- Részletek
-
Készült: 2018. június 08. péntek, 04:49
-
Találatok: 1671
A bolsevizmus történetéből jól tudjuk, hogy amikor a párt a külső ellenségek iránti gyűlöletet már olyannyira csúcsra járatta, hogy az tovább nem fokozható, akkor kezdődik meg a belső ellenséggel való leszámolás. Most, amikor már az irracionalitás szélső határáig jutott és könnyen kontraproduktívvá válhat a gyűlölködés a külföldi és a párton kívüli honi ellenséggel szemben, akkor jön el az ideje annak, hogy szétnézzenek a saját házuk táján is.
Április 8. óta a kormány propagandagépezete nemcsak a kormánnyal szemben kritikus, hanem
a saját soraiban megbúvó ellenséget is szorgalmasan listázza. A célkeresztbe azok a nyugatos gondolkodású, művelt és minőségérzékkel rendelkező, az autonómiájuk maradékát őrizni próbáló intézményvezetők kerültek, akik még mindig nem vették tudomásul, hogy feladatuk nem a kultúra, hanem a legszorosabban értelmezett pártérdek szolgálata.
Akik, miközben számos, esetenként nyilván saját minőségérzékükkel is nehezen összeegyeztethető gesztust tesznek, hogy megfeleljenek a kormánypártok kultúrával kapcsolatos elvárásainak, mégis azt gondolják, hogy a közérdek szolgálatába az is beletartozik, hogy a tehetségnek, a minőségnek és sokszínűségnek is szorítsanak helyet az általuk vezetett intézményben. Akik bárhogyan próbálják, mégsem tudják meggyőzni magukat, hogy kulturális missziójuk kizárólag a párt érdekeinek szolgálatára, a sértett középszer sebeinek gyógyítására korlátozódik.
A kulturális verőlegények-leányok és a sikertelenségük okán frusztrált művészek támadásainak középpontjába a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetője, a Balassi Intézet és legutóbb a Magyar Állami Operaház főigazgatója került. Az elmúlt hetekben csak úgy záporoztak rájuk az ütések.
Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójának az a bűne, hogy az intézményben olyan művészek számára is fórumot biztosít, akik az elmúlt években kritikusan nyilatkoztak a kormány tevékenységéről, vagy egyszerűen csak nem csatlakoztak azokhoz, akiket lojalitásukért cserébe a kormány a tenyeréből etet. Ahogyan az egyik propagandista összefoglalta, „az alapvető kifogás az, hogy a különböző, magyar kultúrát propagáló rendezvényekre olyan balliberális oldalhoz tartozó személyeket kértek fel előadóknak, akik évtizede mocskolják a jobbközép Orbán-kormányt és a miniszterelnököt is”.
Hasonló okok miatt került a Balassi Intézet vezetője is a támadások kereszttüzébe. Az intézménynek azt róják fel a kulturális komisszárok, hogy a magyarságteljesítmény mellett minőségi és eladhatósági szempontokat is figyelembe vesznek, amikor eldöntik, kik azok a művészek, akiknek munkásságát külföldön népszerűsíteni próbálják, és kiket hívnak meg a hazai kulturális rendezvényekre.
Persze sem a Petőfi Irodalmi Múzeumnál, sem a Balassi Intézetnél nincs arról szó, hogy az intézményvezetők nem akarnak a politikai elvárásoknak is megfelelni, és nem tesznek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy helyzetbe hozzák a kormánypárt iránti lojalitásukat deklaráló alkotókat, akik azonban a számos gesztus, érdemtelenül szerzett privilégium és busás állami támogatás ellenére is meg vannak győződve arról, hogy vágyott sikereik útját kizárólag a balliberális kánon diktatúrája torlaszolja el. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 06. szerda, 20:38
-
Találatok: 1452
Bár tavaly tovább bővült Mészáros Lőrinc cégbirodalma, és a már régóta meglévő vállalatai is nőttek, a korábbi felcsúti polgármester ezúttal nem vesz ki annyi osztalékot érdekeltségeiből, mint egy évvel ezelőtt. Az ország leggyorsabban gazdagodó vállalkozójának céghálóját még ő maga sem látja át, és a kusza tulajdonosi viszonyok, illetve a nem ismert egymás közötti elszámolási megoldások miatt nem is lehet összesíteni, hogy a cégei milyen eredményeket értek el.
Azt azonban ki lehet számolni, hogy a közvetlenül Mészáros Lőrinc, illetve családja tulajdonában lévő vállalatok (tehát azok, amelyeket nem egy másik vállalaton, vagy tőkealapon, vagy akármilyen más szervezeten keresztül birtokol) mennyi osztalékot fizettek. Ebből pedig kiderül, hogy mennyivel hízott Mészárosék bankszámlája a közvetlen céges jövedelmeknek hála.
