Az elmúlt időszakban egyre nyíltabban fel is vállalják, hogy míg az ország népe szegényedik, az Orbán-család tagjai már világméretekben is értékelhető gazdagságra tett szert. Kastélyok, paloták, szállodák tulajdonosai, Orbán lánya, Ráhel, informálisan az állami költségvetésből származó százmilliárdok fölött rendelkezik, és költheti el a magánvállalkozásaik érdekei alapján a turizmusban és a divatiparban.
Mészáros Lőrinc felcsúti gázszerelő már a világ leggazdagabbjainak listáján szerepel, de a magyar tényfeltáró újságírás még nem találta meg, hogy a pénz hol, milyen formában kerül az igazi tulajdonos, Orbán Viktor számlájára. Azt mindenki tudja, hogy Mészáros nem a saját pénzét birtokolja, hanem Orbán strómanja. De azon kívül, hogy Orbán bárkitől azonnal visszaszedi a pénzét, ha kegyvesztett lesz, s egy szóra be kellett adni a “nemzetstratégiai” sajtóalapítványba mindenkinek a médiatulajdonát (amiről a közvélemény addig azt hitte, hogy a névleges tulajdonosoké), nem lehet Orbánt a lopáson tetten érni. Pedig már kiderült, hogy semmi nem azoké, akiknek a nevén kilopták, hanem minden Orbáné.
Még akkor is kell lennie titkos számláknak, ha Orbán nem tartja saját tulajdonát a nevén, és Mészáros nevén működteti a vagyonát, mert valamiből élnie kell. A magánrepülőgépes luxus életmódot nem fedezi a hivatalos bevétele és a bevallott magánvagyona. Orbán, miközben a családja (apja, lánya, veje nemcsak multimilliárdos, hanem százmilliárdos) krőzusi gazdagsággal bír, azt a hamis látszatot kelti, mintha neki mindössze 1 millió 395 ezer forint lenne a számláján, miközben feleségével egy 2002-ben felvett 20 milliós hitel tartozását nyögik, amiből a legutóbbi vagyonbevallása szerint még 3 millió 516 ezer 925 forint hátraléka volt.
Ez azt jelenti, hogy Magyarország korlátlan ura, a központilag szervezett korrupció és intézményesített lopás irányítója, akinek családja Magyarország leggazdagabb családja, és a strómanja a világ élvonalába tartozik, a világ leggazdagabb kétezer emberének egyike, egy eladósodott csóró, akinek több a tartozása, mint a megtakarítása. Ha Orbán Magyarországon nem számolta volna fel előrelátóan a jogállamot, ez lenne a veszte, mert sem az Orbán-család gazdagodását, sem a maga életmódját, annak forrását nem tudná igazolni. Mint a sajtóban megjelent, Orbán nem kér szívességet Csányi Sándortól, hanem kifizette mindig a magánrepülés díját, amikor az OTP magánrepülőgépével utazott.
Például a futballvilágbajnokság moszkvai döntőjére is az OTP magángépével utazott. Ez egy két és fél órás út, piaci áron ez minimum 5 ezer euró oda és ugyanannyi visza, ezen kívül az állásidő. Ha nem óradíj a fizetendő ár alapja, akkor sem lehet kevesebb 15 ezer eurónál, és akkor nagyon baráti áron számoltunk. Ez bőségesen meghaladja Orbán legális havi fizetését és a bevallott egymilliós megtakarítását. Ez azt jelenti, hogy Orbánnak más forrásból származó pénzének is kell lennie, amit nem vallott be, ami után nem adózott a magyar államnak. Orbánnak ez nem is az egyetlen ilyen luxusútja volt. Nyilván ezért vetette meg a Honvédség nevére a két luxus magánrepülőgépet, amelyet most használ, hogy ezt elrejtse.
