És az ellenzékről is, amely 2010 óta legnagyobb sikerét érte el. A kormányfő nagy reménnyel kecsegtető, de síkos útra lépett, amikor a centrális erőteret meghirdette. Az egyszemélyes, tekintélyelvű vezetés képtelennek bizonyult féken tartani és etetni a mameluksereget, amelyen a hatalom nyugszik. S mivel maga a vezetés is korrupt, így a hatalom hálózata is úgy gondolja, korlátlanul áthághatja a törvényi és erkölcsi határokat. Azokat az erkölcsi határokat is, amelyeket maga a kormányzat állít követendőnek a nemzet elé.
Az ország nagy része narancs maradt, de: 2010 óta most először sikerült – ha nem is maradéktalanul – az ellenzéknek megértenie azt az Orbán rendszere által kiszabott, nem egyszerű feladatot, hogy nem egymás ellen kell küzdenie, hanem vállvetve, ellene. Más világra ébredünk-e hétfő reggelre? Határozottan. Más lett a magyar világ, mert kiderült, hogy a rendszer sáncaira fel lehet hágni, hogy a nemzetet politikai és erkölcsi zsákutcába vezető hatalom legyőzhető. Más ország lett október 13-a után Magyarország. Az ellenzék már ki meri mondani, amit Ujhelyi István szocialista EP-képviselő úgy fogalmazott meg: „Több a zászló, egy a tábor”. Ám, a harcnak koránt sincs vége. Az orbáni NER még áll, de most megremegett.
Haraszti Miklósnak igaza van, amikor szombaton lapunknak adott interjújában a világháborús Churchillt idézi: „Ez nem a vég. Nem is a vég kezdete. De talán ez a kezdet vége.” A hatalom megérezte a bukás
félelmét. Lehet, most még erősebben fog karmolni. A polgárokon múlik, akarnak-e másként, szabadon élni, vagy lustán elnyúlva hagyják magukon uralkodni a hatalmat. Budapest és még sok közösség a küzdelmet választotta, amikor az ellenzék jelöltjeit ültette a polgármesteri székekbe. A kormányfő nyílt zsarolásával, a hatalom diktátumával szemben olyan erőt kaptak a közvetlen megválasztással, amellyel nem csak lehet, de kell is élniük, amint a kormányzat politikai színezet alapján kezd különbséget tenni a települések között.
Különösen érvényes ez Budapestre, amelyet a kormányfő elveszített.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 12. szombat, 19:28
-
Találatok: 1596
Ausztrália is egész normális ország lett kétszázharminc év alatt, és Claire is megkapta végül azt a rohadt stoptáblát. Nem vagyok hülye, de mindjárt önkormányzati választás lesz, és ilyenekkel vigasztalgatom magam azután, hogy kiderült, Nikola Gruevszki is jogosult szavazni holnap az V. kerületben. Ez pedig egyértelműen jelzi, milyen ocsmány színjátékká tette a Fidesz ezt az egészet, amit Claire apukája, bizonyos Jay Pritchett a demokrácia ünnepének nevezett a Modern családban.
Hogy a nép kinyilvánítja akaratát, mondta ez a Jay, aztán elszaladt az urnától, mert ott egy hajdani nője segédkezett, akit csúnyán elhagyott, és fontosabb volt, hogy ne kelljen a szemébe nézni, mint hogy a lánya tanácstag legyen. Nikola Gruevszki Orbán cimborája, akit a börtön elől szöktetett az országba, mert ilyen barátai vannak ennek. Ha majd Erdogan a mostani kis szír afférja miatt, és emberiség elleni bűntett vádjával kell megjelenjen Hágában, őt is bemenekítjük, és szavazhat majd a barátjára az I. kerületben.
Gruevszkinek lakcíme nincs, de lakcímkártyája van, ezért voksolhat Orbán jelöltjére az V. kerületben, ami megmutatja nekünk, miért szavazhatnak szintén magyarul sem tudó ukránok nem csak Szabolcsban, hanem bárhol az országban, ahová százasával be vannak jelentve a disznóólba. Ez már, ilyen dolgok számtalan esetben kiderültek, de senki a füle botját sem mozgatja az igazságszolgáltatásnál, amiből az következik, hogy az és ott szavaz, akit a Fidesz jónak lát, és akit le tud fizetni, meg tud venni. S mivel nála van a közpénzkassza kulcsa, lehetőségeinek száma végtelen.