Mészáros és családtagjai jelenleg közvetlenül 17 cégben érdekeltek. A szám tavaly óta nagyot ugrott, ugyanis az elmúlt egy évben öt vállalatban szereztek részesedést.
A csoport két legnagyobb cége az építőiparban tevékenykedő Mészáros és Mészáros Kft. (M&M), illetve a szintén ebben az ágazatban aktív R-Kord. Mindkét társaság kifejezetten sikeres a közbeszerzéseken, utóbbi cég például épp a napokban nyert el egy
23 milliárdos állami megbízást, ami előre vetíti, hogy 2018-ban sem lesz gondjuk a rendelésállománnyal.
Pedig már 2017-ben is hatalmasat nőttek. Árbevételét mind a két cég megduplázta, nyereségük pedig ennél is nagyobb mértékben emelkedett, ketten együtt 11 milliárdot is meghaladó profitot hoztak össze. Mészárosék a korábbi évektől eltérően ezúttal azonban csak a Mészáros és Mészáros Kft-ből vettek ki pénzt, igaz, innen a teljes nyereséget, 3,7 milliárd forintot. Az R-Kord 7,5 milliárdját viszont a vállalatban hagyták, így a vasútépítésekre szakosodott társaság a tavalyi 3,6 milliárd után ezúttal egy fillér osztalékot sem fizet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 05. kedd, 21:04
-
Találatok: 1725
Néhány napja, amikor a Schmidt Mária NER-történész és milliárdos 'nacsasasszony' Steve Bannon és Milo Yiannopoulos megtisztelő társaságában, a balliberálisnak titulált média teljes kitiltása mellett lefetyelte körbe Orbán Viktort és rezsimjét, a magát nemzetinek tituláló Mészáros-televízió egyik műsorában azon forgatták a szemüket a meghívott polgárilag betanított celebek, hogy a 'haladó balliberális' értelmiség azt hiszi, csak az ő kiváltságuk lehet értelmiséginek lenni.
Az igazság ezzel szemben az, hogy a fent említett két közönséges kiváló provokátor gondolkodó budapesti jelenléte is bizonyítja: igenis pezseg a Fidesz körül a szellemi tőke, nyüzsög a szürkeállomány, egyenesen új értelmiségi holdudvar épül az állampárt körül.
Egyáltalán nem erről akarok értekezni, bár az kétségtelenül a frenetikus élmény erejével hat, amikor a PS nevű közpénzfaliújság főszerkesztő-helyettese a Figyelő nevű másik közpénzfaliújság munkatársával és egy zsé kategóriás udvari politológussal azon lamentál, hogy bezzeg a balliberális médiában gyakorlatilag nem jelent meg olyan cikk, amely a Bálnában elhangzott beszédet ismertette volna, ehelyett a haladó szerzők inkább Yiannopoulos homoszexualitásával foglalkoztak.
Amellett, hogy egyetlen olyan cikk nem jelent meg sehol, amiben a világhírű ripacstroll szexuális irányultságát öncélúan ekézte volna bárki (a Fidesz homoszexuálisokkal kapcsolatos, kényszeres, leplezetlen averziója és Yianoppoulos homoszexualitásának – jelen esetben – úgynevezett bocsánatos bűne között tátongó szakadék szóvá tétele nem a nevezett személy melegsége irányuló támadás, pusztán a rezsim következetlenségének és képmutatásának világossá tétele), vicces is lett volna, ha ezek az elvetemültek egy olyan eseményről tudósítanak, ahol jelen sem lehettek, mert Mari néni így döntött.
Kicsit távolról indítottam, de nem ok nélkül. A nevezett PS nevű szolga sajtóorgánum előadóművésze azt állította az ő összes szellemi munícióját latba vetve: egyáltalán nem igaz, hogy a Fidesz elvesztette volna az értelmiségét, ráadásul pont nem kár azokért, akik eltávolodtak, és különben is épül-szépül az új csicsa értelmiségi világ Orbán valaga körül.
Ugyanezen a portálon –
és így jutunk el a jelenbe – gyilkolták le karakterileg a kétharmados győzelem után pár nappal (Bayer Zsolt azonnal fröcsögve csatlakozott a bemószeroláshoz) a Fidesz körül megmaradt kósza értelmiség egyik alakját, aki bár nem szerepelt oly gyakran a nyilvánosságban, mint Kósa Lajos, meg ritkábban állt ki pacalt főzni a polgári oldalnak, azért fontos szerepet töltött be a Mészáros-Tállai-Pócs János kaliberű alakokkal feltunningolt fideszes világban. Már ha fontosnak lehet nevezni olyan kérdéseket, mint a magyar tudományos kutatások versenyképessége, a kutatói hálózat állapota, a magyar tudományos eredmények nemzetközileg láthatóvá tétele, vagy a tudományos kutatási alapprogram(ok) finanszírozása. (Amióta Kósát a pedagógusnap alkalmából kitüntette a Klik, én már végképp nem tudom, mi az ami még egyáltalán fontos.)
