Plakát és lepraszag
- Részletek
- Készült: 2019. március 01. péntek, 02:06
- Találatok: 1924
Baden-Württemberg tartományi kormánya, ezen belül pedig Winfried Kretschman miniszterelnök maga személyesen nem hajlandó fogadni Szijjártó Pétert a plakátok miatt. Büdös nekik és neki a manus. Leprásparaszt. Magyarország kiszolgáltatott lakossága viszont mindenféle védőfelszerelés nélkül találkozhat a beteges műalkotásokkal, sőt, bónuszként még levelet kap az utolsó csecsszopó is hasonló tartalmakkal, amitől senki és semmi, hacsak nem saját maga védheti meg magát. Ez azonban a zömnek erejét meghaladó feladat.
És ez a kiinduló pontunk, a kályhánk, az alfánk és az ómegánk, hogy reménytelen helyzetünkkel szembenézzünk. Itt, a saját hasábjaimon már számos alkalommal küldtem el szordínósan az anyukájába az Európai Unió politikusait, mindahányszor élénken emlékeztetve a München 1938 szindrómára, amikor is elnézésükkel, beszariságukkal és halogatásukkal a világra szabadították az Apokalipszist. És, bár az összkép ezzel az elhatárolódással kicsit árnyalódott ugyan, a helyzet azonban ugyanolyan kétségbe ejtő, mint eddig akármikor.
FIKCIÓ
TÉNY
Kretschman úr bár sokat tett, de nem eleget, a romlás ugyanúgy belengi világunkat, mint eddig. Ez a gesztus csak egy flastrom, szépségtapasz, amellyel a rothadást palástolni akarják, holott a beteg gócot kellene gyökerestől kimetszeni, ilyenre azonban a politika természeténél fogva alkalmatlan. A kompromisszumok művészetének is nevezik, akik megengedőbbek vele szemben, jobban belenézve a szemébe azonban bízvást nevezhetjük manipulációnak, amely terepen a tiszta lelkűek elbuknak. A politika az egyrészt-másrészt, nincsenek benne egyenes vonalak, ezért sikeresek benne a rókalelkűek.
A betegesek pedig még inkább. Kevés romlatlan, kamaszos pátoszú alak látható ezen a vidéken, aki pedig ilyen, az lemorzsolódik, mint például Sargentini asszony vehemenciája is már a múlté. 
Filléres emlékeink
- Részletek
- Készült: 2019. február 27. szerda, 21:15
- Találatok: 1726
Ott bukott le a Nap, ahol ilyenkor, tél végén le kellett ereszkednie, épp a domb tetejénél, mintha az emlékmű csúcsára lett volna tűzve, mint egy világító, lüktető vattacsomó. Aranysárga, giccses képeslap lett a világ, amelynek a szélén, a domb aljában állt a két, reszkető fejű öreg, és néztek bele a fénybe. Illetve csak egyikük állt, egy szalmaősz hajú vékonyka asszony, aki kerekesszékben toligálta az urát, annak lábain pléddel, fején kalappal, és ürességgel is abban, de mégis kérdezett tőle az asszony, ahogyan belefordította a Napba, irányba állította, s nem azért, hogy érjék a nyalogató sugarak, hanem, hogy képeket csalogasson elő a remegő fejében, és ezért is szólt hozzá melegen.
– Emlékszel, Béla, emlékszel… – kezdte szelíden – ott, fenn, az emlékmű melletti padon fogtad meg először a kezem, néztél a szemembe, és mondtad, hogy szeretsz. Emlékszel Béla szívem?
Az öreg szemében fények gyúltak, ahogyan a múlt megjelent a fejében, és reszketeg szavakkal válaszolt.
– Mekkorát szóltak azok a kalasnyikovok. Fújt a májusi szél, amikor volt itt a KISZ avatás, és a szovjet elvtársak sortüzet lőttek a tiszteletünkre, csattogtak a zászlók a szélben, csak úgy ragyogott a vörös csillag a betonon, emlékszel, Irén? – ilyenek jöttek ki a száján, Irénnek azonban nem ment el a kedve, és ő is sorolta, ami benne kavargott.
– És Béla, emlékszel a nyárra, amikor csorgott rólunk a víz a sötétben ugyanazon a padon. A tiéd lettem és megkérted a kezem? – ábrándozott a nő tovább, és az ura is.
– Az Ifjú Gárda, amikor már mi álltunk sorfalat a KISZ avatáson, Irén, a sapka a fejeden, a gyönyörű, acélkék egyenruhád, meg az enyém, és fújt a szél, itt mindig fúj a szél. – így az öreg a lebukó Napnak.
– És igent mondtam… – folytatta az asszony – és fölkaptál, és dobáltál az izmos kezeddel, de kértem, hogy tegyél le, mert valamit mondani akarok.
– A május elsejék, Irén – folytatta az útját az öreg – álltunk az emelvényen az elvtársakkal, itt, a domb alatt, kalapunkat fújta a szél, ömlött a nép, a sör, a virsli, emlékszel, Irén?
