Parraghfű
- Részletek
- Készült: 2020. április 09. csütörtök, 18:56
- Találatok: 2518
„Most erre mit mondjak? Annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni.” – Ez a két mondat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke szájából mászott elő, aki Orbán gazdasági és oktatási főtanácsadója, és szíve szerint az egész országot összeszerelő-üzemként látná. Sok kis iparos betanított munkásban látja a jövőt, valamint neki sem tetszenek a bölcsészek. „Most erre mit mondjak” – Imádkozzál baszd meg, az nyilván megy.
Akár elnézést is kérhetnék a mosdatlan szájamért, de nem teszem, felnőttek vagyunk, s ha készülnek kivégezni, visznek a puskás osztag elé, kevéssé adunk az illemszabályokra. Akkor pedig különösen, ha látjuk, hogyan megy szarrá az ország, és pusztulunk el ilyen kóklerek kezében, mint például Parragh László, Müller Cecília, Kásler Miklós, Bakondi György, etc., hogy csak a leglátványosabbakat meséljem, akik nem értenek semmihez, és mégis ott vannak, ahol, mert jól tudnak bólogatni.
Parragh nem tud mit kezdeni a gazdaság ügyeivel, Müller a járvánnyal, és egyik sem tud kezdeni semmit azzal, ami a dolga volna. Hogy mit tesznek, arra a kamarai elnök másik tételmondata világít rá, miszerint: „Jelenleg egy adott mozgástér van, ezen belül mozog a magyar kormány is, egy politikai értékrend alapján dönti el, hogy kiket támogat.” – A magyar kormány tehát szelektál, ki maradhat életben, ki pedig kénytelen megdögleni. Ezt jelenti ez a mondat, és ez a Parragh még a helyén van.
Hogy a magyar kormánynak, következésképp Orbán Viktornak kik a kedvesek, azt pár napja fejtette ki, mint emlékezhetünk. Valami ilyen sorrendben, hogy papok, állami vezetők, rendőrök, katonák, és így haladtunk visszafelé csökkenő sorrendben a kivégzendőkig. Egyébként a mostani vérzivataros időkben nyer igazán értelmet Lázár kijelentése, miszerint: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér”. Ez a kormány politikai értékrendje, és ez alapján dönti el, kit támogat.
Nem téged, maradjuk annyiban. A Puskás Arénát fehérrel világítják meg, tisztelegve az egészségügyi dolgozók előtt. Ez szép gesztus – ha egyáltalán –, de ennyire futja. Szimbólumokra, mint eddig is, zászló, kokárda, jelszavak, nélküled, s amikor valamit csinálni kellene, akkor ennyi telik, nem épp semmi „most erre mit mondjak”. Ennél látványosabban nem lehetett volna kijelenteni, amit egyébként is tudtunk, fogalmuk sincs, mit csinálnak. Eddig a konjunktúra vitte előre a galerit, most pedig összeszarják magukat.
Ennek a Parraghnak annyira telt még, hogy a szakácsok online képezzék át magukat pékké, és ezzel minden gond megoldódik. Nem történik egyébként más, minthogy Orbán légvára a szemünk előtt omlik össze, az első fuvallat elsöpri a francba az egészet, és eközben is az a gondja, hogy a turizmusnak jusson hatszáz milliárd, viszont, hogy annyi ember megy tönkre, azzal nem tudunk mit kezdeni. Egyébként pedig tudnának, ha akarnának, csak körül kellene nézni Európában, ott hogyan csinálják.
Ha és viszont valaki deklaráltan türk-kipcsak, akkor ez lesz a gyalázatos vége. Egyébként ők is tudják, hogy mi is tudjuk, hogy tudnának valamit csinálni, ámde nem akarnak, hanem csupán politikai értékrend alapján döntik el, kiket támogatnak: a fehér, európai keresztényeket, mint volt szíves éppen ez a Parragh ilyen munkavállalókról delirálni még régebben minden kipcsaksága ellenére. 
