- Részletek
-
Készült: 2018. április 23. hétfő, 19:59
-
Találatok: 1577
A Figyelő Soros-listáján is szereplő CEU-professzor nem hiszi, hogy Orbán Viktor ki akarná vezetni Magyarországot az EU-ból, ugyanis szerinte a miniszterelnök évek óta azon dolgozik, hogy ő legyen az Európai Bizottsággal szembemenők élharcosa. Csaba László úgy véli, az országra a legnagyobb veszélyt Orbán elbizakodottsága jelenti.
– Számított arra, hogy kétharmaddal nyer a Fidesz–KDNP a választásokon, vagy azokhoz tartozott, akik fordulatot vártak?
– Biztos voltam benne, hogy meggyőző fölénnyel nyer a jelenlegi hatalom, azt persze nem tudhattam, hogy kétharmaddal. A Fidesz vezetői közül is többen arra számítottak, többség lesz ugyan, de nem ekkora.
– Így viszont újabb négy évig bármit megtehetnek pillanatnyi érdekeik szerint, hiszen korlátlan felhatalmazásuk van.
– Az Alaptörvényhez nem kell hozzányúlni az ügyek többségénél. Ráadásul szerintem a kétharmad szimbolikus jelentőségű, a kormányzáshoz nincs rá szükség, ahhoz 50 százalék plusz egy szavazat kell. Sőt ha az ellenzék széttagozódott, akkor még 40 százalék is elég. A kétharmad nem jelent korlátlan felhatalmazást, ami az első kormánypárti nyilatkozatokból következne, a kormányzás ugyanis a gyakorlati korlátok figyelembevételével zajlik. Ha arra gondolok, hogy egy olyan ügyben, mint a vasárnapi zárvatartás, ami igazán ideológiai kérdés, visszavonulót fújtak, vagy megtették ezt akkor is, amikor az Európai Bizottság vagy más nemzetközi szervezetek léptek fel határozottan, akkor nem hiszem, hogy bármit megtehetnek. De amikor akkora a mellény, mint az első kormányfői nyilatkozatokból hallani lehet, az rendkívüli veszélyforrás: az ember nem veszi észre, hogy ott van az orra előtt a banánhéj, amin elcsúszhat.
– Milyen területen veszíthetik még el a józan értékítéletüket a kormánypártiak?
– Ha valaki bent akar maradni az EU-ban, nem írhatja be az Alaptörvénybe, hogy rá nem kötelezők az Európai Bíróság ítéletei, ha valaki számít az uniós támogatási alapok pénzére, akkor nem mondhatja, hogy a kitűzött célok nem az övéi, az eljárásrendet nem tartja be. A CEU-ügyben is nehéz elképzelni, hogy egy kormányzat ne venné komolyan: az Amerikai Egyesült Államokban az amerikaiak külföldi tulajdonát védik, sajátjuknak tekintik.
.jpg)
Fotó: Merész Márton
– Vagyis a CEU megkapja a működési engedélyt?
– Szerintem igen. A kormánynak nincs haszna a konfliktusból, el fogják engedni a dolgot. Ezt szokták csinálni.
–
Ehhez képest a Figyelőben megjelent Soros-listán más CEU-oktatóké mellett az ön neve is szerepel. Hogyan érintette? 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 22. vasárnap, 22:44
-
Találatok: 1345
1984?! - Vajon tudatos, szimbolikus lett volna az indulás időzítése? A reménykedők számára oly mágikusnak számító orwelli évben? Persze tudta akkoriban mindenki, hogy semmi sem történik a híres antiutópia címéül szolgáló évben, de valami megmagyarázhatatlan várakozás mégis ott remegett a levegőben.
