Az MTA megcsonkításának egy lehetséges magyarázata
- Részletek
- Készült: 2019. március 12. kedd, 19:23
- Találatok: 1964
Mi indokolja valójában, hogy a kormány meg akarja csonkítani az MTA-t és el akarja venni tőle a kutatóhálózatát? Ennek a szándéknak a magyarázatára vázolunk fel egy lehetséges értelmezési modellt.
György László, az innovációs minisztérium államtitkára egy tavaly nyári Echo TV-s interjújában így fogalmazta meg a magyar innovációs és kutatási intézményrendszer átalakításának indokát: “Fontos, hogy fókuszáljuk a tudásunkat, hogy ezeket a közvetlen [EU-s] forrásokat le tudjuk hívni.” Azoknak, akik aggódnak a magyar nemzet legrégebb óta fennálló intézménye, az MTA jövőjéért, érdemes átgondolni ezeket a szavakat.
Azt gondolom ugyanis, hogy az MTA átalakításának tényleges indoka nem „az innovációs és kutatási intézményrendszer hatékonyságának növelése”, a felkészülés „a megatrendek által meghatározott kihívásokra”, hogy a „magyar innovációs ökoszisztéma felzárkózzon az európai élmezőnyhöz” és a többi, ahogy azt Palkovics László IT miniszter szokta a maga világos és közérthető stílusában kifejteni, hanem az, amit György László fogalmazott meg egyszerűen, tömören és világosan.
A magyar kormányzat ugyanis felismerte, hogy az új (2021-2027-es) tervezési ciklusban az EU-tól kapható támogatások szerkezete megváltozik és erre kíván már jó előre reagálni.
Az egyszerűség kedvéért vegyük úgy, hogy két támogatási mód/csatorna létezik:
- (1.) közvetlenül a kormányoknak adott pénzek, amelyek elköltéséről később maguk a kormányok döntenek (ilyenek például eddig a kohéziós alapokból kapott pénzek);
- (2.) közvetlenül a támogatott intézményeknek adott pénzek, amelyekről azonban nem a kormányok, hanem az EU adminisztráció maga dönt (ilyen például a H2020-as programok).
Miután az EU észrevéve azt, hogy egyes kormányok egyszerűen „kisajátítják” az EU-s támogatásokat és aztán ezt saját klientúrájuk építésére használják fel, vagy/és a kormányzó elit családtagjainak fizetik ki (ez az úgynevezett cronysim), a jövőben változtatni igyekszik a támogatások kifizetésének szerkezetén. (Az EU e felismerése Magyarország esetében lásd a Sargentini-jelentés mellékletében, az EP Költségvetési Bizottság jelentésében a 3. oldalon. Illetve érdemes megnézni a CRCB által nemrég nyilvánosságra hozott adatokat is.)
Az EU az ilyen tagállami magatartást a jövőben két eszközzel kívánja korlátozni:
- a „conditionality” elv érvényesítésével (a jogállami kritériumokat megsértő tagállamoktól megvonja a támogatást);
- a támogatások súlyának megváltoztatásával: növelni kívánja a jövőben a (2.) támogatási mód súlyát az (1.) támogatási mód rovására.
A magyar kormány felismerve ezeket, az általa el nem hárítható változásokat, igyekszik előre felkészülni. E felkészülés egyik lépése lehet az MTA kutatói hálózatának „átszervezése”, leválasztása az Akadémiáról. A magyar kormány szeme előtt két cél lebeg. Az uniós források lehívási képességének megtartása (tehát a magyar intézmények legyenek képesek legalább olyan arányban lehívni az EU-s pénzeket, mint 2014-2020 között), továbbá az, hogy továbbra is biztosítani tudja a NER klientúra, a haverok kifizetését. Idáig ez utóbbit hibátlanul meg lehetett valósítani, lásd például Orbán Viktor gyerekkori barátja, Mészáros Lőrinc által nyert közbeszerzések volumenét 2016-2018 között.
A jelen helyzetben azonban a magyar kormánynak a következő dilemmával kell szembenéznie. Ahol a „Fidesz közeli” irányítás a domináns (például az olyan NER-kompatibilis intézményeknél, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, a Századvég, vagy a Nézőpont Intézet, és a többi), ott a kormány tudja, hogy a humán tőke adott színvonala mellett nagyon kicsi az esélye annak, hogy közvetlenül az EU által lebonyolított, elbírált innovációs és kutatási pályázatokon ezen intézmények nyerjenek. Tehát ezeknél az intézményeknél kicsi az EU források lehívásának képessége. Azon intézményeknél azonban, amelyek jelenleg még autonóm módon, nem NER-kompatibilis módon működnek, és amelyek jóval nagyobb humántőkével bírnak – ilyen az MTA kutatóintézeti hálózata is – ott nagyobb eséllyel pályázhatnak majd EU forrásokra. Ezeknél az intézményeknél tehát nagy az EU források lehívásának képessége. 
Kocsis Máté, aki mindenhez is ért, egy nyugdíjas körzeti állatorvos vagy hitoktató magabiztosságával állapította meg, hogy az Európai Unió megbukott. És tudja, ezt is tudja. Fűben is, meg fában is van orvosság, minden más bajra ott van Orbán Viktor és a Mastercard. Más kérdés, hogy Orbán gyógymódjából nem sokan kérnek, ő viszont a butaság, valamint a züllött aljasság bátorságával mondja az ökörségeit, és most épp ez a Csurka kebeléből kikelt alak volt a szája.
