Hírek

Wolowitzot is utálom

panchoDél-Afrikában, a Kruger Nemzeti Parkban egy orvvadászt utolért a karmája, s miközben ott járt, ahol nem kellett volna, egy elefánt agyontaposta, ezt követően pedig egy oroszlán megfrüstökölte őt, mert a természetben semmi nem megy kárba. Az anyag örök körfogásának szentsége és törvénye szerint az orvvadász – akiből egy koponya meg egy tépett gatya maradt csupán – immár csak vas, szén, ilyenek. Olyasmi anyagok, amelyek évmilliárdokkal ezelőtt egy csillagban keletkeztek, annak fölrobbanása után pedig idesodródtak valahogyan, és egy véletlen folytán orvvadásszá álltak össze.

Rajes Kootrapali szerint a karma newtoni pontosságú törvényszerűség, minden hatásra egy neki megfelelő ellenhatás a válasz. Ő például, ha Sheldonnal elmegy az északi sarkra, ezt követően – mintegy jutalom gyanánt – nagyfarkú milliárdosként születik újjá, aki tud repülni is. Következésképp, aki elefántokat gyilkolászik, általuk vész el, hogy oroszlánok falják fel aztán, az már csak hab a tortán, az élet kiszámíthatatlan, kajla fityisze. Ezzel a karma arra int mindenkit, nem szabad nekünk idegen területeken kurválkodni, vagy más tollával ékeskedni akár.
 
Például Orbán Viktornak Isten szerint tilos a szószékről kampányolni, terjeszteni a hülyeségét, és mégis megteszi. Ha Isten nevét minduntalan és egyéni haszonszerzés céljából veszi a szájára, voltaképp istentelenségét és hitetlenségét bizonyítja, amiért őt villámnak kell agyonsújtania. Várjuk a zivatarok szezonját tehát, hogy bebizonyosodjék az univerzum spirituális ereje. Ilyen azonban történni nem fog, mert csodák nincsenek, mint ahogyan boszorkányok sem, vagy talán mégis. Schmidt Mária ugyanis szintén ismeretlen vizekre készül, oda, ahol semmi keresnivalója nem lenne.

Ő történész volna állítólag, de csak ilyen papír alapú historista, hogy cetlije ugyan van róla, de semmi egyéb nem utal ebbéli minőségére. Ő úgy kurválkodik a történelemmel, mint a főnöke az Istennel, különben is, mostanában inkább kiállításszervező és rendező. Jó pénzért mindenre kapható, de, hogy még a futballhoz is ért – illetve ahhoz sem -, az csak most derült ki, midőn újólag kapott pár milliárdot – jelen állapotunkban már mindegy is, mennyit -, hogy állítson elő egy mauzóleumot szerencsétlen Puskás Ferenc számára. Ő, bár létezése, legendája és halála engemet hidegen hagy, de mégis csak jobb sorsra volna érdemes.
 
Momentán ugyanis arra használják, hogy igazolják vele a rendszer létjogosultságát, mint ahogyan erre szolgálnak a stadionok és a várt, de soha el nem következő jelenbéli futballsikerek is. Természete ez már a diktatúrának, az alattvalóknak cirkuszt kínál, amivel egyszersmind a külvilág felé szeretné igazolni, hogy okkal létezik, és egyszersmind felsőbbrendűségét is mutatni óhajtja. Sehol a világ boldogabbik részén nem fabrikálnak héroszokat csámpás futballistákból és sánta atlétákból, állami szinten legalábbis nem. Meghagyják ezt a jogot az elvadult szurkolóknak, amilyen állatfajta viszont mindenhol akad.
 
Csak nálunk übermensch azonban a kereplős, sípos, dobos ember, aki himnuszt énekel minden kilométerkőnél, ami gesztustól mindenkinek állva kéne pisálnia, mert ez a hatalom szerint olyan szakralitás, mint a szent jobb, vagy a Dunán úsztatott korona. Már ebből is kitetszik, hogy zavarok vannak az erőben és az értékekben, hogy az alattvalók hitét és rajongását mesterségesen építgetik és terelgetik, amit közkeletűen manipulációnak neveznek. Cipollai játéknak csupán, amitől egy igazi hívő sugárban okádna, s hogy ez nem történik meg, mutatja, hogy országunk csak a képeskönyvekben keresztény, s annyira, mint a veréb a kockakövön.
 
Most mégis arra gondoljunk elsősorban, hogy mivé lesz a hatalom manipulatív kezében szerencsétlen Puskás öcsiből, akit most majd Schmidt Mária bekap, megcsócsál és Dózsa Lászlóként öklendezik vissza, mint egy cirkuszi lovat.

Bővebben ...

Mi a teendő a forradalom másnapján?

smp_9258Egy lengyel jogtudós mondta, hogy Lengyelországban népszerű játék azon gondolkodni, hogy mit kell majd tenni annak a – remélhetőleg még idén bekövetkező – választásnak a másnapján, amikor a Kaczinsky-rezsimet legyőzi az egyesült ellenzék. Mindezt azért mesélte, mert neki is megvan a maga -az alkotmányosság szigorú betartatásának szükségességét hangsúlyozó – forgatókönyve.