Talán kicsit megreccsen a rendszer. Mállott, erodálódott már akkoriban rendesen, de úgy tűnt, eltart még egy darabig a dicstelen agónia. Lehet, mi nem fogtuk fel akkor, hogy a Soros Alapítvány elindulása már a vég kezdetét jelentette? Végül is tényleg egy kis darab nyugat hurcolkodott be a legvidámabb barakkba. S a rezsim vezetői talán meg sem értették, milyen veszélyeket hordoz a rendszerre nézve, hogy a Soros Alapítvány tehetséges fiatalok sokaságának ad ösztöndíjat. Azért is persze, hogy képezzék magukat a tudományban, a kultúrában, de mindenekelőtt azért, hogy beleszippantsanak a szabadság levegőjébe, és megfertőződjenek a demokrácia vírusával. Na ez volt „Soros veszélyes terve”.
Mindenestre a Kádár-rendszer volt már olyan „liberális”, hogy legalábbis megtűrje a Soros Alapítványt, az Orbán-rendszer meg van már annyira illiberális, hogy elüldözze azt.
S ha már a hőskort említettük, annak kapcsán manapság sűrűn kerül szóba, hogy a kivételezett kedvezményezettek között volt maga Orbán Viktor és a Fidesz megannyi politikusa is. És ilyenkor elhangzik az is, hogy a mai NER-potentátok mennyire hálátlanok egykori jótevőjükkel szemben.
Üzenet a Stop Soros-kampánynak tavaly novemberben Budapesten / Fotó: sztivan.tumblr.com
Ez tévedés.
Az tény, hogy Soros nélkül aligha lenne ma Fidesz, de ez akkor közös vállalkozás volt. Az akkori fiatalemberek éltek a lehetőséggel, tanultak, kupálódtak és létrehoztak egy szervezetet, amelyik hozzájárult a korabeli állampárt lebontáshoz. (Azt senki sem láthatta előre, hogy jóval később gőzerővel fognak azon iparkodni, hogy felépítsenek a helyére egy másikat.)
Az pedig a világ legtermészetesebb dolga volna, ha időközben mentor és patronáltjai elkezdenének másként gondolkodni a világról és eljutnának akár a másik nézeteinek teljes tagadásáig is. És akkor nyíltan, érvre-érv megvívnák az eszmei küzdelmet, ami ha úgy adódik, politikai ütközetbe torkollik. Ilyen esetben az egykori haszonélvezőknek nem kell hálásnak lenniük, de legalább az emberi tisztesség elvárható minimumát illenék tanúsítani az ellenféllel szemben. S ebben nagyon cudarul állnak a NER-gengfőnökök, mint azt a szűnni nem akaró Soros-bashing mutatja.
Amúgy is: a hatalomba romlott egykori ifjak és valamikori demokraták nem Soros nézeteit vitatják, hanem a személyt stigmatizálják. Pontosabban: a hatalom propagandistái Soros nézeteit kiforgatják, eltorzítják, meghamisítják és aztán a maguk gyártotta ideológiai katyvasz ellen hadakoznak nagy garral, s közben démonizálják és dehumanizálják Sorost.
Csettintésre méltó teljesítmény a nemzet ellenségét faragni abból az emberből, aki több mint 400 millió dollárral segítette szülőhazáját.
A plakátokra már úgy került fel, mint ősgonosz. Mint Goldstein. A 2 perc gyűlöletből meg permanens gyűlöletorgiát csinált a hatalom.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 21. szombat, 22:03
-
Találatok: 1407
A választások utáni tüntetések kiváltója legtöbbször az a meggyőződés, hogy valamilyen csalás történt. A tüntetések szervezői ilyen helyzetben nem tehetik meg, hogy a kormánnyal szemben ne legyenek követelések.
A tüntetéseken a követelések realitásánál fontosabb lehet a megfogalmazott üzenetek közösségalkotó hatása, a kiváltott érzelmek.
Ha csak az ellenzéki pártokat nyomasztják, megint úgy tűnne, hogy az ellenzék csak önmagával foglalkozik. Tehát a szervezők alkalmazkodnak a műfaj szabályaihoz, amikor a hatalomban lévő döntéshozók felé fogalmaznak meg erős üzeneteket.
