- Részletek
-
Készült: 2019. május 05. vasárnap, 20:36
-
Találatok: 1800
Jászkarajenőn Földi László fideszes országatya átadott egy dűlőutat a forgalomnak, ami nyolcvanmilliót kóstált. A döngölt földön ezentúl zavartalanul száguldozhatnak a traktorok és a vaddisznók, szarvasoknak előzni tilos, számukra helikopteres átszállás biztosított a keresztség felvétele után. – Újabb napot éltünk túl a tébolydában, ahol minden lehet. Ilyen is, ahol az élet értelmét a népnek és népért élésben lelik meg bizonytalan tudatú egyedek, ami egy földútban manifesztálódik, mintegy odavetve a népeknek és népértnek, örülj, paraszt. Ha nem esik, még pöföghetsz is rajta kicsit.
Mert az élet nem habostorta Pelikán. Erről mindnyájunk Bíró Icája is tudna mesélni, akinek elvették a házát (házait) – állítólag maradt még kettő -, és a szenzációra éhes sajtó ebből akkora cirkuszt kavart, mintha zöld elefántok ugráltak volna át tüzes hulahop karikákon kalappal a fejükön, virággal a lukukban. Biztosan nagy művésznő a metállédi, sajnálom is őtet nagyon, mégis sírni valóan röhejes volt, midőn a házhoz küldött tudósítók fél óránként jelentkeztek be, hogyan is áll az ügy, megy, nem megy, átkozódik vagy zokog a művésznő. Ahogy kitetszett, a Fidesz itt bukott pár szavazatot, de nem eleget.
Tébolyda volt ez a kilakoltatás is, de az is, és sőtebben, hogy mindeközben pár millió honfitársunknak miként korog a gyomra. Ezt is lehetne közvetíteni sztereóban és három d-ben, de nem lenne annyira érdekes. Ica néni szépségpöttye jobban fizet Mari néni protkójánál, mert a nyomor is árucikk lett, látványosság az úri közönség számára, akik tele vannak öntudattal. Ezt mutatja például, hogy amikor a szemem láttára nem adott egy keresztény középosztálybeli vadbarom a koldusnak, akkor nem szelíden elhárította, hanem előadást tartott neki az adófizetés hasznáról, miközben jóllakottan böfögött Krisztusban testvéreim, ugye.
Ákos dalszerző úr meg Londonba ment aprót keresni, és a kellemeset a hasznossal összekötve kampányvideót készített. Ebben London utcáin Kazincbarcikára delirálta magát, ami már majdnem Mozambik. Ezzel sötét bőrű fajtársaira utalt, akik itt négerek, hazai vizeken pedig cigányok, Ákos dalszerző úr tehát nettó rasszista barom Ezért szereti őtet annyira egyetlenünk talán, hiszen – mint emlékezhetünk – ő meg Miskolcon riogatta a fehéreket a romákkal. És az a legszebb, hogy az ő romája, a Farkas Flóri meg a négerekkel riogatja a romákat, s ha ez így megy tovább, a négerek meg Orbánnal riogatják egymást. Mondom, hogy diliházban élünk.
Mert ugyan Ákos dalszerző úr Londonban érezte magát Afrikában, a pacalmeghajtású Németh Szilárd a magyar erdőkben tette ugyanezt, mert úgy lődözött kamerák előtt, mint valami elszabadult hadúr a szavannákon, aki holnap kiirtja egymillió honfitársát. Földutat adunk át szalagot vágva, gépkarabélyokkal pózolunk, miközben náci módon lenézzük a feketéket. Sok ez egy napra még ezektől is, és akkor Ica néni nyomoráról még nem is beszéltünk eleget, az éhező Mari néni meg el is felejtődik ebben a zűrzavarban. Pedig több figyelmet érdemelne, mint az egész díszes kompánia szőröstől meg bőröstől, szépségpöttyel és pacaltól zsíros aggyal együtt.
A koronát viszont mégis csak Orbán Viktor Mihály tette fel az aljassággal elegyes primitívségre, aki ezúttal nem ment el kampányolni egy óvodába sem, hanem hozatott egy példányt belőlük az irodájába. De nem az újba, oda csak az illiberális haverjait viszi. Nem a várbéli erkélyéről mutogatta a birodalmát Ádámnak, a kiválasztottnak, hanem az országházban fogadta őt. Három éves a gyerek, nem tehet róla, ha olyan világban él, hogy nem űrhajós vagy mozdonyvezető akar lenni, hanem Orbán Viktor. Viszont én a kedves anyuka helyében bábszínházba vittem volna, ott több a valóság, mint a kedves vezető lába tövében.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. május 05. vasárnap, 00:30
-
Találatok: 1875
Az egyik Orbán-hívő, a másik áldozati.
Ez utóbbiaknak szól a budai vár fura urának üzenete: mindenki annyit ér, amennyire beárazom! Aki okos, az tudja, hova kell állnia, hogy növekedjen az ázsiója. A többi meg? Szép komótosan megrágja, megforgatja a szájüregében, alaposan kiélvezve az ízét, majd lenyeli.
