- Részletek
-
Készült: 2018. május 03. csütörtök, 04:50
-
Találatok: 1657
Szerdán bemutatta az Európai Bizottság, hogy milyen költségvetést javasol 2021-2027 közöttre az EU-nak.
Magyar szempontból az volt a legizgalmasabb kérdés, hogy tényleg benne lesz-e egy konkrét terv arról, hogy a korrupt tagállamoktól elvehetik a támogatásokat.
Tényleg benne van.
A javaslat szerint ha egy tagállam kormánya
- rosszul működteti a pályáztatással foglalkozó hivatalait,
- ügyészsége és nyomozói nem járnak el alaposan az EU-s pénzekkel kapcsolatos csalások ügyeiben,
- nem garantálja a bíróságok függetlenségét,
- nem előzi meg, illetve nem bünteti a csalásokat és a korrupciót az EU-s pénzek gyanús elköltéseinél,
- vagy nem működik együtt az OLAF-fal és az EU ügyészségével,
akkor jöhet a pénzcsap elzárása, meghatározatlan időre, egészen a korrupt és csaló rendszerek kijavításáig.
Nem a büntetéshez, hanem a büntetés elmaradásához kellene minősített többség az országok között
A pénz elvétele úgy nézne ki, hogy az Európa Bizottság jelez, ha valahol gondot lát, aztán legalább egy hónapot ad a problémás tagállamnak, hogy tegyen valamit, ám ha ez elmarad, vagy ezzel elégedetlen a Bizottság, akkor elveszi a pénzt.
A pénz elvételéhez ráadásul nem kellene a tagállamok kormányait tömörítő tanács kifejezett egyetértése. A pénz elvonását a tanács csak akkor tudná megakadályozni, ha minősített többséggel vétózzák meg a bizottsági büntetést. Ez azt jelentené, hogy a tagállamok legalább 55 százalékának kellene a büntetés ellen szavaznia, de úgy, hogy a vétózok területén éljen az EU lakosságának legalább 65 százaléka.
Ez azt jelentené, hogy Lengyelország és Magyarország nem tudná tovább megvédeni egymást, amikor a többiek a jogállamiság leépítése miatt fellépnének ellenük.
Az állami beruházásoktól vennék el a pénzt
A pénzt csak olyan pályázatoktól vennék el, amelyek állami intézményeket, infrastrukturális beruházásokat érintenének, vagyis például az erasmusos diákoknak nem kellene hazamenniük, és a pályázatokon győztes vállalkozók is megkapnák a pénzüket, ha nem állami építkezésekre nyerték azokat.
A bizottsági javaslatban az is benne van, hogy külön pályázati alapokat nyitnának meg a civileknek, a demokratikus értékek terjesztőinek, a jogállamiságért küzdelmet vívóknak, a kulturális és nyelvi hagyományok ápolóinak. Vagyis csupa olyanra is menne EU-s pénz, ami magyar kormányt a legjobban idegesítette például a norvég alapok körül.
Magyarországot már az összes olyan kifogással megvádolták az utóbbi években, amelyek mind büntetéseket vonhatnak maguk után a mostani javaslat szerint.
Nem általános, de nagyon erős felhatalmazás lenne ez
Fontos ugyanakkor, hogy a javaslat alapján nem általában vizsgálnák a jogállamiság helyzetét, hanem kifejezetten az EU-s pénzek elköltése körüli csalásokat szankcionálnák csak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. május 02. szerda, 05:13
-
Találatok: 1448
Az a gyanúm, hogy a május elsejei lufi-virsli-sör után közvetlenül beindul a fideszes jajveszékelés. Az Európai Unió egy részének – ha a többségének, akkor van igen nagy baj – alaposan megtelt a szamócamintás napozója az illiberális idiótákkal. Többek között, vagy talán elsősorban Magyarországgal.
Orbán Viktor és népi, valamint nemzeti zenekara ugyan eddig vigyorogva dörzsölgette a markát, hiszen a hetes cikkely bevezetéséhez egyetértés kell, a fővezér azonban megállapodott Lengyelország hasonlóan illiberális vezetésével, hogy jól megvédik egymást, vétóznak és akkor nem lehet megindítani az eljárást.
A pofáraesés azonban csak késett, nem maradt el. Az Unió jogászai – lám, nem csak a magyar kormányban vannak ilyenek – ugyanis nem a hetes cikkelyre, hanem az alapszerződés 322. cikkére óhajtanak hivatkozni. Ennek alapján az uniós támogatások kifizetésének feltétele az alapjogok betartása és a bírói függetlenség. Ezek hiányában a tagállamok lakosságának 65 százalékát képviselő többség szavazatával korlátozni lehet, vagy akár be is lehet fagyasztani a támogatások folyósítását. Így már kevés lesz, ha lengyel-magyar két jóbarát.
