Mészáros Lőrinc közpénzjellegétől megszabadított vagyonának minden egyes milliárdja felröhög valahol a messzi távolban
- Részletek
- Készült: 2019. február 03. vasárnap, 22:18
- Találatok: 2435
Soha nem értettem – és szerintem ez már aligha fog változni – miért van az, hogy egyes, a versenyszférában sikeres, szakmailag elismert, egzisztenciális értelemben nem az árokparton egyik-napról a másikra túlélni kényszerülő, jellemzően nem is Kósa Lajos szellemi színvonalán vegetáló, világot látott, külföldön tanult csúcsértelmiségiek életében miért érkezik el a pillanat, amikor beteges kényszert éreznek arra, hogy a NER kebelére boruljanak. Palkovics László, az Innovációs és Technológiai Minisztérium főfejese pontosan egy ilyen ember.
Akire jelen állás szerint azt a nemes feladatot osztotta le az akadémiai tudással semmilyen kapcsolatot nem ápoló, mániásan futballrajongó főnöke, hogy vezényelje már le a Magyar Tudományos Akadémia belehajtását a Nemzeti Együttelhülyülési Rendszer igájába.
Egyfelől mélységesen zavarbaejtő egyáltalán szóba hozni ezt a kérdést egy olyan országban, ahol a nemzetikereszténypolgári kétharmadok egymásutánisága oda vezetett, hogy az egzisztenciális és szellemi nyomorból a még nagyobb egzisztenciális és szellemi nyomorba lökdösött, ám választásokat eldönteni képes széles néprétegek 5000 forintokért nem csak a szociális tűzifájukat hajlandóak eladni, hanem az emberhez méltó életről is régen lemondtak már. És ahol – nem utolsó sorban – néhány év alatt, papíron legalábbis, egy iskolázatlan mezei gázszerelő nevére került nagyjából minden, ami mozdítható és az is, ami nem.
Ennél csak az a zavarbaejtőbb, amikor eme – ideológiai értelemben a sötét középkorba öles léptekkel masírozó – országnak az innovációs minisztere, mellékállásban a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja (akit egykor talán az önerejéből elért szakmai teljesítményéért is tisztelni lehetett) két fideszes propagandistának magyarázza 40 percen keresztül, hogy miért elengedhetetlen olyan módon átalakítani az MTA kutatóintézeteinek finanszírozását, ahogyan azt a tucatjogászok, teremfocisták és erkölcsileg teljes mértékben leamortizálódott, a kreatív közpénzlopáson kívül leginkább semmihez nem értő felkapaszkodott senkik kormánya elképzelte. Vagyis úgy, hogy az MTA kutatóintézetei áprilistól projektalapú működésre állnak át.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem alapfinanszírozást kapnak az intézetek, hanem témakiírásokra kell jelentkezniük. Értsd: a NER majd megmondja, hogy mit kutassanak, mert a NER jobban tudja. A pályázatok nyitottak lesznek azon egyetemek és a kormány által a közelmúltban létesített, és/vagy a kormány szája ízének megfelelő tudományosságot képviselő, nagymúltú intézmények számára is, amelyek megkapják az alaptámogatást. Így kerülnek majd képbe a Századvéghez hasonló, szellemi műhelyeknek csúfolt, a pártpropaganda keze alá dolgozó pénznyelő automaták is. Hogy még érthetőbb legyen: gyakorlatilag ezekre az alternatív, áltudományos gittegyletekre szabják az MTA finanszírozási rendszerét, de Palkovics megmagyarázta Gajdicsnak és Szentesi-Zöldinek, hogy mi, a hülyék is megértsük: megint nem az van, amit látunk, hanem az van, amit ők mondanak.
Mivel tudom, hogy senkinek nincs 40 perce baromságokra, én lelkesen végignéztem a produkciót, és minden vitán felül áll, hogy csodát láttam. Olyannyira, hogy Mészáros Lőrinc közpénzjellegét vesztett vagyonának minden egyes milliárdja felröhögött valahol messze, a távolban, ahonnan már soha az életben nem lehet visszavenni. Egyrészt mulatságos lenne, ha nem volna elkeserítő, hogy a valósághajlításban utazó propagandista száján hogyan csúsznak ki olyan kérdések és megállapítások, amelyek soha nem csúsznának ki a száján, ha nem arról szólna az élete, hogy melyik nap éppen mit kell hazudni, hogy mit szabad egyáltalán szóvá tenni, és miről kell kötelezően kussolni. Az a baj a főállásban hazudozással, hogy az ember egy idő után már képtelen eligazodni a maga köré felhúzott mocsoktengerben. 
