- Részletek
-
Készült: 2019. június 16. vasárnap, 05:01
-
Találatok: 2189
Tudja valaki milyen ital dukál árulás, besúgás és gerinctelenség feledésére? Én nem igazán. Talán pálinka? Kevert? Fröccs? Kőbányai? Vagy révbe érvén Chivas Regal? Nagy Csótány Ferenc ismeri a titkot, mert elmondása szerint megitták, amit ilyenkor kell, és most már nincs akadálya annak, hogy egy színpadra álljanak Vikidál Dalos Gyulával a rendszerváltást ünnepelni, s egyben hamis szobrot faragni Orbánnak. Azért ehhez pofa és gyomor kell.
Újszülöttek számára: Vikidál Gyula 1981 és 1986 között Dalos fedőnéven volt pártállami besúgó, erre ittak feledésig a Csótánnyal, így hárult el minden akadály a holnapi koncert elől, aminek mit ád Isten és a NER, “Szabadság” a neve. A Csótány a házigazdája, és azért ez így elég mókás, de milyen más is lehetne, ha ódzkodunk a siralmas jelzőtől meg a röhejestől is. Én nem tudom, ki hogyan van ezzel, de léteznek el nem évülő bűnök. Gerébnek sem bocsátottak meg soha.
Sőt, ha belegondolunk, a NER kompatibilis manusok, akik esetleg olvasnak még Pál utcaiakat – nem sok lehet, de tegyük fel -, szívük mélyén úgy vannak vele, Gerébnek el kell pusztulnia. Ezzel szemben az ő kommunistájuk jó kommunista, a pártrovatvezető most harcos, komcsizó újságíró, az ifjú gárdista nemzeti érzelmű főszerkesztő, a besúgó pedig prédikátor. Végzetesen összekeveredtek itt a dolgok, s hovatovább már csak az ocsú maradt.
Egyébként ez a Vikidál Dalos azért is különösen delikát manus, mert már 1990-ben a Fidesz csapatában futballozott Orbán jobbján. Tudom, mert ellenem játszottak. Az ismeretség lehet, megvolt a III/III-as ügyosztályról, ahogyan egymás mellett álltak sorban egyetlenünkkel a jelentésükkel. Vikidálról kiderült, most vedelhet miatta a Csótánnyal, Orbánból miniszterügynök lett, és a pártja nem engedi, hogy megtudható legyen róla az, ami. Minden papírt elzártak ugyanis.
Lehet, már le is darálták. Így, ilyen munícióval örüljünk a holnapi “Szabadság” koncertnek a kerítések mögött. Látva, hogy a cezúra elmaradt, és talán ennek köszönhetően is vagyunk ugyanott, mint harminc évvel ezelőtt. Semmi nem változott, csak öregebbek lettünk és a fülünk lekonyul amellett, hogy méteres szőrszálak nőnek belőle. Összefoglalva: szarrá ment az életünk, a gyerekeinké is, az unokáinkét pedig épp most rohasztják el.
A pártállami besúgó feredőzik a dicsben a színpadon, élteti a hasonszőrű miniszterelnökét. Így jár az, aki nem néz szembe a múltjával, a kollektív tudatalattijában pedig ott fortyog a gőgös nacionalizmus a fasizmussal, nácizmussal elegyest kommunizmussal fűszerezve, és ilyen szar jön össze belőle, mint a NER. És az eszméket feledve nézzük, mi materializálódik belőle, mit mutat a mellékelt fénykép.
Egy padsort mutat Velencén. A tó partján ott sárgállik a kurva sok műanyag ülő alkalmatosság háttal a víznek, hogy az elpihenő embert ne zaklassa fel a tó, a rajta zajló élet, siklások és sikkantások, pancsolások és fulladások. Ehelyett a part kihalt pusztaságát ajánlja fel szemlélődésre, amit rendezett sorban lehet abszolválni, katonásan, egy ütemre, gondolatok és ingerek nélkül, amik ártalmasak az egészségre, ahogyan a túlzott agyi tevékenység is.