Én nem tudom, mi lesz ennek a vége, azt meg pláne nem tudhatom, mik lesznek a következményei annak, ha valóban visszatartja az Unió a kifizetéseket, de elképzelni remekül el tudom, jó a fantáziám. Az agrártámogatásokat ugyan nem érintené a befagyasztás, tehát az új földesurak továbbra is hozzájutnának a pénzhez, de félő, hogy a fejlesztési források elapadásával a magyar építőipar igen sebesen fejre állna. Ugyanis majdnem teljes egészében uniós pénzekből épül, ami egyáltalán épül. A hangzatos melldöngetésekkel átadott kórházfelújítások, iskolaépítések és felújítások, útépítések, minden franc ebből valósult meg, csak a Fidesz ügyesen úgy kommunikálta, mintha a kormány dobta volna össze rá a pénzt. Közben meg nem.
Ha belegondolunk, hogy szinte minden beruházásban benne van valamelyik (vagy inkább több) oligarcha, stróman, rokon, barát mancsa, ahonnan bőven hasíthatnak és ezek a beruházások megszűnnek, azt a dúskáláshoz szokott pereputty zokon fogja venni.
Miután a kormány ügyesen átalakította a pénzmozgásokat – a belső források jó része az egyházhoz és határon túli mindenféle szervezetekhez vándorolt, az uniós pénzekből zajlanak a belföldi beruházások – érdekes helyzet alakulhat ki. Ha a kormány nem változtat a pénzszivattyúk beállításán, akkor kitör határokon belül a gyalázat. Ha változtat, akkor meg a határokon túl tör ki, ugyanis már szépen berendezkedtek rá, hogy dől a lé. Megoldásként marad a hitelfelvétel, de akkor a költségvetés száll el látványosan.
Miután az nem fordulhat elő, hogy Orbán valaha is elismerje a kormánya bűneit, nem marad más hátra, mint a magasabb fokozatra kapcsolt óbégatás, a háborús retorika tovább spilázása. Ezt a hívek be is fogják nyelni minden kételkedés nélkül, a többieket pedig nem igazán fogja meglepni a dolog, mert eddig is tisztában voltak a valósággal. A kérdés csak az, hogy mikor jön el az a pont, amikor a hívek gyanút fognak. Mert egy ideig lehet azt mondani, hogy nekünk most azért szar, mert a rohadék Unió és Soros György, a liberálisok, a mocskos Brüsszel, egy darabig meg is fogják húzni a nadrágszíjat a hívek boldogan, de sehol nincs akkora tartalék, hogy erre tartósan számítani lehessen.
Márpedig amikor a saját bőrükön valóban érezni fogják Tündérország valódi szépségét, nem biztos, hogy hajlandóak lesznek éhezni is imádott kormányuk és főleg imádott kormányfőjük kedvéért.
Ez még a jövő zenéje, nem tudni, végül hogyan dönt az Unió, mit és mikor szavaznak meg, vezetnek be, de az irány bizony errefelé mutat. Tehát ideje a figyelemelterelő ordibálásnak, vádaskodásnak, hazudozásnak, mert olyan nincs, hogy ne illiberáliséknak lenne igazuk, ne ők csinálnak mindent jól. Kutya világ jön hamarosan, de hát ezt akartuk, ezt szakítottuk, ezt fogjuk szagolni.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 30. hétfő, 22:02
-
Találatok: 1408
Csak bátran, elvtársaim! - „Szomorúan olvastuk azokat a cikkeket, amelyek Az idők jelei elnevezésű társadalmi kezdeményezés Újra néven nevezzük című kötetével kapcsolatban láttak napvilágot. A szóban forgó írások olyan színben tüntetik fel a kiadványt, mintha azt a kötet szerzői a jelenlegi kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna. Ezzel a kiadvány szerkesztői és írói nem tudnak és nem is akarnak azonosulni.” (A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének, a Magyar Polgári Együttműködésért Egyesületnek és a Professzorok Batthyány Körének közös közleménye)
Mélyen tisztelt Igazgató úr!
Szomorúan olvastam azokat a felháborító megjegyzéseket, amelyek a „Keresztény elvek egy vállalat vezetésében” című kör email-emmel kapcsolatban árasztották el a vállalatunk üzenőfalát. Mélységesen felháborít, hogy gátlástalan, betegesen hazudozó személyek eme őszinte, jó szándékkal írt írásomból önkényesen kiragadott részletekkel azt bizonygatják, vállalatunk feddhetetlen vezetősége szélhámosokból, erkölcsi hullákból, hétpróbás gazemberekből, valamint idióta dilettánsokból áll.
