- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 27. csütörtök, 00:03
-
Találatok: 1550
A „bezúzott" folyóirat - Hatalmas veszteségeket okoz a teljes magyar gazdaságnak a versenyt helyettesítő, azt torzító gazdaságpolitika, ami egyeseket extra jövedelmekhez juttat. Ez pedig nem fér meg a demokráciával. Bod Péter Ákos tanulmányából kiolvasható az is, hogy a nyugati bérszínvonaltól elmaradó hazai fizetésekért a kormányt is lehet okolni. Összefoglaltuk a Corvinus egyetemi tanárának cikkét, ami a legfrissebb Századvég folyóirat letiltásához vezethetett.
A szűk szakmán kívül feltehetően alig néhányan olvasták volna a Századvég legújabb, a járadékok kérdését körbejáró számát, azonban ennek „betiltása” után már az intereten kézről kézre adják a 128 oldalas kiadványt. Mint az
Index megírta, a kormányközeli Századvég Alapítványnak nem tetsző tanulmányok miatt nem engedték kinyomtatni és eltávolították az internetről is a Századvég folyóirat legújabb számát, majd kirúgták a szerkesztőséget.
Noha épp az elhallgattatás volt az akció célja, ennél nagyobb reklámot nem is csaphattak volna a közgazdasági elemzéseknek. A hírek szerint Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának cikke verte ki a biztosítékot. Bod a Hvg.hu-nak adott interjúban
elmondta, hogy őt felkérték a tanulmány megírására, amit fél év után most visszakapott, hogy nem hozzák le. Ilyen nem nagyon történt vele az elmúlt 25-30 évben. Mi most kísérletet teszünk arra, hogy Bod Péter Ákos „Bérek, profitok és járadékok harca – magyar szemmel” című, 24 oldalas közgazdasági tanulmányának főbb következtetéseit összefoglaljuk a laikusok számára úgy is, hogy a finom utalások helyett az értő olvasó számára egyértelmű következtetéseket is elmondjuk.
Az alacsony bérek mindenkinek fájnak
A válság után napjainkra hiába alakult kedvezően a gazdasági növekedés, a javulás ellenére vált politikai kérdéssé, hogy az új tagállamok jövedelmi szintje milyen mértekben marad el a régebbi tagállamokétól (valamint a lakosság várakozásaitól). A V4-ek ugyan fejlettebbek a volt szocialista gazdaságok átlagánál, ám mégis jelentősen elmaradnak Nyugat-Európától. Bérben különösen nagy a szintkülönbség: a V4-térség országaiban a keresetek – számítási módtól függően – negyedét vagy legfeljebb a felét teszik ki a viszonyítási keretbe tartozó német, osztrák béreknek (igaz, ezek az uniós átlag fölött állnak).
Mivel hazánkban a politika és az átlagember is nagy előszeretettel követeli a gyors bérfelzárkózást a Nyugathoz, Bod Péter Ákos szerint ezt nem önmagában kell nézni, hanem a felzárkózás kérdését ki kellene terjeszteni a termelékenységre, a nemzetgazdaság fejlettségi felzárkózására, a fogyasztási szintre, a versenyképességre, az erőforrások hasznosulására. Meg kell nézni, hogy milyen a piaci verseny, valamint fontos az állam szerepe, és mindazok a körülmények, amelyek kihatnak a nemzetgazdasági jövedelmek keletkezésére és a rajtuk való osztozkodásra.
A számok alapján az látszik, hogy bérjövedelmek aránya a GDP-n belül (bruttó hazai termék) jóval alacsonyabb hazánkban (és a V4 országokban is), mint az uniós átlag. Vagyis nálunk nagyobb a tőke profithányad. Ebből következhetne az is, hogy minket nagyon kizsákmányolnak, de felmerül, hogy piaci torzulás esete áll fenn: ez pedig a járadékjövedelmek túlzott jelenléte.
Hogy jön ide a járadék, és mégis mi az?
Maga a járadék fogalma a földjáradékból származik, mára különálló jövedelmi kategória, akár mint a profit egyik összetevője. Járadék jellegű jövedelmek különféle szituációkban keletkeznek, és a klasszikusoktól eredő magyarázat szerint mindig valami szűkösséggel, korlátossággal függnek össze. A Századvég tematikus számának vezető tanulmánya, Mihályi Péternek és Szelényi Ivánnak eredetileg a Comparative Sociology című folyóiratban megjelent írása körüljárja a járadékok helyét a modern gazdaságban, és különösen meghatározó szerepét a volt szocialista országokban. Bod Péter Ákos írása azt vizsgálja, hogy milyen szerepet játszottak a sajátos magyar viszonyok között 1990, majd különösen 2010 után. Extranyereségről beszélünk, és ennek tartós léte arra utal, hogy a jelenség kapcsolatban áll a gazdasági/jogi/politikai rendszer jellemzőivel.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 25. kedd, 21:53
-
Találatok: 1495
Súlyosabb tétje van a magyar kormány és az Európai Bizottság vitájának, mint amiről eddig tudhatott a nyilvánosság. Egy általunk megismert, nem nyilvános kormányzati jelentés szerint a legrosszabb esetben akár 500 milliárd forint körüli összeget is bukhat Magyarország a hazai közbeszerzési és uniós pénzosztási rendszer korábban feltárt hiányosságai miatt.
