A hal éji éneke
- Részletek
- Készült: 2019. november 09. szombat, 19:21
- Találatok: 2121
Áder Máraival kurválkodott, miközben kitüntetést adott át, és az ég kegyes volt hozzá, miszerint nem szakadt rá. Idézgetett, szövegösszefüggésből ragadott ki, pofán köpte Márait úgymond, és, ami a leginkább elborzasztó az egész históriában, minderről halovány fingja sem volt. Áder ezzel odakerült, ahol a helye van, a traktorista, zoknis-szandálos párttitkárok és tanácselnökök közé, ám azok naiv világra csodálkozása nélkül, végtelen romlottan, mert neki módja lenne másképp élni, ámde nem akar.
„Úgy élünk Európa művelt és felelős erkölcsű népeinek tudatában, mint egyfajta tolvaj és emberevő cigányhorda…” – „Magyarországon az elmúlt huszonöt évben a vezető rétegek »keresztény, nemzeti« politikát követtek. […] A kereszténység nagy fogalmával simoniát űztek, úgy árulták a maguk kereszténységét, mint a papi címeket és kegyszereket. A nemzet nagy eszméjét úgy forgatták, mint a fütyköst; mindenkit tarkón sújtottak vele, aki másképpen mert a nemzet jövőjéről vélekedni, mint ők, az osztályuk és származásuk szerint hiteles keresztények és nemzetiek.”
„Én magyar vagyok, és keresztény, de elsőbbrendűen vagyok ember, s ha emberi voltom és hitem rovására követelnék – mint ahogy követelték nemrégen! –, hogy magyar és keresztény legyek, megtagadnám mindkettőt.” – “Csak a minőség érdekel, nem a mennyiség. Egyáltalán nem fontos ez a mesterséges, államilag lelkesített és pártolt embertenyészet. Ne csináljanak a németek, olaszok olyan sok gyereket.
A kuplerájokról
- Részletek
- Készült: 2019. november 08. péntek, 18:14
- Találatok: 2214
Azt mondta Borkai Zs., immár bizonytalan identitású organizmus, hogy az ellenzék kuplerájt csinált a városházából. Tévedett a lelkem. A kupleráj a maga módján tisztességes intézmény, ami viszont Győrben zajlott, az a forradalom előszele volt, nem szerelmet adtak-vettek, hanem elkeseredést és felháborodást. Mindamellett érteni véljük Borkai organizmus gondolatmenetét, olyan nem létező méltóságra akart utalni, mint Kövér pedellus egyfolytában a parlamentben.
Viszont a méltóság az nem olyan valami, ami jár, vagy csak úgy ott van, azt ki kell érdemelni, mint a sarki koldusnak. Olyan, mint a tisztelet. Ha például, mint tegnap is, megtiltjuk, hogy Erdogannak bemutassuk a középső ujjunkat, azzal nem a méltóságát védjük, hanem a diktátorok burkát vonjuk köré, mint például a néptelen, sivatagszerű Andrássy út. Borkai organizmus is úgy tudott volna zavartalanul hazudni tegnap méltóságot, ha kiürítik a várost.Hermetikusan lezárják, a győrieket a lakásukba űzik, hogy a redőnyök mögött várják ki, amíg Borkai organizmus méltósággal lelép. Téves az ilyen elképzelés, azon a helytelen ideán alapszik, hogyha nem hallom a pfujolást, akkor nincs is, népem szeret, sőt, egyenesen rajong értem. Aztán, ha szembe jön egy pofon, az organizmus meglepődik és kuplerájt visít, aminek például győri kontextusban kabaré fílingje van, már csak jachtok, kokó és a tuctuc tudatában is.A kuplerájban tudja mit kap az ember a pénzéért, ott vannak a tarifák, egy óra, éjszaka, extrák, a madám tartja a frontot és a rendet, és csak az ifjú Florentino Ariza a megmondhatója, hogy a kurvák milyen kedvesek, gyámolítóak és anyáskodóak tudnak lenni, mert nem útszéli ribancok, hanem dolgos proletárok. Míg és ellenben a jachtos lányok nem nevezhetők annak. Sőt, egy jófajta kuplerájban versek születnek meg zenék, olykor regények is, igaz, Borkai organizmus ilyesmit nem ismer.
