Ez azt jelenti valójában, hogy Orbán a Néppártban többségre szeretne jutni, hogy a jelenlegi jobbközép Néppártból egy szélsőjobboldali párttömörülés legyen, amely kisajátítja a “jobboldali” és a “keresztény” jelzőt, megtévesztve az európai szavazókat. Ennek érdekében a jobbközép pártokat a baloldalhoz sorolja, és azzal rágalmazza, hogy elhagyták a jobboldalt és a kereszténydemokráciát. Orbán terve az, hogy ha a Néppárt vezetői annyira balgatagok lennének, hogy az egyetlen szélsőjobboldali Orbán kirúgása helyett bevennének még további szélsőjobboldali fasisztákat, akkor Orbán ki tudná húzni alóluk a Néppárt szavazóit, az egész Néppártot.
Orbán erős mentális kihívásokat jelentő elmélete szerint Franciaország, Németország, egész Észak-Európa, a Benelux államok nem demokráciák, hanem elfajzott liberálisok. Ezen segítene a szélsőjobboldal, s ha sikerülne hatalomra jutniuk, már többször kilátásba helyezte, hogy ő vizsgálná azokat, akik most őt vizsgálják. Nyilván számon kérné rajtuk, hogy sértik-e eléggé a sajtószabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét azonnal fel kellene számolniuk. A NER mintájára hozná el Orbán Viktor Európa többi ótvaros fasisztájával a “keresztény” szabadságot. Szerencsére Orbán elsieti a dolgokat, Európa nem kész egy ilyen fasiszta hatalomátvételre. Így még a világ legszebb álmai is valóra válhatnak, hogy a Néppárt vezetőinek elvtelensége és bénázása ellenére Orbán kirepül a Néppártból és a perifériára sodródik.
Sajnos, a Néppárt ismeretében még ebben sem lehet bízni, holott Orbán a mostani sajtótájékoztatóján kvázi ultimátumot adott a Néppártnak: ha nem veszik be a szélsőjobboldalt maguk köz, és továbbra is makacsul tiszteletben tartják az emberi jogokat, a menekültekre vonatkozó nemzetközi szabályokat, ha nem zárják le légmentesen a határaikat mindenféle bevándorlás előtt, akkor Orbán elhagyja a Néppártot. Bár így lenne, de Orbánt ismerve, az adott pillanatban még mindig visszatáncolhat, a Néppárt pedig tűrni fogja, mint már kilenc éve, hogy bolondot csináljon Orbán belőlük. Pedig ezúttal személyesen támadta meg az elvtelen és karrierista Manfred Webert, a Néppárt európai bizottsági elnöki csúcsjelöltjét. Alkalmatlannak nevezte és kijelentette, hogy a “Fidesz” (ilyen párt valójában nincs, csak Orbán van) szavazatai nem támogatják őt.
Orbán bosszúálló és nem felejt, ezt tudhatná Weber, aki az európai parlamenti kampányban elkövette azt a hibát, hogy a szélsőjobbtól való elhatárolódása közben kijelentette, hogy nem Orbán szavazataira szüksége, és nem kíván Orbán embereinek szavazataival elnök lenni. Orbán hónapokkal később erre hivatkozva kijelentette most, hogy Weber ezzel “Magyarországot” sértette meg (Magyarország egyenlő Orbán Viktorral, mint tudjuk), ezért ő maga mondott le ezzel a “magyarok” szavazatairól. Jellemző, hogy ezt is Orbán egyszemélyben dönti el, fel sem merül, hogy a Fidesz nevű egykori párt létezésének akár a látszatát is fenntartsák azzal, hogy ilyesmiről a párt valamelyik testülete dönt. Ha Weber megérti, hogy Orbán szavazataira nem számíthat a Néppártban, akkor a karrierista nem védi őt többé.