Orbán Viktor első milliója
- Részletek
- Készült: 2019. február 02. szombat, 19:32
- Találatok: 4312
Vajon sikerült neki? Összespórolta végre? – ezekre a kínzó kérdésekre riadtam fel az éjszaka kellős közepén. Odaültem a sötétben az asztalomhoz, felhajtottam a laptop képernyőjét, hogy kiderült-e már, és igen, büszkén bokszoltam a levegőbe, sikerült neki:
Orbán Viktor 402 ezer forintot spórolt, és ezzel megtakarítása átlépte a bűvös egymilliós határt.
Az utolsó pillanatig kételkedtem benne, hogy a miniszterelnök összehozza-e a hét számjegyű összeget a számláján. Főleg a Brüsszel felé megvillantott egymilliós öltöny bizonytalanított el, mert oktondi pazarlásnak tűnt. De én is szoktam impulzívan vásárolni, aztán elszégyellem magam, hogy erőn felül szórtam a pénzt, és utána meghúzom a nadrágszíjat.
Úgy látszik, a kormányfőnek is sikerült élére állítania a garasokat. Ebben persze sok jó barátja, rokona segíthette okos pénzügyi tanácsokkal, akik már rég sokkal gazdagabbak, mint ő. Bár korábbi legjobb barátjával, a cégeiből a barátság éveiben 60 milliárdos osztalékot felhajtó Simicska Lajossal ugyan összeveszett, de az őt váltó felcsúti barát, Mészáros Lőrinc rakétaként száguldott keresztül az ország elitjén, és meg sem állt a csúcsig, már 380 milliárdos vagyona van. Tiborcz István, akinek a miniszterelnök odaadta lánya kezét, szintén kiemelkedően tehetséges fiatal vállalkozó, aki nem az első milliókról sző álmokat, hanem sokadik milliárdokról. Aztán ott van példaképnek a szépen gyarapodó édesapa is.
Meg persze azok, akikkel jólesik együtt örülni a VIP-páholyokban a Videoton és a Felcsút góljainak. A sok gazdag és hálás barát, akik egy-egy magánrepülőn üresen tartott szék mellett talán egy-egy jó financiális tanáccsal is szolgálhatnak focimeccsekre menet. Garancsi István például, aki korábban kötélbarátjának nevezte Orbánt, csaknem 50 milliárdos vagyon felett diszponál, tőle sem szégyen ellesni pár apró trükköt.
Szerintem ők is bíztak abban, hogy 2019 lesz az az év, amikor végre Orbán Viktor is belép a milliomosok klubjába.
Bár megmondta a miniszterelnök, amikor erről kérdeztük, hogy rá nem lehet nyomást gyakorolni, és eddig minden üzletember rosszul járt, aki ezzel próbálkozott.
Lehet, hogy nem is dörzsölt üzletemberek spekulációi kellettek a sikerhez, hanem a kormányfői puritanizmus, a protestáns etika a Fidesz-KDNP-t a gyökeréig átható szelleme volt a siker kulcsa.
Bárhogy is történt:
Gratulálok, Miniszterelnök Úr!
Az ÁSZ Tükörországa
- Részletek
- Készült: 2019. február 01. péntek, 19:33
- Találatok: 2226
Az Állami Számvevőszék pártok ellenőrzéséért felelős főtitkára, bizonyos Holman Magdolna olyan vélt evidenciákat fogalmaz meg, hogy az ő cége független a pártpolitikától, és nem vesz részt pártpolitikai küzdelmekben. Kár. Ha indulnának valami nyüves választáson, én biztosan rájuk szavaznék. Hallunk még persze jogállamról, szakmai standardokról meg demokratikus normákról is, amitől jókedvre kerekedik az ember nagyon, hogy ne mondd má’, ne röhögtess, mert cserepes a szám.
Mindezt annak fényében tartotta szükségesnek elővezetni a főtitkár asszony, hogy valami véletlen baleset miatt a kormányzó erőket két óra alatt találták rendben lévőnek pénzügyileg, míg az ellenzéket pedig igyekeznek szarrá büntetni. A szabál az szabál, szokta volt mondani nagyanyám is, amikor elfogta a snapszlit, és beírta a szőrös bunkót az ellennek. Én ezzel az életből ellesett példával csupán arra szerettem volna utalni, hogy rendnek kell lenni mindenképp.
Azt nem tudhatjuk, hogy főtitkár asszony főnöke, ez a bizonyos Domokos László, aki 2010-ben egyenesen a Párt kebeléből érkezett demokráciát óvni, szóval nem tudhatjuk, hogy az ő kis szíve kiért dobban momentán nagyot és remegve, csak sejthetjük, mert vannak erre utaló bizonytalan jelek. Egyébként ez az ÁSZ a maga függetlenségével és az egyéb mézes-mázas jelzőivel legalább annyira abszurd, mint az egész leharcolt ország.
