- Részletek
-
Készült: 2018. június 13. szerda, 21:57
-
Találatok: 1927
A NER tipikus megoldása az általa gerjesztett problémákra, hogy egyrészt letagadja, másrészt betiltja őket. Vélemény.
"Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti."
( Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, 25/1.).
A hajléktalanok utoljára 2010-2011-ben voltak a NER célkeresztjében, akkor Pintér és Tarlós meg is honosította a hajléktalanbűnözés kifejezést. A budapesti főpolgár gyakran emelt szót a „konszolidált többség” védelmében; a Fidesz a főváros megtisztítását olyan – szociális értelemben közmondásosan érzékeny – személyre bízta, mint dr. Kocsis Máté (aki arról rendezett népszavazást, hogy elvigye-e az rendőr az utcalakókat, a józsefvárosiak meg hál' Istennek azt felelték, hogy ne).
Hát most újra elővették a hajléktalankártyát, olyannyira, hogy alkotmányos joggá emelik a hajléktalannélküliséget. Ennek a „konszolidált többségnek” joga lesz ahhoz, hogy ne kelljen húgyszagot éreznie az aluljáróban, valamint rissz-rossz matracokon fekvő emberek látványától borzadnia.
Egyébként tisztességeséknél a lakhatáshoz való jog a mindenkit megillető szociális alapjogok közé tartozik. Erről rendelkezik 1948 óta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az 1966-os Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az 1989-es Egyezmény a Gyermekek jogairól – ez úgy jön ide, hogy a fedél nélküliek közt, Magyarországon is, igen sok a kiskorú –, az 1966-es Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint több mint ötven ország alkotmánya (még olyan haladó nyugati államokéi is, mint amilyen Oroszország vagy Banglades).
Ezek az egyezmények, megállapodások abból az elgondolásból erednek, hogy az államnak, amely legyen e tekintetben az állampolgárok közössége, van felelőssége a lecsúszott, bajba jutott tagjaiért. Nem, nem azt jelenti, hogy az ember nem felelős a saját sorsáért, és hogy a heréket majd eltartják a dolgozók. Csupán annyit jelent, hogy szorult belénk is annyi altruizmus, mint a fejlett emlősállatok zömébe, vagy más levezetésben, hogy a nyugati, állítólag keresztény civilizációban a hajléktalan nem ellenség, akitől meg kell magunkat védeni, hanem embertárs, akin segíteni kell.
Hogy a tényekre is vessünk egy futó pillantást: Magyarországon sokkal több a hajléktalan, mint a hajléktalanszálló-férőhely, és előbbiek száma a lakásárakkal egyenes arányban nő. Nem lehet egzaktul kilistázni, de valahogy úgy néz ki a helyzet, hogy az összes szálló 11 100 férőhelyére körülbelül kétszer ennyi rászoruló jutna, de a bizonytalan lakhatású emberek száma több százezer is lehet. Az elmúlt húsz évben háromszorosára emelkedett a fedél nélküliek száma, és ez az emelkedés az elmúltnyolcévben gyorsult, miközben több tízezer üresen álló, többnyire önkormányzati lakás van országszerte, mert még nem utalták ki mindet, mélyen ár alatt, a saját embereiknek.
A NER tipikus megoldása az általa gerjesztett problémákra, hogy egyrészt letagadja, másrészt betiltja azokat, nem is ügyelve az ebben rejlő, ordító önellentmondásra. Gondolom, nemsokára nyilván tilos lesz a szegénység és a munkanélküliség is, hiszen nem zengi a rendszer dicsőségét. Sőt, ezzel az erővel betilthatják a betegséget is. (A betegszám növekedése durván ellentmond a Nagyszerű Igazságnak, miszerint a magyar egészségügy a létező egészségügyek legjobbika.)
Ami a „menjen dolgozni ahelyett, hogy kéregetne”, illetve „menjen hajléktalanszállóra ahelyett, hogy az utcán aludna” hozzáállást illeti: sem kéregetni, sem életvitelszerűen utcán tartózkodni nem jó dolog. Senki nem választja ezt, ha van jobb lehetősége. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 13. szerda, 00:38
-
Találatok: 1508
A kormány erkölcsi iránytűje örömtüzeket gyújtott. Megvan Európa egyik legkorruptabb országa és az – tadam! – Belgium! Bizonyám. Olvasták ők valahol, hogy valaki csinált valami felmérést – hogy kicsodamicsoda, az nem derül ki, de mindegy is – és ebből az derült ki, hogy a belga felsővezetők 20 százalékát érinti valamilyen formában a korrupció valamelyik formája. Naugye, hülye libsik? Ki a korrupt? Francokat a magyar kormány, mert a belga csokigyárosok! Tessék, lehet sivalkodni!