Ha nehezen elérhető, távoli a célkitűzés, erősebb lehet az emocionális töltet. Ez azért működhet, mert könnyebb lehet felépíteni egy erősebb kollektív identitást.
MTI Fotó: Mónus Márton
A tüntetéssorozatok általában akkor fenntarthatók, ha van olyan bejelentés, ami miatt érdemes kimenni, ha rendszeresen van meglepetés és némi változatosság. Most csak kis eséllyel jöhet létre egy a létezőket kiszorító új civil ernyőpárt. A szélsőségesen eltérő világnézetűek közös fellépése viszont elősegítheti az ellenzéki pártok összefogását.
Egyébként pedig az, hogy hogyan viselkedik az utca, nagyon gyakran képet adhat arról, hogy mi történhet egy későbbi választáson. A G7 Beszélgetések vendége Mikecz Dániel tüntetéskutató.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 21. szombat, 02:46
-
Találatok: 1379
Utolsó vezetőiket választják meg az ellenzéki pártok. - Vert hadak vonulnak el odvaikba ezekben a hetekben, hogy lecseréljék a bukásba navigáló vezetőiket, és kifundálják a túlélés receptjét.
Azok, akik most pártjaik élére állnak, e szervezetek utolsó elnökei lesznek. Vagy azért, mert végleg beszippantja őket a NER, vagy mert megértik a kijavítva visszakapott matekdogát, és a közös ellenzéki flottába kormányozzák a pártot.
Az első megoldás a könnyebb. Ezt akarja tőlük a rezsim; ezt fogja segíteni médiafelülettel, pénzzel és kesztyűs kézzel. És ide süppednek saját tehetetlenségüknél fogva. Nem kell persze kimondani kereken, hogy elvtársak, innentől kollaborálunk. Elég megtartani ezeket a pártokat a mostani pályájukon. Biztosítani, hogy továbbra is létezzenek külön-külön, játsszák egymással kisded meccseiket, és méricskéljék szakadatlan, mekkora különbség van sötét rózsaszín és halványpiros között – függetlenül a fekete penésztől, ami az országra borul. Akkor megbízhatóan szállítható az eddigi eredmény, vagyis a Fidesz kétharmada, cserébe a párttagság is megmaradhat a maga aklában. Kerül alájuk széna, friss abrak, lehet kényelmesen, félálomban szuszogni az idők végezetéig.
A kormány majdani megdöntéséhez, a hatalom megragadásához és a következő magyar rendszerváltáshoz nyilván nem ez az út vezet. Sőt, ami oda vezet, az nem is út, hanem függőleges sziklafal, kevés kapaszkodóval, viszont keselyűkkel és mérges pókokkal, golyózáporban.
Nehezen, halkan
A mesterterv végén egyetlen ellenzéki szövetség áll fel a Fidesszel szemben, közös listával és jelöltekkel – nemhogy 2022-ben, hanem már az önkormányzati választáson. Ezt kívánják az Orbántól szabadulni akaró választók, akik eddig is látványos kompromisszumokat kötöttek: például alig várják, hogy megtapsolhassák a színpadra együtt felálló pártjaikat. Az árnyalatokat ebben a képletben felülírja a gravitáció: a világos alternatíva léte. Szép, kerek, egyértelmű megoldás, jól is mutat a táblán, laboratóriumi körülmények között.
Ámde ez a terv rengeteg lemondást követel azoktól, akik most a maguk köreiben viszonylag fontos embereknek számítanak. A lapok rég le vannak osztva. Megvannak a bejáratott arcok, szakpolitikusok, szóvivők, alelnökhelyettesek, még mindig megkapják az UV-adagjukat a reflektoroktól. Még a közismert, megszokott árulók is belakták már a pozíciójukat, mindenki tudja, mikor mivel kell hozzájuk fordulni. – Te Zsolti, kinőtte a gyerek a gokartot, te meg olyan ügyesen árulsz, felraknád a Jófogásra?
Olyanok, mint a magyar honvédség: apró szemétdombokon számtalan őrnagy és tábornok.
