- Részletek
-
Készült: 2020. február 29. szombat, 16:04
-
Találatok: 2568
„Orbáni értékeket vallanak magukénak a szavazók” – mondja egy pártszimpátia mérés következtetése, amitől én fölhorkantam, akár egy versenyló. Sánta versenyló, de versenyló, mert felidéződött bennem miniszterügynök elvtárs köpcös alakja, trottyos gatyája, kappanhangja, s amit azzal mond. Illetve véreres szemei, ajkainak kényszeres nyalogatása, oldalra billentett feje, a keze a zsebében: csináltam belőle egy egyenletet, de nem jött ki belőle semmiféle érték.
Orbán Viktor Mihálynak ilyen kellékei és készségei nincsenek. Hiába próbálta ez a pártszimpátia mérés belemagyarázni, hogy a szavazók, mint Orbán, szeretik a rendet, családot és a hintalovat, a vallást és a szenteltvizet. A szavazók lehet, imádottjuk viszont nem, s nem elsősorban azért, mert érzelmekre – mint akármely gonosztevő – képtelen, hanem, mert neki kialakult és kiforrott értékrendje nincs. Nem is volt, nem is lesz soha, s így akármit is az ő értékének tartani még eufemizmusnak is túlzás, de legyünk nagyvonalúak.

Ez az egész szituáció arra emlékeztetett erősen, amikor Sheldon a személyiségén esett változások fölött kesergett, és Leonard lehűtötte a bánatát és egyben lelkesedését, mondván, Sheldon, neked nincsen személyiséged, neked kedvenc sorozataid vannak. Hasonképp vagyunk mi Orbán Viktor Mihállyal, akiben értékeket nem lehet felfedezni. Két állandó található benne, a futball imádata és a hatalom végtelen akarása. Ez utóbbi nem a nietzschei spirituális, hanem orbáni tajparaszt értelemben.
Minden más csak cafrang körülötte, álca és jelmez az aktuális színházhoz, amit úgy érzékel a nagyközönség, mint elveinek folyamatos feladását és cseréjét liberálistól konzervatívon át keresztény fasisztáig, holott nem az. Mert elvei soha nem is voltak, csak szerepek és technikák a hatalom megszerzésére és megtartására. Ekképp, aki értékeket képzel ebbe a romlott primadonnába, és ez alapján rajong érte meg szavaz rá, voltaképp a semmit követi, de tulajdonképpen ez minden vallás lényege is.
Orbán nem szereti a rendet, ha az érdeke úgy kívánja, fölgyújtatja és szétvereti a várost, ha meg úgy, migránsokat ereszt rá. Nem hisz Istenben sem más teremtő és rendező erőben. Embertársait nem szereti, ha nem hasznosak számára, kapcarongyként dobja el őket, barátai nincsenek, érdektársai vannak, szépet nem ismer, szívében melegséget pláne. Ha végignézünk rajta, általában hiányzik belőle az emberi, nincs ehhez méltó szava, tette, még hallgatása sem. Értéket tulajdonítani neki nem tévedés, hanem hiba.
Tudjuk mi ezt nagyon jól, akik ismerjük, kies hazánk gondolkodása azonban még mindig ott tart, hogy köznapi értelemben próbálja értelmezni őt, az ellenzék ellenfélként kezeli, holott csak eltaposni való büdösbogár. Ideje volna túllépni a rózsaszínű óvodabudoár nyelvezeten, néven nevezni a dolgokat: a krumplileves legyen krumplileves, a szaralak szaralak. Nem kell egyebet tenni, mint használni a Kövér László által kialakított nyelvezetet, a sopánkodás itt mit sem ér.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. február 28. péntek, 17:08
-
Találatok: 2203
Valamikor, rohadtul régen, még bloggerként leírtam a dühömet, az elkeseredettségemet, a szomorúságomat. Elbaszott generáció, ez volt a címe. Már akkor, amikor ez bekerült egy portálra – további ötven meg ellopta, Szalonna akkor még gondolatban sem létezett – és a magukat újságírónak valló és hirdető kollégák azon marakodtak a szerkesztőségi csoportban, hogy az elbaszott szó szerepelhet-e egy címben vagy szövegben, kinek mekkora lábnyomot hagytam a lelkében akkor, amikor ilyen csúnya szót leírtam és hálaajóistennek, amiért csak én vagyok ilyen büdös tahó, ők nem, akkor léptem ki ebből a szerkesztőségi csoportból, ahol két órát sem töltöttem. Azóta sem bántam meg, de most látom át teljes mélységében, hogy az a fejhangú fanyalgás és nyivákolás csupán halvány előszele volt annak, ami mostanra kihajtott, megerősödött, virágba borult, termést hozott és elvetette a gyilkos magvait.