Elmerenghetünk azon, mit akart mondani a költő, amikor ezt megálmodta. Talán a bús, magyar sorsot akarta mondani a költő, ahogyan a pöttyös seggű organizmusok ott rohadnak meg a padon. Bármi történhet a tavon, ők meredten bámulják a kiégett füvet maguk előtt a térkövekkel. Mindeközben eltelik a nyamvadt életük, és holtan fordulnak le az anyaföldre, még csak ki sem kell végezni őket, mint Josef K.-t, akinek szintén az volt a bűne, hogy nem kérdezett.
Kevés találóbb szimbólum született, mint ez a széksor, ha alkotója nem erre gondolt, akkor is. Mert a költő, aki megálmodta a csodát, csak a közbeszerzésre koncentrált, mindeközben a rongy emberek fürödnek a fényben, a jómunkásemberek élete pedig elfolyik, mintha soha nem is lett volna. Bálint György – akiről újságíróiskolát neveztek el valaha, s nem tudom, ez megvan-e még, mert szükség már nincs rá – azt tanította a világ összes slapajának, hogy az nem újságírás, ha a társadalom arcába köpünk.
Milyen igaz. Viszont arra nem okítják a slapajt, mi van akkor, ha ezzel szemben folyamatosan az ő arcába köpnek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. június 14. péntek, 20:24
-
Találatok: 2885
A legmértéktartóbb dakota is szemenszedett, cinikus és arcátlan hazudozásnak nevezné Orbán Viktor levelét, amelyben az Európai Néppárt “bölcseinek” magyarázta meg, hogy Magyarországon demokrácia és jogállam van. A levélről a Népszava számolt be, amelyben Orbán az “illiberális demokráciát” azzal magyarázta, hogy ő “kereszténydemokrata, hisz a család alapvető fontosságában, és abban, hogy a magyar kultúra alapja a kereszténység, egyébként pedig migránsellenes”.
A kereszténydemokrácia azonban nem illiberális, csak a fasizmus “illiberális”. Az “illiberális” demokrácia nem létezik. A demokrácia vagy liberális vagy nem demokrácia. A család szeretete nem ellentétes a liberális demokráciával, a jogállammal, hanem semmi köze nincs hozzá. A kereszténység nem kultúra, hanem újjászületés és üdvösség a Jézus Krisztus engesztelő áldozatába vetett hit által, aminek semmi köze a sajtószabadság, jogállamiság, a fékek és ellensúlyok felszámolásához. A “migránsellenesség” nem keresztény tulajdonság, hanem ellentétes a kereszténységgel.
Orbán hazudik akkor is, amikor azt mondja, hogy a magyar jogszabályok mindenben megfelelnek az uniós jognak, ezért nem indított még egyetlen eljárást sem az országgal szemben az Európai Bíróság. Az Európai Bróságra számos ügy eljutott,
csak 2013 végéig 14 kötelezettségszegési eljárás indult Magyarország ellen, ezek egy része szemfényvesztéssel végződött, de még így is születtek Magyarországot elmarasztaló ítéletek, például a 286/12. sz. ügyben, amelyet a Bizottság a bírák, ügyészek és a közjegyzők hivatalviselési korhatárának leszállítása miatt indított. Szintén megállapította a Bíróság a magyar jogsértést az úgynevezett áfa-visszatartási ügyben (274/10. sz. ügy). A Bíróság csak az uniós jogot, illetve az annak részét képező szabályokat értelmezi. Ami ezen kívül esik, abban nem illetékes. De – hogy ne menjünk messzire – az Európai Bíróság elé került a CEU ügye is. Orbán hazudik.
Orbán szerint a magyar bíróságok függetlensége garantált az alkotmányban, de a közigazgatási bíróságokról szóló törvény ideiglenes felfüggesztéséről nem tett említést, mintha az nem is lenne. Ahogy arról sem, hogy az Országos Bírói Tanács a bíróságok függetlensége elleni támadások miatt Handó Tünde felfüggesztését kérte, amit Orbán szavazógépezete leszavazott az “országgyűlésnek” nevezett fideszes homokozóban. Az előbb idézett nyugdíjazási ügyben is a bíróságok függetlenségét támadták, és emlékezetes azoknak a bíróknak az eltávolítása, akik a bírói függetlenségbe való direkt beavatkozásokat szóvá tették a nyilvánosság előtt. Arról is hallgat Orbán, hogy a bíróságok elé el sem jutnak a strómanjai és a családja korrupciós ügyei, mert azok már ügyészi szakban elhalnak.