Nem mellesleg olyan jól sikerült a lakájmédia eme sötét lyukának mutatványa, hogy megszellőztetett óhajuk valóra vált: Pálinkás József akadémikusnak, az MTA korábbi elnökének, aki az első Orbán-kormányban rövid ideig az Oktatási Minisztériumot is vezette (akkoriban még ilyen szarságokkal is különállóan foglalkoztak), és aki 2015 óta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI) elnöki pozícióját tölti be, távoznia kell. A helyére új embert neveznek ki.
Félreértés ne essék: nem könnyeket óhajtok hullajtani az atomfizikus úrért, hiszen hosszú idő óta részese és legalábbis közvetett alakítója annak, amivé ez az ország napról napra lett. Pláne nem fogom vélt és valós bűneit vagy érdemeit patikamérlegen méricskélni, már csak azért sem, mert a revolvermédia említett orgánuma sem pazarolt túl sok szót az „Orbán-ellenes tudományos elit” szószólójává kikiáltott Pálinkás szakmaiságának pellengérre állítására.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 04. hétfő, 08:52
-
Találatok: 1964
A választások előtt egy hónappal furcsa közjáték zajlott le az egyik uniós pályázat körül. Egy korábban már felfüggesztett programot hirtelen újra megnyitottak, de csak egy napra.
Az uniós tendereket árgus szemmel figyelő pályázatíró tanácsadócégek is meglepődve tapasztalták, hogy március 9-én hirtelen ismét elérhetővé vált a KKV Energiahitel nevű pályázat, ahol lényegében naperőműves beruházásra lehetett „ingyen” hitelre pályázni.
Sok ideje nem volt sem a szakmának, sem a potenciális pályázóknak, mivel másnap, március 10-én már
fel is függesztették a pályázatot. Egy ilyen projekt esetében a pályázati kérelem beadásához sok időre van szükség, a pályázatot leíró eljárásrend 87 oldalas. Vagyis csak olyanok jelentkezhettek a tenderre, akik fülest kaptak arról, hogy egy napra ismét be lehet adni a kérelmeket.
Erre utal az is, hogy miközben a legtöbb felfüggesztett pályázat esetében nem történt semmi, minden ügy állt az áprilisi választások előtt, a naperőműves projektet mégis megnyitották. Az uniós programért a nemzetgazdasági miniszter felel, a végrehajtó szerv az állami MFB Bank, úgynevezett MFP Pontokon keresztül.
Közérdekű adatigénylésben kértük ki az MFB-től a pályázók névsorát. Az MFB adatszolgáltatása szerint 147 cég adott be kérelmet azon a napon. A cégek neveit nem küldték el, furfangos módon a kérdésünket megkerülve egy olyan, 151 vállalkozást tartalmazó listát küldtek, amelyek a jelzett márciusi időpontot megelőző egy évben adtak be kérelmeket. Ezenkívül van még 130 vállalkozás, amelyekről semmit sem tudni, mert az MFB nem küldött adatokat a cégekről. Emiatt a programban részt vevő cégek felét tudtuk csak megvizsgálni, de így is rengeteg kormányközeli szereplőt találtunk.
Egymilliárd forintról szóló kérelmet adott be az Orbán Viktor miniszterelnök vejéhez, Tiborcz Istvánhoz köthető Elios Zrt. volt vezérigazgatója, Sájer Gábor, a Solar Engine Kft. nevű cégén keresztül. Sájer Gábor, a Solar Engine ügyvezetője és az SRG Invest Kft.-n keresztül 100 százalékos tulajdonosa is a vállalkozásnak.
A cég korábbi ügyvezetője dr. Baji Bonita volt. Róla annyit lehet tudni, hogy sajtóhírek szerint a Miniszterelnökség munkatársa volt. Ezt azonban a földművelésügyi államtitkár
tagadta egy parlamenti felszólalásában. Mindenesetre 2015-ben Baji Bonita, a tulajdonában lévő Dél-Alföld Agrikultúra Kft.-n keresztül 52 hektárt nyert az állami tulajdonban lévő Mezőhegyesi Ménesbirtok földárverésén.
Baji Bonita egy másik cége, a Fynasys Solarpark Kft.-n keresztül is beadott egy napelemes pályázatot, amely 930 millió forintos kérvényről szólt. A Napraforco Operations Kft. egymilliárdos hitelre pályázott, a cég tulajdonosa Seres Anetta. A vállalkozás korábbi ügyvezetője az a Váradi Adrienn volt, aki egyben az Allin Media Group egyik tulajdonosa. Ez utóbbi cégnek 2015-ös megalakulásakor Baji Bonita is tagja volt.
