Szele Tamás: Miért nem mentem Washingtonba
- Részletek
- Készült: 2019. május 14. kedd, 21:36
- Találatok: 1698
Kérem, én tartozom egy vallomással: nem voltam tegnap Washingtonban. Magam sem értem, hogy kerülhettem el az amerikai fővárost, mikor egyébként mindenki odament, szerintem jövő héttől kiviszik odáig a négyes metrót is: ott volt Orbán, Szijjártó, Kumin, Habony, Lánczi, de még Márki-Zay és Kész Zoltán is. Nem fogják elhinni: a Trump és a Pence is ott volt!
Jó, hát nekik könnyű, ők otthon voltak.
Egyáltalán, ott volt mindenki, aki él és mozog, valósággal megszállták a várost a magyarok, szinte lépni sem lehetett tőlük, még jó, hogy a Nemzeti Gárdát nem kellett bevetni a szittya fergeteg ellen, és nagyjából megmaradtak a Smithsonian Museum kincsei is, bár az invázió utáni leltár még tart.
Csak én nem mentem.
Miért?
Ennek több oka is van, és ugyan, távolról sem anyagiak ezek az okok, hiszen mi sem volna számomra egyszerűbb, mint az, hogy ha úri kedvem úgy tartja, akár minden második hétvégémet Washingtonban töltsem, illetve de, anyagiak is: nem csak az a baj, hogy nekem erre nincs pénzem, de az is, hogy aki elment tudósítani a Donald Trumpnál tett Orbán-látogatásra, az kidobta a pénzét az ablakon az utolsó vörös centig. Itt nem volt miről tudósítani és nem volt mit. (
Az egy dolog, hogy ezzel van tele a honi sajtó – az amerikai már jóval kevésbé, a CNN vagy a New York Times nem is említi a hatalmas jelentőségű látogatást a főoldalon. A Washington Postban Anne Applebaum alaposan leszedi a keresztvizet a magyar és amerikai kormányfőkről a jegyzetében, de azért az sem kiemelt helyen jelent meg. Ezzel szemben, mintegy ellensúlyként a jóval kevésbé ismert Washington Times vasárnap elemzést közölt April Foley volt budapesti nagykövet tollából, melyben a szerző bemutatja a magyar kormány iránti rajongás összes szalonképes formáját és néhány szalonképtelent is, de magáról a találkozóról ma reggel csak húsz sort olvashatunk, az már szinte mínuszos hír. Hogy mi a különbség Anne Applebaum és April Foley írása között? Lehetne mondani, hogy ami a Washington Post és a Washington Times között: az első világlap, a második távolról sem az, de én továbbmennék: April Foley csak nagykövet volt, annak akárkit ki lehet nevezni, Anne Applebaumot viszont éles elméje és kiváló stílusa miatt kedveli a világ, ő újságíró, azt bizony még nálunk sem lehet kinevezés útján elérni, hogy valaki írni tudjon. (Ellenben az Origo ékes példája annak, hogyan lehet írástudatlanokat igenis kinevezni sajtómunkásnak).
No, szóval az amerikai sajtóvisszhang nem veri ki a ház oldalát, de mondhatjuk úgy is, hogy az ingerküszöböt sem nagyon érte el – hogyan is érhette volna, mikor most tör ki a gazdasági- és vámháború Kínával, az a hír, nem Orbán vizitje. Ami mellesleg elég rövidre sikerült.
Hogy kicsit magáról a találkozóról is beszéljünk, azt ugye a magyar kormánysajtó szerint egy órásra tervezték, Trump elnök napirendje szerint negyven percesre, de Orbán Viktor talpig úriember volt és megoldotta a kérdést: eleve tizenegy perc késéssel érkezett, ami ugyan Washingtonban nem része a protokollnak, de Trump örvendhetett, mert ennyivel is rövidebb időt kellett együtt töltsenek. Ha mindent összevetek, az jön ki, hogy alig fél órát beszélhettek, ami persze még így is sok, ugyanis nem beszélni ment oda a mi kormányfőnk, hanem aláírni és az jóval kevesebb időbe telik. De a forma kedvééért elálldogálhattak egy darabig együtt, esetleg ittak is valamit, hogy teljen az idő: nem lehet véletlen, hogy a találkozó utáni sajtótájékoztatón nem számoltak be semmiről a tárgyalásokkal kapcsolatban. Hiszen valószínűleg ők ketten nem is tárgyaltak, vagy csak pár szót váltottak.