Elég, ha csak az orgiáján szóló zeneszerű kakofóniára gondolunk, és máris előttünk van Borkai organizmus lelke és intellektusa azzal a borzadással, hogyha felvétel róla nem készül, akkor ma ő a tisztesség szobra, míg ma egy szerencsétlen bohóc. És itt most elnézést kérek a vérbeli clownoktól, de tudják úgyis, mit beszélek, és vélhetőleg azt is, hogy nem elsősorban Borkai organizmusról van már szó, hanem a NER-ről és annak összes oszlopáról.Ez, ami tegnap Győrben zajlott, a tömény kivonata volt az egész nyüves országnak. A maga módján és fideszi értelemben Hadházy is kuplerájt csinált a parlamentből mindnyájunk gyönyörűségére, hogy az ember arra döbben rá, ilyen kupiban élni jó, míg pedig a tömjén és puskapor szagú fideszországban meg nem igazán. Két világlátás ütközött itt, a szabadságé és a néma szolgaságé, s ha az előbbinek kupleráj a neve, akkor lámpát minden egyes házra.S ha már ennyire elmerültünk ebben a metaforában, az is megjegyezhető, a fideszférfiak felfogásában a család ormain csücsülő anya a legnagyobb kurva – már elnézést -, akit kitart az ura, a dolga annyi, hogy mosson főzzön, takarítson, tegye szét a lábát, ennek folyományaként pedig szüljön.Amit a kormány nagy sikernek állít be, azt könnyedén felülmúlják a szlovákok, lengyelek és csehek
- Részletek
- Készült: 2019. november 07. csütörtök, 17:22
- Találatok: 2239
A Fidesz 2010-es hatalomra kerülése óta a külpolitikáról szóló kommunikációt áthatják a rendhagyónak beállított irányvonalak, ötletelések. Az első ciklust a „keleti nyitás” uralta, a következőben a „déli nyitás” került előtérbe. Ezek mellett pedig végig nagyobb hangsúlyt kaptak a vélt rokonságokra építő kísérletek, mint legújabban a közép-ázsiai országokhoz való közeledési szándék.
kapcsolódó cikk: g7.hu
Nem a gazdaságról szól a magyar külpolitika türk-kipcsak fordulata / 2019.10.17.
Az Orbán-kormány egyik legtalányosabb kezdeményezése a türk külpolitikai orientáció - A gazdasági kapcsolataink nem túl erősek, de a politikai berendezkedésünk egyre hasonlóbb, mint a közép-ázsiai országoké.Ezeket a próbálkozásokat mind összefogja az a kormányzat által hangoztatott hozzáállás, amelytől előnyt remélnek a nemzetközi versenyben. Ez pedig az opportunista, érdekvezérelt külpolitika, amelyet nem korlátoznak morális vagy humanitárius megfontolások.Ez a külpolitika deklaráltan a gazdasági haszonszerzést helyezi középpontba. A magyar külkereskedelem valóban látványosan nőtt az elmúlt években, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is rendre hangsúlyozza az újabbnál újabb rekordok megdöntését.
kapcsolódó cikk: g7.hu
Valamit nagyon szeretne a magyar kormány Kínától. De vajon mit? / 2019.05.01.
Minden keleti nyitásról szóló retorika ellenére Magyarország sokkal kevésbé tudta növelni a Kínába irányuló kivitelét, mint a többi uniós ország. A kormány mégsem ezen próbál javítani.A 2010 és 2017 közötti külkereskedelmi adatokat összegezve azonban két tényező is árnyalja az elért eredményeket. Egyrészt a kormány vágyával szemben a távoli, egzotikus tájak helyett pont a legközvetlenebb környezetünkkel nőtt leginkább a külkereskedelmünk, tovább erősítve külkereskedelmi függőségünket az Európai Uniótól. Másrészt önmagában valóban jelentős növekedésről árulkodnak az adatok, de a régiós országok – akárcsak a bérnövekedésnél – a külkereskedelemben is látványosabban ki tudták aknázni a világgazdaság szerencsés alakulását 2010 óta.A Világbank adatai szerint 2010 és 2017 között a magyar külkereskedelem 19 százalékkal bővült. Ezt jelentősen felülmúlta a másik három visegrádi ország növekedési üteme. Csehországban 34 százalék ez a mutató, Lengyelországban 33 százalék, Szlovákiában pedig 30. A magyar kormány által sokat hangoztatott exportnál még jelentősebb a különbség: Magyarország 20 százalékkal növelte a kivitelét, míg Lengyelország 41 százalékkal, Csehország 38-cal, Szlovákia pedig 32-vel.A legkisebb fiú
- Részletek
- Készült: 2019. november 06. szerda, 18:39
- Találatok: 1997
Ha így folytatja, Hadházyból legkisebb fiú lesz, csillagszemű juhász vagy szegénylegény, esetleg királyfi. Népmesei alak, a folklór része, a hős, aki szembe száll a hétfejű sárkánnyal, Döbrögivel és mindenféle földöntúli démonokkal. Szép ez, és szomorú nagyon. Ilyen mesehősök akkor születnek, ha a valóság amúgy kilátástalan, s ha másképp nem, legalább a képzelet világában állítja helyre a nép egyszerű gyermeke az óhajtott rendet, ami egyébként reménytelen.