Irigykedve hallgattam helyzetelemzését, amelynek egyik sarokpontja az volt, hogy a magyar és a török helyzetnél a lengyel sokkal jobb, mert van elfogadható alkotmány, van erős ellenzék, van sajtószabadság és még egy csomó minden, amire majd a demokrácia helyreállításakor lehet építeni.
 
El is gondolkodtam rajta, hogy milyen furcsa, hogy magam sem tudom, mi lenne a teendő. Igaz, az álmodozásokból a lehangoló hazai állapotoktól függetlenül is kinőttem már egy ideje. De azt hiszem, elsősorban mégsem annyira személyes hozzáállás kérdése, mint inkább az általános állapotokat jellemző tünet, hogy a legtöbben mintha el sem mernénk hinni, hogy lesz ilyen másnap belátható időn belül. Miért? Ki ezért, ki azért.
 
Mert az ellenzéki politizálás többé-kevésbé kilátástalannak tűnik három kétharmados Fidesz-győzelem és az autokrácia egyre gyorsuló kiépülése közepette; mert a kormányzóképességüket illetően kilenc év ellenzéki lét és nyolc évnyi Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormányok után jó okunk van kételkedni; és mert minden attól függ, hogy milyen esemény (külső sokk, belső válság, utódlási válság vagy valamilyen – milyen? – ellenzéki kombináció) hatására következik be a rendszer bukása, s hogy végül mi marad a nyomán: totális káosz, rendezett, kompromisszumos hatalomváltás, zavaros, egyensúlyközeli, erősen megosztott politikai tér vagy valamilyen ellenzéki erő elsöprő erőfölénye?
 
Most sem merek igazán belegondolni abba, hogy milyen konkrét lépéseket kellene tennie elsőként a jelenlegi rezsimet legyőző politikai erőnek, hogy újra demokráciává tegye Magyarországot. Inkább csak arról szeretnék mondani néhány dolgot, hogy mi kellene ahhoz, hogy egy rendszerváltás utáni Magyarország szabadabb és élhetőbb hely legyen.
Az első és legkönnyebben belátható tétel számomra az, hogy ebből a rendszerből nem vezet kifelé más út, csak a forradalom.
Lehet, hogy majd szemérmesen nem fogják így hívni, s az is lehet, hogy jobban fog hasonlítani egy háború utáni összeomlásra, mint valami romantikus, heroikus tömegmozgalom dicsőséges győzelmére, vagy megint jön egy tárgyalóasztal mellett kialkudott átmenet. De hogy valójában forradalom lesz, arról maga az Orbán-rezsim gondoskodott, amikor szóban is forradalmat és rendszerváltást hirdetett és tetteiben is fenekestül felforgatta a jogot, a gazdaságot, a politikát, a társadalom életének majd minden részletét. Mivel ez a rendszer velejéig tekintélyelvű, a hegemón politikai erő bukásával mindenképpen el kell majd takarítani az útból. És mivel hosszabb távon fenntarthatatlan is, ezért ha nem takarítjuk el, a fejünkre fog omlani magától.
 
A második dolog, amit gondolok, hogy bár a 89-90-ben kialakított közjogi keretek elvileg bármikor helyreállíthatóak volnának, de egyre kevésbé tűnik indokoltnak, hogy ragaszkodjunk hozzájuk. Ennek vannak elvi okai: bár az Orbán-rezsimet elsősorban a demokráciát lerombolni igyekvő politikusok tettei eredményezték, de, hogy idáig eljutottunk, abban szerepe volt a 89-90-es rendszer meglepő törékenységének. Ez a törékenység pedig annak volt köszönhető, hogy a politikai stabilitást előnyben részesítették a demokráciával szemben azok, akik azt a rendszert létrehozták és akik a szabadság védelmét politikán kívüli intézményekre akarták bízni. Ez az antipolitikus és elitista hozzáállás nem vezetett automatikusan katasztrófához, de semmiképp sem tekintendő olyan értéknek, amihez egy valóban demokratikus politikai berendezkedésnek ragaszkodnia kell.

Bővebben ...

Több vagy kevesebb Európát?

epvalasztas4Európa jövője a tét, hirdetik minden oldalon az európai parlamenti voksolás kapcsán. Mindenki meg akarja változtatni Európát, csak mindenki másképpen. Közös nevező nincs.

Több vagy kevesebb Európát?, így foglalható össze az az alapdilemma, amely a májusi európai parlamenti választások kapcsán megfogalmazódik a politikai paletta mindkét oldalán. Igaz ugyan, hogy az Európai Parlamentben (EP) nyolc frakció van, de az alapkérdésben tisztán körvonalazódik az a törésvonal, amelynek két oldalán az integráció mélyítése, illetve annak még további lazítása mellett törnek pálcát a különböző politikai erők. Ez alól talán csak az Európai Néppárt (EPP) kivétel, amelynek azon a szárnyán, ahol a Fidesz is tanyázik, igen zavaros a viszonyulás. 
 
