Bajban a kormány propagandagépezete
- Részletek
- Készült: 2020. december 27. vasárnap, 18:43
- Találatok: 2174
„Orbán Viktor nemzetellenes politikát folytat azzal, hogy hátráltatja az európai integráció mélyítését. Ha másért nem is, ezért mindenképpen irányváltásra van szükség” – szögezi le Szentpéteri Nagy Richárd, akivel azt beszéltük át, hogy miben, mennyire és minek köszönhetően változott meg Magyarország a lassan magunk mögött hagyott 2020-as évben. Több területen gyökeres változások következtek be – állítja az alkotmányjogász, politológus. Az egyik leglényegesebb, hogy a Fidesz elveszítette a társadalmi többségét. A koronavírus-járványnak is köszönhetően, összeomlott a gazdaság nem kis része, beütött a válság, az emberek a saját bőrükön érzik a tíz éves nem kormányzás hatásait – az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszerek is romokban, morális válság alakult ki, „a negatív egyéni tapasztalatok összeértek, egy kollektív negatív tapasztalattá álltak össze”. 
Az ország többsége csak a járvány ideje alatt szembesült az egészségügy tragikus állapotával – nyilatkozta portálunknak Lengyel László. Az elemző szerint a lélegeztetőgépre kötött beteg perspektívájából gyorsan kiderült, hogy itt nagy a baj. Bár mindez már jó ideje tudható, de a hírek terjedését a kormány sikeresen akadályozza. Lengyel azt gyanítja, hogy bizonyos országrészekben talán még arról sem értesültek az emberek, hogy Orbán haverja, Donald Trump megbukott. A jövő évről Lengyel László, a Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója nyilatkozott a Hírklikknek. 
Legkeresztényibb uralkodónk nyakig ült a sz@rban, mikor kiimádkozta hamburgi Szent Angela közbenjárását , az Úr pedig méltányolta, hogy a Mutti protestáns létére hajlandó volt magára vállalni a szentek rendkívül fárasztó munkakőri kötelezettségét.
„Jézus megkísértésében is azt mondja a Sátán, hogy ha leborulva imádsz engem, akkor tied a világ feletti hatalom, és Orbán ebbe a hálóba került bele. Nem érzi magát benne egyelőre rosszul, de ebből a hálóból nincs kiút a számára. Nem tud erről az útról letérni, tehát csakis egy őnélküle való világban tudom elképzelni a változást. Mondanám, meneküljön el Afganisztánba, vagy Azerbajdzsánba, vagy oda, ahova a lopott pénzét mentette és tengesse ott ebből az életét, de a jövő békés Magyarországa nem képzelhető el úgy, hogy abban Orbán is benne van.” – Így beszélt a Hírklikknek nyilatkozva Iványi Gábor lelkész, az Oltalom Karitatív Egyesület elnöke. És azt is mondta: elérkezett az idő, és ha kell, hát ő kimondja, elég volt az orbáni zsarnokságból. 
„Én nem vagyok a Néppárt tagja, úgyhogy meg merem kockáztatni, hogy azt mondjam: ez a Weber egy szar ember.” – Ilyen bájosat mondott a békemenetes Bencsik András, a Hír Tv Sajtóklubjának rendes tagja, a volt pártrovatvezető. Majd erre ezt reagálta Bayer Zsolt, a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének tulajdonosa, lovagkeresztes szellemi mérföldkő és verbális verőember: „A számból vetted ki a szót”. Gajdics Ottó, valahai munkásőr pedig elégedetten hümmögött, eltelten göcögött a jobboldali kultúrfölény efféle ékes megnyilvánulásától. Mint kitetszik, a Hír Tv Sajtóklubjának rendes tagjai a rosszabb fajta kocsmai csőcselék nívóján állanak, és ezen a ponton én kérek elnézését a jóravaló alkoholistáktól, akik amúgy csak csendben iddogálnak a sarokban. 
Ismerős nekünk Edmund Veesenmayer neve talán, aki Horthy Turán nevű különvonatához csatolt vagonnal érkezett meg Budapestre 1944-ben az ismert végkifejlettel. Azért tudott a Turánhoz csatlakozni Veesenmayer vagonja, mert épp Hitler-látogatóban járt vele kormányzó urunk, így a hazaúton együtt is teázgathattak a Turán étkezőkocsijában, amit most fáradságos munkával Kásler miniszter megvett, hazahozatott és felújíttat. Ha olyan szép lesz, mint a Szent Jobbot szintén Horthy idejében hurcolászó Aranyvonat újjáépített vagonja, már megérte. Mint emlékezhetünk, az úgy sikerült, mint valami roma lakodalmi kellék, olyan aranyozottan, eklektikusan csicsás-undorítóan, hogy már csak ezért is érdemes volt megszületni. 
Ma ismét egyetlen, fénylő csillagunk bejelentésére várunk. Már megint peregnek a dobok, hogy mindjárt elmondja, mit szabad vagy mit nem, mire jutott álmatlanul forgolódva. Áll az idő addig. Nem tudom, kitetszik-e, hogy beléivódik lassan a szolganépekbe a mindenórás várakozás, az állandó dobpergés és harsonaszó, hogy lassan nap nem indul anélkül, ne várnák a bávatagok az ukázt, hogy lehet-e máma segget törölni, ilyenek. Függés van. Szolgaság van. Másképpen: nincsen szabadság. Magam én nem értem az alávetettség mazochista gyönyörét, de lehet benne valami kéj, ha ennyien élni sem tudnak nélküle. 
A kedves vezető tegnap mintegy az adventi ünnepkör lezárásaként és buzgó keresztényi szeretettől áthatva csak annyit mondott pár millió magyarnak: bár dögölnétek meg. Ők a városlakók, akiknek az a bűnük, hogy nem rá szavaztak. Ne égjen a lámpa ott, ne járjon a villanyos, gaz verje fel a térkövek közeit, s úgy általában ne legyen ott semmi, ahol őtet nem szeretik kellőképpen. Amit ugyan hülyén – mert hogyan máshogy is tudná – idézett a Terror Háza avatásakor, miszerint „mint a lámpa, ha lecsavarom, ne élj, mikor nem akarom”. Ezt mondta a kedves vezető a tévelygő választópolgároknak városuk újabb megszívatásával. 
Mint emlékezhetünk, a NER, azon belül is különösen Orbán miniszterügynök elvtárs mindenkit meggyógyít. A sánták eldobják botjaikat, a vakok újra látnak, a süketek hallanak, és a bénának is kerül új gumi a tolószékére. És mindeközben, hogy el ne feledjük, rálicitálva a Názáretire, a vízből nem is bor, hanem házi főzésű kisüsti válik, pláne adómentesen, ahogy szakad rá a magyari népekre a soha meg nem szűnő Kánaán. Csak az nem gyógyul meg, aki nem is akar igazán, mert nem olyan a hozzáállása, nincs meg benne a harci tűz. Az ilyen élhetetlenek meghalnak. Mostanság egyre többen.