- Részletek
-
Készült: 2018. június 24. vasárnap, 14:37
-
Találatok: 2736
Az internet kegyetlen közössége ismét szájára vette miniszterügynök urat – közkeletűbben O. V. -, és rajta élcelődött illetlen módon. De nem azért, amit tett, hanem, azért, amilyen. Ez infantilis tempó, és mégis jogos. Mert, ha púpja volna, mint III. Richárdnak, vagy húzná a lábát, mint Cipolla, netalán reszketne a keze, mint az Adolfnak a vége felé, ahogyan jobbjával a halálba küldött tíz éves hugyosok buksiját simogatta, a balja meg a háta megett ugrált megállíthatatlanul, nos, az ilyeneken megesik az ember szíve, és nem vihog rajta, mert a sors akarta így, és nem a kiröhögött delikvens akármilyen gyengeségei, ugye.
Ellenben, ha az ország ura, Európa leendő cárja, valamint atyaisten olyan ruházatban fotózkodik, mintha egy vak komondor szájából cibálta volna elő, és pláne az egész alkatából az tetszik ki, hogy egy fékezhetetlen zabagép, aki a szemünk előtt csúszik és folyik szét, akkor némi malíciával megengedhető, bár nem támogatandó a rajta való szörnyülködés. Hiszen sorsának mégis csak maga a kovácsa, annak is ő lesz az oka, ha majdan menekülnie kell az egyenes kaszák elől. Azt is magának köszönheti, mint ezt is, hogy elhájasodott már a szíve is neki. És a nagyközönségnek ennek ellenére a harmonikás gatyáján akad meg a szeme, és igaza is van, böszmén néz ki, bizony. Mégis: kicsi is, hibás is, de a miénk.
Bűnös, ha van ebben a skandalumban, az csak az Anikó asszony lehet, hogy elengedi szegényt ilyen hacukában, pláne jól szituált emberek közé, és a világ szeme elé. Nem szereti az az urát, vagy más okok vannak. Olyan például, hogy a szállás.hu-ról nem a vasalós, hanem a dobókockás opciót választotta, vagy csak időhiányban szenved. Tudjuk róla, hogy, mint minden försztlédi az univerzumban, a jótékonykodás tölti ki az összes percét. Ám, mivelhogy szegénység már évek óta nincsen, és a hajléktalanokat is megszüntette az ura törvényileg, a becses ideje – most már, hogy a gyerekek is lassan, mind az összes a saját lábukat tapodják -, csakis a szőlők, földek, rétek és kastélyok igazgatásában múlhat el.
Hogy ilyen gatyában engedi az urát emberek közé, azt mutatja, mérhetetlenül sok a dolga. Le is fogyott szegény, összeaszott, mint egy rossz szőlőszem, tisztára mazsola az ő Manócskájának. Vagy vehetnénk a Récsölt is, aki már divatguru, készül meghódítani a New York-London-Milánó tengelyt, mégsem szól rá az apjára, hogy fater, de nagyon hülyén nézel ki. De az is lehet, hogy még meg is lapogatta a hátát, hogy jóvan aptya, és elégedett vele. Ez is módozat, mert amikor Dubajozott a saját bejáratú urával, hogy az ország sorsáról tárgyaljanak, az is éppen ilyen kajlán nézett ki. Ilyen megközelítésből jogos az internet népének elszörnyedése és vigyora, ámde csöppet sem tudományos alaposságú.
Mert vegyünk csak egy jónevű, ámde sorosilag romlott orgánumot, amelynek részeges-bölcsész újságírója meglátva a képet, amelyen miniszterügynök úr sajátosan rogyasztott gatyában ácsorog, s hogy az ülepe nem lóg ki, az csak a fotózás előnyös szögének köszönhető, nos, ez alapján ez a slapaj fölmentette őtet a gengszterizmus vádja alól, holott tudvalévő, hogy keresztapa ő, s megengedően gengszterrapernek nevezte. Nagy tévedés és hiba. Ilyen migráncsos és kozmopolita műfajtól ő menekül, talpai egymásra lépnek csupán, vagy esetleg harci indulókra andalodik el. A megfejtés máshol van, mint az élet is.
