- Részletek
-
Készült: 2017. november 06. hétfő, 01:17
-
Találatok: 1663
„Hol lesz akkor Magyarország energiafüggetlenedése-energiafüggetlensége, ha Paks-1 üzemelésével párhuzamosan elkezd termelni Paks-2, s ezzel a magyar villamosenergia-termelés mintegy 70 százalékát az orosz fűtőanyag-ellátáson alapuló atomenergia biztosítja majd?” – teszi fel a kérdést Holoda Attila. - írja a fuhu.hu
A második Orbán-kormány energiaipari helyettes államtitkára, az Aurora Energy Kft. ügyvezetője. Szerinte egy szerződést bármikor fel lehet mondani, és egy helyesen gondolkozó menedzsernek fel is kell, amíg a számítások azt mutatják, hogy a jövőben elszenvedett működési veszteség mértéke még mindig nagyobb, mint amennyibe – még kártérítéssel együtt is – a leállítás kerül. A FüHü-nek adott interjújában az energiaipari szakember keményen fogalmaz, amikor leszögezi: a 2014-es Orbán-Putyin mutyi nem csak szakmailag volt ostoba és idő előtti döntés, van például olyan társadalmi hozadéka is, amelyről senki sem szokott beszélni.
Ön szerint már megállíthatatlan a Paks-2 beruházás?
Mindig minden megállítható. A kérdés csupán az, hogy a számítások alapján a jövőben elszenvedett veszteség mértéke még nagyobb-e, mint a leállítás költsége. Lesz, amikor ez a veszteség már meghaladja ezt, de még akkor is leállítható, például környezetvédelmi megfontolásból. A németek is leállították az atomerőműveiket, igaz, ők annyiban könnyebb helyzetben voltak, hogy megvolt az atom helyett a megújulók előretöréséhez szükséges állami szubvenciók fedezete. Hihetetlen, amilyen sebességgel ők átálltak a megújulókra, nekünk is erre a hajóra kellene felülnünk. De nálunk? Őszintén szólva,
"Matolcsyék, még azt az alapot is eltapsolták, amelyet Paks-1 felszámolására kellett tartalékolni"
– legalábbis nem tudni, mennyi pénz van most ebben az alapban, amely a lebontás, a helyreállítás, a fűtőelemek biztonságos hosszútávú tárolása célját szolgálná, hiszen – ne feledjük! – az oroszok csak középtávon tárolják ez utóbbiakat, utána visszaadják, hogy kezdjünk vele, amit akarunk.
Tegyük fel, hogy a jövőre megalakuló kormány úgy dönt, hogy leállítaná Paks-2-t? Mivel kellene számolnia?
Rengeteg pénz elment, elmegy még addig az előkészületekre, az előkészítésekre, az engedélyeztetésekre stb., ezeket az összegeket előlegként, vagy a már elvégzett munkák után kifizették – most ne firtassuk az árazást, azt, hogy mennyit jogosan, s mennyit másként. De a veszteség feltétlenül kisebb mindaddig, amíg magát a turbinaegységet és a nukleáris fűtőelemet tartalmazó reaktoregységeket el nem kezdik gyártani. No persze emellett számolni kell azzal is, hogy kártérítést követelnének az oroszok – ahogy azt tették a bolgárok visszakozása esetében is.
"Ám mindezzel együtt a ma ismert gazdasági számítások alapján még mindig megérné a visszalépés."
Nem állna-e fenn annak veszélye, hogy megzsarolnak minket: például azzal, hogy ha leállítjuk Paks-2-t, akkor nem szállítanak nekünk gázt?
Nem tudnák megtenni, mivel ma már nem okozna ellátási problémát a magyar gazdaság számára, ha leállítanák a közvetlen gázexportjukat Magyarországra.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 05. vasárnap, 00:48
-
Találatok: 1776
Lukács (8:5–17) arról mesél, hogy Jézus Kafarnaumban egy szavával távolról meggyógyította egy pogány százados szolgáját, akiből mindezek után ez jött elő: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.”