Drága kicsi bumfordi cukorborsók! Kurvára nem mindegy ám, hogy normáliséknál már az is korrupciónak számít, ha egy cég vezetője, pláne egy politikus elfogad egy üveg drágább bort. Ilyesmibe bukott már bele politikus a világ boldogabbik felén. Na, nem nálunk. Mert nálunk, a banánmaffia boldog kis országában még akkor sem rebben a polgár szeme pillája, ha a politikus egy komplett szőlészetet fogad el ajiba, a hozzá tartozó megyével együtt. Hát hiszen legalább nem a rohadék külföldi lopja el, hanem a mi kutyánk korcs kölyke!
Tündérbogaraim a korrupció erkölcsi megítélésében! Szerintetek ki a fasz hiszi el ebben az országban, hogy Mészáros Lőrinc a maga eszétől lett milliárdos és mindjárt családostul, hogy Rogán feltalált bármit a lopáson kívül, hogy Vajna Timike az eszével keresi a luxusautóra valót, hogy férjuram a tehetségével keresi a Timikére valót, hogy A Tiborcz család megtáltosodott, mióta István elvette a trónörököst, hogy Ráhel az egyik saját lábával az idegenforgalmon, a másikkal a divatbizniszen állva az ország legokosabb üzletasszonya? Még a hívek se hiszik el, csak éppen úgy vannak vele, hogy legalább a mieink lopnak rommá, nem a rohadt komcsik.
Szóval itt a korrupció nem olyasmi, ami beleütközne a társadalom erkölcsi mércéjébe, mert azzal a mércével már réges-régen kamu rezsicsökkentést méricskélnek az elmútnyócévhez, bözsiutalványt a terrorizmushoz, CSOK-ot a negyedikről lógó négyéveshez. Nincs mit összemérni a máshol korrupciónak minősített esetekkel, mert ez egy teljesen másik pályán, vagy inkább másik bolygón játszott másik játék, ami Magyarországon folyik.
Néha én is azt gondolom, ennek soha nem lesz vége, ebből nincs kiút. Olyankor marhagyorsan fellapozok egy történelemkönyvet, vagy a saját memóriámat, ami üzemszerűen működik, szemben a kollektív memóriával. Az a helyzet, hogy az összes diktátor hajlamú korrupt geci – és a komplett udvartartásuk – azt hiszi, hogy ő valami különleges természeti csoda, akihez fogható soha nem volt és soha nem is van, pedig olyan egyformák, mint két tyúkszar az udvaron. Mind eltaknyol végül, bármennyire nem hisznek is benne. Van, ahol határ van és nem lehet utazni, mert nem kap az ember útlevelet, vízumot. Akkor a valóság beszivárog a szögesdróton keresztül. A mi kis helyi korrupt gecink nehezebb helyzetben van, de megpróbál legalább rettegésből határzárat építeni. Mehetne ugyan a polgár, de inkább nem megy, mert a másik országban megerőszakolják, megölik, elveszik a vallását és a májkrémes zsömléjét, szóval nem is akar menni. Ameddig nem megy, addig nem is fogja látni, hogy milyen szarul él itthon és nem kérdezi meg, hogy vajon miért kell neki így élnie, amikor máshogy is lehetne.
De ez sem tart örökké. Az ilyen rendszerek kivétel nélkül mindig összeomlanak. A korrupt gecik mindig megbuknak. A hülyére vett polgárok pedig kivétel nélkül tátott szájjal csődülnek be a gecik palotáiba és ott szembesülnek azzal, amit a többiek, a szektán kívüliek eddig is tudtak, mondták is, de a rajongók nem hitték el. Nálunk se lesz ez másként. Nálunk is be fog csődülni a csirkefarhát és a rezsicsökkentés népe a csillogó palotákba és dülledt szemmel fog rácsodálkozni az egykori bálványok arany klotyókeféire. Na, akkor kell majd elővenni a Ki a korruptabb geci az unijóban kispajtások? című társasjátékot és dobni a kockával egy ügyeset.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 12. kedd, 05:00
-
Találatok: 1587
Ahol a kereskedelem végetér, ott kezdődik a háború” ■ Nagyon könnyen előfordulhat, hogy az „Amerika elsőből” „Amerika egyedül marad” lesz ■ Látványos protekcionista lépésekkel könnyű bebizonyítani, hogy „Amerikai az első” ■ A vége a globalizált láncok megbomlása lehet, majd tetemes áruhiányok alakulnának ki, annak minden politikai, társadalmi és biztonsági következményével együtt ■ Trump javaslata a G7-nek egy szabadkereskedelmi megállapodás létrehozására további bizonyítéka, hogy az elnök tökéletesen kiszámíthatatlan ■ A magyar kormány is nemzetbiztonsági kérdésre hivatkozva államosította az energiaszektor és a bankrendszer egy részét
Miért pont most gyújtotta meg Trump a kereskedelmi háború gyutacsát?