Ahogyan a német adófizető pénze Mészáros zsebében landol, ugyanúgy a magyaré pedig krumplira konvertálódik, hogy szavazat szülessen belőle. A körözött bolgár bűnöző szavazhat, a hajléktalan nem, például olyanra, aki tenne arról, hogy ne legyen üldözött hajléktalan. A Londonban dolgozó magyar nem szavazhat, ellenben a muszlim egyetemista meg igen, ha van ilyen kártyája, mint a Gruevszkinek. Ezzel nekem nincs bajom, csak ne nézzük egymást hülyének, és legfőképp ne zárjuk ki a szent magyar nemzet tagjait abból, hogy beleszólhassanak, mi történik a szülőföldjükön.
Illetve a Fidesznek tetsző beleszólhat, a neki ellenszenves nem. S míg Jay Pritchett azt mondta, ez a demokrácia ünnepe, a nép kinyilvánítja akaratát – midőn ment voksolni, hogy a lánya tanácstag lehessen, de aztán elmenekült, mint emlékezhetünk -, ami itt folyik, az meg a paródiája, és akkor még visszafogottan minősítettem. Születnek itt komoly felmérések, hümmögések esélyekről, lehetséges kimenetelről, holott már a kiinduló tétel hamis, és akkor a logika szabályai szerint a végeredmény vagy végkövetkeztetés sem lehet helyes. Ennyit a holnapról, de azért a lelkesedést ne veszítsük el.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 11. péntek, 21:17
-
Találatok: 1798
Azt mondja Gulyás G. miniszter, nincs oka nem hinni Borkainak. Szíve joga, sőt, templomban így kell ennek lenni. Mari néninek sincs oka nem hinni Istenben, csak a józan ész lenne, de az meg nem szerepel a kelléktárban. Viszont és ellenben én meg Gulyás G. miniszternek nem hiszek, mert nincs rá okom, sőt, tovább megyek, mert méltatlan rá. Játszhatunk ilyet, hogy “Miben hisz, aki nem hisz”, mint Umberto Eco és Carlo Maria Martini, Milánó érseke, akik a nagy nyilvánosság előtt, levélformában közölték erről szóló gondolataikat a Liberal című folyóiratban, majd lett belőle egy klafa könyv.
Most képzeljük el, midőn minálunk meg mondjuk Kis Rigó László püspök levelez Nádas Péterrel a Magyar Nemzetben. De ilyet elképzelni nem tudunk, sőt Liberális című folyóiratot sem, egyáltalán párbeszédet sem, mint látjuk, itt megingathatatlan hitek vannak. A kételynek még a szikrája is halálos bűn, amit pedig Oroján Sándor, egri Fidesz-harcostól tudunk: az elhajlók ellenségek, a hitetlenség tehát bűn. Készen van a szekta, pont, pont, vesszőcske. (Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske. Kicsi nyaka, nagy a hasa, készen van a magyar basa.) Így valahogy, ez az élet Neriában, Kis Rigó méltóságán alulinak tartaná, hogy egy Nádassal levelezzen.
Esterházy meg idegenszívű, ellenben Borkai törzsökös magyar lehet, neki tehát hiszünk. Orbánnak is, sőt, Orbánban, ami azt mutatja, hogy a fideszes hit nem szakrális, hanem nagyon is racionális, ilyképpen hazug. A fideszes nem hitt Istenben, sőt, egyenesen tagadta azt, amíg érdekei úgy kívánták, Borkainak is addig hisz, amíg a nagyvezír ki nem adja rá a kilövési engedélyt, utána még az emlékét is eltörlik. Így alakulnak emberi sorsok, Borkai ma még nem szaralak, holnap viszont már pusztítandó vasút vagy gyárüzem. Hitünk a párt érdeke, a kérdés tehát az ezek után, hogy érdemes-e így élni, vagy csak terhes kötelesség lehangoló véggel.

