- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 13. péntek, 02:03
-
Találatok: 2055
Amilyen különös ez a világ, egészen váratlan dolgokra ébredhetünk benne. Hogy alvás közben lekonyult a fülünk például, szarvunk nőtt meg patáink, és megettünk früstökre két ministráns gyereket. Vagy épp szól a barátunk reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás, hogy látom, téged meg keres a rendőrség égre-földre. Bejárta a nagyvilágot a képünk, hogy el akarnak fogni, wanted vagyunk egyelőre vérdíj nélkül, csak nekünk nem szólt senki. Pedig nem is bujkálunk-menekülünk, nem rejtőzködünk a susnyásban, hanem a gyerek zsömléjét vajazzuk a konyhában.
Így járt valahogyan Komáromy Gergely is, aki énekes “Gregory G Ras” néven, valamint aktivista, aki platánokat véd, valamint utálja az Orbánt. Ez olykor veszélyes bír lenni, néhanap elfogatóparancsot adnak ki az ember ellen, s azt sem tudja, miért. Ilyenkor Kafka Josef K.-ja ugrik be egyből, aki sohasem tudta meg mi a bűne, még akkor sem, amikor ezért megölték. Mint tudjuk az irodalomtörténetből, Kafka világa a félelem, a bűntudat és az abszurditás világa, s amint ezt egy biccentéssel jóváhagyólag konstatáltuk, egyszersmind eláraszt minket az érzés, hogy otthon vagyunk benne épp most és itt.
Ébredhetünk arra is egy reggel, hogy visszataszító féreggé változtunk, vagy, mint mondom, arra is, hogy keres a rendőrség, pedig nem is menekülünk, mert úgy véljük, nincs miért. Komáromy Gergely kormányellenes tüntetéseken szokott részt venni, és őt ezért garázdaság miatt körözik. Így szokott ez lenni minálunk, a járdafestés rongálás, a buszváró-állítás perverzió, egy fa átölelése pedig agresszió. Gregory G Ras elcsodálkozott nagyon, hogy az újságból kellett megtudnia, milyen veszélyes alak is ő. Mégis örült erősen, hogy már tudja, mire számítson, és nem rajtaütésszerűen viszik el.
Így megy ez, az ilyen váratlan lerohanások, amikor fékez hajnalban a nagy, fekete autó, amikor az iskolai fogadóóráról cibálják ki az embert, nem csak a delikvensben ébresztenek kellemetlen érzéseket, hanem a bekasztlizás tanúi is behúzzák aztán fülüket-farkukat, mert ki tudja, velük is mi történhetik. Illetve szaladnak hitet tenni, belépnek a pártba vagy feljelentik a Gregory G Rasokat, hogy az ő nyomorult életük zavarok nélkül telhessen. Régi, jól bejáratott rendszer ez, valamikor rendőrállamnak hívták, ma NER a neve, és azok működtetik, akiket valaha állítólag így üldöztek. Hát, nem.
Illetve működtetik, ámde sohasem üldözték őket. Soros ösztöndíjasok voltak, meg KISZ tagok és titkárok. A kommunisták is gyűjtöttek be váratlanul embereket, Demszkyt, Kőszeget meg a többit, míg ezek a maiak a Bibó Szakkollégiumban ittak, csöcsörészték a lányokat, verték a nyálukat, hogy ruszkik haza, majd besúgók lettek a seregben, MSZMP alkalmazottak, mert már akkor is megalkuvó sunyi kis férgek voltak. Most sem különbek, csak a fazék másik oldalán állnak, megnőtt a valaha befogott pofájuk, és küldik a rendőrautókat a lázadókra, miközben két pofára tömik a velőspacalt szotyolával.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 11. szerda, 23:24
-
Találatok: 2030
Orbán kisajátította a magyar futballt, mint mindent az életben. Ezt kivételesen nemcsak praktikus okokból, hanem személyes mánia folytán is. A futballsikereket politikai sikerekké szerette volna alakítani, de nagy emberré akart válni a labdarúgás világában is. Felhasználta ehhez Puskás nevét, karrierjét, sikereit, a legaljasabb módon meghamisítva az örökségét és ellopva Puskást Kispesttől. S felhasználta ehhez az adófizetők százmilliárdjait is, lerohasztva ezzel a magyar egészségügyet, évente több tízezer magyar ember felesleges halálát okozva. De a sikerek elmaradtak.