Amúgy valódi népmesei hős: szegény párttitkár harmadik gyermeke, aki, ahogy kell, saját erőből küzdötte fel magát egyre magasabbra, míg végül a csúcsra ért: teljhatalmú ura lett mind a birkáknak, mind a bárányoknak. Ez ugyan már nem népmesei éca, de rendkívül hatékony. Megtehet bármit – és mindent – mert –állítólag – őt választotta a nép. Az cseppet sem zavarja, hogy a kutya sem választotta, csak megbízást kapott egyik vazallusától, aki – átmenetileg – az államfői székben ül, de már nem sokáig: Orbán előbb-utóbb a saját magánál összpontosítja az összes pozíciót.
A hatalom, persze, jó dolog, már, ha valaki tud bánni vele. Orbán tud. Mert a hatalommal sok minden jár: saját focicsapat, saját kúria, saját kisvasút – sanyarú gyermekkora volt, nem volt neki olyan – saját szőlőbirtok, családi bánya. Persze, saját bevallása szerint szegény ember, neki magának szinte semmije sincs. Igaz, minek is, hiszen a sajátjaként bánik az ország vagyonával, pénzével, sőt, magával az országgal is.
Azon kívül még puritán is. A Karmelita-kolostorba is muszájból költözött csekély 25 mrd-ért (a bolondnak is megérte), mert a Sándor palotát a gaz szoclibek a mindenkori köztársasági elnöknek utalták ki.
Amúgy küldetéstudatos ember. Szent meggyőződése, hogy ő hivatott Hunyadi örökébe lépni. Hunyadi megállította a törököt, ő megállítja Európát. Azért, mint egy jó uralkodó, pénzt és egyéb javakat is oszt, méghozzá bőkezűen. No, nem a népének – az a cca. 3,5 milliónyi szegény amúgy sem érdemelné meg, csak maguknak köszönhetik nincstelenségüket, mert annyit is érnek – hanem azoknak, akikre támaszkodni tud határon innen és túl. Az osztogatás révén kialakul egy új rendi világ, egy új uralkodó osztály, amelyik teljesen függ Orbán kényétől s kedvétől, ezért – puszta önvédelemből – feltétlenül hűséges hozzá.
Persze, azért óvatos ám őkelme: döntéseit a hűséges janicsárjaiból álló parlamenti többség gátlás nélkül törvénybe foglalja, így neki nem freccsen sár a tógájára.
Értékes ember ő, valóságos polihisztor, mindenhez ért. Magabiztosan, tudással felvértezve alakította át a közbeszerzéseket, a közigazgatást, az önkormányzati rendszert, az oktatási rendszert, az egészségügyi rendszert. Mostanában – feltehetően csökkenő libidója kompenzálásaként – már a demográfiai helyzetbe is bele akar piszkálni, ami azért, lássuk be, az ő képességét is meghaladja.
A lényeg: nem a hozzáértés, a szakértelem – ami amúgy is csak gaz liberális ármány – , hanem a lojalitás a fontos. Mindenben az állam – vagyis ő – dönt, a köz szolgálata le van szarva. Jól játszik. Igaz, nem – mint Hitler – a földgömbbel , csak a Kárpát-medencével, de azért az se szerencsés. A támogatottsága – vagyis a birkák száma – meglehetősen nagy. Igaz, 1933-ban Hitlernek is hitt a német lakosság 40%-a, oszt mégis, mi lett a vége? Hitler mindenkit becsapott. Orbán is. Igaz, ő nem Hitler, aki „bűnöző óriás volt, törpe szellemiséggel, semmi moralitással” (by Ormos Mária).
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. május 04. szombat, 02:53
-
Találatok: 1811
Orbán Viktor tegnap megmutatta a kerítését. Elsőként ehhez siettek Salvinival madárdalt hallgatni, mert szerelmeseknél így kell ennek lenni. Az idő is kegyes volt, kósza óvodás csoportok, de még kószább menekülők egyáltalán nem zavarták a gerlepárt, egymásra léptek hát a talpaik. És ez az idill felidéz bennem egy képet, amely időben ugyan távol, de szellemében nagyon is közel sertepertél, midőn a Duce és az ő cimborája, Führer elvtárs először borultak egymás kebelére.
Ekkor, mint az ismeretes, akit később fejjel lefelé húztak fel holtában, szeretett népe pedig lehugyozta a hulláját a szeretőjével együtt, ugyanígy mutogatta harci flottáját Velencében az ámuló osztrák piktornak, és együtt ábrándoztak egy új Európáról. Később is gyakorta randizott ez a kettő. Elpöfögtek egymáshoz sokszor, aztán, bár a piktor később tanító atyja fejére nőtt, vagy tán éppen ezért, amikor a Führer elvtársat dr. Morell felpörgette szerekkel és be nem állt a szája, a Ducénak tele volt a töke vele már.