Érezhette ezt Holman főtitkár asszony is, hiszen, midőn magyarázta, miért szívatják Orbán ellenfeleit orrba-szájba, elkezdett metaforákban beszélni, mint valami kultúrharcos irodalmár, és ettől más minőséget kapott az egész. A hányás peremén kicsapódott az esztétika, megbőrösödött mintegy.
“Mi egy tükröt tartunk az ellenőrzött szervezetek elé. Lehet, hogy nem tetszik, amit látnak benne, de nem az a megoldás, hogy összetörik a tükröt, hanem az, hogy betartják a törvényi előírásokat.”
Ezt mondta a főtitkár asszony, én pedig megláttam a történetben, akárha Alice, Subidámot, Dingidungit meg Gyilkanyesszt, és mindjárt más lett a világ. Egyébként ez a tükör-varázstükör toposz rögtön két irányba lódítja meg az ember képzeletét, az egyik ez az Alice-os, amikor bele lehet lépni az elvarázsolt világba, a másik a hófehérkés, gonosz mostohás, amikor a tükör össze-vissza hadovál mindent. Az egyik jobb, mint a másik.
Mert például igen bűbájos, hogy az ÁSZ tükre, midőn Orbán Viktor vizslatja benne a tokáit, milyen gyönyörűségesnek látja és láttatja őtet mindig. Itt közbeszúrhatjuk, hogy ez a cég, amely a függetlenség bajnoka, hivatása szerint általános hatáskörrel végzi a közpénzekkel, illetve az állami és önkormányzati vagyonnal való gazdálkodás ellenőrzését. És ilyenkor – morfondírozhatunk például – talált-e számlát OVM krónikus meccsre röpködéséről vagy sem, mert ezek is messze vezethetnek nagyon, ismeretlen vizekre.
Ez csak úgy eszembe jutott, mert a tokás friss vagyonbevallása szerint még mindig templom egere a lukas sajtban, ezért van szüksége kedvezményes menüre a várban, hogy azért egyszer jól lakjon, mint valami móriczi hős. Vagy például ha keresne az ÁSZ, találna-e közpénzi számlát az MTVA-nál arról a rácsról, amelyet azért szereltek fel gyorsan, hogy Hadházyt távol tartsák, és még csak magyarázkodniuk se kelljen, mért nem beszélhet a nép televíziójában a korrupcióról, lopásról és más cukiságokról. 
Európa védtelen?
- Részletek
- Készült: 2019. február 01. péntek, 02:42
- Találatok: 1898
Cinikus, gátlástalan bűnözőknek és szélsőségeseknek leszünk (vagyunk?) kiszolgáltatva? Szomorú volt a tegnapi EP-vita, nagyon szomorú. Nem azért, mert minimális volt az érdeklődés: ez többé-kevésbé természetes, hiszen semmilyen javaslattal sem állt elő senki – egyszerűen gyorsítani szerették volna a 7-es cikkely szerinti eljárást.
Attól volt szomorú az este,
hogy ismét átélhettük a régi tapasztalatot: a bűnözőkkel és szélsőségesekkel szemben milyen gyenge tud lenni a demokraták ellenállása. Kulturált, visszafogott hangú bírálatokat hallhattunk – volt, aki az Orbán-kormány konokságát, megátalkodottságát bírálta: valamilyen előrelépést szeretett volna. A jó szándék valamilyen hihető jelét.
A szomorúságon keresztül is érzékelhető volt a helyzet komikuma: előrelépést szerettek volna látni, miközben az utóbbi hónapokban erőteljesen fölgyorsult, lényegében befejezéséhez közeledik az orbáni hatalom bebetonozása, a demokrácia immáron látszatának is fölszámolása. A hazai helyzetet jól mutatja a közpénzekkel kitömött Századvég elképesztő „javaslata” az ellenzéki képviselők tevékenységének immáron jogi értelemben vett kriminalizálására.
varosikurir.hu
Tájékozottabb lehet Orbán Viktornál! Első kézből, élőben az Európai Parlamentből! / 2019.01.30.Amikor nincsenek érdemi érvek, akkor Orbán Viktor és sleppje homokba dugja a fejét. Ezt csinálja most is, amikor távolmaradásával "tiszteli meg" azt a parlamenti lehetőséget, ahol megmagyarázhatná mit miért tesz, vagy nem tesz.