Nem egy meccsen múlott, mert ha megverik hazai pályán a szlovákokat, akkor is ugyanez lenne a helyzet. Játszhattak Orbán futballistái döntetlent a legutóbbi EB-n a későbbi Európa-bajnok Portugália ellen, ez a csapat és ez a sportág akkor is egy levegőben lógó, bázis nélküli, szerves fejlődést nem mutató, mesterséges képződmény volt, amely halálra van ítélve. Magyarországon nincs igazi bajnokság, nincsenek piaci viszonyok, Fidesz-csapatok játszanak egymás ellen közpénzen légüres térben és üres stadionokban.
Orbán úgy járt, mint minden diktátor, aki azt képzeli, hogy az akarnokság elég. Elég csak akarni, pénzt beletenni, stadionokat építeni, akadémiákat létrehozni, hatalmas pénzeket kifizetni. De az egészből hiányzik a lélek, az egésznek a lelke. Halálra keresik magukat edzők, segítők, léhűtők, futballistának látszó egyének, de az egész mesterséges, lélek nélküli, nincs benne a szabadság, nincs benne emberi tényező, nincs benne az önmozgás. Lélek nélküli, halott, mű az egész. Ebből pedig soha nem lesz játék, mert a játék lényege a szabadság és az ember.
Orbán és az összes fasiszta az “Embert” felejti ki a gépezetből. Beállíthat robotokat, vazallusokat, engedelmes szolgákat, korrupt gazembereket, akik úgy csinálnak, mintha. De az élő ember hiányzik, az ember pedig attól ember, hogy szabad. Szabadon él, mozog, cselekszik, méghozzá egy szabad környezetben. Egy fasiszta diktatúrát nem arról lehet felismerni, hogy tankok járnak az utcán, hanem arról, hogy mindez hiányzik. Ami szabadság létezik, az a rendszeren kívül van, és azt megfojtják. Ami marad, ami a rendszerből jön, az már születésekor halott.
Ezért nem tud Orbán politikai sikereket felmutatni a futballal, mert ő maga az, aki megöli a magyar futballt. Nem stadionok fociznak, hanem emberek. Emberek pedig akkor fociznak, ha szabadok. Semmi szabadságot és örömöt nem nyújt Orbán mesterséges futballja, amit a lába alá gyűrt. Se játékosnak, se edzőnek, se vezetőnek, még a tulajdonosoknak sem, és főleg nem a nézőknek. Leszámítva Orbán igazi híveit, akik kulturálisan kompatibilisek vele, a feketébe öltözött, bunkó, fasiszta csőcseléket, amelynek fogalma sincs erről a sportról.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 10. kedd, 20:52
-
Találatok: 1783
Tegnap, még mielőtt nemzeti csapatunk kikapott volna a szlovákoktól (megint és újra), és így a kedves vezetőnek nem állt módjában egy tagolatlan mondattal, miszerint “Na, ugye!” igazolni, jóváírni és népének daccal megmutatni a száz stadion és ezermilliárdok futballba pumpálását, annak helyességét és egyedül üdvözítő voltát, fodbalistáink, fiaink, nemzetünk büszkeségeinek kapitánya, Dzsudzsák Balázs szólott a népekhez a nemzeti televízón (száz milliárd), úgymint M4, keresztül (még a nemzeti gyűlölet egy perce előtt, valamint után, tehát közötte), és azt mondta nekik, legyenek jók, ha tudnak.