Ez azt jelenti, hogy Orbán hazudott a vagyonbevallásában (naná), és annak ellenére, hogy eddig nem leplezték le, hogyan kerül pénz a strómanoktól hozzá, hol tartja a magánszámláit, mikor, ki mennyit utalt rá, ez az egy repülőútja is elárulja, hogy illegálisan szerzett pénzei vannak, hatalmas értékben csal adót, mert az illegálisan megszerzett pénz után nem adózik, hanem elrejti az adózás elől, kétszeresen meglopja így az adófizetőket.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 13. szombat, 00:20
-
Találatok: 1781
Magyarországon nincs jogállam – így összegezte Kovács András közigazgatási bíró Handó Tünde egy korábbi nyilatkozatát, illetve az önálló közigazgatási bíróságok felállításának tervét. A Kúria egyik tanácselnök bírája gyorsleltárt készített a magyar igazságszolgáltatásról belső szakfórumon.
„Ha ez egy nagyszerű átalakítás, vajon mi, a most rendszerben lévő bírák miért nem örülünk ennek felhőtlenül” – az önálló közigazgatási bíróságok létrehozására vonatkozó kérdést Kovács András közigazgatási bíró, a Kúria egyik tanácselnök bírája vetette fel, egy a témában tartott szakmai konferencián. Az
Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület rendezvényén arról is beszélt (2:16:10-nél indul.
Frissítés: cikkünk megjelenése után pár órával a videó elérhetetlennél vált - a szerk.), hogy sokat gondolkodott azon, mondjon-e bármit, hiszen „egy bírótól elvárt, hogy indulatoktól mentesen beszéljen egy témában”, de ő, erre most nem képes. Még három hete van arra, hogy eldöntse, átmegy az új Közigazgatási Felsőbíróságra, vagy marad a Kúrián, „mint egyfajta rendszerhiba”, akinek egészen mást kellene csinálnia, mint eddig. Elmondása szerint még nem tudja, hogy döntsön, pedig már nyolc hónapja gondolkodik ezen.
Kovács András
© Facebook / Ügyvédekkel a Demokratikus Jogállamért Egyesület
S vajon miért olyan nehéz döntés ez? – tette fel a kérdést Kovács András, majd válaszolt is rá: látja milyen irányba változtak az elmúlt években azok a közigazgatási szervek, amelyekkel a munkája miatt kapcsolatban áll, hogyan csökkent azok színvonala. A tanácselnök bíró szerint nem a megnyugtató az sem, hogy az általa megkérdezett és nagyra becsült közigazgatási szakembereknek eszük ágában sincs a felsőbíróságra pályázni. Mondván, "ők ahhoz a munkához nem értenek". S akkor kik kerülnek majd oda? „Hát azok, akik már ahhoz sem értenek, amit most csinálnak” – így válaszoltak Kovács tolmácsolásában a megkérdezettek.
A kúriai bíró hallhatóan megrendülten beszélt arról, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökének Kaposváron, a közelmúltban elmondott, és azóta sem cáfolt beszédéről, amelyben Handó Tünde azt mondta: „a jog uralma az állam felett, mint például az Egyesült Államokban, nem jó út. A bíróságok számára ez persze népszerű, de nem járható út.” Kovács András úgy gondolja, hogy ez a kijelentés még annál is súlyosabb kérdés, minthogy pártbíróságok lesznek-e a közigazgatási bíróságok.
Ez a mondat azt jelenti, hogy nincs szükség közigazgatási bíróságokra, egészen pontosan azt jelenti, hogy Magyarországon nincs jogállam
– fogalmazott a bíró, aki szerint nem is lehet megérteni, hogyan mondhat ilyet a bírósági igazgatás első számú megtestesítője, miközben Magyarország ellen folyik a 7-es cikk szerinti eljárás (ez a jogállamiság állapotát vizsgálja – a szerk.) Ebből látszik, hova jutottunk – tette hozzá a bíró.