Van esély, hogy a szemétdombokból győztes sereg lesz, viszont abban ezek az operettőrnagyok legfeljebb századosok lehetnek, vagy kukták a gulyáságyú mellett. Arról nem is beszélve, hogy csurrant-cseppent eddig is a kormányközeli bizniszekből. Nem azért, hogy most kérlelhetetlen ellenfélként lépjenek fel.
Nekik is lesz egy-két szavuk ezeken a tisztújítási körökön. Nem minden pártból fognak kihallatszani az ökölcsapások – lehet más a parasztlengő! – de a Fidesz ügynökei teszik a dolgukat. Szövegük ismerős lesz: a szuverenitás mindenek felett. De tudni fogjuk, melyik vitorlába fújják a szelet. As a foulness shall ye know them.
És lesz ennek közönsége is. A tagság és a helyi vezetők számára a párt nem csupán az a hideg eszköz, aminek a tüntető tömeg vagy a csalódott szavazó látja. Közösség, amelyben felnőttek, koordinátarendszer, amelyben kiigazodnak, isten, haza, család. Otthon érzik magukat, közösek a kötőszavaik és az emlékeik. Nem elégszer vesszük észre, de civil szerveződések hiányában Magyarországon a pártok jelentős részben helyettesítik a kórust, a nyugdíjasklubot és az anonim alkoholistákat is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 19. csütörtök, 21:15
-
Találatok: 1456
Nem építenek több atomerőművet az Egyesült Államokban a legnagyobb ilyen létesítményeket üzemeltető cég egyik vezetője szerint. Az Exelon nevű vállalat elnökhelyettese William Von Hoene az amerikai Energetikai Szövetség washingtoni találkozóján beszélt erről.
A szakember azt mondta, nagyon borúlátó az atomenergia amerikai jövőjével kapcsolatban. A technológia túl drága, ha a meglévő létesítmények képesek tovább működni, illetve az energiatárolási technológia is fejlődik, akkor egyszerűen nem lesz szükség új nukleáris erőművekre, és nem is fogják ezeket megépíteni, mert nem lehetne őket gazdaságosan üzemeltetni.
Az iparágon belül különösen a megújulók támogatói hangoztatják régóta, hogy az atomenergia egyre kevésbé versenyképes. A nukleáris erőművek nagy előnye korábban az volt, hogy bár drága őket felhúzni, az üzemeltetési költségeik nagyon alacsonyak voltak. A fűtőanyag sokkal olcsóbb, mint például egy szén- vagy gázalapú erőműnél, így ezekkel tudtak versenyezni. A megújulók megjelenésével azonban eltűnt ez az előny, hiszen ezek többségében egyáltalán nincs fűtőanyag, így az üzemeltetési költségük még alacsonyabb. Ha egyszer megépítik őket már nem nagyon kell más kiadásokkal számolni, egyszerűen csak termelnek.
Épp ezért a megújulókkal az atom csak addig tudott versenyezni, amíg előbbiek építési, telepítési költségei magasak voltak. A technológia fejlődésével, és a zöldenergia terjedésével azonban a megújuló létesítmények építése egyre olcsóbbá vált, így az atomenergia melletti utolsó gazdasági érvek is szép lassan eltűntek.
A legutóbbi felmérések szerint most már tulajdonképpen minden megújuló olcsóbban termel, mint egy atomerőmű. Arról, hogy a nukleáris energia költségei hogyan alakultak az elmúlt években, még szakmai körökben sincs konszenzus, gyakoribb azonban az a vélemény, hogy a fukushimai katasztrófa óta a szigorodó előírások miatt inkább drágult a technológia.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 18. szerda, 22:53
-
Találatok: 1691
Széles, amennyire lehet, ideológiamentes ellenzéki mozgalomra van szükség, amely azonban nem versenyez a pártokkal, hanem olyan feladatokat old meg, amelyek megoldására a pártok bizonyítottan képtelenek voltak – írják cikkünk politológus szerzői.