Mégis szerették egymást mindhalálig. Golyóval a fejben, fölhúzva meg lehugyozva, és Európa is annyira új volt, hogy rá sem lehetett ismerni a füstölgő romok alatt. Mindez azért jutott az eszembe egyből, mert, mint arról az Origo lelkesen beszámolt – amellett, hogy Orbán Túró Rudit zabált -, Salvini még a levegőben pöfögve tudatta a világgal: “Magyarországra érkezem új Európát építeni.” És lehet, hogy épp fontosnak is gondolja magát, csak úgy, mint a cimborája, Putyinnal a háta mögött mindkettő.
“Európa két vezető politikusának az a célja, hogy egy teljesen más szellemi alapokon álló Európát alakítsanak ki.” – Ezt is az Origo delirálta, és, mint láthattuk, ezek az alapok a kerítésen nyugszanak annak minden szimbólumával és hordalékával, végső céljuk pedig nem egyéb, mint a dúlás. Az illiberális fasizmus, és sajnálatos módon momentán nincs egy józan és kellően erős hang, amely ezeknek az eszementeknek Ursula módján megmondaná, ha meg kell őrülniük, akkor őrüljenek meg maguknak.
Orbánnak is, meg a haverjának is túlpörög az a rohadt nagy egója, voltaképp egymást is fölzabálnák, mert mindkettő Európa, s későbben majd az Univerzum ormain látná magát méltó helyen. Muníciójuk az otthoni falkákon kívül ehhez nem sok van, de belső használatra mindkettőnek elég is a migráncs-liberalizmus kontra kereszténység zavaros és gőzös katyvasza, a bázis ehhez adott a magyar tanyákon és az olasz déli verőn, amelynek már halovány köze sincs az agyonvert Szerb Antal Olaszországához.
A dolgok így kavarodnak és függnek össze időben és térben, s hogy ehhez újólag eljuthassunk, az őrület mellett kisstílű alakok alávalósága kellett csupán. Orbán például, amikor letarolta egész Magyarországot már, dicsvágya nagyobb vizek felé terelte, és neveltetésének megfelelően eszébe jutott apáinak nótája borgőzös falusi búcsúkról, hogy aszongya “Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát”, és ilyen ösztökékkel találta meg az európai fasisztákat, akik az új eszközök narcisztikus megalomániájához, amit viszont decensebb klubokban nem tolerálnak.
Bangó Margit tolmácsolásából tudjuk, hogy ennek a nótának a morális és kognitív eszenciája megfogható ezekben a rigmusokban, ami szintén a ház oldalának kirúgásához kapcsolódik: “
Jancsika, bakacsika, fára húzott nyúzott béka, az én babám lába szára, többet ér, mint Nyíregyháza, hopp ricsi, csicsiricsi, nekünk is kell egy-egy kicsi.”
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. május 02. csütörtök, 21:29
-
Találatok: 1827
A romantikus nevű ÁEEK – úgymint Állami Egészségellátó Központ – mostantól úgy látja el az egészséget, hogy a kórházaiban nem lehet nyakló nélkül fotózgatni, nehogy az imperialisták ellessék a titkokat. Ilyen hétpecsétesek lehetnek a rothadó falak, az azokon vonatozó kedves vezető, a földön alvó szülők, esetleg a natúr, szárazkenyér-póréhagyma vacsora kombó, mert ezek elárulnák, mi a rosseb az, amitől kies hazánk jobban teljesít. Hogy az egész nyüves világ zokogva kéri a receptet, ámde mi nem adjuk.
Az ÁEEK-nak van egy főnöke, és neki is, meg neki is. A tornasorban így jutunk el először Kásler miniszterhez, a retkes körmeihez meg a tízparancsolathoz, egy fokkal feljebb pedig Orbán Viktor Mihályhoz, akinek már az úristen sem, csak Putyin atyuska parancsol. Vélhetnénk ezek után, hogy az ex KGB-s a szovjet idők reflexeit ültette át a mába mint legfőbb hadúr, amikor a laktanyák fotografálását tiltották oly nagyon, de nem. A cél az, hogy Orbán Viktor Mihály feltétlen hívei ki ne ábránduljanak, ne lássák, hogy kórházainkba megdögleni járnak a népek.
Az ilyentől elillan a varázs. Jobb, hanem tudnak róla, ha pedig a saját szemükkel látják, már cseszhetik, élve ki nem jutnak, hogy hírt vigyenek róla, és minden mocsok zavartalanul foroghat tovább. Ez a tiltás egyébként nem diktatórikus intézkedés, hanem filozófiai aktus. És nem a kisgyerek ősi éthosza, hogyha befogom a szemem, akkor engemet sem látnak, sokkal inkább – mert Németh Szilárd óta görög-római kultúránk van nekünk – az ógörög matematika azon ellentmondása, hogy nagyszerűsége ellenére nem ismerte a nullát, mint számot, a negatív számot pedig el sem tudta képzelni.
