- Részletek
-
Készült: 2020. január 18. szombat, 21:21
-
Találatok: 3361
A gazdák közül van, aki belehalt a csalódásba, mások felszámolták a gazdaságukat, sokan legeltetés helyett egész éven át fedett karámban kénytelenek tartani a megmaradt állataikat – ezt tapasztaltuk novemberben, amikor négy évvel a föld nélkül maradt hortobágyi gazdákról szóló riportunk után az Euronews riporterével visszamentünk a helyszínre. A problémákat azóta sem sikerült orvosolni, a helyiek egyértelműen a földárverésekről szóló Ángyán-jelentésekben foglaltakat erősítik meg: nem a helyi gazdálkodók, hanem a jó politikai kapcsolatokkal bíró, sokszor a mezőgazdasággal még csak köszönőviszonyban sem lévő, a földterületektől gyakran távol élő, tehetős emberek jártak jól az állami termőföldek újraosztásával.
Az állami földbérletekkel kapcsolatos visszaélésekről korábban a nyilvánosság előtt, az Átlátszó 2015-ös riportjában is felszólaló gazdák közül van, aki ma már nem nyilatkozik a sajtónak, mivel szerinte annak idején emiatt kapott rendszeres adóhatósági ellenőrzéseket.
A nyilvánosságot – egyéb remélt megoldás híján – ma is vállaló, föld nélkül maradt hortobágyi gazdák azt mondják, hogy a helyzet 2015 óta még rosszabb lett, az általuk akkor a földbérletek újraosztása kapcsán kifogásolt igazságtalanságokra, szabálytalanságokra azóta sem kaptak jogorvoslatot. Nem tudnak semmit a területeket bérbe adó nemzeti park által korábban beígért ellenőrzésekről, a bérleti szerződések felülvizsgálatáról sem. Ezekről mi is feltettünk a kérdéseinket az agrártárcának és a Hortobágyi Nemzeti Parknak, de a válaszukat egy hónapja hiába várjuk.
Öt éve legeltetés nélkül, csak a fedett karámban tartja a 300 tehenét a 2015-ös riportunkban nyilatkozó egyik gazda, Bajkorné Tóth Erika. Ezt a gazdaságot 24 éven át – akkor még 170 hektáron, 500 marhával – az édesapja, a 2015-ben még az Átlátszónak is nyilatkozó Tóth József vezette a nemzeti parktól bérelt területen, de öt évvel ezelőtt, a földbérleti szerződések váratlan, és a korábbi bérlők által sok ponton kifogásolt felmondása után a férfi megbetegedett, és néhány hónappal később meghalt. A lánya folytatta a gazdálkodást a meglévő állatok miatt, és más megélhetés híján.
A több száz hektáros vegyszermentes gazdaság
elpusztítását okolja Bolye Ferenc, a Kishantosi Ökológiai Mintagazdaság alapítójának haláláért az egykori ügyvezető kollégája, Ács Sándorné is. A perek egy részét elvesztették, de az igazságszolgáltatás is elismerte a pályáztatás általuk kifogásolt szabálytalanságait, és nem történt meg az ügyek kivizsgálása. Bolye Ferenc 2016-ban halt meg, miután az új bérlők birtokba vették a területeket és beszántották az ökogazdaság vetését.
Ráadásul ez a Balmazújváros melletti hortobágyi gazdaság korábban kétszer is kapott uniós támogatást korszerűsítésre, az így vállalt kötelezettségek miatt sem hagyhatták abba az állattartást még akkor sem, amikor a tanyájukat körülvevő legelők mind másokhoz kerültek. Pedig, mint a korábbi riportunkban is megírtuk, legelők nélkül nemcsak az azok után járó agrártámogatástól esik el a gazda, hanem így az állatok etetése is közel kétszer annyiba kerül, több milliós pluszköltséget eredményezve.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. január 17. péntek, 18:44
-
Találatok: 2697
Az ifjú férjről, mielőtt a frigy megköttetett volna, sok mindent beszélt a rokonság, hogy eléggé szabados a múltja, fékezhetetlen és zabolázhatatlan, voltak olyan hangok, hogy hazudós, istentelen, s ne adj Isten, hozományvadász is. Őszintén szólva volt alapja a híreszteléseknek, és a mélyen keresztény családban sokan rossz szemmel nézték, hogy régebben ilyen szabad szellemű társaságnak volt a hangadója a férjjelölt, szidtak mindenkit, minden tekintélyt, szemberöhögték a hagyományokat, de volt ennél is rosszabb.
A leendő apósnak névtelenül érkezett egy videókazetta, amelyen a családba bebocsátást kérő ifjú nagy hangon kijelentette, hogy térdre csuhások, és egyéb kellemetlen dolgok is kiderültek róla. Például, hogy ifjúkommunista volt, meg esetleg besúgó. Amit látott, azt az ifjúság bolondságának tartotta a jámbor – és a jelek szerint – ostoba apósjelölt, aminek meg csak a hírét hallotta, azt az irigy rokonság áskálódásának vélte, így áldását adta a házasságra. A fiatalember tagja lett hát a nagy hagyományú, tiszteletre méltó, kissé avas szagú és ütődött családnak.
Úgy tűnt, hogy szereti a lányt, régi énjét mintha odahagyta volna, megborotválkozott és öltönyben járt, igaz, késsel-villával enni még mindig nem tudott, sőt, azt a rossz szokását is megőrizte, hogy azt hitte, mindent mindenkinél jobban tud, így tele szájjal ordibált a családi ebédeken, de úgy vélték, majd csak levetkőzi ezt az énjét, de tévedtek. Mégis elnézték, mert úgy tűnt, a felesége szereti, és a család, de legfőképp az após volt annyira ostoba, hogy ezt fontosnak tartsa. Tévedett.

