Mi van itt?
- Részletek
- Készült: 2019. október 22. kedd, 23:42
- Találatok: 2192
Olyan ábrázattal óhajtotta kitépni Hadházy kezéből az őt ekéző táblát Orbán miniszterügynök tegnap, mint egy dagadt óvodás a középső csoportból, aki a műanyag dömperjéért harcol, vagy a vödréért a homokozóban. Ez a kép Magyarország maga, a tükre, lenyomata, karikatúrája és tragédiája egyben. Orbán miniszterügynök aztán a szuszogós küzdelem után azt nyilatkozta, hogy nem ülnek fel mindenféle provokációknak. Dehogynem. Nemzeti lobogóval takarják el a nemzeti mocskot a nemzeti parlamentben. És még nemzeti is, ezt se feledjük.
Orbán miniszterügynök idegzete cafatokban laffog, ép ésszel föl nem fogható, erkölcsileg meg nem magyarázható, az ország érdekeivel szöges ellentétben álló döntéseket hoz, és retteg. Távoli sztyeppéken, ismeretlen és értelmezhetetlen emberek előtt kipcsakozik, itthon a nemzeti ünnepen nem mer a nyilvánosság elé állni, zárt körben beszél, most már teljesen mindegy, hogy mit. Méltósága, ha volt valaha egyáltalán, elillant, becsülete, ha ismert ilyet valamikor, elpárolgott, méltatlanná vált a hivatalra, amihez oly görcsösen ragaszkodik.
Indokolatlan a létezése, káros az országnak, a pártjának, a szerencsétlen családjának, már csak a baj van vele, mint az inkontinenciás, jellemtelen és rikácsoló nagypapával. Orbán miniszterügynök kiesett az időből, valahol a feudalizmus, fasizmus, kommunizmus és inkvizíció elegye fölött lebeg, nem csoda, hogy a pártját ki akarják vágni a Néppártból, de hová mennie már nincs. Pár emberrel – ilyen Salvini félékkel – közösen éltetik egymást, te rohadt nagy vagy én is az vagyok? – alapon, ami még cirkusznak is unalmas, a türköknek elmegy, de nekik is csak szódával.
A Zeneakadémián lesz beszéd holnap, kiválasztott, gondosan megszűrt, ellenőrzött, átvilágított és lefizetett közönség előtt. Orbán miniszterügynök is tudja, a közönség is tudja, mindenki tisztában van vele, hogy ez színjáték, egy szaros lufi, amely bármikor kilukadhat a hermetikusan lezárt falakon kívül, mint az tegnap is kiderült. Egy nappal előtte mondta a miniszterügynök minisztere, bizonyos Gulyás Gergely, hogy az európai kereszténység és az európai demokrácia nehéz időket él. Csak rá kell nézni Orbán miniszterügynökre, és látható, Gulyás miniszternek ezúttal lehet, igaza van.
A baj pedig ők, Orbán miniszterügynökkel az élen. Gulyás miniszter és a hasonszőrűek lesznek ott a Zeneakadémián, ahol majd kórusban üvöltik a kereszténységet az iszlám, Erdogan és a szíriai vérengzés jóváhagyólagos támogatásával, hogy szakadnának bele. Ilyenek beszélnek nekünk, és, ha megnézzük Gulyás miniszter nehéz idős panaszkodásával párhuzamosan kifejtett nézeteit, ami ezeknek az eszmei alapja, meglátjuk, alsó hangon is fél év zárt osztály járna azért, ami miatt dicsőséget várnak, és tiszteletet.
“A kereszténység kultúrája az igazság keresésének és kimondásának kultúrája.” – Mondta még Gulyás miniszter, és nekünk eszünkbe jut a kép, midőn Orbán miniszterügynök cibálja azt a nyüves táblát, és hangosan fölnyerítünk a boldogságtól. 
A kurdok elleni török támadás támogatásával Orbán az uniós tagságot kockáztatja
- Részletek
- Készült: 2019. október 22. kedd, 01:54
- Találatok: 1691
Vélhetően lekerült egy időre a napirendről az, hogy a pávatáncos Orbán Viktor pártjának felfüggesztését a Néppárt feloldja. Annak ellenére, hogy az európai parlamenti választáson a szélsőjobboldal által elszenvedett vereség után Orbán visszatáncolt, és az Európai Néppárt is fátylat akart borítani a múltra, és feloldani a feszültséget. A három bölcs nevetséges kinevezése és “munkája” is inkább ezt célozta és Orbánnak jó esélye volt arra, hogy különösebb zaj nélkül a Fidesz visszanyerje teljesjogú tagságát.