Most, hogy Kásler miniszter és fősámán az egész magyar közgondolkodást, tudományos életet és gyógyítást az okkultizmus irányába pezsdítette el, ideje, hogy a szintén ebben utazó valahai barom, a nagy Cesare Lombroso munkássága alapján ítéljem meg miniszterügynök úr fizimiskáját, küllemét, és vonjak le messze mutató következtetéseket. Lombroso úr szerint vannak született bűnözők, akik valamilyen visszatérést jelentenek egy korai, primitív embertípushoz, amit a majmokra vagy alsóbb rendű főemlősökre emlékeztető fizikai vonások jellemeznek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 23. szombat, 23:15
-
Találatok: 1663
Tulajdonképpen nemigen van mit csodálkozni azon, hogy a ner gépezete ismét teljes gőzzel a hajléktalanok ellen fordult. A menekültekkel riogatás, a menekültek elleni uszítás nagy napjaiban hirtelen az addig páriának tekintett hajléktalanok is elfogadhatóbbá, már-már szegény, segítségre szoruló honfitársainkká váltak a hivatalos és magánjellegű propagandában (amúgy hadd mutassak rá: a hajléktalanok szegény, segítségre szoruló honfitársaink). A menekültek azonban elfogytak, nem jönnek (ha jönnek is, titokban, mert befogadásuk rosszul hatna a propagandára) – a hajléktalanok pedig újra visszakerültek arra a helyre, amelyik a társadalom egyik jelentős része szerint megilleti őket.
Illetve, hát éppen arról van szó, hogy semmilyen hely ne illesse meg őket: a hely nem jár, azt ki kell érdemelni.
Hogy lehetne másként értelmezni Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter azon kijelentését, hogy: „Senkinek nem joga, hogy a közterületet használja.” Orbitális marhaság? Kétségtelenül. Jogi nonszensz? Természetesen. Ennél azonban egyértelműen több is: a ner nyelvezetében a közterület elveszti közterület jellegét – az ország, a fizikai tér, a létezés, az úgynevezett „közjavak” (mint a levegő, a víz, a napfény stb.) senkinek sem járnak automatikusan. A jogok is inkább kegyekként értelmezhetők, és az állam lényege nem az államhoz tartozó állampolgárok életének garantálása, a közös szabályrendszer kialakítása, egyfajta modus vivendi megteremtése, hanem önmaga. Bár az üzenet tárgyai (és még véletlenül sem alanyai) a hajléktalanok, ám mindez nem róluk szól, hanem sokkal többről: az öncélú, kisajátított, magában és magáért való államról. A zárt körű részvénytársaságról. Hiszen hogy is folytatja Gulyás Gergely? Senkinek sincs joga a közterülethez, „pláne, ahogy a hajléktalanok használják”. Na pláne!
És itt jön a ner-nyelv csavarja (talán nem árt rámutatni, hogy a ner-nyelv jellemzően, de nem kizárólagosan a Fideszé, hanem azé a rendszeré, amit létrehoz, ideértve a politika más szereplőit, valamint az úgynevezett és sokszor hivatkozott „közvéleményt” is.) A ner-nyelv kirekesztő, elidegenítő szemlélete szerint a hajléktalan könnyen beazonosítható, sajátos jellemzői vannak, akivel szemben (akinek elutasításában) a ner ideális polgára meghatározhatja magát. A hajléktalan egyszerre riasztó („büdös”, „hangoskodik”, „ő tehet róla” stb.), ijesztő (a lecsúszás lehetőségének mindig reális veszélyére, a mai Magyarország lakosságának legáltalánosabb, állandó és teljesen reális szorongására figyelmeztet), kiszolgáltatott – vagyis támadható. Akárcsak a menekültek esetében, a hajléktalanok sem szerepelnek lényegében egyetlen politikai párt agendáján sem mint emberi lények – a magukat baloldalinak nevező pártok számára is kényelmetlenek, vagy éppen – gondoljunk csak a XIII. kerületi MSZP-nek a Fideszt is beelőző hajléktalanellenes retorikájára és gyakorlatára – kifejezett ellenségképként jelennek meg. Jószerével csak civil aktivisták, szervezetek vállalják fel a velük való szolidaritást. Ahogy a menekültek esetében is, ahol az ellenzéki pártok, amint látták a „közhangulatot” (a kreált, gerjesztett, konstruált közhangulatot), nem győzték hangsúlyozni a határkerítés fontosságát (az egyetlen Együtt kivételével, na, ők meg is nézhetik magukat).
Hiszen éppen ez, a társadalmi szolidaritás teljes (sőt totális) felszámolása az a talaj, amelyben a ner gyökerezik. A hajléktalanok jó eséllyel nem szavaznak, és amúgy sincs érdekérvényesítő képességük. Tulajdonképpen szinte erkölcsös dolog elítélni őket – persze szemforgató módon azt hazudva, hogy itt nem ellenük, hanem éppen értük jön a hatalom, hiszen megfelelő infrastruktúra áll készen a befogadásukra. (Dehogy áll, dehogy áll! Aki ezt elhiszi, nyilván azt is beveszi, hogy Magyarországon páratlan színvonalon működik a közegészségügy.) Amikor 2015-ben néhány biztonsági őr a Keletiben megvert valakit, azzal védekeztek, hogy „azt hittük, hajléktalan”. Mert az, ugye, mégiscsak más. Pedig a hajléktalan sem más. Sőt.