Ezt módosították a katolikusok ekképp: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” A templomba járók is ezt mormogják ájtatosságukban, és addig-addig a honunkat megülő ál-szakralitásban, a vásári hitben, hogy Orbán szava is hasonló magasságokat ér el azok körében, akik neki áldoznak.
Bizonyság erre, hogy nem lesz semmilyen miniszterelnök-jelölti vita, mert a narancssárga nyáj szerint semmi értelme nincsen, és nem azért, mert Orbán, mint valami elcseszett Vejnemöjnen a kamerák előtt a földbe énekelné az ellent, hanem, mert egyik kihívója sem méltó rá, hogy az ő hajlékába menjen. Ilyen hitben ringatóznak a maffia végrehajtó részlegénél.
Szó szerint: „Senki sem szolgálta meg belpolitikai teljesítményével, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök kiálljon vele vitázni.” Innentől kezdve több szinten és dimenzióban fut a történet. Az egyik alternatív valóságban Orbán mint nagy tanító áll előttünk, aki értékeli a vele szembe álló nyüzsit, majd csendesen kiköp.
Másrészt, mivel tudjuk, hogy Isten kegyelméből kormányoz, sőt, egyes vélekedések szerint ott is ül az Atyának jobbján, könnyen belátható, hogy onnan szóba állni bármilyen földi halandóval nem csak lehetetlen, hanem vallásgyalázás is lenne. Ezt a vonalat erősíti és igazolja az érette csörgő imalánc, valamint a neki celebrált misék sokasága, de a kézcsókok mindenképp.
És az ellenzék semmit nem tanul, nem követi az ő tökét, és meglelt saruját, ennek ellenére a mi Orbán-Brianünk mégis csak azt mondja nekik, hogy menjenek a picsába. Urunk mennybemenetelének (Ascensio Domini) ünnepe a húsvét utáni negyvenedik nap. Ez Orbánnál a választások után fog bekövetkezni körmenetekkel és harsonaszóval.
Arra azonban nem ártana figyelmezni a stábnak, hogy Magyarországon a XII. századtól a kora újkorig élt egy különös szokás, amikor is a hívek a mennybemenő Krisztust ábrázoló szobrot felhúzták a templom mennyezetéig. Drága a szemüveg, mint az tudvalévő, és a vaksi hívek (vagy forradalmárok) akármit is a plafonba cibálhatnak, hiába rúgkapál. Vannak tehát buktatók a dologban.
Idáig tartott a kultúrtörténeti utazás, ideje szembe nézni a húgyszagú valósággal. Ez nem egyéb, mint, hogy a mi Orbánunk se nem tanár bácsi, se nem szent, hanem egy beszari alak, aki Gyurcsánytól akkora maflást kapott évtizede, amitől máig cseng a füle, és senkivel szóba nem áll, aki nem a fenségtelen valagát nyalja.
Közelebbről megnézve a szotyizabáló, izgága Hakapeszi Makit, arra kell jutnunk, hogy vitatkozni nem tud, csak kinyilatkoztatni, szónokolni nem tud, csak jól-rosszul felolvasni ajkakat nyalogatva és félre billentett busa fejjel. Egyáltalán semmi olyan tulajdonsága nincsen neki, ami alkalmassá tenné bármilyen emberi párbeszédre.
A nyakunkban lihegő szingularitás kezdetleges robotpéldánya ő, amelynek a konzola valamely Moszkva környéki dácsa mélyén rejtezik. Ott pedig tartósan nyom egy vodkaszagú ujj egy sárga gombot, amitől ez a mi terminátorunk előadja ezt az érthetetlen pörformanszot Ettől a hívek leborulnak, az ellenzék pedig bambán, tátott szájjal figyel. Mégis inkább Cipolla ő.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 03. péntek, 18:56
-
Találatok: 1639
Gyurcsány persze tudta - valahol nyilatkozta is, - hogy legújabb kezdeményezéséért fog kapni hideget-meleget, hazaárulónak fogják nyilvánítani, ha nem lesz szerencséje, még le is köpik, de nem érdekelte. Igaza van.
