Hogy ez épp mi akart lenni, hejderutyutyus falvédőszöveg vagy félrészeg óbégatás, az innen el nem dönthető, de a költő azt akarta kifejezni vele, hogy Hadházy olyan organizmus, amit nem tart számon semmilyen szakirodalom. Ezzel beismerte, hogy egyéniség, ami egyben elismerés is, de Kövér elvtársnak nincsen ahhoz érkezése, hogy ezt fölfogja. A pártiskolán ilyet nem tanítottak, amikor Kövér elvtárs a tudományos szocializmust szítta magába dialektikus materializmussal elegyest.
Állatokhoz hasonlítani az embert, kitűnőségét vagy alávalóságát állati tulajdonsággal bemutatni nem újkeletű. Az indiánok tele voltak bölényekkel és sasokkal, rókákkal és prérifarkasokkal, míg ez ellen a szemükben patkány volt, amire ma is van példa. Erdogan elődeinek a hős magyar várvédők birkák voltak egy rozzant akolban, illetve hitetlen kutyák, pedig ők is keresztények lettek volna, vagy mi a franc, de ma nem ez az irány, úgyhogy ugorgyunk, mint Pósalaki bácsi.
Karácsony főpolgármester Kövér elvtársnál pubertáskorú kutya, aki körbehugyozza a területét. Én nem ismerem a pubertáló kutyák lélektanát, de ők nem nagyon szoktak vizelettel területet megjelölni, inkább bepisálnak, aminek a gazdi nem örül, és súrolja a szőnyeget, hogy a felesége le ne ordítsa a fejét. Felnőtt állatok szoktak ilyen territóriumosat játszani, de a városi kutyák azt sem, nekik a gazda jelöli ki a kerti vagy szobai birodalmukat, de még csajt is ő választ számukra.
Kövér elvtárs hasonlata tehát elbaltázott hasonlat, a szándék viszont érthető. Hadházy még az élőlény névre sem méltó, Karácsony pedig figyelembe sem veendő háziállat, akinek most még engedi a gazda, hogy csóválja a farkát, de majd rálép arra. Kövér elvtársnak ismét elővillant az elképesztően nagy egója és őstulok volta – ha már itt brehmezünk -, de azt se feledjük, hogy mind, aki nem szavaz rájuk, megkapja a besorolását, te is, nyájas olvasó.
Az Állatok világának rengeteg lakója van, és jelen felállás szerint örülhet az ember, ha Kövér elvtárs megleli benne a helyét. Hadházyét már nem találja, s azt hiszem, mi sem vagyunk egyebek a pedellus szemében, mint pusztítandó vasút vagy gyárüzem. Bár ez már akkor tudható volt, amikor bájosan felszólított minket, hogy kössük föl magunkat. Kövér elvtárs nem változik, csak az állapota romlik folyamatosan, de a jelek szerint bírja az iramot.
Hogy a gyűlölet nem vezet sehová, ezt az ünnepi állítását cáfolni vagyok kénytelen, de, igen, vezet.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 21. szombat, 23:05
-
Találatok: 2807
Akár kell nekünk a Mátrai Erőmű, akár nem, az állam megvásárolja. Pontosabban a magyarok, hiszen a számlát az adófizetők állják, nem pedig Orbán Viktor vagy Gulyás Gergely. A Mészáros Lőrinc által birtokolt, az ország energiatermelése szempontjából második legfontosabb erőmű az oligarcha kezében nem vált arannyá, sőt: veszteségessé vált. Annak ellenére történt ez, hogy egyébként Mészárosék minden fillért kivettek a cégből, nehogy már bukás legyen végül a dologból. Az erőművet azonban nem lehet veszni hagyni, az állam azonnal lecsapott rá és bejelentkezett mint vásárló, ezzel kihúzva Mészárost és csapatát a pácból. Hogy ehhez mit szólnak azok, akik nem mellesleg kifizetik a felvásárlást? Hát őket épp elfelejtették erről megkérdezni. Minő véletlen.