– Terhes vagyok – mondta szakadatlan a nő -, ezt mondtam el neked. És ugráltál, és nevettél, és legurultál a dombon, és elvettél aztán, Béla.
– A kommunista szombatok, Irén. – volt kérlelhetetlen vagy monomániás a férfi – Itt építettük a járdát, csatornáztunk, magunknak építettük.
– Megszületett a kicsi Béla. – válaszolt a nő – Itt fényképeztük bérmálás után, itt szánkóztunk, amikor kisdobos volt, itt hógolyóztunk, és itt volt az ő KISZ avatása is. Stramm fiú volt, Béla, nagyon stramm.
– Bezárt a gyár, Irén, bezárt. – nyöszörgött az öreg – Itt ültünk a volt kartársakkal munka helyett, söröztünk akkor is, mert már május elseje sem volt.
– Itt tologattuk a kisunokádat, itt hányta le a szép zakódat, emlékszel, Béla? – Így a nő.
– Itt misézett a püspök is Irén, itt áldoztam nála a keresztény dalárdával együtt, Irén.
Plakáttal üzent a hegyfalui plébános - 2019.02.21. - Fekete férfiak vagy keresztet tartó turisták, újabb plakáttal üzent a hegyfalui plébános a híveinek. Dóka Ferenc ezúttal az Európai Parlamenti kampányba szállt be saját készítésű hirdetésével. A templom előtti faliújságon azt is megüzeni, hogy neki mi a véleménye a kérdésről. A plébános korábban a csikkdobálókat fenyegette kivégzéssel. 10 éve pedig megvert egy postást, mert rossz újságot dobott be neki. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/plakattal-uzent-a-hegyfalui-plebanos
Pálinkás József: zsarol a kormány - 2019.02.17. - Kemény szavakkal bírálta az MTA korábbi elnöke az innovációs minisztert. Pálinkás József a szlovákiai közrádiónak adott interjúban azt mondta: zsarolja a Tudományos Akadémiát Palkovics László. Az első Orbán-kormány oktatási minisztere attól tart, hogy a legjobb magyar kutatók külföldre költöznek, ha megvalósul a kormány terve és a kutatóintézetek nem közvetlenül kapják az állami támogatást. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/palinkas-jozsef-zsarol-a-kormany-politika-2019
Megneveznek minket
- Részletek
- Készült: 2019. február 26. kedd, 11:10
- Találatok: 2243
“Ha valaki Magyarországot támadja, azt nevén fogjuk nevezni.” – Ezt mondta Hollik István fideszember, a csürhe egyik jelentéktelen figurája. És, bár fogalma sincs róla, mert setét, mint a tajtékos éjszaka, ezzel a dumával elnácult, elkommunistásodott, vagy a kettő sajátos elegye. Nem tudni, mi ő, milyen szerencsétlen teremtménye a jóistennek, ilyen iszap leginkább, ami bugyborékol. Az, meggondolva, akibe a pártközpontban beletöltötték a masszát, és most pöfög.
Egyébiránt az Echo Tv “Őszintén” című műsorában hirdette meg a kirekesztést, megjelölést, s emiatt, hogy ez a tévé ilyen című műsorral, sőt, a prostisrácok általi beszámolással tálalja a manust almával a szájában, így együtt kínosan komolytalanná teszi az egészet. Ámde valamit csak fölvillant Hollik elvtárs mérhetetlen sötétségéből, aki úgy fenyeget, hogy azt sem tudja, mit beszél, és ettől fémes ízt érez az ember a szájában. De majd én tovább gondolom helyette a szavai értelmét.
Elsőként egyébként Dub hadnagy ugrik be Hollik elvtársról, aki a frontra menet azzal riogatta Svejket, hogy majd megismeri őt a rossz oldaláról is, másodjára pedig Goebbels elvtárs, aki Nürnbergen a pártgyűlésen nevezte néven a zsidókat, mint az ország és a német nép ellenségeit. Valljuk meg, ez a két kép így együtt a groteszk és az abszurd képzetét kelti az emberben, a sírva nevetés ellentmondásait, csak momentán cserepes a szám és méla a kedvem, ezért nincs érkezésem egyikhez sem.
Azt nem mondta Hollik elvtárs, hogyan leszünk megnevezve, esetleg Proust módján, aki elindította, hogy helynevek, a név, és kimondta a varázsigét, miszerint Combray. Vagy csak úgy zakatolósan leszünk megbillogozva, hogy Kovács István, esetleg csoportosan, hogy a malomtulajdonos kulákok. Hogy elrebegik suttogva a nevünket mágiát alkalmazva, s hitük szerint így kerítve hatalmukba a lelkünket, vagy csak egy kitűzőt kapunk, sárgát, csinosat, hogy őt lődd a Dunába.
