Hírek

Most attól verte a seggét a földhöz, hogy sose halunk meg, ez itt a mennyek országa már, és ülünk Orbán atya jobbján. Csak az a baj, hogy Rétvári elvtárs igéje közelít a Kétfarkúak szlogenné vált választási ígéretéhez “örökélet, ingyensör”, ám, míg arról tudjuk, hogy szatíra, Rétvári elvtárs hótt komolyan mondja, amit mond. És ez teszi azt, hogy legszívesebben szétmázolná az ember a bamba vigyort a képén.

 

Annak örült most ez a bohóc, hogy valami mágikus számítás szerint, amióta NER van, a magyar paraszt várható élettartama – mint mondta – 74,7 évről 76 évre emelkedett. Miközben úgy hullunk, mint a legyek. Ez valami átlagolás lehet egyébként, mint a lakossági megtakarításoknál is. Ott is, kinek százmilliárdja van, sokaknak meg semmi, és kijön, hogy mindenki közepesen gazdag.

 

Ez esetben a Mészárosok, Orbánok, Rétvárik meg a többi örökké élnek, vagy százötven évig, a napszámos meg hamar fölfordul, és máris kijön a mágikus hetvenhatos. De más módokon is ki lehet számolni, ahogyan Svejk is demonstrálta a mozdony sorszámával, amit el kellett vinni az Ústi nad Labem-i depóba. A diadalt azzal indokolta ez a pancser, hogy a magyar egészségügy több területen is eredményeket ért el.

 

Kétségtelen. Kásler áldásos működése nyomán bizonyára mosnak kezet az orvosok, és ismerik a Tízparancsolatot is. Már csak az a kérdés, a magyar nyugger mit kezd a váratlanul rá szakadt 1,3 évvel, amikor ő fogantatásakor 74,7-el számolt, Rétvári meg ad neki még plusz tizenhat hónapot, amivel nem tud mit kezdeni. Már minden könyvet elolvasott, minden filmet megnézett, ismeri az Univerzum titkait és az aranymetszés szabályait.

 

Üres és kilátástalan lesz az utolsó tizenhat hónap, bár, ha belegondolunk, az előtte lévő 894 se volt piskóta, háború végivel, Rákosival, Kádárral és pláne Orbánnal. Aki hetvenhatot élt, azon végiggyalogolt a történelem, ráadásul még éhenhalni is készül, mert a Gyurcsány meg azt mondta, hogy lárifári miniszterelnök úr, szar ez így, és számokkal állt elő ő is, hogy az átlagok kicsit egyedi színeket kapjanak, és mindenki magára ismerhessen a vérzivatarban.

 

Azt mondja az istentelen Gyurcsány, hogy riasztó adata van, és ő úgy tudja, a kurvára jól teljesítő hazában nagyon sokan kapnak rendkívül alacsony nyugdíjat, félmillió még százezret sem, másfél millió meg százötvenezret sem. És kiszámolta a duci oder csontos ujjain, hogy kies hazákban a nyugdíjasok túlnyomó többsége százezer forinttal kap kevesebbet mint az átlagbér.

Hajdúszoboszló egy elég különleges városka. Méretre nem nagy ugyan (23 ezernél kicsit több lakója van), azonban Európa legnagyobb fürdőkomplexuma itt található. Ismervén az Orbán család bizonyos tagjainak erős kötődését az idegenforgalmi ágazat iránt, máris egy picit izgalmasabb helyszín, mint ami méretéből következne. Európa legnagyobb fürdőkomplexuma – még az átkozott emlékű Gyurcsány-Bajnai kormány idején történt meg a nagyarányú fejlesztés – ugyanis önkormányzati tulajdonban van (most még). Pontosabban: 99 százalék önkormányzati tulajdon, 1 százalék dolgozói részvény. Hogy a jövő mit hoz, az majd ki fog derülni. Mindenesetre fideszes szempontból meglehetősen kényelmes helyzet lenne, ha a fürdő jelenlegi igazgatója polgármester lenne, mégpedig a Fidesz támogatásával.

 

Czeglédi Gyula éppen az az ember, aki megfelelne a célnak. Ügyes vállalkozó, jelenleg ő a fürdőkomplexum igazgatója. 1994-1998 között az MSZP színeiben jutott mandátumhoz, jelenleg teljesen független jelöltként látogatott el a Karmelita kolostorba, ahol a kolostor urától ígéretet kapott a kormány segítő támogatására.

