- Részletek
-
Készült: 2018. február 07. szerda, 09:31
-
Találatok: 1492
Az egész világon romlottak a költségvetési átláthatósági folyamatok, ezen belül pedig Magyarország is rosszabb pontszámot kapott egy rendszeresen elvégzett nemzetközi felmérés friss kimutatása szerint. Az Európai Unió tagállamai közül Magyarország szerepelt a legrosszabbul a 2017-es adatok alapján.
Megszakadt a pozitív trend
Szomorú következtetésre jutott az országok költségvetési folyamatait az átláthatóság szempontjából elemző International Budget Partnership nemzetközi szervezet a legújabb, 2017-es felmérése alapján.
Megállapításuk szerint ugyanis több kormány is kevesebb információt tesz közzé arról, hogyan szedi be és költi el a közpénzt. Az Open Budget Survey 2017 eredményei szerint 115 ország közül 89 nem tesz közzé elégséges információt a költségvetésről.
Ennek következtében egy tíz éve tartó töretlenül javuló trend szakadt meg a tavalyi számok alapján (az első felmérés 2006-ban volt, így ez most a hatodik hullám). A költségvetési átláthatóság index globális átlaga a 2015-ös 45 pontról 43 pontra csökkent 2017-re. Az átláthatóság növekedésének visszájára fordulása különösen aggasztó annak fényében, hogy a vizsgált országok háromnegyede nem publikál elégséges információt a költségvetéséről (vagyis nem ér el legalább 61 pontot) - mutat rá az intézet.
Az OBS 2017 azt is feltárta, hogy a legtöbb országban nincsenek érdemi lehetőségek arra, hogy a nyilvánosság részt vegyen a költségvetési folyamatban - sem abban a tekintetben, hogy információkat nyújthasson a közpénzek beszedésével és elosztásával kapcsolatos döntésekhez, sem abban a tekintetben, hogy a kormányokat elszámoltathassa e döntések végrehajtásáért. A vizsgált 115 ország közül egyetlen egy sem kínált megfelelőnek tekinthető (61 pontot vagy annál magasabbat elérő) részvételi lehetőségeket. A világátlag mindössze 12 a 100-ból, és 111 ország ért el gyenge (41 pontnál alacsonyabb) eredményt.
Az átláthatóság és a részvétel értékelésén felül az OBS a formális felügyeleti intézmények, mint a számvevőszék és a törvényhozás szerepét is vizsgálta. A felmérés megállapította, hogy mindössze 32 ország (28 százalék) törvényhozásának felügyeleti gyakorlata megfelelő, 47 ország (41 százalék) korlátozott, 36 ország (31 százalék) pedig gyenge felügyeleti gyakorlatot folytat. Összehasonlításul, az OBS vizsgálata szerint a 115 országból 75-ben (65 százalék) biztosítottak az alapvető feltételek ahhoz, hogy a számvevőszék megfelelő szintű felügyeleti tevékenységet lásson el.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 05. hétfő, 19:43
-
Találatok: 2392
Magyarország nem áll a saját lábán – nyilatkozta egyebek mellett a Népszavának Inotai András közgazdász. Szerinte 2018. április 8. az utolsó alkalom, hogy leválható legyen a Fidesz-hatalom.
- Elégedetten hátradőlhetünk azután, hogy Orbán Viktortól megtudhattuk, már nem csak a lánya és veje, de az ország iis a saját lábára állt, nincs szükségünk külső forrásokra?
- Ezekből az állításokból az országra nézve semmi nem igaz. Az Európai Uniótól 2014-20. között összesen 23 milliárd eurót kapunk a kohéziós alapból. Ebben nincs benne az évi nagyjából 1 milliárd eurós mezőgazdasági támogatások összege és egyéb kisebb céltámogatások.
- A kormányfő gyakran azzal is érvel, hogy csak azt kapjuk vissza, amit befizetünk. Van ebben igazság?
- Legföljebb annyi, hogy Magyarország megközelítőleg annyit fizet be a közös kasszába, amennyit az agrárium támogatására kap. Azt a 23 milliárdot tehát nettó értékben kell számolni.
- A miniszterelnök kommunikációja szerint ebben az évben az összes uniós forrást be kell söpörni. Ez mennyire pörgetheti fel a gazdaságot?
- Szerintem ez megmarad a szavak szintjén, mert technikailag is lehetetlen amiről a miniszterelnök beszél. Nem világos, mi a valójában fontos: hogy azt a támogatást, ami beérkezik hatékonyan használjuk-e fel, vagy az, hogy az utolsó euróig mindent lehívjunk. Az utóbbi esetben pedig, hogy mire költöttük a pénzt, ne kérdezze senki.
- A tapasztalatok szerint hogyan használtuk fel ezt az irdatlan összeget?
- Az uniós forrásokból sajnos nagyon kevés fenntartható növekedést elősegítő-megalapozó beruházás valósult meg. Helyette a legkülönbözőbb, sokszor a kormánykommunikációban olcsón eladható célokat szolgáló, de a versenyképességgel köszönő viszonyt sem ápoló programok jutnak jelentős összegekhez. Mivel pedig az uniós támogatások jelentős része a magyar költségvetésen keresztül jut el a nyertesekhez, akkor levonhatjuk azt a következtetést is, hogy a magyar költségvetés 3 százalék alatti hiánya addig tartható, amíg uniós pénzek érkeznek.
- Mi történhet, ha elapadnak ezek a források?
- Akár össze is omolhat a költségvetés, vagy olyan mértékű megszorításokat kell végrehajtani, hogy az felérne azzal, mintha mindkét saját lábunkat amputálnák, amiken állítólag állunk. Félretéve az egyáltalán nem vicces hasonlatot: a magyar gazdaság alapvetően függ az uniós forrásoktól. Egyébként még csak nem is ez az egyetlen úgynevezett külső forrás, amire szükségünk van. Az elmúlt néhány évben hasonló nagyságrendű, közel 4 milliárd euró transzfer érkezett a külföldön dolgozó magyaroktól. Azzal számolni kell, hogy az uniós pénzek nem jönnek örökké. Az elmúlt 10 évben, elsősorban az uniós forrásoknak köszönhetően olyan páratlan modernizációs lehetősége volt az országnak, amit sikerült nem csak elszalasztani, de tudatosan és felelőtlenül tönkre is tenni. Ez a lehetőség pedig soha nem fog visszatérni.
- Nincs ebben felelőssége a szocialista kormányoknak is, hiszen 2007. óta már teljes jogú tagként kapcsolódhattunk be a 7 éves uniós pénzügyi ciklusba?
- A támogatások nagy részét már 2010. után használta fel az ország.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 04. vasárnap, 21:00
-
Találatok: 1504
Hosszú, bíráló cikkben foglalkozik Magyarországgal a Guardian. Az elemzésben megszólaltatják Schmidt Máriát, a Terrorháza vezetőjét, aki szerint Németország túl fiatal ország, hogy bíráskodjon Magyarország felett. Miközben szakértők úgy látják, hogy hiába retteg a magyar kormány az európai multikulturalizmustól, a félelme alaptalan. Ahogyan feleslegesen támadják a Visegrádi országok azt a Németországot, amelytől gazdaságilag a leginkább függnek. Főként, hogy a v4-ek valójában csak lazán kötődnek egymáshoz.
"Van egy vita Európa jövőjéről: vagy megmarad nemzetállamok szövetségének, vagy egy birodalommá növi ki magát. Én nem hiszek a birodalmakban. Hol van most a Szovjetunió? Hol van a Harmadik Birodalom? Hol van az Ottomán császárság vagy a Brit birodalom? Mindeközben Magyarország még mindig itt van. Ez egy állam, amely 1100 éves" - idézi a
Guardian Schmidt Máriát, a Terrorháza igazgatóját, valamint legújabban az I. világháborús megemlékezésért felelős biztost.
A lap a történész gondolataiból indítva bontja ki, hogy milyen a jelenlegi magyarországi, illetve közép- és kelet-európai helyzet, mi lehet az Európai Unió jövője a térségben. Ahogy a magyar kormány álláspontja szerint az Afganisztánból, Irakból és Szíriából útnak induló emberek nem menekültek, hiába tépte szét háború ezeket az országokat, úgy Schmidt is így látja ezt. Szerinte nincsenek menekültek, migránsok vannak, akik nem jelenthetnek megoldást a térség demográfiai problémáira.
Épp ezért is beszél arról, hogy nincs helye a multikulturalizmusnak Európában, amely szavai alapján egyet jelent a birodalmi, nagyhatalmi EU-s jövővel. Visszatérve az 1100 éves Magyarország példájához bírálta Berlint is a történész: "Németország összehasonlításképpen egy fiatal ország. Nem szeretem, ha olyan népek oktatnak ki, amelyek képtelenek voltak létrehozni egy nemzetet egészen 1871-ig" - mondta el élőben, de az újság kiemeli, hogy egy emailváltás Schmidt külön kitért rá, hogy ezt a megjegyzést csak viccnek szánta.
A fő ideológiai harc csak politikai üzenet
A Guardian elemzése szerint a fent ismertetett gondolatmenet, amely Schmidt Mária mellett Orbán Viktor miniszterelnökre is igaz, annak a bizonyítéka, hogy a magyar fél újabb szintre emelné az illiberális demokrácia brandet, melynek része a - lap véleménye alapján - a szabadságjogok visszaszorítása és a kereszténység védelmének hangoztatása a muszlim emberekkel szemben.
"Huszonhét évvel ezelőtt itt Közép-Európában abban hittünk, hogy Európa a jövőnk, ma már úgy érezzük, mi vagyunk Európa jövője" - idézik a cikkben Orbán Viktor egy korábbi kijelentését, amelyet még júliusban, a román kormány látogatásakor mondott. Ekkor festett le egy olyan jövőképet, hogy Magyarország formálhatná a kontinens jövőbeni arcát.
A lap szerint ennek már van is nyoma: a várakozások szerint az áprilisi választásokon ismét győzedelmeskedő Fidesz-KDNP-kormány politikai hadviselése ragadós: megjelentek követőik más országokban is. Példaként hozták Lengyelországot és Csehországot, ahol a bevándorlásellenes Milos Zeman megőrizte elnöki székét a januári szavazáson - igaz szoros eredmény született. De még Ausztriában is hasonló folyamatok zajlanak, megerősödött az idegenellenes Heinz-Christian Strache szélsőjobboldali Osztrák Szabadság Pártja (FPÖ), valamint hasonló gondolkodásmódú vezető Sebastian Kurz miniszterelnök is, a néppárt új csillaga.
Nincs olyan, hogy V4-ek
A történelem felől közelíti meg a jelenlegi helyzetet a Bécsi Egyetem történelem professzora, Philipp Ther is:
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 03. szombat, 18:22
-
Találatok: 1888
Több esetben is szabálytalan volt a letelepedési kötvényüzletben részt vevő vállalkozások engedélyezési eljárása, amely – azonkívül, hogy bűncselekmény gyanúját veti fel – komoly nemzetbiztonsági kockázatot is jelent Magyarország számára, derült ki a birtokunkba jutott dokumentumokból. Az Orbán-kormány közel 20 ezer külföldinek adott ezen a programon keresztül 2013 és 2017 között letelepedési és tartózkodási engedélyt, vagyis nem mindegy, hogy mi alapján választották ki azt a nyolc céget, amellyel a külföldi ügyfelek szerződtek, és amelyek lejegyezték a magyar állampapírokat.
Eleve furcsa volt, hogy a bevándorlás ellen harciasan küzdő kabinet nem egy, a kormányzat által könnyen ellenőrizhető állami hatóságra bízta a programban részt vevő vállalkozások ellenőrzését, hanem az Országgyűlés gazdasági bizottságára. A parlamenti testületek és az országgyűlési képviselők ugyanis jogi értelemben nem vonhatóak felelősségre döntéseik után. Egy képviselőt például nem lehet azért börtönbe csukni, mert igennel, vagy nemmel szavazott a parlamentben. A gazdasági bizottságot sem lehet beperelni, egyedül a közérdekű adatkérés megtagadása esetén lehet a bírósághoz fordulni.
Mi is a Fővárosi Törvényszék, majd a másodfokú bíróság jogerős döntését követően jutottunk hozzá a dokumentumokhoz.
Ezekből kiderült, hogy egy kivételével az összes cég esetében törvénysértő módon járhatott el a testület.
Pontosabban a bizottság nem is tudott a törvénysértésekről, mert feltételezhetően a testület fideszes elnökei, előbb Rogán Antal, majd miniszterré történő kinevezését követően utódja, Bánki Erik, önhatalmúlag dönthetett arról, hogy a cégek kérvényei közül, melyiket terjeszti a bizottsági ülés elé, és melyiket nem. Ez pedig kimerítheti a hivatali visszaélés bűncselekményét, hiszen szembe megy a kötvényprogramot szabályozó törvénnyel, amely kimondja, hogy a bizottságnak kell dönteni és nem az elnöknek.
Bár a testületben többségben vannak a fideszes képviselők, vannak ellenzéki tagok is. Ők semmit nem tudtak a háttérben zajló eseményekről, mivel a vállalkozásokkal a bizottság elnökei tartották a kapcsolatok. A dokumentumok szerint Rogán Antal és Bánki Erik válaszolt a megkeresésekre, és kért hiánypótlást, ha éppen arra volt szükség. Az átláthatóság nem volt prioritás a kötvényprogramban, hiszen a nyolc cég közül – egy kivételével – mindegyik adóparadicsomnak számító helyszínen volt bejegyezve.
A kötvényprogramban az a külföldi, aki 300 ezer euróval rendelkezett, letelepedési engedélyt kapott Magyarországon. A speciális állampapírt azonban nem a bevándorló jegyezte le személyesen, hanem a gazdasági bizottságtól engedélyt kapó közvetítő cég vásárolhatta csak meg. Egy vállalkozás csak egy országra kapott engedélyt, vagyis mindegyik cég monopolhelyzetben volt a nemzetközi vízumpiacon. Mivel a kötvényprogramot sehol sem hirdették meg az induláskor, feltételezhető, hogy csak olyan cégek jelentkeztek, amelyek valamilyen módon tudomást szereztek a lehetőségről. A jól értesültek az Országgyűlés gazdasági bizottságának honlapján található, Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. emailcímen, vagy a parlament postai címére küldött kérvényekkel jelentkeztek a programra.
Minden kérvényről a bizottsági ülésen döntöttek a képviselők, vagyis a napirendi pontok között szerepelnie kellett a vállalkozások kérvényeinek. Ez azonban nem mindig volt így.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 02. péntek, 17:33
-
Találatok: 1475
Korábban úgy tudtuk, hogy a Fidesz elsősorban szövetséges pártjait tudja módszeresen ízekre szedni, kicsontozni, a számára szükségtelen darabokat a szélrózsa minden irányába szétszórni, hogy a megmaradt csonkot egyszer s mindenkorra magához láncolja. A kétezres évek elejétől azonban Orbán Viktor megtanulta, hogy az ellenzékkel kapcsolatos nagyvonalúság is visszaüthet, tehát jaj a legyőzöttnek.
Azt hinnénk, hogy a politikai paletta másik oldalán ezt hamar felismerték, s azokat a szálakat igyekeznek szorosabbra fűzni, amelyek összeköthetik őket. Hogy erre kevés a hajlandóság, tudjuk-látjuk, mint ahogy azt is, hogy ennek számos indokolt és gyűrötten előrángatott oka van. Mindenesetre a rezsim 2018-ra tökélyre fejlesztette ellenfeleinek megosztását, ellehetetlenítését, ahol akár az izomtónus akaratlagos működését vagy reflexeit felfedezi, oda törvényt, médiát, ellenőrt, netán kidobóembereket küld, ellenszervezetet alapít, pártok, kamarák, szakszervezetek születtek szolgálatukra.
E ciklus ideje alatt Orbán Viktor számára tulajdonképpen egyetlen igazi és váratlan csapás érkezett, társának és a hozzá tartozó sajtóbirodalomnak az elvesztése, amelyet, bár átlátszó fondorlatokkal, de rohammunkával pótolt. Jelenleg pedig éppen azon fáradozik, hogy Simicska Lajos csicskásának állítsa be a konkurenseket, kiradírozva azt az időszakot, amikor is a Fidesz Lajos nélkül lélegezni sem tudott volna.
A közélet térfigyelő kamerái most, a választási kampány küszöbén is azt rögzíthetik, hogy az ellenzék egymást csepüli, sőt külön rekeszt nyitottak a betagozódók, kollaboránsok, a Fidesszel üzletelők nyilvános meggyanúsítására. Nem minden sejtetés légből kapott, vannak szállongó történetek, érzékelhető jelek kis és nagy árulásokra, akár megszemélyesíthetők is volnának bizonyos alkuk, amelyeknek soha nem járnak a végére, talán azért sem, mert az még inkább ellehetetlenítené, eszköztelenné tenné őket.
A porondon egyre élesebb és kevésbé válogatós a küzdelem a megmaradásért mind közösségi, mind egyéni értelemben, ugyanakkor éltető energiához, pénzhez, valamint bátor és aktív holdudvarhoz mind nehezebb hozzájutni. Érdektelen, hogy beteg-e a demokrácia, vagy ez már maga a kifejlett autokrácia, a Fidesz nyolc év alatt módszeresen kiszárította, szikesítette a plurális közélet talaját, s félő, hogy egy újabb választási győzelemnek is lesznek még meghódítandó, sejthető célpontjai. Ezen a terepen könnyen talál magának utat egy okos, kompromisszumnak látszó megalkuvás, túlélést biztosító alku, amelyik mintha kulcsot kínálna, időt az erózió, a hitelvesztés megállításához – vagy csak egy meghatározott körnek az egzisztenciális kibekkeléshez.
A hatalom az ostorpattogtatáson túl mézesmadzagot is használ, megkörnyékez, úgymond segítséget nyújt szervezeteknek, műhelyeknek, személyeknek, s nem is vár túl sokat cserébe, csak mondjuk annyit, hogy példa legyen, legitimáljon. Előáll az ismerős dilemma, hogy szabad-e az ilyesmit elfogadni, vagy ehelyett látványos szaltóval a mélybe kell-e zuhanni. Tipikusak a magyarázatok is, megmosolyogtatók annak, aki megússza az ilyen súlyú választást, kínos, aki belekényszerül, azoknak pedig érthető, akik képesek még tárgyilagosan és empatikusan gondolkodni.
Mindettől függetlenül végtelenül szomorú, hogy idáig jutottunk; Tarr Béla filmrendező keresetlen tömörségű megfogalmazásával, hogy ...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 02. péntek, 00:04
-
Találatok: 1610
Képzeljük el, hogy a hetvenes években a kis Orbán Viktor a Fejér megyei Alcsútdobozon, majd Felcsúton hatalmas dilemma elé kerül. A focipálya és a könyvtár között kell dönteni. Melyik lesz fontosabb: a játék a labdával, vagy az elme pallérozása? S bár nagyon szereti a focit, végül is fontosabbnak tartja a tanulást, és orvos vagy tanár szeretne lenni.
Képzeljük el, mi lenne mindennek a következménye ma. A taopénzek milliárdjai nem az üresen kongó stadionokba áramlanának, hanem az egészségügybe. A kormányhoz törleszkedő vállalkozások nem várnának visszaosztást a kórházak, rendelők számára átutalt összegből, ahogy azt a sportegyesületek esetében ma sok vállalkozás teszi. Ha ilyesmi derülne ki, maga a kormányfő követelne azonnali vizsgálatot, szigorú büntetést. Nem kellene fenntartót keresni a drágán fölépített, túlméretezett, önmagukat eltartani képtelen stadionoknak. Ehelyett az egészségügyi intézményekbe fektetett taoszázmilliárdok valóban jól hasznosulnának, mindannyiunk érdekében. Nem kellene azt hallania az üzemorvostól az embernek, hogy úgy tűnik, rákos, és ha életben akar maradni, ne várjon, amíg az állami egészségügy képes lesz finanszírozni a kezelés elindításához szükséges CT- és MR-vizsgálatot, inkább fizesse ki sok tízezer forintos árát zsebből. (Nem is beszélve a PET-CT-vizsgálat negyedmilliós költségéről.) Azt sem kellene tudnia, hogy sok esetben olyan későn történnek a pontos diagnózishoz elengedhetetlen vizsgálatok, hogy a kezelés legfeljebb meghosszabbítja a páciens szenvedéseit, gyógyulásra már nincs esély. Vagy hogy a szövettani vizsgálatok azért olyan lassúak, mert a magyar orvosok külföldi megrendelésre dolgoznak az állami egészségügyben, így a magyar betegek a sor végére kerülnek.
Ha az egészségügybe kerülnének a standionokra költött százmilliárdok, talán rövidebbek lennének a várólisták is. Még nem szűntek volna meg, mert néhány év alatt a legjobb szándékkal sem lehet nyugati színvonalú egészségügyet építeni, de legalább a halálos betegségek esetében nem kellene hónapokat várni egy-egy életmentő vizsgálatra. S ha a kormányfőnek valóban szívügye lenne az egészségügy, akkor nem tartott volna az ágazat átalakításától, az már megtörtént volna, és sok ember életben lenne, aki a reform elmaradása miatt már távozott közülünk.
Képzeljük el, hogy ha az egészségügy lenne a kormányfő számára a legfontosabb, és nem a foci, akkor ma nem a magán-, hanem az állami egészségügy épülne. Nem a haverok magánkórházainak borsos számláit fizetné a társadalombiztosítás a vizsgálatokért, hanem önköltségi áron végezné azokat az állami egészségügy. Talán az orvosok és ápolók sem azt figyelnék, hol fizetnek a legtöbbet az Európai Unióban a szaktudásukért, hanem megfelelően fölszerelt kórházakban, tisztességes fizetésért dolgoznának. Talán hálapénzt sem fogadnának el.
Vagy képzeljük el azt, hogy a foci helyett az oktatást tekintené szívügyének Orbán Viktor. Ha így lenne, Pokorni Zoltánra bízta volna a gyengélkedő magyar oktatásügy irányítását 2010 után is, ahogy első kormánya alatt tette. Szabadabb, a gyermekeket középpontba helyező rendszer alakult volna ki, ma már jelentkeznének az átalakítás első eredményei, és nem a hátsó fertályba tartoznánk az EU oktatási rangsorában. Nem arról szólnának a hírek, hogy az erőszakkal államosított iskolákban dolgozó pedagógusok önállóságuk teljes megvonásaként érzékelik az esztelen központosítást, ahol az igazgató önállóan nem vehet föl és bocsáthat el munkatársakat, és nem dönthet ötvenezer forint feletti beszerzésekről sem. Megfizetnék a pedagógusokat, de ennek fejében teljesítményt követelnének tőlük. Nem a tankötelezettségi kor csökkentésére került volna sor, hanem továbbtanulásra ösztönöznék a fiatalokat. Nem munkaalapú társadalomról beszélne a miniszterelnök, hanem a tudásalapú társadalomról.
Képzeljük el, hogy Orbán Viktor fölismerte volna: nem az virágoztatja föl az országot, ha a világ vezető vállalatait hazánkba csábítva összeszerelő országot vizionál, ehelyett a fejlett oktatási rendszer kiegészítése jegyében komoly összeget fektetne kutatás-fejlesztésbe, tisztában lévén vele, hogy így marad itthon a haszon.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. február 01. csütörtök, 00:12
-
Találatok: 1323
Orbán Viktor tegnap Bécsben perecezett, valamint Sebastian Kurz frissen beiktatott kancellárral és helyettesével, a szélsőjobboldali FPÖ vezetőjével találkozott. A találkozó a magyar miniszterelnök számára a szövetség felmutatása miatt volt fontos, és a két kormányfő sajtótájékoztató alapján úgy tűnik, a magyar kormány sem az osztrák kormány által megtámadott paksi bővítés, sem az Ausztriában dolgozó magyar családok támogatásának radikális megvágása miatt nem tervez komolyabban konfrontálódni Béccsel.
A külső migráció kérdésében a találkozók az egység jegyében zajlottak. Ami nem meglepő, az új jobboldali-szélsőjobboldali kormánykoalíció elsősorban bevándorlás-ellenességének köszönheti választási győzelmét, a magyar kormány menekültpolitikája gyakran szerepelt pozitív példaként a jobboldali pártok – elsősorban a szélsőjobboldali FPÖ kampányában. A találkozó célja Orbán számára mindenképpen a bevándorlás és menekült-ellenes blokk erősödésének felmutatása volt.
A miniszterelnök Bécsben is elmondta, hogy a magyar kormány a bevándorlást tekinti a legnagyobb veszélynek Európára nézve. Sebastian Kurzzal azzal egyet is értettek, hogy az Uniós kvótarendszer nem lenne megoldás (erről persze már régen nincsen szó), és hogy a közös cél az Unió külső határainak védelme kell legyen. Az osztrák kancellár egyúttal hangsúlyozta, hogy a belső határok nyitva tartásának ez az elsődleges feltétele.
Orbán újra kifejtette, hogy szerinte a bevándorlás elleni védekezés “a keresztény kultúra”, az “európai identitás” védelmét jelenti. Az afrikai és közel-keleti bevándorlás elutasítása az osztrák kormánypártok számára is elsődleges kampánytéma volt, de az osztrák kormány idegenellenességének éppúgy része a kelet-európai, elsősorban magyar és román vendégmunkásokkal kapcsolatosan hirdetett szigor.
A kérdés tehát adja magát:
Megvédi-e Orbán az ausztriában dolgozó magyarokat?
Az osztrák kormány egyik első intézkedése a családtámogatási rendszer radikális átalakítása lenne. A támogatások megvágását az új osztrák kormánykoalíció elsősorban keleti vendégmunkások “visszaéléseivel” igazolják, a cél tehát többek közt a számos Ausztriában dolgozó magyar vendégmunkás-család támogatásának csökkentése.
Miért támogassa az osztrák állam az ausztriában élő gyerekekkel azonos mértékben azokat a gyerekeket, akiknek a szülei Ausztriában dolgoznak, de ők maguk Magyarországon és Romániában élnek? – szól a kérdés.
A tervek szerint tehát a családtámogatások mértékét ezen túl ahhoz fogják kötni, hogy hol él a gyerek. A magyar családoknak ezek szerint tehát kevesebb, a svéd családoknak pedig több családtámogatás járna.
Orbán Viktor az MTI közlése szerint a Sebastian Kurzzal közösen tartott sajtótájékoztatón elmondta, szeretné, ha a kint dolgozó magyaroknak tisztességes eljárásban lenne részük. Vagyis azok a magyar családok, akik adót és szociális hozzájárulást fizetnek, ugyanazokat a támogatásokat kapják meg, mint az osztrákok. A miniszterelnök szerint a magyar kormány harcolni fog ezért az igazságért, kérdés persze, hogy ez mit jelent.
A diszkriminatív törvény kapcsán természetesen felvetődik az Uniós joggal való összeegyeztethetőség kérdése, az osztrák kormány azonban abban bízik, hogy a családtámogatások új rendszerét sikerül harmonizálni az uniós joggal. Ezt mondta el Orbánnal közös sajtótájékoztatóján a szélsőjobboldali FPÖ vezetője, Heinz-Christian Strache alkancellár is. Orbán pedig kifejtette, a kérdésben Brüsszelnek kell döntenie, a döntést a magyar kormány tudomásul fogja venni. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 30. kedd, 21:15
-
Találatok: 1646
Aggasztanak a Magyarországon végbement változások: romba dőlt a demokratikus átmenet számos vívmánya, szisztematikusan szétverték az emberi jogok garanciáit, a fékek és ellensúlyok rendszerét – ezt mondta a kilencvenedik születésnapja alkalmából tartott konferencián a Budapesti Corvinus Egyetemen Kornai János.
Az ünnepelt a hazai közgazdaság-tudomány kiemelkedő alakja, a Harvard Egyetem és az eseményt szervező intézmény professor emeritusa. Hozzátette, a jövőben is tanulmányozni fogja e folyamatokat, és felhívja a figyelmet mindarra, ami nyugtalanítja.
Kornai János Látlelet című, több tanulmányt tartalmazó kötete, amelyben az Orbán-rendszer működéséről szóló megfigyeléseit foglalta össze, az elmúlt év végén jelent meg. Álláspontja szerint az a politikai kormányzati forma, amelyben élünk, már nem tekinthető demokráciának – igaz, nem is diktatúra. Ez a berendezkedés autokrácia, amely nem átmenet az előbbi kettő között, hanem önálló működési mód. Ismertetőjegyei közé tartozik, hogy csak formálisan léteznek azok az intézmények, amelyek garantálnák a kormány leválthatóságát, a parlamenti ellenzékkel szemben pedig represszív (akadályozó, gátló) eszközöket alkalmaznak. Nem függetlenek a fékek és ellensúlyok szerepét betöltő intézmények, az uralkodó csoport szinte minden fontos tisztségre saját embereit nevezte ki. Gyenge és folyamatosan támadásoknak van kitéve a civil szféra, a részvétel jogi keretei nem érvényesülnek, a sajtószabadságot jogi és gazdasági eszközökkel is korlátozzák.
Kornai, aki az úgynevezett nem egyensúlyi rendszerek és a posztszocialista átmenet nemzetközileg elismert elemzőjének számít, azt állítja, az autokrácia és a diktatúra közös vonása, hogy felülről vezérlik őket, minden fontos szereplőt megpróbálnak egy hatalmi, parancsuralmi láncba terelni. Kornai már egy 2012-es írásában a társadalom és a gazdaság működésére negatív hatást gyakorló centralizáció 33 példáját sorolta fel az MNB felett átvett irányítástól kezdve a felügyeleti szabályozó szervek és az önkormányzatok jogkörének megnyirbálásán keresztül az Országos Bírósági Hivatal és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap létrehozásáig.
A szerző felsorolja és osztályozza azokat az intézkedéseket, amelyekkel az Orbán-rezsim megsértette a magántulajdonhoz fűződő jogokat, alapjaiban korlátozva ezzel a kapitalizmus normális működését. Az ilyen intézkedések között akadtak olyan egyszeri lépések, mint a magánnyugdíjpénztárak államosítása vagy a végkielégítések megsarcolása visszamenőleges hatályú törvényhozással. Ám ebbe a kategóriába tartoznak olyan, naponta ismétlődő jelenségek is, mint egyes cégek szándékos meggyengítése, majd felvásárlása, utóbb a rokoni-baráti körbe tartozó tulajdonosoknak való átjátszása potom pénzért, vagy az uniós és az állami pályázatok manipulációja. A cél leginkább az, hogy a gazdaság irányítóit befűzze abba az úr-szolga kapcsolatrendszerbe, amelynek engedelmes tagjai az ellenőrző rendszer vezetői is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. január 30. kedd, 01:10
-
Találatok: 1458
Az állam az orosz típusú adminisztratív ellehetetlenítés, fenyegetés és kirekesztés útjára lépett, vetélytársainak alapjogait fenyegeti, magyar állampolgárok kitoloncolását helyezi kilátásba. Vélemény.
„Egyszer s mindenkorra: a szabadság nem csupán egy puszta természetes jog; ez az a hatalom is, melyet egy ember azért kap, hogy képességeit használja és fejlessze az igazság uralma és a törvény védelme alatt.” (Bastiat: A törvény)
Igen nagy sallert és még nagyobb kokit kapott a kormányzati kommunikáció az után, hogy vezető funkcionáriusuk a minap kikotyogta egy máltai napilapnak az elhíresült 1300 menekült teljesen korrekt befogadását. De ne becsüljük le az állampárt elszánt szavazóit, meglepően rövid idő alatt, az április 8-ig tartó időszak töredékéig túl lesznek a kognitív disszonancia-csökkentés, hárítás, önigazolás összes fázisán, végül is van gyakorlatuk a világképbe nem passzoló információk átértékelésében és eliminálásában.
Ez azonban a mi szégyenünk is: azoké, akik nem ilyen Magyarországon szeretnének élni. Azoké, akik négy, de inkább nyolc éve képtelenek érthetően elmondani, hogyan képzelik a szabadság természetes jogát, az igazság uralmát és a törvény védelmét.
Vita a választási bojkottról a hvg.hu-n
Önmagában azt hangsúlyozni, hogy Orbán Viktor szabadulószobát csinált a köztársaságból, csak kevesek komfortérzetét sérti, jóval többen tudnak (mert kénytelenek és/vagy akarnak) ezzel együtt élni, tömegtüntetést szervezni erre lehetetlen, de lassan még Facebook-csoportot is. Kitolódott az ingerküszöbünk, az „úgyis mindenhol van korrupció” államvallás lett, a demokrácialeépítéssel árukapcsolt szervezett közpénzellopás a jelek szerint nem elég arra, hogy az állampárt megalapozottan féljen az áprilisi választások előtt.
Hiába a kínossá vált Altusz-nyilatkozat, „migrációs vitában a Fidesz egyszerűen nem tud veszíteni” – mondta egy vezető politikusuk találóan, ez ugyanis arra mutat rá, hogy a Fidesz pontosan meg- és eltalálta azt a történetet, amit a jónépnek el akar mesélni. Azt a sztorit, amelyben önnön nemzet- és Európa-mentő, biztonságteremtő szerepét el tudja helyezni, amelyben egybeforrhatnak a minden más mérce szerint összeférhetetlen érdekei a néppel.
Ha az ellenzék a Brian életéből elhíresült jelenettel megkérdezné az embereket, mit adott nekünk a Fidesz, olyan válaszokat kapna, amikre nem tudna mit mondani. Identitást. Nemzeti és kulturális hovatartozást. Az európai értelemben vett magyar kisebbrendűség leküzdését. Biztonságot. Családi adókedvezményeket, nem utolsósorban. Az, hogy cserébe felesleges stadionok, kisvasutak és egyéb nyünyükék épülnek, meg hogy cserébe Kerényi Imre a Fidesz-nómenklatúra gyerekeinek nyári tábort szervez, ahol római tunikában azt éneklik, hogy „Bíró, pandúr, lakatos, tiéd lesz egy láda fos”, nyilván nem tűnik elfogadhatatlan árnak ezért a velejéig hazug tudatért. Egyelőre. 
Bővebben ...