Ez egy csapásra megváltozott, és nemcsak Manfred Weber bosszújától kell Orbánnak tartania, hanem attól is, hogy legnagyobb támogatóinál, a német kereszténydemokratáknál is elszakadt a cérna. Azzal, hogy Orbán a kurdok elleni inváziót, potenciális népirtást támogatta, annak reményében, hogy az újabb menekülthullámot indít el Európa felé, szembement az európai demokratikus államok által elfogadott közös nyilatkozatnak, az európai értékrendnek, és ezzel már Magyarország európai uniós tagságát is megkérdőjelezte.
“Magyarországnak meg kell tanulnia csapatban játszani. Magyarországnak el kell döntenie, hogy az EU valódi tagja akar-e lenni, és nem csak az EU pénzügyi támogatását akarja elfogadni, és hozzájárul-e ahhoz, hogy az EU erős legyen”
Orbán kiállt a török diktátor, személyes barátja, Erdogan mellett, amellyel a demokratikus országok mellől az illiberális diktatúrák oldalára állt. Ezzel egy potenciális népirtás mellé állt. Megakadályozta, hogy az Európai Unió elítélő nyilatkozatot adjon ki a török támadással szemben. Amikor a török támadás valódi indítéka és szándéka világossá vált, Orbán a közös nyilatkozatot akkor is akadályozta, és csak azt tette lehetővé, hogy az az EU Külügyi Főképviselőjének nyilatkozata legyen. Ez példátlan visszaélés az uniós joggal, és frontális szembefordulás Európával.
A CDU frakcióvezető helyettese a német közszolgálati televíziónak azt mondta, hogy ebben a helyzetben az EU elvárja, hogy
“Magyarország most világosan pozicionálja magát, játsszon csapatban, vagy döntenie kell arról, hogy elhagyja az Európai Uniót”.
Szijjártó Péter, aki a magyar diplomácia vezetőjének posztját bitorolja, a török támadás melletti kiállást azzal a hazugsággal indokolta, hogy ez magyar érdek, hogy ne legyen menekülthullám Európában. Csakhogy ennek az ellenkezője az igaz, mert a török támadás nyomán indultak meg százezrek, hogy elmeneküljenek a népirtás elől. Ha nem lesz hova menniük, és az életveszély tartós marad, könnyen megindulhatnak Európa felé, hogy végleges menedéket keresenek. Orbánnak, Trumpnak és Putyinnak ez a célja, hogy ezzel gyengítsék a liberális jogállamok pozícióját, és erősítsék a szélsőjobboldalt.
Orbánt még az sem izgatja, hogy a kurdok harcoltak az Iszlám Állam ellen, és a török offenzívának tömegesen esnek áldozatul keresztények is. Orbánt csak a liberális demokratikus Európa megdöntése érdekli. 
Kurd zászló
- Részletek
- Készült: 2019. október 20. vasárnap, 18:51
- Találatok: 1996
Karácsony, friss, ropogós főpolgármester tegnap kitűzte hivatalára a kurd zászlót, amivel – mint mondta – békepártiságát és a kurdok melletti kiállását szimbolizálta. Karácsony, friss, ropogós főpolgármester ezzel szembement a nemzeti érdekkel. Mert, mint emlékezhetünk, Erdogan öldöklése Szíriában az Szíjjártó külügyes szíves közlése szerint. Következésképp Karácsony főpolgármester hazaáruló. Hallatlan, pedig még meg sem melegedett a valaga a karosszékben.
Innen már csak egy lépés, hogy beteljesítse ördögi tervét, és migráncsokkal ültesse be a nemzeti emlékezés gödrét, és mecsetté tegye a bazilikát. Ja, nem, az az Orbán, aki iszlám iskolákat nyittat keresztény kultúránk közepén azzal az Erdogannal, aki háborús bűnöket követ el Szíriában, civileket gyilkol, hogy már százezren el is hagyták az otthonukat. Íme, a nemzeti érdek, hátha föltűnik egypár a határon, lehet visítani és Karácsony főpolgármesterre mutogatni, hogy na, ugye.
Hozza a migráncsokat. A prostisrácok is megírta tegnap, hogy míg Erdogan kaszabolja a terroristákat, ez a Karácsony élteti őket és a zászlajukat hurcolássza-limbálja ahelyett, hogy üldözött székely zászlókba burkolózna, az uniósat pedig fölgyújtaná, ahogyan az böcsületes magyar emberhez illik. Ebből is látszik, hogy ez a Karácsony nem magyar, idegen hatalmak zsoldjában áll, a tuggyukkikében. Ilyen is volt olvasható róla, pedig még egy hete sincs hivatalban.