Mindmegannyi megválaszolatlan kérdés. De közelebb visz a megfejtéshez, ha azt is elmesélem, hogy ez a Hollik nagy és sűrű nyelvcsapásokkal jelentette ki, az ő szülei mélyen vallásosak és antikommunisták voltak. Ez azért érdekes, mert valaki azért szólhatna neki, ez itt a XXI. század, és nem Horthy keretlegény csapatába nyújtott be motivációs levelet – ahol az ilyen kritériumok előírások voltak -, hanem a nép egyszerű gyermekeit, meg a tartótisztjét akarja meggyőzni, hogy megérdemli a velőscsontot.
Nem tisztázott egyébként, hogyan lehet támadni Magyarországot, szóval, tettel vagy pediglen hallgatással is, hogy mi minősül egyáltalán támadásnak. Azt tudjuk, ha én azt mondom, Orbán lop, akkor már hazaáruló sorosbérenc vagyok, a nép ellensége, sötétben bujkáló ellenforradalmár. Hogy ezen kívül mivel lehet még támadni Mária országát, az is érdekelne engemet fölöttébb, nehogy bűnbe essek. Sőt, még Magyarország fogalma sem tisztázott egészen.
Hol kezdődik és hol a vége? Nemesmedves-Záhony a viszonylat, vagy Oberpullendorf-Csíkszereda, netalán egyenesen Borneótól a Szíriuszig nyújtózik, kitöltve az Univerzumot, ez sem mindegy egyáltalán. És, hogy kik lakhatják kies tájait, az is egy rejtély, mert a fideszcsürhe azt is mondta: “Magyarország nem mindenkié.” – Oké, de akkor kié lehet? Aki meg lesz nevezve, azé nem, aki pedig kijelöli őket, mint korcsokat, azoké csakis. Tehát az övék kizárólagosan.
A hajléktalanokat így kergetik el a padokról, a nem közülük valókat pedig az országból óhajtanák, ha tehetnék.
Így neveld az Orbánodat
- Részletek
- Készült: 2019. február 24. vasárnap, 19:09
- Találatok: 2189
A lehető legautentikusabb forrásból, enszájából tudjuk már, hogy Orbán paraszt volt, és az is maradt. Egészen sajnálatos módon azonban nem az ábrándos és búzavirágos, tiszta tekintetű, Toldi-féle (…szép öcsém be nagy kár…) értelemben, hanem XX. századi, szocreál, ganajozó, ügyeskedő, stikában pálinkát főző, okosba megoldó módon. Ez pedig olyan messze van az idilli parasztromantikától, mint Móra rózsaszín ábrándozása Móricz furkósbotjától, de mit lehessen tenni.
Orbán olyan képet igyekszik festeni magáról ezzel, mintha a romlatlan, tiszta embertípus képviselője volna, holott csak a kommunista paraszt archetípusa ő, amely organizmus tulajdonképpen párhuzamos egójú az ötvenes évek Kelet-Texasának kisvárosi, republikánus férfijáéval. Az ilyen férfi kemény kézzel tartja egyben a nagycsaládot, furgonja van, csalja a feleségét, bowlingozik és lelövi a kertjébe tévedt idegent. Viszont áldást mond ebéd előtt.
A Clint Eastwood-féle vadnyugati hős továbbfejlesztett változata ő, aki hallgat, néz, kérlelhetetlen, és mást sem tud a világról, de szúrós a szeme. Viszont nem vágyok egyáltalán spengleri babérokra, csupán azt állapítottam meg ezzel, hogy Orbán miért rajong Trumpért, talán, mert egyforma tulok mindkettő. Ilyen eltorzult cowboyok, visszamaradt kövületek, amelyek bökik a normális világ talpát, hogy érzékletes, ámde óvodás képpel mutassam be korunk tragédiáját, és ebből ennyi elég is.
Az Európai Néppárt azon tagjai, akikben mocorog még a lelkiismeret, és maradt bennük valami a kamaszkor kérlelhetetlen erkölcséből, megunták Orbán aljasságait. Eddig is tudták, hogy leprás, de gumikesztyűben megfogták a kezét, viszont most már szaglik is, és nem elég, ha befogják az orrukat, meg kell szabadulni tőle. Ergo, a Fidesz-t ki akarják rúgni. De úgysem lesz belőle semmi, mert mindig akad egy idealista, aki reménykedik, hogy megjavul, vagy, hogy így is lesz valami haszna.
De nem fog megváltozni. Hősünket utoljára a jó édesapja, bizonyos Orbán Győző tudta farigcsálni az avas szagú parasztudvaron, mégpedig nadrágszíjjal, amitől ilyen lett, amilyen. Viszont olyan jól sikerült, hogy ma már nem fog rajta a véső. Hogy hősünk ennyire ragaszkodik paraszt mivoltához, ne vegyük el tőle ezt az örömet, és írjuk alá neki, hogy az, és javíthatatlanul. Viszont éles, ontológiai különbséget kell tennünk a képeskönyvek romlatlan földművese, valamint a valóság formálta embertípus között.
