldözés lehet a sorsuk. Az ilyen övezetekben élők áldozatává válnak egy kis csoportnak, amelyik megkaparintva az irányítást, a maguk hasznára fordítják a megtermelt javakat, éppen csak annyit engedve át a többségnek, amennyi szükséges és elégséges a helyzet fenntartásához. Emellett működtetik azt a rendszert, amelyik konzerválja a kialakult állapotot, illetve adott pillanatban megvédi a hatalmon lévőket. A kételkedésmentes övezet sorsa az elsorvadás. Ennek üteme lehet gyorsabb, lehet lassúbb. A vég megjósolható. Eljön az a pillanat, amikor bekövetkezik a felocsúdás, és az ott élők átveszik sorsuk irányítását. Ennek a folyamatnak a kimenetele sokféle lehet: békés és kevésbé békés. Nagyon sok függ attól, hogy a kételkedésmentes övezetben élnek-e kételkedők és számuk milyen ütemben és mértékben emelkedik. [A teljesség kedvéért: azokban, akik nem kételkednek a hatalomban, hitté válik ez a bizalom. Mindent – saját tapasztalataikat is - elutasítanak ezért, ami nem egyeztethető össze hitükkel.]
Ott, ahol a kételkedés társadalmi szokássá válik, nincsenek többé megkérdőjelezhetetlen igazságok, megtámadhatatlan tekintélyek, természetessé válik a véleménynyilvánítás szabadsága, az információk mindenki számára rendelkezésre állnak, az iskola felkészít a megismerésre, a megértésre. Ahol a kétkedés társadalmi szokássá válik, ott szokássá válik az egymásra figyelés, a problémák közös megoldása. Ehhez az állapothoz általában hosszú út vezet el.
Helyünk a világban
A választási eredmények alapján Magyarország is a kételkedésmentes övezetbe sorolható? Nehéz lenne erre a kérdésre más választ adni, mint igen. Ellenkező esetben nem lehetne viták és program nélkül győzelmet aratni a migráns és a Soros szavakkal. Hosszú és költséges kormányzati munka eredményeképpen alakult ki ez a „félszavakból is megértjük egymást” állapot, amely nem előzmény nélküli hazánkban, sőt mondhatjuk ez a hagyományos viszony urak és alárendeltjeik között. A hatalom mindig tudta, mikor kell behunynia a fél szemét a béke kedvéért.. Az idősebbek még emlékezhetnek a „békeharcra”. Mindenki tudta ki az ellenség, mit akar az állampárt. Sok mindent megúszhatott, aki ismerte a helyét és a szerepét a hadijátékban. A harc – a 2010-ben végrehajtott alkotmányos puccs után – ott folytatódik, ahol 1990-ben félbeszakadt. változás a szereplőkben van. Kádár helyére Orbán lépet, az MSZMP helyébe a Fidesz. Az ellenség is változott. A módszer, amellyel a társadalmat harcba hívják – bár az eszközök sokkal hatékonyabbá váltak – alig. Az államapparátus közpénzen beleveri a fejekbe mire kell asszociálni a hívó szavakra. Működnek a pavlovi reflexek. Ehhez nem kell ismerni a szavak tartalmát. Elég hallani, hogy megjelenjen a hallgatóság szeme előtt a köztévé által naponta többször sugárzott kép az emberáradatról, amelytől félni kell.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 21. hétfő, 22:48
-
Találatok: 1805
A napfelkelte kutyagumi ahhoz képest, hogy végre megint Orbán Viktor ragyog Európa egén! Ez a hős, aki mindannyiunk szerencséjére magyarnak született, végre a kezébe veszi a dolgokat. Amely dolgok már nyolc éve a kezében vannak, kivéve, amit zsebre vágott, mert az már a zsebében van. Vagy más zsebében, megőrzésre.
De ám nem csak ennek a kicsi, ám rogáni tempóban táguló országnak nagy szerencséje az, hogy Nemzetünk Napsugara letette az esküt és beletottyant a trónba, amibe már régebben belehízott és be is szorult, sőt, nem is óhajt kiszorulni belőle, hanem a kontinens is az utolsó utáni pillanatban menekült meg. Mit a kontinens? A bolygó.