Bár látszólag, és a magyar médianyilvánosságban egyértelműen, a bevándorláspárti, illetve bevándorlásellenes erők között húzódik a fő törésvonal, ez távolról sem igaz. Márcsak azért sem, mert a nyugat-európai bevándorlásellenes erők és nagyközönség számára az elutasított bevándorló nem ugyanazt jelenti, mint régiónkban. A Brexit folyamata jelzi a leglátványosabban, hogy a nyugati, északi elutasítás sokkal inkább az EU bővítésével rájuk szakadt kelet-közép-európai olcsóbb munkaerő, azaz, ellenünk irányul, mintsem az egykori gyarmatokról, Afrikából, Ázsiából, Németország esetében Törökországból immár évszázadok, vagy legalábbis évtizedek óta folyamatosan érkezők ellen. A kétezres években csatlakozott kelet-közép-európai országokban úgy vált (látszólag) politikai rendezőelvvé a bevándorláshoz való viszonyulás, hogy régiónk gyakorlatilag nem bevándorlással, hanem épp kivándorlással küszködik, a muszlim tömegek, amelyektől hangosan féltik a keresztény Európát, messze elkerülik ezeket az országokat. Az igazi ok, amely térségünk bevándorlásellenességet zászlajára tűző politikai erőit szembe helyezi a nyugati fősodorral az a „kevesebb Európa”, az integráció mélyítésének elutasítása, a demokratikus jogállamiság elleni berzenkedés, az EU béna kacsa állapotának fenntartása. 
 
Orbán Viktor ezen erők legismertebb megtestesítője ugyan , de akár a lengyel kormánypártot, akár a szlovén néppártiakat, akár a Romániában kormányzó szocialistákat vagy a cseh kormányzó liberális-populista ANO-t nézzük, közös nevezőjük a jogállamiság normáinak sérelme és a kormányzati korrupció, mégha változó mértékben is. Ezek az erők nem azért utasítják el az integráció mélyítését mert Európa muszlim menekülteket fogad be, hanem azért, mert a közösségi hatáskörök kiterjesztése esetén saját játékterük szűkül. Ha például az EU nemcsak harmonizált minimumszabályokat hozna a közbeszerzésekre, mint jelenleg, hanem ugyanolyan egységesen és kötelező érvénnyel szabályozná, mint „az uborka méretét”, akkor bizony a kormányzati rokoni, haveri kör nem tudná felvásárolni az adott országot, vagy megszerezni minden jelentős beruházás kivitelezési jogát. 
 
A mára már összeurópai szinten fenyegető méretűvé váló szélsőjobboldal gyökerei a 70-es évekbe nyúlik vissza. Ma ugyan a bevándorlásellenesség a legismertebb hívószavuk, de térhódításuk a szíriai – iraki háború nyomán felélénkült menekülthullám előtt, a 2007-től kibontakozó pénzügyi-gazdasági világválsággal kezdődött el. Ugyanebben az időszakban szökkentek szárba az úgynevezett rendszerellenes formációk, a görög Sziríza, a spanyol Podemos és Cidadanos, az olasz Ötcsillag Mozgalom is vagy akár a magyar LMP. Bár egyikük sem szélsőséges, mindenképpen másak, mint az addig megszokott hagyományos politikai pártok, amelyek ellenében születtek. Legtöbbjük nem idegenkedik a populizmustól és az euroszkepticizmustól sem. Létük többek között annak köszönhető, hogy a hirtelen precedens nélküli gazdasági nehézségekkel szembesülő jóléti társadalmak elégedetlenek voltak a hagyományos politikai elit válságkezelésével, csodát vártak vagy legalábbis gyorsabb megoldást. Az európai lakosság kezdett abban hinni, hogy a gazdasági nehézségek annak köszönhetők, hogy „ezek mind egyformák” és valami radikálisan új hozhat csak „megváltást”. Részben igazuk is volt, hiszen a stabil nyugati demokráciákban valóban egyre jobban elmosódott a választóvonal a jobb és a baloldal között, a liberális alapértékeket, a jogállamisági és demokratikus normákat, de a neoliberális gazdaságpolitikát is mindkét oldal egyaránt beolvasztotta programjába és gyakorlatába. nepszava

Bővebben ...

A keresztény Európát Orbántól kell megvédeni

orban-fasis5Az Orbán által meghirdetett idegengyűlölő program azokra a hazugságokra épül, melyeket az Európai Bizottság már több alkalommal szóról szóra cáfolt. Orbán ezúttal is szembeállította “Brüsszelt”, mint önálló entitást a tagállamokkal, amelyeket “nemzetállamoknak” nevez.

A századok óta multikulturális Európát önmagától akarja megvédeni. Az idegengyűlölet nem kereszténység, nem keresztény kultúra. Európa nem változik meg attól, ha van bevándorlás, ahogy mindig is volt, de Orbán egy világ-összeesküvés ellen harcol, amely csak a náci szakirodalomban és az ő fejében létezik.
Orbán illiberális hatalomátvételt hirdetett meg az Európai Unióban – így lehet röviden összefoglalni az EU-ellenes, hazugságokra, uszításra épülő, a nem létező bevándorlás veszélyével riogató szélsőjobboldali programot, mely civilizált országokban a közélet perifériáján jelöli ki egy párt vagy politikus helyét. A hétpontos programból hat pont foglalkozik a migránsokkal, nem törődve azzal, hogy a bevándorlás megszűnt veszély lenni Európában, az Európai Unió megállította a menekülthullámot és kezeli a bevándorlást. Orbánnak minden erre vonatkozó állítása hazug propaganda.
 