A legáltalánosabb organizmus, amit a szocialista erkölcs és a történelem viharai létrehoztak, az életben maradásért mindent megtevő, ügyeskedő, a sunyiságig ravasz, ebből fakadólag olykor alattomos embertípus, ami sarokköveket Orbán Győző oly alaposan a kisfiába kalapált, hogy ember azt meg nem változtatja, azzal a degeneráltsággal, hogy lerí róla a gyerekszoba hiánya is. Ilyen alapozással vonult végig az életen hősünk, futballpályán, katonaságon, átivott egyetemi éveken át a felnőttkorba, ahová úgy érkezett meg, mint elefánt a porcelánok közé.
Ránézve a manusra azt kell megállapítsuk, úgy is maradt, így reménytelen eset, esély sincs rá, hogy embert faragjon belőle bárki is már. Ez a Néppárt is bíbelődik vele, óvja a kis lelkét, hátha, holott ma már az sem elég, ha udvariasan mondják neki, hogy takarodjon, ustorral kell végigverni a hátán, és kiűzni őt a paradicsomból. Ez az a módi, amit a megkövült, paraszt habitusával és intellektusával felfog, de ilyen nem lesz, ami a Néppárt nyűge, de mégis a mi bajunk.
És ez az ábrándozás is, amit itt előadok, nem is a mindentudás igényével születik, hanem. mintegy kézikönyvnek, használati útmutatónak azon magyarok számára, akik még szívükön viselik a lángoktól ölelt sorsát. Nem akarok egyebet elmesélni, mint, hogy hősünk menthetetlen, gyerekkorától predesztinálva másból sem ért, mint, ha képen verik. Minden egyéb módozat fölösleges és eleve kudarcra ítélt, mert, amint az egyértelmű, ez a mi emberünk kizárólag az erőből ért.
Orbán valóban érti a magyarok lelkét?
- Részletek
- Készült: 2019. február 23. szombat, 18:48
- Találatok: 2061
Tölgyessy Péter jogász, politológus és nem utolsó sorban politikus elemzett a minap az Eötvös Csoport Beteljesületlen reménység – 1989 csodája, majd kudarcba fordulása című előadásán. Az erről szóló beszámoló az Indexen főoldalas hírként jelent meg, ami azt sejteti, hogy itt egy komoly elemzőről lehet szó, akinek fontos meghallgatni a mondandóját. Nos én ezt megtettem, mégis a cikk végére érve olyan ideges lettem, hogy azt nehéz lenne szavakba foglalni. Tölgyessy ugyanis úgy próbálja meg beállítani egykori jóbarátja, Orbán Viktor művét, mint egy jól működő, sok tartalékkal és meglepetéssel rendelkező rendszert, amely akár még csodákra is képes lehet. A gond nem azzal van, hogy ezt kimondta, hanem azzal, hogy szerintem ez egy ritka nagy hazugság.
Tölgyessyvel sem elsősorban az a gond, hogy maszatol, hanem az, hogy a szerintem vitatható, alighanem téves állításait gyakran igaz mondatok közé csempészi. Mondandójában ugyanis sok igazság van, és még csak azt sem lehet mondani, hogy ne látna jól bizonyos eseményeket, amelyeket ő maga is megélt, előbb az SZDSZ, majd pedig a Fidesz képviselőjeként. Pontosan ezért olyan veszélyes az, amit művel, hiszen képes lehet azt a látszatot kelteni, hogy van logika abban, amit mond, beleértve ebbe az Orbán politikáját és kormányát jellemző állításait. De hogy pontosabban megértsük, miről is van szó, lássunk egy részletet az előadáson készült beszámolóból:
Tölgyessy biztos volt benne, amikor a Fidesz elfogadta az alkotmányát, azaz alaptörvényét, hogy az csak a kezdete a „csodálatos forradalomnak”, ami ugye a szavazófülkékben ment végbe. Orbán Viktor a nem leváltható, irányított demokráciák klasszikus nyugatellenességét ugyan felmutatja, ám ennek a rendszernek azonban sajátos jellemvonásai, és ezzel együtt elképesztő tartalékai vannak: érti a magyarok lelkét, és elkezdett kísérletezni a magyar gazdasággal – sok kísérlete telibe talált már és ki tudja, hol ennek a vége, mondta az elemző.
Kezdjük az elején, mondjuk ott, hogy mégis milyen elképesztő tartalékai vannak ennek a kormánynak? A külföldi számlákra kimenekített, időközben közpénz jellegét elvesztett milliárdok ugyanis nem minősülnek tartaléknak, azokat nagy valószínűsággel a büdös életben nem fogjuk viszontlátni. Mint ahogy azokat az EU-tól érkező ezer milliárd forintokat sem, amelyből valóban csodát lehetett volna tenni ezzel az országgal. Ettől a történelmi lehetőségtől azonban megfosztott mindannyiunkat Orbán Viktor és maffiakormánya akkor, amikor hatalomra kerülésüket követően egymás között osztották el az EU-tól érkező pénzeket, túlárazott stadionok, hidak, úthálózatok és épületek formájában. A manyup-pénzeket egyszerűen ellopták, a gazdasági teljesítménynek köszönhetően megtermelt javakat pedig szétosztják a hazai egyházaknak, valamint a határon túli szervezeteknek.