Hogy a hajléktalanság tiltása belekerül az ország alaptörvényébe (leánykori nevén: alkotmányába), hungarikum ugyan, de sokatmondó.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 22. péntek, 22:55
-
Találatok: 1456
Vállalható, hogy a jómagyar miniszterek fizetése akár kerek ötmillió is legyen. Ha ezt Gulyás Gergely állítja, akkor minden bizonnyal úgy is van. Még akkor is, ha egyetlenünk, amikor először kábult bele a kétharmadjába, azaz, 2010-ben, azt mondta:
„Nem tarthatom elfogadhatónak, hogy miközben az ország komoly kihívásokkal néz szembe, ma ezeknél az intézményeknél előfordulnak havi négy-öt, sőt esetenként hétmillió forintos fizetések is.”
Ez olyan régen volt, hogy már csak az internet madzagjai emlékeznek rá, valamint pár elvetemült. Következésképp nem is érdekes, magyarán, le van szarva, mint minden, amit a kedves vezető amúgy kinyilatkoztat szavazatszedési szándékkal, mert a lényeges dolgok a saját rezgő fejében, de mindenképpen suttyomban történnek. Ezt a sejtést erősíti, hogy kormányülésről hangfelvétel immár nem készíthető, és a plebs annyit tudhat meg belőle, amennyit Orbán Viktor Mihály jónak tart. A végső megoldás részleteit sem közölte a Wölkischer Beobachter, mint az tudvalévő.
Itt, minálunk is azt mesél minden ilyen médiaizé csak, amire a legfelsőbb szinten rábólintanak. Ez okozhatja, hogy bár a TV2 tényleg egy ocsmány szarhalommá vált Vajna parókás irányítása alatt, és mégsem elég büdös, meg drága is, ezért lehet, a gázszerelőhöz lesz átcsoportosítva. Erről maga O. V. M. dönt majd, mint ahogyan a miniszterek fizetését is ő szabja meg pofára nézvést, vagy nem tudhatni, milyen vezérlő eszme által. Egyébként föltehetnénk azt a kérdést is, hogy egy miniszterelnöknek mi a redves köze van egy magántévé dolgaihoz, de ez Orbánia, ilyen mélázás tehát fölösleges és értelmetlen.
Ebben az államformában a miniszterelnöknek mindenhez köze van. Ahhoz is, hogy az alattvalónak hogyan áll a füle, lekonyul-e a farka, vagy van-e menstruációja a szeplőtelen fogantatás után. Ilyen szisztémában az is csak rajta múlt, hogy a SZÉP kártyán kívül az összes többi cafetériát szarrá adóztatják. Hogy a saját lábon álló Récsöl a divaton kívül az idegenforgalomban is utazik, ez mindjárt érthető. Meg a sleppnek is ölég sok szállodája van, kérdés tehát e téren már nincsen is. Hogy a jómunkásember emiatt szívja a csöcsöt, azt meg ki nem szarja le, ugye, polgártársak? A lényeg, hogy javul a statisztika, amivel lehet az ősmagyar mellet döngetni.
Mert a munkaadóban több emberség van, mint az amúgy szolga jelentésű miniszterekben, pláne a prime előtagúban, ezért például a Bözsi utalványra fordított lóvé beépülhet a fizetésbe. Igaz, így a keményen dolgozó kisember veszíthet pár tízezret, mégis az jön ki, hogy nőtt a fizetése. Na, ugye. Viszont most én személy szerint elkezdek aggódni a nyugdíjasokért. Ha a Bözsi az ilyen varázslások miatt megszűnik, választások előtt nem lesz mivel lefizetni őket. Bár, ha négy év múlva esetleg még lesz ilyen fölösleges tortúra és színjáték, kaphatnak Viktor utalványt is, semmi sem lehetetlen.
Vagy minden számít, semmi sem használ, mint azt az A. E. Bizottság tánczenekar tudta már Kádár alatt, tehát, mintha most. Viszont teljesen fölösleges itt a hatalmon lévőket ócsárolni kizárólag, amikor az oda igyekvők sem különbek. A Jobbik például azt a pénzt, amelyet hívei arra adtak, hogy kifizesse a büntetését, kampányra baszta el, azt gondolván, a húsosfazék közelébe jutva nem lesz gond, aztán meg lett. Nem nekik fütyöl az a kurva madár, se lóvé, se semmi. De az MSZP-s Molnár Gyula is csak hasra ütve utalgatott volna a Fodor-féle társulatnak milliókat. Mindebből az látszik, hogy utánam az özönvíz állapot volt itt. Aztán most, hogy tényleg végigsöpör az országon a szennyes ár, totális a nihil.
Mindennek vége, úgy tűnik, és még Bözsi is elmegy. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 21. csütörtök, 19:36
-
Találatok: 1706
Még az előző parlamenti ciklusban döntött úgy a Fidesz, hogy nem molyol a szavazatvásárlásokkal, nem vonja magára a népharagot közvetlenül választások előtt, és elhalasztja a „Stop Soros” törvénycsomag vitáját. Akkoriban még szó sem volt ugyan „Alaptörvény”- módosításról, gyülekezési törvény módosításról, a hajléktalanság verbális megszüntetéséről, csak a civilek kriminalizálásáról, de Orbán már akkor azzal számolt, hogy az általános és titkos választások következménye ismét a Fidesz 2/3-os többségét hozza majd.