Nem volt Nemzeti Konzultáció arról, hogy kérjük-e a Mátrai Erőművet Mészáros Lőrinctől, vagy sem. Megvesszük és kész, hiszen Orbán strómanja bajba került, ezért ki kell segíteni. A hírekbe a súlyos szennyezés miatt bekerült erőmű veszteséget termelt az utóbbi időben, ezért az eladását már jó ideje pedzegették a különböző hazai lapok. Az, hogy az állam végül bejelentkezett az erőműért, nem volt meglepő, mégis felháborító ez a módszer. Mészáros mindenre ráteszi a kezét és meg is tart mindent, ami pénzt fial számára. Az erőművel azonban melléfogtak, hiszen a szén-dioxid kvóta drágulása miatt az többé már nem volt nyereséges.
Normális esetben ilyenkor az ember elkönyveli a veszteséget, és tanulva a hibájából, tovább lép. De Mészáros Lőrinc nem egy egyszerű üzletember, ő nem hibázik. Ami veszteséges, azt azonnal le kell passzolni az államnak, hogy oldja meg az a problémákat, és akár milliárdokat is rászánva alakítsa úgy át az erőművet, hogy az újra nyereségessé és hasznossá válhasson. Hogy az átállást követően Mészáros majd újra megkapja-e az erőművet, az kérdéses, mindenesetre ha Orbán így dönt, mindenféleképpen előfordulhat a dolog. Mészáros – tekintve, hogy Orbán strómanja – azt tesz és azt vásárol fel, amit a főnök kiad parancsba. Ha a Balatont kell megvenni, akkor azt veszi meg, de ha egy erőművet kell megkaparinta, akkor sem kérdez, csak vásárol.
Megveszi a Mészáros Lőrinc-féle Opus Global Nyrt.-től az állam a Mátrai Erőművet, írja az MTI. A hírt Palkovics László innovációs és technológiai miniszter jelentette be pénteki sajtótájékoztatóján. Palkovics szerint gazdasági, ellátásbiztonsági, munkahely-és klímavédelmi okok miatt van szükség az átvételre.
A tervek szerint lignit helyett szeméttel fűtenék az erőművet, ami azt jelenti, hogy közel 400 ezer tonnányi hulladék kerülhetne a Mátrai Erőmű hulladékhasznosító blokkjába az átalakítások után, a bánya területére pedig napelemparkot telepíthetnek. Ezen átalakítások értéke 200-300 milliárd forint, amit még akár Mészáros is megnyerhet pályázati úton. Ha ugyanis már veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, valamivel helyre kell tenni a dolgokat. Ez a pár száz milliárd forint pedig nem jönne rosszul Mészárosnak, aki ki tudja éppen mit kíván felvásárolni az országban, vagy annak határain túl. Milliárdoshoz méltó módon, már szinte minden fontos dologgal rendelkezik, így már-már kihívás lehet számára az, hogy valami újat találjon.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 20. péntek, 23:50
-
Találatok: 2472
Biodómesztikált biztonsági amatőrök az Állatkertben. A Városligetben idilli dili, fürgebőrbe kötve. Kovács Zoltán országmárka lettenye. A sosem késő MÁV-ot – egy falmelléki felmérés szerint -imádja az utazóközönséges. Újabb és újabb, jobb és baloldali, valamint pártfüggetlen politikusi seggek bukkannak elő az internet homályából, emlékeztetve a Nagyérdeműt arra, hogy a hatalom a pénzről és a szexről szó lá ti dó. Alányúlás, benyúlás, kinyúlás, lenyúlás, füstölt nyúljával készült pacal. Zseb- és hasfelmetsző kereszténydemokraták adventi öröm- és imalánca. Faarccal a 6-os metró felé! Időzített bombahír: valagutak a határkerítés alatt. Az ismert beszólótáncos egy szírtelen mozdulattal harakirit követel. De Mata Hari leszólja: – Ne hari, de nem oda Buda!