Bod Péter Ákos: A politikai kockázat nagyobb a gazdaságinál
- Részletek
- Készült: 2020. április 09. csütörtök, 00:05
- Találatok: 2595
∎ Bod Péter Ákost, a Budapesti Corvinus Egyetem professzorát, az MNB egykori elnökét (1991-1994) kérdeztük a járvány nyomán bontakozó gazdasági válság hatásairól és a magyar kormány eddigi lépéseiről. ∎ Szerinte a magyar kormány késésben van, és nem ott segít, ahol leginkább kellene. ∎ A nagy nyugati mentőcsomagok szerinte túlzások, és Európában irreálisak is. ∎ Az európai szolidaritás hiánya, és a magyar kormány felhatalmazási törvénye szerinte nagyobb kockázatot rejt, mint a termelés ideiglenes visszaesése ezekben a hetekben.
Számos bejelentés hangzott el a kormány részéről gazdasági mentőcsomagokról, bár sok esetben még nem ismertek a konkrét rendelkezések, csak a fő vonalaik. Az eddigiek mennyire tűnnek jól átgondoltnak, hatékonynak?
Az első megjegyzésem az volna, hogy a magyar kormány elkésett. Egy halom intézkedést már korábban meghozhattak volna. Kiváló példák álltak előttünk, akár az olasz, akár a német intézkedések, amelyek a nehéz helyzetbe kerülő háztartásokat, vállalkozásokat, és az ott dolgozó munkaerőt támogatják arra az átmeneti időre, amíg ki nem tisztul a kép. Ezekkel 2-3 hónapig fenn lehet tartani a gazdaság reagálóképességét.
Ehhez képest az eddigi hazai bejelentések leginkább a vállalati szférára reflektálnak, a cégek hitelhez jutását, adóteher-csökkentését irányozzák elő. Illetve elég zavaros szövegek szintjén szó van még munkahelyteremtésről is, csakhogy ez szerintem nem kormányzati feladat.
Azt kellene figyelembe venni, hogy a válság után más lesz a kereslet és a kínálat szerkezete. Hogy pontosan milyen, azt nincs ember, aki előre meg tudná mondani, ezt majd a piac kialakítja. Ezért nem a korábbi munkahelyek visszaállítása lenne az alapvető feladat, hanem annak a munkaképességnek a megőrzése, amely az új szerkezet indulásakor lesz fontos.
Számomra ezért meghökkentő, hogy a szociális helyzet kezelésére eddig éppen csak utalt a miniszterelnök. Pedig nagyon sokan vannak olyan alacsony jövedelmi szinten, amelyből 1-2 hónapos tartalékolást sem lehet elvárni.
Arról lehet szó, hogy nincs elég pénze a magyar kormánynak? Kényszerű spórolás vagy a kreativitás hiánya lehet az elmaradó szociális intézkedések mögött?
Ha eltekintek attól, hogy átcímkéznek, esetleg átcsoportosítanak fel nem használt kereteket, akkor nagyon nagy lépés valójában nem történt. Holott a válság előtt elindított nagy állami beruházások azonnali felülvizsgálásával óriási összegeket lehetne felszabadítani. Hiszen már most látható, hogy nem lesz visszatérés a régi kerékvágásba.
Újraindul majd az európai gazdaság, és remélem mielőbb a magyar is, de ez fokozatos lesz, ágazatonként eltérő, és így nem lesz egy határnap, ami után azt mondhatjuk, hogy akkor mától normalizálódott a helyzet. A tömegturizmus például nem tud majd beindulni, míg az alkatrészgyárak, elektronikai üzemek, és a jól automatizált gyártósorok esetében a normalizálódás talán csak hetek kérdése lesz.
Én azt látom, hogy mintha újra akarná indítani a kormány azt, ami volt. Van egy halom fejlesztési projekt, amire uniós pénzeket ígértek, de le kellene állítani őket, vagy beléjük se kéne már kezdeni, mert nem lesz rájuk szükség. Máshol viszont szükség lenne ezekre a pénzekre az átállás után.
Nem akarnak hozzányúlni a deficitszámhoz, nem világos, hogy miért; és nem akarnak hozzányúlni a nagy állami beruházásokhoz és elkötelezettségekhez. A szent tehenek érintetlenek maradtak. Centralizálásra használja fel a kormány azt a többlethatalmat és alkalmat, amit az élet eléje tett.
Mi lesz más, amire fel kellene inkább készülni, és hogyan kellene készülni rá?
Ha elmúlik ez a rendkívüli helyzet, akkor utána nem ugyanabban a struktúrában fogunk dolgozni, fogyasztani, közlekedni és együttműködni a partnereinkkel, mint eddig. Azt is feltételezem, hogy a nagyon hosszú szállítási láncolatokat a cégek lerövidítik, és új, közelebbi beszerzési forrásokat keresnek. 