Aláírásgyüjtést hirdetett a külföldön élő magyarok szavazati joga ellen, és itt nem azokra gondolt, akik gazdasági migránsok nyugaton, és megélhetési kényszerből, vagy/és a magyarországi minősíthetetlen közállapotok miatt mosogatnak Londonban, hanem azokra, aki soha nem éltek életvitelszerűen Magyarországon, más államok állampolgárai.
Annak idején Orbán nem másért, szavazatszerzési céllal adta meg az állampolgárságot nekik, mint ezt a Nemzet Orvosa, Mikola István ki is fecsegte, mikor azt hitte magáról, hogy valaki.
Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de a nemzet egyesítése egy tapodtat sem haladt előre - sőt.
Hajdan, Ceausescu alatt a magyar, ha átjött hozzánk, hát hazajött.
Szerettük őket, olyanok voltak, mint amikor a rég nem látott kedves rokonok jöttek Pusztaszabolcsról, örültünk nekik, próbáltunk segíteni, és volt egy kegyelmi pillanat, amikor a diktátor ellen lázadó román nép is elhitte, hogy élhetünk egymással barátságban, békességben.
Nem tartott az öröm sokáig, mikor elkezdtek a romániai magyarok tömegével jönni, és kapták a lakásokat meg a támogatásokat, akkor a magyarországi szegényben természetes irigység támadt: hát másodrendű állampolgár vagyok én a saját hazámban?
Ehhez jött aztán az állampolgárság megadása, a szavazati joggal együtt.
Ha úgy kapják meg az állampolgárságot, hogy korlátozzák szavazati jogukat, mindenki elégedett lett volna, hiszen ez abban az időben, mikor Románia még nem volt uniós tagország, valós segítséget jelentett az erdélyi magyaroknak, megkönnyítette mozgásukat a világban, de mára ez az előny eltünt. Nem is költözik ide azóta senki, mennek tovább, értelmesebb országok felé.
Az elv, hogy az szavazhasson, aki a döntése következményeit is viselni fogja, ésszerű és igazságos, mert a mai helyzet ahhoz hasonlít, mintha átmennék az öcsém lakásába és beleszólnék, hogy jövőre mire költse a keresetét, meg, hogy számomra biztosítson mindenféle jogcímeken támogatást, mert az nekem jár.
Amikor az erdélyi magyarok sértett képpel járnak fel-alá, akkor gondoljanak arra is, hogy mi az oka, hogy "lerománozzák" őket, és jusson eszükbe az is, hogy egyesek közülük milyen gusztustalanul követelőztek áttelepülésük után.
És jussanak eszükbe nacionalista hőbörgéseik, meg a "székely szarta a magyart" típusú bölcsességeik, meg az is, hogy a magyar parlamenten az uniós zászló helyett a sosemvolt székely zászló lengedezik, jóllehet Erdély nem csak a székelyekről szól, voltak ott mások is, ha jól emlékszem.
A hatalom gátlástalanul tolta és tolja bele a pénzt a nacionalizmusba.
Ami ebből az országból 1989 óta aktatáskában és állami támogatásként, meg álvállalkozásként kivándorolt - nem csak Erdélybe, de Ukrajnába, Szlovákiába, Szerbiába is - többnyire emberi minőségüket tekintve ócska, tolvaj nemzetiségi politikusokhoz -, abból le lehetne nyomni Mészáros Lőrincet is, pedig ő aztán olyan tehetséges, mint még senki más, inkluzíve Zuckerberget is...
Orbánék azt hiszik, hogy a magyar választó ezt nem látja, hogy nem dühíti, hogy a gyerekének a poros folyosón kell tornáznia, miközben zúdul kifelé a pénz haszontalan futballakadémiákra, igaz, cserébe jön a szavazat ellenőrizhetetlenül, miközben a külöldön dolgozó belföldiek számára gyakorlatilag lehetetlenné teszik a választásokon való részvételt.
Természetesen Gyurcsány a hibás, nem pedig a teljesen hibbant magyar politika.
Az uniós tagsággal egyidejűleg megszűnt minden támogatási kényszer, és megnyílt a lehetőség a határokon átívelő gazdasági tevékenységek előtt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 03. péntek, 02:05
-
Találatok: 1651
A kormány két súlyos bűnt követett el a magyar gazdaság és társadalom ellen.