Quidquid agis, prudenter agas, et respice finem. (Bármit teszel, jól tedd, és tartsd szem előtt a véget.) – Nevezhető ez tán kedvenc mondásomnak is Tolsztoj apónak köszönhetően, de, ha már idekeveredett az öreg, az ő hite meg arra int, hogy megalkuvás nélkül sem megy, mert az ember elmenekül Jasznaja Poljanából, és egy idegen állomásfőnök lakásán kell meghalnia. Nehéz dolgok ezek, Borkainak és Orbánban hinni nem ennyire megterhelő, viszont úgy meg nem érdemes élni, bár az élet mindenképpen halálos játszma, csak általában későn jön rá az ember. Van, aki sohasem, az ilyenek visítanak a leghangosabban a halálos ágyukon általában.
Gulyás G. miniszter abban is hisz, hogy tudna újságot írni. Úgy vélekedett Borkai kapcsán, hogy: „Ha én lennék a főszerkesztő, én sem foglalkoznék ezekkel az esetekkel, amíg nem érintenek politikai kérdéseket.” Hogy mit tart az ember politikai kérdésnek, az is hit dolga. Én úgy hiszem, hogy a közpénz ellopása ez a kategória, Gulyás G. miniszter nem hiszi. Mari néni a feltámadásban hisz, Pataky Attila az UFO-kban, a szomszéd Józsi semmiben, én magamat agnosztikusnak tartom, de ezen is lehet vitatkozni, és akkor eljutunk oda, hogy a valóságot egyáltalán meg lehet-e ismerni, vagy érdemes-e egyáltalán. S ha már Tolsztoj, akkor Füst Milán mért ne, ugye.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 10. csütörtök, 23:09
-
Találatok: 2109
Augusztus elején Kriza Ákos polgármester – aki korábban még újrázni szeretett volna – betegségére hivatkozva bejelentette visszalépését, s maga helyett jegyzőjét, korábbi kampányfőnökét ajánlotta a posztra. Alakszai Zoltán ezt követően furcsa kettős szerepben tűnt fel.
Orbán Viktor az önkormányzati választás előtt öt nappal, kedden, lesötétített üvegű mikrobuszával megállt a miskolci városháza előtt, Alakszai Zoltán jegyzővel – aki egyben a Fidesz-KDNP polgármesterjelöltje is – készített néhány protokollfotót, adott egy rövid interjút a helyi városi tévének, majd továbbment, hátrahagyva azt a zsaroló ízű mondatot, miszerint ő maga „Gyurcsányék jelöltjével” nem tudna együttműködni. Ezzel Veres Pálra, az ellenzéki összefogás közös jelöltjére, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatójára utalt, akit az utóbbi hetekben módszeresen azzal próbáltak lejáratni, hogy Gyurcsány embere. Ennek bizonyítékaként előástak egy bő tizenöt évvel ezelőtti fotót, amin a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke akkori sportminiszterként, vagyis hivatalból felavatja az akkor is Veres Pál vezette gimnázium tornacsarnokát, így a protokollfotókon együtt szerepelnek.
A miskolciak egy része Orbán villámlátogatásból azt szűrte le, hogy nagy lehet a baj a városban a kormánypárti jelölt támogatottságával, ha a „nagyfőnök” személyesen segít rá a kampányára. Augusztus elején Kriza Ákos polgármester – aki korábban még újrázni szeretett volna – betegségére hivatkozva bejelentette visszalépését, s maga helyett jegyzőjét, korábbi kampányfőnökét ajánlotta a posztra. Alakszai Zoltán ezt követően furcsa kettős szerepben tűnt fel: noha a törvény szerint a polgármestert akadályoztatása esetén valamelyik alpolgármestere helyettesíti, Miskolcon a jegyző vette át ezeket a feladatokat, iskolát avatott, koszorúzott, gyárat látogatott, s ezzel gyakorlatilag megsokszorozta láthatóságát, amire egyszerű jelöltként egyébként nemigen lett volna módja.
Veres Pál iskolaigazgató – aki a választási időszakra szabadságot vett ki – két fontos témával kampányolt: a valódi közbiztonság megteremtésével és azzal, hogy jobban kell támaszkodni a helyi szürkeállományra.

Miskolcon is megjelentek az ellenzék esélyeinek csökkentésére hivatott érdekes formációk. Nem sokkal a választások előtt jegyezték be az Új Lendület-et, amely mindjárt polgármesterjelöltet is adott, Kopcsó Gábor személyében. A Munkáspárt egy régi veteránt, Fülöp József Istvánné megyei elnököt indítja, míg a Mi Hazánk a volt jobbikos Pakusza Tibort küldi a csatába.