A stadionban ne zsidózzanak, ne niggerezzenek-huhogjnak, ne induljon a vonat sehová, zászlókat ne égessenek, ne tótkurvaanyázzanak, mert azt az UEFA nem szereti, és összevonja a brezsnyevi szemöldjét netán. Mondjuk, ehhöz képest a Nemzeti Sport az este kilenckor kezdődő fodbalmeccs tudósítását délben elkezdte vagy húsz kiküldött – mármint utcára küldött – tudósítóval, akik magukhoz nyúltak nemzeti boldogságukban, hogy a nemzet szurkolói füstbe borították a nemzet fővárosát, ahogyan készítették a lelküket a nemzeti csapat nemzeti fellépésére. És még nemzeti is, ezt se feledjük.
Viszont nem is erről akarok mesélni, ez csak úgy kicsúszott, mert nem vagyok fegyelmezett, pedig a nyár ellobbant már. Szóval, ott tartottunk, hogy ez a Dzsudzsák, mint nemzeti csapatkapitány szólott a nemzeti szurkolókhoz a nemzeti televízióban, mert mondták neki, hogy szóljon. Ott ült a nemzetiül egyáltalán nem tudó Rossi kapitány mellett a nemzeti leplek előtt, és szép szavakkal mondta el, amit el kellett mondania. Csak olyan furcsa volt a manus, nem nézett a kamerába, s azon keresztül természetszerűleg a nemzet szemibe. Mondok, mi a rosseb baja van ennek, hogy szégyelli magát, vagy mi a franc?
És akkor, mint Buddhába a megvilágosodás, úgy hasított belém a felismerés, hogy Kázmér, cseszd meg, ez olvas. Olvassa, amit eléraktak, bassza meg. És tényleg, mondta a leckét asztalra, illetve a papírra szegezett tekintettel, hadarta gyorsan a kötelességet, még csak nem is hangsúlyozott, olyan volt, mint egy rosszul sikerült robot. Szájtátva álltam (na jó, ültem), és a boldogságtól föl-, fölkiabáltam. Viszont, mert romlott is vagyok, nem csak gonosz, kerestem a hátsó szándokot egyből, mert ez az élet. Elsőre azt hittem, dicsekszenek, mutatják, hogy nem hülye ez, olvasni is tud, amellett, hogy jól fésült, ilyenek.
De, ahogyan a mondanivalót, a nemzeti tartalmakat hallgattam, tudtam már, hogy se nem a dicsekvés, hogy milyen okos, betűismerő nemzeti kapitányunk van nekünk, se nem az ő féltése, hogy lányos zavarában meg sem tud szólalni, szóval nem ezek munkáltak a szeánszon. Hanem, hogy a nagy, nemzeti színdarab, aminek a részesei vagyunk – és ez a szerencsétlen Dzsudzsák is – ne legyen fals és disszonáns, hogy minden klappoljon és illeszkedjenek a fogaskerekek. Hát, hogy épp a szerencsétlen Dzsudzsák nyilvánulhatna meg spontánul, ha még maga a kedves vezető sem tud soha, az is olvas, nehogy baj történjék.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 10. kedd, 01:10
-
Találatok: 1885
Összeszorítja a száját, csak egy egészen vékonyka vonal marad az ajkából, úgy sepreget. Végérvényesen nyomot hagyott rajta az idő, egykor gyönyörűen ívelt arcán egyre mélyebbek a barázdák, dereka vastagabb, csípője szélesebb lett, léptei elnehezültek.
Élete egyik legboldogabb napja kellene hogy legyen a mai, ő azonban nem tud örülni. Sőt, talán még sosem láttam ennyire keserűnek. Megkapták ugyanis az sms-t, majd aztán a pecsétes levelet is, felvették a gyereket az egyetemre. Azt gondolná az ember, madarat lehet fogatni az anyával, aki eddig is azért dolgozott éjt nappallá téve, hogy a gyerekeinek megadasson, ami neki nem: tanulhassanak, hátha az kiutat hozhat a reménytelenségből. A valóság azonban ennél kiábrándítóbb. Ő annak idején, a kilencvenes évek derekán csak szakmáig jutott, ám még abban sem dolgozhatott sokáig, a multicég varrodájában este tizenegyig tartott a műszak, és nem volt, aki vigyázzon az akkor még néhány éves, tipegő gyermekeire. Így hát maradt a takarítás, orrvérzésig: ahhoz, hogy megéljenek, két munkahelyen, napi tíz–tizenkét órában kell kaparni mások mocskát.
magyarhang.org
Csókolom, csokja van? / 2019.04.11.