Az egyetlen pont, amely csak közvetve kapcsolódik a migrációhoz, a 6. pont, amely szerint ” Az EU-ban senkit se érhessen hátrány azért, mert kereszténynek vallja magát”. Megőrült ez a kergebirka ember, ha azt állítja, hogy a kereszténydemokrata Európai Néppárt által vezetett jogállami Európában bárkit hátrány ér azért, mert kereszténynek vallja magát. Orbánnal éppen az a baj, hogy a kereszténységgel teljesen összhangban álló jogállamiságot tagadja és támadja, a kereszténység által elfogadhatatlan rasszista gyűlöletpolitikát folytat. Még a muszlimok elleni gyűlöletkeltése is keresztényellenes, mert a kereszténység a más vallásúakat sem üldözi. A velük való együttéléstől pedig vallási vagy kulturális alapon nem fél. A keresztény ember identitása nem változik meg attól, ha más vallású emberek vagy ateisták élnek mellettük.
 
Orbán a demokrácia és a jogállam leépítését leplezi a “kereszténységre” való hivatkozással, és a demokratikus, liberális jogállamok keresztény jellegét elvitatja, ha nem idegengyűlölők, nem tolvajok, ha nem hazudnak, ha nem veszik el mások alapvető jogait. A keresztény Európát a keresztényellenes Orbántól kell megvédeni, aki az illiberális fasizmust azonosítja a kereszténységgel. Nemrég volt egy interjú az ATV Egyenes beszéd című műsorában, ahol Vágó István nagyon szemléletesen cáfolta Orbán állításait. Felidézte, hogy az európai parlamentáris monarchiákban, mint Nagy-Britanniában, Sévédországban és más európai országokban az uralkodó egyben a nemzeti keresztény egyház feje. Hogyan érhetne bárkit hátrány azért, mert kereszténynek vallja magát? Az Európai Néppárt is keresztény pártok pártcsaládja, és ők az EU legnagyobb frakciója, az Unió vezető pártcsaládja.
 
Orbánt nem azért éri kritika, mert kereszténynek mondja magát, hanem azért, mert megsérti a jogállami normákat, a Magyarország által önként vállalt közös demokratikus értékeket. Orbán az antidemokratikus rendszerét jogosan érő kritikákat azzal magyarázza, hogy ő “keresztény”, a kritikusai pedig nem azok. A demokráciát, a jogállamot, az emberi jogokat, a szolidaritást, a befogadást, a másokkal szembeni tisztes és toleráns megatartást, az együttérzést, a rászorulókón való segítséget Orbán keresztényellenesnek mondja, ami hazugság. Az is vicc, hogy Orbán önmagától akarja megvédeni a kerestzény Európát, s rájuk akarja erőltetni a maga illiberális és fasiszta rendszerét. Az Európai Unió a demokratikus értékeket követeli rajta, de ő a fasizmust kényszerítené Európára. Nem tetszik neki, hogy ezért nem lelkesedik Európa.
 
A kereszténység nem kultúra, hanem szellemi valóság, ami nem ebből a világból való. A keresztény emberek létrehozhatnak olyan kultúrát, amely a bibliai alapelveket tükrözi, de azok még köszönőviszonyban sincsenek Orbán jogtipró és idegengyűlöletre épülő fasiszta rendszerével.

Bővebben ...

Külföldi kastélyokba és palotákba fektetik Orbánék a lopott pénzt

orban-rahel5Meghirdette Orbán, hogy a magyar befektetőknek külföldön kell profitot termelni, és voltak olyanok, akik azt hitték, hogy ezúttal általában a magyar emberekről beszél, nem saját magáról és a családjáról. Ezek a befektetések láthatóan két csoportra oszthatók: az egyik az afrikai, harmadik világbeli országokba és különféle diktatúrákba kivitt pénzek, mint amilyen legutóbb az ugandai és a zöld-foki-szigeteki befektetés volt, ezek klasszikus pénzmosások, és egyszerű hétköznapi lopások. Az állami pénzt viszik ki, amivel egy fejlesztés látszatát keltik, de a sótalanított vizet nyom nélkül beszívja a homok, a pénzt a strómanoknak fizetik ki, és a banda magánzsebeibe vándorol. Mint minden pénz, végeredményben ez is Orbáné lesz, akkor is, ha egy ideig valaki más használhatja, forgatja vagy felügyeli. Előbb-utóbb hozzájuk kerül.