Mégis elképesztő dolgai vannak, leállítja a kilakoltatásokat meg barátkozik. Hogyan lehet barátkozni a vérzivatarban, ezt nem lehet ép ésszel fölfogni. Meg október 23-át is meggyalázza, semmi fennkölt sóhajtozás, összevont szemöldök, Dózsa László 1942-, se Mariska és komcsik szidása, ruszkik hazazavarása és keresztény szabadság, hanem buli a városháza parkolójában a Quimbyvel. Buli, cseszmeg, hát milyen romlott lelkű liberális az ilyen? Meg kell a szívnek szakadni.
Mindemellett dicséretes dolgok ezek, az ember kezdi érezni a szabadság illatát, ami furcsa és veszélyes is egyben. Nincs meg benne a rend, a bakancsok csattogása, a talpak egymásra lépése, ami nélkül a NER-ember elveszettnek érzi magát, mintha ingoványon járna. Nem mondják meg neki, mikor kell tapsolni, és azt sem, kell-e épp kakálnia, a NER-ember így nem élhet, tenni fog ellene bizonyára. Már tegnap is sétáltak Salvinit éltetve, 23-án majd tojással dobálják meg Karácsonyt.
Volt már rá példa, Demszky is kapott a képibe, Göncz Árpád pedig nem tudott beszélni a füttyszótól. Erősek bírnak lenni a keresztények, ha sokan vannak, autókat is föl tudnak gyújtani, TV-székházat romba dönteni és más ilyen cukiságok. Egyáltalán, nehezen viselik a vereséget, mint ahogyan a választás óta eltelt héten is megmutatkozott, ott tesznek be a legyőzőjüknek, ahol csak tudnak. Képzelhetjük, mi lenne, mi lesz itt egy országgyűlési választási vereség után.
De az még odébb van, ha lesz egyáltalán, momentán ezzel a mostanival kell kezdeni valamit. Azt tapasztalhatni, hogy szerte az országban a hatalomhoz jutó ellenzék gesztusokat gyakorol és úriemberkedik a hétpróbás gazemberekkel. Ennek így kell lenni normális országban, ámde a miénk nem az. Azok, akik és ahol alkalmasint legyőzettek, Isten, ember és a Btk. minden törvényét megszegték, ráadásul kegyetlenül irtották az ellent, aki most békejobbot nyújt.
Van egyáltalán bármi, amivel kapcsolatban Orbán még nem hazudott?
- Részletek
- Készült: 2019. október 19. szombat, 21:09
- Találatok: 2011
Orbán Viktor muszlim-ellenes. Ezen a kijelentésen szerintem nem igazán lehet vitatkozni, talán még maga Orbán is elismerné, ha négyszemközt tennék fel neki a kérdést. Ehhez képest Erdogan egyik legjobb európai barátja éppen Orbán, aki szívességek tömkelegét teszi meg a török diktátornak. Az elmúlt napok észak-szíriai vérengzéseire a magyar vezetés áldását adta, amivel lejáratta egész Magyarországot. És igen, tudom: Szijjártó sem és Orbán sem Magyarország egyszemélyes képviselője, külföldön mégis úgy hoznak döntéseket és úgy nyilatkoznak, hogy azt állítják, ezt a magyar nép akarta. Hogy ez nem igaz? Orbánt eddig sem zavarta az, hogy mások nevében hazudik, vagy cselekszik; akár egy fél ország gondolkodásával teljesen ellentétes módon.
Lassan nem marad olyan nyugati ország, amely még jó kapcsolatot ápolna velünk. Ez pedig elsősorban nem az ő hibájuk, hanem a magyar diplomáciáé. Ugyan a németek boldogan kihasználják az olcsó magyar munkaerőt, de valódi diplomáciai kapcsolat a kormányzati melldöngetés ellenére aligha van a két ország között. Mint ahogy a Salvinihez fűzödő barátság sem hozta közelebb a két ország vezetését egymáshoz, pláne úgy nem, hogy Salvini elbukott, és ezzel vélhetően örökre eltűnik majd az olasz politikából. Macron nem egyszer nézte levegőnek Orbánt, ezért kapcsolatuk még csak érintőlegesnek sem nevezhető. Lehetne még sorolni azokat az országokat, amelyek semmibe veszik Orbán szabadságharcos retorikáját, azonban sok értelmét nem látom. Lássuk inkább azokat az országokat, amelyek jó kapcsolatot ápolnak a magyar vezetéssel.