Ők azzal dolgoztak, ami kézzel fogható volt. Például – mondjuk – Eratoszthenész Pentatlosz is csak a narancsokkal illusztrálhatta a dolgokat, mert a nulla narancs nem létezett, nem volt. Kis hiányosság, a demokráciájuk azonban működött, míg nálunk az ilyen dolgok erősen akadoznak, mert nem lehet minden teljesen tökéletes. Továbbá az ÁEEK vezetője, az ő főnöke és még az ő főnöke is, tehát Orbán Viktor Mihály tudhatná, hogy ez itt a XXI. század, s ha valami nem fogható meg fénykép formájában, mert betiltja, az attól még van. Omladozó falak, szegénység, homlesszek és a betegek kiomló belei úgyszintén.
Mert Orbán Viktor Mihály – és visszafelé az alhülyék rengetegében – a retkes körmű Kásler, az ÁEEK titokzatos vezetője és az összes aláírásgyűjtő is tudhatná, hogy már a maják is ismerték a nullát és kagylóval ábrázolták, Európába pedig a negatív számokkal együtt az indiai Brahmagupta munkásságán keresztül jutott el. Ő már a VII. században, Bráhmaszphutasziddhánta című művében szisztematikusan használta a nullát, sőt, kísérletet tett a negatív számokkal való számolásra is. Erre szóbeli példát is mutatott, amikor így illusztrált: “A semmiből előjövő adósság hitellé válik, a semmiből előjövő hitel adóssággá”.
Mindez arra int minket, hogy Paks2-t és a belgrádi vasútálmot is ki kell fizetni, ez is van, csakúgy, mint a kórházak rothadó falai. Mindkettőbe nemcsak mi, hanem unokáink is bele fognak dögölni, ha titkos, ha nem, ha van fénykép róla, ha nincs. Ezzel csupán a dolgok levését illusztráltam, mert olyan máma már nem kivitelezhető, hogy ami nincs, mert nem akarom, az nem van, a hülyeség nem szublimálódik ugyanis, hanem megüli az országot és a lelkeket. Ahogyan az aljasság is, ezt el ne feledjük, mert például megvizsgálhatjuk a kedves vezető KISZ titkáros szocializálódását, s azt, hogyan tanulta Kádártól a fényképezés tiltását.
Az én bájos városomban, amikor a tokás-potrohos még ifjú kommunista korszakát élte, volt egy bazi nagy szovjet laktanya csurig Koljákkal. Annak a környékén sem lehetett fényképezni, hogy az imperialisták ne tudják meg, hová kell dobni az atombombát. Tele volt ilyen tiltó táblákkal a környék.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. május 01. szerda, 20:30
-
Találatok: 1829
Átgondolatlan kármentés folyik az oktatásban, továbbra is a szakma megkerülésével. A 2010-es drasztikus átalakítások káros hatásai naponta produkálják a válsághelyzeteket. Orbán Viktor azonban, úgy tűnik, képtelen a korrekcióra, így az oktatási rendszer egészéhez nem nyúl a kormány, csak egyes szegmenseit próbálja javítgatni. Ez tetőfoldozás, rogyadozó alapokkal, most éppen a technikumokat vezetik be.
A vicc kedvéért eljátszhatnánk azzal a gondolattal, mi lenne, ha az oktatáspolitika formálói támaszkodnának a tényekre, a kutatási eredményekre, a nemzetközi és hazai tendenciákból levonható következtetésekre. Ilyen tényeket szállítanak mások mellett azok a kutatóintézetek, amelyeket Palkovics László tárcája, az Innovációs és Technológiai Minisztérium ki akar szedni a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alól azzal az ürüggyel, hogy nem elég hatékonyak. Pedig elég sok mindenben támaszkodhatna az ott felhalmozódó tudásra.
Friss hír például, hogy 2020 szeptemberében az ITM alá tartozó szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak. Akárhogy is nézzük, ez valamiféle visszarendezése egy korábbi állapotnak, amelyet éppen négy éve változtattak meg.
2015 tavaszán ugyanis arról döntött a kormány, hogy a 2016/17-es tanévtől a szakközépiskolák szakgimnáziumokká, a szakiskolák pedig szakközépiskolákká alakulnak. 2015 volt az az év, amikor a mintegy 500, szakképzést végző intézmény az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Központ alól a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) alá került. Ebben az évben a többcélú intézményeket – amelyek szakiskola, szakközépiskola és gimnáziumként működtek, hogy a diákok könnyebben tudjanak az érdeklődési körüknek megfelelően az iskolatípusok között váltani – megcsonkították. Ez azt jelentette, hogy az ilyen iskolatípusban megszüntették a gimnáziumokat, mert az NGM egész egyszerűen nem tarthatott fenn gimnáziumot.
A szakgimnáziumban a korábbi szakközépiskolához képest csökkentették a közismereti tárgyakat: ebben az iskolatípusban a gyerekek összevont természettudományos órákon sajátítják el a fizikai, a kémiai és a biológiai ismereteket. Az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága éppen emiatt nyílt állásfoglalásban fejezte ki a kormány felé a közoktatással kapcsolatos aggodalmait „a műveltség fenyegető beszűkülése”, azaz a közismereti tárgyak megnyirbálása miatt. A kormányt – ahogy azt 2010 óta megszokhattuk – ekkor sem érdekelte, miket ír, mond vagy akár javasol a magyar tudományos elit.
