Ebben a zsákutcában nincs tovább
- Részletek
- Készült: 2019. január 13. vasárnap, 06:16
- Találatok: 1765
De hogy ne csak a felszínt lássuk. A vendéglátói körökben hónapok óta nyilt titok, hogy a Gellért szállót, a fürdővel, s az anyacéggel, a Danubiussal együtt megveszi Mészáros Lőrinc. A Danubiushoz tartozik a Hilton-Gundel páros is. Van még kérdés?
Ezt nem én mondom. Juszt László állítja a közösségi oldalán. A baj ezzel az, hogy akár igaz, akár nem igaz, simán hihető. A tragédia pedig az, hogy megteheti. Ezek mindent megtehetnek, meg is tettek eddig is és nem fognak lassítani.
Az emberek többségének már a szeme sem rebben. Elveszítettük a mércénket. Az erkölcsit. Márpedig ha az nincs meg, nincs mihez viszonyítani, nincs többé jó és rossz, nincs becsülendő és nincs tűrhetetlen. Lényegében nincsenek elvárások. A nem létező erkölcsi mérce helyett a bűnbanda legyártott nekünk egy másikat. A lebontott jogállam helyére saját világot épített. Lopni nem bűn, ha a tolvaj kormánypárti. De tüntetni, elégedetlenkedni, véleményt mondani, kritizálni is bűn, ha az ember nem kormánypárti. Hazudni, gyalázkodni, valakit lejáratni nem bűn, ha a párt mocsármédiája teszi, a valóságot megírni bűn, ha ellenzéki lap teszi.
Ideje lenne előkeresni azt a kurva mércét, ameddig még képesek vagyunk ismét megtanulni használni. Ki kell mondani, le kell írni, hogyan is működik az a mérce. Be kellene fejezni az elfogadás, a beletörődés taktikáját, mert sehová nem vezet. Ebben a zsákutcában nincs tovább. Meg kell fordulni, ki kell jönni és be kell robbantani a bejáratot, nehogy még egyszer beletévedjünk.
Szembe kell nézni azzal, hogy a miniszterek elnöke és egész udvartartása korrupt gecik gyülekezete. Olyan nincs, hogy egy tanulatlan, az üzleti élethez mit sem értő falusi (lehetne városi is, tök mindegy) szaki, aki az élete negyven évét úgy élte le, hogy egy elfogadható szinten eltartotta a családját, de azon túl nem produkált semmi kiemelkedőt, néhány év alatt milliárdos lesz. Ki kell mondani, hogy Mészáros Lőrinc csak, kizárólag csak azért lett milliárdos, mert Orbán Viktor őt használja a saját vagyonának gyarapítására. Azért nyeri sorra a pályázatokat, azért gyarapszik naponta a vagyona, azért van számolatlanul pénze, azért lett vállalkozásbirodalma, mert így tudja a főgeci kiszippantani az ország vagyonát.
Tudom, most jön az, hogy Orbán adóbevallása nyilvános, nincs itt semmi látnivaló, nincs törvénytelenség, aki ilyesmiről tud, az tegyen feljelentést. Ahogyan én, úgy mindenki más is rohadtul pontosan tudja, hogy Orbán és bandája hazudik, a törvényeket ők írták át saját érdekeik szerint és mára nincs olyan nyomozóhatóság és nincs olyan ügyészség, amelyik vizsgálatot indítana ezekben a nyíltszíni rablásokban. Nincs, mert Polt Péter éppen olyan sáros, mint a gazdája és a saját seggét is védi akkor, amikor megakadályoz minden olyan vizsgálatot, ami normális országban természetes lenne.
Márpedig egyszer vége lesz ennek a szarnak. Akkor is vége lesz, ha sokan már nem is reménykednek benne. Első körben el kell takarítani Poltot, bíróság előtt a helye. És bíróság előtt a helye mindenkinek, aki részt vesz ennek a rendszernek a működtetésében. Akár nagyot markol belőle, akár kicsit, akár strómanként működik közre, akár a szaros fizetésért írja le nap mint nap a hazugságokat, uszítja az embereket egymás ellen, tapossa földbe a potenciális ellenfeleket, olvassa bele a kamerába a hazugságokat.
A végén mindenki magára fog maradni. Amikor széthullik a rendszer, nem lesz védelem. Mindenki a saját szaros egzisztenciáját igyekszik majd megvédeni. Az átírt törvények, a megfelelő helyen serénykedő pártkatonák, a korlátlan és kontrollálhatatlan hatalom mindenhatósága nélkül ezek a figurák senkik és semmik lesznek újra, ahogy mindig is azok voltak. A bíróság előtt nem egy érinthetetlen milliárdos fog állni, csak egy rémülettől makogó kisember, aki nem is érti, hogyan történhetett ez meg vele. Márpedig meg fog történni. De végig kell vinni. Nem szabad legyinteni, nem szabad félrenézni. Ki kell mindenhonnan takarítani a bűnözőket. A kicsiket is, a nagyokat is. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az átmeneti megkönnyebbülést hamar felváltja majd a csodálkozás, hogy hiszen ezek megint előmásztak a kövek alól, megint itt vannak és megint pusztítanak. Mert ami igaz volt annyiszor a történelem során, az most is igaz és igaz lesz holnap is. Ezek ugyanazok. 