Pócs János fideszes országgyűlési képviselő gyermekei, Katalin, Mónika és János is pályáztak a tulajdonukban lévő Jász-Napfény Kft.-n keresztül. A kérvényük 149,9 millió forintról szólt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 02. szombat, 18:34
-
Találatok: 1678
Fehér férfi címmel sorozatot indít a 888, hogy „a fehér, középosztálybeli, keresztény kultúrával megáldott – többségében férfiemberek – hátrányos megkülönböztetéséről, kulturális kiszorításáról vagy szándékos megalázástatásáról” beszámoljon. Hogy felhívják „a figyelmet az iszlám, a genderizmus, a feminizmus, a faji és nemi kvóták által a többségi, nyugati társadalomra és civilizációra gyakorolt hatások veszélyére”.
Van gond bőven. Hiszen Magyarországon a politikai, gazdasági médiahatalmat a genderisták, a feministák, a faji és nemi kvóták határozzák meg. Ijesztő nap mint nap szembenézni a magyar kormány elvakult nő tagjainak dzsenderista üvöltésével, a bankszektor női vezetőinek feminista lázadásával, a kereszténység elnyomásával. Nyilván ez ma a fehér férfi gondja.
Ott van például a #metoo, amelynek legfőbb magyarországi áldozata, Marton László ma vígan rendez darabot, és kiközösítéstől mentesen éli életét (hát élje). Vagy ott van az EMMI vezetője, Kásler Miklós, aki szerint az abortusz miatt fogy a magyar, és folytathatnánk a sort, de teljesen felesleges. Hiszen mindenki, aki hajlandó átlátni a propagandán, tudja, hogy Magyarországon nincs ma nemhogy feminista, genderista hatalom, de még közösség is épp hogy csak.
De hát persze tudjuk, miről szól ez, ismerjük a politikatörténetből: a felháborodás, a düh, az elkeseredés energiáinak lecsapolásáról.
A rendszerváltás és a gazdasági válság után egzisztenciájukat elvesztő, bizonytalanságba kerülő tömegek, és a felettük lévő középosztály számára egy olyan politikai klíma kialakítása, amelyben nem az életük elbaszódásáért felelős magyar politikai, gazdasági elit felelősségét kell firtatni, hanem találnak más ellenséget. Ahol a beszéd nem a magyar állam és a saját életünk feletti kontroll lehetőségének visszaszerzéséről, ennek eszközeiről szól, hanem egy Amerikából importált, a magyar valóság problémáihoz nem is közelítő diskurzusról.
A „fehérezéssel”, etnikai konfliktus irányába tereléssel a cigányság felé: a politikai felelősség transzfere a döntéshozók és saját harcaink felől egy semmilyen politikai érdekérvényesítéssel nem rendelkező, valójában egységként nem is kezelhető csoport felé. A globális baloldal hódító képének kialakításával annak az elfedése, hogy az Orbán-kormány valójában a nagytőke legdurvább kiszolgálója Magyarországon a rendszerváltás óta, méghozzá úgy, hogy semmilyen szinten nem figyel arra, hogy a hasznot kiterjessze minden polgár számára.
Mert mondjuk ki, nem a cigányok és nem a globális baloldal, a feministák, vagy a nem létező genderfasiszták felelősek azért, ami ebben az országban történik.
Én például, fehér férfiként, el tudom mondani, mik a gondjaim. Az a gondom, hogy semmilyen szabályozás és a magyar állam sem védett meg attól, hogy anyám bankja átbasszon engem, és háromnegyed évig ne legyen hajlandó megmondani (úgy se, hogy többször rákérdeztem), hogy az anyám által rám hagyott tartozáson van biztosítás, amely így kamatozott végig. Pedig ha akkor megmondja, hogy van ilyen, egy forint kamat sem keletkezett volna, hiszen a biztosító kifizeti a banknak a követelését, nemhogy az a több százezer, amit most csak családi segítséggel tudtam kifizetni.
Fehér férfiként az zavar, hogy ha beszarna a hűtőm, nem tudnám kifizetni, hogy vegyünk egy újat, csak hitelt vehetnék fel, ahogy anyám is tette 15 éve. Az zavar, hogy szénné kell spórolnom magam, hogy el tudjak menni a családommal nyaralni, miközben a jövendő második gyereket nem tudom, hogy fogom majd eltartani.