A külföldi “magyar befektetések” másik csoportja az, amikor az Orbán-család és az Orbán-banda a már ellopott százmilliárdokat európai országokban fekteti be. Ez is az elrabolt pénz egy részének tisztára mosása, mert különféle céges akciókkal ezeket eltüntetik a magyar nép szeme elől. A “magyar befektetők” alatt természetesen Orbán strómanjait kell érteni, Mészáros Lőrinc pancser gázszerelőt, aki soha nem vitte volna semmire, ha nem Orbán strómanja, s Orbán lánya és veje: Orbán Ráhel és Tiborcz István. Utóbbiak feladata az is, hogy olyan iparágakba fektessenek, amelyek nemcsak tartják a pénz értékét, de a potenciális Ráhel királynő társadalmi presztízsét emelik külföldön és Magyarországon.
 
A felcsúti Royal Family ennek megfelelően a szállodaiparban, turizmusban, divatiparban és a nagyértékű ingatlanbizniszben érdekelt. Ezek egy része úgy kapcsolódik, hogy régi leromlott kastélyokat és palotákat vásárol a lopott pénzből az Orbán-család, ezeket felújítja, majd egy szállodaláncolat részeként üzemelteti. Az Orbán-vezette családi maffia és tolvajbanda odáig arcátlanodott, hogy a fatolvaj és Elios-rabló Tiborcz István már nem bujkál, mint korábban tette (ahogy a tolvajok szoktak), hanem egy kommunikációs tanács révén interjúkat ad, és úgy jelenik meg a nyilvánosságban, mint egy legitim szereplő, aki világ életében kastélyok és paloták tulajdonosa volt, soha egy szalmaszálat el nem lopott, lopásra használt traktora soha nem is volt, az ingatlanjait és a milliárdjait legálisan szerezte vagy abba beleszületett. Lassan “tiszteletre méltó” üzletemberként és úriemberként kell tekintenünk a tanyasi fatolvajra.
 
Tiborcz a Portfolio.hu-nak elmondta, hogy “Magyarországon is folytatódnak a cég fejlesztései: az Adria-palota, a turai Schossberger-kastély és a Weiss Manfréd-villa felújítása mellett belvárosi szállodaprojektet is elindítottak, az üzemeltetést a Mariottra bízzák”. Ezen kívül a lopott pénzből megvásárolt és felújított kastélyokat és palotákat haszonnal továbbadják. Ezekhez felhasználnak banki hiteleket is, mintha azok állnának a cégek sikere mögött, és nem az adófizetők ellopott pénze. Ezért, amikor Tiborcz apósát elkapják és megbilincselve elvezetik, ember legyen a talpán, aki megtalálja az Orbán-család felmérhetetlen vagyonában a közpénzt. Orbán Ráhel, aki az iskolából azonnal egyetemi tanár és multimilliárdos lett, majd belemondja a magyar nép arcába, hogy ők a “saját lábukon állva” gazdagodtak meg. Ahogy Mészáros Lőrinc és Mészáros Lőrincné mondja, hogy mindent a saját ügyességüknek, szorgalmuknak és a jóistennek köszönhetnek. Annak, hogy a gázszerelő okosabb, mint Zuckerberg. Okossága abban áll, hogy tartja a száját.
 
A banda annyi pénzt lopott össze, hogy kinövik Magyarország kereteit, nem tudják hol befektetni és eltüntetni a rablott vagyont, s Magyarországon nem is tudják olyan nagy profittal megforgatni, mint a romló, hanyatló imperialista Nyugaton. Ezért kiviszik a lopott pénzt, és ott fektetik ingatlanokba. Még véletlenül sem a magyar embereknek hoznak létre munkahelyeket, mondjuk Ózdon. Az elsőgenerációs gazdagok logikáját követi Orbán, és lépésről lépésre vezeti be a tolvaj családot a világ előkelőinek és gazdagjainak köreibe. Ahogy a vidéki ember csinálta, a Trabant után nem vett BMW-t, hanem először Daciát, Skodát, aztán Renault, VW-t, és eljutott egy használt BMW-ig vagy Mercedesig. Az Orbán-klán most először a környező országokban fektet be, vásárol fel műemlékeket, kastélyokat, palotákat, és felbátorodva Nyugat felé veszi az irányt. Majd ezeket felújítja, eladja vagy működteti, a portfoliót cserélgeti. Amikor már a pénz nem boldogít, megkoronázák Ráhel királynőt, a fatolvaj pedig herceg lesz. A pelenkások dinasztia.

Bővebben ...

Babgulyás a bérleményben

1136_galerigBayer Zsolt érdemdús férfiú minden bizonnyal. Van neki – mint érdem – tagkönyve (ötös számú), plecsnije elalélós-lovagos, mocskos, nagy szája, meg mosdatlan, ótvaros nyelve. Mindeme érdemek miatt őt mindenképp megilleti a várban, a Várnegyedben, az Úri utcában (még a neve is, ugye) havi harminckétezerért egy bérlemény. Ha JózsiJenő lenne, tízszer ennyit fizetne, de nem fizet, mert ő ilyen érdemdús férfiú. Viszont a JózsiJenőknek ilyen bőséges érdemeik nincsenek, ők örüljenek, ha luk van a valagukon, sőt, annak is, ha és netán arra keverednek, akkor beleszagolhatnak a Várnegyed Úri utcájának levegőjébe, ilyenek. A JózsiJenőkkel csak a baj van mindig.