Bántó volt a kontraszt:
az európai hang és a vad agresszivitás ellentéte. Bántó volt Morvai Krisztina bugris-nárcisztikus primitívsége – na de ő érdektelen. Az viszont legalábbis érdekes – ha jól értelmezem a helyzetet –, hogy az Európai Néppárt Deutsch Tamást jelölte ki vezérszónokának! Vajon ez azt jelentené, hogy a néppárti álláspont azonos azzal a bumburnyák nekivadultsággal, amely Deutsch handabandáját jellemezte? Frank Engel és társai mit szólnak ehhez..?
De nemcsak Deutsch lökte azt a dumát, amelyet a Fidesz eddig főleg hazai fogyasztásra szánt: szégyenletes szervilizmusról és agresszivitásról tanúskodott például Tőkés László hozzászólása is.
Az a baj, hogy ez az este egészében megerősítette azt a rossz érzést, amelytől egyre nehezebb szabadulnunk: a májusi választáson áttörhetnek vagy legalábbis nagyon megerősödhetnek a bűnözők és szélsőségesek. Persze ma még nem látni, mennyire megalapozott vagy mennyire propagandisztikus az a magabiztosság, amelyet ordítva adnak tudtunkra.
Azt gondolom, bármennyire érthető (?)
az a néppárti törekvés, hogy a Fideszt a pártszövetségen belül tartsák, így legalábbis valamennyire ellenőrizzék, netán mérsékeljék, ideje volna belátni ennek kudarcát. A Fidesz egyre vadabb, egyre elszántabb: mivel vezérkara bűnszervezetet alkot, más nem is várható tőle. 
Saját adótrükkjeivel magyarázza az alacsony magyar béreket az Audi
- Részletek
- Készült: 2019. január 30. szerda, 19:18
- Találatok: 1658
Egészen különös közleményben próbálta megmagyarázni az Audi Hungária Zrt. (AH) kedden, miért fizetnek a magyarországi alkalmazottaknak az árbevételükhöz képest minden más európai Audi leánynál kevesebbet. A cég tulajdonképpen részben az adóoptimalizálással magyarázta az alacsonynak tűnő magyar béreket, és olyan témákat feszegetett, amiről a multik általában nagyon nem szeretnek beszélni.
Az AH az Audi Hungária Független Szakszervezet Sztrájkbizottságának (AHFSZ) egy közel két héttel korábbi kiadványára reagált. Ebben az AHFSZ a csoport éves jelentése alapján hét különböző Audi leányvállalat esetében összesítette, hogy az egyes országokban hogyan viszonyul a bérköltség az árbevételhez, illetve az ott előállított értékhez.
Az AHFSZ számaiból az látszik, hogy a bevételhez képest a magyar munkások keresik a legkevesebbet, és a G7.hu egy korábbi elemzéséből is az derült ki, hogy az itthoni alkalmazottak a németek magasabb fizetéséért is dolgoznak.
Az AH ezt a megállapítást igyekezett most tételesen cáfolni, alapvetően arra alapozva, hogy az adatok nem összehasonlíthatóak. Ebben részben biztosan igaza van a cégnek, bár valamennyire azért elvárható lenne, hogy az éves jelentésben összehasonlítható adatok szerepeljenek. Az érvrendszer azonban nagyon furcsára sikerült. A cég azzal érvel, hogy a bevételi számok elsősorban a csoporton belüli úgynevezett elszámoló, vagy más néven transzferáraktól függnek, márpedig ezt ilyen nyíltan ritkán szokták kimondani nemzetközi vállalatcsoportok (még ha gazdasági körökben elég köztudott dolog is).
A transzferár az az ár, amennyiért egy cégcsoport különböző vállalatai egymás között adják-veszik az alkatrészeket, eltérő készültségű fokú részegységeket, szolgáltatásokat és hasonlókat. A győri Audi legyárt egy motort, amit Ingolstadtban szerelnek be az autóba, akkor a német leányvállalat megveszi a motort a magyar cégtől.
Csakhogy itt nem két piaci szereplő kereskedik egymással, hanem egy adott cégen belül történik a tranzakció, és ez komoly visszaélésekre adhat lehetőséget. Ha a csoport nem piaci árat használ, akkor egyszerűen tologathatja a nyereséget egyik leányvállalattól a másikhoz, amivel az eltérő adókulcsok miatt rengeteg adófizetést kerülhet el. (Sok esetben nem is lehet piaci árat meghatározni. A probléma súlya miatt a témával korábban külön cikksorozatban foglalkoztunk). 