Az zavar, hogy ahogy a kormányzat emberei teszik, én is szeretném magániskolába járatni a gyerekem (persze még jobban szeretném, ha az állami iskola lenne olyan jó, mint a magániskolák), de nem fogom tudni, így már most tudom, hogy hátrányból indul. Az zavar, hogy majd a következő gyereknél, ha kifizetjük a 150 ezer forintot az állami egészségügyben a magánkedvezményekért, akkor is csupán azt fogom megvenni, hogy ne legyünk másodrendű betegek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. június 01. péntek, 21:40
-
Találatok: 1700
Hiába próbáltam elviccelni reggeli posztomban a voluntarizmuson alapuló személyi kultusz szorgalmas építésének legújabb fejezetét, tulajdonképpen marhára nem vicces. Nem vicces, nem szórakoztató, de legalábbis érthetetlen annyira, hogy megérjen néhány szót. Még akkor is, ha egy toleráns, liberális, nyitott ember – vallásosságon, vallástalanságon, hiten, meggyőződésen innen és túl – normális esetben egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy hol, ki, mikor, kiért, miért könyörög, eskedel, és mond imát.
Ebben az esetben viszont egyszerűen nem értem. Ahogy öt évvel ezelőtt, a fényességes telihold 50. születésnapjára szervezett, imalánccal egybekötött szemforgatást sem értettem, úgy ma sem értem az egyházi asszisztálással és tevőleges részvétellel megvalósított önjáró lefetyelést.
Öt év alatt a helyzet nem sokat változott, ellenben az ország egyharmada mégiscsak a létminimum alatt él akkor is, ha sem 50 évesnek, sem 55 évesnek lenni nem érdem, csak állapot, az ilyesmivel jobb megvárni az ember temetését. Mondá évekkel ezelőtt Európa vezérlő csillaga, ám a híveket és az egyház emberét ez egyáltalán nem zavarta meg az önkéntes, kormányt éltető, dicsőítő szolgai fohászkodásban.
Nem érthetem, hogy egy tetszőleges misét celebráló Isten szolgája hogyan süllyedhet az erkölcstelen haszonlesés ama ragacsos mocsarába, ahonnan elfogadhatónak tűnik olyasmiket beszélni, hogy „a dekadens Európában egyre nyilvánvalóbb a sötétség hatalma”, hogy „Nyugat-Európa elveszett”, és hogy ezzel szemben „a karizmatikus Orbán Viktor” és a kormány Isten dicsőségét szolgáló (??!!!) kétharmados felhatalmazása és világossága bearanyozza a mi életünket. Amiért kötelességünk hálát adni.
Nem tudom felfogni, hogy a felsőbbrendű, virágzó kereszténységüket a nyugati hanyatlással, elgyökértelenedéssel, értékvesztéssel állandóan szembeállító eme szócsövei egy élő ember bálvánnyá emelésének verítékes erőfeszítéseiben, hogy ezek az Osztie Zoltánok, Kásler Miklósok, Szentmihályi Szabó Péternék, vagy Rónaszékiné Keresztes Mónikák, ezek a szekularizációt erőszakosan tagadó lények hol vannak az imáikkal, a könyörgéseikkel, amikor a csavaros észjárásukhoz igazodni nem akaró tények szembejönnek.
Két Orbán Viktorért összeizzadt hálaadó szentmise között mennyi időt fordítanak arra, hogy azokért könyörögjenek, imádkozzanak, és lehetőleg cselekedjenek is valami érdemit és előremutatót, akik nem születtek Orbán Viktornak, de egy élet is kevés volt számukra ahhoz, hogy kitörjenek a nyomorúságból, és akik a gyerekeiknek is képtelenek megadni a lehetőséget, hogy kitörjenek a nyomorból?
Hol vannak ezek a dicső keresztények, amikor emberek fagynak meg az otthonaikban, amikor újabb és újabb tragikus esetek igazolják, hogy a kórházi fertőzések, vagy a daganatos megbetegedések tizedelik a lakosságot, amikor emberek kerülnek utcára azért, mert olyan jól teljesít a propaganda zászlajára tűzött családbarátság, amikor idős, magatehetetlen, a hatalom betonját biztosítani hivatott erőfeszítések tekintetében haszontalan embertársaik a saját ürülékükbe fulladva agonizálnak a végeken?
A sokakért, a szerencsétlenekért, a karizma nélküli, önérdekérvényesítésre képtelenekért hány imát mondtak el abban a Belvárosi Plébániatemplomban, ahol ebben az ütemben haladva pár éven belül szentté avatják a miniszterelnöküket?
Mennyire kell erkölcsileg gerincferdültnek és csipőficamosnak lenni ahhoz, hogy Európa egyik legkorruptabb országának templomi mikrofonjába valaki belehörögje, hogy a dekadens, sötét Nyugat belefulladt a saját hányásába, miközben magyarok százezrei számára ezek a lépten-nyomon becsmérelt nyugati országok jelentik a kiszámítható egzisztencia és emberhez méltó élet garanciáját?