Azerbajdzsán, Kazahsztán, Szerbia, Lengyelország, Törökország és Oroszország. Ezek közül egyik sem arról híres, hogy modern, jól működő demokrácia határozná meg a mindennapjait. Olyan országok ezek, amelyekkel jó diplomáciai kapcsolatot ápolni nem dicséret egyetlen ország számára sem. De a felsoroltak közül most maradjunk csak Törökországnál, amely katonai offenzívát indított a kurdokkal szemben. A támadást a világ legtöbb vezetője elítélte. Orbán Viktor természetesen nem, sőt, támogatásáról biztosította az egyébként hamarosan hazánkba látogató török diktátort. Erről már szokszor elmélkedtünk mi is, hiszen nem lehet a hír mellett némán elmenni. A kontinens szégyenévé váltunk, amikor Szijjártó Péter közreműködésével egyetlen országként vétóztuk meg a török offenzívát elítélő közös európai uniós állásfoglalást.
Ennek oka persze az volt, hogy Orbán Viktor jó viszonyt kíván fenntartani Erdogannal, ezért pedig kész szinte bármit beáldozni. Nagyrabcseülésünk jeléül pedig nem csak, hogy immár sokadszorra fogadjuk a diktátort Budapesten, hanem a kiszivárgott információk szerint már egy török iskolát is megnyitunk az országban. Ezzel persze alapvetően semmi probléma nem lenne – azt leszámítva, hogy ezen iskolák létrehozása Erdogan legnagyobb ellenfele, Fethullah Gülen ellen irányul – hiszen vannak kicsiny hazánkban német, vagy épp szerb iskolák is, azonban ez a lépés teljesen szembemegy a kormány retorikájával. Hogy miért mondom ezt? 
Jávor Benedek: Tudjuk, mit tettünk múlt vasárnap?
- Részletek
- Készült: 2019. október 19. szombat, 02:27
- Találatok: 1996
Biztos vagyok benne, hogy utólag, évek távlatából is sorsdöntő fordulópontnak fog bizonyulni a vasárnapi önkormányzati választás, bár azt ma még nem tudjuk megmondani, hogy milyen irányú átrendeződés fog következni belőle. Az is egyértelmű, hogy csak alapos, választókerületi szintű elemzések, megfelelő módszertannal végzett további vizsgálatok nyomán lehet majd pontosan megérteni, hogy mi, és miért történt.
Néhány gyors következtetést azonban már most meg lehet próbálni levonni. Az alábbiakban 10 pontban foglalom össze azokat az állításokat, amelyek véleményem szerint már most megtehetők, majd levonom a Fideszre és az ellenzékre vonatkozóan is az ezekből adódó következtetéseket.
Tanulságok
1. Október 13-án nem a Fidesz omlott össze. Országosan továbbra is rendkívül erős maradt, szavazótábora pedig még azokon a településeken és budapesti kerületekben is stabil, sőt sokszor erősödött, ahol vereséget szenvedtek. Az ellenzék sikerének oka Budapesten, valamint egy sor megyeszékhelyen és egyéb vidéki városban maga az ellenzék volt.
A 2014-es eredményekkel összehasonlítva nem csupán egyetlen, közös jelölttel vágtak neki a választásoknak, és összeadták öt évvel ezelőtti eredményeiket, de számos helyen még ehhez képest is javítani tudtak. A vasárnapi relatív siker magyarázatait nem a Fidesz, hanem az ellenzék körül érdemes keresni. Az ellenzék volt más ezúttal, nem a Fidesz. Először az elmúlt kilenc évben nem az ellenzék követi le, és próbálja valahogy kezelni a Fidesz lépéseit, hanem a Fidesz kényelmesedett el, és maradt le a politikai realitás – az ellenzéki együttműködés jelentette helyzet – követéséről.
2. Merthogy az egyik legfontosabb ilyen magyarázat, hogy az ellenzéki összefogás működött.
Lezárhatjuk a kilenc éve folyó vitákat az együttműködés hatékonyságáról (ami persze az elvi alapú kritikák érveit nem ássa alá). Azok az érvek, hogy „a választók nem fognak átszavazni”, „az összefosás többet visz, mint hoz”, „nem lehet egyszerűen összeadni a szavazatokat”, „össze-Gyurcsányozódunk, és elvesztjük hitelességünket a választók szemében”, nem megalapozottak.