Az élet úgy hozta, hogy arra gondoltunk, mi is nekiveselkedünk (isten bizony, csak még egyszer, legutoljára, ahogy mondani szokás,) az ingatlan-adásvételnek. Két gyerekkel kinőttük a régit, kellene egy kicsit nagyobb, legalább még egy szobácskával, meg hát a garázs is jól jönne ugye, minden nő álmát, a gardróbot pedig inkább meg sem említem, mert még a papír is elszégyelli magát.
„Tegnap közölték velem az államkincstárban, hogy az egyetemista gyerek után nem jár egy fillér családi pótlék sem, de ami még ennél is rosszabb, családi adókedvezmény sem. Vagyis a fizetésem 30 ezer forinttal lesz kevesebb (az eddigi 40 ezer helyett a kisebbik gyerek után már csak 10 ezer forint jár), a családi pótlék pedig 12 200 forintra csökken a 26 600 forintról. Miközben az egyetemista lányomnak lakhatást, utazást, könyveket kell fizetnem, több mint 44 ezer forintot vesznek el tőlem. Ha nem kap kollégiumot, elképzelni sem tudom, mit fogok csinálni” – mondja, és látni rajta, csak az hozhatna számára megkönnyebbülést, ha a gyerek mégsem menne egyetemre.
Eddig összeszorított ajkai közül most csak úgy ömlenek a keserűség szavai: „Mindent értük csináltam. A mai napig albérletben élünk, hiszen én nem örököltem senkitől egy forintot sem, többmilliós hitelt pedig nem vehettem a nyakamba két gyerekekkel. Nem kockáztathattam a súlyos eladósodást, és azt sem akartam, hogy az irgalmatlan törlesztőrészletek miatt nélkülözzenek a gyerekek. Megpróbáltam nekik megvenni mindent, hogy tanulhassanak, táborozhassanak, hogy normális ruhájuk legyen. Szocpol?! – nevet gúnyosan. – Legfeljebb 1,2 milliót kaptunk volna használt lakásra két gyerek után. A hiányzó tízest honnan kellett volna előkaparnom? Végigdolgoztam az életem, és most itt állok tehetetlenül. Ha az egyetemvárosban is albérletet kell fizetni, nem fogom tudni megoldani. Ha nem kap rendes ösztöndíjat, ha csak a drágább kollégiumba veszik fel… Jaj, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem jogász, hanem fodrász vagy kozmetikus akar lenni!”
És tudják, mi a legdurvább az egészben? Ha történetesen ez a fiatal lány nem akar diplomát, és „csak” szakmát választ, a családnak továbbra is járna mind az adókedvezmény, mind a családi pótlék. Ha ugyanis a diák érettségi után nem felsőoktatási, hanem közoktatási intézményben tanul tovább, akkor – legfeljebb annak a tanévnek végéig, amelyben betölti a huszadik életévét – jogosult családi pótlékra, adókedvezmény pedig ugye az után jár, aki révén a szülő jogosult családi pótlékra. Magyarul: az állam azt honorálja, ha a gyerek érettségi után fodrásznak tanul – nem lebecsülve ezt a szakmát –, azt azonban nem, ha orvosnak vagy mérnöknek.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 09. hétfő, 00:24
-
Találatok: 1884
2019. szeptember 4-én a ZDF német közszolgálati adón került műsorba az a 88 perces dokumentum-dráma, amely a napra pontosan négy évvel korábbi, 2015. szeptember 4-i eseményeket dolgozza fel, amikor is a Budapesten, a Keleti pályaudvar előtt már napok óta veszteglő menekültek, a magyar kormány cinikus tétlenségének árnyékában elhatározták, hogy gyalog indulnak el Németország felé.
A riport, amelyben – a dokumentum-dráma műfajának megfelelően – helyenként szakértők beszélnek, másutt színészek játszanak el egy-egy fontosnak ítélt pillanatot, egyfelől nyomon követi az Angela Merkel német kancellár ama elhatározásához vezető utat, amelynek eredményeként bevándorlók ezreit engedték be Németországba, másfelől arra fókuszál, hogy miként bánt a menekültekkel 2015-ben az Orbán-kormány.