Az egyiket az első kormányzása idején, amikor 2001–02-ben megduplázta a minimálbért.
A másikat a második kormányzása idején, 2011–12-ben az egykulcsos adó bevezetésével.
Ez két egymással ellentétes hatású intézkedés volt, a gazdasági kormányzat részeg rángatása. A minimálbérek „feltolása” összenyomta a vállalati bérskálákat, lerontotta az ösztönzési rendszert és károsan érintette a foglalkoztatást. Az alacsony termelékenységű szektorokban, a tőkeszegény vállalkozásoknál munkahelyek sokasága szűnt meg az intézkedést követően.
A költségvetési szempontokra figyelő bérkaptafa hozzájárult egyes országrészek elszegényedéséhez.
A torzulást némileg korrigálta a 2002–06. év közötti bérkiáramlás, amikor szocialista kormány alatt 30%-kal nőttek a reáljövedelmek.
Majd jöttek a költségvetési megszorítások, a 2008. évi válság, amire igen rossz válasz volt 2011-ben az egykulcsos adó bevezetése.
Az átlag felett keresőket preferálta, egy olyan időszakban, amikor éppen a közepes és az alacsony béreket kellett volna rendezni. Közben újabb kihívás jelent meg a közmunkás réteg megnövekedésével. Még inkább a munkaerő kivándorlásával.
A Fidesz–KDNP kormány nehezen megbocsátható „bűne”az egykulcsos adó bevezetése.
A társadalmi szolidaritást háttérbe szorító durva intézkedésnek a pusztító társadalmi hatását még sem a közgazdaságtan, sem a szociológia nem tárta fel.
Két következményét látjuk makroszinten: az egyik az elszegényedés, a másik pedig az egyenlőtlenségek növekedése. Rejtve maradt viszont, hogy egyes ágazatok, térségek, társadalmi csoportok milyen hátrányokat szenvedtek el, hogyan romlott a versenyképességük és miként veszítették el az életben maradás esélyét négy év alatt.
A népbutítás volt a kormány „gazdaságpolitikája”!
A lakájmédiától elbutított polgár nem is érti, hogy a jobban teljesítő Magyarországon miért lát egyre több eladó ingatlant, tönkrement vállalkozást és valódi munkahely, valódi bér után sóvárgó embert.
A választási kampánynak (ha egyáltalán lesznek választások) elsősorban az egykulcsos adó megváltoztatásáról, okos korrekciójáról kellene szólni.
Ehelyett morog magában a társadalom húsz százaléka, és keresztény ártatlansággal kérdezi: miért nem érdemel többet, miért irigylik mások a zsebébe tett többletjövedelmet?
Ez a kisebbség azt gondolja a többségről, hogy az a baját magának köszönheti, meg annak, hogy nem állt jó helyre.
Az
„igazságos” egykulcsos adó Orbán legnagyobb hazugsága.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 01. szerda, 18:51
-
Találatok: 2082
Egy beszéd a pszichiáterek örömére. - Orbán Viktor a reformáció kezdetének 500. évfordulója alkalmából tartott nemzeti megemlékezésen, a Papp László Budapest Sportarénában lerántotta a leplet az isteni akarat mikéntjéről és mibenlétéről.
A miniszterelnök azt mondta, szerinte nem véletlen, hanem
„Isten kegyelmének megnyilvánulása, hogy Magyarország élén ma keresztény, hitvalló kormány áll.”
Azt kell mondani, hogy igaza van, Isten valóban kegyelmes, tanításai szerint minden bűnösnek kijár a kegyelem. Ebből következik, hogy Orbán és kormánya eddigi hét összefüggő évének minden népe elleni, generációkra kiható rosszcselekedete ellenére Isten előtt – és nem előttünk – feloldozást nyerhet. Persze előbb meg kellene gyónniuk és a kapott penzum őszinte megélése után járhatna nekik az égi feloldozás.
A mondandóját – láthatólag – az összes jelenlévő és a megvuduzott társadalom örömmel és lelkesen nyalta be, el sem gondolkodva annak álszent mivoltán. A vicc úgy tartja, hogy
„Tudják mi a különbség Orbán Viktor és az Isten között? Az, hogy Isten nem akar Orbán Viktor lenni..”