A vita minden bizonnyal bőven átnyúlik 2019-re is, korlátozva a hazánkba érkező uniós pénzek beáramlását. Ez igen komoly probléma lehet, mivel a költségvetés gőzerővel folytatja az uniós programok előfinanszírozását, jelenleg szinte teljes mértékben a magyar adófizetők pénzéből. (Ha ezt nem tenné, akkor a most épp remek gazdasági növekedésből sem maradna sok.)
Az Európai Bizottság tavaly novemberben ellenőrizte (“Korai megelőző rendszeraudit” az eljárás hivatalos neve) a Miniszterelnökségen belül működő Közbeszerzési Felügyeleti Főosztály (KFF) működését 2015 és 2017 között. Ez egy nagyon fontos szervezet, ez végzi az uniós pályázati eljárások irányítási ellenőrzését, vagyis jelentős részben rajta múlik, hogy megfelelően működjön a rendszer, illetve kiderüljön, ha valahol visszaélés történik. Ahogy korábban a 24.hu megírta, a bizottság az irányítási és ellenőrzési rendszerre hármas osztályzatot adott a négyfokozatú skálán. Ez azt jelenti, hogy nagy hibákkal, éppen csak működik a rendszer.
A „múltbeli ellenőrző látogatások során a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság számos hiányosságot állapított meg a KFF által elvégzett közbeszerzési ellenőrzések tekintetében. Ezért a KFF által elvégzett, közbeszerzési eljárásokra vonatkozó irányítási ellenőrzéseket különösen kockázatosnak tekintette” – olvasható a témába vágó, általunk megismert kormányzati dokumentumban.
Emellett a bizottság egyedi közbeszerzési eljárásokat is ellenőrzött, és a 29 közbeszerzés közül 25-ben súlyos szabálytalanságokat azonosított. Köztük 6 rendszerszintűt, amelyeket a KFF nem észlelt időben. Az egyedi projektek hibái miatt a bizottság által kért pénzügyi korrekció 103,4 milliárd forint, tehát ezekre ennyivel kevesebb uniós forrás kifizetését javasolja. Ez nem a már kiosztott pénz visszafizetését, hanem a később utalandó források visszatartását jelenti. Ez az ellenőrzött mintában szereplő szerződések teljes értékének 10,6 százaléka.
A kormány számára készített jelentés legnagyobb újdonsága, hogy ezeken túl a bizottság rendszerszintű korrekciót is szükségesnek tart.
Ennek háromféle módja lehet: vagy az összes uniós támogatású szerződést egyenként át kell vizsgálni, vagy reprezentatív mintavétellel megbecsülni a szabálytalanságok hatását, vagy el lehet fogadni a bizottság által megállapított 10 százalékos átalányt. Az első módszernek óriási az erőforrás- és időigénye, a második módszertanát pedig jóvá kell hagyatni az ellenőrző szervekkel.
Kétségtelenül a harmadik út a legsimább, de ebben az esetben a 10 százalékos korrekciót minden, a KFF ellenőrzésen már átesett eljárásra alkalmazni kellene. Az érintett szerződések eredetileg becsült összege
4500 milliárd
forint volt, a tényleges érték eltérhet ettől a nagyságrendi becsléstől. Arról nincs szó a dokumentumban, hogy ebből mekkora lehet az unió által finanszírozott rész, amelyre a 10 százalékot vetíteni kell.
450 milliárdnál tehát valószínűleg valamivel kisebb összeg van veszélyben. Ez viszont, ha bekövetkezik a vázolt eseménysor, akkor ténylegesen elveszik az ország számára (Mivel a bizottság az irányítási és kontrollrendszerek súlyos működési hatékonyságbeli hiányosságát tárta fel). Mostani euróárfolyamon az országnak járó, a teljes hét éves időszakra jutó 29,6 milliárd euró közel 5 százalékáról van szó, tehát tényleg nagyon-nagyon sok pénzről. Ellentétben az egyedi projekteknél megállapított korrekcióval, amely más szerződésekre átvihető.
A dokumentum arra is figyelmeztet: a korábbi tapasztalatok és az Európai Bizottság gyakorlata alapján a teljes korrekció elkerülése nem látszik reálisnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 24. hétfő, 22:05
-
Találatok: 1573
„Sajnos a jelenlegi garnitúra egyszerre küzd hitelességi, intellektuális és szervezeti deficittel. Egy új alakulatnak kell először az ellenzéket lecserélnie ahhoz, hogy Orbán rezsimjétől szabadulni lehessen” – ezt nyilatkozza az ellenzékről Magyar Bálint szociológus, egykori miniszter a Független Hírügynökségnek. Szerinte a maffiaállam, mint definíció írja le legpontosabban az Orbán-rendszert.
- Maffiaállam, autoriter, vagy hibrid rendszer, vagy diktatúra
- A kereszténység alapvető értékeit tagadják meg
- Orbán: hatalomkoncentráció és személyes vagyonosodás
- Kultúrharc: a Fideszen belüli leszámolás?
- Gyurcsány, mint termosztát
Mi történt volna akkor, ha a miniszterséged idején úgy döntesz, hogy a kulturális és egyéb intézmények vezetői csak a te engedélyeddel nyilatkozhatnak, és ezt még levélben is megerősítetted volna?
Eszembe sem jutott volna ilyesmi, de ezt a saját pártom, az SZDSZ sem engedte volna.
És azt mivel magyarázod, hogy az Orbán-kormány ezt a tiltást körlevélben tudatja az érintettekkel, vagyis egy cseppet sem fél attól, hogy annak tartalma előbb-utóbb nyilvánosságra kerül?