Nem remélte – tudta. Mert így volt megbeszélve. Így volt előkészítve. Számos jel mutatott erre a Stop Soros demonstratív elhalasztása mellett is, csak éppen a demokráciába vetett hittel szavazni induló magyar választópolgár nem vette észre, vagy egyszerűen elhessentette az intézményes választási csalás lehetőségét. Gondoljunk csak arra a váteszi fél mondatra, amely Kövér László nagy bajusza alól kerekedett ki, bugyogott elő: még legalább egy ciklusra szükségünk van.
Nem hittük el, mert nem akartuk elhinni. Úgy gondoltuk, hogy 1989-90-ben nem azért fordult fel a világ (ma már sokkal többen mondják azt, hogy bár maradt volna minden a régiben), hogy mára belezuhanjunk ebbe a korrupt, fasisztoid, féktelenül romlott maffiaállamba. De megtörtént. Itt állunk most egy elcsalt választás utáni 2/3-al. Itt állunk, mást nem tehetünk.
Bölcsen mondogatják néhányan, hogy csak magunkra vethetünk „mi”, választók, hiszen „mi” „szavaztunk nekik ismét bizalmat”. A helyzet valójában az, hogy „mi” nem tudjuk, hogy hogyan szavaztunk. Igazából csak „ők” tudják. „Mi” csak az országgyűlési választásoknak azt a végeredményét ismerjük, amit „ők” hoztak nyilvánosságra. Gyorsan sietek megjegyezni, hogy ez a „mi” és „ők” distinkció nem azonos a magunkfajták és a magukfajták Morvai-féle cezúrájával. A „mi” és az „ők” között világok vannak. Nagyobb kulturális szakadék, mint a földgolyó mostanra már alaptörvény szerint is elátkozott összes többi kultúrája és a kereszténynek mondott „Fidesz-kultúra” között. Különösen figyelemre méltó ez annak tudatában, hogy „a fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak” (Parragh László fajvédő és kamaraelnök, a magyar oktatási rendszer megújítója).
Hozzátennék még egy nem elhanyagolható motívumot ehhez a mi kis választási színjátékunkhoz. Többen több helyen megfogalmaztuk, hogy a „nyugat” magára hagyta a magyar demokráciát. Mások józan fővel röffentek ránk, hogy a „nyugatnak” nincsen, kérem, ezzel semmi dolga. Ezt a problémát nekünk, magyaroknak kell tudnunk megoldani. No, persze. Csakhogy a két állítás egyáltalán nem ugyanazt jelenti. 1956. november 4-én például senkinek meg nem fordult a fejében azt mondani, hogy a nyugat nem hagyott cserben minket, magyarokat. Utána persze nagyon ment a propaganda, hogy így leverés, úgy megtorlás ésatöbbi. Most, az elcsalt választások után az OECD meglehetős pánikszerűen hagyta el az ellenőrzött területet, s mindössze annyira futotta, hogy voltak ugyan kisebb hiányosságok… Nem ragozom. Az egyedül hitelesnek tekinthető eredményt szolgáltatni hivatott informatikai rendszer „összeomlásáról” egy büdös szó nem sok, annyit nem ejtettek. Az Európai Unió évek óta látja, hogy hogyan megy szembe a fasizálódó magyar politika az egyetemesnek mondott, és az Európai Unió által vallott és a kötelező érvénnyel felvállalt értékekkel. Nem mellesleg ezek voltak a felvételünk alapfeltételei. A Fidesz 12 szavazata az Európai Néppártban azonban mindent felülír. Még akkor is, ha az említett Néppárt hazárd politikai magatartása megrendíti Európát. (Nota bene, ez nem magyar belügy, amibe nem illik beleavatkozni!)
Egy pillanatig sem tessék azt hinni, hogy Orbánnak és politikai bűnbandájának a migráció a fő problémája. Az a helyzet, hogy emögött jól meg lehet bújni, el lehet terelni a figyelmet az intézményesített lopásokról, a politikai és gazdasági korrupcióról és az ezt védelmezni hivatott diktatúra intézményrendszerének megteremtéséről. A fasisztoid államhatalom megszilárdítását célozza az a fennkölt célkitűzés is, hogy „ki kell építeni a magyar nagytőkét”, mint a magyar kapitalista társadalom fejlődésének alapját. Vagyis a magyar társadalom elszegényedése és néhány kiválasztott meggazdagodása a magyar társadalom létérdeke. Tessék csak nyugodtan röhögni. Vagy zokogni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 20. szerda, 22:13
-
Találatok: 1709
Tegnap még az MTI is megírta – a propagandaoldalakon ugyan nem találtam nyomát sem, az állampárt különböző álhírkanálisai és hivatalos kommunikációs fórumai egyáltalán nem tartották hírértékűnek -, hogy a V4-ek alappillére, Európa gazdasági-szellemi-erkölcsi-kulturális-vallási gőzmozdonya, Európa keresztény megmaradásának utolsó reménysége, a Fidesz-KDNP által nyolc éve hergelt-butított, keresztény kultúrájára és csavarintos észjárására oly büszke, a valósághajlítás nevű sportágban világbajnok Magyarország jelen pillanatban az EU legcsóróbb, legrosszabb helyzetben lévő tagállamai között található.