Ha valaki figyelmesen, kellő jóindulattal és egészében olvassa el azokat az állításokat, melyeket a rám oly jellemző szerénységgel, visszafogottsággal bátorkodtam leírni, azonnal rájöhet arra, én mindezekkel a valótlan rágalmakkal ellentétben pont ezek ellenkezőjét állítottam.
Az igazgató úrnak mindenképpen tudnia kell arról a felháborító tényről, miszerint hitvány ellenségeim, akiket semmiféle erkölcsi gátlás nem korlátoz, aljas támadást indítottak ellenem. Vállalatunk vezetőségére tett ocsmány megjegyzéseiket jómagam mélységesen elítélem, és az igazgató úrhoz hasonlóan, amint módom adódik rá, erkölcsi, jogi és nem utolsó sorban anyagi elégtételt kívánok venni ezen gátlástalan semmirekellőkön.
A mélyen tisztelt Igazgató úr valószínűleg tisztában van szerény személyemmel kapcsolatban azzal, miszerint én minden körülmények között kiálltam az igazságért, bátran felemeltem hangomat az elesettekért, különösen a keresztény árvákért és özvegyekért, bőszen ostoroztam az anyagai javak esztelen hajszolását, ráadásul elítéltem a paráználkodás mindenféle formáját, elsősorban a szodómiát, mely már vállalatunk meghitt, keresztény közösségében is felütötte fejét.
Én, mint jámbor, istenfélő családatya mély megdöbbenéssel értesültem arról, hogy két megtévedt munkatársunk, név szerint Marek Gábor és Simonek Zsolt közös háztartásban élnek, feltehetően bujálkodás céljából.
Az igazgató úrral tökéletes egyetértésben magam is büszkén vallom azt, egy sikeres vállalat működésének alapja dolgozóinak erkölcsi tisztasága, feltétlen hűsége, nemzeti és keresztény értékeink tisztelete, védelme, valamint más, nálunk kicsit nagyobb, de már évtizedek óta hanyatló vállalatok ártalmas befolyásának megakadályozása. A szakértelem ebből a szempontból lényegtelen, úgy is fogalmazhatnék elhanyagolható, valójában csupán megtévesztésül szolgál.
Az általam említett, szigorúan keresztény alapokon nyugvó kör email-emmel kapcsolatban bátran és őszintén szeretném kijelenteni az alábbiakat. Akik ismernek, azok jól tudják, jómagam mindig egyenes, őszinte ember voltam, akit cseppet sem motiváltak egyéni ambíciói. Soha nem kerteltem. Minden cselekedetem, megnyilatkozásom kizárólag azt a célt szolgálta, hogy vállalatunk sikeres és legfőképpen keresztény legyen. Isten segedelmével hatalmas piaci részesedére tehetünk szert és ehhez mindössze buzgó imádság, hozzá szilárd, rendíthetetlen hit szükségeltetik. Valamint az, hogy minél előbb megszabaduljunk ezektől a Marek-, Simonek-féle eltorzult lelkű alkalmazottaktól.
Az említett email-emben található megjegyzésekkel kapcsolatban az alábbi konkrét kiigazításokat szeretném az igazgató úr elé tárni, melyeket, ismervén az igazgató úr végtelen bölcsességét, pártatlanságát, valamint kimagaslóan magas, keresztényi erkölcsét, remélem méltányolni fog.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 30. hétfő, 03:47
-
Találatok: 1432
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek – míg az öntudatra ébredés a szégyen pillanata az Ószövetségben, a tudomány által felvázolt tudatosság-karrier nem a csupaszságot takargató magunkra ébredésről szól, inkább arról, hogy a biológiailag adott lehetőség egy fejleszthető készséget takar, ami törődés nélkül elcsökevényesedik – az alma szavatossága lejár.
Elnyomott készségek
Az "alma" (hogy pontosabbak legyünk: a gyümölcs) az agy elülső részén, a homlok mögött elterülő frontális lebeny. Itt található majdnem minden, ami klasszikus értelemben emberi. Öntudat, tervezés, érvelés, szabályok felismerése és rugalmas változtatása, az ösztönök megvétózásának készsége – minden, amit végrehajtó funkcióként ismer a kognitív tudomány – innen ered. Ezen készségek sorsa hasonló elnyomottságot mutat, mint egyes társadalmi osztályoké; a történelem során a tudatosság által nyújtott képességekre főként az irányító elit tartott igényt, a többieknek jellemzően annyit akartak engedélyezni, amennyi a munka hatékony megszervezéséhez, a szolgálathoz kellett. A tudatosság kivirágoztatása – a mezítelenségre való ráébredés – a társadalomszervezők érdekeivel mindig is ellentétes volt. Isaiah Berlin írja erről: "Hogy manipuláljuk az embereket, hogy olyan célok felé hajtsuk őket, amiket te – a társadalmi reformer – látsz, de ők nem, annyit tesz, mint az emberek lényegét letagadni, akarat nélküli tárgyakként kezelni, és végső soron lealacsonyítani őket."