A baj az, hogy ezt öt perc alatt lehet megbeszélni: “Manfred, félreérthető és sértő voltál, erre reagáltam, de ha ez egy félreértés volt, akkor számíthatsz a szavazatainkra”, és kész. Minden attól függ, hogyan szerepel a szélsőjobb, és ha összeállnak a német, a francia, az olasz és az osztrák fasiszták, akkor elég erősek-e ahhoz, hogy Orbán átmenjen vezérnek hozzájuk. Ha úgy látja, hogy a következő ciklusban a szélsőjobb megerősödhet, elhitetheti, hogy ők az igazi “jobboldal”, és a következő választáson legyőzhetik a Néppártot, akkor a Néppártot baloldalinak és bevándorláspártinak bélyegezve távozik. Ha nem így alakulnak az eredmények, és nagyon kicsi lenne a szélsőjobboldali fasiszta frakció, akkor visszahízelgi és visszapávatáncolja magát a Néppártba.
Ilyen egy igazi szar ember, ahogy a liberális béklyóktól és a szabadságot bénító politikai korrektségtől megszabadult illiberális magyar ember, aki “szívből beszél”, mondaná.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. május 06. hétfő, 21:42
-
Találatok: 3530
Tiborcz István nem közszereplő, magánemberként szólították meg az utcán, és bár egy átlagembernél jobban, a közszereplőkhöz hasonlóan kell tűrnie a média figyelmét, de csak keretek között, a célpontos anyag pedig túlment ezen.
A bíróság szerint Célpont videója titkosan, súlyosan visszaélésszerűen készült, mivel az érintett személy nem számolhatott azzal, hogy megnyilvánulása nyilvános kritika tárgyát képezheti, és nem volt abban a helyzetben, hogy a felvétel elkészítéséhez és felhasználásához való hozzájárulásról döntsön.
Tiborcz nyilatkozata az utcán rögtönzött riportban semmilyen többletinformációval nem szolgált a riporter kérdésével érintett közérdeklődésre számot tartó témához, és nem volt nélkülözhetetlen a műsor hitelességéhez – közölte a bíróság.
Ez tehát a Kúria döntése, illetve annak érvrendszere, a 444.hu beszámolója szerint. Így indokolta a magas bírói testület, hogy miért kellene, ha létezne, az egykori Hír tv-nek, illetve a Hír tv-s tudósítás alapján a 444-nek elnézést kérnie Tiborcz Istvántól.
Kóstolgatom a döntést, mint ahogy mások is ezt teszik, voltaképpen mi az, amit megtehetünk, és mi az, amit nem Tiborcz István esetében. A per most arról szólt, ha jól értem, hogy meg lehet-e csak úgy szólítani az utcán a miniszterelnök vejét, számon lehet-e rajta kérni gazdagodásának hátterét. Vagyis a Kúria azt nem mondta, hogy ne lehetne foglalkozni, mondjuk az Elios üggyel, de az utcán már nem kérdezhetünk tőle róla semmit. Mert akkor, és úgy nem számít közszereplőnek.
Értem én ezt a határozatot, és bizonyos szempontból még hajlamos vagyok egyet is érteni vele. Ne lehessen zaklatni senkit az utcán, csak úgy leszólítani, pláne ne próbáljuk meg olyan keresztkérdésekkel zavarba hozni, amelyek nem adnak új információt a nézőnek. Meg aztán azzal külön is egyetértenék, ha a bírói döntés arról szólna, hogy ne zavarjunk senkit pusztán azért, mert Orbán Viktor családjához tartozik. Elfogadom: nem szép a kormányfő családját l’art pour l’art pellengérre tűzni, a családtagok számára is biztosítani kell a magánélethez való jogot.