Egy régi anekdota jut eszembe erről, a régi NDK-ról. Akkoriban Keleten az NSZK híreit az NDK területének nyolcvan százalékán lehetett fogni, és erről még sem volt hajlandó tudomást venni a szocialista sajtó. A cél tehát nem az volt, hogy eltitkolja a híreket, hiszen azt nem tudta, hanem egyfajta erődemonstráció.
MOST MÁR ÚGY ÉRZI A RENDSZER, LÉNYEGÉBEN KORLÁT NÉLKÜLI HATALOMMAL A KEZÉBEN, EZT NYÍLTAN MEGTEHETI.
Gondolom, erre azt mondanád, hogy a maffiaállam sajátja ez a gondolkodás. De mostanság elindult egy definíciós vita, amely szerint nincs igazad, ez inkább egy autoriter rendszer, mások diktatúrát említenek, legújabban pedig Filippov Gábor meghatározását, a hibrid rezsimet. Te kitartasz a maffiaállam mellett?
A politológiai fősodorban található meghatározások, mint amilyen például a hibrid rendszer is, gyakorlatilag csak a politikai intézmények vizsgálata révén jutnak el rendszer-meghatározásig. E leírások a demokrácia-diktatúra tengely mentén mozognak, és szerintem nem foglalnak magukba olyan dimenziókat, amelyek nélkül nem lehet relevánsan leírni a posztkommunista rendszereket.
Melyek lennének ezek?
Arról beszélek, hogy ezekben a posztkommunista rendszerekben a társadalmi cselekvés három szférája, a politikai, a gazdasági és a közösségi cselekvés – szemben egyébként a nyugat-európai fejlődéssel – csak csökevényesen különül el egymástól.
Egy másik jellemző a patrónus-kliens viszony különböző formákban történő továbbélése. A harmadik jellemző a korrupció jellege, attól függően, hogy az rendszerdevianciának, vagy rendszermeghatározó elemnek tekinthető-e. A negyedik dimenzió a hatalom informális csatornákon történő gyakorlása, s végül a tulajdonviszonyok kérdése, azaz a politika és a gazdaság egymáshoz való viszonya. Nevezetesen:
MINÉL KELETEBBRE MEGYÜNK, ANNÁL KEVÉSBÉ LÉTEZIK TULAJDON POLITIKAI HATALOM NÉLKÜL, VAGY POLITIKAI HATALOM TULAJDON NÉLKÜL.
Ha ezeket a dimenziókat kizárjuk a rendszer-leíró kísérletekből, akkor csak üres általánosságokhoz jutunk.
Miért?
Mert a szokásos elnevezések leginkább csak abban különböznek egymástól, hogy vagy a demokráciához illesztenek ilyen-olyan fosztóképzőt, vagy éppen diktatúrához illesztenek valamilyen enyhítő jelzőt. Vagy éppen e köztes rendszereket átfogóan hibrid-rezsimnek nevezik. Ezek révén azonban nem lehet megérteni a különbséget – mondjuk – egy lengyel és egy magyar autokratikus rendszer között.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 23. vasárnap, 21:50
-
Találatok: 1574
Potápi Árpád, aki a számtalan államtitkár közül a nemzetpolitikáért felel, legyen az akármi is, Dombóváron, a Szent Orsolya Iskolaközpontban, a CÖF helyi szervezetének családi napján elmondta, hogy a határon túli magyarság a kormány mellett áll. Itt be is fejezhetném, ebben a bővített mondatban benne van a NER maga, minden, ami ezután következik, csak perverz kurválkodás, de jó meghalni.
Potápi és a NER öröme is határtalan, mert a megjelent dombóvári kisdedeket és kajla szüleiket azzal is szórakoztatta lufi helyett, hogy a Fidesz-KDNP 2014-ben a határon túlról érkezett levélszavazatok 94 százalékát, 2018-ban 96,8 százalékát kapta. Ezt eddig is tudtuk, de, azt, hogy ennek mi köze a Fidesz-KDNP agymacskájához, miszerint “a család egy férfi és egy nő kapcsolatán alapul, és gyermekeinket is úgy képzeljük el, hogy ilyen családokban kell felnőniük” – azt csak a dombóvári karonülők tudják, mert ez is a képükbe lett mázolva.
Elképzelem, ahogyan Potápi elképzeli a gyermekeinket, és pedofil reverendások kénköves és tömjén szagú képe ugrik be, amiről tényleg nem tehetek. Ilyet okoz a pátoszba ojtott kifordult szem és a reszelt narancshéj. Mindez azt mutatja, hogy a szavak olykor nem azt hordozzák, amit mondanak. Ez a szemantika bonyolultsága, amely arról szól, hogy mit jelentenek a dolgok, s csak azok kedvéért jegyeztem meg, akiket nem vert meg az Isten a leíró magyar nyelvtan stúdiummal, bár abban is volt szépség.
Amikor újságot hordva az első félévben a hangtan fejezetnél kivágott az utcára a prof, mert nem tudtam latinul mondjuk az “f” képzési helyeit és az abban részt vevő izmokat, a kollégám meg is jegyezte a bukta hallatán: nem megy a helyesírás, Kázmér? – látod, feleltem neki, hülye vagyok.
De csak csapongok itt, bizonyítandó a jelentések bonyolultságát, amikor azt is megtudtuk ettől a Potápitól, hogy kormányunk a családok éve örve alatt ötszázötven határon túli óvodát épít vagy újít fel magyarok lakta településeken. Ezt hallva, dombóvári szülőként nyakamban a kölkemmel azt mondtam volna, mi közöm nekem a szavazatvásárlási üzelmeitekhez, amihöz viszont az ukránoknak van, és sok is.