Mi lesz a legelesettebbekkel?
- Részletek
- Készült: 2020. április 07. kedd, 23:35
- Találatok: 2301
A 70 százalékos bérkipótlással a kormány végre a jó iránya indult el. Be kellett látnia, hogy ez most elsősorban egy keresleti oldali és megélhetési válság, azaz a magyar állam sem fogja elkerülni, hogy átvállalja állampolgárai megélhetésének biztosítását, méghozzá tömegesen. Ezt korábban már felvállalta az állam a Távol-Keleten, Kelet- és Nyugat-Európában, sőt, még az Egyesült Államokban is. Ehhez képest a magyar 70 százalék – nem a teljes bérre, csak a kieső részre vonatkozik – relatíve szerény vállalás, de legalább elengedte a kormányzat az „aki akar, képes munkát találni” régóta dédelgetett fikcióját. Ez az ország nagy részén eddig sem volt így, a vírus idején pedig pláne nem.
Továbbra sem világos azonban, hogy mi lesz a társadalom legelesettebb rétegeivel. Jelentős lesz azoknak a száma, akiket a munkáltató nem részmunkaidőre rak át, hanem el fog bocsájtani, vagy már el is bocsájtott. Az eddigi, Európa-rekorder rövid és alacsony összegű munkanélküli segély itt elégtelennek fog bizonyulni.
Ismert, hogy a magyar háztartások háromnegyedének továbbra sincsen pár hónapnál hosszabb időre elegendő tartaléka. Ezt nagyjából a nyár közepére felélik. Ha a válság ennél tovább tartana, nagyon súlyos helyzet alakulhat ki.
Kifejezetten veszélyeztetett réteg az idősek csoportja.
A nyugdíjukat ők ugyan nem fogják elveszíteni, ebben az értelemben tehát nagyobb biztonságban vannak, mint az aktív korúak. Ugyanakkor egy tartósan 360 forint feletti euróárfolyam olyan mértékű import-áremelkedést jelenthet, ami súlyosan veszélyezteti a megélhetésüket, főleg a kisnyugdíjasoknál. A 2020-ban velünk lévő válságban nem jelent semmilyen támogatást a kormány által bejelentett, nagyon kismértékű nyugdíjemelés, amelyet csak 2021-től folyósítanak, évi egyhetes extra jövedelem mértékéig. Sürgősen szükség lenne a szakszervezetek régi követelésének teljesítésére: a minimálnyugdíj érje el a mindenkori minimálbér szintjét! (És ha már a szakszervezeteknél tartunk: abszurd, hogy a kormány hazai és nemzetközi vállalkozói szervezetekkel is egyeztet a válságenyhítő csomagjáról, de a szakszervezetekkel nem!)
Az időseknek azonban többre lenne szüksége, mint jövedelemre. Nem véletlen ugyanis, hogy tömegesen kinn vannak az utcán a kijárási korlátozás ellenére. Az Európai Szociális Felmérés (ESS) adatai szerint ugyanis a magyar nyugdíjasok minden más uniós tagországnál nagyobb arányban elmagányosodottak. Mintegy 60 százalékuknak egyáltalán nincs társasága, míg mondjuk Skandináviában ilyen nyugdíjas gyakorlatilag nincs. Vészhelyzetben mutatkozik meg, mennyire hiányzik egy érdemi szociálismunkás-hálózat idehaza. Érdemi fizetésekkel, jelentős létszámmal. Ennek a bevezetése most óriási segítség lenne (bevásárlás, ház körüli segítség, étkeztetés, ügyintézés, lelki támogatás), és munkahelyeket is jelentene. 
Ez nem más, mint egy feltupírozott választási Erzsébet-utalvány
- Részletek
- Készült: 2020. április 06. hétfő, 21:07
- Találatok: 2332
„Azt hittem, hogy csak 2021 őszétől lengetnek be célzott, jól hangzó, adott esetben helyén is való választási ígéreteket. Tévedtem” – ez volt Barát Gábor nyugdíjszakértő első reakciója Orbán Viktor mai – a járvány miatti gazdasági válságkezelés részeként (!) bejelentett – intézkedésre, miszerint 2021-től egyenlő részletre elosztva, négy év alatt kiosztanak egy 13. havi nyugdíjnak megfelelő összeget. „Ez megdöbbentő cinizmusról tanúskodik, szakmai alapon értékelhetetlen ” – szögezte le portálunknak az Országos Nyugdíj-főigazgatóság korábbi főigazgatója. Szerinte két-három héten belül valamit ki kell még találni a nyugdíjasoknak, mert egy részük májusra anyagilag teljesen ki fog vérezni. „Egyébként pedig mi van a nyugdíjszerű ellátásban részesülőkkel?” – vetett fel egy további kérdést.
Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, Orbán Viktor mai bejelentése szerint, visszaépítik a 13. havi nyugdíjat, mégpedig négy részletben. 2021 februárjában a januári nyugdíjon felül, a nyugdíjasok egyheti nyugdíjat fognak kapni, és ez történik majd 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is – mondta a miniszterelnök, aki – nem kis cinizmussal – úgy fogalmazott, hogy most a munkahelyeket kell menteni, de nem szabad elfelejtkezni a nyugdíjasokról, a szülőkről, nagyszülőkről sem, akiket a mostani helyzet leginkább fenyeget.
Nagy kérdés, hogy ez a lépés megvédi-e, s ha igen, mennyire az Orbán által emlegetett réteget? – kérdeztük Barát Gábortól.
Gyors segítség kellene, nem ígérvény
„A nyugdíjasok több mint fele erőn felül, tartalékait felélve, (már ha volt) kiköltekezett a koronavírus miatt bejelentett veszélyhelyzet kihirdetése óta, anyagi helyzetük is megroggyant, nem csak a lelkük” – mutatott rá a szakértő. Ők gyors segítségre szorulnak, ezért kellene május elején az átlag nyugdíj körüli nyugdíjban és az egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesülőknek egyszeri, 35-45 ezer forint juttatást adni. „Erről sajnos nem hallottam” – mondta Barát, aki maga is meglepődött a bejelentésen.
Mint hozzátette: „sok mindenre számítottam, de az adott helyzetben és égető igényekre tekintettel, a 13.havi nyugdíj újratöltésére nem”. Egyrészt azért nem, mert a nyugdíj szakmailag átgondolatlan, másrészt mástól vesz el forrást, és főleg azért nem, mert most nem arra van szükség. „Nem, hogy a lóláb, az egész ló kilóg” – mondta, rámutatva, hogy ha ez lett volna a szándék, akkor már korábban is megléphette volna ezt a kormány.
A politikai előny mindenek felett
Milyen ország az olyan?
- Részletek
- Készült: 2020. április 05. vasárnap, 16:17
- Találatok: 2703
Milyen ország az olyan, amelynek élén nem miniszterelnök, hanem egy Vezénylő Tábornokként funkcionáló egykori futballista áll, aki a koronavírus elleni harc ürügyén, lebontja a jogállam még meglévő maradékát, megsemmisíti politikai ellenfeleit, sorsukra hagyja hazája polgárait, s éhen halni a hasznot nem hajtó szegényeket?
Milyen ország az olyan, ahol a koronavírus ürügyén a nulla százalékos támogatottsággal rendelkező kisebbik kormányzó párt elnöke sunyi módon, az éj leple alatt, nyújt be olyan törvénycsomagot, amelynek semmi köze a koronavírus elleni harchoz, viszont betontengerré változtatná a budapestiek egyik legkedveltebb parkját, a Városligetet, tíz évre titkosítaná a részleteiben amúgy is homályos Budapest-Belgrád vasútvonal iratait, s komisszárokat vezényelne a színházakhoz?
Milyen ország az olyan, ahol a pusztító vírus elleni küzdelmet a kormány arra használja, hogy elnémítsa a még megmaradt független sajtót, amelynek a többi között az a feladata, hogy ellenőrizze a hatalmon lévőket, esetleges visszásságaikat dokumentálja, és a nyilvánosságnak bemutassa?
Milyen ország az olyan, ahol a Vezénylő Tábornok a vírus elleni küzdelem árnyékában, drága épületeket adományoz a hozzá hű történészasszony alapítványának, közel kétmilliárd forintot a Nemzet Gázszerelője és a Nemzet Veje vállalkozásainak, két tucatnál több ingatlant a neki gazsuláló egyházaknak?