A közös ellenzéki összefogás még a választás előtt kénytelen volt két körzetet feladni: a 19-es számú választókörzetben jelöltjük, Kőhalmi Sándor szeptember 30-án elhunyt, helyette már nem tudtak mást indítani. Az LMP-s Csontos Róbert pedig hétfőn, saját pártja számára is váratlanul bejelentette visszalépését, miközben az azt megelőző órákban még teljes mellszélességgel kampányolt a városban. Indoklása – miszerint csalódott Veres Pálban, aki a DK és a régi MSZP befolyása alatt áll – megegyezik a helyi fideszes propagandaszólamokkal.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 09. szerda, 22:56
-
Találatok: 1992
Interjú Karácsony Gergellyel, az ellenzéki pártok főpolgármester-jelöltjével
- Arra számít az ellenzéki pártok közös főpolgármester-jelöltje, hogy vasárnap pár százalékkal megnyeri a választást. Sőt, Karácsony Gergely meglepő győzelmekre is számít, például az I. kerületben. - Nem készül B tervvel arra az esetre, ha vasárnap nem választják meg. - Tarlós Istvánról nem gondolja, hogy lopott volna, de szerinte a főpolgármestersége idején zajlott az utóbbi évek legnagyobb korrupciója, a 3-as metró kocsijainak beszerzése. Szerinte ki kell nyomozni, itt kinek kell börtönbe mennie. - Sajnálja, hogy nem jött létre a vita Tarlóssal, de szerinte így kiderült, hogy ellenfele „egy fideszes báb, nem különbözik egyetlen fideszes helytartótól sem”. - A Fideszt Karácsony „végtelenül aljasnak” tartja, és nem gondolja, hogy lehet normálisan együtt dolgozni majd a fideszes polgármesterekkel. De írt egy listát a kerületekről, amelyen két-három fős többséggel számolt. - A mostani kampányban pozitív fejleménynek tartja, hogy összeálltak az ellenzék pártok, és szerinte most az ellenzék „a legjobb köreit futja”. - Szerinte Puzsér Róbert az ellenzékváltásos programjával nem tőle, hanem Tarlós Istvántól visz el szavazót. - A kiszivárgott hangfelvételről azt mondta, hogy nem ártott neki, és annak idején viccelt azzal, hogy elássák Zuglóban, sőt szerinte lehet még ölelkezős kép az MSZP-s Tóth Csabával.
Egy „The Boss” feliratú bögrével ült le az interjúhoz. Ennyire főnöknek érzi már magát? Így készül a budapesti hatalomátvételre?
Egyelőre arra készülök, hogy sok folyadékot igyak, hogy bírjam a kampányt. Egyébként nem hiszek a Fidesz egyszemélyi vezetős ideológiájában, csapatjátékos vagyok.
Akkor honnan a bögre, ki adta önnek?
Találtam a konyhában. Teát akartam inni, és ez volt a legnagyobb bögre, amit találtam. Szerintem Olivióé egyébként (Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd pártigazgatója).
A kampány központi eleme volt, hogy vitára bírja Budapest jelenlegi főnökét, Tarlós Istvánt. A vita nem jött össze. Hogy higgyék el a budapestiek, hogy bármit is el tud érni, ha ötven nap alatt egy vitát sem sikerült kikényszerítenie?
Úgy, hogy a jövőben Tarlós Istvánnak semmilyen szerepe nem lesz a városvezetésben, és nem kell vele egyezkedni. Szerettem volna, ha van vita, de hát Tarlós István minden állítása ellenére úgy viselkedik, mint egy átlagos fideszes politikus. Ha önálló lenne, kiállt volna vitára, de kiderült egyértelműen, hogy egy fideszes báb, nem különbözik egyetlen fideszes helytartótól sem.
Tarlós erre azt mondja, hogy ön nem akar vitázni. Ha akart volna, akkor hajlandó lett volna Puzsér Róberttel vitázni előbb.