Nem is nézik jó szemmel, olyannyira, hogy Pavlo Klimkin, ukrán külügyér kevéssé barátságosan azt közölte, a magyarok vagy visszahívják a beregszászi konzuljukat, vagy ők utasítják ki. Ez a Klimkin nem átallotta azt is kijelenteni, Ukrajna azt szeretné, ha a beregszászi magyar konzul visszatérne hazájába, szerinte ez lenne a leginkább megfelelő lépés. „Kész vagyok arra, hogy javasoljam ezt a konstruktív lépést Szijjártó úrnak” – hangsúlyozta a miniszter, sőt, megjegyezte még, nemcsak állampolgárságot nem szabad osztogatni, hanem manipulálással sem szabad foglalkozni.
Jézusszűzmáriám! Ezek is azért bántják a magyart, akik pedig csak az igét terjesztik ott is, mint az Potápitól megtudtuk, hogy “a család egy férfi és egy nő kapcsolatán alapul, és gyermekeinket is úgy képzeljük el, hogy ilyen családokban kell felnőniük”, és ezek az ukránok is ehelyett a migráncsokat támogatják, ahogyan az egész világ az ellenünkben. – Ez fog majd kikerekedni belőle, pedig az igazat, a tutit Kövér elvtárs mondta ki szintén tegnap.
Szerinte ők azon munkálkodnak, keresik, kutatják: “Miként őrizhető meg a társadalomban az értékalapú erkölcsi többség, és arra alapozva miként biztosítható a demokratikus politikai többség is.” – Erről, hogy ez mit jelent, oldalakat lehetne írni, legyen most elég az az egyszerű magyar-magyar fordítás, hogy Kövér és a Fidesz-KDNP dilemmája az, hogyan lehet a kisebbség – akik ők – akaratát agresszíven rákényszeríteni a többségre úgy, hogy emiatt még ne rúgják valagba őket azok, akik látják, mi folyik itt.
Ilyen egyszerű dolog ez a szemantika, csak azt kell figyelembe venni, hogy ezek csak akkor nem hazudnak, ha nem szólalnak meg, különben még a levegővételük is hamis és mindemellett álságos is. Ennek ellenére egyfolytában jár a szájuk. Például a Kásler miniszter e hétvégi kis színese így szól: „
Magyarországon élni jó, mert kívánatos hely”. – Hogy mire gondolhatott a költő, amikor ezt mondta, azt csak ő maga tudhatja, de az idő majd segít kideríteni ezt is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 23. vasárnap, 04:41
-
Találatok: 1594
Nagy idők nagy embereket kívánnak. Ezekkel az intő szavakkal küldi mindenféle kalandok felé Hasek Svejket, hogy bemutassa aztán a világ ostobaságát. Máma nincsenek nagy idők, mocskosak vannak csupán Menyhárt Jenő óta kitartóan, sőt, aljasak is, éspedig nagyon. Hősök sincsenek, csupán megalázott és megszomorított emberek vannak, akiken másképp tapad a haj, a fülük olykor lekonyul és lukas a zoknijuk.
Ezek közülünk való alakok, akik lehetnénk akár mi is, és olykor valami ismeretlen okból föllázadnak, amely jelenséget Camus rögzített nekünk örök időkre: „…Néha leomlanak a díszletek. Ébresztő, villamos, négy óra hivatal vagy gyár, ebéd, villamos, négy óra munka, vacsora, alvás és hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat – általában könnyedén végigcsinálja az ember. Ám egyszer csak felmerül a miért, s ezzel a csüggedt rácsodálkozással kezdődik minden…”
Ilyen váratlanságokkal nem számol a rezsim, hogy a robotok egyszer öntudatra ébrednek, és ezek ellen tehetetlen igazán. Az elmúlt pár órában fölmondott tizenkét tanár egy gimnáziumban, a tanári kar negyede, egy kórházban pedig öt orvos, az intenzív osztály minden orvosa, miután az összes ápoló is lelépett. Egyre gyakoribbak az ilyen jelenségek kies országunkban, ami azt mutatja, miközben szállnak a légben a győzelmi jelentések, valami elemi indulat fortyog a mélyben, amely így kezdett el pöfögni.
Ezek repedések a NER monolit falán. Az ilyen számok mögött, hogy tizenkét tanár meg öt orvos, ha tragédiák nem is, drámák bőven megbújnak. Az istenkáromló szenvedések odébb vannak ugyan, a kilakoltatottaknál, a lakásukban csendben megfagyóknál, viszont a NER és benne Magyarország, illetve ami maradt belőle, amint kitetszik, ott billeg Shakespeare és Ibsen tolla között, és mindkettő iszonyú a maga módján.
Ezek az orvosok és ezek a tanárok hosszas vívódás után mondták azt, hogy elég. Bizonyára mérlegelték a rájuk váró megpróbáltatásokat, lehet, hogy volt hová tovább lépniük, de az is előfordulhat, olyan is akad – és nem feltétlenül e tizenkettő, hanem a címlapokra nem kerülők között -, aki a semmibe lépett bele, amikor fölállt. Ha ez a tendencia folytatódik, ha egyre többen teszik fel a Camus-i miértet, akkor harangoznak a NER-nek.