Mellesleg: az MTI is másképp írta először, de még időben észbe kapott, és kiadott egy helyesbítést:
„Felhívjuk felhasználóink figyelmét, hogy a 22:08 órakor kiadott, Trump: Orbán Viktor jó munkát végez az országa biztonságának megőrzésében című anyagunk 9. bekezdésének 1. mondata helyesen:
Csúnya dolog
- Részletek
- Készült: 2019. május 14. kedd, 05:00
- Találatok: 1870
Kásler minisztertől tegnap óta azt is tudjuk, hogy a Tízparancsolat a szorulás gyógyítása mellett a jogállam fundamentuma is. Látjuk, hogyan működik ez Neriában, hogy jobb se kell, a hitre alapozott korrupciónak párja nincs, a magyarok pedig mindjárt örökéletűek lesznek. Kásler miniszterben a tébolynak egy egész különös szintje lakozik, hogy Orbán rátalált, aki ezt az emberminiszteres hivatalt Balog páter után betöltheti, mutatja kies országunk kitaposott útját a pokolba bele.
Mivelhogy Kásler miniszter egy óvoda alapkőletételénél (ez is), nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Tízparancsolat a legtökéletesebb törvénykönyv, s ezzel párhuzamosan pedig az Európai Bizottság kiadott egy közleményt, miszerint az a kormány, amelynek Kásler miniszter is tagja, hazudik. Ez a klafaság. A valaha volt orvos így került bele a történetbe, így járt, mondhatni, fölhívhatnánk a figyelmét arra tehát, hogy aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.Mert Pártunk, kormányunk és a Fidesz összes tagja azt visította egy nappal előtte, hogy az Európai Bizottság megtámadta a mi istentől ihletett babaváró programunkat. Így sugallja a Fidesz a bávatagoknak, hogy Európa és annak minden diabolója most már arra bazírozik, hogy a magyarnak nemhogy rossz legyen, migránsok rabszolgájává váljon, hanem még ki is pusztuljon a nemzet, hogy legyen föld az ebolás, nagyfarkú négereknek betelepülni.Úgy visítanak a babavárásuk miatt, mint valami fába szorult féreg. Így az Európai Bizottság kénytelen volt kiadni egy közleményt, miszerint éppen a magyar hatóságok kezdeményeztek egyeztetést erről, ők viszont még neki sem láttak foglalkozni vele. A paraszti ész járása szerint, ha nem vették napirendre, meg sem támadhatták. Ilyen apróságok viszont a hergelésre szakosodott – máshoz sem értő – kormányzatot nem érdekelnek egyáltalán, fújják a trombitát meg verik a tamtamot.
“Ne tégy felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!” – Ez Kásler Tízparancsolatának egyik passzusa, ami tiltás magában foglalja azt is, hogy ne hazudj. Ha Kásler szerint a Tízparancsolat a legtökéletesebb törvénykönyv, fölhívnánk a figyelmet arra, hogy törölje ki vele az arschát, mert ezek nemhogy az Istentől eredeztetettet, hanem azt sem tartják be, amit két órával azelőtt ők maguk szavaztak meg. Itt eszméknek, törvényeknek sansza sincs, itt anyagi és erkölcsi szabadrablás van. Morális és kognitív nihil.Hosszan lehetne sorolni persze, miben hazudnak, illetve, egyszerűbb volna annak elsorolása, miben nem. És nem is ezért gondolkodtam én el ezen az egészen, mert újdonság ebben nincs, érdekesség se nagyon. Viszont az állhatatosság, ami megmutatkozott a babavárós visításban, és a valóság dafke pofán köpése az egy kicsit nóvum azért, mert nézzük ezek után órára és percre is lebontva az események láncolatát. Legyünk Sherlockok pepita kalapban.Az MTI – bizonyára vért hugyozva – erőt vett magán, és 10.18-kor kiadta az Európai Bizottság közleményét, hogy kormányunk hazudik.
Szlovákia éltanuló lett, Magyarország már csak a hátát látja
- Részletek
- Készült: 2019. május 12. vasárnap, 16:55
- Találatok: 2313
Ma már elképzelni is nehéz, hogy amikor hazánkat 1999-ben felvették a NATO-ba, Szlovákiát még kihagyták a bővítésből a Meciar-kormány antidemokratikus jellege miatt. A kilencvenes években Magyarország a rendszerváltó országok mintagyerekének számított, a frissen önállóvá vált Szlovákiát viszont a kormányzati szintű nacionalizmus, a korrupció és a gazdasági elmaradottság jellemezte. Szívszorító belegondolni abba, hogy mára mennyire megváltozott ez a helyzet a mi rovásunkra.