„Orbán kerékbe töri a magyar nyelvet”
- Részletek
- Készült: 2019. január 29. kedd, 16:05
- Találatok: 1554
A csendes agresszió pusztítóbb a trágárságnál – állítja Kálmán László nyelvész, aki szerint a főpolgármesterből például süt az erőszak.
Tehetséges szónoknak tartja Orbán Viktort?
Ellenkezőleg. Ha nem előre megírt szöveget olvas fel, akkor kifejezetten gyengén teljesít. Híveit láthatóan nem zavarja, de Orbán retorikája és beszédtechnikája akkor is borzalmas, amikor papírból beszél. Minden szót, minden szótagot külön hangsúlyoz. Vélhetően úgy szeretne tenni, mintha kimunkált, veretes gondolatokat fogalmazna meg. Valójában kerékbe töri a magyar nyelvet.
Mégis hatásos.
Mit tehetek én erről?
Az ellenzéki térfélen vannak jó szónokok?
Hát, nem sokan. Talán Vona Gábor. Mondom ezt teljesen elvonatkoztatva attól, hogy mit gondolok a Jobbikról. Az MSZP-ből esetleg Kunhalmi Ágnes, vagy az LMP-s Demeter Márta.
Vona megbukott, Orbán egymás után harmadszor is miniszterelnök lett.
Ma már egyre kevésbé igaz, hogy a jó szónoki képesség garancia a sikerre. Kevesen hallgatnak politikusi beszédeket. Az emberek többsége, ha egyáltalán foglalkozik a pártokkal, máshonnan tájékozódik, különféle helyekről felszedegetett információmorzsákból alakítja ki a véleményét. A szónoki erények háttérbe szorultak.
Menekültek helyett „migránsok”, CEU helyett „Soros-egyetem”, jogvédők helyett „álcivilek” – és így tovább. A szómágiának mekkora szerepe van a Fidesz győzelmeiben?
A Fidesz nagy energiát fordít rá, hogy csakis rá jellemző kifejezéseket találjon. Ehhez aztán kialakítja a megfelelő asszociációs kört, atmoszférát. Felmérések hiányában a benyomásaimra kell hagyatkoznom: igen, a Fidesz győzelmi sorozata döntő részben a propagandagépezet terméke. Fontos eleme ennek a következetesség és az ismétlés. A nyelvet mint eszközt a fejlettebb nyugati országokban is mindegyik párt használja, Magyarországon ebben kimagaslik a Fidesz. A tanácsadók nyilván mindig megmondják, mi az a kulcsszó, amit sulykolni kell. A Fideszben jól elsajátították és alkalmazzák a módszert, szemben az ellenzéki pártokkal.
A „rabszolgatörvény” elterjesztése egész jól bejött.
Ritka, hogy az ellenzéknek sikerül bevinnie a köztudatba egy saját kifejezést, és nem csupán bevinnie, hanem következetesen használnia is. A „rabszolgatörvény” ilyen. Attól tartok azonban, hogy ez csak kivételes eset, nem pedig az ellenzéki politizálás új korszakának kezdete. Meglátjuk.
A Political Capital, vagy például a szerb politikai aktivista, Szrgya Popovics szerint az elnyomással szembeni ellenállás egyik leghatásosabb fegyvere: a humor.
Tökéletesen így van. Csak az a probléma, hogy az ellenzék ezzel is hadilábon áll, kevés olyan politikust tud felmutatni, aki képes humorosan fogalmazni. Nem az olcsó poénkodást hiányolom, hanem a humor speciális formáját, a gúnyt. Senkit nem szeretnék megbántani, de még a „kétfarkúak” sem hozzák azt a színvonalat, amit elvárnék tőlük. Nálunk valahogy még a viccpárt sem eléggé vicces.
Simicska Lajos elhíresült mondásának („Orbán egy g..i”) tartalmi és vizuális megjelenítése az O1G. Hova sorolná az ellenzéki jelképet, a trágárság vagy a humor kategóriájába?
Tisztázni kell, hogy az O1G nem a politikai színpadán jelent meg, hanem az utcán. Persze, hogy trágár, de az utcán így beszélnek. Az olyan embert szokták g..inek nevezni, aki nemcsak gonosz, hanem még alattomos is. Van egy ilyen típus, nincs rá találóbb szó. Én se tudok jobbat. Bár politikai kommunikációra az O1G nem alkalmas, az utcán, ahol keletkezett – és ahova való –, jól működik. A grafikai ábrázolása pedig zseniális, szerintem az MTVA gagyi logóit parodizálja. 
