Hírek

Szt. Pista és a csed

Részletek: Készült: 2020. augusztus 23. vasárnap, 18:48
Print; Találatok: 1701

23564b94188ex A kóspallagi hagyományőrző kulturális rendezvényen megtudták a hagyományőrzők, hogy egy év múlva emelkedik a csecsemőgondozási díj (csed), de annyival, hogy hat hónap alatt majd egy hónapnyi lóvéval kapnak többet a csecsemőgondozók. Ezt hallva a hagyományőrzők egy része hazaszaladt gyereket csinálni a kedves vezetőnek, ezért lemaradt a lényegről, hogy valahogyan ezt Szent Istvánon át köszönhetjük a kormánynak. Gondolom, mert épp ez az államalapítós ünnepkör van momentán, azért. Valami Sölch Gellért nevű helyettes államtitkárt zavartak el Kóspallagra okoskodni, és ő ennek meg is felelt, mert jó elvtárs.

Én nem tudom, de azért elmondom. Szóval említette először ezt a rengeteg pénzt, mint kormányunk, pártunk s általuk a kedves vezető újabb jótéteményét a nemzet felé, hogy egyhavi pelenkapénz, ez már majdnem tizenharmadik havi nyugdíj. Én nem tudom, méltók vagyunk-e mindarra a boldogságra, amit kapunk sokat szenvedett hazánktól, de talán. Ez a Sölch helyettes államtitkár is megnyugtatott a pelenkapénz kapcsán, hogy „az a szabadság és szuverenitás kellett ahhoz, hogy a kormány időben hozhasson meg intézkedéseket, amelyet még Szent István király államszervező munkája eredményeként, rengeteg áldozattal őriztek meg őseink”. Eszonta Sölch helyettes államtitkár.

Sokan nem hallották már, mert épp tosztak otthon, hogy megkapják a majd egy hónapnyi suskát, CSOK-ot és a családi terepjárót. Ezt őrizték meg rengeteg áldozattal őseink Szent István államszervező munkája eredményeként a Fidesz segítségével. Mondom, mindezt Sölch helyettes államtitkár kifejtette, az MTI lejegyezte, a kóspallagi hagyományőrzők pedig meghallgatták, és nem röhögték halálra magukat. Felteszem, állva pisáltak, hogy leereszkedett közéjük egy helyettes államtitkár. hogy hülye, az már másodlagos, de érezni rajta a kedves vezető szotyolaszagát, meg a kölnijének távoli illatát is kolbászfüsttel elegyest. Valamint a koviubit.

De maradjunk Sölch helyettes államtitkáránál, aki egy nagyívű gondolatkísérlettel foglalta egységbe a pelenkapénzt,

az államalapítást és kormányunk hősiességét. Felteszem, ha március 15. körül viszi az örömhírt a majdnem egyhavi pénzről, Bem apót vonta volna be a buliba, októberben Dózsa László (1942)-őt, decemberben a Mikulást. Mert muszáj, hogy egybekapcsoljuk a múltat, jelent, jövendőt, hogy meglegyen a zárás: „Magyarország olyan erővel rendelkezik, amellyel sikeres nemzet lehet a XXI. században, a harmadik évezredben is.” – Ezért ad közel egyhavi plusz csedet majd jövőre pártunk, hogy emelje gusztushusz fényét az idén, amit rengeteg áldozattal őriztek meg őseink.

Csed, gyed, csok, iskolaőr, hazafias nevelés: Salvini is irigyli a magyar modellt mint hírül jött. Ő megért minket, mi pedig Lukasenkát, körbeérti egymást az összes hasonszőrű megértő. Ám a globális gondok helyett lássuk a lokális örömöket, midőn Kóspallagra begördül a szolgálati autó, kiszáll belőle Sölch helyettes államtitkár, és a fentebb bemutatott zagyvaságokat adja elő csed-ről, múltról, kormányról, hogyha a kóspallagi hagyományőrzők kicsit is komolyan veszik magukat, egy ilyen miatt vasvellával űzik el a betolakodót. De nem, gondolom, boldogan egymásra léptek a talpaik pitypanggal a lukukban, és tátott szájjal hallgatták Szt. Pistát a kisdedekkel elegyest.