Nem csak az bizonyosodott be, hogy a választók számára ezek sokkal kevésbé fontosak, mint az ebben utazó politikusoknak, hanem az is, hogy az eddig gyakorlati alátámasztás nélküli állítás, hogy a közös ellenzéki fellépés önmagában mozgósító erővel bír („az erő erőt vonz”), megalapozott lehet.
Ezt mára belátta a hat éve ezen a kérdésen szétszakadt LMP másik fele, és az EP-választáson még a saját politikai tér megteremtését előnyben részesítő Momentum is (a Momentum javára legyen írva, hogy ez ügyben a kezdetektől teljesen nyíltak voltak, jelezték, hogy az önkormányzati választáson készek az együttműködésre, de az EP-választás tétje számukra más).
3. A „Borkai-hatás”. Sokan tulajdonítják a vasárnapi eredményeket az adriai jachtgate-nek. A számok számomra azt sugallják, hogy a Borkai-hatás létezik, a győri polgármester botránya valamilyen mértékben hozzájárult az ellenzéki győzelmekhez.
Azonban nem abban volt fontos hatása, hogy elbizonytalanította a fideszes szavazókat (regisztráljuk itt és most: Borkai botránya számukra elfogadható, nem tántorítja el őket a Fidesz támogatásától), hanem az ellenzéki szavazók mozgósításában volt szerepe. A magyar politika törzsi jellege páratlanul erős: szinte semmilyen botrány nem elég ahhoz, hogy megingassa a meglevő táborokat, így
a választási helyzetek alapvetően nem a másik oldalról leszakadó szavazók megszólításán (vö. „a kiábrándult fideszes szavazókat kell felszívni”), hanem a saját tábor mozgósításán múlik. Apropó, ez is olyasmi, amiben a Fidesz mindig nagyon erős volt, de ezúttal az ellenzék is igen jól teljesített – talán némi győri segítséggel.
Nyelvespuszi Erdogánnak
- Részletek
- Készült: 2019. október 17. csütörtök, 23:02
- Találatok: 2027
Orbán váltott egy-két nyelvespuszit Erdogannal, a pepszinvizsgálat eredménye pozitív lett, ami nem is csoda, hiszen ő volt a világon talán az egyetlen, aki támogatólag helyeselte a törökök kurdok elleni invázióját. Hiába, Nagyurunk páratlan a világon, leszámítva persze korunk Purgly Magdolnáját, a Család birtokainak kezelőjét, a Nemzet Mosónőjét.
Persze aztán a hálátlan népek kikezdték a Haza Görcsét, és elkezdték kritizálni roppant logikus és ésszerű lépését.
Egyszerűen nem értették, hogy egy kilencmilliós ország (melyből öt-hatszázezer embert ő üldözött el agyament politikájával világgá) migráció-ellenes vezetőjének miért kell egy olyan katonai lépést támogatni, mely migránsok tömegeit eredményezheti.
Különösen akkor, mikor Erdogan még zsarolja is Európa államait, mondván, hogy ráereszti az Unió államaira a nála táborozó szíriai háborús menekülteket.
Egy ember ért csak itt a világpolitikához, tudjuk ezt már régen...
Természetesen Erdogan is magyarázza a bizonyítványát, ő azt mondja, hogy a török határok szíriai oldalán egy biztonsági sávot akar létrehozni, mely alkalmas arra, hogy odatelepítse a menekülttáborok arab lakóit, és ennek útjában állnak az ominózus területek lakói, a kurdok.
Ők ezidáig az amerikaiak támogatásával fegyverrel harcoltak az Iszlám Állam fegyveresei ellen, tönkretéve az Erdogan-család jól menő nyersolaj-bizniszét.
Most persze mindenki magyarázkodik, és Erdogan is országa biztonságára hivatkozik, amiben lehet is valami, hiszen azon a tájon él úgy húszmillió kurd, akik az elmúlt időszakok következményeként valamennyien nehéz szülés eredményei, hiszen állandóan elakadt a szülőcsatornában az újszülöttek kezében tartott Kalasnyikov, ha fiúk voltak, ha lányok - mindegy.
A kurdoknak hazájuk van, - ott, ahol laknak, de államuk nincs, és a térség országai nem is nagyon díjazzák saját államiságuk megteremtésére irányuló törekvéseiket.
Ők egyébként etnikailag sem illenek bele a térség népességébe, nem arabok és nem is törökök, hanem eléggé el nem ítélhető módon kurdok, akiknél a nők nem csak az aknamezőn mehetnek néhány lépéssel a férjük előtt, de az utcán is, ha olyanjuk támad.