Tudjuk, hogy ez nem igaz. Puzsér Róberttel leültem tavasszal. Robi akkor olyan kedvében volt, hogy nem anyázott, de ettől még leültem vele. Aztán Robi kiiratkozott az ellenzéki politikából azzal, hogy nem állt ki az előválasztáson, és most az ellenzéket akarja leváltani. De eldőlt: vagy Tarlós István lesz a főpolgármester, vagy én, és egy ilyen sorsdöntő választás előtt szerintem a Fidesz szavazóinak is fontos lenne tisztán látniuk. Nekem egy feltételem volt és van, sokszor elmondtam: olyan vitát szeretnék, amelyen ott van Tarlós. Mert ezzel mindketten tartozunk a budapestieknek. Ennyi. Ja, és szerintem ne hozzon magával hangosbeszélőt, mert az béna.
A kampányban az akciókkal végig a vita megrendezésére fókuszáltak, de mégis miről vitáztak volna? Mert az egy kommunikációs panel volt, hogy Tarlóst így vitát elutasító Fidesz-bábként akarták beállítani, de valójában mi lett volna a vita tartalma?
Jogos kérdés, Tarlósnak ugyanis nincsen programja. Nem mondott semmit azon túl, hogy jóban kell lennie a kormánnyal. De ez is jó vitatéma, mert szerintem meg a budapestiekkel kell jóban lenni. A múlttal kapcsolatban pedig szerintem elég sokszor elmondtuk, hogy milyen károk történtek Budapesten a Fidesz által leuralt rendszerben, elmondtam volna a vitában is szemtől szemben.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 09. szerda, 07:25
-
Találatok: 2458
Magyarország versenyképessége 2019-ben az unióban jottányit sem javult, míg a világban Mexikó elé kerültünk. Kilátásaink a világgazdasággal együtt romlanak.
Idén 141 ország közül Magyarország a világ 47., a 28 tagú Európai Unió 24. legversenyképesebb országa. Az uniós országok közül utánunk már csak Bulgária, Románia, Görögország és Horvátország következik. Bár hazánk a tavalyi évhez képest egy helyet javított a globális rangsorban (Mexikó hátrébb sorolódott), szűkebb régiónkban a helyzet változatlan maradt. A régiós országok közül Csehország a 32., Szlovénia a 35., Lengyelország a 37. és Szlovákia is megelőzve bennünket a 42. Meg kell említeni azonban, hogy Bulgária gyakorlatilag hibahatáron belül megközelítette Magyarországot, és csupán néhány tized ponttal marad el tőle. A balkáni ország előrehaladása az elmúlt években példaértékű volt, és bár van még hova fejlődnie, jövőre jó eséllyel lehagyja hazánkat - derül ki a genfi székhelyű Világgazdasági Fórum (WEF) idei Globális Versenyképességi Riportjából.
A Világgazdasági Fórum idei jelentéséből kitűnik, hogy Magyarország nincs könnyű helyzetben, mivel az elkövetkezendő évek a világgazdaság lassulásáról szólnak, és ez szinte minden országot érint. Bár ez a lassulás semmiképp sem hasonlítható a korábbi válságokhoz, minden bizonnyal egy korszak végét jelenti majd. Az elmúlt években ugyanis a világ országai, különösen a Magyarországhoz hasonló feltörekvő államok rendre impozáns növekedést produkáltak, azt az illúziót keltve, hogy ez a gyors bővülés fenntartható, és az országok jó növekedési pályán vannak. Azonban egyre több a bizonyíték arra, hogy mindez csupán lassan múló állapot volt, és a növekedés nem fenntartható, az országok pedig visszatérnek a jóval lassabb bővülési ütemekhez. Ennek legfőbb oka a Világgazdasági Fórum szerint az, hogy a munkaerő nem tudott lépést tartani a technológiai fejlődéssel, és bár a technológia többé-kevésbé mindenki számára adott, a dolgozók nem tudják megfelelően alkalmazni.