Ó de jó volt, amikor még csak egy kurva generáció volt elbaszva. Mert azóta már legalább kettő, a harmadik ott áll a rajtvonalon. Vagy talán már el is indult. Aki akarja, fogja be a szemét. Az orrát. A fülét. Leszarom.
Túl vagyunk annyi mindenen. Megtanultunk háborúban élni. Mindig megtanulunk. A világháborúk idején is éltek, szerettek, szeretkeztek. Születtek gyerekek, a szülők óvták és nevelték őket, a légópince, a halál, a vér, a tűz része lett az életüknek; a menekülés, a temetés, a szétszakadt testek látványa, minden része lett. Megtanultak a semmiből ételt főzni, függönyből ruhát varrni, megtanultak a pokolban élni. De legalább tudták, hogy az háború és az ott a kibaszott pokol.
Mi is megtanultunk, de nem tudjuk, tagadjuk, dehogy pokol baszd meg, ez nem az, béke van és boldogság, jól élünk. Hát nézd meg, itt a vírus és rohan a nép, kifosztják a boltokat, teli kocsikkal tolják a lisztet, cukrot, olajat, konzervet. Mindent visznek, mert van pénz, mert jól élünk, hazudnak a libsik, a komcsik, a nemzetárulók.
Háború van és még csak észre sem vesszük, a rohadt életbe! Nem veszi észre az a kretén, aki boldogan tolja az autóhoz az ötven kiló lisztet, mert ő most biztonságban lesz, mert meg tudja fizetni akkor is, ha két hónapig nem tud fűteni, és boldog akkor is, ha az ötvenből negyven kilót a végén ki fog baszni a kukába, mert több lesz benne a molylepke mint a liszt. Vagy ha nem dobja ki, odafuvarozza egy jótékonysági szervezet küszöbére és jó embernek hiszi magát és bő sugárban leokádja azokat, akik nem veszik át tőle a szart.
Háború van, aki tehette és teheti, megy innen a picsába. Innen, ahol még az is nyomorult, akinek van munkája. Innen, ahol megdögleni mennek az egészségügybe, ahol a kórházban az első kérdés, hoztál-e gyógyszert, szappant, vécépapírt. Ahol az első dolog, hogy elveszik az idős embertől a műfogsorát, szemüvegét, botját és megalázottan, emberhez és állathoz egyaránt méltatlanul bánnak vele, ha bot nélkül nem tud vécére menni, belebasszák a katétert, rátekerik a naponta egyszer cserélt pelenkát és várják, mikor döglik meg végre. Innen, ahol nincs vér, valahová eltűnik, elvész, szervezni kell a rokonokat, ismerősöket, barátokat, mert a mamát nem műtik meg, ameddig nem adtunk elég vért.
Menni kell innen, át kell lökni a gyereket a reptéren a kapun, menjen, vissza se nézzen, menjen innen oda, ahol élni lehet.
Menjen innen, mert itt háború van, de nem valljuk be, nem mondjuk ki. Aki kimondja, az a bűnös, az okozta, pusztuljon. Itt demokrácia van. Ó, hogyne. Könnyen elhiszi az, aki még életében nem látott olyat. Meg jólét van. Hogyne, hogy a büdös picsába ne lenne jólét. Az van, igen.
Miközben szétrabolják a múltunkat, a jelenünket, a jövőnket, örülünk annak, hogy nem jönnek a migránsok, minket elkerül a vírus, az árvíz, a klímaváltozás. Mi itt biztonságban és békében élünk, kurvajól élünk. Mindenki írhat, én is lám, leírhatom, hogy a politikusok nem egyszerű rablók, hanem tömeggyilkosok, nem fognak elhurcolni, nem végeznek ki. Leírhatom, hogy kibaszott maffia uralkodik és rabol ebben az idióta országban, leírhatom, hogy egy bűnszervezet pusztítja az életünket és nem lőnek fejbe. Demokratikusan.
