Hírek

Sportpacal

Részletek: Készült: 2019. április 27. szombat, 00:37; Találatok: 2277

Orban_terhes "Nincs köztük kövér, az a halálom … pocakos tábornokok … jól néztek ki nagyon."

Ezt Orbán Viktor adta elő 2012-ben egy dísszemlén. Nem tudta, hogy bekapcsolva maradt a mikrofonja, így mindenki értesülhetett a sportos külsejű katonák iránti vonzalmáról. Már akkor sem volt éppen színizom, azóta meg úgy szétfolyt, mint egy napon felejtett hóember.

Valamennyit enyhít az önismeret tökéletes hiányán az a tény, hogy ő legalább nem tudta, hogy mások is hallják a hülyeségeit. Kizárólag az őt kísérgető katonaembernek szánta a bölcsességeit, annak meg az a dolga, hogy bólogasson bőszen.

Ennél nagyságrendekkel súlyosabb a helyzet akkor, amikor valaki úgy papol az egészséges életmód és a sport fontosságáról, hogy közben tisztában van vele: nem egyetlen ember hallja, hanem még az MTI is megírja. Teszi mindezt úgy, hogy büszkén hirdeti a zsírban és kalóriákban tocsogó ételek iránti olthatatlan szerelmét. Igen, Németh Szilárdról beszélek.

" Németh Szilárd azt mondta: fizikai és mentális jóllét nélkül az ember nem tud eredményesen működni, s nem lehet eredményes a társadalom sem. …

Szólt arról, hogy a katonák a haza biztonságát és az emberek testi épségét is szavatolják. Ennek kapcsán megjegyezte, hogy a katona képéhez egy sportos, egészséges ember képe társul. A sport és a katonai tevékenység kéz a kézben jár; a sport népszerűsítése napjainkban is része a Magyar Honvédség stratégiájának – tette hozzá.

Németh Szilárd külön köszönetet mondott az MH EK egyik orvosának, Sandra Sándornak, aki a konferencia ötletgazdája volt.
A rendezvény célja, hogy a 81 évvel korábbi I. Sportorvosi Kongresszus és Sportegészségügyi Kiállítás emlékét felelevenítve, a jelenlegi kutatások eredményeinek bemutatásával ráirányítsa a figyelmet a sport, az egészség és a honvédelem egymást kölcsönösen támogató területeire az egészség- és biztonságtudatos társadalmi szemléletformálás, valamint a felnövekvő generációk hazafias nevelésének elősegítése érdekében. …

A haza védelme nemzeti ügy, ami képes a legszélesebb társadalmi egységet megteremteni, felette áll a pártpolitikán – hangoztatta.

Azt mondta: mindig erős ország az, amelyet egészséges, sportos emberek alkotnak. Az erős nemzethez, s az erős Magyar Honvédséghez is elengedhetetlenül fontos a szemlélet, hogy milyen emberek alkotják azt." (MTI)

Ehhez képest:

Bővebben ...

Az állam, a bírák, meg a Kövér

Részletek: Készült: 2019. április 25. csütörtök, 21:52; Találatok: 2507

25_23295_720 Kövér László különös dolgot mondott. Bár ez manapság nem újdonság Kövér házelnöknél, olykor, mintha ellenőrizetlenül törnének elő belőle a szavak, mindenféle kontroll nélkül osztja meg hallgatóságával agyának és lelkének elképesztő tartalmait. Mint elfojtott vágyak, tétova remények vagy kőkemény kívánalmak, úgy dől ki belőle az ifjúkori kommunista, hogy a rend, amit óhajtana, MSZMP alkalmazott korában ivódott volna bele, és kívánkozik megint újra a hősi időkbe.

Mint most is, midőn állam, bírák, bíráskodás és függetlenség vagy függőség sajátos szimbiózisáról ábrándozott, túlmutatva minden jogállami fékeken. Hogy, ha az uniós bölcsek ezt az egy gondolatkísérletet megcsócsálnák kicsit, legott írnák a pártjának, Kövérnek és az egész hóbelevancnak együtt az elbocsátó szép üzenetet kifelé nemcsak a Néppártból, hanem az egész nyüves civilizált világból is. Hogy a távoli sztyeppéken pihenjenek meg, ahol Orbán épp most tanulmányozza a diktatúra betonzásának alkímiáját.

Azt mondta ez a Kövér tehát az alkalomból, hogy százötven éve fogadták el a magyar bírói függetlenséget garantáló törvényt, hogy “a bíró nem lehet független az államtól”. Mindez sok mindenre magyarázatot ad, amin az ember eddig csak csodálkozott, hogy ezt most hogy. Mert – bár ez nem épp meglepő -, az alapizéjükkel is szembe megy, amiről Kövér elvtárs itt ábrándozik, abban ugyanis szerepel, hogy a bíróságok más hatalmi ágaktól független, politikailag és világnézetileg semleges, önálló hatóságok. S az is, hogy a bírói hatalom egyetlen korlátja a törvényeknek való alárendeltsége.