A legfőbb versenyképességi kihívás tehát jelenleg az, hogy miként tudunk megfelelő minőségű munkaerőt képezni, és a gazdaságot egy lassabb, de fenntartható növekedési pályán tartani. A WEF jelentés szerint ebben Szingapúr, az Egyesült Államok és Hong Kong áll az élen, míg az Európai Unió jelentősen el van maradva. Habár néhány tagállam előkelő helyen szerepel (Például Hollandia a 4., Németország a 7.), az egész EU-t tekintve ezek az államok önmagukban nem elegendők. A jövőre nézve kedvezőtlen az is, hogy idén első ízben fordul elő, hogy Kína megelőzte az EU-t a versenyképességi rangsorban. Habár a világ legnépesebb országa még így is le van maradva néhány komoly versenyképességi szempont szerint (ilyen például az intézmény- és jogrendszer), azonban technológiában messze megelőzi nem csupán az EU-t, hanem az USA-t és Japánt is. Az Unió legnagyobb hátránya, hogy a digitális forradalom központja egyértelműen nem Európában van, a fejlesztések elmaradtak az utóbbi időben, politikai feszültségek feszítik, és a tagállamok egymásnak is versenytársai.


Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 08. kedd, 06:10
-
Találatok: 3497
Mindennapi didinket és kokainunkat add meg nekünk ma!
Vagyunk jó páran, akik ösztönösen irtóznak az ájtatos politikától, a keresztény Magyarország víziójától. Fekete-fehér, unalmas, szigorú világ sejlik fel, templomfalak közt kongó üres prédikációk, állig gombolt szégyen, minden életöröm, szín, vidámság és vicc üldözése. Szex csak lámpaoltás után, gyermekáldás reményében, szentségi házasságban.
Lehet, hogy óriásit tévedtünk. Az igazi szabadság a keresztény szabadság. És nem böjtről meg imádságról szól, hanem jachtokról, kurvák koszorújáról és hegyekben álló piáról meg kokainról.
Évtizedekig hergelődött a magyar nép a liberálisok óvatos kísérletei ellen. A legradikálisabb követelések közt szerepelt a marihuána dekriminalizálása, a szekuláris állam, meg hogy senkinek semmi köze ahhoz, ki kit és hogyan szeret.
Azt hittük, ez túl sok. Tévedtünk: földszintes, kispolgári tervek voltak ezek. És eljött a keresztény szabadság, hogy megmutassa, mi az életöröm és az önmegvalósítás.

Természetesen ebben is érdemes fontolva haladni. Az egész országot befizetni Erzsébet-utalvánnyal egy adriai kokós kurvázásra meggondolatlan kapkodás lenne. Előbb mintakísérletekre van szükség, a keresztény életpályamodell tökéletesítésére, folyamatos visszacsatolással. Ez komoly és felelősségteljes munka, minden terepkísérletet hosszas értékelés követ kérdőívekkel és kontrollcsoportokkal. Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra szopat a miniszter, és nem Aperolt, hanem Hubertust isznak előtte. Mindezt gondosan dokumentálják. Ezután ül össze a püspöki kar, hogy megállapítsa, melyik áll közelebb a jézusi igéhez, az egyház hagyományaihoz és a nemzetkarakterhez. Állítólag van egy technofuturista keresztény irányzat is, akik helikoptereket pakolnak meg kurvákkal, de azt nehezebb pontozni, mert elnyomja a rotorzaj az imádságot.
Más családpolitika következik az egyikből és a másikból, itt ésszel és magyar szívvel kell dönteni. Melyiket állítjuk majd példaként az ifjúság elé, hogy a magyar jövőt minél magyarabbá formáljuk? Hogyan, milyen kísérőszöveggel kerül ez a Nemzeti alaptantervbe? Esterházyt sikerült már kigolyózni belőle, remélhetőleg Ady Endre is a szemétdombra kerül. Egyikük sem lehet példakép. Egy túlcivilizált arisztokrata nem eléggé férfi ahhoz, hogy három kurvával és egy nokiásdoboz kokainnal elbánjon. Egy depressziós költőcske meg ehhez csóró, úgyhogy neki marad a körtemuzsika meg a kocsmatündérek.
Ideje magamba szállni. Szélmalom-démonokkal harcoltam, amikor a keresztény kurzus korlátozó, prűd, mások életvitelébe feleslegesen belepofázó attitűdje ellen tiltakoztam. A színfalak mögött nagyszabású boldogságkutatás folyt, és a felszín konzervatív otrombaságai csak időleges paravánok. Feleslegesen féltünk attól, hogy itt tényleg az a terv, hogy füvező gimnazistákat zárjanak börtönbe, tovább nehezítsék az abortuszt, és megbélyegezzenek mindenkit, aki nem heteroszexuális házasságban találja meg a saját útját. Nem: a keresztény szabadságba minden belefér, az is, ami az átlag romkocsma közönségének már kicsit juj meg fuj; semmi nem számít, csak a dolce vita.