Hadházy rendelkezik is a népmesei hős tulajdonságaival, építkezések fölött repked, filmez és fényképez, kiabál meg táblákat mutogat, a közönség pedig, mint a fostosok a bábszínházban, ordít neki, hogy mögötte van a gonosz, ezen túl azonban csak nézi a küzdelmét a sötét nézőtérről. Mert mi szeretjük, ha a harcainkat más vívja meg, szurkolunk teljes szívünkkel, de nem akarunk a mese világában lenni. Egy nagy matiné az egész világ nyalókával és gumicukorral.Felnőttesebben és brutálisan fogalmazva, szeretjük más farkával verni a csalánt, iszonyodva nézzük, hogy Varju képviselőt a földön vonszolják, de nem segítünk neki. Csóváljuk a fejünket, azt mondjuk, hallatlan, micsoda egy világ ez anyukám, kérsz még egy zserbót? Pénzzel váltjuk meg a lelkiismeretünket, Hadházynak utalunk, hogy Kövért ki tudja fizetni, holott a Kövért kellene elzavarni, és máris nem kellene utalni. Azaz, a fejéről a talpára kéne állítani a világot.
A magyar ember – nem orbáni értelemben, hanem Arany János módján – nagylelkű és igazságos, jámbor és barátságos. Vagy nem. Ha el nem romlik, akkor igen. Megeteti az éhezőt, pénzt ad a szenvedőnek és üldözöttnek, bújtatja a menekülőt, szánakozik és együtt érez, viszont málé és passzív. Értsd meg, ennyit tudok tenni, de gondolnom kell a gyerekekre, még meglátnak, kibeszélnek, hogyan nézek a szemükbe aztán, fogjuk meg és vigyétek. Ez a magyar néplélek.Szereti ő a szabadságot, de aktívan tenni érte nem mer és nem akar, így válik a külső szemlélő számára szolganéppé, holott csak lassú. Mindezen egyébként azért ábrándoztam el, mert tegnap Hadházy Ákos a Facebookon örömködött, hogy összedobták neki a büntetéspénzt, sőt, mint írta, maradt is belőle újabb táblákra, a cirkusz tehát folytatódhat, amíg hagyják. Csak addig. Mert például az ilyen örömökkel párhuzamosan tegnap Demeter Mártának a nyakára tették a kést.Ő már vádlott a röpcsizős sztori miatt, de érte mégsem aggódik senki. Nekem sem ingem sem gatyám a képviselő asszony, csak őt sem kellene magára hagyni nyomorúságában, a monolit, gonosz és kérlelhetetlen hatalom jeges ölelésében. Csak ugye, rajta nem lehet segíteni a partvonalon kívülről, mert az ő leendő pörének nincsen számlaszáma. Varju képviselőének sem lesz, és aztán senkinek sem lesz, ahogyan ígérték, hogy egyesével vadásszák le az ellenséget, mert úgy egyszerűbb.Ha már a meséknél tartunk, azokban van olyan is: csak a fejét, hogy meg ne sántuljon, valamint üsd, vágd, nem apád, ilyen cukiságok és ősi bölcsességek.Kasztosodik a magyar társadalom, és ennek mind megisszuk a levét
- Részletek
- Készült: 2019. november 05. kedd, 23:41
- Találatok: 1950
Papíron a piacgazdaság előnye a meritokrácia. Ennek nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy valakinek a társadalmi pozíciója nem a származásától, hanem a tehetségétől és szorgalmától függ. Ha valaki tanul és teljesít, akkor gazdag lesz, ha nem, akkor szegény marad, legalábbis elméletben. A gyakorlatban ugyanis hatalmas problémák vannak ezzel a nyugati világban és Magyarországon is.