Bár túlságosan nem verte nagy dobra a fideszes propagandamédia a hírt, Györkös Péter berlini magyar nagykövet még aznap, szeptember 4-én a ZDF intendánsának és főszerkesztőjének címzett méltatlankodó
levelet, amelyben
becsületsértésbe hajló propagandának, lejárató kampánynak és fikciónak titulálta a riportot, továbbá azt írta:
"Lejárató kampányok, még a földrajzi valóságot is felülíró fikciók valóságként történő prezentálása helyett talán ideje lenne teret adni a tényeknek."
Mi úgy gondoljuk, hogy a nagykövet sértődése megalapozottságának eldöntéséhez mindenképpen érdemes megnézni a filmet – alább két részben magyar felirattal is megtekinthető -, amelyben eredeti felvételek, köztük még sehol közzé nem tett dokumentumanagyok, valamint a politikai élet, a média, a bevont intézmények akkori döntéshozóival készült interjúk is láthatók.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 07. szombat, 16:54
-
Találatok: 3390
Van nekünk a talonban ez a bájosan visszataszító képünk, amelyet nem átallottak közzé tenni az ügynökségek, s ezen a fotón a demográfiai csúcson férfiak ücsörögnek székeken sorban, néznek szúrós tekintettel a kamerába bele az örökkévalóság számára, de már most elfeledve mégis. Lehangoló az egész. Elmegy az ember kedve az élettől is, nemhogy a gyerekcsinálástól, s nem azért, mert gusztusa szerint nem kerül megfelelő állapotba, nem ihletődik, mert még a füle is lekonyul, hanem, mert fölteszi magában az egyetlen releváns kérdést, miszerint: ezeknek?
És még csak nem is az a legfőbb baj, hogy nő nincs a képen. Ők bizonyára a háttérben várják a parancsot, hogy szaporodjanak, csak előtte még mosogassanak el. Hanem, hogy az éltes férfiak a képen abban a nagyon helytelen feltételezésben leledzenek, hogy az ember nem azért szaporodik, mert boldog a kölke gügyögésétől, hanem, hogy a nemzetet megmentse a pusztulástól. Úgy nagy általánosságban a gyerekcsinálás élénk érzelmekkel jár, s nem azért történik, hogy szülessen kis katona és kis kőműves Orbánnak meg a többi hülyének, hanem bensőbb örömre és boldogságra. Nem matematika és nem honvédelem a dolog.
Ha a lelket kivesszük az egyenletből, akkor gépek fognak vezényszóra kefélni, mert szorít a CSOK határideje, vagy, mert kell egy kölök a kisbuszhoz. Ez így nem megy. Vagy, ha igen, akkor tragédiák fogják kísérni, mert, ha van valami szakralitás az életben az egyáltalán nem Isten, hanem a születés csodája és misztériuma, amiről nem lehet brigádnaplót írni. Ezért nem matatunk az állam nevében a lányok bugyijában, és ezért nem fogdossuk a fiúk heréit, de ezeknek beszélhet az ember. Csak rá kell nézni a szaporodásra buzdító férfiakra, és hányinger keletkezik zaklatott gyomrunkban, jófajta émelygés és undor.
De most már mindegy. A baj megtörtént, a konferencia lezajlott, s voltaképp nem volt más, mint haverok és elvtársak a gonoszságban közös seggnyalása, mert mindenhol lesznek egyszer választások, kell hozzájuk a publikáció, mint a doktorihoz is. Az derült ki elsődlegesen, hogy a gyerek az új isten, és a család az ő prófétája, valamint, hogy Orbán Viktor nemcsak a történelemhez ostoba, hanem a jelen világhoz is, így meg is szenvedjük alaposan, hogy van nekünk, illetőleg, hogy kizárólagosan és alternatíva nélkül van. Látszik az ország egén a borulat menthetetlenül most már.