Tölgyessy véleménye szerint Orbán nem elég, hogy elképesztő tartalékokkal rendelkezik, még a magyarok lelkét is érti. És igen, az valóban igaz, hogy megtalálta az utat a magyarok manipulálására, azonban ez nem azt jelenti – véleményem szerint –, hogy a lelküket értette meg, hanem rájött arra, hogy mivel manipulálhatóak. Kidolgoz(tat)ott egy olyan hazugságokra épülő kormányzati propaganadát, amely elhiteti az emberekkel, hogy a kormány megvédi őket minden ellenséggel szemben. Ezt az ellenséget pedig ők maguk nevezik meg időről-időre, amely ellenség lehet Soros György, a migránsok, a CEU, vagy épp a hazai civil szervezetek többsége. Manipulálja és hülyének nézi a saját választóit, mivel tudja, hogy ezzel választásokat lehet nyerni. Noha már évek óta alig érkeznek menekültek az országba, mégis fenntartja annak látszatát, hogy a mai napig ostrom alatt állunk, hogy a határkerítés túloldalán milliók várakoznak arra, hogy végre leigázhassák a keresztény Magyarországot. Hogy ezt jelentené-e a magyarok lelkének megértését? Nem vagyok ebben olyan biztos.
Tölgyessy szerint Orbán a magyar gazdasággal is csodálatosan bánik, ugyanis elkezdett azzal kísérletezni és több kísérlete is telibe talált már. 
Romlottság kifulladásig
- Részletek
- Készült: 2019. február 22. péntek, 20:39
- Találatok: 1963
A Fidesz, a kormány és a gúla, akárha piramis, hegyes csúcsán Orbán Viktor Mihály maga – végül is, csakis ő – úgy nagyjából háromszáz venezuelai menekültet fogadott be, amely ország, mint tudvalévő, egy Orbán Viktor Mihályhoz hasonló eszelős miatt süllyedt bele a totális káoszba. Mert a történelem nem tréfadolog, mint arra majd egyszer a mi trottyosunk is rá fog döbbenni, amikor majd neki, de legfőképp nekünk is késő lesz, midőn gyermekeink kis kullóval húzgálják át a határon életük cafatos maradékait, kifelé egy ország füstölgő romjai alól.
És most, hogy láttuk ezt a mosolyokkal terhes képet, nézzük, miből élünk máma. Szép dolog ez, lovagias gesztus, hogy Pártunk, kormányunk és ezek ormain maga OVM a megalázottak és megnyomorítottak ölelő pátyolgatására siet? Hát, hogy a rossebbe ne volna az. Minden nyamvadt úttörő és kisdobos ezt tenné, mert ezt követeli a megfontolás, és nem utolsó sorban az ember bozontos lelke is. S tán éppen ezért furcsa, sőt, bizarr, hogy Pártunk…etc. a kódexnek megfelelően működik, mert nem vagyunk ilyenhez szokva tőlük. Ők pofán szokták rúgni a kiszolgáltatott népeket úgy általában.
Most vagy van lelkük, azért különcködnek, vagy érdekből teszik ezt is, mert nem Kantok ők, de mennyire, hogy nem. És így is van. Venezuelai magyarokat kerestek ugyanis, hogy legyen nekik fehér és keresztény munkaerő, míg a szülőgép beindul. Viszont csak hetedíziglenit találtak, hogy a nevük sem volt jóskapista, mukkot sem tudtak aranyul, józsefattilaul meg pláne, csak a vérükben maradt egy kis kokárda, ilyen gyűrött maradék. Szép azért a hátsó szándék ellenére, ha fogcsikorgatva is, de kipréseltek magukból egy kis humánumot? Perszehogy, móka meg kacagás, valamint piros pont a fekete könyvben.
Csakhogy, és sőt. Ezt az egészet, hogy üzemszerű úttörők ők, titkolják. Olyannyira, hogy a kimenekített vérükben magyarokat is szépen megkérték, egyáltalán ne beszéljenek a befogadásról. Ekképp előállt az a sajátlagos helyzet, hogy egyszer tesznek valami jót, de szégyellik, takargatják vagy csak kénytelenek. S ilyenkor föltolamlik az emberben, hogy ugyan miért és milyen megfontolásból, miféle hátsó szándéktól vezetve válik abszurddá a világ. Aztán végig gondolva a folyamatot és a történések logikáját, fölfedezi ebben az egészben a Fidesz, mint vallás működésének törvényszerűségeit, s egyben kudarcát is, mert egyszer úgyis minden kiderül.