Igen ám, de vajon gondolt-e arra a magas testület, hogy miként lehetne információhoz jutni, mondjuk Tiborcz István üzleteivel kapcsolatban? Van-e olyan út, amely megnyílik felé, van olyan reguláris hely, ahol lehetne tőle bármit kérdezni? Mert nincs ilyen. Márpedig lenne bőven mit megtudni, van egy sor olyan kérdés, amelyre tőle kellene választ kapnunk. Csakhogy ezeket a kérdéseket – igen, Tisztelt Bíróság – sehol nem lehet feltenni. Nem lehet megkérdezni, hogy milyen szerepet is játszott pontosan Tiborcz István az Elios ügyben, vagy hogyan jut hozzá kastélyokhoz, drága épületekhez, egyáltalán mennyi közpénz folyik be hozzá? A fene se akarna vele beszélni, ha csak egyszerű vő lenne, ha nem az állami pénzeken üzletelne, ha nem folyna be hozzá sok-sok euró, az Unió jóvoltából. Márpedig, ha fontos tények maradnak homályban, olyanok, amelyek ránk is tartoznak, akkor miért és hogyan válik nem-közszereplővé valaki, aki a mi pénzünket költi, titkos csatornákon keresztül?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. május 05. vasárnap, 20:36
-
Találatok: 1879
Jászkarajenőn Földi László fideszes országatya átadott egy dűlőutat a forgalomnak, ami nyolcvanmilliót kóstált. A döngölt földön ezentúl zavartalanul száguldozhatnak a traktorok és a vaddisznók, szarvasoknak előzni tilos, számukra helikopteres átszállás biztosított a keresztség felvétele után. – Újabb napot éltünk túl a tébolydában, ahol minden lehet. Ilyen is, ahol az élet értelmét a népnek és népért élésben lelik meg bizonytalan tudatú egyedek, ami egy földútban manifesztálódik, mintegy odavetve a népeknek és népértnek, örülj, paraszt. Ha nem esik, még pöföghetsz is rajta kicsit.
Mert az élet nem habostorta Pelikán. Erről mindnyájunk Bíró Icája is tudna mesélni, akinek elvették a házát (házait) – állítólag maradt még kettő -, és a szenzációra éhes sajtó ebből akkora cirkuszt kavart, mintha zöld elefántok ugráltak volna át tüzes hulahop karikákon kalappal a fejükön, virággal a lukukban. Biztosan nagy művésznő a metállédi, sajnálom is őtet nagyon, mégis sírni valóan röhejes volt, midőn a házhoz küldött tudósítók fél óránként jelentkeztek be, hogyan is áll az ügy, megy, nem megy, átkozódik vagy zokog a művésznő. Ahogy kitetszett, a Fidesz itt bukott pár szavazatot, de nem eleget.
Tébolyda volt ez a kilakoltatás is, de az is, és sőtebben, hogy mindeközben pár millió honfitársunknak miként korog a gyomra. Ezt is lehetne közvetíteni sztereóban és három d-ben, de nem lenne annyira érdekes. Ica néni szépségpöttye jobban fizet Mari néni protkójánál, mert a nyomor is árucikk lett, látványosság az úri közönség számára, akik tele vannak öntudattal. Ezt mutatja például, hogy amikor a szemem láttára nem adott egy keresztény középosztálybeli vadbarom a koldusnak, akkor nem szelíden elhárította, hanem előadást tartott neki az adófizetés hasznáról, miközben jóllakottan böfögött Krisztusban testvéreim, ugye.
Ákos dalszerző úr meg Londonba ment aprót keresni, és a kellemeset a hasznossal összekötve kampányvideót készített. Ebben London utcáin Kazincbarcikára delirálta magát, ami már majdnem Mozambik. Ezzel sötét bőrű fajtársaira utalt, akik itt négerek, hazai vizeken pedig cigányok, Ákos dalszerző úr tehát nettó rasszista barom Ezért szereti őtet annyira egyetlenünk talán, hiszen – mint emlékezhetünk – ő meg Miskolcon riogatta a fehéreket a romákkal. És az a legszebb, hogy az ő romája, a Farkas Flóri meg a négerekkel riogatja a romákat, s ha ez így megy tovább, a négerek meg Orbánnal riogatják egymást. Mondom, hogy diliházban élünk.