A nemzetközi statisztikák száraz nyelvén az egy főre jutó bruttó hazai termék, a GDP Szlovákiában húsz százalékkal magasabb, mint Magyarországon. Északi szomszédaink átlagosan egy évvel tovább élnek, mint mi. Szlovákiában, ha szerény mértékben is, de évről évre növekszik az ország lakossága, míg nálunk megállíthatatlanul csökken. A londoni Economist Intelligence Unit úgynevezett demokráciaindexén Szlovákia a 44., Magyarország pedig az 57.Ugyancsak elkeserítő számunkra a sajtószabadság helyzetének összevetése a Riporterek Határok Nélkül legutóbbi felmérése alapján. Északi szomszédunk a 35., míg Magyarország a szégyenletes 87. helyet kapta. Vagyis Szlovákia nagyjából az Egyesült Királyság, hazánk pedig nagyjából Sierra Leone szintjén áll. Ez utóbbi felmérést cáfolandó a Fidesz-média arra hivatkozott, hogy Szlovákiában tavaly meggyilkolták Jan Kuciak tényfeltáró újságírót, Magyarországon viszont egyetlen újságírót sem öltek meg a hivatásának gyakorlása miatt. Ez szerencsére igaz. De a Kuciak-gyilkosság több szempontból is fordulópontot jelentett a szlovák demokrácia megerősödésében.Először is Jan Kuciak kitartóan és olyan mélységben tárta fel a hazai és nemzetközi maffia, valamint egyes kormányzati körök bűnös összefonódását, amelyre a magyar oknyomozó újságírásban nemigen van példa. És amikor a menyasszonyával együtt brutálisan meggyilkolták, akkor a gaztett földrengésszerű változásokat hozott a szlovák politikai életben. Bár a sokáig „teflonpolitikusként”, leválthatatlan vezetőként ismert Robert Fico minisztelnök személyes felelősségét senki sem bizonyította be, a közhangulat nyomására le kellett mondania. Egy demokratikus országban ugyanis a miniszterelnököt felelősség terheli azért, ami az országában és az általa vezetett kormánypárt környékén történik. Az egész Szlovákiát megrázó tüntetéseknek és Fico lemondásának is része volt abban, hogy új politikai erő jelent meg a porondon, és fiatal, rokonszenves vezetőjét, Zuzana Čaputovát egy évvel később meg is választották az ország első női köztársasági elnökének.
Nyilván csak hosszabb elemzés tudná feltárni, hogy az elmúlt húsz esztendőben miért előzte meg Szlovákia mind gazdaságilag, mind a demokratikus intézményeket tekintve hazánkat. Feltehetően belejátszott ebbe a frissen megszerzett függetlenség kiváltotta bizonyítási kényszer. De a politikai rendszert tekintve bizonyosan része van ebben a mienknél demokratikusabb választási rendszernek is. A parlamenti választás teljesen arányos, az egész ország egyetlen körzetnek számít, és csak pártlistára lehet szavazni. A pártlistán belül azonban a szavazó megváltoztathatja a sorrendet, és a pártvezetés által hátrébb sorolt jelöltet juttathatja be a parlamentbe. Olykor eredményesen.Ezt a preferenciális szavazási módot használják az EP-választásokon is. 2004-ben a fizikusként is kiváló, azóta elhunyt Duka-Zólyomi Árpádot a választók a Magyar Közösség Pártja listáján a Fidesz-hű Berényi József elé sorolták, és így bejuthatott az Európai Parlamentbe.
Aztán
- Részletek
- Készült: 2019. május 12. vasárnap, 00:15
- Találatok: 1903
Volt olyan műsora a Hír Tv-nek, amelyet úgy nagyjából a lehetséges nézők egy százaléka bámult, s mindezt már az Echo megszűnése után, amely aktus elsősorban arra irányult, hogy ne aprózzák el az erőforrásokat, és koncentrálják a nézőközönséget is. Sikerült. Előtte még a milliárdokkal kistafírozott Echo hozott olyan mutatót is, miszerint a Föld nevű bolygó összes magyarja közül mindösszesen ötezren voltak kíváncsiak rá, és nincs sokkal jobb helyzetben az M1 sem, ám mégis zavartalanul folyik belőle a takony.
Amióta Mészáros einstandolta a megyei lapokat, meredeken zuhan az előfizetők száma, az országos terjesztésűek, mint a Magyar Nemzet, meg a többi, alig mérhető olvasottsággal rendelkeznek. Logikus lenne tehát, hogy a magamfajta ilyenkor örömökben törjön ki, és mégsem teszem. Azok az orgánumok ugyanis, amelyeknek van még valami köze a valósághoz, nem profitálnak ebből, nem ugrott meg a nézettségük és olvasottságuk, ezeket is csak a megszokott törzsközönség fogyasztja, a társadalom jelentős része tehát kiesik a világból, köze sincs a valósághoz.Következésképp rengeteg honfitársunknak halovány fingja nincs a körülötte történő dolgokról, így egy múlt, jelen és jövő nélküli bambaságba süllyed, a Fidesz pedig tarol. Ezért nem lehet felhőtlenül örömködni afölött, hogy a lakájmédiát a többség le sem szarja, mert ugyanez a többség a másfajtát sem fogyasztja, sorsunk így teljesedik be tehát. Viszont mindennek ellenére egyszer ennek is vége lesz. Valamikor. Nem tudni hogyan, nem sejteni hány év múlva, de vége lesz, és akkor következik be az iszony, ha meglátjuk, hová jutottunk. J. A. homokos, füves, vizes síkja maga lesz a mennyország ahhoz képest.