Sajnálatos módon azonban mindannyian kóspallagi hagyományőrzők vagyunk létünkben és a hatalom szemében is. Megvezetendő hülyék, s mi ennek a szerepnek javarészt megfelelünk, és jobbára még boldogan is. Nincs itt semmi látnivaló, tessenek oszolni. Nemzetünk sírba hanyatlása folyamatos, az erkélyen húzzák hozzá a talpalávalót, és kóspallagi hagyományőrzőként csűrdöngölünk hozzá. Hosszú ez a négy nap gusztushuszilag, megcsömöllik az ember, főleg, amikor a harmadik végén Toroczkai frissen-újra megválasztott mihazánkos pártelnök a szivárványos zászlót a sátán jelképének nevezi, és mindez jellegében passzol Sölch helyettes államtitkár delirálásához is. Nincs több kérdés szerintem.

Cikk: http://rezeda.blogin.hu/2020/08/23/szt-pista-es-a-csed/

div>

Kapcsolódó cikkeink:

Böfiszag / Készült: 2020.08.02
Mindeddig megvolt az emberben az a kínzó érzés, ami a hiánnyal jellemezhető, hogy valami nincs meg, vagy valami fájón elveszett, amitől félsódéros az ember. Hogy hiába a teremtés koronája és mégsem egészen az. Mostantól ez megszűnt. Immár teljesen tudjuk, mivégre vagyunk a világon, hogy megalakul a Nemzeti Szoptatási Bizottság, aminek balázspéterileg szintén oly jó része lenni. A grémium összetétele még nem ismeretes, de én férfi elnököt ábrándolok az élire, sőt, a tagok is mind hímek volnának, mert mit tudhat a szoptatásról egy nő, akinek a konyhában a helye.

Gyerekszag / Készült: 2019.09.07
Van nekünk a talonban ez a bájosan visszataszító képünk, amelyet nem átallottak közzé tenni az ügynökségek, s ezen a fotón a demográfiai csúcson férfiak ücsörögnek székeken sorban, néznek szúrós tekintettel a kamerába bele az örökkévalóság számára, de már most elfeledve mégis. Lehangoló az egész. Elmegy az ember kedve az élettől is, nemhogy a gyerekcsinálástól, s nem azért, mert gusztusa szerint nem kerül megfelelő állapotba, nem ihletődik, mert még a füle is lekonyul, hanem, mert fölteszi magában az egyetlen releváns kérdést, miszerint: ezeknek?

A Novák-életérzés / Készült: 2019.08.17
Nincsen nagycsaládos hangulatjel a Facebookon. Erre jutott Novák államtitkár borongva, és messzeringó “Hogy is van ez….?” kérdéssel fejezi be a nyaralásának befejezéséről szóló tudósítást, mert jön a munka “komoly beszélgetésekkel”. Novák államtitkár három gyerekével fotózkodott, amikor elkezdett neki hiányozni a nagycsaládos hangulatjel. A legkisebb gyerek is tíz éves forma, és egész eddig nem fedezte fel annak a rohadt emotikonnak a hiányát, csak most, hogy szülni kell államilag, és a Facebook is kezd sorosista ellenséggé válni.

Semjén pelenkája és más történetek / Készült: 2019.08.15
Úgy alakult az élet, hogy ma ismét Semjén elvtárssal kezdjük az elmélkedést, miután és aztán természetszerűleg egészen máshol érünk partot. Olybá tűnhetne, hogy én pikkelek a pátoszos gyilkosra, pedig dehogy. Csak nézegetem őtet, hallgatom a mérhetetlen bölcsességét neki, ahogy vinnyogva szeretne megfelelni a főnöke hóbortjainak, s ettől mindig beleszalad a kifent rohamkésbe. Nem lehet egyszerű a nyamvadt élete, ahogy huhogva köröz fölötte a rézfaszú bagoly, készen arra, hogy pokolra szálljon vele, mert aki Istent megcsalja, azt elviszi az Ördög.

我是匈牙利人 / Készült: 2019.08.12
Kövér László kezd egészen mélyre süllyedni, a sötétségbe bele az összes elvtársával és cimborájával együtt. Bár túl hosszú utat megtennie nem kell, elég régóta a lehangoló cél közelében van, a mostani magyar-rinyálása azonban egy újabb jelentős grádics. Ebben egy mondaton belül mond ellent önmagának, és még szerencse, hogy ezt a mutatványt egyetlen szón belül nem lehet megtenni (bár arra is képes volna). Akkor e téren már teljesen elérte a mocsarat ezek szerint. Magyar az, akinek négy gyereke van – mondja Kövér -, magyarul tudni nem követelmény, ezen túl van neki tizenhat unokája, akik viszont már magyarul csacsognak.