Lehet, hogy hamar bekövetkezik ez, lehet, soha, és a rendszer csendben rohad el. Ha viszont összeroskad, akkor csak és kizárólag a tizenkét tanárok, öt orvosok, hat traktoristák és nyolc informatikusok miatt, és a kávét főző nyolc Jolánt se feledjük. Mindenki keresi-kutatja a NER lebontásának módját, amit csak így lehet. Nem Orbán ábrázatját püfölve egy kivénhedt hordón, és nem úgy, hogy gyere ki a térre, ott mondok okost a mikrofonba, aztán nézzük egymás fátyolos és jámbor szemeit.
Ez így nem megy, és talán meg is adtam a választ az évek óta indázó kérdésre, hogy akkor viszont hogyan. Ha az emberben megbújna a forradalmár, akkor országos sztrájkról ábrándozna, viszont nincsen neki Aurórája, esetleg egy csöpp aurája, és nem rendelkezik országos hálózattal sem, hogy noszogassa a népeket, a pártok viszont – és az ellenzékiek még egyelőre – igen. Meggondolhatnák, mit kezdenek vele.
Azt a három milliót, aki most Orbán seggébe beleájulva bír csak létezni, a királyi ánuszból úgy lehetne előcsalogatni, ha szétrobbanna a feje a fogfájástól, és nem találna orvost, aki segítsen. Ha nem tanítaná senki a kölkét, és nem tudna metróra szállni, ilyenek. Ekkor rájönne, hogy ez nem a lehető világok legjobbika, és nem a Soros lebegne a fejében, hanem a vezér kurvaannya esetleg, de még ez sem biztos egészen.
Diktatúrát egyedül nem lehet működtetni, alázatos és kiszolgáló tömegek kellenek hozzá. Ha ezt kivesszük alóla, összeroskad, minden más ellen ott vannak a tankok meg a TEK. Én hülye vagyok és tehetetlen, és csupán krónikás. Hogy a bamba hangyákat milyen babramunkával lehet öntudatra ébreszteni, az nem az én dolgom. Arra ott vannak a pártok, és bármilyen röhejes, erre kapják a milliókat, és épp Orbántól.
Viszont nem erre költik, ez is hozzá tartozik a képhez, és itt értünk tehetetlenül körbe. Éljenek és virágozzanak tehát a civilek: a tanárok, orvosok, traktoristák és Jolánok. Ez van, ezt kell szeretni, és nem utolsó sorban kezdeni valamit velük.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 22. szombat, 03:44
-
Találatok: 1643
Egyre nehezebb azonosulni a mieinkkel, azt hiszem, hogy valóban másoknak kellene jönniük, pedig ezt idáig marhaságnak tartottam, de azokkal menni tovább, akik semmiből sem tanulnak, legfeljebb a lemmingek számára lehet vonzó. itt volt ez a remek lehetőség - Európa véleményt mondott Magyarországról, és most ne kínlódjunk azon, hogy nem is Magyarországról, hanem a magyar kormányról, ez evidens.
Mégis, a vélemény mindahányunkat minősít, a hatalom seggnyalóit és a bárgyú ellenzéket is, mert ezt a helyzetet nem lehetett volna előállítani nélkülünk.
A magyar baloldal nem áldozat, hanem idióta, és ez nem csak az MSZP-re, de a DK-ra is igaz, jóllehet, még az is kérdéses, hogy ez a két párt egyáltalán baloldali párt-e?
Sajnálatos módon ezt a kérdést joggal lehet feltenni a szocialistákkal kapcsolatban is, akik hiába keresik magukat, soha nem találják, de lassan lehet, hogy ez egy szerencsés helyzetnek minősíthető.
Itt volt a lehetőség, hogy megerősítsük pozíciónkat, erre elindul a megszokott műsor: mindenki mindenki ellen, mindenki Gyurcsány ellen, Gyurcsány a józan ész ellen - ez az egész katyvasz elképesztő.
Hogy miből vonta le Gyurcsány azt a következtetést, hogy itt ma forradalmi helyzet van, azt nem lehet tudni, de azt igen, hogy a vágyvezérelt ötletek ritkán sikeresek.
Hogy a szocialisták vezetői miért nem képesek túllépni Gyurcsány semmi hasznot nem hozó gyűlöletén, az sem igen érthető, hiszen arra már régen rá kellett volna jönniük, hogy saját készletből egyetlen valamirevaló kommunikátort sem tudnak kiállítani.
A szoci Demosthenesek ott tartanak, hogy kaviccsal a szájukban szónokolnak - még senki nem mesélte el nekik, hogy tanulmányai végén a neves szónok azért kiköpte a kavicsot - nemmellesleg tudta, miről akar beszélni.
Gyurcsány nehéz helyzetben van, mert rengeteg hibát vétett, szerintem ő tudja legjobban, de ezek között egy sincs, amivel a Fidesz mamelukjai vádolják, viszont sikerült őt teljesen leamortizálni
A nép csak legyint a neve hallatán.
A liberálisok eltűntek, mint szürke szamár a ködben, visszahúzódtak megszokott csigaházaikba, ahol egymást szórakoztatják végtelen bölcsességük szilánkjaival, és vörösre tapsolják a tenyerüket, mikor valamelyik fideszes zombi belerúg egyet Gyurcsányba.
A fiatal versenyzők közül a Momentum zavaros elvei mellé még felettébb ellenszenves is - beképzelt kis pöcsök gyülekezete, rosszabbul néznek ki, mint a Fidesz az elején, ez pedig nem sok jóval kecsegtet.
És még mindig színen van az LMP, nem is tudom, hogy még hány árulást kell elkövetniük az ország népe ellen, hogy végre megértse a nép: ezek Orbán ügynökei.