Orbán helyzete nem könnyű, itthon emelgetni kezdi fejét az ellenzék, a Bűnös Város odacsinált még a Várkerületbe is, szinte a manézs közepére, most kerülgetheti Nagyurunk a büdösség forrását, és szagolgathatja rendszere illatát.
És akkor még magyarázkodhat is, hogy miért Jumurdzsákot támogatja, miért nem a kurdokat, vagy ha már felhorgad benne a Brahmaputra-menti kipcsák, hát miért nem hallgat inkább, hiszen minket ez a menekült-kérdés úgysem érint, mióta kihúztuk azt a néhány kilométernyi tyúkhálót a határon.
Kurd legyen a talpán, aki át tud mászni rajta, ha siet a biztonságba.
A darázsfészket piszkálni soha nem volt bölcs ötlet, a darazsak, akik odáig oda sem figyeltek ránk, piszkálás esetén hirtelen ráébrednek, hogy fullánkjuk is van, és képesek alaposan helybenhagyni még egy olyan Világpolitikai Tényezőt is, mint a Nemzet Félesze.
Most az a mondás, hogy a problémát ott kell megoldani, ahol felmerült, és - állítólag - éppen ezt teszi Erdogan, ezért kell őt támogatni.
Az Erdogan/Orbán féle ötlet az, hogy elkergetjük lakhelyükről - ha úgy tetszik, akkor hazájukból - a kurdokat, majd a helyükre betelepítjük a menekülttáborok arab lakóit, akik ettől kezdve pufferként szerepelhetnek a törökök és a kurdok között, megakadályozva a közeledést a szíriai kurdok és törökországi rokonaik között.
Tetszetős megoldás, a térség szokásainak megfelelően újabb ellentétek magvait hinti el, nem szólva arról, hogy a szír menekültek státuszán nem változtat semmit, csak annyit, hogy most Szíriában lesznek belső menekültek, lévén, hogy eredeti lakhelyük romokban hever, és ettől kezdve még a nemzetközi segítségben sem reménykedhetnek, hiszen szír állampolgárok Szíriában, éljenek boldogan és legyenek hálásak gondjaik megoldóinak és azok segítőinek. 
És lőn setétség
- Részletek
- Készült: 2019. október 16. szerda, 20:39
- Találatok: 2091
3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. 4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. 5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. – (Mózes I. 1.)
Mindeközben Szijjártó Péter külügyes futsalos azt mondta biztatásul a véres kezű Erdogan diktátornak, hogy az ő kis szíriai kalandja a lemészárolt ártatlan emberekkel magyar nemzeti érdek. Úgy hozzávetőleg ebben az időben megtartották a Puskás Stadion világításpróbáját, amitől a környék sötétségbe borult (setétség), amit az Isten nevezett el így. Pedig hívhatta volna gumicukornak is, csak akkor még nem volt Haribo, ez is az imperialisták támadása nemzeti kisdedeink fogazata ellen.
Kásler miniszter erősen keresztény ember némi sámánista beütéssel, így hát tudhatná, hogy az Isten (JHVH) vagy Manitu, esetleg Siva (etc.) – gusztus, korszak és születési hely szerint – szeret üzengetni a halandóknak. Ha nagyon tele van a töke velük, akkor sáskajárást celebrál, vérré változtatja az ásványvizet, dögvészt meg jégesőt küld, ilyenek. Szereti a szimbólumokat az Isten, olyannyira, hogy egy bazi nagy szimbólum maga is, de ennek most ne álljunk neki. Kásler miniszterre azonban ma már senki nem hallgat, még az orvosok sem mosnak kezet, így ő az ősmagyarokba merült bele, a csodaszarvas valagában keresi az Urat.
És ennek ellenére vagy éppen ezért, ahogy láttuk, Isten – vagy a fizika törvényei – tehát setétbe borították a Puskás stadion környezetét, ami azt mutatja, hogy ezt is elbaszták, vagy tényleg haragos a mindenható, esetleg a kettő együtt. Pedig, ha belegondolunk, ez a mi köpcösünk élete fő műve. A nagy piramis, ami őrzi a nevét és emlékét, amikor az összes zsírját fölfalták már a férgek, szétfeslett a teste és csak a halvány emléke él, ha nem lesz addig sivatag az egész nyüves bolygó, és nem lesz olyan sem, aki emlékezne arra, hogyan sercent a szotyolahéj a foga alatt valaha.