Ajánlatot tehát már kapott, de ha polgármester lehetne, talán hatékonyabban tudná szolgálni a közjót. Mészáros Lőrincnek pillanatnyilag három szállodája van a városban: a Hotel Béke, a Hotel Aqua Sol és a Hotel Apollo. Ezek a Hunguest Hotellánchoz tartoznak, mely hotelláncot Leisztinger volt kedves eladni Orbán Viktor szomszédjának. Ezen kívül vannak még ott szállodák, melyek nem tartoznak a Zuckerbergnél is okosabb vállalkozó portfóliójába. Egyelőre.

 

Tehát még egyszer, mert ismétlés a tudás édesjó anyja: Európa legnagyobb fürdőkomplexuma önkormányzati tulajdonban van. Elvenni az önkormányzattól csak úgy, csúnya dolog lenne, bár eddig sem az esztétika iránti olthatatlan szenvedélyéről volt híres Felcsút és Alcsút megváltója. Fél lábbal már bent van az ország leghíresebb gázszerelője, de mégis kerítésen kívül. Európa legnagyobb fürdőkomplexuma többször vett fel fejlesztési hitelt, ezt a bevételből mindig törleszteni tudta gond nélkül. Egészen a közelmúltig legalábbis, mert éppen mostanában vett fel újabb fejlesztési hitelt egy prémium fejlesztésre a jelenlegi fürdőigazgató és reménybeli polgármester. Márpedig mostanában nem teljesen veszélytelen dolog a hitelfelvétel. Eddig nem is jutott eszükbe ez a megoldás, Hajdúszoboszlónak nem volt hitele, nem kellett konszolidálni sem. Szemben például Debrecennel, ahol 30 milliárdos konszolidációra volt szükség.

Bár akkor még a keresztényi vonal nem játszott, ha jól emlékszem az aktuális köpönyegre, akkor épp polgári volt, vagy ki tudja már ebben a kuplerájban. A lényeg az lett volna, hogy a bávatag népek a költészet hatalma által szembesüljenek a halál iszonyatával, amitől majd miniszterügynök elvtárs jól megvédi őket, ezen túl pedig rendet rak a történelemben. Szabó Lőrinc azonban egészen másra gondolt mindeközben, mert úgy kezdte, “Törvényen kívül, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek.”

 

És ekkor egyáltalán nem a kommunistákra gondolt, hanem egészen illetlen dolgokra valószínűleg, hogy Semjén elvtárs csak fél szemmel nézne oda, lesütött pillákkal és izgalmakkal teli bűntudattal. Viszont nem pornót írunk, hanem agressziót, és mindezt csak azért hoztam fel a ködös múltból, hogy lássuk – amint aztán később ki is derült -, miniszterügynök elvtársnak nem az a baja, hogy a kommunisták kiverték a nekik nem tetsző organizmusok fogát, lerúgták a veséjét, hanem, hogy nem ő rúghatta le és verhette ki, hogy a diktatúrát más működtette, s nem ő.

 

Ezt volt szíves kifejteni egy másik alkalommal, most pedig látjuk, kósza vágyai beteljesülni látszanak. Olyan elaljasult önkéntes hadserege van, akik egy csettintésre ugranak, és bármi nyomorúságra képesek. Mindenre. Most, a hét végén Karácsony főpolgármester-jelölt a Dunán mesélte volna el, mit csinálna, ha nagy lenne, és beúszott mellé egy kishajó hangfalakkal, cirkuszi zenét bömböltetve. Ez még poénos is lehetne, csínyes-csettintős, hogy milyen leleményesek is ezek a mi fiataljaink, ha nem úgy tették volna az egészet, ahogy tették. Látványosan ugyan, aztán meg mégis sunyiban.