Egy héttel ezelőtti
elemzésünkben arról írtunk, hogy az ellenzéknek a Fidesz által létrehozott kétpártrendszerben csak akkor van esélye, ha létrehozza a sajá virtuális „ellenzéki pártját”. Azóta lezajlott több sikeres budapesti és vidéki tüntetés, amelyek a résztvevők és a szónokok részéről egyaránt visszaigazolták a közös fellépés igényét.
E közös fellépés előtt ugyanakkor még számos akadály áll. Olyan akadályok, amelyek az elmúlt évtized magyar politikatörténete és stratégiai hibái fényében csak átugorhatók, meg nem kerülhetők: már ha az ellenzéki pártok és szavazók elsődleges célja valóban az Orbán-rendszer választások útján történő lebontása. Öt ilyen feltételt látunk, ezek elérése nélkül a tömegtüntetések csak újabb választás utáni „csalódottságmenetek” lesznek, amíg a résztvevők „meg nem unják, és hazamennek”.
1. A civilek „csak” civilek.
Nevezhetjük ezt Milla-effektusnak is. A civilek, a jelző nélküli állampolgárok szerepe kiemelten fontos a NER lebontásában.
Egy olyan politikai rendszerre, amely mind ideológiai, mind jogi legitimitását a mögötte álló tömegekből nyeri (lásd: békemenet), csak egy ugyanilyen, a választók többségét maga mögött tudó mozgalom lehet veszélyes.
E kulcsszerep ugyanakkor nem jelenthet szerepzavart: a parlamentáris képviseleti demokráciában pártok indulnak a választáson, és csak pártok tudnak kormányozni. A politikai stratégia kérdésében a civilek jogosan fogalmaznak meg követeléseket, de azon a ponton, amikor keresztezi a létező és érdemi támogatottsággal rendelkező pártok szándékait, a „mozgalom” maga is párttá válik, és elveszti eredeti funkcióját. Bár a jelenlegi politikai vákuum csábítóan hathat bizonyos politikai vállalkozókra, hogy civilként töltsék be a pártok szerepét, jó, ha rögzítjük: a most még jobbára vezetés nélküli pártok várhatóan idővel normalizálni fogják helyzetüket. Nem fogják – és nem is szabad – elhagyniuk a parlamentet, amely politikai aktivitásuk (egyben: a magyar politikai ellenzék) szinte egyetlen legális anyagi forrását jelenti. A pártellenes retorika, amely számos korábbi civil tüntetés jellemzője volt, ideje lejárt.
Fotó: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
2. Csak a civil mozgalom teremtheti meg az „ellenzéki párt” infrastruktúráját.
A tüntető tömegnek és a neki keretet adó szervezőknek tehát nem a pártokkal kell versenyezniük, nem a pártok funkcióit kell átvenniük. Nem kell kormányprogramot hirdetniük, de még csak jelölteket állítaniuk sem.
A korábbi kezdeményezések részben pont az ilyen jelentős koordinációs költséget és formális szervezeteket, döntéshozást igénylő feladatokon buktak meg.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 18. szerda, 03:06
-
Találatok: 1806
Tegnap megvilágosodott a földöntúli névre hallgató Zöld Híd B. I. G. G. Nonprofit Kft. (a megbízott igazgató, persze), amely egyébként Gödöllőn és a holdjain gyűjtögeti a szemetet, az emberi létforma eme büszke hordalékát, és kijelentette, hogy a hozzá tartozó száz településen nem lesz idén nagy ganajozás, amit gyermeki lelkek lomtalanításnak neveznek fajsúlyos eufemizmussal.
Mer’ le vannak rohadva az autói a B. I. G. G.–nek, azér’. Mindebből kitetszik, hogy milyen Isten áldása is a rezsicsökkentés, amelyért Velőspacal Szilárd volt a felelős, és sikerült neki, ezt is tudta, és ezt is megcsinálta. Ilyen örömökkel egyébként az egész ország szügyig van, nincs messze az az idő, amikor a lerohadt autók miatt a keményen dolgozó kisember belefullad a mocsokba, vagy agyoncsapja egy leomló kémény.