Mennyire kell csúszómászó takonynak lenni ahhoz, hogy a rég magunk mögött hagyottnak hitt korok és rendszerek sötét, lánctalpas ideológáit feltámasztó és azzal évek óta manipuláló, a legaljasabb gyűlöletkeltést politikai megélhetési eszközként használó, a saját holdudvara zsírosodását igazolhatóan a nemzet érdekei elé helyező ember jólétéért és gyarapodásáért könyörögjenek évről évre? Úgy, hogy számokkal, tényekkel és statisztikai adatokkal igazolhatóan a létminimum küszöbe alatt tengődő nemzet fogy és csak egyre fogy.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 31. csütörtök, 16:55
-
Találatok: 1759
Elfogadhatatlannak tartja a TASZ az alaptörvény hetedik módosítására irányuló javaslatot, ahogyan a Stop Sorost is. Részletes jogi elemzést tettek közzé.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezet álláspontja szerint az alaptörvény hetedik módosításának javaslatai együttesen komoly károkat okozhatnak:
nehezebben tudnak majd az állampolgárok véleményt nyilvánítani, és kevésbé bízhatnak abban, hogy pártatlan bíróság dönt majd a politika számára kényes ügyekről.
A TASZ rávilágít, hogy az alaptörvény-módosító javaslat bizonytalanná teheti a közéleti véleménynyilvánítás, például tüntetések szervezésének, eddigi szilárd és következetes védelmét. Ez a veszély különösen annak fényében értékelendő, hogy a javaslat új közigazgatási bírósági rendszert állít fel, amelyet teljesen vagy jelentős részben új bírókkal töltenek majd fel – a jogtalanul betiltott vagy feloszlatott tüntetésekkel kapcsolatos eljárásokban pedig éppen a közigazgatási bíróságok jogosultak dönteni.
A közigazgatási felsőbíróságok tervezett létrehozásával kapcsolatban a TASZ szerint súlyos aggodalomra ad okot, hogy ez a szervezeti átalakítás tálcán kínálja annak a lehetőségét, hogy csorbítsák az intézményrendszer függetlenségét. Emlékeztetnek arra, hogy korábban szervezeti átalakítással sikerült elérni azt is, hogy az Alkotmánybíróságon rövid idő alatt többségbe kerüljenek az egypárti, Fidesz által kinevezett alkotmánybírák, akik a politikailag érzékeny ügyek döntő többségében a kormánypártnak kedvező határozatokat hoznak. Mivel a Fidesz rendelkezik a szükséges többséggel a Parlamentben, joggal feltételezhető, hogy az átszervezés most is a függetlenség csorbítására ad majd alkalmat – fogalmaztak.
Összességében a szervezet szerint tehát a javaslat a gyülekezési jog és a politikai véleménynyilvánítás szabadságát már azzal korlátozza, hogy felborítja e jogok gyakorlásának eddig egyértelmű garanciáit.
Az új rendelkezések mindenképpen bizonytalanságot keltenek a bíróságokban és a rendőrségben, és ezáltal adott esetben megnehezíthetik az aktív állampolgárok életét: elvehetik a gyülekezési jogukat gyakorolni kívánó polgárok, oknyomozó újságírók kedvét a demokratikus társadalmakban nélkülözhetetlen közéleti véleménynyilvánítástól – írták.
A TASZ elfogadhatatlannak tartja a Stop Soros törvényjavaslatot is, és arra szólítja fel a kormányt, hogy vonja vissza azt. Véleményüket arra alapozzák, hogy a bejegyzett civil szervezetek nem végeznek és támogatnak jogellenes tevékenységet, a magyar és a nemzetközi menekültjoggal összhangban dolgoznak. A TASZ szerint az illegális tevékenységek elleni fellépésre a jog már most is lehetőséget biztosít: az alaptörvény által garantált jogok és szabadságok és a nemzetközi jog szabályainak tiszteletben tartásával.
„Büntetőjogi fenyegetés helyett elismerést érdemelnek azok a szervezetek és munkatársaik, amelyek menedékkérőknek, külföldi államok polgárainak nyújtanak jogi segítséget, illetve afelett őrködnek, hogy az államok tiszteletben tartsák a kiszolgáltatott emberek jogait és méltóságát" – mondta el Szabó Máté. A TASZ szakmai igazgatója egyébként
részletes állásfoglalást is készített a most benyújtott javaslatokról, amelyekről
már a 168 Óra is írt részletesen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 30. szerda, 23:29
-
Találatok: 1687
"Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet, / Mert él basák és buták közepette, / Mert hiába lett acélból itt a szív, / Szép emberszívként szikrázni ha akar: / A honi rozsda megfogta, megette."
Ezt írta Ady A Tűz márciusában. Megint itt élünk basák és buták közepette.Egy harmadik, súlyos választási vereség után nincs más teendő, mint meghallgatni feleséget, gyereket, barátot: ennek nem volt, nincs és nem is lesz értelme. Hazamenni, lefeküdni, a fal felé fordulni, várni a véget, a sűrű homályba bukót. Vagy számba venni a vereség strukturális, stratégiai és taktikai okait, s levonni belőle a szükséges következtetéseket. Megállítani a futó csapatokat. Nem túlélni – élni. Basák és buták közepette civilizált embernek maradni.