 

Kitakarták a hajó-csónak azonosítóját, arcukat elleplezték, mint valami iszlám harcosok, úgy néztek ki a fekete álarcukban, már csak a kalasnyikov hiányzott a kezükből levegőbe lődözve. Vagy még inkább olyanok voltak, mint gojkomiticses filmben a vérszomjas indiánok, akik hujjogva lovagolnak az áldozatuk körül, aztán kedélyesen megskalpolják őket és kitépik a szívüket. De ezek nem hős rézbőrűek voltak, hanem nyomorult kis férgek, akik nagyfiúsat játszottak, aztán elmentek misére ostyát szopogatni.

 

Mégis bennük van a gyilkos, az ilyenek vernek napbarnított embereket migráncsozva. Aztán elszeleltek a Dunán hajójukkal-csónakjukkal, de ezt valaki kitalálta, megszervezte, pénzelte. Hogy ti most odahajóztok, ti parkolórák lesztek, ti pedig szart borogattok a Pride útvonalára, amely akcióknak kézzel fogható politikai, erkölcsi, anyagi haszna semmi, csak egy, minden módon megkeseríteni a másik életét. A tudtára adva egyelőre mókásnak szánt akciókkal, jelmezekkel, kutyavalagával, hogy helyed neked itt nincs, takarodj, míg szépen mondom.

Elvei sincsenek, érdekei vannak, függőségi viszonyai. Egy őszinte ember nincs körülötte, fölzabált mindent a pénz, a hatalom, már a szemébe sem mernek nézni. Nevetni, sírni alig látják, néha talán magában, a WC magányában, de már ez sem bizonyos. Mindene megvan, semmije sincs mégsem, kiveszett körüle az őszinteség, egy nagy, rózsaszínű hazugságbuborék az egész élete, az országon belül mást nem is várhat. Túlságosan imádják, módfelett utálják, okkal félnek tőle, tiszta tekinteteket már sehol sem lát, szétrohasztotta az országot, betelt vele az idő, a homok lepergett.

 

A határokon túl, minél messzebb, ahol nem ismerik, nem függnek, nem félnek tőle, záporozik felé a szeretet, ragazzit énekelnek neki, csakis neki az olaszok, ünneplik, mint egy focistát, mert végül is, ezt akarta. Magasba emelni a világkupát, miközben százezernyi ember csakis az ő nevét skandálja a stadionban. Ez az éjszaka sosem ér véget és na, ugye. Ilyen egyszerű ez, és legalább ennyire szánalmas, egy beteg, narcisztikus lélek képzelgéseinek és vágyainak rabja az ország Madách tollára valón: milliók egy miatt, mert végül is, itt tartunk. Minden újságban, minden tévében és minden rádióban ő van, a cél eléretett.

 

Mégsem az igazi, és ezért nem lesz vége sohasem. A sikerért meg kell dolgozni, a csalással szerzett diadal nem hoz megnyugvást, tündökölni lehet vele, de a lélek belecsömöllik. Amikor egyedül van az ember, tudja, hogy ez hazugság, káprázat csupán, s minél öregebb, minél inkább érzi a halált, azt akarja, hogy önmagáért szeressék, érdek és feltételek nélkül. Cigányokat hozat az erkélyre, körbeveszi magát bávatag rajongókkal, külföldön ünnepelteti magát, mégis tudja, hogy idegen ebben a világban, elveszett az ifjúság, elvesztek a szerelmek, el a barátok, ami van, az a cifra nyomorúság.

 

Még nem jutott el oda, hogy beismerje. Ez az utolsó órákban lesz, amikor magányosan, fájdalmaktól nyüszítve, ágyban, párnák közt izzadva reszket a nyomorult végtől, iszonyodva megy a halál elébe, mert voltaképp hitetlen. Körülötte már mindenki azt várja, forduljon föl végre, legyen vége ennek a rémálomnak, hogy megkaphassa a hazug temetését, kiderüljön aztán minden mocsok, és pár év múlva már november elsején sem visz virágot a mauzóleumára senki. Még el sem rohad egészen, de már elfelejtik, és ezt tudja.

 

De addig ünnep van, Caligula és Néró végórái, az utolsó nagy tánc, ami után föl lehet gyújtani mindent. Korunk azonban nem ennyire romantikus, mi több, spengleri értelemben már arra sincs esély, hogy a lerombolt civilizáció helyén új kultúra sarjadjon. Túl sok már az emlék ehhez, túl nagy a tudás, nem lehet nulláról kezdeni és képtelenség felejteni. A mi, talmi csillogásban feredőző hősünk ott hibázott végezeteset – ha a dicstelen végét nézzük -, hogy nem lesz majd egy Geraszimja, aki a hátán tartaná a lábát, hogy enyhítse a kínjait.