A társadalmi mobilitás és a széles középosztály megléte előfeltétele egy jól működő demokráciának: talán ezért is szentelt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) két hosszabb tanulmánykötetet is ennek a két témának az elmúlt két évben. Ezekből többek között például az az első hallásra megdöbbentőnek hangzó tény derült ki, hogyMagyarországon egy szegény családnak több mint 200 évig tart kiemelkedni a szegénységből és középosztálybelivé válni.Nemrég járt Budapesten Michael Förster, az OECD vezető szociálpolitikai elemzője, aki mindkét kötet esetében vezette a kutatócsoportokat, majd a kötetek főszerkesztője volt, így fel tudtunk neki tenni néhány kérdést a tanulmányok legérdekesebb eredményeivel kapcsolatban. Mivel a középosztályokról szóló kötetről már korábban beszámoltunk a G7-en, ebben a cikkben inkább a mobilitásról lesz szó.Kapcsolódó cikk: g7.hu
Nagy bajban van az a réteg, ami nélkül nem működhet normálisan a társadalom / 2019.04.12.
Világszerte hatalmas probléma, hogy a sorvadó középosztály helyzete egyre nehezebb, amin ha nem változtatnak a kormányok súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel fog járni. Magyarországon különösen nagy a baj.
Több mint 200 évig tart a felemelkedés
Azt korábbi tanulmányok alapján tudjuk, hogy Magyarországon az elmúlt nagyjából fél évszázadban a társadalmi mobilitás minimálisan változott, de a változás iránya inkább negatív volt.
A kereszténység viszonya a csirkelábhoz
- Részletek
- Készült: 2019. november 04. hétfő, 21:33
- Találatok: 2257
“A következő évtized feladata, hogy az ország utolérje az Európai Unió életszínvonalának átlagát, de ez nem járhat a keresztyén és nemzeti identitás elvesztésével.” – Ezt a baromságot Gulyás Gergely mondta, a leglényege pedig az, fennáll a veszély, hogyha mondjuk a magyar nyugdíjas nem két csirkelábat szopogat vacsorára, hanem éppen hármat, akkor egyből elveszik a sosemvolt hite, alámerül a hedonizmusba és franciául kezd társalogni, “Tapossátok el a gyalázatost” rikácsolja, sőt, “Ecrasez les infâme”, ilyeneket mond, és a bádogbánosok menekülni kényszerülnek.
Amikor pénz és keresztyénség csodálatos harmóniájáról ábrándozik a miniszter, bizonyára Borkaira gondol, a jachtbéli istentiszteletekre, sőt, Habonyra gondol Ibizán, Semjénre szarvasok között, Deutschra is gondol meg vak komondorokra, sőt és legfőképp Orbánra emlékezik, midőn térdre csuhásokozik, majd zárásul az ételosztások fölött mereng kilométeres sorokkal. Mert csak beszélnek ezek, be nem áll a szájuk, hogy az ember jó feleségként legszívesebben rájuk förmedne, hogy fogd már be, de erre módja igen sajnálatosan nincsen, és még forró ólmot sem töltene a fülébe, hogy orvosolja a hangzavart.
Az idézett kitétel nyugati életszínvonalról feudális tudattal elegyest tükrözi a mimagyarok jellemtelenségét, miszerint, hogy a lóvé az jól jön, a szabadságból viszont nem kérünk. Meg a hazugságokat is mutatja a jól teljesítő országról, amikor újabb évtizedet kérnek az Unió eléréséhez, miközben minden adat szerint csúszunk visszafelé még V4-ileg is, nemhogy brüsszelileg. Pláne burgenlandi traktoroslegény. Mindebből is kitetszik, Gulyás miniszter csak úgy mondta, amit mondott, nem igényli, hogy komolyan vegyék őtet, ezzel párhuzamosan viszont saját magát sem kellene annyira. Unalmas már a műsor.