Új dolgot hallottunk tőle, egy egészen nagy történészi nóvumot, ami szerint a II. Világháború európai polgárháború lett volna, amelyért az államok a felelősek. Az iszonyatos emberveszteségért is az államok tehetők felelőssé, így most az ő kötelességük az emberhiány pótlása is. Ezzel indokolja, hogy ő, kormánya és a pártja mostanában büfi meg kakiszagú, és pelenkába van csavarva a feje. A nyolcvan év, ami azóta már eltelt, két és fél emberöltő szinte, a hiány rég pótlódott, felesleges tehát tenyészteleppé változtatni az országot. Olybá tűnik, mintha Novák nacsasszonynak az Ivo Dzsima-i halottak fájnának, s mintha a doni kétszázezer is most hiányozna az egyenletből.
Nem igazán, de ezeknek beszélhet az ember. Amit a köpcös ez ügyben összedelirál, érdektelen ökörség, ám, mint ilyen, mégis tankönyvi anyag lesz, ha az ország, vagy a világ pusztul is bele.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 07. szombat, 06:23
-
Találatok: 2514
Azt csak a környezetében élők tudják megmondani, hogy Orbán tudatosan vagy ösztönösen követi a fasiszta állam egyes lépéseit, de a végeredmény szempontjából ennek nincs jelentősége. Orbán fasiszta állama elérkezett Mussolini fasiszta államának egyik legfontosabb programjához, a születések számának emeléséhez. “Egy nemzet politikai, morális és gazdasági erejének legalapvetőbb és leglényegesebb eleme a demográfiai erejében rejlik,” jelentette ki Mussolini 1927. június 26-án egy beszédében. Orbán a III. Demográfiai Csúcson (már az elnevezés is fasiszta) Mussolini bukott programját hirdette meg.
Orbán a demográfiai hanyatlást a két világháborúban bekövetkezett népességfogyásnak tulajdonította, ami azért is nevetséges, mert csaknem 75 év telt el a második világháború óta, amit Orbán átkeresztelt polgárháborúnak (nincs itt szükség Magyar Tudományos Akadémiára, majd a mindenttudó Vezér megmondja, mi a helyes tudományos álláspont). Emellett Mussolini népesedéspolitikai programja megelőzte a második világháborút, a demográfiai kérdések már korábban is napirendre kerültek. Méghozzá egy tipikusan fasiszta program részeként. Mussolini a női és férfi szerepek erősítésével, valamint pénzzel akarta a születések számát növelni, akárcsak Orbán.
Orbán a “Demográfiai Csúcson” kijelentette, “akkor győztünk, hogy ha egy olyan családtámogatási rendszert tudunk felépíteni, hogy a gyermeket vállalók garantáltan jobb életszínvonalon élnek, mintha ugyanezek az emberek nem vállaltak volna gyermeket”. Egy fasiszta állandóan harcban áll, és mindig győzni akar. Mussolini is “csatatérnek” tekintette a szülőszobákat, ahol a nemzet jövője dől el. Az is jellemző, hogy csak a fasiszták képzelik azt, hogy a nők társadalmi szerepének korlátozásával és anyagi támogatással megoldható, hogy a nők több gyereket szüljenek. Már Mussolini fasisztái is úgy vélték, hogy a nők túlságosan önállóvá és karrieristává váltak, és nem azzal foglalkoztak, ami a dolguk: hogy otthon maradjanak és gyerekeket szüljenek.