– Hölgyeim és uraim, tisztelt barátaim. – evezett ismertebb vizekre, a fratellik meg még hülyébben néztek – Három témánk van ma, miközben hajókkal ostromolják a partjaitokat, amikor nektek minden nap “D” nap, ahogy álltok a vártán, mint magam is odahaza a vár fokán. Már csak mi maradtunk, hogy megvédjük Európát a reá rontó afrikai hordáktól, a hitetlenektől és liberálisoktól, a globalistáktól és magától Soros Györgytől. Kereszténység, drága, dolcse fratelli, ez az egyetlen fénylő, vezérlő eszme, ami megvéd minket, a család, az apa, az anya és a gyerekek, négy kerék, két szoba és a nagymama. Kólát ne igyatok, lépjen egymásra a talpatok.

 

Ideírták nekem, hogy “Az emberek és a népek Európája”, hogy erről beszéljek, és én készültem is, lejegyeztem, de látva tűzben égő szemeteket, én ezt a papírt most összetépem, mert azt beszélek, amit csak akarok, meg különben is tök mindegy. Ti nem értitek, én se, otthon meg már tudja, akiknek tudnia kell, hogy én miket beszélek, már forognak a nyomdagépek, már mondják a tévében, hogy én milyen okos, nagyszerű és király vagyok, ti meg imádtok, éltettek, és a magyar mintát követnétek. Csak Ibizára nem menjetek szívni. Kitartás, víta fratelli. Vagy dolcse víta, forza víta, illetve hajrá magyarok, dolcse fratelli, hölgyeim és uraim.

 

A nagy, dakota törzsfőnök is megmondta, amikor Szent Istvánnal találkozott, hogy halott lónak túrós a háta, ne ültessünk rá fordítva a kommunistát, hogy elvágtasson vele, és, hogy nem lesznek gyarmat. Mi nem vagyunk, ezer éve nem vagyunk gyarmat, most se leszünk. Tudjátok, hogy hívják a focikapitányunkat? Rossi. Ebből is látszik, hogy egy vérből valók vagyunk, csak ti a farkas csöcseit szoptátok, mi meg a Szűz Máriáét, dolcse hölgyeim és víta uraim. Így lettünk mi mind emberek és népek Európában. Az ember, az a férfi, a bátor katona, mint magunk is, nőügyekkel mi nem foglalkozunk. Egyébként boldog karácsonyt.

 

Sok erős férfi, az már népek, és majdnem nemzet. Ezek vannak Európában, nemzetek, nem ám liberális, részeges bölcsészek, hanem erős férfiak, szapora nők, akik elől el akarják szívni az életteret, amit ti naszádokkal, mi szögesdróttal védünk, az egész életterünket védjük. A keresztény kultúrát, az elsőáldozást és a gyóntatószéket, meg a misebort. Drága, dolcse testvérek, ott a szabadság, ahol lehet pálinkát főzni, szotyolát pörkölni, pattog a labda, kinyílik a pitypang, talpaink egymásra lépnek, ettől boldogok ez emberek, akik együtt már a népek, de még nem nemzetek, mert a liberalizmus….

 

Ezen a ponton megakadt a szónok, erősen nyalogatta a száját, feje ingott-remegett, de megtalálta a kivezető utat szorultságából. Hannibál. – Így akart kiáltani, de csak kappanhang jött ki a száján – Anti portás volt nektek is, lovagolt az elefántján, hordái élén, hogy, mint európai embereket és népeket megerőszakoljon, elvegye a munkátokat. Ránk a muszlimok zúdultak, de entestünkkel állítottuk meg őket. Így lehetett az emberekből népek, most meg nemzet Európában. Mi ketten, csak mi ketten védjük a vén Európát, a gyönyörű nőt akkor, most és mindig ezután es, ahogy a költő mondja. Meg a Varga Miki, esetleg a Feró, de inkább az Ákos.