Mindenféle televíziók, rádiók és újságok, amelyek léte ma egy dologtól, mégpedig a kormányzati csöcstől függ, villámgyorsan mennek tönkre, zárnak be, és eresztik az utcára az írástudatlan “újságírókat”. Ők majd visítanak a médiaterror és a politikai tisztogatás miatt, holott csak az alanyt és az állítmányt nem tudják egyeztetni, műfajokról pedig fingjuk nincs. Mert Kiss Pisti 5b osztályos tanuló nívóján állanak a szerencsétlenek (ha talán), és az életet nem lehet copyzva ábrázolni. A piaci viszonyok elvégzik majd azt, amit a forradalom nem tud, de, ami ennél is tragikusabb, olvasókat is nevelni kell újra.Iszonyatos lesz, újjá kell építeni az országot, és nemzedékek mennek majd rá. Vegyük csak a stadionokat, amelyek nyakló nélkül épülnek voltaképp fantom csapatok és fantom nézők számára. Szombathelyen már százmilliókat kell pumpálni a stadion fenntartásába, olyan helyeken pedig, mint Felcsút, Kisvárda, Mezőkövesd, ahol Orbán kegyéből Orbán kegyenceinek van futball csapatuk és stadionjuk, a központi csöcs nélkül ezek megszűnnek, a stadionok a’la Ceasusescu lerohadnak, és fölveri őket a gaz. Nem lesz ez öröm, de így lesz, ha pukkan a lufi.És még tovább menve, a Mészáros és Mészáros cégek, amelyek polipként hálózzák már be az országot, szintén e nélkül a csöcs nélkül, közbeszerzések híján mennek tönkre, ontják magukból a munkanélkülieket, mert a mai gazdasági álomvilág nem tartható a végtelenségig. És még továbbá, az uniós csöcs elapadása és a multik érdekének megszűnése után az egész magyar gazdaság szükségszerűen omlik össze, és a ma még ellenzéknek – már nem baloldalnak – marad a szokásos feladat, eltakarítani a romokat és újjáépíteni az országot.Kiválasztás hűségalapon - interjú Róna Péterrel
- Részletek
- Készült: 2019. május 10. péntek, 21:21
- Találatok: 2533
Már történelmi hagyomány, hogy kívülről várjuk a segítséget, aminek mindig nagy ára volt és lesz – figyelmeztetett Róna Péter, az Oxfordban élő közgazdász.
Óriási lehetőséget láttunk a 2004. május 1-jei uniós csatlakozásban. Milyen állapotban volt akkor a magyar gazdaság?Már lejtmenetben volt. Az okok több mint száz évre nyúlnak vissza. A rendszerváltás után a magyar kormányok egy olyan gazdasági paradigmát követtek, amelynek a gyökerei legalább az 1867-es kiegyezéstől eredeztethetők. Ennek lényege, hogy hozzuk be a külföldi tőkét és az majd megteremti azokat a kapacitásokat, amelyek segítségével egyebek mellett a magyar export is fellendülhet, és ebből megélhetünk. Ezzel a hagyománnyal Magyarország más utat választott, mint a régió országai.Mi jellemezte, jellemzi a „magyar utat"?A lengyelek például nagyon határozottan védték a mezőgazdasági feldolgozó iparukat, s a csatlakozási tárgyalások alatt jelentős kedvezményeket harcoltak ki. A csehek úgy engedték be a külföldi tőkét, hogy az nagy részben a hazai beszállítói hálózatra építsen és nem áldozták fel a cseh gépipart a német autóipar oltárán. Szlovákia a cseh és magyar gyakorlat között lavírozott.Sokan a magyar nagytőkések és a tőke hiányával magyarázzák, hogy nemigen volt más választásunk. Lett volna?A cseh, vagy a szlovák tőkeellátottság sem volt jobb, mint a magyar, mégis sikeresebben oldották meg a csatlakozás jelentette feladványt. Szerintem nem a túlhangsúlyozott tőkeellátottság volt az alapvető gond már a rendszerváltást követően sem, hanem a képességek megőrzése. Magyarországnak volt például egy nemzetközi szinten is elismert szakmai teljesítményt nyújtó vízügyi kutató intézete, a VITUKI. A privatizáció során ezt az intézetet az ezredforduló utáni időszakban szétverték. Akkor sikerült „megszabadulni” egy évszázadokon át felhalmozott szellemi tőkétől, amikor a víz az egyik legfontosabb világgazdasági és politikai tényezővé vált. Ma Magyarország lehetne a térség egyik vezető vízgazdálkodási innovációs nagyhatalma. Nem ez történt és ez nem egyedi példa.A külföldi tőke mégis csak hozott fellendülést a hazai gazdaságban. Ez nem jelentett kárpótlást a veszteségekért?Kétségtelen, hogy a külföldi tőke beáramlása fellendülést hozott, de ez a hazai ipar, mezőgazdaság és szolgáltatás elsorvasztásával járt együtt, és ez minden eddigi kormány felelőssége. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar GDP hozzáadott értékének 52 százalékát a nemzetközi nagyvállalatok állítják elő. Tegyük hozzá, hogy a foglalkoztatottak kevesebb, mint 15 százalékával.Az Orbán-rezsim viszont a hazai vállalkozások támogatását ígérte, és azt is, hogy megvédi őket a nemzetközi cégek nyomásától. Ebből mi valósult meg?A hazafias szövegek ellenére, ez a kormányzat sokkal inkább kiszolgálja a nemzetközi tőkét, mint szocialista elődei. Az elmúlt évek látványos GDP növekedése szinte kizárólag a külföldi tőke és az uniós forrásokból származik. A magyar gazdaság alacsony hozzáadott értéket termel, s emiatt is hozzájárulása a GDP-hez elhanyagolható. Ne feledjük, hogy az elmúlt 15 évben az uniós támogatások nagyságrendje átlagosan a bruttó hazai termék 3 százalékának felelt meg. Ez összességében mintegy 25 ezermilliárd forintot tehet ki. Az összes külföldi tőkebefektetések pedig még ezt is meghaladják.Hogyan használtuk föl ezt az irdatlan összeget?Jelentős részét visszaadtuk a multiknak adókedvezmény és támogatások formájában. Ebben szintén az Orbán kormányok jártak, járnak az élen. A tavalyi számok alapján látszik, hogy több nemzetközi óriás 3-3,5 évre előre megkapta a munkabérekre fordított összeget, vagyis ingyen van neki erre az időre a munkaerő. Emellett a régiós versenytársakhoz képest sokkal többet fordítottunk infrastrukturális beruházásokra.Politikusok, közgazdászok ideológiai hovatartozásra való tekintet nélkül a gazdaság bővülését várták ettől. Tévedtek volna?Az autópályák közelében valóban élénkültek a beruházások, de már a távolabbi térségek nem sokat profitáltak ebből.
Minek nevezzelek?
- Részletek
- Készült: 2019. május 09. csütörtök, 22:34
- Találatok: 1859
Kovács Zoltán birodalmi levelező ezúttal a CNN-t oktatta ki, ordította le a fejét – ha élhetünk zavaros képes beszéddel -, mert bántotta a mi kedves vezetőnket. Pedig még csak nem is saját kútfőből hajtotta el a jó édesanyjába ez a CNN Orbán Viktor Mihályt, hanem a közvélekedést foglalta össze egy megengedő mellékmondatban, mondván: “egyesek már de facto diktátornak” nevezik. Nevezik őt sokkal cifrábban is egyesek, s ha a zamatos kifejezéseket idézte volna a CNN, a birodalmi levelező akkor sem szólhatott volna egy árva mukkot sem.
Idézhette volna a hírtelevízió – nem ilyen miénk fajta, gajdicsos-bayeros, hanem komolyabb picikét – azt is, hogy nem egyesek, hanem egy egész ország nem de facto, hanem nagyon határozottan nevezik a köpcöst O1G-nek. Ez is hír ugyanis, a valóság egy csalfa szelete, tehát van, míg Kovács Zoltán ábrándjai csak az ő fejében léteznek homályosan. Hogy a CNN-nek igaza is lehet, arra Gábor György, filozófus-vallástudós hívta fel a figyelmet, felidézve Iványi Gábor és egyháza kálváriáját. Mint ismeretes, a Magyarországi Evangélikus Testvérközösségtől Pártunk megvonta az egyházi státust.Gábor György ezt írja:“Évek óta tart a vita arról, hogy az Orbán-rendszer diktatúra-e, avagy nem. Most akkor adjunk hálát Orbán Viktornak, aki maga válaszolt a fenti dilemmára, egyértelmű beismerő vallomást téve saját hatalmáról. Hatalomfelfogásának ars poeticáját osztotta meg mindannyiunkkal, midőn egy Iványi Gábort érintő kérdésre az alábbi választ adta: „Jól ismerem Iványit, két gyermekemet is ő keresztelte meg. De volt a parlamentnek egy döntése, amely miatt lefasisztázott. Ezt nem tudom megbocsátani neki.” – Vagyis, ha Orbán Viktor megharagszik valakire – s teljesen mindegy, hogy miért, s teljesen mindegy, hogy jogosan, avagy minden alap nélkül – a törvényeket ennek megfelelően hozatja meg az őt maradéktalanul kiszolgáló hatalmi többséggel. Ha tehát Orbán megharagszik valakire, akkor minden további nélkül megfosztja őt és annak közösségét az állampolgári jogok valamelyikétől, ahogy ezt Iványi Gáborral és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség valamennyi hívőjével megtette, s ahogy azóta is fütyül minden bírósági határozatra, eljárásra vagy ítéletre. Ez virtigli diktátori tempó, ez maga a par excellence diktatúra. A beismerő vallomásért special thanks to Orbán Viktor!”Pont. Mint láthatjuk, így néz ki, ha világosan, a logika és a tiszta gondolkodás szabályainak megfelelve soroljuk be a Brehmünkbe Orbán Viktor Mihályt. Ilyenekre gondolt a CNN, amikor azt mondta, “egyesek de facto már diktátornak” nevezik. Ezzel vitatkozni nincs mit, viszont arra is kíváncsiak volnánk, mit szólna a Soros növendék Kovács