Elkeseredett megnyilvánulása is jól mutatja, milyen hatalmas és veszélyes változás előtt áll az igazságszolgáltatás, amelyen belül már most is hatalmas a bizonytalanság. Ami azért nagy baj, mert kikezdi a bírák magabiztosságát, ami nélkülözhetetlen pártatlan ítélkezéshez" – erre korábban több bíró is figyelmeztetett.
Bár elfogadása óta már módosították is – miközben csak jövőre lép hatályba – az önálló közigazgatási bíróságokról szóló törvény még mindig komoly kritikát kap.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 12. péntek, 00:27
-
Találatok: 2285
Ezzel a címmel közölt szokatlanul terjedelmes esszét a német liberális lap, és szerzőként Beda Magyart tüntette fel, akiről a bevezetőben közölte: ez álnév, amelyet a szerző, aki korábban a CEU-n dolgozott, azért választott, hogy védje magát és környezetét, de valósi személyazonossága a szerkesztőség számára ismert.
A szerző megállapítja: Magyarország öngyilkosságot követett el az EU ügyetlen segítségével és a többi, tehetetlen uniós tagállam szeme láttára. A demokrácia haláltánca úgy kezdődött, mint ahogyan az már egyszer lejátszódott a XX. században: az emberi jogok, sajtószabadság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a tudomány és a művészet a politika játékává lett, a tényeket a nemzeti identitás elleni támadássá értelmezik át, a gyűlölet és a törvénysértés morális imperatívusz.
A szélsőjobb eszmék újraéledéséről az EU is tehet, mert az unió a be nem avatkozás jelszavával pénzt szivattyúz az országba, és ezzel biztosítja egy olyan politikai vezető uralmát, aki elvesztette a kapcsolatát a valósággal. Ezzel egyben hagyja, hogy az illető lerombolja az egész országot. Hideg polgárháború folyik, és okoz egyre megbékíthetetlenebb megosztottságot. Magyarország mai állapotában jelöltként sem jöhetne számításba az uniós csatlakozásra – írta a szerző, és ecsetelte a sajtó, az emberi jogok, az igazságszolgáltatás helyzetét, a kormánypropaganda működését, valamint azt, hogy választások ugyan még vannak, és szabadok, de egészen nyilvánvalóan nem tisztességesek.
Szánalmasnak nevezi a szerző a gazdaság helyzetét: az uniós pénzekből és befektetésekből 4-5 német konszern tartja mesterségesen életben, és a közzétett adatok aligha felelnek meg a valóságnak. Orbánnak a lefölözésen kívül nincs, és nem volt felismerhető gazdasági terve – írta a szerző, és ismertette a gazdasági és a szegénységi adatokat.
Az EU által Orbánnak átutalt heti 87 millió euró egyenesen 4-5 oligarcha zsebébe vándorol. Szól a cikk a gyülekezési szabadságot korlátozó törvényről, az állami televíziónál a télen történtekről és a közigazgatási bírósági rendszer bevezetéséről, amelyben az igazságszolgáltatás függetlenségének legvégét látja. Az ország a sajtó és a lakosság brutalizálását tekintve a harmincas évek szintjén van, csakhogy nincs baloldali mozgósítás, és nincsenek napirenden a politikai gyilkosságok és letartóztatások, hacsak nem mégis a kormány keze van néhány igen gyanús halálesetben – írta a szerző, és ismertette ezeket.
Orbán tevékenységének fő célja a társadalmat megosztó témák keresése, és ennek érdekében beterítette az országot a második világháború óta példátlan, fasisztoid gyűlöletkampányokkal, amelyekkel hosszabb ideje az Európai Unióból való távozást készíti elő arra az esetre, ha már nem igazán fizetődik ki számára az uniós tagság.
Részletezi a cikk azt is, hogyan tették meg Soros Györgyöt fő ellenségképnek, és hogy milyen történelmi gyökerekre nyúl vissza Orbán, amikor Soros, az EU és a gonosz erői – mindközönségesen a zsidók – ellen uszít.