A tudat árapályos korszaka
Képernyőkben fürdőző embereket, az óceánokat szeméttel megtöltő fogyasztókat és a komikus frizurájú populista vezetők felemelkedését szemlélve arra a következtetésre juthatunk, hogy a tudatosság árapályos korszakát éljük. A tudat elnyomásának színhelyei és módszerei változásokon mennek keresztül. A módszerekről elmondható, hogy profibbá váltak. Három színteret azonosíthatunk, ahol a tudatosság apadásáról beszélhetünk: a politika, a kommunikáció és a fogyasztás. Három színtér, ahol Ádám és Éva köszönik szépen, inkább visszaadnák az almát (gyümölcsöt).
Legelőször a populizmus feltámadásáról kell szót ejteni. A populizmus a politika agytörzse. Zsigeri reakciók és reflexek, a populizmus személyiségünk legundokabb része, mi magunk egy kócos és korai, sikertelenségtől felhős hétfő reggelen, mikor mindenért mást hibáztatunk. A populista vezetők felemelkedése mögött elemzők ezrei azonosították már a liberális demokrácia végét, azonban a populista vezetők nagy részét kvázi-demokratikus úton emelték a hatalomba. Azok piedesztálra emelése, akik agyunk legprimitívebb részeivel kommunikálnak, valójában rólunk árul el sokat. Trump, Wilders, Maduro, Berlusconi, Orbán és a többiek – valójában mind mi vagyunk, a lehető legrosszabb formánkban. Az elnök, aki a nukleáris fegyverzetről szóló tanácskozás felénél feláll a tárgyalóasztaltól, mert unatkozik – mi vagyunk. A miniszterelnök, aki részletes jelentések elolvasása helyett inkább tévézik – mi vagyunk. A kampányszóvivő, aki egy szót se pazarol egészségügyi vagy szociális problémákra, mert nem érdekli – mi vagyunk. A miniszter, aki gonosz, sötét bőrű emberek inváziójával riogat – mi vagyunk. A lenéző cinizmus, ami kijelenti, hogy aki keveset keres az annyit is ér – mi vagyunk. Az elégedetlenül hullámzó tömeg, ami egy önmaga nagyságát és mások alsóbbrendűségét visszhangzó figurát lök ki magából a pódiumra – mi vagyunk. Van is bennünk valami morbid mód izgalmas. A világ sivár lenne az újságíróknak Donald Trump nélkül – titokban mind imádják őt. A vezetők és követők egymásra találása egy összeillésen múlik, ami a személyiségük, a történeti helyzetből adódó konfliktusaik és szükségleteik analóg megegyezése között található – írta erről Erikson 1964-ben.
Kontroll nélküli hatalom
A második a kommunikációs tudatosság változása. Az emberi társadalmakat történetek uralják, és az ezek feletti kontroll hatalmat jelent.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 28. szombat, 20:36
-
Találatok: 1395
Nem voltak illúziói a választás eredményével kapcsolatban Spiró Györgynek, aki szerint ma nagyon hasonló folyamatok zajlanak a kelet-európai régióban, mint a török korban.
- A választások előtt azt nyilatkozta a Newsweek lengyel kiadásának, hogy az ellenzék Budapesten jó eredményt ér majd el, de Budapest nem az egész ország. A felmérések ellenére pedig nincs azzal kapcsolatban illúziója, hogy lesz változás. Önt miért nem kapta el a sokakra jellemző reményteljes hangulat?
- Nem szoktak hangulatok elkapni. Igyekszem reálisan nézni a dolgokat úgy, hogy a vágyaim ne homályosítsák el a látásomat. Egy írónak illik ismernie azt a társadalmat, amelyben él. Magyarországot soha nem önmagában létezőnek tekintettem, hanem nagyobb összefüggésrendszer részeként. Ilyen szempontból vannak bizonyos külső, meghatározó tényezők, amelyek erősebben hatnak, mint az emberek vágyai.
- Az interjúban a kelet-európai régió feudális mentalitásáról is beszél. Milyen visszhangja van ennek egy lengyel nyelvű cikkben? Kapott valamilyen visszajelzést?
- Nem. Azok a lengyel újságírók, akiknek néha nyilatkozom, tudják, miről beszélek. A két társadalom fejlettségét, struktúráját és történelmét tekintve nincs annyira távol egymástól.
- Budapest és a vidék ellentéte a választás utáni hetekben gyakori téma volt a médiában. Kőbéka című regényének főhőse, Kálmánka is egy olyan faluból indul, ahol szegények és kiszolgáltatottak az emberek.