Menekültek híján a végletekig felszított soviniszta érzelmek és az agresszió előbb-utóbb más csoportok felé fordul. A Fidesz továbbra is hatékonyan használja ki a nemzeti kisebbrendűségi érzést, otromba hazugságokkal, ellenségképgyártással szítja a gyűlöletet, mely ellen a racionális érvek nem használnak – állítja a világhírű szociálpszichológus, Joseph P. Forgas, azaz Forgács József, aki rendszeresen hazalátogat, 2010 óta intenzíven foglalkozik a magyar nemzeti identitás és a politikai pszichológia kérdéseivel is.
Kezdetben volt az alaptalan vakhit, hogy „ezeket” mindjárt eltakarítja a „demokrata Nyugat”. Mindjárt megelégeli az IMF, és rárogyasztja a gazdaságot Orbán fejére, mindjárt közbelép az Egyesült Államok, és lecseréli a garnitúrát, sőt kék sisakban özönlik be a demokrácia.
Csak minimum közvetett anyagi-hatalmi érdekük hagyni, hiszen a már említett multik csak addig lesznek körbenyalva errefelé, míg a kormánypárt hatalmi érdeke úgy kívánja. Bármikor jöhet egy lex bosszúvágy, és vége a dalnak. Ezért e két politikus is egyszerűen szólva teszi a hülyét, és ha már nagyon szorul a hurok, megígéri, hogy megvizsgálja a lehetőségét egy lehetséges vizsgálat lehetőségének. Az első kamu Orbán-gesztusra le is áll. A másik társaság egyszerűbb: az összes olyan külföldi politikus, újságíró, riporter tartozik ide, aki felkészületlenül próbált vitázni magyar külügyminiszterrel, államtitkárral, szóvivővel, és a végén többet ártott, mintha meg sem szólalt volna.
Mert miután a Momentum Manfred Webert és az EPP-t minden poszt alatt tömeges kommentfolyammal emlékezteti, hogy kik és mit védenek, nem tehetik többé a fogalmatlant. Amikor ugyane momentumos fiatalok kivitték az EP-be megmutatni a legújabb fideszes gyűlöletkampány plakátjait, angol fordítással kiragasztva a parlamenti folyosókon, örökre elvették az összes képviselő „nem hallottam róla” alibijét. A kétfarkúak berlini tüntetése a helyi viccpárttal ugyanezért volt fontos. A magyar abszurd kisvasúttól rabszolgatörvényig így jut el újabb nemzetközi felületekre.
Több mint 200 oldalon keresztül 12 területen 330 olyan javaslatot mutat be a Magyar Nemzeti Bank Versenyképességi programja, amelyek, ahogyan a tanulmány fogalmaz, nagymértékben elősegíthetik a „versenyképességi fordulat” megvalósulását Magyarországon. S hogy mit jelent ez a fordulat a Matolcsy György által vezetett jegybank szerint? Azt, hogy alig tíz év múlva, 2030-ra Magyarország fejlettsége eléri az osztrák életszínvonal 80-90 százalékát.
Azt mondják, bankot rabolni nagy üzlet, de hol van ez egy bankalapításhoz képest? Szeretett Vezérünk a bankrabláson már túl van, már ez is jelentős előrelépés volt a tradicionális lótolvajláshoz képest, de most szintet lépett.
Az egyik áruházláncnál Magyarországon, ebben az időben, amikor élünk, és ezen a helyen, tehát itt és most darabra lehet venni a krumplit, mert kilóra már annyira sokba kerül. Egy szem krumpliért kilencven (90) forintot, a sárga fajtáért hetvenhatot (76) kérnek. Ezen a ponton pedig sutba dobhatjuk a KSH sajátos infláció-számítását, legyinthetünk a nyugdíjak emelésének mértékére, elmerenghetünk Pártunk és Kormányunk permanens győzelmi jelentéseiről, továbbá kialakíthatjuk viszonyulásunkat a világhoz.
Amióta van tőkepiac, azóta él az igény az értékpapírok kockázatának felbecslésére, és ennek tesznek eleget a hitelminősítő intézmények. Kockázatosnak tartott papírokkal is kereskednek, sőt az izgalmat élvezők direkt szeretik az ilyeneket. Persze a BB vagy pláne B kategóriás vállalati kötvénybe vagy ilyen besorolású állampapírba való befektetésük fejében szép magas hozamot is várnak. Aki pedig nem akar spekulálni, a biztonságot kedveli, az fektessen svájci vagy német állampapírba, amelyek a hitelminősítőknél AAA, vagyis csillagos ötös besorolást élveznek. 
Jó, akkor levesszük a junckerost, de lesz helyette timmermansos, úgy megfelel? (Így szórakozik Orbán a világgal.) Nem felel meg, hülyegyerek, húzzál anyádba. Így kellene viszonyulni viszont a csútihoz az EPP moguljainak, ezek azonban csak hümmögnek, egyrészt-másrésztoznak, játékszabályokat tartanak be ott, ahol a másik fél az asztalra szarik, és kenegeti szét a mocskát. Ezt így nem lehet csinálni, ennek így jó vége nem lesz. Merengjünk hát el megint, mi van itt, mibe döglünk bele csendben és halkan.