Mert ugyan Ákos dalszerző úr Londonban érezte magát Afrikában, a pacalmeghajtású Németh Szilárd a magyar erdőkben tette ugyanezt, mert úgy lődözött kamerák előtt, mint valami elszabadult hadúr a szavannákon, aki holnap kiirtja egymillió honfitársát. Földutat adunk át szalagot vágva, gépkarabélyokkal pózolunk, miközben náci módon lenézzük a feketéket. Sok ez egy napra még ezektől is, és akkor Ica néni nyomoráról még nem is beszéltünk eleget, az éhező Mari néni meg el is felejtődik ebben a zűrzavarban. Pedig több figyelmet érdemelne, mint az egész díszes kompánia szőröstől meg bőröstől, szépségpöttyel és pacaltól zsíros aggyal együtt.
A koronát viszont mégis csak Orbán Viktor Mihály tette fel az aljassággal elegyes primitívségre, aki ezúttal nem ment el kampányolni egy óvodába sem, hanem hozatott egy példányt belőlük az irodájába. De nem az újba, oda csak az illiberális haverjait viszi. Nem a várbéli erkélyéről mutogatta a birodalmát Ádámnak, a kiválasztottnak, hanem az országházban fogadta őt. Három éves a gyerek, nem tehet róla, ha olyan világban él, hogy nem űrhajós vagy mozdonyvezető akar lenni, hanem Orbán Viktor. Viszont én a kedves anyuka helyében bábszínházba vittem volna, ott több a valóság, mint a kedves vezető lába tövében.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. május 05. vasárnap, 00:30
-
Találatok: 1959
Az egyik Orbán-hívő, a másik áldozati.
Ez utóbbiaknak szól a budai vár fura urának üzenete: mindenki annyit ér, amennyire beárazom! Aki okos, az tudja, hova kell állnia, hogy növekedjen az ázsiója. A többi meg? Szép komótosan megrágja, megforgatja a szájüregében, alaposan kiélvezve az ízét, majd lenyeli.
Amúgy valódi népmesei hős: szegény párttitkár harmadik gyermeke, aki, ahogy kell, saját erőből küzdötte fel magát egyre magasabbra, míg végül a csúcsra ért: teljhatalmú ura lett mind a birkáknak, mind a bárányoknak. Ez ugyan már nem népmesei éca, de rendkívül hatékony. Megtehet bármit – és mindent – mert –állítólag – őt választotta a nép. Az cseppet sem zavarja, hogy a kutya sem választotta, csak megbízást kapott egyik vazallusától, aki – átmenetileg – az államfői székben ül, de már nem sokáig: Orbán előbb-utóbb a saját magánál összpontosítja az összes pozíciót.
A hatalom, persze, jó dolog, már, ha valaki tud bánni vele. Orbán tud. Mert a hatalommal sok minden jár: saját focicsapat, saját kúria, saját kisvasút – sanyarú gyermekkora volt, nem volt neki olyan – saját szőlőbirtok, családi bánya. Persze, saját bevallása szerint szegény ember, neki magának szinte semmije sincs. Igaz, minek is, hiszen a sajátjaként bánik az ország vagyonával, pénzével, sőt, magával az országgal is.
Azon kívül még puritán is. A Karmelita-kolostorba is muszájból költözött csekély 25 mrd-ért (a bolondnak is megérte), mert a Sándor palotát a gaz szoclibek a mindenkori köztársasági elnöknek utalták ki.
Amúgy küldetéstudatos ember. Szent meggyőződése, hogy ő hivatott Hunyadi örökébe lépni. Hunyadi megállította a törököt, ő megállítja Európát. Azért, mint egy jó uralkodó, pénzt és egyéb javakat is oszt, méghozzá bőkezűen. No, nem a népének – az a cca. 3,5 milliónyi szegény amúgy sem érdemelné meg, csak maguknak köszönhetik nincstelenségüket, mert annyit is érnek – hanem azoknak, akikre támaszkodni tud határon innen és túl. Az osztogatás révén kialakul egy új rendi világ, egy új uralkodó osztály, amelyik teljesen függ Orbán kényétől s kedvétől, ezért – puszta önvédelemből – feltétlenül hűséges hozzá.