- A vidék-város ellentét azóta létezik, hogy a nagyvárosok kialakultak, több ezer éve. A nyugat- és kelet-európai történelmet többek között a városiasodás folyamata is megkülönbözteti egymástól. Mátyás király idején Nyugat-Európában már erős gyökerei voltak a városiasodásnak, ami Magyarországon is megindult, de Mátyás uralkodásának a közepe táján valamiért visszafordult. A városokba verődött népesség a világon mindenhol újszerűbben volt kénytelen megszervezni az életét, mint a röghöz kötött vagy kötődő vidéki lakosság. A vidék-város ellentét mindenhol létezik a világon, és a tömegpolitika fel is használja, a manipulálás hasonló lehetőségeivel éltek és éltek vissza egykor Babilonban, Athénban, Rómában és Alexandriában.
- A Kőbéka a János vitéz átiratának is tekinthető. Míg Jancsi saját döntéseket hoz, ezáltal fejlődik a személyisége, és befolyással van az életére, Kálmánkának nincs esélye, hogy saját döntései vezéreljék az életét, külső erők befolyására sodródik.
- Nem írtam újra, hanem ironikusan utalok rá, ahogy Voltaire Candide-jára is. Kálmánkának a történet során éppenséggel igen sok lehetősége van, hogy kitörjön, csak nem tud velük élni, nem is sejti, mi történik vele és körülötte. Ingerszegény környezetbe születik, ahol nem történik semmi, nem dolgoznak, nem tanulnak, szocializálódni nincs mihez, normális személyiség így nem fejlődhet ki. Áldozati pozíció. Meggyőződésem, hogy ami az utolsó évtizedekben történt, nem sokban különbözik a török kortól. Tanuljuk, hogy miután 1541-ben a török elfoglalta Budát, három részre szakadt Magyarország, és 150 évig totálisan ki volt szolgáltatva a tőle független erőknek. De a lényeget nem tanítják. Az egyik fontos tényező a végvárak működése, amit a romantika óta heroizálnak. A valóságban a végvári vitézek nem kaptak sem fizetést, sem ellátmányt, abból éltek, amit a környező falvakból elraboltak. A Nyugat mindig így használt minket, piac és olcsó munkaerő forrásaként: kívülről biztosítják a katonai eszközöket, belülről pedig megengedik a szabadrablást. A másik tényező a kettős adóztatás rendszere, ami a falvak végzetes elnéptelenedését okozta. Nagyhatalmi megállapodás alapján a törökök által megszállt területeken nemcsak a török szedte a harácsot, hanem a császár és az egyház is szedte az adót, ebbe pusztult bele a magyar népesség, és nem a harcokba.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 27. péntek, 21:22
-
Találatok: 1637
Mindenki eltévedt, zavarodott és olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkozik, mint hogy a kormány konkrétan ellopja az országot, hogy a csodálatos választási siker hatására újabb 500 000 fiatal fog lelépni innen, hogy a szabadságjogok az azeri szintet közelítik és a szabad sajtó helyzete kétségbeejtő, ahelyett, hogy a lényegre koncentrálnának, miszerint Orbán Viktor bejelentette: a magyar nőkkel fog konzultálni.
Eddig nem foglalkozott nőügyekkel, úgyhogy örömteli és izgalmas a kijelölt csapásirány.
A probléma az, hogy a nők nem szülnek eleget.
A Föld nevű bolygó jelenleg úgy működik, hogy a fejlett országokban a nők nem szülnek eleget, mert – a rohadt liberális demokrácia és az oktatási rendszer hatására – az önmegvalósítás egyéb formáit is elérhetőnek tartják, nem kell feltétlenül nekik három gyerek ahhoz, hogy helyük legyen a világban, tanulnak, dolgoznak, alkotnak, esetleg csak van annyi eszük, hogy felmérjék: képtelenek lennének normálisan felnevelni 7 gyermeket, ezért megállnak kettőnél. Nem arról van szó tehát, hogy a nők (és a velük kapcsolatban álló férfiak) önzők lennének, hanem mérlegelnek, átlátják lehetőségeiket és döntenek.
Nem azért nem szülnek gyermeket, mert Orbán Viktort akarják bosszantani, hanem azért, mert tisztában vannak a realitással.
A fejletlen országokban, és a fejlett országokban található fejletlen közösségekben más a helyzet, ott szülnek és szülnek, például tanulás helyett is, munka helyett is, hogy az alkotásról ne is beszéljek, ráadásul lövésük sincs arról, képesek lesznek-e felnevelni az utódokat, majd csak lesz valahogy, a gyerek áldás, szaporodjuk és sokasodjunk, mert… és itt általában elakad a gondolatmenet, mivel a szaporodásnak akkor volt jelentősége, amikor sok embert kellett a háborúba küldeni, hogy a szomszédos ország (törzs, falu, klán) szintén nagyszámú seregét legyőzzék, hogy legyen elég munkáskéz a malterhordáshoz, hogy legyenek rengetegen, akik kapálnak a földeken.