Igaz, nem én csaptam a hasamra statisztikailag, az Eurostat volt szíves közzétenni az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), valamint az egy főre jutó tényleges egyéni fogyasztás (AIC) tekintetében rangsorolt uniós tagországok listáját.
Jaja, listáznak a vergődő, haldokló, migráns zombik által leigázott, dekadens, senki által meg nem választott brüsszeliták. Igaz, ők – Schmidt Máriával ellentétben – a gazdasági adatokból, számokból, tényekből állítanak össze ilyen típusú listákat, és hát mindegyre kiderül, hogy a helyzetünk változatlan, de legalább reménytelen is.
Tavaly decemberben ugyanezen a listán ugyanilyen előkelő helyen szerepeltünk: mindkét fent említett kategóriában a lista utolsó negyedében tudniillik.
A jó hír az, hogy más listák szerint is ugyanolyan szar a helyzetünk, csak így kapásból hoznék szóba néhány friss adatot. Valamennyi adat április 8-a utáni, az meg nem volt olyan régen, hogy sikerült volna maradéktalanul kiheverni. Szóval nem az elmúlt nyolc év előtti elmúlt nyolc évről mesélek, a jelenben történik mindez:
Mindezt azért citáltam ide a tisztelt olvasó untatása, illetve az értő olvasásra képtelen fapados és prémium kategóriás trollok megbotránkozása végett (ha nem hurcolunk ide konkrét adatokat és tényeket, az a baj, ha idehurcoljuk őket, azért vagyunk faszfejek), hogy megteremtsem az értelmezési keretét a megvan a többségünk, tehát elfogadjuk kezdetű, a mocsári trollkodást, az ügyeskedést, a politikai túlélést garantáló hatalmi görénykedést piedesztálra emelő alkotmányfércnek és dicstelen Soros-fóbiának. Amiről kiderült, hogy egyáltalán nem egy szélsőséges választási hecckampány volt, hanem ez lett (alap)törvényi szintre emelt rögvalóság.
Erről jut eszembe, ha már kontextualizáljuk a dühöngő elmebajt:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 18. hétfő, 23:04
-
Találatok: 1565
A sor végén, mint azt J. A. valahai csudálatos költő, ellenben élhetetlen fráter elbeszéléséből tudjuk, az alhatás óhajtása áll, szíve mélyén azonban mégis inkább libasültek, cukrok és kuglerek után epekedett. Ő abban a korban élt, amelyet most Orbán Viktor Mihály visszaálmodik nekünk, a nagyméltóságú kormányzó úr alatt, s bár bele is halt, az az előnye velünk szemben mégis csak megvolt, nem dörgölték a képibe óránként, hogy ez a világ a lehetők legjobbika, meg, hogy ő mennyire boldog benne.
Innen nézve még őszintébb is az az állattartás, mert kihajtotta ugyan az embereket a híd alá, de nem tiltotta meg, hogy aztán ott éljenek. Mert valahol csak kell, ha már ilyen materiális formát adott az embernek az úristen. Ha asztráltestünk volna, egyből nem is lenne baj, az ember libegne, mint az őszi szél, falakon át, kulcslyukakon keresztül, és O. V. M gyűrött zakójának zsebéből előbújva a fülébe sikítaná, hogy húúú, amitől ő a nagy farával meg tokájával együtt kapna szívszélhűdést. Ilyen tehetsége azonban a magyarok többségének nincsen, következésképp utcára is teszik őket ezrével.
Azt már egyszer elmeséltem, milyen álságosan illetlen dolog ilyen környülállások közepette ugyanakkor be is tiltani a homlesszlétet, mert valahol már csak a fizika törvényei miatt is kell lenni annak az anyaghalomnak, amely átmenetileg ember névre hallgat. Annyi börtön nincs is, amennyiben elférne az utcára toszott sokaság. Lakás még csak-csak lenne, de olyat valami különös ok miatt ilyen szerencsétlen proletárok meg nem kapnak, így a végkövetkeztetés, amellyel a birodalom szolgálni tud: annyit is érnek. Ördöginek mondható kör ez a Magyarország, a Belzebub terepe.