A kormányfő – aki egyben a reformáció emlékbizottság elnöke – azt is mondta, hogy a magyarságnak és a keresztény Európának lelki és szellemi megújulásra van szüksége, amiből ők a rájuk eső részt vállalják.
Orbán Viktor kormánya kötelességének nevezte
„a kereszténységből kisarjadt létformák,”
az emberi méltóság, a család, a nemzet és a hitbéli közösségek megvédését, annak az életszemléletnek a megőrzését, amely
„a krisztusi tanítások alapján Európát és a magyarságot naggyá tette.”
Szegény „kisember”, amikor szembesült az isteni sugallattal és érezte vállán nem csak az ország, hanem egész Európa védelmének súlyát, rá kellett jönnie, hogy a kiváltságosok élete sem fenékig teljes.
„az embert szolgálni legalább olyan nehéz feladat a kormányzásban, mint az egyházban, ezért vagyok személyesen is hálás minden támogatásért, amit szellemi és lelki közösségünktől, önöktől, protestánsoktól és természetesen a katolikus testvérektől is kapunk. Hálásak vagyunk azért, hogy a nemzet összefogott, talpra állt és megerősödött (…), hogy visszanyerte életerejét, cselekvőképességét és tettvágyát is. Hálásak vagyunk, hogy sodródás helyett égtájat és csillagot választott, irányt szabott és utat épít saját élete számára.
A kormányfő azt vizionálta, hogy külön kiváltság a Mindenható részéről felé, hogy
„a gondviselés ebben a megújulásban bennünket eszközként használt: egyházainkat, a kormányt és a magyar polgárok szabad közösségeit az egész Kárpát-medencében.”,
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. november 01. szerda, 05:43
-
Találatok: 1584
Idézve a nagy klasszikust, nem kicsit, hanem nagyon. Ugyanis, bár kevésbé köztudott, de az atomerőmű az egyik legdrágább módja az áramtermelésnek, ráadásul a folyton szigorodó biztonsági előírások miatt ezek a költségek nemhogy csökkennének, de még emelkednek is a szakemberek szerint. Igaz ez a magyar kormány által szorgalmazott paksi mókára is, ami nem más, mint Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin szerelmének piros pöttyös seggű
Az iszonyatosan drága atomenergia megtermelése során fellépő többletköltségeket pedig kétségtelenül valakinek vállalnia kell, mert másképpen nem teljesíthetőek a ma már érthető módon és okokból kitűzött klímacélok. Így foglalható össze nagyjából azoknak a szakértőknek a megállapításai, akik az Antall József Tudásközpont által szervezett SUSCO Budapest 2017 nevű konferencián, néhány napja állást foglaltak a kérdés kapcsán.
A szakemberek arról is beszéltek, hogy a zöldenergiánál közben éppen ellentétes az ármozgás, mint az atomenergiánál. Pont ezért válik majd minden bizonnyal néhány éven belül a (közel)jövő sokkal olcsóbb és egyben szén-dioxidkibocsátásmentes energiatermelési módjává.
Az eseményen ugyan többnyire a megújuló energia hatásairól volt szó, de néhány mondat erejéig a hallgatóság soraiból feltett kérdések nyomán a szakemberek az atomenergiáról is elmondták a véleményüket. Naná, hogy az köszönőviszonyban sem volt a kormányzati körökben hangoztatott érvekkel, melyeket a mindent titkosító, garázdálkodó kormányunk el akar hitetni az emberekkel a paksi bővítés kapcsán. Többek között azt is, hogy Paks II. megáll a saját lábán és nem kell hozzá majd állami támogatás. Most már tudjuk azt is, hogy az ilyenféle kijelentéseket, hogyan kell Orbán főatyaúristen háza táján értelmezni.
Azt egyébként korábban még az Európai Bizottság is megállapította, hogy a paksi bővítési beruházás pusztán piaci alapon nem valósítható meg, ami azt jelenti, hogy állami támogatás is kell majd a fenntartáshoz. Az orosz-magyar kormányközi szerződést ugyan jóváhagyta az Európai Bizottság, de nem fogadta el a kormány által szolgáltatott beruházás megtérülését szemléltető adatokat.