Menekülni kell innen, ahol a félanalfabéta, tanulatlan gázszerelő milliárdos lesz annyi idő alatt, amennyi ideig az óvodát sem fejezi be a gyerek, ahol annak örülnek az idióták, hogy legalább jómagyar ember nevén az ország vagyona, nem a szemét multi rabol ki. Mondják ezt azok, akik a szemét multi gyáraiba vonszolják be minden hajnalban az elgyötört testüket, a szemét multinak termelik a nyereséget.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2020. február 27. csütörtök, 15:40
-
Találatok: 2289
Országos rendkívüli állapotot rendelt el a litván kormány a koronavírus miatt. Úgy vélik, így jobban össze tudják hangolni az óvintézkedéseket, és növelik az illetékes hatóságok munkájának hatékonyságát. Józan pragmatizmus, előrelátó bölcsesség. Nálunk az operatív bizottságnak van huszonnyolc pontja, amit tenni kellene – állítólag –, csak még nem kötötték az orrunkra, pedig az istennyila itt csapkod a szomszédban. Centikre van attól, hogy eltrafálja a lőporos tornyunkat, akkor pedig lesz majd sivalkodás és fogaknak csikorgatása.
Amikor Macondora lesújtott az álmatlansági kór, José Arcadionak volt annyi józan paraszti esze, hogy kolompot rakatott az idegenek nyakába, nehogy megfertőződjenek. Az operatív törzs, Kásler, meg a többi alkalmatlan annyira sem jutott, mint José Arcadio, ilyen litván alaposságú gondolkodást meg nem is tételezne róluk az ember, ezek a pofázáson kívül máshoz nem értenek. Tudni lehetett, hogy az alkalmatlanságuk emberéletekbe kerül majd, mert vannak olyan élethelyzetek, ahol nem segít az ima és a szemek ájtatos forgatása.
Jó, ha emlékszünk arra, már fél évtizede migrációs vészhelyzetet hirdettek, és ez ma is érvényben van. Erre hivatkozva és erre mutogatva sok minden szarságot megtehetnek, riogatják a lakosságot, Sorosra mutogatnak, hazudoznak összevissza és lopnak rendületlen. Migrációs vészhelyzet egyáltalán nincs, egészségügyi viszont még lehet, ezzel azonban kormányunk nem törődik, feladatára tehát alkalmatlan. A lakosság egyébként, amellett, hogy pánikra hajlamos, spontán el tudja dönteni, mit érez veszélyesnek.

Ezt a koronavírust, ezt igen, amit az is mutat, hogy a választópolgárok elkezdték felvásárolni a tartós élelmiszereket, néhány bolt polcai már üresek, és az ilyeneknek nem szokott jó vége lenni. Ha elharapózik a félelem, olyan hiszti törhet ki, amit képtelenség kezelni, ilyenkor szoktak pajszerrel lapostévét hazavinni a szupermarketből, kalasnyikovval vagy macsétével babkonzervet beszerezni. Mert az emberekben működik az életösztön, egy ponton túl aztán előjönnek a halálösztönök (Freud), és ilyenkor szokott Hieronymus Boschba torkollni a történet.
A lakosság tehát, ahogyan a boltok kifosztása is mutatja, vészhelyzetet érzékel és szimatol, míg ellenben a migráció miatt fél évtizede képtelen ilyesmire. Mert, ha valóban rettegne, hogy a migráncsok elveszik a kultúráját és széttosszák őtet, akkor vizesárkokat építene a háza köré. Ilyet azonban nem tesz, míg és ellenben a száraztésztát fölvásárolja, mutatva, mi az, amitől fél, mi az, amitől nem. Pártunk és kormányunk mégis azt tartja fontosabbnak, amitől szeretné, ha rettegne az alattvaló, viszont mégsem teszi. Pártunk és kormányuk tehát manipulációra használja a hatalmát.
A lakosság istápolására viszont nem. Mert nem is tudja, ehhez neki képességei nincsenek, pártunknak és kormányunknak undorítóan nagy és hazug pofája van, kézzel fogható érdemei viszont egyáltalán nem. Az ilyenek derülnek ki igazi vészhelyzetekben, amikor a lakosság – a jelek szerint – a saját kezébe veszi a dolgok elrendezését, eközben viszont hajlamos a túlkapásokra. Ez a rezsim baja lesz, nem az enyém, de majd szembe néznek azzal, amit a permanens kontraszelekcióval előállítottak. Sajnálni nincs kit és nincs mit, sőt, kuncogni is jogos.

Bővebben ...