Sok és egyre több ilyen érdemdús férfiú van Neriában is, a Várnegyedben is, a réteken meg a mezőkön is. Ha Svejk lennénk, aki a bécsi Burgról megállapította, mint emlékezhetünk, hogy hercegnő annyi van ott, mint a szemét, erről a mi várunkról is meglenne a véleményünk, hogy mennyi szeméttel van telis-tele, ám ugyanúgy az egész, kerek ország is. Mert egyre több az ilyen érdemdús férfiú és honleány, szaporodnak, mint a gomba a rohadó lábköröm alatt. Ők úgy érzik, az a meggyőződésük, jár nekik az óccó bérlemény, a negyvenmilliós terepjáró, a repkedés, a helikopteres vadászat és a jachtos halászat. Így lakják be a NER-t, kezdik egészen otthon érezni magukat benne, s nagyon komfortosan. Övék az ország, nekik építik a JózsiJenők.

Van nekünk ez a kérlelhetetlen Máraink, aki peches egy alak. A kommunisták nem szerették, mert utálta őket. A fasiszták utálták, mert nem szerette őket, így soha nem is jutott el a kettő közti idilli polgári állapotba. S egyáltalán, mind a kettő állatfajtáról megvolt a lesújtó véleménye, s mivel az idő körbefordult, most újra kellemetlen a manus. Volt pár ihletett éve, amikor elkezdtek rá figyelni, de elmúlt ez is, jöttek a Wass Albertes fasiszta kommunisták, az érdemdús férfiúk és honleányok, és Márai megint felejtős, nemzetietlen, mert aktuálisan igaz. Felismerhetni benne ezeket a terepjárós bérleményeseket, s bár talán ismeri mindenki úgyis, mégsem árt felidézni, s nem az elszörnyülés okán, hanem tanulságképpen.
„…Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember lelkéből a „jobboldaliság” címkéjével ismert különös valamit; a tudatot, hogy ő, „mint keresztény magyar ember”, előjogokkal élhet e világban egyszerűen azért, mert ő „ keresztény magyar úri ember” joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát, lenézni mindenkit, aki nem „kereszténymagyar” vagy „úriember”, tartani a markát, s kereszténymagyar markába baksist kérni államtól, társadalomtól: állást, kitüntetést, maradék zsidóbirtokot, potyanyaralást a Galyatetőn, kivételezést az élet minden vonatkozásában…S ez a fajta nem tanul…Ez a fajta soha nem változik. De amíg ezeknek szavuk van, vagy befolyásuk, Magyarország nem lesz nemzet…”

Bővebben ...

Orbán búcsúcédulái

ovm_irOrbán, mint valami megvadult Tatjána, úgy levelezik. Ahogyan közeledik a választás, mindenki az Anyeginje neki, mindenkibe szerelmes, akitől hatalma támogatását remélheti. Most az Európai Unión kívül élő külhoni magyaroknak, a nyelvet sem ismerő mindenféle népeknek irkál, hogy szavaznának már rá. Sorsfordítónak nevezi ezt a voksolást is, meg az összetartozás új formájának, holott úgy tűnik, ilyen zsibvásár vagy kanbuli lesz a választás, az adhat le szavazatot, akit Orbán oda meghív. Tehát boldog-boldogtalan, éljen bárhol az univerzumban, egyetlen kritérium, hogy jó helyre menjen az a voks, és hát, oda szokott menni.

 
Viszont semmi sincs ingyen. X. Leó is 1515-ben jó pénzért adta az üdvösséget, és a búcsúcédulák olyan sikeresek voltak, hogy életre is hívták a reformációt, mert mindenki elkurvult az egyházban. Orbán is, ő a hatalom kurvája, mindenkivel összefekszik akitől valami hasznot remél, és teljesen elvtelenül. Repedt sarkú ribanc, lottyadt mellű lotyó. Plusz még ilyen fordított búcsúcédulaként egyesével veszi meg nem az üdvösséget, hanem a hatalmat és egyben kárhozatot magának meg az országnak is. Nem szoktam én ilyenekkel foglalkozni, de ez már tényleg sok a többnél (by: Peresztegi tanár úr).
 
Olyan nem uniós ország lakójának, még ha (ál)magyar is, névleg, nyugdíjilag, meg az ükapja nagynénjének az unokatestvére húga révén, tehát voltaképp sehogy, mi a náthás köze van ahhoz, hogy mi történik az Unióban, ha a Fidesz, ha bár és akár Verhofstadt, vagy a kismaci rojtos füle által. Semmise. Mint ahogy – bár eddig nem mondtam, de most már unom, így közzé teszem – a csillagszemű székely legénynek is bolhafingnyi köze sincs a magyar választáshoz sem, mert az nem az ő, hanem a vépi Mari néni életét határozza meg és teszi tönkre. Ilyen egyszerű ez, és kéretik most nem kijátszani a Trianon-kártyát, mert indifferens és nem is érdekel. Nekem rossz, nem nekik.