Ősi nevén Hufu, nekünk csak Kheopsz – mert görög-római a kultúránk – sem sajnált időt, pénzt, vért és verítéket, hogy elkészüljön úgy ötezer évvel ezelőtt az ő nagy piramisa, és még ma is mindenki azt bámulja. Az a kétszáz (háromszáz, ki tudja ebben a kuplerájban) milliárd, amibe a Puskás került, nem elég ilyen hosszú életre, a jelek szerint még arra sem, hogy momentán hiba nélkül működjön. Hiába, bonyolultabb, mint egy térkő, vagy az emlékezés nemzeti gödre.
Ha nem is Isten, de a technika alkotott nekünk egy szimbólumot, üzenetet küldött az áram, hogy mi a fontos a nyüves Magyarországon, gyucsányiul: kurva. A Puskás a fontos, a környezete az le van szarva, akár meg is rohadhat nyomorúságában. Ahogyan Győrben is a Fidesz – s így áttételesen és természetszerűleg a kedves vezető – érdeke volt az elsődleges, a proletároké meg egyáltalán nem, szóba sem került. Másutt is így van ez, csak nem ennyire látványos, nem ennyire pőre-csupaszon pofátlan.
Orbán Viktor Mihály egy elfuserált, félrement manus, és ezt ő is tudja. Élete értelme, egyetlen célja, amit az apja belevert, hogy magasba emelhesse a világkupát. Tari János írta meg ezt a hamis álmot a “Pettyes labda a világkupában” című regényében, amiben Bokányi Feri, a pattanásos kamasz eljut a világhírig, és egy egész stadion tombol neki a világraszóló győzelem után. Szép álmok az ilyenek, csak aztán az ember fölnő. Csajok után koslat, olvas, iszik, aztán elfelejti a kamaszregényeket.
Borkai és a Fidesz együtt köpi arcon a győrieket
- Részletek
- Készült: 2019. október 15. kedd, 20:08
- Találatok: 2157
Várhatóan ma délelőtt Borkai Zsolt, a nagy természetű, kurválkodó, kokózó és korrupt, ámde ennek ellenére újra megválasztott győri polgármester azt tudatja a nagyvilággal, hogy kilép a Fideszből. Ezt ajánlották neki menekülési útvonalként, mint Hitler a ciánt Rommelnek, hogy vagy ráharap arra a rohadt kapszulára, vagy kivégzik. A Fidesz ezzel azt demonstrálja, illetve óhajtja bemutatni, hogy a párttagságra méltatlan a manus, tehát szaralak. Polgármesternek azonban megjárja. Szép ki história ez.
Habár pár napja még magánügy volt a hedonizmus, mára azonban közüggyé vált, a Fidesz fölvette az elsőáldozós hófehérjét, és szendén nézeget. Röhej, de mélyebb aljasságok is vannak benne. A színjáték háromszereplős, a végén mindenki veszít, de a legtöbbet a győri választópolgár, aki a történtek ellenére Borkaira szavazott, ami döntésnek megvan a maga logikája, ha erkölcsi oldalról nehezen érthető is. De a NER-ben éthoszról beszélni szinte már fölösleges, ez olyan fogalom, aminek a jelentése a múlt ködébe vész, de azért mégis.
A színpadon tehát három hős ácsorog, Borkai, a Fidesz és a honpolgár. Mind a három karaktert külön nézzük meg, hogy aztán együtt értsük meg őket, és fejtsük fel a színjáték mélyebb rétegeit, hogy kiderüljön, miért rossz az előadás, és mért marad el a katarzis. Elsőként itt van a bávatag nép, aki Borkaira szavazott minden cirkusz ellenére. Lehet, nem is hallott róla – előfordulhat – ami ugyan nem bocsánatos bűn, de elképzelhető mégis a mai viszonyok közt. A környezetemben is csudálkozva fedezem fel olykor, hogy a kedves népek annyit tudnak a világról, amennyit a Fidesz óhajt.
S éppen úgy, ahogyan a Párt érdeke kívánja. Ez nem újság, csak mellbe vágó valóság, ami minden egyes alkalommal elképeszti az embert. Így hát, az is játszhat a sztoriban, hogy úgy szavazott valaki Borkaira, hogy azt hitte, egy földre szállt angyal ő, a hős, aki a győrieknek él, érette s általa. Vagy pediglen önös érdekből, mert azt akarja, hogy szeretett városa virágozzék. Mert emlékezhetünk – s ezt most ebben a sztoriban nem is árt hangsúlyozni -, a kampány arról is szólt, azért kell a Fideszre és a fideszesre szavazni, hogy el ne záródjanak a pénzcsapok.