A természettudományos tárgyak óraszámcsökkentése után a szakgimnáziumból kikerülő tanulóknak természetesen lényegesen kevesebb esélyük van továbbtanulni a felsőoktatásban, mint a gimnáziumban érettségizőknek. Nem mellesleg ezzel az egyik pillanatról a másikra áterőltetett, előkészítetlen átalakítással kapcsolatban mondta ki az alapvető jogok biztosa, hogy az sértette a tanulók alapvető jogait, valamint a jogbiztonság elemi követelményeit. (Székely László azzal kapcsolatban vizsgálódott, hogy a szakgimnáziumokban 2017-ben új ágazati szakmai és ágazaton kívüli szakmai tárgyból kötelezően kellett érettségi vizsgát tenni úgy, hogy a vizsga részletes követelményeit meghatározó rendelet csak 2016. december 28-án jelent meg.)
Az egész átnevezősdi meglehetősen sok zavart okozott, a szülőket is megtévesztette, hogy a korábbi, érettségit adó szakközépiskola szakgimnázium, a szakmunkásképző pedig szakközépiskola névvel üzemelt tovább.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 30. kedd, 19:42
-
Találatok: 1853
Az egyik decens portál szívszaggató írását az alábbi címen reklámozta, emelte ki egy ilyen hírek összegyűjtésével foglalatoskodó oldal tegnap: “Így élnek most a félbevágott ikerlányok”. Mondom ekkor, ejj, Kázmér, milyen csuda dolgok vannak földön és egen, plánesőt, hogy nem sokkal mellette Novák szaporodásos nacsasszony azzal várta a fejébe a bátor utazót, hogy “Magyarország hisz abban, hogy a saját erejéből is gyarapodhat”.
Hoztam is a popcornt, hogy én innen el nem megyek, letelepedek örökre, ha már ikreket szeletelnek, Novák elvtársnő pedig gazdasági mágus lett, és elmeséli, hogyan lehet az Unió pénze nélkül is térkövekkel borítani az egész univerzumot. Sőt, kedveseim, nem sokkal odébb meg a Hidvéghi szócső fenyegette azzal a nagyérdeműt, hogy a fideszesek kirajzanak hamarost, elöntik a világot, ahogy J. A, is tudta már, hogy “a szennyes lé lapulva árad el”.
Egyszóval, hogy kétszáz fórumot tartanak szerte az országban a Fidesz eszei, a nagyágyúk viszik az igét, azt, hogyha nem a Viktorra ikszelnek, akkor szét lesz kúrva az ország, müezzin telepszik a plébániák tetejére, betiltják a töpörtyűt, és nagyböjt helyett a ramadán lesz előírva. És még, mint friss fejlemény, a Bangóné patkányméreggel járja majd a falvakat, tanyákat, és azt gyömi a kisdedek szájába cumi helyett.
Így képzelem a fórumokat, mert országunk krémjétől erre telik, erre fussa, ahogy az agyak leamortizálódtak, de mindegy is. És még telis de teli volt ez az oldal ilyen furaságokkal, ahová azért jár az ember, hogy nekilásson eligazodni a történések dzsungelében. És akkor ilyeneket kap a képibe, hogy ikreket szeletelnek-aprítanak, és ők mégis vidáman élnek, hát nem nagyszerű? Dicsérjük hát az Urat teljes szívünkkel, ha már az eszünkkel nem lehet.
Először a Novák nacsasszonyos irományt nyitottam ki, meghagyva az ikreket desszertnek, de már ez is legalább akkora örömöket okozott. Nem a gazdaságról beszélt az elvtársnő ugyanis, ahhoz még nem ért annyira, mint a gyarapodás-ügyhöz, de majd Isten és a Párt segedelmével meglesz az is. Hanem persze, hogy a szaporulat járt a fejében, mint valami csizmás nyúltenyésztőnek vagy génmanipulátornak, s persze, hogy hazudozott, mert mit tehetett volna mást, ha ez a természete neki, mint NER-embernek.
Arról delirált a drága, hogy Orbán Viktor Mihály kitartó munkája és emberfeletti erőfeszítései nyomán – amelyeket már tankönyvbe írtak és a csudájára járnak az usákok is – a magyar ember végre megtanul megfelelően toszni, és teli lesz az ország gőgicsélő friss kisdedekkel. Mit teli lesz, már teli is van, a kilakoltatottak a családok éve jegyében – s mert aluljáróban nem lehet – erdeinkben szülnek, onnan cipelik a kölkeket kereszteltetni csakis, mer’ a kultúra, megvédés meg a migráncs és természetesen Soros.
Nem én vagyok hülye, Novák nacsasszony nem olvas KSH-t, de lehet, hogy mást sem. És most képzeljünk el egy fórumot, ahol Novák elvtársnő, mint a Fidesz nagyágyúja, ilyenekkel buzdítja voksolásra a bávatag nagyérdeműt, és örülnek egymásnak. Ilyenkor az ember lehangoló melankóliával gondol hajdani fideszesekre, mondjuk Pokornira, aki szintén geci volt, de legalább okos geci, míg ezek a maiak csak elfolynak.