Milyen ország az olyan, ahol a vírus elleni védekezésben a magát miniszterelnöknek nevező Vezénylő Tábornok a papokat említi először a bátrak között, utána az állami tisztségviselőket, majd a rendőröket és más egyenruhásokat, és csak ezt követően azokat, akiknek elsőként kellene köszönetet mondania: az egészségügyben dolgozókat, orvosokat, ápolókat?
Milyen ország az olyan, amelynek az élén álló Vezénylő Tábornok állandóan győztes csatákról és legyőzött ellenségekről hadovál, miközben gyakorlata csak a kitalált ellenségek és saját démonai elleni hadakozásban van, s most, amikor valóban veszélyes ellenség támadt Magyarországra (s nem mellesleg a világra), az igazi ellenség, a vírus helyett, a „brüsszeli bürokraták”, valamint egy közel 90 esztendős magyar származású amerikai milliárdos ellen harcol?
Milyen ország az olyan, ahol a vírus elleni védekezést nem hozzáértő szakemberek, hanem – a többi között – tízparancsolattal gyógyító sarlatánok vezetik, akik az első vonalban küzdő orvosoknak és ápolóknak még védőfelszerelést is csak késve, vagy egyáltalán nem biztosítanak, minek következtében nevezettek közül több százan fertőződtek meg és fertőztek meg másokat?
Milyen ország az olyan, ahol még mindig nincs elegendő maszk, fertőtlenítő és lélegeztető gép, viszont minden nap hallunk hősi eposzokat a Vezénylő Tábornok által a nagyvilágba kiküldött fürkészek és portyázók sikeres kalandozásairól?
Az idő pénz
- Részletek
- Készült: 2020. április 04. szombat, 18:43
- Találatok: 2200
Mint tudjuk, az idő pénz, nemzethyül tájmiszmáni, és erről Soros Gyuri bácsi, mint vezérkapitalista tudna előadást tartani Orbán Viktor Mihálynak. De nincsenek manapság olyan nexusban, hogy ez megeshessék. Orbán Viktor Mihály elég kevesekkel van olyan viszonyban, hogy diskuráljanak egy jót, mostanság leginkább ilyen türkökkel, bíborosokkal, tábornokokkal áll szóba, különben meg levelez. Írt egy bensőséges hangulatú küldeményt Antonio Lopez-Isturiznak azonban, az Európai Néppárt főtitkárának is, mert épp ki akarják vágni őt és az egész nyüves pártját a közösségből, ugyanis nem ütik meg az ott elvárt nívót.
„Minden tiszteletem az Öné, de nekem erre nincs időm!” – ezt vetette papírra ez a nyikhaj, mintha a valagából rángatta volna elő Lopez-Isturiz elvtársat, s ha másért nem, ennyiért is tökön lehetne rúgni, csak a diplomácia és politika ennél bonyolultabb és őszintétlenebb dolog. Orbán Viktor Mihálynak egyébként azért nincs ideje diskurálni fasiszta álmairól, mert épp egy személyben menti meg a nemzetét, parancsokat, vezényléseket fogalmaz, katonákat rak ide, rendőröket oda, tankokat emide. S ezért gyengéden utal arra, nem hiszi, hogy bárkinek volna ideje „fantáziálni” más országok szándékairól. Téved.
Ez a Lopez-Isturiz elvtárs egyébként, ha lenne vér a pucájában, válaszlevelében elküldené Orbán Viktor Mihályt a búsba, hogy szórakozzon a kedves anyukájával, és azzal levelezzen ilyen kioktató hangsúlyokkal, mert ez itt nem a kollégium, ő pedig nem Dájcstomi De ilyen nem történik, Lopez-Isturiz elvtárs ugyanis vélhetően levegőért kapkod, hogy mit képzel magában ez a gumicsizmás kis pöcs. Viszont felettébb sajnálatos módon ő politikus, így ilyen gondolatai nincsenek, ezért is fog elpusztulni Európa, s benne és vele együtt mi magunk is. A Lopez-Isturizok bávatagon nézik, ahogyan ilyen Orbán-féle alakok mindenféle gátlások nélkül működnek.