Zoltán, ha Iványi véleményét idézte volna a CNN, miszerint a kedves vezető fasiszta volna. Ekkor sem szólhatna egy árva sóhajtást sem a birodalmi levelező, mert a NER számos eleme megfelel a fasizmus korrekt kívánalmainak.Sőt, Orbán Viktor Mihály a virtigli fasisztasága mellett náci vonásokat is hordoz, életterekről ábrándozik és fajokról, mint tegnap is Kolozsváron. Egészen elképesztő és összefüggéstelen dolgokat beszélt megint össze-vissza (kezd teljesen szétcsúszni a manus), de arra gondosan ügyelt, hogy a magyart fajként határozza meg már nem először. Ezért őt a CNN után szabadon nevezhetnénk de facto diktátornak, fasisztának és nácinak is, és ebbéli állításunkat alátámasztja, hogy milyen alakokkal cimborál mostanában, hogy kikhez dörgölőzik.
Ille István: Orbán szerint a világ
- Részletek
- Készült: 2019. május 08. szerda, 22:21
- Találatok: 3755
Orbán, attól tartok, teljesen elveszítette a kapcsolatot a való világgal. Korábban is voltak téveszméi. Pl. azt képzelte, hogy ő Magyarország, no meg a magyar emberek, de ez eltörpül a mellett, hogy manapság jóformán Istennek képzeli magát, de legalábbis, fárosznak, követendő fénynek Európa sötét és viharos tengerén.
Megnyilatkozott Bernard-Henri Lévynek, igét hirdetett és prófétaként szólott. Alant következnek zavaros, olykor ellentmondásos, de ellentmondást amúgy nem tűrő szavai, amelyek a HVG-ben jelentek meg május 7-én.Az illiberalizmusról:„A liberalizmus szülte a politikai korrektséget. Vagyis a totalitarizmus egy formáját, így ez a demokrácia ellentéte. Ezért gondolom azt, hogy az illiberalizmus helyreállítja az igazi szabadságot, az igazi demokráciát.” Aha. Ezek szerint, ha valami politikailag korrekt, akkor az, biza, totalitarizmushoz vezet. Az illiberalizmus – ami amúgy egy értelmezhetetlen kifejezés – az igazi demokrácia jele. Nos, ebből az egészből egy igaz: az illiberalizmus politikailag nem korrekt.Iványi Gáborról:„Jól ismerem Iványit, két gyerekemet is ő keresztelte meg. De volt a parlamentnek egy döntése, amely miatt lefasisztázott. Ezt nem tudom megbocsátani neki.”Nos, ez az állítása tényszerűen nem igaz. Iványi, amennyiben egy parlamenti döntést kritizált volna, korántsem szólhatott személyesen Orbánról, mivel Orbán nem egyenlő a parlamenttel, a parlament – mivel nem egységes – úgy en bloc nem lehet fasiszta, ráadásul Orbán minden vélemény szerint inkább autokrata és parlamenti többsége is „csak” fasisztoid. Persze, az se öröm.Az Orbán–Macron-harcról„Jó személyes kapcsolatom van vele. Csak azt gondolom, hogy túlságosan intellektuális ahhoz, hogy ezt a mesterséget űzze.” Értitek: ha nem hülye, már alkalmatlan a – mire is? Egy ország vezetése mesterség?. Mondjuk, hóhérnak lenni az, de miniszterelnöknek…Marine Le Penről:„Semmilyen kapcsolatom nincs vele. (…) Mert Laurent Wauquiez (a francia néppárti Republikánus Párt elnöke – a szerk.) Figyelmeztetett, hogy ezt nem tehetem meg. (…) Semmi esetre nem fogok vele szövetkezni, mert nincs hatalom a kezében. (…) Ha egy felelős politikus nincs a hatalomban, azt mond, amit csak akar, nincsenek korlátai. Nem akarok ebbe belekeveredni.”Ami azt illeti, Orbán is azt mond, amit akar, mi több, azt is csinál, amit akar, no meg neki sincsenek korlátai, mi több, gátlásai sem.Matteo Salviniról:„Egy nagy ország élén áll. Az európaiak megbüntethetnek egy olyan kis országot, mint Magyarország, de ezt nem merik megtenni egy 60 milliósnál is nagyobb állammal, mint Olaszország. És van egy kiállása. Kiáll a migránsokkal szemben, tartja a frontot.”Milyen európaiakról beszél?Ami a jobbközéptől jobbra van, az a szélsőjobb - idetartozik Orbán
- Részletek
- Készült: 2019. május 08. szerda, 00:22
- Találatok: 2262
Orbán Heinz-Christian Strachéval, az osztrák Szabadságpárt elnökével zajlott találkozója után is megismételte azt a javaslatát, hogy a “jobbközépnek a jobboldallal” kellene összefogni európai szinten. Először sokan nem is érthették, hogy miről beszél Orbán, mert mi különbözteti meg a “jobbközép” pártokat a “jobboldali” pártoktól, hiszen a jobbközép maga a jobboldal. Aztán lassan leesik mindenkinek, hogy Orbán mire gondol: a jobbközéptől (vagyis az igazi jobboldaltól) jobbra csak a szélsőjobboldal áll. Orbán tehát a jobboldal és a szélsőjobboldal összefogását javasolja Európának és az Európai Néppártnak.