Úgy találták, hogy irreálisan magas áron kell majd eladni a Paks II. által megtermelt energiát, hogy tényleg megtérüljön a projekt. Ezzel szemben a piaci előrejelzések egyáltalán nem támasztják alá, hogy tíz éven belül indokolt lenne ilyen magas értéken megemelni a villamosenergia árát (a fideszes agymenés alapján legalább 55 euró/Mwh-ra). Hozzávetőlegesen: tavaly a hazai ár 41 euró/Mwh volt, Szlovákiában 32,4 euró/Mwh, amíg ugyanez Csehországban és Németországban csak 29, 45 euró.
Továbbá az Európai Bizottság egyébként feltételként szabta meg, hogy a Paks II. által termelt áram minimum 30 százalékát az áramtőzsdén kell majd értékesíteni, a maradékot pedig nyílt, átlátható árverésen kell eladni, ahol nem lehetnek támogatott kedvezményezettek. Több, nem a kormány által megrendelt tanulmány mellett egy 2016 májusában a Greenpeace-nek készített elemzés is arra a következtetésre jutott, hogy Paks II. nagy valószínűséggel soha sem hozza be az árát.
Daniel Scholten, a delfti egyetem geopolitikai és megújuló energetikai szakértőjének elmondása szerint az általa vezetett egyetemi kurzusokon rendszeresen felmerül a kérdés, hogy: lehet-e az atomenergia az ideiglenes megoldás abban az átmeneti folyamatban, amíg az energiaszektor a hagyományos fosszilis tüzelőanyagokról (gáz, olaj, szén) átáll a megújulókra. A zöldenergia ugyanis nem tud olyan gyorsan terjedni, mint amilyen ütemben a hagyományos erőműveket ki kellene váltani, ha meg szeretnénk állítani a globális felmelegedést. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 31. kedd, 07:49
-
Találatok: 1952
Kemény, belekérdezős interjút készített a nyaloncmédia zászlóshajója a miniszterelnöki vejjel. Tiborcznak olyan durva kérdésekkel kellett szembe nézni, mint például: mivel foglalkozik mostanában?
Igyekeztünk elkerülni – és lám, közel egy évtizedig sikerült is – a fenti cím használatát. Ezúttal viszont már nem volt hova hátrálni: az Origonak panaszkodó Tiborcz valóban már-már sajnálatra méltó beállítása ordít az erkeli címért. Mert bizony van miért sajnálni Orbán Viktor vejét. Leginkább a sajtó igaztalan, hamis, valótlan – és még hosszan sorolhatóak a cikkben szereplő szinonimák – támadásai miatt. Másról nem is nagyon esett szó az interjú során.
A kérdések Origo-keménységűre sikerültek: 2015-ben eladta az Elliosban lévő tulajdonrészét, azóta mivel foglalkozik, milyen üzleti területen dolgozik? A kormány alfeléből már jóideje ki sem pislantó portáltól szokatlanul, ezúttal szerzője is van az anyagnak, a Momentum-akcóban elhíresült Kovács András adta arcát ehhez a merész kérdéshez. Így magunk elé tudjuk képzelni angyali mosolyát, amint azt hallgatja Tiborcztól: "2014 után, a folyamatos, prekoncepciókon alapuló, engem – és rajtam keresztül a családomat – érő támadások miatt az Elliosban lévő részesedésemet eladtam."
Arra természetesen esély sincs, hogy az origos nyalonc felvesse: az Unió korrupcióellenes szerve, az OLAF is tisztán rosszindulatból, rekoncepcionális támadások miatt vizsgálja-e az Ellios ügyeit. Mert persze a fidesznyik ügyészség szerint semmi kivetnivaló nincs abban, ha Tiborcz érdekeltségébe tartozó cég írja a tendereket, amelyeket aztán Tiborcz érdekeltségébe tartozó cég nyer meg. Egész véletlenül. Mint ahogy az se gyanús, hogy minden kiírásnál épp egy olyan feltételt támasztottak, amelynek csak Tiborcz cége tudott megfelelni. Ilyen ez a magyar véletlen. Csurom prekoncepció.