Isten mosolyogva tekint végig leghűbb szolgálóin, és lő velük egy szelfit. Az egyik épp hátulról dugja a nőjét, a másik kényelmesen ücsörögve szopat, a harmadik csak fogdossa a farkát. A didi hófehér, a didi kőkemény – zengi az angyalok kara.

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 06. vasárnap, 15:13
-
Találatok: 1978
Négy éve halt meg Göncz Árpád, s ez alkalomból a világ, az ország, az emberek azon szelete és szeglete, akiben s ahol lakik még valami, pislákol még csöppnyi abból, amit konszenzusosan jónak neveznek, megemlékezik erről a veszteségről. Sokan lesznek, mert hirtelen eszembe jutott, amikor négy éve ezen a napon megírtam a megemlékező-búcsúztatót, milyen elemi erejű volt az olvasói szeretet, ami nem az írás, hanem Göncz Árpád irányába megnyilvánult.
Bár nem mérce, de mégiscsak mutat valamit, hogy a Facebook különös világában több mint ötezer lájkot kapott az a szösszenet, ennyit előtte-utána soha egy firkálmányom sem. Ez mutatta a gyász és megrendültség mértékét és mélységét, ami mára is megmaradt. Göncz Árpád az egykor volt boldog békeidők szimbóluma lett, amikor létezett még a tisztesség és a becsület valahol, ha nem is könnyen. Bár akkor is fütyültek Csurka pribékjei, amit viszont még elnyomott a közfelháborodás.

Ma ilyen már nincs. Iderakom az akkori írást, és nem restségből vagy burkolt szándékkal, hogy megint agyonlájkolják az olvasók, hanem miheztartás végett, hogy mi is volt négy évvel ezelőtt, meg emlékezni, végül pedig továbbgondolási alapként, hogy lássuk, hová is jutottunk. “Jóvan aptya!” – Gyászbeszéd Göncz Árpád sírjánál – ez volt az írás címe, és akkor most olvassuk el újra s megint megnyugvásnak, míg odakint üvöltenek a farkasok. Íme:
„Ha szolgálni kívánok valakit, azokat kívánom szolgálni, kiknek szolgájuk nincsen: a védteleneket. Akiknek sem a darutollas úri világban, sem az egyenlők közt egyenlőbbek világában nem jutott jó szó. – (Göncz Árpád parlamenti felszólalása, 1990. augusztus 3.)
Apai nagyanyám egyszerű parasztasszony volt, akinek életében nem adatott meg, hogy valaki szolgálja őt, mindig ő szolgált. A földeken, a gyerekeinek és az urának, akit ma férjnek hívnak. Ő is, mint sorsosai, megadóan tűrték azt, amit a Teremtő és a történelem mért reájuk. Nem volt egyszerű az élete, megélt két háborút, forradalmat, az ura rigolyáit, amely miatt emelkedett hangon pörölt a nagyapámmal, aki pedig ezt nem megadóan, hanem igen bölcsen tűrte.
Utóbb derült csak ki, hogy nem bölcsesség volt ez, hanem a szeretet türelme, amely segedelmével ha kínnal is, de fölneveltek hat gyereket, köztük az apámat, aki követte őket már nagyon rég. Így nekik köszönhetem azt is, hogy tapasztalhattam, miként kell millió éves házason civakodni az üvöltésig, hogy aztán másnap rózsaszínű élet induljon el megint, akárha mi sem történt volna. Titkuk, ha volt valami, a kezükben rejlett, ahogyan egymásra hasonlóan vált göcsörtössé.
Aztán egy nap meghalt a papa. Nem hagyott már árvákat, csak embernyi utódokat, dédeket, ilyeneket, ám mindenki arra számított, hogy a kőkemény parasztasszony végül összeomlik. De senkinek nem tette meg ezt a szívességet. A temetésen fekete ruhában, fekete kendőben odalépett a koporsóhoz. Simogatta, paskolgatta sokáig, és egyszer csak megszólalt: „Te vagy aptya? Jóvan aptya!” És helyet foglalt a szertartáshoz. Akkor gyerek voltam, így csak utóbb jöttem rá, hogy ennél mélyebb gyász nincsen. Ebben benne volt az egész világ.