Orbán szerint a szólás-, és véleményszabadság helyzete is rendben van Magyarországon. A Népszava szerint “megemlíti a kormányközeli sajtótermékek százait tömörítő KESMÁ-t, de hangsúlyozza, hogy a legfontosabb közéleti médiumok – az RTL Klub Híradó, a HVG, az ATV, a Blikk, a Népszava – kormánykritikusak”. Önmagában a KESMÁ létezése elfogadhatatlan egy szabad országban, a “kormánynak” nem lehet saját sajtóalapítványa, amelynek a bekebelezése önmagában is a bűnözés a kategóriája. A teljes közmédia, a teljes vidéki sajtó, az ország által nézett közszolgálati televízió, mind a központi propaganda kezében van. Az írásos sajtótermékek 85%-a a KESMÁ-nál van. Az RTL Klub közönségaránya főműsoridőben 17% körül van, és az RTL Klub meg sem közelíti azt a híradóját, amikor még sajtószabadság volt Magyarországon. Hol van a Népszabadság? Az ATV lenne “kormánykritikus”, “ellenzéki”, az Orbánnak kampányoló szektavezér tulajdonosával, aki milliárdokat kaszál Orbántól ezért?
Országos rádió csak kormányközeli van, amin a propagandát nyomatják. A HVG budapesti rétegújság, a Népszava Orbán kitartottja, és pontosan addig mehet el, ameddig megengedik neki, éppen olyan, mint az MSZP. Minden még viszonylagosan szabad és független sajtótermék Orbán kegyéből működik, a megélhetési forrásoktól elzárva. Az igazi ellenzéki lapok, illetve az igazi sajtó egy-két újságíró tulajdonában van és az ő pénzükből működik, amíg tud.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. június 13. csütörtök, 20:58
-
Találatok: 2019
A tekintetes országgyűlés megkezdte a lex-Czeglédy tárgyalását, amelyen a fideszes fiúk nagy lihegve vettek részt, az otthonápolási díj emelése ellenben nem érdekelte őket egyáltalán. Ebből is látszik, mik a prioritások, mely ügyek fontosak a hatalomnak, s melyek nem. A bebörtönzés-bosszúállás inkább, mint az elesettek gyámolítása, de háborúban így is kell ennek lenni, mert tartósan beteg emberek nem tudják védeni a határt. Ez itt nem Athén, hanem Spárta, Orbán már vödrönként összehordta a Tajgetoszát, momentán azt nézegetik, kit hajigáljanak a mélybe le. Czeglédyt mindenképp akarják, de nagyon.
Van ez a Halász Jánosuk nekik, a frakciójuk szóvivője, aki sok szép percet szerzett már nekünk, és ezúttal sincs ez másként. Most épp arról értekezett, meg kell akadályozni az ellenzéket, hogy a köztörvényes bűnözőket kimenekíthesse az igazságszolgáltatás elől. Erre a fölhorgadásra az adott okot, hogy Czeglédynek meghagyták a mentelmi jogát, amit a Fidesz elvenne. Megér nekik egy egész törvényt, buzognak is rajta, sertepertélnek, monyolnak, mert ezek ilyenek. Cinikusan és mellékesen lehetne egy lex-Polt is, mert főügyész elvtárs meg tömegével menekíti ki a csürhe köztörvényes tagjait az igazságszolgáltatás elől.
Azon most ne ábrándoljunk, hogy voltaképp senki nem köztörvényes addig, míg a bíróság azt nem mondja rá, hogy bűnös. A különbség az a fideszesek és a halandók közt, hogy például én bármikor lehetek rabláncon. Elég, ha rosszul áll a szám, és nem tetszik a pofám a kedves vezetőnek, míg ellenben bármely fideszes lophat, csalhat, hazudhat mindaddig, amíg ilyen aljas, mint például ez a Halász is. Viszont ha a lojalitása csak egy kicsit is megkérdőjelezhető vagy saját erőből nagyobbra nő, mint az a központi bizottság számára kívánatos, abban az egy esetben kilőhető, lehúzható a klozetten, mert egyedül a kedves vezető döntheti el, ki milyen helyet foglalhat el a sakktáblán.