Emlékezzünk csak, Donald Trump már a választási kampányában meghirdette az „America First” politikát, ami az élet minden terén dominanciára való törekvést jelentett az Egyesült Államok számára, beleértve a gazdaságot is. És tőle magától (tweetjéből) tudjuk, hogy
„a kereskedelmi háborúk jók, könnyen megnyerhetők, amikor egy ország (az USA) dollármilliárdok veszít gyakorlatilag minden olyan országgal szemben, amellyel kereskedik”. Ő pedig nem tett mást, mint megnézte a számokat, s importvám-emelésekről döntött minden olyan partner esetében, amelynek nagy a kereskedelmi többlete az USA-val.
S nem gondolta sem ő, sem a stábja tovább, hogy ebből mi következhet? Még a nagy protekcionista országok is óvatosabbak ennél napjainkban.
Érdekes, hogy Trump elnöki mandátumának a kezdete idején a Davosi Világgazdasági Fórumon a kínai elnök volt az, aki elsőként szállt síkra a világkereskedelem szabadsága, sőt további liberalizálása mellett. Szavai annál is inkább elgondolkodtatók, mivel Kína – miközben a világ legnagyobb kereskedelmi hatalmává vált (ha az Európai Uniót nem egy egységként vesszük), továbbra is jelentős protekcionista intézkedésekkel védi saját piacait.
Mondhatni persze hogy könnyű Kínának, amelynek gyakorlatilag minden kereskedelmi partnerével többlete van, s nem is kicsi.
Az EU-nak is jelentős deficitje van ugyan a kínai kereskedelmében, de az USA dupladeficitet kénytelen elszenvedni, mivel nem csak az ázsiai országgal, de az Európai Unióval is passzívumot termel. Másként fogalmazva:
az EU az USA-val folytatott kereskedelmének a többletéből kiegyenlíti a kínai viszonylatban keletkező passzívumát.
Akkor nézzük talán a tágabb képet is…
A világkereskedelem adatai igen impozánsak. Durván: folyó áron 85 ezer milliárd dolláros a világ GDP-je, ebből mintegy 25 ezer milliárd a világkereskedelem részesedése, aminek a 30 százaléka az EU belső és külső kereskedelme. Ez utóbbi kétharmada azonban vám- és akadálymentesen a tagok között bonyolódik, az egyharmad áll össze a harmadik országbeli partnerekkel folytatott kereskedelemből, ám azon belül is jelentős súlyt képviselnek a kölcsönös piacra jutási feltételeket ilyen vagy olyan módon, de könnyítő szabadkereskedelmi megállapodások. S még egy fontos adalék:
Trump a kereskedelmet pécézte ki magának, pedig az USA kereskedelmi deficitje a GDP-jének csupán a 2,9 százalékát teszi ki, miközben az államháztartási hiánya sokkal nagyobb hányadát.
Ez tavaly 3,5 százalék volt, az idén pedig szakértők legalább 1 százalékponttal nagyobbra prognosztizálják. Annak mérséklésével kellene inkább Trumpnak foglalkoznia, még akkor is, ha a hiány nagy részét a világ számos országa, illetve azok vállalatai amerikai kötvényjegyzésekkel fedezik.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 10. vasárnap, 18:52
-
Találatok: 1581
Hiába menekítik ki a jómódú szülők a gyerekeiket idejekorán hat-nyolc osztályos gimnáziumokba, egyházi középiskolába, az állami iskolákból és a szegregált szakképző intézményekből kikerülő, írni-olvasni nem tudó tömegek előbb-utóbb feloldhatatlan szociális feszültséget és megoldhatatlan gazdasági problémát okoznak.