Nem, nem a talpasaik, hanem a vezetőik.
A kiürült baloldali politikai teret pedig valaki be fogja tölteni, hiszen ilyen a politika természete.
Az egész baloldali politizálás arról szól, hogy Orbán szemétségeit mantrázza az aktuális szónok, akit hajlandó meghallgatni háromszáz/háromezer ember, akik meg hallgatják őket, azért vannak ott, mert tudják, itt Orbánt fogják szidni, és ez kellemes érzéseket kelt bennük, melyeket persze egy tábla csoki is kiválthatna, de a pofázás ingyen van.
A DK legnagyobb baja az, ami az erőssége is egyben: Gyurcsány pártja.
Namármost vannak emberek, akik nem szeretnek senkinek a pártjában lenni, akik egy párttól nem gurut, hanem olyan társadalmi modellt várnak, melyért érdemes dolgozni, melyet érdemes lenne megvalósítani.
Melyik párt ad erre ma lehetőséget?
Egyik sem, mert ha van is valami víziójuk a jövő társadalmáról, azt olyan szerencsétlenül képesek tolmácsolni, amit Józsi meg sem ért, de azt bezzeg igen, hogy báncsák a magyart!
Gyurcsány roppant tehetséges ember, okos is, remek könyveket tudna írni a XXI. század szociáldemokráciájáról, lát is a pályán, alkalmas is lenne arra, hogy vezesse a népet a szebb jövőbe vezető úton, az csak a baj, hogy ritkán néz hátra, hogy követik-e még.
Persze követik, ugyanaz a háromezer ember, de ezzel sokra nem megy, neki hatmilliót kellene meggyőznie, ez viszont láthatólag nem megy.
Ilyen esetben vagy a programnak kell mennie, vagy a vezetőnek, már ha valaki változást akar elérni.
Csak hát Gyurcsány küldetéstudatos, és egyszerűen nem képes elképzelni, hogy neki le kell szednie pártjáról a saját cégérét és tehetséges embereket kell keresnie, ezeknek kell körülvenni az új vezetőt, neki meg hátrébb kellene lépnie - akár a felesége javára, már az is sokat segítene...
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 20. csütörtök, 23:04
-
Találatok: 2192
A részrehajló, főleg az éppen aktuális elit hatalmát bebiztosítani hivatott állami intézmények nem üldözik, hanem eltűrik, néha egyenesen ösztönzik a korrupciót, ami által az uralkodó hatalmi kör tagjainak még nagyobb hatalma lesz, a társadalom viszont szegényebbé válik. Ezért lenne szükség az Európai Ügyészséghez való csatlakozásra, amiért Hadházy Ákos már függetlenként indít egymilliós aláírásgyűjtést.
Csütörtökön délután kettőkor, a budapesti Blaha Lujza téren indult Hadházy Ákos független parlamenti képviselő országos akciója, melynek célja egymillió aláírás összegyűjtése annak érdekében, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Ügyészséghez.
Hadházy szerint az uniós ellenőrzés képes lenne megakadályozni, hogy a Fidesz ellopja a Brüsszelből érkező pénzeket, Polt Péter legfőbb ügyész ugyanis rendre blokkolja a hatalmi szférát érintő bűncselekmények felderítését. A volt LMP-társelnök figyelemfehívásában arról ír:
„Magyarország nem csatlakozott az Európai Ügyészséghez, mert Orbán Viktor fél, sőt, retteg a felelősségre vonástól. Orbán rendszerét az EU-s pénzek tartják fennt, ebből a pénzből fizeti ki saját embereit és némíttatja el ellenfeleit.”
Hadházy szerint Orbán Viktor miniszterelnök félelemből nem mer csatlakozni az Európai Ügyészséghez, erre pedig minden oka meg is van. Csak a miniszterelnök veje, azaz Tiborcz István ügyeit, vagy éppen Mészáros Lőrinc mesés gazdagodását elnézve, a képviselő úgy látja: Orbánnak személyesen is minden oka megvan a felelősségre vonástól való félelemre.
Hadházy szerint ha az EU-s pénzek leállnak – „márpedig ha nem mutatjuk meg, hogy nem lophatja el a Fidesz kontroll nélkül, akkor leállnak” –, akkor előbb jön el és súlyosabb lesz a Matolcsy György és Orbán Viktor által emlegetett válság, mint más országokban. „De többről van szó, mint az EU-s pénzekről, az uniós tagságunk is veszélybe kerülhet. Ha a miniszterelnök nem kaphatja meg a kontrollálatlanul ellopható EU-s pénzeket, onnantól Orbánnak nem lesz érdeke bennmaradni és kivezethet minket az Európai Unióból, hogy ne kelljen szembesülnie tettei következményeivel” – érvelt Hadházy.
De miről is van szó valójában?
A nemzeti költségvetések Európa-szerte évente legalább 50 milliárd eurós bevételtől esnek el a határokon átnyúló csalások miatt. Ezért a Bizottság 2013-ban – Viviane Reding, a jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős korábbi biztos vezetésével – javaslatot tett
az Európai Ügyészség létrehozására.
2017 júniusában 20 tagállam ennek megvalósítása mellett döntött.
Az Európai Ügyészség (EPPO) az Európai Unió független szervezete, amit a Lisszaboni szerződésben foglalt megerősített együttműködés elve alapján hoztak létre az Európai Unió tagállamainak vezetői,
azaz az Európai Tanács. Székhelye az Európai Bírósághoz és az Európai Számvevőszékhez hasonlóan Luxemburgban van.
