- Részletek
-
Készült: 2018. november 21. szerda, 20:40
-
Találatok: 1778
Tegnap úgy összesűrűsödött a kurvamagyar élet, hogy ember legyen a talpán, aki illendő szavakkal tud mesélni róla, miközben elönti az undor. Úgy figyeli, ahogyan végképp kiiratkoztunk már nemcsak Európából, hanem általában a kultúrnemzetek sorából is, és megérkeztünk Ázsia végtelen tájaira, ahová OVM kicsi szíve annyira vágyott.
Gruevszki elvtárs megkapta a menekülti státust. S mivelhogy nagy valószínűséggel ettől a hírtől zuhant önmagába a Facebook, ezen túl máma mindenki erről fog mesélni a szakmában, én úgy döntöttem, hogy ennek a folyományait figyelem ki, hogy mit vált ki az események ilyetén alakulása a fidesztaknyokból, és nem is kellett csalódnom ünnepi várakozásomban. – Gyurcsány, perszehogy.
Hollik elvtárs megint domborított egyet, mint az akárhány kommunikációs fidesztakony, mindenféle igazgatók és alvezérek, akik naponta játszanak az ember zilált idegrendszerével. Miközben Gruevszkitől bűzlött minden, mint egy jobbfajta pöcegödör, ez a Hollik fölszólította Gyurcsányt, tisztázza magát, milyen kapcsolat fűzi egy Cvetan Vaszilev nevű bolgár bűnözőhöz.
Ez a balkáni ember is lopott, és a fidesztaknyok arra kíváncsiak, jutott-e abból a pénzből Magyarországra is. A fidesztakony azt követeli, Gyurcsány “számoljon be arról, a DK kapott-e pénzt abból, amit ez a bolgár ellopott”. Ebből megint Czeglédy-féle vádaskodás lesz, ő is minden pénzét elpolitizálta szerintük, és annyiféle érdekességet állítottak róla, hogy most meg nem győznek helyreigazítani és bocsánatot kérni.
Mint ahogyan Rezsiszilárd is. Ő régebben az Eötvös Károly Intézetnek ment neki sorosilag, és mit ád Isten, hazudott. Bírósági ítélet kötelezte őt kártérítésre és bocsánatkérésre, ez a rezsis azonban szart az egészre, egészen tegnapig. Mert két napja már végrehajtást rendeltek el ellene, így mégiscsak kéri azt a bocsánatot és kifizeti a sérelemdíjat és a perköltséget is.
Ebből is kietszik, milyen viszonyban vannak ezek a törvénnyel, hogy szarnak rá egészen addig, míg személyükben fenyegetve nem érzik magukat. A gruevszkis döntéssel is fölrúgtak mindenféle írott és íratlan szabályt, sőt, a saját Stopsorosukat is, szembeköpték a jogot, az erköcsöt, a jó ízlést, a megvezetett választóikat és saját magukat is. Ott csorog a csula a képükön, és jól érzik magukat, sőt, nagy a pofájuk.
Az Állami Számvevőszék például már most befenyegette a DK-t, hogy nagyon sajnálja, ha a párt minden papírja elégett ebben a bizonytalan tűzben, ennek ellenére ő azokat kérni fogja. És, idézem “a politikai pártok döntő mértékben közpénzekből gazdálkodnak és működnek, így a kár közvetve közvagyont is érintett”. Az ember pofája leszakad, ahogyan látja, már dörgölik a mocskos mancsukat, hogyan szívathatják Gyurcsányt nemlétező papírok követelésével.
Ennek a Gyurcsány-féle Cvetan Vaszilevnek egyébként, ha lenne egy csöpp esze, menekülti státuszért folyamodna Orbánhoz, hogy őt a Soros üldözi és a kommunisták vegzálják. Hogy mi lenne akkor? Mert a hvg.hu egy olvasója karakán következtetést vont le a tegnapi trágyából: “Ez, bazmeg, olyan erős precedens, hogy a világ összes, aljas bűnözőjének csak azt kell mondania, rettegek, üldöznek, szeretetre vágyom, és a fideszparasztok idetaxizzák.”
Ebből is kitetszik, hogy a NER kezd önmaga paródiájába fordulni, ennek ellenére mégis erősen tarja magát. Ebben a Szent Korona Tan siet a segítségére, ahová Kásler miniszter a tízparancsolattól tegnap eljutott: “A Szent Korona eszme máig nemzetösszetartó erő, amelynek értelmében az ország és a hatalom nem az uralkodóé, hanem a koronáé, amelynek része az uralkodó és a nemzet, ketten együtt alkotnak egy egészet.” – Jelentette ki az onkológus fősámán.