Ha az ember Miskolc környékén autózik télen, azt tapasztalja, hogy sűrű, kékesszürkés füst üli meg az utcákat. Büdös és fojtogató, nincs menekvés előle. Még a jobb módban élőket sem kíméli. A füstöt nem érdekli, hol húzódik a szegények lakta utcák határa, hol kezdődnek a gazdagok házai. A füst csak jön, feltartóztathatatlanul. Miskolc közvetlen szomszédságában van ugyanis az ország egyik legnagyobb nyomortelepe, a Lyukóvölgy. Innen ömlik a füst a kidőlt-bedőlt falú házak kéményeiből, mivel Magyarország a 21. században képtelen megoldani azt a nem túl bonyolult feladatot, hogy a szegényeknek téli tüzelőt biztosítson. A rászorulók így azzal fűtenek, amit találnak – leginkább szeméttel. Mivel ilyenkor a részecskeszennyezés brutális mértékű, a városvezetés közömbössége a település jobb módú polgárainak is árt. Miskolc emiatt ugyanis Magyarország egyik legszennyezettebb települése.
Ahogy a füst nem kímél senkit, úgy fog rövid időn belül az egész országra ránehezedni az oktatási szegregáció problémája. Lassan bekúszik mindenhová. Mert hiába menekítik ki a jómódú szülők a gyerekeiket idejekorán hat-nyolc osztályos gimnáziumokba, egyházi középiskolába, az állami iskolákból és a szegregált szakképző intézményekből kikerülő, írni-olvasni nem tudó tömegek előbb-utóbb feloldhatatlan szociális feszültséget és megoldhatatlan gazdasági problémát okoznak. Hosszú távon nem lehet megúszni azt, ha egy ország ilyen tömegben bocsát ki fiatalokat írás-olvasási és számolási készségek nélkül, akik előtt a munkaerőpiac bizonyosan nem nyílik meg.
A borsodi településeket járva az egyik nagyobb város általános iskolájának igazgatójával beszélünk, aki a nyugdíjas éveire készül. Ahhoz, hogy nyilatkozhasson, az állami intézményfenntartó engedélye kellene – amit úgysem kapnánk meg –, ezért a nevét inkább nem írjuk le. Amikor arról kérdezzük, mit tapasztal a felső tagozatosok beiskolázásánál, mi a véleménye a környék szakképző intézményeiről, azt feleli, hogy ez a depressziós világ az ipar összeomlásával van összefüggésben.
Fotó: FORTEPAN / BAUER SÁNDOR
–
Elöregedett a lakosság, csak a cigány családokban vannak iskoláskorú gyermekek – mondja. Az ő vállát pedig aktuális problémák nyomják. Szaktanárhiánnyal küszködnek, jövőre három kolléga is nyugdíjba megy. Az utazó tanárokkal nem lehet megoldani a gondokat, mert ők nem maradnak ebédeltetni, nem beszélgetnek a szülőkkel, a gyerekekkel, „csak leadják az órájukat, de egy tantestületben más feladatok is vannak”.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 10. vasárnap, 01:30
-
Találatok: 1621
Alakul ez, csak a sok idióta nem éri fel ésszel, mennyire különlegesen csavaros, francokat csavaros, egyenesen matyómintás a félázsiai-félhülye észjárásunk minekünk.
Itt kínlódik a világ libbant fele, hogy megértse, miért kell agyonverni Soros Györgyöt. Jönnek itt, hogy mert zsidó és ilyen hülyeségek. Nagy francot! Egy baj van az öreggel. Annak idején segített Magyarországon létrehozni és megerősíteni az ellenzéket, hogy le lehessen váltani a diktatúrát. Na, ezt kell most meggátolni, hogy megint segítsen leváltani a diktatúrát. Ennyire nagyon egyszerű a dolog.
Amúgy meg nincs is diktatúra, hanem ilyen speciális árvalányhajas-turulos demokrácia van. Ez ősi igényünk minekünk, mi ragaszkodunk ahhoz, hogy kivénült pártkáderek és egyházi elvtársak mondják meg nekünk, mikor, ki és hány gyereket szüljön, mire taníttassa a kölkét, milyen ruhát hordjon, milyen pálinkát igyon, hogyan főzze meg a csirkefarhátat. Pont. Mi szeretjük ezt, mert olyan ősmagyaros.
Kicsi ország vagyunk ugyan, de a legnagyobb hatalom nálunk van, mert egy lottyadt zsúrpubi focizik a nemzeti válogatottban. Mármint ő egyedül focizik, ő a csatár, a szélső, a kapus, a bíró az edző és az összes néző is. Ezt csinálja utánunk valaki! Na ugye! Nagyok vagyunk! Merünk nagyok lenni! Ez a valami, nem a pacalpörköltbe főzött orbánviktoros kitűző.