Tiborcz természetesen nem arra a végkövetkeztetésre jut, amelyre mi, vagyis: tisztességes és átlátható versenyben bárki idnulhat bármilyen pályázaton. A royal vej szerint: "Az Elliosban való részvételem és az abból való kiszállásom kapcsán megértettem, hogy Magyarországon a miniszterelnök családtagjaként nem foglalkozhatom bármivel." Természetesen ő az áldozat, hát mi más is lehetne? Esetleg korrupt vállalkozó, aki kapcsolati tőkéjével visszaélve, nem valódi versenyben nyerte halomra az uniós milliárdokat? Ugyan már! Az a szegény Tiborcz? Hát feltételezni is prekoncepció ilyesmit.
De ezt az inszinuációt már az Origo sem hagyhatja szó, azaz kérdés nélkül. Kőkeményen nekiszegezi a vejnek: "Korábban említette, hogy Magyarországon, aki a miniszterelnök rokona nem foglalkozhat bármivel. Jó ez így?" Egy nemzet kebléből szakadt fel ez a méltatlankodó, megválaszolásra sem szoruló kérdés. Hát persze, hogy nincs jól ez így! Mi más is juthat Tiborcz eszébe erre: a sajtó, a galád, az tehet minderről. Furcsa, hogy az interjú alatt nem került említésre a patás ördög maga – de hát tudjuk, ki irányítja a médiákokat. Főleg Tiborcz ellen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 30. hétfő, 01:10
-
Találatok: 1514
Évek óta alig közeledett a magyar gazdaság ahhoz az ambiciózus célhoz, amelyet a kormány az iparosítással kapcsolatban megfogalmazott. A célszám egyre elérhetetlenebb, mint ahogy az is, hogy elfoglaljuk a „minket megillető helyet” az Európai Unióban.
Az Orbán-kormány tagjai az elmúlt években előszeretettel "dobálóztak" az újraiparosítás szóval, amelyre volt is lehetőségük, hiszen valóban számtalan új üzemátadón, gyáravatáson vehettek részt mind ebben, mind pedig az előző kormányzati ciklusban.
Az iparosítás azonban nem csupán azt jelenti, hogy minél több összeszerelő üzem települjön Magyarországra, hanem azt, hogy az ipar minél nagyobb szeletét adja a nemzeti összterméknek. Ehhez pedig magas hozzáadott értékű beruházások kellenek, azonban az ipar szerkezete - legalábbis az elmúlt években - nem ebbe az irányba mozdult el.
Az MNB a 2015 márciusi inflációs jelentésében meg is állapította, hogy nagyon szétnyílt az olló az ipar kibocsátása és a hozzáadott értékének alakulása között. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy az egyre dominánsabbá váló autóipar hozzáadott értéke a feldogozóipar átlagánál alacsonyabb. Emellett a kőolaj-feldolgozás hozzáadott értéke is csökkent.
A KSH definíciója szerint a kibocsátás az értékesítés nettó árbevétele korrigálva a saját termelésű készletek állományváltozásával, míg a hozzáadott érték a kibocsátás és a folyó termelőfelhasználás (termékek és szolgáltatások előállításához felhasznált inputok értéke) különbsége.
A kabinetet ugyanakkor ez a tény sem korábban, sem pedig később nem korlátozta abban, hogy igen ambiciózus célokat fogalmazzon az iparosítással kapcsolatban.
Orbán Viktor miniszterelnök például 2013 novemberében
azt állította, hogy
"Magyarország a 3-4. helyen áll az európai uniós tagállamok sorában az iparnak a GDP-hez való hozzájárulási arányát tekintve."
Az Eurostat adatai szerint 2012-ben és 2013-ban is a 10. helyen álltunk. Persze módszertani eltérések lehetnek a számításban, de ekkora különbséget nem magyarázna.
Még 2014 márciusában a kormányfő egy gyáravatáson már
azt mondta, hogy
"a következő négy évben azt szeretnénk elérni, hogy Európa legiparosodottabb országa legyünk, ehhez a jelenlegi 23 százalékról 25-26-ra kell növelni az ipari termelés hozzájárulását a nemzeti össztermékhez."