Hogy az ilyen zsarolás menyire aljas, és nem demokráciába való, azt nem kell különösebben és bővebben ecsetelnünk. Viszont gondoljunk bele, ha a megfélemlített polgár azért szavazott Borkaira, mert fideszes, s hogy hiányában ne váljék sivataggá szeretett városa, most mit érezhet. Hogy hiábavaló volt minden, vége a világnak, már nem fideszes a város első embere, többet egy árva térkövet sem kapnak. Az ilyen polgár ott áll majd ma délután kétségek közt az öngyilkosságot fontolgatva, mert értelmetlenné vált az egész élete.
Aki pedig tudta is a történteket, és ennek ellenére erkölcsi aggályok nélkül szavazott Borkaira, mert az ő kutyájának kölke, s ha Orbánnak jó, nekem is jó felkiáltással ikszelt, azzal most mi lesz?
Új nap van-e?
- Részletek
- Készült: 2019. október 14. hétfő, 17:02
- Találatok: 1829
Reggelre kelve félősen lestem ki az utcára, függöny mögül orbáni módon, hogy elözönlötték-e a várost már a migránsi hordák, ahogyan azt heteken át hallottuk miniszterügynök elvtárstól és bájos csapatától. Hogyha az ellenség nyer akárhogy is valahol – visítozták -, ránk zuhan a bazi nagy Afrika, ellepi szeretett és sokat szenvedett hazánkat meg pláne nemzetünket, armageddon lesz minimum, vagy legalábbis földrengés, árvíz, sáskajárás vagy ilyenek.
Mondok Kázmér, pislatva a csipás szemeimmel a kerek világot a függöny mögül, mondok tehát, na, megtudod anyád szegény, kicsi fia és mahomet vénember egyben, hogy eljött e világnak a vége, hogy itt van-e már. De sehol se volt. Miniszterügynök elvtárs nem szavatartó ember tehát, se a bájos csapata, mert az utcában nem toszták a migránsi hordák a szüzeket keresztény kultúrát ropogtatva közben és a munkánkkal a hónuk alatt, hanem Shakespeare-i köd volt, meg a csönd.
Ismerjük a ködbéli csöndet. A lámpák glóriával a fejük körül remegnek, kutyavonyítás hallik és közeli lépések, koppanások, tompa puffanások, vonatfütty, káromkodás vagy okádás zubogása. Minden közel van s egyszersmind távol, miközben miniszterügynök elvtárs izzadtan a másik vastag oldalára fordul, a szövőnő cukros ételekről álmodik, a kurvák már pihenni térnek, és felzúg az első kukásautó a kanyarban. Ilyen volt az utca, migránsi hordák viszont sehol.
Pedig minálunk is az ellenség győzött, felszabadítva a föld e kis szegletét, hídfőállást szerzett a vérzivatarban, és más tájakon is akadt ilyen furcsaság. A népek csűrdöngöltek vagy zokogtak gusztus szerint, ami feltehetőleg máma is folytatódik, ha fölkel a nap és fölszívja a ködöt. Itt áll majd nekünk a vadonatúj világunk, és csalás nélkül könnyedén kell szétnézni benne, hogy milyen is. Kínál-é másfajtaságokat, villant-e szebb jövőt, vagy ez káprázat csupán.
Árnykép a barlang falán. Miniszterügynök elvtárs éjfeli szózatában önmagát és bájos csapatát a legerősebbnek titulálta, nem sírdogált a városok nagyjának elestén, hanem köszönetet mondott a Mariska néniknek a falvakban és a tanyákon, meg a városok peremén. Nekik játszott voltaképp, nekik szólt a sziréni hang még délután is, ahogy bájos csapata közzé tett egy képet, amelyen marcona katonák járőröznek a drót előtt, hogy megvédik a Mariska nénit a migránsi hordáktól.
Persze és természetesen, ha miniszterügynök elvtárs, valamint bájos csapata győz, és szaggatja cafatokra a célszalagot. Viszi mind az összes közbeszerzést tovább, kurvákat, jachtokat meg a mulatós tuctuccot toszás közben, és folytatódik a keresztény szabadság kiteljesedése. Mind az összes vidéken győzött is, néhány város van, aprócska szigetek az általános tébolyban, pár öntudatos polgár a lebutított országban, akik ott állnak most magukban, idegenül a hazájukban.
Mert ne ringassuk már magunkat vaníliás ábrándokba, az országgyűlési szarakodáson majd három év múlva nem lesznek szigetek, más lesz a szisztéma, a mostani részsikert lehetetlen lesz teljes diadalra fordítani, ahogyan néhány ábrándos lélek azt képzeli.