A fideszegyház a hitre épül, mint azt valamennyien tudjuk. Ennek a hitnek az alapja, a fundamentuma, hogy a világ veszélyekkel terhes, minden fűszál bujkáló orgyilkos, az összes organizmus és ásvány a mimagyarok életére tör, az egész világ a mi munkánkat akarja elvenni, és mindenki foga a mi szüzeinkre fáj. Mindeme apokalipszis ellen az egyetlen gyógymód, lelkünk, nyamvadt életünk kizárólagos őrizője maga Orbán Viktor Mihály, a végvári hős, a munkálkodó arkangyal és istenkirály. Nélküle minden elveszett, és nincs értelme semminek sem.
Orbán Viktor Mihály viszont ezt a héroszi szerepet egy lapra – sorosmigráncs – feltéve játssza már csak, egy migráncs se soha, életünk, vérünk összeszorított foggal, meg a kerítés, valamint reszketések. Így és ezért, ha az elvakult és elbutított hívek csak egy csöppet belelátnak a kártyákba, hogy cinkeltek a lapok, magyarán átverik őket, összezuhan az oltár, ledől a katedrális, és netán tökön rúgják az Istent. Élni így lehet, csak fölösleges. Másrészt pedig fölfedi a fideszvallás mélységes romlottságát és gonoszságát, hogy híveinek a gyűlöletet ígéri, ezzel toborozza őket, és semmi emberséget már meg nem engedhet magának, mert akkor véget ér a történelem. Pácban van az egyház nagyon.
Kominform újratöltve
- Részletek
- Készült: 2019. február 22. péntek, 07:28
- Találatok: 2117
Erősen kifogásolom Magyarország támadásait és alaptalan összeesküvés-elméleteit Juncker elnök ellen. A brüsszeli döntéseket, a bevándorlásról szólóakat is, közösen hozza az uniós tagországokat tömörítő tanács és az Európai Parlament, s mindkettőben ott vannak Magyarország képviselői is – mondta Joseph Daul, a Fideszt is soraiban tudó Európai Néppárt elnöke a magyar kormány legújabb, ezúttal Soros Györgyre és Jean-Claude Junckerre kihegyezett kampányáról.
Ami Daul szerint rágalmazó, hazug és félrevezető propaganda - ezen állításaival alighanem elérte, hogy majdan Soros György mellé kerüljön a következő plakátkampányban -, az a magyar kormány szerint tájékoztató akció. Merthogy Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szerint „Magyarország ellen nyolc éve folyik dezinformációs kampány”, s a hagyományos médiában teljesen más képet adnak az országról, mint ami a valóság.
Ami önmagában igaz is, elég belenézni a köztévé bármelyik hírműsorába, vagy beleolvasni a kormányhű sajtóba, de Kovács éppen a másik oldalra gondolt mint hazug kampánymédiára, mely doszt az uniós választásokra koncentrál. De a kormánypártok az EP-szavazás kampányához sorolták a rabszolgatörvény elleni tüntetéseket vagy éppen az ellenzéki pártok akcióit is.
Aki nincs velük, az ellenük van, pontosabban az ország ellen, s mindez permanens kampányban jelenik meg. A nemzetközi jelzések, bírálatok mind-mind egy magyarellenes világösszeesküvés, a Soros-kampány részei, ahogyan a hazai korrupcióra rávilágító, a számonkérést hiányoló megnyilvánulások is. Teljesen érthető tehát, hogy a kormány az ország érdekében védekezik, s a defenzíva része a tájékoztatás. Ha kell, óriásplakáton, kolumnás hirdetésekben, tévéreklámokban, s biztos, ami biztos, a teljes kormánymédia is ezen kotta alapján dolgozik.
Plakáttal üzent a hegyfalui plébános - 2019.02.21. - Fekete férfiak vagy keresztet tartó turisták, újabb plakáttal üzent a hegyfalui plébános a híveinek. Dóka Ferenc ezúttal az Európai Parlamenti kampányba szállt be saját készítésű hirdetésével. A templom előtti faliújságon azt is megüzeni, hogy neki mi a véleménye a kérdésről. A plébános korábban a csikkdobálókat fenyegette kivégzéssel. 10 éve pedig megvert egy postást, mert rossz újságot dobott be neki. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/plakattal-uzent-a-hegyfalui-plebanos
Persze hazudoznak szakmányban, ezt a Birnbaum-interjú óta kvázi el is ismerték; mondhatni, permanens kampányban él az ország 2010 óta, mintha új életre kelt volna a Kominform, csak Zsdanov elvtárs útmutatása alapján immár nem Révai, hanem Habony és Rogán elvtárs tájékoztat, s nem a láncos kutya Titó Jugoszláviája, hanem Soros és Brüsszel az ellenség. Mely teljes fegyverarzenálját beveti Magyarország ellen, még a miniszterelnök családját sem kímélik, hiszen csak így fordulhat elő, hogy az Orbán-vő közvilágítás-javító projektjeit is kifogásolják. És van pofájuk Brüsszelbe hívni a legfőbb ügyészt, hogy az EP költségvetési ellenőrző bizottsága előtt számoljon be az Európai Csalás Elleni Hivatal által vizsgált ügyekről.