Továbbá még tíz alapelvnek is meg kell felelnie a bíróknak és bíróságoknak. Ezek között szerepel témánkba vágóan a bírói függetlenség elve és az igazságszolgáltatás bírói monopóliumának elve is. De nem találhatni ezek között semmiféle államtól való függésre utalást. Az államhatalom pillérei ugyanis a törvényhozó hatalom (nálunk egyelőre még országgyűlés), végrehajtó hatalom (kormány) és a bírói hatalom. Így, jól elkülönítve egymástól, mert ez a modern demokráciák működésének alapelve, s ha a három közül csak kettő is egy kézben van, az önkényuralmat szül.

Például, ha a végrehajtó hatalom a maga kedve szerint változtatja meg a törvényeket, vagy a befolyása alá vonja az igazságszolgáltatást, mint sajnálatos módon Magyarországon ez felütötte a fejét. És ha ezen túl Kövér nyíltan az államtól függő bírákról ábrándozik, akkor világos, hogy szeretne elevezni a modern demokráciák ingoványos vizeiről, hogy egyszerűbbek legyenek a dolgok, és ne ítélgessenek mindenféle felügyelet vagy instrukció nélkül a bírák. Mint például Czeglédynél kísérleteznek vele, ami szintén szembe megy egy alapelvvel, mégpedig a tisztességes eljáráséval.

Egyébiránt a legelképesztőbb, hogy Kövér elvtárs pont ez ünnep alkalmából ábrándozott a bírák korlátozott függetlenségéről, mert százötven évvel ezelőtt épp a középkori állapotokat szüntette meg a bírói függetlenséget garantáló törvény. Azt a kort, amikor a hatalom egyszerre jelentett igazságszolgáltatást és közigazgatást, amikor a gyakorlat szerint az igazságszolgáltatási hatalom azt illette meg, akinél a hatalom egyébként is volt.

Bővebben ...

Hagyjuk a terméketlen hazafiversenyt!

Részletek: Készült: 2019. április 24. szerda, 20:01; Találatok: 1765

5457767567c Nem ebben kell a Fidesszel versenyezni, hanem abban, amit ezzel takar be.

Ma az Orbán és az elkábított többség közti társadalmi szerződésnek a következő a lényege: Orbán nemzeti fölényérzetet és könnyen megszerezhető büszkeségekkel telített identitástudatot ad nekik, amiért a többség őt cserében Istennek, de minimum vallási vezetőnek látja.

Ezért teljesen érdektelen, hogy Orbánnal mi történik a földi világban, hiszen a személye a szakrális dimenziókban van jelen, a földies tulajdonságai vagy egyáltalán nem is látszódnak, vagy teljesen érdektelenek. Orbán tehát a többség szeme előtt soha nem fog amiatt megbukni, mert lop, csal és akár elképesztő szemérmetlenséggel urizál. Pénzügyi manipulációinak leleplezése tehát ugyan nélkülözhetetlen, de a legkisebb hatásfokú politikai program, ami egyébként látható is. Hiszen lényegében évek óta mindent tudunk róla, ez mégsem számít semmit.

A kérdés tehát az, hogy miként lehet meggyőzni a társadalmat egyrészt ennek a szerződésnek a mérhetetlen erkölcstelenségéről, másrészt pedig ezzel összefüggésben arról, hogy Orbán működésében az erkölcsi rombolás, a folyamatos hazudozás, a fogalmak gyökeres átírása, a jogrend lebontása és a társadalom következetes kettévágása az iszonyatos nagy károkozás.

Ez nem könnyű feladat, de néhány megoldási próbálkozást máris kilőhetünk.

Azt például első helyen, ha a másik oldalon hazafiságban kezdenek versengeni vele, ahelyett, hogy kimondanák: a hazafiság önmagában egy nagy semmi. Ez se nem politikai program, se nem értékmérője egy ember hasznos tevékenységeinek.

Már csak azért sem az, mert a hazafiság nem egy colstokkal mérhető, pontosan bizonyítható dolog. Bizonyítsd be, hogy neked több szőrszál áll fel a hátadon a Himnusz hallatán, mint a másiknak! Nem tudod bizonyítani, de ráadásul nem is kell, mert attól nem leszel se jobb, se hasznosabb, ha hárommal több, mint a szomszédodnak.

A hazafiság egy érzelem, egy viszonyulás, amelyről mindenki azt mond, amit akar, és akár akkorát is hazudhat róla, amekkorát nem szégyell – pontosan úgy, ahogyan Orbán és nemzetrontó társasága azt ma teszi. Az ugyanis nem hazafiság, hogy származási-etnikai alapon akarok egységet létrehozni egy országban, miközben a politikai tevékenységemmel a földig rombolom az ország presztízsét a felvilágosult világ előtt.