Simonka György is valami ilyesmi bűnökbe eshetett, hogy ott fekszik az áldozati oltáron. Rá már törvény sem kell, mentelmi jogfosztottan várja a sorát. A birodalomban azonban olykor nehezen terjednek az információk, vagy a helyi félelmek nagyobbak az országosnál is, ez nem tudható. Mert ezt a Simonkát, kitüntették, miközben – a’la Halász – köztörvényes bűnöző, és azért ez már delikát dolog, olyan ugarosan stramm. A Dél-békési Többcélú Kistérségi Fejlesztési Társaság kitüntetését vehette át, amit a környékbeli polgármesterek egyhangúlag neki ítéltek meg. Ezen lehet röhögni és szörnyülködni is, de nem érdemes.
Azon azonban mindenképp megéri elgondolkozni, hogy a jelenség nem egyéb, mint a magyar, XXI. századi feudalizmus ékes bizonyítéka. Simonka György a helyi kiskirályságban élet és halál ura volt – ezek szerint még mindig az -, a helyi polgármesterek hozzá lojálisak, neki tettek hűségesküt. Orbán onnan messzire van, őt imádni lehet, de a polgármesterek nyamvadt élete Dél-Békésben Simonkától függ, s hiába rohad már félig a börtönben, őt tüntetik ki, neki adóznak, mert mit lehessen tudni. Ha majd új kiskirály jön, ő kapja a plecsnit. Elképesztő ez a szervilizmus, és megdöbbentő az a jogbizonytalanság, ami kies hazánkat jellemzi.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. június 13. csütörtök, 05:30
-
Találatok: 1921
Minden tisztelet a tudósoknak, akik harcot vívnak Orbán önkényuralmával, hogy megmentsék a Magyar Tudományos Akadémiát. Küzdelmük azonban vereségre van ítélve, és amikor a vereséget elszenvedik, még azt sem tudják majd mondani, hogy “mindent megtettünk, amit megkövetelt a haza”. A Magyar Tudományos Akadémia ugyanis nem hajlandó szembenézni a valósággal, s nem hajlandó a valóságot nevén nevezni.
Önvédelmi harcuk során minden megnyilvánulásukkal az ellenfeleiket legitimálják és erősítik, mert konokul úgy tesznek, mintha egy demokráciában egy kormányzati tévedés áldozatai lennének, és úgy tesznek, mintha Magyarországon bármilyen demokratikus és jogállami intézmény létezne, amely megvédhetné őket.
Orbán célja egyértelmű, felszámolni minden önálló és szabad tudományos intézetet, magát a Magyar Tudományos Akadémiát is. Azért megy ez ilyen lassan és körülményesen, mert meg akarják őrizni ennek a diktatórikus akciónak a hamis látszatát, és úgy akarják elvágni az MTA torkát, hogy az ne legyen nagyon véres. Ne látszódják a kivégzés. Az MTA pedig ehhez a hamis látszathoz asszisztál, amikor úgy tesz, mintha nem látná a torkára helyezett kést és a gyilkos kezet. Ha az MTA tudósai, köztük képzett és zseniális társadalomtudósok, nincsenek tisztában ennek a rendszernek a lényegével, és azt képzelik, hogy a “Magyar Országgyűlés” nevű díszletparlamentben valódi, demokratikus döntések születnek, hogy az egy népképviseleti szerv, ahol az ott ülő képviselők önálló felelős döntéseket hoznak, akkor alkalmatlanok a tudományos feladataik ellátására is. Ha pedig ezt tudják, és mégis eljátsszák, mintha ez egy jogállami demokrácia lenne, akkor leplezik azt, ami történik, és cinkosaik a “gyilkosaiknak”.