És játszunk tovább
- Részletek
- Készült: 2019. január 28. hétfő, 22:15
- Találatok: 2063
Legyen úgy, mintha. Ezzel a gondolattal játszott el a Fidesz-ből sarjadzó, de abból kiszakadni értelemszerűen képtelen ÁSZ, amelynek efféle létezése maga az abszurd, a törvénytelenség eleven bizonyítéka. Aztán mégis a törvényesség őre volna, röhej és zokogás. Innentől be kéne fejezni a felőle való gondolkodást, mert az ember nem Beckett vagy Ionesco, bár igény lenne rá. A valóság követelné az abszurd látást, mégis próbáljunk meg a realitás szemszögéből vizsgálódni. Nehéz lesz.
Ez az ÁSZ ez mostanában arra van, ha az ellenzéki pártok már nagyon elkanászodnak, ha túlzóan kinyílik a csipájuk, akkor egy kicsit megszorongassa őket, s ha olyan óhaj érkezik felsőbb helyről, lehetetlenítse is el működésüket teljesen arra hivatkozva, hogy túl olcsón béreltek irodát, vagy lekonyul a fülük. A színjáték azonban nem lenne komplett, ezért bejelentették azt is, hogy most a Fidesz meg az álkeresztények háza táján is vizsgálódnak, amitől az egész csürhe álmatlanul forgolódik biztosan.
Egy pártállamban bimbózó állampárt működését a tőle függő szervezet ellenőrzi, előadva itt nekünk a nagy hazugságot, és ámítva a világot, hogy a diktatúra az demokrácia, és mindenki bájosan mosolyog. Mindenki tudja, hogy ótvaros színjáték az egész, és mégis a nevét és az arcát adja hozzá, mindkét oldalról. Az előző diktátor legalább kimondta, hogy a krumplileves legyen krumplileves, kimondta magáról, hogy kommunista. Legalább egyenes volt, de ez a mostani még önmaga definíciójával sincsen tisztában, hogy milyen ing is van rajta épp.
Egyébként most két kimenetel van a tarsolyban, amit majd az ÁSZ itt előad nekünk vérkomolyan. Vagy minden rendben lévőnek mutatkozik a narancsosoknál, vagy, ha a gazda kicsit cifrázni akarja az előadást, akkor találnak valami apró vétket, amit majd két pofára harsognak, hogy na, ugye. Olyan lesz ez, mint az Orbán óvodás ámokfutása miatt kiszabott bírság. Megfényezzük a szart, hogy boldog legyen a proli. Meg elégedett. Már, ha foglalkozna ilyennel a zsák krumpliján kívül, de nem. Ezért is virul a gonoszság.
A kampányköltéseket vizsgálja egyébként most a nagyhatalmú ÁSZ, ami megint maga az anakronizmus, hiszen Orbán Viktor, a Párt és az egész nyüves államgépezet permanens kampányüzemmódban van. A kampány a lételemük és kormányzásuk lényege, egyszerűen máshoz nem értenek, és ennek is csak a mocskos fajtájához, de ez most épp lényegtelen. Másrészt pedig, amikor a közpénz, a magánvagyon és a pártkassza egyáltalán nem különíthető el, akkor milyen vizsgálatról is beszélünk vajon? Kinek a pénztárcájában turkálnak akkor?
Továbbá, ha már kampány és közpénz, akkor, ha hű lenne önmagához ez az ÁSZ, akkor egy füst alatt vizsgálhatná a médiaholding mint nagyra nőtt Fidesz-es kampánygépezet működését, a köztévét és közrádiót, a plakátokat és konzultációkat vezénylő minisztériumokat, voltaképp az államháztartást, amely kampánypénztárként zakatol. Tehát ne nézzük hülyének egymást, vagy, ha igen, akkor engedtessék meg az állampárttal ellenérdekelt félnek, hogy az álvalóság pofájába röhögjön. Már, ha akar, persze.
Most majd a szintén vizsgálat alá vontak – a Demokratikus Koalíció, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Lehet Más a Politika, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt, a Magyar Szocialista Párt és a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata – fogják a kis számláikat, és az ítélőszék elé járulnak, miszerint mit parancsolsz, édes gazdám.
Rajk László: "Nem értem, Orbán hogy tud még egyáltalán létezni Európában"
- Részletek
- Készült: 2019. január 27. vasárnap, 19:11
- Találatok: 1800
Rajk László szerint Orbán diktatúrája szofisztikáltabb Kádárénál, de lényegében ugyanaz. A 70 éves építész, díszlettervező szerint a rendszer végéhez vezető gyújtózsinór most is a kulturális ellenállás lehet.
Édesapjáról felnőttfejjel sem tudja eldönteni – nyilatkozta –, hogy hős vagy antihős volt. Nagy Imre megítélése is kettős, de a forradalom egyenes, becsületes irányba fordította. Szobrának az eltávolítása se becsületes, se egyenes nem volt: hogy élte meg ezt?