A hazafiság éppen ezért legfeljebb a kísérő jelzője lehet az olyan cselekvéseknek, amelyek viszont valóban mérhetőek. Emellett egyáltalán nem a feltétele annak, hogy valaki jót tegyen és hasznos dolgokat hozzon létre. Igenis mindenkinek jogában áll éppen nem szeretni a hazáját, például mert annak állama ocsmányul bánik vele, vagy mert a kormány által gerjesztett, gyűlöletekkel terhelt közhangulat egyszerűen undorító és kibírhatatlan.

Ma rengeteg olyan ember dolgozik azon, mondhatni reggeltől estig – tehát szorgalmas hazafi módjára –, hogy jobb ország váljék ebből az országból, mint amilyen ma, miközben kifejezetten undorodik már attól, amiben élnie kell.

Az semmi, de ha őszinték lennének magukhoz, a hazafiságot harsogó jobboldaliaknak kéne a leghangosabban kimondaniuk, hogy náluk jobban kevesebben utálják ezt az országot, kevesen elégedetlenebbek vele. Hiszen mást se hallunk tőlük, mint hogy az még mindig teli van a számukra mérhetetlenül ellenszenves „kommunistákkal” (ugyan, hol a francban láthatnak ilyeneket?!), meg liberálisokkal, és hogy ez számukra mennyire elviselhetetlen. Hogy úgymond még mindig az egész országot ezek uralják.

Hát akkor ki van itt egyáltalán, aki hazafinak lenne mondható, aki valóban szereti is ezt a hazát? Csupa egymásra vicsorgó, habzó szájú gyűlölködőt látni, minden oldalon.

Úgyhogy hagyjuk már ezt az egész témát, hagyjuk a hazafiság bizonygatását, pro és kontra, látszik, hogy ezzel semmire se megyünk. A haza amúgy is elvont fogalom, a hozzá való viszonya mindenkinek a magánügye, ahogy a vallásának, világnézetének is annak kéne lennie.

Bővebben ...

Nagyon megjárták, akik bedőltek a kormány fenyegetésének

Részletek: Készült: 2019. április 24. szerda, 00:14; Találatok: 2203

ovm_megved Aki kiszerződött nyolc évvel ezelőtt, most már milliós nagyságrendben vehet fel reálhozamot. Annak idején alig 70 ezer forint járt vissza, vagyis egyértelműen rosszul jártak az állami nyugdíjat választók.

Hiába reménykedik az a több mint hárommillió egykori magán-nyugdíjpénztári tag, aki annak idején visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe, hogy egyéni számlán írják jóvá az államnak átadott megtakarítását. Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára ugyanis világosan közölte egy parlamenti válaszban: "a társadalombiztosítási és a magánnyugdíjrendszer alapvető különbségéből adódóan a magán-nyugdíjpénztári egyéni számlán felhalmozott összeg jóváírása a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben létrehozott egyéni számlán nem értelmezhető."

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint papíron továbbra is tartozik az állam több mint 2800 milliárd forinttal az egykori tagoknak - de ez csak statisztikai adat a pénzügyi számlákban, a vagyont már évekkel ezelőtt elköltötte a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részben folyó kiadásokra, részben az államadósság csökkentésére, illetve egyes részvényeket átadott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV). Maga az alap 2015-ben meg is szűnt.

Nem teljesen fair

Az egyéni nyugdíjszámlák elbliccelése az állami rendszerben egyrészt azért nem fair, mert a kormány annak idején megígérte a visszalépőknek, hogy lesz ilyen. Másrészt azért sem, mert azt is megígérték, hogy aki az úgynevezett reálhozamot (vagyis az infláció fölötti hozamot) is átadja az államnak, az később magasabb nyugdíjat kaphat. Voltak, akik hittek ennek az ígéretnek, és a reálhozamról is lemondtak a társadalombiztosítás javára, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alapján azonban jelenleg nem jár nekik magasabb járadék.

A többség persze átvette a reálhozamot, ami annak idején összesen 233,2 milliárd forint, vagyis számlánként körülbelül 70 ezer forintos összeg volt. A szórás persze nagy volt, voltak, akik egyáltalán nem kaptak pénzt, mások százezreket vehettek fel.

Jól jártak a maradók

A legjobban persze az a nem egészen 56 ezer pénztártag járt, aki annak ellenére is kitartott a magánnyugdíjpénztár mellett, hogy az akkor még nemzetgazdasági miniszterként dolgozó jelenlegi jegybankelnök, Matolcsy György azzal fenyegette meg a maradókat, hogy nem kapnak állami nyugdíjat. Ezt a döntést persze később visszavonták, a maradó tagok csak a 2010. novemberig teljesített szolgálati idejük után csökkentett járadékot, a többi szolgálati időre teljes nyugdíj jár nekik is. Sőt, ha visszalépnek az állami rendszerbe, megkapják a teljes nyugdíjat, ezt még akár a nyugdíjba vonulás után is bármikor megtehetik, hiszen az állam utólag is kifizeti nekik a csökkentett és a teljes nyugdíj különbözetét.