Ezzel összefügg az anyagi támogatás: ne kelljen a nőnek dolgozni, illetve ne jelentsen anyagi nehézséget a gyermekvállalás. Orbán ezt a pénzért szülőgéppé váló nőkről szóló fasiszta elvet úgy fogalmazta meg, a nő akkor fog szülni, ha ő úgy érzi, “
már azzal, hogy gyermeket vállaltál, anyagilag egy előnyösebb helyzetben vagy, mintha azt a döntést hoztad volna, hogy nem vállalsz gyereket”. Mussolini fasiszta állama ennek a gondolatnak megfelelően segélyeket adtak az öt évnél fiatalabb gyerekeket nevelő anyáknak. Kövér beszédével összhangban teljesen betiltották az abortuszt. Adókedvezményt kaptak azok, akik gyereket vállaltak, és Mussolini ugyanolyan állami hiteleket adott, mint Orbán, amely hitelek visszafizetéséből gyerekenként elengedtek 10 százalékot.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 06. péntek, 02:08
-
Találatok: 2003
Nemrégiben Budapestet megülte a szarszag. Beterítette a bűnös várost oly titkos eredettel, hogy mindenki mindent képzelt, a legmerészebbek odáig jutottak, hogy a kedves vezető csinált be, vagy a budijából leng a penetráncia a parlamentig egészen, mert sok volt a tejszínhabos babgulyás házi kisüstivel. Ilyen népmesei elemek. Pedig akkor még meg sem jött a meghívó a messzi, imperialista Brüsszelből, ahol be kell számolni a hazai fasizmusról, s pláne nem klakőrök és krumplival lefizetett nyomorultak előtt. Az ilyesmi magában hordozza a baj előfordulását.
Szeptember tizenhatodikán lesz a tetemre hívás, s nem azért, mert a soros (nem Soros) elnök finnek berágtak volna a kedves vezetőre, amiért őméltósága Tusványoson illetlen szavakat használt róluk, hanem, mert Helsinki az már nyugat. Oda kell battyogni a szaros gumicsizmában, és elmesélni az MTA-t, CEU-t, a KESMA nevű gólemet, bíróságokat, és sok mindent Mészárosig bezárólag, hogy aztán eldönthessék, méltó-e Orbán a klubtagságira. Az igen képzett, óriási tapasztalattal rendelkező igazságügyisünk, ez a Varga Judit odáig ment a rinyában, hogy egyenesen Timmermansnál érdeklődött, mi lesz most?
Mi lenne – válaszolhatta volna a sorosi, démoni szintre emelt Timmermans -, átharapjuk a torkotokat. De ilyet ő nem mondott, mert úriember, hanem udvariasan közölte, majd a szeánszon minden kiderül. Most akkor Orbán rághatja a koszos körmét, mert még az is lehet, hogy a brüsszeliták azt mondják neki, fasisztáknak nem adunk pénzt. És akkor fejre állna a kurva nagy magyar siker seperc alatt, és odalennének a vetések meg a hatalom is. Ilyen szerencsénk azonban nekünk nincsen egyáltalán, viszont az emberben azért annyi gonosz lakik, hogy jó neki, ha ezek be vannak szarva. Mert be vannak, nem véletlenül érdeklődött az amúgy ordenáré nagyarcú Varga – bírósági fogalmazó -, vigyenek-e magukkal fogkefét és borotvát az útra.
Brüsszelbe menni kell, az OLAF vezetője meg jön. Alighogy Isten nevében megnyitottuk a tanévet, a szeptember olyan nyüzsgést hozott, hogy ihaj. Megjelent a legfrissebb OLAF jelentés is, lesújtó eredménnyel, megmutatva, hogy az országban súlyosan lopnak. Az OLAF vezető is azért érkezik, hogy Poltnál érdeklődjön, miért nem történik semmi, amikor ők bebizonyították, hogy a burgenlandi traktorista adóját Tiborcz lopja el, és ez nem komilfó. Bár épp ez a tizenhárom milliárd kikerült a vizsgálati körből, hogy a kormányzó család jó híre ne sérüljön, az osztrák – német, holland – paraszt ellopott pénzét pedig a magyar fizette be, és így minden rendben lévőnek mutatkozik Orbán szerint. Szerintünk meg nem.