Ebben azonban semmi sincs véletlenül, még a Rétvári Bence névre, meg az elnyújtott füttyre hallgató molekulaszerkezet, atomtobzódás is okkal kapott magas hivatalt. Az ő létezésének indoka, a szerepe mintegy a gépezetben a győzelmi jelentések hozatala és világgá kürtölése. Minden hét végére jut valami örömhír tőle, erre a mostanira például az, hogy “egyre kevésbé megterhelő a háztartások alapvető kiadásainak előteremtése, és egyre nagyobb arányban jut a családokban pénz fogyasztásra, kényelmi kiadásokra”.
Az szerepelt még az e heti evangéliumban, hogy itt, a Kárpátok alatt jobb, mint az Unióban en bloc, sőt, hogy “a pozitív változás elsősorban a rezsicsökkentésnek, az adócsökkentéseknek és a béremeléseknek köszönhető.” Már alig van olyan magyar család, “ahol a lakhatás költségei a teljes bevétel több mint negyven százalékát teszik ki”, és továbbá: “kevesebb mint a felére csökkent azoknak az aránya, akiknek gondot okoz otthonaik megfelelő fűtése”, sőt és pláne: “a rezsicsökkentésnek köszönhetően több mint ezeregyszáz milliárd forint maradt a családoknál”.
Mindenki azt mond, amit csak akar, Rétvári et. is. Még az is lehet, hogy abban az univerzumban, amelyben ő éppen szuszog, így vannak a dolgok, viszont akkor ez egy másik, olyan húrelméletesen párhuzamos. Mert nem elég, hogyha én kimegyek az utcára, meg bele a jószomszéd boltba, akkor azt látom, mint Kafka Kastélyában a narrátor, hogy ezen a környéken más még az emberek koponyájának formája is, sőt, visszatérve J. A. munkásságához, a fejükön is másképpen tapad a haj, ergo, ez egy másfajta faj, mint amiről a rezsim tud.
Fösthetnék most ide szívszaggató képeket a sorban álló éhezőkről, síró, taknyos orrú kisdedekről és megfagyott polgártársakról, de ezt már megtettem, másrészt meg minek. Úgy van az ember ezzel egy idő után, akár az őrült Nietzsche a hősével: “…Mikoron Zarathustra im-ígyen szólott, valaki a tömegből elkiáltá magát: Eleget hallottuk már a kötéltáncost, hadd lássuk is már! És mindenek nevettek Zarathustrán. A kötéltáncos pedig, a ki azt hitte, hogy néki szól a beszéd, dolgához láta… És mindenki ujongott és csettentett nyelvével. Zarathustra azonban elszomorodott és így szóla szívéhez: Nem értenek engem: nem vagyok száj, ezeknek a füleknek való…”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 17. vasárnap, 16:17
-
Találatok: 1937
A magyar kormány minden korábbinál erősebb kontrollt szerzett a sajtó felett 2017-ben azzal, hogy számos médiumot felvásároltak kormány közeli oligarchák – írja a 2017-es Digital News Reportjában a Reuters Institute. Az oxfordi egyetem médiaelemző intézetének tűpontos és átható tanulmányát a Ténygyár vette végig, s arra jutott:
mivel egyre kevesebb magyar bízik a hagyományos médiában, sokan a közösségi médiához (elsősorban a Facebookhoz) fordulnak, ami tovább növeli a társadalmi-politikai megosztottságot az országban.
A
Magyarországról szóló tanulmány felidézi, hogy az Orbán Viktor vezette Fidesz 2018-ban harmadszor szerzett kétharmados többséget a parlamentben. Az áprilisi választás után szinte azonnal bezárt a Simicska Lajos – Orbán korábbi szövetségese, majd ellenfele – tulajdonában álló Magyar Nemzet (majd később a Heti Válasz is), ezzel pedig még kevesebb független médium maradt az országban. A Reuters Institute hivatkozik az Átlátszó cikkére, amely szerint:
Magyarországon már több mint 500 médium áll a kormány(párt) közvetlen befolyása alatt, a jobboldal túlsúlya különösen a vidéki lapok tekintetében egyértelmű – ma már egyetlen megyei hírlap sem független a Fidesztől.
Az állami vezetők ráadásul hatalmi fegyverként használják az állami hirdetések piacát: a kormánykritikus lapok, televíziók és online portálok nem kapnak tőlük megrendelést, a kormánypártiak pedig akkor is, ha alig képesek nézőket, hallgatókat vagy olvasókat vonzani. Előbbiek ezért kénytelenek a piacról megélni, ami egy tízmilliós országban nem könnyű, különösen, ha a hirdető magáncégekre is nyomást gyakorol a kormány.