Hadd idézzek a neves udvari költő, pontosabban az egyik neves udvari költő – most Gajdics Ottót választottam – friss művéből:
De komolyra fordítva a szót, tekintsük át, milyen időkben esküdtek fel ők tizennégyen a hazájuk és a magyarok szolgálatára. A nagyhatalmak hetente keresnek újabb konfliktuszónákat, hogy összemérhessék izmaikat. Szíria, a Közel-Kelet, Korea után most épp Irán van soron, és ki tudja, ki következik. Emberek tízezrei kelhetnek útra a közeli jövőben, az ENSZ pedig alapvető emberi joggá akarja nyilváníttatni a tagállamokkal a migrációt.
De a természet is egyre vadabb jelzéseket ad az emberiségnek arról, hogy valamit nagyon rosszul csinál. Európában tornádók tombolnak, máshol a vízhiány ölt fenyegető mértéket. Járványokról, katasztrófákról szólnak mind gyakrabban a hírek, és egyre kevésbé számít valaki bolondnak, ha az apokaliptikus jelenségek között világos és egyértelmű összefüggést vél fölfedezni az ember fékevesztett ténykedései miatt. (Magyar Idők)
Szinte hálás vagyok, amiért ezek a nagyobbnál nagyobb formátumú államférfiak ilyen vérzivataros időkben elvállalták hazánk és az emberiség megmentését. Szinte. De azért tudnám javasolni, hogy mielőtt Magyarország Kapitány globális mentőakcióba kezd, mintegy gyakorlásként foglalkozzon olyan pitiségekkel is, mint például az, hogy nálunk a legmagasabb az ÁFA az Unióban. Ezzel szemben erős versenyben vagyunk, ami a legalacsonyabb béreket és a legszarabb életszínvonalat illeti.
Mielőtt Orbán Viktor fél kézzel megállítja a tornádókat és földrengéseket, a másik kezével kezdhetne valamit azzal a ténnyel, hogy sokan 28 500 forintos nyugdíjat kapnak (plusz választások előtt bözsiutalványt), a minimálbérből egyáltalán nem lehet megélni, a közmunkából pláne nem, sokan a szükséges gyógyszereiket sem tudják kiváltani, közben az ország milliárdokat költ például stadionok építésére, amit aztán senki nem látogat, mert ki a francot érdekel a foci.
Sőt, mielőtt az új kormány egész Európát keresztény hitre téríti, célszerű lenne elgondolkodni azon, hogy a munkaképes korú lakosság közel húsz százaléka már elhagyta az országot és valószínűtlen, hogy Andy Vajna a külföldre menekített milliárdjaival fog beszállni a gazdaság működésébe, vagy Mészáros Lőrinc zsenialitása húzza ki az országot az egyre mélyülő szarból.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 20. vasárnap, 15:08
-
Találatok: 1836
Alaposan rápiríthattak az Európai Néppárt vezetői Orbán Viktorra, aki hirtelen kiderítette, hogy nem illiberális, hanem kereszténydemokrata államot épít. Csakhogy ez nem igaz.
A névazonossága ellenére mi sem áll távolabb az európai kereszténydemokratáktól, mint az Orbán-féle autoriter kormányzás, amelyet a kormányfő múlt heti parlamenti „székfoglalója” alapján mostantól hivatalosan ugyanezen politikai eszmerendszer követőjének kell tekinteni. Egy illiberális politikai alakulatot a Fideszt is tagjai közt tudó Európai Néppárt sokáig nem is szívesen tűrne meg a soraiban, de – a közelgő EP-választásokra is tekintettel – lehet, hogy a vezetői egyelőre behunyják a szemüket, látva, hogy Orbán átfestette a cégért. Mert az ő esetében nincs másról szó. Volt ő már minden, liberálistól illiberálisig, ideológiai kacskaringóit szinte lehetetlen már követni, s láthatóan ő maga sem veszi komolyan azokat.
Orbán ízig-vérig pragmatista politikus, a hatalom megszerzése és megtartása érdekli, az ideológiai háttér csak politikai marketing, külső máz a rendszeren. S most, hogy az illiberalizmus, úgy tűnik, nehezebben vállalható Európában, a miniszterelnök rácsavarodott a kereszténydemokráciára. Csakhogy hiába mondja, hogy mostantól kereszténydemokráciát épít, az szögesen ellentétes a politikájával.