Ez ugyan nem volt olyan régen, de mára már baromira nincs így.
Magyarország például tökéletesen elketyegne 6 millió emberrel is, ha beszámítható kormánya, működő gazdasága és/vagy használható egészségügye, oktatása lenne, mert az utóbbi évek azt igazolták, hogy például Norvégia vagy Japán elég jól zakatol, és azok az országok, ahol rettenetesen sokan élnek, nem feltétlenül teljesítenek jobban, ráadásul képtelenek beszámítható vezetőket választani (már ahol egyáltalán van erre lehetőség), Kínában, Oroszországban vagy az Egyesült Államokban diktátorok, pszichopaták vagy retardáltak kaparintották meg a legfelsőbb hatalmat, de Indiát sem állítanám példaként a jövő politikusai elé.
Mindezek ellenére Orbán Viktor arról szeretné meggyőzni a magyar lányokat, hogy lehetőleg minél fiatalabban szüljenek, aztán meg sem álljanak a klimaxig, a lehetőségek adottak: Magyarország fejletlen és primitív ország lett, és még fejletlenebb és primitívebb lesz hamarosan, akkor meg miért nincs akkora szülési kedv, mint például Eritreában vagy Pakisztánban?! Ez nem fér a kedves vezető fejébe.
Kétségtelen, hogy a megoldás nem ilyen egyszerű, mert nem elég tönkrevágni egy országot ahhoz, hogy a szülési kedv fellángoljon, hanem egyéb feltételek is szükségeltetnek: általános elmaradottság, a nők oktatásának betiltása, a születésszabályozás büntetése, esetleg a kényszerházasság intézményének bevezetése 12 év fölött. További lökést ad a szaporodásnak a nők jogainak – lehetőleg – teljes megvonása, a gyermektelen családok szankcionálása és az elektromos hálózat leépítése.
Sajnálatos, de ezen feltételek megteremtésében a Fidesz erősen elmaradt, bár az akarat megvan, mégis alig történtek az elmúlt nyolc évben előremutató intézkedések e téren (hacsak nem számoljuk ide Orbán Viktor vejének határozott beavatkozását a vidéki városok közvilágításának felszámolásába).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 26. csütörtök, 21:32
-
Találatok: 1449
Bármit gondoljunk a választás lefolyásáról, eredményéről, az eredmények manipulálásáról, jelen tudásunk szerint az újabb kétharmad lehetővé teszi Orbán számára a kivételes állapot fenntartását. Azt a politizálást, amely a jog erejét az erő jogával cseréli fel, és mindent elkövet, hogy ezt az állapotot fenntarthassa.
Az Orbán által március 15-én kilátásba helyezett elégtétel folyamatban van, és továbbra is dübörögni fog a bevándorlásellenesség, hivatkozási alapul szolgálva olyan Alaptörvény-módosításokra, amelyek még nagyobb hatalmat adnak a kormány kezébe.
Teljesen világos, hogy a Fidesznek nincs kétharmados társadalmi többsége, a voksukat leadó választók valamivel kisebb része szavazott a kormánypártra, habár a csaknem 50 százalékos listás eredmény kiemelkedően magas. A versenyfeltételek súlyosan egyenlőtlenek voltak a kormánypárt és riválisai között, de ez a helyzet éppenséggel romlani fog a következő években, mégis ilyen körülmények között kellene újraszervezni az ellenzéket.
Wolfgang Schäuble német kereszténydemokrata politikus egy politikai krízis hosszú távú megoldása kapcsán egy alkalommal azt mondta: olyan ez, mint a maratoni futás, az a titka, hogy rögtön az elején jó irányba kell elindulni.
Most a rajtvonalnál sokak szerint az vár eldöntésre, be kell-e, be szabad-e ülnie az ellenzéknek a NER harmadik kiadásának parlamentjébe.
A rendelkezésre álló tapasztalat nyolc év, amiből az utolsó hármat még csak nem is kétharmados többségben kormányozta végig Orbán, és aminek a végére a parlamenti ellenzék a belső átrendeződés ellenére pontosan ott tart, ahol annak előtte: egyharmadon. Ebből nem következik automatikusan, hogy a parlamenti jelenlét volt a kudarc oka, hiszen elképzelhető, nélküle még szűkebb lett volna az ellenzéki pártok hatóköre. Annál inkább számot kell most vetni azzal, mire mehetnek a parlamentben vagy azon kívül a NER továbbépítése idején.