Ez azt jelenti valójában, hogy Orbán a Néppártban többségre szeretne jutni, hogy a jelenlegi jobbközép Néppártból egy szélsőjobboldali párttömörülés legyen, amely kisajátítja a “jobboldali” és a “keresztény” jelzőt, megtévesztve az európai szavazókat. Ennek érdekében a jobbközép pártokat a baloldalhoz sorolja, és azzal rágalmazza, hogy elhagyták a jobboldalt és a kereszténydemokráciát. Orbán terve az, hogy ha a Néppárt vezetői annyira balgatagok lennének, hogy az egyetlen szélsőjobboldali Orbán kirúgása helyett bevennének még további szélsőjobboldali fasisztákat, akkor Orbán ki tudná húzni alóluk a Néppárt szavazóit, az egész Néppártot.Orbán erős mentális kihívásokat jelentő elmélete szerint Franciaország, Németország, egész Észak-Európa, a Benelux államok nem demokráciák, hanem elfajzott liberálisok. Ezen segítene a szélsőjobboldal, s ha sikerülne hatalomra jutniuk, már többször kilátásba helyezte, hogy ő vizsgálná azokat, akik most őt vizsgálják. Nyilván számon kérné rajtuk, hogy sértik-e eléggé a sajtószabadságot, az igazságszolgáltatás függetlenségét azonnal fel kellene számolniuk. A NER mintájára hozná el Orbán Viktor Európa többi ótvaros fasisztájával a “keresztény” szabadságot. Szerencsére Orbán elsieti a dolgokat, Európa nem kész egy ilyen fasiszta hatalomátvételre. Így még a világ legszebb álmai is valóra válhatnak, hogy a Néppárt vezetőinek elvtelensége és bénázása ellenére Orbán kirepül a Néppártból és a perifériára sodródik.Sajnos, a Néppárt ismeretében még ebben sem lehet bízni, holott Orbán a mostani sajtótájékoztatóján kvázi ultimátumot adott a Néppártnak: ha nem veszik be a szélsőjobboldalt maguk köz, és továbbra is makacsul tiszteletben tartják az emberi jogokat, a menekültekre vonatkozó nemzetközi szabályokat, ha nem zárják le légmentesen a határaikat mindenféle bevándorlás előtt, akkor Orbán elhagyja a Néppártot. Bár így lenne, de Orbánt ismerve, az adott pillanatban még mindig visszatáncolhat, a Néppárt pedig tűrni fogja, mint már kilenc éve, hogy bolondot csináljon Orbán belőlük. Pedig ezúttal személyesen támadta meg az elvtelen és karrierista Manfred Webert, a Néppárt európai bizottsági elnöki csúcsjelöltjét. Alkalmatlannak nevezte és kijelentette, hogy a “Fidesz” (ilyen párt valójában nincs, csak Orbán van) szavazatai nem támogatják őt.Orbán bosszúálló és nem felejt, ezt tudhatná Weber, aki az európai parlamenti kampányban elkövette azt a hibát, hogy a szélsőjobbtól való elhatárolódása közben kijelentette, hogy nem Orbán szavazataira szüksége, és nem kíván Orbán embereinek szavazataival elnök lenni. Orbán hónapokkal később erre hivatkozva kijelentette most, hogy Weber ezzel “Magyarországot” sértette meg (Magyarország egyenlő Orbán Viktorral, mint tudjuk), ezért ő maga mondott le ezzel a “magyarok” szavazatairól. Jellemző, hogy ezt is Orbán egyszemélyben dönti el, fel sem merül, hogy a Fidesz nevű egykori párt létezésének akár a látszatát is fenntartsák azzal, hogy ilyesmiről a párt valamelyik testülete dönt. Ha Weber megérti, hogy Orbán szavazataira nem számíthat a Néppártban, akkor a karrierista nem védi őt többé.A baj az, hogy ezt öt perc alatt lehet megbeszélni: “Manfred, félreérthető és sértő voltál, erre reagáltam, de ha ez egy félreértés volt, akkor számíthatsz a szavazatainkra”, és kész. Minden attól függ, hogyan szerepel a szélsőjobb, és ha összeállnak a német, a francia, az olasz és az osztrák fasiszták, akkor elég erősek-e ahhoz, hogy Orbán átmenjen vezérnek hozzájuk. Ha úgy látja, hogy a következő ciklusban a szélsőjobb megerősödhet, elhitetheti, hogy ők az igazi “jobboldal”, és a következő választáson legyőzhetik a Néppártot, akkor a Néppártot baloldalinak és bevándorláspártinak bélyegezve távozik. Ha nem így alakulnak az eredmények, és nagyon kicsi lenne a szélsőjobboldali fasiszta frakció, akkor visszahízelgi és visszapávatáncolja magát a Néppártba.Ilyen egy igazi szar ember, ahogy a liberális béklyóktól és a szabadságot bénító politikai korrektségtől megszabadult illiberális magyar ember, aki “szívből beszél”, mondaná.