Az Orbán utóbbi években követett lépéseit megideologizáló politológusok a magyar miniszterelnököt Carl Schmitt német politikatudós követőjének tartják. Schmitt alapvetése szerint a politika lényege a barát és az ellenség megkülönböztetése, s a politika e harc logikája mentén szerveződik. Az eszközök nem számítanak, csak a győzelem. Orbán ebben láthatóan követi tanítómesterét, csakhogy ez a politikai filozófia élesen ellentmond a kereszténydemokráciának. Orbán szerint ők „régi vágású” kereszténydemokráciát akarnak, de nem véletlen, hogy annak egyik megalapozója, Jacques Maritain francia katolikus filozófus gondolatait Schmitt rémálomnak nevezte.
Orbán már a parlament előtt elmondott miniszterelnöki beszédében is úgy indokolta mostani fordulatát, hogy ellentmondásba került alapvető kereszténydemokrata értékekkel.
„A globális ideológiákat elvetjük, mert hiszünk a nemzet fontosságában, és semmilyen nemzetek feletti üzleti vagy politikai birodalomnak nem akarunk teret engedni Magyarországon”
– mondta Orbán akkor, amikor kifejtette a szerinte „kompakt kereszténydemokrata világlátás és rendszer” lényegét. Holott ha valami, akkor a kereszténydemokrácia ennek épp az ellenkezője. Eleve globális ideológia, a kereszténység az alapja, s ahogyan azt Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa kifejtette: „A XX. század tragédiái abból fakadnak, hogy mindenki elsősorban német, francia, olasz, angol volt, és csak másodsorban keresztény és katolikus.” Szerinte
„a nemzet érték, senki sem akarja vitatni, ám ahol abszolút értéknek tekintik, ott veszélyessé válik”.
Ezt érzékelte a második világháború borzalmai kapcsán, s éppen emiatt indította el a későbbi Európai Unió elgondolását három katolikus, kereszténydemokrata politikus, a francia Robert Schumann, az olasz Alcide de Gasperi és a német Konrad Adenauer. Schumann így fogalmazta meg céljukat: „A kereszténydemokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet.” Azaz olyan, nemzetek feletti politikai birodalmat képzelt el, amely kereszténydemokrata törekvéssel Orbán immáron 2030-ig meghirdetett politikai programja teljesen szemben áll.
De szemben áll a kereszténydemokrácia olyan értékeivel is, mint például a szolidaritás, a hatalmi ágak elválasztása, a szabadság és a szubszidiaritás. A kereszténydemokrata kormányok alakították ki a szociális piacgazdaság rendszerét Európában, amelynek lényege az volt, hogy senkit sem hagynak az út szélén, ami Orbán felfogásában legfeljebb a saját párttársai körére vonatkozik. Az ő gazdaság- és társadalompolitikája azonban szegényellenes, a társadalmi hierarchia alján lévők nem érezhetik a szolidaritás eszméjének érvényesülését.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 19. szombat, 20:41
-
Találatok: 1483
Bősz Anett kilépett a Párbeszéd frakciójából, de ezzel láthatólag nem bőszített fel senkit, pedig hát talán meg lehetett volna várni a liberális képviselőnő szűzbeszédét a Parlamentben, hátha mond valami olyasmit, ami esetleg hasznára vált volna a magyar liberalizmusnak. Mondjuk esélye ennek annyi volt, mint pupostevének az epsomi derbin, de csodák bármikor történhetnek - például, ha az Úr úgy akarja, akkor az új Balogh is megokosodhat átmenetileg.
Ezek a professzorok különös népek, volt már ilyenje a Fidesznek szívsebészben is, erre most egy onkológus kettyent be - hát csoda, hogy még mindig küzdünk a leukémiával?
Bősz Anett a magánéletben csinos, okos, megnyerő fiatal hölgy, szerezhetne sikerélményt bármilyen más téren is, de ő pont a liberálisokat - vagy Fodor Gábort/Orbán Viktort - akarja boldoggá tenni, mindenáron.
Miután Fodor már az összes valaha létezett hitelességét eljátszotta, viszont valószínűleg ígéretet tett tartójának, hogy megismétli a DK-val már egyszer előadott attrakciót, hát tér nyílt Bősz Anett előtt, aki most négy évig azt hiheti magáról, hogy politikus.
A PM frakciójának ezzel annyi, meg egy bambi, mint ez várható volt, ismerve a szereplőket.
Ők ugyan vonogatják a vállukat, hogy nem is érdekes annyira ez a dolog, de ezzel a szocialisták szereplési lehetősége a Parlamentben a felére csökkent, és éppen úgy jártak, mint Gyurcsány, akit ők vágtak át a palánkon.