Lovász László, az MTA elnöke levelet írt a parlamenti frakcióvezetőknek, amelyben arra kéri a parlamenti frakciókat és a parlamenti képviselőket, hogy fontolják meg az MTA kivégzésének első lépcsőjének szánt törvénytervezet elfogadását. Lovász László tiszteletre méltóan érvel, igaz és okos dolgokat ír, amelyeket szándékosan nem idézünk, mert ezek az érvek semmit nem érnek. Nem arról van szó, hogy a Fidesz kétharmados többségű frakciója (amely úgyis eldönt minden parlamenti szavazást), ne lenne tisztában ezekkel az érvekkel, vagy bármilyen érveket figyelembe vennének (mivel tudják, hogy nem kell és nem szabad önállóan mérlegelniük semmit, ezért vélhetően el sem olvassák az ilyen leveleket és érveket, mert a munkájukat nem ezek az érvek és megfontolások, hanem Orbán parancsai irányítják. Ezért a Magyar Tudományos Akadémia elnöke ezzel a levelével csak azt a hamis látszatot kelti, mintha ez nem így lenne, és ezzel meghamisítja a valóságot, és demokratikus látszatot ad az MTA kivégzésének.
Orbán Viktor fasiszta rendszere annyiban különbözik a múlt századi fasiszta rendszerektől, hogy ugyanazt teremti meg más eszközökkel. Nem fegyveres rohamcsapatok szállják meg az MTA épületét, és nem verőlegények válastzják le a kutató hálózatot az MTA-ról (ez is csak az első lépés), az MTA elnökét pedig nem lógatják fel az MTA előtti fára, hanem demokratikusnak és törvényesnek látszó jogi trükkökkel teszi ugyanezt. Ezt csak azért teheti meg Orbán, és hozhatja létre ezzel a módszerrel ugyanazt a végeredményt, mert senki nem meri venni a bátorságot, hogy leleplezze és nevén nevezze ezt az álnokságot, és ezt a csalást. Ellenkezőleg, a társadalom legkülönfélébb rétegei, szervezetei, attól való hamis félelmükben, hogy ők látszanak majd szélsőségesnek és civilizálatlannak, asszisztálnak ehhez a primitív látszathoz, és minden ilyen alkalommal legitimálják egy fasiszta diktatúra, Orbán Viktor fasiszta önkényuralmának lépéseit.
Lám, még az MTA elnöke is legitimnek fogadta el az “országgyűlés” döntését, de az ország szavazóinak többségét képviselő frakciótagok ezt a döntést hozták. Mit lehet tenni? Ez a demokrácia. Mit ér akkor az Akadémia, ha még saját kivégzésének jól látható folyamatában sem ismer fel ilyen alapvető összefüggéseket? Ha még lemészárlása közben is egy fasiszta diktatúrát legitimál, és azt a látszatot kölcsönzi neki, hogy tulajdonképpen demokratikus úton gyilkolták le, és számolták fel a tudomány szabadságát?
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. június 12. szerda, 11:32
-
Találatok: 1964
Pintér Sándor belügyes és sms-betyár tegnap egyszer csak megjelent a Hableánynál. Besuhant, bezúgott egy hajó orrában állva, akárha altengernagy fehér lovon, és kacska ujjaival mutatott valamit. Mint majd meglátjuk, sok minden lehet az a valami, ám mielőtt szemiotikailag alámerülnénk a hadonászás fölfejtésébe, elsőként azt a kérdést kell föltennünk, hogy mi az anyánk valagát mutogat egy belügyminiszter egy hajó orrában. Mért lobog a zsíros haja a menetszélben, miközben halottakat emelnek ki az orra előtt egy hajóroncsból és a roncsot magát, ami nem film, nem hősi vágta, hanem a letaglózó valóság maga.
Az elcsigázott és megrendült búvárok a parton ülnek, próbálnak magukhoz térni a sokkból, úgy általában megüli az egész közeget a gyász és kísérő jelenségei, ez meg belehajókázik a képbe. Megérkezik, mint valami győzelmes hadvezér vagy félszemű és féleszű kalóz, rajzfilmfigura netalán rémálom. Táj és érzelemidegen a manus, egy fölösleges paca, mert viselkedni ezek nem tudnak, gondolataik, szívük pedig sose volt. Mielőtt kiveséznénk, hogy mit hadonászik a belügyes, kérem, nézzék meg alaposan a mellékelt képet, fókuszáljanak a központi alak – úgymint Pintér et. – kezére, amelyet feje elé/fölé emel, megmutatva a nagyvilágnak és a kameráknak, hogy rögzüljön bennünk örök időkre.