A magánnyugdíjpénztárak 2011. május 31. óta elért hozama
Pénztár	Portfólió	Hozam
Horizont	Klasszikus	37,30%
Horizont	Kiegyensúlyozott	70,50%
Horizont	Növekedési	71,20%
Budapest	Klasszikus	33,74%
Budapest	Kiegyensúlyozott	63,75%
Budapest	Növekedési	78,07%
MKB	Klasszikus	36,66%
MKB	Kiegyensúlyozott	68,24%
MKB	Növekedési	78,50%

Bővebben ...

Szüdi János: Két út, két program és az Orbán-rendszer bűnei

Részletek: Készült: 2019. április 22. hétfő, 18:52; Találatok: 2014

1230545 Kellene egy program, amely világossá teszi, hogy a tisztességes élethez való jog megillet mindenkit, s meg is mondja, mi jár a tisztességes élethez.

Az Országgyűlés az ellenzék - Jobbik, MSZP, LMP – nagy részének támogatásával elfogadta a családvédelmi akcióterv bevezetéséhez szükséges törvénymódosításokat. A történet nagyon tanulságos.

Elsőként azért, mert az ellenzék szavazatára nem volt semmi szükség, ugyanis nem minősített többséghez kötött törvényjavaslatról kellett dönteni.

Másodszor azért, mert a kormánypárti képviselők szavazataira sem volt szükség. Március 12-én a kormány elfogadta a babaváró támogatásról, a nagycsaládok személygépkocsi-támogatásáról és az otthonteremtési program időszerű módosításáról szóló rendeleteit.

Harmadszor azért, mert hangzatos címe ellenére, a törvényjavaslat nem az orbáni családügyi vízió érdemi részéről szólt. A törvényjavaslat mindössze négy paragrafusból állt, az első adómentessé tette a babaváró támogatást, a második állami kezességvállalást biztosított a babaváró támogatással nyújtott kölcsönhöz, a harmadik felhatalmazást adott a kezességvállalás részletszabályait megállapító kormányrendelet kiadásához, a negyedik meghatározta, hogy a törvény 2019. július 1-jén lép hatályba.

Tények és tanulságok

Miért tanulságos ez a történet? Mindenekelőtt azért, mert ismét bizonyossá vált, nem a parlamentnek van kormánya, hanem a kormánynak van parlamentje. Újólag bizonyossá vált az is, hogy a kormányban egyetlen döntéshozó van, a miniszterelnök, akinek a parancsait „eredeti jogalkotói hatáskörben”, parlamenti felhatalmazás nélkül, kormányrendelet formájában kihirdetik. Nem maradt kétség a tekintetben sem, hogy, a parlament nem több egy díszletnél, a törvényesség látszatának fenntartásához. A parlament tagjai - sokadszor – úgy hoztak döntést, hogy fogalmuk sem volt arról - az előterjesztés nem szólt róla -, milyen kormányzati (orbáni) döntéshez asszisztálnak, mibe kerül, amit megszavaznak, s hol van elrejtve a be nem tervezett kiadások fedezete. Végezetül, beigazolódott – nem először, s feltehetően nem is utoljára -, hogy a kormánypártok soha nem magányosak, mindig számíthatnak az ellenzék színe-javára, amikor populista kérdésekben kell szavazniuk.

Nem tanulság, hanem tény, ez a hatalom (Orbán Viktor) nem gyermekbarát. Nem tanulság, hanem tény, ez a hatalom (Orbán Viktor) nem családbarát. Ennek a hatalomnak (Orbán Viktornak) nincs átfogó elképzelése a gyermekekről, a családokról. Ennek a hatalomnak (Orbán Viktornak) csak azok fontosak, akiknek már van mit a tejbe aprítaniuk, s mellesleg elkötelezett Orbán hívők.

A gyermekes háztartások ötöde volt szegény tíz éve, a mai számok hiányoznakA gyermekes háztartások ötöde volt szegény tíz éve, a mai számok hiányoznak / Fotó: Népszava, Molnár Ádám

Az ifjúságról, a családról

A parlament utoljára 2009-ben tárgyalt előterjesztést az ifjúság helyzetéről és megsejtve a jövőt elfogadta a Nemzeti Ifjúsági Stratégiáról szóló határozatot. Talán ennek az elnevezésnek köszönhető, hogy ez az országgyűlési határozat még ma is hatályban van, sőt végrehajtásához 2012-ben, 2014-ben, 2016-ban kormányzati cselekvési tervek is készültek. Ez nem jelenti azt, hogy a stratégia helyzetelemzésében feltárt problémák megszüntetésére megszülettek volna a szükséges döntések. A közel tíz esztendős problémahalmaz többsége ma is helytálló.