A politikai mirelit fel nem enged. Ott ahol zúg az a négy golyhó, ott ahol nevetni NO!… Valaki gránátalmát dobott a sorosista ellenzék széklázára. A hőst a kormány saját agyhalottjának nyilvánította, és rendelkezett helyettes államtitkárrá történő kinevezéséről. Magándácsák épülnek fel, közerkölcsök le. Stadionok már ott is betonzanak, ahol nincs is focicsapat. Ritka búza, ritka árpa, ritka Roszatom. Osztom, ameddig oszthatom. Szájtzár a horizonton. „A Jövő elkezdődött!”
Kiosztották az idei költészeti íjakat. A Köztársaság Aranyköpésekkel Díszitett Hisztikeresztjét a rímsoviniszta Varró Dániel nem kapta meg. Helyette Matolcsy György örülhetett annak, hogy még mindig van amit elköltenie. Vezető hír a TV2-ön: Meleg ételt vacsorált a megfagyott hajléktalan! Az idei szezonban ők már 37-en nincsenek közöttünk. Énekét dünnyögi a nincstelenség. Pompadourrdefekt. Kvízkérdés: melyik kaszinóvárosba vagy turistaparadicsomba szállt el legutóbb a honvédségi orbánrepülő?
Fantazmagora. A Valóság és a Képzelet párharca folytatólagos. Hátizsákbamacskás fiataljaink ki, kispénzű nyugati munkavállalók tömege be. De legalább nem ütköznek össze menetközben.
Hóhullás nullazsák. El nem ismert klímaváltozás harcol a jogaiért. Róka fogta csukamájolaj. Péniszhalak minden mennyiségben. Kaliforniában. Is. Élnek, mint a dal a vízben. Már nem elég magyarnak lenni – JÓ MAGYARNAK kell lenned. Hogy még ezt is el tudd fogadni.
A Nagyvezír éljen jár. Elementáris kitolóerővel bír. Ő itt a főúr. (– Kérek egy létlapot!) A buborék a szódavízben. A világ közepe. Lenyűgöző, mint vakablakban a panoráma. Az ölünkbe pottyant demokrácia kiszolgáltatta az országot a gazfikcióknak. Jött egy ilyen abszolút gátlástalan manusz, és máris védtelenek vagyunk.
A bírság meghozta az ítéletét. Megint megrázta az agyhumor pofonfáját. A konkrét nemadózókkal kapcsolatban a NAV nem adhat ki információt. A kinemadatási eljárás alatt az ország kirablása zavartalanul elfolyik.
Az Adóhivatal és a bíróságok épületeit Mátyás feketeseregei védik. Az országban ez a Matyi – a Korwin – a király. Van egy társuralkodója is, a Mutyi. Kedves három királyok, jóéjszakát kívánok!
Reggelre van az már négy is! Lábgomba-mód szaporodnak.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 19. csütörtök, 23:57
-
Találatok: 1994
– Én félek, doktor úr. – ezt mondta a beteg a rendelőben, és tényleg elég ramaty állapotban volt. Az ilyen halmazállapotú organizmusokra szokta mondani a sparlheltek népe, hogy hálni jár belé a lélek. Betegünkben is ott szundikált, hallatszott a horkolása neki, szüttyögött a beteg és szörcsögött, mint a haldoklók a Varázshegyen Hans Castorp füle hallatára. Amúgy is jelei mutatkoztak az organizmuson az elhatalmasodó entrópiának, a füle lekonyult, ajkai lila színben pompáztak, egyik lába rángatózott, a másik csálén állt, és láztól csillogott a szeme.
– Ne féljen, Jóska bácsi. – búgta neki az orvos – Hallotta köztársasági elnök urunkat, ő is megmondta, szégyenteljesek azok, akik indokolatlanul keltenek félelmet az emberekben. Különösen advent idején. Advent van, tehát különösen ne féljen. Ki mondta magának hogy félnie kellene? Ki volt az a gyalázatos?
– Mariskám. – szörcsögte a beteg.
– Ó, a drága Mariska… – fuvolázta az orvos – Még mindig egyre csak olvas, tájékozódik, sürög-forog, mindent tudni akar?
– Igen, – szüttyögött Jóska bácsi, és hozzá tette – Azt is mondta, hogy el se jöjjek, úgyse gyógyít meg a doktor úr.