A Reuters Institute felmérést is készített a magyarországi médiafogyasztási szokásokról és azok változásáról. A hazánkra vonatkozó következtetéseket egy 2005 válaszadóval rendelkező online kérdőíves kutatásra alapozzák. A kutatás elsődleges eredménye, hogy
Magyarországon az egyik legalacsonyabb a média megbízhatóságába vetett bizalom: 37 ország közül a 35. helyen szerepel az ország, összesen csupán az emberek 29 százaléka bízik a sajtóban.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 16. szombat, 13:20
-
Találatok: 1698
Migránsok betelepítését készíti elő Szeged, írta a Pesti Srácok egy óvodapedagógusoknak tartott képzés hallatán. Pedig elég sok külföldi gyerek jár állami iskolákba - megtudtuk a pontos számokat, a főbb származási országokat. El sem hinné, hány migráns hátterű gyerek jár állami óvodába.
Muszlim gyerekek fotójával illusztrált,
Szegeden már érzékenyítik az óvónőket a migránsgyerekekre című cikkel
hergelt a Pesti Srácok egy szegedi képzés ellen, amit a Menedék - Migránsokat segítő Egyesület tart óvodapedagógusoknak. A kormányközeli lap azt a következtetést vonta le, hogy a szocialista Botka László által vezetett önkormányzat már a migránsok befogadására készül.
Szeged város visszautasította a vádakat, sajtóközleményben tudatta, hogy a KSH kereste meg egy a Duna-völgyének vándorlásait vizsgáló Duna Transznacionális Programban beadott pályázaton való részvételre. A projektben nyolc Duna-völgyi ország vesz részt.
A program sem érzékenyítő tréning, javítja ki a Pesti Srácokat Kováts András, a Menedék igazgatója, hanem kulturáliskompetencia-fejlesztés. A célja az, hogy egy óvodapedagógus elsajátítsa, miként tud egy eltérő kultúrájú gyerek speciális igényeivel, eltérő kulturális hátterével dűlőre jutni. Bognár Kata, a Menedék munkatársa pedig azt mondta el a hvg.hu-nak, mi is zajlik. A négynapos képzés elején először is fogalomtisztázás: kik is azok a migránsok, milyen háttérintézmények foglalkoznak velük - mert a politika összezavarta, megkavarta a fogalmakat. Sokan megijedtek a migráns szótól, de megnyugodtak, amikor kiderült, ez csak annyit jelent: olyan gyerekek, akiknek a szülei 3 hónapnál többet töltenek Magyarországon. Akár munkavállalás miatt, akár azért, mert letelepedési kötvényt vásároltak.
A képzésben főként kompetenciafejlesztés, szakmai önismeret-fejlesztő munka zajlik: milyen helyzetek fakadhatnak abból, ha a többségtől eltérő kulturális hátterű gyerekek járnak az intézménybe, és hogyan lehet a konfliktusokat kezelni?
Egyáltalán, honnan lehet tudni, hogy egy szimpla, két ember közti konfliktusról van-e szó, vagy az az eltérő kulturális háttérből fakad. Az óvódapedagógusok megtanulják, mik azok a szabályok, amikre tekintettel kell lenni, hogy tényleg fontos tiszteletben tartani, ha egy muszlim kisgyerek nem ehet disznóhúst. Arról is gondolkodnak közösen, hogy mik azok a többségi szabályok, normák, amiket pedig következetesen be kell tartatni és elmagyarázni az intézménybe járó külföldi gyerekeknek és szüleiknek. De önismeretről is tanulnak a pedagógusok, illetve arról is, hogy miként lehet beszélni a gyerekekkel a kulturális sokszínűségről. Szeged amúgy nyílt felhívást hirdetett a programra, azon indult Menedék, nem a város kérte fel őket. A képzésre pedig önként lehetett jelentkezni.
A külföldi gyerekek óvodai jelenléte egyébként nem elszórt jelenség, minden óvónő tudott személyes példát mondani: vegyes házasságokból érkező, diplomata, Szegeden tanuló diákok, és egyéb ott letelepedni szándékozó külföldiek gyerekeivel kapcsolatban lehet szükség a képzésen megszerzett tudásra, mondja Bognár. Ezen a négynapos kurzuson 18 óvodapedagógus vesz részt, de a fővárosban még nagyobb az érintettség, hiszen van olyan óvoda, ahol akár 40 százalékos is lehet a délkelet-ázsiai migráns gyerekek aránya. A pedagógusok visszajelzése egyértelműen pozitív volt.