Itt el van adva a lelkünk, ki van árusítva az ország. Orbán hatalma vásároltatik meg stadionok, akadémiák, óvodák, iskolák, meg mindenféle nemzeti biszbaszba csomagolt bizsu által, s ami a legszebb, a mi vérünkön, a huszonhét százalékos áfával, a bankadóval, meg a többi ezerrel. Az uniós pénzt pedig ellopják. Ördögi dolog ez, mi fizetjük, hogy az ukránok megszavazzák, hogy Orbán tovább lophasson. Ilyen a világon nincs, és mégis van, s a csodahely pedig kies hazánk. És kuss van, mint ahogyan kuss van arról is, hogy a települések lakosságszáma úgy pulzál, mint valami haldokló csillag, a választásoknak és a Fidesz érdekeinek megfelelően gyarapszik vagy fogy ezrekkel.
 
Hát mi van itt? Micsoda förtelme a világnak? És csak néhány elvetemült veri a tamtamot, a többiek pedig méregetik egymás farkát, számolgatnak, hogy jusson is, maradjon is, holott közös erővel a szobrot kellene ledönteni, faltörő kossal nekimenni a várkapunak. Az egy dolog, hogy Orbán előttünk csupaszodik le egy utolsó diktátorrá, veszti el az emberség maradékát is, és néhány utolsó fénysugárért fölégeti az országot. No de, hogy ezt tétlenül nézik, akik még valamit is tehetnének ellene, az megbocsáthatatlan. Bűnrészesség a hazaárulásban, és mégis ez van. De egészen őszintén, innentől ez engemet egyáltalán nem érdekel. Mesélek ezután is naponta azzal a lehangoltsággal, hogy értelme nincs, munkálkodásom innentől a l’art pour l’art szakaszába lépett, úgyhogy fütyörészek a csillagoknak és hallgatom a csöndet.

Bővebben ...

Gyalázat

hadhazy_tra2Semmilyen pártfegyelem miatt nem adom fel a keresztény Európa megvédését – ezt mondta a miniszterelnök vasárnap a Kossuth rádiónak adott interjújában, miután felfüggesztették a Fidesz tagságát az Európai Néppártban Orbán Viktor jogállamot lebontó politikája és az Európai Bizottság elnöke elleni lejárató plakátkampánya miatt.

Nem telt el egy nap sem, hogy a keresztény értékeket hirdető kormány politikája miatt ismét a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának kellett közbeavatkoznia azért, hogy ételt biztosítsanak a magyar tranzitzónában egy afgán férfinak. Tavaly augusztus óta ez már a tizedik olyan eset volt, hogy a menekültektől megtagadták az eleséget a tranzitzónában. A strasbourgi bíróság sürgősségi rendelettel kötelezte a magyar államot, adjon enni a menekültnek. Az afgán férfi veszélyeztetett terhes feleségével és három gyermekével együtt várakozik a magyar határ tranzitzónájában.
 
Március közepén is történt hasonló, akkor két és fél napon át egy anyától és nagykorú fiától tagadták meg az ételt. Csak azt ehették meg, amit a három kisebb gyerek meghagyott nekik. Februárban pedig egy iraki család két felnőtt tagját hét napig éheztették a hatóságok.

A magyar rosszkedv és néhány ellenszere | Magyar Hang

Minden vezetőnek tudnia kellene, hogy a közérdek elsőbbséget élvez a párt- és az egyéni érdek fölött. Ebben hittünk, ezt reméltük és akartuk a rendszerváltozáskor.

Az éheztetés hátterében egy tavaly júliustól hatályos új menekültügyi szabályozás áll, amely szerint a Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal nem köteles az első fokon elutasított, de még eljárás alatt álló menekülteknek az ellátásáról gondoskodni. A strasbourgi bíróság döntései alapján megállapítható, hogy ez az új szabály nincs összhangban az emberi jogok európai egyezményével.
 
Úgy tűnik, a magyar kormányt támogató pártszövetséget és annak a kereszténydemokrata nevet viselő tagját nem érdekli, hogy a magyar államból az emberi jogok tiszteletben tartását, a keresztény európai értékek követését egy nemzetközi bíróságnak kell kikényszerítenie.
 
Miközben a kormányfő fennen hangoztatja a keresztény értékek megőrzésének fontosságát Európában, a földönfutóvá vált, szerencsétlen sorsú menekültektől, közöttük keresztény hívőktől is megtagadja az ételt. Gyalázat. És a hazai keresztény egyházak, Krisztus tanításait követő néhány papot leszámítva hallgatnak, mint a sír.
Az éhezőkkel szemben a kegyetlenség az úr az épülő kereszténydemokráciánkban. Gyalázat.

Beer Miklós: Nem dughatjuk homokba a fejünket | Magyar Hang

A váci püspök számára az idei karácsony fő üzenete a szegénység, kiszolgáltatottság problémájának átérzése. A teljes interjú.

Bővebben ...

Ceglédi Zoltán: Hallgatnunk kéne Orbán Viktorra

c149a02b927A politikai elemző elmagyarázza, miért lenne jó, ha az ellenzék nem azzal szórakoztatná magát, HOGYAN akarja leváltani a Fideszt, hanem előbb arról beszélne, hogy miért és mire. Vélemény.