Három fő érv hangzik el a parlamenti munka felvétele mellett: képviselet, nyilvánosság, pénz. Ezekkel kapcsolatban valóban megfontolandó érvekre találhatunk, amelyek mérlegelése nyomán születhetne a következő évekre szóló stratégiai döntés az ellenzéki oldalon.
A képviseleti érv lényege, hogy a választók, akik ellenzéki jelöltekre voksoltak, nem azért tették ezt, hogy utána a megválasztott képviselők ne vegyék fel a munkát az Országgyűlésben. Az állampolgárok tudták, hogy a szavazatuk parlamenti jelenlétet eredményez, ezt várják most el. Felvethető azonban, hogy az ellenzéki választói motiváció az Orbán-rendszer nyolcadik évében elsősorban annak szólt, hogy Orbánt leváltsák. A képviselet kérdése ettől kezdve viszont főként arról szól – miután a leváltás nem sikerült –:
vajon az ellenzéki parlamenti jelenlét és tevékenység alkalmas-e a rendszerellenes politizálásra? Vagy, éppen ellenkezőleg, a parlament elhagyása nyitna erre több lehetőséget? Például azáltal, hogy a NER díszleteit elhagyó ellenzék társadalmi hitelességet nyerne e lépésével.
A második érv a parlament által biztosított nyilvánosság, hogy például az ülésterem az egyetlen hely, ahol Orbánnal közvetlenül vitába lehet szállni. Jelen körülmények között a megszólalás és a hallatszódás e porondja különösen fontos, mivel itt a képviselők nemcsak bírálhatnak és vitázhatnak, hanem speciális jogaikkal élve értékes közadatokhoz juthatnak. Másfelől viszont megfontolásra érdemes, volt-e eredménye, hatása az Orbánnal folytatott parlamenti asszóknak. S
vajon elvi szempontból mennyi értelme van az ellenzék által autokratának tartott vezetővel vitatkozni? Vajon nem kizárólag a tüntetések nyelve volna-e az, amin beszélni kellene Orbánhoz, s vajon nem a Házon kívül kellene-e kommunikálni az Orbán hatalmától szabadulni akarókkal?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 26. csütörtök, 04:00
-
Találatok: 1637
Az Európai Unió felsőbb szintjein fogy a türelem a magyar kormánnyal szemben, mivel látványosan nem tesznek semmi jót a korrupció területén. Legalábbis erre utal, hogy az Európai Parlament (EP) költségvetés-ellenőrzési bizottsága (CONT) a mai napon nagy többséggel, 13:2 arányban szavazta meg a témával kapcsolatos véleményét.
A bizottság azt kéri az EP-től, hogy az uniós alkotmány hetedik cikkelye értelmében, függessze fel Magyarország szavazati jogát a tanácsban.
A költségvetési bizottság szerint a magyar korrupció jelenlegi szintje, az államháztartás elszámoltathatóságának és átláthatóságának hiánya, illetve a finanszírozott projektek túlárazása hatással van az uniós források magyarországi felhasználására. Ez pedig sértheti az EU alapértékeit, ezért indokolt az alapszerződés hetes cikke szerinti jogállamisági eljárás megindítása, ami egyébként a legsúlyosabb szankció, amivel egy országot sújthatnak.
A vizsgálati anyag szerint 2008 óta Magyarország 19 pontot vesztett a korrupcióérzékelési indexben, ami az egyik legrosszabb eredmény az egész EU-ban. Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 41 vizsgálatot végzett 2013 és 2016 között, amivel Magyarország a második legtöbbször vizsgált tagállam. A vizsgált projektek 85 százalékával gond volt, ami a legmagasabb arány az egész Európai Unióban. Az is kiderült, hogy 2016-ban Magyarországgal szemben kellett alkalmazni a legmagasabb összegű pénzügyi korrekciót, összesen 211 millió euró értékben.
Bár Orbán Viktor miniszterelnök szerint uniós támogatások nélkül is nőne a magyar gazdaság, a brüsszeli testület ezt másképpen látja. Az uniós források a magyar GDP 1,9-4,4 százalékát teszik ki és ezekből ered a közberuházásoknak több mint a fele. „Az uniós források nélkül a magyar GDP a 2007–2013-as időszakban csökkent volna” – közölte a testület. Megjegyzik, hogy 2004 óta hazánk több mint 30 milliárd eurót kapott, a pénzügyi korrekció pedig 940 millió eurónál jár már, sőt a rosszul felhasznált források miatti pénzbírság meg fogja haladni az egymilliárd eurót is.
Hiába kapott Magyarország rengeteg pénzt az EU-tól, a gazdaság teljesítménye nem tükrözi a beáramló források hatékony felhasználását. A parlamenti bizottság megállapítja, hogy a magyar GDP 2004 és 2016 között 16,1 százalékkal nőtt, amely csak kismértékben haladja meg az uniós átlagot,
de jelentősen alacsonyabb, mint a többi visegrádi ország (Lengyelország, Cseh Köztársaság és Szlovákia) növekedési rátája.