Feladata az EU-költségvetéssel szemben elkövetett csalásokkal és más, az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel, úgy mint az EU pénzügyi alapjait érintő 10 ezer eurót meghaladó csalások, vagy a határokon átnyúló áfa-csalások kapcsolatos nyomozás és vádemelés. Az Európai Ügyészség létrejöttét megelőzően ilyen bűncselekményekkel kapcsolatban csak a nemzeti ügyészségek nyomozhattak, kizárólag saját országukban. A európai bűnüldöző szervezetek, az Európai Csalás Elleni Hivatal, az Eurojust és az Europol sem végezhetnek nyomozati munkát.
A szervezet decentralizáltan működik minden egyes tagállamban. A luxemburgi központi irodában az európai főügyész és 20 európai ügyész irányítja a technikai és nyomozó állomány munkáját. Az EPPO kezdeményezheti a gyanúsítottak letartóztatását, de ezt egyeztetnie kell a nemzeti hatóságokkal.
Magyarán az Európai Ügyészség eljárása egyáltalán nem fenyegeti a nemzet szuverenitást, ugyanakkor a politikai befolyástól mentes eljárásokat segíti. 
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 19. szerda, 19:06
-
Találatok: 1744
Orbán Viktor Mihályt megint bántották, és persze jogtalanul, ami miatt ő vigasztalásért Moszkváig szaladt, vagy csak a jutalom kockacukrát vette át farokcsóválva, tök mindegy. Viszont, ha nincs idehaza, megáll az élet, még a kormány sem tudja, mit csináljon. Ott van ez a Sargentini-ügy, nézegetik a papírfecnit, mi legyen, mígnem a Kocsis Máté-Gulyás Gergely duó együttes erővel siet a sok miniszter segítségére, hogy a megbomlott rend helyreálljon.
Határozati javaslatot készített ez a kettő, amit majd nagy tusakodás után el is fogad a T. Ház minden bizonnyal. Ebben a javaslatban az országgyűlés arra szólítaná fel a kormányt: ne engedjen a zsarolásnak, utasítsa vissza a Magyarország elleni valótlan vádakat, ilyenek. Hogy mért kell ez a színjáték, azt én nem tudom, illetve dehogynem, ez az MSZMP-s idők zsigeri maradéka. Lehet játszani ilyet is, ha még szánalmasabbnak akarnak tűnni, de az van, hogy még ezt sem érzik. Ez is mindegy azonban.
Az viszont nem, hogy fölkiáltott a frakció, vagy a kormány, vagy együtt az egész csürhe, hogy szüret, megyünk lopni, ahogyan azt Dopeman is megénekelte egy fülbemászó slágerben, mint emlékezhetünk. Ez az örök fideszi reflex, hogy guvad a szemük és visznek mindent, amit csak látnak, mindhalálig. Most épp hatmilliárdnak fog lába kélni, ennyiből lesz kampány, klafa, kék plakátok, tévés, netes, újságos hirdetések lepik el az országot szügyig, hogy ki sem fog látszani belőle még a felcsúti templom tornya sem.
És bármilyen iszonyú is, most már ez is mindegy. Viszont csak egészen addig, míg végig nem gondoljuk, hogy ez a kampány – meg az összes eddigi és ezután következő – kinek szól és mért szól, hogy mit mond nekünk a kormány, ha fölbukik a habból. Soros György most már, hogy mitikus gonosszá nőtte ki magát, nem egy személy, nem egy nyugdíjas bácsi, bár vele jelenítik meg az ördögöt, hanem az univerzum egésze.
Soros György minden, ami Orbán Viktor Mihályon és az ő érdekkörén kívül áll. Soros és sorosista az Európai Uniótól lefelé haladva a más pártokon és civileken keresztül az összes ember a ma született bárányig bezárólag, aki nem a Fidesz szavazója és Orbán Viktor Mihály gyönyörűségét valamint mindenhatóságát hirdető organizmus. Alsó hangon hétmillió ember ebben az országban. A Fidesz az új iszlám, Orbán az új Mohamed, és folyik a dzsihád a hitetlenek ellen, amelynek az összefoglaló neve: Soros.
És ha te, jámbor olvasó, abba a dicséretes bűnbe estél, hogy nem vagy ezek szavazója, nem vagy ezek rajongója és ütemes tapsoló, Soros vagy te is, és pláne hazaáruló. Mert a paranoid diktatúrák törzsfejlődésének azon szakaszába érkeztünk el kies hazánkban, amelyben a monolit hatalom körein kívül eső, sőt, már a más véleményen lévő is ellenség, azaz Soros. Őt és őket a delírium jelen fázisában szóval, később tettel is üldözik, mert ilyen a fasizmus evolúciója.
Lehetne itt szépítgetni, egyrészt-másrétozni, ahogyan töketlen elemzők és még töketlenebb ellenzékinek hazudott pártok teszik, miközben darálják le őket, de azok az idők már elmúltak végleg. Vagy-vagy: így tehető fel ma már a kérdés. Beállsz a sorba, megdöglesz vagy menekülsz. Más választás nincsen. Egyszer majd, nagyon sokára a karma igazságot tesz, és végül a Soros fog nevetni a plakátok ellenére, mert, mint tudjuk, a Soros az nem a Gyuri, hanem maga a józanság.