Részletesen szól a cikk a megosztottságról, arról, hogy a Fidesz és ezzel a szélsőjobb ideológia hívei az országra leselkedő halálos veszélynek tekintik a baloldali liberális címke alatt összefoglalható, heterogén és szétforgácsolódott ellenzéket, amelyhez ma már a szélsőjobb gyökerű, de időközben centristább és békülékenyebb módon fellépő Jobbik is, amely rájött, hogy a Fidesztől jobbra már nem maradt levegő. A társadalmi táborok között a jobboldal minden győzelmével mélyült a szakadék, amelynek eredete a messze múltba nyúlik vissza, amikor az idegen megszállás a „mi” és a többiek közötti megkülönböztetés mentalitását segítette elő. A másik oldalra álltak (
árulók) és a többiek ellen védekező „lázadók” közötti polarizálódás általános meglepetésre 1989 után új köntösben jelent meg: nem a demokráciáért tüntetők és a volt kommunisták, hanem a
liberális és konzervatív erők között. Az egyik oldalon állnak a Horthyra hivatkozó „igaz magyarok”, akik mindenkit magyarellenesnek tekintenek, aki más véleményen van, és ez nem csak a politikai ellenzékre vonatkozik, hanem a „baloldali liberális erőkre”, az LGBTQ közösségre, zsidókra, romákra, külföldiekre és „külföldbarát erőkre” is.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 10. szerda, 20:56
-
Találatok: 2054
Mintha valami búgatóport szedett volna az egész elátkozott ország. Kiváltképp a fideszcsürhe meg a kapuzárási pánikban szenvedő sajtója, amely állandóan megtörtént de leginkább meg nem történt migránsok általi erőszakolásokkal van tele. Mintha Európa bagzana, akárha nyulak vagy Caligula udvara a végórákban. Évek óta megy ez, ép nő már nincs is a földrészen, az összeset megrontották. Csak csöppnyi hazánk a kivétel, mert megvédi őtet a szögesdrót, de leginkább Orbán Viktor elvtárs óvó karjai, amellyel az összes magyar szüzeket általöleli, rejtegeti a migráncsfarkak elől a magyarnak őrizgetve őket. Magyar nőbe magyar dákót csakis, ha akarja, ha nem. Nemzetileg.
És ez sikerül neki. Oly nagyon alaposan, hogy a magyar szüzeket vagy érett asszonyokat kizárólag magyar nemzeti legények erőszakolgatnak, meg nem áll előttük senki. A nyolcvan éves nénit csak úgy partiba vágják, mint a tíz éves nevelt lányt, a kómában fekvő nőt, a kocogó háziasszonyt vagy decens úrhölgyeket. Megállás nélkül, egy ütemre kefél az ország, viszont a magyar magyar viszonylatú meggyalázás nem téma a baráti sajtótermékben, mert nőügyekkel nem foglalkozunk. Másrészt pedig ez netán növeli a szaporulatot mindenféle CSOK nélkül, ingyenbe’. Ilyen hely az, ahol élünk, sőt, még ilyenebb. Leginkább pöcegödörnek nevezhető, púposan szarral, amelynek tetején fideszkirályok kenegetik magukra az alattuk tornyosuló masszát.
Mint ahogyan egy alföldi faluban is, ahol a fideszes polgármestert kellene rögtönítélő bíróság elé állítani, és valami kínhalált szabni rá ítéletül, levágni a farkát és sóval hinteni be a helyét, mondjuk. Ehhez az állathoz fordult végső kétségbeesésében egy helybéli nő, hogy nincs pénze a beteg gyereknek gyógyszerre, és a keresztény beütésű vadbarom jóságosan azt mondta neki, kapsz pénzt, ha leszopsz – magunk közt vagyunk, nem kell itt finomkodni, mondtam, hogy naturalista lesz a mese -. Aztán két másik keménytökű traktoroslegényt küldött maga helyett az örömre és gyalázatra, majd az egészet sunyiban fölvette, és megosztotta a falu férfinépei közt, az összes taknyot úgy migránsilag, mintegy miheztartás végett. Viszont nem fizetett. Még azt sem.