Végtelenül felháborító és szomorú, hogy egy embert, aki az életét áldozta a szabadságért, többszörösen megaláznak még holtában is. Nagy Imrét 1958-ban kivégzik, először a Gyűjtőfogházban elföldelik, aztán a 301-es parcellában újra elföldelik, mindig arccal lefelé, és most, a kivégzés 60. évfordulóján életnagyságú szobrát levágják, és újra arccal lefelé fordítva, elszállítják a gyűjtőbe. Ez a morális szempont. A politikai pedig az, hogy úgy tűnik, ez a rezsim ki akarja radírozni az 1956-os forradalmat a magyar történelemből. Orbánnak nem kell Bibó, akit 1989-ben még bőszen idézett, sem a mártírok, akiknek koporsója mellett végtelenül öncélú beszédével ellopta a gyászt, díszletként használva őket. Minden ’56-os emléket eltüntetnek a Parlament környékéről. Lugossy Mária öröklángjával kezdődött, amit a Fő utca mellé költöztettek, mert mindig költöztetésről van szó, nem bontásról. De így volt a veszprémi 1956-os emlékművemmel is, amit a forradalom 50. évfordulóján átadni sem engedett egy Orbán-hívő polgármester, lebontatta, az enyészeté lett. Orbáné szofisztikáltabb diktatúra, mint Kádáré volt, de lényegében ugyanaz.
Mi lehet a Fidesz célja?
Nekem úgy tűnik, hogy az 1989. március 15-i tüntetést akarják a rendszerváltás kezdőpontjának tekinteni. Ez körülbelül olyan, mint amikor az 1848-as forradalom 50. évfordulóján Ferenc József már nem tudott engedni abból, hogy mégiscsak történt valami 1848. március 15-én, és ezért ellenünnepnapnak akarta nyilváníttatni az alkotmány aláírásának a napját, április 11-ét. Ez most egy rettenetes vergődés, kegyetlen és megalázó történet. De hosszú távon nem fog sikerülni.
A minapi „kulturális ellenállás” hívószóra megtelt egy könyvbemutató, a résztvevők alig várták, hogy rezonálhassanak a jelenkorra: megint „ugyanott” tartunk. Édesapja koncepciós pere, a ’70–80-as évek szamizdatja után ez már több mint vicc, nem?
A szamizdat és a demokratikus ellenzék döntés volt. Azt mondtuk, szabadon akartunk élni, kerül, amibe kerül. Megpróbáljuk, és nem az adott keretek között, hanem azokat rendesen szétfeszítve. Most megint olyan rendszerbe kerültünk, ahol a végtelenségig feszegetni kell a határokat. Ebben a kulturális szabadság kikényszerítésének nagy szerepe van. Az 1970–80-as években is ez volt a gyújtózsinór, és legalább olyan fontos szerepet játszott, ha nem fontosabbat, mint a politika. A kultúrának azt a részét, amire van ráhatásunk, most is meg kell próbálnunk szabaddá tenni.
Hogy éli meg, hogy 30 évvel a rendszerváltás után arra szavaz 2,5 millió ember, hogy ne legyen szabad az ország?
Ez számomra megfejthetetlen. Nem készülnek olyan felmérések, hogy mennyien vannak a vakon hívők, mennyien a rezsimet haszonelvűségből támogatók, és mennyi fiatal számít arra, hogy veszélybe kerül a karrierje, ha nem teszi meg ezeket a lépéseket. A 2,5 millió tényleg szomorú szám. A másik szomorúság a politikai struktúrából, pontosabban egy manipulált választási rendszerből és a diktatúra természetrajzából adódik: ezzel a támogatottsággal kétharmadot lehet kapni a parlamentben, és bármit meg lehet vele csinálni.
Ha ma lenne fiatal pályakezdő, mi lenne a stratégiája?
A kultúra felől érkeztem a demokratikus ellenzékbe, most is a kultúrából érkeznék oda. Egyszer minden kultúrát művelő ember – nem is kell, hogy kreatív legyen – szembesül azzal, hogy ki kell mondania: „ez nem mehet tovább!”. Van egy híres mondat a demokratikus ellenzék történetéből: „Kádárnak mennie kell”. Megint ott vagyunk, hogy az a politikai művészet, amiről a hatalom mondja azt, és nem az alkotó. Így ki kell mondani: Orbánnak mennie kell!
Milyen a közérzete?
Jól vagyok, köszönöm szépen.