Ilyenhez nincsenek szokva a szalonban, ez a malomalja-fokos stílus nóvum, de csak neki. Más politikusok, újságírók és portások tudnának mesélni Kovács levelező, Varga miniszter vagy Novák államtitkár habitusáról. Ezek mind úgy néznek a kerek világra – eltanulva vezérüktől a fentebb stílt –, mintha rajtuk kívül mindenki kapcarongy volna vagy szolgálólány. Megfigyelhető egyébként ez az übermensch szemlélet a hívekben is, az összes kommentjükben, megnyilvánulásukban az tükröződik, hogy aki rajtuk kívül áll, az minimum nem ember, ha pedig véletlenül mégis, akkor legalábbis degenerált, nyálacsorgató organizmus.
Jó nekünk, hogy helikopterekkel vagyunk körbevéve, de még az időről nem is beszélgettünk, ami elég különös egy valami. Annyit tudunk, hogy Orbán Viktor Mihálynak momentán nincs belőle, mert a gumicsizmája az egészet kitölti. Pedig, mint tudjuk, az idő – a tér mellett – az anyag létezési feltételeinek egyik szelete, legalábbis ezt tanították a marxista esti egyetemen. Azt már nem, hogy fénysebességnél, vagy annak közelében lelassul, van belőle Bergson-féle szubjektív, amiről Hans Castorp mesélhetne, illetve, hogy az istenek számára meg nem létezik, mivel az örökkévalóban az idő fogalma értelmezhetetlen.
Mumus, a mi mumusunk
- Részletek
- Készült: 2020. április 03. péntek, 16:13
- Találatok: 2270
Orbán Viktor Mihályt, úgy is mint diktátor, mindenféle alakban ábrázolják ezekben a napokban idegenszívű sajtótermékek a világ összes tájain, riogatva olvasóikat, hogy lám, van egy ország, ahol ilyenek történhetnek még mindig. Ilyen emberek teremnek, ilyen hülye népek vannak, hogy hagyják, sőt tapsikolnak neki. Se szeri, se száma az elriasztó sajnálkozásoknak, például nem tudom, hollandul miképp hangzik az édes, jó teremtőm mit tettél te velünk, de biztosan valami kattogó zakatolás, mint amikor készül fölrobbanni a kotyogó.
Mi benne élünk az édes, jó teremtőmben, míg pedig azok, akiknek ezek a sajtótermékek írnak, rajzolnak az egzotikus magyari országról, elriasztó képet föstve erről a különös, barbár népről, meg nem. Most látjuk, milyen érzés tudósítások tárgya lenni, egy polcra kerülni tábornokok irányította banánköztársaságokkal, s nem azért, mert le vagyunk sajnálva – mint sivalkodik a NER színe-virága –, hanem, mert benne élünk egészen szügyig. Rólunk, velünk, a mi sorsunkkal mutatják meg a civilizált világnak, mivé fajulhat az ember, ha nem gondozzák megfelelően.
Ettől azonban, hogy tankönyvi anyag lettünk, sorsunk jobbra nem fordul, csapatok segítségünkre nem sietnek, a civilizált világ kényelmesebb és hülyébb annál, mintsem kivágja a voltaképp benne leledző fekélyt. Emlékezhetünk, az ostoba angol trakoristáknak is azt mutogatták, ez az Orbán hogyan lopja el a pénzüket, amire nem az volt a reakció, hogy elhajtják ezt az Orbánt, hanem inkább kiléptek az unióból. Olybá tűnik, ez az unió ez ilyen, inkább lerohad a seb körül, mintsem meggyógyítsa azt, mutogatja lakosainak az elrettentő, gonosz embert, miközben meg pénzeli.
Mumus Orbán már, de a miénk egészen, a mi mumusunk, másoknak viszont csak tankönyvi anyag és egzotikum. Olyan, mint Mohamed a Charlie Hebdonak, ami következtében, mint emlékezhetünk, néhány szélsőséges iszlamista szarrá lőtte a szerkesztőséget, a művelt nyugat pedig je suis-eset játszott. Ha most Németh Szilárd megindítaná a tankjait a vétkes szerkesztőségek ellen, akkor sem változna semmi, sóhajtoznának és rajzolgatnák tovább ezt az Orbánt mindenféle patásnak, a német kőműves meg beletúrna az orrába, fölhajtaná a sörét fejét csóválva, hogy milyen különös is a világ.