Az életszínvonalról elmélkedvén: az én egész nyomorult életem arról szól, hogy utolérek, egy végtelen loholás a sors soha be nem hozható hendikeppel mint mindannyiunknak, kivéve miniszterügynök elvtárs és népes famíliája, valamint baráti köre. Nem mindenkinek van életszínvonala, ilyen színtelen életgörbéje van többeknek, sokaknak, úgyhogy hagyjuk egymást békén. De még mindig nem értem, hogyan viszonylik egymáshoz a teli has és a hit elvesztése, a dagadt pénztárca és a nemzeti identitás ambivalenciája. Az efölötti aggódás azt a képzetet erősíti bennem, hogy Gulyás nézetei szerint az ima és a nemzeti búskomorság addig tart, míg a nyomor.
Úgy véli, ha a magyar nyugdíjas is – mint osztrák kollégája – nyaranta két hónapig dőzsöl mondjuk épp Ibizán, akkor kevésbé törődik Istennel. Ezt mutatja, hogy a miniszter aggódik is a hanyatló nyugat lelki üdvéért, mert, mint kifejtette „Európának a keresztény értékeket a nemzetek életében fontosnak tartó polgárai joggal érezhetik úgy, hogy vesztésre állnak”, ami egyben bizonyság arra is, hogy ez a keresztény hiszti, amit ezek delirálnak, a világ boldogabbik végén egyáltalán nem fontos, ott a népek a hitbéli dolgokat elintézik magukban, és mégsem jutnak pokolra.
Viszont az a tudat is vigasztalhat minket, hogy ez sem lesz örök minálunk. Ha a kedves vezető érdeke úgy kívánja, mecseteket fog építeni stadionok helyett, piramist vagy totemoszlopokat, mert Isten annyiféle van a világon, mint égen a csillag, a hitetlenség viszont egylényegű.
Magyarul is megjelent a New York Times Orbánt leleplező cikke
- Részletek
- Készült: 2019. november 03. vasárnap, 19:33
- Találatok: 3143
„A támogatási rendszer szándékosan zavaros, durván aláássa az Európai Unió környezetvédelmi céljait, korrupcióval és önérdekkel átszőtt” – állapítja meg a New York Times az uniós agrártámogatásokról kilenc európai országban – egészen szokatlanul, az angol mellett magyar nyelven is megjelent – cikke. Orbán „az európai támogatást kegyúri rendszer fenntartására fordítja, amelynek segítségével gazdag embert csinál barátaiból és családtagjaiból, védi politikai érdekeit és megbünteti riválisait” – erre a megállapításra jut az idén végzett oknyomozó kutatásból született cikk. Különös nyomatékot ad a mondandónak az, hogy a lap magyarul (is) lehozta a cikk egy rövidített változatát.
Magyarországon ma a kormány jóvoltából homályos ügyleteken keresztül földhöz jutott oligarchák egy csoportjának és a politika kegyeltjeinek kedvez és juttat pénzt az EU. A feudalizmus modern változata jött itt létre, amelyben a munkát és a támogatást a szolgálatkész kapja, és büntetés a jussa annak, aki nem áll be a sorba – állapítja meg a három szerző által jegyzett oknyomozó munkával, komoly terepmunka alapján készült írás.A szerzők Orbán szűkebb hazájában, Fejér megyében is kutakodtak, s olyan emberek – például Ángyán József és több fejér megyei jelenlegi és/vagy korábbi gazdálkodó – véleményét is kikérték, akik sokat dolgoztak az elmúlt években az orbáni rendszer leleplezéséért.
Brüsszeli agrármilliárdok
A 28 tagú Európai Unió évente 65 milliárd dollárt fizet agrártámogatás formájában mezőgazdaságból élők megsegítésére és a vidéki közösségek fenntartására. „De Magyarországon és Közép-és Kelet Európa nagy részén ennek a zöme a jó összeköttetéssel rendelkező hatalmasok zsebébe vándorol” – szögezi le a cikk, amely példaként említi a Cseh Köztársaságot, ahol a miniszterelnök több tízmillió dollár támogatást kapott csak tavaly, illetve, hogy Szlovákiában és Bulgáriában maffiaszerű földszerzésre használták a szubvenciókat.S hogy az EU miért nem állítja meg ezt a leplezetlen korrupciót? „Hogy szembe szálljanak vele, meg kellene reformálni azt a programot, amely fontos szerepet játszik az ingatag lábakon álló unió egyben tartásában” – erre jutnak a szerzők, akik szerint, „ha nekimennének ennek a rendszernek azért, hogy megfékezzék a visszaéléseket az újabb tagállamokban, törésvonalak jelennének meg az európai politikában és gazdaságban”.Ezért az idén megújítandó agrártörvény kapcsán Brüsszel nem hangsúlyozza a korrupció megfékezését és nem tervez szigorúbb ellenőrzést bevezetni, ehelyett nagyobb mozgásteret adnának az egyes országok vezetőinek a pénz elköltésében.A cikk szerint „azt az európai agrárprogramot, amely kulcsszerepet játszott az EU létrejöttében ma ugyanazok az antidemokratikus erők zsigerelik ki, amelyek az uniót belülről is fenyegetik.