Még szerencse, hogy Polt Péter nemcsak idehaza szelektál biztos kézzel a különféle feljelentések között, s utasítja el hideg fejjel az ellenzék kampány-lázálmaiban született, mondvacsinált ügyeket, de Brüsszel esetében is átlátja, hogy a vizsgálat nem szakmai, hanem politikai jellegű, így semmi keresnivalója a bizottság előtt. Mit képzelnek ezek arrafelé, majd éppen a legfőbb ügyész legitimálja az ócska kampányukat? Mindenki hülye, csak ő helikopter?
Meg még néhányan. 
Popzene
- Részletek
- Készült: 2019. február 21. csütörtök, 00:23
- Találatok: 2343
Polt Pétert igen nagy szeretettel és a legmélyebb tisztelettel meginvitálták Brüsszelbe, hogy meséljen nekik arról, mi is folyik a Magyarország nevű földrajzi egységben, ahol ismeretlen erők, földöntúli hatalmak működése nyomán lába kél annak a pénznek, amit ők postáznak a t. címnek, hogy ott emberibb élete legyen az embereknek, ámde nem lesz mégsem. Hanem más történik ott, európai aggyal érthetetlen dolgok, a pilisi szívcsakrától megbolondulnak a műszerek, és fába szorulnak a férgek.
Már kikészítették a teát, leporolták a széket, hogy kezdd el a mesét szépen, ámde azt hiszik, ellátogat a fatornyos Brüsszelbe ez a Polt? Á, dehogy. Mint valami nyüves kígyó, úgy csúszott ki a baráti ölelésből, mondván, ő nem, az ő szűzi teste és lelke nem politizálhat, éspedig ez az lenne. A soroskampány része, s ha azon ő megjelenne, akkor elkárhozna, kénköves tűzön égne ő, és most az egész nagy Unió néz ki a fejéből bután és röhejesen, míg pedig ez a Polt csak göcög magában meglehetősen gonoszul.
Ketzalkóatl (Tollaskígyó) az azték mitológiában a tudás istene volt, Kleopátra ölebként tartott pár jószágot, mert őnála az ureuszkígyó a védelem szimbólumaként fungált. A mi, Németh Szilárd által besorolt és meghatározott, más diszciplínák számára azonban ismeretlen zsidó-görög-római és még keresztény kultúrkörünkben a gonoszság szimbóluma a lábatlan jószág, olykor maga a Sátán, ami kritériumnak a fiúk meg is felelnek, és képtelenség bármit is kezdeni a nyúlós-nyálkás, gonosz és undorító testükkel.
Erre a Poltra visszatérve azonban még egy pöttyet, mint az egyik vezérkígyóra, arra lettek volna kíváncsiak a tehetetlen uniósok, hogy miért van az, ha az OLAF átadja a bizonyítékokat a lopásokról, azok a NER útvesztőiben szublimálódnak, vagy, ha nem, értéküket vesztik, fiókok mélyén tűnnek el, ilyenek. És egyáltalán, a már az első bekezdésben emlegetett nem evilági dolgok történnek velük, ami előtt érthetetlenül állnak a bürokraták, akik joghoz vannak szokva, és nem mesterséges káoszhoz, ilyen vadkeleti posványhoz.
Tudatlanok is maradnak, valamint tanácstalanok. Még az esélyét is elveszik tőlük, hogy a cinkelt lapokba lássanak, mert, ha már – mint a nemzet veje lámpás ügyében is – tarthatatlan a helyzet, akkor a fiúk lemondanak a kinti pénzről, és nem az Unióét lopják el, hanem a tiédet. Ez ellen Brüsszel tehetetlen, korai volt tehát megint az öröm. Csak házon belül kell megoldani a tolvaj karjának levágását, vagyonának elkobzását, s minden olyat, amit a feudális jog a jobbágyok számára egy parasztlázadás keretében lehetővé tesz és megenged.
Ez az Unió egy rakás tehetetlenség, ha arról van szó, nevezhetnénk egy kupac bélsárnak is, csak sok a finnyás ember. Mert a másik végéről meg a Polt főnöke, amúgy pedig cimborája és tettestársa elkezdett politizálni nagyon. Szidja az uniót, mint a rosseb, miközben azért a lehető pénzeket, amiket az OLAF szabadon hagyott, rendíthetetlenül, nagy szuszogások és nyögések közt lapátolja zsebre, ami így együtt oly mértékű romlottságot és züllöttséget mutat, amivel szemben ilyen töménységben szintén védtelen minden jobb érzésű ember.