Szerény nép vagyunk, mert van mire szerénynek lennünk. Csak azt követeljük meg mindenkitől, hogy csodáljanak, imádjanak és tiszteljenek minket. Meg persze azt, hogy mindenki úgy éljen, ahogy mi és mindenki azt csinálja, amit a mi fénylő csillagunk parancsol nekik. Nem olyan bonyolult dolog, csak szót kell fogadni és azt csinálni, amit mi csinálunk. Oda kell adni minden ingó és ingatlanvagyont a vezérnek, majd ő jól sáfárkodik vele. Nem tartja meg magának, aki ezt mondja, hazudik, mint a csörgedező kannásbor. Francokat. A vezér igénytelen. Ez jól látszik a trottyos gatyáin, a turkálóban vásárolt kismama ingein, a libafoszöld és lila nyakkendőin, kihízott zakóin. Ő nem magának akarja a vagyont, mert önzetlen, mint a kurvaélet.
Szétosztja. Jut belőle apukának, a feleségének, a régi haveroknak. A kislányának, aki apuci kifinomult ízlését örökölte, ezért majd mostmár ő fogja irányítani a divatvilágot. Divatdiktátor lesz, ami teljesen jogos igény részéről, csak rá kell nézni a szentemre. Leginkább persze a pénzt és a hatalmat szereti a magáénak tudni a lányka, dehát mindenki gyűjt valamit, én például befőttesüveget.
A másik ded, az egyszem fiúcska sem marad ki a tutiból. Ő most építgeti a szektáját. Apuci majd államvallássá teszi szépen és akár püspök, vagy helyi pápa is lehet még belőle. Senki nem fog ezen megdöbbenni, pláne nem fog tiltakozni ellene, hanem majd boldogan megyünk bégetni a szeánszokra. Olyan mindegy, hol és kinek bégetünk. A lényeg a bégetés. Azt nagyon szeretjük mi, mert nemzeti.
És lesz nekünk tengeralattjárónk is! Gőzüzemű. Szilus fogja megépíteni a kertben lakó baglyok segítségével, mert azok okos baglyok; ha éppen nem dugnak, akkor nagyon ügyesen építenek tengeralattjárót kiszuperált kuktából, másfél kilométer hosszú nemzeti lobogóból és édeserdélyből. Kívülről majd felkasírozzák letelepedési kötvényekkel és onnantól életveszélyes fegyver lesz a nemzeti kacsónkban. Öntünk ötven kiló sót a Dunába és már indulunk is világhódító utunkra. Elsőnek Brüsszelt vesszük be, másodiknak a Xanaxot.
Jó lenne, ha a világ megértené végre, hogy mi így szeretünk élni. Seggünkben a fejünk, hátunkon a házunk, mármint az országházunk és annak lakói, dalolunk boldogan még a sürgősségi osztályon dögledezve is hálásak vagyunk a mi bölcs vezérünknek, aki megvéd minket a hedonizmustól és a gondolkodástól. Nekünk ez így jó és aki nem hiszi, az rohadjon is meg!
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 09. szombat, 00:55
-
Találatok: 1677
Valóságos csoda, hogy a gulyáskommunizmus helyébe a rothadó kapitalizmus léphetett 1990-ben. Mi mással lenne magyarázható, hogy a magyar választók önként feladták a létbiztonságot nyújtó szocializmust és beléptek a bizonytalanságba.
Nem volt, nem kellett forradalom. A munkásosztály a szövetséges parasztsággal és értelmiséggel közösen önként lemondott a hatalomról és mindazokról az előnyökről, amelyeket egy konszolidált diktatórikus berendezkedés – a társadalmi béke és a hatalom megőrzése érdekében – garantálni tudott számukra. Lemondott a mesterségesen alacsonyan tartott hatósági árakról. A teljes foglalkoztatást, bérezést, nyugdíjat garantáló munkakényszerről. A termelőszövetkezetek és a háztáji biztosította élhető kistelepülésekről. Az ingyenes oktatásról és egészségügyről. A szakszervezeti üdültetésről. A gyermekek nyári napközis táboroztatásáról. Miért? Nem valószínű, hogy a jogállam, a sajtó- és más szabadságjogok utáni vágy miatt kaptak választói bizalmat a frissen alakult vagy újjáalakult piacgazdaságot ígérő pártok az első szabad választásokon. Talán az a téves feltevés motiválhatta az urnákhoz járulókat, hogy különösebb erőfeszítés nélkül, rövid idő alatt sikerül utolérni az osztrákok életszínvonalát?