Eleddig azt hihette az ember, Kövér pedellus világi ember. Erre utalt a volt MSZMP-s munkahelye, meg az is, hogy amikor a haverja elordította magát a parlamentben: “Térdre, csuhások!”, ott röhögött mellette, meg verte az asztalt. Sőt, mindezeken kívül az ember nagy jámborságában úgy tudta, bármiféle papoknak világi ember csak jelenthet, utasításokat nekik nem adhat, mert a főnökük csupán az úristen, meg a püspökük max, ő titkolja el, ha kisfiúkkal malackodnak.

 

Ehhez képest Kövér pedellus most elvárásokat fogalmazott meg velük szemben, hogy úgy mondjuk, utasította a térdre csuhásokat, hogy merre kell terelgetniük a nyájat a választások kapcsán. Akárha Orbán a polgármestereket, hogyha nem generálnak elég szavazatot a szemétdombjukon, akkor valagba lesznek rúgva, most meg a csuhások vállára is felelősség lett rakva. Már ők is számon lesznek kérve, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy Kövér pedellus szeretné.

 

És mégis hogyan, kisapám? Kérdezhetnénk abban a tudatban, hogy az államnak az egyházhoz köze nincs és nem is lehet, és most kiderült, hogy mégis van, mégpedig mennyire hogy van. Hát persze, a kereszténydemokrácia, amit azért találtak ki, hogy bávataggá tegyék az alattvalókat, és a papsággal, mint Orbán kinyújtott karjával terelgessék a sötétség, s így egyben a saját karjaik felé. Viszont, ami itt folyik, az mindennek a legeslegalja. Vagy még rosszabb.

 

Konferenciáztak a reformátusok Szárszón, s olyan szellemi nagyságok mutatták itt az utat, mint a pedellus, a szerencsétlen Trócsányi, meg valami Bogárdi, dunamelléki püspök. Ez utóbbi erősen megfelelni óhajtván a világiaknak, hitet tett az állam és egyház házassága mellett, szétválasztásukat mesterséges dolognak nevezte, s ennek kapcsán szidta az SZDSZ-t és a Momentumot. Gyurcsány és Soros most kimaradt, Trócsányi meg hallgatott, és Ursula vd. Leyenről ábrándozott.

 

Kövér pedellus azonban elemében volt nagyon, és olyan alaptételt állított fel, miszerint a legrosszabb kereszténydemokrácia is jobb, mint akármilyen nem keresztény politika. Túllépve azon, hogy szegény Churchill aforizmáját ilyen ízetlenül megcsavarta, emlékezzünk a másik bölcsességére is, miszerint kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna, amivel szegény Hornra utalt, mi pediglen őt látjuk mindeközben. Csakis őt erre gondolva.

 

Visszatérve azonban arra, hogyan öltött püspöki öltözetet a pedellus, azt látjuk, hogy ezen a Szárszón kijelentette nem is burkoltan, ki felel azért, ha nem rájuk szavaznak a bambák. Így mondta a püspök: “A közösség felelőssége, adott esetben az egyházi közösségekről beszélek, beleértve a lelkészeket és a plébánosokat is.” Továbbá skizofréniának nevezte, ha egy gyakorló keresztény olyan pártra szavaz, amelyik nyíltan tagadja meg a kereszténység programját.

Mindenesetre mindent elmond a Fidesz demokráciához való viszonyáról ez a mondat. Tán szólni kellene Varga kolleginának, ezt is tárja a sorosista Brüsszel elé, amikor az – állítólag – a migráncsok miatt nyekteti kies hazánkat. Mindenesetre gyűlnek a tajtékos fellegek, szaporodnak a jelek, amelyek arra utalnak, hogy nem látnak szívesen minket a saját hazánkban, ha nem tetszik nekik a képünk, vagy nem bírják a szagunkat. Igaz, én sem az övékét, ez itt antagónia maga.

 

A krumplileves legyen krumplileves, mondotta volt az előző nagy filozófus, ami tán nem azt jelenti, hogy legyen benne az a matéria, aminek kell – vargányával az igazi -, hanem annyit is, hogy nevezzük nevén a dolgokat. A demokrácia az valami álom, a diktatúra viszont a fényes jelen. Tudjuk ezt, érezzük, nem kell lacafacázni, ahogyan így gondolta bizonyos Móra Viktória is Szekszárdon, aki szinte minden érdek nélkül volt genya, mondhatni kedvtelésből és a butaság összes bátorságával.