Megkérdeztük az Emmit, hogy 2017-ben hány külföldi állampolgárságú gyerek járt magyar állami fenntartású óvodába. Ez a szám 2017. október 1-jén 2396 volt. A minisztérium megyék szerinti megoszlást is küldött:
|
Megye
|
Külföldi gyermek
|
|
Bács-Kiskun |
86 |
|
Baranya |
47 |
|
Békés |
13 |
|
Borsod-Abaúj-Zemplén |
71
|
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 14. csütörtök, 21:06
-
Találatok: 1994
■ Egy tavaly novemberi brüsszeli ellenőrzésen több mint 40 magyarországi EU-s beruházás bukott el, de erről csak most értesítették a magyar kormányt. ■ Az Európai Bizottság visszaköveteli az ezekre elköltött pénz egy részét, átlagosan 10 százalékát, legalább 100 milliárd forint értékben. ■ A bukott pályázatok közül a legnagyobb tételek útépítésről és vasúti felújításról szólnak. ■ A problémás pályázatok győztesei között Mészáros Lőrinc cégei és Bajkai István fideszes képviselő ügyvédei irodája is ott vannak, de nagy nyugati multik is, a Strabagtól a Colason át a Swietelsky-ig.
Június elején írta meg a 24.hu, hogy egy tavaly novemberi ellenőrzésen igen sok magyarországi EU-s pénzből menő beruházás bukott el, és körülbelül 100-150 milliárd forintot kellene visszaadnia Magyarországnak a közbeszerzési szabálytalanságok miatt. 2015 és 2017 közötti EU-s pályázatokat vizsgáltak, és átlagosan 10 százalékot vennének vissza ezekből, írta a lap. Hogy mely pályázatok buktak el a vizsgálaton, az akkor még nem derült ki.
Most sikerült hozzájutnunk a feketelistához. Azt sajnos nem tudjuk egyelőre, hogy melyik pályázattal mi volt konkrét probléma, bár már a kiírások felületes átfutása alapján is megjelennek gyanús dolgok.
44 problémás pályázatról van szó, de mivel ezek között vannak részekre szabdalt kiírások, ezért valójában 24 nagyobb projekt van a listán. (A 24.hu 34 problémás közbeszerzésről írt, ám mivel van a listánkon 10 darab azonos összegre kiírt pályázat a szegedi lézerközponttól, így valószínűnek látszik, hogy az ő forrásuk ezt egyetlen ügynek kezelte, és így már érthetővé válik az eltérés.)
Útépítések és vasúti munkálatok a legnagyobb tételek a feketelistán, de számos vízügyi beruházás, a 3-as metró felújítása, középületek felújítása és minisztériumoknak adott jogi és PR munkák is vannak rajta. A legtöbb rossz szerződést a NIF, a Miniszterelnsökség és a szegedi EU-s lézerközpontnak dolgozó ELI-HU Kft. kötötte. A problémás pályázatok esetében a legtöbb esetben a győztesek között a Strabag valamelyik leányvállalata szerepel, összesen 10 esetben érintett az osztrák - orosz hátterű cég.
A legnagyobb falatok: 7 keretszerződés
A legnagyobb tétel messze az a hat keretszerződés, amit egy-egy régió útfelújítási munkáira kötött a Magyar Közút Nonprofit Kft. különböző konzorciumokkal, 2017 és 2020 közötti munkákra. Mindegyik keretszerződés 271,6 milliárd forintról szól. Ez elképesztő összeg, a hat szerződés keretösszege összesen több mint 1600 milliárd forint, ez nagyjából háromszorosa, mint amennyibe a 4-es metró került.
Hogy pontosan mi a baj ezekkel a szerződésekkel, azt nem tudjuk, ám lehetséges, hogy kartellt gyanítottak az auditorok, hiszen nagyjából ugyanazok a cégek pályáztak mindegyik régióban a munkára, de különböző felállásban alakítottak konzorciumokat: hol együtt, hol pedig egymás ellen indultak.
A legtöbb esetben a Strabag benne volt a győztes csapatban, a nagyok közül pedig a Swietelsky és a Colas, a kisebbek közül a Duna Aszfalt és az Euro Aszfalt jelenik meg hol a győztes, hol pedig a vesztes konzorcium oldalán, míg a náluk is kisebb magyar cégeknek egy-egy győztes csapat jutott. Ugyanakkor az se kizárt, hogy általában a keretszerződéssel mint műfajjal volt gondjuk a brüsszeli auditoroknak, és túlzásnak ítélték, hogy ennyire sok pénzt előre szétosztottak, konkrétan meg nem határozott munkákra. Itt biztosan az átlag alatti, vagy 10 százaléknál kisebb korrekciót írhattak elő a brüsszeliek, mert ez a hat csomag önmagában kitöltené ekkora büntetés esetében a 24.hu által említett 100-150 milliárdot.
Szintén keretszerződés, és szintén óriási összegről szól a "Középületek kiemelt épületenergetikai fejlesztései" című pályázat, ami 200 milliárd forint elköltéséről szól, de nem azt adták meg benne, hogy melyik épületeket kell ebből felújítani, hanem csak azt, hogy hány négyzetméteren kell ablakot cserélni, szigetelni vagy gépészeti munkákat végezni. A győztes konzorcium négy céget fogott itt össze, amiből kettő (ZÁÉV, West Hungária Bau) Mészáros Lőrinchez köthető.
Bővebben ...