Tiborcz, a gazdag közlegény
- Részletek
- Készült: 2019. május 06. hétfő, 21:42
- Találatok: 3414
Tiborcz István nem közszereplő, magánemberként szólították meg az utcán, és bár egy átlagembernél jobban, a közszereplőkhöz hasonlóan kell tűrnie a média figyelmét, de csak keretek között, a célpontos anyag pedig túlment ezen.
A bíróság szerint Célpont videója titkosan, súlyosan visszaélésszerűen készült, mivel az érintett személy nem számolhatott azzal, hogy megnyilvánulása nyilvános kritika tárgyát képezheti, és nem volt abban a helyzetben, hogy a felvétel elkészítéséhez és felhasználásához való hozzájárulásról döntsön.Tiborcz nyilatkozata az utcán rögtönzött riportban semmilyen többletinformációval nem szolgált a riporter kérdésével érintett közérdeklődésre számot tartó témához, és nem volt nélkülözhetetlen a műsor hitelességéhez – közölte a bíróság.Ez tehát a Kúria döntése, illetve annak érvrendszere, a 444.hu beszámolója szerint. Így indokolta a magas bírói testület, hogy miért kellene, ha létezne, az egykori Hír tv-nek, illetve a Hír tv-s tudósítás alapján a 444-nek elnézést kérnie Tiborcz Istvántól.
Kóstolgatom a döntést, mint ahogy mások is ezt teszik, voltaképpen mi az, amit megtehetünk, és mi az, amit nem Tiborcz István esetében. A per most arról szólt, ha jól értem, hogy meg lehet-e csak úgy szólítani az utcán a miniszterelnök vejét, számon lehet-e rajta kérni gazdagodásának hátterét. Vagyis a Kúria azt nem mondta, hogy ne lehetne foglalkozni, mondjuk az Elios üggyel, de az utcán már nem kérdezhetünk tőle róla semmit. Mert akkor, és úgy nem számít közszereplőnek.Értem én ezt a határozatot, és bizonyos szempontból még hajlamos vagyok egyet is érteni vele. Ne lehessen zaklatni senkit az utcán, csak úgy leszólítani, pláne ne próbáljuk meg olyan keresztkérdésekkel zavarba hozni, amelyek nem adnak új információt a nézőnek. Meg aztán azzal külön is egyetértenék, ha a bírói döntés arról szólna, hogy ne zavarjunk senkit pusztán azért, mert Orbán Viktor családjához tartozik. Elfogadom: nem szép a kormányfő családját l’art pour l’art pellengérre tűzni, a családtagok számára is biztosítani kell a magánélethez való jogot.Igen ám, de vajon gondolt-e arra a magas testület, hogy miként lehetne információhoz jutni, mondjuk Tiborcz István üzleteivel kapcsolatban? Van-e olyan út, amely megnyílik felé, van olyan reguláris hely, ahol lehetne tőle bármit kérdezni? Mert nincs ilyen. Márpedig lenne bőven mit megtudni, van egy sor olyan kérdés, amelyre tőle kellene választ kapnunk. Csakhogy ezeket a kérdéseket – igen, Tisztelt Bíróság – sehol nem lehet feltenni. Nem lehet megkérdezni, hogy milyen szerepet is játszott pontosan Tiborcz István az Elios ügyben, vagy hogyan jut hozzá kastélyokhoz, drága épületekhez, egyáltalán mennyi közpénz folyik be hozzá? A fene se akarna vele beszélni, ha csak egyszerű vő lenne, ha nem az állami pénzeken üzletelne, ha nem folyna be hozzá sok-sok euró, az Unió jóvoltából. Márpedig, ha fontos tények maradnak homályban, olyanok, amelyek ránk is tartoznak, akkor miért és hogyan válik nem-közszereplővé valaki, aki a mi pénzünket költi, titkos csatornákon keresztül?További cikkeink...