Bővebben ...

Menetelés a semmibe – Mussolini hatalomszervezési módszerében néhány dolog a magyaroknak is ismerős lehet

Részletek: Készült: 2019. április 21. vasárnap, 19:08; Találatok: 2124

ovmduce Hol kereshetők a múlt századi populizmus történelmi gyökerei, hol húzódik a határvonal, amely a „népi politizálást” elválasztja a diktatúrától? – egyebek mellett erről beszélgettünk Ormos Máriával annak apropóján, hogy életműsorozatának részeként harmadik kiadásban olvasható a Benito Mussoliniről szóló politikai életrajza.

Első megjelenésének idején, 1987-ben csupán érdekességnek számított, a mostani – az idők változását jelezve – különös hangsúlyt kapott. Ormos Mária definitív történész, 1984 és 1992 között a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem rektora volt, kutatási területe a 20. századi magyar és egyetemes történelem, abban pedig fő hangsúllyal az európai szélsőjobb története. Mellesleg ehhez a kötetéhez is volt mit elolvasnia: a „Mussolini-összest”, az Opera omniát az olaszok több mint ötven kötetben adták ki.

– Miért érdekes ma egy Mussolini-könyv? Miért érdekesebb, mint harminc éve? Első megjelenéséig, 1987-ig a magyar könyvpiacon fel sem bukkant tisztességes Mussolini-monográfia. De mintha az elmúlt harminc év alatt Mussolini alakja egyre nagyobb hangsúlyt kapott volna.

– Valóban így van. Valamiért egyre érdekesebb, miként lehet egy széles populációt egy központi akarat mögé évtizedeken át fölsorakoztatni. Mussolini pályája – huszonkét évig, 1922 és 1943 között volt Olaszország miniszterelnöke, teljhatalmú ura, ’43-tól ’45-ig Hitler bábja – figyelmeztető jel minden diktatúrára törekvő csoportnak, amely fokozatosan elveszíti az egyensúlyérzékét. Mussolini észlelte a bajt, de a háború forgatagában már képtelen volt korrigálni.

– A Duce abból a szempontból ritka tünemény, hogy húsz éven át uralta a terepet egy bonyolult, nehezen kormányozható országban. Maga a duce kifejezés a német „vezérre” hajaz.

– A megfelelő tagolás miatt illik hozzátenni, hogy 1924 végéig, ’25 elejéig az olasz rendszer nem mondható klasszikus diktatúrának. Ellenzéki csoportok ülnek a parlamentben, a szakszervezetek tevékenyek, az országon sztrájkhullámok söpörnek végig, viszonya az egyházzal is rossz. A rendszer kiépítése 1925 elején kezdődik igazán, s attól kezdve sebesen halad, amiben Mussolinit a sikertelen merényletkísérletek is segítik.

– A Duce nem magában álló kőszobor. A korabeli Európában nyüzsögnek a nemzetvezetők, az önjelölt megváltók, a zsebdiktátorok Pilsudskitól Antonescun, Pavelicen át Salazarig, majd színre lépett maga Hitler. Ezek a figurák a háború után szinte nyom nélkül tűnnek el. Miért?

– Mert a vesztes oldalra álltak. A legtöbb diktatúrának ’45 után esélye sem volt a fennmaradásra. A sztálinizmus kreatúráit most vegyük ki a sorból. Ilyen iszonyú vérözön után a nemzetmentő diktátoroknak szemernyi játékterük sem maradt. Azóta három generáció váltotta egymást. Ma újra elhiszik egyesek Európában, hogy a dolgokat lágyítva, moderálva újra el lehetne kezdeni.

– Hol húzódik a határ, amely a vérbeli populistát a diktátortól elválasztja?

– A populista ugyanúgy meg akarja szerezni a tömeg önkéntes vagy kizsarolt támogatását, mint a diktátor, csak más eszközökkel. A populista a megfelelő szavakat keresi, amelyek abszolút bírává, a „nép” tömegei fölé emelik. Erre nézve a klasszikus receptet a Mein Kampfban Hitler adta meg. A tömeg számára mindig csak egyetlen ellenséget szabad kijelölni, ha kettő van, akkor elbizonytalanodik. Úgy kell az emberekhez szólni, hogy a legutolsó – értsd: a legbutább – is értse, miről van szó. Addig kell sulykolni, ismételni, míg a gyűlölet tárgyát mindenki felismeri álmából ébresztve is.

Bővebben ...