Nem lesz baj, amikor alámerül a szarkupacba, pirosló szemmel, mint Svájcinéger bácsi terminátorként, elordítja magát, hogy hajrá Magyarország, hajrá magyarok, és a nevünk megint szép lesz. Ez is perdöntő adalék a bizonyításhoz: a NER nem azért jött erre a világra, hogy a benne élők életét segítse, vagy elképzelhetetlen módon a javukra váljon valamiképp, hanem, valami egészen más céllal és indíttatással.
Kép: 444.hu
Erről most bővebben nem elmélkedek, arról viszont igen, hogy hasonló, B. I. G. G.-s állapotban van szerte a hazában a távhőszolgáltatás, az ivóvíz-, és csatorna vezetékek, csupa olyan imperialista luxusholmi, ami miatt Európában érezheti magát a választópolgár. Viszont az is tudvalévő, hogy a NER az ilyen elfajzásokat nem szereti, mert piros pötty van a seggén.
Sőt, a NER nem igazán bírja a bamba polgárokat. Egyáltalán, csak a gond van velük, hogyha elhagyják a választófülkét. Erre utal az is, hogy még huszonnégy óra sem telt el a világra szóló újabb kétharmad után, és a kórházak vezetői bájos levelet kaptak, hogy rohadt sok milliárdot azonnal fizessenek vissza a büdzsébe, amit kampányilag kiutaltak nekik.
„Elmúltak az ünnepek, fába szorulnak a férgek.” – mondanák a NER atyafiak a KFT alaptételét, ha ilyenhez lenne eszük, de az sincs. Nem érnek rá magas filozófiára, mert kormányoznak, ami az ő olvasatukban – mint a kórházi példa is mutatja – a pénztár kezelését jelenti. Innen elvesz, oda rak, viszont háziasszonynak is pancserek, amit ki nem szarna le, ha nem a drága nép farkával klopfolnák a csalánt.
Hogy mégis miért hugyozik állva tőlük az a kétmillió, akinek földagad a pöcse, az a magyar élet megfejthetetlen nagy kérdése, de nyolc év után és a még kinéző négy előtt foglalkozni sem kell vele, egyszer elmúlik ez is. Tán előbb, mint gondolnánk, és teljesen váratlanul, ám mégsem előzmények és jelek nélkül. Ezek a lerohadt autók már most repedést mutatnak a falon.
Ideig-óráig az ilyeneket gumicsizmás tűzoltómunkával még kezelni lehet, gyorsan tapaszt ragasztani a pörsenésre, de a mennyiség egyszer csak átcsap minőségbe, hogy használja is a ’zmeber a tudszoc ismereteit, ha már komcsi, ugye. Egyszer majd nem lehet Virág elvtárs habitusával lerendezni a dolgokat: „Nincs homok??!! Akkor csinálunk, elvtársam! Nekem homok legyen a föld alól is! Efelől nem nyitok vitát elvtársam, várom a sódert meg a kavicsot!”
Azért, mert kibukik úgyis, hogy a bajok nem lokálisak, hanem rendszerszintűek. Lehet, hogy a B. I. G. G. most még valahogyan elviszi azt a kurva szemetet, aztán hirtelen, váratlan ott marad a trutymó a Bélák nyakán. A stadionok roskadozni kezdenek, az utak árkaiból víz fakad, az egész országot beborító térkövek között pedig fölüti a fejét a gaz, meg a dudva és a muhar. Egyszer így lesz vége.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 17. kedd, 10:31
-
Találatok: 1464
„Azért írjuk ezt a levelet, mert aggasztónak tartjuk, hogy bűnrészességet vállal a magyar demokrácia elleni támadásokban.” Így kezdődik a nyílt levél, amit a Politico című lapban tettek közzé akadémikusok, írók és aktivisták Angela Merkelnek címezve. A levél szerzői felsorolják, Orbán propagandát csinált a közszolgálati csatornákból, akadályozza az NGO-k és a független tudományos intézetek működését, a választási bizottságot saját embereivel tömte tele, és újraírta a választási szabályokat, hogy azok a Fidesznek kedvezzenek. (Itt van egy hiba a szövegben, azt írják, Orbán 2011-ben került hatalomra, miközben 2010-ben.)