– Ne már. – horkant fel az orvos – Volt már olyan, hogy én magát vagy a drága Mariskát nem kúráltam ki valami nyavalyából?
– Nem.
– Na, ugye. – ezt mondta az orvos, amikor az asszisztense halk köhögéssel jelzett neki, magához intette, és a tb kártyára mutogatva suttogott valamit az orvos fülébe, aki hümmögött, meg azt mondta „jé”, sőt, „aha”, meg azt, hogy ”amindenit”. És gondterhelten ingatta a fejét. A beteg ettől kétségbe esett, úgy kérdezte.
– Nagy a baj? Még meg sem vizsgált, elájulok doktor úr. – ez már úgy szakadt ki belőle, mint a lelke egy foszlánya, amelyik elindul a fény felé, mint hülye amerikai filmekben szokásos.
– Hát, elég nagy a baj, Jóska bácsi… – sóhajtotta az orvos.
– Miféle? Érzem, hogy a lábam veszni készül, a szívem össze-vissza ver, csurog rólam a víz és reszketek, levegőt is alig kapok, meg fogok halni?
– Meg, Jóska bácsi, meg…
– Nem tud meggyógyítani, doktor úr?
– Én tudnám, de nem lehet. Magának nincs rendben a társadalombiztosítása, magához sem nyúlhatok, igazság szerint itt se lehetne a rendelőben.
– Hát hol lehetnék?
– Azt én nem tudom.
– De maga mondta, hogy a köztársasági elnök úr mondta, hogy indokolatlanul keltenek félelmet a nem tudom, kik.
– A köztársasági elnök úr hazudott.
– Szabad olyat neki?
– Ebbe most nem mennék bele.
– Mi lesz akkor most velem? – esett teljesen kétségbe Jóska bácsi.
– Meg fog halni. – mondta rezignáltan az orvos.
– Elemészt a láz.
– El.
– Lerohad a lábam.
– Le.
– Megfulladok.
– Meg.
– A szívem fölrobban.
– Föl. – mondta az orvos, és látszott rajta, hogy fáj ez neki nagyon.
Jóska bácsi öltözött, köhögetett, szörcsögött, néha elájult, de még a halálra ítéltek végső kétségbe esésével próbálkozott.
– Azt is mondta köztársasági elnök úr, hogy advent van.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 19. csütörtök, 00:17
-
Találatok: 2315
Hogy ezek néhány éve a keresztek mögé bújva rejtegetik a szennyest, az ugyanolyan aljas, mint amikor terrorista egyedek iskolákba, óvodákba kvártélyozzák be magukat abban a reményben, hogy ott nem lőnek rájuk. Olyan emberségben, humánumban bíznak és remélik a menekülésüket, amelynek bennük a szikrája sincs meg, fordított esetben kétségek nélkül elvágnák a kisdedek torkát. Meg is teszik, a menekülőbe és gyerekébe belerúgnak, míg ellenben egy szánkót siratnak, ha kicsorbul, mert azzal, hogy kitették egy elpusztított örökzöld alá, egyben totemizálták is azt.
Ez semmiben sem különbözik az ágyékkötős népek hitétől, de ők keresztény kultúrának nevezik, ahogyan az is ennek a része, hogy az asszony verve jó, meg a medve nem játék. Véletlen baleset egyébként, hogy tobzódik az ország a kereszténységben. Orbán szorult helyzetben volt, már készült ráégni a fasiszta diktátor álarca az illiberális államával, aminek a nevében benne van a lényege, s hogy emiatt ne veszítse el az uniós pénzeket, átnevezte kereszténydemokráciának. Ennyi a történet, s bár, aki gondolkodik, jól tudja ezt, mégis beáll a maszkabálba, amivel legitimálja a gyalázatot.