Az Úr igazságos, ki miben vétkezik, abban bűnhődik.
Hogy miért jobb Bősz Anettnek Orbán szekerét tolni, mint tisztességes politikusnak lenni - ő tudja, mindenesetre ingyen nem tűnik reálisnak valakinek olyanná válni, mint Vona kezében az édikutya.
Amikor a hölgy majd harcol a nők tárgyként kezelése ellen, akkor gondoljon arra, hogy a reklámban a cukicica meg a kisgyerek mellett a fiatal pulyka is szerepel a sorban.
Ő éppen egy ilyen szerepet vállalt be - szerintem olcsóért, mint a kínai piacon.
Valamelyik liberális barátom elmagyarázhatná nekem, hogy miért is jó a liberálisoknak, ha felszámolják utolsó szervezetüket is, ahelyett, hogy Fodort elzavarnák a a francba.
Valamelyik szocialista barátom pedig azt, hogy miért jó nekik, ha beleléphetnek egy olyan csapdába, melyre messziről jól láthatóan kiírták, hogy veszélyes.
Itt egyedül Orbán Viktor röhöghet a markába, aki igazolva láthatja azt is, hogy nem tévedett, mikor politikáját az emberi butaságra és kapzsiságra építette, merthogy azért nem tenném tűzbe a kezem, hogy a döntéshozók között nincs olyan, aki különösen vonzódik a számokkal jelölt kis, színes képecskékhez...
Szegény Bősz Anett politikai karrierjének is annyi, a hátralevő éveket mint liba az úsztatóban, biodíszletként töltheti a T. Házban, igaz viszont, hogy fogyókúrára soha nem lesz szüksége, annyira súlytalan lesz.
A magyar társadalom jelentős része egyébként liberális, legfeljebb nagy részük nem tud róla.
Most csodálkozhatnak, mikor vert hadaik maradékai új ruhában, a 2 Rule-ban masírozhatnak a Nagy Semmibe.
Magyarország meg - azonkívül, hogy halszagú - ismét szegényebb lesz egy politikai közösséggel, de hát tudhattuk: "Csak a Fidesz!"
Bővebben ...
A kormány a nyáron győzelmet arathat a CEU felett, az egyetem hónapokon belül dönt arról, hogy távozik-e Magyarországról. A diadal azonban csak látszólagos lenne. Az országot veszteség érné, hiszen egy, a világ élvonalába tartozó tudományos-kulturális központ távozna tőlünk. Vesztes lenne egész Közép- és Kelet-Európa is, mert egy Bécsben működő egyetem diákjai között emelkedne a nyugat-európai hallgatók aránya, miközben csökkenne a posztkommunista országokból érkezőké. Lesz azonban győztes is: Ausztria, amely tárt karokkal várja az intézményt. A CEU-ból már bizonyosan lesz osztrák egyetem – a kérdés az, csak részben vagy teljesen.Közöttük van Grúzia elnöke, egy volt minisztere és az állami egyetem rektora is. A CEU-n tanult két volt román és egy korábbi horvát miniszter, a lengyel tudományos akadémia alelnöke, a varsói emberi jogi ombudsman, a cseh Palacky Egyetem rektora, valamint az ENSZ ugandai emberi jogi főmegbízottja is.
Egyre több olyan politikai közjáték borzolja a kedélyeket, melyek a miniszterelnök tudatos provokációjának tekinthetők. Legutoljára azzal üzent barátainak és ellenségeinek, hogy bő egy hónappal a választások után visszalátogatott abba az óvodába, ahol a kampányban a gyerekeket biodíszletnek használta, és ezért meg is bírságolta őt a nem éppen ellenzéki orientáltságáról ismert Nemzeti Választási Bizottság. Előbb az NVB elnökét alázta meg ezért, most pedig az egész magyar jogállamiságot, hogy demonstratív jelleggel visszatért a helyszínre, és fotót közös készíttetett a gyerekekkel.
Fotó: mno.hu
- Vártak, amíg Sztálin elvtárs rá nem bólint, - Látványos volt a Fidesz hangulatváltása, - “Erkölcsi Héroszok gyülekezete”, - Civileknek, politikusoknak együtt kell működniük, - Veszélyben vannak a magántitkaink, - Lehet, hogy már kifulladt a Gyárfás-ügy?