Nem csoda, hogy a magyar vállalkozások számára a legtöbb gondot a korrupció, a kormányzati favoritizmus és a kormánypolitika átláthatóságának hiánya okozzák a 2017–2018-as globális versenyképességi index felmérése szerint. A kormányzati hatékonyság Magyarországon 1996 óta csökkent, és az ország az egyik legkevésbé hatékony kormányzatú tagállam az EU-ban. Az alacsony színvonalú kormányzás akadályozza a gazdasági fejlődést és csökkenti az állami beruházások hatását.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. április 25. szerda, 00:11
-
Találatok: 1425
Kicsit abszurd körképet adni valamiről, ami voltaképpen még nincs is – mert új kormányról május nyolcadika előtt nem beszélhetünk. Addig jó nekünk. De akkor mindenképpen alakul valami, mondjuk afelől nem kell sokat aggodalmaskodjunk, kit kér fel Áder a kormányalakításra, de az izgalmas kérdés, kikből alakul majd meg ez a testület, ide, a hátunkra.
Egyelőre annyi biztos, hogy a nemzetgazdaságot továbbra is Varga Mihály irányítja, már amennyiben itt és most beszélhetünk ilyesmiről: nemzetről beszélhetünk, persze, sőt, kötelező is, de gazdaságról? Inkább annak valamiféle karikatúrájáról, paródiájáról, főleg idén, ugyanis így, a választások után elérte az ország az éves hiánycél kétharmadát. Összehasonlítási alapul: az államháztartás központi alrendszere 871,9 milliárd forint hiánnyal zárta az első negyedévet. A január-márciusi deficit az egész évi előirányzat 64,1 százaléka. Tavaly az első negyedévben 198,1 milliárd forint hiánnyal zárt az államháztartás központi alrendszere.
Ezt kéne kézben tartania a nemzetgazdasági minisztériumnak – hát, Varga Mihály sem szeretnék most lenni, az is biztos.
És még, és még? Kiket tisztelhetünk majd kormánytagokként?
Személyes nézetem az, hogy Szijjártó marad a Kükümnél. Ilyen érdekes neve is csak nálunk lehet a Külügynek, olyan, mint egy óvodai szakkifejezés: „Óvó néni, elestem, bevertem a küküm…” Marad, ugyanis nem létezik sem közel, sem távol ember, aki képes lenne nyomdokaiba lépni, egy utódnak éveket kéne dolgoznia, míg ennyire sikerül blamálnia magát, komoly munkával kéne leamortizálnia a nemzetközi hírnevét: száz szónak is egy a vége, Szijjártó marad, Szijjártó mindenkit pótol, de őt nem pótolja senki.
Hanem a többi néma csönd, szótlan bámulás a kristálygömbbe, meddő találgatás. Egyelőre azt tudjuk, ki nem lesz miniszter.
Elsőként az bizonyosodott be, hogy Lázár János nem lesz az, ahogy ő fogalmazott, „A Miniszterelnökséget befejeztem, a kormányon kívül is van élet”. Van, páran tapasztaljuk is. Lázárt kedvelni sosem sikerült nekem, nem is nagyon volt kit, de érteni annál inkább: őt világos indokok hajtották, nem pillanatnyi érzelemkitörések, még az ellenségei sem nevezhették volna dühöngő őrültnek, ellentétben más honi politikusokkal – ja, hogy nem volt jó ember? Persze, hogy nem volt az. Miniszter volt, nem ember. No, mindegy, ő kiszállt, és csak azt a sejtést hagyta maga után, hogy ahol egy Lázár nem harcol a hatalmi pozícióért, ott lehet, hogy nagy a baj.
Ott lehet, hogy nem is érdemes.
A tegnapi nap híre, miszerint Balog Zoltán is elkerül az EMMI éléről, éspedig egy alapítványt fog vezetni, történetesen azt, amit most is vezet. A távozását bejelentő interjú (az Origóban, hol máshol?) a politikai kötéltánc valóságos csodája, briliáns kis mutatvány, vastapsot neki – Balog, egyedül a kupolában, védőháló nélkül elmagyarázza, miért volt jó úgy eddig minden, ahogy volt, és miért lesz jó, hogy másképpen lesz. Világszám!
„A jövőt illetően két hosszabb beszélgetésem volt a miniszterelnökkel a választások után. Azt mondta, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma, ebben a struktúrában és összeállításban marad. Nekem ezzel kapcsolatban voltak változtatási javaslataim, amiket ő nem fogadott el. Felajánlotta, hogy válasszak. Vagy ebben a formában folytathatom a munkát, vagy van számomra más ajánlata is.”
Bővebben ...