Ezek akkor jutottak eszembe, amikor itt, a városomban a négy adventi vasárnapon szépen elosztva a polgármester és a három alpolgármestere gyújtogatják meg vasárnaponként a gyertyákat, mindannyiszor egy nagymisét celebrálva mellé, holott, ha nem lennének közszereplők, eszükbe sem jutna templomba járni. Így viszont aktív részesévé válnak Orbán hazugságának, sőt, az ő eszmeiségével és módszertanával legitimálják a hatalmukat, mert azt hiszik, ezt követeli meg a konvenció. Ilyenekkel adnak muníciót arra, hogyha bárki bárhol keresztet állít engedély nélkül, s ráförmednek emiatt, akkor a kereszténység elleni támadásról elmélkednek.
És ezt olyan hangsúllyal tudják mondani, mintha éppen a heréjüket tépnék le a hitük miatt. Ilyenkor, advent idején elszaporodnak a vértanúk, a népek szeme vérben forog, csattog a protkójuk, így merülnek el a szeretethazugságban, hogy az embernek tényleg fölfordul tőle a gyomra. Hogy mi a szent és mit kötelező félve imádni, az konszenzus dolga, hogy miből lesz totem és tabu, az is. Minden hit és minden vallás az ismeretlenre adott válasz, a politeizmustól, amikor minden reszketésnek külön neve van, eljutni az egyistenhitig, amikor minden félelem egy alakban testesül meg, komoly filozófiai tett, de nem több annál.
Ugyanakkor az, hogy egy ember vizet szór egy épületre, s az ezzel megszentelt lesz, semmivel sem másabb, mint amikor Winnetou azt mondja a sápadtarcúnak, ha eléri a totemoszlopot, ott már védettséget élvez. Svejk gépolajjal adta fel az utolsó kenetet, minden viszonylagos tehát, mert amit nem tudunk, az nem fáj. Svejk haldoklója így is, úgy is oda jutott, ahová megszentelt zsiradékkal jutott volna, de nyugodt volt, mert bevonták a cirkuszba. Akinek szüksége van hitre, mert fél a haláltól, éljen vele, aki robottá válna emiatt, az is megteheti. Nincs különbség a két menekülés közt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. december 17. kedd, 20:57
-
Találatok: 2662
A nagy társadalmi ellátórendszerek ezer sebből véreznek. Talán legjobb példa erre az állami egészségügy, ahol néhány - kalandvágyból itthonmaradt - orvos úgy cirkulál a rendszerben, mint a giliszta, mikor a kacsa a fenekébe dugja a csőrét. Szaladnak egyik helyről a másikra, hajszoltak és fáradtak, nincs módjuk nyugodt munkavégzésre, mert a betegek ott ülnek űzött tekintettel a folyosókon - már persze, ha adtak nekik időpontot egyáltalán.
Nagy adomány, ha ilyen körülmények között valaki nyugodt tud maradni, mert szakmai munka színvonalát a kapkodás, a túlzott megterhelés jelentősen rontja, mint ez a mienknél szerencsésebb országokban már régen közismert, és ahogy közismert volt nálunk is - ezelőtt úgy harminc évvel.
Természetesen a Nemzet Poliésztere is ismeri a problémát, de - már csak megszokásból is - azt vizsgálja elsősorban, hogy hogy lehet a rajta fellelhető hájréteget tovább növelni, ezért aztán a követendő eljárás három eleme a gép-műszerpark növelése, új kórházak építése és az ellátottak számának csökkentése.
Ha ügyesen oldják meg a feladatot, akkor a népnek nem lehet pofázni, kapott CT-t, MRI-t meg sikítófrászt előjegyzésének időpontja miatt - a fizetős beteg meg átmegy a magán-egészségügybe, melynek tulajdonosi köre okozna kis meglepetést, ha nyilvánosságra kerülne.
Az első eset tiszta sor: beszerzünk, majd jön a technológiai szükségszerűségként előírt un. "visszacsurgatás", aztán a beüzemelés, melynek során hamar kiderül, hogy ha egy új műszer vagy gép mögött nem áll ott a hozzáértő orvos, akkor az csak egy darab vas.
Állhatna helyette a rendelő közepén magának a Nagy Politikusnak a megfelelő helyen arannyá fényesedett rézszobra is, mely - hasaalját megsimogatva - biztos gyógyulást hozna a betegeknek.