Azt nem tudom, ez az egész hányféle bűncselekmény, jó sok, azt viszont biztosan sejtem, hogy ennek a nőnek ott maradása nem lesz. Világ kurvája lesz a misekönyves népek között, és még csak a lelki üdvéért sem imádkoznak, mert olyat nem tudnak, csak az Orbánért, hogy állítsa meg a migránsfarkakat a saját kezével. Polgármester takonyelvtárs pedig a traktorista haverjaival a kocsmából elégedetten böfög. Ocsmány egy hely ez a Magyarország a nemzetiszín pántlikájával a homlokán, agytörzsi lényekkel telis-tele. Ilyen fidesztenyészet vak komondorokkal körülvéve, hordóhasú macsók, ustoros széplegények, futballistenek, degenerált barmok dicsőséges nemzeti gyülekezete. Ezek tényleg nem valók Európába, mondjuk, más emberlakta vidékre sem.
Nem tudom, érezhető-e az indulat, a fölhorgadás és az ebből fakadó formátlanság a mondandómban, és hát, hogy a rossebbe ne. Amikor mindettől a gyalázattól pár kilométerre, Szabadszálláson a roma vezető az ő romáit igyekezett a félelem és reszketés állapotába taszítani kampányilag csupán, elaljasulva. Kifejtette nekik, ha sétálgatnak az utcán, akkor migráncsok késelik meg őket, elveszik a kereszténységüket, a gyereküket tíz migráncs erőszakolja meg, ha nem szavaznak Orbánra, mert az atyuska megvéd. Fogjanak kézen másik három megalázottat és megnyomorítottat, húzgálják el őket Orbánra szavazni, mert különben meg lesznek baszva. Mindenki meg lesz kefélve, uram irgalmazz. És senki meg nem kérdezte, hogyan leszünk megkefélve, Sziszi?
És azt sem, ha csak két embert viszek magammal, akkor tíz helyett csak hatan dugnak meg, vagy hogyan van ez, mi mivel arányos. Kinek áll a farka akkor, polgármester úrnak vagy egy turbános idegennek, akit soha nem láttunk, el sem tudjuk képzelni a csökött agyunkkal, milyen is az. Lesz krumpli meg sunka? Akkó’ megyünk, visszük az egész népes famíliát, mint nagyanyót az autó tetején gorenjeileg, szüret, borzalom. És ez megy az országban szerte és mindenütt, a legelemibb és legaljasabb ösztönöket borzolgatják nyerészkedési szándékkal, miközben meg az ocsmány, titkolt vágyaikat élik ki a kiszolgáltatottakon. És aki a szerencsétlen anyát szó szerint és átvitt értelemben is megszopatta, utána szavazni megy Orbánra, hogy a migráncs meg ne erőszakolja ugyanőt.
Bővebben ...
- Részletek
-
Készült: 2019. április 09. kedd, 20:45
-
Találatok: 1719
A migráció kezelése nincs a brüsszeli bürokraták kezében. És ez baj. Vélemény.
A Fidesz EP-kampányának hét pontja vagy hazugságra épül, vagy aljas célokat tűz ki, vagy mindkettő. Az első - mindkettő. Így hangzik: “A migráció kezelését el kell venni a brüsszeli bürokratáktól, és vissza kell adni a nemzeti kormányoknak.”
Most ne ragadjunk le a nemzeti kormány fogalmánál, az is egy hazugság, mert kormányaik államoknak vannak és nem nemzeteknek, pl. az RMDSZ nem a román nemzet kormányában kormányzott, amikor kormányzott, hanem a Románia nevű államéban, de erről itt ne többet.