Erdő Péter bíboros megcáfolta az Orbán-féle "keresztény" nemzeti identitást és elítélte a migránsozást

Részletek: Készült: 2019. április 20. szombat, 21:48; Találatok: 1859

erdo-peter-5 Tartalmas interjút közölt húsvét alkalmából a Válasz Online Erdő péter bíborossal, esztergom-budapesti érsekkel, a magyar katolikus egyház fejével. A kollégáinál felvilágosultabb bíboros számos figyelemre méltó megjegyzést tett, amely alig burkoltán cáfolta Orbán Viktor “keresztény Európáról”, “keresztény kultúráról” és “keresztény” magyar nemzeti identitásról hirdetett nézeteit.

Ennek jelentősége abban áll, hogy autentikus egyházi vezető cáfolja azt, hogy Magyarország keresztény ország lenne, hogy egy ország vagy egy kontinens keresztény lehetne, továbbá az elzárkózást, az iszlámmal szembeni uszítást, az ellentétek kiélezését helytelenítette. Emellett totálisan cáfolta azt az orbáni ideológiát, hogy a kereszténységet negatív alapon határozza meg, annak alapján, hogy mik nem vagyunk. Hamis és hazug az a definíció, hogy kerestzény az, ami nem zsidó, és keresztény az, ami nem muszlim.

Ezért a vallásos vagy hívő embereknek is érdemes lenne elgondolkodni, és a fejüket használni, hogy az Orbán által manipulációs céllal használt “kereszténységnek” semmi köze nincs a kereszténységhez, és az inkább ellentéte az igazi kereszténységnek. Különösen az Orbánt támogató protestáns és neoprotestáns egyházak és gyülekezetek gondolkodhatnának el azon, hogy ha a legkevésbé progresszívnek tekintett katolikus egyház bíborosa is megkülönbözteti a hitvalló és a kulturális kereszténységet, továbbá szétválasztja az egyének keresztény identitását a nemzeti identitástól, és szót emel az iszlám vallásúak, vagy azoknak hitt menekültek megbélyegzése és üldözése ellen, akkor Istenben és a Bibliában hívő keresztényeknek nem kellene egy olyan politikai “kereszténységet” támogatni, amely ellentéte Krisztusnak.

A terjedelmes és sok kérdést érintő interjú legfontosabb része az, amikor Erdő Péter megkérdőjelezi, “lehet-e egy országot, egy kontinenst kereszténynek nevezni?” Majd megfogalmazza azt az evangéliumi álláspontot, hogy a kereszténység nem kultúra, nem hagyomány és építészt, hanem elsősorban “az emberek személyi meggyőződése”. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus megváltása a lényeg, aki pedig az egyéneket váltotta meg, a kereszténység hit, a Jézusban hívő egyének hite. Egy ország vagy egy kontinens nem lehet keresztény, csak egy ember. Ezen kívül a bíboros azt mondja, hogy a “migránsok”, akiket szándékosan fosztanak meg a menekült elnevezéstől, nem feltétlenül ellenségesek, idegenek vagy akár muszlimok.

A bíboros beszámol arról, hogy 2015-ben egy katolikus pap Németországba is elkísérte a Keleti pályaudvartól a menekülteket, és elmondta, hogy ezek nagy többsége egyáltalán nem vallásos ember. Ezen nem is muszlimok, nem is keresztények, éppen olyan evilági pogány bűnös ember, mint a magyarok vagy az európaiak többsége. E tekintetben nem jelentenek semmiféle vallás keveredést. Az idegengyűlölet elleni kiállásként értelmezhetők a bíborosnak azok a szavai, hogy “Az Eucharisztikus Kongresszus lelkipásztori tartalma is a jelmondattal foglalható össze. „Minden forrásom belőled fakad.” Ez a 87. zsoltár utolsó sora. Előtte Jeruzsálemről van szó. Arról, hogy minden nép ott született. Egyiptomiak, babiloniak – mindenki, akit akkor idegennek tartottak. Ez tehát azt is jelenti, hogy nekünk a többi néppel tágabb szívű kapcsolatban kell lennünk, mint ahogy megszoktuk”.

Erdő Péter ezzel arra utal, hogy akiket Orbán gyűlöletpropagandája idegen ellenségnek mutat, azok az emberek közel állnak hozzánk, nem idegenek. Egyébként a hétköznapi tapasztalat is azt mutatja, hogy a globalizációnak, de a közös gyökereknek köszönhetően is, ezek a tömegek egyáltalán nem állnak olyan távol tőlünk, a szokásainktól, a kultúránktól, a hétköznapi viselekdésünktől, mint ahogy azt a propaganda állítja, és megpróbálja extrém szélsőségesekkel azonosítani, kriminalizálni és démonizálni őket. Nagyon sok közöttük a keresztény, Erdő Péter utal arra, hogy a kereszténység előbb volt jelen Töröországban és Szíriában, mint Európában, különösen Magyarországon.