Végtelen történet
- Részletek
- Készült: 2019. november 02. szombat, 18:48
- Találatok: 2113
Ifj. Lomnici Zoltán a NER egyik külső oszlopa, a CÖF esze, aki közmédiás blogján elmélkedik jó pénzért “A konzervatív Debrecen, mint a nemzeti ellenállás fővárosa” címmel, és nem történeti munkát tesz le az asztalra. Csak utal 1849-re és 1944-re, a gondolatmenet esszenciája a mai vészterhes idő, midőn Budapest elesett, így újra Debrecen töltheti be a konzervativizmus hátországában a kiemelt közigazgatási központ és pertinax acis nemzeti ellenállás új „fővárosának” szerepét.” Csak épp azt nem teszi hozzá, hogy amice. De erről még mesélek.
Ifj. Lomnici Zoltán bevette magát tehát az esőerdőbe, és várja az ellenséget, akit Isten, haza és a degeneráció nevében le kell győznie. Évtizedekig fogja várni, a háborúnak már az emléke is odaveszik, de neki még csattog a protkója, amellyel Lenin fiúkat vacsorálna, ha lennének. De nincsenek. Az se baj, készültségben kell lenni, éberség elvtársak, éberség, sőt, a haza nem lehet ellenzékben. Valami ilyesmi gőzök lehetnek ifj. Lomnici Zoltán fejében, ami az ő baja, de valaki szólhatna neki a haverjai közül, hogy nézzen már végig magán, és gondolja meg, mit is lát.Ízlelgessük azért ezt a nemzeti ellenállás ideáját, pláne pertinax acis. Régen volt az, úgy Horthy idejében, hogy a tekintetes urak deákul társalogtak, illetve dehogy társalogtak, csak beböfögtek néhány kifejezést kártyázás közben, hogy emelkedettségüket igazolják. Így tett a szentháromság a faluban, a tanító, a kisbíró és a plébános, így nyilvánultak meg Mikszáth és Móricz dzsentri hősei, és már helyben is vagyunk. Ez a pertinax acis egyébként állhatatos küzdelmet jelent, mert én is tanultam latint.Ifj. Lomnici tehát állhatatosan, konzervatívan, nemzetileg áll ellent Debrecenben. Két kérdés van, minek áll ellent, mely ellenség fenyegeti őtet, a másik meg, hogy megkérdezte-e erről a debrecenieket, vagy csak úgy lerohanná a várost konzervatívan, és ezentúl az összes békemenet ott abszolválódna, és virágkarneválnak neveznék. Azért érdekelne, hogy ifj. Lomnici mi elől készül menekülni, mert például az én városom is elesett, de nem tapasztalok vörös terrort, és migráncsok sem grasszálnak az utcámban.
Egyáltalán semmi olyan nem történik, amitől bárkinek is menekülnie kellene. Például a szomszéd Józsi – aki vérhülye fideszes – is jól van, még nem haraptam át a torkát, amióta hatalmon vagyok de iure, mert de facto ez semmit nem jelent, amice. Most akkor én is okos vagyok? De ez csak egy kis tüske volt, mert, hogy mit jelent a nemzeti, konzervatív eszme, azt Kövér pedellus mutatta meg, midőn a Nagy Imre emlékmű helyén fölavatta az ocsmányságukat sujtásos ruhában és komcsizva. Ez már elég unalmas, de jobbat nem várhatunk.Visszatérve azért még ifj. Lomnici hülyeségére, tudjuk az eredetét, miszerint a haza nem lehet ellenzékben. Ezt a tekintetes és méltóságos Vitéz Alcsúti Orbán Viktor jelentette ki, viszont, miután Budapest elesett, meg még számos város, azt is ő mondta, hogy a Fidesz nyert. Akkor ezt beszéljék meg ifj. Lomnicivel, döntsék el már végre, hogy menekülni kell-e, lövészárkokat ásni, ilyenek, vagy maradhat a hivatal a várbéli erkélyen, és nem költöztet-e oda Karácsony árva gyerekeket esetleg. Pokol lehet ezeknek a fejében, és nem lennék a helyükben.Szele Tamás: A Lokál és a félkrajcár
- Részletek
- Készült: 2019. november 02. szombat, 01:49
- Találatok: 2105
A kiskakas reggel felébred, kávézik és kimegy még jókor a hírszemétdombra, kapirgálni, mert kukorékolni kell nemsokára, szóval jó lenne a gyémánt félkrajcár. Hát, ahogy ezt a mai szemetet nézem, még réz félkrajcár is alig akad benne, nem, hogy gyémánt: rég volt az már, mikor az ember csak megkaparta a hírszemét tetejét és már kukorékolhatta is világgá, amit talált.