Viszont, ahogyan a szarszag sem Orbán budijából jött, kiderült, a tavaly ellopott pénzekért is a szocik meg a Demszky a felelős, legalábbis Deutsch szerint, akire mindezek után sem szakad rá a mennybolt. Sőt, valami elképesztő módon az EP Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának alelnöke, s mint látjuk, ebbéli minőségében sem átall hazudni, de természete ez már a fideszembernek. Mindez azonban nem vigasz, csak annak a bizonyítéka, hogy az EP nem tökéletes, sőt, nagyon tökéletlen, sokat remélni tőle naivság, a kevés meg nem érdekes. Ezek a csillagot is letagadják az égről, vagy ráfogják Gyurcsányra. Innen nézve nemcsak Varga nacsasszony kérdezheti aggódóan, mi következik a heréléskor, hanem mi is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. szeptember 04. szerda, 21:56
-
Találatok: 2356
“A kereszténydemokrácia külső és belső támadás alatt áll.” – Jelentette ki bájos-álságosan bizonyos Menczer Tamás, aki állítólag Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkár (hogy ez milyen funkció, azt én nem tudom, de szép neve van). Ez már az a szint, amikor támadtak az imperialisták, a nemzetközi helyzet fokozódott, az volt a gyanús, ami nem gyanús, és az ellenség befurakodott pártba is, beszivárgott a soraiba. Ez maga a paranoia volna, ha nem lenne kiszámított aljasság. De épp, hogy az.
Olybá tűnik Menczer elvtárs kijelentése, mintha állnának a vérzivatarban körülvéve csupa Nérókkal, akik az oroszlánok elé hajigálják a hívőket, Orbán Viktor vértanúságot szenved mindeközben, de előtte katakombákban élt bogyókon és patkányszaron. Pedig épp szövik össze az egyházat és az államot, Menczer elvtárs tehát előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, nyereségvágyból hazudik. Épp fordítva, a kereszténydemokrácia támadja a külső és belső ellenséget pénzt, paripát és fegyvert nem kímélve és nem spórolva vele.
Magyarországon momentán megszűnőben van a szekuláris állam, ezer ködös évre, kultúrára és a hívő sokaságra hivatkozva, holott a legutóbbi felmérés szerint a lakosságnak alig a fele vallja magát egyáltalán kereszténynek (2011), és az is látszik, hogy a számuk szignifikánsan csökken. A fiatalok hatvanhét százaléka hitetlennek tarja magát, így kies hazánkban ha úgy tetszik, keresztény terror van, rekatolizáció és hittérítés állami vezérléssel. Pláne a hitetlenek adójából, amit ők nem tömjénre és miseborra adtak, mégis arra költik el.
A legbicskanyitogatóbb az egészben, hogy mindez a hatalmi játszma része, és nevezhetnénk zseniális húzásnak is, ha nem lenne ocsmányul visszataszító. A nagy ötlet az, hogy mindent: államot, családot, oktatást, ünnepeket – meg ami belefér – a hit bűbájos mázával vonnak be, így téve tabuvá a dolgokat. Mégpedig arra a téves, de sajnálatos módon élő meggyőződésre alapozva, hogy a hittel nem viccelünk, az a legbensőbb dolog, azt meg nem kérdőjelezzük, tiszteljük és suttogva beszélünk róla, körülötte pedig lábujjhegyen közlekedünk.
Ez be is vált, az ellenzék is minden miatt ordít, de a hit és a vallás ügyét valami téves ösztön miatt nem meri tematizálni, mert attól tart, hogy eretneknek, hitetlennek nevezik, és kiközösítik. Pedig lehet – ha már itt tartunk -, több szavazatot nyernének, ha karakánul lépnének fel a rekatolizáció ellen, de nem. A Fidesz pedig – és a csatolmányai – ki is használják, a decemberi tüntetéseket például az advent megszentségtelenítésének nevezték már, a szánkókból is kegytárgy lett. Akár egy degenerált kolostor, olyan az ország.
És valami téves, rosszul értelmezett szemérem miatt mindenki kussol, amikor itt keresztényeznek, sőt, azt is elfeledik, hogy kikérjék maguknak, holott a más felekezetűeknek, a hitetleneknek és az ateistáknak is annyi joguk kellene legyen, mint a térdre csuhásoknak, és mégsincs nekik. Ezek meg hallgatnak, sőt, beállnak elsőáldozónak, hogy szó ne érje a ház elejét, ilyképp ugyanúgy hazudnak, és a hatalomért hazudnak a hitről, mint a Fidesz. Így kormányozza a keresztény retorika hazugságspirálba az országot.