Kovács levelező szerint megint boszorkányüldözés folyik. Úgy tíz éve már egyfolytában egy komplett Gyalog galoppot delirálnak ide, állandó a szembeforgalom az autópályán, karambol viszont soha nem történik. Most is, hogy az EU Bírósága elmarasztalta a Fideszt – mint Magyarország szinonimáját – a kvótaperben, a Fidesz igazságügyi miniszterének első szava az volt, hogy szarunk rá. Ez amúgy hallatlannak volna nevezhető, de minálunk mindennapos, mint ahogyan az is, hogy két kézzel gyömjük zsebre a pénzt, és már eközben tagadjuk, hogy kaptunk volna.
Ehhez képest készülnek decens karikatúrák, amivel a művelt nyugat csakúgy, mint a szolgasorban senyvedő magyar népek kitörölhetik az arschukat. Unalomig emlegettem már a München 1938 szindrómát, ami akadálytalanul és folyamatosan működik.
A gauleiterek alkonya
- Részletek
- Készült: 2020. április 02. csütörtök, 21:23
- Találatok: 1962
A nemzetiszocialista, egészen illiberális Németországban a gauleiterek egy-egy tartomány, körzet, kerület vezetői voltak. A vezér meghosszabbított keze, mindenható atyaistenek, élet és halál urai, ilyenek. A nemzetiszocialista, egészen illiberális Németországban is felhatalmazási törvénnyel irányította az egész mókás birodalmat a tuggyukki. Sőt, ez a tuggyukki a korlátlan hatalmat is egészen hasonlatos módon kaparintotta meg, mint a mi kedves vezetőnk, és még annyi párhuzamot meg egyezést tudnék sorolni, hogy azt hihetnők, ez a miénk a tuggyukkitől tanult módszertant és irányító eszméket.
Erről már hosszú évek óta irkálok, ma viszont csupán olyan nagyjából húsz óra történetét mesélném el, aminek a végén ki fog derülni – amit egyébként enélkül is tudunk –, hogy amit ezek művelnek, az kormányzásnak nem nevezhető, eufemisztikusan eszement kapkodás inkább, másképpen mondva lószar. A felhatalmazási törvény egyáltalán nem a járványról szól, és ez kiderült már az első napján is. Semmi méltóság nem volt ezekben, hogy kicsit vártak volna, rögtön az volt a legfontosabb, hogy Schmidt Mariska kapjon két ingatlant ingyen, meg, hogy könnyítsék a földek ellopását is. Sőt, hogy a közbeszerzések is zavartalanul folyhassanak.
Ezen kívül, ahogyan a kedves vezető ígérte akkor – mármint, hogy elégtételt fog venni –, úgy érezte eljött az ő ideje, és felülírhatja az októberi választásokat. A renitens, szakadár városokba gauleitert delegál, hogy véletlenül se történhessék ott más, mint amit ő akar, ugyanakkor ez szimbolikus lépés is volt, láthattuk, mire számíthat az ország a veszélyhelyzet végtelen idején. Hogy akármi eszükbe jut, máris szuszogva igyekszenek azt megvalósítani még a józan ész ellenében is. Orbán a gauleiterek kinevezésével puszta erőfitogtatásból emberek életét sodorta volna veszélybe, de nem ez zavarta, nem ezért vonta vissza az egészet.
Gondoljuk meg ugyanis, hogy egy városban, településen villámgyorsan kell dönteni valami járvánnyal kapcsolatos dologról, amit a polgármester egy perc alatt megtehet, a gauleiternek öt napja lett volna rá, míg megkonzultálja a kedves vezetővel, hogy mondjuk Pécsen vehetnek-e WC papírt, mert erről lett volna szó. Meg igazán az ellenzéki oldal szopatásáról, ha beledöglik a lakosság, akkor is. Mert ugyanis néhány gauleiter vesztes fideszista polgármester lett volna, akit odaültetve a legyőzője nyakába, hogy neki dirigáljon, na az lett volna csak a mókás felállás.
Aztán nem telt bele egy nap – mondom, kábé húsz óra –, és vissza is vonták (vonatta a kedves vezető). Ennyi idő volt szükséges ahhoz, hogy kiszámolják a duci kis ujjaikon, ez mekkora népszerűség-, ergo szavazatvesztéssel jár majd, ha egyáltalán lesz még szavazat valamikor a büdös életben. S miután kiderült, hogy naggyal, mert azon túl minden egyes halál közvetlenül kapcsolható össze a kedves vezetővel, máris nem volt annyira fontos ez a egész. Így mennek a dolgok Neriában. Nem kormányzás van vagy a veszélyhelyzet kezelése, hanem a szavazatok maximalizálása az ellenzék szopatásával elegyeset.