Ónody-Molnár Dóra: A takarító
- Részletek
- Készült: 2019. január 26. szombat, 18:46
- Találatok: 2461
Egy időben Victor, a takarító jutott eszembe Palkovics Lászlóról. Aki látta a Nikita című filmet, tudja, mi volt a feladata a Jean Reno által játszott fickónak. Ő tüntette el azokat a nyomokat, amelyeket a bérgyilkosok hagytak maguk után. És bőven volt mit eltüntetnie. A 2011-es Széll Kálmán-terv drasztikus megszorításainak egyik áldozata a felsőoktatás volt. Az ágazat akkor olyan sebeket kapott, amelyeket azóta sem hevert ki. A válságos állapotot a 2011–12-es diáktüntetések tették a szélesebb nyilvánosság számára is érzékelhetővé. A legfőbb elkövetőt a lebukás fenyegette, esetünkben az, hogy kiderül, az ellenzéki évek alatt végig a megszorításokat szapuló Orbán Viktor kormányon maga is megszorítást hajt végre. Ilyenkor jön jól a takarító.
Palkovics 2014-ben, amikor felsőoktatási államtitkári pozícióba került, a legfőbb szereplők megosztásával és a kifárasztós tárgyalási taktika bevetésével lassanként pacifikálta a területet. Ahogy Victor a hullákat oldotta fel savval, ő a maradék egyetemi autonómiát tüntette el nyomtalanul. Jött aztán a kancelláriarendszer, és a rektorok pisszeni sem mernek azóta sem, holott a finanszírozás mértéke még mindig nem érte el a 2009-es szintet.
Mindeközben akadt takarítanivaló a közoktatásban is bőven. Hoffmann Rózsa, majd Czunyiné Bertalan Judit után az összeomlás szélére kerülő állami intézményfenntartó központ maradt hátra. A félresikerült átalakítást egyre szélesebb körű tiltakozások kísérték, mert tanárok, szülők, diákok egyszerre fuldokoltak a megszorítások következményei miatt, és küzdöttek a megtaníthatatlan és megtanulhatatlan mennyiségű tananyaggal. Ez volt a kockás inges demonstrációk időszaka.
De jött László, és rendet tett. Persze a tetem – esetünkben a gyerekek jövője – elásásával csak annyit ért el, hogy a látvány ne legyen annyira felkavaró, a kárból semmit nem sikerült helyrehozni. Az egy központból irányított iskolarendszer 58 központból irányítottá vált, ami a lényegen semmit sem javított, ettől még centrális maradt. A tanszabadság nem állt helyre, a túlterhelés nem csökkent, a társadalmi mobilitás nem javult. De hát ez volt a megrendelő akarata, a profi csak teljesíti a megbízást. A takarító leszerelte az elégedetlenkedőket, és lám, az oktatásban évek óta nyugalom van. A gyerekek nem olvasnak ugyan jobban, a megfelelő végzettség nélküli iskolaelhagyás aránya nem csökken, sőt, de neki nem az a dolga, hogy az oktatás tényleges problémáit megoldja, hanem az, hogy ne legyen balhé.
Így ment ez 2018-ig. Akkor azonban valami megváltozott, és ami azóta történik, már nem a takarításról szól. A technokrata válságmenedzser takarító miniszteri bársonyszéket kapott. Most már nem a korábbi vezetők után hagyott káoszt kell felszámolnia, hanem előállíthatja a sajátját. Önéletrajzának kitörölhetetlenül része lett, hogy a minisztersége idején üldözték el a CEU-t, és az ő idején rohanta le a kormány az Akadémiát. Utóbbit ráadásul a főszereplésével. Mivel Palkovics nem tartozik az egybites fideszes pártkatonák sorába, pontosan tudja, mekkora veszteség a magyar felsőoktatásnak és az egész országnak egy olyan intézmény távozása, amelyet több tudományterületen a világ száz legjobbja között jegyeznek. A Magyar Tudományos Akadémia ellen indított támadás pedig nem nyugalmat hozott, hanem viszályt, békétlenséget, zűrzavart.
Hol van már a csendes takarító, a szenvtelen problémamegoldó? Mintha Victor szakmát váltott volna, és ma már ő hagyná a színen azokat a hullákat, amelyeket korábban eltüntetnie kellett. A parancsot kiadták, meg kell gyilkolni az Akadémia önállóságát, le kell vadászni az elnökét, fel kell robbantani azokat a kutatóintézeteket, amelyek a kormányzati propagandába nem illeszkedő tudományos eredményeket publikáltak.
Az egykori takarító munkába állt. Új szerepkörében is úgy dolgozik, ahogy korábban, módszeresen, szisztematikusan, érzelmektől mentesen. 