2010 után kétféle propagandistát használt a hatalom. Egyfelől a telitüdős-békemenetelős diktafont, aki mindig pontosan azt recsegte vissza, amit Rogán Antal feldiktált rá. Másfelől voltak a színjátszós hintapalinták, akik előadták, hogy ők tulajdonképpen cikkről cikkre dilemmáznak, vajon melyik lehet a legjobb párt, és érett megfontolás után jött ki, hogy hát megint a Fidesz. Egyébként az utóbbiak lapjai és egyéb felületei időközben feleslegesek lettek, mert már csak a nyíltsisakos Fidesz-propaganda elég jó. Mindenesetre e kvázi töprengők, sminkelt cselédek állandó felszólítása az volt az ellenzék és a kormány más kritikusainak, hogy morfondírozzunk együtt, és merjünk egyetérteni a Fidesszel csomó ügyben, mert akkor a maradékban majd megalapozottan tudjuk bírálni. Mondom, okkal ment a levesbe ez a hadosztály, elég, khm, butuska javaslat, hogy azt bizonygassa az ellenzék vagy a független sajtó: igaza van a Fidesznek.

Mindennek nem mond ellent, hogy magam is úgy gondolom, hallgatnunk kéne Orbán Viktorra. Nem beijedni attól, hogy jaj, hát „az emberek” a Fidesszel értenek egyet, hisz ez nem igaz, másrészt meg, helló, „az emberek” 1994-ben, 2002-ben és 2006-ban is az MSZP-vel meg az SZDSZ-szel értettek egyet, aztán a Fidesz mindannyiszor meggyőzte őket. Pont az ellenkezőjéről! Hallgassunk Orbánra, és tegyük elé, amitől fél!

Orbán Viktor ma Európa balratolódását és a liberálisok – már a Néppártban is egyre erősebb – térfoglalását féli. Hallgassunk rá! Például a magát baloldalinak nevező MSZP bírja ki, hogy vezető politikusai két percnél tovább sem nyavalyognak azon, hogy nem sikerült tegnapi nácikkal vagy mai konzervatívokkal közös listára menni. Inkább építsenek rendes baloldali, ismétlem: baloldali, tehát nem összefogós, nem minden mindegy és nem „mostnemazafontos”, hanem baloldali pártot. A liberálisokról szólva pedig itt az ideje az olyan deklarációnak, hogy Magyarországon melyik az a párt, amelyik a világméretű, Orbán-riasztó hatalom helyi megjelenítője, melyik az az európai, fiatalokból álló, friss párt, amelyik vállaltan és kimondva liberális, ismétlem: liberális, tehát nem „mimeghaladtukajobbésbaloldalt” meg hogy „sokféle fiatalt tömörítünk, például volt a táborban egy jobbikos srác is”. Nyolc betű, a vége -omentum.

Mitől fél még Orbán Viktor? Hát az Európai Egyesült Államok ideájától! De mi adna végleges megoldást a határon túli magyarok helyzetére, ha beláttuk, hogy Németh Szilárd se foglalja vissza például Édes Erdélyt? Mi kellene ahhoz, hogy Hegyeshalom nyaranta ne a szeméthalom, télen ne a hóhalom válaszvonala legyen? Mi csökkentené az európai testvérháborúk esélyét, és növelné Európa súlyát Amerikával, Kínával vagy Indiával szemben? Bizony, az Európai Egyesült Államok! Tessék mondogatni! Meg a menekültkvótát is. Attól is nagyon fél Orbán Viktor, egymással versengve biztosítja is az ellenzék, hogy jaj, ők se akarnak migránusokat ide. Pedig ha lett volna és lenne közös európai terv és cselekvés, akkor senki sem adhatná elő a nemzetének, hogy nem azért vágnak le iszonyú sok kezet-lábat a kórházakban, mert szétrohasztotta az egészségügyet, hanem mert nézd csak, ott a plakáton a bevándorláspárti Soros! A menekültügyet egyszerűen nem lehet rábízni egyetlen tagállamra, föléjük kell helyezni a döntési kompetenciákat.

És hohó, a „kevert népesség”? Ide vele! Hiszen a baloldal teljes történelme, a liberalizmus minden momentuma arról szól, hogy ők ezt a bőrszínre alapozott, mondjuk ki, undorítóan rasszista világképet elvetik. Amikor Orbán Viktor legközelebb arról kiabál, hogy nem szabad „kevert népességet” létrehozni, akkor ne a Fekete Pákót migránsriadóláncon jelentő öregasszonynak politizáljanak az ellenfelei. Ehelyett meséljék el, hogy nem születik elég ősmagyar (értsd: sváb, tót, zsidó, bunyevác, és még tucatnyi más, történelmi infúzióval felpumpált génkészletű) polgártárs, nem is fog, hiába adnak gazdagéknak pénzt a negyedik gyerek után a hétszemélyes autóra. Viszont ha azt akarja, hogy ne vágják le a lábát a kórházban, akkor fogadja el, hogy az érsebész bőrszíne nem kormánypárti lesz. Fogadja el, hogy a boltban és a kávézóban Ali fogja kiszolgálni, fogadja el, hogy Amadou csinálja meg a csapot és Ibn a frizuráját.

Bővebben ...