Megint választás lesz, megint indul a mandula, így “A kormány tájékoztató akciót indít a bevándorlást ösztönző brüsszeli tervekről. Mindenkinek joga van tudni, melyek azok az aktuális javaslatok, amelyek alapjaiban veszélyeztetik Magyarország biztonságát.” Jönnek a plakátok újra, amelyeken a kormány arra fogja felhívni a figyelmet, hogy Brüsszel be akarja vezetni a kötelező betelepítési kvótát, gyengítené a tagállamok határvédelmi jogait, és “migránsvízummal” könnyítenék meg a bevándorlást.
Melyik értelmiségben tetszett csalódni, Pálinkás úr?
- Részletek
- Készült: 2019. február 19. kedd, 19:54
- Találatok: 2091
Nem lepődtem meg azon, hogy Pálinkás József csalódott a magyar értelmiségben. Először is azért nem, mert nem tudom értelmezni ezt a csoportot. Ki tartozik a magyar értelmiségbe oly módon, hogy bennük a Magyar Tudományos Akadémia régebbi elnöke villámcsapásként csalódott? Főleg oly módon, hogy egészen a közelmúltig maga is nagy erőkkel, különösebb lelkifurdalás nélkül tolta Orbán Viktor uniós pénzekkel, hazai forrásokkal, a jövő esélyével, a fejlődés lehetőségével, egy ország demokratikus átalakulásának reményével púposan megpakolt talicskáját.
Érdekes rácsodálkozni ezekre az Ürge-Vorsatz Diana-szindrómás emberekre, akiknek meglenne, eddig is meglett volna a lehetőségük arra, hogy sokkal jobban átlássák a rezsim veszélyeit mint egy saját nyomorába és kilátástalanságába falazott közmunkás és szót emeljenek ellene, de eszük ágában sem volt. Amikor még nem a személyes érdekeiket sértette az elszabadult hajóágyú pusztítása, akkor semmi baj nem volt ezzel, sőt, büszkén mesélgettek arról, hogy nem dolguk politizálni. Most meg hirtelen dolguk lett, nem is kell hozzá semmi más, minthogy a csecse irodájuk ajtaját is berúgja az a trágyás bakancs, amelyik eddig is ott taposott mások nyakán. Ez a kulcs. A mások. Az nem baj, csak az, amikor szembesül vele az ember, hogy ő lett a mások. Akkor már megy az óbégatás. És a szardobálás. Úgy tűnik, ez nem proli műfaj, lehet vígan csinálni mindenféle tudományos fokozatok büszke tulajdonosaként is.
Pálinkás József csalódott az értelmiségben. Tessék mondani, melyik értelmiségben? Sorolok néhány nevet, jó? Ángyán József, Esterházy Péter, Bródy János, Alföldi Róbert, Parti Nagy Lajos, Heller Ágnes és hosszasan lehetne sorolni a közismert, általánosságban értelmiséginek tekintett emberek neveit. Olyan ismert emberek neveit, akik mertek és mernek megszólalni akkor is, amikor ezzel a személyes karrierjüket kockáztatják, amikor a propagandagépezet napi mocskolódásának teszik ki magukat. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai és az ő volt elnökük ostobább, vagy gyávább, mint akiket felsoroltam és akiket nem soroltam fel?
Pálinkás József: zsarol a kormány - 2019.02.17. - Kemény szavakkal bírálta az MTA korábbi elnöke az innovációs minisztert. Pálinkás József a szlovákiai közrádiónak adott interjúban azt mondta: zsarolja a Tudományos Akadémiát Palkovics László. Az első Orbán-kormány oktatási minisztere attól tart, hogy a legjobb magyar kutatók külföldre költöznek, ha megvalósul a kormány terve és a kutatóintézetek nem közvetlenül kapják az állami támogatást. - Link: //rtl.hu/rtlklub/hirek/palinkas-jozsef-zsarol-a-kormany-politika-2019
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai és az ő volt elnökük ostobább, vagy gyávább, mint Sándor Mária, vagy mint az a sokszázezer ember, aki ki mer menni az utcára tüntetni, aki elég bátor szembefordulni a tulajdon személyes érdekei ellenére is a hatalommal? Pedagógusokról, darukezelőkről, bolti pénztárosokról, gyógyszerészekről, kőművesekről beszélek. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai és az ő volt elnökük ostobább, vagy gyávább azoknál az embereknél, akik hosszú évek óta látják, hogy mi zajlik ebben az országban és igyekeznek tenni ellene a maguk lehetőségei szerint?
Miféle pökhendi és főleg indokolatlan felsőbbrendűséget vélek kihallani Pálinkás úr szavaiból? Ő csalódott? Ó, de sajnálom, de tényleg! Elhiszem, csak éppen rosszul sikerült megfogalmaznia a dolgot, vagy rossz irányba célzott vele. Ő nem csalódhatott az értelmiségben, ugyanis rengetegen felismerték már régen a bajt és próbálnak is tenni ellene. Pálinkás úr egyetlen emberben csalódhatott. Önmagában.