 

Olybá tűnhet – majd mindjárt elmesélem -, hogy kampányilag, jogféltésből és a pártjának kedvezni óhajtva tette, amit tett, de, ha jobban belegondolunk, be fogjuk látni, nem. Csupán időtöltésből, láblógázva, viszont a gonoszság minden kellékével kötött bele abba, hogy egy embert úgy hívnak, ahogy, és kampányelemnek nevezte a nevét, azt remélve, majd meghurcolják őt, megbüntetik, mert nem Kovácsnak, Horváthnak hanem Bombának hívják.

 

Bomba Gábor Szekszárdon ellenzéki polgármesterjelölt, s ebbéli minőségében – lásd Gulyás miniszter álmait – létezése nem indokolt a NER-ben, mondhatni átmeneti zavar vagy csupán légypiszok. Lehetne őt támadni, elsöpörni a föld színéről azzal, hogy malomtulajdonos kulák volt az anyja szeretője, vagy, hogy az óvodában nem ette meg a spenótot. Ez a Fidesz-nívó, ezt ismerjük, megszoktuk, ha nem is szeretjük és el egyre inkább nem viseljük, akkor is.

 

Móra kisasszony viszont új szintre emelte az aljasságot, midőn feljelentette Bomba urat a Bomba energiaital gyártójánál, hogy a jelölt kihasználja a Bomba nevet, és a széles körben ismert és népszerű energiaital márkajelzésével azonos módon tünteti fel magát. Móra kisasszony ezzel reklámot csinált az italnak, és az ellenzéki jelöltnek is, ha ezt nem tudta, ostoba, ha igen, gonosz. Extrém esetben annyit érhetett volna el, hogy az italgyártó milliókra perli a jelöltet a jogtalan névhasználatért.

 

Vagy, a jelölt is megteheti ezt – bár ő nem hülye fideszes -, mondván, az ő nagymamáját előbb hívták Bombának, mint az italt, így ők a névbitorlók. Ez agyrém, és értelme sincsen, csupán annyi, kiderült, hogy Móra kisasszony önmagáért az élvezetért gonosz, s mint ilyen, méltán tagja a fideszcsürhének. Viszont és ellenben mi is beleköthetnének a nevébe, hogy jogtalanul bitorolja a nagy mesemondó nevét, sőt, talán még a Kincskereső kisködmön jogdíjait is lenyúlja.

Az ilyesmi egy olyan organizmusnak, akinek nyomokban van még lelke, megalázó lenne, a Fidesz csúcsain azonban kizárólag olyanok vannak, akik nem rendelkeznek ilyen jószággal. Ha volt is nekik, kivették belőlük, savval kimarták, már csak az elüszkösödött helye található, s erre az a bizonyság, hogyha a szemükbe nézünk, egy vírus tekint vissza ránk, vagy baktérium, amely fény híján követ zabál, és százezer éves. És mégsem Varga J. miniszterről akarok mesélni máma.

 

Mert Varga, Novák, Rétvári, meg mind az összes ugyanaz, csak más alakban és más néven, de a burok alatt fémváz van csupán, meg a beépített csipsz a programmal. Bábuk ezek vagy robotok. Ma a második vonal, a hadsereg szórakoztatott el, akik nem elszánásból és jól megfontolt számításból, hanem meggyőződésből hülyék. Az ilyenek szokták a piszkos munkát végezni, mennek el lágerőrnek, és a lázadó tömeg majd rajtuk áll bosszút, míg a Varga-félék rókaképpel helikopteren menekülnek.

 

Mert alig, hogy Varga J. előadta, amit egy cetlin Orbán vele küldött az útra, mimagyarok, támadás, megvédjük, i tak dalse, megszólalt a CÖF is az ügyben, mint a nép józan, aggódó hangja, akárha munkáslevelező a Szabad Népben. És elmondták az ostoba véleményüket sajtótájékozva. Még jó, hogy nem írtak megint levelet valakinek, mint annak idején Obamának, ami irományokat kézhez véve minden józan ember csak azt kérdezheti, a magyarok mind hülyék?