Nincs mitől félnünk, ha ilyen emberek vezetnek minket, ha mást nem is, a végítéletkor a bűnbocsánatot biztosan elnyerjük, és az sem semmi. Sírunk, ahová elsüllyedünk, tökéletes lesz, mert tegnap azt is megtudtuk, hogy a V4 nemcsak OVM nagy barátja, hanem sírásóversenyeket is rendeznek benne. A hódmezővásárhelyi csapat Trencsénben bronzérmes lett, és állítólag nagyon jó hangulatú volt a viadal.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. november 20. kedd, 17:06
-
Találatok: 2011
Mostanában az osztrák sajtómunkások érthetetlen éllel arról futtatják az eszmét, hogy ki lehet az a magyar diplomata,aki az amúgy lakhatatlan Bécs (csak azt a Lázár Jánost, csak azt tudnám feledni) kihalt utcáit rója, egy Aston Martin bőr kormánykerekét két ujjal pörgetve.
Képet is közölnek a nem mindennapi autóról, ami még a császárokat is látott Bécsben sem tűnik másként, mint cifra urizálásnak. Pedig ott azért volt hagyománya a fényűzésnek, míg no-go zónává nem változott e hajdan mesés város. Különösen felkeltette a figyelmet ez a mi magyar diplomatánk, miután az efféle luxusjárgányok eddig csak Közel-keleti olajhercegekhez köthetőek. Igaz, azok leginkább aranyból készültek, a hercegek gyerekeié meg minimum aranyozva vannak.
Nyilván senki rá se bojszintott volna erre az egész Aston Martin ügyre, ha kiderül, hogy ez egy brit diplomata járgánya, akit úgy hívnak, hogy Bond. James Bond. Pontosan tudjuk azonban, hogy a hanyatló nyugat nem hagy ki egyetlen kínálkozó alkalmat sem, ha édes hazánkat, a világ lendkerekét, a szabadság viszonyítási pontját, ezt a mi felülmúlhatatlanul gyorsan fejlődő Magyarországunkat támadhatja. Meg is teszi, amikor csak teheti. Nyilvánvaló és egyértelmű, hogy irigyeink támadásainak vagyunk most is alanyai és elszenvedői.
Vannak emlékképeim hajdani diplomáciai szolgálati éveimből, és meg kell mondanom, az én időmben azért még nagykövet urunk sem engedhetett meg magának efféle csodamasinát. Nagy szüksége nem is volt rá, persze, hiszen hozta-vitte őt az állami Mercedes állami sofőrrel. Micsoda idejétmúlt, léha dekadencia! Magángépjárműre legfeljebb őexcellenciája, a nagykövet asszony számára kellett költeni. Változnak persze és szerencsére az idők. Ahogy Magyarország ütemesen erősödik, kezdi beérni a világ legfejlettebb országait, mi több, lassan, itt-ott, meg is előzi azokat. A külszolgálatra kényszerült magyaroknak minden esetre már láthatóan biztosítani tudja az ország azt a színvonalat, ami az ő életnívójukon és köreikben elvárható. Esetünkben azt még kissé meg is haladja, már ha a brit kollégákat nem vonjuk be ebbe a körbe.
Ne irigyeljük mi azért a magyar diplomatákat. Jól megy ugyan (talán) nekik, de nem könnyű az életük. Egyrészt egy jelentős részük ma már nem a szakmai szamárlétra megmászása után került, ahova került. Futsal termekben edzett, kisportolt atlétákként ugyan nyilván kiválóan futnak majd, amikor futni kell, az ész azonban, lássuk be, nem azok osztályrésze, akik ördögien kezelik a labdát. (Kabát Petin például én mindig hallatlanul elcsodálkozom.) Ma már a nyelvtudás sem olyan követelmény, ami nélkül egy minden egyéb tekintetben kiemelkedő képességű főkonzul ne tudná ellátni a feladatát. Mondjuk, a Milanói Scala díszpáholyát remekül be lehet mutatni miniszterelnök urunknak és bájos feleségének. Persze kellő felkészülés után. A Photoshop kiváló eszközrendszere segítségével. Igaz, Jenő?
Különben is! Miért támasztanánk mi túlzott igényeket a beosztottakkal szemben, amikor az államtitkárok, helyettes államtitkárok, sőt maga a barokkos túlzással miniszternek nevezett illető is – finoman fogalmazva – olyan, amilyen… Akivel lehetett azzal mi már összevesztünk, mint bolond bojtár a falusi kocsmában. Azt hihetnők, hogy egy olyan fiatalember, aki tojások közt nevelkedett (aki nem tudná, apuci a Szijjártó-tojás), az majd a diplomáciai tojáshéjakon is óvatosan és megfontoltan pipiskedik, ahogyan az már egy ilyen magas polcon illendő és szokás. Hát nem. Szijjártó, durr, a kirakat!
Szóval, mondom, meg vagyunk mi áldva vagy verve ezekkel a magyar diplomatákkal. Valahogy soha nincs az úgy jól, ahogy ők azt jónak gondolják. Nyilván a nemzetközi környezetben van a hiba. Mindenki más hülye, ugye, csak mi vagyunk valami haszongépjármű. Igen, igen. Jó is, hogy eszembe jut. Tulajdonképpen mindig a gépjárművekkel van a baj. Egy héten belül immáron másodszor (meg persze amiről még nem is tudunk).