Semmit a nép által
Valójában nem csoda történt. A rendszerváltás nem az 1990. március-április hónapjaiban megtartott kétfordulós választás eredménye. A Kádár-korszak utolsó, 1985-ben megválasztott, jórészt az MSZMP által delegált képviselőkből álló parlamentje fogadta el azokat a törvényeket, – köztük az Alkotmány módosítását – amelyek alapján végbement a tervgazdaság felszámolása, az állami vagyon privatizálása, a többpártrendszerre épülő állami berendezkedés létrejötte. A Magyar Népköztársaságot 1989. X. 23-án felváltó Magyar Köztársaságot nem a választók akaratnyilvánítása eredményeképpen kiáltotta ki az ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás, hanem a regnáló és a feltörekvő politikai erők megegyezése alapján. A hatalomban lévők – a gazdasági kényszer hatására – rájöttek, kifizetődőbb, ha a kedvező nemzetközi helyzetet kihasználva politikai hatalmukat gazdasági hatalomra váltják át. Az állami és szövetkezeti vagyon jó nagy szeletét így megszerezhetik maguknak és leszármazottaiknak. Ez a bajok gyökerének máig ható egyik oka, miután a koncból a politikába újonnan belépőknek alig jutott. Az ország helyzetét máig meghatározó másik tényező: a rendszerváltók a közvagyon volt tulajdonosairól megfeledkeztek. Rábízták őket az általuk összegründolt és működtetett piacgazdaság ordas törvényeire.
Az indulás mást ígért. Az ideiglenesnek szánt – egyébként 2012. I. hó 1-ig hatályos – Alkotmány 1989. X. 18-án elfogadott és 1989. X. 23-án hatályba lépő szövege deklarálta: a Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam. Kimondta továbbá: amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus elvei egyaránt érvényesülnek. 1990. VI. hó 25-től csak a deklaráció maradt a szövegben. Alkotmányos elvek hiányában, alkotmányos mulasztásra nem vezethető vissza a szegénység felszámolásához szükséges hatékony intézkedések elmaradása, a hátrányos helyzetű települések állapotának továbbromlása, mindezek eredményeképpen a szebb jövőbe vetett hit köddé válása.
Némi túlzással, a rendszerváltást követően megválasztott Országgyűlések, valamint az általuk létrehozott kormányok ritkán tudtak saját politikai és gazdasági érdekeiknél messzebbre tekinteni. Így nem születhettek meg, és nem is kaphattak alkotmányos garanciát azok a politikai megállapodások, amelyek meghatározhatták volna az ország fejlődéséhez szükséges, minden párt által elfogadott, a kormányzás során követhető elvek. Elmaradt az alkotmányos berendezkedés megváltoztathatatlan elemeinek rögzítése. Nem kapott védelmet a véleménynyilvánítás, a szólásszabadság joga. Nem történt meg a független sajtó kiépítése. Nem vált az állam elsőrendű kötelezettségévé a szegénység felszámolása, az esélyteremtő intézkedések meghozatala.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 08. péntek, 04:49
-
Találatok: 1715
A bolsevizmus történetéből jól tudjuk, hogy amikor a párt a külső ellenségek iránti gyűlöletet már olyannyira csúcsra járatta, hogy az tovább nem fokozható, akkor kezdődik meg a belső ellenséggel való leszámolás. Most, amikor már az irracionalitás szélső határáig jutott és könnyen kontraproduktívvá válhat a gyűlölködés a külföldi és a párton kívüli honi ellenséggel szemben, akkor jön el az ideje annak, hogy szétnézzenek a saját házuk táján is.
Április 8. óta a kormány propagandagépezete nemcsak a kormánnyal szemben kritikus, hanem
a saját soraiban megbúvó ellenséget is szorgalmasan listázza. A célkeresztbe azok a nyugatos gondolkodású, művelt és minőségérzékkel rendelkező, az autonómiájuk maradékát őrizni próbáló intézményvezetők kerültek, akik még mindig nem vették tudomásul, hogy feladatuk nem a kultúra, hanem a legszorosabban értelmezett pártérdek szolgálata.
Akik, miközben számos, esetenként nyilván saját minőségérzékükkel is nehezen összeegyeztethető gesztust tesznek, hogy megfeleljenek a kormánypártok kultúrával kapcsolatos elvárásainak, mégis azt gondolják, hogy a közérdek szolgálatába az is beletartozik, hogy a tehetségnek, a minőségnek és sokszínűségnek is szorítsanak helyet az általuk vezetett intézményben. Akik bárhogyan próbálják, mégsem tudják meggyőzni magukat, hogy kulturális missziójuk kizárólag a párt érdekeinek szolgálatára, a sértett középszer sebeinek gyógyítására korlátozódik.