Basák és buták közt
A strukturális okok lesújtók. Az a ’89 utáni Magyarország, amelynek társadalma fokról-fokra nyitottabbá vált, a Nyugat felé közeledett. A kádári puha diktatúrából fél-liberális fél-demokráciává, decentralizált jogállammá és felemás, magántulajdonon alapuló piacgazdasággá lett. 1995 és 2001 között fenntartható gazdasági növekedést produkált. Azóta társadalma bezárult és kirekesztővé vált. Az ország gyorsulón szánkázik lefelé a centralizált, vezérelvű, orbáni puha diktatúrában egy keményedő diktatúra irányába. Először elitjeiről bizonyosodott be, hogy nem érdekeltek a társadalom, a gazdaság nyitottságában, szabadságában és modernizációjában, majd az elitjeitől félrevezetett és nevelt társadalom jutott el a szabadság és a nyugatosodás elvetéséig. Ha a 80-as évek közepétől egy modernizációs kisebbségnek sikerült a társadalmi többséget, a homo kadaricust megnyernie, hogy a Kádár-rendszer bensőséges tekintélyi rendszerét váltsa fel valami újra és másra, most az Európa- és modernizáció-ellenes többség választ magyar különutat, zárja be a modernizációs kisebbséget Budapestre és néhány nagyvárosba. Talán ez a hanyatlás, ez a magyar és kelet-európai út a természetes, a normális főutunk és a ’89-es rendszerváltás, az átmeneti nyugatosodás a kivétel. Olyan mellékutca, amely Nyugatra indul és mindig Keletre ér.
Strukturális jelenség a tulajdonok és a személyiségi jogok évszázados bizonytalansága a központosított állammal szemben. Sem a személyt, sem tulajdonát nem védelmezi jog, és ez a védtelenség beivódott a magyar tudatba és érzületbe. Mások tulajdonának megszerzése, jogainak megsértése a hatalommal élés, nem pedig visszaélés, a törvénytelenül megszerzett javak járnak az uralkodó kasztnak. A politikai osztály ismét hozzászoktatta a társadalom tagjait, hogy gazdagodásuk és boldogulásuk nem tőlük maguktól, hanem a politikától, a patrónus-kliens viszonytól függ. A társadalom "normális viselkedése", hogy Magyarország második legnagyobb városa, Debrecen, önként és kéjjel megválasztotta az ország második legkorruptabb politikusát újra patrónusának: szerezz magadnak, hogy nekünk is szerezz! Nem falu és nem kisváros, nem tanulatlan és megfélemlített, szavazófülkéhez vezetett szavazók, hanem tanult, mindenről tudó magyarok mutatták meg országnak és világnak: a Nagytemplom és Kossuth Debrecene, a magyar kálvinista Róma a "lopj, hogy lophassak" képviselőjére szavaz. Védd meg a rablott holmimat, tartsd fenn a megszerzett jószágomat, nehogy visszajöjjenek, akiktől mindezt elraboltam! Minden nép olyan vezetőt kap, amilyet megérdemel!
1867 és 1990 között, soha politikai ellenzék parlamentáris úton nem juthatott hatalomra, így az egyetlen, érdekkijáró állampárt-pártállam és a háta mögül egyeduralkodó kaszt, illetve a gyenge, szétesett, saját szerepét nem tudó ellenzék a magyar politikai szerkezet állandó jellemzője. Elegendő idő és tapasztalat lehetett-e az 1990 és 2010 közötti parlamenti váltógazdaság ahhoz, hogy a pártok és politikusok bebizonyítsák a parlamenti váltógazdaság fölényét az autokrata, egyközpontú döntéshozatal felett, vagy a magyar társadalom arról győződött meg, hogy e pártok és politikusok nem őt, nem érdekeit és értékeit, hanem saját magukat képviselik, és ezért visszavágynak a nép vezéréhez, a központosított hatalomhoz?
Az igazsághoz hazudni magunk
Az Orbán-rendszer leváltásához stratégiai szövetségre volt, van és lesz szükség.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 29. kedd, 21:48
-
Találatok: 1628
Hogy ki is ez a hőscincér? Na, mégis ki lehet az? Vajon ki a Putyin-franchise legtehetségesebb európai átvevője? Kinek van médiabirodalma, pénze, betanított majom-serege? Ő az az illető, aki felelős (?) magyar miniszterelnök (?) létére valami olyasmit vakkantott egy újságírói kérdésre: - Az Index egy fakenews-gyár.