Viszont – gondoltam – Novák nacsasszony tud valamit, de titkolja. Mert ha ez a nemzet sokasodásnak új módja, hogy kettőbe szelem az ikret, és így, mintegy osztódással szaporodnak, akkor megemelem a kalapomat és még lengetem is. Ehhöz képest arról van szó csupán, hogy egy sziámi ikerpárt szétválasztottak, akik köszönik, jól vannak és még boldogok is. Ezt a kincset rejtette a félbevágott ikerlányok cím, és eszembe jutott drága Monika, aki szerint régebben ez egy szakma volt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 29. hétfő, 20:15
-
Találatok: 1767
Az MSZP-s Bangóné a Fideszt és a patkányokat emlegette egy mondaton belül, ami nem illendő és nem is szerencsés egyáltalán. Ennek megfelelően akkora a cirkusz meg a sivalkodás, mintha Orbán tökeit szorongatnák satuban, a körmeit tépkednék ki tőből, vagy lovakkal szaggatnák négyfelé. Bangónénak eldurrant az agya, s most már hiába is magyarázza a bizonyítványt, hogy nem is úgy, hanem másképp, a fideszesek magukra vették, felismerték önmagukat mintegy a rágcsálóban, és most már, ha módjuk lenne rá, Bangónét az első lámpavasra húznák fel, hogy helyre álljon a világ rendje.
Nem feloldozásként, hanem enyhítő körülményként a tekintetes bíróság számára, de azért gondoljuk meg, nem ok nélkül való, ha a Fidesszel szemben álló egyed, miközben gúzsba kötve táncol, tehetetlenül vergődik, s közben röhögnek a képibe a fasiszták, hogy most légy okos kisanyám, akkor vérbe borul az agya, és káromkodás szakad ki belőle. Persze, az ilyen ne menjen politikusnak, mondhatnánk, ám vele szemben sem angolkisasszonyok, hanem egy bűnbanda áll kalapban és géppisztollyal a kézben, ami árnyalja a képet, és bemutatja kies hazánk végzetes és végleges romlását is.
Szentnek kellene ahhoz lenni, hogy az ember mosolyogva nézzen kínzói szemébe, és jámboran megbocsásson nekik, és ha őt hazaáruló bitangnak, sorosbérencnek, lipsibolsi kurvának, nyomorult féregnek nevezik, a hóhérról virágénekeket rebegjen. De tényleg nem kell elmenni politikusnak. A fideszes Hidvéghi Balázsnak sem kellett volna, és mégis kommunikációs igazgató a Pártban, nekünk ilyeneket dobál a gép. Bangónékat meg Hidvéghiket és az összes többit, ezek igyekeznek fölfalni egymást, mint azt ez a Hidvéghi be is jelentette, hogy filmet készítettek Bangónéról meg az ő bűneiről, hogy az egész világ hadd láthassa.
Nem élveztem még a műalkotást, nem is fogom, de remélhetőleg nem Bangóné szoknyája alól indul a svenk, ami után képzelt általános iskolai bukásokról értekeznek, vagy kiderítik, hogy a bűnös Lenin kishúga és Rákosi kurvája egyben, esetleg a malomtulajdonos kulák szeretője. Mert ezek meg így dolgoznak, és minden lehet. A játékfilmen kívül más szankciókat is kilátásba helyezett ez a Hidvéghi, ezért mondom, nem lehet látni a végét. Esetleg a földre dobják, megkövezik, kalodába zárják, és úgy mutatják meg az önérzetében sértett nagyközönségnek, hogy gondoljanak rá május 26-án, és már helyben is vagyunk.
Kampányelemmé szublimálódott Bangóné ugyanis, mint karácsonykor a szánkók, vagy a Notre Dame tüze, amely a terrorizmusra figyelmeztette Nógrádi olvasatában a keresztényien magyar hitetleneket. Mindenhol fenyeget az ellenség, és most még a fidesznépek önérzete is sérült, mint azt Rogán elvtárs kifejtette több millió ember nevében hörögve sandán. Viszont ez a sokaság, illetve ennek túlnyomó része azt sem tudja, hogy ezt a Bangónét eszik vagy isszák, fiú vagy lány, de hogy ürdüng, az hétszentség. Bangóné bűne ez, hogy magára vonta a poklot, és ordítani valót kínált az erre kiváltképp fogékony gépezetnek, és most lehet verni a dobokat teljes erővel.