Persze, azért óvatos ám őkelme: döntéseit a hűséges janicsárjaiból álló parlamenti többség gátlás nélkül törvénybe foglalja, így neki nem freccsen sár a tógájára.
Értékes ember ő, valóságos polihisztor, mindenhez ért. Magabiztosan, tudással felvértezve alakította át a közbeszerzéseket, a közigazgatást, az önkormányzati rendszert, az oktatási rendszert, az egészségügyi rendszert. Mostanában – feltehetően csökkenő libidója kompenzálásaként – már a demográfiai helyzetbe is bele akar piszkálni, ami azért, lássuk be, az ő képességét is meghaladja.
A lényeg: nem a hozzáértés, a szakértelem – ami amúgy is csak gaz liberális ármány – , hanem a lojalitás a fontos. Mindenben az állam – vagyis ő – dönt, a köz szolgálata le van szarva. Jól játszik. Igaz, nem – mint Hitler – a földgömbbel , csak a Kárpát-medencével, de azért az se szerencsés. A támogatottsága – vagyis a birkák száma – meglehetősen nagy. Igaz, 1933-ban Hitlernek is hitt a német lakosság 40%-a, oszt mégis, mi lett a vége? Hitler mindenkit becsapott. Orbán is. Igaz, ő nem Hitler, aki „bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel, semmi moralitással” (by Ormos Mária).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. május 04. szombat, 02:53
-
Találatok: 1891
Orbán Viktor tegnap megmutatta a kerítését. Elsőként ehhez siettek Salvinival madárdalt hallgatni, mert szerelmeseknél így kell ennek lenni. Az idő is kegyes volt, kósza óvodás csoportok, de még kószább menekülők egyáltalán nem zavarták a gerlepárt, egymásra léptek hát a talpaik. És ez az idill felidéz bennem egy képet, amely időben ugyan távol, de szellemében nagyon is közel sertepertél, midőn a Duce és az ő cimborája, Führer elvtárs először borultak egymás kebelére.
Ekkor, mint az ismeretes, akit később fejjel lefelé húztak fel holtában, szeretett népe pedig lehugyozta a hulláját a szeretőjével együtt, ugyanígy mutogatta harci flottáját Velencében az ámuló osztrák piktornak, és együtt ábrándoztak egy új Európáról. Később is gyakorta randizott ez a kettő. Elpöfögtek egymáshoz sokszor, aztán, bár a piktor később tanító atyja fejére nőtt, vagy tán éppen ezért, amikor a Führer elvtársat dr. Morell felpörgette szerekkel és be nem állt a szája, a Ducénak tele volt a töke vele már.
Mégis szerették egymást mindhalálig. Golyóval a fejben, fölhúzva meg lehugyozva, és Európa is annyira új volt, hogy rá sem lehetett ismerni a füstölgő romok alatt. Mindez azért jutott az eszembe egyből, mert, mint arról az Origo lelkesen beszámolt – amellett, hogy Orbán Túró Rudit zabált -, Salvini még a levegőben pöfögve tudatta a világgal: “Magyarországra érkezem új Európát építeni.” És lehet, hogy épp fontosnak is gondolja magát, csak úgy, mint a cimborája, Putyinnal a háta mögött mindkettő.
“Európa két vezető politikusának az a célja, hogy egy teljesen más szellemi alapokon álló Európát alakítsanak ki.” – Ezt is az Origo delirálta, és, mint láthattuk, ezek az alapok a kerítésen nyugszanak annak minden szimbólumával és hordalékával, végső céljuk pedig nem egyéb, mint a dúlás. Az illiberális fasizmus, és sajnálatos módon momentán nincs egy józan és kellően erős hang, amely ezeknek az eszementeknek Ursula módján megmondaná, ha meg kell őrülniük, akkor őrüljenek meg maguknak.