Göncz Árpádot nem csak Árpi Bácsinak, Göncz Papának is hívták, akikért, akiknek szolgált. Papa volt. Így hát innen a távolból fekete ruhában fedetlen fővel odalépek a koporsóhoz, simogatom, paskolgatom sokáig, és megszólalok: „Te vagy aptya? Jóvan aptya!” És ennyi elég is.”

Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. október 05. szombat, 20:23
-
Találatok: 1758
Gulyás miniszter – és már nem pártalelnök – Balog már nem miniszter – ámde még regnáló hittérítő – oldalán Németországban, Münchenben járt észt osztani, a “Konzervatívok találkozója” című konferencián. S már most fölmerül az emberben a kérdés, hogy mit kerestek ott, eszmebéli állapotuk okán ugyanis autentikusabb lett volna, ha a Bürgerbräukellerben sörözgetnek, és ez később, midőn felszólalt Gulyás miniszter, egyértelművé is vált.
Az Európai Néppárt, miután elmulasztotta az ihletett pillanatot, hogy a magyar fasisztákat kipenderítse a sorai közül, most meg tehetetlenül nézi, hogy a mimagyarok nem nyughatik, és még most is bomlasztja, illetve bomlasztani óhajtja a soraikat. Ők pedig bávatagon nézik, míg úgy nem járnak, mint az emlegetett sörözőről elhíresült történések is, ebben a sörözőben volt a Sörpuccs ugyanis 1923-ban, mert már akkor is töketlenek voltak a konzervatívok.
Most is azok, és azt hiszik, a Fidesz-féle szabadcsapatoknak vannak játékszabályaik, de nincsenek. Gulyás miniszter – de már nem alelnök – ugyanis ezen a találkozón azt hangoztatta-szorgalmazta, hogy az Európai Néppártban konzervatív fordulatra van szükség, Balog páter meg ministrált neki, bólogatott és hümmögött. És senki nem akadt a konzervatívok között, aki elmondta volna a magyar különítménynek, hogy húzzon el onnan és máshol bomlasszon.

Konzervatív fordulatot annak kell végrehajtana, aki baloldali elhajlásban szenved, a fasizálódás nem konzervatív fordulat, hanem romlás. Igaz, ezt az utat a Fidesz vezérével együtt már rég bejárta, a konzervatív fordulatot látszólag akkor hajtották végre, amikor a szocialisták 1994-ben hülyére nyerték magukat Hornnal az élen, az MDF pedig erodálódott. Orbán ekkor gondolta úgy, hogy mindenféle elv nélkül elmegy Torgyán irányába a hatalomért.
Jött is az orbántorgyánpolgárkormány, a chilei cseresznye, a beléptetőkapuk, és kicsiben az, ami később NER lett, ami nem konzervatív, nem keresztény, nem európai, hanem a maffia, a sámándobok, s mindemellett sajátságosan az inkvizíció, rendőrállam és államszocializmus sajátos elegye. Az ilyen elől a régi vágású konzervatív menekül, ilyennel egy társaságban nem mutatkozik, vele nem teázik, és nem szagolja a puskaporos leheletét.
A Fidesz, a NER, Orbán Viktor és csatolmányai az összes vidéki párttitkárig bezárólag a konzervativizmust hírből sem ismerik, ez csak az ő báránybundájuk, amivel a farkasbőrt álcázzák, de mindig kilóg a lábuk. Az igazi konzervatívokat szólítják fel konzervatív fordulatra, az igaz keresztényeket kereszténységre, a demokratákat demokráciára, hogy egyrészt az a csudadolog, hogy ezek nem visítanak tőlük, másrészt, hogy megtűrik maguk között ezt a csürhét.
Azzal, hogy ez politika, sok mamlaszságot el lehet adni, de nem kéne, hogy elmenjen az ember esze, mert politikus. A konzervativizmus a tradíciókra épül, a meglévő és beágyazódott vallási, politikai kulturális szokások és intézmények tiszteletére.
Bővebben ...