A kulturális verőlegények-leányok és a sikertelenségük okán frusztrált művészek támadásainak középpontjába a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője, a Balassi Intézet és legutóbb a Magyar Állami Operaház főigazgatója került. Az elmúlt hetekben csak úgy záporoztak rájuk az ütések.
Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának az a bűne, hogy az intézményben olyan művészek számára is fórumot biztosít, akik az elmúlt években kritikusan nyilatkoztak a kormány tevékenységéről, vagy egyszerűen csak nem csatlakoztak azokhoz, akiket lojalitásukért cserébe a kormány a tenyeréből etet. Ahogyan az egyik propagandista összefoglalta, „az alapvető kifogás az, hogy a különböző, magyar kultúrát propagáló rendezvényekre olyan balliberális oldalhoz tartozó személyeket kértek fel előadóknak, akik évtizede mocskolják a jobbközép Orbán-kormányt és a miniszterelnököt is”.
Hasonló okok miatt került a Balassi Intézet vezetője is a támadások kereszttüzébe. Az intézménynek azt róják fel a kulturális komisszárok, hogy a magyarságteljesítmény mellett minőségi és eladhatósági szempontokat is figyelembe vesznek, amikor eldöntik, kik azok a művészek, akiknek munkásságát külföldön népszerűsíteni próbálják, és kiket hívnak meg a hazai kulturális rendezvényekre.
Persze sem a Petőfi Irodalmi Múzeumnál, sem a Balassi Intézetnél nincs arról szó, hogy az intézményvezetők nem akarnak a politikai elvárásoknak is megfelelni, és nem tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy helyzetbe hozzák a kormánypárt iránti lojalitásukat deklaráló alkotókat, akik azonban a számos gesztus, érdemtelenül szerzett privilégium és busás állami támogatás ellenére is meg vannak győződve arról, hogy vágyott sikereik útját kizárólag a balliberális kánon diktatúrája torlaszolja el.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 06. szerda, 20:38
-
Találatok: 1472
Bár tavaly tovább bővült Mészáros Lőrinc cégbirodalma, és a már régóta meglévő vállalatai is nőttek, a korábbi felcsúti polgármester ezúttal nem vesz ki annyi osztalékot érdekeltségeiből, mint egy évvel ezelőtt. Az ország leggyorsabban gazdagodó vállalkozójának céghálóját még ő maga sem látja át, és a kusza tulajdonosi viszonyok, illetve a nem ismert egymás közötti elszámolási megoldások miatt nem is lehet összesíteni, hogy a cégei milyen eredményeket értek el.
Azt azonban ki lehet számolni, hogy a közvetlenül Mészáros Lőrinc, illetve családja tulajdonában lévő vállalatok (tehát azok, amelyeket nem egy másik vállalaton, vagy tőkealapon, vagy akármilyen más szervezeten keresztül birtokol) mennyi osztalékot fizettek. Ebből pedig kiderül, hogy mennyivel hízott Mészárosék bankszámlája a közvetlen céges jövedelmeknek hála.
Mészáros és családtagjai jelenleg közvetlenül 17 cégben érdekeltek. A szám tavaly óta nagyot ugrott, ugyanis az elmúlt egy évben öt vállalatban szereztek részesedést.
A csoport két legnagyobb cége az építőiparban tevékenykedő Mészáros és Mészáros Kft. (M&M), illetve a szintén ebben az ágazatban aktív R-Kord. Mindkét társaság kifejezetten sikeres a közbeszerzéseken, utóbbi cég például épp a napokban nyert el egy
23 milliárdos állami megbízást, ami előre vetíti, hogy 2018-ban sem lesz gondjuk a rendelésállománnyal.
Pedig már 2017-ben is hatalmasat nőttek. Árbevételét mind a két cég megduplázta, nyereségük pedig ennél is nagyobb mértékben emelkedett, ketten együtt 11 milliárdot is meghaladó profitot hoztak össze. Mészárosék a korábbi évektől eltérően ezúttal azonban csak a Mészáros és Mészáros Kft-ből vettek ki pénzt, igaz, innen a teljes nyereséget, 3,7 milliárd forintot. Az R-Kord 7,5 milliárdját viszont a vállalatban hagyták, így a vasútépítésekre szakosodott társaság a tavalyi 3,6 milliárd után ezúttal egy fillér osztalékot sem fizet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 05. kedd, 21:04
-
Találatok: 1748
Néhány napja, amikor a Schmidt Mária NER-történész és milliárdos 'nacsasasszony' Steve Bannon és Milo Yiannopoulos megtisztelő társaságában, a balliberálisnak titulált média teljes kitiltása mellett lefetyelte körbe Orbán Viktort és rezsimjét, a magát nemzetinek tituláló Mészáros-televízió egyik műsorában azon forgatták a szemüket a meghívott polgárilag betanított celebek, hogy a 'haladó balliberális' értelmiség azt hiszi, csak az ő kiváltságuk lehet értelmiséginek lenni.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a fent említett két közönséges kiváló provokátor gondolkodó budapesti jelenléte is bizonyítja: igenis pezseg a Fidesz körül a szellemi tőke, nyüzsög a szürkeállomány, egyenesen új értelmiségi holdudvar épül az állampárt körül.