Minden más le van szarva. A széles nagyvilág is, amelyik úgy tűnik, most egyként kezdett el ordítani, hogy mi történik az ő kebelében, és annak is a közepén.
Jónás a halban
- Részletek
- Készült: 2020. április 01. szerda, 20:12
- Találatok: 2114
Azt mondta Adorno bácsi annak idején, hogy Auschwitz után verset írni barbárság. Én pedig azzal áltattam magam, hogy József Attila után meg nem lehet, illetve teljesen fölösleges. Egyikünknek sem volt igaza. De, míg Adorno bácsinak történelmi értelemben, nekem csak azért, mert nem sikerült fölmentést adni magamnak, mért nem vagyok koszorús költő, ücsörgök a Parnasszus ormain lanttal a kezemben és babérkoszorúval a fejemen. S míg én csak nyavalyogtam, Adorno bácsi arról mesélt, hogy cezúra keletkezett az emberiség történelmében, amit Ady mondott ki legszebben, pedig nem is hallott Auschwitzról, hogy miszerint: minden egész eltörött.
Most is ilyen törések közepén, egy cezúrában vagyunk épp a járvánnyal, ami után semmit nem lehet úgy csinálni, mint előtte. Egyes ábrándozó lelkek arról delirálnak, ez majd megváltoztatja az emberiséget, megjobbul úgymond fajunk, megtisztul bűneitől és valami tökéletes harmóniában születik újjá. Ha Gyurcsány frappánsságával ellenkeznék, azt mondanám, lófaszt, mama, a magam erejéből csak annyira futja, ugyan már királylány. Mivelhogy járványok jönnek mennek, volt az a mellbevágó spanyolnátha az előbb, korábban pestisek, meg amiről még nem is tudunk, emberi fajunk pedig maradt, ami volt. Romlott, gonosz, istentelen organizmus.
Körülöttünk csillagok gyúlnak és kihunynak, lassan utazunk a Marsra, de az ember ugyanaz, mint volt Babilonban, Egyiptomban, Rómában, az Etelközben és Horthy meg Rákosi alatt. Pedig az évezredek alatt átélt már számos utolsó figyelmeztetést a két lábon járó állat, mindig megvolt az esélye, de soha nem élt vele. Lehet, a génekben van a hiba, hogy nem passzolunk sem egymáshoz, sem pedig ehhez a bolygóhoz, ami pedig létrehozott bennünket. Nem ártana viszont végre haza is érni a kalandozásokból 2020. április elsejébe, mikor is csapkod az istennyila és arat a járvány a Cinege utcában csakúgy, mint Kiskundorozsmán vagy Vépen.
Bajban ismerszik meg az ember, tartja a külvárosi magyar bölcsesség, és van azért benne valami. Mert míg például Orbán még azt is letagadja, hogy pénzt kap arra, mentse meg a népét, ősellensége meg egymillió dollárt ad ugyanerre a célra a sajátjából minden érdek nélkül. Vannak olyan készségei az emberi fajnak, amelyek a tudaton kívül megkülönböztetik a papagájtól, és ezek az irgalom, a szolidaritás meg ezek folyományai, amit nagy általánosságban és összefoglaló néven éthosznak nevezünk. És nem árt, ha van belőle, mert, ha nincs, bekövetkezik Auschwitz, aztán nem lehet verset írni többet. Igaz, futballozni minden gond nélkül meg igen.
Míg van olyan, aki segít a bajban, más a szobrát építgeti, s holott nem tudja, de illik rá Nietzsche elgondolása az erkölcsről, miszerint az csak arra szolgál, hogy a tömegeket féken tartsa. Ebből fakadóan a felül levőknek nem annyira kötelező betartani annak parancsait, és megint ott vagyunk Auschwitznál. Mindig ide lukadunk ki. A járvány is efféle cezúra, van az előtte és utána lévő állapot, amiről szép lelkek azt hiszik, más lesz, vagy utána jobb. Nem. Sőt, a gazdag még gazdagabb lesz, a szegény még szegényebb, a nyomorult egészen az, amire elég egyetlen bizonyíték, hogy a fideszisták még most is a maszkokon nyerészkednek, és változatlanul lopnak.