Bővebben ...

Beszív, sűrít, gyújt, kipufog

Részletek: Készült: 2019. április 19. péntek, 18:45; Találatok: 2210

ovm_okol Egy kábé negyven éves férfi az MSZP-Párbeszéd Móricz Zsigmond körtéri sátrához ment tegnap, egy női aktivistát valami piros löttyel locsolgatni kezdett, a palack kiürültével pedig hozzávágta azt, miközben kurvaanyázta az MSZP-t. A lelocsolt nő védelmére sietett egy férfi párttársa, akit a támadó földre vitt, megharapta, majd a kabátjával fojtogatta. Ezután szedték szét őket a járókelők meg a többi szoci, és a szájkosár nélküli ember jól végezvén dolgát, elegánsan távozott.

Vannak ilyen hétköznapi hősök mindkét oldalon. Mint emlékezhetünk, nemrégiben Miskolcon egy fideszest ruháztak meg, Pécsen pedig a Momentum ajánlóívét firkálta össze egy harcos, aki védte a hazát a migráncsoktól. Ha sok M1-et néz az ember, akkor óhatatlanul meghülyül, de elég hozzá bármely más, a Kesma bűvkörébe tartozó médiatermék fogyasztása is, van belőlük dögivel. Olyan négyszáz a baloldali médiaterror jegyében, amelyek hazafiakat nevelnek, akik pedig rettenthetetlenek.

Jellemző ez az emberi fajra. Caius Mucius Scaveola, mint tudjuk, a karját csontig égette szisszenés nélkül, miközben csevegett Porsenna, etruszk királlyal, aki ettől úgy beszart, hogy elvonult Róma alól. Sőt, nekünk meg Dugovics Tituszunk van, aki Nándorfehérvárnál egy törökkel bungee jumpingolt, hogy az ne vegye el a munkáját, ne erőszakolja meg asszonyát és ne gázoljon bele a keresztény kultúrájába. De áldozata hiábavaló volt, ő is meghalt, meg a török is itt maradt később, tehát minden viszonylagos.

Aki Miskolcon megverte a fideszest, aki Pécsen a Momentum papírjait piszkította össze, józan ésszel és alapos megfontolással tette ezt, arról lévén meggyőződve – mint a Titusz -, hogy küzdelme győzelemre viszi őt és sorsosait. Ezek megtervezett akciók, kigondoltak és előre megfontoltak, mint egy anyósgyilkosság. A harapás és fojtogatás viszont elemi ösztön, a jungi lélektanban az “árnyék”, amelyet morális, etikai, esztétikai vagy más alapon elvetünk és elfojtva is tartunk, miközben eltartott kisujjal diskurálunk az időjárásról

Olykor azonban előtör az emberből a vadbarom, és harap. Vannak híres harapások a történelemben, mint például Mike Tysoné, aki egy bokszmeccs hevében tépett ki egy darabot ellenfele füléből, vagy Louis Suarezé, a tömzsi futballistáé, aki szintén játék közben mart bele a védőjébe. Ebből is látszik, hogy a harapás valami ősi-emberi, illetve állati, a gének halovány emléke még abból a korból, amikor szőrös elődünk a dinók elől bujkált föld alatti járatokban. Régi, szép idők, férfias élmények, kard ki kard.

Vannak viszont egészen köznapi harapások is. Ilyen például Lilyé a “Modern család” című sorozatból. A kislány olyan három éves kora körül elkezdett boldog-boldogtalanba beleharapni, és apukái csak abban bíztak, hogy majd kinövi. Ilyen minálunk elő nem fordulhatna, hogy egy meleg pár Vietnámból fogad örökbe migráncskölket, hogy aztán itt harapdáljon bennszülötteket. Ilyet Novák nacsasszony családtámogatási rendszere nem ismer, morálisan túlfejlett társadalmunk pedig kitaszítja magából az ilyes elfajzásnak még a gondolatát is.

Neriában az ilyen aberráció ismeretlen, az olyanok számára, akik MSZP-seket harapdálnak és fojtogatnak, sőt, vasvellával űznék el őket messzire. Ez is ősi, magyar mentalitás és virtus. Például, amikor Kukorica Jancsi közmunkás súlyos hibát vétett, a nyáj pedig odalett, akkor korának fideszes földesura ekképp nyilvánult meg: “…Vasvillát, vasvillát!… hadd szúrjam keresztül!/ Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való!/ Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!…” Nem ám, hogy üljünk le János, elégedett-e a munkakörülményekkel, ilyenek. Hanem neki a gerincének.

Bővebben ...

Tóta W.: Eközben Magyarországon

Részletek: Készült: 2019. április 18. csütörtök, 22:28; Találatok: 1805

ovi_mire Eltűnnek az utcáról a HVG címlapjai, miután indoklás nélkül szerződést bontott velünk a Mahir. Kis lépés a buborék megőrzéséért, de nyugi, mindenki érti, aki számít.