Kezdődött először is ezzel a Gruevszkivel. Őt is a magyar diplomaták szállították ide a vesztőhelyről, akarom mondani a börtön kapujából (Istenem, mindig ez a börtön, ez a fenyegetett élethelyzet). Ráadásul diplomáciai rendszámú autón.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2018. november 19. hétfő, 18:57
-
Találatok: 1857
Komoly cikk jelent meg a 24.hu-n arról, hogy egy mindössze négyfős, egy nyírségi kocsmába telephelyként bejegyzett, minimális forgalmat bonyolító cég olyannyira biztos lehetett abban, hogy ők fogják megnyerni a kukaholding pénzbehajtó buliját, hogy már akkor elkezdték kiépíteni az országos hálózatot, amikor a pályázat végeredményét még ki sem hirdették. Sőt, már azelőtt, hogy a pályázatot egyáltalán KIÍRTÁK volna. Jóval előbb tudhatták a végeredményt, ami összefüggésben lehet azzal, hogy a győztes cég (mely ellen a NAV behajtást kezdeményezett nagyjából akkor, amikor a pályáztatásnak nevezett cirkusz is zajlott) vezetője Seszták Miklós falubelije. A behajtócég működésére leginkább az volt a jellemző, hogy a cég jól járt, azok az alvállalkozók és alkalmazottak azonban, akik a tényleges munkát végezték, nem jártak jól.
Lehetne azt mondani, hogy véletlenek sorozatáról van itt szó és biztos vagyok abban, hogy a pártpropaganda betanított munkásai pontosan ezt fogják állítani, valamint körkörösen kikérik maguknak a gyanúsítgatást és szemrebbenés nélkül azt fogják állítani, hogy Gyurcsány/Soros/Márky-Zay/Heller Ágnes/Bródy János/Alföldi Róbert/Gémesi György/Botka László (valamelyikük, vagy akár mindannyian) tehetnek mindenről.

24.hu
Biztos lehetett abban a négyfős nyírségi cég, hogy megkapja a kukaholding pénzbehajtó bizniszét / 2018.11.19.
Nagyon bátran vagy nagyon jó információk birtokában vágott bele a nyírségi Nagykálló egyik kocsmaépületében székelő Pepp and Cars Kft. az NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Zrt. szemétdíjbizniszébe. - A Pepp and Cars 2016-ban nagyjából egy falusi vegyesbolt forgalmához mérhető 19 millió forintos bevétellel rendelkezett, tartozásai miatt pedig 2017 elején a NAV végrehajtás indított ellene.
A szomorú valóság azonban az, hogy ez az ügy semmiben nem más, nem rosszabb és nem aljasabb, mint bármi egyéb, ami ebben az országban történik. Ez a fideszes gépezet működésének gyönyörű példája. Ez megy évek óta, minden területen ugyanez történik, ennek tapsol a fél ország. Pontosan ennek.
Jól látható volt ez akkor is, amikor Simicska Lajos vitte sorra a megbízásokat, majd abban a pillanatban, amikor összeveszett a bűntársával, máris nem ő, hanem Mészáros Lőrinc lett a legalkalmasabb minden feladatra. Ez persze csak a felszín, de alacsonyabb szinteken is pontosan ez megy. Baráti és családi alapon osztják az elvtársak egymás között azokat a pénzeket, melyekből az ország élhetőbbé tételét kellene biztosítani. De ez nem történik meg egyetlen esetben sem, mert soha nem ez volt a cél. A cél nem más, mint a társadalom teljes kifosztása. A legfelsőbb szinten, a legzsírosabb üzleteket viszik az Orbán pereputty tagjai és a közvetlen strómanok, a maradékon megosztoznak a hűséges szolgák. Jut mindenkinek valami. Ilyen üzletek, mint a fenti, állami támogatások, szerződések, a legalján néhány trafik, pár sportklub. Ezer és ezer módot találnak arra, hogy senki más, egyetlen normális, saját erőből működő vállalkozás se juthasson üzleti lehetőséghez. A mohó hiénák bendője telhetetlen,soha nem laknak jól.
Egy időben volt egy olyan indok a választók részéről, hogy ezek már megszedték magukat, ezekre kell szavazni, mert ha újak jönnek, azok még éhesek, többet fognak lopni. Azóta kiderült, hogy nem, ezek soha nem laknak jól. Sőt, minden falattal csak éhesebbek lesznek, minden nappal többet zabálnak. Elég, ha bárki körbenéz a saját környezetében és ezt fogja tapasztalni. Kicsiben vagy nagyban, de a fideszes banda nyomulása és önfeledt csámcsogása látható mindenhol, minden területen. A városoktól kezdve a legkisebb zsákfaluig ez van. Mindegy, hogy most éppen (megint) Seszták neve bukkant elő, lehetett volna bárki más, akár Orbán Ráhel barátnője, vagy a barátnője barátnőjének a barátnője is. Mert mindenkinek van egy ismerőse, az ismerősnek is van ismerőse és mindegyikük fontosabb, mint tetszőleges olyan polgár, aki nem tartozik a brancsba.

Bővebben ...