Megvan? Köszönöm. Láthatjuk, hogy két ujját mutatja a napnak és a csillagoknak, így az első, ami fölmerül az emberen, hogy két korsó sört rendel a hajópincértől, esetleg két martinit felrázva, nem keverve, de olajbogyóval, vagy stílszerűbben két házifőzésű kisüstit demizsonból szervírozva. Ezt is gondolhatnánk, de nem gondoljuk. A lapok tegnap úgy háborodtak fel a képet tálalva, hogy Pintér belügyes “V” betűt formázva ujjaiból suhan be a tudósításokba, amely közkeletűleg – legalábbis Churchill és a második világháború óta – a győzelem jele, a viktóriáé. Ebben az esetben nem lehet tudni, mi a rossebet győzött le Pintér belügyes, hogy minek örül, mint egy kretén kóbor kutya.
Ám, ha már a szemiotikát emlegettem, mint a jelek és jelképek tudományát, akkor adjunk neki kicsit, és így felbátorodva azt is meséljük el, hogy ez az ujjakból formázott “V” betű nem mindig és nem minden esetben jelenti és jelentette a győzelmet. Csak 1941 januárja után, és csak a szövetségeseknél. Előtte támadó gesztusként is értelmezhető volt, a vietnami háború ideje alatt meg, az 1960-as években a béke szimbóluma. Nem tudjuk tehát, Pintér belügyes mit akart mondani, amikor ezt mutatta. Lehet, semmit sem, csak a főnökének adózott így, és a “V” betű semmi egyéb, mint a Viktor megformázása, hogy mindörökké Orbán. Lehet, ez a gesztus lesz a Fidesz náci karlendítése.
Viszont, ha alaposabban megnézzük ezt a képet, és kérem, tegyük is meg, akkor rájövünk, tévedett mind az összes tudósítás, amely felháborodva közölte, hogy Pintér belügyes a győzelem jelével hajókázott be a tragédia helyszínére. Mert még csak az sem. Ha jól megnézzük, nem két sört kér, martinit, páleszt sem, nem Viktóriát, se nem Viktort mutat a manus, hanem áldást oszt. Mutató és középső ujj összezárva, a hüvelyk, valamint a gyűrűs és kisujj összeérintve. Csak a pápai süveg hiányzik Pintér belügyesről, meg a pásztorbot, hogy hibátlan legyen a kép. Ebből a szemszögből viszont hősünk kurválkodik, vagy nem tudja, mit is csinál. Ez utóbbi a valószínűbb, ismerve a költőt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. június 10. hétfő, 23:35
-
Találatok: 1900
Megváltoztak a láblabdázás némely szabályai elsejétől, s nekünk, akinek vallása a stadion-szotyola kombó kurvaanyázással fűszerezve, illő dolog erről tudni. Na, ugye. – Mondhatjuk a kedves vezető nyomán, aki ezzel a hiányos mondattal, amelyben se alany, se állítmány nincsen, pőre érzelmek vannak benne csupán, a lélek maga, ahogyan kiárad, hiszen pünkösd van. Hidvéghi Balázs, aki friss, ropogós, ámde felfüggesztett EP képviselője a Fidesznek, még el sem utazott a bűnös városba, de már fikázza, mint ahogyan eddig is, mert a “magyaroktól kapott felhatalmazást”, hogy jobbra vigye az Európai Néppártot, mint mondta ezt a Kossuthban tegnap, piros pünkösd napján, ahelyett, hogy misére ment volna.
Hidvéghi Balázs nem ezen a világon él. A teste meg a hangja itt lebeg, halljuk, hogy mondja, érezzük a szagát, és mégis, mintha hologram volna valami másik univerzumból, amely párhuzamos a miénkkel, és fura dolgok történnek benne. Például abban a Fidesznek van beleszólása abba, hogy tökön rúgják a kedves vezetővel együtt vagy sem, abban Orbán Viktor Mihály legalább ér valamit, egy üveggolyót meg spulni cérnát esetleg, ebben meg nem. Egyáltalán semmit sem ér a manus, keresztülnéznek rajta, eljátszotta a jogait mint Estragon és Vladimir, hogy tényező legyen. Semmi se egyáltalán, magyar kiskakas a magyar szemétdombon a magyar ugaron. Jó, hát dagadt kiskakas, pofátlan is, aljas is, de a miénk egészen és csakis.