Beszélgetés Csaba Lászlóval - Több ezermilliárdnyi euró öml1546950256-dene Magyarországra, ha a kormány nem a „migránsozással” foglalkozna, hanem az európai pénzpiac hazai hálózatának kiépítésén fáradozna. Érdekeinket ugyanis nem a Brüsszel ellen folytatott háborúskodás szolgálja, hanem az, ha részesei lennénk az európai tőkepiac és bankunió létrehozásának, ami végre komoly esélyt teremtene a gyors felzárkózásra – állítja Csaba László, a CEU és a Corvinus Egyetem professzora. A közgazdász legújabb könyvében (Gazdaság – válság – világ) arra keresi a választ, hogy az elmúlt években a rendszerváltoztató országok közül egyesek miért tudtak, mások viszont – köztük Magyarország – miért képtelenek felzárkózni a Nyugathoz, s miért maradunk el a szomszédos országoktól is. Csaba László, az Orbán-kormány egykori tanácsadója először lapunknak nyilatkozik korábbi szerepéről. Mint mondja: „hinni akartuk, hogy csak jobb lehet, miközben már rosszabb volt.”
Média, politika és hatalom Putyin Oroszországában és Orbán Magyarországán címmel tartott konferenciát Anna Politkovszkaja Orosz Napló című könyvének apropóján a budapesti Trip Hajón a Republikon Intézet és az Athenaeum Kiadó. A konferencia egyik panelbeszélgetése az újságírók szerepét és lehetőségeit vizsgálta az illiberális rendszerekben.
Döbbenetes az igyekezet látványa, ahogy liberális értelmiségiek próbálják csökkenteni a világ fasizálódásának veszélyeit, leplezni a demokráciának álcázott diktatúrák igazi arcát. Kikapcsolják az emberek veszélyérzetét. Előbb a “hibrid-rendszerekről” szóló hazugságokkal próbálták bagatellizálni a fasiszta veszélyt, most azzal igyekeznek elkerülni, hogy nevén nevezzék a világban zajló folyamatokat, hogy “populizmusnak” nevezik azt.
Tegnap kiderült, hogy kormányunk nem lát sem okot, sem indokot, sem lehetőséget az Európában kirívóan magas ÁFA csökkentésére, amely adónem a legrászorultabbakat sújtja leginkább a fogyasztást sarcolva, úgymint parizer és tyúkláb. Ugyanakkor a Gundel látja majd el kaviárral a miniszterelnökséget a várban, ahol várkapitányságot is alapítottak, hogy ez egy kisebb ország GDP-jét kitévő pénzelkúrásokat koordinálja. Tovább alakítgatják és építgetik a panoptikumot, amely nem egyéb, mint a parasztgyerek-neodzsentri hermetikusan lezárt vidámpark-birodalma, kilátással a Dunára, viszont megszentelve.
A történelem váratlan esélyt kínált: az Orbán-kormány most megroppantható, talán meg is törhető. A megoldás amennyire kézenfekvő, annyira képtelen – de csak első pillantásra: ha az egész ellenzék közös EP-listát állít, az olyan tökéletes csapda a Fidesznek, amelyből lehetetlen kimenekülni.
Tegnap kikerült az éterbe az a felvétel, amelyen Varju László képviselő színjátékot folytat, és félrevezetésül vereti meg cibáltatja magát, sőt külön kérésre a lábát is csavargattatja, mint valami mosott ruhát a patak partján. Az előadás oly jól sikerült, hogy le sem adták közszolgálatilag, mert megzavarta volna a rózsaszínű vattacukros kurvavilágot. Viszont, mint ahogyan minden napvilágra jut előbb-utóbb, a szépségkirálynő pornófelvétele, az őszödi beszéd és Kósa kupakjai, ez a színjáték is közkincs lett, hogy elgondolkoztassa az olyan panelprolit, mint amilyennek magam is születtem.
Üdvözlöm önöket elvtársak. Elvtársak! Ne hangoskodjanak, elvtársak! Így. Tehát, üdvözlöm önöket elvtársak az Orbánizmus Viktorizmus Esti Egyetem vadonatúj kurzusán, a lopológia előadáson. Az élet rohamléptekkel halad, elvtársak, mi pedig loholunk utána. Két napja sincs, hogy kedves vezetőnk felháborodott, mert a közpénzből nagyon sok tűnik el ismeretlen és illetéktelen kezeken, ami tarthatatlan. És lám, máris itt van nekünk ez a stúdium, amely arra oktat, hogyan dolgozzunk azon, hogy a pénz a kijelöltek számláján landoljon minden bizonyossággal és kellő mennyiségben.
Mintha kezdenének összeérni a szálak, kies hazánkban úgy hömbölögnek az események meg a dolgok, ahogyan a cica pofozgatja a gombolyagot. Az történt tegnap ugyanis, hogy egészen érthető módon, az évek óta semmibe vett képviselőknek végleg tele lett a töke, és kivonultak a parlamenti lépcsőre, ahol már nem Kövér az úr, majd meghirdették az összellenzéki tüntetést nem a rabszolgatörvény, hanem a rendszer ellen.