Pompás, igényes, igazi államférfihoz méltó érvelés, főleg ha valaki nem akar számára kellemetlen kérdésekre válaszolni. Ami miatt egyéb más viselt dolgai mellett nagyon lehet utálni Orbán Cucut, az pökhendi, nagyképű arroganciája és idióta, primitív jópofáskodása. Ellenzékben nem volt ekkora arca, bár már akkor is hatalmas volt neki belőle. Normális társaságban egy ilyen fickóhoz nem nagyon szól senki. Megtűrik, megengedik neki, hogy teletömje magát szendvicsekkel, használja a mellékhelyiséget, de semmi több. Ha elkezd beszélni, úgy is csak magát fényezi, valamint másokról terjeszt mocskos hazugságokat. Megpróbálja ravaszul manipulálni a környezetét. Sokan ezért tartják őt tehetséges politikusnak.
Ezt az idióta fakenews-os viccet amúgy már többször elsütötte, ami szintén roppant idegesítő szokása. Biztos mindenki ismer olyan embert, aki ilyesmivel sokkolja a környezetét. Kellemetlen, lerázhatatlan, amolyan jópofa figura. Az alárendeltjei dőlnek a kacagástól. Szóval akkor inkább zabáljon kedvére, aztán hízzon csak meg lelkes hívei örömére legalább annyira mint Kim Dzsong Un, vagy a néhai Idi Amin Dada.
Orbán egyik kedvenc taktikája az, hogy azzal vádolja meg ellenfeleit, illetve az ő perverz logikája szerint ellenségeit, amiket Magyarországon ő művel a leghatékonyabban. Neki egy egész fakenews-birodalma van, szerkesztőségekkel, hírhamisítókkal, állami pénzekkel kitömve, meg mindenféle cukorfalattal ami ilyesmivel jár. Sok kis hülye orbán-klónnal, meg olyan nagy marha gajdicsokkal. Orbán, az istenkirály maga is szívesen beszáll ebbe a buliba. Péntekenként fél órán keresztül zavartalanul szórhatja szét az éterbe kedvenc hazugságait és álhíreit.
Az alaposan rátapadt, Putyin daliás ügynöke vádat azzal próbálja magáról levakarni, hogy mindenkit Soros-ügynöknek bélyegez, aki nem ért egyet vele. Még ezt is Putyintól atyácskától vette át. Nincs benne semmi önállóság, kreativitás. Szinte készen kapja álhíreit.
Ez a gigantomán államférfi még az ellenzéktől is azt várja el, kizárólag az ő utasításai szerint ellenkezzenek vele. Ebben valószínűleg elég nagy sikereket fog elérni, bár a következő báli szezon még csak most kezdődik. Nem lehet előre tudni, kik, mennyire és miért fognak kurválkodni. Néhány pikáns részletre valószínűleg számíthatunk.
Orbán legutóbbi handabandázása arról szólt, ő majd jól megerősíti a magyar hadsereget, mivel a NATO nem képes megvédeni Magyarországot. Ki az, aki egy ilyen ócska hazugságnak bedől? Elég sokan. Azok, akik szerint Orbán soha nem hazudik és tényleg sikeresen képes felvenni a küzdelmet a Birodalmi Csillagflottával. A Hold sötét oldalán Soros György már javában építteti a Halálcsillagot. Aki figyelmesen követi a Star Wars filmek eseményeit, azok előtt ez nem lehet titok, hiszen rajta van már DVD-én is.
A magyar hadseregnél a szlovák, a román, a szerb, az osztrák ármádia jóval erősebb, illetve hatékonyabb. A történelem során többször eljátszottuk már a legyőzhetetlen magyar honvédség című tragikomédiát. Rengeteg ártatlan ember életébe került az, hogy még a szart is kiverték belőlünk. Átok minden büszke hagyományőrzőre, akik ezt az őrületet jelenleg is dicsőíti. Orbán handabandázásának jelenleg túl sok jelentősége nincs, bár külföldön túlságosan is elnézően bánnak vele, amiből lehet akár még egy kettészakadt Európa is. Itthon ez azonban remek alkalmat jelent számára, hogy felpiszkálja vele az ostoba nacionalizmust.
Ha valaki hajlandó a tényeket is figyelembe venni, annak nem árt megfeledkeznie arról az apróságról, Magyarország jelenleg a NATO (North Atlantic Treaty Organisation) tagja, amely létszámát és fegyverzetét tekintve jóval nagyobb, fejlettebb mint a legyőzhetetlen Magyar Honvédség. Nehéz lehet ezt a tényt elfogadni, de így van. A NATO főtitkár jelenleg Jens Stoltenberg, norvég politikus és nem Elvnélküli János, Magyarország operett köztársasági elnöke, a magyar fegyveres erők rettegett főparancsnoka. Egy katonai szövetség nem arról szól, hogy önös érdekektől vezérelve partizánharcba kezdünk egy meghatározhatatlan, nem létező ellenség ellen.
Bővebben ...
Fotó: Orbán Viktor Facebook-oldala