A kórházépítésnél ugyananez az eljárás, csak a nagyságrend tízezerszeres, majd a megfelelő betegút-karbantartás után plusz-hozadékként remek budai ingatlanok szabadulnak fel ingatlangfejlesztésnek nevezett rablások céljára.
Egyébként meg aki nem érdemli meg, az fizesse zsebből az ellátását, és ha a zsebében nincs semmi, akkor így járt - aztán vakargathatja gondterhelten erősnek éppen nem mondható érdekérvényesítő képességét.
Minek is neki az orvos, a gyógyszer kiváltására úgysincs pénze, egyébként meg egészséges életmódot folytat, sokat tartózkodik a friss levegőn és a munkahelyi étkeztetése is egészségtudatos - legelhet füvet az árokpartról.
A nyugdíjrendszer és a szociális ellátások is tökéletesek, a nyugger például tizenegy hónapon át hitelt nyújt szeretett kormányának, majd - ha szerencséje van - akkor valamennyit visszakap a befektetett pénzéből, kegydíj gyanánt.
Persze, szó sem lehet herdálásról, a nyugdíjemelés az inflációhoz igazodik, de hogy az mennyi, azt a Nemzet Esze határozza meg, a Statisztikai Hivatal meg lepapírozza.
Így eshet meg, hogy a piacon már elfogy a pénz a bukszából, de a nyuggernek még mindig lelkesednie kell a bőkezűen osztogatott nyugdíj miatt, mely osztogatás vesztese ugyan ki más lehetne, mint a legszegényebb réteg.
Bővebben ...
Karcsinak hívták a fenyőt, aki évek óta növekedett, játszadozott, lengedezett és sóhajtozott a fenyőneveldében. Egyszerű lucfenyő volt, semmi pucc, semmi pávaság. Olyan volt, mint akármelyik lucfenyő, akik ezerszámra álltak mellette, némelyik kissé csálébb, ritkásabb, nyomorultabb, de fenyő volt mindahány, nem volt alávalóbb egyik sem a másiknál, Isten teremtménye az összes, egy vérből valók. Sőt, még a génjeik is szinte teljesen megegyeztek akár egy nordmann fenyőével is, pedig ezek annyira fönt hordták az orrukat a pedigréjükkel, sokszor szóba sem álltak egy Karcsi féle egyszerű luccal.
– Ébredj, Jóska! – rázogatta az ura vállát az öregasszony, kócosan és otthonkában, pedig még sötét volt odakint, és a kakas sem kukorékolt. Igaz, a lakótelepi ház negyedik emeletén laktak, így nehezen kukorékolhatott volna, de nem lehet tudni sohasem.
– Csak azt ne mondd, hogy fölcsinált a szakállas. – tért már észhez teljesen Jóska, mert soha nem mulasztott el viccet csinálni abból, hogy ők épp József és Mária, és meg sem unta az évtizedek alatt.
Michael Douglas az Összeomlásban egyszer csak bekattan, baseball ütővel ver szét boltokat, űzött vadként, egyetlen célként megy haza, lövöldöz, míg őt magát le nem lövik. Az emberi lélek örök titok, hogy ki az őrült, az konszenzus kérdése és koronként változik. Például a középkorban az őrült normán kívül eső személy volt, aki tetteiért nem tartozott felelősséggel, sőt, inkább valami misztikum megtestesítőjeként jelent meg az emberek tudatában, mint Lear király vagy Ophelia Shakespeare-nél.
Kövér elvtárs interjút adott egy közpénzből eltartott, kézivezérelt nyomdaipari terméknek – lánynevén Magyar Hírlap -, amelyben kijelentette, hogy a gyűlölet nem pálya, azzal nem megyünk semmire, majd ezzel a lendülettel végzett állattani besorolást ellenzéki embereken. Karácsony főpolgármestert kiskutyához hasonlította, Hadházy Ákost viszont nem találta meg a Brehmjében. Róla szó szerint így vélekedett: „Zoológiai besorolása szerint Hadházy Ákos, nincsen párja széles e világon”.