Egyszer csak kezdtek eltünedezni a családi ezüst darabjai, s miközben a vő buzgón vetette a keresztet, a személyzetre fogta a lopásokat, látták, ahogyan belerúg egy koldusba, meghízott és lompos lett, kezdte átvenni az irányítást a vacsoraasztalnál egészen furcsa nézetekkel. Látszott rajta, hogy iszik, de ezt még a felesége is titkolta, ahogyan, amikor egy monoklival jelent meg a család előtt, akkor is azt mondta, megbotlott, pedig mindenki sejtette, hogy veri az ura.
Senki nem tudta, hogyan, senki nem tudta, mikor, de egyszer csak azt vették észre, hogy kimaradozik, a hírek szerint sötét alakokkal találkozik, igaz, titkolni sem akarta. Sőt, meghívta volna a családi asztalhoz őket, de engedélyt erre nem kapott, így csak azért is egyre sűrűbben találkozott velük. Mind kétesebb figurák társaságában mutatkozott, átvette a habitusukat, a szófordulataikat, és azt kezdte követelni, hogy a család is tegye ezt vele együtt, és senki nem tudta, honnan vette a bátorságot ehhez.
Innen látszott, hogy ez a család már nem tud mit kezdeni vele, de, hogy látványosan elzavarják, nem volt sem bátorságuk, sem erejük, meg a lány boldogságára is gondoltak, aki a jelek szerint még mindig nem ábrándult ki belőle, amit senki nem is értett. Pedig már kurvázott az ura, a hírek szerint rablóbanda élére állt, és azt hirdette, ő az igazi keresztény, ezeket pedig lekommunistázta, hitetlenezte, miközben a családi ezüst teljesen elfogyott. Mégis, valami rossz szemérem miatt tűrték.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. január 16. csütörtök, 23:57
-
Találatok: 2552
Egyre több bírálat éri – belülről is – az Európai Uniót a szervezet lassúsága, a bürokrácia elhatalmasodása miatt. Jó, persze a szövetség alapvetően az egységes elvek elfogadásán és betartásán alapszik, és azzal számolt, hogy ezt a tagországok komolyan is veszik. Egy darabig ez így is volt, noha a görögök például már a kezdetektől következetesen átverték az uniót; meg is lett a következmény – a görögökre nézve.
Magyarország alapvetően igyekezett jó tanuló lenni. Még az Orbán Viktor vezette kormány is. Egészen addig, amíg a miniszterelnök rá nem jött arra, hogy ezek az európai elvek útját állják az ő belpolitikai terveinek, s hogy lényegében semmilyen következménnyel nem jár, ha ezeket az elveket ő bátran félretolja. Éppen az unió lassúsága, túlszabályozottsága miatt, úgy sem tudnak ellene semmit tenni. Természetesen a problémákat itthon, a magyar társadalomnak kellene elsősorban megoldani, ám a sorozatos kétharmados parlamenti fölény jogot biztosított a Fidesznek arra, hogy látszólag törvényesnek mutassa lépéseit. Így lett új alkotmány – alaptörvény –, annak módosításai, az egyénre szabott jogszabályok, az intézmények kiüresítése, illetve fideszesítése.

A magyar embereket láthatóan felkészületlenül érte a hatalom gátlástalan kiterjesztése. A többség ráadásul úgy érezte – érzi –, hogy az egyéni boldogulását mindez nem zavarja, neki állampolgárként nincs vele dolga, és ha saját egyéni életét nem befolyásolja, sőt, a kedvező gazdasági környezet miatt, még a jövedelme is nő, akkor nyugodtan hátat fordíthat a kormány praktikáinak. A lebénult ellenzék a saját térfélen elfoglalt pozíció erősítésével volt inkább elfoglalva, és noha pontosan látta, mi történik, nem tudott, akart ellene semmit tenni. A szeparált mozgások, tiltakozások sehova sem vitték, képtelen volt megingatni a hatalom stabilitását, önkényes cselekvéseit, a parlament egyoldalú működését, a fékek és ellensúlyok beillesztését a Fidesz rendszerébe.
Mindazok, akik nyitott szemmel jártak – látva az ellenzék politikai tehetetlenségét –, az uniótól reméltek segítséget, csakhogy az onnan nem jött, nem jöhetett meg. Hiába indítottak eljárásokat a magyar jogállamiság lebontása miatt, hiába léptek fel az uniós pénzek célzott, korrupt elköltése ellen, az Orbán-vezette kormány fittyet hányt ezekre, pontosan a szövetség nehézkességét kihasználta. Állandó retorikai háborúval hárították el a bírálatokat, folyamatosan cáfolva azok igazságtartalmát, Soros-ügynökként, bevándorlás-pártiként feltüntetve mindazokat, akik kritikát fogalmaztak meg. Lett légyen ez európai politikus, civil, megszeppent kisdiákként fogadta a bírálatokat, hogy nyugodtan használhatja ugyanazokat a paneleket, amelyeket itthon, bátran – mondjuk ki, Molnár Csaba DK-s képviselő után szabadon – hazudhat, állíthat valótlant, annak nem lesznek közvetlen következményei. És ezt teszi most is a Fidesz 0 delegáltjain keresztül –, amikor már maga az Európai Parlament is kezdi megelégelni ezt a politikát, taktikát, amikor már maguk a – most éppen Strasbourgban ülésező – delegáltak is abban érdekeltek, hogy felgyorsítsák azokat a folyamatokat, amelyek visszatérítik a jogállamiság útjáról letért tagállamokat.

Bővebben ...