Az antiszemitizmus lángjai és a demokrácia elpusztítása
„Eközben a magyar kormány az elmúlt hónapokban folyamatosan szítja az antiszemitizmus lángjait, Orbán pedig közpénzből terjeszti a propagandát arról, hogy egy zsidó bankár mozgatja egy nemzetközi összeesküvés szálait, aminek célja Magyarország keresztény kultúrájának elpusztítása” - írják a levélben.
Fotó: JANEK SKARZYNSKI/AFP
Felidézik a március 15-ei beszédet. „Érthető, mert olyan ellenféllel kell harcolnunk, amely másmilyen, mint mi vagyunk. Nem nyíltsisakos, hanem rejtőzködő, nem egyenes, hanem fortélyos, nem becsületes, hanem alantas, nem nemzeti, hanem nemzetközi, nem a munkában hisz, hanem pénzzel spekulál, nincs saját hazája, mert úgy érzi, övé az egész világ” -
mondta akkor Orbán, a szerzők szerint pedig itt burkoltan a zsidókról beszélt, mint Magyarország ellenségeiről. Ezután térnek át Merkel felelősségére.
„Ön, mint német kancellár nem ítélte el sem Orbán antszemita retorikáját, sem a demokratikus intézmények elleni támadásait. Ami pedig ennél is rosszabb, a párt, ami vezet, továbbra is a Fidesz szövetségese az Európai Parlamentben, a CDU politikusai folyamatosan legitimálják Orbánt, és Ön nem tesz semmi ez ellen. A hallgatás bűnrészessé teszi Önt. A tétlensége miatt Ön gyakorlatilag szövetségese az antidemokrata és antiszemita erőknek.”
Európának súlyos árat kell majd fizetnie
A levél írói szerint „ahhoz, hogy a vallási kisebbségek, köztük a zsidók biztonságban érezzék magukat Európában, tudniuk kell, hogy a kontinens legfontosabb vezetői nem árusítják ki őket”.
„De hogyan vehetik a német zsidók komolyan azt, hogy a saját kormányuk az antiszemitizmus ellen van, amikor a kormánypárt szoros szövetségese antiszemitáknak, a kancellár pedig nem ítéli el ezt a retorikát?”
A szerzők azt is felvetik, Európának súlyos árat kell majd fizetnie azért, mert nem áll ki Orbán ellen.
„Az Európai Unió olyan értékekre épül, mint a demokrácia, a jogállam és az emberi jogok tisztelete. Azzal, hogy az EU engedi, hogy Magyarország elpuszítsa a demokratikus intézményeket és kisebbségeket démonizáljon büntetlenül, azt kockáztatja, hogy egy régiós kereskedelmi blokk lesz belőle, közös értékek nélkül.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 16. hétfő, 07:37
-
Találatok: 1382
Tegnap mindnyájunk legnagyobb gyönyörűségére kinyitotta csipás-teknőc szemeit maga Rogán Antal is, és megszólalt. Politikai bolhacirkusznak titulálta a tüntetést, ami aktustól önkéntelenül nyílik ki a bicska a legjámborabb elsőáldozó kisleány zsebében is, de mit lehessen tenni. Köpni, valamint nyelni, ha erre képes még az ember, és már ez is valami.
Viszont ez következik most. Ám mielőtt ennek szépségeit egész alakos képen megörökítenénk, erről a bolhacirkuszról iderakom, hogy mi jutott az eszembe szinte abban a szentséges pillanatban, ahogyan ez elterjedt a nagyvilágban.