Orbánnak is, meg a haverjának is túlpörög az a rohadt nagy egója, voltaképp egymást is fölzabálnák, mert mindkettő Európa, s későbben majd az Univerzum ormain látná magát méltó helyen. Muníciójuk az otthoni falkákon kívül ehhez nem sok van, de belső használatra mindkettőnek elég is a migráncs-liberalizmus kontra kereszténység zavaros és gőzös katyvasza, a bázis ehhez adott a magyar tanyákon és az olasz déli verőn, amelynek már halovány köze sincs az agyonvert Szerb Antal Olaszországához.
A dolgok így kavarodnak és függnek össze időben és térben, s hogy ehhez újólag eljuthassunk, az őrület mellett kisstílű alakok alávalósága kellett csupán. Orbán például, amikor letarolta egész Magyarországot már, dicsvágya nagyobb vizek felé terelte, és neveltetésének megfelelően eszébe jutott apáinak nótája borgőzös falusi búcsúkról, hogy aszongya “Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát”, és ilyen ösztökékkel találta meg az európai fasisztákat, akik az új eszközök narcisztikus megalomániájához, amit viszont decensebb klubokban nem tolerálnak.
Bangó Margit tolmácsolásából tudjuk, hogy ennek a nótának a morális és kognitív eszenciája megfogható ezekben a rigmusokban, ami szintén a ház oldalának kirúgásához kapcsolódik: “
Jancsika, bakacsika, fára húzott nyúzott béka, az én babám lába szára, többet ér, mint Nyíregyháza, hopp ricsi, csicsiricsi, nekünk is kell egy-egy kicsi.”
Bővebben ...
Volt olyan műsora a Hír Tv-nek, amelyet úgy nagyjából a lehetséges nézők egy százaléka bámult, s mindezt már az Echo megszűnése után, amely aktus elsősorban arra irányult, hogy ne aprózzák el az erőforrásokat, és koncentrálják a nézőközönséget is. Sikerült. Előtte még a milliárdokkal kistafírozott Echo hozott olyan mutatót is, miszerint a Föld nevű bolygó összes magyarja közül mindösszesen ötezren voltak kíváncsiak rá, és nincs sokkal jobb helyzetben az M1 sem, ám mégis zavartalanul folyik belőle a takony.
Már történelmi hagyomány, hogy kívülről várjuk a segítséget, aminek mindig nagy ára volt és lesz – figyelmeztetett Róna Péter, az Oxfordban élő közgazdász.
Kovács Zoltán birodalmi levelező ezúttal a CNN-t oktatta ki, ordította le a fejét – ha élhetünk zavaros képes beszéddel -, mert bántotta a mi kedves vezetőnket. Pedig még csak nem is saját kútfőből hajtotta el a jó édesanyjába ez a CNN Orbán Viktor Mihályt, hanem a közvélekedést foglalta össze egy megengedő mellékmondatban, mondván: “egyesek már de facto diktátornak” nevezik. Nevezik őt sokkal cifrábban is egyesek, s ha a zamatos kifejezéseket idézte volna a CNN, a birodalmi levelező akkor sem szólhatott volna egy árva mukkot sem.
Orbán, attól tartok, teljesen elveszítette a kapcsolatot a való világgal. Korábban is voltak téveszméi. Pl. azt képzelte, hogy ő Magyarország, no meg a magyar emberek, de ez eltörpül a mellett, hogy manapság jóformán Istennek képzeli magát, de legalábbis, fárosznak, követendő fénynek Európa sötét és viharos tengerén.
Orbán Heinz-Christian Strachéval, az osztrák Szabadságpárt elnökével zajlott találkozója után is megismételte azt a javaslatát, hogy a “jobbközépnek a jobboldallal” kellene összefogni európai szinten. Először sokan nem is érthették, hogy miről beszél Orbán, mert mi különbözteti meg a “jobbközép” pártokat a “jobboldali” pártoktól, hiszen a jobbközép maga a jobboldal. Aztán lassan leesik mindenkinek, hogy Orbán mire gondol: a jobbközéptől (vagyis az igazi jobboldaltól) jobbra csak a szélsőjobboldal áll. Orbán tehát a jobboldal és a szélsőjobboldal összefogását javasolja Európának és az Európai Néppártnak.