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2017. október 29. vasárnap, 00:16
-
Találatok: 1421
A hivatalos propagandával szemben, nem kevesebb, hanem több lett a közteher, érdemben korszerűsödtek az adótechnikai megoldások, de átláthatatlanabbá vált, hogy mi történik az adófizetők pénzével - mondta Pitti Zoltán közgazdász, tudományos kutató a Népszavának.
- Orbán Viktor miniszterelnök 2010-ben az adócsökkentés kormányának nevezte kabinetjét és azt ígérte, egy söralátét is elegendő lesz az adóbevalláshoz. Vezető fideszes politikusok a legutóbbi napokban is adó, illetve járulékcsökkentésről beszéltek. Mi valósult meg ezekből az ígéretekből?
- A tény az, hogy míg 2010 előtt a bruttó hazai termék (GDP) arányos adóterhelés 37,5 százalék volt, addig a legutóbbi teljes évben, 2016-ban ez az arány már elérte a 39,8 százalékot. Az emelkedés magyarázata részben új adónemek meghonosításában, részben az adóalapok szélesítésében rejlik. Sokat mondó adat az is, hogy míg kormányváltás előtt 60-62 adónem létezett Magyarországon, addig napjainkban 82 féle közteherviselési jogcímet tart számon az adóstatisztika. Az a bizonyos söralátét mára alaposan megnőtt és vitathatatlanul a fogyasztható "sörmennyiség" is gyarapodott. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint a GDP értéke a 2010. évről a 2016. évre 8 200 milliárd forinttal gyarapodott, ugyanezen időszak alatt az adó- és járulékterhelés 3 900 milliárd forinttal emelkedett. Más megközelítésben azt is mondhatjuk, hogy míg a folyó áron számolt GDP növekedés 30 százalékos, addig az adó és járulékterhelés emelkedése ennél lényegesen gyorsabb, vagyis valamivel több mint 38 százalékos. S mindez úgy, hogy a számított adóból érvényesíthető adókedvezményeket, például a TAO pénzeket nem is vettük számításba.
- Az adó- és járulékterhelés mértékének emelkedése ellenére mégiscsak a Fidesz-kormány nevéhez fűződik az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése, majd mérséklése. Az elmúlt majd' 8 év tapasztalatai alapján milyen következményei voltak ennek a lépésnek?
- Az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) nem az Orbán kormány találmánya. Ezt - nemzetközi példákra hivatkozással - először a szabad demokraták vetették fel, majd az akkori koalíciós kormány fokozatos átállás mellett döntött. Első lépés volt az szja kulcsok mértékének csökkentése, majd áttérés egy kétkulcsos szja alkalmazására 32 és 17 százalékos kulcsokkal, ám a folytatás - a 2008. évi pénzügyi és gazdasági válság következményei miatt - elmaradt. A 2010. évi kormányváltást követően azonban a Fidesz egy csapásra megvalósította az elgondolást, nem törődve annak társadalmi és gazdasági következményeivel. A 16 százalékos adókulcs alkalmazása és az adójóváírás kivezetése miatt a legalacsonyabb jövedelműek adóterhe 130 milliárd forinttal emelkedett, ugyanakkor a korábban 32 százalékos adókulcs alá tartozók adóterhe 16 százalékra mérséklődött, vagyis 510 milliárd forint többlet jövedelmük keletkezett. A kettő egyenlege 380 milliárd forint, vagyis a költségvetésen ekkora léket ütött ez a változás. A jövedelmek ilyen jellegű átcsoportosítását nevezi Ferge Zsuzsa "perverz" újraelosztásnak, tekintve, hogy az új középosztály erősítését célzó jövedelemátrendezés az alacsony jövedelműek terhére történik.
- Milyen eszközökkel igyekezett befoltozni a kormány azt a méretes költségvetési lyukat?
- A költségvetés veszteségének pótlása az adórendszer belső szerkezetének módosításával, a termelési- és termékadók, valamint a fogyasztást terhelő adók jelentős emelésével történt - meglepő találékonysággal.
Bővebben ...