Másrészt, az ember már akkor is röhögött, amikor a plakátokon azt olvashatta, ne hagyjuk, hogy Soros György nevessen a végén. Csapkodta a térdét féktelen jókedvében, mert vele volt a kierkegaardi nevetés:
„…Valami csodálatos dolog történt velem. A hetedik mennyországban éreztem magam. Ott ült az istenek gyülekezete. Különös kegy folytán elmondhattam egy kívánságomat. Szeretnél – mondta Merkúr -, szeretnél fiatal lenni vagy szép, hatalmas vagy hosszú életű, akarod-e a legszebb lányt vagy valami mást abból a sok csodából, melyet a kincseskamrában őrzünk, válassz hát, de csak egy dolgot. Egy pillanatra zavarba jöttem, s aztán így szóltam az istenekhez: Tisztelt kortársak, azt az egy dolgot választom, hogy mindig velem legyen a nevetés. Egyetlen isten sem szólt semmit, hanem mindnyájan nevetni kezdtek. Ebből már tudtam, hogy kérésem teljesül, és úgy találtam, hogy az istenek megfelelő módon tudják kifejezni magukat; hiszen nem lett volna illő, ha komoly hangon így válaszolnak: legyen akaratod szerint…”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. szeptember 18. kedd, 20:28
-
Találatok: 1410
Mindenki tudja, hogy a Sargentini-jelentés alapján az Európai Parlament többsége – mindenekelőtt a jogállamiság hiányai miatt – elítélte a magyar kormány, a magyar állam politikáját. A nagy hatalmú magyarországi kormánypárt talán kieshet a konzervatív európai pártszövetségből. Kevesebben vették észre, bár legalább ennyire fontos, hogy az ENSZ is elmarasztalta a magyar állam joggyakorlatát és alkotmányos teljesítményét.
A strasbourg-i szavazás végkimenetele átmenetileg megerősítheti a hivatalban lévő magyar kormányt, mert sokan nemzeti szégyennek érzik a magyar állam elmarasztalását, ráadásul a magyarországi ellenzéki pártok – amint megszokhattuk – megint idétlenül viselkednek, ami ezt az érzést és a belőle fakadó haragot csak fokozza.
A lényeg az, hogy az Európai Parlament (és az ENSZ!) a magyar állam által is hivatalosan elismert kritériumok szerint elmarasztalta Orbán Viktor jobboldali (sok tekintetben szélsőjobboldali) kormányát, megállapította, hogy a mai magyar állam nem tekinthető alkotmányos-szabadelvű jogállamnak.
Ez – akármilyen mércével mérünk – hatalmas morális vereség.
De az autoritárius, etnicista politika nagyon népszerű az egész világon, bár nem jár együtt mindenhol a hatalomnak az államtól a hatalmat gyakorlók informális körébe való átzsilipelésével, a formális állam leépülésével és az informális, ún. mély állam hatalomátvételével, a nemzeti vagyon hajmeresztően nagy részének az államvezető vazallusai és tágabb családja birtokába utalásával, mint – sajnos – Magyarországon.
Orbán Viktor miniszterelnök Kirgiziában
világossá tette (nem először), hogy a magyar nemzet szellemi otthonát nem Európában véli föllelhetni. A magyarországi lakosság véleménye ambivalens: erős a Nyugat-ellenesség és erős dr. Orbán úr kormánypártjának tekintélye, de paradox módon az Európai Unió is népszerű, legalábbis mostanáig népszerű volt.
Mindez azonban csak a fölszín.
A mélységet idézettel fogom megvilágítani, amely az Orbán-rezsim egyik legfontosabb ideológiai és kulturális exponensétől, a magyarországi jobboldal legbefolyásosabb publicistájától származik.
Írásának alkalma a Serena Williams amerikai hivatásos teniszjátékosról megjelent durva gúnyrajz, amelyről a nagyhírű Bayer Zsolt így beszél:
„…karikatúra, amely igen találóan és tényszerűen kibaszott hisztis picsának ábrázolja a mérkőzésen kibaszott hisztis picsaként viselkedő teniszezőt. Igen ám, de a mai világban ez nem megy, ha kibaszott hisztis picsaként ábrázolsz egy kibaszott hisztis picsát, akkor mindjárt kiderül, hogy szexista vagy meg rasszista vagy. Ez persze már a nevezetes mérkőzésen szóba került, amikor Serena Williams leszexistázta és rasszistázta a bírót, aki merészelte figyelmeztetni, hogy ne viselkedjen úgy, mint egy kibaszott hisztis picsa. Sőt, le is tolvajozta és megfenyegette a bírót. Abban a biztos tudatban, hogy ő ezt megteheti, azon egyszerű oknál fogva, hogy néger. Na, ezért tessék szépen megnézni és jó sokfelé terjeszteni ezt a karikatúrát.
Nehogy azt hihesse a világ egyik legjobb teniszezője, nyugodtan viselkedhet kibaszott hisztis picsaként, csak azért, mert feka, és csak azért, mert az idióta liberális világ majd úgyis megvédi őt.”
Bayer Zsolt nem tehetségtelen ember, nekem régi személyes ismerősöm, ma a kormánylap, a Magyar Idők vezető kolumnistája, kormánytévék állandó szereplője, műsora van a Karc FM rádióban, a békemenetek (és minden nagyobb kormánypárti rendezvény) egyik „arca”, a hivatalos magyarországi (szélső)jobboldal kevés igazi szellemi vezérének egyike. Ezt a blogbejegyzését a Magyar Telekom hírcsatornája sok százezer mobiltelefonra továbbította.
Bővebben ...