Az, hogy annak idején maga a nagy Vlad Tepes (Dracul fia) is játszott ilyet a börtönében, midőn csótányokat meg ilyesmiket húzgált karóba játszásilag ugyan, de véresen komolyan, ami azt jelzi, hogy nem volt százas a manus. Vagy érdekesség ez, vagy fortélyos utalás. Minden lehet.
Ez a Rogán mellesleg, amíg a jámbor magyarokat arról kellett meggyőzni, hogy csakafidesz, addig parkolópályán volt sok hasonszőrű takonnyal együtt, hogy ne zavarjon bele a révületbe. Illetve tán, ha esetleg kikapás van, akkor a népharag ne húzza fel őtet az első lámpavasra a többi férgekkel együtt. Most viszont, hogy Isten és a Sátán segedelmével a diadal teljes, kipottyant a zabszem a seggéből, és cukkolódik.
Mint ahogyan a másik, a harmadik, illetve hát, az összes, és egyre több. Mind számosabb agytörzsi véglénynek nyílik meg a pállott szája, egyre hangosabbak, egyre nagyobb hülyeségeket beszélnek, egyre nagyképűbben, ami ellen voltaképp tehetetlen az ember, maximum a fogát csikorgatja szolidan.
Igaz a megállapítás tehát, hogy ez itt a „Ground zero”, de nevezhetjük akár felperzselt földnek is, egy dolog azonban biztos, hogy mindent újra kell kezdeni, aminek már nyolc éve is nekilátott az ember gyereke, de egészen más talapzatról.
Itt van mindjárt nekünk ez a tüntetés, amely a magyar polgártársakat már megint beletaszította abba a betegségbe, amelyből ezek szerint az istennek sem bírnak kimászni. Legyünk őszinték: már megint elkezdődött a hiszti, holott annak a kurva választásnak a teteme még ki sem hűlt, hogy ilyen bamba képpel tegyem érhetővé, mit is akarok mesélni, na.
Itt mindenki egyszerre akar mindent. Újraszámolást, új választást, forradalmat, meg a kiskutya redves farkát is, megtetézve a fintorokkal, hogy én ezzel nem forradalmárkodok, ő meg azzal. Ennek büdös a szája, annak meg nem volt gyerekszobája.
Olybá tűnik ez az egész, mint amikor a már elvesztett meccs hosszabbításában rohangászik a kikapni készülő csapat, hogy egy perc alatt majd megteszi, amire kilencven alatt nem volt képes. Ráadásul az egész stadion már őrjöng, és ünnepli az ellent. Az ilyenek nem szoktak sikerülni, és jó végük sincs soha. Pláne nem vagyunk CéRonaldók egyáltalán, hogy kapjunk egy kamu tizenegyest.
Tehát: ugyan már, királylány, nézzünk kicsit magunkba, s legfőképp higgadjunk má’ le. Kinek hiányzik az nyüves agyvérzés? Meg színi itt egymás vérét, amikor úgyis olyan kevés van abból a löttyből. Na, ugye, és köszönöm.
Tegyük szívünkre a kezünket, nézzünk bele a köldökünkbe, és valljuk be, új választás nem lesz, újraszámolás sem biztos, forradalom meg egyáltalán nem. Ezért, ha kérhetném, ne a jóravaló, hasonszőrű embertársunk torkát harapjuk át, hanem Orbánét. Ha ez meg nem megy, és nem megy, akkor tegyük kezeinket az otthonkánk zsebébe, és gondoljuk meg, mit tehetnénk a gonosz ellen igazából. Van rá négy évünk ugyanis.
Így kiindulásnak javasolnám tovább verni a tamtamot helikopterek, lámpák, disznótelepek és más hasonló ganajságok ügyében, amelyek bő egy héttel ezelőtt már iszkolásra késztették a patkányok egy részét. Van ebben potenciál, főleg, ha a vén Európa is bevonódik, és elzárja a Führer csapját, akkor úgyis magától zuhan darabjaira az egész kóceráj, meg a vezér is, persze.
Bővebben ...