És hatékony is lesz. Mert arra egy sem gondol, hogy eddig a kedves vezető hét pontját indult beteljesíteni az urnáknál, most meg ehelyett a Bangónéra kell figyelmeznie ikszeléskor. De talán mindegy is teljesen.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 28. vasárnap, 23:04
-
Találatok: 1766
Normális esetben az embernek nem jutna eszébe patkányt nevelni. Az ilyesmiben elég kényes vagyok, a sárkányneveléshez sem jött meg igazán a kedvem, a hasonló című gyerekfilm ide vagy oda. Bár abban a sárkány legalább nem tűnt olyan szaporának, mint a patkány, és nem is terjesztett a vizeletével mindenféle rémes betegséget. (Igaz, szexuális szokásainak és anyagcseréjének részleteitől megkíméltek, így ebben azért egészen biztos nem lehetek.)
Az viszont tudományos tény, hogy a patkány iszonyú sebességgel népesíti be utódaival a világot. Egy nőstény háromhavonta képes akár nyolc-tíz kis patkánynak életet adni, és hiába mondanánk neki, hogy ezt azonnal hagyja abba, e tekintetben nem hallgatnak a jó szóra.
Másban sem nagyon. Népesedéspolitikájuk kizárólag abból áll, hogy ha kevesebb a fóka, mint az eszkimó, illetve a táplálék, mint a patkány, akkor felfalják a feleslegesnek ítélt utódokat. Ez tovább csökkenti az irántuk való rokonszenvemet, amelyet már Camus regényében, a Pestisben szereplő rusnya dögök is aláástak.
De mivel egy nagyvárosban sok az ételmaradék, 1971 előtt, amikor a patkányirtás hozzáértő kezekbe került, Budapesten kb. 2 millió patkány élt. Ahelyett, hogy megszilárdult volna az egy ember-egy patkány monogám páros kapcsolat, a pestiek megelégelték lakótársaikat. Ekkor kapott megbízást a Bábolna Bio csapata, s feladatát közmegelégedésre látta el 47 éven keresztül. A havi munkadíjukat csak akkor kapták meg, ha a patkányészlelések száma a meghatározott alacsony szint alatt maradt.
Világos, hogy e téren is le kellett számolni a posztkommunizmus örökségével. Elkezdődött a NER-kompatibilis patkányháború.
Természetesen nem emberekről van szó - sosem neveznék senkit patkánynak -, hanem a nagyon is konkrét rágcsálók kezeléséről. Semmi sem modellezi jobban a NER működési mechanizmusát, mint ami a patkányfronton történt. Mint cseppben a tenger, ez esetben mint patkányban a rendszer, mutatkozik meg benne a NER szinte minden törvényszerűsége. Vegyük pl. az első alapszabályt: közbeszerzést rendesen lefolytatni tilos. Muszáj minden, eredetileg demokratikusnak szánt, az átláthatóság és a tisztességes verseny szándékával született módszert – a közbeszerzések pályáztatása ilyen - megcsúfolni, kompromittálni, eltéríteni.
Már az is aggasztó volt, hogy a fővárosi önkormányzat közbeszerzési bizottsága csak hetekkel a Bábolna szerződésének lejárta után, június 25-én döntött, és nem a gyakorlott csapatot, hanem egy négy cégből összeállt új konzorciumot hirdetett győztesnek. A pár hetes ex lex időszakban a patkányok ledér életet éltek, így az amúgy sem túl gyakorlott újak a korábbinál népesebb patkányhaddal találták szembe magukat. Hivatalosan azért nyertek, mert valamivel olcsóbban (a bizottság által taksált összegnél is alacsonyabb áron) vállalták a munkát. De az olcsó hús híg leve az önkormányzat nyakába ömlött. Mivel a patkányok ijesztően elszaporodtak, már decemberben újabb 650 milliót kellett az irtásra átcsoportosítani. Vagyis először a konzorcium azért nyer egy ötéves szerződést, mert ő az olcsóbb, majd fél év múlva bőkezűen kipótolják az összeget, az addigra tényleg létező közegészségügyi veszélyre hivatkozva. Ügyes.
Az eredeti kiírásban a szakmai tapasztalatok garantálása érdekében még megkövetelték, hogy a jelentkezőknek az elmúlt három évben legalább 450 milliós jövedelmük származzon patkányirtásból. Aztán gyanús módosításra kerül sor, mintha valakik testére szabva csökkentenék felére ezt az előírást. Pár nappal a beadási határidő lejárta előtt, ki tudja, miért, újra módosítanak, most a technikai alkalmasság feltételein. Éppen így történt ez annak idején nagyban, az Elios esetében. A patkány-metódus nem kivételes.
Szép NER tradíció az is, hogy az ellenőrzésre hivatott kormányhivatali főosztályt közben átszervezik, és „Nemzeti”-nek keresztelik. Ami sajnos nem hatja meg a hazafiatlan patkányokat, pláne, hogy átalakulás közben nincs elég kapacitás a szemmel tartásukra. A szakemberek ennek ellenére már ősszel jelzik a fertőzöttség növekedését, és azonnali intézkedést igényelnek, de hát ki szokott itt szakértőkre figyelni? Ennél sokkal egyszerűbb letagadni, bagatellizálni a bajt: igen-igen, volt egy kis fennakadás, de már minden rendben. (Épp, mint a szakoktatásban és a kórházakban.) Pech, hogy aznap, amikor a főpolgármester ezt bejelenti, leáll a felújított metró egy a villanyszekrénybe tévedt patkány miatt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 28. vasárnap, 03:51
-
Találatok: 2147
De megy ám, sőt, száll a négyhuszonnégyes is, mert a Mészáros fűti, és tessék még ideképzelni mindenféle vasúti vonatkozású dalokat, kezdve azzal, hogy „Az én babám vasutas”. Alaphangulat megvan? Jó, akkor sihuhu, vonatfütty, indul a gyorsteher Belgrádból Budapestre, 160 kilométeres óránkénti sebességgel, hozza az árukat, viszi a pénzünket.