Illetve: van itt félkrajcár, csak ez már senkinek sem újdonság. Érdekes a hír, miszerint a Lokál és Orbán Viktor közösen siratják a magyar sajtószabadságot. Nem mondom, sokat tettek ellene mindketten, sőt, úgy általában véve a sajtó ellen is, ünnepelniük kéne, ha igazán sérült volna, de erről szó sincs. Bár nincs a legjobb erőben, az tény.Akkor miről van szó?Egy szokásos elterelő hadműveletről. A Lokál áll a piactér közepén, ruháját megszaggatva, és sír, hogy őtet a gonosz hatalom be akarja tiltani. A rosseb sem akarja betiltani, egyszerűen a BKV nem újíthatja meg a szerződését velük, mivel sokat hazudoztak, tehát olyan száz nap múlva (akkor jár le, és azért Napóleonnak is járt ennyi felmondási idő) már vagy nem kap a metróban ingyenes napilapot az utas, vagy ha kap, az előreláthatóan az újrainduló Pesti Hírlap lesz, ami betölteni látszik a keletkező piaci rést. Ettől még a Lokált nyugodtan lehetne árulni újságosoknál (Szabó Timea javaslata alapján), ugyanis a sajtótermék megjelenését és előállítását a világon semmi sem tiltja. Tessék megélni a piacról, mint mindenki más.Ja, csak az nem olyan nagyon egyszerű. A Lokál ugyanis koncepciója alapján ingyenes, mert ennyi hazugságért senki sem adna pénzt. Sőt, alapvetően egy másik ingyenes lap, a Metropol helyére suszterolta be a kormány, szóval a dolgok jelen állása szerint még ára sincs, nincs ráírva, mennyibe kerül, és akármennyit is dolgoztam sajtóban, én sem tudnám megmondani, mennyiért lehetne adni: ha forgalmat akarnak elérni, szerintem száz forint alá kéne beárazni, csak akkor nagyon veszteséges volna.
Már persze, ha vennék. Egy ilyen áttéréshez ugyanis kéne pár dolog: egyfelől már tegnap le kellett volna ülni egyeztetni a terjesztő cégekkel, megbeszélni, mennyi az annyi, hány helyen árulnák, megbecsülni a nyomdával az eladható példányszámot, ami nagyon nem annyi, mint az ingyen szétosztható, kéne végezni egy kis piackutatást, hogy mi érdekli az olvasókat, miért hajlandóak fizetni is – mert amit pénzért adunk, abba már nem mindegy, mit lapátolunk bele, annak már kell legyen egy szintje és tartalma is. Ennek fényében kicsit átszervezni a rovatokat, esetleg személycseréket is végrehajtani, rendezni bármi áron is a még függőben lévő sajtópereket (van belőlük elég) aztán ha mindez volt, ahogy írva, gyertyát kell gyújtani Páduai Szent Antalnak, aki napjában tizenháromszor tesz csodát: hátha most is megesik a szíve és megáll ez az ingatag alkotmány a lábán.Állandó imádság és sűrű sóhaj erősen ajánlott.Ezt piaci alapon így kéne csinálni, de ennek a készülődésnek még a nyoma sem látszik. Mivel pedig a lapot nem szüntetik meg, nem tiltják be, viszont jelét sem adja a változtatásnak, valószínűleg arra játszanak, hogy maradhat valamilyen hatalmi zsarolás útján a mostani állapot, és ők továbbra is a metrómegállókban lesznek elérhetőek.További cikkeink...