“A Fidesz döntése lesz, hogy az Európai Néppártban látja a leghatékonyabbnak politikája képviseletét vagy más keretek között.” – Ezt is mondta ez a Hidvéghi a Kossuthban tegnap, tehát pünkösdkor. Úgy mellékesen egyébként fölmerül az emberben, ha már olyan kurva nagy keresztények ezek, mért nem bírnak leállni legalább egy napra. Elnyugodni, elmerengeni a lét nagy kérdésein, életen, halálon, poklon és mennyországon, vagy a tízparancsolaton, akármin. Úgy megpihenni egy percre a nagy rohanásban, és arra gondolni, hogy hazudni, lopni csúnya dolog, összeszedni a bűnöket gyónás előtt, sorba rendezgetni azokat, végtelen listára írni, ilyenek. Ezt a hazugságot is oda lehet biggyeszteni a cetli végire.
Értem én, hogy valami arcot azért meg kell őrizni a hívek számára, azt mutatni, mintha lenne valami, mert a semmibe kapaszkodni nem lehet. Bár, ha Besenyő Pista bácsi eszmefuttatásait is figyelembe vesszük a semmi és a valami viszonyáról, amit úgy foglalhatnánk össze, hogy a semmi olyan valami, ami azáltal van, hogy nincs, a gondolkodás olyan határvidékére érkezünk, ahová a hívők követni minket képtelenek. Számukra elég a Hidvéghi a Kossuthban, aki azt mondja, szembemegy azzal a politikával, amely Brüsszelben se hús, se hal. Ennyi elég is, a harc folytatódik, van értelme az életnek tovább, érdemes reggel felkelni, ilyenek. Elég ez itthoni használatra.
Aztán, ha ez a Hidvéghi az akolmelegből kiér a szeles Brüsszelbe, akkor mi lesz? Nem féltésből, de mégis. Nem kell ott sem a vezér, sem a Trócsányi, sem a Hidvéghi, a Néppártnak sem, Salvininek sem, ott áll mind az összes hatalmas győztes a semmi közepén, és mondja a hülyeségeit, de nem hallgat már rájuk senki sem. Ráadásul, mint már említettem, a futballban is változtak némely szabályok, amelyek közül a cserére vonatkozó fogta meg a képzeletemet leginkább. Most már ugyanis a lecserélt játékosnak a határolóvonal legközelebbi pontján kell elhagynia a játékteret, kivéve, ha a játékvezető engedélyezi, hogy a felezővonalnál tegye ezt meg. Nincsen tapsikolás, magunkat ünnepeltetés, villámgyors letakarodás van a küzdőtérről.
Bővebben ...
Amikor tegnap az országgyűlésben Orbán Viktor Mihályt a Hableány katasztrófája és a kormány felelőssége közötti kapcsolatról kérdezték, kifejtette, milyen jómunkásember is ő, mert már harminc éve robotol a falak között, illetve a felvetést undorítónak nevezte. Másutt, ha kisiklik egy villamos, lemond a közlekedési miniszter, itt, minálunk a több száz miniszterek, államtitkárok, helyettesek, megbízottak és alvezérek közül senki nem akart odébb menni. Perszehogy, majd, ha az, aki odatette őket, le is veszi a polcról.
Iparági viszonylatban kifejezetten kevés embert foglalkoztatnak azok a kormányközeli építőipari sikercégek, amelyek rendre aratnak az állami beszerzéseken. Az a kevés alkalmazott azonban, aki náluk dolgozik, látszólag elképesztő hatékonysággal teszi ezt.
Különös dolgok zajlanak a százmilliárdokkal kitömött magyar építőiparban
Jó reggelt! Állítólag ma már nem lesz akkora hőség, mint tegnap volt. Ha mégis, akkor bocsika. Igyatok sok pálinkát, csak egyetek mellé szalonnát, akkor nem lesz baj. Olyan szépek lesztek, mint országunk büszkeségei.