Egyáltalán nem erről akarok értekezni, bár az kétségtelenül a frenetikus élmény erejével hat, amikor a PS nevű közpénzfaliújság főszerkesztő-helyettese a Figyelő nevű másik közpénzfaliújság munkatársával és egy zsé kategóriás udvari politológussal azon lamentál, hogy bezzeg a balliberális médiában gyakorlatilag nem jelent meg olyan cikk, amely a Bálnában elhangzott beszédet ismertette volna, ehelyett a haladó szerzők inkább Yiannopoulos homoszexualitásával foglalkoztak.
Amellett, hogy egyetlen olyan cikk nem jelent meg sehol, amiben a világhírű ripacstroll szexuális irányultságát öncélúan ekézte volna bárki (a Fidesz homoszexuálisokkal kapcsolatos, kényszeres, leplezetlen averziója és Yianoppoulos homoszexualitásának – jelen esetben – úgynevezett bocsánatos bűne között tátongó szakadék szóvá tétele nem a nevezett személy melegsége irányuló támadás, pusztán a rezsim következetlenségének és képmutatásának világossá tétele), vicces is lett volna, ha ezek az elvetemültek egy olyan eseményről tudósítanak, ahol jelen sem lehettek, mert Mari néni így döntött.
Kicsit távolról indítottam, de nem ok nélkül. A nevezett PS nevű szolga sajtóorgánum előadóművésze azt állította az ő összes szellemi munícióját latba vetve: egyáltalán nem igaz, hogy a Fidesz elvesztette volna az értelmiségét, ráadásul pont nem kár azokért, akik eltávolodtak, és különben is épül-szépül az új csicsa értelmiségi világ Orbán valaga körül.
Ugyanezen a portálon –
és így jutunk el a jelenbe – gyilkolták le karakterileg a kétharmados győzelem után pár nappal (Bayer Zsolt azonnal fröcsögve csatlakozott a bemószeroláshoz) a Fidesz körül megmaradt kósza értelmiség egyik alakját, aki bár nem szerepelt oly gyakran a nyilvánosságban, mint Kósa Lajos, meg ritkábban állt ki pacalt főzni a polgári oldalnak, azért fontos szerepet töltött be a Mészáros-Tállai-Pócs János kaliberű alakokkal feltunningolt fideszes világban. Már ha fontosnak lehet nevezni olyan kérdéseket, mint a magyar tudományos kutatások versenyképessége, a kutatói hálózat állapota, a magyar tudományos eredmények nemzetközileg láthatóvá tétele, vagy a tudományos kutatási alapprogram(ok) finanszírozása. (Amióta Kósát a pedagógusnap alkalmából kitüntette a Klik, én már végképp nem tudom, mi az ami még egyáltalán fontos.)
Nem mellesleg olyan jól sikerült a lakájmédia eme sötét lyukának mutatványa, hogy megszellőztetett óhajuk valóra vált: Pálinkás József akadémikusnak, az MTA korábbi elnökének, aki az első Orbán-kormányban rövid ideig az Oktatási Minisztériumot is vezette (akkoriban még ilyen szarságokkal is különállóan foglalkoztak), és aki 2015 óta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI) elnöki pozícióját tölti be, távoznia kell. A helyére új embert neveznek ki.
Félreértés ne essék: nem könnyeket óhajtok hullajtani az atomfizikus úrért, hiszen hosszú idő óta részese és legalábbis közvetett alakítója annak, amivé ez az ország napról napra lett. Pláne nem fogom vélt és valós bűneit vagy érdemeit patikamérlegen méricskélni, már csak azért sem, mert a revolvermédia említett orgánuma sem pazarolt túl sok szót az „Orbán-ellenes tudományos elit” szószólójává kikiáltott Pálinkás szakmaiságának pellengérre állítására.
Bővebben ...
Fotó: FORTEPAN / BAUER SÁNDOR
Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala