Lázár János kiment Bécsbe, és onnan egy hatásvadász tudósítással jelentkezett. Szomorú zongoraszó közepette, a hidegben fagyoskodva azt látta, hogy Ausztria fővárosa borzasztó hely lett a migránsok miatt. János majdnem sírt is.
Szerintem szivatják a Janit, így a kemény hódmezővásárhelyi pofára esés után. Múltkor a pálinkázás, meg a kocsikázós bulvárvideók, most meg takarodj ki Bécsbe. Örülj, hogy nem lehet módosítani a listán, Jani.
Na, itt a videó, amiről a szuperminiszter azt hazudja mondja a Facebook-oldalán, hogy azt a Face törölte onnan, közben valószínűleg csak ő szégyellte szét magát, miután a kommentekben szétkapták két perc alatt.
A videóban próbál a szavazók érzelmeire hatni, ilyenformán rengeteg benne a csúsztatás és kamu. Lázár azt mondja, egy olyan kerületben van épp, ahol 20 éve nem volt bevándorló, most viszont csak a fehér, keresztény idősek maradtak, mindenki más bevándorló. A fiatalok nyilván elmenekültek, ezt csak én teszem hozzá…
“Milyen lesz 20 év múlva Budapest, ha az ellenzék beengedi a bevándorlókat?” – kérdezi.
De kikről is beszél itt János, miféle bevándorlók élnek ott Bécsben, akik ilyen szörnyűek szerinte? A legnagyobb baj az, hogy Bécs 700 ezres bevándorlókolóniájáról Lázár hagyja, hogy azt gondoljuk, az az egész ázsiai vagy afrikai muszlim (ide most a törököket és a bosnyákokat ne keverjük bele ,mert velük nem lehet annyira nyugdíjasokat riogatni).
Pedig az összetétel borzasztóan vegyes. Afrikai és ázsiai bevándorló mindösszesen 130 ezer él Bécsben, ez a teljes lakosság 10%-át sem teszi ki, ráadásul a nagy riogatás és nemierőszakolózás ellenére, több mint 40%-uk nő.
Nézzünk csak meg egy hivatalos táblázatot a bécsi kormányzat oldaláról a bevándorlók összetételét illetően.
● A magyar gazdaság alapját a KKV-szektor jelentené: ők adják a cégek többségét, és ők foglalkoztatják a legtöbb magyart. ● A magyar kis- és középvállalkozások azonban le vannak maradva, lassan fejlődnek, és nem is hatékonyak. ● Nem csoda: meg kell küzdeniük a terjengős bürokráciával, a magas adókkal és az egyre súlyosabb munkaerőhiánnyal is. ● Középosztály pedig, amely finanszírozhatná a szektort, már alig van, a magyar vásárló pedig inkább az olcsó és nem a jó terméket akarja megvásárolni.
Ha leugrik a piacra, iszik egy kávét a sarkon, megjavíttatja a cipőjét, vesz egy mobiltartozékot a GSM-boltban vagy este elmegy a non-stopba, mert elfogyott a zsemle, akkor Ön szinte biztosan egy magyar KKV-ban vásárol.
A KKV-k, azaz a kis- és középvállalkozások adják egy ország gazdaságának a gerincét. Hiába hallani mindig multinacionális cégekről (mint a Magyarországon rengeteg embert foglalkoztató GE), Magyarországra telepített német autógyárakról (Audi, Mercedes), vagy a nagy magyar tőzsdei cégekről (OTP, Mol, Richter), mindezek a cégek a kanyarban sincsenek a KKV-k számához, és a KKV-k által foglalkoztatott embertömeghez képest.
Magyarországon a legtöbb ember tavaly nem multiknál, hanem a csupán pár embert foglalkoztató kis cégeknél dolgozott. Nagyon sokan egy olyan cégnél, amelyben csak egyetlen fő dolgozott, ők maguk.
2017-ben közel 700 ezer vállalat működött az országban, ezeknek a 99 százaléka KKV volt (azaz olyan cég, amelynél nem dolgoznak többen 249 főnél). A KKV-kkel a nagypolitika is kiemelten foglalkozik, nincs olyan párt, amely ne azt kommunikálná, mennyire fontosak ezek a cégek a a magyar gazdaságnak.
Ez tulajdonképpen a politika jól felfogott érdeke:
Jó sok embert meg lehet velük szólítani, hiszen ki ne szimpatizálna egy magyar vállalkozóval vagy az ő alkalmazottjával? A kormánynak egy időben még szlogenje is volt, amelyet mintha a KKV-k dolgozókra találtak volna ki: ez volt a keményen dolgozó kisember.
A KKV-ken keresztül egyszerre lehet szólni azok tulajdonosaihoz és munkavállalóihoz. Ez a csoport pedig több mint kétmillió embert jelent.
És mégis, mindezek ellenére a magyar KKV-szektorral valami nagyon nincsen rendben, ez pedig így-úgy, de hatással van az egész gazdaságra.
Hiába dolgozik náluk az összes foglalkoztatott 70 százaléka, a GDP-nek csupán a felét adják. A nagyobb cégek sokkal kevesebb dolgozóval is nagyságrendileg ugyanennyi értéket képesek előállítani. Külföldi exportban pedig végképp elmaradnak a nagy cégektől: a magyar exportnak csak az egyharmadát adják, míg a nagy cégek a kétharmadát.
Ennek nem kellene szükségszerűen így lennie. Az Egyesült Királyságban például a pár főt foglalkoztató mikrovállalatoknak a nagyvállalatoknál is jobbak a temelékenységi mutatói, a nyugat-európai országokra pedig úgy általában jellemző az, hogy a nagyvállalataik mellett a kisebb cégeik is magas hozzáadott értékkel termelnek. Magyarország viszont Szlovákiával és Lengyelországgal a lista végén kullog. Eközben pedig az ország teljes gazdaságának is egyre rosszabbak a versenyképességi mutatói.
Mi akadályozza a magyar gazdaságot, elsősorban a kis- és közepesvállalatokat abban, hogy sokkal jobban teljesítsenek? E köré a kérdés köré szervezett konferenciát múlt héten a Civitas Intézet. Négy közgazdász is elmondta, mit gondol a magyar a gazdaságról és benne a KKV-k helyzetéről. Mindannyian máshová helyezték a hangsúlyokat, de voltak pontok, amelyeket többen is súlyos problémának neveztek.
Mérlegre tettük, mit adott a magyar energetikának Orbán Viktor, és mit kapott (vitt el) attól két kormányzati ciklus alatt.
Amikor 2013 májusában Ed Davey brit energia- és klímaügyi miniszter Budapesten tárgyalt, egy pillanatig úgy tűnt, hogy London és Budapest mehetne ugyanarra is tovább. Ekkor még szó nem volt arról, hogy Orbán bemegy a spájzba az oroszokért, és egyike volt a kósza választási kampánytémaötleteknek a szeptemberben beharangozott, de valójában csak a 2014-es kampányfinisre kiélesített rezsiharc. A brit energiaminiszter azt szerette volna megtudakolni, megyünk-e velük, mert ők úgy látták, hogy a két ország hasonló problémákra (mint elöregedőben lévő nukleáris termelőerők, jelentős arányú gázimport, karcsú saját energiaforrás stb.) keresi a válaszait, és együtt talán gyorsabban és többre jutunk.
Davey aztán harcosan menetelt is azon az úton, amit a brit kormány akkor kijelölt magának. Végtelenül leegyszerűsítve ez az út arról szólt, hogy a kormány minden lehetséges energiaforrást és termelési technológiát, technikát megvizsgál, paramétereztet és megmér a piacon, és csak a szigetország energetikai önállóságának növelését és biztonságát használták viszonyulási pontként. Így lett az Egyesült Királyság egyszerre a zöldenergia-befektetések európai paradicsoma, a magas szinten stabilizált gázimporté, és ha megroggyanva is, de még mindig atomerőműépítést is támogató ország. A brit példából a magyar kormány egyetlen tételt tett saját alapélménnyé: a menetelés csökönyösségét. Ennek viszont mára az lett az eredménye, hogy London és Budapest energetikai útjai között akkor se lehetne nagyobb a távolság, ha eleve ellentétes pólusokról indulunk el.
Átírják a valóságot azok a kormányzati sikerjelentések, amelyek a munkanélküliségről vagy a foglalkoztatottság helyzetéről szólnak. Pedig most, a hódmezővásárhelyi vereség után épp ezekkel igyekszik büszkélkedni a Fidesz. Róna Péter közgazdász a Vasárnapi Híreknek adott interjúban azt mondta: az ellenzéki oldalon gyors cselekvés, de nem általános összeborulás kell, Orbán Viktor és társai számára pedig a menekülési út egy olyan diktatúra, ami megvédi őket az elszámoltatástól.
– Hódmezővásárhely után – ahol egy fideszes fellegvárban tudott nyerni egy független, de minden ellenzéki párt által támogatott jelölt – lehet jól működő modell a Fidesz ellen?
– Persze, hogy lehet. Kell egy tiszteletre érdemes és hiteles jelölt. Márki-Zay Péter ilyen volt. Ez előfeltétele a sikernek. A választópolgárok át fognak látni a simlis alakokon, és bármilyen összefogás is van egy simlis alak mögött, az nem fog működni. Köztiszteletnek örvendő jelölteket kell kiválasztani. Továbbá a jelöltnek – mint ebben az esetben is láttuk – rendelkeznie kell azzal a képességgel, hogy meghallja és megértse, mit mondanak és mit akarnak a választók.
– Tavaly nyáron beszélt arról: összefogás kell, hogy mindenhol csak egy ember álljon a fideszes jelölttel szemben. Sőt, egy választási párt szükségességéről is beszélt. Az első még összejöhet?
– Technikai-taktikai kérdés, hogy milyen együttműködésre van lehetőség a különböző ellenzéki pártok között egy adott körzetben. De ezt minden körzetben külön-külön kell eldönteni, és nem valamiféle általános elmélet alapján. Amikor azt mondtam, hogy egy választási pártra vagy összefogásra van szükség, akkor nem arról beszéltem, hogy a pártok adják fel a saját identitásukat, hanem arról, hogy hozzanak létre egy struktúrát, amely azután megállapítja körzetenként, mire van szükség. Ezt az egészet úgy lehet elrontani, ha megpróbálnak minden körzetre érvényes szabályokat megfogalmazni. Ez nem fog menni.
– A jelöltállítás hétfőn lezárul, onnantól már csak visszalépések lehetnek. Van esély arra, hogy helyben mindenhol hiteles jelöltet találjanak?
– Most már nagyon késő van. Tavaly nyáron a javaslatomat mindenki lehurrogta, de most kiderült, hogy ez a helyes modell. Arra van szükség, hogy az ellenzék gyorsan lépjen, de hangsúlyozom: nem általános összeborulás kell, hanem választókörzetre szabott megoldások.
– A kampányban az egészségügy, az oktatás, a korrupció helyett – érthető módon – inkább a biztonságérzetre próbált hatni a Fidesz és azt mondja, hogy megvédi az embereket Sorostól, Brüsszeltől vagy a migránsoktól. Ezúttal ez nem működött. Változóban a társadalom mentális állapota?
– Az emberek részben átlátnak az említett üzeneteken, részben kezd kialakulni az az érzés, hogy a Fideszt valójában nem is érdekli, hogy az emberek mit gondolnak, éreznek, szeretnének. A hatalom a társadalomra tukmál egészen elképesztő kitalációkat, épp azért, hogy ne kelljen odafigyelni arra, ami az embereket érdekli. Ezt megérezték Hódmezővásárhelyen. Riogatnak minket. De valahogy az, amit mi szeretnénk, nem kerül a látókörébe a kormánynak.
– Újra békemenetet hirdettek a Fidesz holdudvarában, Bencsik András pedig arról beszélt – korábbi önmagának is ellentmondva –, hogy hagyni kellene ezt az elemi iskolai szintű sorosozást. Ez egyfajta pánikreakció vagy egy békésebb arc, amivel az emberek esetleg becsaphatók?
– Utóbbi. Semmi olyat nem látok, ami arra utalna, hogy ebből a vereségből őszinte felismerés született volna azzal kapcsolatban, hogy az elmúlt évek uszító és gyűlöletkampánya alapvető hiba volt.
Elismertségét önazonos személyiségének, őszinte beszédmódjának köszönheti Karácsony Gergely. Ezzel lehet az MSZP megmentője – mondja lapunknak Szentpéteri Nagy Richard.
- Egyszerre sok volt a hatalomnak a hódmezővásárhelyi vereség és az Elios-ügy?
- Még ha a világ legszabályosabb közbeszerzésén indul is a miniszterelnök veje, egy demokratikus, nyugati közvélemény azt sem viseli el. Ha ráadásul bűnszövetkezetben és hatalmas közpénzt eltulajdonítva végzik a munkát, annak híre eljut az emberekhez, még ha sokan nem tudják is, mi az az Elios. A hódmezővásárhelyi polgármester-választás eredményeiben ez is megmutatkozott – sok más jelenség mellett. Mint ahogy az a szabály is egyértelmű lett végre, hogy ha sokan mennek el szavazni, az jó az ellenzéknek, ha pedig kevesen, az nem.
- Mit tanult ebből a Fidesz és az ellenzék?
- Mindkét oldal nehezen tanul. A Fidesz nem sokat tud változtatni azon, ahogy eddig működött, az ellenzék pedig örül a megtalált receptnek, miközben végig egyértelmű volt: ha egy jelölt áll a kormánypárti jelölttel szemben, nyilván könnyebb a győzelem, mint más esetben.
- A fideszes kommunikációs gépezet közben lefagyott, ami az utóbbi évekből kiindulva meglepő.
- Minden kampány lényege az, hogy hogyan sikerül a vége. Ha egy kampány túl korán finisel, vagy túl későn pörög fel, akkor nem sikeres. A sportolónak is az olimpiai döntőben kell a legjobb formában lennie. Ha egy tematikát évekkel a választások előtt elindítanak, akkor nagy a veszélye annak, hogy rosszkor ér el a csúcsra. Éveken át úgy látszott, megérte migránsozni és sorosozni, de várható volt a korai kifáradás. Közben meghalt Orbán Viktor legfőbb tanácsadója, Arthur J. Finkelstein, már nem lehet tőle megkérdezni, jó-e az irány. Korrigálni kellene, de megy a vonat, nehéz átszállni másik szerelvényre.
- 2016-ban kemény szavakkal illette az MSZP-t. Többek között azt mondta, hogy a párt a NER nélkülözhetetlen elemévé vált, Orbán Viktornak pedig jó néhány embere van az MSZP-n belül is.
- Továbbra is fenntartom akkori állításaimat. A pártrendszert magát is a Fidesz hozta létre és tartja el. Érdemes megnézni például a Nemzetbiztonsági Bizottság folyamatos összehívását, amely azt a fideszes célt szolgálta, hogy fontosságban megemelje, s ezzel népszerűségben felhúzza egyik egykori találmányát, az LMP-t, hogy csaknem azonos súlyú riválisok versenyezzenek a Fidesztől balra. Ugyanakkor az ellenzéki szavazó ma már akkor kalkulál helyesen, ha számol az MSZP listájával, még akkor is, ha döntésével olyanokat is bejuttat a parlamentbe, akiknek nincs ott semmi keresnivalójuk. Ez ma kisebb baj, mint az, ha a párt kiesik, és magával visz százezernyi szavazatot a semmibe. A helyzet most azt az áldozatot kívánja a baloldaltól, hogy megtartsa az MSZP-t, amely már többször meghalhatott volna, ha hagyják.
- Az LMP a Fidesz találmánya?
- A párt genezisénél ott volt a Fidesz. Az LMP identitászavarainak ez is az oka. Ugyanakkor bázisdemokráciájukkal nem tudják eldönteni, hogy jobb-, vagy baloldaliak. Az LMP és a Jobbik létrehozására azért volt szükség még a Nemzeti Együttműködés Rendszere létrejötte előtt, hogy majdan megvalósuljon a centrális erőtér. Előbb jött létre az új pártrendszer, és aztán az új politikai rendszer. A Jobbikkal való cél világos volt: így a Fidesznek jobbról is lett ellenzéke, az LMP pedig azért kellett, hogy ha esetleg nincs meg a kétharmad, besegítsen.
- Ehhez képest most úgy fest, mégis tárgyalásokat kezdenek a koordinációról.
- Hódmezővásárhely után az ébredés jelei láthatóak. Az eddigi ellenzéki stratégia abból állt, hogy jussunk be valahogy, úgyis a Fidesz nyer.
Mészáros Lőrinc lapjában, a Nemzeti Sportban jelent meg vasárnap egy váratlan hirdetés:
Ez valóban arról szól, hogy a magyar kormány büszkén kampányol a tao-pénzekkel.
Az a kormány, ami eközben mindent elkövet azért, hogy a - 24.hu összegzése szerint -összesen 415 milliárd forintnyi tao-pénz felhasználásáról a lehető legkevesebbet információt kapják meg az adófizetők. Még azt a nyilvánvaló tényt is tagadták sokáig, hogy egyáltalán közpénzről lenne szó.
Orbán maga mondta azt a tao-pénzekből épült felcsúti stadion avatóján, hogy kommunista dolog ezt közpénznek nevezni:
Még mielőtt belemegyünk abba, hogy tudatosan lódított a kamerába a miniszterelnök, egy gyors összegzés, az Orbán háza mellett közpénzből épült stadion ugyanis csak egy nagyon kis szelete az egész tao-rendszernek.
A sportcélú tao-támogatások lehetősége 2011 júniusa óta létezik, és a lényege, hogy a nyereséges vállalkozások a társasági adójuk egy részét sportcélokra ajánlhatják fel. Vagyis ez a pénz nem a központi költségvetésbe folyik be, hanem a kormány nagyvonalúan lemond róla, és az adóbevétel a sportszövetségeknél, egyesületeknél, közhasznú alapítványoknál, vagy a Magyar Olimpiai Bizottságnál köt ki. Először öt, majd tavaly óta már hat, úgynevezett látványcsapatsport került be a tao-pikszisbe, eredetileg a labdarúgás, a vízilabda, a kézilabda, a kosárlabda és a jégkorong, majd utolsóként a röplabda.
A 415 milliárd forint legnagyobb része a fociba ment, de a kézilabda is feljövőben van az elmúlt években, ott szintén sok fideszes található a kluboknál és a szövetségben. Hogy pontosan mire is ment el az irgalmatlan mennyiségű pénz, azt nem tudni.
Betegek millióit hagyja cserben a Fidesz-KDNP, és az emberek gyógyítása helyett presztízsberuházásokra, határon túli egyházi beruházásokra költik a milliárdokat – sommázta a Párbeszéd politikusa, Szabó Tímea, aki a Zoom.hu-nak elmondta: a minap az Országgyűlés népjóléti bizottságában
féltucat egészségügyi és szociális témát érintő ellenzéki javaslatot szavaztak le a kormánypárti képviselők.
Szabó Tímea emlékeztetett: hiába indítványozta például, hogy több pénz jusson a rákos betegek kezelésére vagy a sürgősségi betegellátás fejlesztésére, ezek elutasításával a kormánypárti politikusok – élünkön Selmeczi Gabriella bizottsági elnökkel – “százezer rákos beteget, a sürgősségi ellátástól joggal rettegő milliókat” hagytak cserben.
Az ellenzéki politikus javasolta továbbá a Magyarországon gyakori nőgyógyászati betegségben, az endometriózisban szenvedő mintegy 200 ezer nő ellátásának javítását, a Kincses Gyula egészségpolitikus, korábbi államtitkár által – összellenzéki támogatás mellett – kidolgozott “egészségügyi minimum” programjának elfogadását – ezeket szintén lesöpörték az asztalról.
Szabó: magasról tesznek a gondokra
Nem foglalkozott a kormánypárti képviselők elutasítása miatt a bizottság két másik témával sem: az európai szociális pillérrel és a kisgyermekes családok kilakoltatásának tilalmával. Előbbit tavaly év végén Göteborgban Magyarország is elfogadta – miközben a korábbi nemzeti konzultációban még ágált ellene -, ám végrehajtani nincs nagy kedve, míg utóbbi, kilakoltatási témában több ellenzéki törvényjavaslatot is leszavaztak már az Országgyűlésben a kormánypártiak.
“Vagyis gond nélkül az utcára tesznek gyerekes családokat, nem érdekelte őket, hogy hetente történnek halállal végződő esetek a sürgősségi osztályokon, hogy évente 30 ezer magyar ember hal meg fölöslegesen rákban. De arra is magasról tettek, hogy az egész Unióban a magyar kormány költ a legkevesebbet a betegellátásra (…)
“Semmi és senki nem érdekli őket a saját lopásaikon és a szavazatvásárláson kívül”
– fakadt ki a Facebookon a bizottsági ülés után Szabó Tímea. A Zoom.hu-nak megjegyezte: a fideszes bizottsági elnök azzal “indokolta” az elutasítást, hogy a Párbeszéd politikusa előterjesztőként csak vádaskodik és kampányol.
A Global Magnitsky Törvényre hivatkozva feljelentést tett egy jobbközép értékeket követő amerikai intézet Orbán, Lázár, Rogán, Polt, Matolcsy Orbán Győző, Mészáros és Tiborcz ellen.
Hoppá!
Kitilthatják őket az USA-ból, ha van ott lévő vagyonuk, azt befagyaszthatják, és sehol a világban nem használhatnak semmilyen olyan pénzintézetet, amelyben a legcsekélyebb amerikai érdekeltség is van – tudatta a Független Hírügynökség.
Az önmagát „az emberi jogokért küzdő, a korrupció elleni harcot folytatóként” megnevező Frontiers of Freedom nevű, washingtoni székhelyű szervezet kedden nyújtotta be a csomagot. Ebben több magyar politikus, köztük Orbán Viktor feltételezett korrupciós tevékenysége és emberi jogok megsértésére irányuló cselekmények miatt kér a megnevezettek elleni szankciókat, mégpedig a 2016 decemberében megszületett Global Magnitsky Törvény keretében.
Ez felhatalmazza az amerikai elnököt arra, hogy megtagadja a vízumot attól, és befagyassza a vagyonát annak, aki súlyosan megsérti az emberi jogokat, korrupciós, illetve pénzmosási ügyekbe keveredik. Az eljárás megindítását kezdeményező felvezető levél és a több oldalnyi, a konkrét ügyeket is ecsetelő linkeket tartalmazó melléklet címzettje Rex Tillerson, külügy- és Steven Mnuchin pénzügyminiszter.
Ez pedig azok névsora
„akik az elmúlt nyolc évben megsértették az emberi jogokat azáltal, hogy kulcsszerepet játszottak a magyarok és nem-magyarok szabadságnak a korlátozását maga után vonó törvények és szabályok megalkotásában, továbbá korrupciós ügyekben vettek részt/részesültek azok hasznából:
Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke
Lázár János, miniszterelnökséget vezető miniszter
Rogán Antal, a miniszterelnök miniszteri rangú kabinetfőnöke
Polt Péter, Magyarország legfőbb ügyésze
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
Orbán Győző, Orbán Viktor édesapja
Lévai Anikó, Orbán Viktor felesége
Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere
Tiborcz István, Orbán Viktor veje"
A konkrét ügyek
– mind az emberi jogok megsértése, mind a korrupció terén – nem számítanak újdonságnak. Ilyen az Elios-botrány, a menekültek elleni szankciók, a CEU-ügy, Paks 2 a közbeszerzési anomáliák és még hosszan sorolhatnánk.
"Az Elios közbeszerzéses bevételeinek 84 százalékát az EU fizette"
„Mi, a Frontiers of Freedom vezetői olyan dokumentációt állítottunk össze Magyarország vonatkozásában, amelyről hisszük, hogy kielégíti a Global Magnitsky Törvény legszigorúbb követelményeit, s amelyeket a legaprólékosabb ki kell vizsgálnia az amerikai kormánynak”
„Magyarország ma tele van halmozódó feszültséggel, de ez nem az idén április 8-án fog robbanni. Hogy mikor, nem tudni, szerintem 2-3 éven belül” – állítja Csaba László, egyetemi tanár, akadémikus. Orbán egykori tanácsadója a Független Hírügynökségnek levezette, hogy nálunk miért nem alakulhat ki putyini rendszer. „Az, hogy a Fidesznek ilyen agresszív a kampánya, az, hogy azt sulykolják, hogy sorsdöntő a mostani választás – nos, ez nem más, mint, hogy tudatában vannak saját gyengeségüknek” – véli.
Már nincs mit elosztani, nincs mit ígérni – tisztára a nyolcvanas évek köszönnek vissza, amikor ideológiailag kiürült a rendszer, szervezetileg nem működött már normálisan, az elnyomó szervek nem működtek, az önkényuralom kultusza pedig hiányzik. Pedig 2010-ben adódott egy esélye Orbánnak, de ő egy tál lencséért eladta. Hogy miért? Csaba László szerint minden lépésre, fordulatra van egyenkénti magyarázat, de az egész folyamatra nincs.
Sokan mondják, hogy csak magunkat hibáztathatjuk amiatt, hogy ott tart az ország, ahol. Ön is egyike azoknak az értelmiségi szakembereknek, akik egy ideig Orbán-pártiak voltak, de csalódniuk kellett.
Nincs kire mutogatni amiatt, hogy itt tartunk. Nincs mentség, mert 2005 és 2010 között világossá vált, hogy Gyurcsány Ferenc egy hamiskártyás, hiteltelen, okos, de hiányzik minden más, a kormányzáshoz szükséges képessége, ahogy Széchenyi mondta anno: „sok a politicus, de kevés a státusférfiú”. De azért az akkori Fidesz messze nem a mai Fidesz volt – akkor egy olyan nagykoalíció-jellegű kormányzásban hittek, amilyet Németországban a CDU-CSU folytatott, s sokan dolgoztunk is ennek előkészítésében. Az még egy nagyon más társaság volt – csak néhány név az akkori Széll Kálmán Körben és a Baross Körben folyó műhelymunkában aktívak, az azok köré szerveződött fideszesek közül: Csák János, Martonyi János, Járai Zsigmond, Navracsics Tibor. Az ő elveik, elképzeléseik nem mutattak a NER, s még kevésbé a 3. Orbán-kormány gyakorlata irányában. Hogy csak egy példát említsek: Csák János szerint nincs olyan konzervatív párt, amelynek nincsenek vállalkozói kapcsolatai, ugyanis ha nincsenek, akkor az már nem is konzervatív párt. Akkor még Matolcsy személyiségjegyében sem a központi hatalom építése volt a meghatározó.
Abban az időben elképzelhetetlen lett volna, hogy eljön egy olyan idő, amikor ha valaki elindul a Fidesz ellenében képviselő-jelöltnek, akkor elveszíti az állását. Még csak azt sem mondanám, hogy ismét eljött az idő, mert ilyen korábban már régóta nem volt
– ha valaki nem tetszett, legfeljebb nem léptették elő, nem kapott meg egy ösztöndíjat, de az állását nem veszítette el. De 2006 tájékán sem mutatott semmi ilyen irányba. Hogy mást ne mondjak, akkor még Lámfalussy Sándornak nagy befolyása volt a Fideszre, személyesen Orbán Viktorra – ez azonban olyan 2012 táján teljesen megszűnt.
Miben látja a legnagyobb különbséget az akkor Orbán-féle és a mai Orbán-féle Fidesz között?
A legellentmondásosabb az, hogy akkor egyértelmű volt például a kiállás a kisebb állam, az euró mielőbbi bevezetése, a Washington és Brüsszel irányában folytatott politika, a szomszédokkal való jó kapcsolat kialakítása mellett, s különösen nem volt kérdés az, hogy az országot az euro-atlanti együttműködés keretében kell előre vinni. De megfogható jelei is voltak annak, hogy ezt komolyan is gondolják: például Járai azzal kezdte pénzügyminiszterségét 1998-ban, hogy 600 főre csökkentette a minisztérium állományát – ma 2600-an vannak. De említhetném az MNB-t is – a 2001-ben jegybank-elnökké kinevezett Járai alatt 400-ra mérséklődött a létszám, ma, Matolcsy alatt már kétezer körüli. És akkor még nem beszéltem a minőségről:
mindkét egyetemen ahol tanítok, rendszeresen találkozom olyanokkal, akik már a közigazgatásban, a kormányban dolgoznak. Hogy mást ne mondjak: nagyon kilógnak – s nem pozitív értelemben – a hallgatók közül.