Nézem ezeket a kedves arcú nőket. Csillaguk emelkedik, nagy jövő előtt állnak, büszke rájuk a párt és biztos a családjuk is, hiszen máris sokra vitték. Államtitkárok. Fontos és nehéz feladatot kaptak. Járják Európát, és fáradhatatlanul bizonygatják, hogy a magyar kormány ellen felhozott vádak alaptalanok. Például mert virágzik a sajtó, a vélemény és a szólás szabadsága, a jognak asztaláról mindenki egyformán vehet, és dehogyis-ugyanmár-egyáltalán nem akarja a Fidesz lenyelni a teljes nyilvánosságot, pláne nem megfojtani azt, akit élve lenyelni nem tud. Ez mind koholmány. Légből kapott.

Küldetésük azért nehéz, mert ahova ők mennek igét hirdetni, ott nemcsak a Kossuth rádió hallatszik, és az ő partnereik egyáltalán nem akarnak a Fidesznek megfelelni, ugyanis nem félnek tőle.

Az olyannal pedig nehéz.

És ilyenkor jön az a megalázó jelenet, amikor a beszélgetőtárs jólnevelten bólint, de szomorú szemében látszik a felismerés, hogy megátalkodott hazudozóval van dolga, akivel becsületes párbeszédre nincs kilátás. Szertenéznek a pezsgős fogadásokon, és érzik, hogy a szokottnál is mélyebben süpped a szőnyeg, mert ezek itt körös-körül mind tudják. Olvasták a nyugati sajtóban, letették asztalukra a megmaradt magyar újságok híreit, és pontosan látják, amikor ez a két emberarcú nő pacekba letagadja a tegnapi és a mai híreket.

Bizonyára össze is súgnak a hátuk mögött. Sőt kinevetik. A paranoia itt munkaköri ártalom, mint a zsebtolvaj szakmájában.

A külvilágba küldött követeink olyan embereknek adják elő a belpiacos hazugságokat, akik ismerik az azoknak ellentmondó tényeket. Ilyeneknek nyilván bohócmunka elmutogatni, hogy a CEU tök véletlenül karambolozott egy törvénymódosítással, hogy a magyar sajtó kétharmadát adományként kapta a párt, illetve az nem is a párt, hanem egy tök független civilszervezet. Ugye milyen kellemetlenül érezné magát Ön is? Gázabb feladat még annál is, amit Jehova Tanúi művelnek, mert ők legalább hisznek a hülyeségeikben, és évente kétszer találnak valakit, aki megeszi a szöveget.

Idehaza megfelel a lassan főzött béka receptje: apró lépésekkel érdemes felépíteni a teljhatalmat, nem pedig egy tank tetejéről felolvasni, hogy mostantól irgumburgum. A történelem ismerői – ezek között vannak a külföldi és magyar diplomaták, politikai és gazdasági vezetők, valamint általában az értelmiség – persze tanulták, hogyan megy ez, és képesek összerakni a képet sok darabból is. A bíróságok és az akadémia elleni támadásokból, a parlamenti viszonyokból, a pártsajtó megnyilvánulásaiból és a különböző elnyomó módszerekből. Számontartják a megszüntetett, felvásárolt, ellehetetlenített, megszállt ellenzéki pártokat, intézményeket és szerkesztőségeket.

Egy puzzledarabka az is, ami a plakátpiacon történik. Retróműfaj, de egyelőre még mindig ez az egyik módja annak, hogy a nem-virtuális világban elérje a járókelőt egy mondatnyi üzenet. Szereti is a Fidesz, oda szokta kitenni, hogy Junckernek a kurva anyját, meg hogy a migránsok meg a Soros. És nagyon zokon veszi, ha más is alkalmazza.

(Kedves Emmanuel, úgy is mint szerzőnk, hadd küldjek itt egy cvikipuszit a magyar plakátpiac másik nagy szereplőjének, a JCDecaux-nak! Igazán tájbaillő jelenet, amint a nyugati óriáscég kezet ráz a helyi warlorddal, és beillatosítva fogadja a kinevezett komisszárt.)

A szerződésbontásnak indoka nem volt, mi kifizettük, ők kiragasztották. Nem tudom, mennyi HVG-t adtak el a plakátra tett címlapjaink, nem is könnyű mérni ennek a hatását. De valószínűleg nem is ez volt a szempont, hanem hogy a címlap néhány szava eljutott százezrekhez. Veszélyes. Az addig engedelmes és közönyös állampolgár esetleg gondolkodni kezd, továbbtájékozódik, következtet. Még a végén rájön, hogy Brüsszel nem is akarja megenni a csodaszarvast.

Bővebben ...

További cikkeink...

225. oldal / 472