A hazugság az idézett pontban az, hogy a migráció kezelése a brüsszeli bürokraták kezében van, az aljas cél pedig az, hogy a menekültek teljes egészében ki legyenek szolgáltatva az egyes államok kormányainak, amelyek így tetszés szerint szabotálhatnák el nemzetközi kötelezettségeiket.
A migráció kezelése nincs a brüsszeli bürokraták kezében. A tagállamok kormányai minden korlátozás nélkül dönthetnek arról, hogy a menedékjogot nem kérő, vagy arra - illetve oltalomra - nem jogosult letelepedni szándékozók közül kiket fogadnak be és kiket nem.
A menekültek befogadása viszont a nemzetközi jog által meghatározott kötelezettség. A pártállami diktatúra ezt a kötelezettséget megtagadta, a demokratikus Magyar Köztársaság pedig magára vállalta. Ahogy a sztálinista “nemzeti kormány” egykor, úgy a putyinista “nemzeti kormány” is kiléphet ebből a kötelezettségből, de azzal együtt ki kell lépnie az Európai Unióból, és vissza kell lépnie a KGB-s főnökök által uralt keleti blokkba. A nemzetközi kötelezetségből kilépés szándéka a putyinista kormány részéről egyértelmű, amint azt a 3. pont bizonyítja. “Senkit ne engedjenek be Európába érvényes igazolvány, dokumentumok nélkül.” A menedékjognak éppen az az egyik sarkalatos eleme, hogy a menedékkérőt akkor is be kell engedni és a kérelmét ki kell vizsgálni, ha nem rendelkezik érvényes dokumentumokkal, mert azokból az országokból és helyzetekből, amelyekből a legnyomósabb okokból menekülnek az emberek, az esetek jelentős részében érvényes dokumentumok nélkül lehet csak kiszabadulni. Akinek felgyújtották a házát és lemészárolták a családját, nincs feltétlenül ideje az elégett iratait pótolni, midőn lélekszakadva menti a puszta életét meg az esetleg megmaradt gyerekét.
Magyarország lakosságának túlnyomó többsége nem óhajtja a kilépést az EU-ból, tehát az azzal járó nemzetközi kötelezettségekből sem. A 2003-as népszavazáson a résztvevők 84%-a az EU-ra szavazott, a választók túlnyomó többsége azóta is olyan pártokra szavaz, amelyek nem az EU-n kívül képzelik el Magyarország jövőjét, vagy legalábbis ezt állítják magukról, és az ország lakosságának többsége EU-párti minden közvéleménykutatás szerint.
Magyarország állampolgárainak többsége is, a magyar nemzet többsége is ahhoz a világhoz óhajt tartozni, amely elismeri a menekültek jogát a menedékre. Az a kormány és az a párt tehát, amelyik ettől a - természetesen nemzetközi intézmények által ellenőrizendő - nemzetközi kötelezettségtől meg akar szabadulni, nem képviseli sem Magyarországot, sem a magyar nemzetet.
Azoknak, akik képviselni óhajtják az országot a putyinista kormánnyal szemben, az a minimális kötelezettségük, hogy szembemenjenek annak nyelvi diktatúrájával, és amilyen következetesen beszélnek a putyinisták migránsokról menekültek helyett, olyan következetesen beszéljen az ellenzékük menekültekről a migránsok helyett.
Ez a minimális kötelezettség. A maximumot kötelezettségként nem fogalmaznám meg, mert az a jövő zenéje, ha optimisták vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban, jelen pillanatban kívül van a reális lehetőségek körén, arra nem csak a magyar kormány, de az EU tagállamainak kormányai és választópolgárai sem állnak készen.
De a publicista használja ki azt az előnyét, hogy egyetlen párt választási eredményéért sem felel, nyugodtan megfogalmazhatja, amit egy kampányoló párt talán nyugtalanul sem.
Bővebben ...