 

Hát, ha a CÖF a minta, azok. Ez nem szubjektív vélemény, mert fölhozható lenne ellene, hogy utálom őket, mint a szart. Ebben nem is lenne tévedés, éppen ezért logikai érveket hozok, ha ilyesmi játszik még. Jó, a fideszistáknál nem, ott hit van meg rajongás, de akad talán még ember, aki nem Orbán seggéből lesi a világot, és tudja a kétszer kettőt, így nem véli azt, hogy az öt, mert azt mondják neki a pártközpontból és a milliónyi pártlapokból.

 

Visszatérve a CÖF-re, azt sajtótájékozták erre a Varga nyüszítése rímelve, hogy álcivil szervezetek indítottak támadást az európai szuverenista kormányok ellen. Most azért képzeljük el erősen, amint ez Fricz elvtárs száját elhagyja, zsebében a Fidesz által utalt százmilliókkal, de ez már lerágott csont. A szuverenista államok a lengyel meg a magyar természetszerűleg, és ennek a Fricznek a szájából még kijön egy jóképű összeesküvés-elmélet is, hogy aszondja: “A civileknek szánt népi kezdeményezés intézményét a neoliberális, föderalista és globalista elitek szolgálatába állítják”.

 

Ez ugyan nem semmi, de még ez is mindegy. Viszont abba gondoljunk bele, amit még hozzátett Fricz elvtárs: hogy az álcivil kezdeményezések egyike a jogállamiság tiszteletben tartása érdekében indított aláírásgyűjtés, a másik szankcionálni kívánja az uniós forrásokkal történő csalásokat és visszaéléseket, a harmadik pedig felfüggesztené az uniós források kifizetését azokban a tagállamokban, ahol az igazságszolgáltatás nem lép fel hatékonyan a korrupció ellen. Na? És ugye?

Mivel zárt ajtók mögött zajlott minden, nem tudjuk, hogy az ülésen mi hangzott el. De ez a populista hazug demagógia önmagában mutatja, hogy nem egy demokráciáról beszélünk, hanem egy diktatúra propagandaelemeit durrogtatják a rendszer képviselői. Önmagában az, hogy egy európai parlamenti szavazás eredményét Orbán emberei (és természetesen ő maga is) a göbbelsi propaganda szintjén képes kommunikálni, mindent elárul arról, hogy ennek az országnak nincs helye az Európai Unióban. Már a világ minden sajtója megírta, minden valamire való tudósa, filozófusa, szociológusa elmondta, hogy az Orbán-rendszer micsoda, maga Orbán kicsoda. Egyetlen egy hely van a földkerekségen, ahol ezt nem tudják felismerni és megérteni, s ez az Európai Unió.

 

Ha magyar jogállamiság rendszerszintű lebontásának megállapítása nem tényeken, hanem ilyen meghallgatásokon múlik, ahol fő állású hazudozók csúsztatnak, hamisítanak, hazudoznak, akkor soha nem lehet megállapítani semmit. Önmagában a tények elemzése, és a tényekből levonható logikus következtetések alapján kellene kimondani, hogy Magyarországon nincs jogállam, megszűnt az alkotmányos demokrácia. Egyetlen ember korlátlan hatalma érvényesül. A jogállamiság egyetlen kelléke nem működik, a már nem létező köztársaság elnökétől, az alkotmánybíróságon, a parlamenten, a választásokon át a szabad sajtóig, az igazságszolgáltatás függetlenségét is beleértve.

 

Olyan szövegeket hallgatnak, hogy 2011-ben már a médiatörvényről volt egy eljárás, amely után a médiatörvényen változtattak, ezért a magyar sajtószabadság kérdése már nem lehet téma. Azok után, hogy kiderült, egyetlen stróman sem volt valódi tulajdonosa a látszólag piaci alapon felvásárolt sajtótermékeknek, mert Orbán egyetlen szavára az összes médiumot ingyen és dalolva felajánlották és beadták a közös alapítványba, hogy még szorosabb ellenőrzés alatt legyenek. A látszat és a valóság között nem lehet különbséget tenni? Még mindig kérdés, hogy a CEU-t elüldözték Magyarországról, ez vita témája lehet? A Magyar Tudományos Akadémiát gyakorlatilag felszámolták, megszüntették. A felsőoktatás totális kontroll alá helyezése most kezdődött el.