De nem Belgrádba viszi a pénzt, hanem Pekingbe, kínai a vonat.
Annak dacára, hogy a köztudatban ez még nem terjedt el, Kína vasútépítő nagyhatalom, melyet rövidesen magunk is tapasztalhatunk. Talán akkor kezdődött el a kínai vasút szárnyalása, amikor egy párthatározat nyomán megkezdődött a gyorsvasúti hálózat kiépítése a kontinensnyi országban. Valljuk meg: szükség volt rá, olcsóbb volt jóval, mint a belföldi repülőjáratok, és csodálatosan sikerült megvalósítani – az már más kérdés, hogy nem mindenhol örültek neki, a tibeti vonal például nem annyira azért épült, hogy embereket vigyen a Világ Tetejére, sokkal inkább azért, hogy ásványkincseket hozzon el onnan: volt is néhány probléma az első személyszállító járat indításakor, ugyanis út közben vették észre állítólag, hogy megfeledkeztek a szerelvény nyomáskiegyenlítéséről, és hát ott fent, sok ezer méteren – Tanggula állomás például ötezer méter fölött fekszik – pöttyet ritka a levegő. De mondjuk tényleg nem kéjutazóknak szánták ezt a vonalat, viszont akkor is, valaha Pekingből Lhászáig legalább egy évig tartott az út, most negyvenhét óra.
Az már más kérdés, hogy Tibetet kínai nyelven úgy is hívják, hogy Hszicang, vagyis „nyugati kincseskamra”…
Már akkortájt látszott, hogy a kínai vasútépítő cégek – kissé bonyolult róluk ilyen értelemben beszélni, hiszen részint kapitalista, részint szocialista, sőt, sok szempontból időnként még állami résztulajdonban is lévő cégekről van szó – nem fognak megállni a Középső Birodalom határainál. Túl jó üzlet a vasút ahhoz, hogy ne folytassák a terjeszkedést. Akkor találták ki azt a hitelnyújtással kombinált módszert, aminek most majd mi fogjuk inni a levét: nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy a kínai fél hitelt ad nekünk, amiből mi megépítjük, amit kell, és majd a hitelt is letörlesztjük – tehát voltaképpen ingyen lesz nekik a vasút, nekünk meg pénzbe kerül.
Nem csak nálunk épül kínai vasút ilyen hitelstruktúrával: például tavaly kezdték építeni Kenyában a Nairobi-Mombasa vonalat, amit tovább építenek majd az ugandai Kampaláig, aztán Ruandáig, habár ha így haladunk, szerintem meg fogják hosszabbítani Bicskéig, sőt, Lovasberényig is. A jó kenyaiak persze örülnek a szép, új vasútnak, csakhogy… A vasutat az állami tulajdonú China Road and Bridge Corpration építi várhatóan öt év alatt, finanszírozni pedig a kínai Eximbank fogja. És a hitelek Kenya államadósságát ötven százalékkal emelik meg. Mondjuk a kenyai példa azért érdekes, mert szakértők szerint ez a vonal sokkal többe kerül mérföldenként, mint a párhuzamos – szintén kínai – projekt Etiópiában és Marokkóban, ami felkelti a gyanút, hogy több tisztességtelen politikust megkentek.
Hát biza, ez megeshet Afrikában, de nem eshet meg nálunk: a magyar politikus becsületes, tisztakezű, fut a korrupciótól, mint ördög a szenteltvíztől. Épp ezért szinte nincs is okunk aggodalomra annak kapcsán, hogy tegnap az Index megtudta: két kínai cég mellett Mészáros Lőrinc egyik vállalkozása építi majd a Budapest-Belgrád vonalat.
„Információink szerint az RM International Zrt.-ből, a China Tiejiuju Engineering & Construction Kft.-ből és a China Railway Electrification Engineering Group Kft.-ből álló konzorcium az a titokzatos nyertes, aminek nevét nem akarta a sajtó orrára kötni Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter csütörtökön Pekingben.
Azt végig tudni lehetett, hogy a beruházók között kínai cégek is lesznek, hiszen mint megírtuk, Kína stratégiája, hogy „testre szabott” hitelt nyújt az adott országoknak olyan projektekre, amelyeket kínai vállalatok kiviteleznek. Márpedig itt a kínai Eximbank lesz a finanszírozó pénzintézet.” (Index)
Jé, nahát, de érdekes – pont, mint Kenyában. És maga a cég hogyan néz ki?
Bővebben ...
